Re: [küldetés] Airborne - elveszettek

by **Kuradeel** Hétf. Feb. 01 2016, 23:40

Mirika
Az elfek rettentő kedvesek veled. Hitted volna, hogy a tünde vendégszeretet lehet befogadó és barátságos is? Egyből étellel, itallal kínálnak, természetesen minden növényi eredetű, semmi húst, vagy affélét nem találsz.
Az, akinek "bemutatkozol" egy testes anyó, el se hinné az ember, hogy ő is elf, de hát a programozók szerint kell. Nem lehet mindig mindenkin D kosár.
A hölgyemény megölelget! - Ti vagytok a hősök? Örülök nektek! Persze, persze, nem kérsz valamit előtte? -

Hinari
Veled tart Elf Vezér, megnyugodhatsz. Wink

Bár nem a szokásos módon. Felugrik a fákra, és ledobálja az ott gyűrűző indákat jóval előtted, azonban mikor szóra nyitod a szádat, elengedi az indát, amit fogott. Egy darabig a föld felé száguld G1es sebességgel, és a gravitációt követve megakad a nagy halmon, a ledobottakon. Vidáman lebegve beszél feléd.
- Miért tennék? ^^ - Láthatóan nem veszi észre az aggodalmad. - Ők a családom. :3 - Konstatálja teljes nyugodtsággal. Egy csapat kisgyerek fut feléd, amikor pedig elérnek, körbe szaladgálnak. Az egyikük Elf Vezérhez fut és rá vicsorít. - Ohohóóó, visszavonom. Kíméletlenül legyilkolnak, nézd! - Fordítja feléd az elf fiút, még mindig az indán lebegve ~ csak most már máshol, hiszen mentek előre ~ , és ő is vicsorogni kezd. - Grrrr, GRRRRR

Mindketten, megpillanthattok a hely közepén egy nagy sátrat. Elf Vezér is és tulajdonképpen mindenki más is arra felé igyekszik. Láthatóan az lesz a cél.
Előtte pedig egy magas, és egyáltalán nem szőke hajú, marcona úriember áll. Kinézetéhez illően, hátán hordja kétkezes fejszéjét. Nem mozdul és nem vesz részt a zsibongásban, de nem is lép fel támadólag, még amikor odaértek sem. Feje felett nincs indikátor.

[küldetés] Airborne - elveszettek - Page 2 371df91e7faf996f15462138315caaec

- Üdv. - Meglepő módon viszonozza Elf Vezér pacsiját, és szemtanúi lehettek az év legfurcsább pacsizásának. Egy komolytalan tündeségét egy állig páncélban lévő, komor harcoséval.
A férfi Hinari szemébe mélyeszti saját barna színű pillantását, majd a vezérhez fordul. - Te Nyl! Ő miért nincs az Airben? - A Vezér megvonja a vállát.
-A hősök maguk döntenek a... - Heves fejrázás szakítja félbe, és ezúttal Hinarihoz fordul a férfi.
- Üdv. - Biccent. - A nevem Draden. Arra kérnélek, mélyen tisztelt hős, hogy vedd fel az Aired, ugye nálad van? Anélkül a küldetésünk minden bizonnyal elbukna.
A Nyl-nek nevezett Elf Vezér Miri közelében, de a magát Dradennek nevezett személy mögött húzódik meg és lemondóan vállat vont. Láthatóan átadta a szót.

Mirika kezét egy kis elf fogja meg. Nagy kerek szemeivel felnéz rá, majd halkan megcibálja. - Né né. Játszunk! owo

by **Mirika** Kedd Feb. 09 2016, 13:38

Hú. hát erre a fogadtatásra nem számítottam o.O Hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak, nekem picit túlzottan barátságosak voltak. Valszeg akkor is megrökönyödöm, ha emberek lettek volna, de így, hogy ezek igazából mobok, különösen feszélyezve éreztem magam, amiért ilyen vidáman integetnek, ez a nő pedig még meg is ölelt. Fura, az NPC-ktől a kalandor és a hős megszólítás az tiszta sor, de ezek mobok .__. Azért persze igyekeztem viszonozni valahogy a kedvességet, de nagyjából úgy éreztem magam, mintha egy csapat gaijinnal állnék szemben, szóval ilyen ügyetlen udvariaskodás jött ki abból, ahogy elfogadtam a kaját, és megkóstoltam. Egész fini volt, bólogatva tömtem magamba. Arra számítottam, hogy semmi íze nem lesz Rolling Eyes

Mondjuk nem is lesz a kedvencem, de az volt a lényeg, hogy ehető.
Az események csak úgy sodortak magukkal, igazából észre se vettem, és máris a központi sátor előtt találtam magam, és Hina-chan, meg az idióta elfek is odakeveredtek. Mondjuk a figyelmem a srác kötötte le. Karizmatikus fickó volt, nem tudtam nem felfigyelni rá. Erőt sugárzott. Remélem őt kell elkísérni Rolling Eyes

Igaz, a morcos pofijából ítélve ő is fel fogja cseszni az agyam előbb-utóbb... öhm... jó, engem mindenki idegesít lassan ._. Tessék, itt a jó példa, nekem be se mutatkozik. Oké, hogy Hina-chan a szőke, és ha ráraknánk egy pótfület, simán el lehetne adni elfnek, de azért én is itt vagyok >.> Az kevésbé érdekelt, hogy az izgága hosszúfülűnek is van neve, de kétségtelenül nem szívesen használnám rá a vezér megszólítást, az olyan... megalázó lenne Neutral

- Várható, hogy összefutunk óriásokkal? - kérdeztem a karjaimat keresztbe fonva a mellkasom előtt a magam pokróc stílusával. Ha nem mutatkozik be, hát én se fogok ˇ^ˇ Nem mintha tartanék tőle holmi kisugárzás miatt, csak egy quest NPC Rolling Eyes

Felsóhajtottam, aztán lefelé pislantottam. Nem nagyon, mert én is töpszli vagyok ugye, de azért egy gyerek még nem olyan magas, mint én. Leguggolni így se kellett, csak felé fordultam és enyhén berogyasztottam a térdem, az is elég volt, hogy egy szintre kerüljek vele.
- Ne hari, de fontos feladatunk van, nem érünk rá. Majd esetleg ha visszatérünk :3 - simiztem meg az arcát kedvesen mosolyogva, majd a feje búbját is, miközben kiegyenesedtem. És ez idő alatt abban reménykedtem, hogy nem is jövünk ide vissza. Irritáltak az ilyen kicsi gyerekek, na. Kinőttem én már a fogócskából és a bújócskából Rolling Eyes

by **Hinari** Kedd Feb. 09 2016, 18:41

Persze nem volt olyan szerencsém, hogy csupán látótávolságra tudjam magamtól az elfet; amint elindultam, jött velem, még véletlenül sem úgy, ahogyan azt egy normális ember… vagy mob… vagy bármi tenné. Dzsungelkölyköt játszott, bár elég ügyetlenül, hiszen elég volt csak hozzá szólni – igaz, én tulajdonképpen nem is őhozzá szóltam -, már le is esett. Kár, hogy még időben megállt, és nem pixeleződött el egy esetleges zuhanási sebződéstől.
- Mert mobok – vontam meg a vállam egyszerűen, le se lassítva, de azért tenyerem ráhelyezve a Katana markolatára. Biztos, ami biztos. Mobok még akkor is, ha gyereknek néznek ki, a fejük felett lebegő indikátor nem hazudik. Ha nevetnek, ugrándoznak is… az előzőekhez képest plusz egy apró, de kényelmetlen érzéssel haladtam tovább, egyáltalán nem volt ínyemre ez a hely. Azt akarják elhitetni velünk, azt láttatják, mintha mindez pont olyan lenne, mint odakint – vagy akár mint a Kezdetek Városában. Elaltatni a figyelmünket, mégha nem is szándékosan… elfordítottam a pillantásom, s felgyorsítottam lépteim: tudtam, hogy hezitálnék. És azt is, hogy halálos hiba lenne.

Ilyen tempóban haladva viszonylag hamar megérkeztünk a feltételezett célhoz, egy nagy sátor, látszólag mindennek a közepén. Megálltam, pár lépésre az npctől, Miri érkeztét azonban őszinte megnyugvással fogadtam, mosolyogva intettem neki már távolabbról is. Az elf és az npc párbeszédét csak fél füllel hallgattam, sokat mondjuk nem beszélgettek, helyette gyorsan azon kaptam magam, hogy a mélybarna szempár az enyémbe bámul.
- Aha… - nyögtem ki végül, bemutatkozni is elfelejtve, miután kikövetkeztethettem, hogy „Air” alatt valószínű arra a ruhára gondol, ami Mirikán is van. Elő is hívtam a sajátom, két kézzel emelve fel, arcomon összetéveszthetetlen fintorral – Muszáj ebben lennünk? – találtam meg a hangomat, nemtetszéssel fordulva a harcos felé – Ha harcra kerül a sor, jobban megbízok a Katanámban – mondtam enyhe mosollyal, végighúzva ujjaim az oldalamon lévő fegyver tokján. Majd még folytattam volna, külön kiemelve nekik, mennyire helytelen szót használnak ránk, és egyáltalán, minek neveznek így? – de a mellettem álló lány kérdése torkomon akasztotta a szavakat:
- Óriások? – kérdeztem inkább, először Mirire, majd a magát Dradennek nevező férfira nézve. Kimaradtam valamiből? Nagyon úgy tűnt – Azok okozták a rengéseket? – tettem még hozzá, hátrafele, az erdő felé pillantva, ahonnan jöttünk. Igaz, sokszor nem jártam még az ötödik szint erdőségeiben, de azért az csak feltűnt volna, ha óriások mászkálnának itt fel-alá. Bár jobban belegondolva, volt egy hasonló ellenfelünk egy questen, még Ritával és Aival… lehetséges, hogy ezek valójában is mobok, csak a Bestáriumba nem kerültek be eddig valamiért? Az npc mindenesetre csak tudni fogja a válaszokat. És remélhetőleg értelmesebben is fogja előadni magát, mint elf barátja.

by **Kuradeel** Szer. Feb. 17 2016, 11:17

Draden egyértelmű zavarodottságot mutat, ahogy Mirika megszólal. Egy pillanatig tanácstalannak látszik, majd meghajol a pöttöm lány előtt. Mozdulatai mesterkéltnek hathatnak, talán darabossága miatt is. Megszólalni csak ezután fog.
- Elnézésedet kérem. Modortalan voltam, hajt a vágy, hogy mihamarabb elkezdjük a küldetést. Én Draden vagyok. Kérlek mutatkozzatok be ti is.
Előbb azonban induljunk el, nincs vesztegetni való időnk. - Hangjával is igyekszik nyomatékosítani szavait. Enyhe sietség jelenik meg benne. Hinarihoz fordul, miután aprót bólintott Mirika felé. Egy pillanatra elgondolkozik a lány problémáján, majd mintha csak abban a pillanatban jutott volna eszébe, csettint egyet. - Próbáld meg ezt, kérlek. - Sietve teszi hozzá az utolsó szót, majd a saját mellkasára teszi a kezeit, mintha rajta is ManueverGear lenne. - Tedd el a kardod, majd vedd fel az Airt, és utána vedd elő újra a kardod. Ha minden igaz, az egyik penge helyére kell kerüljön a katanád. Így talán egy kicsit kiegyensúlyozatlanabb lesz, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz gondod vele. - Még egy halovány mosolyt is elejt Hinari felé, aztán lép egyet hátra újra csak sietősen. - Én is átöltözöm, Nyl elkísér titeket a tábor széléhez. Addig vegyetek magatokhoz mindent, amire szükségetek van. Étel, italok, ezek különlegesek, nem kell majd pazarolnotok a drága varázskristályaitokat. Egyetlen hátrányuk, hogy korlátozott a mennyiségük, amiket el lehet tenni. -
Nyl is toporog már. - Ha elindultunk, minden kérdésre válaszolok. - Azzal Draden eltűnt a nagy sátor lapja mögött. Tündéitek várakozás teljesen pillantanak rátok. Nyl pedig egy fokkal komolyabban, de még mindig levakarhatatlan derűvel az arcán int nektek. - Erre, nincs messze a falu vége.
Hinarira pillant. Még mindig azok a szavak járnak kis mob fejecskéjében, amiket a lány mondott rögtön azután, hogy megkérdezte, "miért bántanának?" A mob szó számára semmit nem jelent, de érezte, hogy Hinari számára veszélyt.

Draden utánatok érkezik be a helyszínre, akkor is ha elidőztök a faluban és valóban felmarkoltok pár dolgot, és akkor is, ha fejvesztve mennétek innen el. Ő pont akkor jelenik meg a láthatáron,pont a sátor felől, amikor ti beérkeztek. Nyl nem megy el, de nem is hagy ott titeket. Valószínűleg addig fog ott állni, amíg el nem tűntök a láthatáron.
Dradenen is ManueverGear van, és két ugyanolyan vékony penge a fogantyúkon, mint Mirikáén. - Indulhatunk? - És megremegett a föld...

by **Mirika** Hétf. Feb. 22 2016, 17:51

- Mirika - nyögtem ki bemutatkozásképpen, változatlan hangnemben. Lehet, hogy észrevette magát, de ezzel nem menti meg a szitut. Amúgy is, minek legyek udvarias egy mobbal? Vagy NPC-vel, tudom is én. Csak egy program, a számítógépes cuccokhoz se beszélek. Ő semmivel sem másabb, mint egy szövegszerkesztő vagy egy zenelejátszó Rolling Eyes

- Mire fel ez a nagy rohanás? - kérdeztem, mert az eddigi hullalaza légkörhöz képest fura volt, hogy nekiállt minket sürgetni a fazon. Igazából nem tudtunk még semmit, csak hogy kísérőt kell játszani, de hogy miért...? Nemtom, gyanús nem volt, csak szimplán zavart, hogy homályba burkolózik az egész ügy egy ilyen helyen, ahol az elfek, a békák és az óriások népsűrűsége a legnagyobb volt egész Aincradban.
- Hidd el, ha olyan lesz, akkor sokkal többet fog érni a gyors menekülés, mint a kardod - jegyeztem meg Hina-channak, aki még mindig amiatt sírt, hogy nem használhat egy vacak fegyvert. Nekem aztán semmi bajom nem volt, hogy nélkülöznöm kell egy kicsit a késeimet, elveszni nem vesznek el... Igazából csak a Macskakaromhoz fűzött szorosabb viszony, és hozzá is csak azért, mert szerettem a cicafüleimet. Az már rég nem számított, hogy saját kezűleg szereztem egy bossharcon, ami olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá, mi volt rajta. Talán csak arra, ami utána történt Rennel.
- Amúgy ilyen 15-20 méteres emberszerű szörnyek fekete indikátorral, igazán semmiség - vetettem oda a lánynak foghegyről, de azért egy picit idegesen, mert úgy értelmeztem, hogy a bólintás, amit a krapek nekem szánt, az a kérdésemre adott válasz volt. Mondjuk talán másodszorra nem lesz annyira ijesztő, mert nem fog meglepni, de azért én serényen nekiálltam a ruha zsebeibe és az övtáskámba ezeket a cuccokat pakolni, amiket ajánlott, hogy különlegesek, meg minden. Tapintható volt a feszültség részemről, jó lett volna, ha valami oldaná, de valahogy nem tudtam elképzelni itt senkiről, hogy képes lenne rá. Idétlen mobok, egy bunkó NPC és a mindig komoly és visszafogott Hina-chan. Indulhatunk? Peeersze.

by **Hinari** Csüt. Márc. 03 2016, 21:59

Végül nem szóltam semmit: ugyan az az egyetlen szó, ami feleletként szolgált volna, már a szájpadlásomat verdeste tüntetőn, ám mire kimondhattam volna, Draden már folytatta is, nem igazán hagyva alkalmat nekünk a válaszra. Sóhajtottam: egy kicsit sem tetszett ez a fajta sürgetés, a szemem sarkából pedig még mindig a kardszerű pengéket néztem, amik a szerkezethez tartoztak, s arcomon továbbra is ott ült az összetéveszthetetlen kelletlenség. Egészen bizonyosan lesz harc, mégha a quest maga csak a kíséretről szólt is. A Katana nélkül pedig…
- Hinari – mondtam ki azért, ahogy az npc befejezte a mondanivalóját és végre minket is hagyott szóhoz jutni; és nem igazán zavart, hogy valószínű a megoldására várt valamiféle reakciót. Arra azonban nem szóban kapott; csupán tűnődve méregettem a ruhát, majd bólintottam, visszatéve azt az inventorymba. Ahogyan a kardomat is, és a férfi utasításait követve szereltem fel őket újból, láthatólag sikeresen is, hiszen végülis engedte a rendszer. Márcsak belőled kéne mégegy. Akkor szimmetrikus lenne – kuncogtam gondolatban, azért nem felejtve el meghagyni a kezemben lévő Katanának, hogy ne válaszoljon: nem akartam, hogy a körülöttem lévők a kelleténél többet tudjanak meg rólam, idő előtt. És bár sem én, sem Miri nem voltunk éppen ismeretlenek a legtöbb aincradi előtt, az itteni társaság viszont nem tartozott közéjük, s ezt így is szerettem volna hagyni.
– Jó lesz – feleltem inkább egy bólintással, lépegetve is párat, hogy vajon mennyire jó az egyensúlyom haladás közben. Nem volt éppen a legjobb, de egyelőre megfelelt: a szituáció majd úgyis fogja hozni magával, hogy leváltsam-e, vagy se. Tekintettel Miri odaszúrt mondatára, elsősorban. Draden pedig eközben már el is tűnt, így nekünk sem volt miért helyben maradni, indultam hát a többiekkel, feltölteni a készletünket a férfi által említett, különleges ital- és ételekkel.
- Fekete indikátor… - ismételtem a lány után, magam is elkomorodva: az ötödik szinten vagyunk. Persze ez nem jelentett semmit. Srentok az első szinten volt ilyen, igaz őneki mi is segítettünk… megráztam a fejem, mintha csak egy rossz álmot akarnék elűzni. A lányt figyeltem, ahogyan az itemeket pakolja: feszültnek tűnt, egyre feszültebbnek, amióta az első rengéseket megéreztük a talpunk alatt. Rossz emlékek talán? Odaléptem hozzá, bátorítón karolva át, játékosan bökve meg az oldalát, ha nem akart felengedni – Nem lesz semmi gond. Együtt megoldjuk – mosolyogtam rá, s próbáltam is hinni benne, hogy sikerül. Nem akartam felhozni Anatot; vele is megoldottuk, Kazumával együtt… igaz, Yoshiaga hathatós segítsége azért kellett hozzá. De a teleportkristályunk még mindig nálunk volt. Sokatmondó mozdulattal erősítettem rá az övemre, majd amennyit el tudtunk vinni, annyit az itteni dolgokból is eltettem, rászánva az időt, hogy mindegyiket külön megnézzem, rányomva a nevére is, elolvasva a pontos hatását mindnek, egyesével. Bal kezemben a Katanával, gondolatban olvasva neki is a szöveget, hogy tudja, mi mikor mihez fog kelleni: nem ártott a maximális felkészültség, ha esély volt éles helyzetekbe bonyolódni. Ennél a küldetésnél pedig, elnézve az eddigieket, bőven volt rá esélyünk.

Pár mozzanattal később pedig már mindketten indulásra készen álltunk a falu szélén, és Draden is hamarost befutott. Gondolatban a Miri és az állvány által tanultakat-tapasztaltakat mondogattam, ezek ketten ugyanis teljesen profinak tűntek, már ami a ruha használatát illeti - én pedig nem akartam, hogy rám kelljen várni: minél hamarabb oda kellett érnünk, és minél kevesebb feltűnés nélkül. Az npc kérdésére csak bólintottam megint: indulhatunk.
Bár azt semennyire sem értettem, Nyl miért nem tart velünk, a maga lila indikátorával, a fekete óriások ellen… de persze, minek is segítene npcknek és játékosoknak, ha a mobokat is védheti?

by **Kuradeel** Hétf. Márc. 14 2016, 19:15

Hinari "zsebében" tulajdonképpen van a ManuverGearen egy kis oldaltáska:
- Főtt krumpli //+ 80 élet; hirtelen mindent megtennél egy kis pepsi kóláért meg egy hamburgerért!//
- Kecske sajt // a gyorsaságod a kétszerese lesz 2 körig; és ki kell menned mosdóba

//
- Kis üveg tej // kidöntesz egy fát, egy ütéssel; közben hallod ahogy felsikít a fa és érzed a haláltusáját, majd a halálát. Szörnyű kínok közt hal meg.//
- Kis darab sült sütőtök //mindent a lehető legpontosabban és legjobban viszel véghez, 3 körig ; egy szobát szeretnél, egy nagy ággyal, és egy ellenkező nemű egyénnel, eléggé nagyon, NAGYON. //
- Sült folyami rák // +200 páncél; így fogsz kinézni 2 körig ( a ManueverGear és minden felszerelés hozzád igazodik, de támadni nem tudsz.)//

Mirika csomagja:
- Nyúlhús, grillezve // olyan gyors leszel, mintha teleportálnál, és nem tudod rendesen belőni a célpontot, ahová érkezel//
- Óriás, savanyított Babcsíra // az erőd megkétszereződik egy körre és jön a puki NE!

//
- Japán kristálygomba ital // +80 élet; rájössz, hogy egy élőlény (a gomba) anyagcseréjét ittad meg + sushit akarsz, hogy lemosd, és/vagy wasabit.//
- Filézett, kirántott Tőkehal // mindent a lehető legpontosabban és legjobban viszel véghez 3 körig; rossz lesz a szájszagod. pale

//
- Tenger gyümölcsei savanyúság // +200 páncél; elkékülsz, és minden mást is kéken látsz majd, a mozgásod meg mintha kissé kocsonyás lenne, *megremeg* //

//A hátrányokat vegyétek komolyan! Ezek abszolút hatású mellékhatások!//

Draden, ahogy megérkezik, indul is, az ominózus "Indulhatunk?" Kérdése után. Int a Nyl nevű Elf Vezérnek, ~ az pedig vissza ~ majd működésbe hozza a ManueuverGeart, hogy az egyik közeli fa törzsébe kapaszkodva álljon fel az ágára. Itt erős és nagy fák élnek, amik bírják a megterhelést.
Amikor elég messzire értek ahhoz, hogy ne lehessen még hallani sem a kis zsivajt, Draden megáll az egyik fa ágánál és egy sokkal közvetlenebb hangot üt meg a falubeli formális helyett. Persze bevárva kellően Hinarit, aki még most tanulja a szerkezet működését, de nem hagyva annyi időt, hogy gyalogszerrel is beérje őket.
- Elnézést az információhiányért, de jobb ha nem maradunk tovább, mint kell. Kedves népség ezek, de csak addig amíg nem érzik magukat veszélyben. - Mondja teljes meggyőződéssel a hangjában. - Igen, lesznek oriások, de én hiszem, hogy fel vagyunk készülve rájuk. - Aztán egy kicsit elhallgat, majd pillanatnyi habozás után megint megszólal. - Jobbnak látom, ha tisztázok pár dolgot most. Először is. Ha azt hittétek, hogy nem, akkor megnyugtatlak titeket, le tudjátok adni a küldetést. Elteleportálhattok a kristályaitokkal. Persze miután leadtátok a küldetést. Krhm. Ti Kalandorok vagytok. Ha veszélyben érzitek magatokat, ne foglalkozzatok olyasmivel, hogy Nyl csalódik a hőseiben. - Rátok néz, mintha változást várna, majd nagyon komolyan kijelenti, amit tudtok. - Nektek csak egy életetek van.
Ám ha úgy döntötök, hogy maradtok, akkor beavatlak titeket út közben a részletekbe.
Ez a küldetés nem veszélytelen, de nem is lehetetlen, ezért most kell mérlegelnetek, hogy elég erősek vagytok e hozzá. Úgy tudom, hogy ti a küldetésekből fejlődtök. És az elengedhetetlen ahhoz, hogy eljussatok a századik szintig.

//Ha mindketten maradtok, Draden küld nektek egy partyfelkérést.
Döntsetek karihűen.
Hacsak egyikőtök marad, végigviszem vele is egyedül. A másik fél sem marad jutalom nélkül, már megvolt 11 kör.
Ha pedig egyikőtök sem akarja tovább vinni, az sem gond.
Több reag is jöhet. Legközelebb akkor fogok írni, ha mindketten biztosak vagytok a döntésetetekben.//

ManeuverGear
Kioldás
kardok
Felszerelés
Felsz.
Felsz3
Felsz.4

_________________________________________
Határidő: Jövőhét Csütörtök és Pénteken írok, vagy amint megvan a döntés.

by **Mirika** Csüt. Márc. 17 2016, 13:02

Sejtettem, hogy Hina-chan meg fogja próbálni. Figyelmes csajszi, már amikor éppen nem a saját problémái kötik le, akkor elég jól látja, mi újság. Mondjuk én se nagyon tudom rejtegetni az érzelmeimet, szóval nincs nehéz dolga, ha látni akarja, milyen hangulatban vagyok, elég csak rám néznie, és kapásból tudhatja. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy megpróbált nyugtatni, de igazából nem sok hatása volt, pár szép szó összességében nem elég ahhoz, hogy elmúljon a feszültségem, vagy ha úgy tetszik, a félelmem. Erre a feladatra Hina-chan egyszerűen alkalmatlan volt. Egy-két pillanatra magam elé meredtem, de végül felemeltem a fejem és egy üres mosolyt villantva bólintottam. Nem akartam, hogy aggódjon miattam. Furcsa volt ez, mert én, aki alapból nem szeretek segítséget kérni, és inkább csak várom, hogy hátha valakitől megkapom kéretlenül, nos ha meg is kapom, akkor igyekszem el is hárítani, mint most. Mintha nem is kéne. Aztán valahol ott kezdődik az igazi barátság, ha valaki ennek ellenére is erősködik tovább. A szöszitől ezt nem vártam el, nem ismert annyira... bár igazából ezt senki sem tudta rólam, megtartottam magamnak. Nyilván nem is úgy fogok itt igazi barátokat szerezni, hogy elmondom nekik, mit tegyenek érte.
Követtem az NPC-t, közben igyekeztem kiverni a fejemből a felesleges gondolatokat, mert ugye az nem valami jó ajánlólevél, ha felkenődöm egy fára, mert elkalandozik a figyelmem. Komoly koncentrációt igényelt ez a cucc, gyorsan történt minden körülöttünk a használata közben. És hát elég volt egy kis hiba, hogy elvétsünk egy kapaszkodót. Gyorsan távolodtunk a falutól, közben egy-egy pillanatra követtem Hina-chant is a tekintetemmel, hogy boldogul. Én sokkal tapasztaltabb voltam nála, éles helyzetben is használhattam már a felszerelést. Mondjuk segíteni nem tudnék neki, ezt a feladatot magunknak kell megoldani.
Ám aztán persze megálltunk, mert tartozott a fickó némi magyarázattal. Komoran hallgattam végig, megerősítette a sejtésemet. Ezt leszámítva mondjuk csak egy megerősítést kért, hogy tényleg részt akarunk-e venni. Legalábbis egyelőre. Újfent magam elé meredtem pár pillanatra, át kellett gondolnom. Amikor először összefutottam azzal a lénnyel, meg tudtam őrizni a hidegvérem, de amennyi adrenalin bennem volt, az sokat segített benne, hogy elfelejtsek félni. Most, ebben a pillanatban a torkomban dobogott a szívem és összeszűkült a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy meglátom újra azt az undorító vigyort és a fekete jelzést a feje felett.
- Találkoztam egy olyan óriással. Ugyanebben az erdőben. Akkor többen voltunk, és nem is fogtam fel teljesen, mi történik, de szerintem nem sokon múlott, hogy otthagyjuk a fogunk. Szóval én tudni szeretném, hogy miért kockáztatjuk az egy életem, mielőtt döntök - szólaltam meg, komolyan és szokatlanul céltudatosan nézve... Dradenre. Mondjuk beszélhettem volna többes számban is. Ha az egyikünk nem vállalja, a másik sem fogja, vagy ha akarná is, visszatartanánk egymást. Legalábbis én őt mindenképpen. Egyedül nem szabad ezekben az erdőkben kóborolni. Meg... máshol se. Sehol se.

by **Hinari** Vas. Márc. 20 2016, 21:13

Először nem tudtam, hogy ez most Nyl és az itteniek egy újabb vicce, vagy pedig csak pont én fogtam ki ezt az egyet. Aztán a következőnél – de komolyan, mosdó!? – már úgy voltam vele, hogy egészen bizonyosan csak szórakoznak velünk. Ahogy a katapultos játékukkal, meg még ki tudja mivel… mondjuk a hatások nem voltak éppen rosszak. Mármint, a pozitív hatások; az ételek leírásának második tagmondataival igyekeztem a lehető legkevesebbet foglalkozni. Rájuk sem nézni. Nem, nem ismételni el gondolatban a Katanának – dehogynem -, és a vége felé márcsak azon járt az agyam, hogy nehogy, nehogy a fegyver rákérdezzen.
A csúcspontja mindennek, pedig természetesen, a sütőtöknél volt. Úgy tettem le a tököt… a tök!öt vissza az asztalra, mintha soha nem is vettem volna a kezembe. Aztán gondoltam egyet, és mégiscsak becsúsztattam az oldaltáskába, hiszen a precizitás és maga a profizmus, nos… terveztem a közeljövőben olyan helyzetet, ahol még jól jöhetett, a másodlagos hatásával együtt… vagyishát, azt kiegészítve. Rolling Eyes

Bele is vörösödtem a gondolatba, félre is kellett fordulnom, hogy Miri ne vegye észre. Ehhez képest az az apró, hörcsögszerű állatka már semmi nem volt. Azonban alighogy elfordultam, csak lopva pillantva a lányra, észrevettem rajta azt a komorságot, ami aztán engem is visszarántott: vissza a lila és fekete indikátoros mobokkal körülvett, ellenségektől hemzsegő városkába, ahol még a teleportkristály sem működik… nem tudtam mit mondani neki. Már akkor sem, amikor sikertelenül próbáltam felvidítani, csak pár perccel korábban, de az az üres mosoly valahogy gombócot növesztett a gyomromba. Összeráncoltam a homlokom, úgy néztem magam elé, le is maradva egy kicsit a falu széléhez tartó sétában. Majd szaladhattam utána, bocsánatkérőn pillantva rá, tekintetem aztán az éppen megérkező npc felé vándorolt. Mit tudnék tenni? Őt nem hozhatom vissza… Kérdezett s én bólintottam. Indulhatunk.
Ám egész úton Miri járt az eszemben. Elöl voltak, mind a ketten, és mire észbe kaptam, ők már két fával előttem jártak, és úgy jó száz méterrel magasabban. A feladatra kellett koncentrálnom, ha nem akartam veszélybe sodorni magunkat az ügyetlenkedésemmel. Csakhát az nehéz volt. A célzás még ment, azzal nem volt gondom, ám a hirtelen sebességváltás, ahogyan a földről a levegőbe emelkedek, vészesen közeledve a fa elég érdesnek tűnő törzse felé… elég volt csak egy kicsit félrehúznom magam, csak reflexből, és máris teljesen elvesztettem az irányítást a szerkezet felett. Megmaradni egyhelyben, az még rendben van, az az állványszerű is erre tanított. De hogy mindezt folyamatos mozgás közben is fenn tudjam tartani, az már egy kicsit más szint volt. Persze belejöttem, de a félbetört faágak jól mutatták az utam: arra összpontosítottam, hogy ne ütközzek neki egy törzsnek se; a röppályán lévő, apróbb ágak nemigen tudtak foglalkoztatni. Mégha tele is lett lombbal a hajam ._. Illetve én egyszerre csak keveset mentem. Egy kötél, át a másik ágra, és csak amikor biztos volt a talaj a lábam alatt, lőttem ki a másik huzalt. De nem zavartattam magam olyan nagyon: Pókember is biztos így kezdte. Mire viszont belejöhettem volna, megpróbálkozva a levegőben való váltással is, Draden megállt. Hangos lélegzetvételek közepette söpörtem le a lombot magamról, és néztem az alattunk húzódó tájra, félig elhúzott szájjal: Nestor hátán valahogy biztonságosabbnak éreztem a repülést.
- Fel… készülve? – ismételtem félhangosan a fiú szavait, még pihegve, miközben ő folytatta. Egyáltalán nem voltam meggyőződve erről. De jobbnak láttam nem beleszólni többet, Miri ugyanis sokkal többet tudott minderről, emellett pedig mindkettőnk képességeivel tisztában volt. Én meg bíztam az ítélőképességében: ha ő a kelleténél kockázatosabbnak gondolja, én sem fogok másképp dönteni.
Ám azért nem maradtam ki teljesen a beszélgetésből: érdeklődve, ámde nem kevés szkepticizmussal fordultam Draden felé, a válaszára várva: eddig korántsem mondtak el nekünk mindent - és bőven itt volt már az ideje, hogy megtegyék.

by **Kuradeel** Szer. Márc. 23 2016, 11:18

Nyo, úgy látom, nem egymás, hanem Draden és egymás közt beszélitek meg //tök jogosan// így ez teljes kör lesz, ahogy eddig is.

Draden végighallgatja Mirikát, majd picit vár, hátha Hinari is tesz hozzá pár dolgot, majd egy lemondó sóhaj után válaszol. - Hogy is mondjam. Ezek ötödik szintű mobok. Volt már velük dolgom, csak _picit_ trükkösek. Ezért mondtam, hogy szerintem fel vagyunk készülve rájuk, bár nem célom senkit se végigrángatni a küldetésen. x) - Megejt egy mosolyt, de aztán lelohad róla és folytatja. - Amiért Nyl kitervelte a küldetést, az egy általatok npc városnak nevezett település védelme. El kell kísérnünk, vagy inkább jobb szó rá, hogy terelnünk egy ilyen oriást Ernbe. Felhasználjuk, hogy mindent megtámad.
Köhöm, szóval, ezek, ahogy a tündék is a faluban ahol voltunk, nem támadnak meg minket, amíg mi nem támadunk rájuk. Utána viszont amíg a lát terükben vagyunk, követnek... bármerre... ha értitek.... ezért kellenek az Airek. A várost meg fogják támadni, és ez a titán, ugyebár csak azt támadja, ami őt is.... akár véletlen is.... a mi feladatunk oda csalni, a falubelieké pedig az lesz, hogy rávegyék, hogy az agresszív támadókat támadja.
Ha kételkedtek, hogy "mob" nem támad "mobot", akkor majd rájöttök, ha látni fogjátok mivel is van dolgunk. - tette hozzá gyorsan. - Nos? -

by **Mirika** Kedd Márc. 29 2016, 16:43

Hai-hai :3

- Trükkösek, mi? - fogadtam kétkedve a szavakat. Nem tudom, mi lehet trükkös bennük, amikor egyszerűen csak elkap és kilapít, pont. Egyetlen pici hiba elég hozzá, hogy bebukjuk az egyetlen életünk. Hina-chanra terelődött a pillantásom, ő még nyilvánvalóan nem volt teljesen ura ennek a szerkezetnek. Még én sem voltam az ura, pedig gyakoroltam vele nem egyszer azóta, hogy megkaptam, de így is totális koncentráció kellett a kezeléséhez normál esetben. Egyre inkább úgy érzem, hogy valami földöntúli dolog ragadott magával a legutóbb, vagy csak szimplán elhasználtam az összes szerencsémet az elkövetkező tíz évre aznap. Túl kockázatosnak tűnt szembenézni azokkal a monstrumokkal.
- Szóval mi is ez a trükk? - kérdeztem aztán végül savanyú képpel. Ossza csak meg velünk, amit tud, de perpillanat nagy esély volt rá, hogy nemet mondjak. Nem magam miatt, hanem a szőke miatt itt mellettem. Meg hát magam miatt is persze, de elsősorban Hina-chanra voltam tekintettel. Aztán... hát az NPC fazon szavai csak még jobban összezavartak. El kell terelnünk egy ilyen izét Ernbe, hogy megvédjük a falut, amikor az óriás mindent megtámad, amit lát? Mi van?? Ennek vagy elment az esze és képtelen a koherens, logikus, összefüggő gondolkodásra, ami tekintetbe véve, hogy ez egy program, elég durva lenne, vagy én nem értek valamit. Egyáltalán kitől kell megvédeni a falut? És miért érdekeljen minket egy NPC-k lakta hely? Zavartan pillantottam a lányra, hátha neki tisztább a dolog, mert nekem egyáltalán nem volt az, és hiába járattam rajta az agyamat, egyre kevésbé értettem, mit akar Draden azt leszámítva, hogy tegyük ki magunkat egy halálos veszélynek. Szerintem simán meg akar minket ölni Neutral

by **Hinari** Kedd Márc. 29 2016, 18:41

Ami azt illeti, még mindig nem voltam teljesen meggyőződve a felkészültségünkről, de legalább már megtudtunk pár olyan információt, ami segíthet - mégha azt sem feltételezhettem teljes bizonyossággal, hogy Draden igazat beszél, és nemcsak azért mondja, amit, hogy vele tartsunk. Például a mobok szintjét. Ha tényleg ötös szintűek...
- Várj. Ha ötös szintűek, egy megadott stattartományban kell lenniük, az indikátorszín pedig az erősség, tehát végső soron a statkülönbséget jelzi a játékosnak - mutattam rá, egyelőre inkább érdeklődőn, mintsem hazugságot feltételezve a mellettünk álló fiútól. De ez egy igencsak erős ellentmondás volt - Persze Lopakodással könnyedén le lehet tesztelni - tettem hozzá - Ha megkockáztatjuk egyáltalán azt, hogy a közelébe menjünk - pillantottam bizonytalanul a rajtam lévő szerkezetre, aminek használatában semennyire sem voltam még stabil. A trükk azonban engem is érdekelt. Ha találunk megoldást, ami hatékony lehet, ha addigra kitapasztalom az Airt, ha nem hibázik egyikünk se, ha... túl sok volt a ha. Egy pillanatra behunytam a szemeim; át kellett ezt gondolnom még. Ha Nestor itt lenne... Nestor azonban nem volt itt: hármunknak kellett ezt megoldani.
Hagytam, hadd folytassa Draden, amit elkezdett, s csak jóval utána, Miri pillantására reagálva szólaltam meg megint:
- Egyszóval odatereljük az óriást a faluhoz, hogy a falu helyett ő szálljon szembe az azt támadókkal - próbáltam összegezni - De hogyan különbözteti meg a mob, hogy kit támadjon, ha a két fél keveredik? Illetve mi a biztosíték rá, hogy egyik falubeli sem fog egy követ sem nekihajítani, még véletlenül se? Egyáltalán kik támadják a falut? Játékosok? - soroltam a kérdéseim, Draden ugyanis a felét sem mondta el annak, amit valójában tudnunk kellett volna egy ilyen művelethez. Bár lehet ő sem tudja biztosan - meghát, óriás és óriás között is lehet különbség, nem?

by **Kuradeel** Szer. Márc. 30 2016, 09:37

Draden már épp szóra nyitotta volna a száját, mikor Hinari "rászólt", hogy várjon. Erre becsukta azt és ránézett. Valahogy úgy, mint egy mozdulatában megakasztott kiskutya, aki nem érti, hogy ez most mire volt való? - Aha. - Konstatálta a lány szavait. Vagy nem értette igazán, vagy azon gondolkozott, hogy hogyan is mondja el. Láthatólag nem volt könnyű eset ez a "mob" ... mármint a titán. - Hát igen. Azaz igenis meg nem is. Én úgy tudom, hogy a legyőzhetőségét jelzi. Hogy hányas szintű karakter mehet rá abban a reményben, hogy megölje. Izé, például egy vagy két szinttel följebb is bepróbálkozhat valaki, ha elég ügyes, taktikázik satöbbi...a fekete indikátorszín viszont azt mutatja kivétel nélkül, hogy nincs esélye. A Titán viszont nem mindig fekete indikátoros. Nem tudom másképp magyarázni. Vannak helyzetek, amikor megváltozik az indikátorszíne... - rögtön ahogy felhozza a jártasságot a kardforgató lány, bólint. - Az jó, ha van ilyenetek. Ez megkönnyíti a küldetést. M-még valami? - Teszi fel félve a kérdést. Mehetnékje van, de igyekszik nem mutatni. Az apró jelekből, abból, hogy vissza-visszatér a tekintete az útra, vagy, hogy beharapja az ajkát, fészkelődik, leolvasható. - Áhh, igen. Hát, tudnak róla... már ha sikerrel járunk. Biztosíték pedig nincs és Koboldok. Elszemtelenedtek, mindenütt ott vannak, mint a legyek. Azt hiszik övék minden. Ha elbukik a város jóidőre nem lesz a Kalandoroknak sem rendes étel, mert Ern szállítja a szintek között a zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, és húskészítmények jó háromnegyedét. ˇˇ Játékosok? Jah, Kalandorok mindenütt vannak. Ti is küldetésként vettétek fel ezt, nem csodálnám, ha az is egy küldetés keretében lenne meghirdetve. Mondjuk "Várvédők" címmel. - Vonja meg a vállát. Valahogy a végére kissé felfújta magát. Olyan érzése támadt, hogy ha a Kalandorok nem teszik azt amit a Kalandorok szoktak, akkor hagyják legalább őt menni. Egyszóval duzzogásba fogott, egyelőre csak csöndesen.

by **Mirika** Csüt. Márc. 31 2016, 17:53

És mint aki megvilágosodott, úgy csaptam az öklömmel a tenyerembe. Tessék, csak egy Hina-chan kell ide, hogy fényt hozzon az éjszakába, ami a fejemben van. Na, így már érthető volt, hogy mit akar ez az NPC. Mondjuk ettől még nem hangzott kevésbé őrültségnek... Ledobtam magam az ág tövébe, és a térdeimet átölelve merültem el a gondolataimban, miközben hallgattam a két másik alak csevejét. Sok volt az infó, össze kellett rakni a gondolataimat ahhoz, hogy meg tudjam hozni a döntésem. Mert ugye először is találnunk kellett egy ilyen óriást, aztán megtámadnunk, hogy a figyelme ránk szegeződjön, aztán menekülni ezerrel az NPC falu felé, de úgy, hogy azért végig lássa legalább egyikünket, és akkor összeugrasztani végül a... koboldokkal. Sóhajtottam egy nagyot. Igazából tekintve, hogy Dra-channak halvány lila gőze sincs az óriás gyenge pontjáról, Hina-chan meg nem biztos, hogy el tud menekülni, én ennyi infó ismeretében simán rávágnék egy nemet a dologra, viszont az ad a helyzetnek egy bájos pofont, hogy Ern ezek szerint nem csak egy random NPC falu, hanem az NPC kereskedők központja, és ha elbukik, akkor akadozni fog egy csomó minden: élelmiszer ellátás, céhbevételek, öregasszony térgye kalácsa. Nem tudom mit csináljaaaaa~k >.> Szuper kockázatos lenne bevállalni, tele vagyunk egy csomó bizonytalansággal, az se biztos, hogy működni fog a terv, az is lehet, hogy az óriás lerombolja a falut... Áh!
- Ez a terv egy hatalmas őrültség! - fakadtam ki végül - Az az elf meg van hibbanva - tettem hozzá az alsó ajkamat beharapva - Mennyi kobold fenyegeti Ernt és milyenek? Kell lennie valami olyan megoldásnak, ami nem egy ilyen eszement és bizonytalan baromságra alapozik - szögeztem le, majd talpra löktem magam, és a hátammal a fa törzsének támaszkodva meredtem rá az NPC-re. Még ha ki tudnánk telepíteni azt a falut, de ezek programok, helyhez és algoritmusokhoz vannak kötve, nem lehet csak úgy azt mondani, hogy költözzenek egy biztonságos szintre minden cókmókjukkal. Bah...

by **Hinari** Pént. Ápr. 01 2016, 21:15

Rendszerileg nem volt éppen lehetetlen, hogy egy bizonyos típusú mob más-más színű indikátorral rendelkezzen, ahogy Draden is említette... persze adott játékosra nézve, külön-külön. Bólintottam. Ez így rendben volt; ám már kérdeztem is volna újból, de végül jobbnak láttam kivárni, egyszerűen nem úgy hozta a beszélgetés fonala. A magas szintű Lopakodással viszont csak részemről oldódott meg a probléma egy része, és ígyis csak egy része: Miriről nem tudtam, mennyire hatékony a bújócskában, a csali szerep - a körülményekhez képest - legbiztonságosabb játszásához pedig erre és a szerkezet tökéletes használatára is szükség volt - utóbbi pedig, mondanom sem kell, nálam mégcsak szóba sem jött. Az meg csak a másik, hogy lehet nagyobb bajt csinálunk, mint jót, ha odavisszük azt a titánt, bele egy csata kellős közepébe, amiben játékosok is részt vesznek...
- Igaza van - feleltem végül, egyetértve Miri minden egyes szavával, ám én vele ellentétben a láthatárt kémleltem merengőn, még mindig a lehetőségeinken agyalva. A lány jól mondta: kell lennie olyan megoldásnak, ami nem ennyire kockázatos, és ami nem veszélyezteti emberek életét is - De van egy ötletem - fordultam kettőjük felé, leguggolva az ágra, amin eddig álltam - Volt már hasonló eset korábban is, csak ott nyulak szállták meg a szinteket. Megjegyzem ezeket a koboldokat náluknál sokkalta jobban utálom - húztam el a szám szélét, végül rábökve a faág egy kidudorodó pontjára - A koboldoknak is vannak bázisaik. Miért nem oda viszünk el az óriásokból? Olyat, aki a mi kettőnk számára - intettem Miri, majd magam felé, hogy Draden is értse - nem fekete vagy lila, hanem egyszerű piros? Mindkettőnknek magas a szintje, az átlagnál is magasabb, így nem lehetetlen - pillantottam az npc fiúra, helyeslő vagy elutasító reakciót várva, majd ha nem érkezett azonnali válasz, folytattam - Lehet, hogy időigényesebb lenne, de ha a mobcsapatok elindultak már a falu felé, akár oldalba is kaphatjuk őket, mielőtt elérnék a falut... vagy ha elkésnénk, úgy hátulról érkezve, két tűz közé szorítva azokat. Úgy a falusiaknak a távolság miatt nem lenne esélyük megtámadni az óriást, és annak is bőven lenne kit elpixeleznie, mielőtt akárcsak megláthatná Ernt - mondtam, majd várakozón néztem fel rájuk. Ha pedig légi segítség kell az ellenség pontos helyzetéhez... nos, arra is volt egy igencsak gyors és tüzet okádó megoldásom.

by **Kuradeel** Kedd Ápr. 05 2016, 10:42

Mirika szavaira npc-nk lesújtva állt a helyén és meg se mukkant. Ő tudomása szerint nincs, de nem is ő a Kalandorok egyik legerősebbje.
Mikor Hinari helyeselt, már-már ott tartott, hogy akkor miért nem adják le a küldetést és hagyják őt menni az útjára?! Ő igazán korrekt volt, az elf meg nem az ő felelőssége. Még épp idejében vitte tovább a gondolatot a szőke lány, és így nem borult ki az npc otthagyva mindkettőt és öletve meg magát.
- Ahaa... - Azt a kedvtelenséget, amit ebben az egy szóban kiadott, nem lehetett volna művészibben előadni, mint ő akkor és ott! - Nem tudom hol vannak a koboldok szállásai. De talán tehetünk egy próbát, csak... nincs sok időnk elpuskázott próbálkozásokra.... sőt, egyetlen titán lelőhelyét ismerem csak, mivel egyszer volt vele dolgom, de keresni kell azt is.... - Hangja egyre inkább átcsapott reménytelenségbe. Persze, hogy túl sok a bizonytalan tényező! Ha nem így lenne nem is kérték volna a Kalandorok segítségét, akik lehet, hogy úgy döntenek, hogy inkább őket ölik meg. Mégis csak könnyebb exp szerző lehetőség. Megvonta a vállát. - Én azt szeretném ha Ern megmenekülne. Kedves hely. Szóval ha ti ezt jónak tartjátok... mutatom az utat. - Valahogy érezni lehetett a beletörődést. Sőt, átadta a vezetést nektek. Benne volt a szavaiban, a hangjában, a mozdulatai egészében. Ti döntötök Ern sorsa felől.

by **Mirika** Pént. Ápr. 08 2016, 16:34

- Bravó, ez aztán a felkészültség - szólaltam meg cinikusan, épp csak taps nem járt hozzá. Nem is tudom, hogy gondolták ezek a "küldetést", próbáljunk meg odacsalni egy ilyen életveszélyes monstrumot, aki bármikor össze tud roppantani minket, de előbb még fel is kell kutatni, és vagy megtaláljuk, vagy nem, miközben azt sem tudjuk, hogy néz ki pontosan az ellenség serege, és szorít az idő is. A tenyerembe temettem az arcomat, és egyre kevésbé volt kedvem segíteni ennek az NPC városkának. Még ha nem ketten lettünk volna, hanem legalább négyen-öten... legutóbb is csak csapatmunkával sikerült valahogy kihúznunk magunkat a csávából.
- Van egyáltalán több is ebből az izéből...? - sóhajtottam fel. Még az is lehet, hogy ez igazából egy miniboss volt, őszintén szólva abszolút nem emlékszem már rá, milyen színű nevet láttam a feje felett. Vagy hogy egyáltalán néztem-e azt. Idegesítő volt, hogy gyakorlatilag semmi infónk nem volt, így nem lehet dönteni, pláne úgy, hogy Hina-chan legyen bármilyen tápos, ebben a repkedésben még eléggé kezdő volt.
- Fel akarom deríteni a koboldokat - jelentettem ki végül, a fejemet is felemelve - Van annyi időnk, vagy szét kell válnunk hozzá? - kérdeztem a fazont, bár őszintén szólva a szétválás gondolata még inkább visszataszító volt, mint az, hogy fekete indikátoros mobokkal fogócskázzunk. Viszont tudnom.. tudnunk kellett, hogy hol vannak azok a kis gnómok, és mennyien készülnek a falura támadni, hátha kezelhető mennyiség. Én egyedül lenyomtam pár százat, pedig még a "játék" is "ellenem" volt, hátha nem kell ilyen ön- és közveszélyes baromságokra pazarolni az időnket.

by **Kuradeel** Pént. Ápr. 08 2016, 20:34

lö minihsz

- Ch. - Vet oda Dradenünk egy vállvonást Mirika kifakadására. - Elképzelhető. Miért ne lehetne? Egy biztos van, ha van több is, eddig még nem mutatták meg a pofijukat nekem.
- W-what? Háthh, - nagy sóhaj közepete vált át szlenges, angolos japánra. - Oké. Nem tűnik nagyon tutinak, hogy nekirohanjunk a Titánnak, de olyan sok időnk sincs felderítgetni. Annyit tudok, hogy északról jön a fősereg.... de ez nem jelenti, hogy ne lennének kisebb állomásaik... de ti döntötök.

by **Hinari** Kedd Ápr. 19 2016, 13:11

Egy biztos volt, mégpedig az, hogy semmit nem tudtunk. A felvázolt ötleteimre sem kaptam pontos választ, ott is hagytam tenyerem a faág göcsörtjén, lemondóan nézve a rücsköket egy darabig. Mirinek pedig ezúttal is igaza volt; ebbe nem lehet csakúgy, minden információ nélkül belefogni. Szétválni viszont én sem akartam. Tekintetem csak azután emeltem fel, hogy a lány kimondta, mit szeretne, pillantásom róla az npc felé vándorolt, ám Draden nem válaszolta meg a talán legfontosabb kérdést. Mire van még időnk? Így pedig egyszerűen nem lehetett.
Felálltam, elhúzott szájjal kémlelve észak felé, majd sóhajtottam és lenyitottam a minimapot. Hátha értelmesebb feleletet kapok a harcostól, mint korábban az elftől.
- Szóval itt van Ern – mutattam a pontra – És valószínű erről jönnek a koboldok – húztam végig az ujjam a térkép tetejétől a városig – A kérdés, hogy a titán maga hol, merre található? – néztem fel Dradenre kérdőn, hisz ettől nagyban függött a küldetés sikere, és az is, hogy szét kell-e válnunk végülis, vagy sem. Ha a mob nem volt olyan messze a seregek vonulási irányától vagy éppen nem volt a falutól teljesen ellentétes irányban, akkor meg lehet oldani úgy, hogy együtt maradunk. Akkor még van esély rá, hogy nem futunk ki az időből. Ellenkező esetben viszont mindenképpen külön kell továbbhaladni, ám hogy én egyedül vállaljam a csali szerepét… nem, semmiképpen sem lett volna szerencsés. Elgondolkodva bámultam az amúgy elég nehéz szerkezetet magam körül: biztos segítene… ha tudnám használni. Mármint profi szinten. Legalább úgy, ahogy Miri és az npc. De reálisan megnézve a helyzetet, hiába volt meg hozzá az akrobatikám, ha a tapasztalatom nem. A továbbiak tehát Dradentől függtek, én pedig őszintén reméltem, hogy a férfi tudni fogja a titán helyét a térképen. De hát, csak tudja. Nem véletlen vezet épp ő minket, nem?

by **Kuradeel** Csüt. Május 05 2016, 11:42

14

A sárc nézi a térképet majd megmutatja, hogy merre van feltételezhetően a titán, és hogy nagyjából arról jönnek a koboldok mint mondtad Hinari, csak hogy nem tudni mennyien és hogy a fősereg mellett lesznek e többen más irányokból. Majd megmutatja Mirikának is.

//sorry a paintért de nem volt lelkierőm szebbett csinálni >< //

by **Mirika** Szer. Május 11 2016, 15:42

Rámeredtem a térképre. Igazából a minimapot még olyan nagyon nem tanulmányoztam ezen a környéken, szóval kellett egy kis idő, amíg felmértem a helyzetet. Tőlünk keletre van a város egy nagy mezőség közepén, vagyis a koboldok nem fognak tudni meglepetés támadást indítani, vagy nem várt helyekről felbukkanni. Ugyanakkor a "mi" titánunk érkezése is hamar fel fog tűnni, ráadásul nem használhatunk az út végén fákat arra, hogy gyorsan haladjunk, a futás meg olyan... izé... Most hogy vegyük fel a versenyt hétmérföldes lépésekkel? Baromság... Ráadásul ahogy a fickó mutogatott, az is kiderült, hogy totál más irányban kell keresni azt az óriást, mint amerre a város van, konkrétan innen egy baromi nagy kerülő elrángatni azt az izét Ernig, és ha annyira sürget az idő, szerintem sanszos, hogy a koboldok előbb elérik a várost, mint mi egy olyan vackot terelgetve.
- Hina-chan, én elindulok a város felé, és azon keresztül megyek északra, hátha szembejön az a sereg. Te mit akarsz? Megpróbáljátok megkeresni azt az izét? - kérdeztem, miután lassacskán dűlőre jutottam a dolog fölött. Ha az egész terület fás-erdős lenne, akkor szerintem képes lennék megtenni ezt a kerülőt úgy, hogy nem veszítek időt, de így nem tudom... Mindenesetre mégis jobb, ha én megyek egyedül, biztosabban és gyorsabban használom ezt a szerkentyűt, a szöszire meg tud vigyázni a srác. Aztán persze simán lehet, hogy velem tartanak és hagyjuk a fenébe a titánt.
- Bármi is van, egyedül nem bocsátkozunk harcba, oké? - kérdeztem megerősítésképpen. Együtt megyünk neki a koboldoknak, együtt csalogatjuk a titánt, együtt nyúzzuk meg ezt az NPC-t, együtt zuhanyozunk a nehéz nap végén, stb :3

by **Hinari** Csüt. Május 12 2016, 21:46

Nem feleltem rögtön, s most valahogy az imént megtalált göcsört is ideálisabb opciónak tűnt, mint szembenézni Dradennel, Mirivel és a térképpel: ideges voltam, nem is kicsit, ugyanis nem akartam szétválni. A lábammal babráltam tehát a faágon lévő dudorral, majd miután rájöttem, hogy nem olyan érdekes, hogy hosszabb távon lekössön, egy sóhaj kíséretében pillantottam fel végül a többiekre.
- Igen. Nem tudom. Kellene – feleltem, bizonytalanul fordulva abba az irányba, amerre a térkép alapján a titán lakhelyét sejtettem, s próbáltam meggyőzni magam, hogy nem lesz semmi baj. Pedig bőven volt, már most: még ha el is sajátítom a ManouverGear használatát, én is láttam, hogy ez csak egy bizonyos pontig fog működni, kivéve persze, ha még az erdőben kapjuk oldalba a vonuló sereget - amire, tekintettel a dolgok állására, igencsak kevés volt az esély. Vártam egy kicsit, mélyen beszívva a levegőt, majd döntöttem:
- Rendben. Akkor mi megkeressük azt a mobot, és szólunk, ha megtaláltuk – bólintottam, elsősorban Mirihez fordulva – Ahogy meglátom, rögtön írok neked, és te is írj, ha eléred a sereget. A pontos koordináták ismeretében remélhetőleg ki tudunk okoskodni valamit – eresztettem el egy halovány, de biztató mosolyt, s örültem neki, hogy a rendszer úgy lett felépítve, hogy mindenkit nyomon tudjunk követni, aki rajta van a barátlistánkon – De egyedül semmiképpen sem fogom megtámadni a titánt. Akár érkeznek a koboldok, akár nem – tettem hozzá egy az előzőnél sokkalta határozottabb hangnemben, megerősítve Miri szavait, de ezt már az npc harcosnak szántam, és ezúttal nem érdekelt, hogy tetszik-e neki, vagy sem: nem voltam ostoba, sem pedig meggondolatlan, és jól tudtam, milyen kockázatot rejt magában, ha magunkra haragítunk egy lila vagy éppen egyenesen fekete indikátoros mobot. És még ha voltak is módszereim a távol tartására, egyáltalán nem volt biztos, hogy éles helyzetben majd minden működni fog. Persze ameddig lehetett, együtt mentünk, és én addigis tanultam: megnéztem, hogyan időzítenek a huzalok kilövésénél, hogy mikor ugranak és hogyan mozognak a levegőben, és próbáltam leutánozni őket. Amikor pedig pihentünk, vagy még indulás előtt ha sokáig maradtunk helyben, lenyitottam a menüm, és írtam pár sort Jeanie-nek, hogy küldje fel ide Nestort: a sárkányon lovagolva sokkalta gyorsabb lesz az út át a mezőn; és mi nem voltunk abban a helyzetben, hogy bármilyen segítséget nélkülözni tudjunk.

by **Kuradeel** Hétf. Május 23 2016, 11:56

Füst.
Földrengés.
Majd szemtől szembe tallákoztok vele
[küldetés] Airborne - elveszettek - Page 2 A1_2014_5_8_n6ycdc8a9b

Mirikával üdvözölhetitek egymást.
A forró levegő az arcotokba csap, a fák megdőlnek, leeséssel fenyeget titeket a helyzet, és hát ha lezuhantok abból szép kis sebződés lesz.
Természetesen a Fekete indikátor elmaradhatatlan a fejéről.
Draden használhatatlan. nem számított erre, és egyelőre próbál nem alázuhanni....

by **Mirika** Szer. Május 25 2016, 15:49

Megegyeztünk. Szuper, végre mehettünk, amerre láttunk, bármekkora őrültségbe is hagytuk belerángatni magunkat Rolling Eyes

Sokszor utáltam már magam azért, hogy a felelősségérzetem nem hagy békén, és olyan dolgokba megyek bele, amikbe igazából nem akarok, mert különben valaki, vagy esetleg én is, bajba kerül, és akkor jönne ez a hülye lelkiismeret-furdalás, hogy én tehettem volna valamit, meg minden. Elég csak azt meglesni, hogy reagáltam pár barátom halálára, mindegyikük ugyanazt csinálta, és én egyiküket se tudtam megállítani abban, hogy egyedül akciózzon, és persze magamat hibáztattam, ami tök hülyeség volt. Aztán hiába láttam be, akkor is felzabált belülről a bűntudat. És még engem tartanak erősnek Rolling Eyes

Hát, majd mellélőttem az első szigonnyal, vagy mivel, mert kis híján leestem az ágról, annyira megbillentem a földmozgástól. Az akrobatika szintem kisegített, de az a célzásban nem segített, úgyhogy elég csálén állt bele a kiszemelt fatörzsbe az az izé, én meg ugye automatikusan lendültem utána, mert már elindítottam a mozgást. Elég rázós utam volt a következő faágig, mert ugye egy ilyen után baromság lett volna nem körülnézni, hogy mégis mi a fene történt. Hát baj történt, az. Baj? Franc tudja Rolling Eyes

- Hallod Hina-chan, nem muszáj írnod most nekem - kajabáltam át, de úgy igazából kicsit megfagyott az ereimben a vér, hogy finoman fogalmazzak, szóval izé... kicsit remegősebb lett a hangom a vártnál. Meg a lábaim is. Lehet, hogy már összefutottunk egyszer, de ez még másodszorra is rohadt félelmetes volt. Akár támad, akár nem. Szóval azután, hogy sikeresen visszatömködtem a szívemet a helyére, megállapítottam magamban, hogy én ezt a monstrumot sehová se fogom elcsalogatni, mert a legszívesebben olyan messzire kerülnék tőle, amennyire csak lehet. Csak izé... hát, a lábaim nem nagyon akartak engedelmeskedni >.>

by **Hinari** Szomb. Május 28 2016, 15:55

Az Észlelésem, na az nem jelzett. Vagy lehet, hogy igen, csak épp abban a pillanatban már azzal voltam elfoglalva, hogy ne zuhanjak alá az ágról, olyan hirtelen bukkant fel ez a valami, amiből előszörre nem is láttam mást egy vörös foszlányon kívül. Meg, nem is nagyon őrá figyeltem: a fák dőlésével együtt az ág is kiszaladt a lábaim alól, én pedig mire egyet pisloghattam volna, már zuhantam lefelé, és csak reflexből lőttem ki a szerkezet kötelét a hozzám közelebbi, vastag fatörzs irányába, hogy aztán, közben a kezeimmel is megkapaszkodva lógjak a semmi fölött, levegőért kapkodva.
- A… ha – nyögtem a lány irányába, még mindig dobogó szívvel – Szóval ez az a mob, ami elvben ártalmatlan, amíg nem támadjuk – húztam fel magam egy az előzőnél jóval lejjebbi ágra, felfelé hunyorítva, hogy mostmár rendesen is megnézzem magamnak ezt a szörnyet. Nem volt éppen kicsi, sem pedig szép, a vigyora ellenére sem, amit megvillantott nekünk a száz fogával – Rendes volt tőle, hogy elénk jött – kommentáltam, de azért két kézzel kapaszkodva a fába, minden erőmmel, hogy elnyomjam az önkéntelenül is előjövő remegést. Fekete indikátor. Mert mi más? Nagyon nem tetszett így ez a helyzet, Draden most komolyan azt várja, hogy támadjuk meg, ezt? Szerintem kevesebb esélyünk van, mint egy szúnyognak a békák között…
- Egyáltalán ezt kerestük? Vagy több ilyen is él ezekben az erdőkben? – kérdeztem a harcos npc-t, hogy addig is csináljak valamit, mert az teljesen biztos, hogy amíg nem beszéljük meg a konkrét tervet, én aztán hozzá nem fogok érni ehhez a monstrumhoz. Se ujjal, se katanával, de még egy odavágott fadarabbal sem. Addig jó, amíg nem jelez a rendszere támadó szándékot. Persze a lopakodásomat azért bekapcsoltam, ha ugyanis igaz az, amit a férfi pár perccel ezelőtt mondott, a titán nem fog észrevenni, ha elbújok előle. Csak megvártam, amíg másfelé néz, vagy legalábbis nem egyenesen rám… majd fölmásztam a lombkoronaszintbe. Sűrű, zöld levelek, a kilátás mondjuk nem volt éppen szép, hisz mindent eltakart a füst és a mob vöröslő húsa, de a célnak azért megfelelt: úgysem terveztem egy gyors pm-nél több ideig ott maradni, főleg ha útközben kitaláltunk valamit. Vagy ha Miri felé mozdult. Akkor már más taktikát igényelt a helyzet, bármennyire is terveztünk addig esetleg mást vagy éppen hasonlót.

by Ajánlott tartalom