[JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

by **RenAi** Hétf. Jan. 25 2016, 17:03

~Nem tudsz elbújni. Látlak.~

Résztvevők:
¤ Akito
¤ Enheriel
¤ Kurama
¤ Noxy
¤ Shukaku
¤ Ha még valaki csatlakozik, az első két körig:3

Adatok:
¤ Nehézségi szint: Könnyű.
¤ Harc nem várható. /De nem kizárt/.
¤ Karakterhalál nem várható. /:3/
¤ Ha a karakter jelleme nagyon gyenge, esetleges károsodás, stressz, depresszió, negatív tapasztalat előfordulhat. (Még visszavonulhatsz.)

Mindenkinek feltűnhetett már hogy a szellem kiszabadult a palackból, csak éppenséggel szó szerint értve. Hisz furcsa események hozták rá a frászt az emberekre az elmúlt napokban...

Minden csupán annyival kezdődött, hogy a letett könyvre esetleg fegyverre vagy italra egy teljesen másik helyen találtatok rá. Pedig ti tisztán emlékezhettetek hogy hova is tettétek.
Vagy szokatlan lépések, az ágy benyomódik magától mintha leült volna valaki, esetleg nyomot is hagy magáról. A hóba taposott lábnyomoktól közvetlen mellettetek, amikor ti senkit sem láttok ott. Árnyak. Szokatlan ruhadarabokkal, vagy ismeretlen hajcsomókkal a fürdőben, esetleg a fésülködőasztalnál. Érezhetitek azt hogy valaki figyel titeket, hallhattok hangokat, szólíthatnak a neveteken, vagy csupán értelmetlen hörgéseket hallottatok? Ohh igen, és majd elfelejtettem. A fekete macskák száma is jelentősen megnövekedett. Szinte mindenhol összefutni velük.:3

Végül a pletykák, hírek is megerősítik. Aincard, szellem-járta. De nem csak az első szint, mint egy eventnél lenni szokott, és nem is csak egy szint ahogy a küldetéseknél általában előfordul. Minden nem koboldmegszállás alatt lévő területen észleltek paranormális jelenségeket.Viszont végül ezen a szinten köttök ki, hisz az események is ide csalnak titeket. Aki figyel az tudja. Hisz a szellemek elárulják nektek. Tizenhármas szint, és péntek 13, 13 óra 13 perc. Ki tudja talán az Aincardi világvége dátuma?. Na, azért ott még nem tartunk! Razz

Végül adott a hely, adott a koordináta. Igen, könnyedén kitaláljátok, és majd eldöntitek hogy ott találkoztok-e vagy külön-külön értek célba. Persze nem kötelező megjelenni, a csataóngókat is várja egy kis meglepetés. :3

A szellemek emlékek, azért maradnak velünk, mert akiket szeretünk, nem hagyják el a világot. - Cassandra Clare

Határidő: feb.02.

by **Shukaku** Kedd Jan. 26 2016, 07:31

Először Shu nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolgoknak. Ha a valóságban nem is teljesen hitt a szellemekben, de mindenképpen szeretett volna hinni bennük, főleg a cuki állatszellemekben, akik az erdőkben élnek, és segítik az embereket. Találkozott már egy-kettővel az előző életében is, de amikor nagy lány lett, elkezdte ezeket a találkozásokat kétségbe vonni. Ez viszont már egy másik világ. A fekete macskák megszaporodása a Dojo körül nem volt különleges, hiszen Aldo ott húzta meg magát a kölykeivel, tehát Shu úgy hitte, hogy új udvarlók járnak hozzájuk, vagy esetleg ovistársak, vagy ilyesmi. Nem volt babonás, sőt, még fel is tartotta a kocsikat, ha a cica át akart menni az úton, nehogy valami elüsse szegénykét. Ezután jöttek azonban az érdekesebb dolgok. A vicces az volt, hogy Timire hozta inkább a frászt, mint Shura, hiszen csak fokozta az egyébként is üldözési mániában szenvedő sárkány ilyen téren kigondolt elméleteit. Pár nap alatt azonban már összebarátkoztak ők is a hangokkal. Természetesen Shunak teljesen egyértelmű volt, hogy a szellemek akarnak neki jelezni. Kayaba megengedte a kiesőknek, akik most egy másik, párhuzamos világban játszanak, hogy pár jelet küldjenek neki, ezzel bizonyítva azt, hogy valóban az idomárnak van igaza, és senki nem hal meg. Ugyan egy ideig azt hitte, hogy a lobbiba kerülnek vissza, ahonnan az Ébredők érkeztek, de most már az volt a biztosabb, hogy Kayaba nem hagyná, hogy az egész életüket végigaludják a játékosai. Azokat, akik rosszul viselkedtek, bizonyára szobafogságra ítéli, és a váróba küldi, de a jóknak ad egy másik Aincradot, ahol a kiesésük után játszhatnak. Néha még arra is gondolt, hogy leugrik valahonnan, hogy oda kerüljön, ám elhessegette ezt a gondolatot. Rá itt van szükség, Kayaba ebben a világban bízta meg feladatának elvégzésével. A szellemek azonban remek ürügyet adtak arra, hogy több időt tölthessen Junnal, és neki is megmutassa őket, beszélgessenek picit Anattal, aki titkos, láthatatlan küldin van, de azért folyamatosan ellenőrzi a céhét. Nem mintha Jun nem végezne egyébként remek munkát, de talán pont ezért, hogy Anat büszke lehessen arra, mennyire jól választott céhvezért. Ráadásul ez remek alkalmat jelentett arra is, hogy másvalakivel is együtt töltse az időt, így hát mielőtt elindult a szörnyen klisés helyre, ahova a pletykák vezették, küldött egy levelet Aincrad egyik legokosabb férfiának. Talán azon kevés valódi férfiak egyikének, akik Aincradban léteztek.

Shu és Timi írta:Kedves Ozi!

A múltkor beszéltünk arról, hogy mehetnénk közösen küldizni. Bizti te is láttad a szellemes bigyókat az utcákon. Szerintem valami péntek tizenharmadikás event része, ami izginek hangzik, úgyhogy nem kéne lemaradni. Várunk szeretettel a tizenharmadik szinten, tizenhárom órakor, a tizenhármas házszámnál. Remélem nem lesz uncsi a küldi, de ha megint lesz bezárós vagy ilyesmi része, akkor mesélhetek arról a küldiről is, amiről kérted.

Üdv: Shu és Timi

Persze az üzenetet két nappal előtte küldték el, hogy kedves ismerősüknek legyen ideje felkészülni, tehát amikor ők maguk elindultak úticéljuk felé, már valószínűleg tudták, hogy a JL egyik legkedvesebb tagja velük fog-e tartani. Ja igen, és mivel Jun úgyis kérdezi, nem, nem randi, akkor sem, ha közel van a Valentin-naphoz.

Péntek tizenharmadika 2026 februárjában lesz, tehát ha a többieket nem zavarja, és úgyis közel vagyunk IC a dátumhoz, tehetnénk oda a játékot

by **Yachi** Szomb. Jan. 30 2016, 15:29

Vannak olyan napjaim, amikor ha szórakozottságban bajnokságot rendeznének, óriási fölénnyel nyernék. Most is azt hittem, hogy csak fáradt vagyok, elvégre semmi különös nincs abban, hogy elfelejtem, hová tettem le az íjamat, vagy felborítom a poharam egy rossz mozdulattal, hiába éreztem úgy, hogy hozzá sem értem. Csak annyiból volt furcsa, hogy sokkal, de sokkal kevésbé megterhelő itt élni és anyagot gyűjteni, mint a tévében dolgozni feszített tempóban. Nem kellett sietnem, még sokáig leszünk itt, szóval beoszthattam úgy az időmet, hogy én szerettem volna. És most éppen nem egy olyan időszakon voltam túl, amikor napokon keresztül talpon voltam, és jártam a várost, kérdeztem az embereket, ezért volt különös. De betudtam annak, hogy a télies időjárás, a borult idő befolyásol,és azért vagyok dekoncentrált. Meg tudtam magyarázni, ahogy mindig.
Aztán amikor már napok óta tartott ez az állapot, akkor már nagyon figyeltem. Nagyjából ebben az időszakban hallottam először a pletykáról, miszerint nem csak én, de sokan mások is tapasztaltak furcsaságokat maguk körül. Márpedig ha pletyka szintre kerül valami, az semmiképpen sem lehet véletlen. Minden, de minden pletykának van valami alapja, valami kiváltó oka. Felcsillantak a szemeim, tudni akartam, mi történik! A paranormális tevékenységekben sose hittem, szentül meg voltam győződve róla, hogy minden hasonló esemény mögött kézzelfogható magyarázat rejlik. Nem léteznek idegenek, gyíkemberek vagy szellemek, csak fel kell fedni a jelenség okát. A tudósok bizonyítják, mi újságírók pedig felderítjük őket.
Bár én nem hallottam hangokat a fejemben, mint mások, arról rövid idő alatt tudomást szereztem, hogy a 13-as szám lesz a kulcs. Cardinal valahonnan az internetről húzhatta le a referencia anyagát, mert ha a játék programozói írják, akkor biztosan a négyes lett volna az. Péntek 13-a, 13 óra 13 perc... A 13. szinten még nem jártam, így kissé izgultam, a ruhám szélét markolászva léptem ki a teleportkapuból, és bizonytalanul néztem körül, másokat keresve. Vajon hányan vannak még hasonlóan kíváncsiak?

by **Enheriel** Vas. Jan. 31 2016, 13:06

- SNOWCAT, SNOWCAT! - szerelmem amint meghallotta rémült sikolyaimat, már oda is rohant, talán még gyorsabban is, mint ahogy a pontjai engednék, miközben a petek is felriadtak.
- Mi történt, szerelmem??
- Valaki járt a szobánkban! - bújtam hozzá rémülten – Hajcsomók voltak a fürdőben!
- Jajj kedves, nem kell megijedni ettől, valószínűleg csak valamelyik céhtag volt, mert nem jutott be a közösbe… ^^
- De fekete volt, élénk szőke csíkokkal! - erre Snowcat is döbbenten nézett, mert akárhogy ellenőrizte emlékeiben többször is a volt, régi és új tagokat, egyiknek sem volt ilyen hajszíne. Azonnal elengedett, s bátran bement a szobánkba, gondolom azért, hogy megnézze, nincsen-e még ott. Kis idő múlva hallottam a hangját:
- Nincs itt senki… Nya, viszont arra nem emlékszem, hogy ez a könyv a miénk lenne! Enhi szerelmem, nem tudod, kié ez? - jött ki s mutatta nekem a rózsaszínes könyvet.
- De hiszen ez Lulu-é!
- Enhiii! - sikított az előbb említett lány – Valaki az ágyamban ült, mert még ott van a nyoma! T.T – ez már több, mint véletlen volt. Éppen gondolkodtunk, mi lesz, mikor egy hang az alábbiakat mondta: Tizenhármas szint, péntek 13, 13 óra 13 perc.
- VILÁGVÉGE, NYA! D8
- Nyugalom, az még soká jön! - szólt rá Lulu. Nem tudtuk, mi lehet ott, ezért úgy döntöttem, hogy Snowcat tiltakozása ellenére is megyek Villámlással arra a szintre. Ahogy mentünk ki, észrevettem, hogy több fekete macska van most, mint általában… valami nem stimmel most Aincrad-ban, az biztos. Talán szellemek? Ááá, kizárt, olyan, hogy szellem, nem létezik. Biztos Kayaba gondolt egyet, aztán vicceskedni kezdett mindenkivel.

by **Noxy** Hétf. Feb. 01 2016, 15:50

Éppen hogy bejutottam a WR-be, és töltöttem ott első napjaimat, mikor arra ébredtem, hogy a vezetőségnél, sipákolások vannak. Tisztán hallottam, hogy valaki bent volt a fürdőjükben, vagy aludt valaki más ágyában.
Betörő! Ha még nem jár messze, megyek, körülnézek a tett színhelyén, és... átfordulok az ágy túloldalára. De nem magamtól, hanem csak mert ott bemélyült. És én nem is ezen az oldalon aludtam egyrészt, másrészt meg senki sem éjszakázott nálam. Már ezer éve nem is randiztam senkivel sem, amióta itt vagyok. Egy-két huncut flört, meg ilyesmi, de soha, de soha nem vittem egyetlen pasit sem pásztoréjszakára már mióta, de még csajokat sem! Esküszöm!
Akkor mitől van itt ez a bemélyedés? Még frissnek látszik... valaki járt itt. Lehet, hogy ugyanaz a betörő trollkodott nálam is, mint a Rózsavezéréknél.
Csak akkor hittem el végre, hogy itt nem valami betörő járt itt, amikor egyszer csak észrevettem, hogy a szerény lakosztályomban furcsa zajok vették át az irányítást a környezetem dallamos csendje felett. Egy pillanatra, mintha a fényes nappali idő ellenére árnyékok kezdtek táncot járni a falon. Tizenhárom darab árnyék, az óra körül pontosan tizenhárom másodpercig. Ennek előtte túl nagy feneket nem kerítettem, majd mikor bejöttem a közös fürdőszobába, hogy elvégezzem a privát ügyeimet és tiszteletemet adjam a tisztaság és a szappan istennőjének, akkor kezdtem már igazán elhinni, hogy itt valami nem kóser. Csak van ennek valami logikus magyarázata! Tizenhárom darab szőrcsomó a kádban, melyek aztán összeálltak egy üzenetté:

Péntek 13, 13 óra és 13 perc

Aztán még egy utóiratot is formáltak:

... és 13 másodperc. El ne késs, szivi!

Hiába voltam azon, hogy ez csak valami beavatási tréfa (szerintem csak valamelyik céhes tag borotválkozott, vagy Chewbacca áztatta itt szőrös tomporát), ez a dolog mégis meglepett, pedig ebben a virtuális világban annyi minden megtörténik, hogy már meg sem lepődöm rajta.
- Húzd le magad tizenháromnszor a vécén, Casper - tettem meg hangosan a megjegyzést, akár tréfa akár nem.
Hogy utána járjak ennek az egésznek, fogtam magam, és elindultam a 13. szintre, hogy pontosan ott legyek 13 óra 13 perc és 13 másodperckor (remélem a 13 mikronmásodperc nem számít). Vicces, mert ma van péntek tizenharmadika. Holnap meg Valentin nap, azaz február tizennegyedike. Nem foglalkozom Valentin nappal, mert az is csak azért létezik, hogy a kereskedők rátukmálják a valentin-napi kacatjaikat minél drágábban vagy olcsóbban a turbékoló párocskáknak. Másfelől meg amúgy sem lesz senki sem, aki küldene nekem valamit akár csupán baráti szándékból.
Rengeteg horrorisztikus pletykát hallottam valami szellemjárásról, ráadásul sok fekete macskát láttam utam során. Teleportkapuhoz érve egy helyen legalább 13 fekete cicust számoltam. Ez is csak valami véletlen lehet, re remélem örömét leli majd a Macska a sok-sok fekete "rokon" láttán. Még sose jártam a 13. szinten, bár ne is jöttem volna ide. Miért is ne jöttem volna ide? Nem tudom. Szerintem valami megérzés, és bizonyára megint csak az időmet pocsékolnám ilyesmivel.
Senkit sem láttam ezen a szinten. Addig, amíg véletlenül nekimentem hátulról egy csajnak (Yachi). Én figyeltem merre megyek, bizonyára ő volt az, aki figyelmetlenül az útba állt.
- Hohó, csajszi! - néztem rá. - Óvatosan a lépésekkel, mert még elbukhatsz, vagy más bukik el rajtad - Aztán eszembe jutott valami. - Na mi járatban itt? Te is a péntek tizenharmadikás marhaság után nyomozol?

by **Akito** Hétf. Feb. 01 2016, 19:44

Jó ideje nem voltam már „otthon” már ha nevezhetem annak a lakásomat ebben a virtuális világban. Az otthon helyett inkább úgy fogalmazok, hogy tettem óvintézkedéseket annak érdekében, hogy legyen hol aludnom akkor is, ha nincs egy vasam se. Ez a veszély mostanában nem fog fenyegetni, azonban az ember sosem lehet elég felkészült, kiváltképp itt Aincradban, ahol megtörténhetnek olyan irreális események, melyek a való világban csak egyes filmekben láthatóak.
Tehát, ha már van egy lakásom, illik is használni. Mostanában elégé elfoglalt voltam a kazamatákkal, küzdőterekkel, de leginkább e kettő keresésével, szervezésével. Amióta elértem a negyvenedik szintet, mintha minden sokkalta nehezebb lenne. Főleg a továbbfejlődés, amihez sok mindenre szükség van. Nem csak megfelelő questek és ellenfelek, mert ezek mellett fontos az új felszerelés, amihez nyersanyag és receptek kellenének. Ebből a szempontból minden mindennel összefügg, és ha hiányzik az egyik, akkor sokkal nehezebb elérni a másikat, ha nem lehetetlen.
Ezeket a megpróbáltatásokat igyekszem most kipihenni, ezért vagyok itthon a 13. szinten. A lakásom egy személynek talán nagynak tűnhet, mert valóban az és ez nem a nagyzolásom miatt van, hanem kis lakótársaim miatt. Ők többnyire felszerelésalakban maradnak, míg nem szólítom őket, ám nekik is van szabad akaratuk, szóval ez nem mindig lehetséges. Kiváltképpen Adolf az, aki sok problémát okoz nekem az elmúlt időben. Csintalan mint egy gyermek, de ez nem minden, hiszen ő maga a megtestesült rosszindulat, mindig csinálná a bajt, őt elég nehéz visszafognom és többnyire kell a másik három segítsége is elszabadulása esetén. Egy ilyen lakásfelfordító elszabadulása után úgy döntök járok egyet az újjáépült városban, hátha találok valami új és érdekes változást utolsó itt jártam óta.
Nem találok semmit, ami érdekelne, ellenben mindenki fura dolgokról, szellemjárásról beszél. Én persze csak nagyokat pislogok, ugyanis nem tapasztaltam olyanféle megmagyarázhatatlan történéseket. Az lehet a dolgok mögött, hogy ez emberek itt is hinni akarnak abban a bizonyos valamiben, vagy valaki nagyon rossz tréfát űz ezekkel a szegény emberekkel….

by **Kemabat** Kedd Feb. 02 2016, 17:49

Sok időt töltött Kemabat a semmittevéssel. Csak lógatta a lábát, vedelte a piát és a jövőn merengett.
- Mit kellene most csinálnom? – tette fel a kérdést már sokadjára, de választ most sem kapott. Unottan döntötte hátra a fejét. Zavarta a csend, de nem tudott mit kezdeni ellene, igaz néha nyikorgott a padló, néha mintha hívta volna, de ezt annak tulajdonította, hogy sokat ivott. Máskor is megesett, hogy hangokat hallott, igaz akkor az öccse hangját, de annak sem lett semmi komoly következménye, gondolta ennek se lesz.
Próbálta kerülni a társalgást másokkal, így csak pletykákat hallhatott, hogy Aincardot megszállták a szellemek, és hogy sok a fekete macska.
- Milyen hülyeség! Egy macskát sem láttam. – dünnyögte, majd a pohárért nyúlt, amit az előbb tett le az asztalra. – Meg mernék esküdni, hogy az előbb még itt volt.
Forgolódott még egy kicsit, és meg is találta a szekrényen, nagy örömmel kapott utána, és itta ki tartalmát. A hangok ismét zavarták, vagyis nem zavarták, csak hívták. Elgondolkodott, talán az öccse küldte őket hozzá, hogy új célt mutassanak neki. Hamar elhessegette ezt a buta tévhitet, hiszen egy személy miatt nem lepné el az egész világot egy szellemcsorda.
Tiltakozása ellenére a gondolat mégis mélyen beleette magát Kem elméjébe, és nem hagyta nyugodni. Fülelt, hátha megérti, mit mondanak, és sikerült is egy időpontot és egy helyszínt kisilabizálni a többi értelmetlen zajongások közül.
El is érkezett a nap, péntek 13, és Kemabat, hát mondhatni elaludt. Riadtan kelt fel, és az órára nézett.
- Ha sietek, talán még elérem. – állapította meg, és rohanni kezdett. Már elérte a 13. szintet, amikor az óra 13:13-ra váltott.
- Fenébe, elkéstem! – mondta bosszankodva, közben a él felé futott, hátha mégis időben beér.

by **RenAi** Kedd Feb. 02 2016, 20:02

[JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem Kaidan_restaurant_key_visual-450x254

Nos, aki időben odaért, vagy legalább megpróbálkozott vele, ők egy szokványosnak nem igen mondható étteremmel találják szembe magukat. Előtte egy fekete, szárnyas macskával találják szembe magukat. Ügyet is alig akar vetni rátok, némi fintorral, lassan áll fel négy lábára, körbesétál. Szemmel láthatólag méreget titeket.
- Az idei sem épp a legjobb válogatás... - Majd a késő Kembtara emeli a pillantását.
- Tudja-e valaki hogy mit szoktak tenni ha rohadt alma kerül a kosárba?- Pillant, körbe a választ várva tőletek. Majd ha megkapta, lassan nyájasan helyesel.
- Te fiacskám, a halál sem késik, és a feladatotokban sem késlekedhettek... ez máris egy rossz pont hogy bevágódj, és megfelelj a feladatodra...
- A többek bemehetnek. Hamarosan követlek titeket. - Osztja ki a feladatot máris. De szemét a szinte végig a késő Kem-en tartja.
- Neked, más feladatot szánok... Akadnak itt olyanok, akik még nálad is rosszabbak. Így neked kell megkeresned a csellengőket. Már mind itt vannak, ezen a szinten és arra várnak hogy valami isteni sugallat irányt mutasson nekik, ha már te voltál olyan ügyes, hogy idetaláltál, vezesd ide őket. - Azzal sarkon fordul és itt hagy. Nem mond se nevet se koordinátát. Neked mégis küld a rendszer egy képet a fiúról. Még hozzá, Akitó-ról. Aki ugyan nem jelezte hogy időben ideért volna, így fel kell kutatni. Kem te viszont csak annyit tudsz hogy a szinten van. Hogyan tovább? Ohh, és még egy apróság. Minden játékosnak, és npc-nek eltűnt az indikátora. ^^

A többiek: Amint beléptek, mindenkinek eltűnik az indikátora, ez nem is lenne furcsa hisz épületben vagyok, de idővel feltűnhet hogy másnak sincs. Bent egy kis családi étterem kedves asztalkáit és szorgos emberkéket találtok, aki máris fel szeretné venni tőletek a rendelés.
- Nem, nem, Kitaru ők nem vendégek, ők munkatársaink lesznek az elkövetkező pár napban. - Lépked befele a szárnyas macska, mintha csak dísznek volnának az oda nem illő testrészei. A nyakában lévő kis csengő is minden lépésénél csilingel egyet. Kitaru, a kisfiú akit a képen is láthattok, nagy lelkesedéssel fogad, és szinte körül ugrál titeket, Artemis a macska állítja le.
- Ohh, igen, még be sem mutatkoztam nektek. Elnézést érte. Artemis vagyok a halál istene, ti pedig erre a pár napra szeretném ha segítenétek a szolgálataitokkal. Ezeken a napokban megszaporodnak a kóbor szellemek, és a halálozások is, szóval Naori. - Pillant a nőre, aki egy bólintás után fel is szalad az emeletre.
- Aki elvállalja, busás jutalom meg szóval... tudjátok. - Nyögi be félvállról, látszik rajta hogy nem rajon a felhozatalért, persze ti azt nem biztos hogy tudjátok hogy ő ilyen. Ha félistenek jöttek volna hozzá, sem lenne lelkesebb. Tehát időközben felugrott a küldetés, de csak nektek akik bent tartózkodtok.

Akito: Te ugye nem hiszel a szellemekben? ^^ Nem is baj, még az is megeshet hogy neked van igazad, és csupán átverés az egész, de psszt. ^^ Szóval te nem találtad meg időben a kis éttermet, és talán nem is gyanakodnál, mint ahogy azt sem tudtad hogy ez az étterem csupán egy percig volt látható, és Kem-nek is csak szerencséje volt hogy még elcsípte. Tehát mondhatnám hogy lekéstél róla, de nem vagy ilyen szerencsés. Furcsa eseményeket te is tapasztalhatsz, legyen az egy érintés, amikor senki nincs a közeledben, vagy valaki épp a neved suttogja szélcsendben, de ha körbe nézel sem látsz olyan arcot aki ismerhetné azt. Viszont találkozol egy szokatlan eseménnyel. A nő akinek a teste már félig áttetsző, és csupán elhaló hangját hallottad.
- Mindenki el fog felejteni... el fogok tűnni... - Majd pár másodperc alatt láttad miként pixelesedés nélkül tűnt el szinte teljesen, elhalványuló testtel... De ez még nem elég, időközben érezheted hogy valaki figyel, sőt halk csengő szerű hangra lehetsz figyelmes, meghatározatlan időközönként.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 06 2016, 08:31

Elég sokan járkálnak a szinten, szóval Shunak és Timinek fogalma sincs arról, hogy ki van velük, ki jött ugyanerre a küldetésre, vagy legalább is ki jutott arra a következtetésre, hogy velük tart. Egy biztos, hogy Ozi késik. A cica először fel sem tűnik neki, a sok másik fekete macska mellett nem nagy dolog, ám amikor Timi felhívja az idomár figyelmét egy oldalbabökéssel arról, hogy a macsek őket mustrálja, már ő is felé fordul. Cukinak cuki a cica, de azért Aldo sokkal szebb nála. Shu még el is gondolkodik azon, hogy nem valami hasonlót viselt-e anno a macskusz az egyik Halloween fesztiválon, ám mivel a vendéglátójuk szólásra nyitja a pofikáját, ezért inkább elteszi későbbre a merengést. A szájhúzásra ő is csak szájhúzással válaszol, viszont egyre izgatottabb lesz. A macska szavaiból ítélve ez nem az első ilyen játék, és mivel eddig nem hallott róla, pedig ugye volt tavaly is meg azelőtt is, akkor bizonyára valami egyéni meghívós dolog lehet, ami azt jelenti, hogy valamelyik Játékmester megint alkalmasnak találta egy feladatra. Ez az egész már most remekül kezdődik ekkora megtiszteltetéssel. Akárcsak a Kúria, ahol szintén csodásan szórakozott. A kérdésre sajnos nem tudja a választ, illetve egy választ tud, de az nem tetszene a cicának. A baj az, hogy Timi ugyanarra a válaszra gondol, és készségesen meg is osztja a vendéglátójukkal.
-Ha rohadt alma kerül a kosárba, akkor leváltom azt, aki az almákat válogatja, mert rosszul végzi a feladatát.
Shu csak halkan kuncog, majd amilyen gyorsan csak tud, besurran a sárkánnyal együtt, mielőtt balhé kerekedne abból, hogy Timi visszadobta a labdát. Persze Kemre vet egy nyugtató pillantást, jelezve, hogy örül annak, hogy újra látja, meg majd később találkoznak, meg ilyenek. Az indikátor eltűnését Shu észre sem veszi, Timi pedig nem mutatja, hogy észrevette, csak elraktározza, mint infót, miszerint az egész épület, ameddig ellát, épületnek számít. Nem mintha bármelyiküket jelenleg különösen érdekelné, hogy ki játékos, és ki NJK. Shu ugyanúgy viselkedik mindkettejükkel, Timi meg nem bízik meg egyik csoportban sem, bár az indikátorosokban kicsit talán kevésbé is. Arra azért már összenéznek, hogy a macsek pár napot említ. Péntek tizenhárom csak egy napos, de akkor ezek szerint ez egy igen hosszú küldi lesz. Mivel a cica azonnal utasítgatni kezdett, náluk is elmaradt a bemutatkozás, ám amint a macsek pótolja, Shu is meghajol, Timi pedig bólint, először a bentiek, majd a vélhetően leendő csapattársaik felé, akik velük együtt jöttek be. Noxyt és Enhit ugyan ismerik, és nekik már kint is intettek, ám mivel lényegében be lettek terelve, eddig annál többre nem futotta.
-Én Shu vagyok, ő pedig Timi... és... hát eddig csak párszor játszottunk szellemírtósat, de tudom a főcímdalát a filmnek, ha az segít. Annyira nem tetszett, de ez a munka bizti jobb lesz.
És miközben átolvassa a küldi részleteit, máris dúdolni kezdi az említett főcímdalt.

by **Yachi** Szomb. Feb. 06 2016, 17:12

Végül is nem volt mitől tartani. Nem harapta le semmi a fejemet, csak mert ilyen magasan voltam, így miután konstatáltam, hogy ez is csak egy olyan város, mint a többi, már nyugodtabban nézelődtem. Kerestem az ismerős arcokat, de a néhány lézengő közül csak a két idomárról sejtettem, hogy kicsoda. Olyan, akit személyesen ismertem, egyáltalán nem volt. Nem is csoda, hiszen több ezer ember játszik, kevés az esélye, hogy véletlenül beléjük botlok egy ekkora helyen.
A fülem mögé simítottam egy hajtincset, és már arra gondoltam, hogy akkor bevetem magam, mikor is egyszerűen nekem jött egy nő hátulról. A lendülettől lépnem kellett egyet előre, és amint visszanyertem az egyensúlyom, nyomban hátranéztem. Nem feltételeztem a szándékosságot, bár a szavai alapján felkészültem rá, hogy a kötekedő típus.
- Elnézést kérek ^^ - hajoltam meg enyhén, bízva abban, hogy ha esetleg provokálni szeretne, akkor ezzel ki is húztam a méregfogát. Nem szerettem a konfliktusokat, na - Úgy is mondhatjuk, de egyelőre csupán kíváncsiskodom ^^ - feleltem halványan elmosolyodva, külön figyelve arra, hogy ellensúlyozzam a bárdolatlan stílusát. Visszatetszést váltott ki belőlem, de ebben semmi meglepő nem volt, annyira különbözött a kettőnk szava járása. Én kerültem a káromkodást, tiszteletlennek tartottam, különösen egy hölgy szájából.
Először a macska fel se tűnt, mármint olyan szempontból, hogy nagyban kerestem, ki szólalt meg, de aztán a tekinteteket követve végül rátaláltam a kisállatra. Úgy érzem, míg élek, nem fogom megszokni azt, hogy egyes állatok beszélni tudnak, pedig most rögtön kettőt is láthattam. Hamar beljebb is kerültünk az épületbe, én azért kicsit óvatos tétovasággal követtem a többieket, hiszen egyelőre csak félinformációkban dúskáltunk. Artemis, ami azért elég különös név egy halállal összefüggésbe hozott "istennek", úgy kezelt minket, mintha mindent tudnánk. Ezt azt hiszem betudhatom annak, hogy macskaként magas "lovon" ült, ha élhetek ilyen képzavarral.
- Az én nevem Yachi, yoroshiku ^^ Ha szabad megkérdeznem, pontosan mi lenne a feladat és milyen összefüggésben van azokkal a különös eseményekkel, amiket a játékosok tapasztalhattak? - vállalkoztam rá, hogy kérdezek, miközben rámosolyogtam a dúdolgató kislányra.

by **Kemabat** Kedd Feb. 09 2016, 01:26

A nagy hajrá sikerrel zárult, úgy tűnik volt akkora szerencséje, hogy csatlakozhatott a jelenlévőkhöz. Nem mondhatni, hogy sok mindenkit ismert, ami nem is igazán meglepő elmúlt fél évét figyelembe véve, így csak bólintott egyet. Ha akart volna, akkor sem tudott volna másképpen reagálni, hiszen egy szúrós tekintettet érzett a gyomrában, aminek tulajdonosa egy szárnyas macska. A hideg is kirázta, amikor megszólalt, pedig nem az első beszélő állattal találkozott, de az ellenszenvesek listáján vitte a prímát.
- Értem a célzást, de nem hiszem, hogy az utolsó belerakott alma lenne a rohadt. – mondta gőgösen – Meg mit számít az a pár másodperc, az igazi hősök is az utolsó pillanatban toppannak be, hálásnak kellene lenned, hogy egyáltalán itt vagyok. – összeszűkültek a szemei, egyre inkább azt érezte, hogy kár volt új célt remélnie, itt nem kap mást, mint letolást. Nem reagált az állat szavaira, tudta, hogy felesleges lenne, pedig tudott volna vitatkozni.
~ Persze a Halál sem késik, a kórházban nem ezt tapasztaltam. Mennyi szenvedést kellett kiállnia szerencsétlen kisgyereknek, mire végre odaért az a fránya kaszás!
Miután a többiek bementek, és neki kiosztották a személyes feladatát, amire csak ő képes, hiszen ő a hős, zsörtölődve indult el.
- Mi vagyok én? Bébi csősz? Miért nekem kell felkeresnem a bénákat? Oldják meg maguk! Meg ez a kép. Nevet is társíthattak volna hozzá! Hogy találjam meg? Remélem nem lesz több, de akkor miért beszélt többes számban? Áh! Legalább egy csinos, fiatal nő lenne, de nem, egy punk, egy kib@szott punk van a képen! Utálom a punkokat, a múltra emlékeztetnek.
Hosszasan töprengett, hogyan találja meg, annyi biztos, hogy a szinten kell keresnie. Nagyjából felosztotta területeket, arra gondolva, hogy apránként átnézi őket, minden szembejövőt megkérdezte, látta-e, de a legcélravezetőbbnek gondolt ordibálást is előszeretettel használta.
- Hé, te gyufafejű punk, aki szellemek miatt van itt, ha hallod a hangom gyere, elviszlek az étterembe! Nem érek rá egész nap, jobb lesz, ha kapkodod magad!

by **Noxy** Kedd Feb. 09 2016, 15:49

- Ugyan nem kell elnézést kérned, tudom, hogy nem direkt volt, hogy így összeütköztünk - legyintettem félmosollyal. - Kíváncsiskodni? Magyarul ugyanazért vagy itt, mint én. Megtudni, hogy mi folyik itt. Vagy KA benyomott nekünk egy amolyan küldetést, vagy csak egy szellemeket idéző játékos karakter akar játszani velünk - elmélkedem. - Habár kizárt, mert se Casper, se más szellem nem létezik, és amúgy is ez az egész nem is valóság, csak egy virtuális világ, amit legalább egy valós személy hozott létre. Hacsak maga a KA sem egy valós személy, hanem mások által programozott alak, a világ legelső olyan cyberformája, ami mesterséges intelligenciával rendelkezik. Ha igaz, a készítőknek mindenképpen ki kell váltaniuk a jegyüket Stockholm-ba, mert ott osztják a Nobel-díjakat - Yachira nézek, majd kinyújtom a kezem. - Ha már így összeütköztünk, és ugyanazért vagyunk itt... Noxy vagyok.
Eközben megérkezett még egy-két személy, noha még rájuk sem tudtam hederíteni, mert az óra akkor ütött 13.13-at, és mintha a 13. másodpercnél már azonnal fogadott minket valaki egy étterem előtt. Minden figyelmem ráterelődött fogadónkra, egy fekete denevérszárnyas macsekra. Mit ne mondjak, látszik, hogy itt lakik vagy dolgozik az étteremben, mert pontosan olyan sznobnak és pökhendinek mutatkozott be. Semmi bemutatkozás, úgy kezdett beszélni velünk, mintha egy falkányi kutya lennénk - legalábbis a macskák így tekintenek ezekre a dögökre. Nem is csoda: én se vagyok oda a kutyákért, a macskákat szeretem, de inkább a hollók és a baglyok állnak hozzám a legközelebb.
Még hogy nem vagyok a legjobb válogatás? Hát ez a nagyszájú szárnyas sem éppenséggel a legjobb válogatás fogadásunkra. Majdnem mondtam is valamit, de nem tudtam, mert akkor ugrott be még egy valaki, akit elkéső egyénnek számított be. Biztos, hogy pontosan rá értette a célzást a szárnyas cicusmacus, mikor a rohadt almákkal kezdett dobálózni szóban. Ezt már nem hagytam szó nélkül.
- Bizony vannak olyan rohadt almák, amik még sokkal hasznosabbak, mint az érett finom, kifogástalan almák - jegyeztem meg. - Például azzal dobálják meg azokat, akiknek nem tetszik a képük, és ráadásul minőségi trágyaként is szolgálhat, ha pompás virágokat és gazdagon termű gyümölcsfákat akarunk termeszteni. Remélem tudja, hogy megértette-e ön eme metaforikus hasonlatot, Macska Úr, vagy Hölgyem... bánom is én, mi a nemed.
Reakció ide vagy oda, ha el is mondtam a véleményemet, az elkésőnek így is mennie kellett, hogy összekotorja a többi elkésőt. Beléptem a családiasan berendezett étterembe, és eltűnt a zöld indikátorom (de az Igazság Rúnája - amit Enhi adott nekem rögtön belépésemkor - úgyis világítani fog, ha netán bejön ide egy vörös. Bár nem hinném, hogy foglalkozni kell vele most jelen helyzetben).
Az biztos, hogy ez a szárnyas szemétláda egy ilyen apróságot nem néz el, hiszen mi vagyunk itt a vendégek az étteremben, és ő a fogadó, akinek kötelessége fogadnia vendégeit és kegyesen bánni velük.
Vagy nem?
Megjött egy kiskölyök, aki olyan boldogan fogadott minket, mintha mi lennénk a régen nem látott családja. Az Artemis nevű denevérmacska rászólt, hogy mi nem vendégek vagyunk, hanem munkatársak, akik segítenek kitakarítani a szellemeket a városokból. Hát ez remek, nem elég, hogy a taknyos Kölyök akit végül csak félvállról észrevettem, hogy itt van a sárkányával, hogy villogjon, de még azért is tereltek ide minket a kamu szellemjárással, hogy melózzunk egy szárnyas beképzelt egérzabálónak?
- Na jó, szóval azért küldött ide minket ez az egész Casper-féle kamuság, hogy dolgozzunk egy macskának, és hogy mi rendezzük le azokat a trükköket, amik idetereltek? - Látszik rajtam, hogy nem ilyesmire számítottam, mikor egy étterem fogadott a szőrös repülő vezetőjével egy időben 13 óra 13 perc és 13 másodperckor. - Mondom én, hogy van magyarázata ennek az egész badarságnak. De ha már itt vagyunk, nem leszek bunkó, hogy lelépek, csak érje is meg ez az időpocsékolás - Beugrott előttem a küldetés ablak, és elfogadtam. Utálom máris ezt az egészet, de csak a szint, pénz és egyéb tárgyi jutalom érdekében vállaltam el.

by **Ozirisz** Csüt. Feb. 11 2016, 03:49

Az utóbbi időben egyre több furcsaságot tapasztaltam. Elég sokáig betudtam a fáradtságnak és a kialvatlanságnak, amikor neszt hallottam valahonnan, például a hátam mögül, de nem találtam ott senkit. Vagy amikor vacsorakészítéskor előszedegettem az abraknak valót, aztán több percnyi keresés után megtaláltam a húst a konyhában. Először csupán azt hittem, hogy mindezek a kialvatlanság és a fáradtság miatt vannak. Már olyannyira rég volt, hogy jól aludtam, hogy nem is igazán emlékszem rá, hogy mikor. Csak a rémálmokra emlékszem, amikből fel-felriadok, és utána már visszaaludni sem merek. Valahogy olyankor máshogy érzékelem az idő múlását. Ugyanazok az álmok, néha kicsit másképp, de a lényege ugyanaz. Újra, újra és újra ugyanazt átélem, mint akkor rég. És amikor sikerül felébrednem, körülbelül úgy érzem, mintha átment volna rajtam egy busz...
Bár szerencsémre a kávé megkönnyíti a dolgomat, és ideig-óráig elűzi a fáradtságot, de attól függetlenül tudatában vagyok az alváshiány tüneteivel. Néha egy fura hang, mintha engem szólítana, vagy csak egy furcsa villanás. Vagy az időérzék eltolódása, másodperceket érzek hosszú perceknek, vagy hosszú percekig csak nézek ki a fejemből, mikozben a szoftverem szerint csak alig pár pillanat telt el. Vagy az a tipikus, megcsináltam, vagy csak meg akartam csinálni, vagy megcsináltam de nem emlékszem rá, de meg akarom csinálni, és a hasonló kavarodások, mint tegnap a vacsora esetében. Sokáig nem is vettem róla tudomást, míg egy kósza hang nem ültetett el a fejemen egy-két gondolatot. Szellemek...
Miféle szellemek? Itt, Aincradban? Kicsit furcsállottam a dolgot, jópár percig álltam a hóval borított pusztaság közepén. Aztán újabb neszelés, majd tőlem távolodó lábnyomokat láttam megjelenni a hóban, szép sorban, egymás után. De a gazdájukat sehol nem láttam. Lehet, hogy csak kevés hozzá az észlelésem? Aztán épp tovább indultam volna, mire leszállt a vállamra egy holló, és egy szép nagyot károgott a fülembe. Majd leszállt még egy, a másik vállamra. Aztán egy újabb holló elrepült előttem. Majd még több holló, még több károgás. Na ekkor gondoltam, hogy elindulok vissza a városba, és halál nyugodtan hátra arc után léptem kettőt, és bumm! Lefejeltem egy fát, amit nem tudtam hogyan került oda. Az előbb még egy síkság közepén álltam, erre meg idejött egy fa. És tele van hollókkal. Az első, ami eszembe jutott: még szerencse, hogy ebben a világban legalább nem potyogtatnak...
Majd jött egy üzenet Shukakuéktól. És egyből megvilágosodtam. Ez a sok furcsaság valószínűleg egy péntek 13 event része, és egyúttal egy meghívó a küldetésre. Péntek 13, 13 óra, 13-as házszám. Mondjuk nem vagyok az a kifejezetten babonás ember, aki megijed egy hollótól, vagy egy fekete színű nyávogó négylábútól, de azért van amikor elkap az a tipikus rossz érzés. Amikor úgy érzem, hogy valami nagyon rossz fog történni, és általában be szokott jönni. Mint ahogy akkor, azon a végzetes napon. Egyik pillanatban még sütött a nap, majd hirtelen elsötétült az ég. Ugyanakkor jött először a kétségbeesés, majd pár perc múlva a Black Ironban a felismerés, és a fájdalom...
Mivel még csak szerda volt, így még a következő másfél napot egy kis nyomozással töltöttem, hátha megtudok valamit ezekről a szellemekről. Vajon tényleg a holtak szellemei? Kayaba említette a sajtótájékoztatón, hogy az elhunytak tudatát vissza lehet hozni, hasonlóképp, ahogy az a boss is tette ideiglenesen. Lehet, hogy most, a közelgő event miatt ők próbálnak kommunikálni? Vagy csupán a játékmesterek által programozott véletlenszerű furcsaságok? A csütörtök csak amolyan kérdezősködős nap volt, amerre jártam, piacon, fogadókban, mindenhol kérdezgettem a közelgő eventről, a szellemekről, a túlvilágról, de mindenki más választ adott. Pénteken délelőtt a könyvtárba ugrottam be, és egy újabb furcsaság: csak úgy, minden előjel nélkül, megtámadott az egyik könyv. Rámugrott a polc tetejéről! Bár elsőre azt hittem, nagy jelentőssége lesz, hogy az egész könyvtárban miért pont az az egy volt, ami felhívta magára a figyelmem, tévednem kellett. Bár a macskákról és a macskafélékről szólt, nem tudom, hogy kapcsolódna ide az óegyiptomi Básztet-kultusz... Azt viszont tudom, hogy egy pöttyet elkéstem. Negyed kettő, és már két-három perce ott kellene lennem. Úgy belemerültem az olvasásba, hogy csak észre se vettem, hogy elmúlt az idő. Gyorsan visszatettem a könyvet a helyére, majd sietős léptekkel mentem a teleportkapu felé, és sietős léptekkel indultam tovább a megadott hely felé, azonban nem volt ott semmi. A szó szoros értelmében, semmi. A 13-as számú épületnek szó szerint hűlt helye maradt. Viszont ismét jött néhány holló, és elkezdtek körülöttem repkedni. Akkor mégis jó helyen járok? Vagy mégsem? Vagy most akkor mi van?
Majd elkezdtem egy üzenetet írni Shunak és Timidusnak.

Sziasztok! Ne haragudjatok, kicsit megkéstem, de itt vagyok a 13. szinten. Nincs tizenhármas házszámú épület. Legalábbis itt nincs. Hol vagytok?

Majd vártam, a válaszra, és közben a hollókat bámultam. Honnan kerültek elő ezek a madarak? És miért pont engem találtak érdekesnek? Na nem mintha zavarna, de a kíváncsiság az bizony nagy úr...

by **RenAi** Pént. Feb. 12 2016, 13:04

Enhi máig kért haladékot, holnap reggel jon az új kör! :3

by **Enheriel** Pént. Feb. 12 2016, 16:07

Nahát, milyen szokatlan étterem! O.o Mint ha egy szellemtanya lenne! O.o S jaaaaj, milyen cukika ez a kiscica a szárnyaival előtte! *.* Csak kár, hogy olyan kis depis szegénykém… Sad

Majd megkérdezte (igen, beszél!), hogy mit csinálunk, ha rohadt almát találunk a kosárba. Persze Timidus, aki odajött Shu-val, egyből rávágta, hogy elsőre kitenné azt, aki válogatja, mert nem jól végzi a munkáját.
- S ebből lesz az, hogy más nem akar dolgozni neked utána.
- Villámlás, viselkedj s ne legyél neveletlen! Mellesleg szerintem csak ki kell venni a rohadt almát, s eldobni, hogy ne rondítson a képen, a dolgozónak meg szólni, hogy máskor figyeljen jobban, kedves macska úr ^^ - vagy hölgy? O.o Remélem nem most bántottam meg szegénykét. Az is nem kis örömmel telt el, hogy legalább ismerek pár embert, hanem az is, hogy az egyik ilyen ismerős Noxy, a céh egyik új tagja! ^^ Júj de jó, két céhtag együtt egy küldetésben! ^^ Az pedig, hogy az épületben eltűnt az indikátorunk, nem meglepő, más épületben is elszokott, az viszont már igen, hogy másnak sincsen. Az étterem belseje legalább sokkal barátságosabb, mint a külseje. Óh, s milyen kis szorgos emberekék vannak! ^^ Egy aranyos kisfiú már vette volna fel a rendelést tőlünk, de a morcika kiscica rászólt, hogy mi dolgozni vagyunk itt, nem vendégek vagyunk. Dolgozni? O.o Közben bemutatkozott a cica is, Artemis, halál istene (o-ó!), s a segítségünket kéri, mert szaporodtak a halálozások, s a kóbor szellemek. Fel is ugrott a küldetés, amit el is fogadtam némi habozás után, bár még mindig nem tudjuk, mit kéne tenni.
- Elnézést, Artemis… nekünk az lesz a dolgunk, hogy segítsünk a szellemeknek megtalálni a túlvilágra vezető utat vagy valami ilyesmi?

by **RenAi** Szomb. Feb. 13 2016, 21:40

A macsek:
- Helyes válasz!... – kezdte egész határozottan és lelkesen a választ. – Volna, de ugye az almák belsejét te sem látod, csak ha felvágod, onnantól pedig már nem a kosárkába kerülnek. – Egészítette ki, hisz nem kívülről kezdenek el rothadni sem a gyümölcsök… sem pedig az emberek… De remélte hogy ennyire már nem kell körbemagyarázni a petnek. Akivel szemmel láthatólag nem lesznek cimborák. Hisz a kis termetű macska, miért is barátkozna egy olyan nagy termetű sárkánnyal aki előbb beszél és csak utána gondolkodik, a figyelemhiánya miatt, mondhatni szánalmasnak véli az ilyet a macsek és nem is foglalkozik többet vele, hisz azzal csakis a sárkánynak segítene. Persze az is hozzájárul hogy Artemisznak feláll a hátán a szőr az ilyen teremtményektől. Miért nem lehet mindenki macska. Sokkal egyszerűbb lenne nem? :3 De mindegy is… Noxy magyarázatát figyelmen kívül hagyta… Ennyit lovagolni egy mondaton, amikor a sao világában nincs is ilyen, csak néhány küldetésen fordulhat elő… Odabent kérdések fogadták, miután a Kembatot elküldte egy külön expedícióra. Mondhatni inkább ő kapta az egyik legkülönlegesebb, és talán legnehezebb feladatot, innentől inkább gondolhatnánk inkább őt kiválasztottnak. Majd szépen lassan érkeztek a válaszok Artemisztől is.

Shunak:
- Nem aranyoskám, vagyis nem egészen. – Mosolygott a cicus. Mire Yachitól, majd Enhitől is kérdezett.
- Enheriel, annyit még én is meg tudnék csinálni, akár egyedül is. Más dolgotok lesz, vagyis igen, az itt ragadt lelkeket el kell juttatnotok a túlvilágra, de lesz egy ennél fontosabb feladat is. – Időközben a nő aki az előbb feliramodott az emeletre egy dobozzal tér vissza. Amit le tesz elétek, kinyitja, majd szépen kipakolja a névjegykártyákat amin a következő áll. A nevetek, fényképetek, a szintetek, a rangotok miszerint halálisten asszisztensek vagytok, majd egy gyűjtő egység, ahova valószínűleg a teljesítményetek lesz vezetve. Peteknek is külön jár.
- Ha elvállaljátok a küldetést, akkor vegyétek magatokhoz a névjegykártyákat. – Feltűnhet pár teljesen üres is, ami a dobozban pihen.
- Magatok dönthettek… - Megszólal Shukaku üzenetjelzője…
- Csak nyugodtan, biztos vagyok benne hogy az egyik kósza lesz… - Magyarázza. Mire szélesre húzza a száját, mégis szavai ellenkeznek a gesztusaival.
- Ej…. hogy csak a gond van veletek… - Zsémbeskedik.
- Folytathatjuk? – Kérdezett vissza. Viszont ami üzenetet Shu kapott a következőképpen nézett ki:

Ozirisz írta:Siso! e hautok, kst ekéem, e t vyk a 3.znn. Ns tnrms hsáú élt. Lbis it ics. Hl ayok?

Tehát az üzenet sérült, de még meg tudtátok nyitni. Ha helyeslő választ adtatok, akkor bizony jött a Artemisz folytatta.
- A legjobb volna ha kisebb csapatokat alkotnátok. Döntsétek el ti, ki kivel tud dolgozni, de legalább oszoljatok ketté. A fenti emeleten lesz a szállásotok, mindenki megtalálja a saját csoportjának a szobáját. Sajnos külön nem tudunk elszállásolni titeket, annyi férőhelyünk nincs. A feladatotokat is külön fogjátok megkapni, de mivel lesz pár napotok rá, így amondó vagyok hogy ismerkedjetek meg, pihenjetek le, egyetek, és derítsétek fel a szállásotokat. Három órátok van, hogy döntsetek. Akkor kapjátok az első feladatotokat, tehát ugyanitt 16:00.kor. – Azzal elillant. Ha kézbe vettétek felvillant egy nem épp zavaró ablak, amit be is zárhattatok a küldetés elfogadása nélkül, vagy ha elfogadtátok, akkor el is tűnt, részletesebb leírás nélkül.

Kembat:
A cica szélesre húzta kissé fölényesen a száját. Kem duzzogását és szövegét semmibe sem vette. Ő döntött, hogy jön, hálával nem tartozik vagy elvállalja, vagy nem, ez csupán a fiú döntése. Viszont nem hagyta válasz nélkül.
- Nem, nem érted a célzást. Vagyis nem egészen úgy, mint szántam. – Húzta szélesre a száját, de nem afféle kedves, inkább önelégült, sznob mosolyra. Boldogította a fiú zsémbes hozzáállása, főleg hogy tudta. Nem lesz egyszerű feladata. C: Eltelhetett pár perc, tíz, talán húsz, mire ismét csak jelzett egy pityegéssel a küldetés, és kidobott neki egy másik fényképet, ugyanazzal a feladatleírással miközben találja meg Oziriszt. De csupán kép, se név, se helyleírás. Annyi csupán hogy ezen a szinten tartózkodik, és annyira nem nagy ez a szint mint elsőre gondolnánk. :3

A többiek után belépve némi mondat után rögtön kérdések fogadták. Szerette a kérdéseket, így egy magabiztos macskamosolyt küldött feléjük, miközben kecsesen lépdelt a társaság felé, majd szépen válaszra is méltatta őket. De mindenek előtt a bemutatkozása után mindenki viszonozta ezt a gesztust… teljesen feleslegesen. Legalábbis a macskának. De nem tette szóvá, hisz ez egymásnak is hasznos lehet. Jó ha tudnak majd csoportban dolgozni.

Ozirisz:
Elküldted az üzeneted, amiről egy szokatlan választ kaptál:

Rendszerüzenet: írta:z zne eklve!

A hollók szintén szokatlan állatkák errefelé, arról nem is beszélve hogy az egyik csoport meg is támad, de mielőtt megijednél keresztülrepülnek a testeden, és eltűnnek mintha nem is lettek volna…

Feltűnhetett viszont egy felugró ablak, ami szerint keresd meg a következőket. Két fénykép. Akitóé és Kembaté. Annyi biztos csak hogy a szinten vannak, de még nevet sem kaptál csak képeket.

Akito:

Feltűnhetett egy felugró ablak, ami szerint keresd meg a következőket. Kembatot, Oziriszt. Nincs iránymutatás, annyi biztos hogy a szinten vannak, de még nevet sem kaptál csak képeket.

Akito: 500 szóval pótolhat.

Következő határidő:Jövőhét szombat. Minden szombaton új kör, nincs kegyelem. Razz

by **Shukaku** Vas. Feb. 14 2016, 08:13

Újabb küldetés, ismételten csak leírás nélkül. Shu összenézett Timivel, majd egyelőre félretette az ablakot. A sárkány tudta jól, hogy a lány imádja az ilyen rejtélyes küldiket, de azt is, hogy jobb lenne többet megtudni a dolgokról, és okosan is tette, hogy várt, hiszen a macsek magyarázni kezdett, ahogyan előtte Enhi is. Timi Enheriel szavaira bólintott, hiszen legalább tanult valami újat, és szeretett tanulni. A macskának azonban nem volt igaza. Befejezett melléknévi igenevet használt, miszerint az alma rohadt. A rohadt szó jelentése pedig a nagy könyv szerint: Olyan szerves anyag, amely nem alkalmas arra, hogy felhasználják, ételként elfogyasszák, mivel megpuhult és megbarnult. A befejezett melléknévi igenév miatt a rothadás folyamata az említett almán végbement, így annak nem csak a belseje kezdett el rohadni. Ezt természetesen meg is osztotta a macsekkal, hogy ő is tanulhasson.
-A kérdésed rohadt almára irányult, ami egy befejezett folyamat. A te általad keresett szó bizonyára a rothadni kezdő vagy rothadó lett volna, így mivel a kérdést nem tetted fel pontosan, a hibásan feltett kérdésre igen nehéz az elvárt választ adni. Legközelebb kérlek légy figyelmesebb a kérdés megfogalmazásakor.
Shu a többiekre sandított, és széles mosollyal megvonta a vállát. Timinek volt igaza, bár ez szerinte sem számított igazán. Eleve miért él olyan képpel egy aincradi lény, amit az aincradiak legtöbbje nem is ismer, hiszen itt nincs rohadás. Az idomár lassan dülöngélt a sarkain előre és hátra, várva a további fejleményeket. Legszívesebben járkált volna izgalmában, de az illetlenség lett volna. A névjegykártyáikat azonnal felkapta, és fel is tűzte büszkén a mellkasára. Timivel már kissé gondban volt, de előkapta a sárkány sállát, amit Juntól kapott, szépen a nyakába tekerte, majd arra tűzte a névjegykártyát. Nem mondom, hogy Timi rajongott az ötletért, de mivel Shu igen, és a sálat már úgyis megszokta, nem volt ellenvetése. Az üzenetet a lány csak akkor nyitotta meg, amikor a macsek megengedte, majd egy rövid boldog sikkantás futott ki a száján.
-Nézd Timi! Ez ugyanolyan, mint a kutas küldi volt! Nézd!
A pet rápillantott, majd bólintott. Valóban, ismételten összekutyult, hibás üzenetet kaptak, bár itt a betűk nem keveredtek, csak hiányoztak. Az üzenet ettől még olvasható maradt. A különös az volt, hogy Shu ezúttal előbb fejtette meg, mint Timi, hiszen random betűk hiányoztak, nem volt semmi rendszer benne.
-Ozi itt van, csak nem találja a házat. Kimegyünk és megkeressük, ha vége az eligazításnak. És viszünk neki is kártyát.
Ezzel elvett egy üreset, majd nézte egy picit az ablakot, hiszen valamit válaszolnia kellett. Ekkor azonban Timi sietett a segítségére.
-Írd le a koordinátákat egymás alá huszonhétszer. Az előző küldin is hibás volt minden üzenet, így a mi válaszunk is az lesz feltehetően. Azonban mivel random módon hiányoznak a betűk, a sorok majd kiegészítik egymást, és Ozirisz idetalál.
-Zseni vagy! De majd csak kintről. Az is lehet, hogy csak a ház csinálja ezt az egészet.
Most, hogy már meg van a terv, csak végig kell hallgatni a cicát, és csapatokat kell alkotni.
-Mi szeretnénk Ozival lenni mindenképpen, meg Enhivel és Villámlással.
Ez azért volt nagyon fontos, mert ugye Ozi okos volt, Enhi kedves, és Shu pedig nem akart a részeg disznóval lenni. Az ablakon egy másodpercet sem gondolkodott, azonnal elfogadta, hiszen az előző küldin, ami ilyesmi volt, együtt játszott Kayabával, és még be sem tudták fejezni. Ezt a lehetőséget nem szalaszthatta el. Amikor végeztek, akkor megnézték, hogy ki lehet-e menni, félig kiléptek, újra ellenőrizték a panelt, hogy a hiba a házon kívül is fennáll-e, és ha fennállt, akkor a Timi által említett módon elküldték a koordinátákat.

by **Yachi** Csüt. Feb. 18 2016, 20:10

Néhány pillanatig a szemöldökömet ráncolva meredtem a felém nyújtott kézre, mire végül kapcsoltam, és tétován megfogtam a nő mancsát. Ezzel együtt meg is hajoltam.
- Yachi vagyok. Yoroshiku onegaishimasu! - mutatkoztam be én is. Furcsa volt a kézfogás, egyáltalán nem szoktam hozzá ehhez a gesztushoz, és egészen zavarba ejtő volt belegondolni, hogy ha esetleg rosszul csinálom és megsértem vele a másikat, akkor mi lesz. A külföldiek olyan furák voltak, a szokásaik, a külsejük, a közvetlenségük... kicsit ijesztő velük kommunikálni, főleg úgy, hogy alig-alig van alkalmam rá, és szinte mindig meg tudnak lepni valamivel.
Ami Artemis-sant illeti, ő pedig kiváló politikus lett volna, ugyanis úgy válaszolt a kérdéseinkre, hogy nem mondott velük semmit, úgyhogy én sem tudtam meg többet. Bár volt egy olyan érzésem, hogy a többiek egy kicsit tájékozottabbak nálam. Hogy ők kaptak-e többletinformációt, vagy esetleg kulturális különbség, azt már nem tudhattam, de kétségtelenül kicsit zavaró volt. Felemeltem és megnéztem a névjegykártyát, amire rá volt írva a nevem. Na most ezek biztosan előre elkészültek, és a rendelkezésükre állt az összes alapvető információ rólam. De hogyan? Előre tudták, hogy itt leszek.. ezek szerint nem véletlenül velem történtek ezek a furcsa események, egy meghívást takartak, egy kiválasztási folyamatot. Izgatott lettem legbelül, és legfőképpen kíváncsi, hogy mi alapján választottak ki minket. Remélem lesz rá alkalmam, hogy megtudjam!
- Udvariatlanság lenne visszautasítani a küldetést, ha ennyi energiát öltetek bele ^^ - reagáltam, és ezzel együtt persze meg is nyomtam a kék gombot a felugró panelen, amivel akceptáltam a missziót... Igaz, még mindig nem tudtam pontosan, hogy mi is lesz a feladat. Rengeteg dolog érdekelt, egyre több és több kérdésem adódott.
- Szerintem bölcsebb lenne megvárni a csapatok alkotásával, amíg mindenki itt lesz ^^ - vetettem fel gyorsan. A kislány, Shukaku-san máris nekilátott ténykedni, biztosan ismerik egymást, ha ilyen magabiztos. Vagy csak szeretné magát olyanokkal körülvenni, akik a fronton harcolnak. Találkoztam már azzal a névvel is, aki iránt ennyire lelkesedett. Azt biztosra vettem, hogy ez az összeállítás nekem nem volt megfelelő.
- Nem vagyok túl tapasztalt játékos, örülnék neki, ha lenne mellettem valaki, aki jól ismeri a játékot ^^ - tettem végül hozzá, még egy indokot felhozva arra, hogy az elsietett csapatbontást felülvizsgáljuk.

by **Enheriel** Pént. Feb. 19 2016, 13:02

Villámlás csak forgatta a szemeit Timidus szavain, ami szerinte csak okoskodás, hiszen ő se tud mindent, s a legtöbb dolgot is tévesen, mint például a külvilág dolgait. Noha ő se ismeri igazán, csak az én elmondásaim alapján, de ő úgy érezte, nem kreál mindenfélét csak azért, hogy valami okot találjon arra, hogy valamilyen képben hátráltassa a frontot. Már arra is gyanakodott, hogy az egész Füleselő lap is csakis Timidus ötlete volt, hogy Shu-t felhasználva rossz dolgokat írasson meg, hogy minél kevesebb segítséget kapjanak a frontosok, s ki tudja, nem-e valamelyik őrült célpontot lásson bennük miatta. Noha ez paranoiának tűnhet, mindössze annyi volt, hogy Villámlás túlságosan aggódott. Szerinte hiába vagyok Shu-val jóban, én meg a kislány (legalábbis abból kiindulva, hogy ő is csak egy ember, még ha kicsit problémás a gondolkodása) nem tudunk Timidus fejébe látni, így akármit gondolhat.

Visszatérve a küldetésre, Artemis, aki tudja a nevemet, pedig elvileg be se mutatkoztam, azt felelte, hogy nem egészen, hanem valami fontosabb feladatunk lesz. Aztán jött az, hogy Artemisz javasolta, hogy legalább kétfelé oszoljunk, mert jobb, ha csapatokban lennénk. Majd a jelenlegi teendőket, miszerint ismerkedjünk, keressük meg a szállásunkat, együnk, stb. Majd találka három órával később, azaz 16:0-kor ugyanitt. A küldetést már elfogadtam, de az ablak bármilyen részletesebb leírás nélkül eltűnt. Shu persze egyből ténykedni kezdett, s meglepődésemre csak a Frontosokat akarta maga körül, a többi meg mintha nem érdekelte volna. Az egyik lány meg is említette, hogy várjuk meg a többieket, illetve hogy így nem lesz jó, mert ő pl nem tud semmit a játékról, s értékelné, ha olyan kerülne mellé, aki tapasztalt benne.
- Ne haragudj Shu, de igaza van. Úgy nem ér, ha egy csapatban van minden tapasztalt, s a másik csapatban csak az olyanok, akik újnak számítanak, s nem tudnak annyi mindent a játékról, mert akkor nekik kevesebb esélyük van sikerrel megcsinálni a feladatokat, plusz ez nem verseny, hogy akkor a mi csapatunkban legyenek a legjobbak. Véleményem szerint úgy kéne, hogy mindkét csapatban legalább egy tapasztalt legyen, hogy segítsen az újaknak.

by **Noxy** Szer. Feb. 24 2016, 18:07

Most, hogy felvettem a küldetést, már nem számított, hogy miként vélekedik rólunk a szárnyas cicamica, én már el akartam tűnni a képből egy időre. Még akkor is, ha netán újdonsült átmeneti szobáinkat meg kell osztani valakivel. Ha így lenne, akkor inkább a Rózsavezérremmel leszek, vagy Yachival, a kis szende udvarias japán leánykával. Előbb osztozkodom a Halállal, minthogy a Kölyökkel kerüljek egy szobába. A többieket, akik még nincsenek itt, nem ismerem, addig róluk még külsőleges véleményem nincs.
A Kölyök sárkányával az oldalán már eldöntötte, hogy kikkel akar menni, és erre a Rózsavezér fellépett. De nekem is szokásom, hogy ami a szívemen, az a számon.
- Kussoljál, büdös megalomániás sörborogató kölök - odaléptem Enheriel mellé, és átfontam a fél karom a céhvezérem válla köré, a másikat meg Yachié köré. - De ha ennyire fel akarod oszlatni a csapatot saját kényedre és kedvedre, hát legyen. A céhvezérem az enyém, és ezt a lányt is felveszem a szárnyaim alá. Az egyiptomi isten után elnevezett haverodat megtarthatod. Yachi, te pedig ne aggódj, két nagyszerű emberrel tarthatsz így - mosolyogtam a lány felé. - Elnézést, ha netán megijesztelek, mifelénk nyugaton ilyen a diszkrimináció elleni fellépés.
Végül is így van. A japánok hagyják magukat és csak békésen akarják megoldani a helyzetet. Az európaiaknak is szokásuk, de ha valaki a szép szóra se hajlandó másképpen fellépni, akkor hevesen fel kell lépni. Én visszafogott és magamnak való vagyok általában, de ilyen helyzetekben ki kell állni. Mert egy európai nem hagyja magát így leírni egy tíz éves gyerek által, akinek még le se esett a tojáshéj a fenekéről és hagyja magát irányítani egy virtuális döggel.
És a másik terv: ccsak mert a Kölyök elég magas szintű, és harcban nem állnék ki ellene, még nem jelenti azt, hogy vezér is lehet. Nem is szabadna hagyni.
- Hölgyeim, azaz céhvezérem és Yachi. Talán ideje volna elvonulnunk egyik szobába és kihasználnunk szabadidőnket. A macskának igaza van, ismerjük meg egymást és beszéljük meg a küldetéssel kapcsolatos dolgokat, és észrevételeket a szellemjárással kapcsolatban. Össze kell fognunk egy csapatban és erőinket összehangolni, csak úgy tudunk jól komponált, kitartó csapatként megtisztítani a városokat ezektől a Casperektől, legyenek igazi vagy hamis szellemek. Három óra múlva megkapjuk további instrukciókat, addig is elleszünk.

by **Kemabat** Vas. Feb. 28 2016, 01:08

~ Jobban jártam volna, ha megfojtom azt a dögöt. ~ morfondírozott magában, amikor eszébe jutottak a macska szavai. ~ Még hogy nem értettem a célzást. Ő nem értette az én célzásomat!
Idegesítette ez a feladat, idegesítette, meg untatta is. Biztosra vette, hogy a többiek jól szórakoznak, legalábbis jobban, mint ő. Nem nagy területet nézett még át, de a képen látható személy nem igazán adott életjelet magáról.
~ Vajon tudja, hogy keresik? Lehet, hogy nem is akarja ezt az egészet, és azért nem érkezett időben. Azt sem zárhatom ki, hogy random kijelölt valakit az az átkozott macska, csak azért, hogy szívasson. Ha megtalálom, értetlenül fog nézni, hogy mit akarok tőle. Lehet, hogy már a szinten sincs, és feleslegesen erőltetem magam. ~ gondolta, amikor ismét kapott egy képet. A mostani sem nőnemű, ami bosszantotta is Kemet, viszont nem volt rajta semmi, ami miatt feltűnő lett volna.
~ Na, őt még nehezebb lesz megtalálni! Gondolom miatta volt a többes szám. Ah, de fárasztó! Mindezt azért, mert egy kicsit késtem, sőt nem is késtem, ott voltam, ha hamarabb érek oda, akkor is engem szúrt volna ki, biztos vagyok benne! De várjunk csak! Miért most küldte a képet? Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy mindenki már a szinten van. Egyszerűbb lett volna rögtön elküldeni az összes képet, nagyobb sikerrel szedném össze a csapatot, ha mindegyiknek ismerem az arcát. Így lehet, hogy kétszer is elmegyek egy célszemély mellett. Ez a kép most érkezett, vagyis eddig nem volt a szinten! Lehet, hogy tévedek, de érdemes utánajárni ennek az elméletnek. Ha most érkezett, akkor a teleportkapu közelében kell, hogy legyen! Ott kell próbálkoznom, és ki tudja, lehet, hogy ez a punk is előkerül. ~ vezette végig magában ezt a gondolatmenetet, és már sietett is oda, ahol a szintre érkezett.

by **Cardinal** Szomb. Júl. 02 2016, 19:25

Zárható, vagy lesz folytatás?

by **RenAi** Hétf. Júl. 04 2016, 01:49

Zárható.

by **Cardinal** Hétf. Júl. 11 2016, 12:54

Akkor lezárom.

Shukaku, Yachi, Enheriel, Kemabat, Noxy: 15 exp, 30 arany
Ozirisz: 10 exp, 20 arany
Akito: 5 exp, 20 arany

by Ajánlott tartalom

[JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

[JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem

Re: [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem