Arany Legelők

Madárlesen vannak? Eeek, akkor sikerült minden madarat elkergetnie Eiji-nek, meg nekem is. ^^”
- Ja, mi vadászni jöttünk, csak akadt némi probléma. ^^” Bocsi, ha elkergettünk minden madarat, Eiji nem bír magával, ha vadászatról van szó... ^^” - kértem tőle bocsánatot, majd Shu megkérdezte, segítsen-e a tűzgyújtásban.
- Azt megköszönnék, ugyanis rám lett bízva a gyújtóeszköz, és hát elfelejtettem hozni. ^^”
- Fogadni mernék, hogy Eiji perverz vicce miatt. >.>
- Igen. ^^” - Ha Eiji nem szól akkor bele, akkor talán nem lett volna elfelejtve. Rebecca közben elővett egy tál sütit, amiből kínált Shu-nak és Timidusnak is.
- Tessék, vegyetek nyugodtan. ^^ - amíg ez ment, észrevette, hogy egy picike nyulacska jön ki a fűből, s odaugrál hozzám kíváncsiskodni.
- Szia haver. - elővettem az invertory-mból egy répát, s odanyújtottam neki. - Kérsz?^^ - a kis állat megszagolta a répát, majd a mancsaival elvette, s úgy állt neki rágcsálni. Aaaw, a kis édes.^^ nem bírtam megállni, hogy ne vakarjam meg a füle tövét, amit úgy látszik nagyon élvezett répaevés közben. Rebecca is meglátta a jószágot.
- Jaj, de édes kis nyuszi!^^ - a kisnyúl felnézett Rebeccára a répaevésből, majd rágta tovább a répát, amíg el nem fogyott. Ezután összehúzta magát mellettem, s elaludt.
- Heh, aranyos. - jegyzem meg. - Kár, hogy a valóságban simán elszaladna. - de hát ez természetes, mert más ember simán lelőné, s nyúlpecsenyét csinálna belőle. Még jó, hogy nálunk Eiji-nek se lenne szíve megenni egy ilyen jószágot, mert azért neki is van szíve, csak nem mutogatja.

//nyúl//

- Tényleg nem udvariatlan, igazából nagyon kedves, csak nem mutogatja. - mondom Shu-nak mosolyogva. De legalább most rászólt Timidus-ra, mert megint elkezdte árasztani magából a negatív hullámokat. Majd Timidus azonnal megkérdezte, mi a teendő Darkness ellen.
- Lehetőleg az, hogy soha ne legyünk egyedül, ha meg rákényszerülünk, s pont látjuk, semmiképben se szálljunk vele szembe, hanem szóljunk üzenetben a többieknek, s várjuk meg őket, vagy iszkoljunk el onnan észrevétlenül. Tényleg, majd meg kell vennem a lopakodást meg az észlelést is ellene, most hogy eszembe jutott... - mondtam. Tudom, rá fogja vágni erre, hogy hasztalan, meg így meg úgy, de örüljön, hogy nem ülünk a fenekünkön és várjuk az őrangyalt, hanem próbálunk tenni ellene. Majd a rúna megmutatásánál mondta, hogy csak a vörösök ellen jó, meg biztos Darkness (aki szintén zöld volt) nem vörösöket küld utánunk.
- Timidus, elhiszem, hogy realistán gondolkodsz, de ne áraszd magadból a negatív hullámokat, mert az vonzza a bajt légy szíves! Mondjuk én örülnék egy olyannak, ami a Darkness féléket is jelzi, de Kayaba még nem találta fel. >.> Mondjuk azt nem értem, hogy miért hagyja, hogy az emberek ölhessenek. Nem gondolja, hogy jobb lenne békében élni egymással? - ezután Shukaku mondta, hogy teljesen védtelenek voltunk éjszaka.
- Csak nem ellopták az edényeket az éjjel?? O.O
- Joey, megvannak. -.- Biztos arra gondolt, hogy senki nem olyan hülye, hogy belesétáljon, hogy zörögjenek.
- Pedig olyan jó ötletnek tűnt. T.T – az én ötletem volt, igen. De mit csináljak, ha nincs ebben a játékban modern riasztórendszer? Közben Timidus megmutatta, hogy kell szarvast fogni.
- Jó, megmondom Eiji-nek is, hogy nem kergetni kell. Én már fogtam úgy mókust, hogy észre sem vettem. XP

Timidus jó ötletnek tartja?? O.O Ez hihetetlen! De máris rákédezett a jártasságainkra.
- Nézzük csak... George-nak és Grifinek látása, Rebeccának és Ichironak észlelése, Eiji-nek meg súlyemelés, hogy el tudhassa hajítani Darkness-t a francba, ha meg lesz... Nekem csak Keresésem és nyomkövetésem. ^^” - majd elkezdte, hogy így nem ér semmit, meg nem áraszt semmilyen hullámot, mire Shu elmagyarázta Timidusnak, hogy ez csak egy mondás, meg nekünk, hogy Timidus-t arra tanította meg, hogy sose ne hazudjon. Majd elmagyarázta, hogy ha nem adta volna meg a lehetőséget az ölésre, az öngyilkos jelöltek pattognának, hogy így soha nem jutnak ki, ja meg hogy könnyen el lehetne kapni a gyilkosokat, ha tennének bármit is a többiek rajtunk kívül.
- De egy olyan gyilkost, akinek valahogy zöld az indikátora, nem lehet bizonyíték nélkül megvádolni. Maximum annyit érnénk el vele, hogy őrültnek nyilvánítanának minket. :/ - na igen, itt eszembe jutott egy srác, aki minden lányt leribancozott, mert nem voltak hajlandóak járni vele. Szerintem jártak volna vele, ha nem alpári paraszt stílusban beszlt volna velük. Timidus meg megjegyezte, hogy a szarvast nem üldözni kell, hanem elkapni.
- Könnyen beszélsz, te állat vagy, alapból tudsz lopakodni, de mi emberek nem. :/ Meg Eiji túl hülye ehhez. – viccelődtem Eiji-vel. Hirtelen éreztem, hogy valami a fejemre szállt. Majd egy fácán nézett rám.
- Mi van, vonzóm az állatokat? O.O – esküszöm, a fácán is olyan arcot vágott, mint én, csak neki nehezebben ment a csőre miatt! Ezután elém szállt le, s csipekedni kezdte a földről a bogarakat. Csak nehogy véletlenül egy ragadozót is idevonzzak! Vagy egy kígyót! D8

//Fácán//

- De... és… mi van akkor, ha az a valaki pont azt vágta a frontharcosok fejéhez, hogy pont a Tachifélék ellen szólaljon fel? Lehet, hogy az egy kicsi zavart keltett, de az a frontharcosok hibája, hogy odaengedik az olyanokat is, akiknek semmi keresnivalójuk a bosson… - mondta Shu. Lehet, hogy hülye vagyok, de annyir azért nem, hogy ne ébredjen bennem annak a gyanúnak a legkisebb szikrája, hogy Shu talán ismeri az illetőt. De úgy döntöttem, ezt nem hozom szóba neki.
- Nekem igazából nem az a bajom, hogy miket mondott, biztos volt oka, plusz úgysem tudom, hogy pontosan mi volt ott. Hanem az időzítés a bajom. Nem azért, de nem pont a bossharc előtt kellett volna mondani neki, hanem mondjuk amikor szervezték. Mert akkor még lett volna idejük eldönteni, hogy kik menjenek oda, így viszont jó hogy nem lett a harc kellős közepén vitatkozás ez miatt, mert lehet több veszett volna néhány buroknál. Saját tapasztalatból mondom, mert egy miniboss-on is csak én meg még 3-an maradtunk meg a 10-ből, mert az egyikük barátnőjének jókor kellett hűtlenkednie. - Az is úgy történt, hogy az utolsó pillanatban jött az egyikük barátnője, s a fiúja szeme előtt flörtölgetett minden más fiúval. Ennek meg az lett a vége, hogy a srác nem volt hajlandó switch-elni, segíteni a másiknak, sőt, még az egyikünknek is nekiugrott féltékenységében, s a miniboss meg ezt ki is használta közben, mert mire észbe kaptak végre, már csak hárman maradtunk, akiknek jobb ötlet hiányában menekülnie kellett. Hirtelen Rebeccát hallottuk sikítani, amire azonnal felpattantam és kirántottam a kardot.
- Hol vagy te mocskos disznó?! Majd én megmutatom neked, hogy ne kötekedj lányokkal! - rohantam Rebeccához, hogy móresre tanítsam az esetleges banditát. De ehelyett egy kis vadmacska nézett vissza rám. Biztos Shu vadmacskájának a kicsinye.
- Olyan aranyos!!^^
- Én meg már azt hittem, bajban vagy. >.>

//Vadmacska//

- Könnyen beszélsz, téged nem akar senki pénzért kinyírni. >.> - jegyzem meg hallkan, mikor Timidus megint beleszól. Most komolyan, ki akar az orrvadászok, a petgyűlölők, az őrültek kívül megölni egy petet?! Darkness talán, ha veszélyforrás, meg Eiji is, de az is csak gondolatban. Bár mondjuk volt egy pet, pontosabban egy papagájt, amit legszívesebben megfojtottam volna, ugyanis egy küldetésen voltam az idomárjával, s mindig a legrosszabb pillanatban szólalt meg. Csak az volt a szerencséje, hogy végül ő húzott ki minket a pácból, mert a mobot, aki egy troll volt, magára hergelte, s becsalta egy gödörbe. Mi meg pislogni tudtunk csak a döbbenettől.
- KIK VAGYTOK??
- Jesszus Eiji, de megijesztettél! - közben megjöttek a többiek. Pontosabban csak Eiji. - Többiek?
- Még vadásznak. De ezek kik? - mutatott Shukaku-éknak.
- Eiji, ő Shukaku és Timidus, Shu és Timidus, ez a nagydarab állat Eiji!^^
- Nénikéd az állat!
- Ne beszélj csúnyán gyerek előtt!
- Bocsi... - morogta. Biztosan a többiek messzebbre mentek, azért nem jöttek még vissza. Közben a vadmacska bébi előrébb totyogott, s szagolgatni kezdte Timidus-t, de valószínűleg nem tetszett neki, mert visszatotyogott hozzám, s dorombolva kezdett el hozzám bújni.
- Heh, szeret engem. ^^ - meg akartam simizni, de Shukaku vadmacskája rám fújt, amiből egyértelmű lett, hogy az ő kicsinye a pici.
- Oké, oké, megértettem! :X – fehéredtem el picikét. Nem nagyon, csak kb hófehérre. Tényleg nem jobb egy kicsivel játszani, ha az anyuka a közelben van, mert különben megtépés lesz a vége számunkra! Én tudom, a bácsikám is egy anyamedve miatt lett kopasz ám!

- Bivalycsorda?? O.O
- Király!
- Úgy nem Eiji, ha kilapítanak! Köszönjük, hogy szóltatok!^^ - s mi is elkezdtünk szedelőzködni, miközben én írtam George-nak és Grifi-nek PÜ-t, hogy haza kellett mennünk a bivalycsorda miatt.
- Remélem még találkozunk, szia Shu és Timidus!^^ - én is, meg Eiji is elköszöntünk tőle, bár Eiji inkább egy halkabb morgással, merthogy nem tetszett neki, hogy nem kaphat el bölényt, majd hazamentünk. Viszont arra, hogy George meg Grifi előbb ment haza mint mi, s fogtak is egy nagy szarvast, amit éppen George készített elő sütéshez.
- Hé, látom jól jártatok!
- Egy csapdát készítettünk hozzá, hogy megfogjuk, s ne csak kergessük, mint Eiji. - az említett személy szúrósan nézett George-ra, de nem kommentált semmit inkább. Észrevettem, hogy Grifi írkál valamit.
- Mit csinálsz? O.o
- Rovatot írok az Aincradi Hírmondóba!^^
- Mi van? O.O
- Nem rég kezdődött el egy újság, s abba írok rovatot!^^
- Miről? O.o
- A Bestiáriumról! Amikor George-al vadásztunk, láttam egy Kék Csigát, amiről nem ír semmit a Guide Book, s ebből rájöttem, hogy az emberek így semmit nem fognak tudni a mobokról, ezért úgy döntöttem, hogy megkísérlek indítani az Aincradi Hírmondóba egy Rovatot, ami a mobok részletesebb leírását mutatja majd!^^ - hú de izgatott lett ettől. Mint én, amikor pénz hiányában egyszer loptam, aztán kergettek, ahogy bírtak. Tisztára olyan volt, mint abban az ősrégi mesében, az Aladdinban, annyi különbséggel, hogy az üldözőim nem teves**rba landoltak, hanem a Kezdetek Városának szökőkútjába, mint a 13-an. XD De régen is volt ez már.

//Szólhatsz KA-nak, köszi a játékot!//

*Hirasawa Yui*
Erre még soha nem is jártam. Jutott hirtelen az eszembe, mikor végignéztem, hogy mely teljesitmények hiányoznak a listámról. És még csak nem is nehéz, amit kérnek hozzá. Bár már egy ideje próbálkozok egy fácán elfogásával. Na mindegy, a mai napot azzal fogom tölteni, hogy felkerese ezt az állitolagos csodaszarvast, nem mintha remélném, hogy tenne bármilyen csodát, de hát a remény hal meg utoljára. Amint elhatároztam hogy indulok, már indultam is.
----
Ez az egész szint nem más, mint egy hatalmas legelő, ahhoz képest, hogy más szinteken mekkora a változatosság, mégis ez nyerte el inkább a tetszésemet... Hisz az egész vidék olyan lenyügöző.
-Le a kalappal Kayaba.
Az én sziveet ugyan elég nehéz meghatni, de kezdte ráébredni, hogy Kayaba nem csak a rosszat hozta el ezzel a másfajta világgal.
-Bárcsak mindenki megállna egyszer, egyetlen egyszer a fej nélküli rohanásban és grindelésben, és arra is fokuszálnának néha, ami szép és jó ebben a világban.
Természetesen én is azért jöttem most ide, hogy fejlödjek, de ez kit zavar?
Leülök a hatamas fütengerben, és kényelmesen elhelyezkede
Az inventorymból előveszek egy adag papírt és néhány ceruzát, és elkezdem rajzolni amit látok. Bár nem vagyok egy müvész, sokat el lehet érni egy kis gyakorlással.

Nem. Ez nem lesz jó. Nem tudom már hanyadszor kezdem újra a rajzolást, még mindig nem tetszik amit magam előtt látok. Szerencsére csak néhány gombnyomás kell, és újra üres az egész lap, amire rajzolgatok. Lassan kezd testet ölteni a rajzot
Ki gondolta volna, hogy inkább ezt fogom csinálni ahelyett, hogy a szarvasra vagy bármi másra vadásznék? Már ez is egy kész csoda.
És máris jön a következő csoda. Egy kislány kezd el énekelni a hátam mögött nem is olyan messze. Azonnal abba is hagyom, amit csináltam és végighallgatom a dalt. Bár nem igazán értem a nyelvet, de a dal még igy is szépen hangzik.
Csak azután nézek fel, miután véget ér a dal, és elkezdem keresni a dal forrását. Nem is olyan nehéz kiszúrnom, hisz nem  sokan vannak erre. Amikor úgy vélem, hogy megtaláltam az éneklőt felállok és odamegyek hozzá.
-Nagyon szépen énekelsz. Mi szél hozott erre?
Én vadászni jöttem, de megragadott a táj szépsége. Bár ezt nem kell egy éneklő kislány orrára kötnöm.
-Leülhetek?
Fél évvel ezelőtt biztos nem kérdeztem volna rá ilyen dolgokra hanem csak ideültem volna, és csak utána kezdek el beszélni. Nem is tudom, mi változtatott meg ennyire.

Miután megérkeztem meg is tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a vadászat miatt jött erre a szintre. Megszerzem azt a teljesitényt, és ár tünők is el innen. Ne hiszem, hogy tovább birnám itt.
-Tehát ti is vadászni jöttetek? Én is, csak hát... megfogott a hely varázsa. Várjunk csak, ki is az a ti?
Nem is kellett sokat várnom, miután leültem a lány már hivta is a társait.
Akik lassan jöttek is. Ki gondolta volna, hogy két ilyen fog előjönni erre a hivásra? És még nem is úgy néznek ki, akik nagyon birnák egymást. Talán nem is kéne olyan sok nekik, hogy kicsinálják egymást.. Talán még csak most ismerték meg egymást nem olyan rég.
-Tüzes kis barátaid vannak, tudsz-e róla? Hirtelen nem is tudom melyik hangzik jobb menünek...
Majd hogy jobban kihangsúlyozzam, hogy tényleg róluk van szó, még hozzá is teszem.
-A sült madár vagy a sült farkas a finomabb szerinted?
Fordulok a kislány felé.
Kiváncsian nézem a lány reakcióját a kérdésem hallatán, de azonnal meg is nyugtattam szegényt. Természetesen a nevetés nem maradhat el
-Ne aggódj, eszem ágában sincs beszélő állatokat enni. Amúgy is vegetáriánus vagyok, csak ritkán vadászok az étel miatt.
Meg is látok nem olyan messze egy menyétet, amit nem is olyan nehéz becserkészni, majd miután sikerült megfognom azonnal el is engedem.
-Látod, nem kell tőlem félni. 

Szemügyre vettem a két kis állatot, ahogy egymást marják. Ha ismertem volna őket, sohasem gondolkozok el arról, hogy valaha is állatidomár akarjak lenni. A sors fura iróniája, hogy végül egy árnyharcos beszélt le a kasztváltásról. Nem. A magányomat oszlatta el, ami miatt árnyharcos akartam lenni. Igaz, hogy azóta se találkozunk túl gyakran, de legalább tudom, hogy van akire számithatok majd, ha úgy adódik.

-Ha "sajnos" tudsz róla, mért nem teszel ellene? Nem mintha engem zavarna, hogy ilyenek. Biztos nem unalmas az életed mellettük.
A sólyom felé fordulok, úgy néz ki neki van több sütnivalója a farkasnál. Ha egyszer már a sütésről kezdtünk el beszélni.
-Nem ismertem én Yu-chant, tehát nem tudhatom, hogy mikre szokott gondolni, ezért az én szemszögemből ez a kérdés nem számított hülyének. Amúgy is: Sosem tudhatod, hogy min gondolkozott el a másik, ha nem kérdezel rá, vagy nem vagy gondolatolvasó. És ugye egyikötök sem az?
A beszélgetésükből tisztán kihallatszott, hogy egyikük sem az, ezért egy kicsit fellélegezhettem.
Ha valaki tudna a gondolataim közt olvasgatni, azt már az első találkozásunk előtt elijeszteném. És az nem keltené ép a legjobb híremet.
A lány válaszából kiderült, hogy Airis nem ismeri annyira a lányt, mint amennyire gondolta.
Tehát a lány Yu-chan-nak hivják, a sólymot Airis-nek és kizárásos alapon az Inu név a farkasé lesz.
Erről jut eszembe, hogy ég be se mutatkoztam.
-Amúgy Cear vagyok. Örülök a találkozásnak.