Orimune Jasami vs Kazesubayai Shizuka

Egy újabb nap a játékban. Bajon mennyi ideje lehetek már itt? Már nem emlékszem, és valahogy nem is törődök vele, most hogy szereztem pár jobb felszerelést, már valamivel jobban érzem magam, és többet vadászok, viszont rengeteg fura alakkal találkoztam akikben látszott, hogy simán megölnének ha esélyt adnék nekik amitől kirázott a hideg. Ezek a magukat embereknek állító lények a legveszélyesebb ellenfeleim, mert náluk nem tudom hányas szintűek lehetnek, nem tudom, hogy mennyi esélyem van ellenük. Tapasztalatom véges ezeket a JK-kat illetően. Hál isten, hogy Shizuka itt van velem, bár közvetlenül nem segít, mivel ketten vagyunk ezért nem igazán közelítenek meg. Vagy legalábbis ők nem, az a sok kéjenc aki fel akarja szedni, legtöbbször nem érdekli, hogy vele vagyok, sőt a legtöbbjük azt le öcsizett, ha közbe akartam szólni, persze elég hamar megérezhették a fagyos elutasítás érzését, ami valamiért mindig jó kedvre derített. A kis csapatunkról azóta nem hallottam, na nem mintha érdekelne, hogy hova fognak legközelebb elráncigálni. Most más járt a fejemben. Az a pár alak, akik mindig ijesztgetnek és rám másznak. Sosem támadnak meg nyíltan de látszik, hogy ki akarják provokálni a párbajt. Szeretnék harcolni velük, de félek, hogy nem jönnék ki élve. Egy gépet könnyű legyőzni, ha tudod a taktikáját, de egy JK folyamatosan változtatja azt. Ilyen emberekkel nincs tapasztalatom. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálom rávenni a lányt, hogy segítsen a gyakorlásban. Egy barátságos párbaj amit szeretnék semmi több, remélem, hogy elfogadja. Beléptem a fogadóba, és leültem vele szemben, a szokásos helyen vagyunk, ha hívhatjuk ezt a helyet szokásosnak. Az volt a tervem, hogy itt leülök és megvárom, de úgy tűnik ezt a lépést átléphetem.
-Szia.-Köszöntem neki, miközben körbe tekintettem.-Figyelj, lenne egy szívesség amit kérnék tőled. Észrevettem, hogy elég sok játékos szeret ölésből hasznot húzni... és szeretnék gyakorolni PvPt, hogy kicsit fejlesszem a taktikáim.-Mondtam ki nyersen és gyorsan, hogy ne legyen félreértés, meg amúgy hozzászoktam, már hogy vele közvetlenül beszélhetek.
-Szóval, van kedved egy barátságos mérkőzéshez?

Bár kezdetben Shizuka szólózni szeretett volna inkább, végül mégis összeállt ezzel a Jasami nevű sráccal. Az igazat megvallva nincs vele semmi baja. Teszi a dolgát és nem beszél feleslegesen. Ez jó pont. A legtöbb embernél legtöbbször csak az előbbit lehet kipipálni. Így végül Jasamival maradt. Ketten egész jól boldogulnak a vadonban. Szerencsére a gyilkos hajlamú játékosok elkerülik őket. Jasami szerint csak a létszámfölény miatt. Bár ha egy magas szintű játékos menne le az első szintre, akkor a létszámfölény sem ér sokat. Végül is egy szép napon Jasami kissé gondterhelt arccal várta Shizukát a szokásosnak mondható fogadóban. Általában itt szoktak megszállni, vagy újra találkozni, ha esetleg különváltak. A lány leült az asztalhoz és köszönt a fiúnak, aki rögtön a tárgyra is tért. Tehát szeretne egy barátságos párbajt, hogy kicsit több önbizalma lehessen egy esetleges ismeretlennel vívott küzdelemben.
-Persze. Semmi akadálya. Épp a minap jártam a küzdőtéren és párbajoztam egyet. Jót tesz egy kis gyakorlás nekem is. Sose tudhatjuk, mikor próbálkozik valami. Néhányan itt élik ki, amit a valóságban nem mernek. Gyáva férgek…
Kicsit elkalandozott. Hallott pár sajnálatos esetről. Nem elég, hogy csapdába estek ebben a játékban, de még egyesek a gyilkos hajlamaik kiélésére is használják. Szánalmas. Végül visszanézett Jasamira.
-Bocsánat, elkalandoztam. Indulhatunk, vagy fel akarsz még készülni?
Persze, nem volt kétsége afelől, hogy akár itt helyben is bele menne a fiú. De azért illik az ilyesminek megadni a módját. Gyorsan evett pár falatot, majd indulhattak is. Hamar a küzdőtéren voltak. Shizuka távolabb sétált a fiútól és lehívta a konzolt, hogy kihívja a másik játékost. Amint Jasami elfogadta, elővette a kardját és felkészült a küzdelemre. Nem húzta az időt most sportszerű dolgokkal, hanem rögtön neki rontott egy vágással a fiú mellkasa felé. Ha gyilkosok ellen akar gyakorolni, akkor azt is meg kell szokja, hogy ők kicsit sem sportszerűek.

-Mit mondhatnék, rengeteg beteg személy él ezen a földön, őket nem érdekli, hogy aki itt meghal az a valóságban is, mivel senki sem tudja felelősére vonni őket, csak egy másik játékos, és itt nem lehet olyan nyomozást végezni mint egy krimiben. Szóval szemtanú nélkül nehéz bármit is tenni.-Sóhajtottam, miközben szétnéztem. Ezután Shizuka ismét szólt, és feltekintettem, majd bólintottam.
-Persze, én kész vagyok, ha te is.-Mondtam miközben, felkeltem a helyemről, és követtem a lányt a tervezett helyre. Miután kiértünk az arénába, fellátunk egymással szemben, elővettem a kardom, és már hajoltam is volna, amikor nekem ugrott, a meglepettségtől szinte azonnal benyeltem az első csapást. Még egy pár másodperc és érezhettem volna az életerő folyást. De hál istenek időben felemeltem a kardom, és blokkoltam a találatot, hála a gyorsaságomnak, és a távolságnak. Persze ettől függetlenül hátrébb estem már csak az erőtől. Felnyögtem ahogy lassan lefékeződtem, és a kardomat a földbe szúrva néztem fel ismét a lányra.
-Ha... Számíthattam volna, hogy nem bánsz velem kesztyűs kézzel.-Mondtam, miközben kirántottam a kardom a földből, és megindultam, hogy támadást indítsak felé, egy oldal vágással indítottam, majd több egymás utáni gyors csapást indítottam felé. Tudtam, hogy a gyorsaságunk szinte egy szinten van de reméltem, hogy ezzel az offenzív taktikával szemben nem lesz képes ellentámadásra. Igyekeztem addig ütni amíg leereszti a védelmét, vagy valamilyen módon megállít. Ha sikerül egy nyitást találnom akkor rögtön kihasználom az alkalmat, és beviszek egy sebzést, majd hátrébb ugrok és átmegyek védekezésbe. Kicsit lihegek hisz ez az intenzív támadás, nem tesz jót a kitartásomnak, amit fejlesztenem kell majd. Ezt fel is jegyzem magamnak, hogy később is ne kerüljek ilyen hátrányba.

-Ez így igaz. Épp ezért mondom, hogy szánalmas népség az ilyen. Kiélik magukból a sérelmeiket és a beteges vágyaikat. Borzalom…
A beszélgetés után elvonultak a küzdőtérre, hogy lerendezzék a gyakorló párbajt, amit Jasami szeretne. Shizukának nem volt ellenére egy kis testmozgással egybefont gyakorlás, így jól jött a dolog. Plusz nem is kell ellenfelet keresnie, mert önként jelentkezett a csihi-puhira. A küzdőtérre érve Shizuka lehívja a konzolt és elintézi a kihívást. Amint Jasami elfogadta, már rá is ront. Sikeresen bevisz egy támadást. A fiú rögtön szóvá is teszi, hogy számíthatott volna arra, hogy nem kap gyengédséget.
-Úgy gondoltam, így élethű a dolog. Mivel odakint sem valószínű, hogy sportszerűen megvárja az ellenfél, hogy felkészülj. Nem igaz? Én legalábbis így gondolom.
Épp csak végigmondta, miközben a fiú felpattant és ellentámadásba lendült. Egy elég gyors támadássorozattal próbálkozott. Amit Shizuka nem is tudott volna rendesen védeni egy helyben, ezért hátrálni kezdett és közben próbált elhajolni. Csak azokat hárította, amik veszélyesek voltak. Végül a roham végén hátrébb szökkent egy kicsit és hagyta, hogy Jasami kifújja magát egy kicsit. Most sportszerű volt egy kicsit.
-Alacsony kitartás, igaz? Az nekem sem túl magas. Bár igyekszem azért mindenre rakni néha. Nem szeretnék magasabb szinten egy Akhilles-sarkat. Pár pontot nyugodtan áldozz rá a gyorsaság mellett. Ha másért nem, a hosszabb támadássorozatért megéri.
Ez nem kioktatás volt, csak egy kis baráti jó tanács. Nem szeretné, ha a fiú idő előtt elhalálozna. Védekező állást vesz fel és hagyja megint a fiút támadni. De amint elé ér, félre ugrik és megpróbálja oldalról megvágni a lábát. Ez után ismét védekező állást vesz fel és vár.

Egyik csapásom sem hozott eredményt. Hiába, Shizuka elég gyors ahhoz hogy kivédje a támadásaimat, bár azért sokszor közel voltam ahhoz hogy eltaláljam, de még nem vagyok elég gyors hozzá. Valószínűleg ő sem hanyagolta a sebességbe rakni pontjait, valószínűleg csak a felszerelésem miatt körözöm le. A támadás sorozatom végén, már csak lihegni tudtam, ahogy lassan visszanyertem az erőmet, és hallgattam amit mondott, és kihúztam a kardom a földből.
-Igen, ez elég egyértelmű.-Mondtam miközben letöröltem az izzadtságot, majd ismét beálltam az alap állásba, látszik, hogy most védekezik, de ez valamiért nyugtalanít. Miért nem támadott meg amíg fáradoztam, vagy azután, hogy szólt, ez egy kicsit sportszerű volt. Minden esetre, szépen elindultam felé, gyalogolva, hogy meglegyen a lépés távolság amit kiszámoltam, majd egy erős lökéssel megindítottam magam, felé, és egy oldal suhintást végeztem, de elkerült.~Ah, tényleg csapda volt.~Gondoltam, miközben megvágta a lábam, és láthattam ahogy a pontjaim elfogynak. Az ütés hatására megbotlottam, és majdnem előre estem, de sikerült megállítanom magam, és fordulásból visszacsaptam, de már csak a levegőt vágtam át, ez inkább egy védekező manőver volt, mintsem támadó. Egy pár pillanatig ránéztem a lányra, majd megragadtam a kardomat, és csendben figyeltem, miközben újra elindultam felé.
-Mellesleg te honnan jöttél?-Kérdezte, miközben tovább közelített, figyelve a mozdulatait. Most jutott eszembe, hogy nem igazán ismerem ezt a lányt, alig beszéltünk másról mint a taktikáinkról, és hogy hova megyünk. Mintha csak ebben a világban élnénk, és nem lenne kívül semmi. Ami a legrosszabb, hogy ez idáig fel se tűnt, de vajon miért? Viszont nincs időm ilyesmin gondolkodni. Tettem egy pár lépést, majd teljes erővel lesújtottam a fejem fölül, remélve, hogy ezt nem fogja kivédeni, hisz a gyűrűm elvileg rengeteg erőt kölcsönöz nekem, ami biztos sokat számít.

Shizuka váratlan támadása meghozta az eredményét. Sikeresen bevitt egy találatot Jasaminak, mivel nem számított rá, hogy csak így neki ront. A lány gyorsan elmagyarázta, hogy miért is tette, amivel végül is egyetértett a fiú. Shizuka nem akart túl kemény lenni vele, de hát ő szeretne a kinti támadásokra felkészülni. Ott senki nem fogja megkérdezni, hogy párbajoznak-e. Rossz esetben még túlerő is lesz. Bár eddig szerencsére megúszták az ilyesmit. Főleg, hogy Shizuka képessége felfedi előtte, ha valaki a közelben van. A szándékait nem, de a meglepetés támadás így nehezebb ellene. Végül Shizuka kicsit könnyített a dolgon és védekező állásban várta a fiút, hogy kitérhessen előle, amikor oda ér. Megvágta a fiú lábát, de cserébe ő is kapott egy kis ellentámadást.
-Ez szép volt.
Shizuka hátrébb lépkedett, miközben Jasami már elindult felé újra, de csak lassan. Közben feltett egy kérdést, ami talán elterelésnek volt szánva.
-Tokióból. Bár, ha ésszerűek akarunk lenni, most is ott vagyok. Csak talán már nem otthon, hanem egy kórházban.- felelte mosolyogva.
Egyrészt jól esett neki, hogy valakit érdekel, még ha barátként is, másrészt azt sejtette, hogy Jasami némi eltereléssel próbálkozik. Végül úgy is lesz. Bár lehet, hogy csak spontán jött gondolat volt kérdezősködnie. A fiú megpróbál a feje fölül lesújtani Shizukára, amit a lány hárít egy pillanatra, majd hátrébb ugrik. Emlékszik még a gyűrűre, amit átengedett Jasaminak. Így majdnem egyforma az erejük a játékban. Talán egy ponttal, ha nagyobb valamelyiküknek. Nem várja meg a következő támadást, hanem előre ugrik, és most ő intéz egy vágást a fiú felé. Nem igazán céloz sehova. A lényeg, hogy kivédje, vagy sem.

A lány adott egy dícséretet a sikeres ellentámadáshoz, bár semmi haszna nem volt meggátolta, hogy egy kombót bevigyen amíg háttal állok neki. Ezt követően feltettem a kérdést, és meglepő módon válaszolt. Egy kicsit elmosolyodtam, miközben lesújtottam, és éreztem, ahogy a fegyverünk összecsattant, és majdnem sikerült kiütnöm a kezéből, de számított erre, és gyorsan félre ugrott, szóval nem tudtam az egész erőmet belevinni az ütésbe, inkább csak előrébb buktam, de nem estem el, hanem egy gyors mozdulattal visszanyertem az egyensúlyomat. Szóval Tokyo... nagy városi lány, biztos érdekes lehet. Néha elképzeltem, hogy elutazok oda, de fogalmam sincs, milyen ürüggyel lehetne egyáltalán oda menni. Persze turisztika és nézelődés, meg ilyesmi, de ilyesmire sosem volt pénzük. Ígyhát maradt az álmodozás. A lány válaszára ő is elgondolkodott, vajon a szülei hova vitték a testét? Vajon kialakítottak egy gyűjtőpontot, az ilyen embereknek mint én és Shizuka? Egy kórház ahogy ő mondja? Vagy egy másik épület? Ki tudja, a beteg elől elég sok helyet vennének el. Mindenesetre inkább a harcra koncentráltam, de még hozzászóltam a válaszhoz.
-Ah... A főváros. Szerettem volna elmenni oda egyszer. Sajnos ez most nem lehetséges.-Mondtam, miközben felemeltem a kardomat, hogy védekezzek, és amint a pengék összeérnek, már meg is tettem egy lépést előre, és megpróbáltam gyomron terelni őt, hogy hátrébb küldjem.
-És, milyenek a szüleid? Jó fejek?-Kérdeztem érdeklődve, miközben tovább forgattam a kardom.

Shizuka röviden megválaszolta Jasami kérdését a lakhelyét illetően. Nem szokott kérkedni vele. Hisz nincs is miért. Nem olyan nagy dolog a fővárosban élni. Néha inkább kellemetlen. Hiszen kimondottan hangos tud lenni egy város. Tudja jól, hogy van, aki vidéken lakik, és a városba vágyik. Mert ott minden közel van. Boltok, mozi, iskola és egyebek. Kényelmes. Legalábbis annak gondolják sokan. A városiak meg sokszor vágynak inkább egy csendes vidéki falucskába, a zajos város helyett. De ez ízlés kérdése.
-Valóban? Na és miért nem sikerült eddig? Nincs ott senki, akit ismersz? Hát, most már itt vagyok én. Ha kijutunk innen, majd eljöhetsz látogatóba és megmutatom neked, amit látni érdemes ott. Feltéve, ha akarod.
A mondókája után támadott, amit a fiú hárított is. Persze nem volt túl taktikus támadás, csak egy sima vágás, amit könnyű hárítani, ha odafigyel az ember. Bár beszélgetés közben nem mindig egyszerű. Közben Jasami folytatta a beszélgetést.
-Fogjuk rá. Míg kicsi volta, sokkal többet foglalkoztak velem. Aztán, ahogy idősebb lettem, úgy gondolták, hogy elvagyok magamban is. Talán emiatt kezdtem végül videójátékokkal játszani. Félreértés ne essék, nem haragszom rájuk. Egy kicsit sem. Amikor kellettek, ott voltak. Csak úgy általánosságban néha kicsit túl sokat élnek a munkájuknak. Egymásra szánnak időt, de rám nem mindig.
Nem akart szennyest eregetni a játékban. Főleg olyannak nem, aki nem is ismeri a szüleit, így még a végén hibás képet alkot róluk.
-Na de, mi ez a hirtelen érdeklődés? Hirtelen elfogott az érzés, hogy már ismersz majdnem a játék kezdete óta, mégsem tudsz rólam semmit? - kérdezte mosolyogva.
Talán igaza volt, talán nem. Egyenlőre most csak védekező állásban van. Had válaszoljon a fiú, ha akar.

A védkezés sikerült, és nem is kaptam egy meglepetés kombót, ami a védelem után jött volna, csak egy ütés volt. Ez egy kicsit meglepett, de nem szenteltem rá túl sok időt, inkább a beszélgetésre figyelek. Miután ellöktem magamtól, és hátrébb ugrottam, kissé elgondolkodtam a válaszán, majd a kérdésén is. Egyenlőre nem vontam le semmi következtetést, hiszen úgy tűnik, hogy elég átlagos családban született, bár lehet, hogy hazudik, hisz kitudja mennyire bízik meg bennem. Minden esetre, a kérdésére, végül csak bólintottam.
-Igen, nem igazán ismerjük egymást.-Mondtam, miközben felkészültem egy újabb támadásra, de a védelmi póza miatt ez nem volt épp egyszerű, így úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a rögtönzött türkjeimmel. Egy óvatos lépés után, válaszoltam az előző kérdésre is, csak hogy a beszédemre figyeljen és ne a mozdulataimra, vagy legalábbis ne százszázalékosan rám.
-Nem igazán van pénzünk nyaralásra, vagy utazásokra... Talán majd egyszer.-Mondtam, miközben tettem egy gyors lépést előre, majd a következő lépésnél, előre ugrottam, és rácsaptam, de ezzel az ütéssel szándékosan a kardját céloztam, mert utána, már gyorsan fordultam is oldalra, és ismét lesújtottam, most egy alulról indított és felfelé ívelő vágással támadtam a karját, ezután oldalra ugrottam, és onnan ismét előre a hátát célozva. A kitartásomból nagyjából ennyi támadásra is jutotta, így már csak védekező állásban hátráltam várva az ellen támadást, miközben a kitartás lassan töltődött. Ebbe tényleg legalább egy pontot bele kell raknom a következő szinten. Két pont sebesség, egy pont kitartás, de vajon a maradék kettőt hova osszam? Talán fegyverkezelésre, nem ártana elsajátítani pár új kombinációt. A gyűrűnek hála az erőmbe még nem kell pontokat ölnöm, de annak is eljön nem soká az ideje.

(És mielőtt elfelejtem 11 páncél-7(erő) 3 páncél marad és életerő sértetlen. A meglepetés támadás miatt, pár hszel ezelőtt ^^'

Shizuka persze nem találta meglepőnek, hogy Jasami érdeklődik. Elvégre együtt kalandoznak időnként. Nem árt, ha kicsit jobban ismerik egymást. Legalább kiderül, van-e közös beszédtéma. Bár az időzítés nem a legjobb. Nem harc közben kellene egymás múltját bolygatni. De ha a fiúnak most jutott eszébe, akkor most válaszol a kérdéseire.
-Megértem a kíváncsiságodat. De nyugodtan kérdezhetsz bármikor. Ha félsz, hogy elfelejted, szólj, hogy majd kerítsünk rá alkalmat. De nem harc közben kellene ilyesmiről beszélni. Még a végén megsérül valamelyikünk. Bár, nem árt, ha úgyis tudsz harcolni, hogy közben zavarnak.
Beszéd közben persze figyelt a fiúra, de csak annyira, hogy ne terelődjön el a figyelme a mozgásáról. Arra számított, hogy tervez valamit a fiú, miközben szóval tartja. De nem nagyon tett gyanús mozdulatokat.
-Ez sajnálatos. Remélem, azért valamikor sikerül majd eljutnod oda, ahova szeretnél. Annyi jó hely van, amit érdemes megnézni. Nem csak a fővárosban.
Jasami csapott egyet a kardjával, amit Shizuka könnyedén hárított. Hogy szándékos volt-e vagy nem, az lényegtelen. Ez egy könnyen védhető mozdulat volt. Elterelésre számított és az is volt. Egy gyors mozdulattal Jasami újra támadott és bár Shizuka próbált hárítani, a vágás így is elérte a karját. Hiába, a fiú egy picivel gyorsabb, mint ő. Azonban bár az erő pontokban is van egy kis előnye, ezt még felfogta a páncél. Így nem veszített életpontot.
~Ez szép volt. Bár túl könnyen megjósolható.
A fiú hátrált és védekezett. Így Shizuka is fellélegezhetett, hogy nem egy durva rohamot kapott. Az a kis előny erőben és gyorsaságban eldöntheti Jasami javára a küzdelmet. Az ő előnye a fegyverkezelés és talán a kitartás.
-Ügyes volt. De ha gyorsabb vagy az ellenfélnél, ne állj meg egy támadásnál. Talán lett volna időd még egy csapásra. Az pedig már életerőt vesz el.

-6 páncél, ha jól számolok, maradt 4. Ha esetleg elszámoltam, szólj. Próbáltam a 3. szintű statjainkat figyelembe venni, mivel még akkor kezdtük a harcot.

(Igen ez jó, negyedik szintre még nem is osztottam úgy tűnik.)

A támadásom sikeres volt, bár meg kellett vallanom, Shizukának igaza volt egy nagyobb támadás sorozattal jobban jártam volna, de nem gondoltam volna, hogy sikerül a támadás tekintetbe véve Shizuka képességét valószínűleg mindig tudja hol vagyok így ugrálással nem tudnám összezavarni, csak arra a kis sebesség bónuszra számíthattam, ami most volt meg.
-Jobb félni mint megijedni, lehet, hogy a következőt kivéded, és akkor könnyen ellentámadhatsz.-Magyaráztam óvatosságomat, miközben lassan elkezdtem körözni, az ismerkedést úgy tűnik lezártnak tekinthetjük mivel az előbb mondta, hogy nem azzal kéne tölteni az időt, és a figyelmet. Végül is igen később is ráérünk, most hogy eszembe jutott talán szakíthatok rá időt. Most viszont a harcra kellett figyelnem. Mivel ő nem támadott, így ismét én kezdeményeztem. Megindultam felé két kezemmel erősen szorítva a kardomat, majd az utolsó méteren elrúgtam magam a földtől és megpróbáltam neki ugrani. A kardot nem indítottam meg, inkább magam elé tartottam, mint valami pajzsot. Igaz így nem fogok teljes sebzést bevinni hiszen gyakorlatilag védekezem, de ha sikerül feldöntenem, akkor sokkal előnyösebb helyzetben leszek, hiszen onnan könnyen indíthatok egy teljes támadást, amíg ő megpróbál felállni. Ez volt a terv. Ismét a sebességemre és a meglepetés erejére hagyatkozom, végül is ki gondolná, hogy valaki úgy próbál meg legyőzni valakit, hogy felökleli mint valamilyen kos? Én biztosan nem. Azért arra kíváncsi voltam, vajon mit fog felelni erre, mintha valami tanár lenne, minden mozdulatomat kommentálja, mintha ő lenne a legtapasztaltabb. Bár mondjuk, ez engem nem zavar, hisz minden tanácsra szükségem van, egy ilyen kegyetlen világban, hiszen már a legelején megmondta, hogy nem fog kisegíteni ha bajban vagyok. Ha sikerült az öklelés, akkor utána rögtön támadok tovább ha sikerült a földre küldenem, akkor megpróbálok egy döfést bevinni, ha csak megtorpant, akkor pedig három újabb vágást vittem be remélve, hogy a védelme nem lesz tökéletes az ütközés után.

Igyekezett tanácsokkal ellátni a fiút. Na persze nem lehet előre tudni, ki mit reagál egy támadásra. De ha nagy az előny és fontos a győzelem, akkor nem szabad kímélni. Főleg, ha az ember az életét védi. Jasami is egyetértett valamilyen szinten a tanácsával.
-Lehet. Ezért kell improvizálni. Alkalmazkodj az ellenfélhez. Célszerűbb előbb valamiképp felmérni, milyenek lehetnek a statjai. Ha tudod, hogy sokkal gyorsabb vagy, akkor jó eséllyel megsorozhatod. Akkor is, ha ő az erősebb. Sok csata itt dől el.- mutat a fejére.
A fiú lassan elkezdett kőrözni, Shizuka viszont nem mozdult. Pontosan tudta, hol a fiú. De ezt a fiú is tudta, hisz tisztában volt a lány képességével. Épp ezért nem volt nehéz észrevenni, amikor Jasami támadásba lendült. Azonnal felé fordult és a kardját maga elé tartotta, majd előre tolta. Amikor a kardok találkoztak, kissé visszaengedte és fokozatosan tartotta egyre erősebben, így lassítva a csapást. Közben az egyik lábával hátul megtámasztotta magát és az állást is mélyítette, hogy a fiú ne tudja levenni a lábáról. Apránként azért érvényesülnek a pontbeli fölények Jasami részéről, így Shizuka sem tudja örökké tartani magát. Hirtelen eltolja magát és hátrébb ugrik. Nagy távolságot persze nem tesz meg így, de elegendőt ahhoz, hogy háríthasson. Legalábbis az elsőt sikerült, aztán még a másodikat is, de a harmadik végül talált. Ezt követően ismét hátrébb szökkent egy kicsit.
-Ez nem volt rossz. Bár egy valódi ellenfél ellen szerintem hatékonyabb lesz, ha folyamatosan támadod.
Ugyan nem volt magasabb szintű. Kioktató sem akart lenni, csak elmondta a véleményét. Hisz nem lehet ott mindig, hogy vállvetve harcoljon vele. Ha egyedül van, akkor csak magára számíthat.

A páncél lement, valamint -2 életerő

-Igen, bár elég nehéz eldönteni, hogy mi lehet a másik tarsolyában, könnyen csapdába sétálhatok.-Említettem meg a válaszára, miközben végre hajtottam a támadásomat. Ahogy teljese erőből nekirohantam, sikerült olyan helyzetbe vinnem, hogy ne tudjon támadni, és egy-két másodpercen belül kénytelen volt hátra ugrani. Nem volt túl nagy erő különbség a kettőnk közt, de a plusz sebesség adott egy kis plusz lökési erőt. Ezután megindítottam a rohamomat, három csapást vittem be, de csak egy ütés talált, nem baj, úgy sincs túl sok életerőnk, minden csapás számít. Miután visszaugrottam felemeltem a kardomat védekezésbe.
-Lehet, de ha kifogyok a kitartásból, akkor nem fogok rendesen védekezni, ha a sorozat nem válik be akkor védtelen leszek.-Mondtam védekezésemnek felhozva. Ezzel talán ő neki is adok tippeket. Csak felemeltem a fegyverem, és óvatosan figyeltem a lépteit. De úgy tűnik, hogy most sem fog támadni, amire kicsit felvontam a szemöldököm, ezúttal egy újabb csapdára számítottam, így inkább most nem támadtam, csak védekezésbe álltam.
-Na mi van te nem is támadsz?-Kérdeztem érdeklődve, miközben a lábamat hátra tettem, hogy jobb pozícióba legyek. A figyelmemet feltartottam miközben éreztem a szívem verését. Ezt követően csak vártam a támadást. Valószínűleg ez egy idióta ötlet volt, de nem akartam még egy csapdába belesétálni, hiszen ő mondta, hogy nem bánik velem kesztyűs kézzel. Bár igaz adott tippeket, és nem mindig támadott meg amikor volt rá esélye, de úgy gondoltam, hogy csak azért mert ez egy edzés nem kell túl komolyan venni, bár azért nem csak a saját magam edzéséért akartam párbajozni... Na jó, lehet ez hazugság, de azért nem akarok csak én fejlődni. Minden esetre, továbbra is vártam a lépését, de kíváncsi voltam, hogy mit fog lépni. Egy gép most valószínűleg támadás sorozatot indítana, hogy kiszedjen a védelmi pózomból, hacsak nincs olyan támadása, ami kényszerítene, hogy kilépjek belőle, vagy ha több lenne belőle akkor igyekeznének körbe állni, hogy ne tudjak jól védekezni. Jó taktikák de ezek gépek ha rájössz a taktikájukra könnyű ellenük védekezni, viszont Shizukáét nem tudom, gépek ellen harcolni láttam, de játékos ellen biztos más módszert alkalmaz.

-Igaz. Ezért is nem szabad túl közel engedni a másikat idő előtt. Ki tudja, milyen speciális képességet húz elő a tarsolyából.
Shizuka sosem volt az a mentor típus. Most sem az akart lenni, de valahogy úgy érezte, hogy adhat pár baráti tanácsot Jasaminak a párbajokhoz. De sokkal fontosabb igazából, hogy a vadonban megállja a helyét egy másik játékossal szemben, ha rajta ütnek. Ha azon múlik persze, akkor inkább vele tart, amikor tud. Esetleg idővel be is léphetnének egy céhbe közösen. Az is csak a túlélési esélyeket javíthatja. Legalábbis elméletben jól jöhet.
-Akkor pakolj pár pontot a kitartásodra is. Gyorsaság, kitartással kombinálva, nem hangzik rosszul. A többit meg a felszerelés megoldhatja, ha sikerül valami ütős holmit beszerezned.
Kezd kicsit sok lenni a szövegelés, pedig nem akart ennyit beszélni. Nem is igazán jellemző rá. Sokkal inkább a tettei szokták kimutatni a véleményét. Jasami is érdeklődik, hogy most akkor mi lesz?
-Ja, persze. Csak elkalandoztam ebben a társalgásban.
Támadásra készen oldalra tartotta a kardját, majd megindult Jasami felé. Közel érve lefékezett és a lendületét felhasználva pördült egyet hátra felé, így oldal irányból vágott a fiú felé. Majd a magasba emelte a kardját és onnan csapott le ismét, hogy aztán hátrébb húzza és szúrjon vele egyet. Mindegy, ha a fiú valamelyiket hárította, a mozdulatsort végigcsinálta, hisz nem lehet tudni, hol hibázik az ellenfél. Lehet épp az utolsó támadást nem sikerül kivédenie. Ez után hátrébb lépett és úgy tett, mintha most védekezne, de aztán maga mellé húzta a kardot és egy széles vágást intézett a fiú lábai felé. Igaz, már távolabb volt, így ez elől elég hátrébb lépni is.

-Sose voltam arról híres, hogy tűz körül táncolok.-Mondtam a válaszára, miközben hátrébb léptem, és figyeltem a mozdulatait. A másik mondatán sem kellett sokat gondolkodnom hisz a válasz már ott volt a számban.
-Dolgozom rajta.-Jegyeztem meg, miközben a lány megindult felém, nem volt időm többet mondani, így csak felemeltem a kardomat védekezés képen. Az első támadás meglepett, így csak egy gyors blokkot tudtam véghez vinni, de a következő csapásnál már nem voltam elég gyors, a kard penge nem a pengét hanem a kezemet érte, ami nekem fájdalmas életerőpont veszteségbe került, ezután, már jött is a következő csapás, ami elől félre ugrottam, így az utolsó csapást már felesleges volt bevinnie, hisz a távolság köztünk hosszabb volt mint amennyit megtehetett volna a hátra lépés után. Egy kicsit lihegtem, miközben rápillantottam a kezemre. Kissé elgondolkodtam, vajon milyen lenne ha ez egy igazi harc lenne, valószínűleg két ujjal kevesebb lenne már ami a kardot fogja, nyeltem egyet a gondolaton, miközben újra Shizukára tekintettem. Miután túl tettem magam a megrázkódtatáson, és hogy az életerőm lepörgött, ismét megindultam a lány felé. Ezúttal nem terveztem semmi speciális csapdát, csak küldtem ütést ütés után, egyre égetve az erőmet, ahogy megpróbáltam áttörni a védelmén, folyamatosan váltogatva a döfések, és a vágások közt, remélve, hogy elkövet egy hibát. Most is mint előtte amint bevittem egy sikeres találatot visszatáncolok, és védekezni kezdek, miközben enyhén lihegek.~Ez a sok csapás elég fárasztó, ezzel óvatosnak kell lennem.~Gondoltam magamban, miközben bebizonyosodott a tesztből, hogy ez nem éppen hatásos, magas kitartás nélkül, főleg, ha az ellenfél ugyanolyan gyors mint én. Mondjuk, ha valaki nem rak elég pontot sebességre, akkor ez a taktika teljes fölényt jelent, gyorsan be lehet fejezni egy küzdelmet, ha a másik, nem tud blokkolni egy ilyen rohamos csapás sorozatot. Miután ezt végig gondoltam, már teljes figyelmemet a harcnak szenteltem. Volt egy olyan érzésem, hogy Shizuka most megint meg fogja jegyezni, hogy nem támadok elégszer, de még nem érzem magam elég bátornak hogy ilyen sorozatot vigyek végbe. Inkább egy darázshoz hasonlítanám magam. Szúrok egyet, majd vissza táncolok, így minimalizálom az esélyt, hogy eltaláljanak, de így is bevihetek egy találatot. Ha ezt a taktikát használom, akkor az ellenfelem előbb kifárad mint én.

-Nem? Pedig olyan tipikus táncos alkatnak tűntél. – viccelődött egy kicsit, közben a fiú reagált a szavaira. Ezután persze jött az újabb roham. Igazából nincs oda nagyon a játékos elleni harcért, de hát ezt sem árt gyakorolni még. Ráadásul Jasami kérte meg őt. Nem mondhatott nemet csak úgy. A roham sikeresnek mondhatóan végződött. Bevitt pár támadást, ami a fiúnak komoly életerőpontokat jelentett. Így megint csak közelebb volt a csata a befejezéséhez.
~Na, most vajon mi következik?- gondolta magában, miközben várta a fiú újabb támadását.
Legnagyobb meglepetésére ezúttal nem erőltetett semmiféle komolyabb taktikát. Szimplán megrohamozta a lányt és igyekezett minél gyorsabban a lehető legtöbb találatot bevinni. Shizuka helyből nem tudott volna lépést tartani vele a meglepettsége miatt, így aztán hátrálni kezdett és úgy hárította a veszélyesebb irányú támadásokat. Amikor lehetett, akkor elhátrált, vagy eloldalazott. Ha muszáj volt, akkor persze védett a fegyverével is. Végül úgy érezte, hogy nem tud tovább hárítgatni. Pár támadás azért itt-ott betalált az elején, mivel inkább valami újabb taktikára számított, nem egy kamikaze rohamra. Nehéz volt a meglepettségtől felvenni a ritmust, így aztán végül hátrébb ugrott, mielőtt túl sok csapás találna be. Látta persze, hogy Jasamit is megviselte a roham. Ez az eredménye a kevés kitartásnak. De azért ő is fárad már.
-Ez szép volt. Azt hittem megint trükközni próbálsz. Erre nem számítottam az eddigiek után. Úgy tűnik, nekem is van még hova fejlődni ezen a téren.- mondta elismerően.
Végül is sosem szégyellte beismerni, ha valaki valamiben jobb volt nála. Vagy kellően újat mutatott, hogy elismerően füttyentsen rá. Már ha tudott volna fütyülni. Már ő is szaporábban vette a levegőt, kezdett elfáradni.