[Küldetés] A kis hableány

by **Argo** Pént. Jún. 12 2015, 16:06

Lassan már unalmassá is válik a dolog. Felhangzik egy dal valahol, vagy egy NPC egyszerűen énekelni kezd, ami egy küldetés hírét hordozza magában. Persze, persze, ezerszer átismételtük már ezt a rigmust, és most sincs másképp.
Ahogy a frontharcosok elérték a huszadik szintet, az első szint ismét jelentős változásokon ment át. Ott van például az a tó... az egyik a sok közül. Oh, az a tó eddig is ott volt, szóval nem ezt értem változás alatt. Elég messze a várostól, mindenféle falun túl, valahol a szint szélénél kell keresni. Csak épp arra járt valaki, egy kezdő, aki inkább maradt lent, és meghallotta, amint egy új, vagyis hát számunkra új, Kardinál által vezérelt lány énekel a tó közepén. A sötétben (mert hát persze, okos ember éjszaka járkál egyedül a vadonban, naná) nem tudta kivenni az alakját, csak a hangját hallhatta, és lassan elmúló sziulettjét egy sziklán ücsörögve.
Mindez egyébként a cetlire van ráírva a Hirdetőtáblán, ami olyan jelentéktelen, hogy könnyen félrenézheti az ember; mi is ott az a légypiszok tulajdonképpen?

Valószínűleg Küldetés!!!
Itt és itt (koordináták megadva elfogadás esetén) egy NPC lány énekel. Szinthatárról nincs információ.

---

Határidő: egy hét. Résztvevők azok, akik írnak addig. Twisted Evil

by **Jun** Pént. Jún. 12 2015, 21:44

- Úr Isten! ÚRISTEN! SZIRÉNEK! Pssz. De Szirének! Ah akarom, oda akarok menni, megfogni a picike pikkelyes farkincáját, megtapicskolni a haját, és felpróbálni a kagylóit! Akarom, akarom akarom akarom! Hol van Shu amikor szükségem van rá? - Visszapöckölöm az állam a helyére, körbepillantok de sehol senki. Egyedül ácsorgok a plakáttal szemben, miközben izgatottan körbeugrálom a médiumot amire ragasztva van. Próbálom picit nyugtatni magam, hogy ne keltsek feltűnést, és csaljak ide még kíváncsi embereket, mert hát, lehet, hogy bántani akarnák, és nem ismerkedni, mint mondjuk én..
Nem volt kérdés, hogy elfogadom a küldetést, rápöccintettem a zöld kis gombócra, és izgatottan nyitom le a térképem, forgatom, sebesen végigpásztázok rajta, hogy a lehető legjobban bemérjem az adott tó helyzetét, és véletlenül se tévedjek el odafelé.
- Kitartást Szirén! Máris ott vagyok! Habár a szirén olyan furin hangzik... kapsz nevet amíg nem tudom a neved! Nami leszel. Naminaminaminaminaminami! - alaposan begyakorlom a "nevét", hogy biztosan ne felejtsem el út közben és kezdjem Charlote-nak, vagy Raychel-nek szólítani szegénykét. Persze az is kellemetlen lenne, ha elfelejteném megkérdezni mi is a neve, és úgy kezdem el Naminaminaminaminak szólítani. Biztos szép, habár a szirének elvileg valójában csúnyák, de szerintem nagyon jó sminket használhatnak, hogy ha sokan beléjük szeretnek, és nem látják meg rögtön a ragyákat, meg izéket az arcukon.
- Aaah annyi minden van amit meg szeretnék kérdezniii muh. - toporzékolok, hisztizek mint egy gyermek, majd villámcsapásként érkezik a felismerés. Egyedül vagyok. Nincs senki akinek kiadhatnám a bajaim, aki meghallgathat most, és gyakorlatilag magamban beszélgetek.

by **Kanami** Szomb. Jún. 13 2015, 11:26

A folyamatos mobozás lassacskán unalmassá válik, ha az ember napról napra mindig ugyanazt a megszokott rigmust követi. De legalább lassacskán egy kevés eredménye látszik is annak, hogy ilyesmit csinálok.
És az ilyen alkalmakra, mint a mai, amikor egy újabb majom legyőzése után csak fáradtan sóhajtok egyet, hogy nem szeretnék több egyszerű, egyszemélyes harcot, na hát az ilyen helyzetekre találtál ki a küldetéseket, azt hiszem. Egy kis kizökkentés a mindennapokból, amiért még jutalmat is lehet kapni, és közben emberekkel is találkozhatsz. Persze csak akkor, ha olyan küldetést fogadsz el, ahol többen is lesztek.
Így hát felkerestem azt a bizonyos táblát az első szinten, már az egyiket a több közül, hogy végigböngésszem, hátha megakad valamin a figyelmem.
Ez így is történt, bár nem egy cetlit, felhívást, vagy kiírást láttam meg magam előtt, hanem céhvezéremet! *.* Ez még jobb! Ő is küldetést vállalna? De akkor.. Megtehetem azt, hogy kezdőként belekotnyeleskedem a dolgába? Zavarhatom ilyesmivel? Persze, ha zavarná, talán a magasabb szinteken válogatna.. Azt hiszem, talán mégsem lehet baj belőle. Meg ugye, céhvezéremként biztosan kíváncsi rá, mire vagyok képes. Ezt pedig közös küldetésen tudhatja meg a legjobban, és közben még vigyázni is tud rám. Kölcsönösen hasznosak lehetünk egymásnak.
Én is megnéztem a kis cetlit, amit ő nézegetett véleményem szerint. Mondjuk megijesztett egy picit, ahogy tőlem pár méterre, már előre sétálva furcsa dolgokat mondott magában.. Bár lehet, hogy a naminaminaminami rigmus valamilyen versike, vagy különleges képességet biztosít számára, ha ezt mondogatja. Meg egy kicsit az én nevemre is hajaz ez a dolog. Felvettem hát én is azt a küldetést gyorsan, aztán igyekeztem kevés kis gyorsaságpontom ellenére minél hamarabb utolérni. Még nem jutott messze, csak épp annyira kerültük el egymást, hogy ne vegyen észre.
- Ka! - kaptam el végül a karját. - Naminaminami. - léptem mellé mosolyogva.
- Senpai, ugye nem gond, ha csatlakozom? Igyekszem majd most hasznossá válni, ígérem!

by **Kazura** Szomb. Jún. 13 2015, 16:51

Újfent nem tudtam mit kezdeni magammal. Kezdett már kissé idegesíteni, hogy még mindig az első szinten rostokolok, míg a frontharcosok ki tudja milyen harcokban vesznek részt odafent. De nem volt mit tenni, amíg nem találok módszert a mihamarabbi szintlépésre csupán egy helyben fogok toporogni. Sokadszorra böngésztem át a küldetéseket tartalmazó táblát, ám ismét csalódnom kellett. Vagy már kifutottam a határidőből, vagy a szintem nem volt elég magas hogy elvállaljam. Bosszantó, de még mennyire. Aztán pillantásom a tábla alján ficegő cetlire tévedt.
Ez meg micsoda? Valószínűleg küldetés?? Egy NPC énekel? És mi van akkor? Se feladó, se jutalom, se semmi? Az is lehet, hogy valami bugról van szó. Vagy egy ismeretlen szörny lenne? Hát, úgy látom mást úgysem tudok csinálni, szóval marad ez. Te jó ég hová vezetnek ezek a koordináták? Még falu sincs a közelében, mit keresne akkor ott egy NPC? Na, most már azért is megnézem magamnak ezt a helyet, még hogyha a végén ki is derül, hogy valaki csak szórakozik a többi játékossal.
Elindultam hát a megadott koordinátákat követve. Útközben feltöltöttem a készleteimet a környező falvakból, majd hamarosan lakatlan területre értem. Már épp azon voltam, hogy hagyom a francba az egészet, mikor a távolban felsejlett egy tó körvonala. Nem messze tőlem pedig két játékost is észrevettem.
Vajon ők is a küldetés miatt érkeztek vagy csak a véletlen műve, hogy éppen erre jártak. Netán ők lennének azok akik kirakták a cetlit és most várják az ostobákat akik bedőlnek neki? Legjobb lesz az óvatosság, amíg ki nem derül mi is folyik itt valójában.
Hazatérés Kristályom a zsebembe rejtve és felkészülve, hogy használnom kell közelítek az idegenek felé, majd mikor már csupán pár méter távolság választ el tőlük megállok.
-Üdv! Ti is a küldetés miatt jöttetek?

by **Jade Arton** Vas. Jún. 14 2015, 04:38

Legutóbbi küldetésének végeztével Jade egy időre visszavonult a szint fő településére. Pár nap nyugalom nem ártott semmiképp. Az idő nagy részét olyasmivel töltötte, amivel a játékon kívül is töltötte volna mondjuk a hétvégét - már persze a játék korlátainak megfelelően. A maradékban a felszerelését és a jártasságait tökéletesítette, így kiterjesztve későbbi lehetőségeit.
Egy nap elsétált a hirdető tábla mellett, ahonnan sokféle információt, vagy küldetést lehetett szerezni. Rövid gondolkodás után úgy döntött, érdemes lesz megnézni. A felület bővelkedett a különféle cetlikben és papírokban, így beletelt némi időbe, mire végigolvasta őket. Túl sok öröme nem telt benne, semmit nem talált, ami jelen helyzetben feldobta volna. Új, vagy szokatlan, vagy érdekes dolog lett volna az ideális. Vaddisznó- vagy borzalmas óriás denevérhordák adott számban kevés pénzért történő lemészárlása nem tartozott ezek közé. Nem szomorkodott, végtére a tábla nélkül is elég jó napja volt már. Már fordította el a tekintetét felőle, hogy továbbinduljon, amikor észrevette az apró cetlit, ami fölött átsiklott a tekintete a nagy keresgélésben. Nocsak. Rövid, tömör szöveg, konkrétumok nélkül. Ráadásul távoli területek ok nélküli felkeresését javallja. Tökéletes!
A legutóbb is jól végződött, amikor a furának tűnő - és végül még furábbnak bizonyuló - küldetést választotta. Aránylag. A cetli szerint ez egyébként nem is feltétlenül küldetés. Viszont olyan területre kell menni, amit még nem fedezett fel magának, ez pedig feltétlenül pozitívum. Már ha az ezzel járó veszélyeket nem vesszük. Ha az embert nem támadják meg hatalmas szörnyek, vagy vérszomjas játékostársai, akkor minden út egy újabb kirándulás.
A térképét előhívva megnézte, milyen úton juthat el az említett koordinátákra, és abba az irányba vette az utat, miután összeszedte a hosszú úthoz szükséges felszerelést. Nem sokkal később már a városon kívül gyalogolt a távoli tó felé. Út közben más játékosokra lett figyelmes, távolról csak az indikátoruk színét tudta pontosan kivenni. Nem tartotta lehetetlennek, hogy ők is a papírfecni miatt tartanak ebbe az irányba. Ha igen, az kimondottan kellemes is lehet. A személyüktől függ. Egyelőre mindenesetre nem közelítette meg őket, csak haladt mögöttük. Kicsit talán gyorsabban, mint ők - mindig szokása volt az átlagosnál gyorsabb gyaloglás -, így, ha emiatt utolérné őket, egy köszönés-bemutatkozás kombó után megpróbálja felderíteni, mi járatban vannak. Ha nem, akkor halad a tó felé a saját tempójában, és az előbbieket utolértük után teszi, ha a csapat nem tért le az útról. A találkozás előtt pedig próbál elegendő információt szerezni róluk megfigyelés útján, az óvatosság biztos nem árt.

by **Aeon** Hétf. Jún. 15 2015, 10:01

– MIÉRT?
– Még sokszor megkérdezed? .__. – Tehetetlenül néztem rá, miközben lenyomtam a küldetés elfogadását indikáló gombot.
– POZITÍV. – A sárkány mindvégig pókerarcot vágott, mintha a világon semmi sem zavarná. Ami azt illette, az ábrázata alapján tényleg nyugodtnak tűnt, de azzal csak engem idegelt ki. Ki tudja, egy szép napon talán megfojtom ezt az idegesítő, pofozkodó gyíkot. Rolling Eyes

És akkor legalább leáll az ütlegeléssel is… Ismét arra gondoltam, hogy Setonak bármelyik pillanatban kedvében lesz a taslizás. Az egészben csak annyi volt jó, hogy nem sárgultam, de még életpontot sem vitt le tőlem az ütlegelése. Csupán zavart… nagyon-nagyon zavart.

Nem válaszoltam a szóban forgó tűzsárkány kérdésére – és igen, ő TŰZsárkány. Sikerült jobban rájönni, hogysmint működnek a petre vonatkozó panelek, így többnyire a státuszát is megnézhettem. Megnyugodtam, nem a moblét miatt piszkált annyit, tehát működött az idomítás. Felidéztem magamban a kis könyvecske által leírtakat.
~ Jólvan, csak a kezdeti időszak nehéz. Kiszakadt a mobkörforgásból, biztos neki is ugyanolyan kemény, mint nekem. Össze kell szoknunk, ennyi az egész… azt hiszem. ~ Fogaimat csikorgatva sandítottam Seto felé. A sárkány bébi enyhén oldalra billentette kobakját, s bár ezer arccal rendelkezett, szemöldökét (már ha tényleg van neki O.o) felhúzva viszonozta a pillantást.
– Most meg mit bámulsz? – kérdeztem színlelt szenvedéssel a hangomban.
– MAJOM. – Most jól hallottam, hogy ez az izé gúnyolódik velem? Érdekes, ha védett területen kívül voltunk, nem nagyon támadt kedve ütlegelni, maximum egy-két alkalommal. Ha nincs erre ínye, inkább ráállt a csúfolódásra. Nagyszerű, egy pisissel van dolgom. Rolling Eyes

Ha jól láttam, még nyelvet is öltött rám, de inkább elfordultam tőle, és a koordinátákat lecsekkolva próbáltam a küldetés helyszínére eljutni. Az első feladat, amit elvállaltam. Kicsit hozzá kellett szoknom A bébihez, még mielőtt bármibe is belevágtam volna. Nehéz vele, de valószínűleg megszokom. Ismétlem: valószínűleg. ><
Szóval az értelmetlen gúnyolódás és a fel-alá kolbászolás helyett a lényegre tértem és végülis megtaláltam a helyszínt. Egypáran már összegyűltek. Végülis nekem jó, legalább nem kell Seto ostoba nyelvkikandikálós pókerarcát bámulnom. Mindegy, a lényeg, hogy a körülményekhez képest sokan voltunk. Azt hittem, mindenki haladt a játékkal és nem vállalnak be az első szinten küldetéseket. Vállamat megvonva bandukoltam a part felé, ahová a nyíl is mutatott. A sárkány két lábon téblábolva követett, de a homokos partnál lefékezett. Morgott valamit, amit nem igazán értettem. Először visszanéztem rá, majd a víz felé pillantottam. Persze, hogy utálja a vizet, de mégis mi baja eshet? Rolling Eyes

Körbepillantottam, de mások nem csináltak igazán sokat, a hang pedig egyértelműen a tó felől jött. Értelemszerűen be kellett úszni hozzá.
– Te maradj itt, jó? – szóltam a tűzsárkányra, mire az némán leült a még füves részre, és aranyló szemeit rám szegezte. Azt nézte, mit csinálok. Jó kérdés, mit is fogok. Talán valami őrültséget, de nem nagyon volt más ötletem. >.> A megoldás egyszerű: úszni kell! o/ Inventorymból előhúztam az úszónadrágomat, kizárólag erre az esetre. Végülis milyen kézenfekvő, hogy nyár elején magamnál hordok egyet, de nem számít. Az el-eltűnő szirénalakot nem akartam szem elől téveszteni, szóval ha hideg volt a víz, ha nem, muszáj volt elérnem. >< Kérdés, hogy milyen tempóban…

by **Mirika** Csüt. Jún. 18 2015, 14:56

Teljesen véletlen volt. Azt nem mondom, hogy céltalanul sétálgattam csak, mert nem, de ráért még elintézni, úgyhogy egy pillanat alatt döntöttem: sutba dobom az eddigi úti célom és csapot-papot ott hagyok. Igen, azért, mert véletlenül megláttam Jun-chant. Mostanában elég ritkán volt olyan, hogy valaminek úgy őszintén meg tudok örülni, de ez a pillanat most ilyen volt. Az öröm nem volt kitörő, nem ugráltam, nem vigyorogtam, vagy ilyesmi... szimplán elmosolyodtam és odakocogtam. Jó, nem volt egyedül, de ez nem különösebben érdekelt, vagy zavart.
- Jun-chan! - emeltem fel a hangom és szólítottam meg, majd azzal a lendülettel el is kaptam a karját és átöleltem. Hát, immár két lány lógott róla.
- Úgy örülök, hogy látlak! :3 Mizu? - kérdeztem, hát nem a szokásos lelkesedésemmel, de széles volt a mosolyom azért. Még mindig nem voltam teljesen önmagam, de azért már nem volt olyan rossz, lásd, tudok rendesen mosolyogni, néha nevetek is, ha valaki vicceset mond, és legfőképpen tudom értékelni azt, hogy vannak körülöttem emberek. Olyanok, akiket kedvelek, szeretek. Mint például Jun-chan.
- Hogy megy a mesterkedés? - faggattam tovább. Megígértem Anatnak, hogy segítek, de mivel eddig Jun-chan nem fordult hozzám, gondoltam megoldotta eddig, viszont muszáj volt ugye megkérdeznem azért. Meg amúgy is klassz lett volna, ha senpaiként tekint rám. Aztán ránéztem a másik lányra is.
- Új tag vagy az Artesben? :3 - pislogtam a céhlogóra - Én Mirika vagyok, az Angelic Voice vezére - mutatkoztam be neki, de további magyarázatot nem fűztem hozzá. Gondolom tudja, hogy baráti céh vagyunk, talán már hallott is rólam, legalábbis meglepne, ha nem ismerne legalább névről.
- Amúgy hová megyünk? - kérdeztem a fejemet oldalra billentve, mert hát... szóval oké, hogy idejöttem, de látszott rajtuk, hogy mennek éppen valahová, Jun pedig egészen fel is volt pörögve Surprised

by **Argo** Csüt. Jún. 18 2015, 18:09

Azért besötétedik már, mire odaértek, szóval aki rögvest a vízbe akarna ugorni, na az előbb azért gondolja át a dolgot véleményem szerint. Még nem valami hideg, de azértna... Rolling Eyes

Nem kellemes, az biztos.
A csillagok és a hold fénye ragyog már, mire megpillantjátok a tavat és meghalljátok a dalocskát is.

Ég Istene, álmos már,
Föld Istene, álmos már,
Ég veled, Óriáskígyó, a falunak is ideje aludni már.

Ég Istene, álmos már,
Tenger Istene, álmos már,
Ég veled, Óriáskígyó, a falunak is ideje aludni már.

Félelmetesen - oly félelmetesen, az Óriáskígyó lenyeli a tengereket,
Könnyedén - oly könnyedén - az Ég Istene alszik tovább.

Félelmetesen - oly félelmetesen, az Óriáskígyó lenyeli a hegyeket,
Könnyedén - oly könnyedén - az Ég Istene alszik tovább.

S a kis tavacska szélénél, lépésekre csak a sekély parttól, a kövön üldögél az, akinek szájából a dal felhangzik.

[Küldetés] A kis hableány Wakasagihime.full.1760280_www.kepfeltoltes.hu_

Indikátora alapján valóban egy NPC-ről van szó, és ahogy rátok néz, mikor közelebb értek, felvillan előttetek az ilyenkor ismerős ablak:

Elfogadod a(z) "A kis hableány" című küldetést?

by **Jun** Csüt. Jún. 18 2015, 18:46

Magasba dobálva a lábaimat meneteltem, önfeledten énekelgettem a kitalált nevecskét, teljesen elfelejtkeztem a világról, egészen addig amíg le nem szállt mellém egy angyal és ha ez még nem lenne elég még meg is érint, majd hozzám szól.
- NamiNamiNami... Ka..nami? - vigyorgok a lányra, az élet iróniája, pont beleillik a szirénem nevébe az ő neve is. Elkapom a karját, az ellentétes karommal, és stílusosan elé pördülök, hogy átölelhessem egy kevésbé szokványos módon. A kis jelenet lehet sokak figyelmét felkelti de kit érdekel? A lényeg, hogy elkaptam egy kislányt! Kis cuki, ártatlan, picikét kócos, de ezek a főbb ismertetőjegyei egy prédának.
- Kanami! Tudtam, hogy ha errefelé vadászok előbb-utóbb elkapok valamit. De azt hiszem te előbb kaptál el mint én téged, szóval ez nem ér. - öltök nyelvet, és az ujjaimat belefúrom a hajkoronájába, óvatosan fésülgetve vele a hajacskáját. - Tudtam, hogy velem fogsz jönni. Ezért is választottam ezt a feladatot, mert tudom, hogy nekünk ma nagy dolgokat kell véghez vinnünk, és ebben csakis te lehetsz a segítségemre Kanamin. Muhaha. Szóval első feladat, hogy meneteljünk amíg el nem érjük a célt! Majd tudni fogjuk ha ott leszünk. Rendben? - csak úgy semmi konkrétumot nem árultam el neki a szupertitkos szirénnel ismerkedős hadműveletből, mert szeretem a meglepetéseket, és szerintem ő is az a fajta lány aki odavan értük. Valószínűleg időközben sikerül minket utolérnie az ismeretlen férfiembernek is //Jade Arton // akinek bájos meghajlással egybekötve be is mutatkozok, bemutatom bájos kísérőmet Kanamint, akit szintén a meghajlásra bíztatok, mert fontos az illedelmesség meg az ilyen dolgok. Elmesélem a férfiembernek, hogy egy tavat keresünk, de többet nem mondok neki, csak egy huncut fogvillantós mosolyt csapok a végére.
És az érzékelőim hamarosan újra jeleznek... beleszippantok a levegőbe, amikor meghallom a nevem, egy ismerős hangon.
- Csak nem Mii-cwan az? - Megpróbálok egy átölelést ottan is, persze a forgolódós fajta nem fog most összejönni mint Kanaminnal, de muh. - Fantasztikusan vagyunk! Csodálatosan vagyok, és azt hiszem mindenben nagyon jól megy. Kezdek belerázódni a kereskedelembe is. Csomó vásárlóm volt mostanában! - dicsekszem el, persze azt a részletet már nem osztom meg, hogy többnyire semmi fizetséget nem kaptam az elkészített kristályokért, mert nem volt szívem kérni. De a lényeg a lényeg. Önzetlen és cuki vagyok. Kell ennél több? :3
- Majd valamikor meg kell látogatnod minket, nagyon sok minden változott limen-ben. De azért sok mindent meghagytunk úgy ahogy volt. Ő is az egyik újdonságunk. Kanamin. - mutatom be a lányt még mielőtt megszólalhatna. Ej ma valahogy nagyon pörgök... Már majdnem Miii-chant is bemutattam, dee azt hiszem elbambultam egy pillanatra, és mire észbe kaptam ő már be is mutatkozott. Hagyom őket picikét csevegni, hátha szeretnének.
- Hogy hova is megyünk? Természetesen... döbpergéééééééés.... megismerkedünk eeeegy sellővel! Összedimplomatizáljuk vele magunkat, meg hasonló dolgok. Valamelyik tónál látták, elvileg ott él, szóval arra gondoltam, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, és... szóval arra megyünk! - bökök előre az mutatóujjammal, a nagy semmibe. Oh már ilyen közel vagyunk? Akkor mégsem a semmibe, hanem a tó felé böktem.
- Verseny a tóig? - és már le is cuppantom magam a két cukorfalatról, egyenesen előre! Futok, szaladok, repülők, ahogyan csak a lábacskáim bírják, mígnem meg nem hallom a dalocskát, és fel nem ugrik a bubi... Hát nem egyértelmű, hogy mi fog most történni? :3 El van fogadva!
- Nami!

by **Jade Arton** Szer. Jún. 24 2015, 12:40

A férfiember jó hangulatban találta a frissen utolért két játékost, első körben barátságosnak tűntek. Elmondásuk alapján ők is hasonló céllal haladtak az övével megegyező irányba.
- Ezek szerint ti is hajlamosak vagytok megfogadni ismeretlen cetlik tanácsait. Már ha feltételezem, nem várják rendkívül különös tavak hordái az érdeklődőket.
Közben a két útitárs újabb ismerőse érte utol őket, akinek szintén bemutatkozott. Egyelőre megfigyelője maradt csak a beszélgetésüknek, hogy jobban megismerhesse őket, mielőtt kinyitja a száját. Az eddigiek alapján két céhvezető is volt köztük, ezzel együtt feltehetően ismételten jóval magasabb szintű játékosokkal hozta össze a sors. Az a fránya két év. De sebaj, legalább tapasztaltak.
Junt rendkívül izgalomba hozta a sellővel való találkozás lehetősége, alig fért a bőrébe, a folyamatos pörgés mindenesetre szórakoztató volt. Így legalább nem fulladhat unalomba a küldetés. A versenyre való felhívásra szinte ideje sem volt reagálni, Jun már sprintelt is a tó feltételezett irányába. Miközben a másik kettőre nézett, megvonta a vállát karját széttárva, majd ő is megszaporázta lépteit. A versenyt azért nem nyerte meg.
Mire megérkeztek, már beesteledett, a dal messziről hallatszott. A tó partjához közel az ének forrását is észrevették, és nem sokkal később azonosíthatták is a lényt. Első látásra is szirénszerűnek tűnt, és ahogy megközelítették, felugrott a küldetésen való részvételt megerősítő paneljük. Elég szűkszavú volt, de végül is meglepetésre és izgalmakra vártak - miért ne fogadták volna el? Jade mindenesetre igennel válaszolt.

by **Aeon** Szer. Jún. 24 2015, 19:21

Jóvan, lehet, hogy nem volt olyan jó ötlet az esti úszkálás, de nyáron nem jelentett igazán gondot, ha egy-két fokkal hűl a víz… vagy igen? És miért lettek hirtelen ilyen sokan? És miért teszek fel ennyi kérdést? >< Orrig alábuktam és szikla mögé bújtam, hogy ne vegyenek észre. Hogy miért? Nem tudom. Semmit sem tudok. Még azt sem, hogy miért akartam annyira, szürkületi időben küldetésre járogatni. Nagyot sóhajtottam, miután biztos „menedéket” találtam a vizslató szemek elől – különösen Seto volt az, akitől tartani lehetett, de a szóban forgó sárkinca követte az utasítást, miszerint egy kicsit maradjon az ülőgumóján. Mire elkönyvelhettem azt a tényt, miszerint értette a parancsot, puff! Jött a tasli, és az arcomba egy gyíkpofa bambult.
– Te meg hogy jutottál ide? Suspect

– A legjobb kérdés egy ilyen helyzetben. A sárkány áthatóan bámult, a szokásos pókerarcával, amit annyi, de annyi alkalommal láttam már.
– UGRÁS. – Fogait megvillantotta, mintha valami zseniális, utánozhatatlan trükköt leplezett volna le. Pff, jellemző. Rolling Eyes

– Blablabla, ugrás… – gúnyolódtam, érzelmektől dús hangját imitálván. – Találj ki valami jobbat, hüllőkém.
Seto vonásai megkeményedtek, aztán torkából mély morgás tört elő. Meglepetten néztem rá: még sosem csinált ilyet. Persze csak viccelhetett, mert amint abbahagyta, a fejemre mászott. Farkával a part felé intett. Furcsállóan vontam fel szemöldökömet, de a tűzsárkány csak a „hideg” szót ismételgette, ugyanolyan hanglejtésben. Hoppá, csak nem törődik velem? O.o A „bölcs” tanácsot megfogadva ki akartam oldalazni a vízből, de a szirén néni megint elterelte a figyelmemet. Olyan szépen énekelt, bár nem tűnt olyan szirénnek. Rolling Eyes

Ha olyan lenne, már rég elbűvölt, majd vízbe fojtott volna. És Kayaba valószínűleg nem engedne ilyen mobokat a játékba… vagy igen? >< Nem, nem volt indikátora, ráfókuszáltam, de hátha alapon. Sokat hallottam arról, a játékmester néha mire vetemedik, nehogy pont én legyek a kísérleti alany. Felsóhajtottam, amint kidobta a küldetés felkérést. Összenéztem a már vállamon üldögélő Setoval, majd elfogadás gombra mentem. A szóban forgó sárkány szinte undorodva próbált a vízzel nem kontaktusba kerülni, miközben szüntelenül ismételte azt a bizonyos szót, amivel az aggodalmát kívánta kifejezni. Igazából csak magát féltette, ahogyan azt őtőle elvárhattam… Rolling Eyes

by **Kazura** Szer. Jún. 24 2015, 23:23

A tájra boruló esti fényviszonyoknak köszönhetően a társaság további tagjait kis késéssel vettem észre. Szám szerint négy játékos, zöld indikátorokkal. Megkönnyebbülten tettem el a kristályt. Majd felhangzott a földöntúli ének. Tekintetem a hang irányába fordítva megrökönyödtem.
Egy sellő?? Most komolyan?
Szinte ezzel egyazon pillanatban előttem is felugrott a küldetést jelző panel.
Kis hableány? Komolyan hány évesektől származnak ezek a küldetés ötletek? Jó hogy nem Piroska fogad fel a farkas ellen. Bár abból még egy egész jó kis Mob harc is lehetne. Na mindegy, kizárt hogy miután eddig eljöttem üres kézzel battyogjak vissza. Ja, mondjuk pont erre van a hazatérés kristály. Mindegy, ha már ennyien itt vagyunk, kíváncsi vagyok mi sülhet ki ebből a küldiből.
-Öhm, a nevem Kazura, örülök a találkozásnak-mutatkoztam be a többieknek.
Miután leokéztam a feladatot az egybegyűltek mustrálgatásába kezdtem. Láthatólag lekötötte őket a furcsa lény tanulmányozása.
Nem tűnnek veszélyesnek, de sajnos a játékosok szintjét nem jelzi a rendszer. Azaz éppúgy lehetnek kezdők, mint veteránok.Na, majd elválik.
Hirtelen a tó egyik sötétebb feléből, melyet jó pár szikla tarkított furcsa morajlást hallottam meg.
Na ez vajon mi lehet? Lehet, hogy valami szörnytől kell megtisztítani a tavat? Valami Óriáskígyót emlegetett a versben. Bár kétlem, hogy egy ilyen kis tavacskában fészkelne. Mindenesetre ez a sötét nem nekünk kedvez. Úgy emlékszem az látás jártasság pont ilyenkor jönne jól. Mondjuk nem tervezek rendszert csinálni az esti küldizgetésekből, de akkor is. Kíváncsi vagyok vajon a többieknek van-e?
Miközben tanakodtam tettem egy pár lépést a part mentén, közben vártam, hogy a lény szándékszik-e tenni valamit az éneklésen kívül.

by **Mirika** Csüt. Jún. 25 2015, 11:21

Örültem, persze hogy örültem neki. Mármint annak, hogy Jun-chan ilyen ügyesen belerázódott a szerepbe, amit Anat hagyott rá. Persze szokatlan volt úgy tekintenem a lányra, mint annak a céhnek a jelenlegi mesterére, amit még Ő alapított Vio-channal. Rengeteg buktatója volt az Artesnek, saját szememmel láttam azt, ahogy kudarcba fulladt az első toborzó, és tömérdek munkája volt ebben a céhben Anatnak... Reménykedtem benne, hogy Jun-chan meg tudja őrizni mindazt, amit Nacchan felépített, így is megőrizve az emlékét...
- Igen, mindenképp :3 Bocsánat, hogy nem nagyon látogattalak meg titeket mostanában - volt valami távoli komorság abban a mosolyban, amivel ezeket a szavakat kísértem. Én is éreztem, mennyire visszafogott voltam, máskor gyakorlatilag a lányok nyakában lennék, de most ez annyi energiát igényelt volna, amennyi nekem nincsen. Meg nem is éreztem helyesnek, hogy önfeledten jól érezzem magam. Még mindig nem, de mikor fog eljönni az a pillanat?
Közben arra is rájöttem, hogy van még egy fazon a társaságban, csak annyira elütött tőlünk, hogy szimpla járókelőnek néztem, aki mondjuk ugyanarra tart, amerre mi. Biztos volt vagy kétszer annyi idős, mint mi hárman, de kommunikált errefelé, szóval nem tévedhetek, velünk van. Rettentő fura látvány lehetett, egy idősebb pasi meg három fiatal csajszi egy rakáson Rolling Eyes

Mindegy, neki is bemutatkoztam, ha már ő is megtette. Ahogy néztem, ő Pete céhében volt, szóval azért rossz ember nem lehetett.
- Heeeh? Mi már nem is vagyunk jók neked, hogy sellőkkel akarsz... "összediplomatáztatódni"? - kérdeztem huncutul, még azokat a macskakaparásokat is bemutatva az ujjaimmal - Vagy csak fürdeni akarsz, és kifogást keresel rá - tippelgettem, miközben fél szemmel a krapekra pillantottam. Ez utóbbi esetben azt hiszem ki kell majd szúrnunk a szemét, nehogy leskelődjön utánunk, amíg mi megtapasztaljuk, hogy nőttünk-e az elmúlt hónapokban Rolling Eyes

Ami engem illet, a versenyben nem vettem részt, csak annyira siettem, hogy még szemmel tartsam őket. Amúgy is simán nyertem volna, sokkal gyorsabb voltam náluk. Jun-chan lelkesedése és végtelen energiája ellenben engem is feldobott valamennyire, szóval úgy éreztem, képes leszek követni a tempót és talán, talán egy kicsit végre jól érezhetem magam. Ha valaki, akkor Jun-chan biztos képes volt belőlem ezt kihozni. A hangulatom akkor változott meg egy kicsit, amikor az éneket meghallottam, onnantól kicsit jobban szaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem a társaságot a tóhoz érve.
-És tényleg van itt egy sellő o.O Ráadásul gyönyörű >.> - pillantottam a vízben lubickoló hallányra féltékenyen. Küldetésablakunk is lett, nyilván elfogadtam, mert hát Jun-chan is megtette - Azért ez az ének hátborzongató - jegyeztem meg, majd azzal a lendülettel megragadtam a lány karját és a melleim közé nyomtam. Jun-chan az enyém, nem szerzed meg, te álnok szirén >.>

by **Graceful** Szomb. Jún. 27 2015, 02:12

Ismét egy unalmas nap. Vagy legalább is annak indul, mert a vadászatot csak most tanulom, annak ellenére, hogy már jó ideje játékban vagyok. Úgy érzem, jobb lett volna elkezdeni egy naplót már a legelsőn, mert perpill azt sem tudom, mióta élek itt, mint Graceful. Valahogy egybe folynak, és tartalmatlanok a számomra – lehet csak azért, mert eddig jó formán a háttérbe húzódtam. De komolyan elhatároztam, hogy változtatni akarok ezen! Így hát belementem egy céhismerkedős dologba, plusz jó ideje a hirdetőtáblát böngészem valami jó után. Eddig semmi, ma próbálkozom ismét, és sikerül is találnom valami érdekeset, az pedig nem zavar, hogy előttem vannak már ott páran. Faragatlanul belemélyedek, végigfutom a sorokat, és rányomok az „Elfogad”-ra. Szép a neve! És érdekesnek tűnik, remélem beszélni is tudok majd vele. Ezután a térképemre pillantok, s amint megvan a tó helye, a többiekre pillantok.
- Izéé, sziasztok! – köszönök halkan, majd zavartan elmosolyodom. Enyje, nekem aztán tényleg lehetett bőr a képemen! Annyira elvonta a figyelmem a küldetés, hogy észre sem vettem, milyen sokan vagyunk! Elcsöndesedve követem őket, szapora tempóban. Nem akarom lemaradni, nem is ajánlatos, mert hamar leszáll az est. Mire észbe kapok, már besötétedik, én pedig elkezdek amiatt aggódni, hogy mi van, ha most nekem ront valaki? Hallottam ezt-azt vörös indikátoros alakokról, akik öltek már játékost… Mi van, ha látta egy ennek a küldetésnek a felhívását, és csemegeként kapva rá már ott vár a tónál? Vagy ha követ? Soknak tűnik itt a fa, bármelyiknél elrejtőzhetne.. Illetve elrejtőzhetnének.
Megállok egy pillanatra, hogy felnézzek a csillagokra, majd a Holdra, mely pásztorként vigyáz rájuk. Ez a látvány mindig megnyugtatott a valóságban, meg úgy láttam az itteni ég nagyon hasonlít rá. Reménykedtem abban, hogy a hatás is ugyanaz lesz, s nem csak nyugalmat, de erőt ad.
- Oh, megérkeztünk? – kérdezem meglepődve. Előttem egy tó vize csillog fehéren, ahogy rávilágít a Hold – Milyen… békés – ismerem el, aztán kifújom magam. Túlreagáltam, nincs itt az égvilágon semmi rossz! Szép az ég, békés a táj… De valami énekel!! Ott, a sekélyebb partnál! Kiszúrom a zöld ruhás szirént, a szembetűnően nagy farokuszonyával, s különös tekintetével. Van benne valami fura, amit nem tudok megmagyarázni. Talán csíntalanság? Közelebb lépek, nekem nincs kedvem ahhoz, hogy öntörvényű akciózásba kezdve rögtön a vízbe gázoljak. Főleg nem este, ki tudja, mennyire lehet hideg!
Reakcióként könnyedén rábökök a zöld gombra, aztán tovább vizslatom a szirén lányt. Valóban egy npc… És milyen gyönyörű! Ámulattal mérem végig többször, mert alig hiszem el, hogy előttem van! Bár akadna, akinek lelkesen áradozhatnék is róla!

(Elnézést a késésért, és a kevés szóért. =S)

by **Argo** Szomb. Jún. 27 2015, 13:03

Elfogadás után felvillan előttetek a szintén ismerős ablak megerősítésképpen, viszont akik el is olvassák a következőt kapják:

Spoiler:

Miután mindenki rányomott az Igen-re, a sellő vagy szirén, embere válogatja, épp minek gondolja, befejezi a dalt és felétek fordul mosolyogva, ahogy a képen is. Csap egyet farkával a vízbe, a tűzsárkány legkevesebb örömére, és nagyobb kényelembe helyezkedik. Ahogy nyitja száját és megszólal, hangja csengő, fiatalos, csábító.
-Sziasztok. A nevem Livyatan, örülök, hogy eljöttetek. -vár egy kicsit, főleg, ha esetleg be is mutatkoztok, a rendszer automatikusan hagy titeket beszélni. Ha valaki rákérdez a küldetés mikéntjére, vagy hasonlóra, Livyatan folytatja a párbeszédet.
-Nagy a mi bánatunk lent a mélyben, igen. Nagyobb vízből érkeztünk ide egy katlanon át, a testvéreimmel és népemmel. Hol éltünk, ott egy hatalmas szörnyeteg vert tanyát és üldözött minket még idáig is, rendre felbukkan újra és újra, vadászva ránk. Kérlek titeket, harcosok, segítsetek rajtunk.
A mosoly immár oda, és őszinte, csillogó szemekkel, szinte könnyekben úszva néz rátok, annak ellenére, hogy maga a küldetés már el lett fogadva. Mintha rettegne attól, hogy mégis cserben hagyjátok mindahányan. Egy ponton rásandít a vízre, majd ismét rátok, és folytatja.
-Ne aggódjatok. Van egy potion, amivel a víz alatt is tudtok majd lélegezni. Épp elég mindannyiótoknak.

---

Kanami 500 szóval pótolhat. Posztotok kb. addig tartson, amíg elfogadjátok (már aki) a potiont és beléptek a vízbe.

by **Kazura** Csüt. Júl. 02 2015, 01:24

Szerencsére még nem vagyok túlzottan gyakorlott a küldetések terén, ennek is köszönhető, hogy felszökken a szemöldököm, mikor elolvasom a megerősítő üzenetet.
Óriáskígyó??!! Tényleg megváltozott a küldetés neve elfogadás után, vagy nálam bugolt be valami?? Nem biztos, hogy ez jót jelent.
Zavartan nézek körbe hasonló reakciók után kutatva, majd fel is teszem a kérdést.
-Nálatok is azt írta ki, hogy az Óriáskígyós küldetést fogadtad el? Ez normális egyáltalán??
A sellő végül abbahagyja az éneklést és belekezd mondandójába. Miután bemutatkozott egy kis szünetet tart.
Most nekünk is be kéne mutatkoznunk? Lehet, hogy a rendszer így azonosítja be a játékosokat és ez alapján szabja személyre a küldetést. Bár nem hiszem, hogy mindannyiónknak egyezne a szintje.
-Hello. Az én nevem Kazura. Miben lehetünk a segítségedre?
Majd fény derül az elírás körüli rejtélyre.
Szóval egy Óriáskígyót kellene legyőznünk? Akkor miért nem ez volt alapból a küldetés kiírásában? Talán csak csali volt, hogy a játékosokat becsalogassa. Nem azért, de ez annyira már hangzik egyszerűnek. Egyáltalán hogyan tudnánk egy vízi szörnyeteggel megküzdeni? Túl sok itt a furcsaság.
Hirtelen felugrik egy ablak, mely szerint új tárgyat kaptam. Kíváncsian görgetem végig a felszerelés listám, míg rátalálok a potira.
Víz alatti légzés? Akkor hát gondoltak erre is. Vajon meddig hat?-próbálom kisilabizálni a leírásából.
Érdeklődésem új fent a csapattársaim felé irányul, kíváncsian hallgatom ki mit szól az egészhez.
-Öhm, nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem kissé furcsának hangzik ez a küldetés. Nem lehetséges, hogy egy rejtett Mini-boss? Vagy valami hasonló? Vagy csak én vagyok paranoiás?
Amennyiben látom a többiekben az elhatározás szikráját és senki sem javasolja az ellenkezőjét a többiekkel tartok a habok közé és remélem a legjobbakat.

/A júliusi Szóló Játékosok Menedékében dobott "Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz." bónuszt erre a küldire váltanám be./

by **Jade Arton** Hétf. Júl. 06 2015, 02:58

A frissen elfogadott küldetés címe nem esett teljesen egybe azzal, amit Jade eredetileg feltételezett róla. Persze egy egyéb információktól hemzsegő hirdetőtáblán hagyott apró papírdarabtól nem is várhatja el az ember, hogy mindenben igaza legyen. Szóval akkor óriáskígyó. Tulajdonképpen jól passzolt hozzá a farkával hullámokat kavaró szirén kissé áthallásos neve is. Most már nem lepődött volna meg, ha valahonnan óriáspolip is előkerült volna előbb-utóbb.
- Nálam is. Szerintem ne aggódj miatta, a küldetést most vetted fel és valószínűleg ez az igazi címe. A cetlit csak - véletlenül, vagy szándékosan - elírták. Ha szándékosan, az mondjuk kicsit kellemetlen lehet. -mondta a kardforgatónak.
Végigmérte a szirént, majd közelebb lépett hozzá, bokáig a vízbe gázolva, hogy átvehesse tőle a vízalatti légzést biztosító italt. A mélységben lakó lényekkel és környezetükkel való megismerkedés lehetősége érdekesnek tűnt, bár az ottani navigáció minden bizonnyal problémát fog okozni a szárazföldhöz szokott csapatnak, főleg, ha harcra kerülne a sor. Pedig a Livyatan által használt "harcosok" megnevezés alapján arra következtetett, hogy ennek megfelelő szerepben kell majd működniük. Emiatt nem is egészen értette a segítségükért folyamodó lény kérését, hogy miért pont őket tartja alkalmasnak a probléma megoldására. Persze lehet, hogy más tulajdonságaik pedig pont hogy előnyükre lesznek majd a víz alatt. És legalább kihívás is lesz.
- Mielőtt alámerülnénk, el tudnál még mondani pár dolgot arról, mire is kell felkészülnünk? Bármi, amit tudsz, a lény természetétől a néped működésén át a lenti területek domborzatáig jól jöhet. Szerintem jobb az ilyesmit megosztani, amíg idefent vagyunk, a vízben már másra kell majd koncentrálnunk. Nekem például még nem volt részem ilyen úszós küldetésben... Tényleg, ti voltatok már hasonlón? - kérdezte ezt immár a küldetés többi résztvevője felé fordulva.

by **Argo** Hétf. Júl. 13 2015, 14:54

Kanami: 750 szó.
Jun, Aeon, Mirika 500 szó.

---

Az átható tekintet Jade lovag felé fordul, mikor amaz sorra felteszi kérdéseit. Szemei csillognak, mintha valami fény villanna át rajtuk, talán a processzor munkája miatt, akár a Chobits című animében, ha látta amazt valaki még a múltban. Mikor minden elcsendesül és valószínűleg Livyatan eléggé lassúcska programja is megtalálta a megfelelő bekezdéseket, beszélni kezd.
-Elnézést, ha lassú vagyok, de előbb le kell fordítsam a mondandóm a ti nyelvetekre. -mosolyog. -Kérdésedet nem értem pontosan. A lény természete a ragadozók átlagos természetéből fakad. Megeszik mindent, ami él és mozog, ami számára zsákmány. Egy tengeri sárkány, leviatán, esetleg hasonló. A népem működése alatt mire gondolsz? Végül, ez egy bányató volt, nagyon mélyre nyúlik le, ameddig a napfény leér.
Aki akarja annak mind átadja a potiont, majd beugrik a vízbe és eltűnik, valószínűleg lentebb várva rátok, mivel ha késlekedtek, érdeklődve felbukkan arcának felső fele a víz színén és rátok néz. Mikor megisszátok a potiont, semmi különös nem történik eleinte, ám miután belebuktatok a vízbe, azt veszitek észre, hogy teljesen ugyanúgy tudtok lélegezni ott is, mint fent.
Livyatan, akinek a neve hasonlít az előbb említett szörnynevek valamelyikére, el is indul a tó közepe felé, a mélybe, a Hold fénye viszont elég erős most ahhoz, hogy gond nélkül tudjátok követni csapkodó uszonyát. Ahogy úszva próbáljátok meg követni, egy idő után a lábatok mintha már nem úgy mozogna, mint előtte, és ti magatok is gyorsabbá váltok.
Ugyanis nektek is hasonló uszonyaitok nő :3 A páncélpontok megmaradtak, és a rendszer szerint a cipő-nadrág kombó sem változott, mégis deréktől lefelé személyre szabott farokúszókkal rendelkeztek már.
Ha valaki hepciáskodna emiatt, Livyatan visszafordul és csengő hangon nevetve megszólal.
-Nem gond. Amint víz fölé kerültök, eltűnik.
És folytatja útját, míg ti gyönyörködhettek a korallokban, víz alatti sziklákban és mindenféle színes halban. Mert tó ellenére ez bizony sós víz :3.

by **Aeon** Szer. Júl. 15 2015, 12:32

Kígyó? Ráadásul óriás? Egy kígyó, ami óriási. Óriáskígyó. Nem túl bizalomgerjesztő, de oké. Fogadjuk el, hogy másmilyen küldetésre jelentkeztem. A sellő – vagy szirén, tökmindegy – apró kellemetlenséget okozott a szárnyas hüllőmnek, amiért az imént említett Seto megpróbált a tarkóm mögé bújni, viszont a súlya miatt csak elnehezedtem. Enyhén hátradőltem, amitől a tűzsárkány farkincája és bal lábacskája megmártózott a habokban. Csúnyán nézett rám, de mit mondhatnék? Megérdemelte. Rolling Eyes

– Hmm, így verik át a játékosokat. Kayaba igazán érti a dolgát… – elégedetlenül kommentáltam a küldetés másságát, miután az egyik fiú rákérdezett.
Karba font kézzel álltam a félig sekélyes vízben, a Livyatannak nevezett hallány szavaira figyelvén. Igen, tudtam, hogy a vízben kell lenni, okos vagyok. Elégedetten és nyugtázva bólintottam, miközben a morgolódó Seto buksiját simogattam, nyugtatás céljából. Értelemszerűen a küldetésről elnevezett szörnyeteg az, ami terrorizálja a hableányokat, meg… fiúkat? Oké, harcolni kell meg minden, de nem szokványos feladat, tényként kezelve azt, hogy Livyatan a víz szülötte. Mielőtt rákérdezhettem volna, már meg is volt a problémára való megoldás: potion. Aztán újabb gond támadt, mégpedig Seto személyében. Tűzsárkány és víz? Kereshetek egy újabb petet? .__.
– Őőő izééé, kisasszony? – kissé zavarodottan integettem a sziklán ücsörgő hableánynak. – Ez ugye a petekre is hat? Nem oltja ki a tűzsárkány lángjait? – Kérdésemre Seto rám nézett, morgolódást rögtön abbahagyta. Hatásszünet, okosan nézett ki a fejéből… mint mindig. >< Aztán jött a farok-tockos a kobakra, mire a sárkány színtelenül kuncogott. Azért sem reagáltam rá, nem teszem alá a lovat... csak a vizet, amint sejtésem beigazolódik, és nincsen rossz hatással rá az ő elemét kioltó víz.
A válaszra várván én magam is kézbe vettem azt a bájitalt, ami állítólag segíthet a problémán. Ha a kérdésre érkezett felelet azt igazolta, hogy Seton is segíthet a lötty, neki is adtam belőle, miután végeztem a fejadagommal. Amennyiben nem, még időben a partra vittem a kissárkányt. Az egyik férfiú kérdésén elgondolkodtam.
– Személy szerint nem. – mondtam. – De végülis aligha változhatnak a szabályok, felszereléseinket valószínűleg ugyanúgy használhatjuk. – Liv mondanivalóját egy rövid ideig emésztettem. – Szóval ez a tengeri kígyó a sellők természetes ellensége. Akkor tényleg egy boss lehet. – Nem mintha ez nem lett volna egyértelmű, barátom. Rolling Eyes

– Ezek szerint nem lesz gond azokkal, akik nem rendelkeznek látás jártassággal.
A kérdést meg miegyebeket követően végül alámerültünk – persze minden a fenti kérdésre érkezett válaszon múlik, hogy Seto jöhet-e vagy sem. Különös érzés volt a víz alatt is ugyanúgy levegőt venni, mint a felszínen: különös, de egyben felszabadító. Hozzá tudtam volna szokni… azt hiszem. >< Tekintetemmel a sellőt kerestem, melynek uszonyát könnyedén kivehettem, a holdfényben sziporkázó pikkelyeknek köszönhetően. Lelkesen indultam neki, amiből egy nagyon béna kutyaúszás lett. .__. Szinte égő volt megpróbálni utolérni az eltávolodó sellőt, de nem adtam fel. >.> Aztán meg egyszeriben pillanatról pillanatra könnyebbnek éreztem a Livvel való haladást… aztán meg hátrapillantottam, és… Rolling Eyes

– Úristen! Ezmiez? >< – Természetesen magamtól is felismertem azt az uszonyt, ami a lábaim helyett virított. Vörösesbarna volt, amit fehéres csíkok szegélyeztek. Nagyjából úgy, mint az orcáknál, de annál egyedibben. A felocsúdás idejére lefékeztem és hátra bukfencet vetettem, hogy jobban megnézhessem magamnak az új végtagomat. Nagyon-nagyon szokatlan volt. Hogyan lehet ezzel mozogni? >< Az előbb olyan természetesen ment, de most, hogy így szembesültem az uszony jelenésével, sokkal nehezebb. Reméltem, nem igazán befolyásolja a teljesítményemet, az óriáskígyóval vívott küzdelemben. Addig is, egy egyszerű sétaúszás keretein belül gyakorolhatom, aztán majd meglátjuk. ^^

by **Kazura** Pént. Júl. 17 2015, 22:27

Észrevételem a küldetés nevével kapcsolatban megerősítést nyer, de láthatólag a többiek hamar túlteszik magukat ezen. Bízom abban, hogy a tapasztalat szól belőlük és a későbbiekben ebből nem lesz gondunk.
Ha valami balul sülne el marad a hazatérés kristály. Nem tudok róla, hogy az küldetés során nem működne.
A társaság látszólag legidősebb tagjának kérdésére megrázom a fejem.
-Nemrég kezdtem el küldetéseket csinálni, de számomra is újdonság lesz ez a terep.
Láthatólag ő is szeret minél jobban tájékozódni a rá váró feladatokról, de az NPC –től származó információ nem sok újat mond. Végül nincs mit tenni, amint látom ahogyan a többiek a habok közé merülnek én is felhajtom a potit és nagy levegőt véve a vízbe vetem magam.
Heves pislogással kezdtem, de meglepő módon a látásom mintha csak a szárazföldön tartózkodtam volna. Pár pillanatig visszatartottam a levegőt -a megszokás nagy úr- de mikor kiengedtem nem tódult tele a tüdőm vízzel. Ezen felbuzdulva abbéli kíváncsiságomat is eloszlattam, hogy tudok-e idelent beszélni.
-Hahó-próbálkoztam a szavak megformálásával. Ám nem volt sok időm a csodálkozásra, mert Livyatan, már a mélység felé úszott. Szerencsére a való világban megtanultam úszni, bár a búvárkodásig már nem jutottam el, így kissé furcsának hatott a lefelé irányuló mozgás. Annak azonban örültem, hogy a Hold sugarai megvilágítják az utunkat.
Remélem ez így is marad, elég kiszolgáltatottak lennénk a sötétben. Bár ha így folytatjuk a végén még szem elől tévesztjük a sellőnket. Ami szintén nem lenne szerencsés.
Számomra is feltűnik a hirtelen változás, amit az idomár felkiáltása csak tetéz. Oda pillantva a kék különböző árnyalatait felsorakoztató pikkelyezésű uszonnyal találom szembe magam. Gyors körültekintéssel ellenőrzöm, hogy a többiek is gazdagodtak hasonlókkal.
Ez érdekes. De tény, hogy igencsak hasznos. Remélem azért, hogy csak a poti mellékhatása és nem maradandó. Viszont ha már ennél tartunk kíváncsi vagyok hogyan befolyásolja a harcmodorom.
A többiektől kissé lemaradva, de arra azért odafigyelve, hogy a látótávolságomból véletlenül se kerüljenek ki, megpróbálom előhívni a menüt és felszerelni a fegyverem. Amennyiben ez sikeres próbálkozok egy-két vágással is. Illetve arra is kíváncsi vagyok hogy ki tudom-e csikarni vele a speciális képességem. Célpontnak pedig pár gyanútlan halat szemelek ki Twisted Evil

.

by **Jade Arton** Szomb. Júl. 18 2015, 00:39

- Hát, akkor egy csónakban evezünk! - mondta a többieknek, miközben a vízbe gázolt, hogy elérje azt a mélységet, ahol már érdemes elkezdeni úszni, majd a szirénhez fordult. - Akkor megpróbálom máshogy. Az szerintem átjött, hogy egy jó nagy bestiáról van szó, aki folyamatosan elrontja a napotokat. A kérdés az, hogy milyen pontosan a bestia, mekkora, milyen módon rontja el a napotokat, hasonlók. Csak simán nekiront az ellenfélnek, vagy valami bonyolultabb taktikát alkalmaz? Mennyire intelligens? Mennyire erős? Ilyesmi.
A népeddel kapcsolatos kérdés akkor érdekes, ha találkozunk velük személyesen. A nálatok érvényes szokásokra, hasonlókra vonatkozik. Illetve érdekel még, hogy ti milyen módon próbáltátok eddig felvenni a kígyóval a küzdelmet, mert láthatóan azok a módszerek nem tudták legyőzni, ezért valószínűleg fölösleges próbálkozni velük.
Mellúszásban követte vezetőjüket az egyelőre még sekély vízben. Nem volt rossz úszó, de Livyatannal nagyon nehéz volt tartani a tempót - az úszásra teremtett test sokat nyomott a latba. Ahogy a tó feneke távolodott, lemerült a felszín alá, és kipróbálta, milyen vizet lélegezni. Meglepően semleges élmény volt, mintha a tüdeje elfelejtett volna különbséget tenni a folyadék és a levegő között. Továbbá a látását sem homályosította el a megszokottól eltérő törésmutatójú közeg, amiért igen hálás volt a rendszernek. A valós világban megszokott vízalatti látással elég gyatra teljesítményt nyújtottak volna, ha harcolásra, vagy tulajdonképpen bármi nézést igénylő dologra került volna sor. Az idő múltával és a felszíntől való távolság növekedésével figyelmes lett valami furcsa érzése a lábai környékén. A környezetéből érkező meglepett hangok alapján arra következtetett, hogy nem csak ő tapasztalja ezt. Ő is úgy fordult, hogy megnézhesse, mi történik a lábaival - illetve a hellyel, ahol eddig megtalálhatóak voltak. Korábbi végtagjai összenőttek és megnyúltak, továbbá immár uszonyban végződtek. Acélkék és szürke színű pikkelyek borították, melyek visszafogott geometriai mintázatokba rendeződtek. Bár sosem vágyott rá különösebben, hogy kipróbálhassa a sellőlétet, a dizájn azért bejött neki. Kipróbált pár manővert, amit standard emberi testével aligha tudott volna összehozni, vagy ha igen, akkor is nagyon bután mutatott volna.
- Tartogat még más meglepetéseket is ez az ital, vagy mára ennyi lesz? - kérdezte szórakozottan Livyatant, miközben új lehetőségeit kihasználva behozta a lemaradását.

by **Argo** Kedd Júl. 21 2015, 19:35

Jun, Kanami és Mirika inkább úgy döntött, hogy hazamennek.

Természetesen a tűzsárkány sem marad ki, bár a sellőcske a fejét rázza (még fent a felszínen), hogy adj belőle. Kicsit gondolkodva el is magyarázza.
-Jaj, várj! Neki ne adj! Neki mást adok. Hmm...
Kis processzor-munka, majd közelebb úszik hozzátok. Próbál a sárkány felé nyújtózni, de ha nem sikerül, akkor a te kezedbe nyom egy más színű potiont. Ha nem egyértelmű, hogy ezt itasd meg a drágával, akkor el is mondja, természetesen. A hatás terén itt sem láttok elsőre változást, így Livyatan, miután várt pár másodpercet, csobbant egyet a farkával a sárkány felé. Ahogy a vízcseppek a közelébe érnek, mintha szétloccsannának valamin és eltűnnek.
Ha lebuktok, akkor a petnek szintén nem esik bántódása, egy rövid távban a víz mintha elkerülné, de szárnyaival és mancsaival ugyanolyan jól tud manőverezni, mintha repülne.
Odalent, holdfényben, Kazura, pedig hogy akarod használni a képességed, mikor az napfényt gyűjt magában? :3 Hisz a jelek szerint működne, semmi probléma nem lenne belőle, de jóval gyengébbre sikeredik, tekintve, hogy mégis csak éjszaka van.
-Ooh... -néz a sellő Jade-ra, egy kicsit ismét gondolkodik, majd mosolyogva válaszol. -Én nem vagyok benne biztos. Öreg nagymamámra vigyáztam mindig és menekültünk, nem láttam a szörnyet. Nagymamámra most húga vigyáz, sietnem kell. A vezetőnk majd el fog mondani mindent. És végül: vendégek vagytok o/
Meg is ölelget, mikor már víz alatt vagytok, majd mentek tovább. Az uszonyok okozta meglepetés után csengő hangon felkacag Jade kérdése hallatán és megrázza a kezét. Most kicsit gyorsabban reagál, talán a rövidségből fakadóan.
-Nem lesz több, megígérem. :3
Átjuttok egy kisebb lyukon is, ami már feltehetőleg nyíltabb vizekre vezet, és annak közvetlen tövében ott a kis falucska. Valóban mintha falut látnátok, csak itt a házakat korallokból és kagylókból, csigaházakból készítették, és jóval kisebbek, mint amit az emberek általában megszoktak. Mintha sok-sok egyszobás lakásból állna az egész. Egy hatalmas, a szivárvány színeiben pompázó kert veszi körbe az egész kolóniát, és persze mindenfelé a sellők és sellőfiúk különböző formációi úszkálnak. Néhányan megállnak, kíváncsian méregetnek titeket, a gyerekek még a sárkányhoz is odaúsznak és jókedvűen kacagva piszkálják, amíg Livyatan el nem kergeti őket.
Egyenesen a legnagyobb házikóhoz mentek, ahol a sellőlány szomorúan felétek fordul.
-Itten van a vezetőnk, Kelpie. Nekem most mennem kell a nagymamámhoz. Sziasztok! -azzal elúszik a másik irányba. Két őrzőnek kinéző sellőfiú fog közre titeket és megkérdik:
"Mi járatban mennétek Kelpie elé?"
Úgy tánik, a nagy aggodalomban és siettségben Liv nem értesítette őket >.>

by **Aeon** Pént. Júl. 24 2015, 16:33

Most merre mit? Itatni vagy nem itatni? Jó, a másikkal. Végülis a Seto nem ellenkezett és Liv ~~Tyler~~ nyugodt szívvel megitathatta vele a bájitalt. A kissárkány a pofáját nyalogatta, mintha csak valami édességet szopogatott volna. Így igazából észre se vettem, lehet-e a potinak valami különös íze. De most tényleg, végülis az életben maradáshoz nélkülözhetetlen kellék. Ez csak nekem nem jutott eszembe vagy mi? /o\
Alámerültünk, nekem halfarkam lett, Setonak meg… hát, ő meg vízhatlan. Kicsit reménykedtem benne, hogy a sárkány is hasonlóan fog járni, mint én vagy a többiek. Egy tűzsárkány, uszonnyal – érdekes kombináció lett volna. Surprised

Na, a részletektől eltekintve megpróbáltam hozzászokni az új, átmeneti állapotomhoz. Végülis uszonnyal jobban lehetett manőverezni, meg hamarabb felgyorsultam, de eleinte olyan bizonytalan volt az egész… Minden esetre a körülményekhez képest Seto egész gyorsan tanult. Rájött, hogy szárnyai erősebbek, úgyhogy azokat vette igénybe ahhoz, hogy tempót tarthasson velünk, farkával pedig evezőlapátként kormányzott. Amikor beért, felém nézve kidugta a nyelvét, majd elhúzott mellettem. Nem igazán foglalkoztam vele, egyelőre elvoltam a magam problémájával. Ez valójában nagyon is hasonlított a békatalppal való úszással – csak abból sem voltam igazán jó… >.> Nem is voltam annyit a tengerparton vagy egyáltalán víz közelben. Ahol éltem, nem igazán volt ideális hőmérséklet az úszáshoz.
Az ölelgetés… hirtelenül jött, de jól esett. :3 Szeretem az ilyen embereket vaaagy… emberformákat, már így, Livi esetében: közvetlenség, barátkozásra való hajlam. Erős jóságra utaló tulajdonságok. ^^ Azt hiszem, megkedveltem, attól függetlenül, hogy az imént említett hableány csak program volt. Setoval ellentétben, aki szintén pixelhalmaz, de ő egy kicsit sem kedvelt. >< Hitetgethette Shut azzal kapcsolatban, hogy szeret, de ez távolról sem tűnt igaznak. Pofozkodott, gúnyolt, ráadásul játszotta a hülyét… szándékosan. Nagyon barátságtalan, nem kedvelem az ilyet.

De ha csak a pet segítségével maradhattam életben, s kereshettem meg Rubent… Nem apellálhattam.
A sellőkolónia, na meg a házacskák látványa ismeretlen lelkesedéssel töltött el. Ilyet csak álmomban láthattam a kinti világban, most meg élő csodaként manifesztálódott szemeim elé. Aztán ismét tudatosult bennem, hogy uszonyom van. Ezzel a gondolattal valószínűleg még egy ideig küszködni fogok, ezt biztosra vehettem. Rolling Eyes

És már jöttek is a sellőporontyok, s megpiszkálták Setot.
– Heheh, most visszakaptad! Razz

– kuncogtam, mikor az egyik pöttöm a farkát húzogatta, a másik meg a szarvacskáját ráncigálta. A szóban forgó sárkány morogva, ölbe tett karmokkal törte a szekákat, mígnem Liv átvette a probléma feletti irányítást.
Egy ideig még nevettem a dolgon, de amint a legnagyobb házikóhoz értünk, kellő önfegyelmet erőltettem magamra. Kelpie, a rajfőnök – oké-oké, megjegyeztem. Integetve köszöntem el a kísérőtől. Amint befelé akartam evickélni, a két őr leszólított. Megköszörültem a torkomat a rendes válaszhoz és…
– ŐRJÁRATBAN. – …Az idiotizmusa nem ismer határokat. facepalm

Bár végülis kérdezhették a járat formáját is, de Setotól mit várhattam? Átkarolva magamhoz vontam, s magam mögé csúsztattam a butuskát.
– Elnézést kérek, a víztől nagyon meg van zavarodva. ^^” – bocsánatkérően fejet hajtottam, majd újból megköszörültem torkomat. – Livyatan kíséretében érkeztünk. Azért jöttünk ide, hogy leszámoljunk az ősellenségetekkel, az óriáskígyóval, de ahhoz Kelpie úr tanácsára van szükségünk. Átengednének, öhm… kérem? – Oké-oké, nem biztos, hogy a modorom a legmegfelelőbb, de próbálkoztam. Végtére nem volt joguk a panaszra, elvégre attól a teremtménytől szabadítanánk meg őket, ami az életükkel babrál.

by **Jade Arton** Vas. Júl. 26 2015, 18:57

A vízalatti túra rendkívül látványos volt annak ellenére is, hogy az éjszaka és a mélység miatt a látótávolság jóval kisebbre csökkent. Jade soha nem úszott még szabadon ilyen mélyre, a játékon kívüli élete során a búvárkodás számára kimerült a békatalpak és légzőpipák használata közbeni nézelődésben. Az újonnan szerzett sellőfarok birtokában kezdte megérteni, hogyan képesek olyan fürgén mozogni az eredetileg is víz alatt élő lények, bár szokatlannak továbbra is szokatlan volt. Mint amikor először sikerül nekiindulnod a bicikliddel elhasalás vagy arcra esés nélkül, de érzed, hogy vadulni azért egy jó ideig nem fogsz még.
Idő közben a csapat egy része úgy tűnt, meggondolta magát a küldetéssel kapcsolatban; a három leányzó - de legalábbis leányzónak vélt személy -, akik korábbról is ismerték egymást, némi szótlanság után elhagyták a vizet, majd másfelé folytatták útjukat. Így a csapat létszáma megfeleződött, aminek Jade nem feltétlenül örült, de a távozókat nem volt alkalma olyan mértékben megismerni, hogy hiányukat egyértelműen a hasznos, vagy a kellemetlen dolgok halmazába sorolhassa. A maradék legalább elkötelezettnek tűnt.
A sellő válaszát a lénytől kapott hirtelen ölelgetés követte, melyen elsőre meglepődött, de gyorsan viszonozta, ahogyan azt tette bármely más hasonlóan barátságos személy esetén. Maga nem volt egy különösebben ölelkezős típus, de mások kezdeményezését ritkán utasította vissza. Útjuk újabb szépséges természeti képződmény felé folytatódott, a hasadéknak otthont adó fal határt képzett a tó és valamilyen nagyobb víz között. Aki az eddigi látványt esetleg kevésnek tartotta, az áthaladás után mindenképp elégedett lehetett: a nyílt víz hatalmas tömege a megfigyelőre telepedett, és valahol lejjebb, a lék alatt láthatóvá vált a távolból aprónak tűnő - bár a valóságban sem épp hatalmasnak nevezhető - falu. Ahogy közeledtek, kivehetővé vált annak felépítése, az azt övező falu, és a környékén úszkáló lakosok. Izgalmas színek és formák domináltak, olyan környék volt ez, ahol Jade szívesen elidőzött volna, ha nem lett volna fontosabb dolguk ezen kívül. Talán lesz rá lehetőség a küldetés végeztével. Hamar odaértek, és a sellők közelebb jöttek, hogy találkozhassanak a látogatókkal.
- További szép estét, Liv! És köszönjük az idegenvezetést! - szólt integetve a sellő után Jade, miután az sietve elköszönt tőlük. Helyét két őr vette át hamar. Kérdésükre leggyorsabban az idomár sárkánytársa válaszolt, olyasmit amit Jade is mondott volna, ha nem fegyveres őrökkel lett volna dolguk. Ettől még persze maga is szórakoztatónak találta a választ. Halkan nevetve csóválta a fejét - borzalmas szóvicc, tökéletes! Abban azért reménykedett, hogy az őrök is hasonlóan gondolják.
Aeon a biztonság kedvéért elmondta, mi a valós céljuk azzal, hogy idejöttek. Pár szóval még kiegészítette a bemutatkozást.
- Kicsivel feljebb, a tó partján találkoztunk Livyatannal, ő kérte, hogy segítsünk nektek. Ami azt illeti, eddig abban a hitben voltunk, hogy értesített titeket segítségkérési szándékáról... de úgy tűnik, nem egészen ez a helyzet.

by **Kazura** Kedd Júl. 28 2015, 11:59

A csapat fele lelépett. Bárhogy is nézem ez elég nyugtalanító. Lehet, hogy a küldetés neve körüli furcsaság, a szörny esetleges miniboss volta vagy a nem megszokott vízalatti terep miatt, de ha már hármójuk így gondolkodik, lehet, hogy mégsem kezdőnek való ez a feladat. Másik két társam viszont látható vonakodás nélkül halad előre, így igyekszem túl tenni magam a rám törő nyugtalanságon. Próbálkozásom siker koronázza és bár a speciális támadás nem olyanra sikeredett, mint vártam a sima vágásokat szerencsére a rendszer a vízben is beazonosítja. Ezt leellenőrizve felzárkózom a többiek mellé. Megérkezvén a faluba érdeklődve szemlélem a víz alatti életforma építészeti megoldásait. Bár az épületek eléggé kicsinek és kezdetlegesnek tűnnek eszembe jut, hogy egy folyamatos üldöztetésben élő kolónia valószínűleg nem emelne maga köré egy feltűnést keltő hatalmas várost. Bár a kert kissé hivalkodónak tűnik, gondolom van amit nem tudtak maguk mögött hagyni az itt élők. Természetesen az új jövevényeknek kijáró kíváncsi tekintetektől nem tudunk megszabadulni, de miután csillapodnak a kedélyek megy mindenki a maga dolgára. Mint kiderül Livyatan is. A hamarosan feltűnő őrök azonban felvetnek pár kérdést.
Ha egy akkora fenyegetésről van szó, amiért már a felszínre kell küldeni valakit, hogy segítséget szerezzen, nem lenne egyértelmű, hogy értesítsék az őröket arról, hogy akik Lyviatannal érnek vissza azokat haladéktalanul engedjék át? Mondjuk, lehet, hogy a létszámunk miatt nem feltételezik rólunk, hogy mi vagyunk a felmentő csapat. Bár azt sem tudjuk, mekkora harci erőt képviselhet egy itteni harcos, így nehéz lenne megmondani, egyikőnk hány sellővel is érhetne fel. Mindenesetre remélem, hogy nem csak egy magánakcióba csöppentünk és számít még valaki az érkezésünkre.
Közben a többiek tisztázzák kilétünket, így reménykedem, hogy további kellemetlenségek nélkül sikerül eljutnunk a házikó belsejébe.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A kis hableány

[Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány

Re: [Küldetés] A kis hableány