Re: Arany Legelők

by **Shukaku** Kedd Okt. 28 2014, 08:05

Shu csak kuncogott, és továbbra is hol az eget, hol Atorut nézte. Justin. Ő jutott eszébe. Gyorsan megrázta a fejét.
-Szerintem… ha félreértünk valakit, és rákérdezünk, nem pedig butaságokat terjesztünk róla, vagy… vagy neki mondunk csúnyákat, akkor nem kell bocsánatot kérni. Még Timidustól sem várom el, hogy mindent értsen amit mondok, vele pedig nagyon sok időt töltök együtt.
Az, hogy Timidusnak is feltette a kérdést a lánynak ugyan jól esett, megmosolyogtatta, de már tudta is a sárkány válaszát.
-Lényegtelen. Az emberek hazudhatnak és a cselekedeteik is hazudhatnak. Nem számít, hogy amikor mondasz valamit, akkor teszel-e mellé különböző értelmetlen mozdulatsort. Gondold komolyan a szavaidat, mondj igazat, és azzal megelégszem.
Hát igen. Timidus az illemet is csak azért tartotta, mert a programja megkövetelte, nem azért, mert bármi hasznosságát belátta volna, vagy mert kedveskedni akart volna az embereknek. Egyvalakinek akart kedveskedni, és az Shu volt. Shu örült, ha a sárkány köszönt, ha a köszönömre azt mondta, hogy szívesen, ha meghajolt… és ha Shu örült, akkor Timidus jól végezte a feladatát. A nevekre viszont már tényleg Shu is felkapta a fejét, és csodálkozva bólogatott.
-Igen, igen! Poirot! Akire pedig te gondolsz az… az… az Miss Marple! Igen!
Tehát Atoru is sokat olvasott. És Atoru nem hiszi, hogy okoskodik. Atoru nem haragszik rá azért, mert tud valamit. Az újabb kérdés azonban visszarántotta a valóságba, és elszomorította.
-Nem tudom… van börtön kristály. Az… az azt hiszem biztonságos. Nem akarom bántani őket… csak ők se bánthassanak senkit.
Timidusnak persze erről más volt a véleménye. Sose sebesíts meg egy ellenséget, ha meg is tudod ölni. A halottak nem szomjaznak bosszúra. Életben hagyni egy gyilkost, amikor tudja, hogy ők vadásznak rályuk nagy felelőtlenség lenne, és bajba sodorná az idomárt. A pet tudta, amennyiben lesz rá lehetősége, mindenkiről, akiről bebizonyosodik, hogy nem akar és nem tud változni, azt likvidálja. Erről azonban még hallgatott, ezzel is az idomárt védve. Túl veszélyesek. Atoru szavaira pedig mindketten bólintottak.
-Fontosak a szintek. Te tízes szintű vagy. Mi ennek majdnem a háromszorosa. Csaknem legyőzhetetlenek vagyunk a számodra.
Kicsit hallgatott, majd folytatta.
-Van, aki irányítja az erőt. Ahhoz azonban kell a tudás. Mondj el mindent magadról, Atoru. Mindent, amit felhasználhatok.
Shu sóhajtott egyet, és lassan felkászálódott a földről.
-Ha te haditervezel Timidus, akkor most én leszek az, aki vadászik. Majdnem mindig csak te csinálod…
-Ne menj messzire.
-Igenis tanítónéni!
Öltötte nyelvét a lány a sárkányra, majd elindult a magas fűben az egyik irányba, bekapcsolva az összes kereső jártasságát. Látótávolságban maradt, így azt is láthattad, miként csalogat magához egy rókát egy kis hússal, vagy miként riaszt meg véletlenül egy vaddisznót az egyik bokorban. Természetesen persze egyiküket sem bántotta.

(Vaddisznó, róka)

by **Atoru** Kedd Okt. 28 2014, 15:50

- Én pedig pont fordítva gondolom, Shu. Szerintem, ha valakit félreértek, vagy megbántok, akkor legalább egy bocsánatkéréssel tartozom neki. Ezzel legalább valamennyire egyenlíthetem a számlám. - mondom mosolyogva a lánynak. Hiszen egy bocsánatkéréssel nem lehet megoldani mindent, ezt én is tudom. Ezért vagyok emellett kedves is az emberekhez. Mert a lelki sérelmeket csak lelki segítséggel lehet begyógyítani. Hacsak nem volt olyan mély a seb, hogy úgymond, "meghal" egy része az embernek. Ezekben a lelki válságokban jobb, ha más segít rajta, nem az, aki bántotta. Hiszen őt úgysem fogja meghallgatni. De a harmadik személy, aki segít, ajánlhatja, hogy béküljenek ki. De komplikált ez az emberi lélek...
- Rendben, Timidus. - mondom a sárkánynak. Tehát számára csak az a fontos, hogy komolyan gondoljam azt, amit mondok. Ebben igazat is adok neki. Viszont... a nonverbalitásnak is van értelme. Legalább is számomra. Főleg, mert ezekből lehet olvasni. Ha valakihez beszélsz, és összekulcsolja a karjait, akkor minden bizonnyal nem érdekli, vagy legalább is elutasítja. De már magáról az arcról is sok mindent le lehet olvasni. Ha persze látod az arcát...
Vegyük például Shu arcát. Most, hogy segítettem neki a detektívekkel, egyből boldogabb lett. Főleg, mert kimondtam annak a nevét is, akit keresett.
- És tényleg, Miss Marple! - mondtam, és a tenyerembe csaptam. De rég is volt az, amikor ezeket olvastam. Orient expressz, Egy marék rozs, és még több történet. Megint kéne olvasgatnom ezeket a regényeket.
Azt viszont lehet, hogy nem kellett volna felvetnem, hogy mit szeretnének csinálni, miután elkapták a vörösöket.
- Hm... Igen, a börtönkristály talán segíthet. - mondom elgondolkodva. Sajnos ez csak egy lehetséges megoldás. És nem is biztos, hogy végleges megoldás. Ugyanis már megtanultam szkeptikusan hozzáállni Kayaba ötleteihez. Hiszen elég arra gondolni amikor a Konferencián voltunk. Ott is nem egy jó ötlet hangzott el. És egyik sem valósult meg - tudtommal.
Timidus kicsit félreértett. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul. Nem tudom, már nem emlékszem, hogy hogyan is fogalmaztam pontosan.
- Nem azt mondtam, hogy nem fontos. De nem olyan lényeges, mint a tudás. Hiszen ha valaki még sokkal kisebb szintű is, ha sokkal okosabb és cselesebb, ügyesen legyőzheti a magasabb szintűeket. - mondom a sárkánynak. És ehhez régebben valahol olvastam egy okos gondolatot. Hogyan is szólt? " Túlerővel nem lehet háborút nyerni. De megkönnyíti azt." Vagy valami ilyesmi lehetett. Már nem emlékszem pontosan.
Aztán jött Timidus kérése. Shu pedig elment közben vadászni. Szívesen mentem volna vele, de első a kötelesség.
- Amit tudnod kell... - mondtam, és közben a kislány után néztem. Éppen néhány állatot etetett. - Amit tudnod kell, az az, hogy én is megszeretném védeni Shu-t. Kedvelem, és a barátomnak gondolom. A barátaimért pedig bármit megtennék. Ez az én legnagyobb fegyverem. Sokszor úgy érzem, hogy akár az életem is odadobnám értük. Még talán gyilkosságot is elkövetnék... Rendben, ezt csak legvégső esetben. - mondom mindezt annyira halkan, hogy Shu ne hallhassa meg. Nem tudom, hogy mit gondolna rólam, ha ezeket a dolgokat megtudná. - A vörösek ellen is fellépnék. De... - mondtam kicsit hezitálva, azonban végül kimondtam. - De szerintem nem teljesen úgy mond "bombabiztos". Nem hinném, hogy Kayaba létrehozna egy olyan helyet, ahonnan nem lehet kijutni. Mintha létrehozna egy kisebb Aincradot, kijárat nélkül. Biztos vagyok benne, hogy csinált egy kijáratot. Vagy többet is. Így ez nem teljesen biztos módszer. Ha valaki mégis kiszabadulna, nagy veszélyt jelenthet rá. Hiszen azt hihetné, hogy már nem látja többet. - mondom a sárkánynak. Ezenkívül még mit mondhatnék? Hm... Nem tudom, hogy még milyen információnak vehetné hasznát. Hoppá, de mégis!
- Még egy tippet adnék, Timidus. Ne csak azt figyeld, hogy mit mond valaki. Sokszor az is fontos lehet, ahogyan viselkedik. Ahogyan néz, vagy ahogyan mozdul, vagy ahogyan áll. És így még talán akkor is meg tudod, hogy milyen szándékai vannak, ha hazudik. - itt tartok egy kis gondolkodási szünetet, majd megszólalok. - Más hasznos információ nem jut az eszembe. - mondom végül. - És neked Timidus? Van valamilyen hasznos információd a számomra? - kérdezem kissé komolyan tőle. Nem hittem volna, hogy ma még fogok ilyen témával foglalkozni. Ebből is látszik, hogy nem számolok mindennel.

by **Shukaku** Kedd Okt. 28 2014, 16:40

-De hát a félreértést azt nem rossz szándékból csinálod! Nem akarsz vele megbántani senkit… oké, ha véletlenül megbántasz, akkor illik bocsánatot kérni, és jól is esik a másiknak, de csak azért, mert félreérted…
Kicsit csodálkozva és mosolyogva ingatta a fejét, úgy nézte a fiút.
-Nem tudom. Egy félreértésért tőlem nem kell bocsánatot kérned, és ha nem direkt bántasz meg, akkor mindig el fogom fogadni a bocsánatkérésedet. Timi például mindig őszinte velem, meg másokkal is… és így ő is megbánt néha másokat, de én sem haragszom rá, mert tudom, hogy nem azért csinálja, csak nem ért ehhez annyira, mint mi…
És Timidust a választ is elfogadta, hiszen a fiú beleegyezett a kérésébe. Persze tartva magát a szavaihoz, ez a rendben sem jelentett semmit, hiszen attól még, hogy egy ember azt ígéri, hogy nem fog hazudni, ugyanúgy lehet ez az ígéret is hazugság. Amíg Atoru az ő oldalukon áll, addig barát, ha ellenük szegül, akkor ellenség lesz. Ilyen egyszerű. Azután, hogy Shu elhagyta kicsit a társaságukat, hiszen a hadakozós beszélgetés egy csöppet sem érdekelte, Timidus nyugodtan végighallgatta Atoru szavait. Mindent, amit mondott, és egyszer sem vágott közbe, csak akkor szólalt meg, amikor az árnyharcoson már látszott, végzett.
-Nehezen összehasonlítható a kettő. Ismeretlen ellenfélről kell tudást birtokolnod, az emberek pedig kiszámíthatatlanok. A húsz szint különbsége azonban mindig ugyanakkora lesz. Az elhivatottságod pedig hasonló mint az enyém. Gyengébb, de hasonló. Shut már elárulták azok, akiket a barátaiknak hitt. Én nem fogom. Ha azzal védem az idomárt, akkor én is az életemet adom érte, ahogy te fogalmaztál, gyilkolni pedig bármikor gyilkolok, ha azzal a javát szolgálom. Ez a feladatom. Azt is tudom, hogy semmi sem biztos. Láttam embereket meghalni és feltámadni. Talán olyannal is találkozom majd, aki a börtönből jutott ki. Igyekszem felkészülni, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Shu biztonságban legyen. Ezt neki azonban jelenleg még nem kell tudnia, mert az is bántaná. Nagyon bonyolult titeket, embereket védeni.
És ekkor még Timidus nem is tudta, hogy nemsokára Kazumával fog szemtől szembe állni Morishi kapujában.
-A tippedet pedig magam is ismertem. Igyekszem megismerni az embereket. Az örömöt és a bánatot már ismerem. Ismerem a haragot és a szégyent. Azonban ezt is képesek vagytok utánozni. Amíg hazudhattok, addig sem a szavaitokban, sem a tetteitekben nem bízhatom. Egyvalaki van csak, akiről tudom, hogy mindig Shu mellett lesz. A kérdésemre pedig nem válaszoltál. Tudni akarom a képességeid leírását. Azt, hogy milyen küldetéseken vettél eddig részt. Azt, hogy mit tudsz másokról. Azt, hogy mit tudsz. Add át nekem a birtokodban lévő információkat, hogy felhasználhassam Shu védelme érdekében. Amennyiben ez a te érdeked is, úgy kötelességed ezt tenni.

by **Atoru** Csüt. Okt. 30 2014, 16:59

- Az lehet Shu, hogy nem rossz szándékból teszem, de attól még valakinek rosszul eshet, még ha én nem is akartam, hogy rosszul essen neki. Szerintem ilyenkor jobb, ha bocsánatot kérünk, hiszen valamilyen úton-módon mégiscsak mi bántottuk meg az illetőt. - mondom továbbra is mosolyogva a kislánynak. Na, igen, sokszor kerültem már én is olyan helyzetbe, hogy nem akartam, de mégis sikerült valakit megbántanom. Ilyenkor jobb nem annyiban hagyni a dolgokat, hanem megpróbálni valahogyan megoldani, még ha tényleg nem is szánt szándékból tetted.
- Rendben van Shu, és köszönöm is a jóságodat. Nem biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni a félreértésekért, de ha szeretnéd, akkor megpróbálom. - mondom a lánynak. Hiszen a reflexekkel és beidegződésekkel néha nem lehet mit kezdeni. Főleg, ha már elég régóta csinálod azt a dolgot. Ennek ellenére, egy próbát megér.
Timidus csendesen és türelmesen végighallgatott, így én is megtettem ezt vele, és csak a mondandója végén szólaltam meg.
- Bizony, egy embert nem csak fizikailag, hanem még lelkileg is meg kell védeni. És van, amikor nem megy egyszerre a kettő. Elég nehéz megérteni az emberek működését. - mondom elgondolkodva. Nem vagyunk egyformák, mindegyikünk mást akar, mást szeret, és máshogyan néz ki. És mindennek a tetejébe még együtt is kell élnünk, így megismerve, hogy mit szeret, vagy mit utál a másik. És sokszor még hazudunk is egymásnak, de ezt se mindig ugyanabból a célból tesszük. De ezzel jár, ha valaki érzelmi lény, és nem annyira racionális. Egy kicsit furcsa is lenne, ha minden ember racionális lenne, és csak a céljaival törődne. Az embereket felhasználná, hogy elérje vágyait, de ezenkívül semmilyen köteléket nem fűznének egymás között. Ez egy elég szomorú világ lenne...
- Ebben igazad van. Az emberek sokszor nem őszinték egymáshoz, de ezt nem mindig azért teszik, hogy ártsanak egymásnak. Néha ezzel próbálják megvédeni egymást. - mondom a sárkánynak. Én is volt már, hogy néha azért hazudtam, hogy ezzel másokat mentsek. Mint amikor találkoztam azzal az őrülttel, aki vámot szedett tőlem az egyes szinten... Azóta se találkoztam vele.
Úgy látszott, hogy félreértettem Timidust, és más adatokra volt kíváncsi. Így számomra is egyből világosabb volt a helyzet.
- Tehát ilyen adatokra gondoltál? Na lássuk csak. - mondtam a gondolataimba merülve. Hiszen most végül is az eddigi életemet kellene összefoglalnom, amit idebent töltöttem el. O.o De valahogyan csak menni fog... - Kezdem a képességeimmel. Eddig csak egyetlen képességem van, hiszen még nem értem el a tízes szintet. És ezzel a képességgel ha már egyszer megsebeztem valakit, akkor a következő támadásommal kétszer akkora sebzést vihetek be neki... Az emberek közül pedig még nem sokat ismerek. Habár sokszor volt már, hogy csak véletlenül futottam össze emberekkel. Most pedig akkor megpróbálom elmondani, hogy kiről mit gondolok. Régebben egy másik céhben voltam benne, amit egy Judy Noxia nevű lány irányított. Bűnüldözésre keresett embereket, így én egyből csatlakoztam hozzá. Először nem volt semmi gond, de elég sokáig nem is fogtunk el senkit. Aztán továbbra sem. És emellett a céhben sem volt olyan nagy az összetartás, mint kellett volna, így kiléptem. Most nem tudom, hogy mi lehet velük. - mondtam. És komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy művajon mi lehet a Phoenix Brotherhood-dal. De végül elhessegettem a gondolatokat, és inkább tovább regéltem Timidus-nak. - De ennek ellenére, amíg tag voltam, összefutottam néhány rejtélyes alakkal az első szinten. Igaz, én voltam óvatlan, mert nem gondoltam volna, hogy egy vörös céh tagjai. Hiszen az egyikük zöld volt, és ő nyugodtan ült a piros mellett. Nos, tévedtem, és ezt az aranyam bánta. Utána pedig hiába kerestem őket, nem találtam. Azonban a céhükből megismertem egy lányt, egy bizonyos Lichtet. Ő ki akart lépni a céhből, amit aztán meg is tett. Vele elég jó barátságot kötöttem, volt amikor együtt mentünk kazamatázni is, és néha találkoztunk is. Utoljára pedig egy minibosson láttam a negyedik szinten. Ez egy vízalatti szörny volt, így néha fel kellett mennünk levegőért. Én egyszer felmentem, és mire lemerültem, már nem volt ott. Akárcsak a csapat nagyja, akivel elkezdtük a harcot. Csak egy Danee nevű kardforgató és egy ismeretlen nevű, piros indikátoros lovag maradt meg. Ennek a lovagnak pedig még zöld volt az életcsíkja, míg a miénk már a sárgába csúszott. Így először Danee, majd utána én is elhagytam a harcot. A lovagról azóta sem hallottam, de amikor visszamentem a miniboss területére, már nem volt ott senki, így gondolom legyőzte. De visszatérve Lichtre, ezek után nem láttam sehol, és sajnos nem is kerestem. Gondolom még emlékszel arra az éjszakára, ott, a Black Iron Castle-ben. - mondtam, a sárkánynak, miközben az emlékek közé merültem. - Ott tudtam meg, hogy meghalt. Azonban a halála erőt adott, hogy védjem meg a többi barátomat. És bizony van néhány ember, akit a barátomnak mondhatok. Ilyen Lancer, akit egyben a legjobb barátomnak is mondhatok. Vele igazából jobban a Vidámparkban ismerkedtem meg, ahol barátságot kötöttünk. Ő rendes srác, igaz, kicsit komolytalan, de nem ártana senkinek se, ha nem muszáj. Rajtuk kívül igazából csak a céhem tagjait tekintem barátomnak. Ayanit, Kokorot, Mirikát és Aidort. De őket még nem ismerem annyira, hogy véleményt tudjak alkotni. - mondom, és itt aztán egy kicsit még gondolkodom, hogy kit is említhetnék meg. - Nem régen találkozhatom egy Miu nevű lánnyal is. Eléggé... hogyan is fogalmazzak... céltalan. Nem foglalkozik semmivel és senkivel, nincsenek barátai és elmondása szerint nincs olyan ember, akiben megtudna bízni. Nincs célja a játékon belül, leszámítva azt, hogy éljen. De néha még ebben is kételkedem. - most egy utolsó gonosztevőnek éreztem magamat, amiért kibeszéltem a kislányt. Neutral

Ezért majd bocsánatot kell tőle kérnem. - És igazából ezeket az embereket ismertem meg jobban. - mondtam a sárkánynak. - Ó, és kérdeztél még az eventekről is! Egyszer voltam egy úgynevezett "Konferencián", ahova azért hívtak meg,mert állítólag Kayaba Akihiko kíváncsi volt a véleményünkre és a javaslatainkra, hogy mivel tehetjük jobbá idebent az életet. Ezek közül végül, tudtommal, egyiket sem valósították meg, és a végén annak a rejtélyes céhnek, a Sayonara-nak is feltűnt egy embere. Pedig voltak remek javaslatok. Hoppá, tényleg, egy javaslatot mégiscsak megvalósítottak. Emelték a Pánik Burok árát. Ezt az a nő ajánlotta, aki a Sayonara-hoz tartozott. Aztán még voltam ebben a Vidámparkban is, amit említettem. Ott Lancerrel jártuk sorra a játékokat és... játszottunk. Ennyi volt. Ezen kívül pedig még részt vettem abban a húsvéti "akcióban", aminek keretein belül egy jártasságot lehetett magasabb szintre emelni, ingyen. Persze, ha találtál egy tojást. Én találtam, és így kettes szintű lett a Keresésem. Öhm... Azt hiszem ennyi lenne. - mondtam bizonytalanul Timidus-nak. Most, hogy így belegondolok... Nagyon sokat beszéltem! O_o És mindezt kivárta Shu is? Szegény kislány. Vajon mit csinálhat most?

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 17:36

Az, hogy Atoru megköszönte a jóságát annyira kiborította a lányt, hogy jobb is volt elbóklásznia, hogy ne látszódjék a vöröslő arca. És, hogy Shu mit csinált azalatt, míg ők társalogtak? Egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy figyeljen arra, hogy milyen terveket is szövögetnek ketten, hiszen bőven lefoglalta őt az, hogy belessen a bokrok tövébe, nyomkeresés jártasságával a csapásokat kutassa, hátha van már az eddig lejegyzeteltektől eltérő, ami új állatkákat jelentene, szóval felfedezett, hiszen végre nem kellett azzal foglalatoskodnia, hogy ha esetleg valamit talál, azt Timidus elrémiszti a szafarijelvény reményében. Timidus ezalatt, az előbbiektől eltérően közbevágott, amikor Ato azt feltételezte, hogy nem megy mindkettő.
-Mennie kell mindkettőnek. El fogom érni, hogy menjen mindkettő, és Shu semmiben ne szenvedjen hiányt. Jelenleg mindig azokat az igényeit elégítem ki, amik a legsürgősebbek, de a későbbiekben teljes lesz a védelme. Fizikailag és lelkileg is. A kegyes hazugságról pedig Shu is beszélt, de én sohasem hazudok neki. Elhallgatok dolgokat, aminek nem örülne, hogy ezzel védjem, de nem hazudok, mert azt mondta, hogy sokkal rosszabbul esne neki, ha utána kiderülne, hogy hazudtam.
A beszámolót végighallgatta, elraktározta az információkat, ám itt megint nem szólt közbe, hagyta, hadd mondjon el Atoru mindent, amit csak szeretne. Nem akarta befolyásolni. Még. A végén azonban összegzett.
-A képességed használható. Judyt és Daneet ismerem. Bűnüldözést jelenleg egyik céh sem végez. A Sayonara tagjait is tervezem már meglátogatni, ehhez azonban még idő kell. Még nem döntöttem, hogy a Tenka vagy ők a fontosabbak. A céhedről mennyi infód van? Mit tudsz Mirika pontozásáról és képességeiről? Mennyire szervezett a céh? Megoszt veled adatokat, vagy még nem bízik benned?
A céhvezér. Közvetlen adatok a céhvezérről és parancsnokról. Jelenleg minden más lényegtelen volt.

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 17:31

Timidus hirtelen közbevágása egy kissé elrémített, és mintha a monoton, gépies hangba egy kissé ellenszenv is társult volna, ha jól hallottam. De az is lehet, hogy csak képzelődtem, hiszen Timidus nem éppen mondható érzelmi lénynek. Inkább racionálisnak.
- Nem azt mondtam, hogy biztosan nem fog menni. Csak azt, hogy vannak olyan esetek, amikor választanod kell Shu fizikai és lelki épsége között. Mindig akadnak olyan esetek, amikor döntés előtt áll az ember... Vagy a sárkány. Ez ellen nem tudunk tenni. Viszont azt elhiszem, legalább is úgy gondolom, hogy találni fogsz erre egy megoldást. Vagy valami hasonlót. - mondtam a sárkánynak. Azt pedig inkább nem mondtam el, hogy szerintem mi lenne az a módszer, amivel egyszerre védheti Shu-t lelkileg is és fizikailag is. Ebbe a gondolatba még belegondolni is rossz. Brrr.
- A kegyes hazugságot nem pont rátok értettem, csak általánosságban. Sokszor történik olyan, hogy valaki hazudik másnak, hogy vagy magát, vagy az illetőt, vagy pedig egy harmadik személyt mentsen. - magyaráztam Timidus-nak. Viszont az utolsó mondatai elgondolkodtattak. Ha még Shu-nek sem árul el mindent, akkor vajon nekem mennyit árul el abból amit tud? Persze nem mintha nagyon kíváncsi lennék rá, sőt, addig örülök, amíg a sötét részletekből kihagynak engem. Csak... Ez azért mégiscsak elgondolkodtató...
Timidus rövid összegzése egy kicsit rosszulesett. Azt reméltem, hogy most, hogy én is meséltem magamról, ő is meg fog osztani valamennyit a múltjából. De aztán rájöttem, hogy Timidus nem ember, így nem várhatom el tőle ezt a valamit valamiért rendszert. Neutral

Gondolom nekem kéne megkérdeznem, azonban én nem vagyok olyan, aki turkál mások múltjába. Főleg, hogy nem rég Shu-nek is rossz pillanatokat szereztem ezzel...
Amikor viszont megemlíti, hogy megkeresi a Sayonara tagjait, meglepődöm. Mit szeretne velük tenni? O_o Azt ne mondja, hogy az Ellenállásba akarja őket beszervezni... Mert én nem olyannak gondolom őket, akik csak úgy segítenének másoknak... Hacsak nem ők fognak vele jobban járni. Rolling Eyes

A Tenka nevet pedig most hallottam először. Talán majd a Besúgótól kérek infókat. És el is érkezett, az a téma, amit reméltem, hogy Timidus nem fog feszegetni. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy a céh nem tartozik az Ellenállásra, másrészt pedig azért, mert vajmi keveset tudok a céhügyekről. >.>
- Sajnálom Timidus, ebben nem tudok segíteni. Abban biztos vagyok, hogy Mirika bízik bennem, de szerintem nem annyira, hogy ilyen bennfentes információkat megosszon velem. - és ezt meg is értem. Én sem osztanám meg a céhem ügyeit egyből, minden új taggal. Előbb bizonyítsanak nekem, hogy igenis elkötelezettek a céh iránt. - Mirika pontozásáról pedig elég keveset tudok. Még nem nagyon láttam harcolni, amikor láttam is, akkor pedig eléggé kicsi szintű mobok ellen harcoltunk, így nem igazán használta a képességeit sem. - magyarázom, ugyancsak Timidus-nak. A céhben még újonc vagyok, így igazán még kiismerni sem ismertem magamat. De talán, ha ugyanezt megkérdezné majd félév múlva, akkor már tudnék válaszolni. Szerintem.
- Nos, ennyi, vagy van még kérdésed? Surprised

- kérdeztem Timidustól. Már igencsak érdekelt, hogy merre lehet el Shu. Remélem, hogy nem esett baja. Á, de biztos nem, akkor Timidus biztos, hogy azonnal tudná. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy még mire lehet kíváncsi Timidus, amire még nem adtam választ.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 17:59

-A mondataidnak nincs értelme. Egyik szavad üti a másikat Atoru, fogalmazz kérlek pontosabban. Egyszer azt mondod, hogy mindig vannak olyan esetek, amikor dönteni kell, máskor pedig azt, hogy én megtalálhatom a lehetséges megoldást. Ha megtalálhatom, akkor meg is fogom, és akkor a mindig szó használata nem helyes, mert onnantól kezdve nem lesz szükség arra, hogy válasszak, Shu száz százalékig jól fogja magát érezni mind testileg, mind szellemileg. Azt pedig tudd, hogy amennyiben egy hazugsággal megvédhetem Shut egy veszélytől, akkor én is képes leszek arra, hogy hazudjak. Jelenleg Shu kérése fontos, mivel nem veszélyezteti az életét, de rosszul esne neki, ha hazudnék, így nem tehetem meg, azonban az élete mindennél fontosabb. Bármilyen a létezésem kezdete óta tanult törvényt felülír.
A Mirikáról és céhről való válasz nem is volt más, mint amire a sárkány számított.
-Ez a mi előnyünk Atoru. A legnagyobb előny. Az emberek, a frontharcosok nem képesek bízni egymásban, nem képesek szövetségesként viselkedni egymással. A mi csapatunk Shuval azért eredményes, mert mindent tudunk a másikról, ami az életben maradáshoz és eredményes együttműködéshez kell így folyamatosan korrigálhatjuk egymás hibáit. Erre a frontharcosok sohasem lesznek képesek. Mirika a céhvezér, neki elvileg ugyanaz lenne a feladata veletek, céhtagokkal, mint nekem az idomárral. Csapatként működni, és törekedni arra, hogy mindannyian minél tovább képesek legyetek túlélni, a fejlődésetek pedig a lehető leggyorsabb legyen. Azzal, hogy nem tudtok egymásról mindent, nem tudtok száz százalékosan teljesíteni, így minden egyes küldetésen ahova együtt mentek, fennáll a veszélye, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy nem élitek túl. Mirika ezt tudja, azonban önzősége miatt megtartja magának a titkait. Nem csapatként működtök, hanem egyének csoportjaként, és ezért vagytok eredménytelenek. Ezt tanuld meg, Atoru.
A sárkány füttyent egyet, mire Shu sípjával visszafütyül, hogy hallotta.
-Nemsokára indulunk. Van még kérdésed?

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 18:34

Nagy levegőt veszek, és kifújom. Ezután belekezdek a mondandómba.
- Timidus, a mondandóm nem üti egymást. Az egyik kijelentés volt, a másik csak feltételezés. A kijelentés addig igaz, amíg a feltételezés nem teljesül. Ha pedig teljesül a feltételezés, akkor már állításról beszélünk. Így nem üthetik egymást, mert ugyanabban az időpontban fogják érvényüket veszteni, egyik, mint állítás, másik, mint feltételezés. - magyarázom Timidusnak. Igaz, ez csak értelmezési különbség, de akkor is, szerintem így a helyes. Razz

- Tehát a fizikai védelmet fontosabbnak tartod. Én is így tenném. Hiszen a lelki sebek nem biztos, hogy olyan mélyek lesznek, mint a fizikaiak. - és már megint csak feltételezés. x3 De ami igaz, az igaz. Általában a testet kell előtérbe helyezni, hiszen az hordozza a lelket. Lehet, hogy a lélek egy igen érzékeny dolog, de ha nem lesz test, odavesz a lélek is. >.> Az pedig érdekes, hogy Timidus úgy fogalmazott, hogy tanult törvények. Nem szabályok, esetleg adott tanácsok, hanem törvények. Habár ez érthető, hiszen a törvények olyan dolgok, amiket be kell tartani. A szabályok még áthághatóak, vagy van rajtuk kiskapu. A törvényeken - jobb esetben - nincs. Tehát ilyen a racionális gondolkodás. Érdekes.
Amit viszont Timidus mondott, az kissé, sőt, talán nagyon megbántott. Az, hogy csak egyének csoportjaként tevékenykedünk, enyhe túlzás. Még nekünk, embereknek is szoktak lenni jó pillanataink, amikor igenis van összhang köztünk és összetartás. Csak ez ugye ritka, mint a fehér holló. >.>
DE, valamilyen szinten igaza van. Nem tudunk olyan jól együttműködni, mint ő és Shu. Viszont ennek van is egy oka.
- Ahogy te is tudhatod Shu, mi, emberek, különbözünk egymástól. És vannak olyanok, akik nem szeretik elmondani a titkaikat, még a legjobb barátjuknak sem. Általában mindenkinek van rejtegetnivalója, mint ahogyan kiderült, neked is, Timidus. És ezeket a dolgokat általában nem hiába rejtegetik az emberek. És persze van másik véglet is, akik inkább nem ártják magukat bele a mások dolgába, és titkaiba, mert vagy úgy érzik, hogy semmi közük hozzá, vagy pedig egyszerűen nem szeretik beleártani magukat mások ügyeibe. Tehát amíg különbözőek leszünk, addig feltehetően nem is fogjuk elérni a száz százalékos bizalmat és ismeretséget egymás iránt. - persze ott volt az a "feltehetően", mert mindig van egy kicsi százalék esély az ellenkezőjére.
Majd Timidus megkérdezi, hogy van-e kérdésem. Egy kicsit elgondolkodom, de végül így szólok.
- Nem, most nincs. - mondom, és feltápászkodom a földről, hogy nyújtózzak egy kicsit. Egy kissé elgémberedtem ülés közben. - Shu merre van? Surprised

- kérdezem meg végül Timidustól. Hiszen már elég régóta távol van. Neutral

Habár ekkora szinten nem sok baja eshet, ami megnyugtató. Számomra, legalábbis.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 18:53

-Azt mondtad, akadnak, nem pedig azt, hogy akadhatnak. Fontos különbség, mert az egyik valóban feltételezés, a másik pedig kijelentés. Azt is mondtad, hogy úgy gondolod, hogy találni fogok megoldást. Én biztos vagyok benne, hiszen másképpen nem teljesíthetném száz százalékosan a feladatomat, aminek semmi értelme nem lenne. Tehát bár te csak hiszel benne, én ebben is biztos vagyok, mindössze az ennek az eléréséhez szükséges idő a kérdéses. Akkor pedig, ha azt hiszed, hogy én és Shu ne különböznénk egymástól, nagyot tévedsz. Rengeteg mindenben különbözünk, azonban pont emiatt ki is egészítjük egymást, és emiatt vagyunk jó csapat. Jobb, mint bármelyik céh, ahol emberek vannak. A szavaimra pedig megint csak felületesen figyelsz, pedig nem véletlenül mondom azt, amit. Mindent tudunk a másikról, ami az életben maradáshoz és eredményes együttműködéshez kell. Ha az életben maradáshoz, vagy Shu sérülésének elkerüléséhez az kell, hogy valamiről ne tudjon, akkor azt elhallgatom. A titkok is mindvégig az ő védelmét szolgálják, ti azonban olyan dolgokat hallgattok el, amik fontosak lennének ahhoz, hogy életben maradjatok, és elhallgatásukkal hátráltatjátok a csapatotok előrejutását, és veszélyeztetitek csapattársaitok életét, ami elvileg célotokkal ellentétes. Természetesen mint mondtam, ez nekünk, akik nem akarnak kijutni csak haszon, hiszen emiatt a frontharcosok egy idő után vagy felmorzsolódnak, mert olyan ellentétek fognak kialakulni, amelyet emberi mivoltuk miatt képtelenek lesznek megoldani, vagy pedig megerősödnek, ez azonban csak egy vezető réteg előretörésével lehetséges. Amíg mindenki azt tehet, amit akar, nem fog működni. Nem kedvezhetnek mindig mindenkinek, ezt egyszer talán majd ők is belátják. Ha pedig belátják, és elindulnak majd egy eredményesebb úton, akkor kell lépnünk nekünk is. Addig felesleges túlzottan közbeavatkoznunk, hátráltatják eléggé önmagukat. Shu pedig arra van.
Mutat egy irányba, amerről látod is már, a kislány közeledő alakját, aki nemsokára mellétek is ér.
-Végeztünk Shu. Késő van, indulnunk kell.
-Izé… kibeszélgettétek magatokat?
-Mindent megtárgyaltunk, amit Atorunak jelenleg tudnia kell.
-Akkor… köszönöm szépen a csodás napot Atoru! Nagyon hálás vagyok neked!
Hajol meg a lány, majd a sárkány is.
-Nincs kedved visszakísérni minket? Sokkal szebb úgy, mint teleportálni…

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 19:28

Még egy nagy levegő, újabb neki futás. >.<
- Félreértetted. Az tény, állítás volt, hogy vannak ilyen esetek. De az csak feltételezés, hogy találni fogsz rá egy módot. Hiszen mindig van egy kis hibaszázaléki lehetőség, még ha ezrednyi, akkor is. No de akkor... Az az állítás, hogy vannak ilyen esetek, csak addig érvényes, amíg a feltételezés, hogy találsz rá módot, be nem teljesül, és állítássá nem válik. Így a kezdő állítás elveszti hírértékét, mert nem igaz, a feltételezés pedig nem lesz feltételezés, mert állítás, azaz tény lesz. És igen, tudom, hogy te úgy gondolod, hogy biztosan találni fogsz. De én, személy szerint szeretek mindig számolni azzal is, hogy nem sikerül, ez az a bizonyos hibaszázalék, amiről beszéltem. És ezzel nem rontom a motivációm, sőt, próbálom a hibaszázalékot kicsinyíteni, ameddig csak lehet. Viszont igazad van, az előbb nem gondoltam át teljesen a szavaidat. Túl bonyolítottam, és az életben maradás helyett, már egyből minden apróságot is figyelembe vettem. Ezért elnézést kérek. Te viszont általánosítasz, és nem úgy mondod, mintha a legtöbb emberről beszélnél, hanem magáról, az emberiségről. Pedig mindig vannak kivételek, mint ahogyan én is, aki elmondja, amit tud a társainak, akár kérés nélkül is.
A két végletben egyetértek, vagy széthullanak, vagy pedig a csúcsra törnek. Számunkra az előbbi lenne a kényelmesebb megoldás, igaz? Mégis, úgy érzem, hogy a második fog beteljesülni... - mondom, miközben révetegen a felhők közé bámulok. A frontharcosok eddig lassan vitték végig a boss-okat, és ez a tempó csak lassulni fog, ahogyan haladnak. De nem hinném, hogy feladják. Ha a mostani frontosok el is hullnak, lesznek mások, akik megpróbálják. Talán egyedül is, nem tudom. Amikor valaki nagyon elkeseredett, akkor bármire képes.
Shu is nem sokára felbukkan a láthatáron - na jó, igazából már egész közel van, csak én nem figyeltem arrafelé. >.> - és ide is ér hozzánk.
- Ugyan- ugyan, én köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívásomat. Még ha néhány dolog nem is úgy sikerült, mint ahogyan terveztük. - gondolok itt arra, hogy nem reggeliztek, vagy amikor kiderült, hogy amiből megkínáltak, az igazából macskakaja volt. ._. De ennek ellenére, élveztem ezt a napot.
Shukaku kérdésére pedig csak mosolygok.
- Ó, tehát ti is jöttök? Ez remek! Alapból úgy terveztem, hogy visszasétálok, mert szeretek sétálgatni egyedül, de ha ti is jöttök, az úgy még jobb! Very Happy

- mondtam vidáman, és tényleg örültem, hogy velem tartanak. Habár én minden bizonnyal csendes leszek, de sebaj! >.<
A visszafelé úton átgondoltam sok mindent. Még ha harcok előtt néha tényleg el is szoktam mondani, hogy milyen képességem van, a többiekét így sem tudom. Talán majd ha legközelebb valamilyen harcba csöppenek, akkor megpróbálhatnám. Talán egy kazamatában, vagy máshol. Nem tudom. De egy próbát megér. Ahogy az is, hogy jobban megismerjem a társaimat. Mert ebben is igaza van Timidus-nak, hogy nem nagy az összetartás. Még akkor is, ha vannak olyan emberek, akik összetartanának, csak vannak olyanok, akik széthúzzák a csapatot. Nem tudom, hogy mi szokott lenni boss-on, de gondolom ott is hasonló a probléma. Hm... Erről beszélnem kéne az ismerőseimmel.
Közben pedig meg is érkeztünk a teleporig.
- Oh, már itt is vagyunk? Sajnálom Shu, úgy látszik, hogy egy kicsit eltöprengtem. - mondtam szégyellve. - Nos, mindenesetre köszönöm, hogy velem tartottatok a vadászatra, Shu, Timidus! - biccentek mindkettőjük felé, majd elindulok a kapu felé. - Még egyszer, nagyon köszönöm! - mondom, mielőtt el is tűnnék, és csak kék pixeldarabkák maradnának utánam.

/Nagyon köszönöm a játékot! ^^/

by **Joey Chrome** Kedd Dec. 30 2014, 15:23

//Shukaku szafari//

Az egész banda úgy döntött, hogy elmegy egy hétig sátorozni a kilencedik szinten lévő Arany Legelőkre, kikapcsolódás végett. Most éppen a cuccokat listázom Eiji-vel és George-al.
- Sátrak?
- Megvannak, három darab két személyes.
- Takarók, párnák?
- Megvannak.
- Kempingezéshez szükséges dolgok?
- Megvannak.
- Vadászathoz szükséges dolgok?
- Megvannak.
- Védelmi eszközök Darkness végett?
- Megvannak. - itt Eiji úgy döntött, vicceskedik:
- Gumióvszerek George-éknak? Razz

- Eiji!
- Megvannak. - itt George lenyomott egy facepalm-ot zavarában, utána én is paprikavörös lettem zavaromban, mikor leesett, hogy mire mondtam választ, miközben Eiji majd megszakadt a röhögéstől. Miután készen voltunk, már mentünk is. Útközben olvasgattam az Aincrad-i hírlapot, vagy mi a rák a neve, s láttam, hogy sok új vadat lehet már fogni szafarizáskor, köztük két legendás állatot is. Wow ember, Eiji tuti majd el akarja kapni mindkettőt! Mostanába rászokott a vadászatra, bár mondjuk érthető, hisz az állandó küldetésezés és farmolás már kezdett unalmas lenni, Eiji meg nem az a fajta, aki kertészkedik, főzőcskézik vagy bűvészkedik. Én a vadászatot és a halászatot gyakorlom, kevés sikerrel. De legalább haladok, az a lényeg! Razz

- Megjöttünk! - kiáltotta hirtelen Grifi. Nosza, egy pihenőhely a mező szélén! Tökéletes! Very Happy

csaj sajna este lett, mert miattam sikerült eltévednünk, így csak annyi dolgunk volt, hogy felállítsuk a sátrat, meg a riasztó berendezést, ami abból állt, hogy kötelekte raktunk minden zajkeltő edényt, hogy ha Darkness jönne kinyírni, akkor meghalljuk időben, s alvás! Reggel 6-ra arra ébredtem Ichi-vel, akivel egy sátorban voltam, hogy Grifi kétségbe esve kiáltja Eiji nevét, ugyanis volt Eiji, nincs Eiji. Eltűnt.
- Nem tudta megvárni, hogy mi is felébredjünk? - morogtam álmosan, mert tuti, hogy vadászni ment.

by **Shukaku** Kedd Dec. 30 2014, 20:03

Aincrad, kilencedik szint, Arany legelők, reggel öt óra hét perc. Az égen elszórtan úszkálnak bárányfelhők, melyek mögül bágyadt fénnyel világít a Hold. A hőmérséklet már jócskán a negatív tartományban mozog, néhány helyen hófoltokat is látni a mező elfagyott, haldokló füvén. Tél van. Timidus szokásos felderítő útján jár, igyekszik az égből felkutatni az állatkákat, amelyeket ő is Shu elkaphat. Tulajdonképpen azonban jelenleg csak egyetlen állatkát keres, azt a bizonyos csodaszarvast. Egy rendkívül fontos teljesítmény eléréséhez szükséges a megfogása… nem mintha Shu számára ne lenne minden teljesítmény, amiért gyönyörűséges jelvényeket kap Kayaba Bácsitól, rendkívül fontos. Nem mintha nagyon szerette volna a Pokémon című rajzfilmet, hiszen az az állatkínzás, ami ott ment… egyszerűen nem tudta megérteni, hogy a többi gyerek hogyan tudja olyan csillogó szemekkel nézni szegény kis lényecskék szenvedését.
~Sátortábor. Ilyet láttam a tizenkettedik szinten is. Ilyenben éjszakázott Shu és Jun is amikor szafariztak. Veszélyes. Vagy ők veszélyesek, mert bujkálni akarnak, és akkor nem árt őket ellenőrizni, vagy rájuk veszélyesek azok, akik éjszaka levadásszák majd őket. Ezek soha nem hallottak még a Sleep killről? Riasztanom kell Shut, hogy idiótákkal vagyunk körülvéve.~
És a sárkány már röppent is vissza társához, hogy tájékoztassa a fejleményekről. Óvatosan lopakodtak a sátortáborhoz, majd nem messze onnan, letáboroztak ők is, és várták, hogy kik bukkannak elő, természetesen teleport kristállyal a lány kezében, ha esetleg mégis bűnözők, nem pedig olyasvalakik, akikre vigyázni kellene, mert ennyire felelőtlenek voltak. Természetesen a kezdetleges riasztót észrevették, de azt nem tartana semmi időbe hatástalanítani, és máris kirabolhatnák, vagy rosszabb esetben megölhetnék a bent szunyókálókat. Szóval Shu és Timidus inkább úgy döntött, őrizi szegény vándorok álmát…

by **Joey Chrome** Csüt. Jan. 01 2015, 12:58

//Grifi, Ichiro, Eiji, George, Rebecca//

Grifi szinte azonnal kirohant a sátorból, mikor látta, hogy Eiji sehol.
- Eiji! Merre vagy?! Eiji!
- Ember, írj inkább neki, vagy nézd meg a térképen... - morogtam, amikor kijöttem.
- Ja tényleg, kösz... - én is megnéztem a térképen, mivel Eiji a barátlistámon volt. Óh bingó, valamit kerget, mert össze vissza rohangál az őt jelző pötty a térképen. Várjunk, miért felénk tart? O.o
- VIGYÁZAT! - nem értettem, miért ugrott el Grifi, amíg el nem gázolt a szarvas, utána meg Eiji.
- GYERE VISSZA! - kiáltotta utána, s rohant tovább utána.
- Úristen Joey, jól vagy?!
- Nyugi, nem fáj. X.X - nyögtem ki, miközben felálltam. - Meg már hozzászoktam, hogy eltaposnak. X.X
- Mi történt? - jött ki a sátrából George és Rebecca.
- Eiji szarvast kerget. X.X Meg is tapostak. X.X
- Annyit megtehetett volna, hogy megvár minket. Megyek megkeresem Eijit, hogy ne maradjon le a reggeliről.
- Ööhm...
- Darkness, tudom. Ne aggódj, vigyázni fogok magamra. - majd elővette a Chakram-ját, s úgy indult útnak. Mi, többiek, nekiláttunk a tábortüzet megcsinálni. Úgy kb 15 perc alatt meg is volt, már csak meg kellett gyújtani, s a gyújtóeszköz nálam volt. Vagyis nálam kellene lennie, de nem találom.
- Joey, meg van már?
- Egy pillanat! - 5 perc múlva:
- Joey?
- Öööö... Azt hiszem otthon maradt... - facepalm minden jelenlevőtől. Még Rebeccától is. Oops.
- Ne aggódjatok, tudok egy két tűzcsiholási trükköt. Először is keressünk két követ, s azzal megpróbáljuk.
- Az biztos beválik? - még mielőtt Grifi mondott volna bármit is, úgy názett, mintha látna valamit. Majd egy számunkra ismeretlen táborra mutatott
- Nem akarlak titeket megijeszteni, de úgy emlékszem, hogy az tegnap nem volt itt! - mi is odanéztünk, s hamarosan láttuk is a tábor tulajdonát. Dikk, ez Shukaku és Timidus! Ezek követnek minket, vagy mi a rák?! O.O

by **Shukaku** Csüt. Jan. 01 2015, 13:32

Ahogy a rengeteg kezdő játékos kivágtázott a sátorból, és amilyen fejetlenséget okoztak azzal, hogy még egy egyszerű szarvasvadászatot sem tudtak rendesen lebonyolítani, Timidus azonnal tudta, hogy kikkel hozta össze a sors. Nem volt hallgatózása, és felismerni sem ismerte fel mindegyiket, de akiket felismert, azok is bőven elegek voltak ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, helyesen döntött, amikor maradásra szólította fel a társát. Nemhogy a vörösöktől nem tudták megvédeni magukat, de úgy tűnt, még egy szarvas is képes megtámadni, majd bevenni az erődjüket, és emellett még le is dönteni a lábáról az egyik fiút. Na ha történetesen ez a szarvas mondjuk Darkness lett volna, Kinézet kristállyal álcázva magát, akkor most Joey halott lenne. Timidus persze tudta, hogy nem a bérgyilkossal van dolguk, de arról már egyáltalán nem volt meggyőződve, hogy ezt a csapat is tudta-e. Arról nem is beszélve, hogy Suzuménak már kristály sem kellett volna ahhoz, hogy állat alakban férkőzzék közéjük, na meg persze az íjásznak egyik sem lett volna ellenfél. Nagy szerencséjük volt, hogy a sárkány szemmel tartotta őket, őrizte az álmukat. Persze őrizhette volna az elkószáló Eijit is, ám őt éppenséggel nem őrizte. Shu is, és Joey is csak arról beszélt, hogy Darkness a lovagot akarja megölni, szóval ha ez az ismeretlen és lényegtelen valaki megöleti magát, az nem Timidus dolga. Önmaguktól nem védheti meg az embereket. Az is nyilvánvaló volt, hogy úgy jöttek szafarizni, hogy egyiküknek sem volt kimaxolva a vadászat jártasságuk, hiszen akkor nem bajlódnának tűzcsiholással. Nem igazán foglalkoztatta sem a petet, sem a lányt, hogy észrevették őket, igazából Shu csak a ricsajra nézett fel a könyvéből, Timidus volt az, aki végig figyelte a csapatot, ám egyelőre nem akart közbeavatkozni, ahogy Shu sem.

by **Joey Chrome** Pént. Jan. 02 2015, 16:59

//a kisebb betűs részek suttogások, úgyhogy ha nincs hallgatózás Timidusnál, nem hallod Razz

Ja meg innentől velem csak Rebecca lesz//

Na jó, Timidussal eleve valami nem volt stimmel, legalábbis azt éreztem, de most már a hideg ráz tőle! El hiszem, hogy el akarja kapni Darkbrain-t, de nem engem kéne követnie akkor! O.O Miközben én meg Grifi farkasszemet játszottunk a pettel, hallotuk, hogy valaki kardot húz elő. Ijedten fordultunk meg, mert azt hittük, támadó, de láttuk, hogy George volt az aki a földbe szúrta a kardját, hogy rövidebb időbe teljen kézbe kapnia.
- Mit csi-- - George rám pisszegett, hogy ne hangoskodjak. Így megint elkezdtem, de hallkabban:
- Mit csinálsz??
- Felkészülök a legrosszabbra.
- Most komolyan azt hiszed, hogy Timidus nekünk fog ugrani??
- Nem kizárt.
- Ember, hisz velünk van! El akarja kapni Darkness-t!
- Honnan veszed, hogy nem-e megkereste közben, s elbeszélgetett vele? - mondani akartam, de aztán b***meg. Erre nem is gondoltam. Hisz Darkness indikátora zöldebb, mint az éretlen paradicsom, így konkrétan megkereshette Timidus-t, s bemesélhette neki, hogy hazugság, amit mondtuk róla, s mi akarjuk megöletni! S ha Timidus elhitte, akkor nekünk hugyoztak! O_O
- Megjöttünk. - ijedtemben nagyot sikítottam, mikor Ichiro hirtelen megszólalt, mert közben megtalálta Eiji-t, s visszahozta.
- Hey, mi ez a be**sás?
- Hallkabban! - szól Eiji-re is George. - Figyelnek minket. - s mutatta is a Tollas sárkányt az ujjával neki.
- Odamenjek?
- Ne, nem tudni, hogy a társa meg ő nem-e egyedül vannak. - mindannyian tudtuk, hogy Eiji azért menne oda, hogy lepofozza szegényt. Közben Rebecca el is készítette a reggelit, s annak falatozása közben, mivel George nálunk a legidősebb, ő játszotta a tervezőt.
- Egy irányban megyünk, megjegyzünk egy pontot, amit nem lehet eltéveszteni, s onnan indulunk több fele. Amennyiben látja valamelyikünk Darkness-t, jelez a többieknek, s lehetőség szerint megpróbál lelépni onnan egy biztonságos helyre, s ott megvárni, míg nem érkezik oda valaki. Joey és Rebecca marad itt, hogy ki ne rabolják a tábort.
- Hát de miért pont én??? - kérdeztem kiakadva.
- Mert a pet veled beszélgetett, így benned jobban megbízik, mint bennünk, Rebecca meg azért, mert a rúnája azonnal jelez, ha vörös van a közelben, így időben tud jelezni innen, mivel te mire észrevennéd, meghalnál.
- Haha, de vicces. >.> - így nézhettem, ahogy a fiúk elmennek, én meg itt maradtam Rebecca-val. Unatkoztam, így hát:
- Szia Timidus, hogy vagytok Shukaku-val?
- Joey!
- Mi van?

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 18:01

Nem. Ennek semmi értelme nem volt. Most már Shu is értetlenül bámulta a csapatot, és amikor nem sutyorogtak, akkor irulva-pirulva szorította rá a kezét Timidus füleire, hogy azt a rengeteg obszcén undorító káromkodást, ami ezeknek nagyjából minden második szavuk volt, ne tudja megtanulni a sárkány. Honnan jöttek ezek, valami tanyavilágból? Honnan tudtak ennyire kulturálatlan népek lehetőséget szerezni arra, hogy megvegyék a NerveGiert, és bejussanak Aincradba? Szerencsére Shu nem rendelkezett hallgatózás jártassággal, hiszen tudta jól, hogy hallgatózni meg leskelődni csúnya dolog, szóval hála Kayabának Timidus a suttogós mocskos szavakat meg sem hallotta. Eleve az probléma volt, hogy ezek így üvöltöznek kora reggel a legelőkön, megtörve a csodás csendet, és elriasztva az esetleges állatkákat, akikben Shu gyönyörködni szeretett volna. Meg amikor leszúrta a kardot a földbe… nem, Shuék semmit nem értettek. Úgy tűnt, hogy a tűzgyújtásról végleg letettek, szóval az is megfordult már a lány fejében, hogy odamegy és segít nekik, hiszen szerencsére a csapat nagy része eltávozott, és ketten már csak nem tudnak annyi csúnya beszédet kiszurkolni magukból, hogy az nagyon zavaró legyen. Na de mire erre a határozásra jutottak, addigra végre Joey is elhatározta, hogy hajlandó észrevenni őket, és köszönni nekik. Shu is visszaintett, de neki semmi kedve nem volt átüvöltözni a két tábor között, szóval felállt, két mozdulattal összepakolta a felszerelését, és odasétáltak a csapathoz.
-Sziasztok! Mi… mi madárlesen vagyunk itt. Gondolom ti… ti valami teljesen másért, ahogy látom. Segítsek egy picit a tűzgyújtással?
Timidus ezalatt egy szót sem szólt, köszönésképpen azért bólintott, de ezután csak leült a társa lába mellé, és onnan figyelte a fejleményeket.

by **Joey Chrome** Szomb. Jan. 03 2015, 12:05

Madárlesen vannak? Eeek, akkor sikerült minden madarat elkergetnie Eiji-nek, meg nekem is. ^^”
- Ja, mi vadászni jöttünk, csak akadt némi probléma. ^^” Bocsi, ha elkergettünk minden madarat, Eiji nem bír magával, ha vadászatról van szó... ^^” - kértem tőle bocsánatot, majd Shu megkérdezte, segítsen-e a tűzgyújtásban.
- Azt megköszönnék, ugyanis rám lett bízva a gyújtóeszköz, és hát elfelejtettem hozni. ^^”
- Fogadni mernék, hogy Eiji perverz vicce miatt. >.>
- Igen. ^^” - Ha Eiji nem szól akkor bele, akkor talán nem lett volna elfelejtve. Rebecca közben elővett egy tál sütit, amiből kínált Shu-nak és Timidusnak is.
- Tessék, vegyetek nyugodtan. ^^ - amíg ez ment, észrevette, hogy egy picike nyulacska jön ki a fűből, s odaugrál hozzám kíváncsiskodni.
- Szia haver. - elővettem az invertory-mból egy répát, s odanyújtottam neki. - Kérsz?^^ - a kis állat megszagolta a répát, majd a mancsaival elvette, s úgy állt neki rágcsálni. Aaaw, a kis édes.^^ nem bírtam megállni, hogy ne vakarjam meg a füle tövét, amit úgy látszik nagyon élvezett répaevés közben. Rebecca is meglátta a jószágot.
- Jaj, de édes kis nyuszi!^^ - a kisnyúl felnézett Rebeccára a répaevésből, majd rágta tovább a répát, amíg el nem fogyott. Ezután összehúzta magát mellettem, s elaludt.
- Heh, aranyos. - jegyzem meg. - Kár, hogy a valóságban simán elszaladna. - de hát ez természetes, mert más ember simán lelőné, s nyúlpecsenyét csinálna belőle. Még jó, hogy nálunk Eiji-nek se lenne szíve megenni egy ilyen jószágot, mert azért neki is van szíve, csak nem mutogatja.

//nyúl//

by **Shukaku** Szomb. Jan. 03 2015, 12:20

-Hát… igen… de majd arrébb megyünk… egy keveset… egy pár kilométerre…
Mondta kelletlenül a kislány, de azért igyekezett mosolyogni hozzá, hiszen végül is nem ez a kettő tehetett arról, hogy a sokadik társuk ennyire lármás volt. Bár igazán rászólhattak volna, de mégsem róható fel nekik.
-Meg… így ti sem fogtok nagyon fogni semmit, ha így üvöltöztök, szóval, ha megtennétek, hogy esetleg szóltok neki… azt megköszönnénk.
Amikor újra valami perverz vicc került szóba, akkor Shu azonnal, hevesen gesztikulálva a kezeivel igyekezett elhallgattatni őket.
-Értem, értem, nem kell megismételni, elhisszük!
Na igen… fel van róva neki, hogy nem viselkedik elég kislányként, a korának megfelelően, amikor már nem is kislány, erre meg itt akarnak neki obszcénkodni… na meg persze Timidus előtt, ami meg még rosszabb. Mindenesetre sikerült elhallgattatni őket, és úgy tűnt, hogy a tömeg távozására nem csak a kis páros figyelt fel, hanem egy nyuszi is, és Joeyékhoz már oda mert menni, főleg, hogy étellel is készültek.
-Látod, hogy nem szalad el, csak elég türelmesnek kell lenni, és akkor nagyon közel lehet ám kerülni hozzájuk. Éééés… azt is meg lehet akadályozni például, hogy az ilyen mufurc állatkák becserkésszék a szegény nyuszikat. Timidus, megtennéd, kérlek.
A sárkány bólintott, majd egy gyors mozdulattal lecsapott az eddig a fűben lopózó vadmacskára. Megfogta a grabancánál, majd Shu elé tette, aki eközben már elő is vett egy kis doboznyi pástétomot, és lerakta a cica elé.
-Tessék, ez sokkal finomabb, mint nyuszi úr.
És miután a cica is meg lett etetve, odasétált a tábortűzhöz, csettintett egyet az ujjaival, majd leejtett egy kis dobozkát a földre, amely azonnal szépen elrendezett, körbekerített, hevesen lobogó tábortűzzé változott.
-Íme, a tábortűz készen áll. De… azt megkérdezhetem, hogy mit kerestek itt ilyen védtelenül, amikor elvileg…
Nem fejezte be a mondatot, csak sokatmondóan Joeyra pillantott.

(vadmacska)

by **Joey Chrome** Vas. Jan. 04 2015, 11:18

- Persze, hogy szólni fogunk neki, a párom is már szólt rá, amikor itt voltak. ^^
- Meg ha lenne ragasztószalagunk, azzal is bekötnénk. X3 – viccelődtem. Majd mire észbe kaptam, Timidus elfogott egy vadmacskát, ami a nyuszira pályázott volna, de kapott helyette pástétomot. Még szerencse, hogy ez nem a való világ, mert lehet inkább Shu nyakának ugrott volna, s nem fogadná el csak úgy a pástétomot. Ezután Shu meggyújtotta a tüzet.
- Köszi!^^ - Rebecca is hálásan bólintott. Az viszont egyikünknek sem tetszett, hogy kapásból védtelennek nevez ki minket.
- Először is kedves Shu, nem vagyunk annyira védtelenek, mint aminek látszunk.^^ Előre megbeszéltük, mi Darkness ellen a teendő, hoztuk a felszereléseinket is miatta, illetve itt van ez. - S Rebecca megmutatta az Igazság Rúnáját. - Hasznos a tulajdonsága, hogy ilyen esetekben időben figyelmeztessen minket, s felkészüljünk, amíg itt vagyunk. A többiek meg nem olyan esetlenek, mint Joey néha.
- Hé! - jegyeztem meg nem tetszésemet erről, bár tény, néha elég balszerencsés vagyok, csak nem igen ismerem be.
- Mellesleg pihenni jöttünk, s vadászni, bár Eiji-t elnézve nem igen lesz mire, s inkább piknikezés lesz. - Még jó, hogy hoztunk kaját is, csupán meg kell várni a többieket, míg visszaérnek. Én szívesen halásznák egy-két halra, de nincs itt tó, csak fű, fű, és még több fű. Közben a nyuszi felébredt, s elkezdte tisztogatni magát, mint ahogy a nyuszik szoktak. Valamiért engem nagyon kedvelnek az ilyen pici állatok, kár, hogy a kígyók is mindig megtalálnak, ami nem tesz jót nekem a félelmem miatt. Azóta félek tőlük, mióta egy kis sikló kicsi koromba egy táborban az arcomra mászott, amíg aludtam.

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 12:11

-Köszönjük szépen, az nagyon sokat fog segíteni. ^^
Mosolyodott el Shu, és hálája jeléül még egy kis meghajlást is intézett kettejük feléjük. Ám a társaság ismételten elrontotta ott a kommunikációt, hogy nem figyeltek a szavaikra, és főleg nem figyeltek Timidusra, aki bár eddig nem sokat beszélt, mégis ott volt, és ha úgy találta fontosnak, akkor hozzászólt a témához. Most pedig úgy találta.
-A ragasztószalag csak abban az esetben ér valamit, ha megakadályozzátok, hogy leszedje a szájáról. Amennyiben a kezei szabadok maradnak, semmit sem ér, valamint a mozgásával továbbra is kárt tud okozni, így javaslom a teljes testének lekötözését, úgy nem tudna zavarni.
-Jajj Timidus, ha szépen megkérjük, akkor biztosan nyugton marad! Ha meg nem… hát azt nem tudom… biztos nem ilyen udvariatlan… majd meglátjuk…
Abban, hogy ne lennének védtelenek csak azért, mert ők azt mondják, Shu egyáltalán nem volt biztos, főleg azok után nem, hogy látta Judyt is harcolni, aki náluk elvileg sokkal nagyobb harcos volt, mégsem jelentett kihívást Timidusnak már akkor sem, na és persze Enherielt is látta harcolni, aki szintén céhvezérnek számított… szóval ezek után a mezei játékosok semlegesítése nem jelenthetett komoly gondot a vörösök számára.
-Mi Darkness ellen a teendő?
Kérdezte szinte azonnal Timidus, ám a kristály felmutatására újra félrebiggyesztette a bal fülét.
-Az csak vörös indikátorosok ellen működik. Egy bérgyilkos céh, ha a vezetőjének, vagy bármely tagjának, akire hallgatnak van esze, bizonyára alkalmaz narancs és zöld indikátoros csapattagokat is felderítésre és az esetleges gyanakvóbb elemek kiszűrésére és megfigyelésére.
-Nya mindegy, minden esetre ha nem zavarunk, akkor azért maradnánk… biztos felkeltettétek másoknak is az érdeklődését ekkora ricsajjal, és nem szeretnénk, ha bajotok esne. Például… éjjel is teljesen védtelenül hagytátok a sátrat, senki nem őrködött. Egy picit lehetnétek óvatosabbak...
-És vigyázhatnátok jobban a szarvasokkal. Megmutatom hogyan kell elkapni.
És a sárkány már röppent is ki a bozótból, és kisvártatva maga előtt terelgette az agancsost, majd elröppent mellette, megérintve az állatot, ezután pedig újra landolt a többiek között.

(szarvas)

by **Joey Chrome** Szer. Jan. 07 2015, 16:09

- Tényleg nem udvariatlan, igazából nagyon kedves, csak nem mutogatja. - mondom Shu-nak mosolyogva. De legalább most rászólt Timidus-ra, mert megint elkezdte árasztani magából a negatív hullámokat. Majd Timidus azonnal megkérdezte, mi a teendő Darkness ellen.
- Lehetőleg az, hogy soha ne legyünk egyedül, ha meg rákényszerülünk, s pont látjuk, semmiképben se szálljunk vele szembe, hanem szóljunk üzenetben a többieknek, s várjuk meg őket, vagy iszkoljunk el onnan észrevétlenül. Tényleg, majd meg kell vennem a lopakodást meg az észlelést is ellene, most hogy eszembe jutott... - mondtam. Tudom, rá fogja vágni erre, hogy hasztalan, meg így meg úgy, de örüljön, hogy nem ülünk a fenekünkön és várjuk az őrangyalt, hanem próbálunk tenni ellene. Majd a rúna megmutatásánál mondta, hogy csak a vörösök ellen jó, meg biztos Darkness (aki szintén zöld volt) nem vörösöket küld utánunk.
- Timidus, elhiszem, hogy realistán gondolkodsz, de ne áraszd magadból a negatív hullámokat, mert az vonzza a bajt légy szíves! Mondjuk én örülnék egy olyannak, ami a Darkness féléket is jelzi, de Kayaba még nem találta fel. >.> Mondjuk azt nem értem, hogy miért hagyja, hogy az emberek ölhessenek. Nem gondolja, hogy jobb lenne békében élni egymással? - ezután Shukaku mondta, hogy teljesen védtelenek voltunk éjszaka.
- Csak nem ellopták az edényeket az éjjel?? O.O
- Joey, megvannak. -.- Biztos arra gondolt, hogy senki nem olyan hülye, hogy belesétáljon, hogy zörögjenek.
- Pedig olyan jó ötletnek tűnt. T.T – az én ötletem volt, igen. De mit csináljak, ha nincs ebben a játékban modern riasztórendszer? Közben Timidus megmutatta, hogy kell szarvast fogni.
- Jó, megmondom Eiji-nek is, hogy nem kergetni kell. Én már fogtam úgy mókust, hogy észre sem vettem. XP

by **Shukaku** Szer. Jan. 07 2015, 16:39

-Látod Timidus? Nem udvariatlan.
-Nem látom.
-Jó… akkor hallod… ez is olyan mondás…
-Értem.
Timidus türelmesen hallgatja végig Joey mondandóját, és a taktikájukat, és bár a lovag talán soha nem hitte volna, végig bólogat és helyesel, sőt a végén biztosítja is az egyetértéséről kettejüket.
-Mindegyik ötlet önmagában jó, és amennyiben megfelelő a kivitelezése, úgy használható is. Gratulálok az ötletgazdának. Persze ehhez az kell, hogy mindannyian tisztában legyetek egymás képességeivel és jártasságaival, hogy megfelelő párokat alkossatok azokra az esetekre, amikor nem tud az egész csapatotok egy helyen lenni. Neked is neked például milyen jártasságaitok vannak, amivel észlelhetnétek a közeledő veszélyt?
Bök a karmával a lovagék felé.
-Ezek szerint észlelés már nincs, ami azt jelenti, hogy lopakodással könnyedén becserkészhetett volna éjjel, és megölhetett volna. Hiába tervezitek meg jól a védelmet, ha nem tartjátok be a saját szabályaitokat sem. Én pedig nem árasztok semmilyen hullámokat. Az a speciális képesség…
-Ez is egy mondás Timidus. De… szerintem Joey feleslegesen kérsz tőle ilyet, mert ő mindig őszinte, és nem fog nektek hazudni, nem fog szépíteni semmin, és kimondja, amit gondol. Megtanítottam neki még kicsiként, hogy hazudni csúnya dolog, és azóta nem hazudik. Soha. Arról pedig, hogy miért lehet megölni az embereket, már sokat beszélgettünk. Kayaba Bácsi megadta nekünk ezt a gyönyörű világot, és mi döntjük el, hogy mit kezdünk vele. Ha nem lehetne ölni, akkor meg azért lázadoznának az emberek, hogy soha nem ér véget… és sehogy sem juthatnak ki… mármint… az öngyilkosok. Nem lenne nehéz elkapni a gyilkosokat… azt hiszem… csak látod, hogy rajtunk kívül senki nem tesz semmit. Szóval úgy nehéz…
-A szarvast pedig nem kergetni kell, hanem elkapni.

by **Joey Chrome** Szomb. Jan. 10 2015, 09:58

Timidus jó ötletnek tartja?? O.O Ez hihetetlen! De máris rákédezett a jártasságainkra.
- Nézzük csak... George-nak és Grifinek látása, Rebeccának és Ichironak észlelése, Eiji-nek meg súlyemelés, hogy el tudhassa hajítani Darkness-t a francba, ha meg lesz... Nekem csak Keresésem és nyomkövetésem. ^^” - majd elkezdte, hogy így nem ér semmit, meg nem áraszt semmilyen hullámot, mire Shu elmagyarázta Timidusnak, hogy ez csak egy mondás, meg nekünk, hogy Timidus-t arra tanította meg, hogy sose ne hazudjon. Majd elmagyarázta, hogy ha nem adta volna meg a lehetőséget az ölésre, az öngyilkos jelöltek pattognának, hogy így soha nem jutnak ki, ja meg hogy könnyen el lehetne kapni a gyilkosokat, ha tennének bármit is a többiek rajtunk kívül.
- De egy olyan gyilkost, akinek valahogy zöld az indikátora, nem lehet bizonyíték nélkül megvádolni. Maximum annyit érnénk el vele, hogy őrültnek nyilvánítanának minket. :/ - na igen, itt eszembe jutott egy srác, aki minden lányt leribancozott, mert nem voltak hajlandóak járni vele. Szerintem jártak volna vele, ha nem alpári paraszt stílusban beszlt volna velük. Timidus meg megjegyezte, hogy a szarvast nem üldözni kell, hanem elkapni.
- Könnyen beszélsz, te állat vagy, alapból tudsz lopakodni, de mi emberek nem. :/ Meg Eiji túl hülye ehhez. Razz

– viccelődtem Eiji-vel. Hirtelen éreztem, hogy valami a fejemre szállt. Majd egy fácán nézett rám.
- Mi van, vonzóm az állatokat? O.O – esküszöm, a fácán is olyan arcot vágott, mint én, csak neki nehezebben ment a csőre miatt! Ezután elém szállt le, s csipekedni kezdte a földről a bogarakat. Csak nehogy véletlenül egy ragadozót is idevonzzak! Vagy egy kígyót! D8

//Fácán//

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 11:17

Shu egyre feszültebben lépkedett egyik lábáról a másik lábára, ide-oda helyezve az egyensúlyát, picit toporogva, miközben hallgatta Joey szavait. Tudta, hogy ez nagyon nem lesz így jó. Sóhajtott egyet, majd elkezdett egy üzenetet pötyögni, miközben Timidus beszélt. Amúgy is tudta, hogy mit fog mondani a sárkány, mert erre még ő is rákérdezett volna.
-Ez mind rendben van Joey, de ahhoz, hogy megfelelően megszervezzétek a védelmet, a pontos szinteket is tudni kellene. Hányas szintű súlyemelés, hányas szintű látás, stb, stb.
Amíg Joey válaszolt, azalatt Shunak sikerült megírnia az üzenetet, és meg is jelent a fiú szeme előtt a villogó jelzés.

Kód:: Joey! Igyekszem Timidusnak minél kevesebb csúnya szót megtanítani. Már így is mindent elhall az utcáról, kérlek szépen moderáljátok egy picit magatokat. Tudom, hogy nektek fiúknak ez nem baj, de én nem szeretném, hogy Timi is így beszéljen. Köszönöm!

Na igen, Shu tudta, hogy így is elég sokan nem kedvelték Timidust, pedig okot sem adott rá, ha a lovag még a trágárságra is rászoktatja, abból még nagyobb baj lesz. Ezután végre ő is visszatérhetett a beszélgetésbe, és azonnal el is kapta a fonalat.
-Az a baj, hogy nem hisznek az emberek senkinek, aki nincs benne a kis baráti körükbe. Az a pár ember fontos nekik, és elhiszik az összes hazugságát, azután pedig… és így akarnak csapatot építeni, meg céhek közötti együttműködést, amikor egymás hátába szúrják a kést. Sohasem értettem, hogy miért jó ez nekik…
Egy halk sóhaj, majd egy még nagyobb, amikor Joey elkezdte fejtegetni Timidus állat mivoltát, amire természetesen a sárkány ismételten csak egy félrebillentett bal füllel reagált, értetlenkedése jeléül.
-Pet vagyok, tollas sárkány. Te pedig rendkívül keveset tudsz az idomár kasztról. Mi is ugyanazokkal a jártasságokkal rendelkezünk, mint az idomár, lopakodásom pedig nincs.
Szerencsére egy madárka azért oldotta a hangulatot, és kisvártatva egy csirke is csatlakozott az egyik bokorból, Shu pedig csak csóválta a fejét. Amikor bezzeg kellettek volna, akkor nem voltak sehol a pipik…
-Akkor... megvárjuk a többieket, vagy elindulunk valamerre?

(csirke)

by **Joey Chrome** Szomb. Jan. 17 2015, 19:07

- Óh! Egyelőre mindenkié 2-es, kivéve a nyomkövetésem, mert az 1-es. Sajnos nem vagyunk gazdagok, s drága a fejlesztésük.^^” De már dolgozunk rajta, csak nem Darkness módjára. - hirtelen üzenetet kaptam... Shu-tól? O.o meg is néztem, mi az.

Shukaku írta:Joey! Igyekszem Timidusnak minél kevesebb csúnya szót megtanítani. Már így is mindent elhall az utcáról, kérlek szépen moderáljátok egy picit magatokat. Tudom, hogy nektek fiúknak ez nem baj, de én nem szeretném, hogy Timi is így beszéljen. Köszönöm!

Oops. O.o Én az alábbiakat küldtem vissza üzenetben.

Bocsi, igyekszem moderálni magam. Meg majd szólok a többieknek is, ha jönnek.

Majd miután Timidus magyarázott az idomárságról, amiről naná, hogy keveset tudok, hisz sose érdekelt, jött egy csirke. A fácán próbált kommunikálni azzal csipogással, de a csirke inkább csipegetett. Heh, úgy tűnik egy a tyúk nem beszédes. XD
- Szerintem maradjunk, nehogy a végén valaki kirabolja a tábort, amíg nem vagyunk itt. - válaszoltam Shu kérdésére. Meg különben is, tudnak a többiek vigyázni magukra, Eiji-re meg ki az a majom, aki rá mer támadni? XD
- Amúgy történt veletek valami érdekes mostanság? - miközben a lány ha akart válaszolt, elgondolkodtam valamin, majd megkérdeztem a (ha volt) válasza után:
- Ti szoktatok boss harcra járni? Mert úgy hallottam, hogy egyre keményebbek. - lehet, hogy soha nem lesz lehetőségem eljutni egy boss harcra, de attól még hallok róla. Úgy tudom a 18.-on volt pár burokhasználat, mert valaki keverte előtte a barna cuccot, de hogy pontosan ki, azt nem tudom. De szerintem jó nagy parasztság volt tőle, hisz nem elég, hogy eleve nem bíznak meg bizonyos személyekben, de ráadásul valaki rátesz egy lapátra erre, hátha valaki végleg otthagyja a fogát. Már eleve rossz, hogy az a genyó Tachibarom is odajárkál zaklatni minden nőnemű élőlényt, pedig azt ki kéne rúgni a planétára.

by Ajánlott tartalom