Re: Mezőség

by **Nio** Vas. Okt. 12 2014, 19:07

El is indultunk, bár mint kiderült a csapatában nem Ő a fővadász... vagy valami hasonló. Viszont ami megnyugtatott, az az volt, hogy elképzelhető, hogy nem szükséges több jártasságot vennem. Elég, ha fejlesztem a meglévőket, ha itt is fejlődni szeretnék. Bár ami azt illeti ez sem lesz egy olcsó mulatság... ami azt illeti, a fejlesztéshez jóval többet kell dolgozni, hogy aranyat keressek. De jó hír, hogy ha meg tanulok vadászni, akkor a pénzkérdés is meg van oldva.
Kicsit elgondolkodtam és elkalandoztam, melyből az arca közelsége zökkentett ki. Nem tudtam hová tenni ugyan ezt a közvetlen reakciót, de nem is zavart, egyszerűen csak meglepett. Elvégre elmerengtem és hirtelen történt emiatt számomra.
-Köszönöm, annak kifejezetten örülnék. De biztosan megengedi egy hozzám hasonló zöldfülűnek, hogy gyakoroljak- feleltem egy mosollyal arcomon. -Ha másért nem engedném meg azért mindenképpen, hogy nevessen egy jót. Nem?
Néztem az említett petre, majd én is körbe a mezőn. Sehol egy lélek sem. Nagy vadat az tuti, hogy nem fogunk fogni itt, hiszen nem biztos, hogy nyílt terepre merészkedik. Gondolom a mesterséges vadaknak is van eszük, hasonlóan az igaziakhoz…
A vadászara terelődött gondolataimat most egy másik kérdés terelte el. Illetve van egy tippem, hogy a vadászat elméleteit kiveséztük, és most jön egy barátságosabb rész, melyben remélem egy új és érdekes barátra tehetek szert a mai napon.
-Igen, Nio vagyok. De már bemutatkoztam. Viszont ami azt illeti… ismerősnek tűnsz, de nem tudom a neved, és hogy hol találkoztunk… -gondolkodtam hangosan. Tényleg láttam már Őt valahol, de nem tudom, hogy pontosan hol. Hogy melyik küldetésben… vagy melyik városban… nem tudom. De abban biztos vagyok hogy találkoztunk már.

by **Chancery** Szer. Okt. 15 2014, 13:15

~Mindent meg kell tanulni egyszer, utána meg gyakorolni. ˇ^ˇ

majd akkor röhöglek ki, ha ezredszerre is bénának tűnsz.~
Nyugtatja meg, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy próbálja, Álomkelő a lányt, miközben követjük felfelé meredő farkát a bozótosban. Mivel erre nincs erdő, sem nekünk, sem a vadaknak nincs hova bújniuk, így néha megállunk, amíg ő fülel, hallgatózik, és lassan indulunk tovább. A nagyobb, könnyebben észrevehető vadakat gyorsan levadásszák az ügyesebbek errefelé, nekünk jóformán csak a kisebbek maradtak, akiket alig lehet észrevenni a magas fűben vagy az itt-ott szétszóródott bokrokban. Szerencsénk akkor lesz, ha pont a közelben fog respawnolni egy nagyobb vad.
Akkor viszont némileg büszkén mosolygok magamra, mikor kiderül, hogy nem tévesztettem el a nevet; valóban Nioval állok szemben. Ennek a ténynek azért is örülök külön, mert mindig is meg akartam ismerni azt a lányt, akit mostanság sűrűn látok a bátyám közelében :3 Yuichi egyébként is ismét kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnik a boltban, ami igazán ráfér, mióta eltűnt.
-Én Chancery vagyok ^^ És most, hogy így mondod, én arra a labirintusra tippelnék. Soleon báróéra, meg ilyesmi Suspect

-merengek én is félhangosan, ujjamat az ajkamra téve. Hisz abban a különös labirintusban legalább kétszer, vagy talán háromszor is összefutottak a szálaink, nem elképzelhetetlen. Egyszerűen csak olyan nyomasztó volt az az állandó sötétség, Kyuushiro eltűnése és a fáklyákkal való stratégia, hogy nem mindig figyeltem oda, ki kicsoda. Álomkelő meg sem torpanva ismét felszólal a fejünkben.
~Én pedig Álomkelő, szolgálatodra.~
Mókás, hogy bár így mondja, így tanulta, valahogy sosem ő az, aki minket szolgálna, inkább fordítva. Tipikus macska :3

by **Nio** Csüt. Okt. 23 2014, 14:13

-Köszönöm szépen- mosolyogtam ez alkalommal a petre, akinek eléggé sokkal több emberi vonása van, mint gondoltam. Elvégre az NJK-k is minden nap ugyan azokat a köröket róják, amit tegnap, és amit holnap. Ami azt illeti nem beszélgettem hosszabb ideig egy pettel sem. Bár hajdani céhemben lett volna rá alkalom.
Mindenesetre még nem találkoztam itt a SAO-ban olyannal, aki kinevetett volna, vagy éppen ellenséges lenne. Vörös játékosokat se láttam sokat, annak ellenére, hogy már eléggé régen lehetünk ide bezárva. Különös szerzetekkel már volt alkalmam megismerkedni, de csakis a jobbik értelemben. Bár nem igazán számít, ha kinevetnek. Legfeljebb velük nevetek, ha úgy adódik, elvégre tudom, hogy vannak hiányosságaim.
-Nem tudom pontosan hogy honnan vagy ismerős, csak azt tudom, hogy az vagy. Lehet, hogy tényleg ott találkoztunk, vagy egy másik küldetésen... meg mintha Yuichi is említette volna egy párszor a neved...- kezdtem törni a fejem. Nem tudom, hogy pontosan hol is vagy mikor mondta, de abban biztos vagyok, hogy Chancery nevét Yuichi már említette egy találkánk alkalmával. De hová is mentünk akkor…? Talán mikor a laborjában voltunk... nem emlékszem pontosan… meglehet.- Mindenesetre ezt a napot nem fogom elfelejteni. Ha meg fogunk valami nagyobb vadat és megtanulok vadászni, akkor meg pláne. Egyikőtöket sem fogom- váltottam hirtelen témát, bár most nem szándékosan, ahogy általában Ez alkalommal így jött ki.
Akivel egyszer találkozom, és hosszabb ideig beszélgetek vele, arra emlékezni fogok, hiszen egy új kapcsolatot jelent számomra, ami kifejezetten fontos. Ebben az esetben még tanulhatok is, amit szintén az emlékezetembe vések. Pontosabban jó lenne nem elfelejteni.

by **Akae** Vas. Nov. 02 2014, 13:14

/Kita-channak,és Hime-Channak Ismerkedős/

Meleg napra virrad, és Akae arra gondolt mi lenne ha elvállalna valami kissebb küldetésfajtát. Ki is ment a kezdete városának főterére a hirdetőtáblához és a szeme megakadt egy titokzatos küldetésen, ami nem másról szólt mint egy elveszett Njk felkutatásáról.A furcsa az volt hogy ennél a küldetésnél nem volt tárgyi vagy pénzjutalom írva csak annyi hogy "A végén megtalálod az igazi kincset". Ez Akaenak kicsit sántított, de úgy döntött mégis elvállalja a küldetést. Olvassa az instrukciókat és látja hogy az Njk a hatodik szinten tűnt el a mezőn.
- Komolyan egy mezőn hogyan lehet eltévedni?
Nem volt mit tenni el is indult Akae a hatodik szintre, nem telet sok időbe mire odaért és a látvány egészen elkápráztatta Akaet.
- Aztaaaaa milyen gyönyörű.
Ámuldozott majd rá is tért a küldetésre.
- Szóval itt tűnt el az a buta Njk.... Ideje megkeresni.
Így is lett, Akae elindult keresgélni a mezőn, de látta hogy ez így akár hetekbe is telhet ha nem szerez gyorsan segítséget akkor itt fog megöregedni.
- Én vagyok az egyetlen aki belekezd egy ilyen jelentéktelen küldetésbe?
Siránkozott egy picit majd újra felkerekedett hátha most megtalálja azt a bizonyos Njk-t, és megtudja vajon mi is lehet az a bizonyos "kincs". Nem is kellet sok idő és meglátott valakit, de az a valaki nem egy Njk volt hanem egy másik játékos.
- Na tessék Akae itt a segítséged, de nem mersz odamenni hozzá..... csodálatos!
Mormogta magában a kislány, és győzködte eközben magát hogy igenis odamegy és megszólítja azt a másik játékost. Közelebb ment és szegyellősen, vöröses színárnyalattal, de megszólította.
-S-Szia, te is az Njk keresős küldetést csinálod?
A hangjába érezhető volt a bizonytalanság és a félelem is, de mégis mosolygott és a tőle már megszokott aranyossággal nézett.

by **Chancery** Szer. Nov. 05 2014, 12:38

//Nio//

haladunk előre lassacskán, Álomkelő néha megtorpan, fülel, figyeli a környezetét, majd megy tovább. Olykor az is megesik, hogy lekushad, majd előretőr, de az ilyenkor elkapandó apró vad sietve tovább áll, és nem sikerül elkapni. Ezúttal viszont nem veti a szememre, hogy kevés a pontom a Vadászat jártasságomon, és ezért nem ér el sikereket, talán a társaságra való tekintettel. Mióta látta Timidus akcióját a bosson, úgy döntött, sokkal tapintatosabb lesz ő is, már csak azért is, hogy a sárkánynak megmutassa, mit is jelent a szó pontosabban.
-Az meglehet. Yuival elég közel állunk egymáshoz, már-már fogadott testvérek vagyunk :3 -nézek fel az égre és gondolok vissza arra a napra, mikor először találkoztunk. Akkor még ilyen Elvises frizurája volt, és fakarddal hadonászott a vaddisznókra. Utána órákat ültünk kávézókban vagy csak padokon és beszélgettünk rengetek dologról. Én egyébként is elég könnyen zárok embereket a szívembe, de Yuichi immár különleges helyet foglal el még úgy is, hogy szerelemről szó sincs. Mindig is akartam egy bátyuskát, és ő is inkább a húgaként tekint rám. Én pedig szeretek hugica lenni :3
Végül Niora nézek, meghallgatva fogadalmát, kellemes mosollyal az arcomon. Megállok és ahogy a japán szokás és illem diktálja, enyhén meghajolok előtte.
-Köszönöm. És kérlek, vigyázz Yuichira. -vagy valami ilyesmit szoktak ilyenkor mondani, ha jól tudom. Nem igazán ismerem a japánok minden szokását, és valószínűleg ezt sem kristálytisztán teszem, de talán a külföldi mivoltom miatt megbocsájt, ha hibázom.
Végül Álomkelő hangja szakít félbe és emelkedem ismét egyenesbe.
~Na, most tessék figyelni. Ezeket könnyű elkapni, de kicsik, szóval bízd rám. Aztán egy nagyobb egyeden megmutathatod te is.~
Ismét kushad, kis hátsója ide-oda leng, ahogy ugráshoz készülődik. Majd meg is teszi, a magasba lendül, és úgy zuhan alá, akár a róka, hogy a rémült arcú Szőrös Manónak esélye se legyen menekülni. Fogai között a vaddal tér vissza, majd kiköpi, mire az eltűnik az éterben, hogy helyette az inventorymban foglaljon helyet mint elkapott vad.
~Te jössz.~

//Szőrös Manó//

by **Nio** Vas. Nov. 09 2014, 16:40

A vadászati témától csak hamar elkalandoztunk. Nekem se volt több kérdésem, és mint kiderült nem is tudott sokkal többet mondani róla. Majd gyakorlatban meglátjuk, hogy hogy megy. Aminek viszont örültem, hogy mégiscsak ismeri Yuichit, és kedveli is, bár mint bátyót, ami számomra jó hír. Bár biztosan még akad egy két ellenfélnek való. Vajon Ő ismeri azt a lányt, akivel összejött előttem, azt az Ayumit, vagy kicsodát? Majd megkérdezem, ha lesz rá alkalom.
-Vigyázok Rá!- mosolyogtam el és fogadtam örömmel gesztusát és szavait. Bá ami engem illet, inkább rám kell vigyázni, és nem pedig fordítva.
Meghajlása után már éppen kezdtem volna kérdésemet azzal a másik lánnyal kapcsolatban, amikor petje, Álomkelő meg is látott egy áldozatot, melyet be is fogott szinte azonnal. Fogott is valami Szőrös Manót vagy mit. Aztán gondolom rám gondolt, azzal, amikor azt mondta, hogy „te jössz”. Chancery-re néztem kérdően. Lövetem se volt, hogy mit kell csinálnom most. Nem vagyok macskaféle, mint petje. És egy ilyen kis mobot előbb ölöm meg mint hogy elejtem. De közben elővettem fegyveremet, majd zavarba és vörösen, Chancery felé fordultam fegyveremmel a hátam mögött… Mint kiderül még mindig nem világos a helyzet.
-Álomkelőnek megy, de van egy tippem, hogy lándzsával nem nagyon tudok mit kezdeni fele- kezdtem mondandómat zavartan. –Ha nem segítenek neked, akkor te, hogy csinálod?- néztem az eddig mellettem baktató lányra bátortalanul és továbbra is zavarban.- Soha nem vadásztam, és nem tiszta a kép még most sem, hogy egy ekkora fegyverrel egy olyan kicsi vadat, hogy kéne megközelítenem. Esetleg vegyem célba és dobjam el a lándzsát, vagy rohanja oda és próbáljam közelről eltalálnom…- találgattam félhangosan. Teljesen tanácstalan vagyok.
Úgy tűnik ez a vadászat sokkal nehezebb, mint gondoltam.

by **Chancery** Szer. Nov. 12 2014, 15:41

-Jaj, azt pakold el nyugodtan. -nézek a lándzsára, mikor elővette és azon kezdett gondolkodni hangosan, miként is kapja el vele a kis vadakat. Jogosan, hisz ezek szerint tévesen gondoltam, hogy a nagyon alapokat már elolvasta, én meg nem voltam elég okos ahhoz, hogy akár csak rákérdezzek vagy automatikusan elmondjam az egészet. Ezt jó lenne észben tartanom, hogy legközelebb ne érezzem ilyen rosszul magam, amiért előreszaladtam szegényével. Álomkelő visszatér hozzánk és mancsát nyalogatva mosdani kezd, kicsit sem figyelve Nio kétségeire, így az én feladatommá lett elsuhintani azokat egy lehetőleg könnyed fuvalattal.
-Nem megölni kell a vadat, hanem elkapni. -próbálom magyarázni, kicsit megérintve a lándzsát, hogy ezzel is jelezzem: nem lesz szükség ehhez hasonló nagysebzésű fegyverre. -A legfontosabb: elég az is, ha csak az ujjhegyeddel megérinted a vadat; a rendszer elkapottnak nyilvánítja és megadja, ha jár érte jutalom. Az is működik, ha csak rádobsz egy követ vagy akármit. A szafariban részt vevő vadaknak nincs életcsíkja, az a lényeg, hogy valami interakcióba lépj velük, ami arra utal, hogy megszerzed.
Körbenézek, de semmi sem jön elő, amin demonstrálni tudnám. Végül nem tudok mást tenni, az előzőleg látott mozdulatra kell támaszkodnom.
-Az előbb is Álomnak elég, ha egy karmával megérinti a Manót, az már az övé és szabadon hozhatja-viheti. Na...
Valami mintha mocorogna tőlünk nem messze, még Álom is felkapja a fejét, de tudja jól, hogy most Nio köre következik. Én kissé félreállok és bátorítóan mosolygok a lányra; hajrá. Elég, ha megérinti vagy eltalálja egy kővel, és már meg is lesz az első vadja. Én meg remélem, sikerült érhetőbben magyaráznom Embarassed

by **Nio** Szomb. Nov. 22 2014, 13:18

Chancery magyarázata után menten el is raktam a fegyverem. Hála az égnek, hogy nem kell használnom, így némiképpen egyszerűbb lesz a dolog. Elég csak megérintenem... kicsit fogócska fillingje van az ügynek, de ha így kell akkor így kell. Kezdjük.
A lándzsám elrakása után én is a zaj irányába fordultam, majd el is indultam felé. Nem nagyon látszott semmi sem abból ami ott van és el kell kapnom, csak annyi, hogy egy ponton mozgott a fű teteje. Igazából csak abban reménykedtem, hogy nem valami hiúzhoz hasonlatos mob vár rám ott, ami harap is. Ugyan kitanultam a lopakodást, de még nem volt alkalmam kipróbálni, és még csak egyes szinten van, ami némiképpen nehezíti, mivel nem is tudom annyira használni. De legyen aminek lennie kell!
Álltam meg egy ponton mikor már csak néhány lépésnyire álltam a vadtól, majd egy gyorsabb szökkenéssel gyorsasági statjaimra támaszkodva bevetettem magamat a mozgó fűszálak közé. Viszont elég erőteljesen mellé ugrottam.
Nem kaptam el ugyan semmit, de nem egy hiúz vagy valami harapós állat nézett velem farkasszemet, hanem egy borz. Néhány pillanatig csak néztem, majd hirtelen jött ötletből kifolyólag utána kaptam, "márpedig csak azért is elkaplak" címszóval.
Amiből tényleg egy rövidke fogócska lett, de ez alkalommal eredményesebben, mivel sikerült megérintenem a zsákmányt, aminek hála ott volt a felszerelésem között.
Ezt követően ki is dőltem. Kicsit elfáradtam, de kifejezetten élveztem.
-Van még mit tanulnom...- sóhajtottam, majd nevettem el magam hangosan. Ezt követően felültem megnéztem a borzot az invintorymba, majd felnéztem egy széles mosollyal. -Merre találunk még vadakat? Ez kifejezetten szórakoztató, csak még gyakorolnom kell. Vajon elijesztettem minden vadat...?

//Borz//

by **Chancery** Vas. Nov. 30 2014, 12:16

A jelek szerint nem kell aggódnom, és igenis sikerült úgy elmagyaráznom a dolgokat, hogy azok érthetőbbek legyenek. Mind én, mind Álom kíváncsian lessük Nio akcióját, kissé felszisszenek, mikor nem megy minden a rendes kerékvágásban, de mikor sikerül megérintenie a borzot, az pedig engedelmesen eltűnik az éterben, megnyugodva eresztem le a vállaimat.
Felemelem a kezeimet és megtapsolom a lányt, Álom pedig egész egyszerűen csak kifejezéstelen arccal figyeli tovább.
-Elsőre nagyon ügyes volt. -mondom én.
~Nem tévedsz, van még mit tanulnod.~ -mondja ő. Mondjuk kihallom a hangjából, hogy azért büszke rá egy kicsit.
-Nem hiszem, de majd csak sikerül fogni még valamit, ha továbbmegyünk. -teszem csípőre a kezem és körbenézek, de nem, egyenlőre még semmin nem akad meg a szemem. Nio biztos nem ijeszthette el őket, akkor nagy zajjal és dirreldurral menekültek volna, erre viszont sem én, sem senki nem figyelt fel.
Türelmesen megvárom, amíg Nio összeszedi magát és indulhatunk tovább, majd ezután meg is szólalok.
-Majd ha kicsit könnyebben szeretnél gyakorolni, és megteheted, ajánlom a tizedik szint szafariját. Eredetileg is az volt az egyetlen hely, ahol lehetett vadászni, csak később kerültek ki a mobok a többi szintre is. Tény és való, ott legalább nincs olyan nagy veszélye annak, hogy harcos mobbal kerülsz szembe. -jegyzem meg csak úgy érdekességképpen, néha bátorítóan rámosolyogva, hogy kérdezhet nyugodtan, ha szeretne. Álom előttünk baktat a magas fűben, szürke, lompos farka szinte zászlóként mutatja az ösvényt, amin jár. Ő már teljesen vadász-módba kapcsolt, néha meg is áll, hogy füleljen egy furcsa zörej felé, majd indul tovább, ha úgy dönt, nem levadászható vadról van szó.

by **Nio** Pént. Dec. 12 2014, 18:28

Az alakításom végül sikeres volt, aminek kifejezetten örültem. Bár kissé parádésra sikeredett, de az eredmény a lényeg ugyebár. Pontosan emiatt széles mosollyal állok fel és porolom le magamat a rám keveredett fűszálak és egyebektől, melyek engedelmesen el is pixeleződnek, hogy hamarosan ismét visszakerüljenek régi megszokott helyükre, ahogy azt illik.
-Köszönöm, bár sikerülhetett volna jobban is- állok meg előttük egy lépésre egy szép nagy sóhaj kíséretében. Ha ezt a mutatványt a valóságban ejtettem volna meg akkor most tele lennék karcolásokkal. Ami azt illeti nem i kevéssel.-Viszont ami azt illeti sokkal könnyebb mint gondoltam. És, ha csak meg kell érintenem a vadat akkor a veszélyesebbek kel sem lesz gondom. Vagy azokra másmilyen szabály érvényes?- kérdeztem hirtelen. Jó volna tudni, hogy csak meg kell e érinteni, vagy valami több kell. Valahogy nincsen kedvem pofára esni, ha olyan helyzetbe kerülök.
Figyelmesen megvártam válaszát, mely után ismét egy spontán kérdés tör elő belőlem, ami nem a témába vág, és ami igazából kicsit személyes jellegű.
-Mesélnél nekem egy kicsit Yuichiről?- bukott elő belőlem. Emlékeim szerint Yuichinek Chanchery olyan mintha a húga volna, ami mint kiderült fordítva is igaz. Nem rég óra ismerem ugyan, de érzem, amit érzek, amit a távolság és az hogy sokáig nem találkoztunk, még az se tudta kiirtani belőlem. Emiatt talán nála jobban nem ismeri senki. -Kérlek!- tettem hozzá majd félre fordítottam kissé fejem és úgy folytattam.- Nem találkoztam vele ugyan sokszor, de abban biztos vagyok már most, hogy nem tudnék többet nélküle boldog lenni és vele akarok lenni. De igazából én nem voltam még vele olyan sokat. Bár ez fordítva is igaz... gondolom. Viszont -ennél a pontnál ránéztem ismét- biztos vagyok benne, hogy van olyan oldala amit nem láttam. És talán nem is fogok.
Szinte kérlelve néztem a lányra, hiszen Yuichi az egyik oka, hogy erősebbé és jobbá akarok válni. Tudni akarok róla mindent. Bár meglehet, hogy Őt kéne megkérdeznem, de Ő másképpen mondaná el azt amit például Chancery, vagy valaki más.

by **Akatsuki** Hétf. Jan. 19 2015, 21:44

Akatsuki korán kelt fel mint mindig és reggelire egy adag edzést fogyasztott mivel még mindig nem szokta meg teljesen új testét. Majd úgy döntött el megy kicsit felfedezni a terepeket, szinteket. Gyalog ment, és szépen lassan járt be majdnem minden szintet de az 5. szinten kicsit megállt és lepihent. Mikor befejezte úgy döntött hogy ezen a szinten marad és kicsit alaposabban tanulmányozza az állatokat / növényeket. Akár merre nézett mindenhol füvet és néhány fát látott, az egész szint egy hatalmas mező volt, de játékost nem látott rajta. Egyszerre a távolba megpillantott egy alakot és kicsit gyanúsnak találta. Szépen lassan megközelítette, de az a fiú kicsit más volt mint a legtöbb játékos, fehér volt a haja, magas volt, nagyon magas. Legalábbis Akatsukihoz képest... Követte a fiút és próbált észrevétlen maradni, de ezt egy kis idő után megunta és szeretett volna kicsit interakcióba lépni vele. Nem is kellet sokáig győzködnie magát hogy ezt meg is tegye. Elé futott kicsivel és meg állt előtte.
- Szia, Akatsuki vagyok téged hogyan hívnak?
Érdeklődött a lányka az idegen fiútól, és várta hogy vajon erre hogyan is fog reagálni.
- Mi járatban errefelé?
Érdeklődött de persze ügyelt a távolságra hogy szemiképpen se érje meglepetésként egy támadás, vagy valami amit ellene tudna intézni az idegen.
- Te szereted a havat?
Próbált kicsit kíváncsiskodni, de nem akart udvariatlan sem lenni. Ügyelni próbált az ismeretlen reakciójára is hisz ha látja rajta hogy zavarja a jelenléte akkor tovább áll és keres valaki mást akivel szóba elegyedhet, vagy simán elmegy harcolni az küzdőtérre.

by **Hime** Csüt. Feb. 05 2015, 15:42

Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan is kerültem a hatodik szint mezőségére. Egyenlőre csak céltalanul bolyongtam a szintek között, és valahogy egyszerre csak a hatodik szinten kötöttem ki. Nem tudtam, mit is kéne itt tennem. Csak annyit tudtam, hogy most itt vagyok. És ha már itt voltam, akkor úgy döntöttem, hogy körül nézek ezen a szinten, hisz itt még soha nem jártam.
Körös körül nem láttam mást, csak füvet, ameddig csak a szemem ellátott. Nem mintha bárki is hiányzott volna, de az kissé furcsa volt, hogy egy teremtett lélek se mozgott ezen a környéken. Se állat, se ember.
Mondjuk így teljes volt a nyugalmam. Így aztán egy kicsit leheveredtem a fűbe, és élveztem a szellő lágy simogatását az arcomon, és a napfény nyugtató melegségét.
A biztonság kedvéért azonban a fegyvereim, és a páncélom az invertorym legfelső részében voltak, hogy ha véletlen szükségem lenne rá, akkor egyből elő tudjam kapni.
Már vagy fél órája heverésztem tétlenül, amikor mozgást véltem hallani a közelemből. Óvatosan felültem, és körbe néztem, de egyenlőre senkit nem láttam. Viszont úgy döntöttem, hogy felkelek, és elindulok a hang vélt irányába. Így is tettem, de egyenlőre úgy tűnt, hogy csak képzelődtem, és rajtam kívül egy teremtett lélek sincs ezen a szinten.

by **Ayse** Vas. Feb. 08 2015, 17:00

~Szóló szafari~

Nagy levegőt vettem majd kinéztem még egy teljesítést. A szafari nem is olyan rossz, dolog, bár a múltkor Cerasoval az ötödik szinten vadásztam, furcsa egy kölyök volt, de pozitív véleménnyel. Valamikor fel kéne keresnem… Szeretem az érdekes, furcsa alakokat, és ő is olyan volt. Bár valamikor Malcomot is vendégségbe hívom, ezt már eldöntöttem. A nevét tudom, leginkább azt szeretném ha némileg fejlődni tudna, csiripelték a madarak hogy céhben lesz ő is. Nem is vártam mást, örömmel konstatáltam a dolgot, hisz a múltkori találkozásunk sem volt épp egy egyszerű eset. Bár azt a küldetést otthagytam, nem volt semmi ami megfogott volna annyira hogy ott hadjam… Talán csak Akae miatt hezitáltam picit. Ő tényleg „ártatlannak” tűnt közöttünk, bírtm miképp saját erejével akarta megoldani a dolgokat. Emlékeztetett valakire.

Élveztem hogy halad a napom, hogy hasznosan telik, s hogy nincs senki aki nyaggasson, nincs senki aki kioktasson. Élveztem az egyedüllétet, bár vicces hogy pont azon gondolkoztam hogy kikkel találkoznék még szívesen. A nap sütött a madarak csicseregtek, engem pedig elfogott az a kellemes érzés hogy talán tényleg vége a depressziónak jön a tavasz a szerelem és az új remények hónapja. Persze… én meg a szerelem. Valahol viccnek is rossz, s valahol… felcsigázza a gondolataimat. De legbelül mégicsak egy űrt hagy ami talán sosem lesz kitöltve… hisz nem juthatok ki, vagy ha ki is jutnék…

A jó kedvem ennyi volt, ismételten elfogott a csalódás és a reménytelenség érzete, az hogy felesleges mindazt amit csinálunk, és hogy nem vagyunk szabadok… leginkább már mi is egy előre beprogramozott bábok… npc-k vagyunk… nem is játékosok. Mindenkinek meg van a maga szerepe, és pont az szerint pattog, a maga igazát hajkurássza s próbál kinti világot teremteni idebentre is, miközben nem látja azt hogy ami itt van az tökéletes. Minden hibájával… minden velejáró különbségével… tökéletes. Nem adnak hálát annak amijük van… mindenki olyan elvakult, elfogult… önző dögök mind… velem az élen. Hiába látom így mégsem tudok örülni neki… egyszerűen ismét elkapott az örvény és szipolyoz magával, ránt lefelé a mély sötétségbe. Felsóhajtottam, időközben elhagytam az egyes szintet, átsétáltam a második szinten, de éreztem hogy a kitartásom gyengül, így a harmadik szint falujában, a főtéren hátra dőltem az egyik padon, s pár pecet vártam hogy feltöltődjön. Nem hívtam elő a menüm, ki tudja ki kémlelhet, ha nem pont utánam, de akkor sem volna nyerő ha kiszúrnák a statjaim és a felszereléseim… Nem szeretném ha meglopnának… Eltelt pár perc, egy gyors szendvicset és táplálónak épp nem mondható gyümölcslevet szürcsöltem el mellé. Majd mikor ismét frissnek éreztem magam, útnak is eredtem. Vicces hogy régen még ahhoz is pihennem kellet hogy a város egyik végéből a másikba eljussak, szerencsére mára azért ez nem így van. Jóval idő és energiakímélőbb hogy több pontom van a kitartásomon is. Majd jött a negyedik szint, utána az ötödik szint. Keresztül haladva a füves parkon, nosztalgikus érzés fogott el, majd megérkeztem a hatos szint elejére is. A feladatom úgy szól hogy vadásszak, legalább egy mobot. Nem kihívás… Bevetettem magam az erdőbe, majd ugyanazt a taktikát használtam amit eddig is. Az észlelés és hallgatózás kombója akkor is bevált, ha tényleg ilyen erősek ketten, nem is árt fejleszteni őket, amit lesz rá megfelelő keret. Ezer arany azért elég sok, úgyhogy még várnom kell vele, kezdve ott hogy háromszáz arany megy vissza majd a bankba… Mondhatni máris adóságban vagyok. Csak nem vadásznak le ezért is. Remélem, nem igen tudnék fizetni, az életemet pedig nem adom, bár nekik sem kéne hisz akkor sose kapnák vissza a pénzüket. Abba kéne hagynom ezt a gondolatmenetet, bár tény rossz véleménnyel vagyok a céhről jelenleg, de nem akarok idő előtt leírni mindenkit. Pont ezért fogok szépen összefutni mindenkivel. Bár még három nevet nem tudok, nem lettek a nevükön hívva, vagyis túl hamar léptem le hogy ez kiderüljön, bár talán csak véletlen mondta ki Asu is a férfiú Cellindir nevét, ami azért sem jó mert az efféle véletleneket kerülni kéne… Kezdem felidegesíteni magam a felelőtlenségek miatt, de majd egy kis vadászat lenyugtat. Hallom miképp lüktet a szívem, hallom a lépteim moraját miképp a fűszál meghajlik talpam súlya alatt… majd mint valami vad gazella ismét lendületet veszek, közel vagyok a vadhoz… hallom miképp apró lábnyomaival kaparja a talajt, hallom miképp szapora szívverését apróbb gyors levegővétel kíséri.
- Megvagy! – Kiáltok fel, majd keresztülszúrva a kis menyétet, pixelekre robban majd husi és szőrme marad utána. Elrakom az inventorimba, hamarosan meg is kaptam a jól megérdemelt jelvényemet.
- Ezzel meg is volnánk. – Teszem el azt is, majd megindultam a piactér felé. Nem felejtettem a célom, a jelvényemet beváltom, megkapom érte a kívánt ritka borostyán kövem, majd felkeresem azt a bizonyos Silvert. Kíváncsi vagyok mennyi aranyat fog kérni érte úgy hogy viszek minden ércet, viszont az tény hogy még pár napig várnom kell a rúnára…

- Menyét

by **Chancery** Pént. Feb. 20 2015, 17:21

Nio

Álomkelő egyszer csak megtorpan, fülei radarként járnak körbe, majd megszólal hangja a fejünkben:
~Maradjatok itt.~
És már robog is el, a fűszálak rezgése csak egy darabig mutatják útját a sűrűben, míg végül ez is elhal, talán azért, mert lopakodó módba kapcsolt. Engedelmeskedve kérésének megállok, hisz esetemben ha ő kap el valamit, arról majd kapok valamiféle tájékoztatást a későbbiekben is. Teljes figyelmem így Niora fordulhat, aki már érkezik is a következő kérdéssel.
-Valamikor nem kell szükségszerűen megérinteni. Voltam egyszer egy horgászversenyen, ahol elméletileg kifogtuk a Nagy Halat, gyakorlatilag nem sikerült. Valószínűleg rendszerhiba lehetett, de ott elég volt az, hogy ráharapott mindenki csalijára. -mesélem, de persze igyekszem úgy fogalmazni, hogy ez még egyáltalán nem biztos információ. Veszélyes, nagyobb vadat nekem még nem is sikerült fognom, pedig vannak, akik már dicsekedhetnek vadmacska vagy hiúz trófeákkal is. Egy ilyen embert kéne inkább megkérdezni, de még mielőtt ezt szavakba is foglalhatnám, ismét eltérünk a témától. Kérdése meglep, sőt, szinte ledöbbent, de az a tekintet, ahogy néz rám, ahogy próbál magyarázkodni, miért is akarja mindezt tudni pont tőlem, egy mosolyra fakaszt végül és megérintem a vállát, nyugtatóan.
-Sokat én sem tudok mesélni róla. -felelem halkan, kicsit közelebb húzódva. -Aznap találkoztam vele, mikor eldöntöttem, ideje lenne fejlődni is. Egy magasabb szintű játékos vett minket a szárnya alá és tanított meg az alapokra. Emlékszem, Yuichi szegény rögvest játszotta a nagy hőst és kis híján otthagyta a fogát egy majommal szemben.
Nem bírom megállni, hogy ez az emlék ne kuncogás nélkül bukkanjon a felszínre.
-Ezzel meg is ismertem a fő gyökerét. Rengeteg órát töltöttünk beszélgetéssel, meg segített keresni a páromat, akiről akkor még nem tudtam, hogy merre járhat, vagy hogy belépett-e egyáltalán a játékba. Közösen nyitottunk boltot is, és folyton elvonult kísérletezni a potionokkal, volt, mikor kelésekkel tarkítva jött föl, hogy kéne egy Tisztító Kristály.
Realizálva, hogy talán nem pont erre kíváncsi, megköszörülöm a torkom és kicsit stílust váltok.
-Yuichi talán a legfigyelmesebb ember, akit ismerhetek. Kicsit furcsa, olyan kis botladozó, de ami a szívén, az a száján, az pedig aranyból van. Igazi védelmező típus, csodálkozom is, miért nem inkább Lovag lett belőle. Ő a legjobb barát és beszélgetőtárs, akit csak el tudok képzelni, és az életemet is rábíznám.
Ismét Nioa nézek és elmosolyodom. -Biztos én se láttam még minden oldalát, sajnos mostanában nem tudok vele olyan sokat beszélni. Viszont remélem, hogy ti ketten egymásra fogtok találni. Szegény srácnak eddig nem volt sajnos szerencséje.
Végül leokézom az üzenetet, miszerint Álom valahol elkapott egy Gazellát.

//Gazella//

by **Nio** Kedd Feb. 24 2015, 20:44

-Köszönöm- tettem hátra kezeim, és köszöntem meg szívből. Elvégre ma sokat segített és nemcsak a vadászat terén. Örülök, hogy eljöttem, még akkor is ha terv nélkül indultam el a mai napon.
Amiket meg Yuichiről mondott. Valahogy sejtettem. Eddig mindig vigyázott rám, bár még ugyan nem volt sok alkalom, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan meg is tudom. Igazából Yuichivel kapcsolatban csak egy kételyem van. Igazából nem vele van a gond, inkább egy másik lánnyal és egy pletykával, melyben már nem vagyok olyan biztos.
-Ezeket a tulajdonságait mind tanúsíthatom, bár ügyetlenkedni még nem láttam,... tehát pontosítok! Majdnem mindet. Az ügyetlen kettőnk közül inkább én vagyok és nem Ő- néztem ezek a szavak után körbe valami után kutatva, amit még magam se tudtam. Segítséget kerestem, hogy meg tudjam fogalmazni, azt a kérdést ami már azóta bennem lappang mióta Yuichi szóba kerül. -Igazából még nem hivatalos, mert még nem beszélt rólunk...- itt, ezen a ponton úgy éreztem, mintha a torkomba gombóc nőtt volna, de végül kimondtam egy pillanatnyi szünetet követően.- ...a barátnőjének, vagy nem tudom, hogy kijének tartja...- talán kettőnket illetően ez volt a legnagyobb félelmem. Nem is magamat féltettem inkább, hanem Őt. Neki elképzeléseim szerint sokkal több vesztenivalója volt, mint nekem. Ezt követően hirtelen támadt ötletből vezérelve csaptam össze tenyerem.
-Ideje tovább gyakorolni. Az előbbi mutatványom szánalmas volt- indultam el lassan arra amerre az előbb a tájat kémleltem. Nem akartam Chant ezzel a kérdéssel kapcsolatban faggatni, elvégre nekem is nehéz volt még gondolni is rá. Lehet, hogy neki is az volna. Mi van, ha nemcsak Yuichit kedveli, hanem azt a lányt is?
Mindenesetre ma nem ezért vagyok itt. Hessegettem el a gondolatot és néztem ez alkalommal ténylegesen zsákmány után.

by **Chancery** Vas. Márc. 22 2015, 23:16

Na nem, olyan nem létezik, hogy ne vegyem észre az ennyire egyértelmű jeleket, miszerint valami nagyon nem klappol. Értem ez alatt azt, hogy van valami fura mellékzöngéje Nio szavainak, a hangjának, és ahogy gesztikulál közben, gondolok a körbenézésre. Az ember akkor néz körbe, ha... ha körbe akar nézni, vagy egész egyszerűen segítséget, tanácsot vár. Én is gyakran forgatom a fejem még, persze teljesen öntudatlanul, az ilyesmit az ember észe se szokta venni általában.
Míg Álomkelő a száját nyalogatva visszatér, én jobbnak látom, ha most megállok. Nem csak azért, hogy szusszanjak kicsit, hanem azért is, hogy így anélkül legyen lehetőségem egyenesen Nio-ra nézni, hogy közben elbotolnék valami fűszálban. Mert igen, ha nem figyelek oda, én mindenben képes vagyok elbotlani.
-Milyen barátnőjének? Kiről beszélsz? Surprised

-fordítom féle egy kicsit a fejem, miszerint őszintén gondolom a kérdést és tényleg nem tudom, kiről beszélhet. Himéről? Judyról? Én csak ő kettejükről tudok, hogy közelebbi kapcsolatba kerültek Yuichival, de egyik se volt hosszú életű vagy komoly dolog. Hime-val való szakításának kvázi még szemtanúja is voltam, miután Ellen a segítségüket kérte a bijuukkal kapcsolatban. Ott történhetett valami, ami miatt megrendült a bizalom egyikükben vagy másikukban. Judy pedig egy külön kategória egyébként is, a gondolatolvasó, akivel kapcsolatban szerintem még Isten se tudja, honnan szerzi egyes információit... gondolok itt Lelkem Főnixmadarára és hasonlók :3
-És nem volt szánalmas, főleg nem egy kezdőtől. Senki se egyből profin kezdi Smile

-legyintek nevetve, majd kissé hátrébb lépek, mikor már biztos, hogy vadat akar fogni. Még Álom is abbahagyja kicsit a nyalakodást és feszülten lesi Nio minden mozdulatát.

by **Nio** Pént. Márc. 27 2015, 19:32

Meglepetten néztem Chanra mikor megállt. Nem tudja? Judy mondott egy nevet, de már nem emlékszem pontosan. Mi is volt? Kasumi... Kusumi... talán vagy kicsoda, micsoda lehetett. Yuichi nem mondta meg ki Ő, csak azt hogy volt valaki, de az nem volt komoly, illetve nem komoly... Belezavarodtam.
Óvatosan megráztam a fejem, és kicsit megpaskoltam arcomat. Őszintén szólva lövetem sincs, hogy mit kellene csinálnom. Odakint nem voltam még szerelmes, és hasonlót sem éltem át még.
-Valami Kusumi rémlik... Judy mondott valamit,- kezdtem kijózanodott állapotomba egy pár pillanatnyi hallgatás után- de már nem tudom pontosan. Bár az is igaz, hogy akkor azt is mondta hogy vigyázzak Yuichivel, mert nem játszik ebből a szempontból szabályosan... De mindegy, nem bánom- fejeztem be egy mosollyal, majd a dicséret hallatán fellelkesülve új préda után néztem. Bár a közelben nem volt egyetlen potenciális célpont sem. -Merre kéne keresni a vadakat?- álltam le a kereséssel és néztem segélykérően a lányra.
Kicsit bizonytalan vagyok még. Nem akarok semmi veszélyesbe belebotlani, ha egy mód van rá. És nem mellékesen az egész környék egy nyitott terület. Nem sok fa van a közelben csak magas fű. Ami miatt talán a négykézláb való közlekedés volna célszerű, ami valljuk be nem éppen mondható egy vadász pozíciónak. És jobb ötlet híján inkább kérdezek...

by **Chancery** Kedd Márc. 31 2015, 12:54

Nio mondatának folytatása kicsit kizökkentett, hogy a névre koncentrálhassak, de végül sikerül a szemem elé idéznem a talán említhető lány arcát. Tényleg, az Angelic Voice idomárja, Ayani! Igazából nem is tudtam, hogy barátnőnek számít-e vagy sem, már úgy értve barátnőnek, hogy párnak...
Judynak már eddig is szívesen adtam volna pofont, de most már pláne, és csak az tartja még a mosolyt az arcomon, hogy jókedvű vagyok Nio társaságában.
-Judyra nem érdemes hallgatni, ő szinte egy másik világban él. -legyintek végül. -Yuichi egész egyszerűen csak olyan illedelmes a nőkkel szemben, hogy azt könnyen félre lehet érteni. Judy pedig egyértelműen félreérthette Surprised

Ayani csak egy barát nő, így, külön, nem pedig pár :3
Legalábbis én jelen pillanatban így tudom, ezen kívül Nio-t is szeretném megnyugtatni, hisz egyértelműen látni rajta, hogy igencsak zavart és bizonytalan ebben a témában. Oda kéne mennie Yuichihoz és szemtől-szemben, nyíltan beszélni vele erről, de én magam is tudom, ez valójában mennyire nehéz is. Először össze kell gyűjteni rá a kurázsit is, az pedig nem minden bokorban terem Rolling Eyes

-Hát, itt csak a Hallgatózás érhet valamit, vagy az erős figyelem. Szerencsére a játékban a vadak nem olyan menekülősek, mint a valóságban, de azért érdemes lopakodva járni. -hajlítom be mosolyogva a hátam és úgy tartom a kezeimet, mint valami őskori raptor dinoszaurusz, magam sem tudom, miért. Még pici koromban volt meg a nagy dinómánia, azóta az átvedlett a sárkányok iránt érzett mély szeretetre és rajongásra.

by **Nio** Szer. Ápr. 01 2015, 18:37

Chancery valamennyire megnyugtatott, hogy Yuichinek valószínűleg nem volt senki a láthatáron, ami miatt kicsit hülyén érzem magamat, hogy amiatt aggódtam, hogy baj lesz belőle, hogy kiderül, vagy valami hasonlóan rossz kimenetele lesz ennek az egésznek. Mindenesetre jobb félni, mint megijedni. És ennek tudatában talán már félni sem kell.
Az iménti zavarodott arckifejezésem kisimult, és helyébe valami egészen más került. Szívem ugyan zakatolt, elvégre Yuichiről volt szó. Viszont lelkem végre megnyugodott. Akkor most már jöhet a vadászat.
-Köszönöm, Chan! A vadászleckét is és mindent amit Yuichivel kapcsolatban mondtál. Akkor ideje vadászni!- csaptam össze tenyereimet és indultam el random valamerre.
Yuichivel való kapcsolatom körüli kérdőjelek végre elvonultak, de jó volna beszélni erről vele is. Biztos, ami biztos, egy-két dolgot csak Yuichivel tudok tisztázni. Meg is álltam és egy pillanatra, még erre a témára figyeltem. Pontosabban lehívtam menümet, megkerestem jegyzetelési lehetőségemet, és biztos, ami biztos alapon felírtam, hogy illene Yuichivel beszélni.
Azonban alig, hogy elkaptam, mintha valami apróbb zajt véltem volna hallani. Bár lehet, hogy csak a szél volt, de hátha szerencsém van. A nesz irányába is fordultam, és valami Chan előbbi pózához hasonlatos helyzet felvétele után abban a helyzetben el is indultam arra amerre. És miután odaértem rá is vetettem magamat a kiszemeltre...

//Nyúl

by **Chancery** Csüt. Ápr. 16 2015, 10:12

Megnyugodott. Szinte látni a szemén, a mozdulatain, azon az apró mosolyon az ajkán, hogy megnyugodott. Ebben a szent pillanatban le sem tagadhatná, hogy itt bizony valami más is van a háttérben, nem egyszerű kíváncsiskodás, vagy neadjisten, pletykák utáni szaglászás. Yuichinak bőven itt az ideje lassan felkötnie a gatyát, mert a jelek szerint nagyon bomlanak utána a nők. Milyen fura, hogy valahogy én sosem úgy vonzódtam hozzá, mint potenciális társhoz, ő valahogy mindig is a bátyám volt, aki még akkor is számíthattam, mikor tajtrészegen végigfetrengtem rajta egy padon. Azt hiszem >.>
-Semmiség. Csak beszélgettünk ^^ -mosolyogtam rá, majd követtem, amerre indult. Álom úgyis másfelé járkál, és még fel is villan az üzenet, miszerint egy Menyét is a birtokunkba jutott. Végre valami más is, Menyétet még nem fogtam ezelőtt, jelzi is a rendszer, hogy új egyed, amit eddig nem ismertem. Miután leokéztem az üzenetet és vártam a macskám visszajövetelére, arra is megragadtam az alkalmat, hogy hagyjam az immár magabiztos Nio-t érvényesülni. Persze nem távolodtam el tőle túlságosan, nehogy esetleg egy megvadult nagyobb vad nekitámadjon, én pedig ne tudjak odaérni időben. Csak arra leszek igazán figyelmes, mikor óvatosan haladni kezd valamerre, majd ugrik, mint egy vadászó macska, és a fegyvere végén végül ott díszeleg egy cuki kis nyuszika virágocskával a fején.
-Bravóó! -kezdek el tapsolni, mikor már egyértelmű, hogy biza sikerült elfognia a vadat. Álomkelő csendben tűnik fel a színen, mancsát nyalogatva leül mellém és a jelek szerint igencsak elfáradt mára.
-Ez még jó is, a nyúlból finom pörköltet lehet csinálni. Igaz, az igazi ínyencség a Ragu Nyúl :F -szinte összegyűlik a nyál a számban, ha a legendás pletykákra gondolok, milyen finom lehet. -Viszont lassan kezd sötétedni, mi hazamegyünk. Még szeretnél maradni, vagy elkísérjünk? Smile

/Menyét/

by **Nio** Hétf. Ápr. 20 2015, 14:32

Végre sikerült nem éppen ügyetlenül fognom valamit, bár még majd kell egy pár alkalom, hogy megszokjam ezt a rendszert, viszont a mai napon az biztos, hogy sikerrel koronázható több szempontból is. Mind a vadászatot illetően, mind Yuchit illetően. Amiknek nagyon is örülök.
-Pörkölt?- néztem fel rá kissé fáradtan és kíváncsian már a fűben ülve. -Akkor remélem legközelebb főzni is megtanítasz- viccelődtem nevetve, bár ami azt illeti még nem hallottam róla, hogy főzni is lehet. Viszont, ami igaz, az igaz... a vadászat és halászat lehetőségéről is csak nem olyan régen szereztem tudomást. -Most, hogy mondod... lassan enni is kéne valamit- jegyeztem meg feltápászkodás közben, majd a naplementét figyelve. Bár csak megszokásból, mivel az éhségérzetet is kiiktatták a készítők, így enni is csak megszokásból szoktam, na meg az egzotikus ízek miatt, amit a sütemények terén tapasztaltam.- Megint köszönöm a mai napot. Nagyon élveztem, remélem majd megismételjük. Szerintem nem kell kíséret kristállyal gyorsabb és ahogy látom társad is elfáradt a vadászatban. Bár én még teszek egy kört. Innen még nem láttam a naplementét, és biztos szép

by **Asuka** Kedd Május 05 2015, 09:49

Várakoztatás? Hát, ez elég különös... mert ez tényleg azt jelenti, hogy a játékot nem egy, vagy két évre, de talán évtizedekre tervezték. o.o Ez pedig azért elég beteg, valljuk csak be.
- Most, hogy mondod, Arisu is mondta, hogy még egyetlen pontot sem költött el. Meg Kanami is furán viselkedett. – így persze már a kiképzőtiszt létjogosultsága is megkérdőjelezhetetlen, már ha az tényleg úgy van, ahogyan Shuu mondja. Mert még a végén felfalják a butákat a legkisebb mobok. Láttam már olyat, hogy valaki kis híján megmurdált egy közönséges vaddisznó miatt az első szinten. Persze, mert még kicsi volt a szintje, és nem volt jó felszerelése. Pedig a vaddisznó nem bánt, ha nem hergeled nagyon.
- Na de, a következő szinten találkozunk. – bemondom a következő úticélunk nevét, így pár másodperccel később már a hatodik szint teleportkapujában várakozok az idomárra és a sárkányra. Nem is teszem el messze a kristályt, mert nemsokára amúgy is újra szükség lesz rá. Szerencsére az egész szint egy mezőség, szóval könnyű lesz megpillantani, ha bármilyen állat a közelünkben van. Innen akármi jó ugyebár.
- Miből gondolod, hogy az emberek nem halnak meg? Mármint, mitől vagy benne ilyen biztos? – persze, én is badarságnak tartom az elképzelést, de játszanom kell a magam kis szerepét. A saját biztonságom érdekében. Ha nem így tennék, nem hagynának élni.
- Az elképzelhető, hogy egyfajta tudattalan állapotban vannak... talán olyan lehet, mint a kóma. De nem hiszem, hogy más játékkal játszanának, mert arra biztosan emlékeznének. Az agy pedig azt hiszem, nem úgy működik, hogy egy ilyen intenzív élményt ilyen könnyen elfelejts. Például Arisu is mondta, hogy neki még nagyon furcsa a kezelőfelület, és éppen csak azt tudja még, hogyan kell felszerelkezni. Ha viszont más játékkal játszott volna, ez nem okozott volna problémát. – megérkezésük után folytatom az előző témát.
- Mert ugye tanulsz egy csomó dolgot, ami beidegződés már... a való világban például biztosan az inventorymban keresném a kedvenc szempillaspirálomat. – érdekes a teória, és tulajdonképpen van benne valami.
- De még mindig nem nyertem. >.< Különben is, egyszer hagytam már magam legyőzni, amikor Renciccel és Cearcsimercsivel voltunk. *.* Naaaa... legalább csapatosban álljatok ki velem! *-* Cearsoval amúgy is kikaptunk még egyszer. De azt már meséltem, és az nem volt fair. – szemeimmel a mezőt vizslatom, hátha megpillantok valahol valamilyen vadat. Teljesen mindegy, mi az, nem fogunk itt sokat időzni.

by **Shukaku** Kedd Május 05 2015, 12:09

-Hát Kanaminak konkrétan mi meséltük el, hogy hogy s mint mennek a dolgok. Egyáltalán nem is tudott semmiről, még valahogyan a nagy bejelentésen sem volt ott. Még szerencse, hogy Timidus mindenre pontosan emlékszik, és így szó szerint vissza tudta mondani. Persze nem volt olyan hatásos, mintha maga Kayaba mondta volna, de… hát sajnálom szegényt, hogy arról lemaradt… meg utána ugye arról az eventről is, ahol esetleg láthatta volna.
És teljesen jól látható volt, már meg sem próbálta titkolni a csodálatát az Adminnal szemben… és igen, a hangjában is érződött, hogy nagybetűvel mondja ki a nevét, de még a titulusát is. Razz

Utána már csak pár másodperces késedelemmel követték mindketten a harcost, úgyhogy ez nem jelentett gondot a beszélgetés folytatásában. Mintha csak a cipőjüket kötötték volna be, és addig nem folyt volna a csevej.
-Teljesen egyértelmű, hogy nem halnak meg. Csak gondolj bele. Volt az a boss, amikor még nem volt Burok, és a boss élesztett fel valakit, aki volt olyan béna és meghalt. Na ha ugye valakinek megsüti az agyát a sisak, ha meghal, akkor őt nemigazán lehetett volna visszahozni. Ekkor gondolom Kayabának eszébe jutott, hogy hát ez nem lesz így jó, mert akkor hamar kiderítik az emberek, hogy füllentettem, szóval behozta ezt a Burok izét, és így már az emberek elhihetik, hogy emiatt nem halnak meg. Azután ott volt az a küldim is, ahol szintén meghaltak páran, de utána feléledtek. sőt, még azoknak is visszazöldült az indikátora, akik kiejtették őket. De az is elég, ha csak belegondolsz abba, hogy mennyi kazamatán, mennyi minibosson vesznek részt sokan, és valahogy mindig ki tudnak jönni épségben, akár sikeres a rajtaütés, akár nem. Meg voltam rengeteg hú de nagyon veszélyes küldin, ami hú de nagyon félelmetes volt. Kúria, a Salazaros játék, meg ezernyi más, ahol simán meghalhattunk volna, aztán valahogy sohasem. Egyszerűen csak akkor halhatsz meg, ha valaki közülünk akar megölni, vagy ha valami hatalmas baromságot csinálunk, ami tulajdonképpen öngyilkosság. De tuti, hogy igazából akkor sem halunk meg. Annak mi értelme lenne? Meg gondolj bele. Eleve ott van az a rengeteg név, akik csak eltűntek, de a nevük nincs kihúzva a falon... szóval ezernyi bizonyítékom van arra, hogy ez a meghalósdi csak egy nagy blöff.
Az emlékekre csak megrázta a fejét, és kuncogott.
-Emlékezz, hogy a sisak az agyunkkal játszik. Azt szed ki belőle meg azt tesz bele, amit csak akar. Kiállni ellenetek pedig… majd beszélek Junnal, hogy mit szól hozzá.

by **Asuka** Hétf. Május 11 2015, 09:53

Most, hogy megérkezem az új szintre, máris azon vagyok, hogy megszerezzem az új jelvényt. Hamar végezhetek vele, elég csak egy akármilyen vadat elejtenem, az pedig már semmiség. Különösen egy olyan mezőn, ahol igazán elrejtőzni sem lehet. Viszont hogy ez mennyire simán megy, azon még én is meglepődöm, hiszen gyakorlatilag éppen csak megérkezem, de máris megtalálok egy mókust. Egy apró gödörben, néhány lépésre tőlem. Üregi nyulakról hallottam már, na de üregi mókusokról... o.o Biztos van neki másik szint is, ahol jobban érzi magát. Mondjuk az egyik erdőség. Ott jobb sora lesz neki.
- Ami azt illeti, találkoztam egy olyannal, aki azt mondta, hogy később került be... úgy értem, ő mesélte a kórházakat is, meg minden, és hogy sokkal később került a sisak a fejére. Meg mondtam, hogy egyszer már én is kijutottam egy kicsit. – persze, egyértelmű mindkettőnknek, hogy nem halnak meg csak úgy az emberek, de eddig sem ugrottam fejest az efféle témákba, úgyhogy most sem fogok. Az mondjuk nekem is fura, hogy olyan bosst találtak, aki konkrétan felélesztett egy kiesőt. De azt hiszem, ennek kivételesen más magyarázata kell, hogy legyen. Nem lehet, hogy ilyen egyszerű. Bár az első boss próbálkozásom után én igazán nem értem, mi olyan nehéz rajtuk, hiszen percek alatt kivégeztük. Csak egy játékosnak ment le sárgába az élete, de igazából ennyi.
- Kayabára pedig tényleg jellemző, hogy picit úgy dolgozik, mint egy megfontolatlan író. Tudod, az a fajta, aki csinál egy regény sorozatot, és nem gondol bele alaposan a dolgokba, meg kitalál mindenfélét a későbbi könyveihez, de egyáltalán nem jut eszébe, hogy ezzel picit ellent mond annak, amit mondjuk az első kötetben írt. Csak a legtöbb olvasó nem figyel, ezért nem tűnik fel nekik. – ez az egyik oka annak, hogy még nem kaptak el. Rendkívül elővigyázatos vagyok a dolgaimmal kapcsolatban, viszont elkerülhetetlen, hogy ne kövessek el hibákat. Ezeket pedig nehéz utólagosan úgy leplezni, hogy ne tegyek keresztbe saját magamnak.
- Igen, az agyunkkal játszik, de az már programozás lenne. Úgy értem, az agyunk programozása. És azt hiszem, itt még nem tart a technológia. Hacsak a NerveGear nem az első lépése ennek... – ez pedig teljes mértékben elképzelhető. Emberi tesztalanyokat ehhez nem találnának akkora mennyiségben, amekkorára szükség lenne.
- Csak ebben az a fura, hogy komplett emlékeket írnak ki... más, ha mondjuk beleraknak egy illatot, egy képet, egy hangot. Na de kivenni... @_@ Ez olyan, mintha elfelejtetnének biciklizni. Legalább a tudattalanban meg kell lennie. Szóval minimum otthonosan kell mozognod a saját menüdben. Azt hiszem. – érdekes feltevés, amit Shuu mond, de azt hiszem, ez az emlék kivevős része itt bukik el. Nem hiszem, hogy ki tudnak venni az agyból valamit, amit megtanultál.
- Jun? Vele voltál viadalon, ugye? Karácsonykor ismertem meg. Segítettünk hóembert építeni egy hatalmas jetinek. Nagyon jó csapattárs, nem találhattál volna jobbat. Remekül össze lehet vele dolgozni. – a teleport kristály a kezemben, s ezzel jelzem, hogy kérem a következőt. Itt megszereztem azt, amit akartam.

//mókus//

by **Silver** Hétf. Jún. 01 2015, 17:46

Szóval 6. szint? Ott semmi értelmes sincs, legalábbis én eddig így tudtam. Egy óriás puszta az egész egy jelentéktelen településsel, ami csak azért van ott, hogy legyen egy védett terület, ahol működhet a teleport kapu. Még ott sincs semmi, legfeljebb egy kevés árnyék, ami a melegben kifejezetten jól jött, ugyanis a falun kívül már az égvilágon semmi sem adott árnyékot. Semmi, még egy facsemete se. Teljes alföld, hűs árnyak nélkül. Ha kimész a terepre, akkor csak a meleg, a tűző napsütés, a lágyan simogató szellő és a zöld, vagy alkalmanként kiszáradt fű a társad. Nem is csoda, hogy ennyi idő alatt legfeljebb kétszer jártam erre, talán sokat is mondok. Who knows?
However, Miss Hime a tréningem részeként kiadott nekem egy feladatot, amihez most erre a bizonyos hatodik szintre kellett elzarándokolnom. Előfordult már máskor is olyan, hogy beszerzőkörútra küldött, de egészen eddig csak teljesen átlagos, common gyógynövényeket szedtem, ami nem volt nehéz, mert ezek mindenütt megtalálhatóak voltak, vagy legalábbis sok helyen. Odamentem a lelőhelyre, leszedtem a szükséges mennyiséget legfeljebb fél óra alatt, aztán vissza a kis kosárkámmal a lányhoz.
Most viszont uncommon flowert kellett szereznem. A kiküldetésem egyszerű volt, menjek el a hatodik szintre, és szedjek kettő darab Napvirágot. Simple, right? Igen ám, de mivel uncommon flower, ezért nem lehetett akárhol megtalálni. Ebben különbözött ez a mission a többitől, Miss Hime szerint órákat fogok tölteni azzal, hogy rájuk találjak. A leírás megvolt, kiszáradt, besárgult füves területeken található élénksárga, négy szirommal rendelkező virágok. Mint egy négylevelű lóhere, csak nem olyan a szirmok formája, nem zöld és valamivel nagyobb. Magyarul olyan, csak mégis teljesen más Razz

Ritkaságban viszont még a lóherét is meghaladta, a négylevelűben az volt nehéz, hogy rábukkanni a sok háromlevelű között, ebben, a Napvirágban viszont az, hogy kiszáradt terület kell hozzá, de még ott sem nő mindenhol.
Felkészültem rá, hogy az egész szintet át kell sétálnom, így a szokásosnál jóval több élelmet és vizet vettem magamhoz, kiindulási és visszatérési pontomnak pedig a falvat neveztem ki of course, mint egyetlen valamirevaló tájékozódási pontot az egész szinten. Északra indultam először, lendületesen, lelkesen, és erővel telve. Azonban amerre a szem ellátott, mindenfelé csak a puszta volt, a zöld puszta. A zöld pokol. Sehol egy kiégett, elsárgult füves terület, csak a big nothing everywhere. Néha-néha előkerült egy-egy mob, esetleg kettő vagy három, ami megtámadott, de értelemszerűen ezen a szinten ezek a szörnyek nekem már rég nem okoztak gondot. Egy, maximum két csapásból meg is voltak, a mozdulataikat, algoritmusaikat is ismertem, csukott szemmel is legyőztem volna őket. Ám az első utam így is sikertelennek bizonyult, nagyjából egy óra séta után eljutottam a szint szélére. Kicsit csodáltam a kilátást, a felhős égboltot, aztán a perem mentén is sétáltam valamennyit, majd visszafordultam, hogy a visszaúton is lefedjek egy új, eddig ismeretlen területet. Mikor aztán visszaértem a faluba, egy kicsit megpihentem, mielőtt újra felkerekedtem volna az expedíció folytatására.
Első alkalommal még lelkes voltam, a másodiknál viszont már picit lanyhult a kedvem. Ha a harmadik is ilyen eredménytelen lett volna, akkor komoly energiákat kellett volna mozgósítanom arra, hogy kedvet és erőt találjak a folytatáshoz, ám cirka húsz perc vánszorgás után ráleltem egy kiszáradt területre. Full of joy, I was, hm. Nekilendültem, hogy átkutassam a fűszálak között megbúvó növényeket. Túl könnyű lett volna, ha csupán ennyi keresgélés után haza is mehetek, don't you think? Nos, nem volt ennyire easy mode, nem volt egyetlen virág sem a száraz fűcsomók között. Azonban mindez nem szegte kedvemet, immár tudtam, hogy van esélyem! I have a chance! Ha egy ilyen terület volt, akkor több is lesz, és csak idő kérdése, mire rábukkanok egy csokor virágra *.*
Elszántan jártam tovább, eltöltöttem egy újabb másfél órát, vagy kettőt a természetjárással és a moböldökléssel, néha pedig egy kis kutatással. Viszont ezután egy olyan helyre léptem, ami egy kicsit másmilyennek tűnt. Magasabb volt a fű, el lehetett benne rejtőzni. És egyszer csak észrevettem egy szempárt, ami engem figyelt. Egy olyan lény szemei voltak, amilyet még sose láttam. Kicsi volt, ki se látszott a fűből rendesen, de annyit láttam, hogy borzasztóan szőrös volt. És miután egy darabig bámultuk egymást felém lépett... és rám ugrott o.O Megpróbált ledönteni a lábamról, de a súlya ehhez nem volt elég, viszont így is rám csimpaszkodott, nekem pedig nem volt más választásom, mint előhúzni a fakardom és a fejére koppintani, hogy megszédüljön. Nem volt nála fegyver, és nem is volt különösebben agresszív, így nem szándékoztam megölni. A koppantás pedig elérte a célját, vele együtt pedig felugrott egy ablak is, amit először furcsálltam, aztán figyelmesen átolvasva is vakartam egy sort a fejem. Jelvényeket szereztem volna ezzel? A szédelgő lény mellett elmentem, és én is szédelegtem egy sort a gondolataim közepette, mígnem aztán végül újabb elsárgult területet láttam meg, ami elterelte a gondolataimat a furcsaságról. Pláne, mivel furcsa csillogást véltem felfedezni, és valóban, ahogy közelebb értem, a napfény csillant meg egy virág szirmain. Négy szirmú virág! Napvirág! Örömömben ököllel a levegőbe csaptam, és azon nyomban odarohantam, hogy kertészkedés jártasságomat aktiválva letörjek két szál virágot, és azokat szépen elhelyezzem a növénygyűjtő táskámban. Mission completed!

[ Szőrös Manó ]

by Ajánlott tartalom