[Küldetés] Airborne - Várvédők

by **Kuradeel** Csüt. Feb. 18 2016, 22:16

Résztvevők:
Kiwi
Ai chan
Danee
Kurama
Miu
Desdemona
Shakan
Chariton
Yachi
Joey
Stingray

Határidő: 5 nap/kiskör és nagykör.

Csoportok lesznek és kiskörönként lesznek mesék. Minden csoportnak a saját reagjaikra kell figyelniük, ha lesz más is amire kell, azt Mesélőiben jelzem.
Nem eszeveszett tempót kérek, de belátható időt. MIvel sokan vagyunk, nyugodt szívvel fogok kihagyni embereket. Cserébe be lehet szállni lemaradás után is.
A retorzió ugyan kevesebb lesz, de lesz! Főleg, ha jk nem tud írni a kimaradó miatt.
A kimaradókat bokszoljátok le egymás közt., fontos a haladás, mivel van következménye annak is, ha egy csapat lassan halad és annak is, ha gyorsan. (utóbbinak pozitív)
_________________________________________

Az első "mesélőit" Mindenki püben kapta meg!
~aki kétszer is, az az első levelet vegye alapul, aki egyszer sem, az írjon rám! (remélhetőleg nem lesz ilyen)
A város, Ern, a minimapon megtalálható. Az 5. szint erdőségében megbújó, többségében npc lakta hely, mivel Védett övezeten kívül esik.

_______________________________________________

Még valami!
4 alternatívát kaptatok. Válasszatok ki egyet közülük, és ahhoz írjátok meg a hszt, illetve a hsz elejére írjátok ki, hogy melyiket választottátok.
Thnx.
Jó reagolgatást. Smile

by **Stingray** Pént. Feb. 19 2016, 11:50

Narancs V3.
Egy kereskedő jött, a messze földön híres Stingrayt keresve. Veszélyes útra indult kobold földeken át, egy titokzatos városba, amiről még nem is hallottam korábban. Természetesen elfogadtam, hisz nagy jutalmat ajánlott érte, és keresve sem találhattak volna alkalmasabbat a feladatra. Útra keltünk hát a karavánnal, és estére el is értük a kobold földek határát. Vadászni indultam a sötét mocsárban, de nagy vadak helyett, csak egy buta békát láttam. Csak nézett bárgyún a kis brekegő, és bár mob volt, de furcsán békeszerető. Sokat azonban nem gondolkozhattam, mert egy csapat fegyveres kobold ugrott elő a bokrokból. Felemeltem az íjam, de nem tűntek túl ízletesnek, így inkább nem lőttem. Mint kiderült, csak akkor hajlandóak átengedni a földjükön, ha legyőzöm a gonosz elfeket. Természetesen elfogadtam, hisz mindig segítek, ahol csak tudok. Elmentünk hát az elfek földjére, és ők az íjamat meglátván, elbizakodottan hívtak ki egy versenyre, amit természetesen elfogadtam. Négy elf, négy céltáblára, fejenként két nyilat lőtt ki, és egy sem tévesztett célt. Elmosolyodtam. A hős Stingraynek ez bizony semmi. Egy nyíllal, két nyílvesszőt hasítottam háromfelé a négy céltáblán. Dühösen, fegyvereiket rázva gyűltek körém az irigy elfek. Ekkor azonban megjöttek barátaim, a koboldok, széthasítva pár elf torkot, és én sem haboztam elereszteni pár jól irányzott vesszőt. Hamarosan ismét a karavánnal voltam, és újdonsült kobold barátainkkal ettük a friss békacombot.
Narancs.
Végül felkeltem. Hogy mi köze van mindennek a narancshoz? Halvány lila narancshéjam sincs, de felébredve csak egy gondolat járt a fejemben. Narancs. Az indikátorom? Egyszer volt, ezer éve, de már zöld, mint az éretlen narancs. Narancs még az ég naplementekor, de ez sem tűnt jó megfejtésnek. Mi lehet még narancs?
Hát a narancs!
Ez az! Kiléptem a fogadó ajtaján, és kivételesen az aréna helyett, a piac felé vettem az irányt. Narancsot akarok bármi áron! Nem tudom, hogy létezik-e narancs ebben a játékban, de ha igen, én megtalálom, és ebben semmi sem állíthat meg. Meg kell tudnom, hol bujkálnak. Vajon egy hegy tetején, vagy a legsötétebb kazamata legmélyén? Esetleg a századik boss termében, vagy a legfelső polcon? Nem számít. Ugyanis míg meg nem találom, ez az egész csak egy értelmetlen szóvadász katyvasz lesz, de talán ha megtalálom, még akkor is, viszont akkor nem mondhatja senki, hogy nem haladtam semerre.

by **Danee** Vas. Feb. 21 2016, 11:36

Hasalok valami lelakozott, szálkamentes, de annál strapabíróbb asztalon, félig szunyókálva ölelem a sarkát az egyik kezemmel, a másikban egy kupa füle nem akarja, hogy elengedjem.
A levegő kellemesen meleg, a pocakom tele a jóféle babpörkölttel meg friss, ropogós, és belül puha kenyérrel, amikor a sok kósza duma között, ami mindenfelől hallatszik, egyszer csak kifigyelődik egy, amiben a sok, az arany és exp, no meg a régi szép idők frázis hangzik el
- Mhe? - mordulok fel, egy önkéntelen böffentés kíséretében
Kómásan kapaszkodom meg a kupában, éppen annyi erőt véve magamon, hogy a korsó az arcom elé kerüljön, én meg egyenesbe üljek fel
- Mithö mot-tyogtokoh tikh otta sa'okba'? - kérdezem illedelmesen mélyen meghajolva a kalandozó társaság előtt, még pedig annyira, hogy sikerül ismételten érintő támadást végeznem az asztal lapja ellen, méghozzá a homlokommal
- Méh hogy réghi szééph időh! - tiltakoztam, mielőtt újra visszaszenderedtem volna

Délután lett mire magamhoz tértem, addigra már friss víz fogadott a korsóban, és a fogadó asztaltársaságai is láthatóan lecserélődtek. Mogorván pengettem ki a koszt árát, keserű ábrázattattal konstatálva, hogy bizony már alig van miből
Kéne egy kis arany újra.
Meg kéne verni valakit az arénában, vagy esetleg valami rövid kis, könnyű küldit kéne letolni gyorsan
Lassan kezdtek visszatérni a babpörkölt utáni félbeszakított álom foszlányai az arany-exp-quest szentháromsággal együtt, és bár nem voltam meggyőződve róla, hogy igaz volt-e, amit hallottam, vagy csupán egy álom volt az álomban, de nem veszítek vele semmit se, ha vetek egy pillantást a főtéren kint álló hirdetőfalra
Így is tettem, és alig hittem a szememnek. Többször is el kellett olvasnom, mire tudatosult benne, hogy nem csupán káprázat, az amit látok.
Valóban ott volt a küldetés, amiről a kocsma népét hallottam beszélni
Na uccu neki, nyakamba szedtem a lába, hogy hamarost a kérdéses helyszínre, Ernbe érjek, ott aztán az első arctól meg is érdeklődtem
- Jó napot! Itt hirdetnek busás jutalom fejében várvédősdit?

Very1stOption

by **Chariton** Hétf. Feb. 22 2016, 00:03

||Kettőt lehet találni, negyedik opció. XD ||

Lehet le kéne szoknom a reggeli futásaimról és nekiállni farmolni. Ha logikusan tekintünk rá, nem éri meg. Emberekkel is ritkán találkozok...pedig ha őszintén beismerem magamnak, ez volt a legfőbb célja ennek. Persze, nem lehet okom panaszra ismerkedés terén. Nemrég ébredtem fel, máris egy (ha információim helyesek) erős céh tagja vagyok, amiből majdnem mindenkit ismerek is, ha nem máshogy legalább köszönés szintjén. Kezdem megszokni a harcrendszert is. Összefoglalva szép az élet? Mondjuk úgy. Persze mindig van hová fejlődni, ezt jól megtanultam kint is és itt is. A "nagyokhoz" képest alacsony szintű vagyok, gyenge felszereléssel. És hogy visszakanyarodjak a legelső gondolatomhoz, ezért is lenne hasznos ha reggelente is küldetéseket csinálnék, vagy -ahogy mondtam- farmolnék.
De nem ma reggel fogom elhagyni ezt a szokásom. Hogy is fogalmazzak...kaptam egy kis motivációt a futásra amikor megláttam hogy manók próbálnak erőszakkal elrabolni egy lányt. Egy szóba tömörítve kusza gondolataimat: francba. Miért? Mert a lány vörös indikátoros. Veszélynek teszem ki magamat azzal, ha megpróbálom megmenteni. A manókkal nagy valószínűséggel elbírok, legalább addig ameddig elfutunk (ha arra kerülne sor), de mi van ha a lány is megtámad? Nem tudom felmérni az erejét...vagy...de. Megsaccolni megtudom. Ha nem harcol legalább annyira, hogy elfusson, nagy valószínűséggel nem bír el velük. Tehát nem lehet annyira erős. Meg egyébként is...vállalok ennyi veszélyt azért, hogy megmentsem. Rendben, most hogy letisztáztam magamban a veszélyt, utat engedhetek lovagias és segítőkész énemnek: a próbáljuk megmenteni a lányt. Meg reménykedés, hogy nem sülök fel, bármilyen szempontból is.

Gondolom a dulakodás miatt nem vettek még észre. Most teszek arról, hogy feltűnjek nekik. Kiabálva elindulok a koboldok felé, fegyveremmel az oldalamon. Remélem nem lesz rá szükségem.
- Hé! Mit ártott önöknek az a lány, hogy így elakarják hurcolni?

by **Miu** Kedd Feb. 23 2016, 20:04

Tudom, hogy nem ajánlatos felmerészkednem ide az 5. szintre, mert a városban nem is léphetek be az én indikátorommal, meg persze ott vannak a koboldok is, de még is itt vagyok. Most idehozott a vadász idény, amit mindig én szabok meg magamnak, mert az előre megírt idényeket ugyan miért is figyelném. Rolling Eyes

Nystert azért igyekszem kerülni, mert nem akarok én az npc-k elől menekülni, meg ugye ott vannak a koboldok is. Meg ártani sem akarok senkinek sem, még a vadászatot is hamar eluntam. <.< Szóval most csak céltalanól keresem a helyem, közben pedig igyekszem kitisztítani a viharos gondolatokat a fejemből, ami elég nehéz, mert van egy pár. Rolling Eyes

Néha úgy érzem, hogy akár még embert is tudnék ölni és még élvezném is, viszont ennek az érzésnek mindig erősen ellenálok, ami elég nehéz feladat, mert nem sok minden tart vissza tőle. A világ szerencséje az, hogy túl nyuszi vagyok ahhoz, hogy el tudjam viselni a céltalan gyilkolászást. Egyelőre még mindig bőven elég nekem az az élmény, amit még a játék kezdetén sikerül szereznem, és ami miatt ilyen szép vörös lett az indikátorom. Viszont az utóbbi időben egyre jobban kezdek az őrület szélére sodródni és, ha egyszer elpattan az a bizonyos húr nálam, akkor onnantól nem lesz megállás. Eddig legalább a társaság feltöltött és segített távol tartania engem az teljes bekattanástól, de mostanra már inkább csak rutinnak érzem, ha találkozom valakivel és beszélek, esetleg harcolok vele és teljesen mindegy, hogy ismerősről van e szó vagy idegenről. Mostanra már vehetnének körbe akár ezren is a jó barátok és kedves ismerősök, én már akkor is egyre inkább az őrület felé sodródnék, aztán végül kivégezném az egész bagázst. Rolling Eyes

Már jó ideje bolyongok itt jobbra-balra és igyekszem küzdeni a mély sötétség ellen, ami annyira ki akar törni belőlem. Közben pedig a lábaim feladják a harcot és egyértelműen jelzik azt, hogy már pedig nem hajlandóak tovább vinni engem, így nemes egyszerűséggel a földre rogyok, majd elterülök és magamba szívva a természet energiáit, igyekszem pihenni kicsit, amiből végül alvás lett. Hátha kirabolnak vagy ölnek álmomban, de hát a szabadban alvás miatt valamiért sosem aggódtam, ezért is tudtam ilyen könnyedén elaludni itt kint. :3 Bár az biztos, hogy minden opcióra számítottam a felkelés pillanatakor. Valaki tényleg kirabolt és lelépett a cuccaimmal vagy a koboldok találnak rám, aztán ha nem végeznek ki, akkor kikötözve ébredek valahol máshol vagy más játékosok cipelnek el valahova máshova vagy fel sem ébredek, mert kivégeztek. De azt nem vártam, hogy pont hegyesfülűekbe botlok, pontosabban ők botlanak belém. <.< Aztán azt tényleg nem vártam volna, hogy az a szerencse ér, hogy nem végeznek ki, hanem ott állnak felettem és néznek rám bután, aztán viszonzásul én is csak nézek ki bután a fejemből, ködös tekintettel, hisz még magamhoz se tértem igazán, még az is megeshet, hogy ezt csak álmodom és igazából még fel sem keltem…

/4) Elfek. - Suspect

by **Yachi** Szer. Feb. 24 2016, 15:54

Várvédés \o/

Íjammal a vállamon álltam a nagy tábla előtt, és böngésztem a kiragasztott papírok tartalmát. Meg a külcsínt is vizsgáltam, annyira ritkán álltam meg itt, hát most jó alaposan végigtanulmányoztam az összes hirdetést, és magamban elemeztem őket. Színes papírokkal, színes betűkkel, rajzokkal próbáltak figyelemfelkeltőek lenni, ígértek fűt-fát, izgalmas kalandot, nagy kincset, fele királyságot és a legkisebb királylány kezét, de pont emiatt volt mindegyik egyforma és hamis. Egy időben gyakran álltam ide és kerestem valamilyen kalandot, de körülbelül ötből négyszer nem találtam semmi érdekeset, és az ötödikben is csalódtam végül, úgyhogy leszoktam róla. Egyébként sem az voltam, aki vég nélkül űzi a küldetéseket, nem szórakoztattak és nem jelentettek izgalmas témát sem a készülő könyveimhez. Pláne így, hogy a nagy részük nyilvánvalóan hazugság volt. Most azért voltam itt, hátha változott valami, de semmi.
Egy hirdetés mégis volt, aminél egy kicsit többet tűnődtem. Nem maga a küldetés érdekelt, mert ugyanolyan céltalan harcolás volt, mint a legtöbb, én pedig nem szerettem ezt az aspektusát a játéknak. Mondhatni az MMO-nak magának az alapkoncepciója sem jött be, a szörnyek ráadásul félelmetesek voltak. Még csapatban is tartottam tőlük, amikor pedig megvédtek a társaim. Hümmögve gondolkodtam rajta, de végül elég őszintének gondoltam ahhoz, hogy eldöntsem, megnézem magamnak, hátha teljesülhet egy régi vágyam, és kipróbálhatom magam egyfajta haditudósítóként *.*
Egyedül persze nem vágtam volna neki az erdő közepén lévő városkának, úgyhogy kerestem magamnak kísérőt, és ez végül egy NPC karaván lett, az egyik szekérben megbújva még relatíve kényelmes utam is volt, ha a zötykölődést nem számítom kellemetlenségnek. Irány tehát Ern, a helység, amiről még sose hallottam, de most talán ostrom alatt áll!

by **Joey Chrome** Szer. Feb. 24 2016, 16:23

4. Opció

- He? Mi kéne, ha volna uram? - pislogok álmosan az NPC-re, mivel az váratlanul leszólított. Egész éjjel nem tudtam aludni, mert valami büdös kölyök valami Erzsi nénit kereste az ablakomnál két döglött libával a kezében. Hát meg is dobtam egy kődarabbal! Legalább nem voltam annyira álmos, hogy valamelyik plüssbabát ragadjak meg tévedésbőé, amit karácsonykor kaptam azon az eseményen, mert az egyáltalán nem fájt volna a kölyöknek, de még el is vitte volna eladni, vagy a húgának, vagy egy kislánynak, stb, stb, stb. Na de vissza a jövőbe, vagyis a jelenbe: az NPC, aki egy karaván (kalandra hív az íze!) megkért, hogy pár karaván taggal menjek vissza ahonnan jöttek, valami Ern-be, mert valami gebasz van ott, s kell a segítség a városnak.
- Oké, menjünk! - ébredtem fel gyorsan, mert a védőrség mindig éber, így mikor indult a karaván pár tagja, mentem velük. Azért megnéztem, hol ez az Ern, hogy még nem hallottam róla… lehet, ez egy ilyen „küldi-helyszín”? De a minimap-on rajta van, már látom. Bár azt pont nem látom, milyen úton megyünk, így csak reménykedhetek, hogy nem valami rohadt veszélyers ösvényen megyünk keresztül. Bár… mondjuk az 5-ös szinten a Ronda Bukottak-on (Árnyjárók) kívül mi más lenne még veszélyes, mikor már a huszonegyedik szintet taposom a gyilkosokon kívül? Max a hackolt ultra-giga-erős mobok. XD De olyanok szerencsére nincsenek, hiszen a rendszer egyértelműen feltörhetetlen… ugye? Hát… most már nem vagyok ebben olyan biztos, hanem inkább csak remélhetem, hogy tényleg feltörhetetlen, s nem úgy jön el a vég, hogy egyszerűen resetelik az agyunkat. 8S

by **Shakan** Szer. Feb. 24 2016, 20:41

3-Erdő

Mint eddig oly sokszor, most is sikerült nagyon szépen eltévednem. Már nem is tudom mért jöttem el erre. Azt hiszem hallottam valami városról, ami itt volt.
De határozottan nincs itt. Itt csak fák vannak. Olyanok, amik miatt nagyon sokszor el szoktam tévedni. Hisz az egyik jobban hasonlít a másikra, mint a másik az egyikre. És ha elmegyek az egyik mellett, akkor mindig olyan érzésem van, mintha már elmentem volna már mellette. Ez engem ez azonban nem zavar, mert egy csomó útvesztős filmből tudom, hogyha folyton csak jobb irányba kanyarodok, akkor előbb vagy utóbb ki lehet jutni az útvesztőből.
Ráadásul valaki nagyon unalmasnak csinálta meg ezt az erdőt, mert minden negyedik kanyar után, ugyanaz a kép tárul a szemem elé újra és újra és újra.
Én azért sem adom fel a dolgot, és követem az utat, amit elterveztem magamnak. Egy fél órát elszórakozom itt magammal, de ezek után, már azt is látom, hogy ez egy nagyon de nagyon nagy erdő, és még nagyon sokat kéne mennem, hogy elérjek a végére, ezért inkább úgy döntök, hogy megfordulok, és lesétálom az egész utat, amit egész eddig megtettem az erdőben. Annyira nem lehet nehéz. Hisz csak annyit kell csinálnom, hogy mostantól balra fordulok minden kanyar után. Az első pillanatban örültem, hogy végre valami mást is láttam, mint a folyton ismétlődő fákat, azonban az örömöm nem tartott sokáig, hisz a negyedik kanyar után ismét elkezdtek ismétlődni a fák. De azért sem adom fel a dolgot, már nem kell sok, hogy visszaérjek oda, ahonnan elindultam. Maximum egy fél óra, és kijutok az erdőből pontosan ott, ahol bejöttem. Tehát újult erővel kezdtem neki a folyamatos balkanyarokhoz.

by **Desdemona** Pént. Feb. 26 2016, 00:21

/4. Opció

Csupán a szokványos szürke hétköznapjaim tengetem, és nekem kifejezetten megfelelnek a nyugodt és unalmas napok. Nem igazán hajtom a küldetéseket és fejlődést sem. Mostanra sikerült kialakítanom a magam kis életét itt bent a játékban, ami nem igazán izgalmakkal és harcokkal teli, de nekem még a szürke és másoknak unalmas napok is eseménydúsabbak, mint a kinti világban megélt napjaim. Sokan próbáltak már rábeszélni arra, hogy használjam ki a jobban a SAO-tól kapott szabadságom, viszont én jól megférek a bőrömben így is. Viszont néha az én szeretett szürkeségembe is keveredik egy kis szín. Most éppenséggel ezt a színt egy npckből álló karaván hozta el nekem. Akik valamiféle Ern nevezetű helyről jöttek és elmondásuk szerint el kéne ott a segítség. Kissé meglepett, hogy pont engem sikerül megtalálniuk a kérésükkel, bár mióta Aisu még jobban szemet szúr az embereknek, azóta elég gyakran próbálnak meg ide-oda beszervezni, hogy segítsem ki őket. Bár igaz azok a felkérések inkább mobírtásról szolnak, amiket a legtöbbször elutasítok, viszont most más a helyzet. Bár még megtörténhet, hogy egy kisebb seregnyi mobtól kell megtisztítani a várost, viszont az npcknek sikerül túlságosan is meggyőzőnek lenniük, így némi huzavona után rábólintottam a dologra és csatlakoztam ahhoz a néhány emberhez, akik visszatérnek Ernbe. Jobban belegondolva még nem is hallottam erről a városról. Bár elég sok települést nem ismerek és még nem is jártam bennük, viszont hallomásból azért szoktam ismerni őket, viszont Ern városának a neve teljesen új volt nekem, és igazából azt sem tudom igazán, hogy mire is sikerül vállalkoznom, nem ártana megérdeklődni, még mielőtt valami olyanba nyúlok, amibe nem kéne.
-Elnézésüket kérem, de valahogy ezt az apró részletet eddig elfelejtették közölni eddig. Tehát, pontosan milyen jellegű segítségre is van szüksége a városnak? Mi történ ott és mennyire nagy a gond?

by **Kuradeel** Szomb. Feb. 27 2016, 22:52

Nah.
Csapatok lesznek.
A csapatok közt lesznek átjárások, de ilyenkor mindig lesz jelezve mesélőiben.
SZAL!
Minden mesélőiben jelezni fogom, hogy ki kivel van. Wink

Team Ern
Danee

Team Karaván
Yachi
Joey
Desdemona

Team Elfek
Miu
Shakan

Team Narancs!
Stingray
Chariton

Team Késők
Kiwi
Ai chan
Kurama

___________________________________________

Team Ern:
Danee, elsőnek érkeztél el a nyüzsgő városkába és szemed elé tárul.. várjunk! Nem! o.O
*Visszapörget*
Nah szóval, jól tudod merre van Ern városa, hiszen jó úton haladsz, azonban elfeledkeztél egy pár dologról.
Ezt a szintet szinte kivétel nélkül, most a koboldok uralják.
Bele is botlasz úgy egy 20 fős seregbe.
Még nem láttak meg, de a szagod felkeltheti a figyelmüket.
Van lopakodásod? Menekülsz, vagy harcolsz?
Kerülőút esetleg?
A koboldok a Főúton haladnak, nem törődnek veszéllyel, láthatóan biztonságban érzik magukat. Egyelőre nem látsz olyat közöttük, amelyik vezér látszatát keltené.

Team Karaván
Yachi, ahogy én látom az utad első szakasza elég eseménytelenül telt el. Minden izgalmat nélkülözve, de ezzel együtt a veszélyt is, hiszen a sao egy veszélyes világ. Jó ha az ember tudja mi az ameddig elmehet.
De aztán a karavánotokhoz, csatlakozik egy újabb szekér, és játékos hangját hallod meg.
- Elnézésüket kérem, de valahogy ezt az apró részletet eddig elfelejtették közölni eddig. Tehát, pontosan milyen jellegű segítségre is van szüksége a városnak? Mi történ ott és mennyire nagy a gond? -
Desdemona kis huzavona után sikerül megegyeznetek az npc-kkel, és már úton is vagy a különös város, Ern felé.
Egy öreg válaszol kérdéseidre, miközben a kis szekeretek (és a három szekérnyi karaván) csatlakozik egy másik karavánhoz. Ti pedig egy nagyon hasonló lovas szekér mellé álltok be. Haladtotokban hangzanak el az öreg szavai.
- Nagyon régen volt már, hogy Ernt megtámadják. Tudod, kis hölgy, mi termeljük ki nagyon sok tartomány élelmiszereit. A lenti és fenti világokban is jártak kereskedőink. De most kicsi szörnyszülöttek vették be magukat a közeli erdőkbe. Félünk, tudod. És készülődnek. Nemsokára Ern sorsa eldől....
Lassan beszél és öreg is már, nem csoda, hogy a hosszú beszéd végén köhögni kezd.
Joey pedig az úton halad, amikor egy tábort vert Karaván, ami Yachi és Desdemona utazik, közelébe ér.
Egy npc férfi szólítja meg. Arra kéri, hogy tartson velük, azaz, egy részükkel "vissza" Ernbe, mert elkél a segítség.

A kis karaván letáborozik, de csak annyira, hogy megtárgyalják, mennyi szekér megy Nysterbe, és mennyi Ernbe.

Team Elfek
Miut pár vörös indikátoros mob; kék szemű, hegyes fülű, hosszú szőke hajú elfek fedezik fel. Elé hajolnak, mosolyognak rá, majd talán csak szerencsével, de kihasználva a lány pillanatnyi gyengeségét, egy botot tesznek rá hosszában és rá kötözik kezét lábát.
Egy elf a fejénél, egy a lábánál foglal helyet, felemelik, és mosolyogva viszik tovább, ki tudja merre. Suspect

Egy-egy elf pedig két oldalt halad.
- Te, fogtunk egy kalandort. :3 - Vigyorog az egyik oldalt lépkedő.
- Szerinted vad? - Mindegyikük pont ugyanolyan, csak a hangjukból és abból tudsz következtetni, hogy melyikük beszél épp, hogy honnan jön a hang.
- Nem tudom, de általában jobb ha megkötözzük őket. Én nem szívesen hagynám itt a fogam egy baleset miatt.
- Elvisszük a főnökhöz, hátha alapon? :3
- Persze :3 - Konstatálták a többiek szinte egyszerre a felvetést.
Shakan, még az erdőből haladsz kifelé, amikor hangokat hallasz meg és nem soká a tulajdonosai is felbukkannak. Egy megkötözött játékost visz négy elf mob, és önfeledt, vidám csevejbe bocsátkoztak közben. Nem vesznek észre téged, láthatóan nem tartanak veszélytől. A játékos ugyan fogolynak látszik, de az életcsíkja makulátlan. Nem esett bántódása, feltételezhetően.

Team Narancs!
Chariton hősies üvöltése meghozza a gyümölcsét és a körülbelül öt, hat fős manó csapat szétszéled. A kislányt a földre ejtik, de mire odaérnél felpattan és se szó se beszéd futásra veszi a szitut.
Ezzel azonban nem ér véget a kis kaland. A vörös indikátoros lány járókelőbe botlik, sőt el is tanyál.
Stingrayt talán tudat alatt vitte az útja a piac felé, azonban nem jutott el odáig, mert az egyik saroknál egy vörös indikátoros lány botlik belé, és kis híján (vagy ténylegesen is?) fel is dönti.

Team Késők.
Írjatok a pü egyik szituációjára egy hszt.
_________________________________
Határidő: Jövőhét péntek, (és szombaton írok)

Shakan reagján meg végig röhögtem, köszönöm! xD

by **Miu** Vas. Feb. 28 2016, 23:13

Kellemetlenül kellet megtapasztalnom, hogy már nem alszom, igenis ébren vagyok és igenis meg lettem kötözve. Na, meg azt sem kell kihagyni, hogy már visznek is a beszélgetésük alapján a főnökükhöz, de ahogy kivettem a szavaikból semmi különösebb céljuk sincs, csak ezt csinálják, mert mé’ ne. Suspect

Viszont nekem meg akkor most kéne okosnak lenni és valahogy meglógni, bár érdekelne, hogy igazából mi történne, ha eljutnék ahhoz a főnökhöz, de így megkötözve és lógva nem igazán van kedvem utazni.
-Hééé! Dinkák, még is mire jó ez? Ez így kicsit sem kényelmes, plusz van nekem lábam, amin tudok menni, nem kell engem cipelni. – nem hinném, hogy túlságosan meghatják őket a szavaim, de most csak lógjak itt csendben, az túl unalmas út lenne, főleg úgy, hogy semmi érdekeset nem lehet hallani ezektől az elfektől sem – Egyébként meg, honnan feltételezitek azt, hogy kalandor vagyok? Mi van akkor, ha nem vagyok az? Nézettek meg, hogy mi van a fejetek felett az enyém felett is van és pont ugyanolyan színű, mint a tiétek… Vagy ti csak helyi szépfiúk vagytok és ennyi? Egyébként meg buták vagytok, mint egy kő? Eresszetek!! Felőlem mehetünk a főnökötökhöz, ha ti nem kötözködtök, akkor én is békén hagylak titeket. Viszont, ha végig így fogtok cipelni, akkor elérem, hogy a vezéretek végeztessen ki titeket. Komolyan, lesz itt még ne mulass, azt garantálhatom. ˇ^ˇ Szóval, engedjetek el végre!!! >.<
A legutóbbi küldetésembe is csak üresfejű elfek voltak és elnézve ezeket, ők nem azok közé tartoznak, viszont semmivel se okosabbak, sőt tán még butábbak is. Pedig az elfekről azt regélik a legendák, hogy egy intelligens és fejlett faj, viszont ezek itt biztos, hogy nem az eszükről híresek. Érdekelne, hogy milyen lehet találkozni egy olyan tényleg igazi elfel, aki használja is a fejét és nem csak egy nagy rakás üres pixel halom. Rolling Eyes

by **Danee** Hétf. Feb. 29 2016, 16:46

Nem jóóóó! Határozottan nem jó!
Atya ég, hányan vannak ezek? - lapítok az út melletti bokorban
Kettő, négy, hat, nyolc... azokkal ott egy tucat, és amazokkal... majd két tucatnyi kobold... túl sok!
Kazuma simán elbánna egy századdal is, de én koránt sem vagyok olyan gyors, mint ő.
Ráadásul ki tudja, ezek milyen szintűek!
Nem, én nem az az egyszemélyes hadsereg típus vagyok, bárki bármit is mondjon.
Nem specializálódtam lopakodásra, hogy zöldsapkásként csatangoljak az ellenség vonalai mögött.
Csak azt nem tudom, akkor mit keresek mégis itt?!!
El kéne bújni valami, nagyobb, erdős részen!

Torkomban dobogott a szívem, lázasan néztem jobbra-balra, de arra jutottam nincs túl sok esélyem elkerülni az őrjáratukat.

A lopakodás alapból nem jöhet számításba, a rejtőzködés, kerülő út nem túl esélyes.
Marad a teljes meghátrálás, A visszavonulás.
A hazatérés kristályt hívtam elő, majd az övtáskám gyorsrekeszébe csúsztattam, ha kell, rögtön kéznél legyen.
Nincs más út.
Amúgy sem hagyhatom csak úgy szabadon kóborolni ezeket:
Mi lesz, ha Ern városa alá érnek és csatlakoznak az ostromlók seregéhez?
Nem, nem, ezeket itt és most kell likvidálni, s ha túl nagy falatnak bizonyulnak, akkor bizony marad a visszavonulás a kristály segítségével.

Nem mintha sokat számítana a rajtam maradt régi készlet darabjai közül bármelyik is, de ha már itt vannak velem, hát lássuk némi hasznukat: megkenem a kopjám végét s a pajzsom felületét némi Gyenge Lassító Méreggel, majd az elhasznált kencés dobozt elpixelezve az övtáskából suttogó hullámkristályok egyikére kulcsolódik rá a markom.
Hallom a fejemben ahogy egyre csak mondják:

Használj! Dobj közéjük. Táncoltasd meg őket! Élesíts!

Megvárom, míg alig pár lépésnyi távolságba kerülnek, ahonnan már amúgy is észre fognak venni, bokor ide vagy oda, és a koboldok közé hajítom a mámortól remegő Hullám Kristályt.
Ismerve a mechanizmust, még a becsapódás elött elrúgom magam a földtől, egyenesen a koboldokra vetődve:
Ütöm-vágom őket, pajzzsal és teljes testtel lökdösve szét a lábon maradtakat, földre szorítva a kristály hatása alá kerületeket, kopjám élére túzve, ki csak ellenáll, Súlyemelésemmel elsodorva a bizonytalanokat.
S ha az ellen erősebbnek tűnne, mint, amire számítottam, hát segítségül hívom a hazatérés kristályt.

//használat: Gyenge Lassító Méreg + Hullám Kristály + Bekapcsolt Súlyemelés 1-es, és támadok

by **Chariton** Csüt. Márc. 03 2016, 00:10

Értelmes beszélgetésre vagy akár vitára számítottam, de úgy néz ki tévedtem. Manó "barátaim" ahogy meghallották hangomat, futásnak eredtek. Ez volt a dolog jó része. A rossz az, hogy a többesszám abban az esetben is megállja helyét, ha a lányt is alá veszem. Ugyanis amint a manók menekülőre fogták, a kislány is. Kislánynak néz ki...lehet az ijedtségtől van? A végén még mégnagyobb bajba keveredik így. Meg egyébként is...érdekel a története, hogy jutott ide, miért vörös. Megismerkednék vele. Elkezdtek futni utána, s közben próbálom jobb belátásra téríteni:
- Állj meg, nem akarlak bántani! Csak érdekel mi történt... - ha ez nem vállik be, akkor jön a többi szokásos monológ, amit ilyenkor bevetnek. De várjunk csak...mit is szoktak ilyenkor bevetni? Míg ezen gondolkozom, fel sem tűnik, hogy a lány beér a piacra. Nem vagyok gyorsabb nála, nem tudom beérni, ha le nem kell lassítania. Például, itt, ahol most vagyunk, jó néhány ember között. Aztán miután betérek egy sarokra a lány után, látom, hogy a hölgyemény már a földön. Ez megoldódott. Legalábbis nagyon remélem hogy nem fog megpróbálni tovább menekülni. Nincs elég pontom a kitartáson, hogy sokáig bírjam ezt a rohangálást utána, ráadásul a városi környezetnek negatív oldala is van: a sikátorok és épületek sokaságában könnyebben le tud rázni. Minél hamarabb rá kell vennem, hogy hajlandó legyen beszélni velem
- Segítsek felkelni? - nyújtom felé a kezem - beszélgetünk kicsit?

by **Yachi** Csüt. Márc. 03 2016, 13:50

Az időt tétlenül ebben a világban nehezebb volt eltölteni. Odakint, ha fogalmazhatok így, mindig nálam volt a telefonom és a netbook-om, így ha netán utazni voltam kénytelen, ráadásul egyedül, mint most, könnyen el tudtam foglalni magam. Változatos szórakozást, vagy csak szimplán időtöltést nyújtottak ezek az eszközök. Viszont itt Aincradban nem állnak ilyesmik a rendelkezésemre. Újságok vannak, hébe-hóba, legfeljebb havonta jelennek meg, amatőr szerkesztési hibákkal teletűzdelve, bele-belapozok az egyikbe és pár sor olvasása után el is megy a kedvem attól, hogy informálódjak belőlük. Persze végül átnyálazom, mert muszáj, igyekszem kiszűrni belőlük a lényeget, ami vagy van, vagy nincs. Jó esetben ha érdekel egy téma, én magam megyek utána végül. De hogy saját kezembe vegyem az itteni médiát? Eszembe sem jutna: nem vagyok elég tapasztalt hozzá, kezdőnek számítottam. Helyszíni riportokat vagy a műsorvezetést bárki meg tudja csinálni, de egy igaz oknyomozó riport, vagy egy konkrét főszerkesztői feladatkör még jócskán meghaladta a képességeimet. Arról nem is beszélve, hogy én tévés voltam, nem vérbeli újságíró. Gyakornokként írtam utoljára cikkeket.
Elkalandoztam. Újság nem volt a kezem ügyében, úgyhogy jobb híján megpróbáltam aludni egy kicsit. Félig-meddig sikerült, a zötykölődés nem tette könnyűvé a pihenést, de mikor a szekér mozgása abbamaradt, mégis éberré kellett válnom, tehát legalább elbóbiskolni sikerült. Kikukkantottam a ponyva mögül. Újabb fogatokat pillantottam meg, az egyiken egy játékos is ült. Ezek szerint nem egyedül tartottam Ernbe, ez feltétlenül jó hír volt. Csak akkor volt értelme tudósítani valahonnan, ha van is miről, ugyebár ^^
- Koboldokról van szó, ugye? A kis szörnyszülöttek koboldok - csatlakoztam be, kíváncsiskodva. Megmagyarázna egy-két dolgot, hiszen a szint megszállás alatt volt végül is, igaz én nem érzékeltem belőle sokat. Nem voltak harcok, csak pletykák arról, hogy bánnak a játékosokkal. Mindig vidámnak kell lenni, azt hiszem. Ez nálam nem jelentett gondot, alapból is olyan voltam. Most pedig izgatott is, hiszen ha a koboldok megostromolják a várost, az egy jelentős fenyegetés ránk nézve. Kezd tényleges értelmet látni a jelenlétem, és a kobold invázióból egy igazán izgalmas fantasy sztorit lehetne kerekíteni. Ha itt most elég anyagot nyerek, könnyen lehet, hogy beleásom magam!

by **Joey Chrome** Csüt. Márc. 03 2016, 16:37

Ja tényleg, nem mondtam, mi előzte még meg a leszólításomat, azaz hogy kerültem én az útra! Na szóval az úgy történt, hogy nézegettem a küldetéstáblát, mert unatkoztam, mikor láttam egy olyant, hogy vigyek el egy tárgyat Lobriába, ami a 4. szinten volt. Na, mondom, marha könnyű, s elfogadtam, majd miután megkaptam a tárgyat, ami egy fadobozkában volt, indultam is. Na igen, annyi volt a bibi, hogy mint később túl későn észrevettem, nem oda vezettek a koordináták, hanem az 5. szint egyetlen erdejében! Ott rögtön meg is támadott egy csapat agresszívabb feminista, mert mint kiderült, a küldetés csak arra volt jó, hogy idecsalják a fiú játékosokat, hogy kicsinálják őket, s mindenüket elvegyék! S Igen, engem Zelios gyűrűje miatt szemeltek ki, mert a rohadt vezérük gyűjti az egyedi dolgokat. Hát én nagy nehezen el futottam a bús p****ba, pontosabban az útra, ahova már nem mertek kimenni, mert akárki megláthatja, hogy megtámadtak. Hogy hogyan sikerült leráznom őket, arról fogalmam sincs, de tényleg! Talán kisebb volt a gyorsaságuk, mint nekem, vagy ki tudja. A lényeg, hogy így kerültem ki az útra, amit ezután követtem, hogy valahová csak eljussak, mert a teleportkristályt valahol elhagyhattam, mert nem találtam sehol, mikor leszólított az a NPC férfi, hogy tartsak a karaván egy részével vissza Ern-be, mert gebasz van. Amit persze, mint előbb írtam, elvállaltam. Míg a karaván leült tárgyalni, ki megy Ern-be s ki megy máshová, gondoltam leszólítom a velük lévő két játékoslányt:
- Üdv! ^^ A nevem Joey! ^^ - bár az egyikük mintha ismerős lenne nekem, de honnan? O.o

by **Desdemona** Pént. Márc. 04 2016, 00:52

Az érdeklődő szavaim célba is értek és egy öreg npc meg is adta a választ, bár igaz, hogy annyira nem volt részlet gazdag, viszont ahhoz, hogy megtudjam a lényeget pont elég volt.
~Koboldok. – csendült fel Aisu hangja fejemben a hosszas szótlansága után.
~Ez elég valószínű lesz, hisz az 5. szintet az uralmuk alá vonták.
~Nagy valószínűséggel meg kell majd küzdenünk velük. Megfelelően fel vagyunk ehhez szerelkezve?
~Persze. – igazából nem vagyok egészen biztos abban, hogy minden szükséges segéd eszközköz meglenne a feladathoz, viszont nemrég beszereztem néhány potiont, csekély a számuk ugyan, viszont, ha sikerül jól helyezkednem, akkor ki fognak tartani a készleteim. A gondolataimból és az Aisuval folytatott diskurálásból egy másik játékos rántott ki, akit úgy néz ki, hogy szintén társunk lesz majd a bajban. Kissé meglepett, hogy ideverődött hozzánk, hisz eddig észre sem vettem, még az sem igazán tűnt fel, hogy megállt a kocsi és csatlakozott még néhány plusz szekér a karavánhoz. Időközben pedig még egy újabb játékos csatlakozik hozzánk. Ismerősnek tűnik a férfiú, ha jól rémlik akkor egy küldetésen találkoztam vele, bár akkor nem igazán beszéltünk sokat és igazából mentőöv ként hatott a bemutatkozása, hisz mindig is kényelmetlennek éreztem valakitől újra megkérdezni nevét, még akkor is, ha nagy valószínűséggel a másik fél sem emlékszik rám.
-Örvendek, én pedig Desdemona vagyok a gólem pedig Aisu a társam.
Intézem a szavaim mind két játékos felé és remélhetőleg ez a bemutatkozási kör végre felfedi a nem rég ideverődő lány nevét is. Aisu némán egy meghajlással üdvözli a többieket, a jól berögzült szokása szerint.

/Szeretném jelezni, hogy dobtam egy ilyet: 7 - A céhbónuszod tapasztalati része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő.

by **Stingray** Szomb. Márc. 05 2016, 13:00

Narancs-narancs. Nézelődtem jobbra-balra, de sehol nem láttam a kis kerek gyümölcsöt. Az utcán sétálva belestem az egyik sikátorba is, és egy pillanatra felderült az arcom, de csak egy kerek kiskacsa fürdött, egy ronda fekete pocsolyában. Végül elkeseredetten állítottam meg két meglepettnek látszó játékost, akik kissé értetlen arccal irányítottak a piac felé, hátha ott szerencsével járok. Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Célirányos, határozott léptekkel indultam meg a piac felé, elvégre a narancs, és gyakorlatilag minden más is az árusoknál nő. Ezt minden városi kölyök tudja. Már láttam a piacot, és szinte éreztem a narancs illatát. Már csak a finom kerek gyümölcs gondolatától is összefutott a nyál a számban. Jövök már, ne félj!
Épp az egyik sarkon próbáltam óvatosan kiszagolni, és becserkészni az áldozatomat, mikor valami csúnyán nekem csapódott, és megszédülve zuhantam a földre. Megtaláltak volna a narancsvédők? Szórakozottan nyújtottam ki a kezem, és ragadtam meg a felettem álló srác kezét.
– Köszönöm. - mondtam hálásan, és ha segített feltápászkodni, akkor rögtön neki is szegeztem a kérdést. - Ugye nem tudod véletlenül, hogy hol kaphatnék narancsot? - néztem a balsorsú vadász elkeseredettségével a szemüveg mögé. Aztán lassan elkezdett bennem realizálódni valami. A földre pillantottam, és azon a helyen, ahol egy pár pillanattal korábban feküdtem, valaki más is volt.
– Hoppá! Bocsánat a figyelmetlenségemért, azt hiszem kicsit elbambultam. - nyújtottam ki zavartan a kezemet a lány felé. Lehet a srác nem is nekem szánta a kezét? Tényleg szétszórt vagyok ma. Ejnye Stingray, kapd össze magad! Figyelmeztettem magam fejben. Koncentrálj! Találd meg a narancsot!

by **Kuradeel** Csüt. Márc. 10 2016, 10:32

Team Ern
Danee: ahogy nekik rontasz, előveszik a kardjukat és ellentámadásba lendülnek, meg is sebesítenek, de annyira már nem, hogy a páncélod levigyék. Ez annak köszönhető, hogy úgy néz ki, jobban féltik a saját életüket, mint, hogy téged eltegyenek láb alól. Egy hirtelen kiálltás hatására hátrébb vonulnak, az egyikük egy valahonnan szalajsztott bő, fehér alsógatyát lenget. Aztán megszólal egy, amleyik pontosan ugyanúgy néz ki, mint a többi, és pontosan ugyanolyan ruhában van mint a többi. Vékony, rekedt hangja alig jut el hozzád. Már ha lehiggadtál annyira, hogy meghallgasd. (Ha nem, akkor is megpróbálkoznak ezzel, viszont ha hajthatatlan vagy, annyi felé rohannak, ahányan vannak, majd kikiabál az egyikük a sajátos vékony, rekedt hangján, hogy " KÖRBEVETTÜNK ÉS ÍJÁSZAINK VANNAK!" De hallatszik, hogy megremeg közben)
- Nem bántunk, engedj el minket erős lovag! Nem bántunk senkit! Sőt! A segítséged kérjük! Vannak itt gonosz elfek, akik nem csak a kalandorokat és lovagokat támadják meg, de minket is. Tudom, hogy a múltban nem voltunk jóban, de előnyös lenne neked is meg nekünk is az ideiglenes fegyverszünet. Nah?
Megölt társaik pixeljei mintha nem is érdekelné őket, mivel bizony-bizony egy párat elpusztítottál közülük.

//Két választásod van az elején, meghallgatod e a magát megadó kobold csapatot, vagy megpróbálod elpusztítani mindenféle egyezkedés nélkül. Ha utóbbi, a zárójeles rész vonatkozik rád, az utána lévők nem. Wink

//

Team Karaván
Yachi szavaira az öreg legyint. - Ha így hívjátok őket, ám legyen. Kis zöld teremtmények. Egy szót sem tudunk váltani velük, bár lefogadom, hogy tudnak beszélni. - Mormogja tovább saját sérelmeit, de legalább olyan hangosan, hogy az egész karaván hallja. - Bárcsak ne lennének! A mi életünk eddig se fenékig tejföl. A kalandorok annyi mindent akarnak, és most még ez is! - Fejét csóválja, már-már lemondóan. Közben a karaván dönt, a tíz szekérből négy megy vissza Ernbe, élükön az öreggel. - Gyertek Kalandorok. - Int felétek barátságosan.
Joeyt is felinvitálják, és ha mind elfogadjátok, akkor immár egy szekéren utazhattok. - Már nincs sok hátra. - Jelenti be az öreg, amikor Desdemona ellenség közeledtét jelzi az Észlelése. Többen vannak, de hogy hányan azt nem tudhatja. Ugyanezt gondolhatja Yachi is, mert a Hallgatózása ha be van kapcsolva, léptekre hívja fel a figyelmét. Azt, hogy merre mennek, azt viszont még nem tudhatja. A Karaván tagjai viszont semmit sem tudnak erről.

Team Elfek
Miu szavaira megáll a kis caspat, elgondolkoznak, maj dtovább viszik változtatás nélkül. Talán csak anyni történt, hogy a két mellette haladó átvette a "terhet" azoktól, akik eddig cipelték a lányt. - Nem versz át minket Kalandor! - Mosolygott rá az egyik oldalról. - Tudjuk, hogy ti szeretitek megölni a nem Kalandorokat. - Mondta a másik oldalán lévő, arcán pedig enyhe undor ült ki. - De! - Akasztotta meg Miu fejénél álló tünde a fejtegetést. - Mi nem vagyunk olyanok, mint ti, Kalandorok. Habár nem szeretünk meghalni, neked sem muszáj.
- Jaja. - Kacsintott rá az első.
- Szerintem első adandó alkalommal meg fog próbálni annyit megölni közülünk, amennyit csak tud. Még ha most nem is ezt mondja. - Szólt közbe a lábánál álló, és csak azért nem fordult Miu felé, mert fogta a botot.
- Hüümm, nem tudhatjuk!
- Dehogynem! Ugye Kalandor!? Nincs a fejünk fölött semmi.
- De igen! A főnök látja! - Erre a lábnál álló csak megvonta a vállát.
- Ne ficánkolj. A főnök nem bántana minket. - Szólt közbe a fejnél álló.
- Jah! Ő a mi szerető főnökünk! - helyeselt a bal oldali.
- Igen! Majd meglátod! - Bólintott a jobb oldali.
Shakan közben elmélázhatott, vagy csak későn vette észre a zajos menetet, esetleg nem is, hanem úgy döntött, hogy észre vétlenül követi őket? Mindenesetre eddig még nem avatkozott közbe.
Miu pedig megláthatta a fák közül lassan lassan kibontakozó hatalmas erdei falu méreteit. Nem volt a földön szinte semmi. Csak a fákon a házak, beleépítve a hatalmas törzsbe. Mintha a fantasy fellegvárába érkeztél volna. Indák, létrák, hidak mindenütt és kellemes kis kuckókba, vagy nagyobbacska közösségi termekbe, étkezőkbe kaphatott pillanatnyi bepillantást, ahogy fejjel lefelé himbálózott a rúdon.
- Egy kicsit bírd még ki. - Szólt közbe a bal oldalt álló, mosolygós tünde.

//Shakan! pótlást kérek :3//

Team Narancs!
Stingraybe konkrétan belekapaszkodik a vörös indikátoros lány, és majdhogynem őrjöngve mászik a képébe. - Én ADOK! - Ez számára nem egy útbaigazítás, valami nagyon fontos dolog előszele. Közben megérkezik Chariton is és szem és fül tanúja lehet a nagy jelenetnek. - Kérlek segíts nekem! - Cahriton felé fordul. - Segítsetek! - Szemei szinte vágnak a rettegéstől éás iszonyattól. - A barátomat elvitték az itteni elfek, és nem tudom kitől kérhetnék segítséget! Kérlek titeket, ne hagyjatok magamra! - Közben mindvégig hűségesen szorongatja Stingray felsőruházatát. Sőt, teljesen hozzásimul minden női domborulatával együtt.

Team Késők
Kiwi 2
Ai chan 2
Kurama 2
Shakan 1
Írjatok!
Két opció közül is választhattok. Mivel nem lesz rövid a küldetés, megtehetitek, hogy csak 250 szóval jöttök be, és annyi körrel kevesebbet kaptok, mint amennyit kihagytatok, de cserébe nem kell többet írnotok kezdésnek, mint a többiek.
vagy megírjátok rendesen a pótlást is, és akkor ugyanannyi expet és aranyat kaptok, bár mint mondtam, az első választás után sem kaptok sokkal kevesebbet.
_________________________________________
Határidő: Jövőhét csütörtök, és Pénteken írok.

by **Kuradeel** Pént. Márc. 18 2016, 10:30

OKKÉÉÉka, _tegnap_ volt a határidő báránykák. Suspect

by **Chariton** Pént. Márc. 18 2016, 20:38

Ugyan nem a fiúnak szántam a kezemet, mégis illetlenség lenne most elkapni előle, mikor már megfogta és próbál felkelni a segítségével.
- Sajnálom, de nem tudok ebben segíteni. Nem láttam még itt narancsot. Egyébként pedig Chariton. Örülök a találkozásnak. - Nyújtom kezemet a fiúnak, majd próbálokozom kézcsókkal a lánynál. Visszatérve az étkezésre...nem épp olyan mint kint. Ott oda kellett figyelnem a tápanyagok és vitaminok helyes arányára. Itt bent nincs szükség ilyesmire, csak az a lényeg, hogy ne legyek éhes. Általában a költséghatékony megoldást választom és a legolcsóbb élelemmel tömöm magamat, de vannak kivételes napok. Talán még a mait is kijelentem annak, ha sikerül eredményt elérni ezzel a lánnyal. Pontosabban kielégíteni a kíváncsiságomat vele szemben. Bár a mostani megszólalása után lehet mégsem lesz olyan nehéz eljutni oda, hogy elárulja, tekintve, hogy végre már hajlandó szóba állni velem. Sajnos eléggé pánikkal átitatott hangon.
Ahogy figyelem a hölgyemény történetét, el is hiszem neki. Miért is ne tenném? Még ha hazudik is, nagyon meggyőzően csinálja. Szóval elfek. Nem talákoztam még bent velük. Közben azon akad meg a szemem, hogy mennyire hozzásimul a fiúhoz a lány. Ezeket hívnák női praktikákat? Kíváncsi vagyok hogyan reagálja le a fiú. Most azonban rajtam a sor, hogy biztosítsam a lányt segítségem felől.
- Nyugalom. Szívesen segítek. Már korábban is tettem volna, ha nem menekülsz előlem. Miért tetted?

||Elnézést a késésért.||

by **Joey Chrome** Szomb. Márc. 19 2016, 09:28

//hát, ha Kuradeel engedi, most csak 150 szót írok, s a másik felét pótolóm a következő körben, azaz 350 szót fogok akkor írni. S bocsesz a késést!//

Az egyik lány be mutatkozott, a neve Desdemona… Várjunk… már tudom, honnan ismerős! Az a szép ruhájú lány volt a randis eseményből! \o/ S nahát, most is milyen szépen van öltözve! ^///^ Emlékszem, hogy mikor akkor megláttam, úgy meglepődtem, hogy tettem egy pici visszavonulót, s miután összeszedtem magam, csak akkor mentem be hozzá. XD Meg azt hiszem annál az ijesztő árvaházas küldinél láttam még, ahol elájultam, mikor megláttuk, mi is van az orvosi szobában. Hát, álmaim hölgyét bár nem ő lett, bár ki tudja, de annyira emlékszem róla, hogy igen kedves. Nem úgy, mint Chan az elején. Bár az is sokat változott, s jó irányban, ami nagyon király dolog. Very Happy

S jól látom, hogy Des-en is rajta van az Unity céh jele?? De hiszen akkor céhtársak vagyunk! Very Happy

Ja igen, meg közben felinvitáltak a szekérre, amire fel is pattantam, így ha minden igaz, akkor ugyanazon a szekéren vagyok, mint a két lány.

by **Yachi** Szomb. Márc. 19 2016, 11:09

Az öreg... NPC az a típusú ember volt, akire leginkább csak legyinteni lehetett. Nagy hangon panaszolta el a sérelmeit, hátha így jobban figyelnek rá. Én még el nem tudtam képzelni, miért jó az idős embereknek ez a sok panaszkodás, mindig találnak valami kifogásolni valót, amit persze nyomban meg is osztanak a hallgatóságukkal. Jelen esetben velünk. Talán majd ha én is ráncos nénike leszek, akkor megértem a motivációjukat, de addig még jó esetben el fog telni olyan 40-50 év, és addig nekem még rengeteg feladatom és célom van, melyek beteljesítése nélkül nem lehetek igazán boldog.
- Én Yachi vagyok, örvendek a találkozásnak ^^ - fordultam is inkább az élhetőbb társaság felé, és enyhe biccentéssel kísértem a bemutatkozást, majd talán picit illetlenül a szükségesnél tovább néztem a... lényt, ami a másik lányt kísérte. El nem tudtam képzelni, mi lehet ez. Mármint azt tudom, hogy gólem, mert elmondta, de voltaképpen mi is az a gólem igazából? Biztosan valami fantasy lény, mint a koboldok vagy a tündék... még mindig olyan sekélyes sok tekintetben a tudásom ^^"
- Van olyan, hogy akik azonos...céhben játszanak, nem ismerik egymást? - kérdeztem végül meglepetten, mert néhány másodperc múlva feltűnt, hogy nem csak nekem, de egymásnak is bemutatkoztak - Mármint, mintha úgy láttam volna, hogy önök nem... - tettem hozzá röviden valamiféle félig megrágott magyarázatként, meg amúgy is, ha már volt kivel eltölteni az időt, nem szerettem volna a csöndet hallgatni, és akkor már érdeklődöm kicsit azokról, akik Ern felé tartanak. Közben visszatért a jól ismert zötyögés, az egyenetlen út meg-megdobta a szekér kerekeit, ahogy elindultunk, és áthajtottunk egy-egy kavicson, vagy belecsúsztunk kisebb gödrökbe.
- Most, hogy tudjuk, koboldoktól kell megvédeni a falut, van valami különösebb tervük, mi lesz, ha odaérünk Ernbe? Miért gondolták úgy, hogy segítenek megvédeni a települést? - kérdezősködtem tovább, bár közben egyszer-egyszer kikukucskáltam, mert úgy megszaporodtak a lépések hangjai, és gondoltam hátha csatlakoztak hozzánk még szekerek, de... nem. Furcsállottam, de nem tettem szóvá egyelőre, biztos más is hallja.

by **Kuradeel** Szer. Márc. 23 2016, 11:05

HOLNAP ÍROK!

by **Danee** Szer. Márc. 23 2016, 14:02

Ahogy hátrébb vonulnak, teszik azt szökkenve vagy épp látványos menekülés formájában, jómagam a hévtől és fáradtságtól, no meg a kétes értékű, de eddig biztató eredményt látva, ahogy megritkítottam a soraikat, még egy dühöset, s hangosat rájuk is mordulok.
Teintetemmel a védelmem réseit kijátszani készülőket keresem köztük, zihálva igyekszem a fegyverem és a pajzsom készenlétben tartani, nehogy kihasználhassák a pillanatot, amikor a fáradtságnak engedve, a megrogyott karokkal véletlenül leengedem a védelmemet. (Vagy ilyesmi ^ ^)

Nem kis döbbenetet vált ki belőlem viszont az eleddig soha meg nem tapasztalt viselkedésük, amit a hirtelen visszavonulásukat követe.
- Héj, az egy zászló akar lenni? Ti még is mióta vagytok képesek ilyesmire? Azt hittem, az embereken kívül, senki és semmi sem ismeri a szimbolikáját és koncepcióját a fehér zászlónak. Bár ezt túlzás lenne zászlónak nevezni... - bökök a gatya felé a kopja végével
A szavaik csak egy pár néma pillanat múlva jutnak el a fülemből az agyamig, miután az első döbbeneten, és a saját kérdésemen is túl lettem
- Eh... - első reakciónak ennyit sikerült kinyögni a mondandójuk hallatán
- Persze nem bántok senkit, nyilván azért járjátok az utat csapatostul, mert virágot szedni indultatok, felfegyverkezve, no hiszen, tudod, kinek meséld ezt be, barátocskám!
- Az elfek meg nem gonoszak - jelentem ki nemes egyszerűséggel
- Hanem szimplán gyáva szolgalelkű népség, nélkülöznek minden bölcsességet és logikát, csak épp sokan vannak és háborúra készülnek
- Vagy készületek. Ez a részlet már nem egészen tiszta nekem. De ez nem is érdekes. Azok az elf név megcsúfolásának megtestesítői
- Nektek biztos előnyös lenne az a fegyverszünet, elvégre jól el vagytok itt az ötödiken, sanyargatjátok az embertársaimat, és miegymás
- De tény, hogy ezeket az elfnek nevezett korcsokat se szívlelem, szívesen megleckéztetném őket, az szent isten!
- Inkább beszélj arról, hogy mit nyerek én azzal, ha segítek, és egyáltalán miféle segítséget reméltek ti tőlem? Nem mellesleg mi a biztosíték arra, hogy nem árultok el az első adandó alkalommal?
- Ja és figyelmeztetlek titeket: egyetlen rossz mozdulat és folytatom az út megtisztítását!

by **Kuradeel** Kedd Ápr. 05 2016, 11:43

Team Narancs:
Stinrgay nem írt. A másodpercek tört része alatt, míg a másik megszólalt, ő úgy látszik, máshova figyelt. Ki tudja, talán kiderül, talán nem.
Chariton ahogy kiejti a száján a biztató szavakat, a lány beléd kapaszkodik, megfogja az ingujjánál fogva és usgyi neki rohan kifelé..... jó gyors lehet, meg talán van is rajta súlyemelés jártasság, mert más választásod nem lévén, futsz vele, nehogy eless és a földön húzzon a célig.
Kikerültök a városból, be az erdőbe... el egy hallgatag kislány mellett.
(Shakan, nem írt )
El egy csapat elf mellett akik egy vörös indikátorost cipelnek, ( Miu, nem írt) Nem tudsz megállni, a lány hajthatatlan. Be az erdő sűrűjébe, kezdesz kifulladni, de a lány csak visz-visz tovább, áthaladtok egy egész tábornyi elf (vörösindiktáros mob) között és azok nem támadnak rád, csak mosolyognak, viccelődnek, integetnek feléd, sőt, sebtiben kapsz az egyiküktől egy almát, majd tovább mentek, már kezded úgy érezni, hogy nem is visznek a lábaid, hanem lebegsz... elfuttok egy csapat kobold és egy zöld indikátoros (feltételezhetően lovag kasztú a pajzsból) játékos között, tovább még tovább, már arra gondolsz, hogy nem is mentetek el a városból, hanem halucinálsz, aztán elenged a lány. Egy pillanatra elterülsz a földön, élvezed, hogy a föld alattad van és megvárod, amíg megáll a forgásban.. legalább is számodra. Aztán távolról hallod, a lány hangját, bár közvetlen melletted áll, csak nem várja meg, hogy kifújd magad. - Itt van! - mutat a vízesésre. Ti egy szirt szerűn "álltok" vagytok, alattatok dübörög a víz, hatalmas vízoszlop zúdul alá egy hegy féleségből. - Ide vitték.

Danee , először is elszáguld egy vörösindikátoros lány, aki mögött egy zöld indikátoros fiú lohol ( lévén hogy jó erősen fogják a kezét) közöttetek. Pár kobold, mob mivoltának engedelmeskedve, utánuk szalad....
Másodszor pedig az amelyik az alsógatyát lengedte így szól:
- Sokat fogsz fejlődni. És hüm, szóval ha az elfek eltűnnek, nektek nem lesz dolgotok velük. Eggyel kevesebb.... és, ne feledd, hogy mi segítünk neked legyőzni az elfeket! Talán soha nem tudnátok őket elpusztítani nélkülünk. Ez egy soha vissza nem térő alkalom. Mivelünk lesz még alkalmad háborúzni, de ha ők is a pályán vannak az több frontos küzdelem! Nem de?

Joey: ( 350 szó! ) és Yachi közben meglátják Ern falait. Mivel nem hangzott el kérdés az npc felé, így az nem beszél tovább. Gyönyörű gránit tömbök szegélyezik a falakat, amit húztak köré. A kis karaván megegyezik az őrökkel és behajt a hatalmas kapun. Láthatóan fokozott figyelem van, és noha ti kalandorok vagytok, azért titeket is jól megnéz magatoknak az őr.
Szálljatok le, és írjátok le mit csináltok, hogyan mentek és hova. Egyedül vagy együtt. Ti a Karavánok terén vagytok.
(Desdemona nem írt. )
Helyszínek.
Gyakorlótér
Vásárcsarnok
Városháza
Városőrség Központi épület
Fal
Mező ( városon kívül)
Húsfeldolgozó épület
Gabona raktár
Zöldség, gyümölcs feldolgozó épület
Fogadó és Kocsma

//Határidő egy hét. folytatom 4 játékossal.
Akik késők, azok pótoljanak adott szószámmal, ha a következő körben sem írnak, nekem írjanak püt a további sorsukról. ( akarnak e írni, de most nem tudnak x meg y dolog miatt, mi legyen addig velük stb. )//

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Airborne - Várvédők

[Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők