[küldetés] Airborne - elveszettek

by **Kuradeel** Csüt. Júl. 09 2015, 14:50

Résztvevők: Mirika, Hinari
Határidő: mához egy hét

:3
________

Azt tudjátok, hogy ezen a szinten elszórtan kisebb nagyobb erdők találhatók meg. Van amelyik egy szikes, sziklás talajon él, és egy kopár hegygerinc féleség mellett húzódik meg. Talán Mirika még emlékszik is rá, hogyan gyakorolták anno annak a különös ruhának a viseletét egy olyan helyen. Azét a ruháét, amit ugyan megkapott, de használni ( hasznosan ) nem volt még alkalma.
Azonban a helyzet amiben most van, nem emlékezteti arra a másikra. Nincs quest adó jk, nincsenek minden tudó KoBosok, akik hol vannak hol pedig, kámfor... most csak egy mocsár van, aminek történetesen nem egyedül élvezi a mámorító illatfelhőjét.
Van ott például egy rakás hüllő is, mint gyíkok, kígyók tonna számra, aztán gekkók, békák ( kicsi, leveli, meg nagyobbacska, teljesen átlagos varangy ) , leguán, kaméleon és ezek társai, jah majd kifelejtettem a tőletek balra lévő krokodil csapatot. Szám szerűen, hát még én se tudom, de sokan. Beljebb a vizesebb részében "dagonyáznak". Egymás hátán. :3
Hmm, és persze Miri mellett ott volt Hinari is. A fülében pedig egy kaméleon turkált a nyelvével... a kis cukorfalat! *.*
Krhm... az egész hely kísértetiesen hasonlított a sience fiction filmek jövőképeihez, amikor is nem az alienek alakították át a bolygót egyetlen nagy bollyá, hanem az ember kora tűnt le így vagy úgy és a természet visszavette az uralmat a Földnek nevezett bolygón. Fülledt, párás levegő, egzotikus állatok, és szúnyogok meg bogarak természetesen, és esőerdő. Emlős állatokat eddig nem látni, se hallani, egyedül a bogarak és a hüllők neszezése meg a fák suhogása jut el a fületekbe.
Aztán ráébredhettek, hogy nem tudjátok hol vagytok, vagy hogy hogyan is kerültetek ide, de semmi baj, egyből eszetekbe jut, hogy nem is olyan rég, egyen-egyenként vagy akár közösen is, arra az elhatározásra jutottatok, hogy elvállaltok egy küldetést. Kellett az exp amit ajánlott, nah meg az arany, amit az új vagy a régi tagokra akartatok elkölteni, ráadásul az volt a feladat, hogy kísérjetek el valakit Nysterbe, akivel majd
"egy közeli réten" fogtok találkozni.
Illetve még - nagyon precízen - oda volt írva, hogy kevés mobra lehet számítani. Talán ez is imponáló lehetett.
Bár hiába töritek a fejeteket. Nem jut eszetekbe az az apró tényező, hogy hogyan is jutottak pont ide, és miért ültök egymás mellett, csurom vizesen, sárosan, a nyakatokban egy adag kisebb nagyobb hüllővel egy mocsárban!
Kellemes találgatást. :3

by **Hinari** Szer. Júl. 29 2015, 21:06

Egészen sokszor tapasztaltam már azt az ismerős, bizsergető érzést, ami a sebződések utóhatásaként ér, és már a szemem se rebben közben. Ez a mostani azonban… valahogy nem hasonlított arra a megszokottra. Csikizte is a fülem, s oda sem figyelve emeltem volna kezemet az említett testrész irányába, hogy csillapítsam a kellemetlenséget, és esetleg el is űzzem annak okozóját. Amaz viszont nem mozdult, így végül kénytelen voltam rendesen is megvizsgálni a szituációt: egy másodperce még békésen sétáltunk, fel sem merült bennem tehát, hogy bármi megváltozott volna.
Pedig mégis.
Eltátottam a szám, csakhogy a következő pillanatban elég gyorsan csukjam is be, lehetőleg kizárva a szagot az érzékelésem hatóköréből. A szemem már annál aktívabban használtam, ide-oda tekintgetve, összeszorított ajkakkal mértem fel a terepet, egy csepp optimizmus nélkül. Talán még meg is ijedtem, hiszen nem voltunk épp a legbiztonságosabb helyen és helyzetben, de ezt a hirtelen felfokozódott koncentráció kívülről képes lehetett kompenzálni. Végülis, nem voltam egyedül, és nem is volt reménytelen a szituáció… azt hiszem. Csak ez az idegesítő kaméleon szállt már volna le rólam! Meg a társai…
- Gondolom neked sincs súlyemelésed… - húztam el a szám, oda se nézve Mirire: én inkább a krokodilokat tartottam szemmel, azon gondolkozva, hogy vajon be van-e kapcsolva a lopakodásom. A védett területen kívül általában szoktam aktiválni, de most… mi is történt? A kérdő pillantás mintegy fáziskéséssel érkezett és ült ki arcomra a bosszankodással és a zavart értetlenkedéssel együtt. Azt tudtam, hogy épp Mirivel sétáltunk, úgyis beszélni akartam vele, így nem tűnt rossz ötletnek közösen vállalni el egy könnyebb küldetést, ami alatt bőven volt időnk csevegni. Illetve lett volna. Körülnéztem, ám a klasszikus „hol vagyunk?”-ot teljesen értelmetlen lett volna feltenni: valószínűleg a mellettem beragadt lány is annyit tud, amit én, azon meg őszintén meglepődtem volna, ha a fülemet nyaldosó kaméleon, vagy éppen a krokodilok egyike vette volna a fáradtságot egy válaszra. Sóhajtottam. Gyűlölöm a kényszerhelyzeteket. Mostanában pedig bőven volt benne részem, a váratlan teleport a tizedik szinten, a karácsonyi ébredés… mintha a rendszer pontosan tudná, hogy Victor „játéka” óta még a normálisnál is nehezebben viselem ezeket. Próbáltam kiszedni a kezemet a mocsárból, hogy lenyithassam a menüm; az megoldott volna pár problémát. Persze mindezt a lehető legkevesebb figyelemfelkeltéssel: gyors voltam, de az előttem dagonyázó mobokat nem ismertem, sem azok statjait. Nálam gyorsabbak is könnyen lehettek. Eközben pedig – jobb híján a szememmel - kerestem bármi egyebet a környéken, ami adhatott támpontot a hollétünk és az idekerülésünk körülményei felől. Ha egyáltalán ki lehetett szúrni akármit is ennyi hidegvérű élőlény között…

by **Mirika** Vas. Aug. 02 2015, 14:13

Szóval mi is történt pontosan? Ez lehetne akár a tíz millió yenes kérdés a vetélkedőben, ugyanis halvány lila gőzöm se volt róla, mit keresek itt, egy mocsárban, csurom vizesen és sárosan. Már eleve az is furcsa volt, hogy ülve tértem magamhoz, és nem fekve. Egyáltalán magamhoz tértem? Vagy el se ájultam, csak szimplán degenerált mócsing lettem, akinek kiesett az emlékezetéből egy-két óra. Mert mondjuk bevertem a fejem valamibe. Vagy nem tudom. Mindegy is volt. Undorodva húztam el a kezem minden élőlénytől, ami a környékünkön somfordált. Ja igen, merthogy nem voltam egyedül. Csak most ez nem olyan társaság volt, amit nagyon bántam volna, sőt, épp ellenkezőleg. Hina-chan jelenléte volt az, ami miatt nem estem pánikba, és megpróbálhattam normálisan gondolkodni.
- Minek az? Egyáltalán hol vagyunk? - szólt a szimpla válaszom a költői kérdésére, merthogy mertem azt feltételezni, hogy csak én lettem retardált kripli, legalábbis agyilag. Nem utalt rá semmi, hogy az ő feje belsejében is moha nőtt volna, bár ezek között a körülmények között tisztára csoda volt, hogy még nem fontak minket körbe az indák, és nem lettünk a természettel egyenlőek. Mondjuk állateledel formájában. Bár ezek a valamik annyira nem tűntek veszélyesnek, egyetlen mobtól sem tartottam, ami ezen a szinten lehet. Már ha még az ötödik szinten vagyunk.
- Húzzunk innen a francba - javasoltam, majd fintorogva beletenyereltem az iszapos vízbe, hogy feltápászkodhassak. Undorítóak voltak a körülmények,, de hát mondjuk voltunk már ilyen helyzetben, csak akkor Szophie-chan is ott volt. És akkor még jól is szórakoztunk, ugye.

by **Kuradeel** Csüt. Aug. 06 2015, 22:38

Tipp: Jobb ha igyekeztek, mert nem csak Kaméleon úrfi érzi magát jól Hina fülét nyaldosva, de a többiek is szép lassan ráébrednek, hogy biza nem csak ők vannak itt, hanem büdi emlősök is \o

Főleg a krokik gyarapodtak meg a közelben Rolling Eyes

Van egy ösvény előre. Fán mindenféle taglalt állatka, meg bogárka. Gerincest azt nem láttok. De mehettek a krokodilok felé is, hiszen arra is van egy út féleség... és úszhattok is akár. Az erdő eltekintve a tipikus esőerdei jegyektől, elég átlagosnak mondható, már-már kellemesnek is, ha valaki szereti.

U.I.: Kaméleonkánk olyan jól el van, hogy kikukucskálva Hina válláról megpróbál eltalálni egy legyet Mirika arcán X3

Köhöm, köhöm, írjatok X3

by **Hinari** Szer. Aug. 12 2015, 14:25

Valami olyasmi válaszom lett volna Miri kérdésére, hogy „mert nem akarok még jobban beleragadni”, ám eközben önkéntelenül is tettem mozdulatokat a dolog elkerülése érdekében, így enyhe meglepődöttséggel tapasztaltam, hogy nem is olyan ragadós-elsüllyesztős ez a láp, mint amilyennek elsőre tűnt. A kezemet is könnyedén ki tudtam emelni, elhúzott szájjal figyelve a róla lecsorgó sáros lét, majd persze rögtön a fülemhez kaptam, jobban mondva az azt birizgáló kaméleonhoz.
- Nem tudom… a legutolsó, amire emlékszem, hogy békésen sétálgatunk… - feleltem aztán, s ez megint eszembe juttatta a korábbi élményeimet a témában. Elsötétült pillantással meredtem magam elé, majd összeráncolt homlokkal néztem fel, magam elé emelve a markomban tartott, hosszú nyelvet, aminek végén az eleddig élvezkedve mulató hüllő vergődött tehetetlenül. Mintha ez már megtörtént volna korábban… Márcsak két ellenfél meg egy hatalmas buddha szobor kellett volna, hogy teljes legyen a kép, két tenkással a pálya szélén… lemondó sóhajjal, lasszószerűen lengettem meg az állatot, s hajítottam a felénk közeledő krokodilok irányába előétel gyanánt. Meg az összes többit is, amik még ezek után sem menekültek el a közelünkből: Nestor ide vagy oda, nem voltam oda túlságosan ezekért az élőlényekért.
Bólintottam, s magam is követtem Miri példáját, felállva az iszapban, kézzel rázva le a szoknyámról a sarat, vagyis amennyit tudtam belőle. Rögtön ezután pedig már kaptam is az övemhez, amin nagy megnyugvásomra ott függött az ismerős tok, benne a Katanával, amit ha nem is kellett használni, védett területen kívül mindig a kezem ügyében tartottam. Voltak lehetőségeink. Vagy elpixelezzük a krokodilcsapatot és mögöttük megyünk tovább, vagy inkább előre a közelebbi ösvényen: az idegen dzsungelbe út nélkül nem lett volna okos döntés bemenni, egy eltévedést nem kockáztattam be, még úgy sem, hogy Miri itt volt mellettem. Pár pillanat hümmögés, majd kis híján elnevettem magam: már több mint két éve éltünk itt, mégsem rögzült még be, hogy ezeknél van egy, vagyis két, sokkal egyszerűbb megoldás is: először is, lenyitottam a minimapot, és megnéztem, hol vagyunk – már amennyiben sikerült. Ha közel voltunk valamilyen ismert városhoz, úgy ismertettem Mirivel a tervet: ha már ide tévedtünk, üssük le előbb a mobokat, hogy bekerülhessenek a bestáriumba, segítve ezzel a többi játékost, majd utána sétáljunk vagy teleportáljunk ki. Ha sehol sem volt semmi, úgy ugyanez, csak rögtön teleport – és elő is hívtam a kristályt a másik kezembe, magamat biztosítva a terv kivitelezhetőségéről. Ha viszont még a térképet sem tudtam lehívni, nemhogy a kristályt, úgy egy grimasszal néztem körbe újból, a közelebbi ösvényt javasolva a lánynak: mivel nem tudtuk a legközelebbi védett terület helyét, meggondolatlanság lett volna már az elején harcba bocsátkozni. Az ilyen szituációkban minden életpont nagy jelentőséggel bírt.

/ Kura, kéne ide egy minimesélői hogy melyik változat lép érvénybe, bár gondolom az utolsó xP /

by **Kuradeel** Szer. Aug. 12 2015, 23:55

// lö minimesélés Surprised

//

Van minimap, és minden felszerelésetek a helyén. Kristály is van, ám, amikor használni akarjátok, nem enged a rendszer teleportálni, helyette egy panel ugrik fel a menüben.

Kód:: A küldetés elfogadva. Küldetés célja: megtalálni és elkísérni a városba a célszemélyt. Jó szórakozást.

Gondolhatjátok, hogy csak lenyomni lehet, nincs választás, hogy akkor most mégse. xP
A térképen pedig jól látható Nyster, - az ösvény felé - de elég messze van, és előtte egy kisebb falucska-vagy városközség, ha már a feladat így említette. Mindenesetre egy település, jóval kevesebb lélekszámmal, mint Nyster.

A neve pedig: Ern

by **Mirika** Csüt. Aug. 27 2015, 10:10

Igen, a minimap nekem is eszembe jutott, egy gondolattal később követtem Hina-chan mozdulatát, ami a menü lehívását illeti. Gyorsan pötyögtem, talán gyorsabban is, mint ő. Megállapítottam egészen bravúros módon, hogy egy erdőben vagyunk, de ami fontosabb volt, hogy az 5. szinten, vagyis ott, ahol a képszakadás előtt. Nyster mondjuk messze volt ide.
- Inkább hagyjuk a mobokat. Volt errefelé már olyan küldetésem, ahol bármennyit lecsaptál, csak egyre több jött, ne kockáztassunk - feleltem a lány javaslatára. Az is valami ilyesmi szitu volt, bár már kicsit ködös, csak a repkedésre, meg az óriásokra emlékszem belőle tisztán. Ugye ez nem annak az erdőnek az alja? Picit állítottam a minimapon, hátha megtalálom a környéken azt a sziklás részt, ahol gyakoroltunk. Meg aztán ott volt a farkasos kaland is a rendszerhibának álcázott questnél, ahol "felkerültünk" valami magasabb szintre. Na, szóval nem volt ritka, és a sok undorító állat a környéken óvatossá tett.
- Hát, akkor úgy fest, hogy sétálni kell - sóhajtottam, amikor Hina-chan megpróbálta a kristályt. Én is megpróbáltam utána, de ugyanúgy egy panelt kaptam. Viszont ezzel kezdett összeállni a kép, hogy vajon mi lehet a feladat. NPC-k a semmi közepén nem szoktak lenni, szóval szerintem a faluban megtaláljuk azt a célszemélyt, vagy valakit, aki tudja, hogy hol van. Aztán már csak el kell vinni Nysterbe.
- Csak tudnám, miért teleportálgat minket egy quest össze-vissza >.> - bosszankodtam - Próbáljuk meg a falut - mondtam, majd kézen fogtam a lányt. N-nem azért mert féltem, csak hogy el ne veszítsük egymást, b-baka! I-induljunk, óvatosan, vigyázva, hogy mire lépünk rá >///>

by **Kuradeel** Szer. Szept. 02 2015, 09:48

Nos hát, Úgy tűnik elindultatok a kis falucska, Ern felé. A minimap hűségesen jelzi a pillanatnyi tartózkodási helyeteket. Lassan de biztosan az út amin jártok, visz a célpontotok felé. Aztán az út, ( amit a térkép részlethiányossága révén nem mutat ) lekanyarodik. Tulajdonképpen nem is út ez, maximum egy kis ösvény lehet. Valamikor régen mobok építhették maguknak, vagy Ern kis lakosai. Ettől függetlenül nem légvonalban haladt. Lefordult, és ha néztétek a mapot, láthatjátok, hogy beljebb vitt az erdőbe. Talán valami ingovány vagy egyéb ragadozó lakhelye van köztetek, hogy az út nem mehet egyenesen?!

Mindenesetre sűrű erdő a jutalmatok, ha nem az utat választjátok. x3

Ha viszont mégis, akkor egy ismerős szerkezetbe botlotok bele. Azaz, hogy Mirikának biztosan az. Az erdő mélyén, egy kis ösvény vezette tisztás félén, egy nagyon-nagyon kicsi, mesterségesen megtisztított tisztás félén találjátok meg azt az állványt, amiben az egyensúlyát kell bizonyítania annak, aki meg akarja kapni a Manuveargeart.
Ott is volt egy jó pár abból a ruhából. Inkább volt ez egy tábor, mint tisztás, elszórt kezdetleges sátrakkal, a közepén pedig a bizarr tákolmánnyal. Körülötte ládákban és a ládákon egyaránt, felszerelésekkel.
Az állvány, mintha nem törődne a körülötte uralkodó rozsdás halállal, hívogatóan fénylett.

// Edit: Kis bátorításként jelzem. Ha vmit leírok ( mint pl. most az erdőt) nyugodtan válasszátok, mert választható opció! x3
Amit leírtam az az amit láttok, de dönthettek úgy, hogy "levágjátok légvonalban az utat" vagy bármi egyéb indokkal letértek az útról. Van oda is ötletem, csak nyugodtan Wink

//

by **Hinari** Csüt. Szept. 03 2015, 16:30

Nem teljesen értettem egyet Mirivel, hiszen a statokhoz elég egyetlen krokodilt leütni, de végül csak rábólintottam, és kelletlenül indultam el utána, egy utolsó pillantást azért még vetve a kaméleonon veszekedő hüllőkre, mielőtt továbbindultunk. Gyalog. A kristály – ahogy az lenni szokott – nem működött, ám ezúttal legalább megvolt a miértje, így nem is aggódtam túlságosan: egyszerű questnek tűnt. Pont olyannak, amit végülis elvállaltunk, egyedül a séta volt hosszú, de ez sem okozott túl nagy problémát. Időnk, az rengeteg volt.
- Amúgy akartalak is kérdezni, vagyis inkább átbeszélni ezt az egész alapítványt… - kezdtem bele a sokat érlelgetett témába, ugyanis egy pár perccel ezelőtt már tudatosult bennem, hogy voltaképpen fogalmam sincsen, mennyire is emlékszem a kényszerített teleport előtti történésekből… és hogy Miri mennyire emlékszik. Mióta kikászálódtunk a mocsárból, eltelt vagy tíz perc legalább: a lány javaslatára bólintottam, majd eleinte gondolataimba merülve haladtam mellette, enyhe zavarban a hirtelen kézfogástól, mostanra azonban már csak a vidám mosoly maradt, és a fesztelen beszélgetés. Nem is vettem észre, mikor kanyarodtunk el; nem a minimapommal voltam elfoglalva. Tulajdonképpen mindegy is volt: az ösvénynek előbb-utóbb el kell érnie a faluhoz; a sűrű erdőn átvágni pedig körülményes és lassú lett volna. Csupán néha egy-egy oldalra pillantással méltattam a környezetet, hisz az észlelésem is be volt kapcsolva, ha pedig más nem, a Katana bizonyára figyelmeztetne, ha bármi veszély fenyegetne minket… kezem kényelmesen nyugodott a markolaton, ahogy az úton lépdeltünk. Mirika aggodalma bár aranyos volt, de fölösleges.
- … ez micsoda? Surprised

– szakítottam félbe magam, ahogy kiértünk egy tisztásra, s a fűre áradó, éles fénytől hunyorogva néztem az ismeretlen tárgyat. Az biztos, hogy sem a felszerelések listájában, sem pedig az árusoknál nem láttam ilyesmit, egy fa tövébe volt letéve, pár másikkal együtt, majdhogynem rá nem léptem. Aztán körbenéztem. Homlokráncolva, s meg is állva végleg, ahogy tekintetem körbejárattam a sátrakon, ládákon és felszereléseken, mikből ordított az ember hiánya. Senki sem volt itt. Mind elmentek talán, kik, és mikor? Egyedül az állvány tűnt újnak.
- Valahogy rossz előérzetem van ezzel a hellyel kapcsolatban… - sóhajtottam, majd kis hezitálás után elindultam felfedezni a tábort, hátha megtalálom a válaszokat – A nyomkövetésed mutat valami érdekeset? – kérdeztem aztán, visszafordulva a lányhoz: mintha egyszer mondta volna, hogy van neki, bár lehet másra emlékszem… De jobb lett volna minél hamarabb végezni itt. Ern még elég messze volt – már ha létezett és laktak is benne egyáltalán.

by **Mirika** Pént. Szept. 11 2015, 13:41

A sötét erdő mélye... hát, nem volt valami bizalomgerjesztő ezzel a lápos területtel meg a sok hüllővel. Szóval egyrészt jó volt, hogy Hina-chan velem volt, másrészt meg örömmel intettem búcsút ennek a helynek, ahol magunkhoz tértünk, amit asszem a toporgásom is jelzett a lány mellett. Még nem éreztem magam biztonságban persze ettől, de valamiféle megkönnyebbülést jelentett, hogy hátrahagytuk a krokikat meg a többit.
- Alapítvány? - kérdeztem vissza, kiszakított a belső nyugalmamból a váratlan téma felvetés, és hirtelen nem is kapcsoltam, miről van szó - Ja, hogy az... szerinted is fel kéne égetni és behinteni sóval a helyét? - kérdeztem fanyar arccal. Csak egy újabb cucc volt, amibe nagy lelkesen belekezdtem, belekezdtünk, hogy aztán rájöjjek, mennyire naiv voltam. A nagy céheken kívül szinte senkit nem érdekelt a dolog, és most már még azokat se. Biztos voltam benne, hogy ha más csinálta volna, akkor sokkal népszerűbb lenne, ahogy mindenbe, amibe belekezdek, na azt tudja valaki jobban csinálni. Baromi kedvetlenné tett minden egyes alkalommal a dolog, beleértve a céhemet is, ami az elejét leszámítva sosem tudott konkurálni igazából a JL-lel vagy az Artessel. És most így az alapítvány említése kapásból ki is hozta belőlem a letargiát meg a negatív gondolatokat. Próbáltam tartani a mosolyt, hogy ne legyen feltűnő, de nem azon járt az eszem, amin kellett volna.
Aztán egyszer csak kiértünk egy tisztásra, nekem meg földbe gyökerezett a lábam a meglepetéstől. Azonnal nyitottam a minimapot, hogy megnézzem, hol vagyunk, de ez nem az a hely volt. Az állvány viszont ugyanaz kellett, hogy legyen, egy elhagyatott táborhely közepén. Léptem végül párat, benéztem a sátrakba, hátha találok valamit, ami utalna rá, hogy kik használták ezt a tábort. KoB-os egyenruha, meg ilyesmi.
- Hát.. ez egy állvány - közöltem a lánnyal - Csatold fel a derekadra a hevedert és próbáld ki :3 - javasoltam, miközben arra gondoltam, hogy talán a bénázás fel fog vidítani. Mondjuk ha elég magas az akrobatikája, akkor nem szabad gondot okozzon neki az egyensúlyozás. Közben már a manőverező cuccokat nézegettem, hogy melyik van jó állapotban. Tényleg, ha Hina-chan megtanul ezzel bűvészkedni, akkor sokkal gyorsabban fogunk tudni haladni.

by **Kuradeel** Kedd Szept. 15 2015, 12:38

noh mesélés time. ^^

Mondanám, hogy Mirika nyomkövetése nyista, de ez nem igaz. Valójában sok sok lábnyomot találhatott, de mindegyik a nagy semmibe vezetett. Ha követni akart volna egyet, a végén mindig valahogy a tábor területén vagy a szélén egyszer csak eltűnt volna, mintha a tulajdonosa elpixeleződött volna, vagy megtanult volna repülni. Rolling Eyes

Mivel ugye nem tudott konkrét nevet beírni ( a koB-os nevekkel hiába próbálkozott, nem jött ki eredmény), nem volt folytatás.

KoBos egyenruhának nyoma sem volt.

A tábor területén belül ételt lehetett találni elszórtan. Almák, krumplik, egy szelet sajt, ilyesmik. Még hp-t is töltenek vissza.
Mindegyik egyet-egyet.

//Ha úgy döntötök, hogy eltesztek párat, rá kell jönnötök, hogy nem tudjátok eltenni őket az inventoryba, de a Manuver felszerelésetekbe elfér egy kettő. - A barna fölső ruházatban van egy picike zseb. Egy jobb- és egy baloldali. //

A sátrakban, vagy a sátrak képezte kör közepén lévő kialudt tábortűz körül leledzettek mindezek. Hosszú farönkök voltak hívatottak az ülőhelyet szolgálni, egyéb iránt csak ruhák. Ilyen olyan ruhák, zömével egyszerű, hétköznapiak, mint amilyeneket egy átlagos mmo-ban vagy mondjuk úgy, amilyeneket egy középkori környezetben felvenne az ember. Statokat egyik sem adott. Nevük sem volt, csak "ruha".
Egyedül a Mirikának oly ismerős Manuver felszerelés bírt adatokkal, körülbelül minden stat helynél ezzel a felirattal.

Kód:: Testszőleges

Az állvány körül sorakoztak fel, többféle méretben, de széjjel dobálva, mintha valaki siettében kapta volna ki a neki valót, hogy utána elszeleljen. Vagy inkább több valakik? Ki tudja.

Mirikának nem fontos itt kutakodni, hiszen már van az inventoryában egy, és ha megnézi, a kard is jár mellé, mellé biggyesztve, hogy

Kód:: Quest részét képezve

Amikor Hinari felcsatolta az állvány szíjait magára, előbb nem történt semmi, észre vehette azonban, hogy a szíjak vége egy csigás résznél folytatódnak. Fel kell húznia magát ahhoz, hogy lebegjen. Aztán kiderül, hogy az Akrobatika jártassága be van e kapcsolva.

Feltételezve, hogy igen, erős belengést tapasztalhat. Ha nem vigyázz, könnyen lefejeli a földet, amin eddig állt. Meglepi! Össze vissza inog az állvány közepén, és a menüben állandóan villog egy kis ikon vörösen.

Kód:: Ballaszt nem elég

Ha sikerül kicsit megtartania magát, akkor az ikon alatti vörös csík vékonyodni kezd, és vörösből sárgába vállt, az írás pedig hasonló színnel jelzi, hogy

Kód:: Idő: 5..4...3...

Ha megint beleng, visszatér vörösre a csík, majd kezdheti előlről. Akkor lesz zöld a csík, és a kiírás biztató, ha legalább 5 mp-ig képes a lány egy helyben megállni erős kilengés nélkül.
Nehéz feladat, még kettes Akrobatikával is.
Ha sikerült, ezt kapja a lány:

Kód:: Siker. Jutalom: Manuver Felszerelés.

Mirikának ez nem újdonság, de amint felszerelitek a Manuver felszerelést, nem szerelődik le a többi, csak külső változik. A ruha felveszi az eddigi statjaitokat. Tehát statilag a katana van felszerelve, de a katanát nem tudja elővenni Hinari az inventoryból, helyette kap két vékony pengét a ruha mellé.

MG - felszerelés
MG- felszerelés2

by **Hinari** Hétf. Szept. 21 2015, 23:20

- Ami azt illeti, pont ellenkezőleg… - gondolkodtam el, ám kifejteni már nem tudtam: az elhagyott tábor és a furcsa szerkezet elvonta a figyelmem, s én aggódva sétáltam az ismeretlen tárgyak mellett. Sietség nyomai mindenütt. Látszólag Miri se talált semmi érdekeset; mire odaért hozzám, én már a szerkezet előtt álltam, az odaszórt kütyüket nézegetve. Elég kopottnak tűntek, s mikor lehajoltam volna közelebbről is megnézni az egyiket, hunyorognom kellett a fém által szemembe villanó naptól. Sóhajtva felálltam.
- Egyáltalán mi ez? – kérdeztem vissza, de azért megfogadtam a lány tanácsát: Miri bizonyára nem biztatott volna a kipróbálására, ha bármi veszéllyel járt volna – s én magam is kíváncsi voltam. Odaléptem a heveder mellé, fél szemmel azért a barátnőmet és reakcióit figyelve közben: volt egy olyan sejtésem, hogy neki már volt dolga ilyesmivel. Az előbb is a minimapját nézegette, mintha keresne rajta valamit. Tehát felcsatoltam mindent, úgy ahogy kell, s vártam valamire, ami momentán egy enyhe szellőben merült ki. Hogy még fel is kéne húzni magam? Bizalmatlanul tekintgettem a felső csigák felé, majd egy gondolati vállvonás után felhúztam magam – illetve próbáltam. Súlyemelés nélkül nem ment olyan könnyen, főleg hogy össze-vissza billegtem is. Addig csak egy keveset, amíg fél lábbal azért még biztosan álltam a talajon. Aztán pedig nagyon. De úgy nagyon-nagyon. Kezdetnek még a mező is összemosódott, ahogy mozgott a föld körülöttem, majd éreztem egy enyhe bizsergést valahol a vállam környékén, persze előzetesen a csattanás se maradt el. Közben pedig meglepetten kiáltottam fel, s próbáltam egyensúlyba hozni magam. Még a Miri felé vetni készült, szentül elhatározott rosszalló pillantás is elmaradt: a művelet – ami ezidáig egyedül az oszlop lefejelésének kivédésére irányult – egyre eredményesebben működött; lassan rájöttem, hogyan működik. Még el is mosolyogtam, s most már – sajnos – tudtam másra is figyelni, élen a pirosan villogó valamivel, ami néha el-eltűnt, csakhogy aztán újra megjelenjen. Át-átváltott sárgába és zöldbe, s amikor végül megjelent a sikeres helybenmaradás üzenete, el is tűnt.
- Te tudtad ezt, mi? – nyújtottam a nyelvem a lányra még a levegőből, s örültem neki, hogy van Akrobatikám: anélkül valószínű esélytelen lett volna teljesíteni a feladatot. Óvatosan leszedtem magamról a hevedert, s a menümben kutakodtam az új felszerelés után – Szóval? Mi ez a hely? Voltál már itt? – tudakoltam, a menüt görgetve, s kérdőn néztem a kiírásra: „Tetszőleges.” Ez vajon mit jelenthet? Ráböktem az itemre, mely egyelőre a kezem ügyében jelent meg; felszerelni még nem akartam: az állvány után inkább megnéztem magamnak jól, mielőtt kipróbáltam volna. Ki tudja? Hátha ez meg a föld alá visz le és ásni tanít

by **Mirika** Szer. Szept. 23 2015, 12:05

A tábor elhagyatottsága igazából keltett bennem egy kevés baljós érzést, mert nagyon úgy nézett ki, hogy kapkodva távoztak, bárkik is voltak itt. És hát, azért a memóriám nem annyira fényes, de azt nehéz elfelejteni, hogy miféle dolgok rejtőznek ebben az erdőben. Mondjuk hatalmas lábnyomokat meg nem láttam, úgyhogy talán a félelmem alaptalan... legalábbis amíg körül nem nézünk egy kicsit alaposabban a környéken Rolling Eyes

Igazából használható dolgot nem találtam, úgyhogy gyorsan visszabotorkáltam Hina-chanhoz, nagyjából szó szerint is, mert először egy gödörbe léptem bele, aztán egy faágba akadt bele a lábam.
- Ezt már kérdezted, mondom, hogy egy állvány - titokzatoskodtam a lány kérdésére. Jó, igazából azért is, mert ha meg kellett volna fogalmaznom, az nem ment volna. Egyensúlyozó készülék? Vagy m ez? Lényeg, hogy el lehetett benne sajátítani a levegőben tartózkodás közbeni helyes testtartást, mert ha az nincs meg, akkor az első alkalommal szétesik a mozgásod és felkenődsz a fára.
Kicsit persze segítettem a szöszinek, mert azért mégse csináljon már mindent egyedül, meg akkor gyorsabban ki is nevethetem, amikor először orra esik Razz

Szóval tűkön ülve figyeltem, ahogy lassan felhúzza magát a levegőbe, és próbálja az egyensúlyt megtalálni, de erre még akrobatikával se volt semmi esélye, szóval törvényszerű volt, hogy puff, lefordul, belőlem meg kitört a röhögés annak rendje s módja szerint.
- Gud job! - tartottam fel a hüvelykujjam kuncogva, de persze véletlenül se adtam neki tanácsokat. Amúgy is ment neki egyedül is, ahogy néztem, egyre jobban belejött, és én csak szélesen mosolyogva, vagy hát vigyorogva figyeltem. Aztán mire megtalálta a nyugalmát, és lekászálódhatott, addigra én már a menümben matattam, és bár jó mélyre el volt dugva, de rátaláltam a felszerelésre, amit anno kaptam. Még jó, hogy nem dobtam ki Rolling Eyes

Gyorsan fel is szereltem. Mondjuk szeretni nem szerettem, mert nehéz volt és ormótlan, úgy éreztem picit jobban tudnék manőverezni nélküle, csak ugye repülni azt nem tudtam Rolling Eyes

- Nihhihiii~ :3 Ismerem ezt az erdőt, teljesítettem már itt egy questet... vagy valami olyasmit. Akkor tanultam meg ennek a cuccnak a használatát, tök poén, ha belejössz :3 És az a jó, hogy így sokkal gyorsabban el fogunk tudni jutni abba a faluba- mondtam, majd előhúztam a kardokat a helyéről, és suhintottam velük egyet-kettőt. Sokkal nagyobbak voltak, mint amihez hozzá voltam szokva, de kezelhetőek. Aztán csekkoltam a felszerelés másik fontos részét is, a kilövős huzalt.
- Ezt skubizd meg:3 - hívtam fel magamra a figyelmet, aztán fújtam egyet, és kilőttem a huzalt a legközelebbi fa felé. Amint a kampó megkapaszkodott, azonnal vissza is csévéltem, ami ugye azt eredményezte, hogy nem a kampó jött vissza, hanem én indultam el a kampó felé. Gyorsan a levegőbe emelkedtem, és megpróbáltam felidézni a betanult reflexeket. Amint elértem a csúcssebességet, már lőttem is ki a következő kampót, miközben egy gombnyomással kioldottam az előzőt. Bonyi volt használni, de ha jól belövöd a sorrendet, amihez én már hozzá voltam szokva, akkor csak időzíteni kell. Persze kijöttem a gyakorlatból, így mire megtettem egy kört, többször is meginogtam a levegőben, és a landolás is elég durvára sikerült, de egyszer sem ütköztem fának, vagy ilyesmi, szóval még megyegetett a dolog. Szerintem az is segített, hogy azóta jobb az akrobatikám is már :3

by **Kuradeel** Vas. Szept. 27 2015, 00:25

Nos, miután Mirika kiszórakozta magát, és Hinari is felöltözött, megesett az a kis bemutató a ManuverGearrel. Talán nem egyből utána, de nagyon-nagyon közel a pöttöm lányka földet éréséhez, megmozdult az egyik közeli fa lombja. Egy igen-igen közeli fa volt. Tulajdonképpen a leeső delikvens pont az állvány szélére zuhant, lábbal lefelé! Majd hangot adva nemtetszésének, szapora "hooo" szótöredékekkel együtt, megpróbált egyensúlyozni rajta. Ez természetesen nem sikerült, ám irigylésre méltóan sokáig bírta. Felismerte a vereséget és inkább beakasztotta a lábujjait a fém rácsba. Így az állvány fenti, egyenes részéről billegett, fejjel lefelé érkezve meg közétek.
- Üdv Hősök \o/ - Széttárta a karjait - még mindig fejjel lefelé billegve előre hátra - és úgy üdvözölt benneteket. Tudta kik vagytok, vagy csak úgy rátok nézett és találgat? Esetleg kérdés lehet, hogy miért az égből? Mióta?
- Mikor jönnek a többiek? - Leugrott és olyan lelkesedéssel szökkent Hinari képébe, amit eddig csak egyetlen embertől élt át az egész saoban. Megfogta a lány jobb kezét és lehívta a menüjét! Csak így! \o\ Odarobogott a quest leírásához, amit a menüben mindig fel lehet keresni ha elfogadtatok egyet. Áhítattal szólalt meg!
- Ez én voltam! Én írtam ki! Ti vagytok az ÉN kalandoraim!
- Csöpögött belőlle a büszkeség. Hol Mirire, hol pedig Hinarira kapta zöld tekintetét. Elengedve a lány kezét tett két izgatott lépést előre. - De hol vannak a többiek? Sietnünk kell ám! - A feje felett, a megfelelő nézetben, láthatjátok, hogy mob. És az elhangzottak alapján tud questet adni. Így njk és mob is egyszerre, vagy ki tudja. o.O Lehet hogy a saoban ennek nincs is sok lényege. Minden AI elég okos. Ráadásul virít, hogy tünde, akkorák a fülei. Az arca viszont ismerős. ^^ Ha rákerestek, az van mellé írva névnek, hogy "elf vezér". Az indikátora pedig lila. ^^ Haja színe alapján lomb tünde lehet.
Amint pedig valamelyikőtöknek leesik, hogy kire hasonlít ennyire mozgásában, heves lelkesedésében, külsejében egyaránt, a hosszú haj, és csúcsos áll ellenére is.... Alex otthon eltüsszentette magát. Suspect

xP

[küldetés] Airborne - elveszettek 12047785_903515113063700_922542874_n_www.kepfeltoltes.hu_

by **Hinari** Szer. Szept. 30 2015, 19:26

Namármost, ami pont nem segített, az Miri nevetése volt – főleg, hogy egyúttal arra is megkaptam a magyarázatomat, miért ismételgette a lány ugyanazt s miért nem mondott semmi konkrétumot erről a szerkezetről. Még annyit se, hogy le fogom fejelni a földet, amint felhúzom magam. Persze amennyire az előző percekben el volt kenődve, még örülhettem is volna neki, hogy mosolyogni látom, azonban a feladat mellett sokminden másra nem tudtam figyelni: kéztartás, lábtartás, testtartás, és a fejedet se hirtelen fordítsd el, mert ennyitől már felborulsz. Sóhajtottam, tovább ügyeskedve, s mire végül megtaláltam az egyensúlyom és diadalittasan néztem Mirire, ő már teljesen mással volt elfoglalva. Lemondón felnevettem, és lemásztam az állványról, a kezemben forgatva az újonnan kapott felszerelést. Kérdeznem azonban nem kellett: úgy tűnt, most a lányon van az előadás sora.
Egészen jól csinálta. Mondjuk úgy, hogy lassan meghozta az én kedvemet is, noha pontosan tudtam, hogy olyan esések és ütközések várnak még rám, amiktől az egész erdő Miri nevetésétől lesz hangos. De nem bántam. Ez furcsább volt, mint Nestor hátán repülni, de ki akartam próbálni – márcsak azért is, hogy gyorsabban kijussunk ebből a rengetegből.
- Szóval csak fel kell szerelni? – tudakoltam, amikor a lány visszaért, már a menümben matatva, hogy behúzzam az itemet a megfelelő helyre… de mi a megfelelő? Így megnézve páncélnak tűnt, így megpróbálkoztam azzal, ami azt eredményezte, hogy ugyan a felszerelkezés sikeres lett, ám minden más eltűnt rólam. Minden. Pislogtam párat, önkéntelenül is az övem felé nyúlva, de sehol nem volt a Katanám, s a hiánya rossz, bizonytalan érzéssel töltött el. Le is szereltem ezt a repülősgépet rögtön. Nem éreztem már jól magam, ha a kard szelleme nem volt velem védett övezeten kívül: ő mindig szólt, ha baj van, és többszörösen is neki köszönhettem az életem. Nem. Ennyit még a repülés sem ért meg. Így már éppen valami szabadkozásféleséget kezdtem el gondolatban fogalmazni, Miri felé fordulva, amikor felettünk csattantak az állványon. Elsőre játékosnak tűnt, aztán úgy sötétült el a pillantásom, ahogy jobban szemügyre vettem. Egy beszélni képes mob, lila indikátorral, s olyan gyors, hogy mire észbe kaphattam volna, már a kezemet fogva kutakodott a menümben.
- Ezt ne – rántottam el a kezem, s bár maga a kijelentés határozott volt, az erőmet az övéhez képest mérhették, így mire kiszabadulhattam és végezhettem volna a nemtetszésem teljes és pontos kinyilvánításával, ő már rég máshol járt, helyzetileg és gondolatmenetileg is – Öhm… - nem, én erre most nem voltam képes. Nem olyan volt, mint Srentok, de akkor is mob volt, és a feje fölött villódzó kérdőjel se vetett épp jó fényt rá: most komolyan ő kért fel minket? Tanácstalanul néztem Mirire, az „Elf Vezér” viszont, aki eddig bemutatkozni se volt hajlandó, nem kapott többet pár bizalmatlan pillantásnál. Nem mentem utána. Srentok is csak siettetett. Olyan hibát pedig, ami majdnem egy teljes háborúvá nőtte ki magát, nem voltam hajlandó mégegyszer véteni.

by **Mirika** Vas. Okt. 04 2015, 19:46

Picit rázogattam a lábam, elég keményen fogtam talajt. Ez simán fájt volna, és bár most csak egy bizsergést éreztem, azért volt annyira kellemetlen, hogy megdörzsöljem, masszírozzam kicsit a térdemet, ami felfogta az ütést.
- Aha! Majd megmutatom, hogy tudod működtetni :3 - feleltem a lánynak, miközben újra kiegyenesedtem, és lecsekkoltam, hogy mindenhol rendesen áll-e rajtam a ruha, meg hogy a kábelek mennyire vannak a helyükön. Mire végeztem, addigra Hina-chan is felkapta a cuccost. Hát... nem festett benne túl jól, de ez nem is azért volt jó, mert divatos lett volna. Szerintem én is enyhén röhejesen festettem benne, de amikor fáról-fára lendülök vele, akkor menő vagyok, nem? :3 Bőven kárpótolja, hogy néz ki ez a felszerelés.
- Mi a...? ...baj... legalábbis eredetileg így fejeztem volna be, de a fentről leszálló falevelek és gallyak megváltoztatták a kérdésem hangsúlyának végét. Az állványról egy szöszi fiú lógott fejjel lefelé. Ki se tudtam nyitni a szám, de már Hina-chan előtt volt. Szerintem bespeedezett, vagy nem tudom Suspect

Aztán, ahogy lelkesen nyomult, lassan felfigyeltem a füleire, na meg az indikátorára is, és egyből eszembe jutott, hogy ezzel a fazonnal nem árt óvatosan bánni. Nem a kurzor színe miatt, hanem mert az elfekkel nem volt sok jó tapasztalatom errefelé >.>
- Ketten vagyunk - szólaltam meg kissé megilletődötten, majd megráztam a fejem. Nem tűnt ellenségesnek, ugyanakkor zavaró volt, hogy ennyire a képünkbe mászott. Totál fel volt pörögve, valószínűleg pont ugyanolyan heves természetű, mint a többi környékbeli elf. Most már tényleg csak a békák és az óriások hiányoztak:|
- Téged kell elkísérnünk? - szegeztem neki a kérdést a fiúnak. Számomra ez volt a legalapabb, és bár voltak ellenérzéseim, egyelőre türelemre intettem magam, nehogy valami gáz legyen, mint a múltkor. Ha az nem lett volna, már a hosszú fülét csavargatnám, hogy maradjon nyugton Rolling Eyes

by **Kuradeel** Hétf. Okt. 12 2015, 17:53

Elnézést a kis késésért, muszáj volt utána néznem az indikátoros/mobos dolognak ><
Nah és most, hogy ( egy csomó felesleges egyéb után) megkérdeztem azt aki tudja .... Razz

...Először is tisztázzuk elfünk kilétét. Majdnem elfelejtettünk valamit megemlíteni vele kapcsolatban. Ugye tudjuk, hogy vannak a mobok, és vannak az npc-k. Ezen utóbbiból vannak nagyon bugyuták, amelyek képesek ugyanazt elhadarni egymás után többször is, ha nem kapják meg a "megfelelő" választ, de vannak egészen intelligens AI-al rendelkezők. Az npc közül némelyek quest adók, némelyek meg nem, de nem támadnak meg. Nosh, a mobok között ugyanez a felállás igaz, csak ők általában támadnak. Azok amelyek bírnak megfelelő szintű AI-aj, - azaz Articifical Intelligence-el angolul, ami mesterséges intelligenciát jelent, - azok némelyike akár még quest adó is lehet.
Az ide tartozó rész a Guide Bookban elég pőrére veszi a történetet, de hiszen nem is csoda. A Sword Art Online játékhoz nem készült használati utasítás. Bármi megtörténhet. Volt olyan, hogy quest adó támadható volt és olyan is már, hogy a végén ő volt a miniboss.
Ami ~szinte~ biztos, hogy egy quest adó valami feje felett, egy felkiáltójel ékeskedik, ha pedig elfogadta az adott játékos a küldetést, akkor az kérdőjellé változott.
Elf vezér neve mellett is ott van a >> ? <<

Most éppen az állványról lóg le fejjel lefelé (újfent, úgy látszik szereti), és titeket néz. Elhallgatott. Vár. Bár látszik rajta, hogy nem fog sokáig. Egy biztos, ő tutira nem fogja elmesélni azt, amit akár a Guide Bookból akár más játékosoktól össze lehet szedni. xP
Meg nem is tudná. Suspect

Ellenben észreveszi Hinari hűvös hozzáállását. Felé fordul. Lefelé lógva, kilógó hassal és földnek "meredő" hajjal igazán röhejesen fest közben.
- Mi az? Nem hiszed, hogy én voltam? - Kidugja a nyelvét és rákoppint a fejére játékosan. - Pedig de, a teleportot is én intéztem el, bár az nehezebb volt, mint hittem. Azok a fránya koboldok.... ˇˇ És szomorú vagyok, mert kevesen vagytok... <.< - Duzzog. Konkrétan lejátszódik rajta a megsértődés minden vonulata. - Nem. - Sóhajt fel, Miri kérdésére. - Jó. Játszunk akkor. - Közben megragadta mindkét kezével az állvány ferde lábát, amivel a földhöz van rögzítve, kapaszkodva a lábával, feltornászta magát az állvány fölső rúdjához vízszintesbe. Eközben pedig beszélt. - Biztos nem jönnek többen? Mindegy, egy kicsit azért várunk... a játék pedig addii~ig. - Felért. - Mi az, kicsi lila, és gyorsan fut? - Felfelé tartja mutató ujját, láthatóan nem zavarja, hogy egyre kifacsartabb testtartásban van.

by **Mirika** Csüt. Okt. 22 2015, 13:33

Itt volt ez a tünde, teljesen komolytalan volt, és mi mégis tiszta feszültek voltunk. Legalábbis én mindenképpen, konkrétan idegesített a szöszi viselkedése, de szerintem Hina-chan se repesett az örömtől Rolling Eyes

Nem tudtam mire vélni a lényt, a flegmaságát, a pattogását, meg volt egy olyan érzésem, hogy le is nézett minket. Túl közvetlen volt, túl izgága, én meg nem voltam hangulatban ahhoz, hogy felvegyem a ritmust, amit diktált. Még jó, hogy nem őt kellett kísérgetni, mert hosszú távon valószínűleg agybajt kapnék tőle és kitekerném a nyakát Neutral

Még akkor is, ha erősebb nálunk, nekem az nem akadály Rolling Eyes

- Biztos. Ketten. Vagyunk. És éppen elegen - szögeztem le, most már egy fokkal türelmetlenebbül kihangsúlyozva, miközben keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt, és szúrós szemekkel pillantottam a "megbízónkra". Hina-chan és én bármire képesek lettünk volna együtt, olyan erőt képviseltünk, mint senki más Rolling Eyes

Jól passzoltak a képességeink, jól kijöttünk egymással és mindketten a top játékosok közé tartoztunk. Teszem azt, ha Ren lenne itt, valószínűleg már rég a hajamat téptem volna, Shuu-chan esetében szintén, meg mit tudom én, milyen példákat hozzak még fel.
- Te leszel az, ha nem bököd ki gyorsan, miért rángattál ide minket - feleltem hűvösen a találós kérdésére most már még türelmetlenebbül, majd Hina-chanra pillantottam. Nekem tuti nem volt kedvem játszani, pláne nem egy elf mobbal, és pláne nem vonzottak a találós kérdései. Gyerekes volt ez a lény... ja, azt hiszem ez találó jelző volt a számára. Én pedig utáltam a gyerekeket egy bizonyos kor alatt. A szellemi szintje szerintem erősen azon a környéken volt, ezért nem csíptem Rolling Eyes

by **Hinari** Csüt. Okt. 29 2015, 18:25

Jó volt, hogy Miri kérdezett előbb. Illetve még jó, hogy ő tette azt hamarabb, mielőtt bármi mást mondhattam volna. Nem voltam túl jó hangulatban, ám azért figyeltem, leginkább az elf válaszára, hiszen, végülis, ez volt az, amiért jöttünk. Elkísérni valakit valahová. Persze a barátnős beszélgetésről emellett a mob mellett már végleg lemondtam… és a válasz se éppen úgy érkezett, ahogyan azt vártam – ha egyáltalán lehetett bármit is várni a lógóstól.
- Nem – húztam el a szám szélét, de azért volt az n és az m között egy pár tizedmásodperc, mialatt kihagytam a levegővételt: csak a sebzést éreztem meg, illetve az ebből jövő bizsergést, és hirtelen nem tudtam, mire számítsak egy lila indikátoros mob ütésétől a védett övezeten kívül. Nyeltem egyet, halkan kifújva a levegőt, s próbáltam nem mutatni az ijedtséget, amit okozott – ő pedig tett róla, hogy szinte rögtön másra terelődjön a figyelmem: már teleportálgatni is tud minket!? – Elintézhetnéd őket is, ha már itt tartunk… - morogtam, próbálva nem foglalkozni a ténnyel, hogy ide.teleportált.minket. Eleve a kobold vonal mögé, ami már önmagában is veszélyes, de ami a rosszabb, kényszerített teleporttal. Meg „legyőzhetetlen vagyok számotokra” jelzéssel a feje fölött.
Miért érzem úgy, hogy ez egyszer már megtörtént korábban?
Miri hozzászólására bólintottam, igaz, amíg nem tudtuk a pontos feladatot, az „elég” kifejezést én hanyagoltam volna, de ettől eltekintve végülis egyetértettem a lánnyal. Ami azt illeti, a találós kérdésre adott feleletében is.
- Nem akarod véletlen leigázni a játékosokat és egy régi barátod megöletni a mi segítségünkkel, hogy megkaphasd az erejét? Csakhogy tudjam, mire készüljek… - tettem fel neki a kérdésem, kitöltve az üres időt, ha már mindenképpen várnunk kellett. Csevegő stílusban de karba font kézzel, egyenesen és határozottan nézve a szemébe, egy lemondó grimasszal az arcomon, s bár látszódott rajtam, hogy nem várok igenlő választ, mégis, aki ismert, láthatta rajtam a feszültséget: jól tudtam, ha Ez, ugyanolyan lesz, mint Srentok, én nem folytatom tovább. S akkor már jobb, ha minél hamarabb vége.

by **Kuradeel** Hétf. Nov. 23 2015, 12:44

Elhúzta a száját tündénk. Egyik lány se volt hajlandó könnyebbre venni a hangulatot. Aztán megvonta a vállát. - Csak nem mérgesek vagytok? - Kérdezett rá hirtelen. - Másképp hogy jutottatok volna ide? - Tárja szét a karjait. - De ne aggódjatok. Visszajuttatatlak titeket. ^^ - Mosolyog rátok. Még mindig nem mutatja jelét, hogy akár csak az állványról le akarna mászni. Ugyan Miri csípős megjegyzése váltotta ki belőle a fentebbit, Hinari kérdése meghökkentette és őszinte kerek szemekkel meredt rá a lányra egy hosszú néma percig.
cirip... - nai nai, ez hogy jutott az eszedbe? O.O - Aztán megremegett a föld. Ő a fejére esett, és bár fájlalva ült fel törökülésbe, nem foglalkozott a jelenséggel. - Tudom már! Azt hiszed, hogy bántani akarlak! A Kalandorok mind ilyen ijedősek! : ) - Nyomatékosan rázta meg a fejét és valahogy leomlott róla a derűs jókedv. - Nem hiszem el, hogy csak ennyien jöttetek, pedig még sok aranyat is ajánlottam. - Maga elé dünnyögött, mégis hallhatóan. Felállt, közben újra remegett a talaj a lábatok alatt. Ő rátok mutatott, arcán keserves elszántság mutatkozott. - Gyerünk! A hősök kevesen vannak, nem de?! Elviszlek titeket az otthonomba. Ott fogtok találkozni vele! - Ezzel megfordult, és elindult Erntől kissé észak-nyugatabbra befelé az erdő sűrűjébe.

by **Mirika** Hétf. Jan. 11 2016, 19:41

- Áh, nem vagyunk mérgesek, miért lennénk azok? - kérdeztem ártatlanul, persze egy jó adag maró gúnnyal a hangomban. Mondjuk ideges az tényleg nem voltam, maximum türelmetlen, elégedetlen és fáradt, ettől az alaktól leginkább. Ilyen izgága elfet se láttam még, na nem mintha nap mint nap mellettük dekkolnék, de azért volt már szerencsém egyszer-kétszer "intelligens", vagyis hát legalább mesterséges intelligencia által irányított elfekhez. Például pont ebben az erdőben. Na, azok nem voltak ilyenek, viszont agresszívak, azok igen Rolling Eyes

Nem tudom, melyik a jobb, mondjuk ez egy erős mob volt, szóval talán inkább legyen izgága bolha, mint agyatlan verőgép.
- Ööö... - néztem szét nyomban a föld megremegésére, miközben éppen nem én álltam a központban. Gondoltam, hátha csak a képzeletem játszik velem, nosztalgikus emlékek, meg ilyesmi, de mivel másodszor is megtörtént, ezért felidéződött bennem a Jurassic Park klasszikus T-Rexes jelenete, meg az is, amikor megint csak ebben az erdőben belefutottunk abba a gigászi valamibe ._. Éreztem, hogy a torkomba ugrik a szívem, láthatóan nyugtalanná váltam, és egyre többet forgattam a fejem, hátha hallok faropogást, vagy észlelem esetleg jártasság segítségével az óriást. Már ha az okozza a rengést, de hát miért ne az okozná? Biztos nem véletlen ._.
- Remek, induljunk, induljunk... - bólogattam hevesen az ötletre, még segítettem is haladni az elfnek azzal, hogy toltam hátulról, meg integettem Hina-channak, hogy jöjjön, siessen. Lényeg, hogy minél gyorsabban le kellett lépni erről a helyről. Az tuti, hogy inkább megyek egy lila mobbal, minthogy összefussak egy fekete titánnal. Milyen hely ez egyáltalán, hogy ilyen magas a vépé szörnyek koncentrációja?

by **Hinari** Kedd Jan. 19 2016, 21:19

Volt az a pár perc, amíg az elf döbbenten pislogott rám, én pedig karba tett kézzel tartottam a szemkontaktust, kivárva, hogy ő szólaljon meg előbb. Aztán meg is tette, s én meg is nyugodtam egy kissé, de csak mert jelen helyzetben, az eddigi magatartása alapján s mindezek után tényleg nem tűnt olyannak, mint Srentok. Egyelőre. Persze nem hittem el minden szavát, de mivel elfogadtuk a küldetést és annak végéig nem is teleportálhattunk vissza, nemigen volt választásunk, mint elviselni őt magunk mellett. Ami azt illeti, egy kicsit meg is mosolyogtatott a magatartása. Ha nem nézzük a körülményeket – bár akkor valószínű kapott volna tőlem is egy megjegyzést a folytonos sopánkodására, ám ezt, tekintetbe véve a lila indikátort a feje felett, inkább hanyagoltam. Ami viszont érdekelt, az a földrengésszerű rázkódás volt, s amíg az elf láthatóan egy kicsikét sem foglalkozott vele, én kérdőn fordultam Miri felé. A lány azonban bármiféle magyarázat nélkül és a korábbinál jóval türelmetlenebben tessékelt beljebb minket, viselkedésének hirtelen fordulata pedig engem is arra ösztönzött, hogy ne kérdezzek semmit, amíg bent nem vagyunk az erdőben. Egyáltalán, mi az, ami ennyire megijeszti a lányt? Biztos nem az elf otthona érdekli ennyire…
- Amíg sétálunk, mesélhetnél a küldetésről – zárkóztam fel a mobhoz, inkább információkat gyűjtve ahelyett, hogy feszült gondolatokkal töltsem el az időt – Hogy hívják, akit el kell kísérnünk, és miért van szükség játékosokra, ha te is megteszed az utat? – rejtett kérdés azt illetően, hogy végig velünk fog-e tartani, vagy csak a faluig, enyhe célzást is téve az indikátorára s az ebből következtethető erősségére, ami a mienknél jóval nagyobb. Habár lehet, hogy az csak valami trükk, hisz védett területen kívül ütött meg, mégis élek még. Bár az is elképzelhető, hogy ereje az nincsen, csak gyorsasága sok… vagy irányítása. Ki tudja.
Megvontam a vállam és lenyitottam a minimapot.
- Illetve bejelölhetnéd ezen a falut és az odavezető ösvényt, hogy ha véletlenül elkeverednénk egymástól, tudjuk, hová kelljen menni – mondtam még, elétolva a térképet, kiválasztva rajta a koordináta meghatározó funkciót: ha valahol végighúzom az ujjamat, azt kiválasztott útvonalként tárolja el a rendszer, jelezve is onnantól a mapon. Így megleszünk még akkor is, ha netán történne valami, és nem feltétlen kell csak az elfre hagyatkozni, minden egyes percben. Meghát, Ern lakosai is biztos örülnének, ha az idegesítő vezérük nélkül érnénk oda…

by **Kuradeel** Szer. Jan. 20 2016, 15:54

Elfünk mint a jó bárányka, akit az akol felé terelgetnek, úgy hagyta magát tolni egy darabig Mirika által. Közben hátra felé figyelt meredten, de csak addig, ameddig Hinari mellé nem került. - Jó! - felderült az arca, látszott rajta, hogy van mit mesélnie. - El kell kísérnetek egy nagy harcost Ernbe! Ott lesz a jutalmatok. Onnan pedig hmmmm - megremegett a föld, de elfünk ügyet se vetett rá - Mindjárt megékezünk. ^^ - Az első amit megláthattok, Hinari a mapon, Mirika meg a célirányt szemlélve esetleg, hogy egyértelműen Erntől elfele haladtok. - Megmutatom owo - Egy darabig ujjával a panel fölött körözgetett, aztán a szőke lányra nézett tanácstalanul. - Nem tudom hol van o///o - Annyira zavarba jött, hogy megállt körbenézni, hogy hol is vannak. - Erre >< - Indult el balirányt, majd kis menetelés után hallani lehetett a vidám hangját. - Megérkeztünk! - Ekkor megremegett a föld. Üvöltés hallatszott. Valami egy közeli fa lombkoronájának csapódott és nagy bukfencek árán belesűllyedt a földbe elétek. Elf volt. Elfünk rálépett jobb lábával.
- Élő ágyúgolyó ha! - Nevettek. - Szeretnél meghalni mihaszna? x3 -
- Ne bánts ne bánts \o\ - Gurult jobbra balra "támadója" elől, bár vihorászva. Aztán elhallgattak és felétek fordultak. Az, akivel most találkoztatok, felállt. Jóval kisebb szőkeség volt Elf vezértől. - Üdvözletem. A nevem Kis Elf.^^ És ez itt... - Kicsit lejjebb szaladt, és eltolt egy nagyobb bokrot. Láthatjátok, hogy épp egy magaslaton álltok, lent pedig a fák között és azokon rajta kisebb nagyobb tünde házak voltak. Meg sátrak a földön, meg egy nagy hajítógép.... Az elfek szemmel láthatóan vakmerően ugráltak ágról ágra szomszédolni, vagy elcsenni ezt azt, \o\ Vidám csivitelés, és bizarr szépség tárult a szemetek elé a szokatlan építészet és ruhaköltemények láttán. - Gyertek *.* - Csillogott beljebb Elf Vezér.

// Ez a kör még ilyen nézelődősre sikeredett. Nézzetek körbe a faluban. Lehet találni ezt azt, ami egy ilyen faluban szokás. x) Szóva is állhattok eflekkel.... mindegyik sima vörös indikátoros mob. //

by **Mirika** Kedd Jan. 26 2016, 17:04

Hát, egész úton feszült voltam, jobbra-balra nézelődtem, mikor látok meg egy gigantikus lábat, meg ilyesmi, de végül szerencsére csak az elf szerencsétlenkedett egy sort, ami most kevésbé volt idegesítő, maximum egy fészpalmra méltattam. Megszokni viszont nem fogom, és baromira nem bántam volna, ha elveszítjük út közben a fazont. Nagyon reméltem, hogy akit kísérnünk kell, és olyan nagy harcosnak titulál, az nem lesz egy ilyen izgága bohóc. Lehetne mondjuk hosszú, szőke haja, lehetne jóképű, délceg legény, mondjuk olyan 25-30 év körül, és akkor örömmel leszek a kísérője Rolling Eyes

Csak hát így első körben úgy tűnt, hogy ebben a faluban az összes tünde valami degenerált lehet, szerintem kitagadták őket a francba, miután mindegyiket jól fejbe verték valamivel, és attól lettek ilyen agyalágyultak. Mennyi menő elf van, és nekünk pont ilyeneket kellett kifogni :/
Ránéztem Hina-chanra, aztán lepislantottam az elf falura, majd egy pillanatig se törődve a mindenféle népekkel, levetettem magam a magaslatról, és a Maneuver Gear segítségével átlendültem az egyik vastag faágra. Voltam már ilyen városban, itt mondjuk nem úgy tűnt, hogy annyira alaposan ki lennének építve az utak, de azt hiszem én simán tudok majd itt közlekedni Rolling Eyes

- Éhes vagyok! - kiáltottam fel, csak hogy tudják, hová megyek, és máris nekiláttam keresni valami standot, éttermet, vagy akármit, ahol ehető cuccokat lehet kapni. Amint találtam is egyet, rögtön bevetettem magam.
- Hahó :3 Segíts nekem, ki ebben a faluban a legnagyobb harcos, meg a legjóképűbb legény? Nem bánnám, ha ugyanaz lenne a két személy :3 Ja, annak a Vezérnek a vendége vagyok, nem kell megrökönyödni - kezdtem el máris érdeklődni, meg ha esetleg furcsán nézne rám, mert nincsenek hosszú füleim... mondjuk cicafüleim vannak, az majdnem ugyanaz.

by **Hinari** Csüt. Jan. 28 2016, 22:33

Ezt inkább nem is akartam kommentálni. Hogyhogy nem tudja, hol van a falu? Ha viszont tudja, csak a térképfelismerési képességei vannak a szintminimum alatt, hogyan talált ránk? Lassan belefájdult a fejem – főleg a folyamatos rengések közepette -, így nem is foglalkoztam vele többet, mint ameddig egy lemondó sóhaj tartott. Mentünk tovább; néha néha a szemem sarkából azért rápillantgattam Mirire, de nem volt idő a kérdésekre: egy elf landolt mellettünk, látszólag ugyanolyan élénk, mint a vezetőnk. Furcsállón néztem kettejüket, mintha nagyon régi jó barátok lennének. Megmosolyogtatott, hogy ilyen felszabadultan tudnak játszani. Játék… talán már el is felejtettem, milyen az, úgy igazából.
- Üdv – intettem én is, csakúgy a formalitás kedvéért s követtem őket, közepes tempóban sétálva utánuk. Megállva a magaslat peremén, csodálkozón nézve az alant elterülő látványt. Nem voltam még ilyen helyen, sőt elfet sem láttam ezelőtt, nemhogy ennyit. Rengeteg mob… Önkéntelenül is eszembe jutott, mennyire jó terep lehetne ez a farmolásra. Hisz milyen nehézségűek lehetnek, az ötödik szinten? A gondolat azonban olyan gyorsan illant el, mint ahogy jött; nem lett volna túl jó ötlet. Mirika pedig addigra már ott sem volt, még pislogni sem volt időm, csak pillantásommal követni őt addig, amíg el nem tűnt az egyik kanyarban. Jól egyedül hagyott, nekem meg semmi kedvem nem volt utána menni, azzal az idegen szerkezettel repülni fáról fára. Valószínű le is estem volna, ennyi ugrándozó mobbal magam körül.
- Nem fognak ránk támadni, ugye? – fordultam a kisebb elfhez érdeklődőn, azt már nem téve hozzá – csak a hangsúlyomból érezhette -, hogy nemigen tartok ilyesmitől, de ha meg is történne, sem lenne éppen lelkiismeret-furdalásom, levágni párat közülük. A küldetés kezdetétől ugráltattak, teleportálgattak össze-vissza, és mégcsak nem is njk-k. Nem igazán várva rájuk indultam el a lány után én is, sziklákon és faágakon át, amíg teljesen le nem értem: nem kellett a ManouverGear, tökéletesen megvoltam én az akrobatikámmal is. Lent azért bevártam őket, vagy ha fent közlekedtek, hát a talajon sétáltam utánuk: egyelőre az elf vezér volt az, aki – remélhetőleg – elvezet majd minket az elkísérendő személyhez, így nem szívesen vesztettem volna el őt szem elől. Jobb volt minél hamarabb elmenni innen; zavart a légkör éshogy ennyi mob van itt körülöttem, akiket tűrnöm kell.

by Ajánlott tartalom

[küldetés] Airborne - elveszettek

[küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

Re: [küldetés] Airborne - elveszettek