Re: Mezőség

by **Chancery** Vas. Márc. 22 2015, 23:16

Na nem, olyan nem létezik, hogy ne vegyem észre az ennyire egyértelmű jeleket, miszerint valami nagyon nem klappol. Értem ez alatt azt, hogy van valami fura mellékzöngéje Nio szavainak, a hangjának, és ahogy gesztikulál közben, gondolok a körbenézésre. Az ember akkor néz körbe, ha... ha körbe akar nézni, vagy egész egyszerűen segítséget, tanácsot vár. Én is gyakran forgatom a fejem még, persze teljesen öntudatlanul, az ilyesmit az ember észe se szokta venni általában.
Míg Álomkelő a száját nyalogatva visszatér, én jobbnak látom, ha most megállok. Nem csak azért, hogy szusszanjak kicsit, hanem azért is, hogy így anélkül legyen lehetőségem egyenesen Nio-ra nézni, hogy közben elbotolnék valami fűszálban. Mert igen, ha nem figyelek oda, én mindenben képes vagyok elbotlani.
-Milyen barátnőjének? Kiről beszélsz? Surprised

-fordítom féle egy kicsit a fejem, miszerint őszintén gondolom a kérdést és tényleg nem tudom, kiről beszélhet. Himéről? Judyról? Én csak ő kettejükről tudok, hogy közelebbi kapcsolatba kerültek Yuichival, de egyik se volt hosszú életű vagy komoly dolog. Hime-val való szakításának kvázi még szemtanúja is voltam, miután Ellen a segítségüket kérte a bijuukkal kapcsolatban. Ott történhetett valami, ami miatt megrendült a bizalom egyikükben vagy másikukban. Judy pedig egy külön kategória egyébként is, a gondolatolvasó, akivel kapcsolatban szerintem még Isten se tudja, honnan szerzi egyes információit... gondolok itt Lelkem Főnixmadarára és hasonlók :3
-És nem volt szánalmas, főleg nem egy kezdőtől. Senki se egyből profin kezdi Smile

-legyintek nevetve, majd kissé hátrébb lépek, mikor már biztos, hogy vadat akar fogni. Még Álom is abbahagyja kicsit a nyalakodást és feszülten lesi Nio minden mozdulatát.

by **Nio** Pént. Márc. 27 2015, 19:32

Meglepetten néztem Chanra mikor megállt. Nem tudja? Judy mondott egy nevet, de már nem emlékszem pontosan. Mi is volt? Kasumi... Kusumi... talán vagy kicsoda, micsoda lehetett. Yuichi nem mondta meg ki Ő, csak azt hogy volt valaki, de az nem volt komoly, illetve nem komoly... Belezavarodtam.
Óvatosan megráztam a fejem, és kicsit megpaskoltam arcomat. Őszintén szólva lövetem sincs, hogy mit kellene csinálnom. Odakint nem voltam még szerelmes, és hasonlót sem éltem át még.
-Valami Kusumi rémlik... Judy mondott valamit,- kezdtem kijózanodott állapotomba egy pár pillanatnyi hallgatás után- de már nem tudom pontosan. Bár az is igaz, hogy akkor azt is mondta hogy vigyázzak Yuichivel, mert nem játszik ebből a szempontból szabályosan... De mindegy, nem bánom- fejeztem be egy mosollyal, majd a dicséret hallatán fellelkesülve új préda után néztem. Bár a közelben nem volt egyetlen potenciális célpont sem. -Merre kéne keresni a vadakat?- álltam le a kereséssel és néztem segélykérően a lányra.
Kicsit bizonytalan vagyok még. Nem akarok semmi veszélyesbe belebotlani, ha egy mód van rá. És nem mellékesen az egész környék egy nyitott terület. Nem sok fa van a közelben csak magas fű. Ami miatt talán a négykézláb való közlekedés volna célszerű, ami valljuk be nem éppen mondható egy vadász pozíciónak. És jobb ötlet híján inkább kérdezek...

by **Chancery** Kedd Márc. 31 2015, 12:54

Nio mondatának folytatása kicsit kizökkentett, hogy a névre koncentrálhassak, de végül sikerül a szemem elé idéznem a talán említhető lány arcát. Tényleg, az Angelic Voice idomárja, Ayani! Igazából nem is tudtam, hogy barátnőnek számít-e vagy sem, már úgy értve barátnőnek, hogy párnak...
Judynak már eddig is szívesen adtam volna pofont, de most már pláne, és csak az tartja még a mosolyt az arcomon, hogy jókedvű vagyok Nio társaságában.
-Judyra nem érdemes hallgatni, ő szinte egy másik világban él. -legyintek végül. -Yuichi egész egyszerűen csak olyan illedelmes a nőkkel szemben, hogy azt könnyen félre lehet érteni. Judy pedig egyértelműen félreérthette Surprised

Ayani csak egy barát nő, így, külön, nem pedig pár :3
Legalábbis én jelen pillanatban így tudom, ezen kívül Nio-t is szeretném megnyugtatni, hisz egyértelműen látni rajta, hogy igencsak zavart és bizonytalan ebben a témában. Oda kéne mennie Yuichihoz és szemtől-szemben, nyíltan beszélni vele erről, de én magam is tudom, ez valójában mennyire nehéz is. Először össze kell gyűjteni rá a kurázsit is, az pedig nem minden bokorban terem Rolling Eyes

-Hát, itt csak a Hallgatózás érhet valamit, vagy az erős figyelem. Szerencsére a játékban a vadak nem olyan menekülősek, mint a valóságban, de azért érdemes lopakodva járni. -hajlítom be mosolyogva a hátam és úgy tartom a kezeimet, mint valami őskori raptor dinoszaurusz, magam sem tudom, miért. Még pici koromban volt meg a nagy dinómánia, azóta az átvedlett a sárkányok iránt érzett mély szeretetre és rajongásra.

by **Nio** Szer. Ápr. 01 2015, 18:37

Chancery valamennyire megnyugtatott, hogy Yuichinek valószínűleg nem volt senki a láthatáron, ami miatt kicsit hülyén érzem magamat, hogy amiatt aggódtam, hogy baj lesz belőle, hogy kiderül, vagy valami hasonlóan rossz kimenetele lesz ennek az egésznek. Mindenesetre jobb félni, mint megijedni. És ennek tudatában talán már félni sem kell.
Az iménti zavarodott arckifejezésem kisimult, és helyébe valami egészen más került. Szívem ugyan zakatolt, elvégre Yuichiről volt szó. Viszont lelkem végre megnyugodott. Akkor most már jöhet a vadászat.
-Köszönöm, Chan! A vadászleckét is és mindent amit Yuichivel kapcsolatban mondtál. Akkor ideje vadászni!- csaptam össze tenyereimet és indultam el random valamerre.
Yuichivel való kapcsolatom körüli kérdőjelek végre elvonultak, de jó volna beszélni erről vele is. Biztos, ami biztos, egy-két dolgot csak Yuichivel tudok tisztázni. Meg is álltam és egy pillanatra, még erre a témára figyeltem. Pontosabban lehívtam menümet, megkerestem jegyzetelési lehetőségemet, és biztos, ami biztos alapon felírtam, hogy illene Yuichivel beszélni.
Azonban alig, hogy elkaptam, mintha valami apróbb zajt véltem volna hallani. Bár lehet, hogy csak a szél volt, de hátha szerencsém van. A nesz irányába is fordultam, és valami Chan előbbi pózához hasonlatos helyzet felvétele után abban a helyzetben el is indultam arra amerre. És miután odaértem rá is vetettem magamat a kiszemeltre...

//Nyúl

by **Chancery** Csüt. Ápr. 16 2015, 10:12

Megnyugodott. Szinte látni a szemén, a mozdulatain, azon az apró mosolyon az ajkán, hogy megnyugodott. Ebben a szent pillanatban le sem tagadhatná, hogy itt bizony valami más is van a háttérben, nem egyszerű kíváncsiskodás, vagy neadjisten, pletykák utáni szaglászás. Yuichinak bőven itt az ideje lassan felkötnie a gatyát, mert a jelek szerint nagyon bomlanak utána a nők. Milyen fura, hogy valahogy én sosem úgy vonzódtam hozzá, mint potenciális társhoz, ő valahogy mindig is a bátyám volt, aki még akkor is számíthattam, mikor tajtrészegen végigfetrengtem rajta egy padon. Azt hiszem >.>
-Semmiség. Csak beszélgettünk ^^ -mosolyogtam rá, majd követtem, amerre indult. Álom úgyis másfelé járkál, és még fel is villan az üzenet, miszerint egy Menyét is a birtokunkba jutott. Végre valami más is, Menyétet még nem fogtam ezelőtt, jelzi is a rendszer, hogy új egyed, amit eddig nem ismertem. Miután leokéztem az üzenetet és vártam a macskám visszajövetelére, arra is megragadtam az alkalmat, hogy hagyjam az immár magabiztos Nio-t érvényesülni. Persze nem távolodtam el tőle túlságosan, nehogy esetleg egy megvadult nagyobb vad nekitámadjon, én pedig ne tudjak odaérni időben. Csak arra leszek igazán figyelmes, mikor óvatosan haladni kezd valamerre, majd ugrik, mint egy vadászó macska, és a fegyvere végén végül ott díszeleg egy cuki kis nyuszika virágocskával a fején.
-Bravóó! -kezdek el tapsolni, mikor már egyértelmű, hogy biza sikerült elfognia a vadat. Álomkelő csendben tűnik fel a színen, mancsát nyalogatva leül mellém és a jelek szerint igencsak elfáradt mára.
-Ez még jó is, a nyúlból finom pörköltet lehet csinálni. Igaz, az igazi ínyencség a Ragu Nyúl :F -szinte összegyűlik a nyál a számban, ha a legendás pletykákra gondolok, milyen finom lehet. -Viszont lassan kezd sötétedni, mi hazamegyünk. Még szeretnél maradni, vagy elkísérjünk? Smile

/Menyét/

by **Nio** Hétf. Ápr. 20 2015, 14:32

Végre sikerült nem éppen ügyetlenül fognom valamit, bár még majd kell egy pár alkalom, hogy megszokjam ezt a rendszert, viszont a mai napon az biztos, hogy sikerrel koronázható több szempontból is. Mind a vadászatot illetően, mind Yuchit illetően. Amiknek nagyon is örülök.
-Pörkölt?- néztem fel rá kissé fáradtan és kíváncsian már a fűben ülve. -Akkor remélem legközelebb főzni is megtanítasz- viccelődtem nevetve, bár ami azt illeti még nem hallottam róla, hogy főzni is lehet. Viszont, ami igaz, az igaz... a vadászat és halászat lehetőségéről is csak nem olyan régen szereztem tudomást. -Most, hogy mondod... lassan enni is kéne valamit- jegyeztem meg feltápászkodás közben, majd a naplementét figyelve. Bár csak megszokásból, mivel az éhségérzetet is kiiktatták a készítők, így enni is csak megszokásból szoktam, na meg az egzotikus ízek miatt, amit a sütemények terén tapasztaltam.- Megint köszönöm a mai napot. Nagyon élveztem, remélem majd megismételjük. Szerintem nem kell kíséret kristállyal gyorsabb és ahogy látom társad is elfáradt a vadászatban. Bár én még teszek egy kört. Innen még nem láttam a naplementét, és biztos szép

by **Asuka** Kedd Május 05 2015, 09:49

Várakoztatás? Hát, ez elég különös... mert ez tényleg azt jelenti, hogy a játékot nem egy, vagy két évre, de talán évtizedekre tervezték. o.o Ez pedig azért elég beteg, valljuk csak be.
- Most, hogy mondod, Arisu is mondta, hogy még egyetlen pontot sem költött el. Meg Kanami is furán viselkedett. – így persze már a kiképzőtiszt létjogosultsága is megkérdőjelezhetetlen, már ha az tényleg úgy van, ahogyan Shuu mondja. Mert még a végén felfalják a butákat a legkisebb mobok. Láttam már olyat, hogy valaki kis híján megmurdált egy közönséges vaddisznó miatt az első szinten. Persze, mert még kicsi volt a szintje, és nem volt jó felszerelése. Pedig a vaddisznó nem bánt, ha nem hergeled nagyon.
- Na de, a következő szinten találkozunk. – bemondom a következő úticélunk nevét, így pár másodperccel később már a hatodik szint teleportkapujában várakozok az idomárra és a sárkányra. Nem is teszem el messze a kristályt, mert nemsokára amúgy is újra szükség lesz rá. Szerencsére az egész szint egy mezőség, szóval könnyű lesz megpillantani, ha bármilyen állat a közelünkben van. Innen akármi jó ugyebár.
- Miből gondolod, hogy az emberek nem halnak meg? Mármint, mitől vagy benne ilyen biztos? – persze, én is badarságnak tartom az elképzelést, de játszanom kell a magam kis szerepét. A saját biztonságom érdekében. Ha nem így tennék, nem hagynának élni.
- Az elképzelhető, hogy egyfajta tudattalan állapotban vannak... talán olyan lehet, mint a kóma. De nem hiszem, hogy más játékkal játszanának, mert arra biztosan emlékeznének. Az agy pedig azt hiszem, nem úgy működik, hogy egy ilyen intenzív élményt ilyen könnyen elfelejts. Például Arisu is mondta, hogy neki még nagyon furcsa a kezelőfelület, és éppen csak azt tudja még, hogyan kell felszerelkezni. Ha viszont más játékkal játszott volna, ez nem okozott volna problémát. – megérkezésük után folytatom az előző témát.
- Mert ugye tanulsz egy csomó dolgot, ami beidegződés már... a való világban például biztosan az inventorymban keresném a kedvenc szempillaspirálomat. – érdekes a teória, és tulajdonképpen van benne valami.
- De még mindig nem nyertem. >.< Különben is, egyszer hagytam már magam legyőzni, amikor Renciccel és Cearcsimercsivel voltunk. *.* Naaaa... legalább csapatosban álljatok ki velem! *-* Cearsoval amúgy is kikaptunk még egyszer. De azt már meséltem, és az nem volt fair. – szemeimmel a mezőt vizslatom, hátha megpillantok valahol valamilyen vadat. Teljesen mindegy, mi az, nem fogunk itt sokat időzni.

by **Shukaku** Kedd Május 05 2015, 12:09

-Hát Kanaminak konkrétan mi meséltük el, hogy hogy s mint mennek a dolgok. Egyáltalán nem is tudott semmiről, még valahogyan a nagy bejelentésen sem volt ott. Még szerencse, hogy Timidus mindenre pontosan emlékszik, és így szó szerint vissza tudta mondani. Persze nem volt olyan hatásos, mintha maga Kayaba mondta volna, de… hát sajnálom szegényt, hogy arról lemaradt… meg utána ugye arról az eventről is, ahol esetleg láthatta volna.
És teljesen jól látható volt, már meg sem próbálta titkolni a csodálatát az Adminnal szemben… és igen, a hangjában is érződött, hogy nagybetűvel mondja ki a nevét, de még a titulusát is. Razz

Utána már csak pár másodperces késedelemmel követték mindketten a harcost, úgyhogy ez nem jelentett gondot a beszélgetés folytatásában. Mintha csak a cipőjüket kötötték volna be, és addig nem folyt volna a csevej.
-Teljesen egyértelmű, hogy nem halnak meg. Csak gondolj bele. Volt az a boss, amikor még nem volt Burok, és a boss élesztett fel valakit, aki volt olyan béna és meghalt. Na ha ugye valakinek megsüti az agyát a sisak, ha meghal, akkor őt nemigazán lehetett volna visszahozni. Ekkor gondolom Kayabának eszébe jutott, hogy hát ez nem lesz így jó, mert akkor hamar kiderítik az emberek, hogy füllentettem, szóval behozta ezt a Burok izét, és így már az emberek elhihetik, hogy emiatt nem halnak meg. Azután ott volt az a küldim is, ahol szintén meghaltak páran, de utána feléledtek. sőt, még azoknak is visszazöldült az indikátora, akik kiejtették őket. De az is elég, ha csak belegondolsz abba, hogy mennyi kazamatán, mennyi minibosson vesznek részt sokan, és valahogy mindig ki tudnak jönni épségben, akár sikeres a rajtaütés, akár nem. Meg voltam rengeteg hú de nagyon veszélyes küldin, ami hú de nagyon félelmetes volt. Kúria, a Salazaros játék, meg ezernyi más, ahol simán meghalhattunk volna, aztán valahogy sohasem. Egyszerűen csak akkor halhatsz meg, ha valaki közülünk akar megölni, vagy ha valami hatalmas baromságot csinálunk, ami tulajdonképpen öngyilkosság. De tuti, hogy igazából akkor sem halunk meg. Annak mi értelme lenne? Meg gondolj bele. Eleve ott van az a rengeteg név, akik csak eltűntek, de a nevük nincs kihúzva a falon... szóval ezernyi bizonyítékom van arra, hogy ez a meghalósdi csak egy nagy blöff.
Az emlékekre csak megrázta a fejét, és kuncogott.
-Emlékezz, hogy a sisak az agyunkkal játszik. Azt szed ki belőle meg azt tesz bele, amit csak akar. Kiállni ellenetek pedig… majd beszélek Junnal, hogy mit szól hozzá.

by **Asuka** Hétf. Május 11 2015, 09:53

Most, hogy megérkezem az új szintre, máris azon vagyok, hogy megszerezzem az új jelvényt. Hamar végezhetek vele, elég csak egy akármilyen vadat elejtenem, az pedig már semmiség. Különösen egy olyan mezőn, ahol igazán elrejtőzni sem lehet. Viszont hogy ez mennyire simán megy, azon még én is meglepődöm, hiszen gyakorlatilag éppen csak megérkezem, de máris megtalálok egy mókust. Egy apró gödörben, néhány lépésre tőlem. Üregi nyulakról hallottam már, na de üregi mókusokról... o.o Biztos van neki másik szint is, ahol jobban érzi magát. Mondjuk az egyik erdőség. Ott jobb sora lesz neki.
- Ami azt illeti, találkoztam egy olyannal, aki azt mondta, hogy később került be... úgy értem, ő mesélte a kórházakat is, meg minden, és hogy sokkal később került a sisak a fejére. Meg mondtam, hogy egyszer már én is kijutottam egy kicsit. – persze, egyértelmű mindkettőnknek, hogy nem halnak meg csak úgy az emberek, de eddig sem ugrottam fejest az efféle témákba, úgyhogy most sem fogok. Az mondjuk nekem is fura, hogy olyan bosst találtak, aki konkrétan felélesztett egy kiesőt. De azt hiszem, ennek kivételesen más magyarázata kell, hogy legyen. Nem lehet, hogy ilyen egyszerű. Bár az első boss próbálkozásom után én igazán nem értem, mi olyan nehéz rajtuk, hiszen percek alatt kivégeztük. Csak egy játékosnak ment le sárgába az élete, de igazából ennyi.
- Kayabára pedig tényleg jellemző, hogy picit úgy dolgozik, mint egy megfontolatlan író. Tudod, az a fajta, aki csinál egy regény sorozatot, és nem gondol bele alaposan a dolgokba, meg kitalál mindenfélét a későbbi könyveihez, de egyáltalán nem jut eszébe, hogy ezzel picit ellent mond annak, amit mondjuk az első kötetben írt. Csak a legtöbb olvasó nem figyel, ezért nem tűnik fel nekik. – ez az egyik oka annak, hogy még nem kaptak el. Rendkívül elővigyázatos vagyok a dolgaimmal kapcsolatban, viszont elkerülhetetlen, hogy ne kövessek el hibákat. Ezeket pedig nehéz utólagosan úgy leplezni, hogy ne tegyek keresztbe saját magamnak.
- Igen, az agyunkkal játszik, de az már programozás lenne. Úgy értem, az agyunk programozása. És azt hiszem, itt még nem tart a technológia. Hacsak a NerveGear nem az első lépése ennek... – ez pedig teljes mértékben elképzelhető. Emberi tesztalanyokat ehhez nem találnának akkora mennyiségben, amekkorára szükség lenne.
- Csak ebben az a fura, hogy komplett emlékeket írnak ki... más, ha mondjuk beleraknak egy illatot, egy képet, egy hangot. Na de kivenni... @_@ Ez olyan, mintha elfelejtetnének biciklizni. Legalább a tudattalanban meg kell lennie. Szóval minimum otthonosan kell mozognod a saját menüdben. Azt hiszem. – érdekes feltevés, amit Shuu mond, de azt hiszem, ez az emlék kivevős része itt bukik el. Nem hiszem, hogy ki tudnak venni az agyból valamit, amit megtanultál.
- Jun? Vele voltál viadalon, ugye? Karácsonykor ismertem meg. Segítettünk hóembert építeni egy hatalmas jetinek. Nagyon jó csapattárs, nem találhattál volna jobbat. Remekül össze lehet vele dolgozni. – a teleport kristály a kezemben, s ezzel jelzem, hogy kérem a következőt. Itt megszereztem azt, amit akartam.

//mókus//

by **Silver** Hétf. Jún. 01 2015, 17:46

Szóval 6. szint? Ott semmi értelmes sincs, legalábbis én eddig így tudtam. Egy óriás puszta az egész egy jelentéktelen településsel, ami csak azért van ott, hogy legyen egy védett terület, ahol működhet a teleport kapu. Még ott sincs semmi, legfeljebb egy kevés árnyék, ami a melegben kifejezetten jól jött, ugyanis a falun kívül már az égvilágon semmi sem adott árnyékot. Semmi, még egy facsemete se. Teljes alföld, hűs árnyak nélkül. Ha kimész a terepre, akkor csak a meleg, a tűző napsütés, a lágyan simogató szellő és a zöld, vagy alkalmanként kiszáradt fű a társad. Nem is csoda, hogy ennyi idő alatt legfeljebb kétszer jártam erre, talán sokat is mondok. Who knows?
However, Miss Hime a tréningem részeként kiadott nekem egy feladatot, amihez most erre a bizonyos hatodik szintre kellett elzarándokolnom. Előfordult már máskor is olyan, hogy beszerzőkörútra küldött, de egészen eddig csak teljesen átlagos, common gyógynövényeket szedtem, ami nem volt nehéz, mert ezek mindenütt megtalálhatóak voltak, vagy legalábbis sok helyen. Odamentem a lelőhelyre, leszedtem a szükséges mennyiséget legfeljebb fél óra alatt, aztán vissza a kis kosárkámmal a lányhoz.
Most viszont uncommon flowert kellett szereznem. A kiküldetésem egyszerű volt, menjek el a hatodik szintre, és szedjek kettő darab Napvirágot. Simple, right? Igen ám, de mivel uncommon flower, ezért nem lehetett akárhol megtalálni. Ebben különbözött ez a mission a többitől, Miss Hime szerint órákat fogok tölteni azzal, hogy rájuk találjak. A leírás megvolt, kiszáradt, besárgult füves területeken található élénksárga, négy szirommal rendelkező virágok. Mint egy négylevelű lóhere, csak nem olyan a szirmok formája, nem zöld és valamivel nagyobb. Magyarul olyan, csak mégis teljesen más Razz

Ritkaságban viszont még a lóherét is meghaladta, a négylevelűben az volt nehéz, hogy rábukkanni a sok háromlevelű között, ebben, a Napvirágban viszont az, hogy kiszáradt terület kell hozzá, de még ott sem nő mindenhol.
Felkészültem rá, hogy az egész szintet át kell sétálnom, így a szokásosnál jóval több élelmet és vizet vettem magamhoz, kiindulási és visszatérési pontomnak pedig a falvat neveztem ki of course, mint egyetlen valamirevaló tájékozódási pontot az egész szinten. Északra indultam először, lendületesen, lelkesen, és erővel telve. Azonban amerre a szem ellátott, mindenfelé csak a puszta volt, a zöld puszta. A zöld pokol. Sehol egy kiégett, elsárgult füves terület, csak a big nothing everywhere. Néha-néha előkerült egy-egy mob, esetleg kettő vagy három, ami megtámadott, de értelemszerűen ezen a szinten ezek a szörnyek nekem már rég nem okoztak gondot. Egy, maximum két csapásból meg is voltak, a mozdulataikat, algoritmusaikat is ismertem, csukott szemmel is legyőztem volna őket. Ám az első utam így is sikertelennek bizonyult, nagyjából egy óra séta után eljutottam a szint szélére. Kicsit csodáltam a kilátást, a felhős égboltot, aztán a perem mentén is sétáltam valamennyit, majd visszafordultam, hogy a visszaúton is lefedjek egy új, eddig ismeretlen területet. Mikor aztán visszaértem a faluba, egy kicsit megpihentem, mielőtt újra felkerekedtem volna az expedíció folytatására.
Első alkalommal még lelkes voltam, a másodiknál viszont már picit lanyhult a kedvem. Ha a harmadik is ilyen eredménytelen lett volna, akkor komoly energiákat kellett volna mozgósítanom arra, hogy kedvet és erőt találjak a folytatáshoz, ám cirka húsz perc vánszorgás után ráleltem egy kiszáradt területre. Full of joy, I was, hm. Nekilendültem, hogy átkutassam a fűszálak között megbúvó növényeket. Túl könnyű lett volna, ha csupán ennyi keresgélés után haza is mehetek, don't you think? Nos, nem volt ennyire easy mode, nem volt egyetlen virág sem a száraz fűcsomók között. Azonban mindez nem szegte kedvemet, immár tudtam, hogy van esélyem! I have a chance! Ha egy ilyen terület volt, akkor több is lesz, és csak idő kérdése, mire rábukkanok egy csokor virágra *.*
Elszántan jártam tovább, eltöltöttem egy újabb másfél órát, vagy kettőt a természetjárással és a moböldökléssel, néha pedig egy kis kutatással. Viszont ezután egy olyan helyre léptem, ami egy kicsit másmilyennek tűnt. Magasabb volt a fű, el lehetett benne rejtőzni. És egyszer csak észrevettem egy szempárt, ami engem figyelt. Egy olyan lény szemei voltak, amilyet még sose láttam. Kicsi volt, ki se látszott a fűből rendesen, de annyit láttam, hogy borzasztóan szőrös volt. És miután egy darabig bámultuk egymást felém lépett... és rám ugrott o.O Megpróbált ledönteni a lábamról, de a súlya ehhez nem volt elég, viszont így is rám csimpaszkodott, nekem pedig nem volt más választásom, mint előhúzni a fakardom és a fejére koppintani, hogy megszédüljön. Nem volt nála fegyver, és nem is volt különösebben agresszív, így nem szándékoztam megölni. A koppantás pedig elérte a célját, vele együtt pedig felugrott egy ablak is, amit először furcsálltam, aztán figyelmesen átolvasva is vakartam egy sort a fejem. Jelvényeket szereztem volna ezzel? A szédelgő lény mellett elmentem, és én is szédelegtem egy sort a gondolataim közepette, mígnem aztán végül újabb elsárgult területet láttam meg, ami elterelte a gondolataimat a furcsaságról. Pláne, mivel furcsa csillogást véltem felfedezni, és valóban, ahogy közelebb értem, a napfény csillant meg egy virág szirmain. Négy szirmú virág! Napvirág! Örömömben ököllel a levegőbe csaptam, és azon nyomban odarohantam, hogy kertészkedés jártasságomat aktiválva letörjek két szál virágot, és azokat szépen elhelyezzem a növénygyűjtő táskámban. Mission completed!

[ Szőrös Manó ]

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Jún. 05 2015, 20:00

/Shukaku/
- Tudom, csak eddig nem éreztem fontosnak. Legközelebb majd szólok ha ilyen van. – Szabadkoztam még mindig végül is igaza volt abban amit mondott így tényleg igyekszem erre odafigyelni.
- Igazából sosem használtam menekülésre. – Vallottam be. – A kardforgató becsülete megköveteli, hogy nem menekülünk el egy harc elöl még akkor sem ha kilátástalan a helyzet. Na jó párszor megszegtem de csak azért, hogy más ne sérüljön. Taktikai visszavonulás de ritka és ellenkezik a kódexel. – Vigyorodom el igaz a gyilkosokkal kapcsolatos témát már kevésbé vidáman fogadtam de a kezdeti bosszankodás a végére már el is múlt és az utolsó mondatra is már csak mosolyodtam.
- Talán azért mert nem akar másokat is belekeverni a saját ügyeibe. Szinte száz százalékig tudom, hogy jó oka van arra amit tesz és már számtalan bűnöző került rács mögé az ő keze által vagy az ő segítségével. Ráadásul több kisebb bűnüldöző céh is az ő segítségét veszi igénybe. – Magyarázom a senpainak. Ez utóbbiról személyesen is megtudtam már győződni köszönhetően egy elcsípett beszélgetésnek.
A rúnás megjegyzésre pedig egy nagyot bólintottam.
- Egy rúna ami az igazsághoz köthető valóban nagyon jó lenne, de szeretném általa a fegyverem a lehető leghatékonyabbá tenni így nem biztos, hogy jó választás. A mellvértet pedig majd megpróbálom hátha sikerül kialkudnom valamit. – Tanulmányozom tovább a kis listám. – De előbb a könnyebben és olcsóban beszerezhető dolgokkal foglalkozom. Irány a hatodik szint! – Veszem kézbe az új kristályom és használom is, had lássa a senpai, hogy nem csak a táska mélyén végzi a tőle kapott ajándék. Talán rajzolhatnék rá később valamit ami vele kapcsolatos és így egyedivé tehetném.
- Itt is elég csak levadászni valamit és már meg is van a jelvény. – Jegyzem meg miután a senpai is megérkezett. – A mezőn biztos találunk valamit.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 06 2015, 05:04

Újra kellett egy kis idő, így mielőtt bármire válaszolt volna, Shu nem aktiválta azonnal a kristályát, ahogy Yuuki elteleportált, hanem hagyott magának egy kis időt, de még így is csak az elpixeleződés során fújta ki magát. Bonyolult volt ez a lány, és nagyon felelőtlen. Vajon hogyan jutott el erre a szintre úgy, hogy ilyen hihetetlenül ostoba és idejétmúlt szabályokat követett? Még Timidusnál is rosszabb volt… persze ezt valahogy kedvesen kellett előadni, és sajna ennek elgondolására túl kevés idő volt az, amíg a rendszer pixeleire szedte kicsiny hősünket, majd újra összerakta.
-Hát… akkor tudd meg, hogy nekem igenis fontos vagy, és nagyon nem örülnék annak, ha azért veszítenélek el, mert nincs nálad Hazatérés Kristály, miközben én simán tudnék neked adni. Soha többé ne csinálj ilyen butaságot!
Még a mutatóujját is meglebegtette korholás közben. Remélhetőleg az, hogy elmondta neki, hogy számára fontos, elég hatásos lesz.
-A kardforgató becsülete pedig nem sokat ér, ha a kardforgató meg van halva. A kódexeteket pedig akkor lassan ideje lenne frissíteni. Ne haragudj, de még Timidus is belátja, hogy nem kell feláldoznia magát értem akkor, ha csak egy picit is van remény arra, hogy mindketten túlélhetünk valamit… pedig aztán a sárkányok törvénykezése is elég ősi izéken alapszik. Nem akarom megsérteni a hagyományaidat, vagy ilyesmi, de többet tudsz segíteni az embereken, ha nem halsz meg. Hinari meg…
Megvonta a vállát, majd legyintett.
-Mindegy. Nem akarlak meggyőzni semmiről. Egy idő után majd te is észreveszed, hogy valami sántít akörül a céh körül… fogalmam sincs, hogy mi, de valami nagyon nincs rendben, és pont ez a számtalan aggaszt. Nagyon eredményes, és mégis bizonyos bűnözők ellen tehetetlen. Ha ügyetlenek lennének, akkor azt mondanám, hogy oké, legalább próbálkoznak… de csak akkor ügyetlenek, ha bizonyos emberekről van szó… és ezért gondolom, hogy zsarolás vagy vesztegetés van a háttérben.
De mivel tényleg nem akart tovább ezzel foglalkozni, inkább a mezőt kezdte kémlelni.
-Az egész mező csak a tiéd Yuuki. Hajrá!

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Jún. 06 2015, 09:31

- Senpai… - Hökköltem picit hátra a korholás hatására. Eddig is éreztem a kioktató jellemét a beszélgetésnek de most konkrétan le lettem szidva. – Rendben, nem teszek! – Ígérem meg neki de még mindig enyhén meg voltam lepődve, nem sejtettem, hogy ennyire fontos lennék. De éppen pont ezért nem is érti mit jelent kardforgatónak lenni.
- Ez nem arról szól, hogy feláldozom magam. Egy igazi tiszta szívű harcos mindig hisz önmagában és legfőképp a fegyverében ezért nem adhatja fel a harcot soha. Én is hiszek magamban és a kardjaimban annyira, hogy nem hátrálok meg. – Pillantottam rá az oldalamon logó fegyverekre és reflexszerűen végig simítottam rajta a kezem ahogy róluk beszéltem. – Nem várom el, hogy megértsd, de annyit megígérhetek, hogy semmiképp sem hagylak magadra. – Mosolygok rá mialatt felmutatom a kézfejemen lévő rajzot. – Hisz erős szövetség fűz össze minket ami mitikus hatalommal bír amiknek másoknak fogalmuk sincs. – Talán még a senpainak se én viszont tudom, hogy így van. Ha bajba kerülök megvéd majd. Viszont amit Onee-chanról feltételez… hülyeség! Ha nem a Senpai lenne most biztosan kiabálnék így viszont csak lehajtott fejjel mondom el neki mennyire téved.
- Hinari-senpait soha senki nem tudná megvesztegetni! Ostobaság is ilyet gondolni. Ő becsületes és tiszta szívű és még mindig azt mondom, hogy jó oka van annak amit tesz és ha belépek céhbe ezt majd bebizonyítom. Ha pedig zsarolás van a háttérben akkor pedig segíteni fogok neki és a rosszak majd megkapják azt ami jár nekik. – Viszont a mező említésére azonnal felkapom a fejem és vidáman, vagy legalábbis annak tettetve magam lépek pár lépést előre csípőre tett kézzel. – De mindent a maga idejében! Először is el kell kapnom pár vadat szóval… csirke! – Harapom el a mondatot és mutatok a tőlünk balra levő magas fűre ahonnan előtipeg az említett háziszárnyas. – Ez fura! Mit csinál itt ez a tyúk? Biztos elkeveredett otthonról. – Indulok meg lassan felé mialatt letépek egy hosszabb és finomnak tűnő növényt amit mondjuk én pont nem ismertem de szép zöld és levelei vannak.
- Tyutyutyutyutyu… - Próbálom hívogatni őt amire fel is figyel. Nem tudtam, hogy tudok csirkéül de hatásosnak tűnt és folytattam is előre tartva a zöldikét mire el is indult felém. Óvatosan leguggoltam és csak tartottam a finomságot. A pipi egy ideig csak nézett majd elkezdte csipegetni a levelet és végül közelebb is lépdelt. Itt volt az alkalom az összebarátkozásra. Lassan nyújtottam felé a kezem a pipi pedig csak figyelte de nem szaladt el míg végül megérintettem a fejét és az ujjaim finoman végigsimítottam a gerincén. –Hát nem pont ilyen fogásra számítottam. – Jegyeztem meg vidáman mire újdonsült barátom széttárta a szárnyait és elkezdett verdesni vele párat és megint csak közelebb lépdelt hozzám. – De most már így egy újabb jelvénnyel gazdagodtam. Kíváncsi lennék honnan keveredett ide. – Néztem rá a senpaira mialatt a pipi teljesen a lábam mellé húzódott.

/Csirke/

by **Shukaku** Szomb. Jún. 06 2015, 12:53

Shu felkacagott, majd átölelte a lányt.
-Jajj nem kell ám megijedni! Csak tényleg fontos vagy nekem, nagyon jó barát, meg lehet veled kalandozni is, szóval nem lenne jó, ha te is ilyen butaság miatt tűnnél el. Utahime is csak úgy eltűnt, Anat ugye buta módon egyedül lófrált, amikor megmondtuk neki, hogy ne tegye… téged nem akarlak elveszíteni, mert akkor tuti, hogy soha többé nem fogok barátkozni senkivel.
Az igazi harcos maszlagra csak pislogott, és segélykérően Timidusra nézett.
-Az igazi harcos nem vállal felesleges kockázatot, és nem is bízik magában a végletekig. Amiről te beszélsz, az elbizakodottság, és rendkívül veszélyes. Néha többet nyersz akkor, ha veszítesz. Majd megtanulod te is.
-Hinariról pedig… nem gondolok semmi rosszat… csak nem tudom, hogy mit gondoljak. Talán tényleg zsarolás lehet a háttérben, és ezért hazudozott össze-vissza, mert nem mondhatta meg az igazat. Talán valamelyik céhtagot fogták el… vagy egy közeli barátját. Nem tudom, de úgy nem tudunk neki segíteni, ha nem kér segítséget. Remélem neked majd enged… nem lenne jó, ha a büszkesége miatt esne baja.
A tyúkos jelenetet lélegzetvisszafojtva figyelte, és csak akkor tapsolta meg, amikor már biztosan sikerült megfogni a szárnyast.
-Ügyi vagy, de azon nem kell sokat gondolkodni Yuuki, hogy honnan jött. A falvak, de még a városok szélén is vannak kis kertek, ahol a nénik tartanak tyúkokat, libákat, disznókat, meg mindenféle háziállatot. Onnan szoktak néha kiszökdösni. Ez például egy feladat is az egyes szinten, amit általában nagyon kicsik szoktak elvállalni. Meg kell találni a néni elkóborolt tyúkjait. Könnyű küldetés, nincsenek benne nagy ellenfelek, maximum néhány róka vagy farkas, de őket el lehet kergetni. Egy ilyen küldivel szereztük meg Asuval a Csirke nyolcas jelvényt. Na az különösen nehéz volt, bár nem a legnehezebb. Szóval csak nincs más dolgunk, mint szépen visszavinnünk a pipit a gazdájához, és még talán sütit is kapunk cserébe. Tudod, olyan finom friss házisütit, tejecskével.

by **Malus** Szer. Aug. 05 2015, 15:15

Malus vadászata

A nap magasan fentről tűzött le a megsárguló fűszálakra, amik erőtlenül fetrengtek a talajon. Minden és mindenki vízre szomjazott, még Malus is. Hasalt az alacsony fűben, hisz a vad, nemsokkal lentebb egy mélyedésben nyugodtan szürcsölte azt a tenyérnyi víztócsát, amit a hajnali harmat gyűjtött össze a lapulevéllel lefedett gödör alján. Malus még nem látta ekkor, mi van előtte, inkább eltűnődve nézegette, a máris halott állatot. Halkan mormogott valamit Haragról és a jövő vadászatairól. Majd rávetette magát áldozatára.
A menyét megugrott Malus előtt, de nem volt elég fürge. A zsákmány állat már ott csüngött Malus oldalán, övére lógatva. Sejtvén, hogy ez az első etetés napja. A tojást elővette és várt. Leült és végig simított pár mozdulattal, az áldozati bárányon. Cseppet sem érdekelte a teremtmény, és jó ideje már az sem, hogy mi van a tojásban.

Már épp kezdte megunni a combja fölött csüngő menyét visítását, mikor is a tojás berepedt, s eltűnt egy szájban, ahogy szétrágta azt. Egy szőrtelen kis csúf kutyakölyök rágcsálta el a tojást. Malus előkapta a kardját és készült volna lecsapni, de helyette csak a kutya mellett találta el a fűcsomót. Reflexből visszafelé rántotta a pengét, hogy lemetssze a kutya fejét, mire az újra kitért a támadás elől. Ingerülten morrant egyet az ember és cséphadaró módjára szorította el magától az állatot. Ahogy az hátrált, vékony testét egyre lassabban vonszolta el a megvadult ember elől. Nyűszítve menekült Malus elől, majd villant valami és a kutya még a kard csapás előtt, összerogyott. Teste pixelekben tűnt el a másik apró szájban. A gyíkféle lény, rátette a mancsát az eltűnő állatra, majd a becsapódó kard elől elhajolt. Nyelvét idegesen nyújtogatta a fekete hajú beesett arcú férfira.

Bármennyire is kezdte megkedvelni Malus a szalamandrát, Harag még mindig idegen maradt számára, akitől tart. Ez az egészséges viszony mindennél jobban tetszett Malusnak. A menyétet felfalta a kis teremtmény, és nyugtalan érzete is elmúlt gazdájának. A tojás már a múlté, ahogy a torz kutya is. A segédlet szerint egy démonkutya vitte el Haragot és hozta meg, a gyík bőrbe bújt fenevadat.
- Harag! - kiáltotta Malus és füttyentett a gyíknak. Mire az a közeli bokorból - éppen egy lepkét gyömöszölt szájába nyelvével - zörgött egy keveset és kiugrott gazdájához, hogy odarohanjon, négy karmos lábával. Megvető mosollyal fogadta, a lény igyekezetét, de még mindig lassan érkezik meg takarásból. Megcsóválta a fejét és a gyík elé szúrta a kardot, majd belerúgott a kis állatba, hogy az elrepüljön, vissza ahonnét jött, de az megmakacsolta magát, s rákapaszkodott a lábbelire. Ahogy érte meg is harapta Malust.
~ Vigyázz magadra Malus, felfallak ~ érkezett a férfi fejében egy ismeretlen érces hang. Mintha a barlang mélyéről érkezne, kövek csikordulását utánozva. Ekkor ijedt meg másodjára Malus.
Nem töprengett rajta és nem is válaszolt a hangnak. Egyszerűen csak elfogadta a tényt. Harag bármily kicsi most, mindig is egymás iránt érzett félelmük és tiszteletük lesz az, ami miatt elviseli a hüllő jelenlétét. Leguggolt és tenyerét előre tartva, hagyta, hogy a négylábú féreg, felmásszon egészen a válláig. Nem beszéltek, csak ott voltak, a mezőn.

Három nap múltán, még mindig vadásztak, de ezúttal már csapatban, Harag megkergette a zsákmányt, míg Malus ügyességével latolva a súlyos karddal zúzta össze a vadakat, hogy halálukat előrébb hozza, de a végső csapást Harag vigye be. Sokat kell még ennie, gondolta Malus. és rengeteget gyakorolnia, hogy veszedelmes szörnyeteg legyen belőle. Kezdetnek az is tökéletes, hogy dacol és kezdi megjelölni a határvonalát.

Az este. Ahogy a tűz fényében ránézett egészen és mást látott Malus a kis állat szemében, mint addig. A tisztelet, kezdett eltűnni helyette átvette a helyét a ragadozó tápláléklánc szerinti párharc. A lényegesen apróbb kisállat, minden viszonylatban gyengébbnek minősült Malustól, de a férfi nem vette félvállról. Egy ellenféllel már így is majd meggyűlt a baja, akire sokáig bajtársként tudott tekinteni. Viszont a sorsuk ellenkező irányba mutatott. Ahogy most nézik egymást, abból csak is dominancia harc lehet, de mégis mi fog történni?

A hajnal megadta a választ. A szalamandra, ugyanis Malus már elismerte a fajtáját, veszített az ember ellen, de alig. Mindketten az alvás ellenére is még mindig fáradtak voltak. Közel a fél éjszakát átharcolták, hogy kiderüljön, ki a jobb. A sérülés ellenére még így is a kard forgatójának sikerült kevesebb sérüléssel megúsznia az esti több órás harcot és marcangolásokat. Valamint jó néhány erdei állat is, húsát adta egy szabadban készített ehető borzadályhoz, amit Malus ételnek merészelt elnevezni. Harag is békésen szundított és szuszogott a sok eledel után. Bármennyire is gazdája húsából akart lakmározni, megelégedett jelenleg a felkínált ingyen étekkel. Mielőtt útnak indultak az apró Harag felkapaszkodott Malus öltözékén, s utána a páros elhagyta a hatodik szint mezőjét, hogy megtapasztalják, érdemese erre pazarolni az időt a többi szintre, majd a fejlődésre.

by **Ryuninji Ren** Kedd Okt. 13 2015, 21:47

Az ébredés, mint általában egy húzós éjszaka után, nem a legkellemesebb dolog, még akkor sem, ha nem szenvedek éppen ilyen-olyan mellékhatásoktól sem. Fáradt vagyok, még mindig, nem aludtam valami jól Sad

Kicsit kezd sok lenni nekem is ez az állandó hajtás, hogy minél erősebb és erősebb legyek a mielőbbi kijutás érdekében… legutóbb is két egész napot töltöttem a kazamatában…. egy időre elég…. Azt hiszem, hogy a mai napot az kihagyom, nincs kedvem harcolni, vagy questet csinálni, se a rajongók imádatában fürödni, vagy épp előlük menekülni. Ideje kivenni egy újabb szabadnapot \o/ Nekem is kijár a pihenőnap, igaz nem olyan sűrűn, de jár ˇ^ˇ

Egész nap nem fogok csinálni semmit, csak lézengek, csavargok, eszek-iszok és még mit tudom én mit csinálok \o/ Ez így eltervezve egész jól hangzik, de legutóbb is egy mocsárban kötöttem ki, ahol eltévedt báránykákat kellett megmenteni önmaguktól >.>
Első napirendi pontom: Lustálkodás az ágyban Cool

Szerencsére petem tudja mikor kell békén gajyon és ilyenkor vízköpőt játszik az erkélyen, figyeli a népet, mit tesz-vesz, kémleli őket, néha elcsatangol és tanul valami olyat, amit nem kellene, de ez nem porbléma mindaddig, amíg engem hagy pihenni Rolling Eyes

Nagyjából 25 perc után jövök rá, hogy tv nélkül nem fun az egész, csak unalmas. Igazán betehettek volna egy-két ilyen készüléket >.> Nincs mese, ideje csavarogni, de a figyelő, csillogó és rosszalló tekintetek nélkül…. egy kicsit félrerakom a nevem. Legörgetem a menüm és belövöm a kócos hajat, felnyomom a stréber szemüveget és tróger módjára felöltöztetem magam. Még egy könyvet is előveszek a biztos hatás kedvéért Cool

A biztonság kedvéért megnézem magam a szobám tükrében és elégedetten tapasztalom, hogy majdnem úgy nézek ki, mint a suliban….. eddig még sosem mondott csődöt ez az „álcám, hehehe Cool

Természetesen védtelenül nem mennék sehova ezért a két petem egy-egy tőrré alakíttatom a képességükkel. Aikon cicám egy két, macskafejes tőrré változik, míg Reginald egy ijesztő, vöröses narancssárga színű tőrré, aminek pengéje egy tollra emlékeztetett. Mindkettőt az övemre teszem, sugallva, hogy árnyharcos vagyok, pedig nem is Rolling Eyes

Céltalan csatangolásom alatt meglátogatok jó pár cukrászdát, boltot. Végigmasíroztam a negyedik szint tengerpartján... egész pihentető volt, hogy nem ugráltak körbe ilyen vagy olyan okokból, de még itt is vannak hangos és idegesítő emberek, hiába nem engem attackolnak kérdéseikkel…. Egy csendes és nyugodt helyet akartam, amit meg is találok a hatodik szint végtelennek tűnő mezején. Nagyot szippantok a levegőből, melyet körbeleng a fű illata…. gyerekkoromban imádtam a kertben játszani, megnyugtató volt, szeretem ezt az illatot…..
Egy kisebb domb oldalán heveredek le a fűbe, konkrétan elterülök, kezeim, lábaim szétvetem, mint ha hulla lennék, szemeim becsukom és csak hallgatom a fű mozgását, amire a gyengéd, kellemes szellő kényszeríti……

Ren:

by **Danee** Szomb. Feb. 06 2016, 08:23

--- Szóló vadászat ---

A szél söpör át a táj felett, úgy játszik az alant kapaszkodó zöldekbe, mint kisgyermek a család macskájával.
Hol csak lágyan cirógatja, hol pedig mit sem törődve annak fáj-e vagy sem, kacagva borzol bele nagyot az állat bundájába.

Na a mi szelünk is ilyen játékosnak bizonyult, csalfa mód változva percről percre, lágyan végig szánkázva fűvek és gazok magasba nyújtozkodó bojtjain, máskor meg teljes erővel csapva le rájuk, szinte már a földig hajtva amaz szegényeket.

De a füvek és gazok nem törtek meg, lágyan meghajoltak amagasabb erő játéka elött, s a bokrok is ádázul áltak ellen, még ha le is tört egy-egy kizáradttabb águk, mindenki túlélte a pajkos szél csapásait.

Engem sem borított fel, ott lopakodtam köztük, meghajlott háttal, s ha jött az újabb nagy erejű szél lökés, hát lekushadtam a földre.
Na nem azért mert úgy gondoltam felborítana. Hiszen jóval súlyosabb és zömökebb voltam emberként mint a rejtőzködésre használt környezetem, és bár gyökereim nem voltak mellyekkel a földbe kapaszkodhattam volna, mint ők, ha okosan változtattam a súlyközéppontomat, akkor esélye sem volt ledöntenie a lábamról egy ilyen erőtlen kis szelecskének.

Na jó, azért be kell valjam, ha ennél valamivel erösebb lett volna, az már igen csak kockázatosanak bizonyulhatott volna. Na nem a testi épségemért aggódtam volna, csak épp nem lett volna értelme kijönni ide, azért amit terveztem.

Mert mi van ha észrevesznek? Ha meglátnak és bepánikolnak. Vagy azért mert egy embert vettek észre, vagy mert a vadászt, a ragadozót látják meg bennem. Egyik se lenne jó, nem fedhetem fel a jelenlétem, muszáj rejtőzve maradni és úgy megközelíteni őket. A becserkészés már csak ilyen mesterség, elég csak egyszer hibázni és az órák óta tartó gondos előkészületek és várakozással tölött idő mind, mind kárba vész, ha a vadnak inába száll a bátorságam és elszelel.

Ha már az ember fia efféle izgalmakba veti bele magát, hát érdemes jól rákészülnie: nem elég az elhatározás, sok sok minden kell a sikerhez,
Ismerni kell például a terepet, ahol vadászni kívánunk, és nem csupán azért, hogy ne tévedjünk el a kóborlás közepette, és aztán estig is eltartson mire visszatalálunk, hacsak nem akarunk természetesen a teleport kristály áldásos segítségére hagyatkozva hazajutni.
Szóval a környezet ismerete talán mindennél fontosabb, úgy is mondhatnám, hogy ez az alapja az egész ceremóniának. Ha ismered a terepet már félig nyertél is!
Ha tisztában vagy a környezeteddel, tudod, mit hol találsz. esetünkben ezen dús, füves mezőségen nem hátrány tudni, merre vannak apró fás, bokros foltok, a füvek mérhetetlen tengerében megbúvó apró tavak vagy épp felszínre törő források.
Ez persze nem csak amiatt fontos, hogy a magunk szomját olthassuk, ha esetlegesen kifogytunk volna minden nálunk lévő innivalóból, neeeem.
Hiszen az állatok is ezekhez a helyekhez járnak, ha kitikkadnak. Éppen ezért az ilyen helyek külön9sen alkalmasak a vadak elejtésére.
Ugyanakkor a tájegység típusának ismerete mást is elősegít: még pedig a megfelelő álcázást. A környezethez megfelelően idomuló színek és minták harmóniája könnyen megtéveszheti a felriadó vadat, amely épp a reá leselkedő ragadozót igyekszik megtalálni a sűrű fűtengerben.
És itt pont kapóra jött a nem is olyan rég újonnan választott mesterségem, mellyel minden féle ruházatot, páncélt és ékszert lettem képes elkészíteni. Elég fura mindezt kovácsolásnak titulálni, de hát nem én döntöttem a névről. Lehetett volna sok minden, de ez amolyan ezermesterséggé olvadt össze: páncélkovács, ötvös, ékszerész, suszter, süveges, nemezkészítő, varga, szűcs, tímár, és szabó. De mindközül most nekem a kelmefestői részmesterség vált a leginkább javamra.
A mezőség csupa zöld volt: friss növények fotoszintetizáltak, nyelték a napfényt és a széndioxidot. Vagyis a valóságban erre szólgált volna a zöld színűk, de ebbe most fölösleges mélyeben elmerülni. A lényeg, hogy friss, üde zöld volt a táj, amerre csak néztem.
Na persze nem egyöntetűen zöld. Volt itt bőven megszáradt, elsárgult levél és fűszál mindefelé a zöldbe keveredve, annak minden árnyalatával, csak úgy mint a zöldségnél.
Ezért hát, otthoni házifeladatként saját gyártású és egyedi mintájú terepszínű ruhát terveztem és készítettem, kizárólag erre az útra. A sárga és zöld színek különféle árnyeleti folytak össze rajta, némi barával is megtoldva imitt amott.
Ezzel a terepismertei tanóránk meg is volt nagyjából.

A következő, amiről nem lehet igazán eleget tudni, az maga a vad,vagyis az áldozat, ha úgy tetszik:
Ezen a tájegységen sokféle állat előfordul, én magam leginkább a nagytestű vadakra pályáztam volna leginkább, hiszen minél nagyobbak, annál könnyebb célpontjává válnak a nyilamnak. Igen, a nyilamnak, amivel kizárólag vadászni szoktam, hiszen nem íjász volnék kasztom szerint, hanem lovag.
Szóval leginkább Szarvas, őz, bivaly lett volna, amit szívesen becserkésztem volna, de tudtam, hogy olyan kistermetű állatok is előfordulnak itt a mezőn, mint a nyulak, pockok és más rágcsálófélék, no meg persze a nem sokkal nagyobb ragadozók, akik éppen csak eggyel voltak magasabb szinten tőlük a táplálékláncban, aminek tetején büszkén magam tornyosultam.

Sajnos nem ez volt a szerencsé napom, egy bivalyra vagy szarvasra sem akadtam, viszont ráakadtam egy rókára, ami annyira el volt merülve a nyúlvadászatban, hogy észre se vette, hogy rá is leselkedik valami.
És ez a valami én voltam, a füvek rejtekéből, a széllel szembeni oldalról, hogy szagomat se foghassa, hangtalanul megfeszítve az íjamm könnyűszerrel terítettem le a ragadozót, kiből most mégis csak vad lett.

End of stroy

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Szept. 29 2016, 10:42

Ai

Azzal, hogy minden erőmmel arra kezdtem koncentrálni, hogy minél hatékonyabban töröljem fel másokkal a padlót elég hatékony megoldásnak bizonyult, hogy minden más problémámat félre tegyem. Nem létező problémákat amiket saját magam generáltam. Egyszerűen elegem lett a szerepjátszásból. Olyasvalakit játszani aki nem én vagyok, vagy legalábbis csak nyomokban hasonlít rám. Bár abban sem voltam száz százalékig biztos, hogy milyen lennék valójában. Na de pont ezeket a gondolatokat tereltem el magamban és szinte napom minden percét kitölteni valamivel. Mióta harcművész vagyok már több fegyverrel is megtanultam bánni de ez önmagában kevés. Számtalan fegyvertípus van amiket elakarok sajátítani, hogy minden szituációban feltaláljam magam és a különféle kasztok fegyvereinek kiismerése az egyik legfontosabb. Persze ehhez tanítókra van szükségem. Ha egyedül próbálnák meg tanulni akkor csak a hibák rögzülnének bennem. Első lépésben a pajzs használatát akartam elsajátítani és az egyetlen lovag akit ismertem az Ai volt. A legelső találkozásunk nem volt a legfényesebb és őszintén szólva kicsit kételkedtem abban, hogy megfelelő tanítómester lehet. De azt hiszem mindenkinek meg kell adni az esélyt arra, hogy bizonyítson.
Írtam neki üzenetet ahol leírtam, hogy találkozni szeretnék vele. Eredetileg személyesen akartam elmenni hozzá de fogalmam sem volt hol lakik. Viszont, hogy mit akarok azt még nem közöltem vele, csupán a helyszínt és csak azután kezdtem őt beavatni miután már megérkezett. Meséltem neki arról, hogy harcművészként szeretnék megtanulni minden létező fegyvert forgatni és, hogy erre szükségem van a segítségére. Na meg persze megpedzegettem, hogy akár most rögtön is elkezdhetnénk.

by **RenAi** Kedd Okt. 04 2016, 20:10

Meglepett a pm feladója, viszont örültem ám neki. Ritkán kapok tőle üzenetet, és az hogy, valamivel rám gondolt, máris öntött belém egy kis életkedvet. Amolyan nem várt ajándéknak életem meg. Tehát még abban a minutumban talán meg is kapta a választ.

Szia, persze.
Vigyek valamit? Ennivalót, pokrócot? Vagy, beülünk valahova? Esetleg vadászni szeretnél? Vagy hozol valakit? Valakit be akarsz mutatni? Abban az esetben csinosnak kell legyek. Fiú vagy lány? Esetleg mindkettő. Ő lesz az új fiúd? *-* Na jó.. nem találgatok, legyen meglepi a kívánságod.
Szóval, a megbeszélt időre a mezőn leszek. Azért viszek nasit, és pokrócot. ^^
És mint mondtam, mindezt már akkor megkapta, amikor ki kívánhatott lépni az üzenetküldő menüjéből. Szóval, csak villám gyorsan. :3 Fitten és kipihenten érkeztem meg a megbeszélt idő, előtt. Igen, az utóbbi bizony, ritka, mert inkább késős vagyok. De az utóbbi időben megtanultam rendszerezni magam, és tartani mindehhez a magam állított elvárásokhoz. Tiszta felnőttes vagyok. Gondoskodó, anyáskodó és érett nő. Legalábbis szerettem volna annak tűnni, de én egyszerűen nem az a típus vagyok. Még eljátszani sem tudnám, mert amint elkap a hangulat, valaminek megörülök, vagy felidegesít, rögtön kiesnék a szerepemből. Ennyire már.. azért ismerem magam, persze attól még hazudhatok magamnak. Hisz, minden gyerek így nő fel nem? Eljátssza, hogy érett és tud magáról gondoskodni. Ennek mennie kell nekem is. Szóval az elegáns és sportos, öltözék ízléses keverékével érkeztem meg, harci felszerelés nélkül. Nem, gondolnám hogy bárki is rám támad, így biztonságban érezve magam, hétköznapi ruhákat viseltem.
- Szia kedves, Yuuki-chan. – Húztam ki magam, és játékból olyan tanárnős, nővérkés hangon szóltam hozzá. Kíváncsi vagyok meddig fogom bírni, hogy el ne nevessem magam.
- Szóval, elsősorban elnézést kérek a modortalan kíváncsiskodásomért, hajlamos vagyok kissé… elragadtatni magam, természetesen minden teljes mértékben rád van bízva. Szeretném megtudni miként tervezed a mai napot? – Szépen összeszedett mondatok, lassan tagoltan, és hangosan, de nem kiabálva, hagyták el a számat. Miközben kifejezetten úgy éreztem magam, mint valami nagynéni, vagy valami idősebb nő. Annyira jó érzés. :3

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Nov. 01 2016, 16:47

Megvan az a pillanat mikor az animékben valamit nagyon erősen néz mert wtf és megjelenik a vízcsepp a feje felett és már lehet tudni, hogy megbánta az előző döntését. Na én kb így láttam magam kívülről ahogy pár másodperc! Múlva már a válasz üzit olvastam.
~ Hogy vonta le ennyiből, hogy az új fiúmat akarom bemutatni? ~ Tettem fel magamnak a kérdést. Persze az én hibás is, hogy nem írtam meg pontosan mit akarok. Úgy voltam vele ha elutasít akkor ezt személyesen tegye ne üziben. De a wtf fejeknek még korán sem volt vége hisz a találkozás is annyira Ai idegen volt és annyira meglepett valamint zavarba hozott az újszerű viselkedése, hogy köhintenem kellet néhányat, hogy hebegés-habogás helyett értelmes és össze függő mondatok hagyják el a szám. De miért is volt annyira idegen a viselkedése? Valahogy az a kevés alkalom mikor összefutottam vele annyira egy komolytalan és hebrencs lány képét alkották előttem és amit a pm is csak tovább erősített, hogy a mostani kimért hozzáállása naaaagyon meglepett. Mondjuk a célomat tekintve ez most kifejezetten jó.
- Szia. - Itt még egyet köhintettem és valami hasonló hangsúllyal próbálkoztam mint ő csak épp mint a tisztelet tudó diáklány nem pedig a tanító. - Na szóval, szeretném fejleszteni a képességeim és a maximumot kihozni a kasztomból így igyekszem minden kaszt egyedi fegyverét minél hatékonyabban már-már mesteri szinten forgatni és téged mint lovagot szeretnélek megkérni, hogy taníts meg a pajzshasználatra, illetve a buzogány és a kopja forgatására. Készséggel alávetem magam a tanitatásodnak. - Hajoltam meg előtte. Felajánlani nem nagyon tudtam mit de ha valamit szeretne akkor úgy is mondani fogja.

by **RenAi** Kedd Nov. 01 2016, 18:32

Kihúzva magam, álltam a lány előtt, kimért, mégis kedves hangon szólította meg. Amire köhögni kezdett... Voltaképp nem is lepődök meg rajta, azért egy elegáns szemöldökemelést megengedek.
- Csak nem megfáztál? Vagy kaparva valami a torkod? Akad nálam egy kis mézes citromos forró tea termoszban, ha szeretnél. – Ajánlottam fel neki, bájosan, de mégis elegánsan, valamint visszafojtott aggodalommal, mint egy nővértől elvárható. De még nem nevettem el magam, igyekeztem csitítani saját gondolataimat is, méghozzá azzal hogy végig hallgatom hogy mit is szeretne, ezzel eltereli a gondolataim, magamról. Majd teljesen meghatódtam, és most már csak azért is tisztességesen akartam végigvezetni ezeken a dolgokon, mint egy jó tanítónő. Most már ez volt a célom.
- Megtisztelsz hogy rám gondoltál, a listából kihagytad a rövid karodot. Tehát azokat már tudod forgatni? – Kérdezek rá, na nem mintha nem láttam volna három karddal, de a tisztesség megadja hogy megkérdezzem.
- Szívesen elvállalom az oktatásod. Bár, buzogányt ritkán használok csak, de kopja forgatása, és a pajzs használata, egész jól megy. Most és itt szeretnéd kezdeni? – Kérdezek rá, bár ez is nyilvánvaló.
- Rendben, akkor felszerelkezem. – Jelentettem be, majd pár kattintás után rajtam is volt a felszerelésem.
- Van saját fegyvered? – Kérdezek, rá, hisz ha nincs tudok neki biztosítani. Majd a választól függően álltunk neki.
- Először a pajzs használatát tanítom meg. – Jelentettem ki.
- Ahogy a kard a kezed meghosszabbítója, úgy egy pajzs is lehet akár szimplán pajzs, de fegyver is. – Jelentem ki, miközben igyekszem felvenni, egy kezdőpózt, és egy tisztább területen szembe állni vele.
- Támadj! Csak pajzzsal fogok védekezni! – Jelentettem ki, miközben vártam a támadását, hogy megmutassam hogy is értem.

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Nov. 01 2016, 18:59

Csak nem megfáztam? Majdnem sikerült megfulladnom a saját nyálamtól a kérdés hallat tekintve, hogy egy újabb áll köhögés közepén ért a kérdés.
~ Miattad köhögök mert zavarba hozol! ~ Ripakodtam rá gondolatban de közben csak kedvesen mosolyogtam.
- Köszönöm jól vagyok csak a.... por kaparja a torkom. - Húztam ki magam.
A jó hír, hogy elfogadta a taníttatásom így már őszinte mosollyal bólogattam az újabb kérdésre.
- Igen, elvégre kardforgató voltam korábban ha visszagondolsz a legutóbbi harcunkra. Annak már mondhatni, hogy a mestere vagyok. - Akaratlanul is büszkén kihúztam magam ami igazából nekem fel se tűnt. Persze, van fegyverem meg pajzsom is. - Utóbbit szépen elő is hívtam a céhmenüből és letettem a földre. Ami a fegyvert illeti csak lehúztam az ujjamról a harmadik gyűrűt és egy kis simogatás után a szokásos kard alakját vette fel.
~ El kellene már neveznem ezt a formát. ~ Vetettem egy pillantást a fegyverre de ugye nem ezért jöttem. Ami azt illeti roppant kíváncsi voltam miként akar tanítgatni. Alex esetében is azt gondoltam, hogy majd egymásnak esünk és közben lekiabálja a fejem, hogy mit csinálok rosszul. Ehelyett mozdulatokat, beállásokat és apró trükköket mutatta illetve tanít meg olykor még egy kis történelem leckét is kapok, egyes harcmodorokról és fegyverekről. Ai viszont úgy tűnt pont azt fogja tenni amit Alextól vártam.
- Rendben. - Nyugtáztam a kérést és felvéve egy kezdő pozíciót egy egyszerű, fentről lefelé tartó oldalsó vágást ejtettem meg felé,minél nagyobb erőt beleadva.

by **RenAi** Csüt. Nov. 03 2016, 17:49

- A port is enyhíti a legtöbb tea. – Mosolygok kedvesen, tartva az ajánlatom, de nem tukmálom. Csupán finom jelzését tartom fenn. Elfogadtam a kérését, és láttam hogy igazán örül ennek. A kérdésemre rögvest elővette a fegyverét, és láttam miféle szokatlan módszerrel alakította át. Erre két elképzelésem is volt, az egyik hogy ez az egyik képessége, a másik hogy az is egy speciális fegyver, mint a Hinariéké tehát, legendás. A rövid kardforgatás megy neki, ezt gondoltam, így arra nem kell kitérjek, jöhetett a következő, amihez értek… Az pedig a pajzs. Hamar Yuuki kezébe került a saját fegyvere, én most pedig csakis a pajzsot fogom használni. Egyszerű de célravezető támadással indított.
- Sokféle pajzs létezik, körpajzs, nagy ötszög alakú, ami majdnem az egész testedet védi, bár ahhoz már kell súlyemelés is, ha hatékony akarsz lenni. – Magyarázok közbe, majd hárítok, ő egy oldalról felülről lefelé haladó vágással próbálkozott, amibe hatalmas erőt adott bele.
- Ha nincs súlyemelésed, az ilyenekkel szemben ne próbálj ellenállni, hanem, ha elég gyors vagy, akkor pont hogy felülről próbáld kísérni a támadást, majd a pajzsot arra használd hogy lefogd, letartsd a fegyverét, és egy rántással üsd meg vele. – Az utóbbit nem demonstráltam, nem ütöttem meg, csupán megindítottam, lassan érzékletesen a fegyverem. Persze csak ha nem próbálkozott valami turpissággal, aminek eredményeképp nekem is máshogy kellett reagáljak. Ha megvoltunk hátráltam, hogy teret kapjunk és újat próbálhassunk.
- Ha gondolod támadj megint, vagy máshogy. – Adtam meg az esélyt, valamint úgyis a támadásának köszönhetően fog eszembe jutni mit miért védek úgy, ahogy szoktam.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Feb. 27 2017, 11:44

~ Persze, vagy megint sikerül valami olyat szólni és a teától tényleg megfulladok. ~ Morgolódtam magamban miközben mosolyogtam. Még én támadtam addig ő beszélt. Érdekes mert nem igazán tudok egyszerre beszélni és harcolni. Sőt igazából a szavait is csak nehezen tudtam felfogni de mivel nagyjából demonstrálta is így azért megmaradt a a mozdulat és annak lényege.
- Értem. - Nyugtáztam majd folytattam majd kaptam is a lehetőségen és másfelől támadtam. Majd újra és újra. Nagyjából ezzel is ment el az egész idő.
*
Elég sok idő telt el az első gyakorlásunk óta. Azóta hetente egyszer mindig felkeresem egy kis gyakorlásra. Igaz a funkciója kicsit megváltozott ezeknek az összejöveteleknek. Mostanra már nem arra "használtam" Ai-t, hogy tanítson. Kicsit csúnyább megfogalmazásban gyakorlatilag egy boxzsák szerepét vette fel. Minden új fegyvert, támadást, skillt, technikát rajta próbáltam ki. Volt bőven élete így bírta Razz

. Neki talán az is feltűnhetett, hogy jellemben is mennyit változtam. Korábban sosem használtam a rendszerre utaló szavakat és kifejezéseket, most már szinte nem is próbáltam tagadni azt, hogy a sao egy játék.
Hónapról hónapra mindig ugyan ott edzettünk és ez nem is változott. Már vártam őt és egy új fajta fegyverrel melegítettem be nevezetesen a láncos sarlóval avagy kusarigama. Még vártam őt addig a levegő volt az ellenfelem és magam körül különféle támadó mozdulatokat imitálva pörgettem magam körül a lánc végén lévő nehezéket. Nem volt egyszerű de legalább már annyit elértem, hogy ne magam sebezzem meg.

by **RenAi** Szomb. Márc. 04 2017, 23:55

Yuuki gyorsan tanult, így maga a kard és pajzs kombót hamar el is sajátította. Figyelt, valamint új meglátásai is akadtak, így még én is elleshettem tőle pár először elméleti, majd gyakorlati taktikát. Persze sose gondoltam magamra úgy, mint aki jó ezen a területén, de töltött belém némi pozitív énképet hogy, a választás rám esett a részéről. Mondhatnám, hogy persze, mert céhtag, vagy persze mert cuki vagyok és szerethető, de egyik sem volna teljesen hű a valósághoz. Így maradt az, hogy nem talált jobbat, viszont az azt jelenti, hogy számára én vagyok a legjobb. Szóval éljen az optimizmus. Életem volt bőven, így egy-egy harc és próba viszonylag hosszú ideig kitartott, bár pár potit meg kellett ejtenem, sőt a képességem is a saját életem visszatöltésére, vagy esetenként apróbb értékű támadással leptem meg. Nem lenne hatásos az edzése ha, csak neki kellene támadnia.

Meglehetősen harc orientált, és megfigyeltem hogy, ha nem kérdezem nem is akar beszélni semmiről. Nem ismertem. De azt láttam hogy, nem olyan volt… mint amikor legelőször találkoztunk. Bár… megindokolni, hogy mivel volt másabb, vagy miért… nem ment volna, de a női megérzésem megsúgta. Yuuki kezd felnőni. Minden héten, vagy volt hogy hetente többször is gyakoroltunk, és mindez már több hónapon keresztül. Nem én lennék, ha nem akartam volna, akárhogy is… de a közelébe, és a lelkébe férkőzni. Így amikor egy kis szünetet tartottunk, hogy töltődjön az életem, hisz védett övezeten magától is töltődik, addig egy padra leülve, megkínáltam egy kis currys csirkével, némi rizsgombóccal, majd ha ettünk rendesen, előkerült a nasiknak megfelelő csemege. Tésztabundába forgatott pörkölt mogyoró, és egy kis mézes süti. Valamint tea volt még nálam.
- Nagyon ügyesen fejlődsz, sokat teszel magadért, igazán büszke lehetsz magadra. – Dicsértem meg őszintén.
- Amúgy, miért szeretnél ennyire fejlődni, ügyesedni? – Pillantottam a lányra a kérdést követően.
- Az utóbbi időben feltűnt ám, hogy sokat nőiesedtél. – Érezhető volt ám, ha nem is a megjelenésén, inkább a kisugárzásán, a tartásán.

by Ajánlott tartalom