Re: Arany Legelők

by **Szophie** Kedd Szept. 23 2014, 21:51

/Esutel/

Inkább nem szóltam semmit, nehogy valami rosszat mondjak. Nem tudtam véleményt alkotni az Artesről, mivel nem ismertem az összes tagot. Csak annyit tudtam, hogy Anat igazán ijesztő, nagy, szakállas céhvezér. Alex meg.. Ő Alex. Nekem Esutel volt az első Arteses barátom.. Barát… Nevezhetem így? Inkább mondom úgy, ismerős. Igen, ismerősöm… De a többieket is ismerem, így ők is az ismerőseim.. Akkor.. Akkor Esutel egy olyan ismerős, akivel már hosszabban, mélyebben beszélgettem. Igen, valami ilyesmi nekem ő jelen pillanatban. És akivel megígértük, hogy minden bosson ott leszünk, és társasági személyekké válunk! Hehehh..
- Na, ez itt a baj! – ugrottam fel hirtelen. – Nincs olyan, hogy nem a stílusod! A játékok nincsenek korhoz kötve. Le kell vetkőznöd az ilyen megítéléseket. Egyszerűen csak engedd el magad.. - Nem pont egy fogócskában .. – tettem azért hozzá, mikor láttam, hogy mennyire nincs kedve hozzá. – De egy kis őrültséged belevihetsz nyugodtan a mindennapokba. – mosolyogtam rá hirtelen támadt nagy vidámsággal.
- Izéé.. Én? Az Artesbe? – kérdeztem vissza félelemmel hangomban. Még nyeltem is egyet. Valami olyasmi játszódott le a fejemben, mint hogy belépek a kapun, és rám szakad a plafon, aztán furcsa, szakállas árnyak kinevetnek.. De ha Esutel ott van velem, akkor csak nem történik ilyen.. Ő megvéd! Egyébként pedig kicsit kíváncsi is vagyok, hogy milyan is náluk. Meg a többi tagot is talán megismerhetném, talán akkor a véleményem is gyorsan pozitív irányba változna..
- Öhmm.. Köszönöm, szívesen. – válaszoltam kis késéssel, bizonytalan mosollyal arcomon. – Azt hiszem, egészen jó lenne.. De ezt majd még megbeszéljük.^^ - tettem hozzá, remélve, hogy nem most azonnal kell odamennem.. Még nem készültem fel rá rendesen lelkileg! >.<
- Makotoval? – kérdeztem vissza hirtelen, nem is számítva rá, hogy ez a kérdés felmerül. Még soha, senki nem kérdezte meg. Pedig egyébként én szívesen elmondom.. Persze az mellett, hogy kissé elvörösödve, akadozva.. Nem szoktam még hozzá, hogy ilyesmiről beszéljek.__. Ez olyan.. személyes. Végül vettem egy mély levegőt, felhúztam a térdeimet, és azok mögé bújva próbáltam elrejteni zavaromat, miközben belefogtam a mesélésbe..
- Nos.. Egyszer a városban volt egy rendezvény.. Egy bírkózás. Természetesen érdekelt, így elmentem megnézni. Szépen leültem egy szabad helyre, aztán a mellettem kettővel lévő székre egy másik lány.. És akkor arra jött valami furcsa ember, aki a másik lányt zaklatni kezdte. Akkor járt arra Makto.. Piros indikátoros létére segített a lánynak, aztán leült kettőnk közé, és beszélgetni kezdett velünk. – kezdtem az alapszituáció bemutatásával. – Hamar kiderült, hogy ő már látott engem egy szépségverseny alkalmával -amit egyébként rettenetesen titkolni akarok, és mégis mindig mindenki felemlegeti.>.< És közölte velem, hogy tőlem azt várná el, hogy a versenyzők közé megyek.. Amire elmondtam neki, hogy nem szeretem a nagy tömeget.. Lényeg a lényeg, a végén megbeszéltünk egy birkózást kettőnk között a rendezvény vége után. – eddig viszonylag minden zavart mellőzve, tárgyilagosan tudtam beszélni, ugyanis ezek a részek még nem tartalmaztak semmilyen személyes érzést, vagy olyan történést, amiről nehezebben beszélek.
- Aztán persze lerombolta minden illúziómat azzal, hogy egyszerre kezdett ki velem is, meg másik csajjal is..>.> - legszívesebben a fejemet a falba verném, ha lenne itt fal, hogy ezt ki kellett mondanom. Egy tökéletes kezdet… Rolling Eyes

Jellemző.
- Megsértődtem. Úgyhogy gyors távozásra készültem.. Csakhogy utánam jött a tömegben. És megfűzött egy csokitorta felajánlásával meg egy kis fogadással, hogy tartsuk meg a birkózást.. Ami egyébként nem volt ellenemre, mivel szeretek ilyesmiket játszani. Csak a társasággal volt akkor még kifogásom, illetve kicsit tartottam is tőle az indikátora miatt. Nem lehet az ember elég óvatos a közelükben, fogalma sem lehet róla, nem-e várja egy sikátorban még 5 ilyen játékos, hogy együtt a gyanútlan kislány életét vegyék…
- Mindenesetre engedtem neki, hogy egy számomra ismeretlen helyre menjünk, egyedül. Habár tényleg nem egy gonosz piros hadibázisra vezetett… De megtehette volna.. Na szóval.. a játékunk egy fogadásra alapult. Aminek lényege volt, hogy ha én nyerek, állja egy vacsorámat.. És mivel nyertem, így hamarosan sort is kerítettünk arra a bizonyos vacsorára. És.. szóval.. izé.. höhöhh..^^ Valahogy így történt.. Szóval érted…. Beszélgettünk. Meg ilyesmik.. Meg a birkózáson is.. voltak dolgok.. Pedig én arra a vacsorára abban a szent hitben mentem el, hogy mi maximum annyira méllyítjük el a kapcsolatunkat, hogy jó barátok legyünk... De Kisszivem ezt máshogy képzelte.>.>

by **Atoru** Pént. Szept. 26 2014, 17:54

Jól éteztem magam. Shukakut vidámnak látni sokkal jobb, mintha szomorkodni látnám. Kedves lány.
- ... Ez így eléggé fogós kérdés? - fejezem be a lány mondandóját. És bizony igaza van. Eléggé sok indián törzs volt. Navaho, szíú, dakota, hogy csak néhányat említsek. Arra pedig már nem emlékszem, hogy melyik törzs hívta így. Hm... Ennek majd később utánanézek... De most Shu-time! Hogy egy kicsit megvillogtassam az angol tudásom. x3
Shu nagyon kedves volt, és nem nevetett ki a fóbiám miatt. De azért egy apró mosolyt így is láttam az arcán. Azon pedig nem csodálkozom, hogy a borzzal történt barátkozásomat már nem bírta ki nevetés nélkül. És ez is volt a célom.
Szeretem hallani az emberek nevetését. Az olyan... szívderítő. Ha pedig te miattad nevetnek, az még annál is jobb. Hiszen akkor te okozod nekik az örömöt, és az olyan, olyan, olyan...
Nem tudom rendesen körül írni.
A lényeg, hogy olyankor én is jól érzem magam. Akárcsak most. Igaz, a borzoska is nagy szerepet játszott ebben. Talán majd néhány gyümölccsel meghálálom neki. Hisz mégiscsak megmosolyogtattunk egy kislányt. Ez pedig nem kicsi dicsőség.
Shu-nek akadt egy ötlete, ahogy láttam. Felugrott, és nem sokára landolt is egy bölény hátán. És egy kicsivel később a bölény hátáról a földre került. Egy pillanatra megijedtem, hogy valamilyen baja esett, de két dolog is megnyugtatott.
Először is, a felismerés, hogy ebben a játékban nem létezik agyrázkódás és törött csontok.
Másodszor pedig, Shu kacagása, ami jelezte számomra, hogy minden rendben, semmi rossz nem történt vele.
Közben Timidus-ra pillantottam... Aki rám figyelt! O.o Az ilyeneket valahogy észre kéne vennem. Hm... Ahogy látom nem ért valamit - ha persze jól értelmezem az arckifejezését. Dee... Vajon mit nem érthetett? Ha kérdése lenne hozzám, amivel engem szeretne megismerni, akkor biztosan feltenné. Ha mást akarna megismerni, biztos, hogy akkor is kérdezne. Plusz, az értetlen arckifejezés eket nem rég történt eseményeknél használják. Hm... Azt tudja, hogy miért esett le Shu. Más történt? Lássuk... Shu nevetett. Elterült a földön és kacagott. Nem tudom.
- Igen, Timidus? - kérdezem félrebillentett fejjel. Ha szeretne, akár suttoghatja is a kérdést - csak meghalljam. De így, hogy nem értem az arckifejezését, nem tudok segíteni.

by **Shukaku** Pént. Szept. 26 2014, 19:31

-Az. Fogós kérdés. Nagyon fogós.
Nevetett most már mindenfajta illemkedés nélkül a kis idomár. Nem volt harc, nem volt veszély, nem volt semmi más, csak egy lusta, hatalmas, békés állat a közelükben, aki lassan ballagva távolodott, egy kedves fiú, aki furcsamód ugyanazokat a dolgokat akarta, amit ő is, egy sárkány, akit a legjobb barátjának mondhatott, és senki más. nem voltak itt azok, akik zavarták a boldogságát, akik csak azért léteztek, hogy ezt tegyék, hogy becsapják, hogy meghurcolják, hogy ellehetetlenítsék, hogy elhitessék vele, hogy Timidus gonosz, hogy neki menekülnie kell ebből a világból, és hozzá kell szoknia, vagyis inkább vissza kell szoknia, mert úgy hitték, hogy ő valaha része volt a kinti világnak… szóval mindent egybevetve be kell illeszkednie a többiek közé. Nem így volt. Egyáltalán nem így volt. Be akart illeszkedni, de csak olyanok közé, akik szeretik, akik el tudják fogadni olyannak amilyen, és nem akarják sem őt, sem Timidust emiatt megölni, de még elszakítani sem egymástól. Az ilyen emberek persze nagyon ritkán teremtek a földben, de amikor a majomkenyérfák között kutatva néha rátalált a lány az ő rózsájára, akkor nagyon tudott neki örülni. Felpattant, majd maga mellé rántotta a fiút, és egyszersmind a sárkány kétkedő tekintetét is igyekezett megnyugtatni egy könnyed mosollyal.
-Úgy szeretnék naplementét látni…
Jelentette ki, miközben az eget bámulta, és így már Timidus is értette, hogy mi is történik pontosan. Már ő is hozzá tudott szólni a témához, ám mégsem tette. Hagyta a lányt beszélni. Már tudta, hogy mire megy ki ez az egész.
-Mit akarsz tenni a többiekkel Atoru? Mik a terveid? Mit kérnél az emberektől? A bentiektől vagy a kintiektől. A frontharcosoktól. A vörösektől. Mit parancsolnál az embereknek, ha megparancsolhatnál nekik dolgokat?

by **Atoru** Pént. Szept. 26 2014, 21:19

És újból csak nevetett. Öröm volt hallani a hangját. Vajon mikor éreztem magam utoljára ilyen jól? Talán már az idejét sem tudom. Ilyen békés és idilli hangulatban már évek óta nem volt részem. És most, ennyi idő után jólesett újra érezni ezt a régi, ismerős érzést. Bárcsak sose lenne ennek vége!
Azonban kötelességünk is van, amit nem mulaszthatunk el.
De vajon tényleg helyes az, amit tenni fogunk? Hiszen a játékosok ellen cselekszünk, ha úgy nézzük. Persze ez is kérdéses. Miért számít ez rossz cselekedetnek? Hiszen nem tudhatjuk, hogy mi fog történni, vagy mivel járunk jobban. Én sem tudhatom, hogy melyik éri meg jobban: bent maradni, vagy kijutni? Persze, most úgy gondolom, hogy így lesz a legjobb, ha bent maradok. És Shu is így hiszi. De mi van a többi játékossal? Ez a kérdés már túlmutat rajtam is és Shu-n is. Hm...
Közben Shu egyszer csak lerántott a földre. O.o Kicsit meglepődtem, de nem ellenkeztem és én is csodáltam az eget. Főleg a felhőket.
- Egy naplementét? - kérdezek vissza, miközben nyugalomba helyezem magam a pázsitom. - Rendben, akkor majd nézzük meg a naplementét. - mondom Shu-nek, mosolyogva. Bizony, ez lenne a legjobb befejezése a napnak. És már Timidus sem néz értetlenül. Szóval megértette, amit nem értett, akármi is volt az.
Ám ekkor jöttek Shu kérdései is.
- Nehéz kérdések. - mondom, felülve a fűben. - Az biztos, hogy az ismerőseimmel beszélnék, és kipuhatolnám, hogy bent szeretnének-e maradni, vagy sem. A frontharcosokat is megkérdezném, hogy mi motiválja őket a kijutáshoz. És hogy szerintük mi történne azokkal, akik itt érzik jól magukat. A vörösök... Tőlük megkérdezném, hogy hogyan, vagy miért lettek vörösek. Persze, hazudhatnak is. De akármit mondanak, megkérdezném, hogy miért tették. Hogy nem éreznek-e bűntudatot a halottak iránt. Tőlük nem kérnék semmit. Azt sem, hogy azokat öljék meg, akik ki akafnak jutni. Szerintem minden embernek joga van a saját életéről dönteni, és ő is el tud menni egy gyilkoshoz, ha ki szeretne jutni. És hogy mit parancsolnék az embereknek, ha megtehetném? Hm... Lássuk csak... Semmit. Ennek két oka is van. Az első, hogy nem vagyok túl jó vezető. Másodszor pedig, én att vallom, hogy mindenki azt teszi, amihez kedve van. Én is ezt teszem. Senkire nem erőszakolnám rá az akaratom, ha más a célunk, ha nem. És szeretném, ha azok is így gondolnák, akik ki akarnak jutni. Mi nem hajtogatjuk nekik, hogy maradjunk idebent, míg ők minden boss legyőzésével annyit érnek el, mintha azt mondanák, hogy "Már pedig igenis ki fogunk jutni!" Én természetesen tiszteletben tartom az elveiket és céljukat. De azokra is figyelemmel lehetnének, akik maradnának.
- És itt szakad meg a saját elvem. Hiszen a bent maradók és kijutók céljai szöges ellentétben állnak. Nem tehetik meg, hogy tekintettel vannak a másik csoportra, mert akkor a saját céljuk elbukik. Én ezért szeretném megkérdezni a többi ismerősömet, hogy ők bent szeretnének maradni, vagy kijutnának? És miért? És így azt is meg tudnám azt is, hogy miért harcolnak. Hogy mi motiválja őket. - fejezem be a mondandómat. Régen beszéltem egyszerre ennyit. Vajon erre mit fog szólni Shu?
- És te Shu? - kérdezem a lánytól - Gondolom te már megtaláltad a saját válaszaidat a kérdésekre. Te hogy gondolod ezt a dolgot?

by **Shukaku** Szomb. Szept. 27 2014, 07:54

Nem ismerte. Persze ez nem jelent semmit, nem kell mindenkinek ismernie, de azért csak jobb lett volna, ha ismeri. Az közös témát jelentett volna, és egy újabb kapcsolódási pontot kettejük között. Shu nem akart Atoru szövetségese lenni. A barátja akart lenni. Igazából ő harcolni sem akart, meg szervezkedni sem, meg semmi ilyesmit, csak ebbe valahogy belekeveredett, hiszen túl akart élni. Illetve… nem is túlélni, inkább tovább élni. Megkapni annyit, hogy nyugodtan élhessen Aincradban, csak sajnos neki ezért harcolnia kellett. De hát… mindenkinek harcolnia kell valamiért. Atoru válaszaival nagyrészt egyet tudott érteni. Persze csak nagyrészt. Neki azonban már nem voltak kérdései ezzel a témával kapcsolatban. Kérdezett, nagyon sokat kérdezett már az emberektől, és megkapta a maga válaszait. Megkapta, hol kiabálva, hol csöndesen, hol sírva, hol nevetve, de mindig két fajta választ kapott. Olyat, amit a bosszú hajtott, vagy olyat, amit a remény.
-Én tudom, hogy ki akar kijutni, és ki nem. Legalább is az ismerősök közül. Sokan vannak, akik nem akarnak kijutni, de nem mernek harcolni a kijutás ellen. Vannak, akik még azt sem merik elmondani, hogy a kijutás mellett sem szeretnének harcolni. Azt viszont tudom, hogy ellenünk nem harcolnának. Ebben biztos vagyok. Azt is tudom, hogy a frontharcosokat mi motiválja. Csak két dolog. Nem kijutni akarnak, csak két dolgot visszakapni, amit a kinti világban hagytak. A vörösök pedig… akik azért ölnek… ők nem éreznek bűntudatot. És nem úgy nem éreznek, mint Timidus. Ők szeretnek ölni. Azért csinálják. Parancsolni pedig… parancsolni Timidus szokott… ő ért ehhez.
A sárkány bólintott, majd fejét mellsőire helyezte, és úgy kezdte el a beszédet.
-Ez a tervem is. Úgy kell parancsolni, hogy az emberek végre tudják, és végre akarják hajtani a parancsot. Az a legjobb, ha nem is tudják, hogy parancsolsz nekik. Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én? Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem. Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim. És ez az ésszerűség az, ami miatt elérem a céljaimat. Ez az ésszerűség hiányzik az összes céhvezérből, Atoru.

by **Atoru** Szomb. Szept. 27 2014, 19:31

Érdeklődve hallgattam végig Shu és Timidus mondandóját is. Ezután pedig kisebb csendbe burkolóztam, törökülésbe helyezkedtem és így gondoltam végig azt, amit mondtak. Tehát Shu már megtette mindazt, amit én elterveztem. Ez is csak azt mutatja, hogy ő bizony néhány lépéssel előttem jár, és minden bizonnyal előttem is fog járni. Ő tudja, hogy ki akar kijutni, hogy ki nem, és azt is tudja, hogy a frontharcosoknak mi hiányzik a kinti életükből. Igaz, ezeket a dolgokat még csak az ismerettségi körein belül tudja, de gondolom nagyobb is ez a köre, mint nekem, hiszen így, hogy magasabb szintű, tud találkozni olyan emberekkel is, akikkel én nem. Hm... Viszont a pirikről másképpen gondolkodunk. Ezt majd megbeszélem vele.
Amit pedig Timidus mondott... Logikus volt. Tehát olyan parancsokat ad, amik nem is tűnnek parancsnak, mivel olyan dolgot kér, amit a játékos is megtenne. Hm...
- Hm... - mondtam ki hangosan is. - Szóval, te már néhány lépéssel előttem jársz Shu. - szögeztem le. - Viszont, a vörös játékosokkal ne legyél ilyen. Tudod, a farkasok között is vannak bárányok. Van, aki a saját életét mentette azzal, hogy életet vett el valakitől. Ahogyan báránybőrbe bújt farkasok is vannak. Lehet, hogy valakinek sárga, esetleg zöld indikátora van, de mégis segített embert ölni. De gondolom ilyen esetekről te is tudsz. - mondom a lánynak, majd Timidus-hoz fordulok. - A te gondolataid és stratégiád pedig jó, Timidus. Olyan parancsokat osztani az embereknek, ami nekik is tetszik... Remek gondolat! De ehhez ismerni kell az embereket, hogy mit szeretnek, mivel foglalkoznak. Hiszen egy tábornoknak sem utasíthatod, hogy vezessen el egy sereget, ha nem tudod, hogy ért hozzá. De gondolom már te is kiismerted az embereket, legalábbis Shu ismerőseit. - vezettem le a következtetéseimet. - Már csak két kérdés maradt. Én mit tehetek a célunk érdekében? És az, hogy vajon nekem milyen parancsot adnál, ha adnál? - teszem fel a kérdéseket a sárkánynak. Persze, én is tudom, hogy mit tehetek, és Timidus is tudja. De vajon ugyanazt tudjuk?

by **Shukaku** Vas. Szept. 28 2014, 08:41

Atoru nem azonnal válaszolt. Bizonyára ízlelgetnie kellett a mondatokat, és hosszan is gondolkodott el rajtuk. Mindketten sejtették valahogy, hogy a vöröses részt félre fogja érteni, de Shu nem akarta bővebben kifejteni, amíg nem kellett, és csak akkor jött rá, hogy talán kellett volna, amikor már kimondta. Persze nem hitte, hogy a fiú ettől majd leharapja a fejét, így hát nem félt a következményektől. Szeretett őszinte lenni, és ezért tanította erre Timidust is, aki mindent meg is tett azért, hogy mindenki láthassa, ő bizony nem rejtegeti a véleményét.
-Jó néhány lépéssel előtted járunk, Atoru. Ez a feladatom.
És ahogyan Shu várta is, a fiú majdnem azonnal rátért a vörösek témájára, a kis idomár pedig csak mosolyogva csóválta a fejét. Félreértette. Félreértette őt, mint oly sokan, ám nem feltételezett róla eredendően rosszat. Vagy ha feltételezett is, hiszen most nyilvánvalóan ezt tette, akkor sem menekült el, hanem kérdezett, és tanácsot adott. Shu ezt szerette Atoruban.
-Azokra gondoltam… amit mondtam… hogy akik azért ölnek… azért, hogy öljenek. Tudom, hogy nem minden piros rossz. Ha azon a küldetésen nem lett volna ott az a céhvezér… akkor most én is piros lennék. És ha az indikátor…
Ha az indikátor mutatná a kinti életben elkövetett cselekedeteit, akkor is piros lenne. Azt azonban soha nem bánta meg. Soha nem gondolta úgy, hogy mást kellett volna tennie. Timidus pedig csak bólogatott Atoru szavaira.
-Tudom, hogy jó. Egy terv amíg működik, mindenképpen jó, és az én tervem működik. De ne hidd, hogy kiismertem az embereket. Az emberek nehezen kiismerhetőek, mert logikátlanok vagytok. Ez az egyik legnagyobb fegyveretek, és legnagyobb hiányosságotok is. Te pedig már teljesíted az utasításaimat. Nem kell parancsolni ahhoz, hogy valaki végrehajtsa a parancsaidat. A befolyásom titka az, hogy az mindig titokban marad. Én már tudom, hogy mire akarlak használni, de a te döntésed, hogy mire foglak tudni. Neked is tisztában kell lenned a képességeiddel ahhoz, hogy meg is tudd cselekedni, amit elterveztem veled. Ha túl korán ismerjük meg a korlátainkat, soha nem ismerjük meg a hatalmunkat. Ez a te utad, egy vezetőnek pedig nem bábokra van szüksége, hanem emberekre.

by **Atoru** Pént. Okt. 24 2014, 13:16

Várható volt, hogy Timidus valami ilyesmit fog mondani, hiszen így is volt. Nem tudom pontosan, hogy mennyivel járnak előttem, de az az érzésem, hogy az előnyük szinte elérhetetlen. De ha keményen dolgozom, akkor talán...
De vajon miért is akarok a nyomukba érni? Talán azért, hogy annyit tudjak, mint ők? Vagy azért, hogy egyenértékű felek legyünk? Na, jó, az utóbbi egy óriási hülyeség. Shu-vel és Timidus-szal barátok és társak vagyunk, ennél jobban nem is kívánhatnék.
Amikor Shu elmondta, hogy mire gondolt piros indikátoros alatt, elszégyeltem magam.
- Tehát... Akkor... Úgy értetted... - hebegtem, de végül sóhajtottam egyet, hogy rendezzem a gondolatokat. - Értem. Úgy látszik, hogy félreértettem. Bocsánat. - hajoltam meg a kislány felé. - Tehát, a pirosak azok, akik ölnek. Hm... És mi van azokkal, akik nem piros indikátorosak, hanem sárgák, esetleg zöldek? Hiszen sok kiskapu van, amit a pirosak ki tudnak játszani. - gondolkodtam el. Arról hallottam, hogy létezik egy tárgy, amot ha a fegyverünkbe illesztünk, akkor világít, ha egy vörös indikátoros van a közelünkben. De mi történik akkor, ha nem vörös indikátora van az illetőnek? Hm... Ilyenkor gondolom csak az segít, ha ismerjük a személyt. Amíg pedig nem ismerjük, addig meg kell tartani a távolságot. Viszont még egy dologra felfigyeltem.
- Shu, az előbb egy küldetést említettél, ahol volt egy céhvezér, neked pedig vörös volt az indikátorod. Ezt... ki tudnád fejteni bővebben, ha megkérlek rá? - kértem meg a lányt. Hiszen akárhonnan is néztem, most bizony zöld indikátora volt. Vajon hogyan lehet ez? Áh, inkább nem is gondolkodom rajta.
Aztán jött Timidus levezetése. Logikus volt, mint általában. Vagy mondhatni, mindig. Amikor viszont azt mondta, hogy már teljesítem is az utasításait, egy kissé, hogy is mondjam... Furcsán néztem rá.
Vajon hogy érthette azt, hogy teljesítem? Hiszen mit mondott eddig? Hm, lássuk csak. Amikor párbajoztam velük, akkor... Volt néhány kérdése. Aztán megkért, hogy próbáljam megmondani, milyen nagyok a statjaik. Miután ezt nem sikerült egyből kitalálni, mondta, hogy számolgassak. Talán ezekre gondolt? Hm... Meglehet. Akkor viszont tényleg igaza volt.
Elismerően elmosolyodtam.
- Elismerésem Timidus, ez tényleg hatásos. Viszont, mi lesz akkor, ha valaki rájön, és nem fog tetszeni neki? Hiszen lehet, hogy a módszered nagyszerű és most beválik. Viszont te is megmondtad, hogy nem vagyunk... logikusak. Ha rájön valaki, akkor nagy bajban is lehettek. - mondom a sárkánynak. Nem szeretném, hogy nagyobb bajuk essen. Persze én még olyankor sem tudnék segíteni, ami aggaszt engem.
- Hm... Én a határokra nem így gondolok. Ha megismered a korlátaidat, akkor meg tudod próbálni kitolni azokat. Én legalább is megpróbálnám. Valahogy nem tudnék belenyugodni, hogy nem tehetek többet. - mondom komolyan. Kint a határaim meg voltak szabva, és nem tehettem túl sokat. Itt viszont több lehetőségem van, amit ki is kell használnom. De vajon meddig mehetek el?

by **Shukaku** Pént. Okt. 24 2014, 17:02

Shu csak értetlenül pislog a meghajlásra, majd elmosolyodik, és kicsit kuncogni is kezd.
-Nem kell ennyiszer meg így bocsánatot kérned, és főleg tőlem nem. Timidus-sama a mestered, nem pedig én.
Ölti rá nyelvét a fiúra, és továbbra sem hajlandó nagyon elmozdulni, felkászálódni, vagy bármit is csinálni mellőle.
-Sok kiskapu van, és mi majd igyekszünk mindet felkutatni, mindenkit lefülelni meg kinyomozni meg minden. Olyanok leszünk, mint a Sherlock Holmes vagy a Columbo vagy a…
Poirot neve már nem ugrott be neki, pedig a könyvtárban őt is biztosan olvasta, hiszen majdnem mindent elolvasott, de annyira nem kötötték le a detektívregények, hogy meg is jegyezze, mindössze unaloműzésnek is olvasott, hiszen jobb dolga nem volt amikor éppen nem tanulással töltötte az időt… ami ugye szintén olvasás volt.
-A lényeg, hogy ha majd mi leszünk a legerősebbek, akkor úgysem tehetnek ellenünk a pirosak semmit, és akkor majd szépen elkapjuk és kifaggatjuk őket, és rend lesz meg béke Aincradban.
Azt még ő sem tudta, hogy mitől lett hirtelen ilyen magabiztos, de talán közrejátszhatott benne, hogy Atoru folyamatosan magasztalta a sárkányt, akit Shu is nagyra tartott. Timidus eszével meg senki nem versenyezhet. Persze a történetre való rákérdezés kicsit visszahozta a valóságba.
-Hát… az egyik első küldetésünkön volt, hogy Kobura társát kellett kiszabadítanunk, akit egy vörös céh tartott fogva, és amikor meghaltak a tagjai, akkor egyikük egy képességgel visszahozta őket az életbe, ezért csak kis ideig pirosodtak be azok, akik bepirosodtak. Próbáltam megkeresni ezt a valakit, de sem őt, sem a céhvezért nem találtam meg, pedig ő is elmenekült.
Timidus pedig csak megcsóválta a fejét. Értelmetlen volt a fiú kérdése.
-A feladatom az idomár védelme. Ha valaki ártani akar neki, akkor ráveszem, hogy ne tegye. Lényegtelen, hogy ezt ő miként értékeli. A határainkat pedig ismerjük. A századik szint, Shu szerint. Ha elérjük, onnantól kezdve már csak tudásban fejlődhetünk. Ezért leszek jobb mindenkinél.

by **Atoru** Kedd Okt. 28 2014, 02:17

Shu-nek igaza lehet, a sok bocsánatkérés egy idő után tényleg nagyon fárasztó és kényelmetlen is tud lenni, de nem mindenben van igaza.
- Az lehet, hogy Timidus-sensei a tanárom, azonban téged értettelek félre, így az illem azt kívánja, hogy tőled kérjek bocsánatot. - magyarázom a kislánynak. Eddig nem nagyon gondolkodtam el azon, hogy ez a bocsánatkérés kényelmetlen lehet mások számára. Talán erre is oda kéne figyelnem.
- Hm... Mi lenne, ha mostantól csak egyszerűen bocsánatot kérnék? Az megfelel? - kérdezem Shu-től, és ha válaszolt, a sárkány felé fordulok. - És számodra Timidus melyik a jobb? Ha meghajlok mellé, vagy megelégszel egy bocsánatkéréssel is? - kérdezem meg tőle. Hiszen ha Shu-től megkérdezem, magától értetődik, hogy Timidustól is meg fogom kérdezni. Ez jelenti azt, hogy egyenjogú félként kezelünk valakit. Legalább is részben. És lehet, hogy csak számomra.
Aztán Shu megemlített néhány nevet. Sherlock Holmest még ismertem, de amikor megemlítette azt a bizonyos Columbot... Nos, ott a tudásom felmondott. De gondolom olyasmi lehet, mint Sherlock, tehát egy detektív. És úgy látszott, Shu még valakin gondolkozott. Lássuk csak, híres detektívek...
- Kudo Shinichi? Poirot? Vagy az a detektívnő, akiről Agatha Christie írt... - próbáltam segíteni, de végül én is elbuktam. Vajon hogyan hívták azt a nőt... Most valamiért sehogy se jut az eszembe. De értem, hogy mire szeretne kilyukadni, és támogatom ebben.
Amikor viszont azt mondja, hogy majd ők lesznek a legerősebbek, és akkor senki se tud majd szembe szállni velük... Itt egy kicsit úgy éreztem, hogy Shu akármilyen érett is a korához képest, továbbra is gyerek. De nem akartam egy ilyen kijelentéssel letörni a kedvét, így inkább ezt hagytam is. Viszont még egy kérdés felmerült bennem.
- Mondd csak, Shu, miután elkaptátok a pirosokat... Mit terveztek, mit tesztek velük? - kérdezem meg tőle. Esetleg Timidust kellett volna? Nem tudom, hiszen most lényegében Shu-vel folytattam ezt a beszélgetést. Remélem ezzel egyiküknek sem okozok problémát.
És aztán jött a mesélés a küldetésről. Ezt bizony eléggé érdekesnek találtam, főleg azt, amikor a feltámasztásról beszélt. Ez talán még kívülről is látszódott, hiszen a lehetőség, hogy valakit visszahozzunk a halálból... Így talán Licht és Hachi is visszatérhetne.
Ajj, de megint csak a személyes céljaimat figyelem, ez nem lehet igaz! Pedig van fontosabb is az egyénnél. Mondjuk a közösség. Persze, az egyén sem elhanyagolandó, de csak másodlagos a közösséggel szemben.
- Értem. - mondtam elgondolkodva, mikor a történet végére ért.- Tehát eltűntek. Nagy kár... Pedig sok emberen tudna így segíteni. - talán olyanokon is, akik már rég meghaltak, tettem hozzá gondolatban. Ha úgy vesszük, így szinte halhatatlanok lehetnénk. Ha persze működik mindenkin ez a képesség. Mert ha nem, akkor minden bizonnyal csak néhány ember privilégiuma lehet ez a képesség. Talán csak a céhtagjaira, ami megmagyarázná, hogy miért rá használta.
Ezután pedig Timidus okfejtése következett.
- Á, így már értem, köszönöm, Timidus! - mondtam a sárkánynak. Tehát olyan parancsokat ad ki, amivel Shu-t védheti. Érthető és logikus. - Hm... Ameddig tudunk fejlődni, legyen az fizikai, vagy szellemi, a fejlődés az fejlődés. És ameddig tudunk fejlődni, addig ki tudjuk tolni a határainkat is. - mondom a sárkánynak. - Hiszen... A szintek lényegében nem sokat számítanak. Azok csak adatok és számok halmaza. Ellenben a tudás, amit közben összegyűjtünk, a taktikák, felszerelések és képességek, ezek a fontosak. Hiszen mit sem ér az erő, ha nincsen, aki irányítaná, vagy ha nem tudatosan teszi a dolgokat. - osztom meg velük a gondolataimat ezekről a dolgokról. Vajon ők hogyan gondolkodnak ezekről a dolgokról?

by **Shukaku** Kedd Okt. 28 2014, 08:05

Shu csak kuncogott, és továbbra is hol az eget, hol Atorut nézte. Justin. Ő jutott eszébe. Gyorsan megrázta a fejét.
-Szerintem… ha félreértünk valakit, és rákérdezünk, nem pedig butaságokat terjesztünk róla, vagy… vagy neki mondunk csúnyákat, akkor nem kell bocsánatot kérni. Még Timidustól sem várom el, hogy mindent értsen amit mondok, vele pedig nagyon sok időt töltök együtt.
Az, hogy Timidusnak is feltette a kérdést a lánynak ugyan jól esett, megmosolyogtatta, de már tudta is a sárkány válaszát.
-Lényegtelen. Az emberek hazudhatnak és a cselekedeteik is hazudhatnak. Nem számít, hogy amikor mondasz valamit, akkor teszel-e mellé különböző értelmetlen mozdulatsort. Gondold komolyan a szavaidat, mondj igazat, és azzal megelégszem.
Hát igen. Timidus az illemet is csak azért tartotta, mert a programja megkövetelte, nem azért, mert bármi hasznosságát belátta volna, vagy mert kedveskedni akart volna az embereknek. Egyvalakinek akart kedveskedni, és az Shu volt. Shu örült, ha a sárkány köszönt, ha a köszönömre azt mondta, hogy szívesen, ha meghajolt… és ha Shu örült, akkor Timidus jól végezte a feladatát. A nevekre viszont már tényleg Shu is felkapta a fejét, és csodálkozva bólogatott.
-Igen, igen! Poirot! Akire pedig te gondolsz az… az… az Miss Marple! Igen!
Tehát Atoru is sokat olvasott. És Atoru nem hiszi, hogy okoskodik. Atoru nem haragszik rá azért, mert tud valamit. Az újabb kérdés azonban visszarántotta a valóságba, és elszomorította.
-Nem tudom… van börtön kristály. Az… az azt hiszem biztonságos. Nem akarom bántani őket… csak ők se bánthassanak senkit.
Timidusnak persze erről más volt a véleménye. Sose sebesíts meg egy ellenséget, ha meg is tudod ölni. A halottak nem szomjaznak bosszúra. Életben hagyni egy gyilkost, amikor tudja, hogy ők vadásznak rályuk nagy felelőtlenség lenne, és bajba sodorná az idomárt. A pet tudta, amennyiben lesz rá lehetősége, mindenkiről, akiről bebizonyosodik, hogy nem akar és nem tud változni, azt likvidálja. Erről azonban még hallgatott, ezzel is az idomárt védve. Túl veszélyesek. Atoru szavaira pedig mindketten bólintottak.
-Fontosak a szintek. Te tízes szintű vagy. Mi ennek majdnem a háromszorosa. Csaknem legyőzhetetlenek vagyunk a számodra.
Kicsit hallgatott, majd folytatta.
-Van, aki irányítja az erőt. Ahhoz azonban kell a tudás. Mondj el mindent magadról, Atoru. Mindent, amit felhasználhatok.
Shu sóhajtott egyet, és lassan felkászálódott a földről.
-Ha te haditervezel Timidus, akkor most én leszek az, aki vadászik. Majdnem mindig csak te csinálod…
-Ne menj messzire.
-Igenis tanítónéni!
Öltötte nyelvét a lány a sárkányra, majd elindult a magas fűben az egyik irányba, bekapcsolva az összes kereső jártasságát. Látótávolságban maradt, így azt is láthattad, miként csalogat magához egy rókát egy kis hússal, vagy miként riaszt meg véletlenül egy vaddisznót az egyik bokorban. Természetesen persze egyiküket sem bántotta.

(Vaddisznó, róka)

by **Atoru** Kedd Okt. 28 2014, 15:50

- Én pedig pont fordítva gondolom, Shu. Szerintem, ha valakit félreértek, vagy megbántok, akkor legalább egy bocsánatkéréssel tartozom neki. Ezzel legalább valamennyire egyenlíthetem a számlám. - mondom mosolyogva a lánynak. Hiszen egy bocsánatkéréssel nem lehet megoldani mindent, ezt én is tudom. Ezért vagyok emellett kedves is az emberekhez. Mert a lelki sérelmeket csak lelki segítséggel lehet begyógyítani. Hacsak nem volt olyan mély a seb, hogy úgymond, "meghal" egy része az embernek. Ezekben a lelki válságokban jobb, ha más segít rajta, nem az, aki bántotta. Hiszen őt úgysem fogja meghallgatni. De a harmadik személy, aki segít, ajánlhatja, hogy béküljenek ki. De komplikált ez az emberi lélek...
- Rendben, Timidus. - mondom a sárkánynak. Tehát számára csak az a fontos, hogy komolyan gondoljam azt, amit mondok. Ebben igazat is adok neki. Viszont... a nonverbalitásnak is van értelme. Legalább is számomra. Főleg, mert ezekből lehet olvasni. Ha valakihez beszélsz, és összekulcsolja a karjait, akkor minden bizonnyal nem érdekli, vagy legalább is elutasítja. De már magáról az arcról is sok mindent le lehet olvasni. Ha persze látod az arcát...
Vegyük például Shu arcát. Most, hogy segítettem neki a detektívekkel, egyből boldogabb lett. Főleg, mert kimondtam annak a nevét is, akit keresett.
- És tényleg, Miss Marple! - mondtam, és a tenyerembe csaptam. De rég is volt az, amikor ezeket olvastam. Orient expressz, Egy marék rozs, és még több történet. Megint kéne olvasgatnom ezeket a regényeket.
Azt viszont lehet, hogy nem kellett volna felvetnem, hogy mit szeretnének csinálni, miután elkapták a vörösöket.
- Hm... Igen, a börtönkristály talán segíthet. - mondom elgondolkodva. Sajnos ez csak egy lehetséges megoldás. És nem is biztos, hogy végleges megoldás. Ugyanis már megtanultam szkeptikusan hozzáállni Kayaba ötleteihez. Hiszen elég arra gondolni amikor a Konferencián voltunk. Ott is nem egy jó ötlet hangzott el. És egyik sem valósult meg - tudtommal.
Timidus kicsit félreértett. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul. Nem tudom, már nem emlékszem, hogy hogyan is fogalmaztam pontosan.
- Nem azt mondtam, hogy nem fontos. De nem olyan lényeges, mint a tudás. Hiszen ha valaki még sokkal kisebb szintű is, ha sokkal okosabb és cselesebb, ügyesen legyőzheti a magasabb szintűeket. - mondom a sárkánynak. És ehhez régebben valahol olvastam egy okos gondolatot. Hogyan is szólt? " Túlerővel nem lehet háborút nyerni. De megkönnyíti azt." Vagy valami ilyesmi lehetett. Már nem emlékszem pontosan.
Aztán jött Timidus kérése. Shu pedig elment közben vadászni. Szívesen mentem volna vele, de első a kötelesség.
- Amit tudnod kell... - mondtam, és közben a kislány után néztem. Éppen néhány állatot etetett. - Amit tudnod kell, az az, hogy én is megszeretném védeni Shu-t. Kedvelem, és a barátomnak gondolom. A barátaimért pedig bármit megtennék. Ez az én legnagyobb fegyverem. Sokszor úgy érzem, hogy akár az életem is odadobnám értük. Még talán gyilkosságot is elkövetnék... Rendben, ezt csak legvégső esetben. - mondom mindezt annyira halkan, hogy Shu ne hallhassa meg. Nem tudom, hogy mit gondolna rólam, ha ezeket a dolgokat megtudná. - A vörösek ellen is fellépnék. De... - mondtam kicsit hezitálva, azonban végül kimondtam. - De szerintem nem teljesen úgy mond "bombabiztos". Nem hinném, hogy Kayaba létrehozna egy olyan helyet, ahonnan nem lehet kijutni. Mintha létrehozna egy kisebb Aincradot, kijárat nélkül. Biztos vagyok benne, hogy csinált egy kijáratot. Vagy többet is. Így ez nem teljesen biztos módszer. Ha valaki mégis kiszabadulna, nagy veszélyt jelenthet rá. Hiszen azt hihetné, hogy már nem látja többet. - mondom a sárkánynak. Ezenkívül még mit mondhatnék? Hm... Nem tudom, hogy még milyen információnak vehetné hasznát. Hoppá, de mégis!
- Még egy tippet adnék, Timidus. Ne csak azt figyeld, hogy mit mond valaki. Sokszor az is fontos lehet, ahogyan viselkedik. Ahogyan néz, vagy ahogyan mozdul, vagy ahogyan áll. És így még talán akkor is meg tudod, hogy milyen szándékai vannak, ha hazudik. - itt tartok egy kis gondolkodási szünetet, majd megszólalok. - Más hasznos információ nem jut az eszembe. - mondom végül. - És neked Timidus? Van valamilyen hasznos információd a számomra? - kérdezem kissé komolyan tőle. Nem hittem volna, hogy ma még fogok ilyen témával foglalkozni. Ebből is látszik, hogy nem számolok mindennel.

by **Shukaku** Kedd Okt. 28 2014, 16:40

-De hát a félreértést azt nem rossz szándékból csinálod! Nem akarsz vele megbántani senkit… oké, ha véletlenül megbántasz, akkor illik bocsánatot kérni, és jól is esik a másiknak, de csak azért, mert félreérted…
Kicsit csodálkozva és mosolyogva ingatta a fejét, úgy nézte a fiút.
-Nem tudom. Egy félreértésért tőlem nem kell bocsánatot kérned, és ha nem direkt bántasz meg, akkor mindig el fogom fogadni a bocsánatkérésedet. Timi például mindig őszinte velem, meg másokkal is… és így ő is megbánt néha másokat, de én sem haragszom rá, mert tudom, hogy nem azért csinálja, csak nem ért ehhez annyira, mint mi…
És Timidust a választ is elfogadta, hiszen a fiú beleegyezett a kérésébe. Persze tartva magát a szavaihoz, ez a rendben sem jelentett semmit, hiszen attól még, hogy egy ember azt ígéri, hogy nem fog hazudni, ugyanúgy lehet ez az ígéret is hazugság. Amíg Atoru az ő oldalukon áll, addig barát, ha ellenük szegül, akkor ellenség lesz. Ilyen egyszerű. Azután, hogy Shu elhagyta kicsit a társaságukat, hiszen a hadakozós beszélgetés egy csöppet sem érdekelte, Timidus nyugodtan végighallgatta Atoru szavait. Mindent, amit mondott, és egyszer sem vágott közbe, csak akkor szólalt meg, amikor az árnyharcoson már látszott, végzett.
-Nehezen összehasonlítható a kettő. Ismeretlen ellenfélről kell tudást birtokolnod, az emberek pedig kiszámíthatatlanok. A húsz szint különbsége azonban mindig ugyanakkora lesz. Az elhivatottságod pedig hasonló mint az enyém. Gyengébb, de hasonló. Shut már elárulták azok, akiket a barátaiknak hitt. Én nem fogom. Ha azzal védem az idomárt, akkor én is az életemet adom érte, ahogy te fogalmaztál, gyilkolni pedig bármikor gyilkolok, ha azzal a javát szolgálom. Ez a feladatom. Azt is tudom, hogy semmi sem biztos. Láttam embereket meghalni és feltámadni. Talán olyannal is találkozom majd, aki a börtönből jutott ki. Igyekszem felkészülni, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Shu biztonságban legyen. Ezt neki azonban jelenleg még nem kell tudnia, mert az is bántaná. Nagyon bonyolult titeket, embereket védeni.
És ekkor még Timidus nem is tudta, hogy nemsokára Kazumával fog szemtől szembe állni Morishi kapujában.
-A tippedet pedig magam is ismertem. Igyekszem megismerni az embereket. Az örömöt és a bánatot már ismerem. Ismerem a haragot és a szégyent. Azonban ezt is képesek vagytok utánozni. Amíg hazudhattok, addig sem a szavaitokban, sem a tetteitekben nem bízhatom. Egyvalaki van csak, akiről tudom, hogy mindig Shu mellett lesz. A kérdésemre pedig nem válaszoltál. Tudni akarom a képességeid leírását. Azt, hogy milyen küldetéseken vettél eddig részt. Azt, hogy mit tudsz másokról. Azt, hogy mit tudsz. Add át nekem a birtokodban lévő információkat, hogy felhasználhassam Shu védelme érdekében. Amennyiben ez a te érdeked is, úgy kötelességed ezt tenni.

by **Atoru** Csüt. Okt. 30 2014, 16:59

- Az lehet Shu, hogy nem rossz szándékból teszem, de attól még valakinek rosszul eshet, még ha én nem is akartam, hogy rosszul essen neki. Szerintem ilyenkor jobb, ha bocsánatot kérünk, hiszen valamilyen úton-módon mégiscsak mi bántottuk meg az illetőt. - mondom továbbra is mosolyogva a kislánynak. Na, igen, sokszor kerültem már én is olyan helyzetbe, hogy nem akartam, de mégis sikerült valakit megbántanom. Ilyenkor jobb nem annyiban hagyni a dolgokat, hanem megpróbálni valahogyan megoldani, még ha tényleg nem is szánt szándékból tetted.
- Rendben van Shu, és köszönöm is a jóságodat. Nem biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni a félreértésekért, de ha szeretnéd, akkor megpróbálom. - mondom a lánynak. Hiszen a reflexekkel és beidegződésekkel néha nem lehet mit kezdeni. Főleg, ha már elég régóta csinálod azt a dolgot. Ennek ellenére, egy próbát megér.
Timidus csendesen és türelmesen végighallgatott, így én is megtettem ezt vele, és csak a mondandója végén szólaltam meg.
- Bizony, egy embert nem csak fizikailag, hanem még lelkileg is meg kell védeni. És van, amikor nem megy egyszerre a kettő. Elég nehéz megérteni az emberek működését. - mondom elgondolkodva. Nem vagyunk egyformák, mindegyikünk mást akar, mást szeret, és máshogyan néz ki. És mindennek a tetejébe még együtt is kell élnünk, így megismerve, hogy mit szeret, vagy mit utál a másik. És sokszor még hazudunk is egymásnak, de ezt se mindig ugyanabból a célból tesszük. De ezzel jár, ha valaki érzelmi lény, és nem annyira racionális. Egy kicsit furcsa is lenne, ha minden ember racionális lenne, és csak a céljaival törődne. Az embereket felhasználná, hogy elérje vágyait, de ezenkívül semmilyen köteléket nem fűznének egymás között. Ez egy elég szomorú világ lenne...
- Ebben igazad van. Az emberek sokszor nem őszinték egymáshoz, de ezt nem mindig azért teszik, hogy ártsanak egymásnak. Néha ezzel próbálják megvédeni egymást. - mondom a sárkánynak. Én is volt már, hogy néha azért hazudtam, hogy ezzel másokat mentsek. Mint amikor találkoztam azzal az őrülttel, aki vámot szedett tőlem az egyes szinten... Azóta se találkoztam vele.
Úgy látszott, hogy félreértettem Timidust, és más adatokra volt kíváncsi. Így számomra is egyből világosabb volt a helyzet.
- Tehát ilyen adatokra gondoltál? Na lássuk csak. - mondtam a gondolataimba merülve. Hiszen most végül is az eddigi életemet kellene összefoglalnom, amit idebent töltöttem el. O.o De valahogyan csak menni fog... - Kezdem a képességeimmel. Eddig csak egyetlen képességem van, hiszen még nem értem el a tízes szintet. És ezzel a képességgel ha már egyszer megsebeztem valakit, akkor a következő támadásommal kétszer akkora sebzést vihetek be neki... Az emberek közül pedig még nem sokat ismerek. Habár sokszor volt már, hogy csak véletlenül futottam össze emberekkel. Most pedig akkor megpróbálom elmondani, hogy kiről mit gondolok. Régebben egy másik céhben voltam benne, amit egy Judy Noxia nevű lány irányított. Bűnüldözésre keresett embereket, így én egyből csatlakoztam hozzá. Először nem volt semmi gond, de elég sokáig nem is fogtunk el senkit. Aztán továbbra sem. És emellett a céhben sem volt olyan nagy az összetartás, mint kellett volna, így kiléptem. Most nem tudom, hogy mi lehet velük. - mondtam. És komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy művajon mi lehet a Phoenix Brotherhood-dal. De végül elhessegettem a gondolatokat, és inkább tovább regéltem Timidus-nak. - De ennek ellenére, amíg tag voltam, összefutottam néhány rejtélyes alakkal az első szinten. Igaz, én voltam óvatlan, mert nem gondoltam volna, hogy egy vörös céh tagjai. Hiszen az egyikük zöld volt, és ő nyugodtan ült a piros mellett. Nos, tévedtem, és ezt az aranyam bánta. Utána pedig hiába kerestem őket, nem találtam. Azonban a céhükből megismertem egy lányt, egy bizonyos Lichtet. Ő ki akart lépni a céhből, amit aztán meg is tett. Vele elég jó barátságot kötöttem, volt amikor együtt mentünk kazamatázni is, és néha találkoztunk is. Utoljára pedig egy minibosson láttam a negyedik szinten. Ez egy vízalatti szörny volt, így néha fel kellett mennünk levegőért. Én egyszer felmentem, és mire lemerültem, már nem volt ott. Akárcsak a csapat nagyja, akivel elkezdtük a harcot. Csak egy Danee nevű kardforgató és egy ismeretlen nevű, piros indikátoros lovag maradt meg. Ennek a lovagnak pedig még zöld volt az életcsíkja, míg a miénk már a sárgába csúszott. Így először Danee, majd utána én is elhagytam a harcot. A lovagról azóta sem hallottam, de amikor visszamentem a miniboss területére, már nem volt ott senki, így gondolom legyőzte. De visszatérve Lichtre, ezek után nem láttam sehol, és sajnos nem is kerestem. Gondolom még emlékszel arra az éjszakára, ott, a Black Iron Castle-ben. - mondtam, a sárkánynak, miközben az emlékek közé merültem. - Ott tudtam meg, hogy meghalt. Azonban a halála erőt adott, hogy védjem meg a többi barátomat. És bizony van néhány ember, akit a barátomnak mondhatok. Ilyen Lancer, akit egyben a legjobb barátomnak is mondhatok. Vele igazából jobban a Vidámparkban ismerkedtem meg, ahol barátságot kötöttünk. Ő rendes srác, igaz, kicsit komolytalan, de nem ártana senkinek se, ha nem muszáj. Rajtuk kívül igazából csak a céhem tagjait tekintem barátomnak. Ayanit, Kokorot, Mirikát és Aidort. De őket még nem ismerem annyira, hogy véleményt tudjak alkotni. - mondom, és itt aztán egy kicsit még gondolkodom, hogy kit is említhetnék meg. - Nem régen találkozhatom egy Miu nevű lánnyal is. Eléggé... hogyan is fogalmazzak... céltalan. Nem foglalkozik semmivel és senkivel, nincsenek barátai és elmondása szerint nincs olyan ember, akiben megtudna bízni. Nincs célja a játékon belül, leszámítva azt, hogy éljen. De néha még ebben is kételkedem. - most egy utolsó gonosztevőnek éreztem magamat, amiért kibeszéltem a kislányt. Neutral

Ezért majd bocsánatot kell tőle kérnem. - És igazából ezeket az embereket ismertem meg jobban. - mondtam a sárkánynak. - Ó, és kérdeztél még az eventekről is! Egyszer voltam egy úgynevezett "Konferencián", ahova azért hívtak meg,mert állítólag Kayaba Akihiko kíváncsi volt a véleményünkre és a javaslatainkra, hogy mivel tehetjük jobbá idebent az életet. Ezek közül végül, tudtommal, egyiket sem valósították meg, és a végén annak a rejtélyes céhnek, a Sayonara-nak is feltűnt egy embere. Pedig voltak remek javaslatok. Hoppá, tényleg, egy javaslatot mégiscsak megvalósítottak. Emelték a Pánik Burok árát. Ezt az a nő ajánlotta, aki a Sayonara-hoz tartozott. Aztán még voltam ebben a Vidámparkban is, amit említettem. Ott Lancerrel jártuk sorra a játékokat és... játszottunk. Ennyi volt. Ezen kívül pedig még részt vettem abban a húsvéti "akcióban", aminek keretein belül egy jártasságot lehetett magasabb szintre emelni, ingyen. Persze, ha találtál egy tojást. Én találtam, és így kettes szintű lett a Keresésem. Öhm... Azt hiszem ennyi lenne. - mondtam bizonytalanul Timidus-nak. Most, hogy így belegondolok... Nagyon sokat beszéltem! O_o És mindezt kivárta Shu is? Szegény kislány. Vajon mit csinálhat most?

by **Shukaku** Csüt. Okt. 30 2014, 17:36

Az, hogy Atoru megköszönte a jóságát annyira kiborította a lányt, hogy jobb is volt elbóklásznia, hogy ne látszódjék a vöröslő arca. És, hogy Shu mit csinált azalatt, míg ők társalogtak? Egyáltalán nem zavartatta magát azzal, hogy figyeljen arra, hogy milyen terveket is szövögetnek ketten, hiszen bőven lefoglalta őt az, hogy belessen a bokrok tövébe, nyomkeresés jártasságával a csapásokat kutassa, hátha van már az eddig lejegyzeteltektől eltérő, ami új állatkákat jelentene, szóval felfedezett, hiszen végre nem kellett azzal foglalatoskodnia, hogy ha esetleg valamit talál, azt Timidus elrémiszti a szafarijelvény reményében. Timidus ezalatt, az előbbiektől eltérően közbevágott, amikor Ato azt feltételezte, hogy nem megy mindkettő.
-Mennie kell mindkettőnek. El fogom érni, hogy menjen mindkettő, és Shu semmiben ne szenvedjen hiányt. Jelenleg mindig azokat az igényeit elégítem ki, amik a legsürgősebbek, de a későbbiekben teljes lesz a védelme. Fizikailag és lelkileg is. A kegyes hazugságról pedig Shu is beszélt, de én sohasem hazudok neki. Elhallgatok dolgokat, aminek nem örülne, hogy ezzel védjem, de nem hazudok, mert azt mondta, hogy sokkal rosszabbul esne neki, ha utána kiderülne, hogy hazudtam.
A beszámolót végighallgatta, elraktározta az információkat, ám itt megint nem szólt közbe, hagyta, hadd mondjon el Atoru mindent, amit csak szeretne. Nem akarta befolyásolni. Még. A végén azonban összegzett.
-A képességed használható. Judyt és Daneet ismerem. Bűnüldözést jelenleg egyik céh sem végez. A Sayonara tagjait is tervezem már meglátogatni, ehhez azonban még idő kell. Még nem döntöttem, hogy a Tenka vagy ők a fontosabbak. A céhedről mennyi infód van? Mit tudsz Mirika pontozásáról és képességeiről? Mennyire szervezett a céh? Megoszt veled adatokat, vagy még nem bízik benned?
A céhvezér. Közvetlen adatok a céhvezérről és parancsnokról. Jelenleg minden más lényegtelen volt.

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 17:31

Timidus hirtelen közbevágása egy kissé elrémített, és mintha a monoton, gépies hangba egy kissé ellenszenv is társult volna, ha jól hallottam. De az is lehet, hogy csak képzelődtem, hiszen Timidus nem éppen mondható érzelmi lénynek. Inkább racionálisnak.
- Nem azt mondtam, hogy biztosan nem fog menni. Csak azt, hogy vannak olyan esetek, amikor választanod kell Shu fizikai és lelki épsége között. Mindig akadnak olyan esetek, amikor döntés előtt áll az ember... Vagy a sárkány. Ez ellen nem tudunk tenni. Viszont azt elhiszem, legalább is úgy gondolom, hogy találni fogsz erre egy megoldást. Vagy valami hasonlót. - mondtam a sárkánynak. Azt pedig inkább nem mondtam el, hogy szerintem mi lenne az a módszer, amivel egyszerre védheti Shu-t lelkileg is és fizikailag is. Ebbe a gondolatba még belegondolni is rossz. Brrr.
- A kegyes hazugságot nem pont rátok értettem, csak általánosságban. Sokszor történik olyan, hogy valaki hazudik másnak, hogy vagy magát, vagy az illetőt, vagy pedig egy harmadik személyt mentsen. - magyaráztam Timidus-nak. Viszont az utolsó mondatai elgondolkodtattak. Ha még Shu-nek sem árul el mindent, akkor vajon nekem mennyit árul el abból amit tud? Persze nem mintha nagyon kíváncsi lennék rá, sőt, addig örülök, amíg a sötét részletekből kihagynak engem. Csak... Ez azért mégiscsak elgondolkodtató...
Timidus rövid összegzése egy kicsit rosszulesett. Azt reméltem, hogy most, hogy én is meséltem magamról, ő is meg fog osztani valamennyit a múltjából. De aztán rájöttem, hogy Timidus nem ember, így nem várhatom el tőle ezt a valamit valamiért rendszert. Neutral

Gondolom nekem kéne megkérdeznem, azonban én nem vagyok olyan, aki turkál mások múltjába. Főleg, hogy nem rég Shu-nek is rossz pillanatokat szereztem ezzel...
Amikor viszont megemlíti, hogy megkeresi a Sayonara tagjait, meglepődöm. Mit szeretne velük tenni? O_o Azt ne mondja, hogy az Ellenállásba akarja őket beszervezni... Mert én nem olyannak gondolom őket, akik csak úgy segítenének másoknak... Hacsak nem ők fognak vele jobban járni. Rolling Eyes

A Tenka nevet pedig most hallottam először. Talán majd a Besúgótól kérek infókat. És el is érkezett, az a téma, amit reméltem, hogy Timidus nem fog feszegetni. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy a céh nem tartozik az Ellenállásra, másrészt pedig azért, mert vajmi keveset tudok a céhügyekről. >.>
- Sajnálom Timidus, ebben nem tudok segíteni. Abban biztos vagyok, hogy Mirika bízik bennem, de szerintem nem annyira, hogy ilyen bennfentes információkat megosszon velem. - és ezt meg is értem. Én sem osztanám meg a céhem ügyeit egyből, minden új taggal. Előbb bizonyítsanak nekem, hogy igenis elkötelezettek a céh iránt. - Mirika pontozásáról pedig elég keveset tudok. Még nem nagyon láttam harcolni, amikor láttam is, akkor pedig eléggé kicsi szintű mobok ellen harcoltunk, így nem igazán használta a képességeit sem. - magyarázom, ugyancsak Timidus-nak. A céhben még újonc vagyok, így igazán még kiismerni sem ismertem magamat. De talán, ha ugyanezt megkérdezné majd félév múlva, akkor már tudnék válaszolni. Szerintem.
- Nos, ennyi, vagy van még kérdésed? Surprised

- kérdeztem Timidustól. Már igencsak érdekelt, hogy merre lehet el Shu. Remélem, hogy nem esett baja. Á, de biztos nem, akkor Timidus biztos, hogy azonnal tudná. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy még mire lehet kíváncsi Timidus, amire még nem adtam választ.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 17:59

-A mondataidnak nincs értelme. Egyik szavad üti a másikat Atoru, fogalmazz kérlek pontosabban. Egyszer azt mondod, hogy mindig vannak olyan esetek, amikor dönteni kell, máskor pedig azt, hogy én megtalálhatom a lehetséges megoldást. Ha megtalálhatom, akkor meg is fogom, és akkor a mindig szó használata nem helyes, mert onnantól kezdve nem lesz szükség arra, hogy válasszak, Shu száz százalékig jól fogja magát érezni mind testileg, mind szellemileg. Azt pedig tudd, hogy amennyiben egy hazugsággal megvédhetem Shut egy veszélytől, akkor én is képes leszek arra, hogy hazudjak. Jelenleg Shu kérése fontos, mivel nem veszélyezteti az életét, de rosszul esne neki, ha hazudnék, így nem tehetem meg, azonban az élete mindennél fontosabb. Bármilyen a létezésem kezdete óta tanult törvényt felülír.
A Mirikáról és céhről való válasz nem is volt más, mint amire a sárkány számított.
-Ez a mi előnyünk Atoru. A legnagyobb előny. Az emberek, a frontharcosok nem képesek bízni egymásban, nem képesek szövetségesként viselkedni egymással. A mi csapatunk Shuval azért eredményes, mert mindent tudunk a másikról, ami az életben maradáshoz és eredményes együttműködéshez kell így folyamatosan korrigálhatjuk egymás hibáit. Erre a frontharcosok sohasem lesznek képesek. Mirika a céhvezér, neki elvileg ugyanaz lenne a feladata veletek, céhtagokkal, mint nekem az idomárral. Csapatként működni, és törekedni arra, hogy mindannyian minél tovább képesek legyetek túlélni, a fejlődésetek pedig a lehető leggyorsabb legyen. Azzal, hogy nem tudtok egymásról mindent, nem tudtok száz százalékosan teljesíteni, így minden egyes küldetésen ahova együtt mentek, fennáll a veszélye, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy nem élitek túl. Mirika ezt tudja, azonban önzősége miatt megtartja magának a titkait. Nem csapatként működtök, hanem egyének csoportjaként, és ezért vagytok eredménytelenek. Ezt tanuld meg, Atoru.
A sárkány füttyent egyet, mire Shu sípjával visszafütyül, hogy hallotta.
-Nemsokára indulunk. Van még kérdésed?

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 18:34

Nagy levegőt veszek, és kifújom. Ezután belekezdek a mondandómba.
- Timidus, a mondandóm nem üti egymást. Az egyik kijelentés volt, a másik csak feltételezés. A kijelentés addig igaz, amíg a feltételezés nem teljesül. Ha pedig teljesül a feltételezés, akkor már állításról beszélünk. Így nem üthetik egymást, mert ugyanabban az időpontban fogják érvényüket veszteni, egyik, mint állítás, másik, mint feltételezés. - magyarázom Timidusnak. Igaz, ez csak értelmezési különbség, de akkor is, szerintem így a helyes. Razz

- Tehát a fizikai védelmet fontosabbnak tartod. Én is így tenném. Hiszen a lelki sebek nem biztos, hogy olyan mélyek lesznek, mint a fizikaiak. - és már megint csak feltételezés. x3 De ami igaz, az igaz. Általában a testet kell előtérbe helyezni, hiszen az hordozza a lelket. Lehet, hogy a lélek egy igen érzékeny dolog, de ha nem lesz test, odavesz a lélek is. >.> Az pedig érdekes, hogy Timidus úgy fogalmazott, hogy tanult törvények. Nem szabályok, esetleg adott tanácsok, hanem törvények. Habár ez érthető, hiszen a törvények olyan dolgok, amiket be kell tartani. A szabályok még áthághatóak, vagy van rajtuk kiskapu. A törvényeken - jobb esetben - nincs. Tehát ilyen a racionális gondolkodás. Érdekes.
Amit viszont Timidus mondott, az kissé, sőt, talán nagyon megbántott. Az, hogy csak egyének csoportjaként tevékenykedünk, enyhe túlzás. Még nekünk, embereknek is szoktak lenni jó pillanataink, amikor igenis van összhang köztünk és összetartás. Csak ez ugye ritka, mint a fehér holló. >.>
DE, valamilyen szinten igaza van. Nem tudunk olyan jól együttműködni, mint ő és Shu. Viszont ennek van is egy oka.
- Ahogy te is tudhatod Shu, mi, emberek, különbözünk egymástól. És vannak olyanok, akik nem szeretik elmondani a titkaikat, még a legjobb barátjuknak sem. Általában mindenkinek van rejtegetnivalója, mint ahogyan kiderült, neked is, Timidus. És ezeket a dolgokat általában nem hiába rejtegetik az emberek. És persze van másik véglet is, akik inkább nem ártják magukat bele a mások dolgába, és titkaiba, mert vagy úgy érzik, hogy semmi közük hozzá, vagy pedig egyszerűen nem szeretik beleártani magukat mások ügyeibe. Tehát amíg különbözőek leszünk, addig feltehetően nem is fogjuk elérni a száz százalékos bizalmat és ismeretséget egymás iránt. - persze ott volt az a "feltehetően", mert mindig van egy kicsi százalék esély az ellenkezőjére.
Majd Timidus megkérdezi, hogy van-e kérdésem. Egy kicsit elgondolkodom, de végül így szólok.
- Nem, most nincs. - mondom, és feltápászkodom a földről, hogy nyújtózzak egy kicsit. Egy kissé elgémberedtem ülés közben. - Shu merre van? Surprised

- kérdezem meg végül Timidustól. Hiszen már elég régóta távol van. Neutral

Habár ekkora szinten nem sok baja eshet, ami megnyugtató. Számomra, legalábbis.

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 18:53

-Azt mondtad, akadnak, nem pedig azt, hogy akadhatnak. Fontos különbség, mert az egyik valóban feltételezés, a másik pedig kijelentés. Azt is mondtad, hogy úgy gondolod, hogy találni fogok megoldást. Én biztos vagyok benne, hiszen másképpen nem teljesíthetném száz százalékosan a feladatomat, aminek semmi értelme nem lenne. Tehát bár te csak hiszel benne, én ebben is biztos vagyok, mindössze az ennek az eléréséhez szükséges idő a kérdéses. Akkor pedig, ha azt hiszed, hogy én és Shu ne különböznénk egymástól, nagyot tévedsz. Rengeteg mindenben különbözünk, azonban pont emiatt ki is egészítjük egymást, és emiatt vagyunk jó csapat. Jobb, mint bármelyik céh, ahol emberek vannak. A szavaimra pedig megint csak felületesen figyelsz, pedig nem véletlenül mondom azt, amit. Mindent tudunk a másikról, ami az életben maradáshoz és eredményes együttműködéshez kell. Ha az életben maradáshoz, vagy Shu sérülésének elkerüléséhez az kell, hogy valamiről ne tudjon, akkor azt elhallgatom. A titkok is mindvégig az ő védelmét szolgálják, ti azonban olyan dolgokat hallgattok el, amik fontosak lennének ahhoz, hogy életben maradjatok, és elhallgatásukkal hátráltatjátok a csapatotok előrejutását, és veszélyeztetitek csapattársaitok életét, ami elvileg célotokkal ellentétes. Természetesen mint mondtam, ez nekünk, akik nem akarnak kijutni csak haszon, hiszen emiatt a frontharcosok egy idő után vagy felmorzsolódnak, mert olyan ellentétek fognak kialakulni, amelyet emberi mivoltuk miatt képtelenek lesznek megoldani, vagy pedig megerősödnek, ez azonban csak egy vezető réteg előretörésével lehetséges. Amíg mindenki azt tehet, amit akar, nem fog működni. Nem kedvezhetnek mindig mindenkinek, ezt egyszer talán majd ők is belátják. Ha pedig belátják, és elindulnak majd egy eredményesebb úton, akkor kell lépnünk nekünk is. Addig felesleges túlzottan közbeavatkoznunk, hátráltatják eléggé önmagukat. Shu pedig arra van.
Mutat egy irányba, amerről látod is már, a kislány közeledő alakját, aki nemsokára mellétek is ér.
-Végeztünk Shu. Késő van, indulnunk kell.
-Izé… kibeszélgettétek magatokat?
-Mindent megtárgyaltunk, amit Atorunak jelenleg tudnia kell.
-Akkor… köszönöm szépen a csodás napot Atoru! Nagyon hálás vagyok neked!
Hajol meg a lány, majd a sárkány is.
-Nincs kedved visszakísérni minket? Sokkal szebb úgy, mint teleportálni…

by **Atoru** Pént. Okt. 31 2014, 19:28

Még egy nagy levegő, újabb neki futás. >.<
- Félreértetted. Az tény, állítás volt, hogy vannak ilyen esetek. De az csak feltételezés, hogy találni fogsz rá egy módot. Hiszen mindig van egy kis hibaszázaléki lehetőség, még ha ezrednyi, akkor is. No de akkor... Az az állítás, hogy vannak ilyen esetek, csak addig érvényes, amíg a feltételezés, hogy találsz rá módot, be nem teljesül, és állítássá nem válik. Így a kezdő állítás elveszti hírértékét, mert nem igaz, a feltételezés pedig nem lesz feltételezés, mert állítás, azaz tény lesz. És igen, tudom, hogy te úgy gondolod, hogy biztosan találni fogsz. De én, személy szerint szeretek mindig számolni azzal is, hogy nem sikerül, ez az a bizonyos hibaszázalék, amiről beszéltem. És ezzel nem rontom a motivációm, sőt, próbálom a hibaszázalékot kicsinyíteni, ameddig csak lehet. Viszont igazad van, az előbb nem gondoltam át teljesen a szavaidat. Túl bonyolítottam, és az életben maradás helyett, már egyből minden apróságot is figyelembe vettem. Ezért elnézést kérek. Te viszont általánosítasz, és nem úgy mondod, mintha a legtöbb emberről beszélnél, hanem magáról, az emberiségről. Pedig mindig vannak kivételek, mint ahogyan én is, aki elmondja, amit tud a társainak, akár kérés nélkül is.
A két végletben egyetértek, vagy széthullanak, vagy pedig a csúcsra törnek. Számunkra az előbbi lenne a kényelmesebb megoldás, igaz? Mégis, úgy érzem, hogy a második fog beteljesülni... - mondom, miközben révetegen a felhők közé bámulok. A frontharcosok eddig lassan vitték végig a boss-okat, és ez a tempó csak lassulni fog, ahogyan haladnak. De nem hinném, hogy feladják. Ha a mostani frontosok el is hullnak, lesznek mások, akik megpróbálják. Talán egyedül is, nem tudom. Amikor valaki nagyon elkeseredett, akkor bármire képes.
Shu is nem sokára felbukkan a láthatáron - na jó, igazából már egész közel van, csak én nem figyeltem arrafelé. >.> - és ide is ér hozzánk.
- Ugyan- ugyan, én köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívásomat. Még ha néhány dolog nem is úgy sikerült, mint ahogyan terveztük. - gondolok itt arra, hogy nem reggeliztek, vagy amikor kiderült, hogy amiből megkínáltak, az igazából macskakaja volt. ._. De ennek ellenére, élveztem ezt a napot.
Shukaku kérdésére pedig csak mosolygok.
- Ó, tehát ti is jöttök? Ez remek! Alapból úgy terveztem, hogy visszasétálok, mert szeretek sétálgatni egyedül, de ha ti is jöttök, az úgy még jobb! Very Happy

- mondtam vidáman, és tényleg örültem, hogy velem tartanak. Habár én minden bizonnyal csendes leszek, de sebaj! >.<
A visszafelé úton átgondoltam sok mindent. Még ha harcok előtt néha tényleg el is szoktam mondani, hogy milyen képességem van, a többiekét így sem tudom. Talán majd ha legközelebb valamilyen harcba csöppenek, akkor megpróbálhatnám. Talán egy kazamatában, vagy máshol. Nem tudom. De egy próbát megér. Ahogy az is, hogy jobban megismerjem a társaimat. Mert ebben is igaza van Timidus-nak, hogy nem nagy az összetartás. Még akkor is, ha vannak olyan emberek, akik összetartanának, csak vannak olyanok, akik széthúzzák a csapatot. Nem tudom, hogy mi szokott lenni boss-on, de gondolom ott is hasonló a probléma. Hm... Erről beszélnem kéne az ismerőseimmel.
Közben pedig meg is érkeztünk a teleporig.
- Oh, már itt is vagyunk? Sajnálom Shu, úgy látszik, hogy egy kicsit eltöprengtem. - mondtam szégyellve. - Nos, mindenesetre köszönöm, hogy velem tartottatok a vadászatra, Shu, Timidus! - biccentek mindkettőjük felé, majd elindulok a kapu felé. - Még egyszer, nagyon köszönöm! - mondom, mielőtt el is tűnnék, és csak kék pixeldarabkák maradnának utánam.

/Nagyon köszönöm a játékot! ^^/

by **Joey Chrome** Kedd Dec. 30 2014, 15:23

//Shukaku szafari//

Az egész banda úgy döntött, hogy elmegy egy hétig sátorozni a kilencedik szinten lévő Arany Legelőkre, kikapcsolódás végett. Most éppen a cuccokat listázom Eiji-vel és George-al.
- Sátrak?
- Megvannak, három darab két személyes.
- Takarók, párnák?
- Megvannak.
- Kempingezéshez szükséges dolgok?
- Megvannak.
- Vadászathoz szükséges dolgok?
- Megvannak.
- Védelmi eszközök Darkness végett?
- Megvannak. - itt Eiji úgy döntött, vicceskedik:
- Gumióvszerek George-éknak? Razz

- Eiji!
- Megvannak. - itt George lenyomott egy facepalm-ot zavarában, utána én is paprikavörös lettem zavaromban, mikor leesett, hogy mire mondtam választ, miközben Eiji majd megszakadt a röhögéstől. Miután készen voltunk, már mentünk is. Útközben olvasgattam az Aincrad-i hírlapot, vagy mi a rák a neve, s láttam, hogy sok új vadat lehet már fogni szafarizáskor, köztük két legendás állatot is. Wow ember, Eiji tuti majd el akarja kapni mindkettőt! Mostanába rászokott a vadászatra, bár mondjuk érthető, hisz az állandó küldetésezés és farmolás már kezdett unalmas lenni, Eiji meg nem az a fajta, aki kertészkedik, főzőcskézik vagy bűvészkedik. Én a vadászatot és a halászatot gyakorlom, kevés sikerrel. De legalább haladok, az a lényeg! Razz

- Megjöttünk! - kiáltotta hirtelen Grifi. Nosza, egy pihenőhely a mező szélén! Tökéletes! Very Happy

csaj sajna este lett, mert miattam sikerült eltévednünk, így csak annyi dolgunk volt, hogy felállítsuk a sátrat, meg a riasztó berendezést, ami abból állt, hogy kötelekte raktunk minden zajkeltő edényt, hogy ha Darkness jönne kinyírni, akkor meghalljuk időben, s alvás! Reggel 6-ra arra ébredtem Ichi-vel, akivel egy sátorban voltam, hogy Grifi kétségbe esve kiáltja Eiji nevét, ugyanis volt Eiji, nincs Eiji. Eltűnt.
- Nem tudta megvárni, hogy mi is felébredjünk? - morogtam álmosan, mert tuti, hogy vadászni ment.

by **Shukaku** Kedd Dec. 30 2014, 20:03

Aincrad, kilencedik szint, Arany legelők, reggel öt óra hét perc. Az égen elszórtan úszkálnak bárányfelhők, melyek mögül bágyadt fénnyel világít a Hold. A hőmérséklet már jócskán a negatív tartományban mozog, néhány helyen hófoltokat is látni a mező elfagyott, haldokló füvén. Tél van. Timidus szokásos felderítő útján jár, igyekszik az égből felkutatni az állatkákat, amelyeket ő is Shu elkaphat. Tulajdonképpen azonban jelenleg csak egyetlen állatkát keres, azt a bizonyos csodaszarvast. Egy rendkívül fontos teljesítmény eléréséhez szükséges a megfogása… nem mintha Shu számára ne lenne minden teljesítmény, amiért gyönyörűséges jelvényeket kap Kayaba Bácsitól, rendkívül fontos. Nem mintha nagyon szerette volna a Pokémon című rajzfilmet, hiszen az az állatkínzás, ami ott ment… egyszerűen nem tudta megérteni, hogy a többi gyerek hogyan tudja olyan csillogó szemekkel nézni szegény kis lényecskék szenvedését.
~Sátortábor. Ilyet láttam a tizenkettedik szinten is. Ilyenben éjszakázott Shu és Jun is amikor szafariztak. Veszélyes. Vagy ők veszélyesek, mert bujkálni akarnak, és akkor nem árt őket ellenőrizni, vagy rájuk veszélyesek azok, akik éjszaka levadásszák majd őket. Ezek soha nem hallottak még a Sleep killről? Riasztanom kell Shut, hogy idiótákkal vagyunk körülvéve.~
És a sárkány már röppent is vissza társához, hogy tájékoztassa a fejleményekről. Óvatosan lopakodtak a sátortáborhoz, majd nem messze onnan, letáboroztak ők is, és várták, hogy kik bukkannak elő, természetesen teleport kristállyal a lány kezében, ha esetleg mégis bűnözők, nem pedig olyasvalakik, akikre vigyázni kellene, mert ennyire felelőtlenek voltak. Természetesen a kezdetleges riasztót észrevették, de azt nem tartana semmi időbe hatástalanítani, és máris kirabolhatnák, vagy rosszabb esetben megölhetnék a bent szunyókálókat. Szóval Shu és Timidus inkább úgy döntött, őrizi szegény vándorok álmát…

by **Joey Chrome** Csüt. Jan. 01 2015, 12:58

//Grifi, Ichiro, Eiji, George, Rebecca//

Grifi szinte azonnal kirohant a sátorból, mikor látta, hogy Eiji sehol.
- Eiji! Merre vagy?! Eiji!
- Ember, írj inkább neki, vagy nézd meg a térképen... - morogtam, amikor kijöttem.
- Ja tényleg, kösz... - én is megnéztem a térképen, mivel Eiji a barátlistámon volt. Óh bingó, valamit kerget, mert össze vissza rohangál az őt jelző pötty a térképen. Várjunk, miért felénk tart? O.o
- VIGYÁZAT! - nem értettem, miért ugrott el Grifi, amíg el nem gázolt a szarvas, utána meg Eiji.
- GYERE VISSZA! - kiáltotta utána, s rohant tovább utána.
- Úristen Joey, jól vagy?!
- Nyugi, nem fáj. X.X - nyögtem ki, miközben felálltam. - Meg már hozzászoktam, hogy eltaposnak. X.X
- Mi történt? - jött ki a sátrából George és Rebecca.
- Eiji szarvast kerget. X.X Meg is tapostak. X.X
- Annyit megtehetett volna, hogy megvár minket. Megyek megkeresem Eijit, hogy ne maradjon le a reggeliről.
- Ööhm...
- Darkness, tudom. Ne aggódj, vigyázni fogok magamra. - majd elővette a Chakram-ját, s úgy indult útnak. Mi, többiek, nekiláttunk a tábortüzet megcsinálni. Úgy kb 15 perc alatt meg is volt, már csak meg kellett gyújtani, s a gyújtóeszköz nálam volt. Vagyis nálam kellene lennie, de nem találom.
- Joey, meg van már?
- Egy pillanat! - 5 perc múlva:
- Joey?
- Öööö... Azt hiszem otthon maradt... - facepalm minden jelenlevőtől. Még Rebeccától is. Oops.
- Ne aggódjatok, tudok egy két tűzcsiholási trükköt. Először is keressünk két követ, s azzal megpróbáljuk.
- Az biztos beválik? - még mielőtt Grifi mondott volna bármit is, úgy názett, mintha látna valamit. Majd egy számunkra ismeretlen táborra mutatott
- Nem akarlak titeket megijeszteni, de úgy emlékszem, hogy az tegnap nem volt itt! - mi is odanéztünk, s hamarosan láttuk is a tábor tulajdonát. Dikk, ez Shukaku és Timidus! Ezek követnek minket, vagy mi a rák?! O.O

by **Shukaku** Csüt. Jan. 01 2015, 13:32

Ahogy a rengeteg kezdő játékos kivágtázott a sátorból, és amilyen fejetlenséget okoztak azzal, hogy még egy egyszerű szarvasvadászatot sem tudtak rendesen lebonyolítani, Timidus azonnal tudta, hogy kikkel hozta össze a sors. Nem volt hallgatózása, és felismerni sem ismerte fel mindegyiket, de akiket felismert, azok is bőven elegek voltak ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, helyesen döntött, amikor maradásra szólította fel a társát. Nemhogy a vörösöktől nem tudták megvédeni magukat, de úgy tűnt, még egy szarvas is képes megtámadni, majd bevenni az erődjüket, és emellett még le is dönteni a lábáról az egyik fiút. Na ha történetesen ez a szarvas mondjuk Darkness lett volna, Kinézet kristállyal álcázva magát, akkor most Joey halott lenne. Timidus persze tudta, hogy nem a bérgyilkossal van dolguk, de arról már egyáltalán nem volt meggyőződve, hogy ezt a csapat is tudta-e. Arról nem is beszélve, hogy Suzuménak már kristály sem kellett volna ahhoz, hogy állat alakban férkőzzék közéjük, na meg persze az íjásznak egyik sem lett volna ellenfél. Nagy szerencséjük volt, hogy a sárkány szemmel tartotta őket, őrizte az álmukat. Persze őrizhette volna az elkószáló Eijit is, ám őt éppenséggel nem őrizte. Shu is, és Joey is csak arról beszélt, hogy Darkness a lovagot akarja megölni, szóval ha ez az ismeretlen és lényegtelen valaki megöleti magát, az nem Timidus dolga. Önmaguktól nem védheti meg az embereket. Az is nyilvánvaló volt, hogy úgy jöttek szafarizni, hogy egyiküknek sem volt kimaxolva a vadászat jártasságuk, hiszen akkor nem bajlódnának tűzcsiholással. Nem igazán foglalkoztatta sem a petet, sem a lányt, hogy észrevették őket, igazából Shu csak a ricsajra nézett fel a könyvéből, Timidus volt az, aki végig figyelte a csapatot, ám egyelőre nem akart közbeavatkozni, ahogy Shu sem.

by **Joey Chrome** Pént. Jan. 02 2015, 16:59

//a kisebb betűs részek suttogások, úgyhogy ha nincs hallgatózás Timidusnál, nem hallod Razz

Ja meg innentől velem csak Rebecca lesz//

Na jó, Timidussal eleve valami nem volt stimmel, legalábbis azt éreztem, de most már a hideg ráz tőle! El hiszem, hogy el akarja kapni Darkbrain-t, de nem engem kéne követnie akkor! O.O Miközben én meg Grifi farkasszemet játszottunk a pettel, hallotuk, hogy valaki kardot húz elő. Ijedten fordultunk meg, mert azt hittük, támadó, de láttuk, hogy George volt az aki a földbe szúrta a kardját, hogy rövidebb időbe teljen kézbe kapnia.
- Mit csi-- - George rám pisszegett, hogy ne hangoskodjak. Így megint elkezdtem, de hallkabban:
- Mit csinálsz??
- Felkészülök a legrosszabbra.
- Most komolyan azt hiszed, hogy Timidus nekünk fog ugrani??
- Nem kizárt.
- Ember, hisz velünk van! El akarja kapni Darkness-t!
- Honnan veszed, hogy nem-e megkereste közben, s elbeszélgetett vele? - mondani akartam, de aztán b***meg. Erre nem is gondoltam. Hisz Darkness indikátora zöldebb, mint az éretlen paradicsom, így konkrétan megkereshette Timidus-t, s bemesélhette neki, hogy hazugság, amit mondtuk róla, s mi akarjuk megöletni! S ha Timidus elhitte, akkor nekünk hugyoztak! O_O
- Megjöttünk. - ijedtemben nagyot sikítottam, mikor Ichiro hirtelen megszólalt, mert közben megtalálta Eiji-t, s visszahozta.
- Hey, mi ez a be**sás?
- Hallkabban! - szól Eiji-re is George. - Figyelnek minket. - s mutatta is a Tollas sárkányt az ujjával neki.
- Odamenjek?
- Ne, nem tudni, hogy a társa meg ő nem-e egyedül vannak. - mindannyian tudtuk, hogy Eiji azért menne oda, hogy lepofozza szegényt. Közben Rebecca el is készítette a reggelit, s annak falatozása közben, mivel George nálunk a legidősebb, ő játszotta a tervezőt.
- Egy irányban megyünk, megjegyzünk egy pontot, amit nem lehet eltéveszteni, s onnan indulunk több fele. Amennyiben látja valamelyikünk Darkness-t, jelez a többieknek, s lehetőség szerint megpróbál lelépni onnan egy biztonságos helyre, s ott megvárni, míg nem érkezik oda valaki. Joey és Rebecca marad itt, hogy ki ne rabolják a tábort.
- Hát de miért pont én??? - kérdeztem kiakadva.
- Mert a pet veled beszélgetett, így benned jobban megbízik, mint bennünk, Rebecca meg azért, mert a rúnája azonnal jelez, ha vörös van a közelben, így időben tud jelezni innen, mivel te mire észrevennéd, meghalnál.
- Haha, de vicces. >.> - így nézhettem, ahogy a fiúk elmennek, én meg itt maradtam Rebecca-val. Unatkoztam, így hát:
- Szia Timidus, hogy vagytok Shukaku-val?
- Joey!
- Mi van?

by Ajánlott tartalom