Re: [Küldetés] A kis hableány

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 20 2015, 13:16

The member 'Jade Arton' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A kis hableány - Page 3 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A kis hableány - Page 3 4766612103_86ee832108_s

by **Argo** Pént. Dec. 04 2015, 15:19

A négyes számú is elpixeleződik, őt a hetes falja be, miközben a hatos röhögve kerüli ki Jade ügyetlen csapásait. Végül az állati röhögés hirtelen marad abba, és mindegyik róka egy irányba néz mereven, füleiket radarként fordítva arra.
Nem sokra rá dübörgést hallotok, a föld alattatok pedig elkezd lassan egyre erősebben remegni, mintha földrengés készülődne. A rókák rögvest elindulnak futva a kijárat felé, arra, amerről ti is jöttetek. Amennyiben ott maradtok még bámészkodni, úgy testközelből nézhetitek végig, ahogy a barlangfalra emlékeztető cseppkövek szétrepednek, egy hatalmas lyuk keletkezik, és zúdul befelé a víz, illetőleg valami, ami vízhez hasonlít. Mert hát, ahogy hozzátok ér, úgy sebződni kezdtek.
Akár rohantok, akár nem, a vízgörgetek visszasodor titeket a kiindulópont felé, elképesztő sebességgel. Ahogy amaz a rókákat is eléri, elpixeleződnek sorban, vonyítva, és mikor az utolsó is eltűnik, a rendszer automatikusan nektek sorsolja a << Sárkánymedál >> nevezetű itemet, amit még az elején kiszedtetek a csápok közül.
Hogy mi lenne a fő feladat azon kívül, hogy bukdácsoltok és igyekeztek levegőn maradni? Valamit ki kéne találni, hogy majd a zárt gyomorszájat hogy lehetne kinyitni. De nagyon gyorsan, mert elég rohamtempóval közeledtek felé ahhoz, hogy valószínűleg súlyosabban is megsérüljetek a sav okozta marás után.

A kör végére Kazurának 38, Jade-nak 25 élete marad.

by **Kazura** Szomb. Dec. 12 2015, 22:34

Újabb róka pixeleződik el, marad egy velem szemben. Ekkor felhangzik az idegesítő röhögés, ami pár pillanatra el is tereli a figyelmem. El is gondolkodom, hogy célpontot váltok és a kellemetlen hanghatás gazdáját tünetem el először, mikor a mob elhallgat. A hirtelen beállt csendben ellenfeleink megmerevednek. Majd felhangzik a morajlás. És semmi jóra nem utal.
-Jobb lesz, ha mi is lelépünk-indítványozom, majd futva követem a rókák útvonalát.
Az ár azonban mindenképpen utolér. Kapálózva próbálok a felszínen maradni, miközben az életerőmet jelző csík sárgába fordul. Nem sokat javít a hangulatomon a rókák elpixeleződése és az újonnan szerzett item megvizsgálására sincsen időm.
Ki kell jutnunk innen, méghozzá sürgősen! Ha ez így folytatódik felkenődünk a szemközti falra és ha az nem teszi be a kaput akkor a savba fulladunk bele. Valahogy rá kell vennünk ezt a dögöt, hogy felöklendezzen bennünket.
Sajnos nem jut eszembe semmi eget rengető, így jobb híján a kardom erősen megmarkolva próbálom felszántani a barlang falát/padlóját/plafonját attól függően mihez érek éppen hozzá. Reménykedem benne, hogy elég nagy kárt leszek képes ezzel a sárkány gyomrában okozni ahhoz, hogy kihányjon bennünket. Amennyiben pár pillanatra levegőhöz jutok még megpróbálkozom a lovag tanácsát kérni kilátástalan helyzetünket illetően.
-Bármiféle ötlet?
Végül, ha már tényleg nem látok vagy hallok semmiféle lehetséges megoldást és az életpontom pirosba vált megpróbálom előhívni a Hazatérés Kristályom és csalódott arckifejezéssel visszateleportálni a Kezdetek Városába.

by **Jade Arton** Pént. Dec. 18 2015, 04:33

Nem volt könnyű a rókákat eltalálni. Az első két próbálkozás sikertelen volt, Jade pontelosztása adott túl sok esélyt a találatokra. Nem csüggedt emiatt, tulajdonképpen Kazura sebzése mellett az is elég volt, ha ő csak életben van és eltereli az ellenfelek figyelmét, amíg a kardforgató végez a sajátjaival. Végtére is tank kasztot választott magának, az nagyjából erről szól, még ha jelen helyzetben a csapattársa erre a funkcióra is alkalmasabb nála.
Már várta a megmaradt rókák következő támadását, de az soha nem érkezett meg. Az állatok megtorpantak, valami más foglalkoztatta őket. Jade-nek alig volt ideje elgondolkodni rajta, mi lehet az, a válasz már keresztül is szakadt a terem falán. Jade korábbi aggodalmainak megfelelően gyomorsav, vagy legalábbis erősen savas folyadék hömpölygött végig a termen. A fal áttörésekor nem rohant rögtön a kijárat felé, így az áradat őt is elkapta, ekkor érezte, hogy ettől bizony sebződik és ennek megfelelően illene a lehető legtávolabb helyezkedni tőle.
- Csodás! Sav! - jegyezte meg rosszallóan, majd egy bólintással jelezte a másiknak, hogy a visszavonulással teljes mértékben egyetért.
Az egyetlen kijárat felé szaladt-bukdácsolt - mikor melyik -, lehagyva az épp elpixeleződőben levő rókákat. Közben a csapattársát is figyelte, nem akad-e el. Az utolsó róka látványos megpusztulása után rendszerüzenet érkezett, mely szerint új tárgyhoz jutottak.
- Talán ennek akad valami haszna! - válaszolt a frissen szerzett tárgyra utalva. A felfelé tóduló folyadék hullámaitól ostromolva megpróbált elnavigálni a menüben a Sárkánymedálig, és nagyon gyorsan elolvasni a hozzá tartozó információkat.
- Ha igen, akkor felteszem felvenni, a kapuhoz kapcsolni, vagy tönkretenni kell... Lássuk! - tette hozzá olvasás közben - ha volt mit olvasni - és közben maga is felkészült a hazatérés kristály esetleges használatára.

by **Argo** Szomb. Jan. 09 2016, 22:58

Kazura hiába használja a pengéit, hogy gyomorfekélyt okozzon a sárkánynak. Mármint, a gyomorfekély nem jár konkrét hányással, maximum böfögéssel meg persze a fájdalommal, de szerencsétlen teremtménynek már bőven kijutott belőle. Jade se jár nagyobb sikerrel, mivel a leírás mindössze annyi, hogy "Egy küldetés teljesítéséhez szükséges tárgy". Az viszont dicséretes, hogy Kazura kardjai sikeresen megsebeznek egy érzékeny pontot a gyomorszájon és a kapu kinyílik, tovább sodorva titeket felfelé.
Végül gond nélkül kiröpültök a sárkány tátott szájából, a vízben pedig máködésbe lép a pár percig még aktív potion, hogy sellőként immár kicsit könnyebben tudjatok navigálni és végignézni az eseményeket, amik elég érdekesnek ígérkeznek. Ha visszafordultok a sárkány felé, végignézhetitek, amint lassan egyre kisebb és kisebb lesz, karjai nőnek, a fogai visszahúzódnak, és úgy eleve teljes egészében viszonylag ismerős lesz a számotokra a kinézete. Az átalakulás végére egy sápadt, gyenge, szakadt és kócos Livyatan lesz belőle.

[Küldetés] A kis hableány - Page 3 167jxva

A tekintete is ködös, sötét, valószínűleg nem lát titeket, de érzékelheti a jelenléteteket. Alig képes mozogni, a fejét is csak nagy nehézség árán fordítja felétek, szája sarkából lassan vér szivárog a felszín felé. Haldoklik.
-Mi... történt...? -kérdezi elhaló hangon, minden szótagért alaposan megharcolva, és a végén köhögni kezd, még nagyobb vérpixeleket küldve a vízbe. Még az a szerencse, hogy cápák itt nincsenek, amik kiszagolnák. Akár elmesélitek számára a történetet, akár nem, ő kedves mosollyal az arcán végül félredönti a fejét utolsó másodperceiben.
-Sajnálom. Kérlek... mondjátok meg nekik... hogy sajnálom...
Lehunyja a szemét.
-Könnyelmű voltam...

---

Elnézést a megannyi késésért, már nincs sok hátra. Embarassed

by **Kazura** Szer. Jan. 20 2016, 10:37

Már éppen azon voltam, hogy feladom. Az életcsíkom egyenletes ütemben csökkent, vészesen közelítve a piros tartományba.
Ami nem megy azt nem kell erőltetni. Egy küldetés nem érhet annyit, mint az életem. Valószínűleg a többiek előre látták, hogy hasonló lesz a vége, azért is fordultak vissza már a partnál. Na mindegy, akkor irány haza.
Mielőtt azonban aktiválhatnám a Hazatérés Kristályom feltárul előttünk a barlang szája. A sodrás pedig magával ragad. Mielőtt még felfoghatnám az eseményeket újfent sós víz vesz körül és bár éppenséggel jelenleg nem ez foglalkoztat, de az uszonyom is visszanő. Veszélyérzékem beriaszt, így szinte egyből visszafordulok a szörnyeteg felé, aki elől éppen, hogy csak sikerült megmenekülnünk. Kínos lenne, ha szabadságunk csak pár pillanatig tartana. Ám az események ennél jóval furcsább fordulatot vesznek. Döbbenten nézem végig, amit a vízi rém visszaalakul a küldetést adó sellőlánnyá.
Mégis mi a fene folyik itt?
Tekintetem egy pillanatra a tőlem nem messzire lévő lovag kezében található gömbre téved.
Valószínűleg ez a kulcs a kérdéseinkhez. Remélem lesz kinek feltennünk.
Gyorsan odaúszok Livyatan mellé. A látvány magáért beszél.
Szomorú, de nincs mit tenni. Igaz, hogy az utolsó percei, de a többiek érdekében tisztázni kellene a körülményeket.
-Mondd Livyatan, hogyan került hozzád egy tengeri sárkány karcolatát viselő gömb? Tudtál az átalakulásról?
Bár nem várok hosszú csevejre, végighallgatom az esetleges válaszait. Majd miután lecsukja szemeit még hozzáteszem.
-Ne okold magad.
Ha közben mellém ér társam felé pillantok.
-Mi a véleményed az egészről? Szerintem mielőbb fel kellene keresnünk Livyatan nagyanyját. Elvégre ő az utolsó túlélő abból a bizonyos másik kolóniából. Előbb vele kellene beszélnünk, majd Kelpie-vel.
Amennyiben egyetértésre jutunk nekilátunk felkutatni a túlélőket, akiktől megtudakoljuk merre is találhatjuk Liv nagyanyját.

by **Argo** Hétf. Jan. 25 2016, 20:44

-Én csak... én csak... talál...
Ennél többet sajnos egyszerűen képtelen mondani, csak tátog, de szavak nem hagyják el a száját. Hálás tekintettel néz rád, mikor megnyugtatod, majd a szemei teljesen üressé válnak és teste elernyed, hogy végül kis pixelekre essen szét, mint a játékosok. Ekkor kis csippanás kíséretében megkapjátok a feladatot, miszerint keressétek fel Kelpie-t a jutalomért, miközben a sárkánygömb leírása is frissül, ez, Kazura, számodra is látható.

"Más fajokat képes tengeri sárkánnyá változtatni. Rég elveszett varázstárgy."

Ezek után feltételezhetőleg elindultok vissza a kolóniára kérdezősködni, ám ahogy beértek, és kezetekben meglátják a gömböt, mindenki tátott szájjal bámul titeket és félrehúzódik, még maguk az őrök is, szorosabbra fogva a fegyvert. Ők mondjuk még el is kiáltják magukat, hogy csak semmi hirtelen mozdulat. Végül megjelenik maga Kelpie is, aki egy pillanatra szó szerint levegőbuborékot sem kap a döbbenettől, majd közelebb úszik hozzátok.
-Ez hogy került hozzátok? Hát mégis létezik? Ez volt a kulcs? Mi lett a sárkánnyal? Azt hittük, mind odavesztetek már...
Egy öregebb sellőhölgy, tiszta ránc és kopott pikkely, lebeg a háttérben összekulcsolt kézzel, az a tipikus fogatlan nagyi típus, aki lassú mozdulatokkal megcsóválja a fejét. Mintha motyogna is valamit, de nem igazán lehet érteni szegényt, csak elfordul és nekidől egy oszlopnak, hogy megtartsa magát. Kinézetre különbözik a többiektől, egyben nagyon hasonlít a hajdani Livyatanra, de perpillanat Kelpie uraság annyira be van pörögve, hogy elfelejti bemutatni.

by **Kazura** Csüt. Jan. 28 2016, 15:48

Lyviatan utolsó szavainak, majd a sárkánygömb frissülő leírásának hála összeáll nálam nagyjából a kép.
Szóval csak egy véletlen baleset lenne az egész. Nincs mit tenni, most már csak egyvalaki egészítheti ki a történet hiányzó elemeit. Ha tudja egyáltalán…
Elindulunk hát, vissza a sellők túlélőihez. Szerencsére viszonylag hamar megtaláljuk őket, azonban a fogadtatás nem pont olyan, mint amire számítottam.
Úgy tűnik ismerik ezt a gömböt valahonnan. Ráadásul a hozzáállásuk alapján azt is feltételezik vagy tudják, hogy ártó szándékú. Ami felveti a kérdést, hogy vajon Lyviatan miért tartotta meg?
Végül maga Kelpie is előkerül méghozzá valószínűleg pont a másik kulcsfontosságú NPC-vel.
-A sárkány elpusztult, többé nem kell menekülnötök előle- harsogom jól hallhatóan, majd remélhetőleg a tömeg örömteli suttogásai közepette közelebb hajolok, hangom kissé leengedem és hozzáteszem a következőket.
-A részleteket szeretnénk nyolc szemközt megbeszélni Veled és Lyviatan nagyanyjával.
Számítok a vezető diszkréciójára, így ha magunkra maradunk állok neki a történtek részletezésének.
-Számomra úgy tűnt, hogy ismeritek valamennyire ezt a tárgyat. A neve sárkánygömb, a képessége pedig, hogy más fajokat képes tengeri sárkánnyá változtatni-itt egy kis szünetet tartok.
-A pontos részleteket nem ismerem, de úgy tűnik Lyviatan rátalált eme gömbre és általa ideiglenesen szörnyeteggé változott. Sajnálatos módon erről már csak a sárkány legyőzése után értesültünk, amikor az visszaváltozott az ifjú sellőlánnyá. Ilyesformán Lyviatan lett a tengeri sárkány utolsó áldozata. Nem gondolom, hogy bármiféle ártó szándék vezérelte mikor a gömbre akadt, de sajnos többet mi sem tudunk a megtalálását illetően. Egyedül abban reménykedtünk, hogy utolsó élő rokona talán tud majd némi információval szolgálni-tekintek az idős sellőre.
Ezek után meghallgatom, ha bármelyik uszonyosnak van hozzáfűznivalója a történtekhez.
-Mivel Kelpie te vagy a kolónia vezetője tiéd a döntés joga, én mindenesetre felajánlom, hogy az átkos gömbtől titeket örökre megszabadítva felviszem a felszínre, ahol biztonságba helyezem. Odakint úgy sem okozna akkora galibát, ha valaki mégis használná valahogy.

by **Argo** Pént. Feb. 05 2016, 19:20

Valóban, a környéken ólálkodó sellők mind megkönnyebbülten fellélegeznek, majd van, aki valószínűleg már "szalad" is el tovább vinni a hírt a többieknek. Kelpie, bár még nagyon látszik rajta az izgatottság és le sem tudja venni szemét a gömbről, bólint, és kis kört formáltok a nagyival az adott oszlopnál, ami támaszt nyújt neki.
A magyarázatod türelmesen végighallgatják, majd Kelpie szólal meg elébb.
-A Gömb egy legenda volt hajdanán, nem tudta senki, hogy létezik-e vagy sem. Elődeink egy sárkánytól kapták ajándékul, és az uralkodócsalád tagjai örökölték, hogy segítségével védelmezhessék a népüket.
-Míg szét nem szakadtunk... -sutyorogja a nagyi.
-Viszont akkor ez... Livyatannál volt? Hol van most ő?
-Hagyj minket magunkra...
Kelpie csodálkozva néz a nagyira a neki szánt szavak után, és hezitálva bár, de végül odébb úszik, hallótávolságon kívülre. Mondjuk az nincs olyan messze, tekintve a nagyi szavainak erősségét, ami elég... szegényes már. Ő csillogó szemekkel, szomorúan, de mégis kissé derűsen fordul felétek és közelebb hajol, még halkabbra véve amúgy is suttogós hangját.
-Szegény-szegény Liv. Csak az anyja, ő volt uralkodó. Szegény lánykám nem a megfelelőbe szeretett bele, de a Gömb öröklődött és kiválasztotta. Félvér viszont nem képes kezelni.
Nosztalgikus tekintettel nézegeti a gömböt.
-De ezt senki sem tudhassa. -ismét rátok néz. -Már csak én maradtam, a vén öregasszony. De talán... talán egy nap...
Motyogva megfordul és elsiklik a vízben, erőtlenül, csóválva a fejét. Kelpie kérdőn visszatér, meghallgatja az újabb javaslatot, majd elmosolyodik és kinyújtja a kezét.
-Nem szükséges. Ez a tárgy hozzánk tartozik, nem hozzátok. Majd mi biztonságba helyezzük.

Döntésedtől függetlenül, hogy mégis megtartjátok és felhozzátok-e a gömböt avagy sem, a kaland véget ér a felszínre bukkanással. Egy utolsó kör, és már a számolás következik. Innentől akár új küldetésre is jelentkezhettek, ezt a helyet az utolsó reagotok után szabadnak nyilvánítom :3

by **Kazura** Vas. Feb. 07 2016, 10:16

Ahogy számítottam rá, végül mégiscsak összeáll a kép.
Szóval az ősi varázstárgy aminek a feladata a kolónia védelme lett volna végül rossz kezekbe került és ezzel pont a vesztüket okozta. Ez azonban még mindig nem magyarázza meg, hogyan is került Livyatanhoz.
Azonban erre sem kell sokat várni, az öregasszony hirtelen arrébb parancsolja Kelpiet. Kissé meg is lepődök a hirtelen előtört határozottságán, ám az ezt követő halk és szűkszavú válasz is elegendő, hogy megértsem a miérteket.
Ezek szerint az uralkodócsalád utolsó tagjával állok szemben. Már nem is annyira meglepő a parancsoló stílus. Elvégre a kor sem tudja elfedni azt ami egész életében az ember vagy ez esetben sellő lényét képezte.
Liv nagyanyja végül az emlékeibe burkolózva magunkra hagy minket, mire Kelpie is visszaúszik mellénk. Bár a javaslatom nem fogadja meg, annyira nem erősködöm, így csak szimplán bólintok a lovagnak a gömb átadását illetően. Mindenesetre hozzáteszek még valamit mielőtt nekiindulnánk a felszínre.
-Ne feledd, bármekkora veszély is fenyegeti a népedet, a gömböt csak a kiválasztott használhatja, különben többet árt, mint segít. Livyatan nagyanyja majd segítségedre lesz a szorult időben, fogadd meg a tanácsait és néped újra virágzásnak indul.
Dolgunk végeztével elköszönünk a tengermélyi lényektől és gyors tempóban a felszínre úszunk, mielőtt végleg lejárna a poti hatása. Az első lépések legalább olyan furcsák, mint ahogy a vízbe merülésünkkor az uszony megjelenése, de hamarosan visszaállunk a felszíni normákra, így nem marad más, mint egy kézfogással egybekötött elköszönés, mielőtt előkerülne a Hazatérés Kristály és nekiállhatnánk az eseménydús éjszaka eseményeinek kipihenéséhez.

/Köszönöm a mesélést./

by **Argo** Vas. Feb. 21 2016, 19:05

A küldetés ezek után ismételhetővé válik az újabb játékosok számára. Vannak, akik többet tudnak meg a történetből, van, aki csak átszalad rajta és el sem olvassa a dolgokat.

Jun, Kanami, Mirika és Graceful nem részesül jutalomban sajnos Sad

Aeon: 25 exp, 35 arany
Jade: 61 exp, 71 arany
Kazura: 82 exp, 110 arany (20%-al több arany bónusz elhasználva)

Jártasságok:
Kazura dobhat egy ingyen tárgyinfót a jártasságának szintje alapján.

Kazura:
Potion/Méregfőzés: Gyenge Adrenalin Potion Recept, Gyenge Fárasztó Méreg Recept
Növénylátás: (25->45) 9 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

Céhbónuszok:
Eternal Flame:
Kazura: 10 exp | Danee: 10 exp | Miu: 10 exp | Kemabat: 11 exp
55 arany

Unity:
Chancery: 6 exp | Desdemona: 6 exp | Jade: 6 exp | Joey: 6 exp | Kurama: 6 exp
35 arany

by Ajánlott tartalom