Kerek Erdő

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 24 2012, 16:43

Egy kis, kerek erdő, ami ezen a szinten fekszik.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 02 2014, 20:35

-Itt is jártunk már.
-Mindenhol jártunk már Timidus.
-Mi alapján választod ki a helyeket?
-Megálmodom.
-Micsoda?!
-Jajj, csak vicceltem Timi! Természetesen van oka annak, hogy mikor hova megyünk.
-Na azért! Azt igazán megtanulhattad már, hogy tervek nélkül semmit sem érdemes csinálni.
-Megtanultam Timidus. De azért a véletlenre és a szerencsére is hagyatkozhatunk néha.
-Persze-persze! És… mi alapján jöttünk most ide?
-Figyelem a küldetéseket. Amiket kiraknak a táblára.
-De felvenni persze…
-Valóban nem. Nem azért nézegetem, hogy felvegyem, hanem következtetni szereték valamire. Ahol túl gyakran van küldetés, oda nem megyünk. Semmi kedvem ahhoz, hogy megint véletlenül belesétáljak valami butaságba.
-Pedig érdekes volt.
-Érdekes…
-Az.
-Legyen. De akkor is, jobb a békesség. Nem megyünk olyan helyre, ahol sok küldi van, és olyan helyre sem, ahol nagyon kevés.
-Mert ott valószínűleg nemsokára éppen lesz egy. Eltaláltam?
-Igen. Eltaláltad. Kayaba bácsi nem hoz létre területeket ok nélkül. De ha vigyázunk, akkor el tudjuk kerülni a küldetéseket.
-És most? Melyiket nézted ki?
-Ötödik szint…
-Shu! Huhúúú!
-Hagyd, hogy végig mondjam. -.-
-Oh… bocsi!
-Szóval ötödik szint, kerek erdő. Van más kerek erdő is. Kazamata.
-És gondolom nem oda megyünk.
-Nem.
-Gondoltam. Te Shu!
-Igen Timidus?
-Szerinted elértünk valamit a Kegyetlennél és Anikánál?
-Nem tudom. Remélem. Nem láttam őket azóta. Honnan jutott ez eszedbe?
-A gólemről?
-Aisuról?
-Igen. Róla.
-Miért nem hívod a nevén? Én sem hívlak sárkánynak.
-De a gólem olyan… érdekes. Megnéztem a könyvben, és elvileg butát és lassút is jelent. Meg ő is valami mítikus… valami.
-Igen. Héber mitológia.
-Aha… mindegy.
-Az a része már nem fogott meg, mi?
-Csak a fontos részeket olvasom el.
-Szóval… miért jutottak eszedbe?
-Szerinted én meg tudnálak sebezni?
-Ez… most…
-Aisu is megütötte Desdemonát.
-Igen.
-De nem sebzett.
-Nem, nem sebzett.
-Én vajon sebeznék?
-Azt hiszem igen…
-Az jó.
-Mégis miért?
-Mert akkor Anika is meg tudja sebezni a kegyetlent.
-Igen. Valószínűleg.
-És akkor akár ki is szabadíthatná magát.
-Nem tudom, Timidus…
-Hogy hogy?
-Tudod jól, hogy ha akarnék, akár parancsolhatnék is neked.
-De nem akarsz.
-És szerinted Elysion nem parancsolna Anikának, ha megtámadná?
-Hmm… akkor lesből kell támadni. Ezt megjegyzem.
-Egyre furább vagy Timidus.
-Miért?
-Minek ezt neked megjegyezni?
-Hát, hogy elmondjam neki, ha újra találkozunk. Csak nem hiszed, hogy…
-Nem! Dehogy! Csak fura, hogy ezeket elfelejted.
-Nem felejtem…
-Akkor…
Elérték az erdő szélét, Shu pedig megpihent az egyik fa törzsének támasztva a hátát, tekintetét az ég felé emelte.
~Senki ne mondja, hogy a petek nem éreznek! Zavarja őket, hogy parancsolunk nekik. Timidust is zavarja, pedig én nem is teszem. Mint… mint abban az animében. Sit, boy! Nem… ez nem vicces! És felesleges is, ha bármire megkérhetem. ~
-Timidus, leülnél mellém egy picit?
-He?
Hallatott a sárkány egy kérdő csipogást, majd helyett foglalt a lány mellett.
-Nem úgy volt, hogy bemegyünk?
-Most… maradjunk egy picit. Jó?
-Nekem mindegy.
Legyintett egyet a farkával a sárkány, majd ő is az eget kezdte kémlelni, hogy mit nézhet rajta a lány.
~Igen… felesleges a parancs, ha kérni is lehet. Én kedves vagyok Timidushoz. Talán… talán nem leszek olyan magas szintű, mint a többi idomár, talán olyan ügyesek sem leszünk… vagy olyan híresek, mint Hisame és Peter… de mi ismerjük egymást.~
Természetesen nem csak abban volt biztos, hogy Timidus érez és gondolkodik, mint bármelyik másik lény, hanem azt is tudta, hogy mire gondol… az esetek többségében. Persze ez sokszor nem klappolt ahhoz, amit a sárkány valójában futtatott magában, de sohasem hívták fel erre egymás figyelmét, hiszen amint megjegyezték ezt a másiknak, belegondolva már tényleg mindketten arra gondoltak… éppen ott, és éppen akkor. Különös kapcsolat…

by **Kuromajo** Pént. Ápr. 04 2014, 20:04

Az erdőből riadt madárraj reppent fel, szárnyaik suhogása megrezegtette a levegőt, a rezgést pedig érzékelte a dobhártyám, és a jelenséget a hangként definiált fogalomként továbbította agyamnak. A szárnyasok ijedtségét pedig én okoztam, minden egyes madár a képességem hatóterületén belül érzékelhette a félelmetes aurát, melyet kibocsátottam. És milyen egyszerű parancs volt: félj! A továbbítani kívánt érzelem átalakult digitális jelekké, és közvetítette azt a nullákból és egyesekből álló programok felé, kiváltva az egyetlen lehetséges reakciót belőlük, ami közönségesen egyszerű programjukban kialakulhatott - a menekülést. Kuncogtam. Egy programozó minden bizonnyal szörnyülködne azon a módszeren, amit képességem használt. Nyers erővel törte fel és írta át a kódsorokat a lényekben, ám nem volt szükség kifinomultabb módszerekre ilyen primitív rendszerek esetében =) Vajon idővel az embereket is képes leszek befolyásolni? Hiszen ugyanolyan bitekből állnak, mint azok a madarak, amiket most elijesztettem, ugyanolyan bitekből! Milyen csodálatos lenne, ha képessé válnék fájdalomérzetet kelteni bennük... Sok mindenért kárpótolna, amit itt elvesztettem =)
Az egyetlen bosszantó eleme képességem próbálgatásának az volt, hogy Itachi is elmenekült. A programja jóval komplexebb volt, mint a többi madáré, több erőt vett ki belőlem az, hogy irányítani tudjam. Viszont most gyanítom csupán engem kívánt idegesíteni azzal, hogy viselkedésével hasonult a többi tollashoz és követte őket... Átkozott holló, átkozott! Nagy dérrel-dúrral indultam meg utána, hogy összeszedjem a vörös indikátoros követőmet. Jól ismertem már, bujkálni fog előlem, vagy úgy fogok rátalálni, hogy közben valakit úgy bosszant, ahogy engem szokott: a fejére telepszik, és csipeget a csőrével. Habár erre kisebb volt az esély, hiszen az erdő szélén nem volt város, csak azok járnak erre, akik a kazamatát kívánják meghódítani. Bárcsak beleakadna egy felfegyverzett csapatba, talán még rá is tudnám venni őket, hogy segítsenek elpusztítani a tollseprűt! De szép is lenne *.*
- Itachi, merre vagy? Bújj elő, te átkozott! ^^ - hívtam az állatot hangosan kiáltva, de hamvába volt a kísérletem. Még csak nem is éreztem a jelenlétét, különben magamhoz tudtam volna édesgetni erővel. Ara-ara, fárasztónak indul ez a nap is...

by **Shukaku** Pént. Ápr. 04 2014, 20:59

A sárkány egy ideig türelmesen várt, élvezte a lány kezeinek simogatását a fején, de valami mást is érzett. Shukaku zavarát, vagy szomorúságát. Nem tudta megállapítani, de abban biztos volt, azt már megtanulta, hogy az emberek logikátlan döntéseinek néha vannak okai. Néha nem csak azért viselkednek logikátlanul, mert nincsenek olyan jól összerakva mint a petek, és egyszerűen természetüknél fogva képesek arra, hogy tévedjenek. Néha azért csinálnak értelmetlen dolgokat, mert valami zavarja őket, és ha valami Timidus társát zavarja, akkor arról a sárkánynak kell tudnia elsőként.
-Mi a baj Shu?
-Baj?
-Igen. Látom, hogy valami bajod van.
-Látod?
-Látom.
-Honnan?
-Válaszolj!
-Csak… elgondolkodtam…
-Min?
-Rólunk.
-Rólunk?
-Igen.
-És min?
-Azon, amiket mondtál. Azon, hogy ki szeretnéd szabadítani Anikát.
-Te nem szeretnéd?
-Dehogynem! Csak… nem tudom, hogy szabad-e nekünk.
-Ki akadályozna meg?
-Nem tudom, Timidus.
-Akkor lehet.
-Nem lehet… tudom, hogy lehet. Azt nem tudom, hogy szabad-e.
-Nincs megtiltva.
-Miért nem támadsz emberekre Timidus?
-Mert…
-Pedig neked sincs megtiltva.
-Te nem örülnél neki. És nekem sincs okom bántani őket.
-Értem.
-Biztos?
-Igen.
~Milyen lehet Timidus lelkiismerete? Amikor meséltem neki, akkor nem tudta, hogy mi lehet az. Még a szót magát sem ismerte. És… én sem tudtam neki igazán jól elmagyarázni, csak a Kis herceggel. De így sem hiszem, hogy megértette volna. Azt mondta, hogy neki nincsenek hangok a fejében, hanem ő dönt. Talán… akkor még önállóbbak is mint mi. Timidus mindig tudja, hogy mit miért csinál. Kincaid. Igen. Ő volt az aki ezt mondta, és Timidus utána kérdezgetett is felőle. Hogy is mondta? „Biztos nálad is volt, hogy valamit nem értettél, csak érezted, hogy az úgy jó.” Timidus azt mondta, hogy ő általában tudja a dolgokról, hogy jó vagy rossz. Ha nem tudja, akkor pedig megkérdezi tőlem. Pedig… sokszor én sem tudom. Talán nem szabadott volna ilyen fiatalon idomárnak lennem.~
-A madarak!
-Mi van velük?
-Nézd!
Az égen sorra jelentek meg a lombok közül felröppenő szárnyasok, akik sietősen vették az útjukat dél felé.
-Menekülnek.
-Ki elől?
-Az nem fontos. Ha menekülnek, akkor nekünk is mennünk kell.
-De fontos! Tudni akarom, ki elől menekülnek!
-Nem! Menjünk!
És a sárkány bólintott, és elindult a biztonságot jelentő város felé, azonban Shu nem követte.
-Most mi van?
-Rossz ötlet.
-Miért?! Ha a madarak is menekülnek, akkor nekünk is mennünk kell. Most mondtad.
-Tudom én is. De nézd! A madarak nem a város felé repülnek.
-De a madarak nem is mehetnek be a városba.
-Igaz. Menjünk!
Folyamatosan hátra-hátrapillantva indultak el Nyster irányába. Nem futottak, hiszen Shu tudta, hogy ha az a valami kiér az erdőből, és azt látja, hogy ők futnak, akkor rögtön utánuk iramodik. A lány azonban pár másodperc múlva ismét megállt, Timidus pedig értetlenül nézett rá.
-Valaki van bent.
-Tudom. Én is hallom.
-Veszélyben lehet.
-Most te vagy veszélyben. Indulj!
-Nem!
-De…
-Nem, Timidus! Ez még csak az ötödik szint… kis szintű játékosok is lehetnek itt… lehet, hogy bajban van.
~Nem érdekel! Nekem nem őt kell megvédenem.~
-Akkor?
-Maradunk.
Shu a zsebébe süllyesztette a kezét, ahol a teleport kristály lapult, és arra fele kémlelt, ahonnan a hangot hallotta. Emberi hang volt, ebben biztos volt. Talán egy lány vagy nő hangja. Maradniuk kellett. Timidus az idomár elé állt és felvette a védekező állását. Nagyon nem tetszett neki a helyzet, de nem akarta kierőszakolni, hogy parancsot kapjon Shukakutól, és most nem volt ideje meggyőzni a lányt… és nem mellesleg érdekelte, hogy mi az a valami, ami minden madarat képes megijeszteni.

by **Kuromajo** Szer. Ápr. 09 2014, 16:38

Komótos lépések, vékony hangom száll a széllel az erdő széle felé. Közeledik a mezőség kezdete, egyre ritkábbak a lombkoronák, több a fény, kevesebb az erdei állat. Az aljnövényzet megváltozik, halkulnak az állati hangok mögöttem. Szóval kimenekült az erdőből, vagy csak az utolsó fán nyugodott meg, és onnan figyel? Megtorpantam, és egyik kezem kinyújtottam magam előtt. Ujjaim között résnyi hely, azon át néztem a két fa között megnyíló fényvilágot, mely így még fényesebbnek hatott. Érzéki csalódás =) Íriszeim fókuszát megváltoztatva a háttér elmosódott, kezem vonalai pedig élesebbé váltak. Ápolt, kecses kézfej, hófehér, hibátlan bőrrel. Egy apró kéz. Összezártam az ujjaimat és leengedtem a karomat magam mellé. Mellkasom megemelkedett, ahogy mély levegőt vettem.
- Itachiiiii! - kiáltottam, hosszan elnyújtva az utolsó hangzót. A levegő rezgését messzire sodorta a lágyan sípoló szellő újfent, a légmozgás iránya megegyezett azzal az iránnyal, mely felé arcom fordult. Károgás? Nincs. Átkozott tollseprű! Fejemet lehajtva, kimért léptekkel folytattam az utamat. Előttem egy göcsörtös gyökér, melyet ildomos volt átlépnem, majd virágok, melyeket összetaposott bal lábam. És eddig árnyékban rejlő alakomat a napsugarak fokozatosan megvilágítják. Kiértem az erdőből. Felnéztem, és elém tárult a végtelen pázsit, melynek közepén egy halványkék jószág egy emberi alakot takart el. Leány volt, ennyit meg tudtam állapítani.
- Veszélyben vagy? Bántani akar? - kiáltottam, és tőrömet elővonva sietősebb lépteket indítottam abba az irányba, de néhány lépés után meg tudtam állapítani, hogy erről nincs szó, így lassítottam, és leengedtem a kést - Nem láttál erre egy madarat? Egy holló. Ritka, de nem fehér. Vadászom rá ^^ - módosítottam a kérdésemet a helyzetnek megfelelően. Nem áldozat volt, akkor hát használhatom segítségnek. Petje van, ha a sárkány az övé, akkor hát idomár. Ha idomár, és a sárkány az övé, akkor a lény jó szaglása segíthet. És ha segítenek, akkor rávehetem őket, hogy vadásszuk le együtt az idegesítő tollpárnát =)

by **Shukaku** Szer. Ápr. 09 2014, 18:04

-Menyét?
-Szerintem egy név. Őt keresheti.
-Akkor csak ez a rikácsolás ijesztette el a madarakat?
-Lehet. De azért még figyelj.
-Én mindig.
Ezután azonban már meglátták a rikoltozót is, aki két fura kérdés után -amelyre Shu és Timidus csak egy értetlen összenézéssel tudott reagálni-, már kivont pengékkel indult feléjük. A sárkány felvette a védekező testtartását, Shu pedig megmarkolta a pálcáját, a másik keze pedig végig a Hazatérés Kristályon nyugodott.
-Megyünk!
-Még ne!
-De Timi…
-Azt mondtam várj!
~Nem fut. Ilyen messziről nem is lenne semmi értelme futni, mert csak kifáradna mire ideér. És… ki lenne olyan idióta, hogy leleplezi a támadását egy nyilt terepen? Fél tőlünk, ezért vette elő a fegyverét. Nem lehet sokkal okosabb harcos, mint Shu. Vagy… csak nem akarja sokkal okosabbnak mutatni magát.~
És ahogy Timidus gondolta, az ismeretlen lány pár lépés után lassított is, és a fegyverét is leengedte.
-Látod?
-Honnan tudtad?
Timidus egy kicsit elhúzta a száját, majd a lehető leghalkabban, de emberi nyelven folytatta.
-Ez most tényleg kérdés?
-…
-Majd elmondom. Tedd el a fegyvert! Látványosan!
-De…
-Jajj ne vitázz már állandóan! Pont most akarsz megkérdőjelezni?
-Nem.
Shu felemelte a kezében lévő pálcát és egy mozdulattal az eszköztárjába süllyesztette. Immár fegyvertelen volt, így a lánynak is illett volna valami hasonló megmozdulással válaszolnia. Természetesen az, hogy a segítségüket kérte fel is ért valami ilyesmivel. Persze ők ketten soha nem hagyták volna ki a kellő udvariassági rituálékat, így az azonnali válaszadást meghajlás és bemutatkozás előzte meg.
-Timidus vagyok, tollas sárkány a Young Justice céhből.
Mióta kezdtek egyre népesebb és erősebb csoporttá válni, a pet egyre gyakrabban kapcsolta ezt hozzá önmaga bemutatásához. Egyrészt az, hogy ő tagja a céhnek egy kis reklámot jelentett a bandának, másrészt ha valaki Timidus láttán még nem volt biztos abban, hogy nem kellene velük pipiskedni, azt talán végleg meggyőzte a megtorlástól való félelem.
-Én pedig Shu vagyok. Hollót pedig a második szinttől a nyolcadikig bárhol találhatsz…
-Mi fedeztük fel.
-Hát… izé… igen. De nem szép dolog dicsekedni, Timidus.
-Miért nem? És ez nem dicsekvés, hanem tény.
A lány sóhajtott egyet, majd folytatta a válaszadást.
-Vadászni azt hiszem csak a fehéret lehet, arra viszont a tizedik szint a legalkalmasabb. Persze ha társnak szeretnél egyet, akkor ahhoz viszont szelídíteni kell…
És persze mondta volna tovább is, de inkább elhallgatott. A lány nem tűnt ellenségesnek, és a segítségüket kérte… de Shu nem akart megint abba a csapdába esni, hogy túl sokat fecsegjen csak azért, mert petekről esett szó. Inkább úgy döntött, hogy türelmesen megvárja a választ, és csak utána folytatja.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 22 2014, 18:20

A lány mímelte a tetteimet. Hogy előhúztam a késem, úgy ő is hasonlóképpen tett a pálcájával, és mikor leeresztettem a fegyvert, ő is követett. Vajon ha átvágom a saját torkom, akkor ő is megteszi? =) A gondolattól, legyen az bármilyen ostoba is, hiszen a válasz nyilvánvalóan nemleges volt a kérdésemre, mégis átjárt a vidámság. Mindig is felemelő látvány volt egy szenvedő ember, legyen az férfi, nő, felnőtt vagy gyermek. Én nem követtem az ő gesztusát, azaz nem tettem el a tőrömet. Már csak azért sem, mert a lányka háta mögött ott volt egy másik fegyver, a sárkány. De a valódi indok mégis az volt, hogy fegyvertelenül járkálni a védett övezeten kívül szimplán ostobaság lett volna. Nem azért, mert veszélyben lennék, hanem mert ez a norma. Egy fegyvertelen személy gyanakvásra adhat okot, nemde? =)
- Ara-ara... nem számoltam vele, hogy ostobának fognak nézni. Segítséget kértem, nem kioktatást... - reagáltam összeszűkülő szemekkel, késemet pedig visszatűztem a helyére. Arcátlanság... Nem szeretem, ha hülyének néznek, csak azt, ha valaki bizonyítja is, hogy képes felülmúlni az intelligenciám egy-egy területen. Ugyanakkor a kislány szavai csupán arról árulkodtak, hogy nagyon okosnak gondolja magát, miközben sütött róla a tájékozatlanság. Úgy fest, a kölcsönös szimpátia lehetősége máris elszökött...

Még arra sem tartottam érdemesnek őket, hogy viszonozzam a bemutatkozást. Különben is túlságosan gyorsan megosztották velem a nevüket. A név ebben a világban különösen nagy hatalom.
- Mivel tudnátok, miről beszélek, ha találkoztatok volna vele, így nem fárasztom magam azzal, hogy átfogalmazzam a kérdést arra a szintre, ahol ti is megérthetitek. Egy kérdésem azonban akad hozzád: a sárkányodnak jó a szaglása, ugye? - kérdeztem hűvösen, miközben tekintetem a tollas farkú lényre szegeztem. Egészen megnőtt, bizonyára szoros kapcsolat van kettejük között. Hmm... =)

by **Shukaku** Kedd Ápr. 22 2014, 20:34

-De… de…
Hebegte a lány zavarodottan, és leszegte a fejét. Ez már nem az első eset volt, hogy kioktatásnak vették a segítségnyújtási szándékát, így lassan elkezdett azon gondolkodni, hogy talán tényleg másképpen kellene beszélnie az idegenekkel amikor a petekről kérdeznek valamit. Ő állandóan arra törekedett, hogy a lehető legrészletesebb és legszélesebb választ adja az emberek kérdéseire, hogy azok minél hamarabb választ kapjanak, kiválogatva azokat az információkat, amikre nekik éppenséggel szükségük volt. Azonban úgy látszott, hogy ez a stratégia nem éppen vállt be mindenkinél. Persze ez teljesen érthetetlen volt, hiszen tudott volna ő rövid válaszokat adni. Mondhatta volna azt is, hogy nem, nem látott errefelé hollót, de akkor meg azt hitte volna a lány, hogy goromba vele, és nem akar segíteni. Halkan, kissé dadogva, továbbra is fej leszegve próbálta kimagyarázni magát.
-Én… csak segíteni szerettem volna. Válaszolni. Nem tudom, hogy pontosan milyen hollót keresel… ezért úgy válaszoltam, hogy biztosan találj egyet. Sajnálom. Nem szerettelek volna kioktatni. Egyáltalán nem.
-Te Shu! Szerintem feleslegesen strapálod magad. Nem kedvel minket.
-De… de…
-No! Szerintem akkor inkább velem beszélj, ha úgyis az én orrom érdekel.
Timidusnak nagyon nem jött be az a fajta pökhendiség, amit a pöttöm képviselt. Bár Timidusnál kétségtelenül magasabb volt, akinek a marmagassága hatvan centi körül mozgott, de az emberek körében kicsinek számított, akárcsak Shu, és a sárkány, aki ugye pet lévén a mérettel tartotta összefüggőnek a tapasztalatot ezt azonnal meg is látta. A lány gyerek volt. Mint az ő társa. Nem értette, hogy mire föl ilyen nagy a szája egy másik gyerekkel szemben. Azt már nagyon unta, hogy mindig elmagyarázza mindenkinek, hogy ő nem Shu petje, hanem a barátja, és most még a megszeppent lánynak sem volt bátorsága helyesbíteni, így Timidus ki is használta az alkalmat, és úgy döntött, hogy játszik egy keveset a kölyökkel. Majd megmutatja ő neki, hogy ne alázza meg az ő társát. Shukakut egyedül egyvalaki bírálhatta ilyen módon, és az Timidus volt.
-Az orrom ugyan nem olyan jó, mint egy farkasé… de velem kell beérned, szóval ha elmondod, hogy pontosan mit keresel, akkor talán tudok segíteni. Persze csak ha nem érzed méltóságodon alulinak elfogadni egy pet segítségét.

by **Anatole Saito** Vas. Jún. 29 2014, 00:06

Csak nem hagy nyugodni ez az elefánt téma... Nem bizony, de nem ám! Márpedig én, Anatole Saito, meg fogom találni azt az elefántot! ˇ^ˇ

Igen, egy bokorban! Na de mégis merre keressem? Mi lehet egy elefánt - akarom mondani egy bokor mögött lapuló elefánt természetes élőkörnyezete? Nyilván olyan hely, ahol van bokor. Dús bokor. Nagy bokor. A szafarit elég alaposan bejártam már, a 10. szint fölött pedig nem szívesen kóricálok egyedül, így maradnak kezdetnek az alacsonyabb szintek. A 4. szint ugye kilőve, mert úgyis elárasztja a víz, ott esélytelen bokor mögé kuporodni feltűnés nélkül. A második szintet ugye már a nap folyamán bejártam, és ott sem akadtam elefántra. Az első szinten azért elég hamar híre menne, hogy ilyen monstrum jószág mászkál, akarom mondani bujkál ugyebár a bokrok mögött, tehát azt is kizárnám. Na lássuk csak, a szafari kiskönyv mit mond a szintekről. Olyan vagyok mint valami poke mester, aki a poke kódexével babrál.
- 3. szint, szőrös manó, blablabla, 5-ös 6-os random fogás, blablabla, 7-es bölény, 8-as csirke, 9-es szarvaaas O.o Nah, az 5-ös vagy a 6-os szint lesz a nyerő. - Wííí, sipirc vissza Urbus, aztán már itt se vagyok ebben a porfészekben. Irány Nyster! \o/ Uhh, szegény Aldoka hogy ki lenne most akadva. Ide-oda rángatva a teleportkapukon, tisztára kikészülnének az áramkörei. Azt már elfogadja, hogy felmegyünk a szafarihoz, sőt, úgy tűnik egészen könnyű szívvel hagyja majd ott a Kezdetek városát. Valamiért úgy sejtem, hogy a pocakja nagyobb úr, a szafariban pedig mindig van bőséggel friss hal és egyáltalán nem kell ennie ezután száraz tápot.
Nysterben sem sokat időzök, mindenesetre a piacsor felé kanyarodok, hátha megakad a szemem valami érdekességen. Veszek magamnak némi fügét és egyéb harapnivalót, majd megakad a szemem egy egészen csinos hajbavalón, amit rögvest meg is veszek Mirinek. Ha nem sikerül az elefántvadászat, mégsem mehetek haza üres kézzel, ez a vörös pedig egészen jól állna az éjfekete, kiengedett hajában

Noh de most már koncentráljunk a vad becserkészésére. Az utolsó fügeszemeket zsebre vágom, majd felszerelkezem és nekiveselkedek az 5. szint pusztájának. Bár említettem, hogy nem szeretem ezeket a terepeket, egy tagadhatatlan előnyük azért mégis van: könnyű észrevenni benne egy elefántot Razz

Mindenek előtt azon vagyok, hogy egyre beljebb keveredjek a derékig érő fűtengerben, s hallgatózásommal kifüleljem a mobokat. Falánk szinte lüktet a hátamon az izgalomtól, nem is hibáztatom érte, az én szívverésem is egyre szaporább. Nagyobbacska bokrokat kezdek el kutatni a horizonton, s az irányt arra veszem, amerre ilyet találok.
Semmi. Már ki tudja hány órája barangolok, és semmi. Jah, hogy még csak 10 perce? Wehh, egy örökkévalóságnak tűnt Rolling Eyes

Elrágcsálom az utolsó szem fügét is, majd elkezdek mindenféle állathangokat kiadni. Őszintén szólva elég rosszul csinálhatom, mert az elefánt tuti nem olyan hangot ad ki, mint én O.o Hacsak nem párzás idején, akkor viszont oltári nagy bajban leszek, ha egy felajzott tehén maga alá akar gyömöszölni Shocked

Fél órányi további sikertelen barangolás és megannyi kisebb, s nagyobb bokor átvizsgálása után egyre csüggedtebb vagyok. Szívesen dúdolgatnék valamit, de inkább csak fejben teszem, hogy ne nyomjam el a hallgatózásomat. Aztán valami elsprintel mellettem. Azta#@& Mad

A frászt hozta rám, bakker, majdnem kiugrott a szíveeeem a helyéről! Áhháháá, valami követi, jön más is Itt robog! Íííí! MicsináljakMicsináljakMicsináljak? Kapd el Anatol, ne idétlekedj4 Joh! Elkészülni, vigyázz, mármegisvagy! Azonban a jószág, legyen az bármi is, már ki is kecmereg a szorításomból. Annyi biztos, hogy szőrös, irtó gyors és négylábú. Na meg veszett gyors. A menüm jelzi is, hogy egy hiúzról van szó. Hiúz! Áháháá, az ritka mob! Kell, kell, kell! a gyűjteménybe kell! Uccu neki falánk, kapjuk el!
Mikor utolérem, látom, hogy a hiúz nem zavartatta magát tőlem, ugyanúgy rávetődött arra a szerencsétlen nyúlra, ami eliszkolt az imént előle, mintha nem is lett volna az a kis közjáték velem. Vicsorogva villogtatja rám a fogait, pofájában a zsákmányával. Nem vagyok szívbajos, egyszerűen ki akarom tépni a szájából. - No, add ide szépen! Neked már úgysem fog kelleni - Aztán a nyulambulam egyszer csak félbe szakad, a hiúz pedig olyan fejet vág, hogy menten összecsinálom magam. Falánk egy pillanatra megremeg a kezemben, ami engem is még jobban elbátortalanít. Bakker, ez mégiscsak egy ritka mob! Áhhhááhhá, már rohamoz is felém, áhháhá! Futááás! Hova bújjak, hova bújjak, ott egy bokor, hova bújjak? Áháhhá />.>/ Elég balga gondolat, hogy azt hiszem, ha bebújok egy nagyobbacska bokorsor mögé, akkor majd nem fog észrevenni a hiúz. Úgyis kiszagol! ennek ellenére mégis megbújhatok előle. Mi a fene ez, valami mágikus bokor, amit elbájolt Hermióne, és most se hang, se szag, se semmi nem megy ki? O.o Huhh, ez menő. Megmenekültem! Leheveredek, majd alább hagy a szuszogásom. Fenét, még mindig hangos. Pedig már egészen lecsillapodtam. Nem is én szuszogok Suspect

Oldalra fordulok és két buta szempárral találkozok szembe. Ez nem is szempár, hanem két orrlyuk... ami... ami egy ormányban folytatódik. Bakker, ez egy elefánt a bokor mögött elbújva! affraid

by **Utahime** Vas. Júl. 20 2014, 23:16

//Suzume//

Egy erdő. Új környezet a rengeteg mező után. Belegondolva, nem is találtam még komolyabb erdőt az első szint után, maximum egy két kisebb ligetet, vagy hasonlót. Már nem mintha kifejezetten kerestem volna, sőt. Falco könnyebben belátta a teret a sík mezőkön. Így nem tudott igazán kellemetlen meglepetés érni, egy leselkedő mob képében. A vadászat fortélyainak megtanulása könnyebb volt, s könnyebben megtalálhattuk a zsákmányt is. Igaz a mobok is jól láthattak minket. De talán megtanultunk egy kicsit jobban lopakodni... Persze a jártasság híján nem is lehet igazán lopakodni, de talán kevésbé feltűnően csörtettünk végig a pusztákon, mint az első pár alkalommal. Legalábbis szerettem volna ezt hinni. Az erdő viszont határozottan más környezetnek bizonyult, mint az üres lankák. Első ami bizonyossá vált, hogy képtelenek vagyunk... vagyok csendben mászkálni egy erdőben. Igaz Falco sem olyan otthonos itt, mint valami bagoly. Nehezen megy még a fák közti szlalomozás, de ha nem is csapódik az ágakba, igen esetlenül néz ki egy erdő mélyén. Míg a mező felett egy második napként cikázott az égen és ennek ellenére is egészen beleolvadt az ég fényébe, itt... Itt még ha el is bújik valahol, hogy a teste ne lássék, a tűzének fénye árulkodón világítja meg a leveleket. Bizony, a lombok árnyékától félhomályos erdőben nehéz elrejteni egy fáklyát.
Sóhajtva csóváltam a fejem és pillantottam a mellettem lévő ágra, amin a tűzmadár ült, s mozgásomat hamar egy reccsenés követte. Falco aggodalmasan nézett vissza rám, egy helyben toporogva és a mélybe pillantgatva, hogy megbizonyosodjon a magasságról. Én is lenéztem, így láthattam, aggodalma nem alaptalan. Ha egész a földig esek, valószínűleg sebződök egy keveset. Még ha kevés is, egyedül az erdőben nem jelenthet jót az ilyesmi. És mégis hogy kerültem a fára? természetesen felmásztam. Az akrobatika szintem elég rá, hogy feljussak, és reméltem, hogy a magasból jobban beláthatom a területet. Hiszen itt semmit se látni a fáktól! Rá kellett jönnöm viszont, hogy magasabban se jobb a helyzet, sőt már a talajt is alig látom. Ez a vékony ág viszont, amire rámerészkedtem, igen aggasztó recsegésbe kezdett, míg leskelődni igyekeztem. Majdnem biztos hogy eltörik, ha újra megmozdulok, de ha nem teszem, úgy is megadja magát előbb vagy utóbb. A kérdés csak az, hogy várjam-e meg, hogy lepottyanjak, és igyekezzek elkapni egy ágat esés közben... vagy próbáljak most egy másik ágért nyúlni. A második eset talán jobban megfelel a pontjaimnak, hisz csak átkapaszkodnék máshová... De ha nem érem el míg letörik, úgy nem lesz időm felkészülni, hogy elkapjak egy alsóbb ágat. Persze, a pontjaim még nem elegek az ilyen mutatványokhoz, tehát ha figyelek sem biztos, hogy sikerülne elkapnom...
A dilemmáim viszont oly soká tartottak, hogy az ág egy újabb reccsenés kíséretében letört, és a szimulált gravitáció jóvoltából megindultam a talaj irányába. Természetesen hiába legyeztem a kiszemelt ág felé, csupán beleütköztem és megpördültem, így már csak azt reméltem, nem egy hiúz szája felé repülök.

by **Suzume** Hétf. Júl. 21 2014, 18:38

Kerek erdő… Nem tudom, hogy lehet ilyen nevet kitalálni! Ez egy meseerdő lenne vagy mi mert abban vannak ezek a megnevezések. Eleve, hogy lehet egy erdő kerek? Na mindegy olyan dolog ez amit nem tudok és nem is igazán akarok felfogni. Konkrét céllal jöttem ide mégpedig egy teljesítmény miatt. Gyorsan fogok valami vadat és már megyek is a következő helyszínre. Most már azért egyre ügyesebb vadász kezdek lenni így úgy hiszem könnyedén meg lesz a zsákmány. Maga az erdő egyébként tök nyugis, na nem mintha annyira félnem kelljen bármitől is. Az itteni mobok nem jelenthetnek túl nagy veszélyt hisz ez csak az ötödik szint, ellenséges játékosok… mi a frászt akarnának tőlem? Egyenesen csörtettem végig a hátamra készítve az íjam. Fölöslegesnek éreztem az óvatosan való közlekedést mert úgy sincs semmilyen lopakodással kapcsolatos jártasságom szóval teljesen felesleges. Meg amúgy is, vagyok olyan jó, hogy futtában leszedjem a vadat. Én már csak ilyen pro vagyok. Cool

Viszonylag kellemes időnk volt bár ez is inkább relatív. Kinek mi a kellemes. Én most kifejezetten jól éreztem magam főleg az elmúlt napok eseményei miatt bár a teendőm még mindig sok volt és még egy forradalom kitörésének a megszervezése is a nyakamba szakad de talán pont ez miatt van jó kedvem. :3
Ahogy haladtam előre úgy lettem figyelmes valami fura zajra. Először azt hittem megint a bokorból ugrik elő valami nem ide illő állat de ahogy füleltem rájöttem, hogy ez a hang más. Inkább ág ropogásnak tűnt. Felnéztem és már csak annyit láttam, hogy egy fiú zuhan a földre közvetlen elém. Hát ez poén volt \o/
- Hallottam pletykákat, hogy a nőket az evolúció a férfiakat pedig a gravitáció hozta le a fáról de nem hittem, hogy tényleg így van. – Hajolok a fiú fölé egy széles mosollyal.

by **Utahime** Hétf. Júl. 21 2014, 19:30

Ahogy végigpattogva az ágakon lezúgtam a fa tetejéről, a látóterem bal felső sarkát figyeltem, hogy megállapítsam: valóban sebződtem néhány pontot. Szerencsémre a földig érve is csak a páncélom karcolódott meg egy cseppet, vagyis komoly baj nem ért, az ijedségen kívül. Mert hát akármilyen fájdalommentes is a dolog, és valódi bajom nem is lehet, hisz nem is törhet el semmim, de nem kellemes élmény tehetetlenül zuhanni a mélybe. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemem, időt adva magamnak a megnyugvásra. Reméltem, hogy Falco úgyis elhárítja, vagy feltartóztatja a bajt, ha a közelben leselkedne. De épp csak megálltam az esésbe, máris egy igencsak vidáman csengő hang szólított meg. Azonnal ki is nyitottam a szemem, pár hosszú másodpercig csak csodálkozva bámultam. Majd nyeltem egyet, s kipirulva pislogtam tovább a lányra, míg igyekeztem feltápászkodni.
-Öhm... Igazság szerint...- Kezdtem bele nyöszörögve, majd elhallgattam, mígnem teljesen magamhoz tértem, hogy a talpamra állhassak. Sajnos a gravitáció a női nemet sem kíméli, s ezt a szörnyű tényt már nem egyszer kellett megtapasztalnom. Persze valószínű, hogy ezen információt nem kell megosztanom vele. Annál inkább valószínű, hogy megint fiúnak gyanúsítanak. Egy sóhajjal elszakítottam róla a szemem, és egyet hátra lépve leporolgattam a köpenyem, hogy a kosz csillogó pixelekként hulljon le rólam. Majd meghajoltam előtte.
-Bocsáss meg, kérlek. Nem akartalak megzavarni.- Pedig minden bizonnyal sikerült. És még szerencse, hogy nem a fejére estem, mert még lehet be is sárgultam volna... Hamarosan a főnix fióka is alászállta a lombok közül, és leszállt a fejem búbjára, hogy a szétzilálódott fészkét kezdje igazgatni. Felegyenesedve rámosolyogtam.
-Te is vadászni indultál?- Kérdeztem, ahogy az íját fixíroztam. Persze, kinek ne lenne előkészítve a fegyvere a védett területen kívül? De ha mégis, úgy talán kérhetek némi tanácsot, hogy ejthetnék zsákmányt ilyen lehetetlen terepen.

by **Suzume** Kedd Júl. 22 2014, 18:18

Általában fel vagyok készülve a fura dolgokra de arra, hogy valaki rajzfilmesen pont a lábam elé essen… Minden esetre kíváncsian fürkészem az arcát. Kicsit ijedtnek tűnik ami számomra eléggé felfoghatatlan, fájdalom nincs, olyan nagyot meg csak nem eshetett, hogy elpixelezödjön vagy ha igen már rég megtörtént volna.
- Igen? – Billentem kérdően oldalra fejem. Erre szabadkozni kezd. – Nem zavartál meg semmiben. – Nyugtatom őt majd némi szemöldök ráncolásra késztet a hangja. – Fiú létedre elég lányos hangod van. – Jegyzem meg. Lehet egy kicsit gonosz vagyok de hát na! Ha egyszer tényleg így van akkor mit csináljak vele. Ekkorra már a kis csőrős is megjelenik amire akaratlanul is vágtam egy pofát. Remélem nem még egy Timidust kell elviselnem, de szerencsére ez nem kezdett el beszélni.
- Látom idomár vagy. – Követem a szememmel a kis madarantyú cselekvését. Mostanában túl sok idomárral találkozom. Valamiért ahogy a petet néztem tekintetem az égre mered, talán a szárnyak miatt. Milyen szép is az ég, milyen nagy és végtelen úgy szeretnék én is repülni az égen. Szabadon szárnyalni a madarakkal és eltűnni a kék horizonton… várjunk csak… képes vagyok rá. :3
Mélázásomat az idegen szavai zavarják meg.
- Igen épp nagy teljesítmény vadászaton vagyok. – Nézek vissza rá. - Ha gondolod beszállhatsz és segíthetsz. Talán te is megcsinálsz párat. – Ajánlom fel a lehetőséget. – Egyébként Suzume vagyok. – Mutatkozom be illedelmesen. Nem árt ha tudja, hogy szólítson főleg ha csatlakozik is hozzám. Legalább nem lesz annyira uncsi a vadászat és megismerhetek még egy szerencsétlen lelket. XD

by **Utahime** Kedd Júl. 22 2014, 22:51

Lassan feltápászkodva pislogtam a lány felé, aki minden jel szerint egy íjász volt... legalábbis a vállán volt egy íj. Hogy mi következik ebből? Természetesen a tény, hogy messziről is képes vadat ejteni, vagyis nem kell a közelébe férkőznie. Talán ezért is mondják, hogy ők az igazi vadászok? Ahogy magamhoz tértem a meglepetéstől, bocsánatát kértem, hisz bizonyára valami céllal mászkált a környéken. Ami szerencsére nem küldetés lehetett vagy egyéb sürgős tevékenység, hiszen még mindig előttem állt.
-Öhm...- megbillentettem a fejem, és határozatlanul bólintottam felé.
-Valójában lány vagyok...- A kijelentése megzavart kissé, hiszen elég mély volt a hangom, hogy mások azt találják épp fiúsnak. De kétségtelen, hogy egy fiúhoz képest elég nőies csengése lehetett.... Néhány pillanat lag után viszont, mikor már Falco is elfoglalta a fészkét, és sikerült tisztázni a félreértést elmosolyodtam, és heves bólogatásba kezdtem.
-Bizony az vagyok! Te pedig egy íjász ugye?- Nevettem rá. Mindig is csodáltam, hogy távolról levadásszák a vadakat. De nekem az ilyesmi nem való... Még ha valóban segít is a rendszer, biztosan képtelen lennék kezelni egy íjat.. hát még el is találni a célt... Kizárt. Csodálón néztem rá, majd válaszára még inkább megcsillant a szemem.
-Oho? Teljesítményekre vadászol?- Gyorsan körbenéztem, de nem láttam semmilyen mobot, amire vadászni lehetne épp. Jól rejtőznek a kis gonoszok...
-Én is ilyesmivel próbálkoztam, de fogalmam sincs, hogy ejthetnék el itt valamit... Nem is találtam még semmit.- Pislogtam körbe, majd újra lelkesen vigyorogtam felé.
-Szabad? Akkor csatlakoznék, remélem tudok majd segíteni...- Talán megtanulhatok ilyen környezetben is vadászni, bár kérdés, hogy mennyire tudnám alkalmazni, amit ő tesz... Hiszen nekem a közelébe kell érnem. Már épp kezdtem volna gondolkodni, hogy is ejthetnék el valamit, mikor a lány végül de is mutatkozott. Meglepettem felkaptam a fejem, egy Oh! felkiáltással, és újra biccentettem. Valóban, még el sem árultam a nevem...
-Suzume... Örvendek, én Utahime vagyok a Young Jusctice-ból. A főnix pedig Falco.- Bár bizonyára az egyetlen, ami egyértelmű volt, amikor meglátott, az az indikátorom melletti céhjelzés volt. De ha már bemutatkozásról van szó, úgy közlök minden információt magamról, amivel beazonosíthat a játékban...
-És mond csak, hogy állunk neki vadászni, egy erdőben... a fáról való leskelődés nekem nemigen vált be...- Vakargattam a tarkóm tanácstalanul nézve a lányra.

by **Suzume** Szer. Júl. 23 2014, 19:12

A fiúról kiderült, hogy lány. Valamiért nem lepett meg, legalábbis látványosan nem. Lehet most szégyellnem kellene magam de nem tudom, meg nem is akarom.
- Oh… ez akkor megmagyarázza a dolgot. – Így elgondolkodva akkor a beszólásom sem volt helytálló. – Ez esetben a fa hibája volt, hogy leestél.:3- vigyorodom el. Gyorsan megerősítést kaptam, hogy tényleg idomár, nem mint ha nem lett volna eddig is egyértelmű.
- Bezony! – Bólintok és automatikusan az íjamhoz emelem a kezem. – Bár harcművészként kezdtem a játékot de inkább váltottam valami hozzám illőbbet. – Magyarázkodom. Úgy tűnt meglepte az, hogy teljesítményekre vadászom, vagy csak izgatottá vált, nehéz eldönteni.
- Aha. – Bólintok. – Vadászni nem nehéz, csak türelem kell hozzá. – Vonom meg a vállam. Idő közben a lány is bemutatkozik.
- Young Justice? – Kérdezek vissza. Valahonnan ismerős volt ez a név. Jó ez mondjuk baromság meg ismerem nagyjából az összes céhet de ez máshonnan volt ismerős. – Halottam már rólatok, állítólag szinte csak idomárok vannak a céhben. – Apró érdekesség, hogy eddig nem is figyeltem, hogy céhes a csaj. A téma aztán átterelődött arra, hogyan is vadászunk.
- Nos én csak általában mászkálok az erdőben aztán ha meglátok egyet lelövöm. Igaz nálad ez nem fog menni. Hmmm… Ha meglátsz valamit szólj és majd feléd terelem, hogy elkaphasd. – A sors érdekessége, hogy abban a pillanatban szalad ki az egyik fa mögül egy hiúz.
- Úúú, ezt ritka! – Csillan fel a szemem és abban a pillanatban emelem is le az íjam a vállamról és célra tartok. Ezt persze a mob is észre vette és menekülőre fogta.
- Úgy sem sikerüüüül. – Motyogom magamnak dallamosan miközben az íjammal fokozatosan követem őt. Kivárom a megfelelő pillanatot és egy precíz lövéssel a földre küldöm.
- Ez az! – Ujjongok. – Látod nem olyan nehéz ez. Fogjunk neked is valamit és mehetünk más hová, hogy szerezzünk új teljesítményt. – Javaslom.

/Utánad mehetünk a következő szintre szerintem Very Happy

/

by **Utahime** Szer. Júl. 23 2014, 22:20

Bólintottam, bizonyosan így van. A lányos hang, lányokhoz tartozik általában. Persze kivételek mindenhol akadnak, így nem csoda, ha néha kivételnek nézik az embert... Majd feltekintettem a fára, ami oly gonoszul letaszított magáról. Bizonyára ebben is igaza van... Az ág letört alattam, nem az akrobatika pontjaim hiányától estem le. Bár észre kellett volna vennem, hogy az ág túl vékony volt, mintsem hogy elbírjon. Egy szomorú hümmögéssel vontam le a tanulságot, hogy a pontok mégsem jelentenek itt mindent. Legalábbis nem csak a saját pontjaim számítanak, hanem a környezetemét is figyelembe kéne venni, csak azt nem látom olyan szép táblázatba szedve... Majd meglepve pislogtam a lányra.
-Kasztot váltottál? De a harcművészek minden fegyvert használhatnak nem?- Így logikus, hogy akár íjat is. Persze a kaszt bónuszai nélkül. Viszont el kell ismernem, hogy még egy harcművészt sem láttam íjjal flangálni... se pálcával. Majd elkezdtem morzsolgatni a medálomat, hogy hogy is van ez? De igaz ami igaz, nem sok játékost ismerek, vagyis lehet, hogy csak én szalasztottam el őket. Majd lelkes körbepillantásom egy aggódó fintor követi. Türelem? No de ha semmit nem találok...? Újabb bólintás, és széles vigyor.
-Igen... nem... vagyis de?- Rávágtam a választ, majd bizonytalanul helyesbítettem. Biztos látszott rajtam, hogy erősen gondolkodóba estem. Valóban, mintha lett volna olyan tagunk is, aki nem idomár volt, de vele még sosem találkoztam... Vagy lehet, hogy csak rosszul emlékszem? Végül felvillant egy kép lelki szemeim előtt, s talán a lámpácska is a fejem felett. Az egyik újonc biztosan nem idomár!
-Valóban, van aki nem idomár!- Bólintottam nagy lendülettel, hogy a madárka szétnyitotta kissé a szárnyait, hogy egyensúlyát megtartsa.
Eztán a vadászatról kérdeztem, hisz ezért volnánk itt mind a ketten. Figyelmesen hallgattam, s homlokomat ráncolgatva mormogtam. Valóban, még a késdobálás sem megy... Pedig úgy hallottam az is hasznos lehet, talán ideje gyakorolni az ilyesmit? Majd egy szó újra felvillanyozott: Terelés! Hiszen ez egy idomárnak tökéletes lehet, aki mindig másodmagával jár... Épp csak felcsillant a szemem, de még egy hangot sem nyögtem, mire egy cicus ugrott elő a semmiből. Talán a csibémre pályázott? Az íjász leány viszont közel sem engedte, hisz íját látva már szaladt volna. De elfutni sem tudott szegény, oly sebesen terítette le a nyíl. Az egészet csak egy helyben pislogva figyeltem, s akkor tértem magamhoz, mikor újra hozzám szól.
-Vaaa... Nagyon ügyes vagy!- Ámultam a ritka zsákmányát figyelve.
-Keressünk... Keress valamit Falco, erre tudod terelni?- Pillantottam körbe, majd fel. Bár vadászni még neki sem lehet egyszerű, amiért ilyen szembetűnő jelenség, viszont ettől éppen hogy könnyebben tereli a mobokat. Egy ideig repkedett a környéken, s már egész aprónak látszott a fényfolt a távolban, de nem tűnt el. Hamarosan vijjogás hallatszott, és a tűz felénk közelített.
-Talált valamit... de hogy kéne elkapnom...- Mormogtam az orrom alá, és pálcámat előkészítve támasztottam egy fának a hátamat. Hamarosan kiugrott mellém egy róka, mire rávetettem volna magam. De a mobnak jobb reflexei lehettek, semmint el tudjam ejteni. Viszont Falconak sikerült utolérnie, így bekerítve csak hozzáértünk, valahogy... Persze, a végén elszökött, de éreztem a bundáját átsiklani a lábaim közt... Falco leszállt egy ágra, és lesújtó pillantásokat eresztett felém, mire felemeltem az ujjam elnevetve magam.
-Öhm... nem baj, hozzáértem! Ezt is sikernek veszi a rendszer!- Majd az ölembe vettem a csibémet, és a lány mellé ugrottam.
-Mehetünk! De merre is van a kiút?- Egyedül képes lennék napokig bolyongani az erdőben, hogy végül észrevegyem: rossz oldalán kötöttem ki. Egy másik játékos mellett viszont megkímélgetem magam az efféle bajoktól...

by **Kuromajo** Hétf. Aug. 18 2014, 17:39

// Shukaku folyt. //

Képtelen voltam meglátni a logikát a válasz mögött. Felvontam a szemöldököm, tekintetem a kislány arcát fürkészte, vagyis azt, ami látszott belőle a leszegett fejétől. Mintha azt mondanám az eladónak, hogy körtét keresek, és ő a villanykörtékhez vezet a gyümölcs helyett, pedig tisztában van vele, hogy nem égőre van szükségem. Felfoghatatlan... felfoghatatlan! Ráadásul a bocsánatkérése hihetetlenül idegesítő volt. Az a típusú viselkedés, ami sajnálatot vált ki az emberből, és mindenki más biztosan meg akarná vigasztalni, engem viszont végtelenül, végtelenül bosszantott ez a szánalomra méltó picsogás. A sárkány intelligensebb volt, ahogy ez megmutatkozott ott és akkor is. De ez most mit sem számított, nem volt szükségem a mesterséges intelligenciára, csak az érzékelőképességére. Még a kérdést is helytelenül tettem fel bosszúságomban, kár, micsoda kár!
- Az igazi katasztrófák akkor keletkeznek, amikor a tudatlanság az ostobasággal párosul... ígéretes vagy, Shukaku-san =) - jegyeztem meg, majd a tűzköpő felé fordítottam a figyelmemet. Arckifejezésem meglehetősen közönyös és lenéző volt, szemernyi tisztelet sem volt a hangjában. Programok... nem tudják a helyüket, istenként kellene tisztelniük az alkotójuk faját, de az emberiség volt olyan ostoba, hogy nem viselkedik teremtőként velük szemben, így elszemtelenedtek...
- Ha jobb, mint egy emberé, akkor nem számít. Pompás eszköz leszel =) - kuncogtam fel gonoszan, egyértelműen utalva arra, hogy csupán annyira tekintem méltatlannak, mintha egy nagyítót használnék. Ez csupán nem a látásomat, hanem a szaglásomat javította =) Megráztam a karomat, hogy felcsavarodott ruhám ujját megigazítsam, majd közelebb lépvén az állat elé tartottam a ruhával takart alkarom - Ezen érezheted a szagmintát. Többre nem kéne szükséged legyen, ugye? =) - kuncogtam újra a fejemet kissé oldalra billentve. Kételkedtem benne, hogy bármilyen szó is elégséges lenne ahhoz, hogy megértsék a különbséget holló és alkonyholló között, így nem pazarlom erre az energiám, ha nem kell Rolling Eyes

by **Shukaku** Hétf. Aug. 18 2014, 18:03

A lány nagyon remélte, hogy elnyeri a kis hölgy bocsánatát, hiszen tényleg nem akarta megbántani, és már azt is jó párszor megfogadta, hogy nem lesz nagyképűsködő, meg tudálékos, de úgy tűnik, hogy ez csak nem akaródzott menni neki… bizonyára a jelleme ilyen, hogy az emberek a segítségnyújtási szándékát mindig kioktatásnak veszik. Na jó, nem mindig, jó pár olyan egyén akadt, aki tényleg észrevette, hogy csak segíteni akart. Amikor azonban megérkezett a válasz, azon eléggé el kellett gondolkodnia, hiszen nem értette elsőre, hogy ezzel mire akar célozni Kuromajo. Ígéretes? Mire? Katasztrófának? És ami a legrosszabb volt, hogy valahonnan nagyon ismerős volt neki ez az alak, de egy jóideig nem tudta elhelyezni, majd hirtelen az eszébe ötlött.
-Te vagy a … a játékmester arról a kiszavazós játékról! Már emlékszem! Már régen meg akartam köszönni, csak nem tudtam, hogy hogyan találhatnálak meg. Nagyon jó játék volt, nagyon élveztem, és nagyon ügyesen irányítottad. Mióta csinálod ezt? És… hogyan?
Egy játékos akinek talán közvetlen kapcsolata van a világ irányítóival. Ez egyszerűen annyira csodálatos lehetőség volt, hogy Shu nem hagyhatta ki, és azonnal el is felejtett minden sérelmet. Timidusnak azonban más tervei voltak, és ezt meg is osztotta a társával.
-Most a holló a legfontosabb. A segítségünket kérte, tehát segíteni fogunk neki.
Ezután visszafordult a delikvens felé, és hatalmasat bólintott.
-Én is úgy vélem, hogy sikerülni fog megtalálnom a hollót, és a segítségedre lenni. Örömmel tölt el, ha segíthetek egy emberen.
Milyen nehéz volt Shu szabályai szerint játszani! A sárkány nem hazudhatott, úgy kellett csavarnia a szavait, hogy végig igazat mondjon, de ez csak még inkább motiválta abban, hogy móresre tanítsa ezt a nagyképű idomárt. Shu egy kicsit összevonta a szemöldökét az eszköz kifejezésre, de a sárkány egyetlen csipogással jelezte, hogy most nem kell a védelmére kelnie. Még meg is hajolt amikor megszagolta a lány ruhaujját, és mindvégig igyekezett nyájasan viselkedni.
-Mivel nem csak orrom van, hanem szemem is, amellyel a segítségedre lehetek, szíveskednél megmondani, hogy van-e esetleg valami különös ismertetőjele a madaradnak, ami alapján esetleg felismerhetem?

by **Kuromajo** Kedd Aug. 26 2014, 21:25

Ara-ara... hát nem felismert? Pedig úgy hiszem elég jellegzetes külsőm van ahhoz, hogy ne legyen egyszerű elfeledni a fizimiskámat. Nem minden nap találkozik az ember eltérő színű szemekkel, márpedig ott viseltem olyan frizurát, mely engedte láttatni mindkét szememet. Most azonban hajam eltakarta a sárga íriszemet, melyet általában nem tettem közkinccsé. Különösen akkor nem, ha éppen kívántam valamit. Ijesztő tud lenni, ha láthatják mindkét szemem, és az nem éppen megfelelő reakció, ha megijednek tőlem, miközben én szeretnék valamit elérni

Most például azt, hogy közösen rátaláljunk arra a tollcsomóra, és a sárkány intelligenciáját kihasználva pixelekké robbantsam azt a nyavalyást! Program lévén minden bizonnyal képes hasonló működésre, netán tán ismerheti egy másik AI működését, és ezáltal ezen a téren előnyt szerez velem szemben, aki nem lát bele abba, milyen módszerrel programozták az okosnak szánt hollót.
- Miért szeretnéd tudni? Számomra csak egy idegesítő kötelesség a sok birkával foglalkozni, mint amilyen te is vagy - feleltem hűvösen az izgágának ható kérdésözönre. Volt valami a kislányban, amitől a falat tudtam volna kaparni, roppantul idegesítő volt a viselkedése. Nem is válaszoltam a kérdésére, Nii-sama amúgy is azt sulykolta belém, hogy amikor csak lehet, tartsam vissza azt az információt, amit a másik nagyon akar tudni. Minél akaratosabb ő, annál hallgatagabb legyek én. Kár, milyen kár, hogy én jobban szerettem, ha úgy járok túl valaki eszén, miközben minden ismerete megvolt a diadalhoz. Sokkal megalázóbb =)
- Elég lesz az orrod is - közöltem a sárkánnyal, majd elvettem a kezem, miután meggyőződtem róla, hogy megszaglászta kellőképpen. Hosszan meredtem rá a teremtményre, határozottan éreztem a változást a viselkedésében. Az imént még olyan kis cinikus volt, most pedig mézes-mázos, tenyérbemászó... ilyet akkor szoktak, ha valami galádságot terveznek =) A barátságos viselkedéssel akar a bizalmamba férkőzni, hogy elterelje a figyelmem. Milyen kár, milyen kár, hogy ez rajtam nem működik!
- Hogy tervezed? A bosszút rajtam =) - súgtam oda az állatnak őrült félvigyorral az arcomon. Kíváncsi voltam, rettentő kíváncsi, hogy vajon milyen eszközt kíván bevetni annak érdekében, hogy a sértettségét csillapítsa. Erőszak? Mentális fegyverek? Mindenesetre kuncogtam egyet és visszaindultam az erdő felé, egy pillanatra hátrafordulva a vállam felett, szavak nélkül is kimondva, hogy indulásra szólítottam fel a párost.

by **Shukaku** Kedd Aug. 26 2014, 21:50

A lány köpni-nyelni nem tudott a fura választól. Ő éppen a rajongását és a tiszteletét fejezte ki egy játékmester iránt, aki olyan csodálatosan vezette le azt a küldetést, ő azonban felfuvalkodott hólyagként viselkedve lebirkázta őt. Ennél jobban talán még soha semmi nem hökkentette meg. Az emberek általában szeretik, ha dicsérik őket, azt is el tudta képzelni, hogy majd sütkérezik a dicsfényben, meg hagyja, hogy a kis idomár áradozzon róla… de nem, ő szemtől szembe megsértette. Shu persze nem sértődött meg, nagyobb volt jelenleg a meglepődöttsége annál, minthogy arra gondoljon, hogy neki most ezen meg kellene sértődnie, és szinte ő érezte rosszul magát amiatt, hogy problémát okozott a játékmesternek… aki mégis csak egy JÁTÉKMESTER, csupa nagy betűvel. Szinte automatikusan jöttek ajkára a szavak.
-De… akkor miért csinálod? Én… úgy láttam... azt hittem, hogy élvezed…
Többet nem mert mondani, félt, hogy még inkább magára haragítja a lányt, úgyhogy inkább meghúzta magát, és igyekezett elbújni a sárkány mögött. Úgy hitte, hogy a játékmesterek ennek a világnak az urai, mindent megtehetnek, így nem kezdett ki velük, sőt, még valami tiszteletet is érzett, hogy ez a valaki annak ellenére foglalkozott az ő szórakoztatásukkal, hogy közben elmondása szerint halálosan unta. Érteni persze nem értette a miértjét, de ez a misztikum is csak inkább fokozta az elismertséget a szemében.
Timidus ezzel szemben csak jót vigyorgott Kuromajo hozzá intézett szavain. A lány magabiztos volt, aki pedig ennyire magabiztos, az vagy elég erős ahhoz, hogy ezt megtehesse, vagy hülye. A tervére persze még egy hülye is rájöhetett volna, de a lány egyenessége meglepte, és az is, hogy úgy is folytatta a velük való utat, hogy úgy hitte, hogy a sárkány bosszút tervez ellene. Azt még mindig nem tudta a pet, hogy mi is Kuromajo célja, de ha nem hülye, akkor egy tiszteletreméltó ellenfél, az olyanokkal szemben pedig nyílt lapokkal szokott játszani, így hát most is ezt tette.
-Nem tervezek bosszút. A bosszú az emberek szokása, kicsinyes és nevetséges, ráadásul céltalan. Én sohasem teszek semmit ok és cél nélkül. Nem akarok megbosszulni semmit. Az a célom, hogy megtanítsalak arra, hogy ne nézd le soha az ellenfeledet, mert akkor vesztesen indulsz neki a csatának. Meg akarom tudni a céljaidat, és elérni, hogy ne érhesd el addig, amíg nem egyeznek az én céljaimmal. Mit szólsz a tervhez? És miért az erdő felé indulunk, amikor onnan tartottál kifele?
Nyugodtan sétált Kuromajo mellett, nem tartott beszélytől, hiszen úgy hitte, hogy a lány az eszén akar túljárni, nem pedig harcban akarja legyőzni. Shu csak értetlenül és fejcsóválva ballagott mögöttük, magában keresve a választ a kérdéseire.

by **Kuromajo** Csüt. Aug. 28 2014, 21:20

Felnevettem. A torkomból kiinduló hangnak hála jóízű kacagás töltötte be a teret körülöttünk, hosszú-hosszú pillanatokig képtelen voltam abbahagyni. Az a tétova beszéd, ami a kislány szájából folyt, elvette a maradék eszemet is. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Sokkal rosszabb volt, mintha az intelligencia hiányától szenvedett volna. Ő ugyanis úgy volt ostoba, hogy közben volt némi értékelhető szintű agyműködése, csakhogy az eszét arra használta, hogy rossz következtetéseket vonjon le. Rémes, amikor látod a halvány pislákolást, rendkívül bosszantó, rendkívül bosszantó!
- Ki mondta, hogy nem élvezem? Hogyne élvezném, ahogy szenvedtek? ^^ - szólaltam meg immár kissé lecsillapodva, halk kuncogást hallatva - Sajnálom, ha képtelen vagy felfogni a kötelesség szó jelentését. Vagyis tettetem, hogy sajnálom =) - kuncogtam újra. Eldöntöttem. Ezt a kislányt muszáj megölnöm, muszáj! Nem biztos, hogy most, de ha Itachi pixeljei nem terítenek be, akkor valamivel csillapítanom kell az éhségemet, és Shukaku-san tökéletesen kielégítene a halálával =) Miközben a sárkány csicsergett nekem, aközben is a gazdájára függesztettem a tekintetem, és egy pillanatra se néztem másfelé, csak egy halvány, mániákus mosollyal néztem... és néztem... és néztem... és néztem. És ez akkor se változott, amikor válaszra nyitottam cseresznyepiros ajkaimat.
- Ilyet csak az mond, aki még sosem érezte, milyen érzés, amikor beteljesül egy bosszú. Amikor szétárad az elégedettség öröme minden porcikádban... csodálatos! - lelkesedtem csillogó szemekkel. Tekintetem csak ekkor fordítottam Timidus felé - Ha Nii-sama és közém állsz, meghalsz. Ilyen egyszerű ^^ - villant vészjóslóan a szemem ezúttal, aztán nyugodt, csevegő hangnemben folytattam - Mutass egy helyet az erdőn kívül, ahová elbújhat egy madár, ostoba.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 21:55

Shu úgy döntött, hogy többet nem szól, hiszen lassan teljesen belezavarodott abba amit a lány mondott, ráadásul úgy hitte, hogy csak felidegesíteni azzal amit mond. De… mi van, ha Kuromajo nem is úgy értette? Kötelesség. Azt mondta, hogy kötelesség. Tehát akkor valaki kényszeríti erre az egészre? Talán arra is kényszerítik, hogy élvezze a játékmesterséget? Nem, hiszen az ő főnöke Kayaba, ő pedig ugye nem tenne ilyet. Na jó, őket ugye bezárta, ami Shut mondjuk cseppet sem zavarta, de sokakat igen. Azt azonban biztos nem engedte volna, hogy olyanok vezessenek küldetést, akik nem szeretik csinálni, hiszen az a küldetés nívójából vett volna el. Ha viszont… nem… nem volt semmi kapaszkodó, és semmi értelmes következtetés, szóval csak meg kellett szólalnia, mert semmi nem értett.
-De… én értem a kötelességet… csak azt nem értem, hogy ha azt akarod, hogy szenvedjünk, akkor miért nem olyan játékot vezetsz, amiben szenvedünk? Tudom, hogy valaki szereti az ilyen horror játékokat is… de a te küldetésed érdekes volt és vicces… kivéve Danee… ő nem volt vicces, de ő szerencsére hamar kikerült onnan…
Nem, egyszerűen annyira belelovalta magát, hogy egy kalandmesterrel beszélhet, hogy nem tudta türtőztetni magát, és nem tudott elhallgatni. Kuromajo ha akarta volna, megölhette volna őket, de mégsem tette… meg miért is tenné?
Ezalatt Timidus is gyönyörködött, a maga sajátos módján, azaz megragadta a fejlődés lehetőségét azzal, hogy egy ilyen bestiát győzhetett le.
-Valóban, ebben igazad van. Ezt elveszítem, azonban a csalódottságot és a kínt sem érzem, amikor valaki rajtam állna bosszút. És persze a magányt sem. Ahogy látom se közel se távol nincs Nii-sama, így közétek sem tudok állni. A figyelmeztetést pedig köszönöm. Amennyiben veszélyezteted Shu életét, úgy pedig nekem kell igyekeznem a megölésedben. Egyelőre egyikünknek sincs ésszerű oka likvidálni a másikat. Ha ez így marad, mindannyian túléljük. Ilyen egyszerű.
A lány válasza után Shura tekintett, aki bizonytalanul bólintott, mire a sárkány annál magabiztosabban válaszolt.
-A városban természetesen, amennyiben nem vad mobról van szó. Mivel nem vagy hajlandó elegendő információt megosztani velem, így csak feltételezésekre hagyatkozom.
-És… ha… ha szabad… a hollók nagyrészt dögevő életmódot folytatnak, szívesen tartózkodnak az emberek közelében… és az állatok itt is ugyanúgy viselkednek…
-Ezt bizonyára ő is tudja, hiszen a jelek szerint ő nem tartja magát ostobának. Szóval? Pontosan milyen madarat is keresünk?

by **Kuromajo** Pént. Szept. 05 2014, 19:02

Felvontam a szemöldököm. Újabb akadékoskodás és tudálékosság szökkent ki azokon a pici ajkakon. Még meg akarja nekem mondani, hogy mit tegyek! Ez az arcátlanság netovábbja! Gyilkos tekintettel néztem vissza a kicsi lányra. Pont ugyanolyan idegesítő volt, mint a húgom, az is azt hitte, mindent jobban tud, csak mert anyu és apu támogatását élvezte velem szemben. Azért született, hogy mindent elvegyen tőlem! A figyelmet, a megbecsülésem, a büszkeségem, az első szerelmem! Minden elvett! Ezért vettem el az életét =) Ezért! Annyira boldog voltam, amikor a holttestét kiemelték a romok közül *.* Csillogott a szemem is. Hiszen megszabadultam tőle ^^ Csak azt nem kaptam vissza, amit elvett tőlem. Logikus, hiszen ő sem kapja vissza azt, amitől én megfosztottam.
- Van abban valami báj, amikor nem vagytok tudatában a szenvedéseteknek =) Ugyanakkor vajon hogyan érnéd el, hogy mások szenvedjenek, Shukaku-san? Fájdalom nélkül egy játékban... - kíváncsi voltam, hát kérdeztem. Megvolt a magam módszere, nem egy, nem két embernél értem már el, hogy rettegve emeljék rám a tekintetüket és megmutassák, milyen csodálatosan őszinte érzelem a félelem =) Vajon a sárkány képes a félelemérzetre? Vajon ha szembesülne azzal, hogy elveszíthet valami fontosat, megjelenne a szemében az a bizonyos remegő csillogás? Ki kell próbálnom, ki kell próbálnom!
- Shukaku-san élete már rég veszélyben van ^^ - jelentettem ki egy elmeháborodott mosolyával és hangsúlyával, de semmi fenyegetőt nem tettem ezen kívül, csak az állat szemére összpontosítottam. Kíváncsi voltam, változik-e valami a lélektükrében, vagy ugyanolyan érzelemmentes és üres lesz, mint eddig?
- Ara-ara... ez azt jelenti, hogy nem tudod megmondani, merre van a holló, Timidus-san? Úgy tűnik, hiszen nem először jelezted, hogy kevés információ áll a rendelkezésedre. Csalódtam benned - közöltem vele, egy cseppnyi arroganciával megfűszerezve a mondandómat. Mit tegyek, mit tegyek? Itachi biztosan nincs tőlünk messze, látótávolságban kell, hogy legyen, hiszen azt várja, mikor étkezhet ennek a kettőnek a vörös pixeljeiből - Van egy olyan érzésem, hogy nem feladatodra koncentrálsz. Milyen engedetlen eszköz vagy... - sóhajtottam fel. Meg mernék esküdni rá, hogy éreznie kell a madár szagmintáját, amnnyiben valóban olyan jó orra van, ahogy azt feltételezni lehet egy ilyen élőlényről. Még ha csak program is, és a minta csupán egy nullából és egyesekből álló kód, amit összehasonlít a többi, környezetből érkező kóddal, egyezéseket keresve... =)

by **Shukaku** Pént. Szept. 05 2014, 20:04

Shu egyáltalán nem érti, hogy mit akar Kuromajo. Ha annyira nincsenek tudatában a szenvedésüknek, hogy közben élvezik a játékot, akkor ennek az egésznek semmi értelme. Vagy megint csak össze akarja zavarni? Biztosan ez a célja. Játékmester, tehát valami célja biztosan van azzal, hogy őt kereste fel. Talán ez is valami rejtett küldetés? Vagy csak ki akarja puhatolózni, hogy mennyit fejlődött az előző küldetés óta? Nem. Semmi. Kuromajo annyira össze-vissza beszél, hogy egyszerűen átláthatatlan ez az egész.
-Én… én szerintem nem is értem, hogy mire szeretnél kilyukadni. Azt pedig te is tudod, hogy hogyan lehet elérni, hiszen a többi játékmesterrel rengeteg olyan játékot kitaláltatok már, amiben ilyen horroros dolog volt. Tudom, hogy valaki szereti ezeket, de én nem szeretek félni, úgyhogy nem is jelentkezem ilyen küldetésekre, és sajnos segíteni sem tudok neked ebben. Talán olyan játékosoktól kellene megkérdezned, akik jártasabbak az ilyesmikben.
Többet nem mond, hiszen már annyira össze van zavarodva, hogy nem is nagyon tud. Nem érti, hogy egy játékmester miért is az ő tanácsait kéri ki, de ez olyan megtisztelő valami, hogy nem akar hülyeséget mondani, inkább őszintén bevallja, hogy ötlete sincs. Timidus természetesen észreveszi, hogy a lány szemez vele, de mindössze csak megforgatja a szemeit a triviális kijelentésre, ha már a lány annyira reakciót akar, akkor kap tőle, hiszen a sárkány tudja, hogy a szemforgatás mit jelent.
-Persze, hogy veszélyben van. Régóta és folyamatosan. Meg még veszélybe is lesz, talán mindig is. Amíg tudom, addig megvédem. Ennyi. Többet amúgy sem tehetek.
Ezután csak elvigyorodik, hiszen Kuromajo ugyanazt a taktikai hibát véti, amit Suzume. Talán hasonlítanak is?
-Ha meg akarod találni a hollódat, akkor minden információt átadsz, hogy minél nagyobb esélyem legyen megtalálni. Ha nem akarod megtalálni, akkor pedig nem teszed, de akkor nincs is szükséged rám. Csalódást pedig csupán az kelthet, akitől várnak is valamit. Köszönöm a bizalmadat. Te elvileg meg akarod találni a hollódat. Jelenleg még én is meg akarom találni. Vagy együttműködsz és átadod a szükséges információkat, vagy pedig elmondod, hogy mit is akarsz elérni pontosan, ha nem a holló megtalálását. A madarad nem pet, mert annak egyedi szaga lenne. Ugyanolyan mob, mint ami száz számra látni akár ezen a szinten is. Nincs egyedi szaga. Azonban ha egyedi kinézettel ruháztad fel, miképpen nekem van szalagom és karperecem, úgy megtalálhatom neked. A képességeimmel tisztában vagyok, ha azt szeretted volna szemléltetni, hogy csak szag alapján nem tudok megtalálni egy madarat, ahhoz nem kellett volna ez a színjáték, mert ha megkérdezed, akkor elmondom neked.

by **Kuromajo** Vas. Szept. 14 2014, 20:17

- Többi játékmester? - ráncoltam a homlokom, és meg is torpantam a szavak hallatán. Néhány pillanatig meglepetten bámultam a kislányra, aztán éktelen kacagásban törtem ki. A hasamat fogva nevettem a feltételezésen, ami megfogant a mohával benőtt agyában. Még, hogy én játékmester?! Tényleg jól hallottam?! Elveszítettem az irányítást a testem felett, rázott a nevetés, és ha lett volna fájdalom, biztosan megéreztem volna a hasamban a levegőm lassú apadását. Végül az oxigén hiánya csillapította le a rám törő görcsöt.
- Miért nem szeretsz félni? Csak akkor élsz igazán, amikor veszélyben érzed magad ^^ - kérdeztem a lecsillapodó örömhullámok közepette. Néha még rám tört egy-egy enyhe kuncogás, de azt hiszem lassan képessé váltam nyugalmi állapotba kerülni. Játékmester... egészen jó poén volt. Ha tudnák milyen képességekkel bírok, nem hinném, hogy sokáig hagynának szabadon futkározni, de amíg csupán egy-egy játékos kódjába nyúlok bele egyszer-egyszer, addig nem szúrhatnak ki =)
- Sokat beszélsz szolga létedre, Timidus... - jegyeztem meg. Hangom egy csapásra rideggé vált, nem kellett két mondat, és megéreztem a lenéző, kioktató hangnemet a nagyra nőtt gyík hangjában - Éppen annyit vártam tőled, amennyit a pálcikámtól várok, amikor a számhoz emelem vele az ételt =) - közöltem gúnyos éllel. Elvégre néha arról is leesik a falat, valószínűleg most is egy ilyen baleset áldozata lehetek - Lássuk csak... Szóval nem tudsz különbséget tenni a mobok szaga között, így hát csak annyira jó a szaglásod, hogy messzebbről is megjelennek az általad olvasható kódban a rájuk jellemző minták. Semmivel sem vagy jobb nálam, kár, milyen kár ^^ - jegyeztem meg derűsen, de az olyan derű volt, ami kárörvendésből származik. Értékes információt nyertem erről a fajról. Vajon a jégsárkányom is ilyen primitív érzékeléssel rendelkezik? Sajnálatos, hogy az érzékeiket nem tudom összekapcsolni az enyémekkel...
- Tudsz bármit is nyújtani, ami meghaladja egy ember teljesítőképességét ebben a világban, Timidus? - billentettem oldalra a fejem érdeklődve. Egyre haszontalanabbnak látszott a szememben a sárkány, és ha valóban értéktelen, akkor kénytelen leszek értékessé tenni, így elérve hogy ne csak az időmet pazaroljam ezzel a szánalmas párossal. Ha másra nem, hát szórakozásra jók lesznek ^^

by Ajánlott tartalom

Kerek Erdő

Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő

Re: Kerek Erdő