[Küldetés] A kis hableány

//És ha nem karddal próbálkoznék? //

A halálsikolyokat alig másodpercek választották el a hatalmas robajtól, melynek kíséretében a kígyó leszakította az épület tetejét, amiben idáig diskuráltak. Jade tisztában volt a világ ezen szokásával - ha van elképzelésed az események optimális folyásáról, akkor jó eséllyel kapod annak ellenkezőjét -, de most kimondottan hálás lett volna, ha nem így történik. A korai támadás miatt nem volt lehetősége megismerni a csapattársak elképzelését a probléma kezeléséről, sőt magukat a csapattársakat se különösebb mértékben. Egyáltalán nem lesz egyszerű úgy konszenzusra jutni a stratégiát illetően, hogy közben egy ekkora szörnyeteg próbálja őket beharapni gondolkodás és tárgyalási szándék nélkül. Csak abban reménykedhetett, hogy megőrzik hidegvérüket, bár e téren magában sem volt még egészen biztos, és akkor szépen lépésenként közelebb küzdhetik magukat a cél eléréséhez. Aeon egy ideje szótlan volt, de Kazurában bízott; az imént felvázolt kérdései alapján maga is jól átgondolta a helyzetet, és a hozzáállása hasonlónak tűnt a sajátjához. Emiatt talán lehet időt spórolni a kommunikáción.
- Futás!... vagy spuri, tempó,  vagy mit mondtok ilyenkor?! - kiáltott a sellők felé. Az épület elhagyásáig ez persze mindnyájukra vonatkozott, mert a romok alá szorulni biztosan nem jó. A ház legfrissebb kapuja felé lökte magát amilyen gyorsan csak tudta, hogy sebességre tegyen szert a szörnyhöz képest - Azt hiszem, van terv, de ahhoz először le kell lépnetek! Már ha komolyan nem akarjátok megölni...
Keresztültört a sodródó törmelék, kagyló- és koralldarabok, és temérdek buborék tömkelegén. Nem segítettek a látásban, de ahogy túljutott rajtuk, teljes nagyságában megcsodálhatta a szörnyet. A maga részéről teljesen ki lett volna békülve a durvább megoldással, de nem kérhette számon a sziréneken, hogy nem képesek felfogni, a világuk "csak" csodálatosan bonyolult kód által fenntartott szimuláció, a nagyra tartott szörnyük pedig bonyolult függvények és adatok kölcsönhatásának eredménye. Ennél kevésbé szélsőséges helyzetben érdekes téma lehetett volna ennek lehetőségét a saját világára is kiterjeszteni, de momentán a vacsorává válás megakadályozása volt a legfontosabb napirendi pont.
Ha a sellők sikeresen hátrahagyják őket, akkor nem is kell nagyon eltérniük attól, amit első kísérletként elképzelt. Szembefordult az Óriáskígyóval - most már látszott a neve -, jó nagy dög volt, kifejezetten elbátortalanító. Amennyiben a csapattársak is a maradás mellett tették le voksukat, megosztotta velük a tervkezdeményét.
- Szerintem próbáljuk egyelőre nem bántani! A legfontosabb, hogy jól védekezzünk, és figyeljünk egymásra. Nem tudom, milyen terveitek voltak a kommunikáció felvételére, de mindent vessetek be! Ha sikerül elterelnünk a figyelmét és rábírnunk a beszédre, lehet, el tudjuk intézni a dolgot a sellők igényei szerint... Ha valami nem jó, újratervezünk. Nektek okés?
Látszott, hogy a szörny támadni készül, és a méretéhez képest igen fürgének tűnt. Nem volt túl sok idejük megbeszélésre. De egyelőre jónak tűnt ez a felállás: defenzív játék mellett kipróbálhatnak minden módszert a kapcsolatteremtésre, teljesíthető-e a kérés, vagy kénytelenek végül megölni az Óriáskígyót. Ha szükséges, akár a visszavonulásra is próbát lehet tenni. Ha a szörny rohamra indul, maga is elkezd gyorsítani a tempóján, a kígyó haladási irányára merőleges síkban, a haladási irányán találomra változtatva. Így, hogy speciális úszószerve volt, nem okozott gondot a kopja és a pajzs víz alatti viselése, utóbbit a biztonság kedvéért maga előtt hordozta, hogy egy esetleges támadást visszaverhessen.
A legkevesebb esély talán így adódik arra, hogy lenyelődjön.

Szóval körülbelül ötven harcosnál nagyobb harci erőre lenne szükségünk hármónknak. Hacsak ezek a harcosok nem gyengébbek, mint a leggyengébb mobok a szárazföldön(amik tudomásom szerint a vaddisznók), akkor ennek elérésére igencsak kevés az esélyünk. Azaz a frontális küzdelem kilőve. Úgy látom túl nagy rendszert sem lehet a mindössze két támadás köré építeni. Viszont azon talán el lehetne indulni, hogy Liv és a nagyanyja annak a kolóniának a tagjai voltak akiket ezelőtt elpusztított az Óriáskígyó. Talán Ők több információval rendelkeznek.
Sajnos a további megbeszélést félbeszakítja megjelenő sárkány.
Sárkány?! Először kis hableány, majd Óriáskígyó, most meg már Sárkány? Itt valami nagyon nem stimmel.
Ám további elmélkedésre nincs több idő, az életösztön átveszi az irányítást. A többiekkel egyetemben kiúszom az épület romjai közül, miközben igyekszem feltérképezni a kinti helyzetet. Ami nem ad okot túlzott bizakodásra. Szerencsére a csapat rangidőse a sellők mielőbbi eltűnését szorgalmazza, bár láthatólag nem kell őket győzködni e téren.
Jól van, ha nem akarnak harcolni, úgyis csak útban lennének, így legalább nem kell a védelmezésükre is koncentrálnunk. Elég nekünk ez a szörny.
Az Óriáskígyó nevet viselő teremtmény máris felénk száguldott és igencsak kevésen múlott, hogy sikerült kikerülnünk első rohamát. Mielőtt szétrebbentünk még bólintottam a „terv” hallatán, majd igyekeztem kissé távolabb kerülni a lénytől. Amennyiben én lennék a célpontja egy gyors kanyar kíséretében az épületek irányába veszem az irányt és igyekszem azok között cikázva fedezéket keresni, természetesen csak ha ezzel nem sodrom veszélybe az esetleg még ott tartózkodó sellőket. Ha más kiválasztottja lenne igyekeznék megközelíteni, persze csak hátulról, reménykedvén, hogy a megfordulás nem az erőssége. Kardom természetesen előveszem, de egyelőre nem szándékszom támadólag fellépni ellene.
Amennyiben éppen nem az életemre törne és sikerül hallótávolságba érnem hozzá megpróbálom megszólítani.
-Elnézést öhm Óriáskígyó? Nem akarunk veled harcolni. Megmondanád mit ártottak neked ezek a sellők, amiért életükre törsz? Talán meg tudnánk egyezni egy kevésbé vérengző megoldásban.
Nem gondoltam volna, hogy valaha egy tengeri szörnnyel fogok egyezkedni. Ez azért még egy játékhoz képest is túl extrém. Bár, ha ez nem jön össze jelentősen csökken a küldetés sikeres végrehajtásának lehetősége. Szóval reménykedjünk a legjobbakban.


/Fúú, bocsi mikor felnéztem mindig Jade hozzászólása volt az utolsó, így nem is gondoltam, hohy közben a mesélő is írt már egyszer   /

-Vagy ez vagy eltitkolnak előlünk valamit. Amúgy mielőtt ez a szörny feltűnt arra gondoltam, hogy Liv nagyanyját kellene felkeresnünk, hátha ő többet tud mondani, ha tényleg egy korábban megtámadott kolónia tagja.
A gömb a kezembe pottyan, ám azt ezt követő események nem adnak túl sok időt további tanulmányozására. A sárkány üvöltésének köszönhetően a barlang megremeg, én pedig a földre huppanok. Zsákmányomba kapaszkodva próbálkozom talpra állni, amit nem könnyít meg az újonnan felhangzó neszek sokasága. Négykézláb tudok felpillantani, de a látvány így is elég riasztó. A szobrok mögül előkerülnek ellenfeleink. Bár a ránk zúduló gyomorsavnál egy fokkal kellemesebb csapdába estünk, de a túlerő így is elég elbizonytalanító.
-Próbáljunk meg visszahúzódni a falig, hogy kevesebb esélyük legyen körbekeríteni-tanácsolom társamnak.
Ha eddig még nem tették meg igyekszem elérni a legközelebbi falig, ha pedig már körbeértek a támadásommal próbálok utat nyitni a gyűrűn.
Ezek is a szörny részét képeznék? Nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle védekező mechanizmus részei, bár az hogy egy mobon belül újabb mobokkal küzdjünk meg kissé meredek.
Ha sikerült a pozíciómon az eltervezetteknek megfelelően változtatnom támadásba lendülök.

/Először támadok, majd megpróbálom a képességem aktiválni, végül még egy támadással zárom a köröm./

A küzdelem menete egyelőre a szájízemnek megfelelően zajlik. A kardom felfénylik, majd aranyszín sávot maga után hagyva ellenfeleimre bocsájtja a pengében felgyülemlett energiát. Az ezt megelőző és követő támadások eredményeképp, mielőtt a rókák akár támadásba lendülhetnének máris ártalmatlanná válik kettő. Elmosolyodva nyugtázom, hogy a gyorsaságom ebben a harcban tetemes előnyhöz fog juttatni, de mielőtt túlzottan elbíznám magam a két áldozatot magába olvasztják társaik. Kissé meglepődöm, de mivel látható változás nem történik felkészülök az ellentámadásukra. Ami nem is várat magára. Azt ugyan sikerül elérnem, hogy megosszák az erejüket kettőnk között, de az sem kerüli el a figyelmem, hogy a két hullazabáló kissé erősebb a többinél.
Ez egyelőre még elhanyagolható különbség, de nem árt letesztelni a határainkat. Ha drasztikus a változás akkor kissé változtatok a célpontjaimon.
Eközben társam is teszi a dolgát. Egy gyors igenlő válasz után megpróbálkozom egy támadással, majd kissé zárom a kettőnk közötti távolságot.

/Támadok egyszer a #3-asra(a célpont egy olyan lenne amelyiket már sebeztem a képességgel), majd pihenek egy többletkörnyit./

Újabb róka pixeleződik el a vágásomat követően, majd a szokásos procedúra segítségével eggyé válik társával. Kissé idegesítő, de egyelőre nem nagy hátrány. Az kissé lelomboz, hogy láthatólag a felborításra tett kíséret nem jött össze, de egy gyors ellenőrzéssel a lovag életpontjait illetően megnyugtatom magam.
Egyelőre zöldben vagyunk, ez jó. Ha így folytatjuk, mire legközelebb képes leszek használni a képességem nagy valószínűleg be is fejezhetem vele a harcot. Addig míg két kör van, jó lenne ha letudnám ezeknek a nagyját ez alatt. Azért fő az óvatosság, töltök közben némi életet is.
Végignézek ellenfeleimen, majd kiválasztva áldozatom előrelendülök. A penge felszántja a róka testét, az életcsíkja rohamosan pörög lefelé. Amennyiben számításom bejön a kör további részében a védekezésre koncentrálok és igyekszem feltöltődni.

/Az #5-ös rókára támadnék egyet, amennyiben ez az elpixeleződését okozza a többletköröm pihenéssel töltöm. Ha mégsem így történik a második támadásom is őt fogja érni, remélvén, hogy ez már elegendő lesz. Mellékcselekvésként pedig felhajtok egy Mini Potiont./

Két rókaszörny marad velem szemben, viszont láthatóan a lovagnak nem igazán sikerül az őt körülvevő ellenfelek számának csökkentése.
A következő körben tudom újra használni a képességem. Az eddigiek alapján azt mondanám, hogy ha pontosan két ellenfelet tudnék befogni vele, azok rögtön el is pixeleződnének. Viszont az első alkalmazás után- mikor ötüket sebeztem egyszerre- már egyetlen ütésem is elegendő volt a leütésükre. Valószínűleg most sem lenne másképp. Túlzottan nagy hátrányt nem jelentett eddig  ez a bekebelezős önbuffolás sem a részükről,annyira nem nagy a sebzésnövekedésük. Egyedül attól tartok, hogy ha pontosan egyetlen róka marad esetleg aktivál valamilyen kapcsolót és jóval nagyobb pluszokat szed vele össze. Ezen gondolatmenet alapján talán jobb lenne megvárni míg ketten maradnak és egyszerre leütni őket.
-Ki tudsz tartani addig, amíg kettőre csökkentjük a létszámukat?-kérdezem egy hárítás közben a csapattársam.
Majd a választól függetlenül újfent megpróbálkozom pixeleire robbantani az Óriáskígyó gyomortartalmának kissé harcias anyagiasulását.

/Célpontom ezúttal a #4-es róka, elpixeleződése esetén a többletköröm pihenéssel tölteném./

//Hát még rám. Kicsit el vagyok havazva mostanában. Köszi az ön-összeszedési lehetőséget!//
Jade különleges képessége ezen lények ellen nem hozta a kívánt hatást. A többletpáncélt ugyan megkapta és ezzel meghosszabbította saját élettartamát, a képesség crowd control része viszont nem valósult meg. Kellemetlen társaság. Ezután nem támadt rögtön a rókákra, a számlálón gondolkodott, bár közben bezsebelt némi sérülést az ellenségtől. Szerencsére Kazura vele szemben elég hatékonyan csökkentette a létszámukat.
Így nincs más hátra, mint szépen sorban bevinni annyi találatot amennyit bír, ezzel kiegészítve Kazura sebzését, amennyire lehet.
- Egyelőre bírom! Viszont van ötleted arra, mit akar ez a számláló? Rögtön a cc kísérletem után jelent meg, és úgy látom, a létszámcsökkenésük nem nagyon hat rá. - kiáltott vissza a kardforgatónak, majd maga is támadásba lendült. Mivel az éppen megnövelte a sebzését, a #6-os rókát vette célba, és azt próbálta meg a fegyvere végére tűzni mindkét erre kívánkozó alkalommal.