Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

by **Kuradeel** Kedd Május 31 2016, 13:33

15

Hiába volt észlelése a lánynak, az nem jelzett, ugyanis nem volt a közelben mob egészen eddig a pillanatig.
Hinari első mondatáig Draden kábultan mered maga elé. próbálja összeszedni magát meg a gondolatait. Majd ahogy a lány kiejti azokat a bizonyos szavakat a száján, felkiált. - Vigyázz! Most már támad mindenkit! - Ezzel egy időben két dolog történik.
Egy) A Titán lead egy "pacsit" Mirikának. Esik pár métert lefelé, nekiütődik pár fának, majd rájön, hogy csak azért vesztett el az életéből 30at, mert nem maga a titán hanem a széllökése vitte odébb.
Kettő) Koboldok rohamozását halljátok a távolból. Azt, hogy mit mondanak azt nem értitek, de azt kivehetitek, hogy egy harc veszi éppen kezdetét.
Lehet hogy közelebb van az a város, mint hittétek?

by **Mirika** Kedd Május 31 2016, 18:36

Hát, oké. Ennyit arról, hogy nem támad, amíg nem támadjuk. Pöpec. Eddig se bíztam meg ebben az NPC-ben, most már még annyira se fogok. Tök használhatatlan volt. Őszintén szólva lepergett az életem a szemem előtt, amikor felém lendült az óriás tenyere, és rémülten néztem a szemem sarkában álló csíkokra, de végül meglehetősen minimális kárral megúsztam a dolgot. Nem ért el, csak az sebzett meg, hogy zuhantam valamennyit. Bizsergett jószerivel mindenem, ha lett volna fájdalom, most valószínűleg üvöltöttem volna. Így csak meredten bámultam magam elé, miközben próbáltam felfogni, hogy mi is történt velem. Nem tudom, mikor fogtam meg az ágat, amin kapaszkodtam, azt sem, hogy egyáltalán honnan volt erőm rá, hogy tartsam magam. Mindenesetre azt hiszem, én az imént meghaltam. Hirtelen egész testemben remegni kezdtem, és óriási erővel kellett szorítanom az ágat, hogy ne zuhanjak tovább. De lassacskán kezdtem magamhoz térni, és minden józan ész, amit elő tudtam kaparni, azt üvöltötte a fejemben, hogy takarodjak innen. Nem tudtam, hol van Hina-chan, vagy hol van az az idegesítő figura, sőt, a titánt se láttam, és talán így volt a legjobb, hogy egy fának hittem a lábát, vagy ilyesmi. Csak az járt az eszemben, hogy nekem itt semmi keresnivalóm, úgyhogy elengedtem az ágat az egyik kezemmel, és kitapintottam az övemen lévő tatyóban az ismerős kék kristályt. Elteleportáltam. Szó nélkül, megbánás nélkül. Nem a falu, vagy a koboldok jártak a fejemben, még csak nem is az, hogy Hina-chan biztonságban van-e, egyedül arra tudtam gondolni, hogy nem akarok meghalni. A kékes fény körbevett, majd kiköpött magából, én pedig térdre rogytam, és üveges szemekkel bámultam magam elé. Azt se tudtam, melyik városban kötöttem ki, nem emlékeztem, mit mondtam.

by **Kuradeel** Kedd Május 31 2016, 19:03

minihsz

Nem tudsz elteleportálni, mivel még nem volt alkalmad leadni a küldetést.
Szerencsédre azonban Draden idejében elkapott. Ugyanis ő már mester szinten használta az 'Air"t, így volt lehetősége a Titán mellett közel férkőzni hozzád, felgyorsulni mikor a széllökés miatt tehetetlenül estél, és megragadni míg a kristályt szorongattad.

by **Hinari** Pént. Jún. 03 2016, 19:03

Az erőltetett nyugalmam egy pillanat alatt foszlott szerte, amikor Draden válaszolt, túlüvöltve a titán által keltett földrengés zaját. Még felhúztam magam az ágra, aztán volt az a pár pillanat, amikor csak bámultam kettejük felé, próbálva felfogni, hogy ez a mondat végülis mit jelent a számunkra… majd maximális gyorsasággal kúsztam fel a lombkoronaszintbe, aktiválva a lopakodást és ezzel egyidőben négy sietve írt szót pötyögtem Jeanienek a céhházba:

Hinari írta:Küldd hozzám Nestort SOS

Mivel a kislány majdnem mindig a céhkert területén foglalatoskodott és Nestor is nagyrészt arrafelé szokott gyakorolni, reméltem, hogy hamar megtalálják egymást, onnantól pedig egyetlen, közösen megoldott teleport kell ide az ötödikre, meg pár kilométer, sebesen repülve a fák között. A helyzetemet pedig Jeanie tudta, és elég talpraesettnek ismertem meg ahhoz, hogy látva a levelet, képes legyen gyorsan cselekedni. Nestor tehát már lassan úton volt, ám nem bújhattam sokáig az óriás elől, más terv kellett: valami, ami megakadályozza, hogy akár egyikünk is meghaljon…
- Miri! – kiáltottam ijedten, mert még a levelek között is jól láttam, ahogyan az óriás felé suhint, és az a pár pillanat, ami alatt végülis felfogtam, hogy nem érte baj, nagyon mélyen érintett. Ostobák voltunk, mind a ketten. Rögtön le kellett volna adni ezt a küldit, amint megtudtuk a körülményeket, és nem szabadott volna megbízni Draden szavaiban. Mondj valamit amivel ezt túlélhetem! – szinte ordítottam még a gondolataimban is, fél kézzel fogva a Katanát, hogy hallja, amit gondolok, de közben már ugrottam elő a fa rejtekéből, mert kizárt dolog, hogy a titán ne csapna le egy ilyen lehetőségre – szó szerint. Hisz Draden igaz elkapta Mirit, de momentán esélyük sem volt elugrani egy következő ütés elől; egyedül a lendület okozta szél menthette meg őket, ám ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy ebben reménykedve a helyemen maradjak.
- Elveheted egy körét a…
- Szerinted hat erre a Lökés Kristály!? Nézz már rá, egy gyenge szellőnek sem fogná fel – torkolltam le azonnal a fegyvert, és próbáltam visszaemlékezni, hogy amiket kaptunk ételeket, bármelyik is nyújthatna-e most kellő hatást. De nem, ezek a meneküléshez voltak nagyon jók, amihez pedig ügyesség kellett, amihez pedig Nestor kellett: ezzel a szerkezettel még a sütőtökkel együtt sem bírtam volna tíz méternél tovább. Nem volt más lehetőség, nekem kellett sebezhetetlennek lennem, legalább a következő pár körre.
- Ugye tudod, hogy…
- Tudom. Három köröm van – nyeltem egyet, miközben előhívtam a kellő itemet, és összeszorított fogakkal kentem azt rá egy élesebb faágra, hogy utána a térdembe hajítsam, a dobás miatt össz 1-et sebezve magamba. Majd felgyorsítottam, és a fáról a titán legközelebbi testrészébe igyekeztem beleállítani az Air szigonyát, hogy végül elrugaszkodva a faágról, elérhessem őt.
- Ezt kapd ki! – kiáltottam, és belevágtam a húsába a Katanát, hogy velem foglalkozzon, majd ugrottam is tovább, arra, amerről a koboldok csatazaját hallani véltem.

Fájdalmas Menedék Méreg elhasználva, ezzel kari a következő 3 körben akármi történik 0 sebzést kap.

by **Kuradeel** Pént. Jún. 03 2016, 23:54

16

Mirit elkaptuk, és valóban, a titán rájuk figyel. Draden és a kis késforgató a célpontja. Csillogó tekintetekkel veti, azaz vetné rá, mikor Hinari önállósítja magát. És Bravó!
Megsebezted a titánt! Ugyan ez az életcsíkján vajmi keveset jelent, de láthatóan nem tetszik neki...
Elfintorodik, és a sebéhez kap amiből pixelvér száll felfelé. Hinari és persze a kis duó eggyel lejjebb fülsiketítő sikoly fültanúi lehetnek, meg úgy nagyrészt az egész szint is. A Titán így egy kis hátrányból indul, és Hinari már már azt hiheti, hogy
egyrészt) előnyben van
másrészt) talán nem is fogja követni, de
elárulom, hogy még mielőtt ideje lenne ezt a gondolatot leellenőrizni, a titán utána kap és kicsavar egy fát, (nah jó csak egy fiatalabbat) mellőle.
Miriék biztos láthatják a bosszús kifejezést rajta, hogy nem a játékost hanem a hülye fát kapta el...

by **Mirika** Szomb. Jún. 04 2016, 12:26

Emlékszem rá, hogy a kezemben volt a kristály. Emlékszem arra is, hogy kimondtam a varázsszót és a város nevét. Biztosan megtettem mindkét lépést, és most mégis a levegőben röpködtem és idegen, rémisztő karok tartottak ahelyett, hogy üres tekintettel ültem volna valamelyik város hideg kövein. Nem értettem... lehet, hogy csak képzelődtem? Bevertem a fejem és hallucinálok?
- Miért...? - nyögtem ki rekedtes hangon - Miért nem tudok elteleportálni? - motyogtam magam elé - MIÉRT NEM MŰKÖDIK?! - keltem ki magamból hirtelen, és újra megpróbáltam, de az eredménye ugyanaz volt, mint az előbb. Dacos tekintettel pillantottam fel a "megmentőmre", akinek a segítségéből nem kértem egyáltalán - ENGEDJ EL! ENGEDJ ELMENNI! - kezdtem kapálózni a karjaiban, hangosan rákiabálva a fickóra. Nyilvánvalóan teljesen pánikba estem. Egész testemben reszkettem. Ismertem az érzést, és most mégis más volt. Nagyon más. Amikor legutóbb ilyet éreztem, képes voltam tenni, cselekedni, mozgatott a düh és a keserűség, most viszont tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Talán mert nem más elvesztésétől féltem, hanem attól, hogy én fogok meghalni... És amikor úgy éreztem, hogy ennél az érzésnél nincs rosszabb, akkor jött a fülsiketítő üvöltés. Megfagyott bennem a vér, tágra nyílt szemekkel kaptam fel a fejem és néztem a hang irányába. Az, hogy a szívem a torkomban dobogott, az már nettó hülyeség volt, olyan rosszul lettem, hogy ha képes lettem volna rá, viszontláttam volna az ebédem. Csak a köhögés döbbentett rá, hogy még lélegezni is elfelejtettem. De nem, még ez se a csúcspont volt, mert ekkor a szörny mellett feltűnt egy hozzá képest apró suhanó árny szőke kobakkal.
- HÜLYE, AZONNAL TŰNJ EL ONNAN!! ELMENT A JÓZAN ESZED?! - üvöltöttem már-már hisztérikusan - AZONNAL VIGYÉL KI MINKET INNEN, HALLOD?! - váltottam a fickóra kiabálásom célpontjául, teljes kétségbeesésben. Mintha nem is én lettem volna. Még sose veszítettem el ennyire a fejemet. Még sose...

by **Hinari** Szomb. Jún. 04 2016, 16:53

Tulajdonképpen jogosan merülhetett fel bennem a kérdés, hogy valóban jól meggondoltam-e, mit is teszek? Már másodszor támadtam rá fekete indikátoros mobra, ám ezúttal nem várhattam, hogy valaki megjelenjen mögötte, és kivégezze, mielőtt megöl. És ha nem működik a méreg? … valamiért? Éppen a levegőben szálltam, becélozva valami fát, ami még viszonylag egyenesen állt virtuális gyökerein, próbálva minél távolabb kerülni a titántól, amikor meghallottam az üvöltését. Elég volt csak félig hátrafordulni, hogy elveszítsem az egyensúlyom, és rossz ívben repülve becsavarodjon az engem tartó kötél: nekivágódtam a fának, majd jó tíz métert zuhantam lefelé, az óriás újabb üvöltéshullámait hallgatva közben, ami még sokáig a fülemben csengett, mint valami groteszk koncert.
Hol van már Nestor!?
Ujjak lendültek felém, mire ijedten fordultam le az ágról amin voltam, alig kapva levegőt, mert ez kicsit sem volt lomha, és még az én gyorsaságom se közelíthette az övét. Merre is van a falu? Szívem a torkomban dobogott, ahogy elkezdtem teljes erőből futni, közben próbálva aktiválni a gyorsiuffot is, s Miri kiáltását is csak tompán, valahonnan a távolból hallottam. De nem álltam meg; kövessen csak, el innen, el a közelükből! Volt még időm, de ilyen tempóban, folyamatosan kerülgetve a kiálló gyökereket, esélyem se volt időben elérni Ernt. Még a specemmel megemelt sebességemmel se. Fel kellett volna jutnom a fákra, de hogyan…? Döntöttem és ugrottam, kilőve a kötelet, ahogyan Dradenéktől láttam, körülöttem elmosódott a fák, levelek alakja, s két kézzel fogtam a huzalt, hogy érezzem a súrlódást, habár nem fájt, nem ébresztett fel kellőképpen ebből a rémálomból. Miriék már messze lehettek, talán biztonságban, hacsak nem csinálnak olyan ostobaságot, amelyet én kezdtem el éppen… mikor ér már ide Nestor!? Még a levegőben lőttem ki a másik huzalt egy eggyel arrébb lévő törzs felé, majd fél kézzel elkezdtem az övemen lévő szütyőben keresgélni, kitapintva azt a két ételt, amire most szükségem lesz, a kecskesajtot elő is véve, hogy bármikor, amikor égető szükség lesz rá, beleharaphassak. Például ha elém kerülne az óriás. Az a megközelítőleg négyszázas gyorsaság már csak elég lesz rá, hogy megfelelően gyors csali legyek számára, átsuhanva a koboldok felett, akik még az erdőben vannak.

by **Kuradeel** Vas. Jún. 05 2016, 00:16

Miri: Draden letett egy erősebb fa vastagabb ágára, ami még úgy nagyjából elég egyenesen is volt ahhoz, hogy elférjetek mindketten rajta és te még ficánkolhass is miközben Hinarinak üvöltözöl.
A kérdésed után a fiú felé, pedig láthatod rajta, hogy ő is megijedt, ez azonban nem akadályozza abban, hogy a kérdésedre válaszolni akarjon.
- Azért nem tud-szé- - csak sajnos eddig jutott.
Teszem hozzá, hogy ezalatt, míg egy helyben voltatok, a titán mellétek ért, és talán nem is szánt szándékkal választotta ki magának azt a fát, amin leledztetek.
Telibe kapta hátulról Dradent, aztán nekinyomta a fa törzsének. A fiú kardja pont elért téged is, és kaptál egy Draden sebzésnyi sebet az oldaladra.
28 sebzés Mirire.
Örülj, hogy épp megúsztad a titán markát.
Csak hát, mire az már magával vitte a fiút, te azt veheted észre, hogy megdől a fa alattad... ki fog dőlni. Surprised

Hinari: Egy nagy dörrenést érzel. A titán megvetette a lábát, majd mintha hátralendítette volna a karját és husss, egy hangosodó "á" kiáltás kíséretében a hátadba lendült Dradenünk.
Titán-Hinari
1:1
Bukfenceztek a levegőben párat, elkaszáltok néhány faágat, megtöritek egy fa törzsét, majd arról lepattanva alázuhantok egy másik fa ágára.
Te ugye nem sérülsz.
Társad viszont nem ilyen szerencsés.
Zihálva fújtatva térdel fel. Az életpontjai durván a piros zónában vannak. Előkotor azonban a zsebéből két kis ételféleséget. Felismerheted bennük az elfek kínálatainak darabjait, bár olyanjaid pont nincsenek.
Az egyikbe beleharap, ami egyből elpixeleződik, és az élete újra maxon van.
Feláll.
- El kell vinnünk Ernbe.... lefoglalom kicsit neked.... és... ha olyasmit mondok, hogy jó a... lábad... csak... ne figyelj ide... -Persze rák vörösen az utóbbit, és félig háttal neked. Ezzel alá is bukott és a Titán felé vette az útját. Még láthatod, hogy a másik ételbe is beleharap.

Miri: Azt veszed észre a party tagoknál, hogy Draden hpja majdnem lenullázódik, majd hirtelen maxos lesz.
Hinari hpja nem változik.
Ugye láttad az egész mutatványt zuhánásotúl mindenestül...

//mindenki olvassa el az egésszet Wink

//

by **Mirika** Vas. Jún. 05 2016, 14:59

Nem is tudom, hogy ezt az egész helyzetet egy kaotikus katasztrófafilmhez hasonlítsam, esetleg egy rossz horrorhoz, vagy nevezzem Jurassic Park 8-nak, csak raptorok helyett ezzel az izével. Egy biztos, percenként elérte, hogy halálra rémüljek, a végtagjaim helyén már lassan kocsonya volt, a szívem már rég elhagyta a testemet és valahol a Mount Everest magasságában vert, és úgy összességében véve borzasztó rosszul voltam, talán már az ájulás kerülgetett, ahogy újra túlságosan közelről ismerkedhettem a titán markával, ami most kísérőnket tüntette el mellőlem, félbeszakítva, bármit is akart mondani. Természetesen itt nem ért véget a kálváriám, a fa is megdőlt alattam, hatalmas recsegéssel-ropogással indult el megpihenni a földön, miközben én leestem az ágról. Most, hogy muszáj volt tennem valamit, valahogy működni kezdtek az izmaim, bár a lövésem az első stabilnak tűnő fába körülbelül annyira volt jó, hogy nem zuhantam le, csak neki a megcélzott fa vastag törzsének. Fájni nem fájt, csak bizsergett, de ez már fel se tűnt, ahogy az életpontjaim állapota sem. Minden erőmet megfeszítve kapaszkodtam meg egy ágban és húztam fel magam rá, szó szerint az életemért küzdöttem, miközben a fejemben végre cikázni kezdtek a gondolatok. Segíteni... nem mertem, egyszerűen annyira féltem a szörnytől, hogy az irányába se mertem nézni. Teleportálni nem tudtam. Ern közel van, de azt koboldok támadják éppen. Az nem annyira félelmetes, de nem voltam olyan állapotban, hogy egy ostrom alatt lévő városban bujkáljak. A szint ideiglenes teleportkapujához pedig át kellett volna vágnom az erdőn, de azt tudtam, hogy itt nem csak elfek éldegélnek, hanem egy pár ezer béka is, szóval az is veszélyes volt.
- Csessze meg! - vágtam bele az öklöm a fába dühösen, remegő lélegzettel és továbbra is pánikszerű hangulatban. Hiába próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, minden hanghatástól, amiből most volt bőven, megremegtem. Újra megpróbáltam a teleportot, de a kristály továbbra is néma maradt. Miért? Mi lehet az oka annak hogy nem működik? Valami oka kell, hogy legyen! Biztos, hogy lehet teleportálni ezen a területen, a kristályok sincsenek letiltva, de akkor miért?! Egyre mérgesebben meredtem erre a rohadt kék vacakra, és kedvem támadt volna a földhöz vágni ezt a használhatatlan vackot, de annyi józan eszem volt, hogy tudtam, mennyire nehéz egy újat beszerezni, ha összetörik.
- Mi a francot CSINÁLJAK?! - kiáltottam fel mérhetetlenül bosszúsan és frusztráltan. És erre végre megindultak a könnyeim... kár, hogy ez nem segít...

by **Hinari** Vas. Jún. 05 2016, 15:56

Nem fordultam meg, de volt egy olyan érzésem, hogy a mostani hang már nem a titántól származott. Először is, mert pár oktávval mélyebb volt, másodszor pedig, nem szólt olyan ij… de nem volt időm befejezni a gondolatot: olyan erővel vágódott belém egy test, hogy minden levegő kiszaladt a tüdőmből, s mire levegőt vehettem volna, éppen egy faág igyekezte kipréselni azt belőlem, majd egy másik, s én már lassan nem akartam semmit, csak megállapodni végre, bárhol, akárhol. Még a szememet is becsuktam, azt mondogatva magamban, hogy egyszer csak vége lesz, és a méreg hatása még él, még életben vagyok. Még. Zihálva ültem fel, tágra meredt szemmel nézve a pusztítást, amit végeztünk és mellettem Dradent, aki kis híján végzetes sebződést kapott. Nekidőltem a fatörzsnek, és nagyokat lélegeztem, hogy megnyugodjak. A titán pedig nem tűnt úgy, mint aki ennyivel megelégszik.
- Nem… nemsokára jól leszek – pihegtem még egy kicsit, nyelve egyet, ahogy az njk leugrott a fáról. Nem igazán értettem, hogy mire érti a mondata végét, még mindig hevesebben dobogott a szívem annál, minthogy felfogjam, vagy esetleg talán rá is kérdezzek. Felálltam, elnézve a harc alakulását, és reméltem, hogy Miri jól van. Kelett egy pár másodperc. Számba vettem, mennyi időm van még, előkészítettem a sajtot és a másik ételt, majd egy nagy lélegzetvétel után elrugaszkodtam a fáról.
De kilőtt kötelek nélkül.
Egy mély acélkék árny suhant végig a fák között; felbuffolt, az enyémmel megegyező gyorsasággal, elzúgva Miri mellett, elmanőverezve a titán lábai között egy félkanyarral, végül pedig Draden fölött egy erősebb szárnycsapással emelkedve fel, pontosan alám érkezve.
- Ez szép volt – dicsértem a sárkányt, megvakarva kicsit a hátát, két kézzal kapaszkodva belé, ahogy fordultunk, vissza az óriáshoz.
- Nestor igyekezett – felelte büszkén, mire én halovány mosollyal húztam ki magam, felmérve alant a terepet. Én voltam az, aki megsebezte a szörnyet, így ha Draden le is tudta foglalni, csak egy kis dühítés kellett neki, hogy újra engem vegyen célba. Ami pont kapóra jött, ha teljesíteni akartam ezt a küldetést, méghozzá minél hamarabb.
- El kell csalnunk egy faluhoz, majd mutatom az utat. De vigyázz, ez nagyon gyors, és mindent elpusztít, ami az útjába kerül – tájékoztattam Nestort, miközben már húztam is elő a Katanát – Ahogy gyakoroltuk – tettem még hozzá arcomon magabiztos mosollyal, majd felálltam a sárkány hátára – jah igen, mester szintű lovaglás Rolling Eyes

- és onnan elrugaszkodva, hátulról a titán vállára érkeztem, belehasítva a kardot, és azzal egyidőben ugorva is tovább, vissza a sárkány hátára, aki eközben a titán hóna alatt átbújva került annak válla elé.
- Innentől megoldom – kiáltottam oda Dradennek, majd beleharaptam a kecskesajtba, ezáltal dupla, sőt a kasztom miatt még annál is több gyorsaságra téve szert, majd megmondtam Nestornak az irányt, aki szinte fénysebességgel szelte át a teret, a koboldok felé száguldva, tűpontosan kerülve el minden ágat és törzset, ami az utunkba akadt.

by **Kuradeel** Vas. Jún. 05 2016, 16:32

Röviden: Áhh, hurr, bum, csatt, puff, bim x3

Hosszabban: Draden egy fát rúgott rá a titánra. Az "Air" segítségével nagy lendületet vett és a sajtika amit elmajszolt megadta azt az erőt, amit akart.
Ezzel kapott Hinari annyi időt, hogy megvárhassa Nestort.
Miri biztonságban van, egyelőre.
Pont addig, amíg a lány el nem kezd bravúrozni. A menő fenegyerek mindenit, hogy nem áll le?
-gondolhatta ezt egyszerre a titánnal.
A második vágást nem reagálta le olyan drámaian vigyori titánunk de azért nem esett jól neki, és ezt úgy adta tudtára a szőke lánynak, hogy utána rúgta Miri fáját, Mirivel együtt. ^^
I believe, I can fly!
Aztán Dradent is elhajította, mint egy kalapácsvető, lehet hogy előbb odaér Ernbe mint a sárkányos hölgyemény? Surprised

Aztán trappolás, és valami égető gyorsasággal faragta le a távolságot kettejük között...

Hinari, elviheted Ernig, de csak akkor ha nem állsz meg.
Miri: Ha nem teszel valamit, vagy nem mentenek meg (Draden épp repül), akkor leesel és sebződsz még 50et. A Titán lábai elől pedig vigyázz!

by **Mirika** Vas. Jún. 05 2016, 17:16

Nem pont erre számítottam, amikor cselekvésre gondoltam. Mármint arra, hogy ez a fa is megszűnik alattam biztonságosnak lenni, pedig szentül hittem, hogy idáig már nem érhet el az óriás, elvégre elég messze kerültem a két életét megunt, tisztán és egyértelműen őrült embertől. Az egyik NPC volt, az kit érdekel, úgyis újjászületik, de hogy Hinarinak is teljesen elmegy az esze, az minden várakozásomon túlment... nem tudtam megérteni, hogy mi motiválja, mi mozgatja, miért nem fogja fel, hogy veszélyben vagyunk. Halálos veszélyben. Ténylegesen.
Nyilván próbáltam tenni az ellen, hogy lezuhanjak, de tekintve, hogy a fa egyszer csak eltűnt alólam, én pedig nem a törzsén lovagoltam innentől, hanem csak egy szimpla lefelé tartó röppályával közelítettem a talajhoz, ráadásul gyorsan, nem sok esélyem volt. Vaktában kilőttem a szigonyt, de csak felfelé tudtam megtenni, és a kábel elment az ágak között. Ha mázlim van, akkor rájuk tekeredik, és megállít, vagy legalább lelassít, ha nem bírják el a súlyomat, és akkor megúszom a nagy nyekkenést. De frankón nem érdekelt már, elegem volt ebből, a tehetetlenségből, abból, hogy akármerre is indulnék, nem találok biztonságos pontot. Még ha jól lennék, akkor talán meg merném kockáztatni, hogy szembemegyek a békákkal, koboldokkal, de tompa voltam, lassú és fáradt. És feladtam. Én, aki büszkén állítottam magamról, hogy nincs lehetetlen helyzet. Ezt most annak gondoltam. Szembenézve ezzel a veszéllyel ráébredtem, hogy csak baromira arrogáns voltam, semmi más. Bármennyit is menekültem, bárhová is húzódtam be, mindig megtalált a csatatér, ezek után hogy a francba ne azt gondolnám, hogy bármit is próbálok tenni, nem jövök ki belőle jól? Hát akkor inkább nem tettem semmit, csak vártam a sorsomat, bármi is lesz az. Csalódott voltam, bosszús, kétségbeesett és reménytelen. És még rólam mondják azt, hogy erős vagyok, pfff... Hát azoknak most megmutatnám, mennyire nagyot tévedtek.

by **Kuradeel** Vas. Jún. 05 2016, 17:24

Miri tett valamit! Most egy másik fán lóg, és leng a széltől amit a mellette elrohanó titán lendülete okozta.
Hinari you are free to do something... special :3

by **Hinari** Vas. Jún. 05 2016, 21:36

- Vajon ennyi elég volt? – néztem hátra, csakhogy a remélhetőleg ránk dühös titán helyett egy felém repülő fával néztem farkasszemet – Nestor, balra! – kiáltottam gyorsan, teljesen átadva magam az adrenalin felpörgető hatásának, ami elűzte a félelmet, halk ijedtséget hagyva csak maga után; s az utóbbi is, hamarosan gyenge sóhaj formájában távozott, amint rekordsebességgel zúgott el mellettünk a kitört fa, nem bántva sem engem, sem pedig a bátor sárkányt, aki sebezhetetlenséget adó méreg nélkül vállalkozott rá, hogy megmentsen. Csak így tovább – húztam le a fejem, ezzel is csökkentve az ellenállást, és hevesen dobogó szívvel figyeltem, ahogyan Nestor az ágakat kerülgeti sorra. Mögöttünk pedig a titán. Minden lépésével megremegett a föld, s márcsak dobpergésnek kellett ezt felfogni, hogy megfelelő üdvözlésben részesítsük a várost rohamozó koboldokat. Valami azonban még mindig hiányzott, egy énekes talán… nem sokkal később meg is érkezett, egy az előzőhöz megtévesztően hasonlító ordítás formájában, s ha nem kellett volna két kézzel kapaszkodnom, bizonyosan integettem volna az épp mellettünk elsuhanó harcosnak.
- Te, nem fog ez rátámadni a városra, ha a koboldokon kiélte magát? – kérdeztem a fiút, hisz ha már egy ideig egy vonalon repülünk, ostobaság lenne nem kihasználni az időt egy kis baráti csevegésre – Vagy ez a mindenkit támad dolog csak ideiglenes? – tettem hozzá, a látóterem sarkában felvillanó, piros jelzés azonban hamar elterelte a gondolataimat.
- Próbálj egyenesen repülni és ne ijedj meg, ha… kicsit könnyebb leszek – szóltam a sárkányhoz, majd előkaptam a folyami rákot, jókorát harapva belőle. Ebben a pillanatban járt le a méreg hatása és azzal együtt a visszahatás is érvényesült, nagyjából kétszázhetven körüli sebzést okozva nekem, az étellel megemelt páncélpontjaim viszont hősiesen fogták, így az életcsíkomba szinte nem is kapott bele. Ez volt a pozitívum, viszont… maradjunk annyiban, hogy egyszerre akartam is meg nem is, hogy minél hamarabb Ernbe érjünk – Nes, le fogok esni – mondtam ijedten, a szokásosnál azt hiszem vékonyabb hangon. Sokkal, vékonyabb hangon. Oroszlán voltam már, de ennek itten semmi köze nem volt a méltósághoz, és a lábacskái se voltak kapaszkodásra valók, így pár másodpercnél tovább nem tudtam tartani magam – a fülem zúgott, a látásom elhomályosult, a lábaim pedig az üres levegőben kapálóztak… de legalább cuki voltam. Rettentő cuki.
- Annabell miért…
- Ne is kérdezd Csak vigyél el Ernbe úgy, hogy az utánunk koslató titán minden koboldot eltaposson alattunk – vágtam bele a sárkány kérdésébe, miután egy pördület után elkapott, s nemsokára meg is láttuk a mezőt, a várost és az azt rohamozó koboldokat. Ők még biztosan nem láttak minket – de az utánunk dobbanó titánt valószínű annál inkább. Nestor pedig, követve a felvázolt taktikát, minden fellelhető koboldsereg fölött elrepült; néhányat a másik kezével illetve a farkát lendítve fel is dobált a titán szintjére, hogy az óriás velük kezdjen el foglalkozni, utána pedig szájából füst tört elő, ami mindent beborított. Ekkor kapcsoltam be a Lopakodást, és amíg a titán remélhetőleg végzett a maradék kobolddal a falutól jó távol, mi a füst mögött, használva a lopakodást, rekordsebességgel léptünk le a helyszínről.

És hogy Ern védői ebből az egészből mit láttak? Az erdőből hirtelen előbukkanó titánt; a messzebbre látók még az ahhoz képest kicsi, előtte suhanó alakot is felfedezhették, illetve a füstfelhőt, ami a koboldok pixelei között keletkezett. Majd egyre csak közeledett, s lassan már mindenki látta: egy méltóságteljes, mélykék színű tűzsárkány, kezei között valami apróságot tartva. Átrepült a fal fölött, majd szárnyaival felverve a port szállt le az egyik, falhoz közeli téren. Nem agresszív, és az indikátora is sárga, mint a peteké, karmai közül pedig két szem, majd négy bajusszál kukucskál ki. A sárkány le is teszi a cukiságot: egy hörcsög, hát nem aranyos? Megcsodálni, megsimizni azonban nincs idő, hamarosan fehér fénybe burkolózik, és megjelenik helyette egy szőke lány, talán látásból már mind ismerhetitek, frontharcos. Nem magyaráz meg semmit, csak meglehetősen furán mozogva odalépked a legközelebbi játékoshoz, majd fapofával megkérdezi:
- Elnézést, de merre találom a legközelebbi mosdót?
És ha valaki útbeigazítja, egy jó öt percre eltűnik az épületben.

by **Kuradeel** Hétf. Jún. 06 2016, 11:26

Győztetek! Túléltétek a küldetést, sőt, véghez is vittétek! Gratulálok! \o/

Zárókör következik.

u.i.: Draden úgy megijedt a kérdésre, hogy letüdőzte a saját nyálát, aztán mivel repült, nem bírta kiköhögni >.> Szegény ><
Még jó hogy nem lehet megfulladni, meg széttoccsanni a falon egy titán elhajítása után. ><
A titán nem időzött el sokat a várnál, éppen csak annyira, hogy a koboldok kimúljanak.
A porfelhő mögött berohant az erdőbe, valószínűleg még egy ideig titeket fog keresni....
A várbeli npc-k csak téged figyelnek. Összerakták ám, hogy ez kinek a műve volt és egy kis meglepettnyi szünet után, hallhatod az éljenzést!
- Éljen a szőke Kalandor \o Megmenekültünk! - A mosdóba még kijuthatsz ha szemfüles vagy de utána már mint a legyek rohannak rád, és üdvözölnek és a nevedet kérdezik és hálálkodnak.
Miri pedig mindezt hallja a távolból. És azt is, hogy lassan már nem hallani a titánt.

by **Hinari** Hétf. Jún. 06 2016, 13:26

Hát, őszintén szólva egyelőre próbáltam megnyugodni és nem gondolni a falakon túl lévő titánra; meg a pusztításra, amit művelhet, ha megtudja, hogy itt vagyok - az éljenzést jóideig nem is fogtam fel. Nestor megilletődötten álldogált a téren, engem várva, aki bentről hallgatta az elfeket és azt a pár játékost, aki segített nekik a koboldok ellen. Végül felálltam, fújva egy nagyot, ám mielőtt kiléptem volna az épületből, még elnéztem egy ideig a felugró kisablakot, ami a küldetés sikeres befejezéséről szólt. Biztonságban voltunk. Én is és Miri is. Végre.
- Nincs mit és… Hinari… ő pedig itt Nestor – mutatkoztam be és mutattam be a sárkányt a tömegnek, enyhe zavarban, kezdve egyre kényelmetlenebbül érezni magam. A tűzsárkánynak viszont tetszett, ő élvezte, és jó volt ránézni, megmosolyogtatott. Odaléptem mellé, megsimogatva mélykék pikkelyeit – Nes, köszönöm. A segítséged nélkül nem sikerült volna – néztem fel rá hálásan, akaratlanul is elismételve a nem egy filmben látott, már-már unalmasnak tűnő szöveget. Ám még nem végeztünk: még valahogyan el kéne tüntetni azt a titánt. Felfutottam a falra, hátha így, ilyen távolból nem vesz észre, s még pont elcsíptem, ahogyan belép a fák közé, végleg eltűnve a szemünk elől. Több perc telhetett el, mire visszasétáltam a többiekhez, s miközben lépkedtem lefelé a lépcsőn, egy utolsó sóhajjal a maradék feszültség is távozott belőlem, amit az ijedtség ezidáig sikeresen szorított vissza. Lenyitottam a menümet, megnézve rajta Draden és Mirika helyzetét.
- Most mennünk kell – fordultam a többiekhez, felugorva Nestor hátára, aki, miután mindketten elköszöntünk a városiaktól, kitárta szárnyait, és elrugaszkodott a talajról. Draden nagyon közel volt; konkrétan két-három sarokkal arrébb, egy másik, nagyobb téren. Különösebb baja nem esett, ám vele csak pár szót beszéltem, megkérdezve, hogy az ételeket, amiket kaptunk, megtarthatjuk-e, illetve hogy mennyi a lejárati idejük – meg óvatos kérdésként felvetettem, hogy Nyl és a többiek vajon hogyan fogadnák, ha párszor visszamennék még felpakolni belőlük, egy-egy bossharc vagy nehezebb küldetés előtt. Aztán elköszöntem tőle is és irány Miri. Akárhol is volt akkor éppen.
Ha ott maradt az erdőben, elrepültünk odáig (persze a titánt jó nagy ívben kerülve), ha meg azóta elteleportált, akkor követtük a példáját, olyan messzire úgysem juthatott. Ám ahogy sejtettem, nem nézett ki túl jól; aggódva pillantottam rá, majd mosolyodtam el halványan:
- Vége van, és minden rendben – mondtam neki, majd szó nélkül öleltem át – Minden rendben…

by **Mirika** Hétf. Jún. 06 2016, 15:39

Ahogy ott lógtam a levegőben, és békésen hintáztam, végre nyugalom ereszkedett a környékre. Én pedig bámultam az eget, vagyis azt, ami a fák lombjain keresztül látszódott belőle. Valahonnan a távolból hallottam a zajokat, az óriás üvöltéseit, a csattogó kardokat, a kétségbeesett kiáltásokat, a harci kiáltásokat, az üdvrivalgást, az örömünnepet, a hatalmas, de távolodó dübörgést... és aztán felugrott egy kisablak, ami a küldetés sikeréről tájékoztatott és kiírta a jutalmakat. Én meg azzal a lendülettel ki is nyomtam. Dühösen. Rá is dühös voltam, mert ostoba módon kockáztatta az életét, ráadásul úgy, hogy sikerült neki, de magamra voltam a leginkább dühös. Mert ember mertem lenni egy olyan "játékban", ahol már megtanultam, hogy kell szuperhősnek lenni. Igaz ez már a múlt, már rég nem voltam annyira menő, nem voltam különleges, a boss-slayer becenév is elhalványult. Egy igásló lettem, aki próbálja valahogy végigvezetni a gazdáját az akadályokkal teli terepen, amit most bossharcoknak hívnak. Elvárás lett, hogy vezessem a csapatot, és nem hozott nekem dicsőséget, semmit. És akkor ott volt Hinari, aki ugyanezt a szerepet töltötte be, csak körülötte voltak olyanok, akik szeretik, és ő meg tudott maradni szuperhős. Irigy voltam rá.
Keserű arccal eresztettem le magam a talajra, majd újfent előkapartam a kristályom, és megint megpróbáltam használni. Ezúttal sikerrel, végre körbevett az a nyavalyás kékesfehér fény, és eltűntem ebből a rossz emlékű erdőből. Csak most nem estem térdre, és nem néztem magam elé üveges szemekkel, csak szimplán kiléptem a teleportkapuból, és sápadtan, kedvetlenül elindultam, amerre a lábam vitt. Nem akartam találkozni senkivel sem, és jó okkal, de sajnos utánam jött. Kényszeredetten megálltam, ránéztem, és még mielőtt megölelhetett volna, adtam neki egy istentelenül nagy pofont, majd szó nélkül faképnél hagytam.

by **Hinari** Hétf. Jún. 06 2016, 16:33

Rögtön megláttam, ahogy a teleportkaputól csupán egy-két házra sétál. Utánamentem, Nestor pedig érezte a helyzetet, így pár lépéssel lemaradt, de végig a nyomomban maradva. Miri bevárt, de ahogy megszólaltam, olyan pofont kaptam tőle, hogy a szavak a torkomon akadtak. Csak bámultam rá, egyszerre lepődve és döbbenve meg, a lány pedig sarkon fordult, és egyetlen szó nélkül hagyott ott. Fájt. Nem a piros kéznyom az arcomon, hisz védett övezetben mégcsak a szokásos bizsergést sem éreztem... inkább a tény, és a mögötte felsorakozó kérdések, hogy miért? Lehajtottam a fejem, de nem telt bele pár másodperc, hogy utána induljak megint. Nem érdekelt, ha utál, de ezt így nem hagyhattam, nem volt jól és én segíteni akartam neki... valahogy.
- Miri... - szóltam utána bizonytalanul, de elszaladt. Utolérhettem volna. Pár pillanat alatt, hiszen, főleg képességgel, gyorsabb voltam nála, de nem éreztem úgy, hogy jó dolog volna. Egyedül akart lenni és megemészteni ami történt, és nem értem volna el semmit vele, ha ráerőltetem a társaságom. Megálltam, és addig néztem távolodó alakját, amíg el nem tűnt a város utcáiban. Keserű szájízt hagyott maga után. Mit rontottam el? Nem támadtam volna rá a titánra, ha nem lett volna életveszélyben... miért baj hát, hogy így alakult? Beharaptam ajkaim, és szó nélkül teleportáltam haza, s Nestor hiába kérdezett, csak felsétáltam a szobámba, bevágva magam mögött az ajtót, hogy ruhástul dőljek be az ágyba, és könnyes szemekkel szorítsam magamhoz a plüssoroszlánt, próbálva elfelejteni, ami történt. Sokszor van úgy, hogy nem sikerül... és amikor mégis, akkor is ezt kapom cserébe.

by **Kuradeel** Pént. Jún. 10 2016, 22:28

Alap jutalmak

aktivitási bónusszal:
Mirika: 265 exp, 290 arany
Hinari: 265 exp, 290 arany

Ércek és növények

Mirika:
Érclátás: Tier 4, 360 -> 380
Képesség miatt ércek nincsenek sorsolva.
Hinari:
Érclátás: Tier 4, 332 -> 352
7 Fekete Holdkő 3 Pikkely 4 Mithril 3 Orichalcum 3 Platinum

Receptek

Mirika:
2db Tier 4 Páncélkészítés Recept
Hinari:
2db Tier 4 Páncélkészítés Recept

Keresés

Mirika (Keresés 2. szint):
Nem talál

Céhexpbónusz (dupla) - 265

Voice
1. Mirika - 53 exp
2. Kusumi Ayani - 53 exp
3. Atoru - 53 exp
4. Kokoro -53 exp
5. Ijichi Sou - 53 exp

JL
Hinari - 37 exp
RenAi - 38 exp
Kurokawa Yuuki - 38 exp
Silver - 38 exp
Halász Alex - 38 exp
Ozirisz - 38 exp
Nio - 38 exp

Hinari megkapja a manuever Geart, amit "Air"nek hívtak, (kardok nélkül)Tudnivalók amiket részben Drdaentől részben saját tapasztalatból tudhattok meg.

Az elf csapat tábort bont és se híre se hamva eltűnik.
Az itemek ezen a napon még használhatóak utána elromlanak és a rákövetkező napon még ehetőek, bár "romlott ételként" csak a mellékhatásokat fejtik ki.
Utána elpixeleződnek.
Jó szórakozást!

by **Cardinal** Szomb. Jún. 11 2016, 12:04

Hinari
T4 páncélkészítés: Faeno Koszorú Recept, Könnyű Selyemköpeny Recept

Mirika
T4 páncélkészítés: Nehéz Mithrilpáncél Recept, Olvasztott Gyűrű Recept
T4 érclátás: 20 szabadon választható gyakori érc

by Ajánlott tartalom