KezdőlapNagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
3 posters
1 / 1 oldal
Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Aoi Shizuka Szomb. Szept. 21 2013, 16:18
Szép napos délután volt aznap, kellemes idővel: nem túl meleg, de nem is hűvös. A mező magas füve ringatózott körös-körül a szélben, amerre néztem mindenféle színpompás virág nyílt, olyan is amit Kenta-kuntől kaptam.
Azt mondták a városban, hogy ha ki akarok jutni, és újra látni Shinjit és anyuékat, akkor vagy ki se mozdulok a városból, amíg a többiek be nem fejezik a játékot, vagy én is küzdök, és segítek nekik. Azt is az orrom alá dörgölték, hogy ha nem megyek el fejlődni, és tétlenül ülök a városban, akkor majd én tehetek róla, ha a többi játékos meghal.
Ez nagyon rosszul esett, azt mondták, hogy csak viccelnek, és nehogy elhiggyem nekik, hogy tényleg miattam fognak meghalni, de akkor is rossz vicc volt.
Bár, egy kicsit igazuk volt. Talán ha felfejlődöm a többiekhez, és segíteni tudom őket, akkor lehet hogy kevesebben fognak meghalni!
Úgyhogy, ha már van íjam, akkor ki is jöttem a mezőre fejlődni. Azt mondták, a szörnyeket nyugodtan lelőhetem, mert azok nem játékosok, csak a játék program részei, és nekik nem fáj, nem is halnak meg. Sőt, újra meg fognak jelenni egy idő után.
Akkor is nehéz azt látni, hogy szegény vaddisznócska miattam tűnik el. Mintha megöltem volna, egy igazi vadmalacot! Olyan lelkiismeret furdalásom volt tőle!
Egész belemelegedtem, és lassan kezdtem leszokni arról, hogy minden lelőtt állatka után imát mondjak, gyűltek szépen a tapasztalati pontok is, amikor a város felől feltűnt egy másik lány. Nem volt íja, se lándzsája, vagy pajzsa, hosszú kardja, csak akkor vettem észre, hogy két kés van a kezeiben, amikor már egész közel volt.
Biccentettem felé, és folytattam a harcot. Igazából nem voltam egészen biztos benne, hogy megbízhatok a lányban, mert a városban azzal ijesztgettek, hogy vannak olyan játékosok, akik más játékosokra vadásznak. Ez nagyon rémisztő! Hogy lehetnek képesek ilyenre, mikor megmondták, hogy aki itt meghal, az kint is meg hal!
Remélem nem akar hátba szúrni!
Ő is elkezdett azokra a szörnyekre vadászni, amikre én lőttem eddig. És szinte mellettem! Folyton hátra fele kellett néznem. Nagyon féltem!
Aztán a szörnyek gyorsan elfogytak körülöttünk, pedig én már megszoktam, hogy mindig megjelent egy új, miközben egy másikkal foglalkoztam éppen.
Pont egy vadmalac maradt a közelünkben, és amikor rálőttem, ő már ott is volt. Már elkezdte szurkálni, amikor a nyílvesszőm eltalálta a vadmalacot, amitől el is pixeleződött. Igen, a többiek azt mondták, a szörnyek nem meghalnak, hanem elpixeleződnek, furcsa.
- Sumimasen! - hadartam bocsánat kérően lesütött szemekkel, hiszen az a szörny már az övé volt, és én megfosztottam az érte járó exp-től
- Bocsánat! - tettem hozzá gyorsan, mert nem voltam benne biztos, hogy ő is japán. Sőt igazából, biztosra vettem, hogy nem az: szőke haja volt és világos bőre, mint az amerikaiaknak, meg az európaiaknak, bár én még nem sokat láttam belőlük itthon, inkább csak amerikai katonákat.
Folytattuk a vadmalac-vadászatot, de nem ment jól, lassan jelentek meg, mindig csak egy volt a közelben és az egyikőnknek mindig várnia kellett. Neki még futni is kellett hozzá, nekem elég volt csak megcélozni onnan, ahonnan álltam.
És megint belelőttem az övéibe. Nem csak egybe, egy csomóba. Olyan ügyetlen vagyok! Láttam a szemén, hogy hiába kérek bocsánatot mindig, nagyon felbosszantottam vele. Elmehettem volna, de a másik hely, amit mondtak az erdő, az nagyon ijesztően hangzik. Sötét, és nem tudom mi van egy-egy bokor vagy fa mögött, itt legalább látom mi van körülöttem!
- Hontou ni sumimasen! Tényleg nagyon sajnálom! - egyszerűen képtelenség volt megszoknom, hogy ne japánul beszéljek
Azt mondták a városban, hogy ha ki akarok jutni, és újra látni Shinjit és anyuékat, akkor vagy ki se mozdulok a városból, amíg a többiek be nem fejezik a játékot, vagy én is küzdök, és segítek nekik. Azt is az orrom alá dörgölték, hogy ha nem megyek el fejlődni, és tétlenül ülök a városban, akkor majd én tehetek róla, ha a többi játékos meghal.
Ez nagyon rosszul esett, azt mondták, hogy csak viccelnek, és nehogy elhiggyem nekik, hogy tényleg miattam fognak meghalni, de akkor is rossz vicc volt.
Bár, egy kicsit igazuk volt. Talán ha felfejlődöm a többiekhez, és segíteni tudom őket, akkor lehet hogy kevesebben fognak meghalni!
Úgyhogy, ha már van íjam, akkor ki is jöttem a mezőre fejlődni. Azt mondták, a szörnyeket nyugodtan lelőhetem, mert azok nem játékosok, csak a játék program részei, és nekik nem fáj, nem is halnak meg. Sőt, újra meg fognak jelenni egy idő után.
Akkor is nehéz azt látni, hogy szegény vaddisznócska miattam tűnik el. Mintha megöltem volna, egy igazi vadmalacot! Olyan lelkiismeret furdalásom volt tőle!
Egész belemelegedtem, és lassan kezdtem leszokni arról, hogy minden lelőtt állatka után imát mondjak, gyűltek szépen a tapasztalati pontok is, amikor a város felől feltűnt egy másik lány. Nem volt íja, se lándzsája, vagy pajzsa, hosszú kardja, csak akkor vettem észre, hogy két kés van a kezeiben, amikor már egész közel volt.
Biccentettem felé, és folytattam a harcot. Igazából nem voltam egészen biztos benne, hogy megbízhatok a lányban, mert a városban azzal ijesztgettek, hogy vannak olyan játékosok, akik más játékosokra vadásznak. Ez nagyon rémisztő! Hogy lehetnek képesek ilyenre, mikor megmondták, hogy aki itt meghal, az kint is meg hal!
Remélem nem akar hátba szúrni!
Ő is elkezdett azokra a szörnyekre vadászni, amikre én lőttem eddig. És szinte mellettem! Folyton hátra fele kellett néznem. Nagyon féltem!
Aztán a szörnyek gyorsan elfogytak körülöttünk, pedig én már megszoktam, hogy mindig megjelent egy új, miközben egy másikkal foglalkoztam éppen.
Pont egy vadmalac maradt a közelünkben, és amikor rálőttem, ő már ott is volt. Már elkezdte szurkálni, amikor a nyílvesszőm eltalálta a vadmalacot, amitől el is pixeleződött. Igen, a többiek azt mondták, a szörnyek nem meghalnak, hanem elpixeleződnek, furcsa.
- Sumimasen! - hadartam bocsánat kérően lesütött szemekkel, hiszen az a szörny már az övé volt, és én megfosztottam az érte járó exp-től
- Bocsánat! - tettem hozzá gyorsan, mert nem voltam benne biztos, hogy ő is japán. Sőt igazából, biztosra vettem, hogy nem az: szőke haja volt és világos bőre, mint az amerikaiaknak, meg az európaiaknak, bár én még nem sokat láttam belőlük itthon, inkább csak amerikai katonákat.
Folytattuk a vadmalac-vadászatot, de nem ment jól, lassan jelentek meg, mindig csak egy volt a közelben és az egyikőnknek mindig várnia kellett. Neki még futni is kellett hozzá, nekem elég volt csak megcélozni onnan, ahonnan álltam.
És megint belelőttem az övéibe. Nem csak egybe, egy csomóba. Olyan ügyetlen vagyok! Láttam a szemén, hogy hiába kérek bocsánatot mindig, nagyon felbosszantottam vele. Elmehettem volna, de a másik hely, amit mondtak az erdő, az nagyon ijesztően hangzik. Sötét, és nem tudom mi van egy-egy bokor vagy fa mögött, itt legalább látom mi van körülöttem!
- Hontou ni sumimasen! Tényleg nagyon sajnálom! - egyszerűen képtelenség volt megszoknom, hogy ne japánul beszéljek
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Nagasi Yumiko Szer. Szept. 25 2013, 12:40
Miután megtudtam a szörnyűséget, hogy mind itt ragadtunk, ebben a játékban. Ez után elmentem, szörnyekre vadászni. Mert a városban halottam, hogy, ha ki akarsz innen jutni növelned kell az expédet, és így lépsz tovább egy szintet. Persze ezt én is tudtam. El is indultam a mezőre, ahol egy lány az íjával már rég nyilazza őket.
Első látásból látszott, hogy Japán származású, de különösebben nem nagyon foglalkoztam vele. Én is beálltam mellé, elpusztítani a vaddisznókat. Közben sokszor nézett rám. Látszott a szemeiben, hogy nem nagyon bízik bennem, meg abból is lehetett tudni, hogy mindig rám nézett, ha a háta mögött voltam. Lassan elkezdtek fogyni körülöttünk a vaddisznók, mivel, hogy ketten tüntettük el őket, és nagyon lassan jöttek vissza. A végén amikor az utolsó volt már csak, mert még nem jelent meg egy újabb. Na szóval már az utolsót én szurkáltam a két késemmel ekkor ő egy nyílvesszővel eltüntette előttem, és így lett az expém. Ezután először Japánul kért bocsánatot, majd Angolul. Furcsálltam, hogy miért váltott hirtelen nyelvet, mert én is Japán származású vagyok. Bár gondoltam, hogy ő azt hiszi, hogy európai vagyok. Mert hiszen szőke a hajam, és világosabb is a bőröm az övénél. Aztán felváltva tüntettük el őket. Csak, hogy a másik lány véletlenül mindig lenyilazta azt a vaddisznót ami az enyém lett volna, és így övé lett az expém. Kicsit dühített, de nem annyira. Megértettem azt, hogy én jöttem ide később, és megszokta, hogy, ha az egyikkel foglalkozik megjelenik egy másik.
Első látásból látszott, hogy Japán származású, de különösebben nem nagyon foglalkoztam vele. Én is beálltam mellé, elpusztítani a vaddisznókat. Közben sokszor nézett rám. Látszott a szemeiben, hogy nem nagyon bízik bennem, meg abból is lehetett tudni, hogy mindig rám nézett, ha a háta mögött voltam. Lassan elkezdtek fogyni körülöttünk a vaddisznók, mivel, hogy ketten tüntettük el őket, és nagyon lassan jöttek vissza. A végén amikor az utolsó volt már csak, mert még nem jelent meg egy újabb. Na szóval már az utolsót én szurkáltam a két késemmel ekkor ő egy nyílvesszővel eltüntette előttem, és így lett az expém. Ezután először Japánul kért bocsánatot, majd Angolul. Furcsálltam, hogy miért váltott hirtelen nyelvet, mert én is Japán származású vagyok. Bár gondoltam, hogy ő azt hiszi, hogy európai vagyok. Mert hiszen szőke a hajam, és világosabb is a bőröm az övénél. Aztán felváltva tüntettük el őket. Csak, hogy a másik lány véletlenül mindig lenyilazta azt a vaddisznót ami az enyém lett volna, és így övé lett az expém. Kicsit dühített, de nem annyira. Megértettem azt, hogy én jöttem ide később, és megszokta, hogy, ha az egyikkel foglalkozik megjelenik egy másik.
Nagasi Yumiko- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 9
Join date : 2013. Sep. 15.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tokió
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Aoi Shizuka Csüt. Szept. 26 2013, 17:48
Már megint! Miért nem érzi úgy, hogy ez így kevés mindkettőnknek?! Én szívesen elmennék, de az erdőtől félek! Ha tényleg egymást érik szinte a fák, ahogy mesélték, még a szörnyektől se tudnám megvédeni magam, mert mire észreveszem, hogy mi közeledik, addigra már ott van mellettem, és olyan közelre képtelenség lőni íjjal! 
Ha pedig visszamegyek a városba, hogy ne hátráltassam, akkor meg nem fejlődök semmit se... Pedig nekem fejlődnöm kell, hogy... hogy kijussak!
- Sehogy se jó ez így! - fakadtam ki hangosan. Pedig ez is csak egy gondolat lett volna, de valahogy kicsúszott a számon. A fejem már kezdett fájni a feszültségtől, a kezem is remegett az idegességtől. Így célozni se lehet rendesen!
Leengedtem az íjamat, és megvártam míg megadja az utolsó, kegyelemdöfést is a vadmalacnak.
- Figyelj! - kiáltottam.
De megijedtem a saját hangomtól. Úristen, én... én nem ilyen vagyok! Nem szoktam kiabálni. Én eddig mindig nyugodt tudtam lenni! Most miért vagyok ennyire ingerült? Máskor is volt már hogy át kellett adnom a helyem a buszon, vagy régen, kislánykoromban, oda kellett adnom a játékomat másnak, de akkor nem voltam ennyire... ennyire dühös... és mi ez a megmagyarázhatatlan érzés???
Félek? Félek meghalni? Félek játszani, itt élni? De hiszen már elhatároztam, hogy nem fogok! Hogy ki fogok jutni, és hogy segíteni akarok másoknak! De akkor mit csinálok itt most?
- Bocsi! Szóval... csak azt akartam mondani... - szégyelltem el magamat a magas hangért, amit megengedtem magamnak, és lehajtott fejjel próbáltam elkerülni a tekintetét
- Szóval szerintem... kevés a szörny itt mindkettőnknek. Az egyikünknek el kellene mennie egy időre... - belekapaszkodtam zavaromban egy hosszú fűszálba, olyanba, ami mindenfelé körbevett minket, és szinte a derekunkig felért. Belekapaszkodtam, és leszakítottam. Szép keskeny levelű, zöld fűszál volt, jó volt fogni, jól nézett ki, de pár pillantás múlva elpixeleződött a kezemben. Nem lett jobb kedvem tőle, csak jobban lehervasztott.
- Gondolom te se akarsz magadtól... el is dönthetnénk... nem is tudom... kőpapírollóval... vagy mással, hogy kinek kelljen mennie. Mások párbajozni szoktak, de én még olyat... nem csináltam soha...
- Te párbajoztál már? - kérdeztem a helyzetünkről megfeledkezve egy pillanatra
- Amúgy a nevem, Shizuka. Nem akarlak elűzni, meg bántani se igazából, de ez így nem mehet tovább szerintem...
Ha pedig visszamegyek a városba, hogy ne hátráltassam, akkor meg nem fejlődök semmit se... Pedig nekem fejlődnöm kell, hogy... hogy kijussak!- Sehogy se jó ez így! - fakadtam ki hangosan. Pedig ez is csak egy gondolat lett volna, de valahogy kicsúszott a számon. A fejem már kezdett fájni a feszültségtől, a kezem is remegett az idegességtől. Így célozni se lehet rendesen!
Leengedtem az íjamat, és megvártam míg megadja az utolsó, kegyelemdöfést is a vadmalacnak.
- Figyelj! - kiáltottam.
De megijedtem a saját hangomtól. Úristen, én... én nem ilyen vagyok! Nem szoktam kiabálni. Én eddig mindig nyugodt tudtam lenni! Most miért vagyok ennyire ingerült? Máskor is volt már hogy át kellett adnom a helyem a buszon, vagy régen, kislánykoromban, oda kellett adnom a játékomat másnak, de akkor nem voltam ennyire... ennyire dühös... és mi ez a megmagyarázhatatlan érzés???
Félek? Félek meghalni? Félek játszani, itt élni? De hiszen már elhatároztam, hogy nem fogok! Hogy ki fogok jutni, és hogy segíteni akarok másoknak! De akkor mit csinálok itt most?
- Bocsi! Szóval... csak azt akartam mondani... - szégyelltem el magamat a magas hangért, amit megengedtem magamnak, és lehajtott fejjel próbáltam elkerülni a tekintetét
- Szóval szerintem... kevés a szörny itt mindkettőnknek. Az egyikünknek el kellene mennie egy időre... - belekapaszkodtam zavaromban egy hosszú fűszálba, olyanba, ami mindenfelé körbevett minket, és szinte a derekunkig felért. Belekapaszkodtam, és leszakítottam. Szép keskeny levelű, zöld fűszál volt, jó volt fogni, jól nézett ki, de pár pillantás múlva elpixeleződött a kezemben. Nem lett jobb kedvem tőle, csak jobban lehervasztott.
- Gondolom te se akarsz magadtól... el is dönthetnénk... nem is tudom... kőpapírollóval... vagy mással, hogy kinek kelljen mennie. Mások párbajozni szoktak, de én még olyat... nem csináltam soha...
- Te párbajoztál már? - kérdeztem a helyzetünkről megfeledkezve egy pillanatra
- Amúgy a nevem, Shizuka. Nem akarlak elűzni, meg bántani se igazából, de ez így nem mehet tovább szerintem...
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Nagasi Yumiko Csüt. Szept. 26 2013, 19:52
Kicsit elgondolkodtam a dolgon, mert tulajdon képen én is ugyan ezen gondolkoztam. Mert már nagyon mérges lettem rá. De én nem párbajoztam még senkivel ezelőtt, nem is tudom,hogyan kell. Meg kicsi is lenne az esélyem,mert neki íja van,nekem pedig csak két késem. Végül is megéri kockáztatni. Így hát megszólaltam kislányos hangon,mert sajnos,ha idegenekkel beszélek vékonyabb lesz a hangom.
-Az én nevem pedig Nagasi Yumiko. Hát....öm...tulajdonképpen, én is ezen gondolkoztam-mondtam egyre halkabban. Mert kicsit féltem,mert tovább nem mertem beszélni,de összeszedtem minden bátorságomat,és már nem kislányos hangon beszéltem,hanem rendesen.
-Evvel engem nem bántottál meg,mert én is párbajra szerettelek volna hívni ugyan ezzel a dologgal-mondtam, mert én ezt olvastam a sorok között,hogy párbajra hívna.
-De én még soha sem párbajoztam ezelőtt senkivel.De sajnos te is tudod egyszer mindenek eljön az ideje. Így hát én most párbajra hívlak téged!-mondtam hangosabban.
Persze ha nem gond?
-Szerintem az legyen a párbaj tétje,hogy aki győz az itt marad,aki pedig veszít az keres egy másik helyet.Tudom,hogy te előbb voltál itt,de én is megkedveltem ezt a helyet,és ez a megoldás a legjobb. A párbaj három fordulós lenne,és,ha nem gond a karcolás nem ér, csak a teljes ütés.De mivel én hívtalak párbajozni,természetesen te kezdenél. Benne lennél?
Kimondva ezeket a szavakat szégyenem be nem mertem a szemébe nézni,hogy én milyen tiszteletlenül beszéltem,amikor ő oda figyelt,hogy egy szavával se bántson meg. Vajon hogy fog rá reagálni? Lefog vajon terem tenni amiért ilyen hangnemen beszéltem?Nagyon féltem,hogy most mi lesz.
-Az én nevem pedig Nagasi Yumiko. Hát....öm...tulajdonképpen, én is ezen gondolkoztam-mondtam egyre halkabban. Mert kicsit féltem,mert tovább nem mertem beszélni,de összeszedtem minden bátorságomat,és már nem kislányos hangon beszéltem,hanem rendesen.
-Evvel engem nem bántottál meg,mert én is párbajra szerettelek volna hívni ugyan ezzel a dologgal-mondtam, mert én ezt olvastam a sorok között,hogy párbajra hívna.
-De én még soha sem párbajoztam ezelőtt senkivel.De sajnos te is tudod egyszer mindenek eljön az ideje. Így hát én most párbajra hívlak téged!-mondtam hangosabban.
Persze ha nem gond?
-Szerintem az legyen a párbaj tétje,hogy aki győz az itt marad,aki pedig veszít az keres egy másik helyet.Tudom,hogy te előbb voltál itt,de én is megkedveltem ezt a helyet,és ez a megoldás a legjobb. A párbaj három fordulós lenne,és,ha nem gond a karcolás nem ér, csak a teljes ütés.De mivel én hívtalak párbajozni,természetesen te kezdenél. Benne lennél?
Kimondva ezeket a szavakat szégyenem be nem mertem a szemébe nézni,hogy én milyen tiszteletlenül beszéltem,amikor ő oda figyelt,hogy egy szavával se bántson meg. Vajon hogy fog rá reagálni? Lefog vajon terem tenni amiért ilyen hangnemen beszéltem?Nagyon féltem,hogy most mi lesz.
Nagasi Yumiko- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 9
Join date : 2013. Sep. 15.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tokió
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Aoi Shizuka Szomb. Szept. 28 2013, 13:17
Örültem, hogy nem csak az én gondoltam erre a megoldásra, és az, hogy ő párbajozni akart, csak megerősített abban, hogy kipróbáljam magam én is, bármilyen idegenül is hangzik az egész számomra. Más játékosokra lőni, még sose próbáltam, nem is akartam, de ha ő ennyire szeretné, akkor talán... elvégre a játék garantálja, hogy nem lesz halálos kimenetelű. Legalábbis a többiek azt mondták, hogy még választani is lehet.
- Rendben Yumiko, ha ennyire szeretnél, akkor párbajozzunk! De akkor utána a vesztes tényleg menjen el! - mondtam határozottan. A hozzáállása teljesen felbátorított, úgy éreztem nem eshet igazán bajunk, nem halhatunk meg ennyitől, és ezt most nem azért tesszük, mert gyűlölnénk egymást, vagy hasonló. Azért tesszük, hogy eldöntsük, ki maradjon itt, minden harag nélkül. És remélhetőleg párbaj után nem akar majd végezni velem! Elvégre ez nem védett hely!
- Semmi hátba szúrás párbaj után! - emlékeztettem a sportszerűségre
Meg is jelent előttem időközben a lány kihívása egy áttetsző ablak formájában:
- Akkor legyen féléletes a küzdelem! Akinek előbb lesz sárga az életcsíkja, vagyis aki hamarabb üti le másikét felére, vagy alá, az győz! - mondtam töretlen határozottsággal, és ráböktem a 2. lehetőségre.
A fejünk felett megjelent egy felírat a nevünkkel és egy visszaszámláló. Egy percünk maradt a küzdelem kezdéséig, ha addig megütöm, akkor sárgulni fogok, azt pedig nem szeretném, meg kell várnunk, amikor letelik az egy perc, és csak utána egymásnak esnünk.
Jobban mondva, nekem lőnöm kell rá, elvégre íjász vagyok. Itt csak ő a közelharcos! Nekem pedig nem szabad közel engednem Yumikot, mert közelre képtelenség lőni íjjal.
Elővettem a következő nyílvesszőt, és hátrálni kezdtem. Hátrálni, amíg csak van időm. Még a játékba lépéskor megbizonyosodtam róla, hogy íjam akár 60 méteres távra is elvisz. A többiek pedig azt mondták, hogy az igazán jó íjjak akár 100-150 méteres távra is elhordanak. De én még egy 60 méteres távval is meg lennék elégedve.
Így hát igyekeztem sétalépésben növelni a távolságot kettőnk közt. Ha mégis utánam jönne, kénytelen leszek futással megoldani.
- Rendben Yumiko, ha ennyire szeretnél, akkor párbajozzunk! De akkor utána a vesztes tényleg menjen el! - mondtam határozottan. A hozzáállása teljesen felbátorított, úgy éreztem nem eshet igazán bajunk, nem halhatunk meg ennyitől, és ezt most nem azért tesszük, mert gyűlölnénk egymást, vagy hasonló. Azért tesszük, hogy eldöntsük, ki maradjon itt, minden harag nélkül. És remélhetőleg párbaj után nem akar majd végezni velem! Elvégre ez nem védett hely!
- Semmi hátba szúrás párbaj után! - emlékeztettem a sportszerűségre
Meg is jelent előttem időközben a lány kihívása egy áttetsző ablak formájában:
Nagasi Yumiko kihívott párbajra! Elfogadja? Kérem válaszon párbaj módot!
1. Első vérig
2. Fél életig
3. Utolsó vérig
4. Elutasítás
- Akkor legyen féléletes a küzdelem! Akinek előbb lesz sárga az életcsíkja, vagyis aki hamarabb üti le másikét felére, vagy alá, az győz! - mondtam töretlen határozottsággal, és ráböktem a 2. lehetőségre.
A fejünk felett megjelent egy felírat a nevünkkel és egy visszaszámláló. Egy percünk maradt a küzdelem kezdéséig, ha addig megütöm, akkor sárgulni fogok, azt pedig nem szeretném, meg kell várnunk, amikor letelik az egy perc, és csak utána egymásnak esnünk.
Jobban mondva, nekem lőnöm kell rá, elvégre íjász vagyok. Itt csak ő a közelharcos! Nekem pedig nem szabad közel engednem Yumikot, mert közelre képtelenség lőni íjjal.
Elővettem a következő nyílvesszőt, és hátrálni kezdtem. Hátrálni, amíg csak van időm. Még a játékba lépéskor megbizonyosodtam róla, hogy íjam akár 60 méteres távra is elvisz. A többiek pedig azt mondták, hogy az igazán jó íjjak akár 100-150 méteres távra is elhordanak. De én még egy 60 méteres távval is meg lennék elégedve.
Így hát igyekeztem sétalépésben növelni a távolságot kettőnk közt. Ha mégis utánam jönne, kénytelen leszek futással megoldani.
_________________
- Táska tartalma:
- 2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg
- Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka- Íjász
- Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Osaka
Karakterlap
Szint: 19
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Nagasi Yumiko vs Aoi Shizuka
by Cardinal Csüt. Nov. 28 2013, 17:21
Ossu!
Inaktivitás miatt lezárom a párbajt. Shizuka jutalma 10 xp és 30 arany, Yumiko 20 aranyat kap.
Inaktivitás miatt lezárom a párbajt. Shizuka jutalma 10 xp és 30 arany, Yumiko 20 aranyat kap.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics» Nagasi Yumiko
» Nagasi Yumiko
» Ren vs Shizuka-chaaaan
» Aoi Shizuka
» Orimune Jasami vs Kazesubayai Shizuka
» Nagasi Yumiko
» Ren vs Shizuka-chaaaan
» Aoi Shizuka
» Orimune Jasami vs Kazesubayai Shizuka
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.