Re: Kerek Erdő

by **Asuka** Vas. Május 03 2015, 09:29

Megérkezünk végre az ötödik szintre, ahonnan az erdőbe gyalogolunk. Elismerően biccentek egyet, hiszen a lány példátlan munkát végez a térképeivel. Én csupán az első három szintig jutottam, aztán feladtam, mert egyszerűen zavart, hogy nem éreztem igazinak az egészet... hiába hasonlít, hiába pontos másolat, de még sem. Talán maga a tudat az, ami ellehetetlenítette a kutatásomat, hogy ez még a hajamnál is műbb.
Szóval, Shuu bezsebelhet egy elismerő biccentést, amit talán még szavak nélkül is meg fog érteni. Tényleg pazarlás, hogy egy ilyen valaki sosem kerülhet be a felsőoktatásba, és nem csak azért, mert be vagyunk zárva ebbe a világba. Az ösztöndíjak nagyon ritkán jellemzőek ebben az országban, és tényleg tehetősnek kell lenni ahhoz, hogy fizetni tudd az oktatást. Nekem is csak szerencsém volt. Persze, láttam már csodákat. Főleg a szomszédos országokban. Ott aztán pláne tepernek a gyakran mély szegénységben és nyomorban élő emberek, hogy az ő gyerekeiknek már ne kelljen olyan körülmények között élni. De ugye, az az igazság, hogy elég ritka, ha valaki közülük beadja... mert hát na. Mocskos módon undorító ez a világ, ahol élünk. Talán mégis igaza van Shuunak abban, hogy jobb itt.
- Itt legalább mindenki egyenlő esélyeket kap. - felsóhajtok, mert nem akarom hitegetni a lányt mindenféle motivációs dumával. Persze, még sosem lehet tudni. Very Happy

- Én már azt várom, hogy legyen olyan szint, ahol lehet jégkorizni! *-* Biztosan beneveznék egy olyan eventre, ahol jégkori mutatványokat kell csinálni. Persze, azokat előbb meg kéne tanulni, de nem lehet nehezebb, mint lapos talpú cipőben járni. ^^ - nem igazán megy nekem a lapos cipőben való járás.
Aztán meglátok végre egy olyan vadat, amit ezelőtt még soha! *-* A gazella békésen legelészik a fák között, nekem pedig így nincs más dolgom, mint odalopakodni, és finoman megérinteni a pettyes hátát. Ez egy picit necces úgy, hogy nincs lopakodásom, s mielőtt hozzáérhetnék, majdnem el is szelel, de még időben sikerül megérintenem egyetlen ujjal. Aztán hagyom elmenni. Nem ennék gazellát, mert hasonlít az őzekre, arról pedig mindig az a csúnya mese jut róla eszembe. Sosem szerettem a Bambit, folyton elbőgtem magam rajta.
- Gazellát még sosem láttam! *-* És megvan az összes gyakori vad az északiak közül. Már csak a fehér holló hiányzik, de olyat még csak egyszer láttam, és azt sem én fogtam, mert nekem csak egy fácán jutott. Azt is csak sejtem, hogy fehér lehetett, mert elég sötét volt ugye. - azért jó tudni, hogy nem csak én ijedek meg a szint szélétől. Bármikor leeshetek onnan, vagy nem tudom.
- A szint széle meg még semmi! Egyszer valami furcsa nyílást is láttam az első szinten, ahonnan özönlöttek a Tünemény Bogarak. És mindez a semmiből. Aztán szóltam Kayabának, hogy bugos, és legyen szíves, javítsa ki. - életem első és utolsó bug reportja, de hát indokolt volt.

by **Shukaku** Vas. Május 03 2015, 16:03

Igen, Shu megértette, és csillogó, hálás tekintettel mosolygott vissza Asuura. Bármennyire is nem akart hencegni, az elismerés akkor is jól esett neki. Azt azonban soha nem fogja tudni megérteni, hogy miért nem érzik az emberek igazinak ezt a világot. Azt a butaságot bezzeg elhiszik, hogy igaziból is meghalnak, de minden másban hajtogatják, hogy mennyire mű és mennyire nem igazi. Ebben persze Alex viszi a pálmát, hiszen ő igazinak vallja magát, pedig ugyanolyan pixelekből áll, mint Timidus, akit viszont nem gondol igazinak… pedig mindkettejük meghal elvileg, ha elfogy az életcsíkja, és teljesen mindegy, hogy Alex esetleg a kinti világban is élt valamikor. A kis idomár szeme pedig még csillogósabbra váltott, amikor Asu a következő szavait is kimondta.
-Igen. Ez a legszebb az egészben. Oké… vannak a sztázisból nemrég ébredők… de mivel Kayaba folyamatosan újít, így nekik már több lehetőségük van, és gyorsabban is tudnak fejlődni. Erre mi vagyunk a legjobb példák Timivel. Senki el nem hinné, hogy fél évig semmit nem csináltunk, csak éltünk egymás mellett az erdőben.
Ezután felnevetett és megcsóválta a fejét.
-Most is van olyan szint, ahol lehet jégkorizni. Ha szeretnéd, írok neked egy fagytér kristályt, és befagyasztjuk az egyik tavat. Mirivel már koriztam is a csatornáknál az egyik küzdőterezésünk során. De… biztos lesz egészen fagyos szint is, meg sivatagos is, meg minden ilyesmi. Csak még ki kell nyitogatni.
Az összes északi vad elejtésére ezúttal ő bólintott elismerően, a sötétre pedig kuncogni kezdett, mert Chizu jutott eszébe. Vett valami teljesen fekete maskarát, és azt hitte, hogy azzal majd jól elbújhat a sötétben, mint a nindzsás filmekben. Azóta persze kapott egy szürkét Shutól, és el lett neki magyarázva, hogy a teljesen fekete majdnem ugyanúgy rikít a félhomályban, mintha fehéret venne fel… ha pedig olyan sötét van, hogy a fekete lenne jó, akkor úgysem lát senki semmit jártasság nélkül. A szóltam Kayabának részre egy gyors köhögéssel egybekötött meglepődés volt a válasz… remélhetőleg a köhögés leplezi…

by **Asuka** Hétf. Május 04 2015, 09:55

Ébredőkről én még igazából sohasem hallottam, pedig ha tudnám, mennyi ilyen emberrel találkoztam... Viszont egyszerűen kimaradt nekem az a fogalom, hogy sztázis, és hogy vannak olyanok, akik még be sem logoltak a játékba, hogy ne terheljék túl a szervert. Pedig ha ezzel tisztában lennék, kicsit átértékelném az értékrendemet. Hiszen azzal, hogy felszabadítok valakit, máris bekerül egy újabb lélek, egy újabb ember ugyanebbe a környezetbe. Éppen csak neki már nulláról kell kezdenie.
- Milyen ébredők? o.o - áhá, szóval ezt érti ez alatt! Surprised

Végtére is, akkor én is ébredő vagyok, nem? Ha jól értem a szavait.
- Jaaa, hogy ez! Hát, végtére is, egy éven keresztül én se csináltam nagyon semmit... mert be voltam zárva egy kazamatába. Akkor még alig voltam a nyolcadik szinten... Szóval tényleg nem olyan nehéz. Bár azért kár, hogy nem nagyon találok aréna ellenfeleket már. ._. - utoljára Cearcsimercsivel álltam ki, igaz, a cuccaim nagy részét leszereltem, mert nem lett volna vele fair, ha full szettben megyek. Végtére is, tíz szint van köztünk, én meg nem szeretek esélytelen küzdelmekbe belevágni, Éppen ezért ezt a gesztust, mert ez nem szól másról, visszafelé is köteles vagyok megejteni. Azt hiszem.
- Jégkori! *-* Deeeee.... nem lesz baja az állatoknak? o.o Mármint, egy csomó hal, meg mindenféle állat él a vízben. És ez még sem olyan, mintha fokozatosan jönne a tél. - a karácsonyi eventet leszámítva még nem láttam havat a játékban. Akkor és ott még egy jetit is felvidítottunk azzal, hogy csináltunk vele egy hóembert Junnal, és még ki is sminkeltük. Szóval elég király volt.
- Igen? - nem értem a köhécselést, éppen ezért kérdően pillantok Shuura. A kezemben közben már a kristályom van, hiszen megvan ez a jelvény is. A következő is elég könnyű lesz.

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 10:22

Sajnálom, de nem nagyon volt ideje Asuunak megkapni az ahha érzést, mert Shu annyira beleélte magát abba, hogy most ő magyaráz, és történetesen nem egy nála sokkal de sokkal kisebb szintűnek, hogy amint megkapta a kérdőjelet a mondat végére, máris elkezdte ecsetelni, hogy mire is gondolt ténylegesen, még akkor is, ha ezzel egyébként belefojtotta a szót a másikba.
-Tudóóód! Nem mindenkit enged be a rendszer azonnal, hanem valakit várakoztat egy ilyen álomszerű izében, ahol valami tudattalanban lehetnek, mert az ébredés után semmire nem emlékeznek. Persze az is lehet, hogy ők ugyanúgy játszanak valami másik szerveren, csak azt elfelejtik amikor ideérnek, de igazából nem tudom. Viszont ezért gondolom azt, hogy oda kerülhetnek vissza akik meghalnak. Mármint ez az egyetlen magyarázat amit találtam, hiszen ha teljesen felébrednének, akkor valószínűleg sokan már vissza is jöttek volna a „halálból”… mármint mégtöbben annál, mint akik eddig jöttek vissza… szóval az nem lehetséges.
A halálnál a nyuszifüleket még a kezével is mutatta a halál szónál, hiszen mindketten tudták, hogy csak mese habbal az egész. Azután pedig Asuu szavai megint csak őt igazolták, szóval csak nagyokat bólintott.
-Pontosan! És látod, hogy most már milyen magas szinten vagy, ráadásul legutóbb még meg is izzasztottad Timit, szóval badarság, hogy nehezen lehetne fejlődni. Ezt csak azok mondják, akik lusták. Aréna ellenfeleket pedig… hát szerintem azok után Timi sem állna ki ellened, max ha megígéred neki, hogy nem győzöd le.
Kuncogott, ám látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan… persze Timi simán komolyan gondolta volna.
-A kristály pedig csak a tó felső részét fagyasztja be, éppen csak annyit, hogy ne szakadjon be alattunk, a víz pedig egyébként nem lesz hidegebb. It’s magic!
Majd lassan a köhögés is elmúlt, és csak egy kérdő tekintet maradt, hogy merre tovább…

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 12:36

Malcicás folytatódás

-Még soha nem volt cica a kezedben? Hmm… akkor majd megpróbálok keresni neked egy cicát. Tudod, élnek az erdőkben vadmacskák, ugyanúgy meg lehet fogni őket, mint a borzot vagy a kacsát, akiket előbb fogtunk. Ha szeretnéd, akkor még segítek is megszelídíteni, és akkor lehet saját cicád is. Anatnak is ott volt Aldo… mondjuk nem tűnik úgy, mintha nagyon hiányolná, de biztosan csak leplezi a fájdalmát. Meg kéne kérnem álomkelőt, hogy beszéljen vele… izé… bocsika, elkalandoztam. Szóval… szerintem simán megérdemled. Miért ne érdemelnéd meg? Ez egy mesevilág, ha cica akarsz lenni, akkor cica leszel. Én meg a sárkányok hercegnője. Ez már csak így működik.
Nevetett, és felmutatta a kis tetoválást a karján, amit Yuukival csináltattak. Nekik is volt ám saját kis szervezetük… na jó, nem ugyanolyan tetkóval, mint Asuéknak, csak sima filccel, de ez addig rajta maradt a bőrön, amíg le nem akarták szedni, szóval majdnem olyan volt, mint egy tetoválás, csak sokkal egyedibb és sokkal jobban kötődtek hozzá, hiszen ezeket Yuuki rajzolta.
-Egyébként meg felejtsd el, hogy a terhemre lennél. Ez a szakmánk, ezzel foglalkozunk. Meg ez a hobbink is. A kicsiket, a gyengéket és az elesetteket támogatjuk. Oké, te nem vagy olyan kicsi, mert eljöhettél a bossra, de akkor is… ezek szerint nincs pénzed, ami például nem jó dolog. Van hol laknod? Mármint… fogadó vagy ilyesmi. Ha szeretnéd, tudunk biztosítani egy kis szobácskát, ahol biztonságban alhatsz. A Burok pedig sok helyen működik, és megvéd a kieséstől.
Ám úgy látszik, hogy a válasz várat magára egy kicsit, mert Anthony nagyon sietősre fogta a dolgot, Shu pedig csak loholt utána, furcsálló tekintettel.
-Te is jó sok pontot raktál gyorsaságra…
Morogta magában, de azért sikerült követniük újdonsült védencüket, ám amint megálltak, Timi Shu elé állt, és a malkavitára villantotta a szemét.
-Meglepődés. A csukja miatt nem láttam teljesen az arcodat, de a hangot és szavaidat hozzá társítva ez volt a reakciód. Nem tudtad, hogy mi a felugró ablak, ami a szafariteljesítményedet jelzi. Az állatokat sem ismerted. Az előbb azonban azt állítottad, hogy majd horgászol és vadászol, valamint azt, hogy eddig is elvoltál, tehát mégis ismerted ezeket a lehetőségeket. Ha vadásztál valaha is, akkor a teljesítmények és a felugró ablak nem ismeretlen előtted, tehát hazudtál, ez pedig kérdéseket vet fel a további hitelességedet illetően.
-Izé… lehet csak félreértés…
Mondta halkan Shu, de azért kíváncsian várta Anthony válaszát.

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 13:34

- Wáó! - álmélkodik a tetoválást látva, magában persze kiröhögi a fruskát a filctollas tetkóért. - Tetoválásom van ám nekem is! Rettenetesen fájt, de megérte, olyan gyönyörűek! Várj csak, meg is mutatom! - Felhúzza a pulcsija ujját, hogy megmutathassa az alkarján lévő galambot. - Fogadásból csináltattam még 16 évesen, csak ráböktem egy stencilre, ami tetszett. Tachibana azt mondta neki is van egy, de nem mutatta meg :/ Viszont... - feljebb húzza a nadrágja szárát, hogy a vádliján lévő másik tetoválást is megmutassa - ezt a farkast már sokkal tudatosabban választottam és nagyon büszke vagyok rá. Egyszer megadatott, hogy egy ilyen spéci állatkertben farkasokat simogathattam és akkor nagyon közel kerültek a szívemhez ezek az állatok. - Persze hazudott, mint a vízfolyás. A farkas tetoválást is a SAO-ban csináltatta, pontosan azért, hogy ha rákérdeznek a galambra, akkor tudjon csípőből válaszolni. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozott, hogy Anthony gyerekkorában tényleg részt vett egy ilyen állatsimogatós eseményen és valóban megszerette a farkasokat. Malcolm törekedett arra, hogy felhasználjon igaz történeteket a meséjében, hogy Anthony nehogy elszólja magát.
- Nem vagy te egy kicsit túl fiatal ahhoz, hogy szakmád legyen? - Nagyzolt a fruska. Lehet tényleg igaza volt annak a gőgös szöszinek a bosskapunál és a lány tényleg kérkedni szeret ám igazán. - De nagyon szép szakmát választottál. És... igazán kedves tőled, hogy ennyire gondoskodni akarsz rólam, de hidd el, eddig is boldogultam és van hol aludnom. Én... én szeretem egyedül elérni a dolgokat. Tudod, felnőtt vagyok vagy mi, még ha nem is látszik, szóval gondoskodnom kell magamról. Ügyetlen vagyok, meg gyerekes, meg félénk, meg minden, de eddig is eljutottam egyedül, csak a bossterembe nem lett volna szabad bemennem egyedül >.< Mond Shukaku, te burkoltál már valaha? Borzalmas élmény volt, nagyon kellemetlenül bizseregtem utána. - Aztán ugye megindulnak az ötödik szintre.
- Igen, gyorsaságra teszem a legtöbbet, hogy ha baj van, akkor el tudjak szaladni. - Épp ellenkezőleg: azért ilyen gyors, hogy bajt tudjon okozni Twisted Evil

Jah hogy nem hallhatta volna a lány maga elé morgását? Nos, a füle sem rossz Rolling Eyes

Azonban Timidus reakciója egészen meglepi, de csípőből leszereli a sárkányt. Nah jó, annyira nem csípőből, mert reszketést imitálva maga elé helyezi a kezét védekezőleg és hátrálni kezd, majd kétségbeesett pillantással Shuhoz fordul.
- Azt mondtad nem fogtok bántani - Aztán visszafordul Timidushoz és nagyot nyelve kezd el hadarni. - Visszakérdeztem, hogy cica, vagyis hogy én cica? Mondtam is, hogy ismerem a macskákat, csak még sosem fogtam. A nyuszira sem azt mondtam, hogy nem ismerem, hanem hogy jé, olyan, mint a céhizémizétek. Egy szóval sem állítottam, hogy nem ismerem az állatokat, nem tudom miből gondoljátok ezt! Ésésés igen, fogtam már halat meg vadat is, de sosem értettem mik ezek a felugró ablakok. Most miért akarsz bántani? - és már remeg is a szája sírásra állva.

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 13:55

Na pont ezért van Shunak csak filces tetoválása. Kint is csináltak maguknak tetkót, és mindig azzal hencegtek, hogy ők bizony kibírták. Na ha most Shu itt bent csinál magának, ahol nincs fájdalom, akkor tuti megtalálja majd az a valaki, aki elkezdi majd csúfolni, hogy az nem is igazi, mert nem fáj. Például az Alex. Neki amúgy is az volt a mániája, hogy ő igazibb csak azért, mert érzi a fájdalmat. Meg… ezt is csak Yuuki és a játék kedvéért viselte, mert egyébként nem volt nagyon oda a tetkókért. Viszont amikor Anthony megmutatta neki a galambot, majd még azt is megemlítette, hogy Tachinak is van ilyen, már széles mosoly került a lány arcára. Mindent értett, és tudta, hogy majd megdicséri Asuut, hogy milyen szépen vigyázott a kis védencére. Vajon az egész csak színjáték volt? És mi volt Tachibana szerepe? Mit akarnak egyáltalán elérni a Felszabadítók? Persze ez is érdekelte, de nem főleg ez, hanem az, hogy megnyugtassa Anthonyt, hogy nem kell több hazudnia.
-Igen, a farkasokat én is szeretem. És igazából nem is kell annyira nagyon spéci állatkert hozzá, csak jól kell közelíteni az állatokhoz. Ha ennyire szereted a farkasokat, majd keresek neked farkast is. De előbb…
Úgy látszik ezúttal Shu fogott szimatot, és egy halk csipogással megnyugtatta Timidust, akitől egyébként sem kellett hátrálni, mert egyáltalán nem közelített Malcica felé. Shu besétált a fák közé, majd egy macskával a kezében tért vissza.
-Tessék, a cica akit ígértem. Farkast sajnos ezen a szinten nem tudok neked találni… illetve… de, talán őt is megkereshetjük, és akkor megint simizhatsz. Egyébként már Burkoltam, igen, ha tudod, hogy nem lesz semmi baj, akkor nem olyan nagyon félelmetes.
Ezúttal kérdés nélkül nyomta a fiú kezébe a cicát, aki teljesen megszelídülve kezdett el dorombolni.
-Timidus pedig nem akar bántani, és nem is fog bántani, csak neki az a feladata, hogy engem védjen, és nem szereti, ha becsapják. Egyébként pedig igaza van, és én sem szeretem. Hazudni nem szép dolog. Azt a galambot nem kint csináltad, és nem csak Tachibanának van ilyenje, hanem Asunak is. Mondtam már, hogy nem kell félned tőlünk. Jóban vagyunk Asuval, és nem fogunk bántani. Hogy fogod hívni a cicát?

(vadmacska)

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 14:34

A fenébe is! Ennyi kellett és máris lebukik. Honnan a csudából tud ez a lány a Felszabadítókról? Tachit jól be akarta mártani, na de hogy még Asuról is tudott! O.o Úgy tűnik jobban kell tartani ettől a lánytól, mint ahogyan azt gondolta. A pillanatok alatt megszelídült vadmacskát pedig hitetlenkedve tartotta a kezeiben, magától jócskán eltartva, csupán a hóna alatt fogva.
- Ezt meg még is hogy a csudában csináltad? O.o Meg se akar karmolni! - Ez a lány valami boszorkány! Vagy lehetséges, hogy valaki minél tapasztaltabb a szafariban, annál jobban tud bánni az állatokkal? Nem, ilyesmiről szó sem volt a guide bookban. Inkább arról lehet szó, hogy a lány idomár és azok biztosan el tudják kábítani a bolhazsákokat. Aztán Malcolm közelebb húzza magához a macskát, de esze ágában sincs megsimogatni. Aztán Filozófus figyelmezteti, hogy ha már süteményt is hajlandó volt enni, akkor a macskasimogatás már ugyan mindegy. De ha ez még nem lenne elég, egy nyúl is feltűnik a lábainál. Na erre viszont már beindul a macska, a morgás hatására pedig Malcolm ijedten engedi el a jószágot. A vadorzó pedig egyenesen rá akar támadni a nyúlra, amit gyorsan felkap Malci, nehogy áldozatul essen a macseknek. Alap esetben élvezkedve nézné végig, hogy a vadmacska cafatokra tépi a nyulat, hogy aztán marakodhasson vele a konc felett, de most jó színben kell feltűnnie Shu előtt, mint az állatok nagy barátja.
- Rossz cica! Shu, mondd meg neki, hogy ilyet nem szabad! Hókuszpókold meg újra! - Aztán leheveredik a földre, hogy az ölében tarthassa a nyuszit, miközben simogatni próbálja, de az vadul ficánkol. Lüktető kis szívecskéjét érezve Malcolm szájában összefut a nyál, egyre nehezebben tudja tűrtőztetni magát. Így hát inkább elengedi a nyulat, hadd szaladjon, de csak akkor, ha már nem kell tartania a vadmacskától. Feláll ültéből, és megpróbálja kimagyarázni magát Shu előtt.
- Jó, bevallom, a galambot tényleg Asu kedvéért csináltattam. Olyan jó volt hozzám, ő tanított vadászni is, nélküle teljesen elveszett lennék. De erről nem szabad senkinek sem tudnia. Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, kérlek! Nem akarok neki bajt okozni. Azon is meglepődtem, hogy őt is meghívták a bossra, de nem szabadott mutatnom, hogy mennyire örülök neki. Nem szabad sebezhetőnek tűnnie, én pedig az ő gyenge pontja vagyok. Tudom ám, hogy csak kolonc vagyok a nyakán és én nem akarok a terhére lenni. Sajnálom, hogy hazudnom kellett, de nem merek benned még megbízni De most már biztos te sem akarsz többé barátkozni velem...

[előző kör dobása: nyúl]

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 15:06

Asuuról a legbiztosabb pontból, magától Asuutól tudott. Nála jobb informátor önmagáról és a céhről nem is kellett. Na jó, ez nem volt teljesen igaz, mert mindent Asuu sem mondott el, de legalább elmondta, hogy nem mondott el mindent. Legalább is Shu úgy érezte, hogy nagy füllentések nem voltak a történetben, a kicsik pedig beleférnek. Mindenkinek lehetnek titkai. Az pedig, hogy még boszi is lehet, külön siker, és külön öröm. Igaz a szavakat nem hallotta, de Anthony értetlen ábrázatáról simán le lehetett olvasni, hogy csodát sejt a háttérben.
-Megszelídítettem. És igen, tudom, ahhoz is túl fiatal vagyok, hogy állatszelídítő legyek, meg mindenhez… de itt már nincsenek korok, Anthony. Te sem vagy felnőtt, ahogy én sem vagyok gyerek. Én egy magas szintű idomár vagyok, te meg egy magas szintű… izé…
Itt Timidusra sandított, ám a sárkány megcsóválta a fejét. Ő sem látott se a kapu előtt, sem most felszerelést vagy fegyvert, amiből következtethetne a fiú kasztjára.
-…szóval biztos te is magas szintű vagy. De te ugye nem vagy idomár, szóval nem tudsz olyan ügyesen szelídíteni, mint én. Ennyi az egész, csak gyakorlás kérdése. Türelmesnek kell lenni az állatkákkal, és akkor minden sikerülni fog. Vagyis… na jó, majdnem minden.
A cicás jelenetnél azonnal grabancon ragadta a macskát… Timidus, majd letette Shu kezébe, aki pár simítással újra megnyugtatta, majd ha a nyuszi is biztonságba került, akkor visszaadta Anthonynak, egy kis dobozzal együtt.
-Cicakaja van benne. Biztos azért akart a nyúlra támadni, mert éhes volt.
Na és persze titkon remélte, hogy a fiúnak és megjön az étvágya. Az ő gyomra már eléggé korgott, de bunkóság lett volna a másik előtt enni.
-Asuu már csak ilyen. Neki meg ez a munkája. És szerintem teljesen jól csináltad amit csináltál, biztosan meg fog dicsérni. És én sem haragszom rád. Meg te sem, ugye Timi?
-Ne hazudj többet. Nincs rá szükséged velünk szemben.

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 15:27

- Árnyharcos Embarassed

- egészíti ki Shu mondatát játszott félszegséggel, lesütött szemekkel. Aztán mikor ismételten megkapja a macskát, akkor már nem tudja megállni, hogy ne húzza el a száját. Itt kell bénáznia ezzel a büdös döggel, ahelyett, hogy gyűjtögethetné tovább a szafari jelvényeket. Rohadt fárasztó ez a csaj, Filozófus pedig roppant jókat mulat Malcolm szenvedésein. Eljött az ideje felkészíteni Shukakut az Anthonyval való tényleges találkozásra, ehhez pedig tudatni kell a lánnyal, hogy a kölyök nem fog emlékezni erre a találkozóra. Ez pedig végre elkendőz majd minden hibát, amit eddigi beszélgetésük során vétett.
- Shukaku, én igazán hálás vagyok, de nem szeretném hazavinni ezt a cicát. És ami azt illeti, etetni sem szeretném most. Elsőre ennyi bőven elég volt most az állatsimogatásból. - Ismét lesüti a szemeit, miközben remegő kézzel tartja a macskát, melyet továbbra sem óhajt megsimogatni. - Az az igazság, hogy még mindig félek tőle - Aztán már lendíti is a macskát, egyenesen vissza az idomár kezébe. Fogja csak a nyüves dögjét, neki aztán nem kell. Minden egyes fogdosással töltött pillanat közelebb viszi ahhoz, hogy pixelekre akarja tépni, az pedig tönkretenne mindent.
- Remélem tényleg meg fog dícsérni és nem fog leszidni Asu. Timidus pedig igenis haragszik rám. Nem mondta ki, hogy nem haragszik ^^" Megpróbálok nem hazudni, de ha nem hazudhatok, az azt is jelentheti, hogy nem fogok mindent elárulni. Nem szabad. Meg nem is tudok... Az igazság az... de ezt nem szabad most elmondanom. Még nem bízhatok meg benned.
Szóval feláll végre és ismételten sietősre fogja, ezúttal azonban távozóra akarja fogni. Azonban megtorpan és inkább elővesz egy papírt és ceruzát, majd szorgosan jegyzetelni kezd. Ha Timi vagy Shu bele akarna lesni, akkor eltakarja az írását.
- Hogy írod a neveteket? Lebetűznéd légyszi? - Aztán elmagyarázza, hogy mit is csinál. - Kicsikét feledékeny vagyok. Kicsikét nagyon. Ezért feljegyzéseket készítek, hogy később is tudjam, ki miért fontos. És mivel szeretnék még veled együtt jelvényeket gyűjteni, ezért most lejegyzetelek mindent, ami fontos, hogy később is emlékezzek rá. Mikor érsz rá legközelebb?

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 15:45

-Oh… árnyharcos. Szép kaszt, és onnan nem is nagyon ismerek gonikat. Van egy, aki úgy akar csinálni, mintha goni lenne, de igazából ő is csak barátokra vágyik, pont mint te. Lehet, hogy ez ilyen árnyharcos specialitás. Az olyan nagyon misztikusan hangzik… vagy nem tudom. Ritkán beszélgetek valakivel arról, hogy miért azt a kasztot választotta amit.
A hirtelen váltásra kissé meglepődik, de ebből Malcinak nem lesz semmi gondja, mert mindössze azt éri el, hogy Shu elszégyellje magát, és kissé hátrébb lépjen cicástól mindenestől.
-Ne haragudj, nem szerettem volna rád erőltetni, csak beszéltél a cicákról, meg a farkasokról, meg arról, hogy egyedül vagy, és barátokat szeretnél… szóval gondoltam, ha szelídítek neked egy állatkát, akkor már soha nem lennél egyedül. Persze tudom, hogy őt is etetni kellene, de adtam volna nasit neki is, és akkor az nem lenne gond, és…
Megint belelovalta magát, szóval gyorsan elhallgatott.
-És… oké… majd… majd biztosan egy idő után legyőzöd a félelmedet. Már az is nagyon jó, hogy elmondtad nekem… azt hiszem… nekem legalább is ezt mondták… de talán mondd el Asunak. Ő jobban ismer téged, és jobban tud segíteni.
Eléggé elszontyolodott, hogy a hevességével elüldözte az árnyharcost, de hát ő csak segíteni akart, és eddig mindenki örült annak, hogy egy helyen mindent megkaphat.
-És Timi sem haragszik rád. Ugye Timi?
-Nem. Nem haragszom.
-Neked pedig nem kell elmondanod mindent. Nem is kértünk volna ilyet. Mindenkinek vannak titkai. Ha valami olyan téma van, amiről nem szeretnél beszélni, akkor viszont ne füllents, csak mondd azt, hogy nem szeretnél róla beszélni. Ennyi.
Szomorú tekintettel figyelte, ahogy szinte elmenekült előle, ám rögtön fel is vidult, amikor Anthony mégis megtorpant.
-S-H-U-K-A-K-U és T-I-M-I-D-U-S.
Nagy pluszpont, hogy Timi nevét is kérte, pedig az nem kellett a levélíráshoz.
-És… semmi baj. Találkoztunk már olyannal, aki kicsit feledékeny volt, és vele is jóban vagyunk, nem kell aggódnod. És… csak írj ránk nyugodtan, rá fogunk érni legtöbbször. Kivéve kedden és csütörtökön. Akkor nem.
Ezzel mindketten meghajoltak, elköszöntek, és Shu még integetett is Malcica után, ha az végképp távozóra fogta. Talán mégsem rontott annyira el mindent, ha még találkozni szeretne velük. Dehogy egy újabb Cearso tűnjön fel a színen… az azért tényleg különös volt.

by **Malcolm** Csüt. Május 28 2015, 11:13

Goni bazzeg, goni... Milyen szavakat használnak már ezek a nyomoroncok... Malcolmnak igen nehezen áll rá a szája a cukiskodó lányok szlengjére, ráadásul annyit tud mellébeszélni ez a lány, hogy az már fárasztó. A malkavita nincs hozzászokva a sok beszélgetéshez, és amúgy is leginkább magával szokása társalogni. Amikor még a kinti világban élt, akkor is leginkább az RPG szlenget használta, tőmondatos utasítgatásokban, azt is javarészt írásban vagy mikrofonban a csapattársak vagy az ellenfelek felé intézve. Közértbe ugye nem járt, társalogni maximum az áldozataival kellett, az pedig jött rutinból. Itt most viszont észnél kell lenni, különben a gyík kiszagolja a turpisságokat.
- Azért az árnyharcost választottam, mert bár a kardforgatónál és az íjásznál több pont volt alapból a gyorsaságon, de a távolsági harcos közelről védtelennek tűnt, a kardokat pedig nem szeretem. Az árnyharcos meg mindkét kezében foghat kicsike fegyvereket, amik nem tűnnek olyan durva és gonosz eszközöknek. Képzelj el az én kis nyüzüge kezembe egy pallost, ehhe... nem igazán éreztem hozzámvalónak a többit, így maradt ez. - Az igazság persze az, hogy Malcolm mindig is szerette a fürge szerencsevadász/árnyharcos/assasin/stb. kasztokat, kivétel nélkül mindig ezekkel játszott, plusz ebben a világban mindkét tőrre lehetett mérget kenni, ami lényeges előny más kasztokkal szemben.
A retkes macskától végül sikerült megszabadulni, azonban a lány magyarázkodás áradatától nem. Legszívesebben forgatná a szemeit, de ugye már indulóban is van elfelé innen, amíg meg nem torpan, hogy jegyzeteket készíthessen.
- Rendben, megbeszélem majd Asuval. És... és én sem haragszom Timidusra. - és megpróbál egy félszeg mosolyt intézni a sárkány felé. Malcolm csak bízni tud abban, hogy Anthony nem fogja összecsinálni majd magát a sárkány láttán, hanem inkább behízelgi magát a pet kegyeibe, mert az nagyon nem ártana. Miután befejezi a jegyzetelést, gondosan visszahelyezi a belső zsebébe a papírost és a ceruzát.
- Akkor ezzel meg is volnánk. - Aztán japán szokás szerint meghajlással köszön el. Látta már ezt a köszönési módot a vágottszemű bugrisoktól, most belefér. - Örülök, hogy megismerhettelek benneteket és ígérem, hamarosan jelentkezni fogok, hogy újra együtt gyűjthessük a jelvényeket. Amiért te segítettél nekem, én is segíteni fogok neked, hogy kigyűjtsd az összes jelvényt! - megpróbál egy igazán kedves mosolyt intézni a lány felé, majd sietősen elindul vissza a város felé. Hallgatózásával és észlelésével igyekszik megbizonyosodni arról, hogy a lány és a pet nem követi, aztán mikor beér a védett területre, akkor felteleportál a 10. szintre, majd aktiválja lopakodását és beveti magát az erdőbe. Innentől veszi kezdetét az igazi vadászat. Keresztülszáguld az erdőben és minden szembe jövő jószágot cafatokra tép, hogy bőséggel csillapíthassa a benne tomboló Bestia éhségét vampire

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Okt. 08 2016, 17:34

Rosszallóan csóválom a fejem, ahogy három kobold ront rám az erdőből. Már órák óta bolyongok valami vad után, hogy teljesíthessem a szinten lévő teljesítményt, de akárhogy próbálkozok eddig leginkább csak koboldokkal hozott össze a sors. Sóhajtok és minden teketória nélkül egyetlen nagy lendülettel indított csapással kettészeltem a legközelebb levő lényt, majd anélkül, hogy elléptem volna a helyemről, lefékezem a pengém, majd egy föntről induló csapással pallosom a kobold testén át a földbe mélyed, újabb pixelpukkanást hagyva maga után. A harmadik, már túl közel volt, hogy nekivessem magam, de egyszerűen elengedem a markolatot, és a lényke torkát megragadva lendülettel a földhöz vágom, ki nyekkenve esik darabjaira. Elnyomok egy ásítást, majd fegyverem kihúzva a földből, egyszerűen a vállamnak lesz támasztva, hogy időben képes legyek reagálni, ha azon múlna… meg sokkal kényelmesebb így hozni, mint a hátamon, bár a magas súlyemelésemnek köszönhetően ígyis-úgyis elvagyok… szóval… hát igen. Nem okozott ez a kis rajtaütés sem túl sok problémát. De már kezd kicsit bosszantó lenni ez a sok kis humanoid bestia. Kezdem bánni, hogy nem vettem részt eddig a Koboldok leverésében a szintfelszabadításnál. Nem igen hagynék futni ennyi dögöt, az is biztos. De hát nincs mit tenni. Legalább megfogyasztom kicsit a számukat, míg a teljesítményre koncentrálok. Remélhetőleg hamar találok valamit, hogy továbbmehessek a következő szintekre. Úgy terveztem, hogy minél többet fel szeretnék oldani még a mai nap, hogy minél hamarabb meglehessen a felszerelésemre való. Már nagyon viszket a kezem a Flamberg-re. Uh… plusz száz sebzés… alig várom már. Remélhetőleg meg lesz mindegyik tervezett felszerelés, amit tervezek. Azért nehéz lenne másképp eltűrni azokat a minuszokat… az erdő ekkor kicsit kitisztult, és hamarosan egy tavacska távoli képes szűrődik át a fák között. Hirtelen ötlettől vezérelve, meglazítom a mellvértem szíjait, ahogy közeledek a tavacska felé. Hm… ha mást nem legalább egyet mosakodok még, mielőtt folytatom az utam.

by **Rikomono** Szomb. Okt. 08 2016, 18:03

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs időm semmire. Főleg, mióta rávettem magam, hogy nyissak egy publikus boltot. Vagy... jó, nem én vettem rá magam, hanem azok a mamlaszok a céhben, de mindegy. Nem ez a lényeg. Kurvára nem. Hanem az, hogy ha megcsúszok egy kicsit valamivel mondjuk Taftban, és úgy kell rohannom, hogy bent legyek a boltban, vagy legalább körülötte a nyitvatartási időben - mondanom se kell, nem nekem találták ki azt, hogy leülök és várom a vevőket, szóval gyakran csak a környéken ügyködök inkább -, szóval ilyenkor drasztikusan csökken az időm minden másra. Ilyen a farmolás is, egyszerűen túl sokáig tart felmenni a 20. szint fölé, kigyalogolni egy jól fizető helyre, és később vissza is jönni. Még ha éjszakai bagoly lennék, de inkább hajnalban kelő típus vagyok, úgyhogy ha beesteledik, és még szörnyeket ölök, az a kombó még sok jót nem hozott nekem, kerülöm, mint a macsek a forró kását.
Na ilyenkor van az, hogy inkább Nyster környékén próbálok valami expé-tanyát verni. A tapasztalatpontok gyűjtése olyasmi, amiben nem nagyon akartam egy napot se kihagyni, és ide gyorsan eljutok, és bár ezek a mobok sehol nincsenek az én szintemhez képest, így keveset is fizetnek, még mindig jobb, mint félig leragadó szemmel letántorogni egy havas-jeges lejtőn hófarkasok között. Kivéve, ha lenyúlják a prédádat. Volt ez a három kibaszott kobold, akik megpróbálták meglovasítani az erszényem, miközben leültem a fa tövébe inni pár kortyot. Ciki lenne, ha összejön nekik, de megnyugtatok mindenkit, résen voltam. Csak azonnal lecsapni nem tudtam őket, úgyhogy fogócskába kezdtünk... volna. De egy jó száz méternyi gaz- és gyökérkerülgetést követően egyszer csak azt láttam, hogy pixelek se maradnak belőlük. Hát, nem voltam boldog... Az egyik fa eléggé recsegett, amikor belevágtam az öklöm.
A tettes egy szőke kölyök volt. Nem hiszem, hogy észrevett, de volt annyi eszem, hogy ne is essek neki kapásból. Szóval ja, nem pucéran fürödtem a közeli pocsolyában, hanem végül konfrontálódtam vele ott.
- Hallod, öcsi, azt vágod, hogy azok a koboldok menekültek valami elől, nem? - szólítottam meg. Gondoltam követem egy kicsit, hátha lenyugszom. Öhm... nem sikerült. Elég lendületesen pördítettem magam felé, miután megfogtam a vállát - Ész bekapcsol, nyilván nem egy nyulacska üldözi őket, tehát kell a közönség segítsége, hogy kitaláld, miért menekültek, vagy jelöljük meg azt a választ, hogy előlem? - böködtem a mellkasát, miközben határozottan lépkedtem előre. Max akkor álltam meg, ha megvetette a lábát, és nem hátrált előlem, de én itt olyan pasival még nem találkoztam, akinek ne szállt volna inába a bátorsága, ha egyszer felcseszték az agyam. Ha hátrálni kezd, akkor viszont gyorsan a vízben fog kikötni, igazából ez is volt a célom, hogy közben eltaknyoljon Rolling Eyes

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Okt. 08 2016, 18:27

Már készültem volna leszedni magamról mellvértemet, amikor hirtelen egy női hang szólít meg. Meglepődve fordulok a hang irányába, leginkább azért, mert nagy valószínűséggel valami nagy bajt kevertem… talán. Mindenes nem túlzottan lepődtem meg, amikor a lány egyszerűen maga felé fordított. Gondolom súlyemelés van a dologban, de nem tettem szóvá a dolgot, egyrészt ahogy hallottam a hangját a lány elég pipa volt és nem szerettem volna még jobban felidegesíteni, de tolakodása és a hangneme akaratlanul is mozgatták a számat és bár a válaszomban nem volt csípős él, azért óvatos maradtam… persze mozdulni egyáltalán nem mozdultam, csak feltartom a szabad kezem békítően, míg bocsánatkérően mosolygok rá.
- Hát megértem a koboldokat. Egy ilyen vadmacska mellett én se érezném magam biztonságban a helyükbe. – felelem viccelődve, majd egy természetesen egyáltalán nem tolakodó végigmérés után akaratlanul hozzáteszem – Mondjuk, sajnálom, hogy nincs olyan magas jártasságom, hogy befogjam ezt a cicát… hm… - dugom ki felé játékosan a nyelvem.
Persze ez már elég merész volt, hogy a lányt esetleges fegyverbökésekre késztessem, ez esetben pallosomat előre emelve próbálok blokkolni, miközben hátrébb szökkenek. Ha

- Na de ne vedd így magadra. – teszem azért hozzá – Nem tudtam. Mindenesetre bocs, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha szeretnéd átadom colt amit lootoltam tőlük, de a szintkülönbség miatt alig ad valamit… igazság szerint csak azért öltem le őket, mert rám támadtak volna… én meg vadra vadászok. – ha esetleg a lány továbbra sem tudná visszanyelni a „hegyes nyelvét”, sóhajtok és beletörődve csak annyit mondok: – Jól van… mond, mit szeretnél drága. Meglátom, hogy mit tehetek érted.

by **Rikomono** Vas. Okt. 09 2016, 15:18

Nahát, egy pasi, aki nem kezd el reflexből hátrálni, ha indulatos anyatigrisként csörtetek felé. Ettől még nem lesz neki kellemesebb, mert így az arcába háborodtam fel, olyan közel hozzá, amilyen közel még kényelmes volt belefúrni a mellvértjébe az ujjamat. Nem segített, hogy kapásból bájologni kezdett, ráadásul ultrabéna dumával, és bevetve mindent, amit rühellek: kacsintás, nyelvöltés... vagy kacsintás nem volt? Faszom tudja, most lesz Rolling Eyes

- Szájba basszalak? - kérdeztem tőle meglehetősen közönyösen, mintegy utolsó figyelmeztetésként: nincs türelmem az efféle játékokhoz most. A retorziót viszont megúszta, mert nem folytatta hülyeséget, épp ellenkezőleg. A szavai arra késztettek, hogy végül hátra lépjek. A szúrós pillantás megmaradt, de erre nem tudtam mit felelni. Mármint úgy értve, hogy folytatni a cseszegetését. Ha nem is volt túl alapos, de bocsánatot kért és vállalta a felelősséget. Elég meglepő módon. Nem volt miért folytatnom, úgy tűnt, komolyan gondolja, amit mond.
- Nem kell, a pénzzel nem megyek semmire. Megpróbáltak lopni tőlem, bosszú akart lenni - feleltem végül immár sokkal nyugodtabb hangnemben, bár még egy kicsit mindig morcosan. Lehet, hogy sokkal érettebb pasi, mint a sok bunkó meg lúzer, de ettől még lenyúlta a prédámat. Most egy kicsit alaposabban is végigmértem azért, nagyjából az én korosztályom lehetett, szőke haj... jesszus, a szemei mitől ilyen káprázatosan zöldek? Picit meg kellett ráznom a fejemet, mielőtt túl hosszan elmerülök a szemeiben. Még a végén félreérti.
- Mivel te is loptál tőlem, így rajtad fogok bosszút állni - jelentettem ki határozottan végül, és azzal a lendülettel újra oda is léptem hozzá, megragadtam a karját, kifordulva a hátamra vettem és egy válldobással a vízbe repítettem.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Okt. 09 2016, 17:05

Egyáltalán nem foglalkoztam a böködésével, de természetesen végig figyeltem a saját és az ő státuszjelzőit is. Bár nem gyakran PVP-zek, azért tisztában vagyok, hogy egy-két képesség azért könnyen megkeserítheti az ember estéit. Persze próbáltam fékezni a nyelvem, de látszólag nem sikerült, és szavaim még jobban felhúzták a lányt. Érthető persze, de csípős modora számomra is kissé zavaró volt, még ha nem is tettem szóvá. Szavaim azonban valamelyest sikerült elérni a kívánt hatást, s hamarosan valamicskét, ha nem is túlságosan sokat, de végül megnyugodott a Vadmacska. Jobb név híján, sajnos nem tudtam más nevet ráaggatni, így marad egyelőre ez. Bár ahogy sejtem hamarosan úgyis elválnak az útjaink. Remélhetőleg. Bár eddig egész szép rálátás nyílhatott volna dekoltázsaira, mivel nem szerettem volna ismét felhúzni egyenesen a szemébe néztem békítően. Egy kicsit hátralépett, majd ő is átmért. Végül egy ideig merengve bámult a szemeibe, persze továbbra is szúróan. Kissé kényelmetlen volt a helyzet, mert kezdett olyan érzésem lenni, hogy figyelnem kell, mert innen könnyen szakadhat a húr. Nem ütköznék meg a lánnyal itt nyílt terepen, de úgy tűnt nem lesz vele problémám. Bár hangja még továbbra is morcos, hamar megértettem a helyzetet. A lány épp a szinten volt, és a koboldok gondolom el akartak tőle csenni valamit, de lebuktak és bosszúért „kiáltott”. Mondjuk… elég érdekes, hogy valaki mobokon akart bosszút állni, mindenesetre a Macsek kövi megszólítása akaratlanul is megfeszítette kibernetikus izmaimat. Jó ideig judoztam, még mielőtt lekezdődött a SAO, és bár vagy három-négy éve nem edzettem, ha akartam volna könnyen kivédhettem volna a csapását, sőt földre is vihettem volna, ha úgy van. De hagytam magam. Súlyemelésével könnyen felemeltem és nagyot csobbanva érkeztem a tavacskába, ahova eredetileg is szánt az utam. A becsapódás végett a kilazított szíjak engedtek és kis híján a tó fenekére süllyedt a vértem, de még épp időben elkaptam, majd miután lehívtam az inventoriba raktam a sisakommal együtt. Mikor felértem, már fedetlen felsőtesttel bukkantam a felszínre, egyáltalán nem bosszús arccal, sőt látszólag hálás mosollyal fordulok a lány felé, ha még itt van.
- Örülök, hogy jobban vagy. Mindenesetre kösz, hogy lerövidítetted az utam. Áh… pont kellemes a víz. Nem csappansz be mellém drága? – teszem fel a költői kérdést, hisz sejtettem előre a válaszát.

Bár nem feltétlen látszik, de ha lány jobban megnézi meglepően kidolgozottak az izmaim, bár természetesen nem voltam valami kétajtós szekrény, de se túl nagy, se túl kicsi nem volt.

// csirke //

by **Rikomono** Vas. Okt. 09 2016, 17:32

Elnevettem magam, ahogy a csávó kikötött a vízben, és újra felbukkant valamiféle különös ázott ürgeként. A mozdulat közben mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy legalább esni tud, de lehet, hogy többet is tud annál. Ahogy reagált rám, ahogy megfeszültek az izmai, az ismerős volt. Végül mégis elengedte magát. Talán hagyta, hogy a vízbe hajítsam? Kicsit ráncoltam a szemöldököm, de aztán megvontam a vállam. Lényegtelen volt, részletkérdés. Lényeg, hogy elértem, amit akartam. Legyen bármilyen kicsinyes bosszú is, de megfizetett azért, hogy lenyúlta előlem az expét.
- Ha fürdeni akarnék, azt nem ilyen koszos pocsolyában tenném, de ha te dagonyázni akarsz, hát hajrá - feleltem, visszautasítva az ajánlatát. Bár így, most tiszta lappal indult és mindenképp rendesebb fiúnak tűnt, mint a legtöbb szerencsétlen fasz, de azért nem tudok csettintésre más hangulatba kerülni. Megvolt a bosszúságom, úgyhogy a nyelvem is csípős maradt.
- Mit sportoltál? Odakint - kérdeztem hirtelen. Kíváncsi voltam. Nem gyúrós izmai voltak, hanem olyanok, amik rendes testmozgás közben alakulnak ki. Egy ilyet észreveszek, elég sok félmeztelen pasit láttam már edzés után. Nyilván nem focista, mert akkor a lába lenne erős. Baseball? Úszás? Valami küzdősport? Mondjuk ez megmagyarázza, miért nem lúzer. A sport fegyelemre és tiszteletre tanít... ami bennem nem volt meg, de ez az én saram volt.
Már nyitottam volna újra a szám, de az észlelésem félbeszakított, úgyhogy elfordítottam a fejem és füleltem. Valami rejtőzött az egyik bokorban, és egy kis odafigyeléssel ki is szúrtam a vörös indikátort. A kezem azonnal a késem markolatára tévedt, majd egy gyors és határozott mozdulattal ki is rántottam a fegyvert, és célba is dobtam. Ezen a szinten ez elég szokott lenni a szörnyekhez, most is így volt. A kis görcs felkiáltott, majd elpixeleződött.
- Picsába, ez nem is kobold volt. Mi több, nem is mob - csettintettem elégedetlenül a nyelvemmel, miközben a rendszerüzenetre meredtem. Leokéztam, majd felsóhajtottam, és visszafordultam a fiú felé - Nincs ma szerencsém, úgyhogy kénytelen leszel felvidítani egy kajameghívással, kölyök - adtam fel a vadászatot. Mivel éhes voltam. És talán adok neki egy esélyt, hogy cicákra vadásszon Rolling Eyes

[szőrös manó]

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 10 2016, 09:14

A lány úgy tűnik igen harapós kedvében van ma, és egyszerűen leszólta a költői kérdésemet. Öregem… mivan megjött neki vagy miért ilyen szurka-piszka? Ejj... ejj... ezek a mai lányok. Pedig egész szemrevaló és egész kellemes lehetne a társasága, ha tanulna egy kis jó modort. De hát ez van. Egyszerűen kifeküdtem a „dagonyába”, majd lehunyt szemmel élveztem a víz ringatását. Pont kellemes idő volt és a víz is jó volt. Fogalmam sincs, hogy milyen idő lehet kint, de az biztos, hogy Aincrad maga lehetne a paradicsom, ha megtanulnánk alkalmazkodni. Bár… ez számomra semmit sem jelent. Úgyis ki fogom vinni a játékot, kerüljön bármibe. Mindig befejezem, amibe belekezdek. A lány egy kérdést tett felém, mire bár meglepődök, nem nyitom ki a szemem.
- Kosaraztam versenyszerűen. De hobbi szinten szerettem úszni is. Miért kérded?
Nem említettem meg a judot, hisz azt abbahagytam, illetve azért sem, mert a végén még elkezdene hisztizni, ha rájön, hogy igazából átvertem. Válaszom persze meglepő lehet, hisz átlagos magasságom miatt eléggé alacsony vagyok kosaras versenyekhez, de kint ez sosem volt probléma. Mindig sikerült alkalmazkodnom az ellenfeleimhez, még ha nem mindig tudtam kosárra dobni, de csapatmunkával minden jobb. Végül zajt hallok a lány felül, mire csak sóhajtok, és alámerülök, hogy partközelben bukkanjak fel ismét. Kényelmes tempóba másztam ki a vízből, lerázva magamról az utolsó vízpixeleket, majd felszereltem magam ismét, ám ezúttal fehér-sötétzöld színekkel variáló szabadidős ruhába. Odalépve a lány elé, gúnyos mosollyal az arcomon, mégis átható tekintettel nézve a szemeibe, meghajlok előtte, mint valami régimódi nemes.
- S mit kíván eme finommodorú úrhölgy? Milyen étek lehet oly nemes, hogy eme csodás ajkak hozzáérjenek?

Nem volt szándékom felbosszantani, csak kicsit húzom az agyát, hogy érezze a törődést. Ha már én egész idáig élvezhettem az ő finom szavainak kellemes aromáját… eh…

by **Rikomono** Hétf. Okt. 10 2016, 16:44

Felvontam a szemöldököm. Az izmokra akkor megvan a magyarázat, pláne ha komolyan is vette a labdázást, de akkor hol tanult meg esni? Mondjuk simán lehet, hogy kipróbált valamit, az első dolog a legtöbb küzdősportnál úgyis az, hogy megtanítanak esni, de ettől még egy picit zavart, hogy éreztem valamit, de nem találtam rá megfelelő magyarázatot. Lehet, hogy én éreztem rosszul? Most kérdezzem meg? De áh, mi a francnak? Tök felesleges, a válaszomat már megkaptam, és biztos mondta volna a többit, ha fontosnak tartaná.
- Semmi, csak feltűnt, hogy nem vagy olyan vézna, mint a többi srác - mondtam végül. Én is köszönhettem pár dolgot a sportnak, bár én nem vettem olyan komolyan, hogy versenyszerűen nyomjam, csak egy-két alkalommal vettek rá, hogy próbáljam meg, akkor nem is szerepeltem rosszul, de nem azért csináltam, mert első akartam lenni. Engem az hidegen hagyott, nekem a mozgás maga okozott örömöt. Ahogy itt is, én a harc kedvéért harcolok, és nem azért, hogy győzzek egy párbajban. Egyedül a tapasztalatgyűjtés más, de ha elérem a szinttetőt, akkor már az se fog motiválni, mert nem leszek tőle erősebb.
A srác közben lassan kievickélt a vízből, ami már csak azért se volt hülyeség, mert nem fogok itt szobrozni neki a parton, amíg ő megmártózik. Nekem eszem ágába se volt bemenni ebbe a vízbe, nem a középkorban vagyunk, hogy ilyen helyeken kelljen fürdeni. Ha már a szabadban fürdök, akkor maximum a tengerpart jöhet szóba, de oda már kicsit talán hűvös van, még úgy is, hogy azon a szinten mindig jó idő van.
- Mi lenne, ha befejeznéd a bohóckodást? Kedvesebbnek tűntél te ennél - reagáltam a gúnyolódására, cseppet se volt vicces - Ha a véremet akarod szívni, akkor inkább a fogaid legyenek élesek, és ne a nyelved - jegyeztem meg, miközben egy óvatlan mozdulattal kisöpörtem a hajam a nyakamból, mintegy felkínálva neki. Na nem most, csak jelzésértékűen.
- Amúgy nem vagyok válogatós, mindent megeszek, amit elém tesznek - feleltem normálisan is.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 10 2016, 17:18

[folyt köv. >>ITT<<]

by **Danee** Kedd Júl. 11 2017, 19:22

Szafari

Fogalmam sem volt, amikor belevágtam, hogy a szafari alrendszer működőképes-e vagy esetleg karbantartás miatt fel van-e függesztve épp, de meglehetősen gyanús volt a körülmény, hogy hónapok óta nem találkoztam senkivel se aki efféle szórakozásban élte volna ki magát.
Nem tudom, miért, de Aincradban szokás volt vadász társakkal nekiindulni a rengetegnek, s bár én odakint sose kerültem közelébe ennek a furcsa, de ősi tevékenységnek, mégis úgy véltem, hogy a modern vadászat az valami magányos "sport". A horgászat tekintetében persze megértem, hogy többen, haverokkal, s ott nem is a hal a lényeg, hanem a stressztől szabadulás, a családtól való elszökés, a nyugis éjszakázás, a "nagy kaland", a lázadás, hogy kint vagy a zöldben, a vadonban, és nem szólnak rád, hogy eredj lefeküdni, mert holnap dolgozol, vagy tudom is én, suli van. És persze a sörözés. A horgászás egy fura cucc volt a szememben, de most nem is azért jöttem.
A vadászat viszont alapjaiban nem sokban különbözött a puszta szörny grindeléstől vagy player versus player meccsektől, mondom miért: a vad nem fog ráharapni a csalidra, és ha ölbe tett kézzel várod, hogy csapdába essen saját magától, az bizony el fog tartani egy ideig, talán hetekig, hónapokig is, és valljuk be, abban aztán végkép semmi izgalmas nincs. Várni. Hetekig ...
Az igazi vadászatban a vadász találja meg a vadat, keresi, kutatja, a nyomokat olvasva járja a rengeteget, s ha megpillantja, akkor indul csak igazán az egész: a hogyan is ejtsük el a vadat című rész.
Itt megjegyezném, hogy dívik az a hóbort Aincrad szerte, hogy ne bántsuk szegény állatokat, mert olyan édibédi, kis cukipofák, szőrgombolyagok, meg hasonlók, és ha nem használjuk fel őket alapanyagként akkor gyakorlatilag értelmetlenül kell meghalniuk, és az már sokak szerint állatkínzás.
Kezdjük ott, hogy látott már valaki szarvast a fején Nerve Gearel? Mert én elképzelni se tudok ilyen ökörséget. Ezek nem állatok. Ezek úgy néznek ki, mint az állatok. Valójában semmivel sem sajnálni valóbbak, mint a koboldok. Ha "megölöd" őket, akkor később respawnolnak majd. Nem lesznek tőle szomorúak, és kötve hiszem, hogy fáj nekik. Ők programok. Csökevény AI-k.
Másodszor pedig az állatsimogatás soha nem volt vadászat, az szafarizás meg állatkerti program.
Jó tudom, a szafari alrendszer, mely a vadászatból és horgászat/halászatból áll a nevében valóban szafari, de vadászatnak nem vadászat.
Én nem fogom simogatni őket, max, ha meg szeretném szelídíteni, és hazavinni. De már otthon van a macskám, ő meg bőven elég.
Vadászni jöttem.
Nem a vadászat kedvéért, hanem plecsniért. Nyugodtan meg lehet vetni. (Leköpni nem ér!) Kellenek azok a francos receptek. Nincs utánpótlás, és bizony akár az életünk is múlhat rajta. Úgyhogy itt vagyok: vehetjük úgy is, mint egy nagy bevásárlást a szupermarketben ahol pontokat lehet szerezni.
Most, hogy ilyen szépen szabadjára eresztettem a gondolataimat, talán szólhatnék pár szót arról is, hogy hogyan is ment ez a bizonyos vadászat.
Hogy mit fogok levadászni? Fogalmam sincs. Majd ami szembejön. Igazából a listáról hiányzott a menyét, a kacsa, ja és persze a vaddisznó.
A plecsni, amit kinéztem, arról szólt, hogy az 5. szinten kell leszednem valamit. Bármit. Egyszerűnek tűnt, ezért is nem rángattam magammal senkit sem Talán máshova majd fogok.

Az egyetlen kikötés a szint mellett az volt, hogy erdőben.
Nos, itt voltam a ...
nézem a térképet, azt mondja: Kerek Erdő
Igen, nem elírás, megnéztem háromszor is. Kerek Erdő, mint a mesében, vagy mint a kártyajáték neve. Rendkívül fantáziadús. Vagy kellett egy ilyen is ide?
Mellékes.
Nyomolvasás bekapcs. Kezdő íj előszed. Nem vagyok íjász, gyakorlatilag tilosba használom ilyenkor, amikor vadászatra adom a fejem. De nem érdekel különösebben, eddig nem szólt senki, hogy baj lesz, vagy ilyenek.
Kerek Erdő ösvénnyel, meg minden. Az állatok rendszeresen keresztezik az ember járta ösvényeket, így lényegesebben egyszerűbb lesz ráakadni a nyomaikra, mint keresgetni az odúikat, vagy legyen az bármi, ahol meghúzzák magukat egy kis szunyára.

Ugyebár vadra vadászunk, így aztán ismert petek lábnyomai, vagy akárcsak egy kutyáé nem számítanak, a haszonállatoké pedig nem valószínű, hogy egy erdő közepén tűnne fel. Pedig pont ez utóbbi történt.
Kacsalábnyom. Összetéveszthetetlen úszóhártyás süppedés a saras ösvényen keresztbe.
Szokatlan, és éppen ezért megért egy misét.
Persze, nekem elsőre a kacsa ugrik be, de az lehetne hattyú, vagy lúd is akár, vagy bármilyen vizi madár lábnyoma, ennyire sajnos nem vagyok a téma ásza, és a nyomolvasás képességem ilyen részletekre már nem terjed ki.
Mindenesetre befordultam a bozótosba, be a fák közé, a rengetegbe a sárban tipegő, mit sem sejtő kacsa után. Nevezzük kacsának, ha mégis más lenne, majd javítok.
Szóval, csak csendben, mert a lábnyom még frissnek tűnt, a közelben kell lennie, hacsak azóta szárnyra nem kapott, mert hogy ezzel az eshetőséggel is számolni kell ugyebár.
Óvatosan hajtottam félre a bokrok ágait, elkerültem a korhadt fadarabokat, az avart, igyekeztem a kiálló gyökereken egyensúlyozva előrejutni.
Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.
A távolban valamivel világosabbnak tűnt a lombkoronák alatti világ, mintha a fatörzsek is ritkásabbnak látszanának.
Lassítottam a lépteimen, és gyanúm be is igazolódott: egy kis tisztás felé vittek a nyomok. Olyan három fányira húztam meg magam. Nem kellett sokat kandikálnom, hamar ráleltem a kacsára. Igen, mégiscsak kacsa volt. Nem lúd, vagy hattyú. Kacsa.
Ott üldögélt maga alá húzott lábakkal a napfényben sütkérezve, lehunyt szemekkel.
Óvatosan húztam le magamról a keresztbe vetett íjat. Lassan, halkan került elő a tegezből a nyílvessző is. Az íjat már jó előre átkentem olajokkal, hogy a kiszáradást valamelyest csökkentsem, s vele együtt az ilyenkor árulkodó recsegést.
Lassan, nagy szippantásokkal, de ügyelve arra, hogy ne csapjak vele zajt húztam fel az íjat.
Az irányzék a kacsán volt, kicsit módosítanom kellett a távolság és a szélirányt számításba véve, majd levegőkifújás után egy röpke pillanatig várva csak elengedtem az ideget. Penge lőtte ki a zöld tollú vesszőt, a kacsának csak annyi ideje maradt, hogy kinyissa a szemét. A vessző átfúrta, szó szerint odaszögezte a talajhoz. Még élt, de már esélye sem volt menekülni. A többi már gyerekjáték.
De nem gyerekszemnek való.

by **Elaila Heldfrisk** Hétf. Május 21 2018, 12:14

/ Chakna /

Csöndesen meredtem magam elé. A földön guggoltam egy lyuk fölött és tanácstalanul néztem a lentebb aláterülő mélységbe. Nem valami nagy lyuk, de nem is olyan pici… egy ember már nem tudna egykönnyen kijönni innen. Az alján egy őzike feküdt, sérült hp csíkkal és sebekről árulkodó pixelfelhőkkel. Tanácstalanul néztem a küszködését és nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Sajnáltam szegénykét, ahogy ott lent szenved és még csak kijönni sem tud. Látszólag beszorult, így még hogyha találnék egy módot, hogy valahogy lejussak hozzá, kihúzni nem lenne egyszerű. Előhúzom a tőrömet és bizonytalanul nézem a virtuális fegyver élét, ahogy a nap sugarai a lombokon áttörve megcsillannak az élén. Vajon meg kéne ölnöm a jószágot? De olyan aranyos… azt hiszem. Ráadásul… mivan ha valaki direkt ezért az őzikéért ásta a gödröt? Mit szólna, ha azt látná, hogy a lyukba már nincs az őzike! Akkor biztos, hogy leszidna! És azt nem szabad, nem-nem-nem!!! De olyan szomorú hangokat hallat ez a csöppség… jaj mi legyen? Meg kéne ölnöm? Vagy valahogy kihoznom? De hisz csak egy virtuális adathalmaz, miért bajlódok vele ennyit? De mi van, ha tényleg kell valakinek? És mi van ha ez az egész csak véletlen… Nem érzünk fájdalmat azt mondják, de akkor ez a lény, miért nyüszörög ilyen kétségbeesetten és fájdalmasan?
- Óóóóó… ez nem jó! Miért kellett erre járnom… - nyöszörgöm tanácstalanul – Jaj, mit tegyek… valamit csinálnom kéne… de mit…
Végül úgy döntöttem, ha mást nem valahogy legalább megpróbálok utána járni, hogy a lyuk Játékos eredetű, vagy legenerált. Úgy határoztam, hogyha játékos csinálta, akkor bármennyire is sajnálom az őzikét itt fogom hagyni. Ha legenerált, akkor viszont megpróbálom kiszabadítani, vagy ha nem jön ki, akkor megszabadítom a szenvedéseitől… éppen emiatt hajoltam előre, hogy megnézzem a lyuk falát. Úgy gondoltam, ha találok ásóra utaló nyomokat, az segíteni fog…

by **Chakna** Szer. Május 30 2018, 15:47

Megnyugodtam. A Phileiel való találkozás után már nem emesztem magam. Tudom, persze, hogy jóvátehetetlen hibát követtem el, de az önmarcangolás helyett arra koncentrálok, hogy segítségére lehessek másoknak.
Enen egyik része, hogy újra bejárom Aincard szintjeit. Most éppen az ötödik szint erdejét. Részben azzal a céllal, hogy a vadászatban gyakoroljam magam. De valahogy nincs szívem bántani most az állatokat. Tudom tudom… számítógép alkotta programok, nincsenek érzéseik, nem éreznek fájdalmat.:. De olyan valósághűre sikerült a programozás, hogy ezt sokszor elfelejtem, miközben a jószágokat nézem…
Gondolataimba merülve sétálok, néha kilépek egy-egy őz vagy nyuszi útjából, hadd menjenek dolgukra.

Nem messze tőlem nyöszörgésre leszek figyelmes. Felkapom rá a fejem, és mivel ki tudja milyen veszélyes a helyzet, az íjamat és egy nyilat is a kezembe veszek. A hangot követve hamar meg is látom a lányt, egy lyuk fölé hajolva.
Sem az észlelésem, sem a látásom segítségèvel nem érzek mást a közelben, csak a lánykát, és egy őzikét a lyukban. Elteszem az íjamat, és közelebb sétákok, hogy megnézzem, mi a helyzet. Nem halkítom a lépéseimet, és pár méteres távolságból oda is szólok, nehogy a végén megijedjen.
- A te őzikéd esett a lyukba? -kérdezem először is, mert bárba rendszer mint mob jelezte az imént, de Árnyék példája lehet itt is érvényes.- Segíthetek valahogy?szól a második kérdés. Ki tudja, nem-e ragaszkodik a lány ahhoz, hogy márpedig egyedül oldja meg… Akkor meg másként kell segítenem.

by **Takada Hiroshi** Pént. Aug. 21 2020, 12:30

// Takada szóló szafari, két részletben dobással megszakítva //

Az öreg halász most egy rövid időre átavanzsált öreg vadásszá, ugyanis a következő, szánára megnyíló szint, nem kedvez a kedvenc szórakozásának, lévén a szinten fellelhető víz, annyi amennyi a hajnali harmatból összegyűlik a faleveleken. A szintről szerzett információi szerint, óvatosnak kell lennie, mert a kobold invázióból, még sok kószáló mob maradt itt. Bár egy kobold önmagában nem jelent már kihívást a számára, a lények a legkevésbé sem hajlandóak tucatnál kevesebben bóklászni az erdőkben. Ez a mennyiség pedig még igencsak kifoghat Takadán.
Vadászati tapasztalat híján a terv a következő; addig-addig kószál, amíg valami, öngyilkos hajlamú vad a gamája elé nem veti magát. A bujkálós, rejtekből lerohanós vadászat, nem nyerte el a tetszését, még akkor sem, ha az a technika igen csak hajaz, az általa preferált horgászatra.

Nysterre nem sok időt pazarolt. A szintre érkezést követően, csak úgy merő kíváncsiságból elsétált a Smaragd parkba, tette egy nagyobb kört megszemlélve, meg’illatolva’ a virágágyások sokszínű lakóit, el-el merengve néhány tova libbenő pillangón. Noha az ő ízlésének ezek a park túlságosan szabályos, azért azt elismerte, hogy igen kellemes a sétálgatás az ágyások közt. Ebbéli tevékenységének eluntával az elszórt platánok között irányba vette a városból kivezető kaput. Menet közben a fák tövébe lehullott, a fákról természetes úton leváló kéregdarabokból gyűjtött párat. Nem mintha számítana bármi hasznosra belőlük, de nagyon tetszetek neki a platán érdekes, szabálytalan pikkelyszerű kéreglemezei. Bár állítólag van gyógyászati értéke a platánkéregnek, de a hatóanyagok kinyeréséhez szükséges gyógyszerészeti laborok létezése, nem valószínű a játékban, így csak inventory töltő kacatnak lehet használni a kéregdarabokat. Amiknek a gyűjtése, a mi csalikkal szöszölő, értelmetlen és teljesen szükségtelen dolgokat kedvelő harcművészünktől abszolút de kézenfekvő.

A várost nem a keleti kapun át hagyta el, mert nem szeretett volna erősebb mobokba beleszaladni, inkább egy kevésbé népszerűbb, játékosok által nem nagyon látogatott régiójába megy az erdőnek. A kapun kiérve egy gyors ellenőrzést végez a térképén. Visszanéz a városra, melyek a közepén magasodó dombon álló kastély, kiváló tájékozódási pontként szolgál, nagyjából irányba áll, hogy ha már nem látja a kastélyt (aminek a valószínűsége igen magas, lévén hogy egy erdőbe tart), akkor is vissza találjon, legalább megközelítőleg.
A fák közé érve, kissé nyomasztóvá válik a sűrű komor erdő, de Takada azzal vigasztalja magát, hogy ~ez még mindig piskóta, a harmadik szinten lévő Ködbe Veszett Erdőhöz képest…~. És ha már ott sikeresen vadászott, akkor ez a hely sem jelenthet gondot.
Lassan és megfontoltan haladt. Részben mert nem szerette volna, ha valami kevésbé kívánatos, arra járó mob meglepné, részben mert azért annyira ő is értett a vadászathoz, hogy az avarban csörtető, zörgő vadász aligha lesz sikeres ebbéli tevékenységében. A lopakodás jártasságának teljes hiányának köszönhetően, nem kevés „sétára” számít, mire a közelébe tud kerülni valami állatnak. Persze, ha mázlija van, akkor az útjába kerül, egy igen mélyen alvó, épp a déli sziesztáját töltő vad. De azért erre nem alapozná a vacsoráját. Tehát nem marad más hátra, minthogy a tőle telhető legnagyobb óvatossággal és csendben, fától-fáig osonva haladjon az erdő mélye felé. Nem sokkal később, az óvatosság eredményre vezetett. Az egyik fa mögött lapulva, avar zörgésre lett figyelmes. Nagy körültekintéssel kisandított a fa mögül, hogy meglássa mivel van dolga.

/Dobás: kacsa/

Az első gondolata, amikor meglátta, mivel is van dolga; ~Mi a bánatot keres egy erdő közepén egy kacsa!~ Majd eszébe jutott, hogy a tőkésrécék az erdőben költenek, és csak a kikelést követően mennek a kis csibéikkel ki az erdőből egy tóra, patakra vagy bármilyen a környéken fellelhető vízre. Annyira azért nincs otthon a biológiában, hogy tudja mekkora az az ésszerű távolság, amire eltávolodik a tojó tőkésréce a víztől, hogy a relatíve biztonságos erdőben a fákon kiköltse a fészekalját. Nem beszélve arról, hogy az is nyilvánvaló tény, hogy ez a madár nem költ. Nem csak azért, mert nem kotlik (azaz nem a fészkén ül), hanem azért is, mert ez egy gácsér. ~Mindegy is, az ember ne firtassa a szerencséjének okát.~ Állapítja meg az öreg, lévén, hogy az állat mérete, és távolsága, jelentősen megkönnyíti számára az elejtést. Nagyon óvatosan, a fa takarását kihasználva leszereli övéről a fegyvert, ugyanis azon okból, hogy könnyítse a mozgását, nem készítette elő már az induláskor. A siker érdekében ezt a rizikót vállalta, mert így megnehezíti a dolgát arra az esetre, ha hirtelen küzdelemre, vagy gyors reakcióra lett volna szükség. Azonban a kockázat úgy tűnik kifizetődő volt, mert a horgász/vadász szerencséje továbbra is kitart. Sikeresen előkészítette fegyverét és a zsákmány még mindig itt zörög az avarban. Talán egy ízletes férget találhatott, ami trükkös módon a száraz levelek alá menekült az éhes csőr elöl.
Takada lassan, még mindig a fa rejtekében, felpörgeti a súlyt a kusari-gama végén, Nem adhat túl nagy lendületet neki, mert akkor a súly zúgása elárulná jelenlétét. Amikor úgy érzi, már elégé pörög a távolság leküzdéséhez, kilép a fa mögül és a madár fölé célozva elereszti a fegyvert.
Jól számított, amint megjelent a madár ijedtében felrebbent, és így pont a repülő súly útjába került. Halk puffanással ért földet, az öreg elégedett vigyorától kísérve.

by Ajánlott tartalom