Nyálka Fennsík

Pallosom hetykén a vállamra fektettem, természetesen a lappal fektetve, hisz nem szerettem volna, ha véletlenül önsebzést vittem volna be. Vicces lenne, bár eddig nemigen láttam még, hogy ez bárkivel is megtörtént volna, de mind mindig most is jobb félni, mint megijedni. Persze teljes fegyverzetbe voltam, mert már jó ideje, hogy elhagytam a biztonságos körzetet, bár a szint nehézségi szintje, még jóval az én Tierem alatt van. Mindenesetre azért figyelnem kell, mert bárki rám támadhat, ha nem figyelek, persze Észlelésem a legtöbb ilyen esetet szokta jelezni… ejj… egyre több mostanság a Vörös játékos. De hát nincs mit tenni. Szerencsére ahova most tartok, ott nincs helye ilyen kis PVP-nek, hisz célom a Nyálka Fennsík volt. Egy jó kis Kazamata, mely felpörgethet. Bár nem igen kazamatáztam még, de abban reménykedtem, hogy hozzám hasonló kalandvágyó playerekkel összefutva tudunk, majd egy jó kis csapatot alakítani.
 

// kettes észlelés aktív //

Miért keres fel valaki egy ilyen legjobb indulattal is csak furcsának nevezhető helyet?
Hátha felbukkan egy-két arctámadó? Alien-ivadék?
Netán beteges kíváncsiságból igyekszik rálelni egy-két csapdába eset lolira a kocsonyatenger közepén.

Akárhogy is, ez az izé, ez a zerg trutymó egész jó: csúszik, mint a takony
Nekifutásból simán lehet szánkázni rajta, és amíg szerencsés az ember, addig nem az ülepén, vagy pingvin módjára, állal előre történik.
Amikor először beszéltek nekem a nyálkákról rögtön egy párás barlangrendszer jutott eszembe, halványan derengő, és pulzáló természetidegen zöld és kék fényekben pislákolva, ehhez képest kiderült, hogy egy egész fennsíknyi "jégpálya" vár arra, hogy bohóckodhassak rajta egy kiadósat, és még belépő vagy korcsolyakölcsönzési díjat sem kell fizetnem.

Biztos a sors idióta fintora lehetett, hogy a fennsík fölött egy méretes tollassárkányt szúrtak ki nem-is-olyan-tünde szemeim, rendbe szedtem hát magam: Megigazítottam páncélom nyakán a csokornyakkendőt, nyakamba kanyarítottam kedvenc elnyűhetetlen csiganyálasmintás köpenyemet, és még egyszer utoljára megvillantottam tökéletes állkapcsomat a kis aranyos parizel-szeletelőm pengéjének csillogásában, no meg belőttem a séróm, ahogy azt kell. Amúgy is már tiszta Gundam-Danee-Full-Armor voltam, alig látszottam ki a sok fémből, de hát ez van, ha valaki lovagnak áll.

A fennsík szélét övező aranyos kis kerítés, kansast és dorotit idéző, derékig érő kapujához érve derűsen kurjantottam el magam:
- Hééééj! Te sárkányok legtollasabbika, Timiduuuuuus!  - csápoltam a sárkány felé, majd szócsövet formázva a két tenyeremből, kiáltottam a társa felé:
- Shuuuuuu-chan! Hahooooooo! Vegyetek be engem is a mókába!
A fennsíkon nem volt nagy a népsűrűség, könnyű volt észrevenni a harmadik oda nem illő tereptárgyat is vállán egy batár nagy karddal
- Hey! Yo! - trappoltam emez felé teljes magabiztossággal és akkora vigyorra a képemen, hogy a joker is megirigyelhetné - Nincs kedved csatlakozni egy puding-szeleteléshez? Gondoltam beugrok ide - mutattam a fennsík felé - némi hajzseléért, de el kéne még egy-két iparos legény, ha érted mire gondolok - sandítottam a fegyverére

Bekapcs minden: Észlelés 3, Látás 3, Nyomkövetés 2

Hamarosan vagy a sors, vagy egyszerűen a véletlen hozta így, de zajra leszek figyelmes. Egy felém közeledő… vakarék ölebféleségnek tűnő valamire leszek végül figyelmes, aki a szájában egy leginkább botra emlékeztető dolgot cipelt. Bár az indikátorán való szokatlanságból rögtön sejtettem, hogy pet, de ennek ellenére, ujjaim a markolatra szorulnak. Persze érthető volt. Egy pet leginkább a gazdája utasítását követi és semmi kedvem nem volt harcolni. Legalábbis playerrel nem. Így mikor egy újabb pet érkezett, csak a szememet forgatva csóváltam a fejem. És hogy-hogy nem két újabb alak is befutott végül. Tessék. Egyszer kell kazamatázni, mennem és akkor is rögtön csak úgy rohannak csatlakozni hozzám az emberek. A kislányt egy biccentéssel, a srácot egy kézrázással köszöntöm, majd a kis kiabálós kedvében lévő srác kérdése/kérésére csak megvonom a vállam, sejtelmes vigyorral az arcomon.
- Szeletelni van kedvem, azért vagyok itt. De remélem valóban hajzseléért jöttél, és nem síkosítóért. – csóválom meg, látszólag rosszallóan a fejem, de végül elmosolyodok – Tsujimoto Eiki, harcos ad carry szerűség, igazi papír kiszerelésbe. És, ha megengeditek, belopom az elsőket…
Vállamról lendítve a kardom egy szökkenés kíséretében szét is pixelezem az első vörös nyálkát, majd egy fél fordulattal a mellette lévőt is kettészelem. Megtámasztom a lábam és hátra szökkenve két kézre fogom a markolatot.

- Nos hajrá srácok. És… Shu. – biccentek a kékségnek, akinek a nevét a lovagfelszereléses sráctól hallottam – Ideje mocsoktalanítani!

// elpixelezem az engem támadó nyálkát, illetve mégegyet azok közül, amelyik Shut támadja //

Timi és Yena is kétszer támad, az mínusz két nyálka, és 9-9 sebzés másik kettőbe.

- Hát… úgy tűnik kettesbe maradtunk. – jegyzem meg savanyú arccal, miközben a beragadt lovagra tévedt a tekintetem, majd sóhajtok és megvonom a vállam – Végül is ezekkel szerintem elbánunk magunk is. Hajrá kislány!
Nem tudom, hogy van értelme bíztatni a kékséget, de mindenesetre engem nem kell.  Pallosom egyetlen csapásával repítettem a csúcsra… mármint pixeljeire… az egyik nyálkát és miután egy újabb hasító vágással a másik nyúlós masszát is kivégeztem, egy laza mozdulattal a vállamra fektetem a pengém. Újabban már szokásommá vált.
- Hölgyeim… az utolsó azt hiszem a tiétek. Ahm… előre szólok, hogyha nagy sebzővel kerülünk össze legközelebb én nem biztos, hogy tudom vállalni a tankolást. Nem vagyok épp egy tank kari, mondjuk a sebzést, azt rám bízhatjátok.

// nyálka 5-6 elpusztul //

Úgy tűnt ezzel meg is volnánk. Az első hullámnak annyi a lány petjének utolsó támadása nyomán. Ezzel egy gonddal kevesebb, most már csak két hullámot kell túlélni és mehet is a kövi. Mármint a kövi kazitakarítás. Úgy érzem nem nehéz ez a kazamata, szerintem egy hasonló szintűvel is elboldogulnék szólóban, bár nem tudom, lehet mégse. Igazából nem olyan vészesek a mobok, az időlimit viszont köt, így lehet, hogy bajba lennék sok, gyorsabb mob esetén. A petre nem igazán figyeltem, hisz számomra ő csak egy egyszerű program volt, s minden cselekedete egy rendszer által kiadott parancs csupán. Így az idomárra figyeltem, de miután láttam, hogy nem akar semmi fontosat, így rámosolyogtam, majd vártam a következő hullámot. Bár nem hittem volna, hogy szó szerint. Hamarosan kissé csöpögve, de pár tengeri nyálkával álltunk szembe. Nagyszerű… na mindegy. Megmarkolom szorosabban a fegyverem, majd rátámadok a lényekre, majd két gyors vágás nyomán hamar pixeleikre robbantom a vakarékokat. Legalábbis kettőt biztosan.

// támadok 2 Tengeri nyálkát, mindkettő elpixeleződik 1-1 támadásom nyomán //

Éppen egy fogadóban ücsörögtem és próbáltam elütni az időt azzal, hogy az immár üres tányéromat bámultam, szótlanul. Mondjuk az sem lett volna jobb, ha elkezdek cseverészni az evő eszközökkel ugyanis akkor a körülöttem lévők biztosan azt gondolták volna, hogy ez megőrült. A hasam korgását végre sikerült megoldanom így egyel kevesebb dolog miatt kellett aggódnom. Ha bár egy igazi férfi tűri, az éhezést ám annak sincs sok értelme, hogy korgó gyomorral menjen a csatába. Vagy a pocakjával vitatkozik vagy pedig az ellenséggel csatázik, kettő együtt nem megy. Szóval ott ültem akár egy rakás szerencsétlenség mikor megütötte a fülemet valami. Nem-nem egy korsó volt bár a hasonló helyeken az ilyesmi sem olyan ritka dolog. Két kalandor éppen javában cseverésztek igaz kissé távol tőlem, de olyan hangerővel, hogy még én is meghallhattam pár szót. Normál esetben nem hallgatóztam volna, de valamivel sikerült felkelteniük az érdeklődésemet. Először arra gondoltam, hogy félre halottam esetleg a fickó tévesztette el, ám másodjára is ugyan olyannak tűnt.


Az egyik arról mesélt a másiknak, hogy nem rég tért vissza a málna fennsíkról és elég érdekes felfedezést tett ott ráadásul nagyon jól szórakozott. Próbáltam elképzelni magam előtt vajon milyen is lehet az a hely. Egy sík területet láttam magam előtt, amin rengeteg málnabokor terül el, amíg a szem ellát. Nem tudtam megérteni mi haszna lehet az ilyesminek majd a fejemhez csaptam a felismeréstől, hogy nem csak csatából áll az élet. Tudtam, hogy készítettek olyan helyeket ahol nem kell harcolni csak élvezni a táj szépségét. Nekem nagyon tetszett az elképzelés, hogy a játékosok pihenhetnek egyet és ráadásképpen degeszre tömhetik a hasukat. Bár nem voltam éhes, de egy kis ínycsiklandozó málnának mindig marad hely. Szerencsére azt is elmondta merre kell menni ezért fölkeltem és meg sem álltam a célig, még a térképet sem kellett használnom. A fennsíkon aztán megláttam egy fiatal kinézetű srácot, ami kissé elvette a kedvemet.


~Mégis mit képzeltél? Csak nem arra gondoltál, hogy itt ez a terülj-terülj asztalkám és rajtad kívül más nem szeretné kiélvezni?~ kérdeztem magamtól.
Végül arra jutottam, hogy elég nagy ez a hely elférünk akár ketten is.
-Üdv. Te is málnázni jöttél a fennsíkra?
Ha esetleg nem értené, miről beszélek, szép lassan elmondom neki a hely nevét.
-Ez a málna fennsík.
/Ha kiderül, az igazság néz nagy kerek szemekkel és szó szerint leesik a szája./

Abban a hiszemben voltam, hogy végre lesz egy nyugodt napom viszont az igazság hideg zuhanyként ért. Nem akartam inni a tulajdon fülemnek viszont a szívem mélyén tudtam, hogy mi az igazság. Első pillanatban kidülledtek a szemeim akár egy döglött halé majd lesüllyedt az állam. Úgy néztem kerek három másodpercig, ami számomra perceknek tűnt. Fogalmazhatnék úgy is, hogy kalapács ütésként ért a felismerés, hogy ismételten bebizonyítottam mekkora egy idióta vagyok. Ez nem újdonság, mert magamról tudtam régóta viszont kissé kínos, ha mások is tudomást szereznek róla. Persze a srác teljesen lázba jött, mert elhitte, hogy ott tényleg vannak málnabokrok. Normál esetben megkíséreltem volna diplomatikusan elintézni a dolgot, mert nem szép megbántani egy ilyen ártatlan képű srácot. Akkor viszont nem voltam olyan állapotban, hogy bármi is érdekeljen főleg az illem nem. A harmadik másodpercben a jobb kezemmel becsuktam a számat, ami elindított egy láncreakciót és az egész testem remegni kezdett. Miközben a remegés egyre erősödött úgy lett a fejem egyre vörösebb majd egyszer csak kitört akár egy vulkán.

Elkezdtem olyan hangosan üvölteni amilyen hangosan csak bírtam minden dühömet beleadva. Talán még lángok is felcsaphattak a torkomból ezt nem tudhatom, mert nem arra koncentráltam. Hogy miket mondtam nem szívesen ismételném meg, mert java részt elég durva, de annyit elárulhatok, hogy mindegyik rólam szólt. Felsoroltam az összes szitkot és állatnevet, amikkel az idiótákat szokták illetni. Mikor befejeztem még mindig tombolt bennem a harag akár egy tornádó és nem tudtam mitévő legyek. Végre eljutott az agyamig, hogy a nyálkák valamiféle szörnyek, amiket agyon lehet csapni és nekem pont erre volt szükségem. Kezembe véve a buzogányomat elindultam befelé egy jó terápia reményében. Szegény kölyök csak ott ált semmiről sem tehetett, ám én bunkó módon szinte teljesen megfeledkeztem róla. Bizonyára az állapotom miatt üthetett rajtunk ilyen könnyen az a három nyálka, ugyanis meg sem fordult a fejemben, hogy védekezzek. Az egyikük engem szemelt ki a másik kettő pedig a srácot támadta. Nem vesztettem valami sok életerőt és a rendszernek hála csak egy pirosas pixel csík jelent meg rajtam egy hatalmas vérfolt helyett.
-Engem kóstolgatsz te szemétláda?! Hogy dögölnél meg a meggyártóddal együtt!– kérdeztem majd visszatámadtam.
/Jeges Nyálka #1-et támadom a buzogánnyal/

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :