Re: Arany Legelők

by **Asuka** Szer. Jún. 10 2015, 11:26

Belegondolni is rossz Shuu elméletébe. A technika valóban eljutott már arra a szintre, hogy az ember agyát belerakja egy virtuális könyvtárba. Brrr... Végigfut a hideg a hátamon, hiába imádom alapjába véve a tudományt, vagyis annak bizonyos részeit. Van, amiért annyira már nem rajongok, és nem vagyok egy számítástechnikai zseni sem.
- Á, azt azért nem hiszem, hogy Timi egy gyerek lenne odakint. Mondjuk részmagyarázatot adna rá, miért tanul könnyen, de túl sok, néha jelentéktelen információt is megjegyez. Pont, mint egy számítógép. Egyszer például azt is visszaidézte szóról szóra, hogy pontosan mit mondtam sok-sok hónappal ezelőtt. – az emberi agy nem hiszem, hogy képes lenne erre. Vagy ha mégis, akkor az előbb, vagy utóbb már biztosan kikészítené a pszichéjét. Én tutira nem viselném el, ha minden apróságot megjegyezne az agyam. Gyakorlatilag aludni sem tudnék, vagy legalábbis, nem lenne elég pihentető, mert nem tudnám feldolgozni és elraktározni ezt a sok információt. Ez olyan, mintha valaki mindenki gondolatát hallana, és mindent meghall, még azt is, amit nem akar. A filmekben is szokott ilyen lenni.
- Tényleg... Timidus szokott aludni? És ha igen, szokott álmodni? – eközben a hazatérés kristályomat veszem elő, majd egy gyors „a kövi szinten folytatjuk” után a kilencedik szintre teleportálok.
Az Arany Legelők a következő úti cél, azonban a teleport kapunál megvárom az idomárt és a sárkányt. Már voltunk itt egyszer, közösen, annyira nem is régen talán. A növénylátás jártasságomat aktiválom is, hátha találok valami érdekes, vagy ritka növényt. Ugyan minden aranyból van a mezőn, vagy legalábbis a színük olyan, éppen ezért talán nagyon könnyű és egyszerű lenne itt ritka növényekre bukkanni. Hiszen ezért olyan ritkák, nem?
- Hát nem tudom, nem úgy tűnt, mintha Hinari rosszul csinálta volna a dolgait. Bár az fura volt, hogy úgy köszönt, mintha valami régi jó ismerőse lennék, pedig azt hittem, majd balhézni fog, mert piros vagyok. – igen, ez újra és újra fura volt. Persze, ebben benne van az is, hogy megelőlegeztem számára egy privát üzenetet, amiben elmondtam neki mindent, amit a harc alatt tudnia kell rólam, s szándékosan nem kerestem a feszkót, de hát akkor is.
- Egyébként is, mindenkinek magába kéne néznie, mielőtt másokat kritizál. – jelentem ki, aztán végül a legelők felé indulok. A Guide Bookba, amit az inventorymból halásztam előtt, mialatt a kristályomat is visszaraktam, út közben lesek bele. Mi is a helyi teljesítmény? Annyi minden van, hogy nagyon sokat egyáltalán nem tudok megjegyezni. T.T Még szerencse, hogy valaki írja ezt a könyvet.
- Senseinek? Ez de aranyos! Az alacsony szintűek hálásak, ha foglalkoznak velük. Amikor mi találkoztunk például, csak a nyolcadik szinten voltam. – aztán hirtelen rengeteget ugrottak a szintjeim, és nem hittem volna, hogy alig fél év kell, hogy beérjem a frontot.

by **Shukaku** Szer. Jún. 10 2015, 11:49

A Hazatérés kristály, és a teleport bekapcsol, Shu pedig még mindig álmélkodva tartja maga elé a kezét, ahogyan a teste pixelekre bomlik. Szerencsére Timi nem prüszköl ettől úgy, mint Aldo, és a gyomruk sem kavarodik fel. Sokkal inkább éli meg napi csodának a jelenetet, mint valami hátborzongató dolognak. Egy kicsit legelteti a szemét a legelőn, ha már ez a neve, és még arany színű is, majd elgondolkodik Asuu felvetésein.
-Ha igaz amit az előbb mondtam, akkor a mi agyunk is lehet már egy számítógép. Valahol azt olvastam, hogy csak nagyon kicsi részét használjuk ki az agy kapacitásának, és azért is vannak a zsenik, hogy ők kihasználják. lehet, hogy nekünk KA lekorlátozta ezt emberi szintre, Timi viszont nincs korlátozva. De nem tudom, fogalmam sincs. Én csak azt tudom, hogy Timi a legjobb barátom, és ugyanolyan élő ebben a világban, akárcsak én. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá nagyjából, és ő megvéd engem, én pedig megvédem őt. Lehet ezen filozofálgatni, de attól még ez nem változik.
A Timidusról feltett kérdésre azonban nem ő akar válaszolni, ha már itt van mellettük Timidus, úgyhogy jelez is a sárkánynak, aki el is kezdi a beszédet.
-Nem alszom olyan módon, amit ti alvásnak neveztek. A kitartáspontjaimat nekem is fel kell tölteni, valamint a napi eseményeket átgondolom és következtetéseket vonok le belőlük, amire a nap folyamán nem volt időm. Rendbe teszem a gondolataimat, Shu így fogalmazta meg, amikor elmondtam neki. Álmodni pedig nem szoktam, de egyszer részt vettem egy küldetésen, ami álomhoz volt hasonló. Rengeteg anatómiai ismeretet szereztem általa.
Shu megvonta a vállát a Hinaris dologra, majd elindult a harcos mellett.
-A céhednek egyetlen tagját sem kapta el. Már arra is gondoltam, hogy lefizetted, vagy megbeszélted vele, hogy rátok ne vadásszon, de nem hiszem. Viszont Kazumát sem kapta el, pedig róla azt mondta, hogy el akarja kapni. Képzeld, a szemembe hazudta, hogy nem lehet Kazut elkapni.
Itt felnevetett, és széttárta a karjait.
-Csak egy levelet kellett neki írnom, és máris elkaphattam volna. Nem tudom, hogy mit csinál Hinari, de vagy zsarolják, vagy vesztegetik, mert bizonyos emberek valahogy mindig pont kicsúsznak a kezei közül. De oké, nem kritizálok. Egyébként sem tud érdekelni, majd mindenki meglátja egyszer úgyis. Bőven elég nekem, hogy a kicsik hálásak, Hinari meg főhet a saját levében!
Újra megvonta a vállát, majd halkan dünnyögni kezdett, és számolgatni
-Hát… akkor jó gyorsan utolérted a frontot. Én nem tudom, hogy mi hányasak voltunk, de lassan úgyis meg kell állnunk, mert elérjük az ötvenet. Viszont… Timi megint fejlődni fog. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen képiket kapunk majd ajándékba.

by **Chancery** Szer. Jún. 10 2015, 23:16

Új helyszínt szerettem volna keresni a hajnal érkeztével ahhoz, hogy nem csak a testem, de a lelkem is felébredjen. Milyen különös, hogy míg régen el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is ilyen lesz a napi rutinom, mint mostanság, addigra mintha más ember lennék.
-Az Arany Mezők...
Egy hümmögés és egy bólintás. Míg lépdeltünk a fűben kitaposott kis ösvényen, elmeséltem az itteni kalandom Worgnak, aki végig szótlanul sétált mellettem. Elmeséltem neki az akkoriban még nehéz és verítékes csatát a Tűzszekta Pappal, amikor még Álom is sebződött és aggódtam az életéért ugyanúgy, mint a sajátomért. Olyan rég volt, pedig úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna az a nap. A kunyhó természetesen már nincs ott. Én voltam az, aki eltüntette, és ezzel nyomot hagyott ezen a vidéken. Egy lábnyom, amit sosem fogok elfelejteni.
Ahogy haladunk, Worg egyszer csak megállít, kezét a mellkasom elé tartva. Mereven figyel előre, én pedig követem a szeme irányát. Egy gyönyörűséges alak ér épp földet az aranyszín fű tengerében, körbenéz, majd elindul egy irányba, a kis térképem szerint nyugatnak. Ilyen messziről nem tudom pontosan megmondani, miniboss-e vagy közönséges játékos, bár ha amaz lenne, fogalmam sincs, hogy tehetett volna szert a repülés képességére. Míg én próbálom felmérni minden tulajdonságát, Worg megszólal.
-Szólok a városban. Te maradj itt és tartsd szemmel. Vigyázzatok magatokra.
-Te is. -felelem és míg ő elindul visszafelé, majd nem sokkal később hallom a teleportkristálya hangját, addig én figyelemmel kísérem és tisztes távolból követem a furcsa fickót. Álomkelővel az oldalamon.

by **Hikaru** Csüt. Jún. 11 2015, 00:14

A tenyeremmel végigsimítom az aranyszínű füvet, amitől tisztára úgy érzem magam, mintha a Gladiátor végén lennék, amikor megyek át a túlvilágra. Ha lenne nálam kamera, meg egy ember, biztos felvetetném valakivel, hogy felrakjuk a twitterre. Azzal is mi lehet már? Kíváncsi lennék, hány szülinapi köszöntőt kaptam az elmúlt években.
Vetek egy pillantást egy játékosra, aki körülbelül negyven méterre van, és csak egy lenéző nevetésre futja, amikor elteleportál haladéktalanul. Néha bánom, hogy ilyen izé mutatja a fejem felett, hogy veszélyes vagyok, de ilyenkor kifejezetten szórakoztató, jó érzés, amikor egy pillantás után tudják, hogy jobb, ha nem maradnak a közelemben. Ha lenne kivel megosztanom ezt az érzést, nagyon jól szórakoznék. Hiányzik Yukio.
Ahogy egy férfi ereszkedik le az égből, összehúzom a szemem, de persze sietős léptekkel hátrébb megyek. Az ilyen játékok első szabálya, hogy ami vibrál, vagy fényaurája van, az badass, tehát óvatosnak kell lenni vele. Valamiféle bossnak vagy küldetésbossnak tűnik, nem tudom megállapítani, úgyhogy sietős léptekkel eltávolodom tőle, hogy véletlenül se nézzen ki magának. Le viszont nem lépek, úgysincs semmi dolgom, szépen megvárom, hogy jöjjön még ember, és kinyírjuk. Ilyet még úgysem csináltam.

by **Cearso** Csüt. Jún. 11 2015, 08:27

Az arany legelők.

Elég szép egy környék. Kellemes, nyugodt, és csodaszép. Olyan az a hely, ami elég könnyen le tud csillapítani bármi is nyomja éppen a lelkemet. Ráadásul rajzolni is itt kezdtem el komolyabban. Azóta se fejlődött igazából a rajzolási tehetségem. Ez a világ nem igazán támogatja az ilyen tehetségeket, inkább a harcokban hasznosakra koncentrál. Végül is, a játék célja az, hogy legyőzzük a 100. szinten található bosst. Bár arra kíváncsi lennék, hogy milyen növényt lehet felnevelni, aki ér is valamit egy boss ellen.

Na de ott tartottam, hogy dühös voltam. Nagyon dühös. Ha nem féltettem volna az indikátorom, akkor mostanra három játékossal biztosan kevesebbel büszkélkedhetne a SAO. És most nem akartam senkivel sem találkozni. Ezért indultam el, egy viszonylag kihalt szintre.
Talán ez az új nap egy kicsit lenyugtat, és meg tudom örökíteni a napfelkeltét, erről a csodálatos színről. Az talán a lelki békémet is visszahozhatja.
És ekkor történik meg a fura esemény. És tűnnek el az emberek a környékről, mintha megijedtek volna tőle.
A Nodachi is lángol, attól mégsem félnek az emberek.
Én inkább másik stratégiát választok, hisz előbb vagy utóbb úgyis az lesz, hogy a gyáva játékosok rátámadnak. Nekem addig kell kihasználnom az alkalmat, és megpróbálok felzárkózni az égből pattant alak mögött.
Majd megpróbálom megszólítani.
-Hali, nagyon erős a kisugárzásod, megtennéd, hogy aktot állsz egy portréhoz?
Fogalmam sincs hova tarthat, hiszen ezen a szinten nem igazán van olyan város, ami említésre méltó lenne. Akkor csak tud pár percet rám is szánni.

by **Malcolm** Csüt. Jún. 11 2015, 12:51

Arany legelők. Chh, milyen hatásvadász. Persze Malcolm teljesen másként értelmezte a terület nevét, mint ahogyan az adná magát. Kedvenc malkavitánkat csöppet sem érdekelte a táj szépsége. Egyáltalán nem gyönyörködni jött abban, hogy az első napsugarak megcsillannak az aranyszínű fű harmatcseppjein. Egy torreádor bizonyára nyálát csorgatva ömlengene és tuti vászonra vinné, de Malcolmot hidegen hagyta mindez. Ő ezúttal egy kombájnhoz hasonlította magát, ami azért jött, hogy learathassa a csilingelő aranyat erről a bizonyos mezőről. A Guide book szerint a 11. szint szafari teljesítménye nem más, mint hogy egyetlen nyomoronc csirkét kell levadászni. Egyetlen egyet. Nem többet, nem kevesebbet. Az a tetves dög viszont roppant jól el tudott bújni - vagy már mások kiírtották az összeset előtte... Nem, az nem lehetséges, hiszen Kayaba úgyis respawnolja a mobokat, így megmarad az esély a következő delikvensnek is a KFC megszerzésére. Ez az esély azonban jó messzire elkerülte ma éjjel Malcolmot, ami miatt roppant bosszús volt. Azonban lassan hajnalodik, ideje a napfény elől megfelelő menedékhelyre húzódni. Csupán az vígasztalta, hogy legalább telezabálhatta magát pixelekkel, hiszen a csirkék kivételével akadtak azért levadászható mobok, amik bár teljesítményt nem adtak, de a Bestia tombolását csillapították.
De mi a csuda az ott? Bakker, milyen hímringyó szállt le a felhők közzül? O.o Mi ez, valami elcseszett görög színi dráma remake? Vagy inkább komédia... Látásának köszönhetően hamar kiszúrja a kis nyunyifiút, meg azt is, hogy mások érdeklődését is felkeltette. Maga a pasi hidegen hagyja, de a tény, hogy képes a repülésre, igencsak irigylésre méltó és Malcolm érdeklődését is megragadja. Aktiválja lopakodását és tisztes távolságból figyeli a fickót és követőit. Látása pont elég jó ahhoz, hogy ne kelljen annyira közel mennie, hogy egy magasabb észleléssel kiszúrnák még lopakodás közben is. Csuklyáját, kesztyűjét és maszkját azért felveszi, hogy az esetleges napfénytől megvédje magát, de igyekszik árnyékban maradni.

by **Kusumi Ayani** Csüt. Jún. 11 2015, 17:29

Nem tudom mit csináltam ekkortájt ezen a szinten, de hát nincs mit tenni. Azt hiszem itt találkoztam Aidorral második alkalommal. Akkortájt még nem volt a céh tagja, csak egy egyszerű ércszállítóm volt, aki ellátott alapanyagokkal. Azóta, már a Voice tagja. ám mostanában nem ad magáról túl sok életjelet. Bár a barátlista miatt észrevennénk, ha baja lenne, legalábbis meghalt volna, de akkor is… Nagyon régen nem láttam, de tudom, hogy képes magára vigyázni. Jut eszembe. Tűzrózsára mostanság nagyon kell figyelnem, mert nagyon heves természetében van. Már csak az lenne csak a legjobb, ha az Arany Legelőből Aranytavat csinálna… jó ez túlzás, hisz ez csak fű, nem olvad el, mint a valós arany magas hőfokon, de na. Kitudja. Annak sem örülne senki, ha maga a mező kapna tüzet. Most is igazából csak nyugtató séta miatt voltunk kint, de már annak is már egy órája. Már azon voltam, hogy visszamegyek az 5. szintre a kastélyba, ám abban a pillanatban, hogy előveszem, a kristályom éppen megpillantom az égből alászálló alakot. Összeráncolom a tekintetem, és kiterjesztem a Jártasságaimat a környékre. A Hallgatózás, Észlelés kombóval hamar ki is szúrok egy alakot nem messze tőlem, és felé haladva hirtelen felismerem Chant, ahogy közelebb érek, és ha idefigyel, némán intek felé, és hozzásietek.
- Ki az ördög ez? Vagy csak megint Ren képzeli magát Istennek? – kérdezem a lánytól, amint közelebb érek hozzá.
Bár a hozzászólásom egy kicsikét gonosz volt, nem nagyon törődtem vele. Nem mintha összevesztem volna Rennel, de nem komálom, mint sokan mások sem, és kinézem belőle, hogy elkezd felvágni a skilljeivel.

by **Jun** Csüt. Jún. 11 2015, 17:44

~~Szilveszter \o/~~ Miniboss
Jó, de csak majdnem. Előszilveszterezni mindenki szeret, és nincs is rá tökéletesebb időpont a mostaninál! Meleg van, nyár, és minden aranyszínben ragyog! Ünnepelni mindig otthon szokás, szóval én kivételesen úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy bezárkózom a szobámba, egy pohár gyerekpezsgővel néhány csinos kis sütivel, inkább felfegyverkezem egy nagy doboz muffinnal, és nekivágok az ismeretlennek!
Aranyszínű fű ragyog, minden olyan szép és talán kissé szemgyilkos is, de ez teszi majd emlékezetessé! Hátamon egy cuki túratáskával, baktatok egyenesen előre, és azon gondolkodom, hogy vajon szóltam-e valakinek a céhből, hogy most eltűnök egy picurikát, vagy majd aggódni fognak-e ha nem nyitok ajtót? Végül úgy döntöttem, hogy bárhogy is legyen, úgyis írnak üzenetet ha hiányzom.
- Váóóó! - tátva maradt a szám. A felhők közül fény szűrődött ki, és egy félmeztelen pasas mászott le onnan. Először csak döbbenten bámultam ahogyan lentebb ereszkedik, a ujjaim leváltak a táska két oldaláról, és magam mellé hullottak. A pasi megfordult és tovább szállt.
- Váó... - ismételtem meg de ahelyett, hogy csodálattal nézem a repülését, és megvárom amíg eltűnik előkapok egy fotókristályt, és megörökítem a jelenetet, Shu-shunak! - Csííííz! - a képet a felszereléseim közé süllyesztem, és rohanok a pasi után.
- HÉÉÉ! Várj meeeg! Akarok egy közelit is! Légyszi ne olyan sietősen! Csak egy képről lenne szó! Naaaaaa! - nyávogok, hisztizek, de kitartóan szaladok ahogyan csak a lábacskáim bírják.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 11 2015, 18:00

Őszintén szólva meg vagyok lepve, hogy ilyen sok játékosnak akadt dolga a semmi közepén, egy közönséges mezőn, ahol az égvilágon semmi nincs, leszámítva az aranyszínű füvet. Irigylem őket, hogy ráérnek csak úgy sétálgatni a pusztában, gondokkal telve vagy gondtalanul, céltalanul, vagy határozott célt követve. Ami engem illet, én a szint egyetlen településén tartózkodtam, amikor a nevezetes esemény megtörtént, így nem voltam, nem is lehettem tanúja a mennyei alászállásnak. Nem is kellett feltétlenül látnom, bőven elég volt az, hogy értesültem róla egy játékostól, aki látta azt, aki hallotta, amikor mondták.
Útra keltem, mert a beszámolók és mendemondák alapján akár egy miniboss is lehetett. A legendák szerint nyugat felé tartott, az észlelés helyétől és az eltelt időből pedig meghatároztam, hogy körülbelül merre lehet, ha tartja az irányt. Így jutottam el a közelébe, kacskaringós és kétségekkel teli úton, nem pedig úgy, hogy valamilyen buta indokkal a semmi közepén lézengtem teljesen értelmetlenül :] Egészen tekintélyes mennyiségű követője akadt a fickónak, köztük ismerős és kevésbé ismerős arcok is voltak.
- Nahát-nahát, piknik készülődik, vagy más okból csődültetek össze? Ugye nem zavarok? :] - kérdeztem hangosan a társaságtól, aztán aki meghallotta, az boldog lehet, hogy mézesmázos hangomat élvezhette, aki meg nem, azt úgysem fogom tudni felidegesíteni semmivel, mert eleve süket vagy immúnis rám :]

by **RenAi** Szomb. Jún. 13 2015, 22:48

Talán kicsit késve toppantam be. De miért is jöttem? Hát végignézve a társaságon nem azért amért ők, vagy legalábbis én nem tudhattam hogy mi fog itt kibontakozni. Macerás napom volt, és már fél napja csupán egy dolog járt a fejemben. Hogy meg találjam „azt”. Persze arról hogy mi az, az „az” fogalmam sincs. Se egy leírás, se egy térkép amin elindulhatok, nincs se x- se karika, se semmi nyom ami alapján kideríthetném még azt is hogy ki küldte nekem ezt a feladatot, sem pedig az hogy miféle okból, indokból… csakis ennyit kaptam.

... írta:Kedves játékos. A küldetésem kritériuma hogy megtaláld „Azt”. Azt persze nem mondom meg hogy mi az, az „Az”. Találd fel magad, hisz lényegem értelme Az, amire te azt mondhatnád hogy nem Az.

@@ Végig olvastam még egyszer, majd úrja és újra és… Ennek semmi értelmeee. ><” Mi mást tehettem, már kora reggel visszamentem az Npc-hez aki ezt a feladatot adta viszont… semmi értelmeset nem mondott, csupán azt amit eddig is. Így nem tehettem mást el kerestem kereszni Azt amiről azt sem tudtam hogy mi az? o.O De tényleg. Mi lehet az, az „Az” amiről nem gondolnám hogy az, az „Az” lesz Az. Miért engem találnak meg az feéle bonyi küldik. Keresd meg ezt, most meg azt. Kutassam fel ennek az unokáját, annak a fiát meg mentsem ki a pácból, majd kútba ugrunk egymásért. Tényleg amúgy… azt sem értettem. ><” De miért neeem? Most viszont itt állok egy csapat idegen és ismerős előtt.
- Sziasztok. – Köszönök oda nekik. De leginkább Chan közelébe érve, mivel őt ismerem így bátrabb vagyok az ő oldalára állni.
- Ti is „Azt” keresitek? – Reménykedtem benne hogy igen, majd nekem is megragadta a szemem az a valami.
- Mooooh *-* De széééép…. *-* - Ámuldozok a férfi láttán.
- Talán ő lenne Az? – Költői kérdés. Majd egy ismerős hangot hallok a hátam mögött.
- Hát… a piknikhez kell piknikkosár is, de ötletnek nem rossz. – Válaszoltam vidáman. Viszont neki is nyilvánvalóvá válhatott hogy nem egészen kajálni és dumcsizni vagyunk itt. Mármint azért is lehetünk, de ez a repülő fiúcska érdekesebb jelenleg.
- Szerintem kövessük. – Szólalok fel, ha meghallgatnak meg hallgatnak, ha nem én akkor is a nyomába eredek.
- Héé várj, kérlek. - Követem a másik lányt aki fényképet akar, és hát jó kis ötlet, de nekem most ki kell derítenem hogy ő lenne-e az a bizonyos "Az" @.@

by **Akae** Vas. Júl. 05 2015, 20:35

Akae mikor felébredt úgy döntött elmegy szafarizik egyet a 9.szinten.
- Nincs kedvem egyedül menni... De bajba sodorni sem szeretnék senkit....
Pörgeti közben a barátlistáját.
- Cearso.... De rég láttam már...
Elkezd pötyögni egy üzenetet.
"Szia Cear-sempai nincs kedved szafarizni egyet velem? Jah amúgy bocsi hogy csak így radírok... remélem nem zavarlak vagy valami ilyesmi..."
Kicsit el is pirult a nagy írogatásba.
- Nah... ideje indulni.
Elküldte az üzenetet, majd felszerelte itemeit, bepakolt egy kis enni, innivalót és el is indult a 9. szint felé. Út közben még nézegette hogy tényleg mindent elrakott-e, de nem nagyon látott olyat aminek nem kellett volna ott leni vagy esetleg hiányzott volna. Kis idő múlva el is jutott a 9. szintre, körülnézett de még nem látta sehol Ceart. Kicsit bolyongott, mászkált föl s alá majd a sok ember között feltűnt az a két szempár amit Akae olyannyira megjegyzett hogy semmivel sem keverte volna össze. Oda is sétált hozzá madj kissé vöröses árnyalatban köszönt is.
- S-Szia Cear rég láttalak, hogy vagy?
Az eddig megszokott kis mosolyával ellentétben most inkább félelem volt az arcán és izgatottság, ugyan próbálta elrejteni de nem igazán sikerült neki.
- Remélem nem kellet sokat várnod rám, csak még el kellett ugorjak pár helyre. Nememlékszem, találkoztunk azóta mióta megszereztem az én kis drágámat? Minthogyha egy miniboss harcon találkoztunk volna... de lehet hogy rosszul emlékszem...
Nem igaz találta a megfelelő szavakat ebben a helyzetben, és még mindig egy picit félt az új erejétől. El akarta panaszolni minden gondját baját és ez rá volt írva az arcára, de nem igazán merte megtenni inkább magánosította őket remélte hogy maguktól elmúlanak.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Júl. 06 2015, 20:00

A téma le lesz zárva, amint a játéknak vége.

by **Asuka** Szer. Júl. 08 2015, 19:37

Az agy dolog azért nem egészen úgy van, ahogyan az emberek elképzelik. A legtöbben ugyanis elhisznek mindenféle butaságot, amit a többiek mondanak neki. Például hogy az ember éjszaka pókokat nyel le álmában, mert belemásznak a szádba. Meg hogy Isten létezik. Badarság. Valami ilyesmi a tévhit az emberi aggyal, meg a tíz százalékos dologgal is, hiszen sokan máig abban a tudatban élnek, hogy az ember csak ennyit használ az agyából, minden más pedig lényegébe véve felesleges. Nos... valójában inkább úgy helyes, hogy egyszerre ennyit használ belőle. Legalábbis, én így tanultam. Bár sosem voltam jó az ilyen tananyagokból. Még ha a robotika kívülről izginek is tűnik, ehhez igazán sosem értettem.
- Minden létező, ami érzékelhető. Ha például én elképzelek magamnak egy képzeletbeli barátot, akkor nekem az is az lesz, mindegy, hogy ki mit mond. Meg igazából kicsiként volt is ilyenem, anya azt mesélte, de mire iskolába kerültem, már el is felejtettem. – csak onnan tudok ezekről, hogy a szülők gyakran rosszindulatúak. A tizenkilencedik születésnapom után is azt mesélte a rokonoknak, hogy én mennyi sütit loptam a konyhaszekrényből három évesen. Ha valaha is gyerekem lesz, én biztosan nem leszek ilyen szülő. Meg aztán... igazából jobb, ha szülő sem leszek soha. Nem nekem való.
A kérdésre megkapom a választ, ami érdekelt. Tényleg kíváncsi voltam. Minden, amit elmond, valóban egyezik azzal, amit az emberek alvásnak neveznek. Na de... hogy kerül ide az anatómia? Suspect

- Amit te teszel, a gondolatok és események összegzése, nagyon hasonló az alváshoz. Amennyire én tudom, az emberek ezért álmodnak, Süsü. ^^ De... mit álmodtál, hogy anatómiát tanultál belőle? o.o – biztos valami Hannibal Lecterkedés volt. Brrr... lehet, jobb, ha nem is akarom tudni, Timidus miket boncolt és hogyan.
- Igen, eléggé. ^^” És jó lenne hasznosabbá tenni magam... Csak sajnos nem minden magas szintű tesz így, ahogyan például te vagy én. – jó, annyira sok magas szintűt nem ismerek, az igaz, de akkor is. Emlékszem, milyen volt kis nyolcasként, és esélyed nem volt, hogy szóba álljon veled egy frontos. Néha olyan érzése volt az embernek, hogy sztárnak hiszik magukat.
- Kazut? Nem elkapni? Ugyan már... Kifogás. Már lassan egy éve, hogy kikerültem abból a kazamatából vörösként, és soha senki nem próbált meg tenni ellenem semmit. Egyébként Hinari volt a legkedvesebb a bosson velem. – biztosan azért, mert megelőlegeztem egy levél elküldésével. De aztán pedig ki tudja.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 19:55

Persze, jelenleg ezt mondják, aztán majd megint mondanak valami újat. Még a csontokat és az idegeket sem térképezték fel teljesen, pedig azok látható, boncolható dolgok. Nemrég találtak a térdnél valami új ínszalagot, meg az agyban egy új ideghálózatot, amiről eddig nem is tudtak. Ha ezeket a kézzelfogható dolgokat nem tárták még fel, akkor mit akarunk azzal, hogy mi hogyan működik? Ugye, hogy semmit. próbálkozni lehet, vitázni is, de Shu és Asuu szerintem nem elég kompetensek az ilyesmihez, ahogy mi sem… szóval téma jump.
-Hát… nekem ilyen képzeletbeli barátaim sohasem voltak. Mondjuk igazik se nagyon, de most már vannak. Mármint nem képzeletbeli, akárhogy is azt akarja elhitetni Alex, hanem jó pár igazi barát.
Timidus csak megcsóválja a fejét lassan, türelmesen.
-Ti olyan dolgokat éltek meg az álom közben, ami nem valóság. Én ezt nem teszem. Az az egy alkalom is csak egy küldetés volt, de megtapasztalhattam vele, hogy milyenek a ti álmaitok, és milyennek képzelitek el a testetek felépítését a kinti világotokban. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy rendkívül sérülékenyek vagytok, ráadásul a fájdalom is olyan dolog, amit csak kínzási módszerként tudok elképzelni, mint az élet mindennapi velejárója teljesen felesleges. A küldetés során számos halálmódot próbálhattam ki, mert mindig ugyanabban az ágyban ébredtem fel. Lineáris volt és könnyen megoldható, de direkt elhúztam, hogy több ismeretet szerezhessek a fojtás, az égetés, a szakítás, a vágás, a szúrás és egyéb halálokok és sebek mikéntjéről. Rendkívül hasznos, mert nektek még mindig megvannak ezek a félelmeitek, és fel tudom használni ezt a tudást a harcok során. Részletezni viszont nem részletezem, mert Shu megkért, hogy ne tegyem. Ha te úgy kívánod, neked külön beszélhetek róla.
Shu egy hálás pillantást vetett Timi felé, majd egy vállrándítást Asuu felé. Tegye, ahogy szeretné. Hinariról nincs kedve vitázni.
-Talán… segíthetnéd ezt a szegény Kazut is. Nagyon le van törve amiért a börtön miatt ennyire lehagyták. Még mindig próbálja játszani a nagyfiút, és valamikor ugye tényleg az elsők között volt… ari, ahogy duzzog, de bajba fogja keverni magát egyszer…

by **Asuka** Szer. Júl. 08 2015, 20:14

Igen, ez viszont igaz, hogy az álmokat nem éljük meg annyira sem valósnak, mint Aincradot. Egy csomó érdekes film is készült ebből a témából, mindig is imádtam őket! :3 Bár a valósághoz nincs igazán közük, de mindig volt egy-két álmokkal kapcsolatos magyarázat, ami nem csak hihető, de tényleg átélhető.
- Én bezzeg nem kaptam még olyan küldetést, ahol aludni kell! T.T Csak egyszer riogattak azzal, hogy a saját képmások felboncol, de igazából nem nagyon tudtam komolyan venni. Főleg, mivel a “játékmestert” egy pillanat alatt az ujjaim köré csavartam. Ezután már nem volt nehéz elintézni... – elég régen volt ez, de emlékezetes. Érzékeltetem a szó kihangsúlyozásával, hogy nem ám igazi játékmesterről van szó, csak egy olyan NJK-ról, aki picit többet képzelt magánál, mint ami. Imádtam a pusztulását nézni, megérdemelte, amiért nála húsz szinttel kisebbeket bánt. :3
- A fájdalom pedig meglepően hasznos dolog. Itt, Aincradban csak elvonná a figyelmünket, odakint viszont felhívja azt a veszélyre. Például ha fáj a hátad, onnan tudod, hogy túl sokat ülsz, vagy görnyedsz. Vagy egyszerűen csak nem iszol elég vizet. – képzelem, milyen nehéz lehet elképzelni, hogy milyen hasznos is tud lenni a fájdalom. Nehéz lehet neki ez, hiszen ezek olyan dolgok, amiket csak nagyon nehezen tud felfogni.
- Tudom, ezt nehéz lehet elképzelni, de a fájdalom nem csak kínzásra van ám. Sőt. Éppen ellenkezőleg. Azért van, hogy életben tudj maradni. Odakint sokkal több a veszélyes dolog, amibe belhalhatsz. Például a betegségek, vagy egy elfertőződött seb, vagy a szülés. Brrr... – megborzongok. Megint a gyerek dolog. Annyi jó Aincradban, hogy itt legalább tuti nem esel teherbe. Igaz, jó pasi se nagyon van. Tiszta lúzer az összes.
- Ami azt illeti... pár hónapja már küldtem neki egy üzenetet. De nem reagált. Közvetlenül azután, hogy Cellindir után kezdett nyomozni. Ne aggódj, nem foghat gyanút. Volt némi... höhö... segítségem. – a Valentin napot nagyrészt beópiumozva töltöttem, és az első levelek után már az anyag segített a többiben. Azóta se mertem némelyiket visszaolvasni. Malcicc azt mondta, neki nem is tetszik. De biztos, hogy hazudott. Egészen biztos.
- Nézd, egy sikló! *-* – a siklók cukik. Bár nem tudom, a környéken hol találhat vizet. Legalább egy pocsolya kéne neki.

//sikló//

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 20:34

-Nem csak aludni kellett. Egy horror történetet játszottunk végig, ahol többször is meghaltam, az említett különböző módszerek által, avagy én öltem meg valakit valamelyikkel. A saját képmásommal viszont én is harcoltam. Egyáltalán nem volt érdekes, hiszen teljesen ismertük egymás taktikáját, így már az elején el volt döntve, hogy döntetlen lesz. Az azonban furcsa volt, hogy megtámadott, mert én az én helyemben nem támadtam volna meg magamat, ha eleve tudom, hogy nem győzhetek. Felesleges időpocsékolás volt.
Shu igyekszik becsukni a fülét, ám a játékmester szóra felvidul, és visszatér az érdeklődése. Persze kihallja, hogy ez nem olyan játékmester, ezért így is kezdi a mondatát.
-Háááát, mi egyszer egy igazi játékmestert…
Itt egy picit elakad, hiszen ő nem csavarta az ujjai köré, meg nem is használna ilyen kifejezést.
-Szóval… szerintem nagyon kedves volt, és szeretett velem játszani, meg Junnal, mert mi nem olyan barbár módon teljesítettük a kúriás küldetését mint addig a többiek. érdekes módon nem is esett senkinek semmi baja, míg mindenkitől azt hallom, hogy milyen gonosz egy küldi az. Ez az egész olyan, mint Aincrad… és egy kicsit kezd uncsi lenni.
A fájdalomnál elgondolkodik, hogy jelezze Asuunak, hogy ezzel csak ront a helyzeten, de inkább hagyja, hadd beszéljen. Meg is van az eredménye.
-A világotok túlzottan számottevő sérülési és halálozási lehetőségeit egy kellemetlen érzéssel kompenzáljátok. Rendkívül ötletes. Egyáltalán nem tudom jó dolognak értékelni, hogy míg itt egyszerűen óvatosnak kell lenned, és nem veszélybe sodorni magadat, addig a ti világotokban fájdalmat kell éreznetek ahhoz, hogy kevesebb eséllyel haljatok meg. Egy rossz dolgot előztök meg egy másik rossz dologgal.
Shu csak megvonta a vállát, és inkább nem mondott semmit Kazura sem. Nem akarta kikotyogni szegény fiú titkait. A siklónál viszont csak újabb csodálattal figyelte Asuut.
-Tudod… én nagyon kedvellek téged. A legtöbb lány ismerősöm már sikítva menekülne…

by **Asuka** Szer. Júl. 08 2015, 20:45

Lehajolok a siklóért, hogy a kezembe vehessem. Amikor először fogtam siklót Aincradban, azt hittem, hogy tiszta nyálkás lesz, de közben meg nem. Teljesen száraz. Igazából még szórakoztat is, hogy milyen a tapintása. Jó, mondjuk most azért egy picit sajnálom, hogy olyan sok pénzt kiadtam egyszer egy kígyóbőr cipőért, de utána hamar át is álltam a vega cipőkre, mert rájöttem, hogy az sokkal menőbb.
- Pedig a sikló nem bánt... a bölénytől is csak azért tartok, mert nagy, és könnyen eltarol. Jobb szeretem PvP harcokban keresni az adrenalint. – szafarira inkább chillelni jövök, na meg mert út közben rengeteg növényt lehet szerezni. Nagyon, de nagyon sokat. De tényleg! Very Happy

Még térképem is van a szafariról, ahol nem csak a fellelhető állatokat jelzem, hanem azt is, hol milyen növényt lehet találni gyakran.
- Timidus... nem mi döntöttünk arról, hogy oda születünk. Nem az emberek felelősek azért, mert létezik fájdalom, meg betegségek. De viszont érdekel, hogy mi mindent tanultál. Majd egyszer meséld el, amikor Shuu nem figyel. ^^ – jelezték, hogy kellemetlen neki a téma, így nem erőltetem. Pedig nincs ebben semmi izé. Az élet természetes velejárója a halál. Meg minden mocsok, ami még ezzel együtt jár. A fájdalom, a testi bajok, betegségek, ésatöbbi.
- No? Lesz még nyulatok, ugye? – jó lenne tudni, merre van az a nyuszi. Ha jól számolom, már csak egy kell. Ideje lenne találni.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 20:57

-Te neked jós képességeid vannak, Asuu. Vagy csak ugyanúgy magas észlelésed, mint nekünk, ugye Timi? Te is látod, amit én?
-Igen. Látom.
-Nem hittem volna, hogy valaha meglesz ez a jelvény. Nem tűnik nehéznek, hiszen egyszerűen csak nem kell elkapni azt, ami nem nyuszi… de olyankor valahogy az istenek mindig gonoszkodnak velünk, és elcsusszan egy sikló a lábad alatt, és a rendszer máris megfogottnak érzékeli.
Ezt már csak Asuunak mesélte, hiszen Timidus egy gyors szökkenéssel rávetette magát a fűből kilógó kis bolyhos farkincára, ami egy nyuszihoz tartozott. A terv az volt, hogy továbbra is hozzá tartozzon, így Timidus ismételten nem tépte szét az állatot, csak megbökte, jelzésképpen, majd útjára is engedte, Shunak pedig felugrott a gratuláló panel, és egy pillanat múlva már a kezében is tartotta a jelvényt.
-Hihetetlen… a vadőr bácsi szerint ilyenje még senkinek nincsen… vagy legalább is ő nem tudott róla, pedig az ő kalandjain fontosak a jelvények. Nagyon köszönöm, hogy elkísértél minket, Asuu. Neked… itt… ez a…
Kicsit gondolkodnia kellett, mert még mindig a jelvény hatása alatt volt, amit továbbra is kezében forgatva nézegetett.
-Ez a kilences szint. Neked egy szarvas kell. Biztos azt is megtaláljuk.
Ezidő alatt Timi is visszatért, és válaszolt a felvetésekre, amire a vadászat miatt nem volt ideje.
-Meg is látszik, hogy PvP-re gyúrsz.
Használt ismét egy olyan kifejezést, amit a csarnokban tanult, Shu pedig ezt is, mint általában az ilyeneket kuncogva fogadta.
-Az emberek pedig arról nem dönthetnek, hogy hova kerültek, arról azonban igen, hogy hova akarnak visszamenni. Minél többet tudok meg a kinti világról, annál kevésbé értem azokat, akik a kijutásért küzdenek.

(nyuszi)

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 10 2015, 17:56

A kobold invázió után.

by Ajánlott tartalom