Arany legelők visszacsinálós küldetés

Hülye gyerek nem normális, úgyhogy az eszkimó elé ugrok.
- Nem bakker, mert ő adja a küldetést, s tuti, hogy az lesz, hogy ha automata fail lesz, mert megölöd a küldetésadót, akkor majd te leszel az, aki hisztizik, hogy mi k****k el! Arra persze nem gondoltál, hogy a minibossra kéne tartalékolnod az erődet és az életed, mert az lehet sokkal több és jobb cuccot dob, mint az összes eszkimó, akit te ész nélkül leölnél. - látszik a kis köcsögön, hogy képes lenne minket is megölni, mert nem azt tesszük, amit ő akar. Chan is hiába akarja végighallgatni, ez azt képzeli, hogy ő mindenben jobb és ügyesebb, mi meg az életképtelen lúzerek.
- S nincs olyan, hogy fele a tiéd, ugyanis a rendszer egyenlő arányba osztja el küldetés esetén. Ha nem tetszik, lehet hazamenni, nekünk nincs arra szükség, hogy egy ember miatt egy szint örökre tönkremenjen. - persze tartom a pajzsomat magam elé, mert érzem, hogy támadni fog, mert ez is úgy üvölt róla, mint a nénike, mikor ellopják a táskáját.
- Chan, ezt nem lehet végighallgatni, inkább tégy valamit, hogy ne bukjuk el ez miatt a küldetést! - mondtam neki, hátha megint azzal akarna jönni, hogy hallgassuk végig, de közben jeleztem az eszkimónak, hogy fusson amíg lehet. Mert nekem tényleg nincs arra szükségem, hogy fail-t kapjunk hárman, mert ez a nyomorult azt hiszi, hogy csak mert vörös, azt tehet, amit akar. Akkor persze majd biztos sírni fog, ha egy nála erősebb akarja majd a hülye páncélja miatt megölni, amit tuti úgy lopott el valakitől, akit persze megölt.

//megpróbálom kivédeni a támadást, burkom van (2 db, de ha rám is vonatkozott a koboldos, akkor 3)//

-"Túl sok a lány, kevés a fiú" - ebben az esetben is rögvest nekiállnál nőket gyilkolászni? Ezen kívül miért egy ilyen megoldás miatt mondana ilyesmit, mikor ő maga is eszkimó? Véleményem szerint nem sok logika szorult ebbe az állításodba. Nekem hihetsz, nem egy puzzle-t fejtettem már meg Silent Hillben és társaiban -mosolygok rá csípőre tett kézzel. Persze Aincradot nem igazán lehet Silent Hill-hez hasonlítani, elvégre a két játék típusa merőben különböző, de most Joey-nak adok igazat. Ez egy MMO, úgy kell gondolkodnunk, mint egy átlagos MMO-játékban. Tény, hogy a játékkészítők itt elég félreérthetően kezdték meg a küldetést az eszkimó első mondatával kapcsolatban, de szerintem csak a legbetegebb elmék ugranának neki rögtön, hogy "akkordögöljé'meg". Az első benyomásom a fiúról a jelek szerint igencsak téves volt.
-Joey, te maradj hátul és csendben, kérlek. Majd én elintézem. Elhiheted, végig lehet hallgatni -állok a szőke lovag és a vörös játékos közé, Álommal az oldalamon, aki már nem fújtat, de továbbra is készenlétben áll. Talán csak az önbizalmam ugrott fel hirtelen a szokásos határ fölé, talán a megérzésemnek van tényleg igaza, de úgy érzem, semmi félnivalóm nem lenne, ha a srác esetleg nekem ugrana. Az előny egyébként is még az én oldalamon van, hiszen...
-Szerintem jó lenne a kesztyűd is felvenned, különben hamarosan kiesel a szintről. -mutatok a kezére, ami még mindig elég csupaszon ácsorog és a rendszer jelezgeti is a sebzés hatását még számunkra is. -És nem éri meg a próbát számunkra. Ha meg akarod ölni, akkor előbb vázoljuk fel a sorrendet. Én voltam itt először, és én a normális rendszerben szeretném végigvinni a küldetést. Felveszem az eszkimótól Joey-val a feladatot, elvégezzük, utána felőlem annyit nyírhatsz ki a lootért, amennyit szeretnél. Aztán megláthatjuk, melyikünk járt jobban. Rendben?
Talán egy ilyen kecske-káposzta helyzetben is elfogadja, hogy először türelmesen várnia kéne a mi sorunkra. Elvégre tényleg én voltam itt előbb, a hidegben, Joey meg a klántársam, nem fogom veszni hagyni

- Az inkább kussoljon, aki azzal menőzik, hogy kisebbeket bánt, mert azt hiszi attól kemény! Hány éves vagy agyilag, 9, hogy ezzel a "a menzán is beelőzöm a dedósokat" dumával jössz, hogy te többet kapjál, amit úgysem fogsz? S nem bújtam Chan mögé, ő állt be közénk, jobb ha vennél szemüveget! S nem te mondod meg, mit csinál a másik, mert látszik rajtad, hogy azért vagy csak kemény, mert nem vertek még úgy szájba, hogy csokorba szedd a villanyoszlopokat, hogy felköszöntsd vele a trafóházat! - mondom én, hogy ez a csávó nem normális, mert még neki áll feljebb! Ja meg hogy szerinte nincs is tönkretéve a szint. Ja, csak mindjárt halálra fog fagyni, bár lehet nem is lenne akkora gond, amilyen köcsög, meg annyira vak, hogy nem látja.
- Óóóh, már fenyegetőzöl is, hogy vagy mi ölünk meg, vagy te minket? Bocs, de én nem vagyok veled ellentétben szicópata, vagy mi az, mert a lány sem, akivel nem kéne úgy beszélned, mintha a k****d lenne! Ja és ne gyere majd az önsajnáltatással, ha azzal akarsz majd próbálkozni, mert az meg a lúzerek trükkje. - honnan sejtem, hogy majd ilyennel jön elő? Látszik a pofáján. Meg emlékeztet egy csávóra a valóvilágól, aki ugyanígy viselkedett, csak mert volt pénze, aztán persze hápogott, mikor az arcoskodásából az lett, hogy valaki szépen kirabolta a családját, amíg nyaraltak! Mindent elvitt a házból, ami mozdítható volt, még a falból is kiszedte a csöveket. XD Igaz, hogy a hülye gyerek egy hétig volt távol, de azért a betörőtől így is szép teljesítmény volt, az egész vagyonuk ráment csak a ház javítására. De egyet nem értek: Az Eszkimó látja, hogy bajban van, akkor miért nem fut el? Remélem Chan kitalál valamit, hogy a csávónak elmenjen a kedve, s inkább ránk hallgat, vagy hazatakarodik.

//na jó, asszem megvan három napi posztom XD

- Mert ha megtanulná gondolkodni is, s nem lenézni egy lányt, mert okosabb, mint te, akkor rájöhetnél, hogy a küldetés után több cuccot kapnál, minthogy elcseszd egyből a küldetést kevesebbért. - tuti azt képzeli, hogy neki topmodell csaja lesz. Ja, majd 60 éves korában, hogy ki legyen nyírva a pénzéért.
~ Hülye bunkó, hogy dögölné meg! ~ gondoltam ezt még magamban, mikor még kijelentette, hogy ő az érett. Na persze, akkor nem állt volna neki arcoskodni, meg úgy beszélni egy lánnyal, mintha egy közönséges ringyó lenne. A küldetés után azt csinál amit akar, de ne tegye tönkre más kárára is a küldetést az öntelt kis s***e miatt. -.- s rohant is előre, biztos azt gondolva, hogy minden csak neki jár. Közben suttogok Chan-nak, amit Hikaru nem hallhat, hacsak nincs Hallgatózás jártassága:
- Te, mi lenne, ha megjelenne a boss, hagynánk, hogy megölje? Mindenki jobban járna enélkül a köcsög paraszt nélkül. Hisz láttad, veled is hogy beszélt a p***fej! - tudom, nem szép dolog mások halálát kívánni, de ezen már csak a halál segítene, na meg másokon is. Hiszen ki tudja, a cuccait is nem-e egy nála gyengébbtől lopta-e el, miután megölte. Közben néha körbe-körbe néztem, hátha látok valamit, ami ránk akarna támadni, bár fogadjunk, hogy még a jegesmacik is csak fagyállóval tudnának menni ebben a k***a nagy hidegben. Mintha az Északi-sarkon lennék, csak éppenséggel nem ott vagyunk. Ha sokáig megyünk eredménytelenül, megkérdezem a többieket:
- Láttok ti bármit is? Eszkimót, fókát, miniboss-t? - én konkrétan semmit, mert nem vettem sajna látást.

-Esetleg "kisanyám". Tudom, hogy nem látszik rajtam, de nőnemű vagyok :3 -mosolygok rá. -Köszönöm a megértésed. Sietünk, hogy minél kevesebbet kelljen várnod. És elhiheted, én sem döglenék meg egy NPC kedvéért, létezik olyan, hogy Hazatérés Kristály :3
A megjegyzését, miszerint "ő az okosabb", el is engedem a fülem mellett. Az okosság azokra az emberekre jellemző, akik megadják a másik felé legalább a minimum tiszteletet, de kardforgató társunk nem igazán mutatott erre való hajlamot. Túlságosan is törtető, túl magabiztos, kezdek félni attól, hogy ha megtudom a nevét, egy nap kihúzva fogom látni a kastély hatalmas kőtábláján...
De arra nincs jogom, hogy megtanítsam óvatosabban játszani, és valószínűleg soha nem is lesz. Nem a legegyszerűbb eset, már ami a bizalomhoz való férkőzést illeti, és ahogy Kurokoto-val sem sikerült bármit is tennem régi énemmel, úgy az újnak is túl nagy falat lenne egy, még nála is sokkal nehezebb személyiség.
Mert Kurokoto legalább lánynak tekintett, és egész egyszerűen lecafkázott, de az erőmet nem vette figyelmen kívül. Ez a srác viszont nagyon könnyen botolhat egy nála erősebbe, aki aztán úgy elveri, hogy otthagyja a fogát...
A viselkedése ellenére nagyon sajnálom szegényt.
Joey-t csak egy kézintéssel próbálom lecsitítani, de ha végigmondja a mondandóját, hagyom, nem fogok rá haragudni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kimondja a véleményét, ha akarja. Hikaru végül előresiet, ezzel bizonyítva számomra, hogy nem képes felszerelés láttán megállapítani valaki szintjét, én pedig hagyom, had menjen a maga útján. Maradok Joey közvetlen közelében, mikor suttogni kezd, még közelebb is hajolok, majd megcsóválom a fejem.
-Ilyen eszedbe se jusson, kérlek. Ő is ember, ha ilyen, akkor ilyen, biztos van rá oka. -mosolygok és megdörgölöm a szőkeség vállát, kicsit talán jobban érzi tőle magát. Megyünk tovább, Álommal a oldalamon, Dust, a főnix pedig Fiatal méretében próbál egyensúlyozni a nagy macska hátán és árasztani a meleget, hogy legalább a körülményekhez képest kicsit jobban érezzük magunkat. Hikaru ugyan túl messze van tőlünk, hogy ebből érezzen valamit, de nem fogok szólni vagy megsértődni, ha mégis közelebb húzódna
Végül, amint hogy Joey megszólal, elérünk egy feltehetőleges célhoz. Egy kis bébifókához, akit a küldetés szerint meg kéne ölni, de erre csak megcsóválom a fejem.
-Nem hiszem, hogy veszélyes, ezen kívül ők vannak kevesebben. -vonok vállat. Dust leszáll Álomról és megolvasztva maga körül a havat Joey közelében marad, míg én Álommal, hacsak Hikaru nem törtet előre, a fókát megkerülve a piros gombhoz igyekszünk.
-Ne aggódj, nem akarlak bántani. Téged semmiképp. -mosolygok a kis mobra. -Csak áthaladunk.
Remélve, hogy Idomár kasztom ad most valami támpontot, óvatosan közelítek a gombhoz, míg Álom a fókát figyeli. Nem támad, csak akkor csap felé karmival, ha az esetleg agresszívitást mutatna felénk. Ha elérek a célomhoz, igyekszek gombot nyomni, remélhetőleg ilyen cukiság leölése nélkül is sikerül :3
Senzankoo is cuki volt, és nem kellett legyőzni, talán ez is hasonló :3

- Csak hogy ő szerinte ő az egyetlen ember. >.> - a dörgölés ugyan jól esett, de ne legyen már ilyen naiv. Aztán ha úgy dönt, megöl minket, mert biztos mi jó cuccot dobunk?! De a mesélő valamit hallot tőlem, de nagyon félre, mert csak egy kis bébifóka jelent meg, aki egy naaagy piros gombra vigyázott. S előugrott a panel, miszerint…
- EZ MOST KOMOLY?! - kérdeztem - meghülyült a Mesélő, mint egyesek! Én nem ölöm le szegényt, ha csak nem változik át valami veszélyessé! - mi ez, valami morális feladatsor?! Chan azonnal indult is cselekedni, mielőtt a pszichopata állat úgy döntene, hogy most mindenkit megöl itt, mert lootot kap. Álom mellé mentem, s legugoltam, hogy én is szemügyre vegyem a kis bundást.
- Szia kis haver. ^^ - ha engedi az aprócska csöppség, megsimogatom a buksiját, közben remélem, hogy nem-e kiderül, hogy egy csúnya szörny kölke, aki képes ölni a kicsinyéért. Egész aranyos, be kell valljam. ^^ Mondjuk durva lenne, ha hirtelen átváltozna valami iszonyat ronda valamivé, mint valamelyik történetbe… melyikben is? Viszont a Mesélő nagyon gonosz, mert a gomb megnyomásával semmi sem történt, csak megjelent megint az ablak, hogy meg kell ölni a minit, majd megnyomni a gombot. Most komolyan ennyire kegyetlen?
- Chan, nem lehet, hogy ez csak trükk? Mi van, ha megöljük, s erre kiírja, hogy buktátok, hülyék vagy ilyesmi? O.o Mert valami oka kell lennie, hogy ennyire ki akar irtani egy ilyen aranyos állatot! Az is lehet, nem is ő a miniboss! - remélem Hikaru is közben megtanult gondolkodni, bár ennek az esélye kereken 0%.

//Jóideje nem jött mesélés, szóval ezt úgy veszem, hogy mehetünk tovább

Edit: Ez esetben vedd úgy, hogy ez a posztom a kövi körre //

-Ha ebben hisz, nem gátolom meg. Idővel mindenki rájön a hibáira. -szomorú mosollyal nyugtázom, hogy még Dust melege sem töri meg a srác akaratát, de ha ő fagyoskodni akar inkább, hát legyen. Még az is lehet, hogy annyira nem fázós típus, mint én. Álom továbbra is közöttünk van, hogy baj esetén időben közbeléphessen nagyobb sebzésű lévén, de nem úgy tűnik, hogy ránk akarna támadni. Talán mégis felismerte, hogy velem szemben nagyobb fába vájná a fogát, mint képzeli.
A panelt is végül leokézom, majd egy sóhajjal félreállok, és ha kell, még Joey grabancát is megragadom és odébb taszigálom, főleg, mikor Hikaru megindul visszafelé. Figyelem a kardját, a mozdulatait, ahogy a fóka felé iramodik, mi pedig igyekszünk minél távolabb kerülni és onnan nézni az eseményeket. Még magamnak is furcsa, milyen szenvtelenül nézem végig a fóka esetleges halálát. Sajnálom, persze, de nekem semmi kedvem nem volt megölni, főleg a tobzoskára emlékezve. Ha el akarja végezni a kardforgató a piszkos munkát, végezze nyugodtan, én maradok Joey csitításánál.
~A gyorsasága azért szép...~ -ásít egyet Álom. ~De azért még látom rendesen :3 Viszont fegyverkezelésben mi vagyunk a jobbak. Nézd már, hogy tartja azt a kardot... látszik, hogy valójában egy kezdő...~
-Ne degradáld... >.>
~Nyugi, az ilyenek, mint ő, úgysem figyelnek rám, meg neki nem is küldöm el ezeket :3~ -rázza le Álom magáról a rá hullott havat majd elkezdi a mancsáról lenyalogatni a pelyheket. Visszhangot nem hallottam, tehát én és Joey voltunk megtisztelve Álom szavaival, Hikaru a jelek szerint nem volt ilyen szerencsés. Így végeredményül a szememet forgatva és sóhajtozva, ha kell, Joey-t visszafogva nézem a kardforgató akcióját.