Re: [Küldetés] Airborne - Várvédők

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 09 2016, 12:11

Na, megjöttünk! Very Happy

S milyen gyorsak voltunk, s nem kerültünk bajban! \o/ Bár Des nagyon csendben volt valamiért, de lehet azért, mert talán lámpalázas, vagy ideges volt, hogy mi lesz, ha ránk támadnak út közben. De rohadt nagy baj lehet Ern-ben, ha fokozott őrség van. O.o Még minket is megnéznek, pedig mi nem garázdálkodni jöttünk! Mondjuk, jó, hogy nem motoznak meg minket. Most úgy érzem magam, mint azokban a filmekben, ahol a karaván bemegy a városba, s valamelyik szekérben meg a hősök bujkálnak. Csak nekünk nem kellett bujkálni, hála az égnek. ^^ Hú de nagy város ez, azt se tudom, hol áll melyik fejem tőle! :O ja várjunk, nekem csak egy fejem van, s arról is tudom, hogy a nyakamon van… Meg hát a mesélő kérte, hogy írjam le, hogyan megyek. Hát a lábamon! XD
- Öhm, nem megyünk inni meg enni, hogy ne éhesen kelljen csatázni majd? ^^” - bocsi gyerekek, kajás vagyok! Egyedül vagy a lányokkal, én elmentem a két lábamon a fogadóba, ahol leültem egy üres helyre, mire jött egy pincér:
- Sajnálom uram, de ez az asztal foglalt.
- Akkor cserélje ki! - persze csak vicc volt, amit a mellettem ülő vendégnek leeshetett, vagy talán csak hallotta, mert annyira röhögni kezdett, hogy majdnem kiesett a székéből. Persze az asztal nem lett kicserélve, így leültem egy másikhoz, ami szerencsére nem volt foglalt. Kár, hogy nincsen hallgatásom, mert akkor kihallgatnám, hogy miről beszélgetnek itt, hátha valami fontos infóhoz jutnék. Közben kihozták az étlapot. Egy csomó olyan kaja van rajta, amit nem ismerek, s isten tudja, mi a túróból csinálhatják. O.O

Ha a lányok velem jöttek:
- Uhm, ti kértek valamit? Én fizetek! - nehogy már a lányok fizessenek, micsoda dolog lenne ez! A dédipapa alaposan lekorholna érte, mert ő mindig azt mondta, hogy a lányokhoz kedvesnek kell lenni, kivéve, ha kétszínű ribancok, akik csak magukra gondolnak. Vagy máshogy mondta a kivéve részt? O.o hát most már nem tudom, talán szegény dédipapa már nem is él, sőt, lehet a nagypapa sem. :'( S persze vannak olyanok, bár nem tudom, kik, akik meg még ölnének is azért, hogy végig ne vigye valaki a játékot, hogy kiszabadulhassanak!

by **Yachi** Vas. Ápr. 10 2016, 12:09

Hm-hm... nem tudok róla, hogy túl halkan beszélnék, bár tény és való, hogy régen nem mindig lehetett érteni, amit mondtam. Gyereknek nem voltam hangos, de az elmúlt években rászoktattak, hogy tisztán és érthetően beszéljek, megtanultam artikulálni, és most már teljes természetességgel megy a dolog, így érthetetlen, miért fulladt kudarcba a villáminterjúra tett kísérletem. Lehet, hogy mindketten azt hitték, a másiknak szólnak a kérdések? Kicsit meglepetten pislogtam, majd elégedetlenül elhúztam a számat, de hát nem mindig lehetnek pompás interjú alanyai az embernek, szóval inkább nyugtáztam egy sóhajjal a kellemetlenséget, és az út hátralévő részét pihenéssel töltöttem.
A városkába érkezve egészen kipihentnek és frissnek éreztem magam. Az erdő közepén finom volt a levegő, a település pedig kifejezetten élénknek tűnt. Vidám környezet lehetne, ha nem lenne látható jele a feszültségnek, azonban az őrök viselkedése és egyáltalán a létezésük bizonyította, hogy nem játszani jöttünk ide, hanem komoly dolgok várnak ránk. És ennek a hangulatnak volt tökéletes kontrasztja Joey-san.
- Én nem vagyok éhes, de jó étvágyat kívánok ^^ Addig felderítem a várost - feleltem, majd körbepásztáztam a szememmel a teret, ahol voltunk mielőtt odaléptem volna a kocsishoz, hogy megköszönjem a segítségét, ha már más nem tette meg. Szóval számomra az információszerzés most az elsődleges, így határozott léptekkel elindultam az ellenkező irányba, amerre a szőke ifjú tette. Tettem egy körnek nem nevezhető túrát a falu széléig, ahol raktárakat és üzemre emlékeztető manufaktúrákat találtam, majd a központ felé haladva elsétáltam egy edzőtér mellett is, mielőtt rábukkantam volna az aranybányára. Városőrség! Ők biztosan tudnak egyet s mást, úgyhogy bátran bekopogtam, majd az ajtót résnyire nyitva bekukucskáltam az épületbe, épp csak a fejemet bedugva.
- Konnichiwa~ - szólaltam meg visszafogottan, ez mégis csak valami rendfenntartó központ, nem viselkedhettem akárhogy ^^

by **Danee** Vas. Ápr. 10 2016, 14:11

- Aha - reagálok az elhangzottakra nem túl lelkesen
Fejlődni így is úgyis fogok. Ez aztán hatalmas mézes madzag!
- Az ugye megvan nektek is, hogy nem tudjátok egymást kiírtani? Max kiűzni egyes helyekről...
Ezek teljesen hülyére vesznek. Plusz az egyik kérdésemet még csak válaszra sem méltatták. És konkrétan szóba hozza a leggyengébb lábon álló részét az együttműködésnek, az kobold-ember háborút, ahelyett, hogy mélyen hallgatna róla!
- Hüm... - vakargatom meg az állam
- Valóban az - értettem egyet, csak hogy húzzam az időt
Azzal semmit nem nyerek, ha csupán segítek és ők nekünk az elfek ellen. Ennek így önmagában semmi értelme, az színtiszta tény. De ha esetleg mindezek mellett még sikerülne valamilyen lényeges, taktikai, stratégiai információhoz hozzájutnom...
Csak hát félő, hogy tőrbe csalnak. Ha viszont az elfek is valóban a képbe kerülnek, akkor még mindig lenne esély valamit változtatni azon a helyzeten is. Talán túl korai még feladni minden reményt velük kapcsolatban. Persze csak ha már nincs a királynőjük, addig reménytelen...
- Jó! - zártam le a belső vitát, megosztva a koboldokkal is annak eredményét
- Adok ennek az együttműködésnek egy esélyt! De ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben meg is bízok bennetek, úgyhogy maradjatok csak szépen előttem, amíg menetelünk! - mutattam fenntartandó a távolságot a kopjámmal, ahogy koboldok felé emelve végighúztam a levegőben
- Mi a terv, vagy mit akartok csinálni elsőként?
Nem akartam ötleteket adni, mert netalán tán úgy kicsavarják, hogy valami hamisság lesz benne a végére, így hát...
- Rögtön rárontunk az elfekre? - adtam a egyszerű elmét, amit talán nem lesz nekik nehéz elhinni, hiszen rájuk is minden előzetes nélkül ugrottam az imént

by **Kuradeel** Hétf. Ápr. 11 2016, 15:41

Shakan
Chariton
~~Miu/Desdemona //jelezte, hogy nincs, kiesett//~~
Stingray

pótlást (kihagyottkörx250) vagy püt kérek!

Többiek! Határidő egy hét! Most vasárnap!
____________________________

Danee, nem reagáltál semmit az előted elfutó párocskára, úgy látszik jobban lekötött a kobold probléma. Már eltették a "zászlót", és arra reagálva, hogy mi legyen, csak intettek.
- Kövess minket! Itt vannak a közelben az elfek egy nagyobb csoportja, akik zargatnak minket, és zargatnak titeket is! Ha őket legyőzöd nekünk, kapsz tőlünk aranyat, rengeteg aranyat! - Előtted haladnak, be az erdőbe, egy alig látható kis föld ösvényen. Ha követed őket észreveheted, hogy bár előtted haladnak és nem mutatják jelét támadásnak, azért hátra-hátra pillantanak. Valóban mintha tartanának tőled. Az erdőben haladva úgy egy félórácskát teljes nyugalomban töltesz, elhaladtok egy furcsa, elhagyatott táborhely, a közepén egy furcsa, leginkább hintaállványra hasonlító szerkezet mellett, utána pedig már nem telik sokba, meghallod a zsivajt.- Elfek. - Itt vannak. - Halkítja le a hangját a kobold vezér. - Ők a mi legnagyobb ellenségeink. Utánatok persze. De most mi a közös cél érdekében egyezséget kötöttünk, ugye...bár. - Egy egész tábornyi elfről van szó. Gyerekek is, meg nők, vének is, de állig felfegyverzett férfiak is. Sőt, mindnél láthatsz íjat vagy kardot, egykezest, két kezest, mindenfélét. ~ mivel egy magaslaton vagytok, ők pedig egy völgyben, nem vesznek észre titeket. ~
- Nos? -

Joey, úgy látszik külön utakon jártok. Te a Kocsmába jutottál, ahol a pultos komótosan törölgeti az asztalt, a pincérlányka pedig épp felszolgálja neked a kért ételt, a melletted lévő pedig megnyugszik, és már nem hangoskodik a röhögésével. Aztán belép az ajtón egy elf. Igen. Egy vörösindikátoros mob.

Yachi. Elhaladsz a Hús- a zöldség gyümölcs feldolgozó épület mellett, és rögtön utána a gabona raktár sziluettjét is megpillanthatod. Az a város szélén van, a mezőkhöz legközelebb. Utána jön egy kis séta és egy kisebb kellemes parkocska után a Gyakorló tér. Egy furcsa, hintaállványhoz hasonló szerkezetre lehetsz figyelmes, a tér egyik végéhez közel. Több is van felállítva. Egyikben másikban játékosok, és npc-k felváltva "lógnak" rajta, szíjjak segítségével.
A Városőrséghez érve egy tisztes kőházat pillantasz meg, első látásra is tiszteletet parancsoló a maga robusztus alakjával. Nagy, ormótlan ajtó nyílik kifelé. Azaz egy teljesen klasszikus épülethez van szerencséd. Aki pedig ajtót nyit, az egy játékos, zöld indikátor színnel.

...

Kemabat. Elmondom neked, hogy mit ismerhetsz. Te pedig írd le nekünk, hogy hogy jutottál el egészen odáig, hogy Yachinak nyiss ajtót Ern városka Városőrségében.
Tudod, vagy épp megtudtad, hogy Nyster városa és a teljes ötödik szint még nincs megtisztítva a koboldoktól. Láttad a felhívást a városban, hogy arany és exp jutalom jár annak vagy azoknak, akik segítik egy npc város védelmét. Nem sokat tudsz azonban a részletekről. A város neve Ern. A térképen láthatod, egy védett övezeten kívüli npc város. Fallal körbevéve, npc városőrséggel és igen komoly védelmi pontokkal. Eljuthatsz oda gyalogszerrel is, de akkor számolnod kell a koboldokkal, illetve csatlakozhatsz egy oda tartó npc karavánhoz. Valahogy sikerül megtudnod akár ott a városban, akár a karavánon, (ha ezt a lehetőséget választottad), hogy közük van a dologhoz "kicsi szörnyszülötteknek" akik a közeli erdőkbe vették be magukat. És most éppen ki tudja milyen okból kifelé nyitsz a Városőrség kapuján és Yachi áll veled szemben Wink

A Város főbb létesítményei.
Gyakorlótér
Vásárcsarnok
Városháza
Városőrség Központi épület
Fal
Mező ( városon kívül)
Húsfeldolgozó épület
Gabona raktár
Zöldség, gyümölcs feldolgozó épület
Fogadó és Kocsma

by **Kuradeel** Kedd Ápr. 12 2016, 15:44

Újabb belépő.
Katja (maradjunk ennyiben)

Nysterben vagy.
A küldetésadó táblán ezt olvashatod.
#1) Szemtelen koboldok sanyargatnak minket! Ölj meg belőlük legalább 30at és felveheted az értük járó aranyat a városházában.
#2) Rejtély a közeli erdőkben! Emberek tűnnek el! Segíts kideríteni, hogy ki lehet a tettes és számolj le a banditákkal. Feltéve ha banditákról van szó. Az aranyat felveheted a Városházán.
x3) Karavánjainkat pusztítják a zsiványok! Csatlakozz a városkapunál egyhez és védd meg! Az aranyat felveheted a karaván vezetőinél utána.
#4) Még nem késő Ern megmentésére indulni! Mindenkit aki harcra képes segítsen. Jutalom arany és fejlődési lehetőség. (Ern város koordinátái)

Ezek az információk állnak a rendelkezésedre, és a tény, hogy Ern egy npc falu védett övezeten kívül és már nem kevés játékos indult el, mert sok aranyat remélnek a questtől. Te is az úton találod magad.... tudni szeretnénk, hogy hogyan!

by **Jekatyerina Natashenka** Szer. Ápr. 13 2016, 18:01

-Értük járó aranyat.... az aranyat felveheted... az aranyat felveheted... arany és fejlődési lehetőség.. hát ez beszarás!
Rúgott bele akkorát a táblába Kat, amekkorát csak tudott, és cifra káromkodásokkal kezdte el illetni a küldetés kiíróját, aki arra sem volt képes, hogy üres ígérgetések helyett megmondja, hogy ennyi és ennyi aranyat, valamint ennyi és ennyi Exp-t kap az egyik vagy a másik feladat elvégzéséért. Most így, hogy egyik mellé sincs odaírva, hogy melyik tejel jobban, mi alapján válasszon? Just for fun? Vagy azt hiszi valamelyik idióta, hogy annyira izgalmas a küldetés, hogy csak a csodálatos újdonságok, kalandok és a történet miatt fog rábökni valamelyikre? Túl sokat képzel magáról a küldi kiírója.
-A nevem Jekatyerina Natashenka, és Captain Deadpool a példaképem! Maradjunk ennyiben!
Kiáltotta a levegőbe, öklének mozdulatával is nyomatékosítva a szavait. Egyvalamin azonban megakadt a szeme, méghozzá azon, hogy a felsorolásnál a hármas számú másfajta színnel volt szedve, mint a többi, és mivel annak így még kedves cicaarca is volt, azt választotta ki.
-Karavánjainkat pusztítják a zsiványok! Csatlakozz a városkapunál egyhez... hmm... vajon csak úgy simán be lehet csatlakozni a zsiványokhoz, vagy nekik is van valami különös izéjük, és feladatot kapok a feladatban? Ejj de bonyodalmas izé ez! És vajon egy nap alatt mennyi karavánt lehet kifosztani? És ha én odamegyek újoncként akkor is ugyanannyi részt kapok a zsákmányból, mint a többi bandita? Vagy hierarchia szerint van megosztva? Mindegy, ez tűnik a legkifizetődőbbnek, szóval ez lesz.
Ezzel egy vállvonással elfogadta a küldetést, és követte a térképen lévő pöttyöt, amerre a küldetés vitte. Feltehetően egy úton haladt, hiszen ugyan ez nem volt kritérium, de az út mellett túlságosan göröngyös volt a talaj, meg árok is volt, szóval inkább maradt az úton.

by **Kemabat** Vas. Ápr. 17 2016, 15:09

Kem azon gondolkodott, hogy mivel tölthetné hihetetlenül sok szabad idejét, amikor a hirdető táblához lépett. Nem volt sok minden kirakva, nem is voltak igazán érdekesek a számára. Gyorsan végzett átnézésükkel, és csak egy volt, ami úgy-ahogy megmozgatott valamit benne. Egy város védelméről volt benne szó, az 5. szinten. Hallott róla, hogy a koboldok megszállták azt a szintet, mint megannyi másikat is, és arra gondolt, Juro biztos ott lenne, és segítené a védőket. Megnézte térképén, pontosan hova is kellene mennie, és eldöntötte, hogy belevág. Nem az exp hajtotta, nem is az arany, csak is az öccse emléke miatt akarta az egészet, hogy büszke lehessen rá.
Gyalog indult el, de alig tett pár lépést, meglátott egy karavánt, ami pont Ern városába indult, megkérdezte, hogy csatlakozhat-e, és már egy kellemes társasággal utazhatott tovább. Nem nagyon beszélt, ha kérdezték válaszolt, de semmi több. Azt persze elmondta, hogy ő is csatlakozni akar a várost védő kalandorokhoz, meg hogy ez az első, hogy ezen a szinten jár, cserébe megkapta, hogy régen, a koboldok előtt, szebb volt. Hallgatta a szóbeszédeket, amit a karaván tagjai megosztottak egymással, sok érdektelen pletyka, vagy ami alapból egyértelműnek kellett lennie. Untatta az út, de még így is jobbnak látta ezt a megoldást, mint egyedül kullogni. A sok pletyka között viszont hallott valamit, "kicsi szörnyszülöttekről” akik a közeli erdőkbe vették be magukat. Eleinte azt gondolta, hogy a koboldokról van szó, de végül arra jutott, hogy ilyesmit nem kellene ilyen egyszerűen kijelenteni, anélkül, hogy utána ne járjon a dolgoknak, de ennek nem most jött el az ideje.
Hamarosan meglátta a város falait. Egészen jól védhetőnek tűnt, ideális egy íjász számára. A falak mögött kicsit kérdezősködve megtalálta a városőrség központi épületét, ahol szolgálatra jelentkezett. El is indult, hogy akkor elfoglaljon egy szép kis helyet a falon, nyitotta is az épület ajtaját, amikor Yachit vélte felfedezni, aki éppen előtte állt. Kicsit elvörösödött, és zavartan makogott valamit.
- Hali… Te is… védeni jöttél?

by **Kuradeel** Vas. Ápr. 17 2016, 18:36

Jól van Báránykák. Keddig valamiért még várok, utána ti akartátok....

by **Yachi** Hétf. Ápr. 18 2016, 15:12

Bár a városfalak nem voltak túlságosan bizalomgerjesztőek, összességében kellemes kis helynek találtam Ernt. A méretéhez képest sok épület volt, a környezete pedig az erdőséggel együtt pompás, ilyen vidéki hangulatom lett tőle. Én, aki világéletében városban élt, sokkal többre tudtam értékelni a természet közelségét, hiszen keveset találkoztam vele, és ezért is szerettem olyan nagyon. A falak pedig... majdnem minden várost ilyenek vesznek körül, csak talán lehetnének kisebbek, vagy nem tudom... Kicsit olyan érzésem volt, mintha be lettem volna zárva, túl sok pontjáról lehetett látni a városnak, hogy honnantól van vége.
Ezért is voltam kicsit nyugodtabb, amikor visszatértem a település központja felé, és egyre több ház takarta a falakat. Nem igazán láttam céltalanul lézengő embereket, mindenki végezte a dolgát, bármi is volt az, és úgy összességében egy méhkasra emlékeztetett a lakosság. Kicsit szégyelltem is magam, hogy én közben céltalanul nézelődök és keresgélek, de amikor megtaláltam a városőrség épületét, egyszerre nekem is meglett a célom, avagy a teendőm. Az óvatos ajtónyitás végén viszont hátrahőköltem, mert nem számítottam rá, hogy ilyen közel találkozni fogok egy arccal. Kettőt-hármat pislogtam, amíg sikerült értelmezni az előttem feltáruló látványt a helyes fiatalemberrel, az ismerős hanggal és persze magával a kérdéssel.
- Kemabat-san! Úgy örülök, hogy ismerős arcot is láthatok! - örültem meg, és adtam hangot a felfedezésemnek, majd azon nyomban moderáltam is magam, hiszen nem biztos, hogy olyan nagyon örülnek errefelé a hangoskodásnak, meg a kitörő lelkesedésemnek. Meghajoltam a fiú előtt, majd lesütöttem a szemem, ahogy a kérdésére kívántam reflektálni.
- Én... nem egészen... tudja, nem vagyok túlságosan oda a harcért ^^" - motyogtam zavartan. Ő is láthatta, mennyire alkalmatlan és megbízhatatlan vagyok, ijesztő volt az egész, csak akkor éreztem magam biztonságban, ha jó messziről lövöldözhettem, és még akkor sem teljesen.
- Csak információt szeretnék gyűjteni... minél többet... meg ha van valami, amiben segíthetek, és nincs sok köze a harchoz ^^ - mondtam el az ittlétem okát, majd halványan elmosolyodtam - Gondolom Kemabat-san segít a védelemben. Bátor ember ^^ - jegyeztem meg, kissé zavartan félrepillantva újra.

by **Danee** Kedd Ápr. 19 2016, 09:58

- Aha - válaszolom különösebb átélés nélkül, miközben a szememmel a fura "fogócskázó" párost követtem egy darabig még.
Miut és magamat juttatták eszembe- Legyen, menjünk...
Hát persze... győzzem le nekik! Tényleg teljesen együgyűnek néznek...
Nyilván egyszerű a képlet: nem lett olyan túlságosan furmányosra kigondolva ez a sebtiben kitalált csapda:
Elveszejtésem terve...
Akármi is történik, ők mindenképpen nyernek, és ha minden úgy alakul, ahogy azt szeretnék, akkor két legyet üthetnek egycsapásra.
Amíg én az elfeket tizedelném, addig, vagy az utána meg ők szúrnának hátba.
Mondhattam volna rögtön nemet is erre az ajánlatra, de kíváncsivá tettek:
Tényleg van egy elf tábor valahol a közelben? És ha igen, vajon hadi tábor, vagy egy egyszerű településről lesz szó?
Mentem hát utánuk, s közben igyekeztem felmérni a koboldok erejét. Ki milyen termet, mennyire duzzad az izomtól, mi a felszerelése, a viselkedésükből pedig azt próbáltam kitalálni hogy melyikük lehet az vezér, vajon tényleg az, amelyikkel beszéltem, vagy az csak a száj, és egy másikuk a főkolompos?
Csakhamar odaértünk, s már mutatták is merre lessek:
- Látom őket.
Hm. Nem tűnik se hadi tábornak, se igazán szokványos településnek. De mit is várnék egy mmorpgtől. Ez nem a védett városok egyike, ahol mindenki békében és biztonságosan jár fel, s alá. Ez egy mob település, és mint ilyen... veszedelmes
- Áh, utánunk! - ismételtem kissé szórakozottan, mintha ezzel az ég világon nem lenne semmi baj. Még mosolyogtam is hozzá. Vicces volt hallani.
- Ugyebár - mosolyogtam mint a tejbe tök. És nem mondtam nekik semmi újat, csak ismételgettem utánuk az elhangzottakat, akár egy papagáj. Biztos idegesítő lehet, de nem volt kedvem elárulni a valós szándékaimat.
Előre is küldhettem volna őket, ha komolyan gondolom ezt az egész megtámadósdit is, hiszen nehogy már csak én kockáztassam a bőröm.
De nem így tettem. A fejemben egy pofon egyszerű megoldás körvonalazódott.
- Oké, ti maradjatok itt és bújjatok meg, én belopódzom a táborukba és ott csapok le rájuk, ahol a legjobban fáj, úgyhogy csak csendben - tettem a mutató ujjam a szám elé
- Indulok - adtam meg a jelet, és lassú ereszkedésbe kezdtem, bokorról bokorra sompolyogva igyekeztem észrevétlen maradni az elf szemek számára. Behajlított lábak, görnyedt hát, magam mögött hagytam a koboldokat.
De eszem ágába sem volt megtámadni az elfeket, vagy egyáltalán felhívni magamra a figyelmet, úgyhogy az út első negyedének megtétele után arra fordultam, amerről a koboldokkal jöttünk, az út felé, és hátrahagyva mindenkit elsprinteltem vissza az útra, oda, ahol utoljára láttam a fura párocskát.
Ha minden jól megy a nyomkövető tudományommal még simán megtalálhatom, merre is futottak.

by **Kuradeel** Szer. Ápr. 20 2016, 20:14

Joey Nem írtál ejj!

Kemabat és Yachi jól el vannak az útban, de mások is szeretnének haladni. >.>
Végül is nektek kell döntenetek. Élvezitek e egymás társaságát még, lófráltok e a városban. Kellemes parkok és barátságos fogadó várja az utazót.
Vagy megy e ki ki a dolgára.
Ha Kem úgy dönt, hogy a Falhoz igyekszik, ahogy az utasításban megkapta, akkor, nem csoda, ha azt mondom, már várták.
Egy kopasz, tisztes katona áll elé és darabos beszédbe fog.
- Üdv Kalandor. Egyet tudnod kell. Hiába vagy kalandor, itt az én szolgálatom alatt az én parancsaimat fogod teljesíteni. Érthető?
Amúgy A Fal nem túl magas, de elég széles ahhoz hogy ketten is elférjenek rajta, egy erre, egy az ellenkező irányba menet mondjuk. Több helyőrség is van, kis lövész tornyokkal. Az egyikbe osztja be A parancsnok, akit csak úgy hívunk, hogy Igenis Uram!
Természetesen arról is kikérdezik Kemet, hogy "milyen specialista" azaz milyen kasztja van, mihez ér leginkább.
Yachi, ha belép a Városőrség épületébe, akkor azt veheti észre hogy ez inkább hasonlít egy iroda nyüzsgő egyvelegére, mint katonák és harcosok központjára. De talál valakit, egy szépen kifésült, termetes npct, aki úgy néz ki, de csak úgy néz ki mintha valakinek a felettese lenne. A kisugárzása ezt mutatja. A többiekhez is odamehet, például az asztalkája fölé görnyedező titkárlányféléhez, vagy az épp előtte, levelekkel bukdácsoló kifutófiúhoz hasonló gyerekhez, de a sok szemüveges "elfoglal" írkászokhoz is, akiknek ki tudja mi dolguk van itt....
De természetesen az is lehet, hogy egymást meglátva el is felejtitek hova indultatok, és teljesen új hely felé veszitek irányt,
: 3

Katja: Egy karavánhoz érsz. Nem,. Várj. Előbb tudatnom kell veled, hogy ahol a térkép mutatta a helyet, már egy karaván sincs. Sajnálom. Ettől függetlenül valószínűleg nem maradsz ott a világ végéig.
Tehát egyszer csak elérkezel egy karavánhoz.
A karaván az út közepén táborozott le ... úgy néz ki. Viszont már messziről is olyan érzésed van, hogy valami fura. Nincsenek neszezések körülötte, nicnsenek mozgolódások. A karaván üres. Nincs benne senki.
Jah igen. Ugye azt mondtam, hogy a városon kívül van ez, és mint így a védett övezeten kívül is?

Danee ez sablonos lesz, de hát te futottál ki az útra. Puff.
Seiun san boldogan bandukolt végig az úton mit sem sejtve arról, hogy ez egy olyan hely.... nah jó, sejtheti, hogy ez a szint koboldoktól "terhes", de ettől függetlenül le is szarhatja, nah szóval, ment az úton és valami faragatlan tuskó elé botlott, és persze felborította mindkettejüket.

Mögötte meg dühös koboldok meg elfek üvöltöztek valami olyasmit, hogy " Áruló" meg " Elkapni"

Jah, szívás. Surprised

_____________________________
Jövőhét vasárnap írok! EZ több mint egy hét. Legyen ennyi elég! xP

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Ápr. 21 2016, 10:54

De. Sőt, még tovább is. Sőt, ha bugos a küldetés, akkor még vissza is fordul és hazamegy, mert senkinek nincsen kedve ilyen vackokkal szórakozni, ahol még egy pöttyöt sem tudnak jó helyre tenni. Szóval nem, nem marad ott a világ végéig, hanem szépen visszateleportál a városba, és átnézi a többi küldetést, majd választ egy olyat, természetesen nem a bugos tábláról, ami még működik is. Na persze mondhatjuk azt, hogy a karaván csak pár méterrel van odébb, és észreveszi, akkor odamegy, de ha az ember lányának van mágikus teleportkristálya, meg egy idióta a nyomában, aki meg akarja ölni, na meg egy különös hang a fejében, ami folyamatosan azt harsogja, hogy védett területen kívül van, akkor nem fog kint maradni a védett területen kívül, és bugos karavánokat keresni, amik lehet, hogy nincsenek is ott. Szóval akkor lássuk, hogy szerencséje van-e kis hősünknek, és észreveszi-e a karavánt egy random helyen, ahol senki nem jelezte, hogy bármi jelezné, vagy sem. A kocka pedig szólott vala, és a karaván a közelben vala. Ja igen, és egyértelmű csapda vala.
~Ahha... valaki itt felejt az út közepén egy egész karavánt, és várja, hogy a martalócok rajta üssenek, ők meg elkapkodják a martalócokat...
Lapult meg egy fa, és persze gondolatai mögött a leány, és sandán pislogott a kocsikra. Igen, több kocsinak is kell ott lennie, hiszen ez egy karaván. Az azonban igaz, hogy nem állhat ott a végtelenségig, szóval felemelte jó magasra a kezeit, láthatóan fegyvertelenül, és kilépett a fényre.
-Jó nagyot kívánok öreganyám! Ha nem tetszik itthon lenni, akkor átnézném a kocsikat. Megmenteném Lenin elvtárs szobrát, ha úgy tetszik.
Jutott eszébe a régi poén, ahol a határ egyik oldalán a szobrot „elhozták, nehogy megfertőzze a kapitalizmus tökéletességét” a másik oldalon pedig „kimentették a kapitalizmus bűzlő mocsarából”... otthon pedig már csak öt kiló arany volt. Szép dolgok ezek az eszmék.
~Se teve, se sivatag, se semmi? Milyen karaván ez?
Továbbra is felemelt kezekkel közeledett a szekerek felé, de azért már lábujjhegyre állt, hogy bekukkanthasson. A karaván inkább emlékeztette postakocsira, mint karavánra, de ha a tábla karavánt mondott, akkor legyen karaván... bár mit keresne karaván egy ilyen környéken? Továbbra is fennhangon beszélt az erdőhöz.
-Úgy hallottam járnak errefelé haramiák. Nem mintha bajom lenne velük, meg nincs semmi, amit tőlem elvehetnének... de nem okos dolog kirakni a vagyont csak ide a semmi közepére. Ha nincs ellenvetésükre, akkor körbenézek. Szegény utazó vagyok, köll a loot.
Ezzel, ha még mindig nem volt válasz, akkor miután körbejárta a kocsikat, csapda után kutatva a közelükben vagy rajtuk, felszökkent az egyik hátuljára, és számolás nélkül süllyesztette az eszköztárába mindent, amit csak talált.

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 21 2016, 21:57

Mese Miu:
Az erdő sűrűjében egy nagy tölgyfa törzsébe ..... vittek. Az alja annyira vastag volt hogy simán kivájva a belsejét egy takaros kis szobát rendeztek be. Te úgy ahogy vagy rákötözve a hosszú botra a földön heversz. Annyit nem tettek meg a csirkefogók, hogy leszedjenek róla.... vagy csak ennyire féltek/nek tőled. o.O
Kint pedig valószínűleg őrséget állítottak az ajtó elé.

//Hint: HA reagálsz valamit még a tündéknek az úton, az befolyásoló tényező lesz később, szóval minél több mindenre reagálsz annál több lehetőséged nyílik később.
Légy kreatív. Ami nem írtam le ( mint pl. a szoba) az azért ott van, .... hadd tudjuk meg milyen Wink

//

by **Danee** Pént. Ápr. 22 2016, 15:51

Basszuskulcs! Az elfeket is magamra aggróztam! Na, mindegy, akkor nincs megállás, szép kis vonat lesz ebből, de valahol le kell ráznom őket, nem vagyok én berserker, hogy hátamat a falnak vetve egy szál lándzsával lekaszaboljam mindet, mint a jó öreg L2-ben!
Futok mint akit puskából lőttek ki, vagy legalábbis próbálok, már látom az utat fenn emelkedve, fogcsikorgatva próbálom összeszedni az utolsó morzsányi erőtartalékaimat is, hogy ne hagyjon cserben a lában, és közben elkövetem azt a hibát, hogy nem néztem az orrom el.
Basszus, a nagy erőlködésben a lábam elé bámultam már vagy egy jó fél perce!
Csatt
Hát ez nem éppen a zsuzsivonat, amivel most valamit vagy valakit elütöttem, az hét szentség!
Nagyon nincs időm gondolkodni, pedig menekülés közben igazán eszembe juthattak volna a nagy Morphi szavai:
"Talán azt hiszed, ha erősebb vagyok, vagy gyorsabb; bármi köze van az izmokhoz ezen a helyen? Azt hiszed; most levegőt lélegzel?"
Bukfenc, ösztönösen, négykézlábra érve szembe fordulok a felém zúduló árral, s azzal amin átestem.
Egy-egy pillantás csak a helyzet felmérés.

[Seiun]
Az a valami egy lény. Nő. Indikátoros. Zöld. A koboldok és elfek mindjárt ide érnek.
- Menekülnünk kell! - kiáltom a játékostársnak, és gyorsban felnyalábolom két kézzel, ha a fejlesztők is úgy akarják, akkor a súlyemelésem még épp elég egy kis extra nehezítésű futáshoz
- Ne ellenkezz, a mobok levágnak, ha utolérnek!
Azzal futásnak indulok tovább az úton, arrafelé, amerre eredetileg is mentem.
- A nevem Danee és nem foglak bántani, küldetést teljesítek, Ernbe kell eljutnom, megtennéd, hogy amíg foglak megtalálod nekem a térképen? - hadarom, remélem felfogja, és közreműködik majd, ha nem, hát ki tudja, talán ütött az utolsó órám. Vagy óránk.

by **Miu** Pént. Ápr. 22 2016, 20:56

A pillanatnyi megállásnál felcsillant bennem a remény apró szikrája arra, hogy nem kell tovább lógnom és hagyják, hogy a saját lábamon meneteljük velük tovább. Hisz elengedni biztos nme fognak, ha már ilyen könnyen sikerül összeszedniük engem. De sajnos mégsem engedik, hogy saját lábamra állhassak. Sad

-Ha ti sem akartok kivégezni, akkor én se végzek ki senkit se közületek – bár most épp meg vagyok kötözve és lógok itt magamnak, szóval szerintem felesleges ezt a témát tovább húznom-vonnom – Egyébként is minek kezdenék ki veletek elfekkel, mikor a koboldokkal is épp pont elég bajunk van, mióta csak úgy megindultak és elfoglalták néhány városunk. Errefelé is sikerül betörniük a kis nyavajásoknak, bár gondolom, nem kell bemutatnom nektek őket. Biztos összeakadt már velük a bajszotok és nem csak minket, hanem titeket is biztos nagyon idegesítenek már egy ideje. – nem hiszem, hogy ettől hirtelen bízni fognak bennem, de hátha megtudok valami újat a koboldokról is, ami meg nem lenne olyan ártalmas dolog. Időközben csak sikerül megérkezni az elf faluba is, pedig már kezdtem azt hinni, hogy csak úgy a hecc kedvéért cipelnek itt az erdőben. De sajnos nem igazán tudtam rá ámulni a falura, ugyan jól nézett ki és tetszett nekem az egész, de túlságosan is zavart, hogy fejjel lefele látom a világot, na meg persze innentől lehetett kezdeni izgulni is, mert még is csak úgymond foglyul ejtettek és épp a főnökük elé terveznek cipelni engem. Csak remélni tudom, hogy az enyhítő tényező lesz, hogy nem volt harc és csak úgy sikerül összeszedniük valahol az erdőben, így remélhetőleg nem a kivégzésemről fogunk tárgyalni. <.<
-Mennyi az a kicsi? Ha oda értünk azért erről a botról csak leszedtek majd ugye? Ha nem bíztok bennem, akkor nyugodtan összekötözhetitek a kezem, de had álljak már végre a saját lábamon. Léécciii… - innentől elhallgattam kicsit és nézelődtem, ami nem tartott sokáig mert fordítva még mindig nem olyan érdekes a világ, kivéve akkor, ha nme csak én, hanem minden egyéb más is fordítva van, na akkor egyből jobban is érzeném magam. :3 Végül leraktak valami szobában és otthagytak földön, még csak botot se szedték le rólam.
-De most komolyan legalább a lábam eloldozhattátok volna, vagy legalább is ne a földre tettek volna! D: - kiabálok utánuk, de úgy néz ki, hogy hiába – Ez nem ér… miért pont én? Pedig nem is csináltam semmi rosszat… sokkal érthetőbb lenne ez az egész, ha oka is lenne <.< – morgok magamban egy kicsit, aztán igyekszem felmérni a szobát ahol, vagyok, ami elég nehézkes a korlátozott mozgási lehetőségem miatt. Velem szembe csak szekrények vannak, a plafonon van egy nagy csillár, indákból összefonva, de gyertyák (mert ugye itt nincs még villyanykörte) helyett kristályok voltak ráaggatva, gondolom ilyen fluoreszkálós kövek lesznek azok, biztos jót mutat a sötétben. <.< Átfordulva a másik oldalamra, meg persze, hogy egy kanapé kerül elém vagy legalább igy olyasmi, a lényeg az, hogy ülő és fekvő alkalmatosság is.
-Legalább oda tettek volna le, ha már nem oldoztatok el. Mivel érdemeltem ki ezt a kegyetlen bánásmódot? Pedig én teljesen jól viselkedtem és még csak nem is ellenkeztem az elfogás ellen, akkor most miért kell itt a földön feküdnöm? Sad

Amint befejeztem a siránkozást a tekintetem az ajtóra szegeztem és várni kezdtem azt, hogy mikor térnek vissza, mert gondolom, nem szándékoznak itt hagyni örökre bezárva, egyedül és elfelejtve.

/hát a kreativitásom, most valahol mélyen a nátha mögött bujkál, szóval most csak ezt sikerült ide kaparnom x3

by **Seiun** Szomb. Ápr. 23 2016, 11:36

- Kobold, kobold, kobold... - kezdem el a bőséges választékkal bíró szöveget énekelgetni, miközben jó kedéllyel fűszerezve bandukolok az úton.
Koboldot akarok látni. Röviden és tömören ez a magyarázat arra, miért járok egy, az említett lényektől állítólag hemzsegő környéken. Nem szívesen bántanám őket, megmondom őszintén, hiszen olyan aranyosak, koboldok, meg minden. Ha viszont agresszívnak titulálom mivoltukat, üsse pallos, megoldom. De nem szívesen. Tényleg nem, hiszen ők mégiscsak koboldok és ők is csak élni akarnak, kikapcsolódni és bulizni. Főként bulizni, nemde? Jó, persze, meg állítólag embereket mészárolni, meg hasonlók, de ki határozza meg, ki az ember? Majd én *-* Miért is ne? Csak találkozzak már velük véééégre! Tempóm kényelmesen lomha. Nem futkározok én, teljesen felesleges, a végén még lemaradnék valami érdekesről. Na meg ha jön utánam valaki, a végén még nem ér utol. Nem vagyok én olyan gonosz, hogy ilyesmit gátoljak, főleg, ha egy flaska pia is van nála. Az lenne a legjobb, merthogy jelenleg... Majdnem szín józan vagyok. Azért egy-két pohárkával van bennem, vagy inkább volt, reggeli gyanánt. Annak már vége. Az már a múlt. Sajnos. Most tehát nem is lenne jobb, mint egy tűz mellett italozni néhány dalolászó kobold pajtival.
Meg is sasolom gyorsan, jön-e egy kedves illetékes utánam, mikor is szemből frontálisan nekem jön valaki. Ekkora karambolban sem voltam még. >< Hátsómra esésem jobban foglalkoztat, mint a fickó aki nekem jött. Reflexszerűen dörzsölgetem sajgásmentes hátsóm, mit sem foglalkozva a gázolóval, ki meg úgy tűnik, az én helyzetemmel nem hajlandó foglalkozni.
- Menekülni? Hé! - kiáltok fel, mikor felnyalábol.
Nagyokat pislogva figyelem őt, majd lesek a háta mögé. Koboldok *-* Élő, húsvér koboldok *-* Jó, ez talán kérdéses információ, de akkor is azok. Még ha nem is húsvérek, hanem pixelek. Hol rájuk, hol az engem hurcoló alakra lesek, kinek viselkedésén nagyon felháborodnék, ha nem élvezném annyira, hogy az ölében hurcolva lohol, miközben én lényegében kedvemre kapálódzhatok. És még koboldot is láttam. Meg valami mást. Hangosan nevetve lóbálom lábaim, karjaimmal fejem mellett kapálózva, cseppet sem könnyítve meg helyzetét.
- Száguldunk mint a széééél - nevetem tovább, utána viszont igyekszem megkomolyodni.
Komolyan igyekszem. Nagyon nem jön össze.
- Seiun - nevetem saját nevem, ezzel meg is oldva a bemutatkozást.
Ern, Ern, Ern... Valamiért remélem, hogy az ellenkező irányba van, hogy vissza kelljen menni a koboldok irányába. Annyira jó lenne *-* Vagy talán nem, legalábbis állítása szerint. Akkor talán mégis el kellene napolni ezt a találkát és inkább barátságos kobikat keresni. A térképemen kezdek el kutakodni szorgosan, hátha megtalálom a kért helyet. Amint megvan, az útvonalat megmutatom a hordáromnak is, hogy tudja, merre kell vinnie a továbbiakban.
- És miért is kell menekülni a koboldok elől? Olyan aranyosak - faggatózom, hátha megtudok róluk valami újat.

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 24 2016, 09:11

//bocsika!

Hmmm, úgy tűnik a csajok nem voltak éhesek, mert nem jöttek. Na mindegy, legalább a kajám megjött. Very Happy

S a röhögő vendég is lecsillapodott. S a kaja is finom. \o/ Ám ahogy ettem, olyan dolog történt, amire tágra nyílt a szemem: bejött az ajtón egy vörös indikátoros mob, pontosabban egy Elf! O.O Számtalan kérdés jött az agyamban: Hogy került ide? Miért nem támadják meg az NPC-k? Mit akar itt?
- Öhm, elnézést, az okés, hogy egy Elf bejön ide? - kérdezem kicsit megszeppenve a pincérlánytól, akit odahívtam, hátha észreveszik, hogy itt egy mob. De komolyan, hogy került ide anélkül, hogy bármelyik NPC vagy játékos megtámadja?? O.O Valami trükkje van hozzá? Kinézet kristály? Várjunk, az nem jó, mert attól még piros lesz az indikátora. Egyenlőre nem csinálok semmit, mert lehet észreveszik, vagy az Elf nem támadó szándékkal jött ide, csak kissé szokatlan. Vagy ebben a városba nyugodtan jöhetnek a mobok? Ezek szerint akkor a koboldok is? O.O Vagy az Árnyjárók?? O.O Vagy azok csak az erdőkben szeretnek vadászni a játékosokra? O.o Mondjuk lehet, mert ha ilyen okos a rendszer, talán képes megkülönböztetni az NPC a mobot egy másik fajta mobtól. Most az egész úgy néz ki, mint egy cowboy filmben, ahol minimum egy ember felfigyel arra, ha egy idegen jön be a kocsma ajtón. Mindegy, a válasz megkapása után ha úgy adódik, békésen eszek tovább, közben fél szememmel próbálom figyelni az elfet, bár az se kizárt, hogy csak én látom egyedül, mert valami hallucinogén cumó van a kajában. Tényleg, van itt olyan egyáltalán? O.o

by **Kemabat** Vas. Ápr. 24 2016, 11:51

- Én is örülök, hogy láthatlak. – viszonozta a lány kedvességét – Hagyd el a sant, és tegez nyugodtan, sőt akár Kemnek is hívhatsz, az elégé megtetszett. – mosolyodott el. Igazából nem nagyon tudta, hogyan viselkedjen, nem csak azért, mert viselkedését sokan tartották bunkónak, és nem akarta, hogy Yachi is úgy tekintsen rá, bár ez is közrejátszott. Mégis tanácstalanságát leginkább az befolyásolta, hogy nem találta saját magát. Miután megtudta, öccse halálának körülményeit, mintha elvágtak volna benne valamit, céltalanná vált. Az ilyen küldetésektől remélte, hogy újra magára talál, hogy kikecmereg abból a mély gödörből.
- Pedig nagyon ügyes vagy. Ahogy leszedted azokat az elfeket is a kazamatában, az lenyűgöző volt. Biztosan nagyobb biztonságban lenne ez a hely, ha te is a védők között lennél, de megértem, ha nem szereted a harcokat, bár ez alapból egy ilyen játéknak indult. Milyen információkra vadászol? Ha tudok, szívesen segítek, és nyitva tartom a szemem. – alig mondta ki az utolsó szavait, észrevette, hogy teljesen elzárták az utat, és egy alak próbálna átjutni rajtuk. Gyorsan megragadta a Yachi kezét, és arrébb húzta, persze csak finoman, mindennemű durvaságot kerülve. Enyhén meghajolt a fickó előtt, majd ismét a lány felé fordult, és vörösen folytatta.
- Bocsi! Hirtelen cselekedtem, nem gondolkodtam. – előtte is meghajolt, jobban, mint az előző esetben. Úgy tűnik, Kem számára ez már csak ilyen hajolgatós nap.
- Így van, én azért vagyok itt, hogy megvédjem ezt a helyet, és persze benne téged is. Nem igazán nevezném magam bátornak, de a tudat, hogy te is itt vagy bátorságot ad. Hú, de nekem mennem kell, de ne aggódj, gondoskodok róla, hogy biztonságban végezhesd a dolgodat, és sok szerencsét az információgyűjtéshez. – mondta majd elindult a számára kijelölt hely felé – Még látjuk egymást… remélem.
A megjelölt hely felé haladva Kemabat kicsit zavarodottan érezte magát. A falak mintha alacsonyabbak lettek volna, mint ahogy első pillantásra vélte, és ha valaki jött volna vele szemben, nem sok hiányzott volna, hogy ne férjenek el. Látva a célt, feltűnt neki, hogy egy kopasz vár rá, akinek feltehetőleg nem ez az első csatája. Próbálta elképzelni, milyen lehet, és mondhatni nem tévedett sokat. Elég sok filmet látott már ahhoz, hogy tudja, hogyan kell válaszolni az ilyen ellentmondást nem tűrő embereknek, így miután köszöntötte, az elméletet gyakorlatban is használhatta.
- Üdvözlöm Uram! Igenis, Uram, minden teljesen érthető, Uram! – mély lélegzetet vett, kissé nevetségesen érezte magát, majd az egyéb kérdésekre is válaszolt.
- A nevem Kemabat, Uram! Íjász vagyok, Uram! Harcban használható egyéb képességem nincs, Uram!
A parancsnok kijelölte a helyét az egyik lövész toronyban, amit Kem el is foglalt. Szétnézett, és kissé csalódottan állapította meg, hogy nincsenek túl sokan, sok munkája lesz. Szélesen elmosolyodott, és a hirtelen összejött csapattársaihoz fordult.
- Üdv, a nevem Kemabat, nyírjuk ki az összes támadó görényt!

by **Yachi** Hétf. Ápr. 25 2016, 10:20

Felkaptam a fejem a kérésre egy pillanatra, majd röviden elgondolkodtam, hogy mi lenne itt a helyes tett a részemről. Ha elfogadom, akkor tiszteletlenséget követnék el vele szemben, hiszen egyáltalán nem ismerjük egymást, úgy pedig helytelen lenne elhagynom a formalitásokat. Ráadásul nekem is fel kéne ajánlanom valamit cserébe, amikor ő már így is elég közvetlen velem, és ez kissé zavarba ejtő lenne, azt hiszem... Ha viszont elutasítom, azzal megsérthetem, amit szintén nem szeretnék.
- Rendben, Kemabat-san ^^ - egyeztem bele végül, de megtartottam a megszólítást. Így a legjobb, hiszen nem sértem meg, és tiszteletlen se leszek vele szemben. Tökéletes megoldás ^^
- K-köszönöm, de Kemabat-san sokkal ügyesebb nálam ^^ - helyeztem őt magam fölé, hiszen tapasztaltabb, talpraesettebb harcos, mint én. Nem is igazán érdemeltem meg a dicséretet - Eto... szeretnék minél többet megtudni erről az ostromról. A támadókról, a védőkről, arról, hogy kik irányítják a hadműveletet, miért zajlik a küzdelem, ilyesmik ^^ Na és persze magának a csatának a lefolyását is szeretném végigkövetni - soroltam fel nagyjából, hogy mit szeretnék kihozni ebből az információgyűjtésből. Nem voltam profi, de voltak ötleteim - Tényleg, akár Kemabat-san szemén keresztül is követhetném az eseményeket... Mit gondol, nagyon útban lennék? - morfondíroztam félhangosan. Biztos voltam benne, hogy a fiú hősiesen fogja védeni a várost, rajta keresztül eposzi történetet kerekíthetnék... igaz ez egyben kockázatos is volt, mert ha egy helyben maradok, sok mindenről lemaradhatok, és csak utólag fogom tudni összerakni a képet tanúvallomásokból...
És míg a gondolataimba vesztem, Kemabat megfogta a kezem és finoman odébb húzott. Riadtan pillantottam fel, majd körbetekintve realizáltam a helyzetet, és én is meghajoltam az úr előtt, akit akadályoztunk.
- Ugyan, én köszönöm, hogy figyelmeztetett ^^ - szabadkoztam, szintén meghajolva előtte, majd figyelmesen végighallgattam a búcsúzását. Sajnáltam, hogy máris el kell szakadnunk egymástól, jól éreztem magam a fiú mellett.
- Köszönöm, igazán megnyugtató a tudat ^^ - mosolyodtam el - Sok szerencsét, az ostrom után találkozunk ^^ - küldtem útjára egy jókívánsággal. Ha tehetném, adnék neki egy szerencsét hozó talizmánt is, de nem is sejtettem, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek, így eszembe se jutott, hogy készítsek. Még egy kicsit néztem utána, aztán felmértem a terepet az épületben. Klasszikus irodai körülményekkel találkoztam, úgy gondolom ők inkább hivatalnokok, mint katonák. Végül a titkárlány felé indultam el, hogy útbaigazítson.
- Konnichiwa ^^ Ha zavarhatom, meg tudná mondani, hogy újságíróként kitől kaphatom a legtöbb információt az ostromról? - kérdeztem tiszteletteljesen meghajolva, úgy feltéve a kérdést, hogy a lehető leggyorsabb választ adhassa, és ezáltal a legkevésbé zavarjam a munkájában.

by **Kuradeel** Csüt. Május 05 2016, 12:56

Des! A karavánnál vagy. Két társad már rég elindult, ki ki merre, te viszont itt ragadtál valami miatt.

Ahova mehetsz.
A Város főbb létesítményei.
Gyakorlótér
Vásárcsarnok
Városháza
Városőrség Központi épület
Fal
Mező ( városon kívül)
Húsfeldolgozó épület
Gabona raktár
Zöldség, gyümölcs feldolgozó épület
Fogadó és Kocsma

Yachi, a titkárnőféleség úgy néz rád, mint aki lenyelt keresztbe egy banánt.. héjastul....kimereszti a szemeit, látszik hogy még csak nem is érti amit kérdeztél, majd a "fontos" emberre mutat tanácstalanul.
A "fontos" emberkéről már esett szó. Szépen kifésült termetes npc-nk éppen befelé igyekszik egy ajtón amiről virít hogy tuti irodaszoba bejárata. Az ajtón ez áll.
"Ernes Kim őrnagy"

Joey, a te helyzeted könnyű. legalább is akihez hozzászólsz megrántja a vállát és egész egyszerűen ki"böfögi" hogy - Miért ne jöhetne be? Ő is vendég....
Az elf pedig valóban, mint egy a sok közül, ügyet sem vetve senkire, rád se, és senki más sem vesz tudomást például az indikátorszínéről, kikér egy korsó sört.

Team Ern! Joey, Yachi, Des, Kem!
A vészharang megkondul, emberek igyekeznek a házaikba, az őrnagy meggondloja magát és inkább kifelé igyekszik, az elf felhörpinti a sörét és kifut, katonák rohannak a falakhoz. Jönnek a koboldok!

Kemabat. Elsőre csak egy kis füstgomolyagot látsz, amit a többiek még nem, és amikor már ők is észrevezsik te láthatod, hogy egy nem túl nagy de nem is pár fős kisebb előőrs igyekszik a falakat megostromolni. Még hosszú létrákat is visznek magukkal. Valaki megkongatja a harangot. Melletted harca készen tartják az íjjukat. A felettesetek pedig egyszer csak megjelenik és kiadja a parancsot.
- Tűz! -
Lőj le annyit amennyit csak tudsz! Olvassunk epic fightot! xP Sőt, odaadok neked npcket is, akik melletted vannak, ha igényled. Wink

Seiun és Danee. Fák között találjátok magatokat a dühös mobokkal mögöttetek, aztán egyszer csak a levegőbe emelkedtek és az egyik fa vastag ágán egy lila indikátoros mob, egy szőke elf fiúval nézhettek farkas szemet. Nem mosolyog, de nem is mogorva. Derűs arckifejezése nem illik bele a szitutokba.
- Válaszoljatok nekem! - Emeli fel egyik kezét az égre mutatva. - Bántani akarjátok az elf társaimat?

Miu, egy jóképű elf vetődik be és minden habozás nélkül kioldoz. - Ne haragudj rájuk, jobban félnek tőled mint te tőlük. - Néz veled szembe szánakozón de biztatóan. - A vezérünk nincs most itt, így várakoznod kell. De tudod mit? Ha megígéred, hogy nem csinálsz galibát és velem maradsz, megmutathatok neked pár érdekes dolgot! Smile

Katja. Egyet mondok neked. Koboldok. Mindenütt. Már hallod is őket. Elég gyenge csapda volt és korán is leleplezték magukat így van időd még.. valamire. Átgondolni az életed. Szám szerint ugyan nem tudod konkrétan hányan lehetnek, de egy 20 fő biztosan. És persze jönnek karddal, lándszsával, buzogánnyal meg minden egyébbel is, hogy elvegyék tőled a pixelvéred! \o/

Stingray a városban, Chariton a vízesésnél.
________________________________
Jövőhét Vasárnap!

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Május 05 2016, 13:55

-Elkúúúúúúúúúúúúúúúúúúrtad!
Rikkant Katja egy hatalmasat, és lehuppan a szekérről, majd abba az irányba kezd el lépdelni amerről jött, és amerről nem hallja a koboldok neszelését.
-Az a baj buksikáim, hogy ha arról is be akartatok volna keríteni, amerről jöttem, akkor sokkal hamarabb kiszúrtalak volna benneteket, minthogy belesétáljak a csapdába, nincs igazam?
Nem nagyon zavarja ha nem érkezik válasz, és bár a Hazatérés Kristályt a keze ügyében tartja, nem kezd el menekülni, se futni, csak határozott léptekkel tart továbbra is visszafelé.
-Nagyon bénák vagytok ám, ha én észrevettelek titeket! Ugye az megvan, hogy összvissz egy hallgatózás jártasságom van, és az is csak véletlenül maradt bekapcsolva?
A végét már a konkrét, a bokorból előtűnő koboldok szemébe mondja, majd izgatottan ugrándozni kezd, és tapsikolni a kezével.
-Ezt tudom! Ezt tudom! Ezt tudom! Hát téged ismerleeeek! Te vagy a kobold, akinek egy gyorsasága, meg két kitartása van! Hát ez nagyon szopacs, mert nekem mindenből három vaaan bibííí! Azt tudod, hogy az mennyivel több? Hát pont eléggel!
Ezzel el is kezd kocogni, és hagyja, hadd gyűljenek utána a népek. Gyorsabb náluk, kifáradni is előbb fognak, és ha csak nem kerül elő valami erősebb szerzet, ami pedig szerencséjére nem kerül elő, akkor meg is van oldva az összecsapás.
-Húú basszúúúús! Azok a városőr izébizék nagyon fognak ám örülni nektek!
Kiáltja a háta mögé az üldözőinek, miközben őrült módjára vihog és úgy vezeti a kis csapatot a város irányába, mintha csak ő lenne a nyúl az agarak előtt.
-Persze köthetünk üzletet is. Elfelejtettétek a csalit a csapdáról. Egy vacak szekér nem olyan nagy zsákmány, hogy bárki az életét adja érte, na de ha egy fiatal hajadont kellene megmenteni, aki ráadásul még olyan csinos is mint én, és bónu...
Kicsit köhécsel egyet, és hörpint pár kortyot az egyik elrabolt flaskából, majd elhajítja, hiszen a futók is így szokták.
-Bocsi, csak kiköpöm a tüdőmet. Szóval ha beszerveztek engem is a buliba, akkor sokkal nagyobb zsákmányt tudok nektek szerezni. No? Deal? Nem deal?
Persze egy pillanatra sem áll meg, és mindig kellő távolságot hagy önmaga és az üldözői között. Remek terv a városra szabadítani még ezt a huszonakárhány fős bandát is, bizonyára még meg is jutalmazzák érte, ráadásul ha helyben lesz, még a szajrét is lepasszolhatja.

by **Danee** Hétf. Május 09 2016, 16:07

Nem elég, hogy a koboldok kergetnek, akiket ahelyett, hogy levágtam volna mind egy szálig, inkább megpróbáltam felhasználni a magam módján, de kétségkívül eredménytelenül, de még az elf település is utánam eredt, mintha én tehetnék bármiről is. Bár az arcukból meg az utánam kiabáltakból ítélve semmi jóra nem számíthatok az ő részükről sem.
És a legnagyobb veszedelem közepette még át is esek valakin, jelentősen megcsappantva az eddigi távot köztem és az üldözőim között.
Valamely furcsa és talán nem túl racionális elvtől vezérelve, most extra terheléssel loholhatok tovább az ismeretlen felé...

Pedig ott is hagyhattam volna. Tudom nem túl udvarias, ahogy felkaptam, de vagy ez vagy a halál. Mármint neki.
- Ne ficánkolj, vagy elengedlek és akkor lejátszhatod egymagad ezt a meccset a mobokkal! - utasítom rendre, mert félő, hogy addig izeg-mozog míg kicsúszik a kezeim közül
- Bárcsak úgy lenne! - felelem a szeles megjegyzésére és aggódva sasolok hátra futás közben
- Remélem hamar elfogy a kedvük az üldözösdiből - jegyzem meg aggodalmasan, mert igazából itt a SAO-n még sose csináltam vonatot. Túl veszélyes. Itt nincs második esély a kísérletezéshez.
Seiun, hallom a bemutatkozását. Nagyon nem jut eszembe semmi idevágó baráti formula amit megjegyezhetnék ennek kapcsán.
A locsogást pedig nem találom most túl időszerűnek
- Mondanám, hogy örülök a találkozásnak, de nem épp ideálisak a körülmények, azt hiszem már az is óriási lesz, ha ezt épp bőrrel megússzuk - kiáltom, hogy a loholásban elhaló hangomból azért csak lehessen hallani is valamit
- Áh, szuper, a térkép - jegyzem meg ténykedéseinek biztató fejleményét látva
- Jó irányba megyünk Ern felé?

Aztán egyszer csak elhagyja a talaj a talpamat, de nem csapdába zuhanunk. Hurok se rántja fel a bokámat. Lövésem sincs miért, de csak hamar a levegőben, majd a fák lombjai közt találom magam.
Jajveszékelni sincs időm, viszont Seiunt önkéntelenül is elengedem, ahogy reflex-szerűen az ágak felé kapok, még ha ezzel az ő végzetét is okozhatom: nincs gondolkodásnyi időm se: győznek az ösztönök.

Még rá se jöttem mi történt, kinek mi lett a sorsa, amikor velem szemben az ágon, amin történetesen úgy-ahogy megkapaszkodtam-álltam, egy humanoid virít, s rögtön szavakkal, sőt kérdéssel bombáz
- Hogy mi van? - a fegyveremért kapok, hogy megvédhessem magam az új veszedelemmel szemben.
De lám, amaz nem támad, fegyvert se szegez nekem. Apránként el is jutnak az új információk az agyamig, morzsánként
- Társaidat? - kérdezek vissza motyogva. Nem értem, elf társai? Most nézem meg őt gyorsan valamivel jobban.
Ez bizony elfnek tűnik. Lila indikátorral. Esélytelen!
Azon kapom magam, hogy hülyeségeket motyogok egy valószínűleg elég egysíkú AI-val rendelkező mobnak.
- Öm - gondolom át újra a hallottakat, s gyorsan keresem is a megfelelőt a bennem felmerülő válaszok listájából.
Kicsit olyan ez, mint terminátornak lenni egy fantasy környezetben
- Nem - jelentem ki határozottan - Nem akarom bántani az elf társaidat - fejtem ki hosszabban, nehogy az egyszerűség legyen a vesztem
- De ők pont, hogy bántani akarnak engem és a kobolodok is, úgyhogy menekülnöm kellene tovább

by **Joey Chrome** Szomb. Május 14 2016, 12:03

Az elf úgy tűnik nem zavaró tényező, meg az se vet ügyet még rám se, de még az indikátor színre se, s úgy kér ki egy korsó sört. Hát, végül is nem csinál baj, szóval ehetek békésen tovább… Meg a lótúrót! Alig nyeltem le a falatot, amit nem rég rágtam, mikor megkondul a vészharang, de nem a fejemben, hanem mindenhol, s a kocsmából kirohan az elf, persze előtte megissza a sörét, katonák rohannak az utcán, tanok vonulnak, minde-- jaaa, bocsi, túlzásba estem majdnem… ^^” Na szóval valami van. Gyors lenyeltem az utolsó falatot, kifizettem, s kirohantam, hogy megállítsak egy katonát, hogy mi a franc van.
- Jönnek a koboldok! - s már rohant is tovább. Jönnek a koboldok?? O.O Bááááár… mondjuk jobb, mint a titánok meg az óriások… Megkerestem a lányokat, bár biztos, hogy ők is hallják, hacsak nem süketek, mint az ágyú.
- Lányok, riadó van, halljátok! Irány a fal! - s szaladtam arra, de BUMM! Eltanyáztam egy tyúkba, aminek muszáj volt pont a lábam alá menni. S még neki áll feljebb, mert megcsipkedi a fejemet párszor! Rohadt anyját! Nagy nehezen feltápászkodtam, s rohantam volna tovább, de BUMM! Még egy tyúk… A franc egye meg ezeket a tyúkokat… Egyáltalán hogy kerülnek ide tyúkok? Valamelyik kereskedő hozta ide őket? Akkor miért nem zárja be őket valahova, hogy ne futkározzanak össze-vissza ide-oda? Feltápászkodtam megint, s ezúttal figyeltem, hogy semmiféle állat, tárgy, ember, akármi más az utamba legyen, hogy megint eltanyázzak újból, a lányok előtt, mert ez a kettő is nagyon ciki volt, mert ezek is a lányok előtt történtek meg, bizony!

by **Miu** Hétf. Május 16 2016, 13:01

Nagyon erősen néztem az ajtót, hátha attól kinyílik majd. Viszont sajnos egyelőre még semmi, így marad a látványos szenvedés, míg senki sem látja. Jobb kiadni magamból a gőz még lehetséges bárki megsértése nélkül, minthogy inkább egy elf képébe robbanjak bele, annak lehet, hogy rossz vége lenne. Bár azért tényleg erősen remélem, hogy egyedül vagyok itt bent és tényleg nem látja senki se azt, hogy szenvedek és nyűglődőm itt. <.< Amint túlléptem a kis hisztimen, úgy éreztem, hogy cselekednem kéne valamit. Már épp az invertorymból halásztam volna ki a fegyverem, mikor is egy elég helyes elf vetődik be az ajtón és végre valahára megtörténik a csoda és eloldoz.
-Végre! \o/ – kiálltom el magam a hirtelen jött örömömben, majd rájövök, hogy a hegyes fülű még mindig itt van – Ohh… én nem haragszom. Nem vagyok egy haragtartó típus, igazából, ha én haragszom az csak addig tart és vége is. Surprised

– hallgatom a tovább azt, amit mond, és közben leesett, hogy tényleg, mintha az előző csapat beszélgetett volna valamit a főnökükről, meg hogy oda visznek elé – Nem áll szándékomban bajt keverni, szerintem abban az esetben én húznám a rövidebbet. Na meg szívesen körbe néznék a faluban úgy is, hogy nem megkötözve lógok egy boton. Szóval megígérem, hogy jó leszek és, hogy nem fogok elkóborolni. :3
Egyébként is a bajt nem én szoktam csinálni, én csak megtalálni szoktam vagy a baj talál meg engem. Én meg csak rosszkor vagyok rossz helyen. Rolling Eyes

De mai adag remélhetőleg már megvolt, így innentől csak lesz egy kis nyugtom is végre. >.>
-Ohh, egyébként én Miu vagyok. Téged hogy hívnak? :3

//Des-re már nem igen lesz időm, tehát ha jönne a mese, akkor nyugodtan ki lehet hagyni. Sőt, tudom, hogy én kértem vissza ide, mert én naív azt hittem ,hogy lesz időm, de ez még sem így alakult, így Des-t innen megint kivenném. A Megismerni-be, pedig írok, amint ismét lesz egy kis időm írni.

by **Yachi** Kedd Május 17 2016, 20:37

- Hálásan köszönöm ^^ - hajoltam meg tisztelettudóan a hölgy előtt, aki segítséget nyújtott nekem, és ezt igyekeztem azzal meghálálni, hogy nem zavartam tovább a munkájában, hanem a férfi felé fordultam, akire az imént mutatott és tettem néhány lépést az irányába. Nagyon elfoglaltnak tűnt, hiszen aki ilyen hévvel tart valahová, annak valamilyen célja van, nekem mégis zavarnom kellett, hogy végezhessem a saját munkámat. Az ilyen szerencsétlen összeütközések előfordulnak az én szakmámban... leszámítva azt, hogy nem feltétlenül újságíró voltam, és képernyősként nem voltam hozzászokva ehhez a fajta munkához. Inkább csak szerkesztettem, ha éppen nem a kamerák előtt álltam. Szóval volt bennem egy kis bizonytalanság, ami nem volt feltétlenül jó dolog, itt magabiztosnak és elsöprőnek kellett lenni, aki nem tűri a megalkuvást. Na, ezért nem voltam én a mikrofon mögé való médiamunkás. Van szorgalmam, van szép mosolyom, tudok beszélni, de a rámenősség hiányzik belőlem.
És hogy a feladatomhoz hozzávágjunk még egy nehezítő körülményt, ekkor megkongatták a vészharangot. Elégedetlenül csettintettem a nyelvemmel, nem tudtak volna kicsit később jönni? Csak öt perccel! Sóhajtottam egy nagyot, majd megacéloztam a tekintetem, és gyorsan besoroltam az őrnagy mellé.
- Szép napot, a nevem Yachi és szeretném dokumentálni az ostrom történéseit! Megengedi, hogy elkísérjem egy darabon és figyeljem a tevékenységét, netalán feltegyek néhány kérdést, amikor éppen ráér? - hadartam, ami éppen eszembe jutott, miközben szorgosan lépdeltem a férfi mellett, és közben a zsebeimből előkutattam a jegyzetfüzetem, illetve a tollam. Ódivatú, de sokkal egyszerűbb és gyorsabb volt, mint a menüben lévő jegyzetekkel szórakozni. Ettől a ponttól kezdve minden és mindenki irreleváns volt, csak arra akartam összpontosítani, amit a feladatomnak éreztem.

by Ajánlott tartalom