Famacska Bár

by **Argo** Szomb. Aug. 13 2016, 22:22

A koboldok problémájának megoldása után a Colour Cats céh egyik első dolga volt (a város újjáépítésének segítése mellett) rég tervezett, saját fogadójuk felépítése.
Ennek eredménye lett egy impozáns, színes, különös stílusú épület. Kívülről ugyan nem nagyon különbözik a többitől, de a benti hatalmas tér, a megannyi lehetőség, és az extravagáns kialakítás szinte minden szájat tátva tart.

Itt nem csak a megannyi - és egyre bővülő - koktél- és egyéb italkülönlegességek közül lehet választani, de Aincrad törvényeinek határain belül lehet biliárdozni, bowlingozni, dartsozni, vagy valamilyen kártyajátékot játszani.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 10 2016, 17:17

Megvontam a vállam, sejtelmes mosollyal a lány komor szavaira.
- Ha nem haragszol meg ezt azért elég érdekes a te szádból hallani. Na, de. – csapom össze a tenyerem – Harapjunk valamit.
Minden félelem nélkül karolom át a derekát, hogy finoman vezessem az ösvényen. Érezheti rajtam, hogy semmi rossz szándékom nem volt ezen a téren, kezem nem vándorolgat, hisz bár egészséges serdülőagyam szívesen megvizsgálná eme dombság emelkedőit, de azért mégis csak egy úriember vagyok. Hehe… vagy legalábbis valami olyasmi. Persze ha elkezd hisztizni, csak a szememet forgatom és elengedve megyek előre, ám ha viszonylag hamar túlesik rajta, akkor így folytatom az utat. Egy ideig némán vezettem a város felé (ha követ), de sosem szerettem sokáig a csöndet a társaságokban.
- Mond csak drága. Ha szabad megérdeklődnöm a nevedet elárulnád? Mellesleg lásd, hogy én se vagyok ám holmi modortalan tapló, a nevem Tsujimoto Eiki. Szívesen mondanám, hogy örülök a találkozásnak, de a végén még visszadobsz a patakba. – húzom egy fokkal közelebb, majd ránézek barátságos mosollyal mutatva, hogy ez most inkább csak holmi békítő viccelődés, nem szurkálódás.

Hamarosan el is érjük Nystert, ahol megállás nélkül vezettem tova a szállásomul szolgáló fogadó fele. Tegnap vettem ki egy szobát, viszonylag magasabb áron. Ritkán engedem meg magamnak a luxust, de most kifejezetten jól esett, eme nagy, puha ágyas, foteles szoba, saját fürdőszobával… bár a kád nem valami nagy, de érthető, hisz amúgy a világban ez amolyan… fölösleges kellék, végül is nem leszünk se koszosak, se büdösek, így meg minek túlcicomázni. Persze nem a szobámba vezettem rögtön, hanem a pulthoz, ahol, ha igényli, felsegítem az egyik bárszékre, majd miután mellé ültem egy étlapot kérek a lánynak, hogy rendelhessen. Elmélyülten figyeltem, miközben választana.

- Ha megvan, mit szeretnél, mond és kérek. Ahm… - nézek az egyre népesebb tömegre - … ha gondolod, amúgy megeheted a szobámba is. Nem tudom mennyi szereted a társaságot, de hamarosan jön az élboly és akkor nagy lesz a nyüzsgés.

by **Rikomono** Hétf. Okt. 10 2016, 17:56

- Ez csak egy jó tanács. Nem jársz jól, ha felveszed a stílusom. Tudod, ne vitatkozz a hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre és megvernek a rutinjukkal - mondtam, egy pillanatig se habozva, hogy milyen hasonlatot válasszak. Nem tartottam magam okosnak. A suliban tanultam, ahogy minden gyerek, mert azért olyan hülye nem vagyok, hogy eldobjam magamtól a jövőmet, de az csak magolás nagyrészt. Nem azok a jegyek fogják megmutatni, hogy okos vagyok-e vagy sem, és a lényegi részen én vacakul álltam. Lehet, hogy nem vágok pár dolgot, de a talpamon cserébe megállok, jó stabilan.
A csávesz amúgy nem volt szívbajos, megtapasztalhatta már, hogy van erő a karjaimban, most mégis úgy karolta át a derekam, mintha ez lenne a nyolcadik randink. A pillanatnyi megrökönyödés után végül elmosolyodtam. Magabiztos volt, és ez bejövős. Hány srác merte volna ugyanezt megtenni itt? Szerintem százból ő az egyetlen. Klassz, végre egy fiú, akiben van egy kis csibészség, és nem egy komplett idióta mellette. Legalábbis egyelőre, aztán majd kiderül, hogy milyen még.
- Riko - feleltem kurtán a kérdésére. Nem az a típus voltam, aki cirkalmas körmondatokkal mutatkozik be, sőt, egyenesen utáltam az udvariaskodást. Képmutatás az egész - Jól tetted, hogy öreganyámnak szólítottál, öcsipók - mondtam is rögtön, utalva rá, hogy ja, valószínűleg tényleg visszahajítom, ha nekiáll szükségtelenül udvariaskodni. Aztán kereshet új cicát, de azt garantálom, hogy nem lesz olyan jó nő, mint én Rolling Eyes

Ez nem nagyképűség, elég csak rámutatnom, hány pasi fordul meg utánam és egy másik random csaj után. Pedig még csak nem is öltözködöm kihívóan a rövid szoknyát leszámítva. Még dekoltázsom sincs.
Nemsokára beértünk a városba, az erdő csendje után elég szokatlan volt a nagy zaj, ami a sok emberrel járt. Most így hirtelen nem tudnám rátenni a fejem, melyiket élvezem jobban, mindkettőnek van előnye. Azt hiszem hangulattól függ. Most éppen tökmindegy volt végül is, egyik sem zavart. Eiki egy bárba vitt be, szóval nem egy olyan helyre, ami tele van kajával, de ahogy mondtam, nem vagyok válogatós. Lényeg, hogy ehessek valami finomat. Felpattantam a bárszékre, miközben körülnéztem. Elég szuper hely volt, kicsit sok volt a csiricsáré, de a jó buli garantált volt ennyi cuccal. Nem ismerem Nystert túl jól, de sanszos volt, hogy nem most voltam itt utoljára. Gyorsan végigfutottam az étlapot, ami inkább itallap volt egy nagyon kevés kajával kiegészítve.
- Uhh, legyen ez a rántott sajt, dupla adaggal, meg egy ischler, meg hozzá valami bor... mondjuk ez - böktem rá az egyikre, bár a borokhoz éppen nem értettem, de tetszett a neve. Kicsit ráncoltam a homlokom, nem tudom elég lesz-e, de ha nem, majd megoldom.
- Mi van, félsz ,hogy lecsapnak a kezedről, vagy ennyire türelmetlen vagy, hogy máris szobára vinnél? - kérdeztem provokatívan, jól bele is bokszolva a fiú karjába - Ne mondd, hogy máris itt hagynád a helyet, amikor ennyi jó játék van! Biliárdozni nem akarsz? - kérdeztem, mintegy kihívva őt a legszexisebb játékra, ami képviselte magát. Dartsban úgyis béna vagyok, a bowling túl sok mozgás, a kártyázáshoz meg egy helyben kell ülni, ami rémes.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 10 2016, 18:48

Riko (mint ahogy bemutatkozott) hamarosan rajt is csücsült a bárszéken, miközben fejemet csóválom a megrendelései hallatán. Egek-egek mit vállaltam én. Épp felszerelésre gyűjtök, erre kikapok egy éhenkórászt. Egek. Nos, mindegy. Az étel sosem került a legdrágább (úgymond) nyersanyagok közé, és ha a teljes étlapot is át akarná falatozni, elvileg az sem lenne túlontúl nagy probléma. Remélhetőleg. Mindenesetre azért egyeztettem a pultos NPC-vel és hamarosan ki is fizettem az árut, ezzel egy időben az egyik biliárdasztalt is lefoglaltam kettőnknek a mellette lévő asztalkával egyidejűleg. Ezek után leszökkentem a székről, és egyszerűen karjaimba kaptam a lányt, huncut mosollyal az arcomon.
- Ez a véleményem az aggodalmaidról cuncus. Próbáljanak meg csak lecsapni, ha tudnak. – ültetem le az asztalhoz végül, majd helyet foglaltam vele szembe, majd én is helyet foglaltam vele szembe – Mellesleg az előbbi rágalmazásodat… Kikérem magamnak. Én egy egészséges fiatal felnőtt vagyok, ártatlan gondolatokkal. – jegyzem meg megjátszott sértődöttséggel, majd elvigyorodok, és azért még hozzá teszem – Nem mellesleg mondod te, aki be van zsongva, hogy más dákóját taperolja, hogy a golyóikat a lyukába helyezhesse. – bökök fejemmel a biliárdra, majd még jobban szétterül vigyorom, szemembe sejtelmes fény csillan egy pillanatra – De ha nagyon zajos a környezet körülnézhetünk a szobában is, ha szeretnéd, hátha találunk ott bent is néhány dákót és golyót. Ha körülnézek, lehet, találok egy-két lyukat is.

Gonosz vigyorom végül barátságos mosolyra csökken vissza, majd miután az NPC kihozta az ételt intettem a lánynak, hogy egyen, mielőtt játszanánk. Valójában semmi hátsószándékom nem volt a lánnyal kapcsolatban. Nem azt mondom, hogy nem kelnék fel szívesen hozzábújva reggelente, de számomra nem volt olyan létfontosságú tényező, mint más férfiaknál. Én úgy tekintettem eme együttlétekre, hogyha mindkét fél úgy érzi, akár fel is villanyozhatják az estjüket ezzel, de amúgy nem adok neki túl nagy jelentőséget. De ha a lány ennyit kéreti magát, akkor magam sem hagyhatom ezt szó nélkül. Végtére is… olyan férfinak tanítottak a szüleim, aki mindig elfogadja a kihívást. Szóval állok elébe Riko-nyan. Mutasd mid van.

by **Rikomono** Hétf. Okt. 10 2016, 19:42

Apró nyelvöltéssel jutalmazom a fejcsóválását. Hát kölyök, kifogtál egy nagy étvágyú amazont, de bevállaltad, hogy meghívtál, innentől kezdve nem tudsz visszakozni. Igazából nem is használtam ki az ajánlatát, ha magam vagyok, minimum kétszer ennyit rendelek, de ja, remélhetőleg lesz mivel kárpótolnom magam. Ha lefoglal, nem biztos, hogy észreveszem, hogy van még a pocimnak üres része Rolling Eyes

Például azzal is lefoglalhat, hogy ilyen meglepő partizánakciókban részesít ugyanis abszolút nem számítottam rá, hogy a karjai közé kap. Gyerekek, mi folyik itt? Semmi cécó, bénázás, gagyogás, izé-hozé, hanem magabiztos, tudja, mit akar, és tud bánni is velem. Ööö... bár ha olyan vézna kisfiú lenne, mint a többi, akkor valószínűleg már rég pofon basztam volna, az tény.
- Nem én aggódom, kölyök - jegyeztem meg végül, ahogy kijöttem az első sokkból. Oké, akkor az lesz, hogy rábízom magam, meglátjuk, mire megy velem. Eddig jó, de könnyű elrontani, ha rólam van szó Rolling Eyes

- Aha, persze. Tudod, ki hiszi el az álszentséged - forgattam a szemeimet, miközben immár az asztalnál ültem, és rá is könyököltem, az államat pedig a kézfejemre fektetve figyeltem a srácot néhány pillanatig. Végül azonban hátralöktem magam a széken, és azzal a lendülettel jó alaposan sípcsonton rúgtam Eikit.
- Én bírom, ha valaki őszinte, de amikor ízléstelenségbe csap át, az nem menő. Fogd vissza magad, ha meg akarod tartani a kukacodat - fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt, és ez csak akkor változott, amikor a felszolgáló letette elém a tányért. Az eddigi szigorú, olykor-olykor fenyegető aurám egy csapásra megváltozott, szemem felcsillant, és a nyál is összefutott a számban. Volt időm megszokni, hogy itt kicsit másmilyenek az ízek, de ugyanúgy tudom értékelni ezeket a hamis, virtuális ízeket, mint az igaziakat. Volt mondjuk már pár dolog, amit sikerült tökéletesen összerakni, a főzés itt olyan volt, mint valami kirakós. Ha a megfelelő hülyén hangzó hozzávalókat összeteszed, kijönnek a valódi ízek. Ami ezt a rántott sajtot illeti, még nem volt tökéletes, de ez egy percig sem akadályozott meg abban, hogy úgy essek neki, mint aki napok óta nem evett semmit. A bort sem értékeltem, bár azért nem úgy ittam meg, mint egy felest, de mire a sajtnak vége lett, addigra a pohárban se volt semmi. A csokis desszert meg egyenesen mennyei volt, tökéletes befejezés. Nem laktam jól, de ez talán nem is baj, mert fogunk mi még mozogni Rolling Eyes

- Na lássuk, miből élünk! Akarsz fogadást kötni, vagy csak játsszunk simán? - kérdeztem, miközben lustán méregettem az asztalt. Elő volt készítve, úgyhogy meg is ragadtam az egyik dákót, és jól megnéztem magamnak. Vacak volt, mint az összes ilyen szórakozóhelyen, de hobbijátékra simán jó - Én vacak kezdő vagyok, legyen tiéd az első lökés - ajánlottam fel. Igazából béna voltam, de ezt nem kell tudnia. Még.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 10 2016, 20:27

A lány elkomolyodására és rúgdalozására csak sejtelmesen elvigyorodok, de nem szólok semmit, csak bólintok, hogy értettem. Valójában sosem rezeltem be egy-egy fenyegetőzéstől, hisz mi értelme. Ha van valami alapja a fenyegetéseknek, valami kézzelfogható, akkor már óvatos leszek, de egyelőre úgyse akartam tovább piszkálni a lányt. Többé-kevésbé úgyis hülyéskedtem. Némán hátradőlve néztem kissé elgondolkodó arccal a lányt, ahogy elfogyasztotta az étkeket. Lopva elmosolyodok, ahogy látom arcán a boldogságot. Sokkal aranyosabb így, ha mosolyog, és nem ráncolgatja a homlokát, vagy épp próbál feltűzni a szemével. Szinte tényleg… ragyog. Érdekes. Úgy tartják, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út… vajon a nőknél is így van? Végül befejezte az étkezést, és én vele együtt álltam fel és indultam meg az asztal felé. Elő volt készítve a hely, már csak játszanunk kellett. A lány kérdésére csak felvonom a szemöldököm, majd elmosolyodok.
- Legyen. Mit szólnál hozzá, ha nyerek, akkor átmasszírozol mindenféle komolytalanság nélkül. – teszem fel a kissé furcsa, mégis kissé személyes kérdést, de végül vonásaim kissé megfeszülnek, ahogy elkomolyodok – Ha te nyersz, teljesítem a fogadás rám eső részét. – ha szólni akarna, felemelem a kezem – Ne! Legyen meglepetés. Persze… ha te nyersz. – ezzel megindultam a kezembe a dákóval – Köszi a kezdés jogát. Tudod… valójában én egy vérbeli kocka vagyok. Szinte nincs olyan játék, amibe nem fogtam volna bele és ne vittem volna ki legalább egyszer… - helyezkedek el kényelmesen a kezdő lökéshez - A biliárd is hasonló.
Ezzel egyetlen kemény lökéssel szinte szétzilálom a mezőn maradt golyókat. Két teli azon nyomban bement, míg egy másik is közel állt a lyuk pereméhez. A lányra pillantok és elmosolyodok, és újra helyezkedek. A lökésemmel bár egy csíkost is belöktem, mostanra három golyót is levittem, egy ellenébe. Mondjuk úgy… hogy kellő áldozatot hoztam.

- Te jössz drága. - Támaszkodok meg az asztal oldalán.

by **Rikomono** Kedd Okt. 11 2016, 17:02

Most, hogy jól laktam, már a hangulatom se volt olyan, mintha a kutya rágta volna meg, bár ez még nem jelenti azt, hogy minden faszságot elviselek. Sőt, kurva gyorsan fel lehet húzni a hülyeséggel, még akkor is, ha éppen repdesek a boldogságtól. Na mondjuk ez a srác nem tolta fullba a kretént, egész értelmesnek tűnt, csak így egyszer-egyszer mintha megtámadta volna a fejét valami hülyeség-vírus, és akkor kijött belőle az ostobaság minden előjel nélkül. Nem vágom, hogy működik, de nem volt elviselhetetlen kategória, azt semmiképp se mondanám.
- Én téged? Fura, azt hinném fordítva akarod - kértem megerősítést. Nem tudom, a fiúknál ez valami mánia, hogy ilyen fogadásokat akarnak kötni, amikor a fenekem meg a combom, esetleg a cicim akarják fogdosni. Nyilván valamivel kevésbé tűnnek perverznek, ha nem direktbe kérik, de ha már tudják, hogy egy lány belemegy valami ilyesmibe, akkor nincs miért kifogások mögé bújni Rolling Eyes

Ez az, amit utálok ezekben a kapcsolatokban, mindkét fél tudja, mit akar a másik, és mégis álszenteskednek. Semmi értelme.
- Ahogy érzed, de akkor bármit kérek, nem bújhatsz ki alóla - vontam meg a vállam - Persze, ha nyerek - nem fogok, vagy csak valamilyen ordas mákkal. Vagy ha még bénább, mint én, ami nem elképzelhetetlen. Az ütőmre támaszkodva figyeltem, mit művel, és egy apró bólogatás jelezte elismerésemet felé a kezdés miatt. Az én kezemben nincs ekkora erő, ő viszont úgy szétrobbantotta a golyókat, hogy öröm volt nézni. Azt már annyira nem, hogy el is tett három golyót a hétből. Körbejártam az asztalt lassan, közben azon gondolkoztam, hogy melyikkel kéne kezdeni. Nem csak azt néztem, melyiket a legkönnyebb belökni ugyanis Rolling Eyes

Végül találtam egy olyan golyót, amit úgy tudtam megütni, hogy a fiúnak háttal legyek, úgyhogy nem teketóriáztam, rá is hajoltam az asztalra, kínosan ügyelve rá, hogy kellően csábosan mozgassam a fenekemet. Én csak egyenesen tudtam lökni, úgyhogy maximum az erőt szabályzom, és úgy tudok helyezkedni, de ez a golyó elég egyszerű volt, és be is gurult engedelmesen. A pozicionálást viszont elbasztam, még jó, hogy ennyi célpont volt. A harmadik golyó döntött végül úgy, hogy megpattan a lyuk szélén és kifelé szédül, így azt hiszem egyenlően álltunk. Ennyiből azt hiszem már láthatta, hogy nem túl ügyes a kezem, de nem is feltétlenül azzal akartam nyerni. Közvetlenül mielőtt újra lökhetett volna, elmentem mögötte és belecsíptem a hátsójába. Nem fektettünk le szabályokat... úgyhogy gondolom szabad a pálya :3

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Okt. 11 2016, 17:37

Megvonom a vállam, de nem szóltam. Igazából nem tértem ki semmilyen fontosra, de egy szóval nem kértem, hogyan is kérem pontosan a masszást. Ha úgy óhajtja kedvem majd talán a kebleivel… sőt arra sem tértem ki hol is kérem… Szóval majd meglátjuk, hogy pontosítom a kérésem, azt majd csak a drága lánykám fogja majd meghatározni. Ha rosszcsont lesz én is rosszcsont leszek. Valójában sosem voltam az az alattomos gonosz jellem, de ha nagyon megerőltetem magam igen meglepő dolgokat tudok produkálni. Lökésem után elmosolyodok és biccentve foglalok helyet a legközelebbi széken, nem titkolt kíváncsisággal, ahogy a lány lökni készült. Mindig is mondták, hogy nyílt ember vagyok, így érthető, hogy mindenféle zavarodottság nélkül lestem be a szoknyácska alá, mikor előredőlt, felfedve a túlvilágra vezető út fehér kapuját. Fejembe máris újabb képek villantak fel, mert akaratlanul is elégtétellel töltöttek el. A lány ügyes volt, bár kicsit fakezű. Mindenesetre bíztatóan bólintottam, majd miután talpra álltam, rögtön lökni is készültem. Alig helyezkedtem el és löktem meg a golyót, enyhe nyomást érzek meg alsó felembe, ahogy a lány belecsíp. Bár fájdalmat nem érezhetek, a lökést eléggé sikerült elrontanom, hogy a golyó, amit célba vettem ártalmatlanul pattanjon le a falról, elkerülve a lyukat. Elhúzom a számat, ahogy visszafordulok a nagy eséllyel angyali mosolyt eregető lányhoz, és jó ízen mosolyogva megcsóválom a fejem. Nem voltam mérges rá, de a harc, hát legyen harc. Alig készülődne lökéshez, ő hozzá hasonlóan én is kényesebb, meglepő pontot veszek célba. Pontosabban a dákómat (persze a fából készültet Razz

) finoman végighúzom belsőcombján, kicsit még a szoknya által elfedett területet is „meghódítva”. Persze nem kívántam meghalni, így időben megállítottam és elhúztam a lökőm, mielőtt olyan területre érhetne, melyet nem hódíthat meg bárki. Persze ártatlan mosolyom mögött, ott volt a harcra hívó, lelkességtől parázsló tekintetem. Érdekes este előtt állunk.

by **Rikomono** Kedd Okt. 11 2016, 17:54

Megijedt, és elcseszte a lökést. Én meg röhögésben törtem ki, ahogy a reakcióját megláttam, nyilván meglepődve kelt fel az asztaltól. Az nem is számított, hogy a golyó bemegy-e vagy sem, bár nyilván a célom az volt, hogy ne menjen be, de értékesebb volt számomra a fizimiskája, meg ahogy méltatlankodik. Bár nem szólt semmit miatta, a fejcsóválás is megtette.
- Mi van? Ha ilyen bénán játszol, nem lesz masszázs - vigyorogtam rá szemtelenül, majd helyet is cseréltem vele, hiszen én jöttem. Felhívás volt keringőre a mozdulatom, szóval sejtettem, hogy én se úszom meg olcsó bőrrel. Óvatosan készültem neki a következő lökésnek, szinte vártam, hogy valamivel előhozakodik, úgyhogy trükkösen csak úgy tettem, mintha meglökni készülnék a golyót. Meg is éreztem a hideg fadarabot a lábaim között, nem túl szemtelen területre tévedve, de kétségtelenül zavaró volt. Megrezzentem, de aztán becsuktam a szemem, és a pillanatnyi meglepetéstől megszabadulva csattant a dákóm a fehér golyón, a csíkos párja meg a lyukba került.
- Hajjaj, ennyire türelmetlen vagy? Legalább ezt a meccset játsszuk le - öltöttem nyelvet, majd átlibbentem az asztal másik oldalára, ahonnan nem tud elérni, és úgy folytattam. De mivel nem vagyok pro, és a következő golyó után megint elbénáztam, még mindig fenn maradt két csíkos. Felsóhajtottam, majd most vele szemben helyezkedtem el, és hogy elvonjam a figyelmét, a dákómat betereltem a melleim közé, és úgy öleltem körbe, mintha nem fából készült volna Rolling Eyes

Kíváncsi voltam, így mennyire tud koncentrálni :3

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Okt. 11 2016, 18:22

Éreztem, ahogy a lány megrezzen az érintéstől, de mivel nem sikerült jól időzítenem, vagy pedig túlontúl felkészült a következményekre, így alig észrevehető hibákat vétett, de lényegében, lekerített még egy golyót. Így három a kettőhöz az arány az ő javára az asztalon. De nem sokáig. A biliárd amúgy nem tartozott a kedvenc játékaim közé, mert túl gyorsan be lehetett fejezni, azzal, akivel játszottam még anno, általában pár kör alatt letudtuk az egészet. Nem egy nehéz játék, bár általában mindig úgy ütöttünk, hogy nem figyeltük, hogy a másiknak mennyire lesz jó, így például versenyeken tuti kikaptunk volna. De mi szerettünk így játszani. A lány, aki most pedig a hátráltatás egy újabb mutatványával próbál lekenyerezni egy újfajta biliárdot, tanít meg. Bár második próbálkozása igen kevéske, bár jóval fantáziamozgatóbb. Pozícióba állok, de mielőtt még löknék, felpillantok.
- Tudod, miért szeretem a kosarat Riko-nyan? Mert segít abban, hogy megosszam a figyelmem.
Ezzel félig a célpontjaimra, félig a fehérgolyóra fókuszálva löktem, célba juttatva egy, majd a maradék golyómat, azonban a fekete megállt a kijelölt lyuk előtt, mielőtt bemehetett volna. Eh… peh. Éreztem, ahogy egyre izgatottabb vagyok. Soha nem vártam még így egy játék végét és soha nem élveztem ennyire. Szinte vágyakozó tekintettel néztem a lányra, de végül lehunyom a szemem és biccentek, hogy ő következik. Azonban alig állna pozícióba, karjaimmal átfonva a derekát, egészen hozzásimulok hátához. Tarkóján érezhette a leheletem melegét, és nyakán ajkaimat, ahogy csókot nyomok rá.
- Remélem nem gond Riko-nyan… hogy mindent bevetek… - duruzsolom halkan szürke fürtyei közé fejem – Lökj, kedves. Te következel… Várj mit is mondtál az erdőben? Ne a nyelvemet élezzem, hanem a fogaim?
Elmosolyodok, majd finoman a nyakába harapok. Kizárt, hogy innen képes legyen lejuttatni a golyót legyen bármilyen szerencsés, és ha így történt elengedem, hogy aztán rögtön egy kemény durranással bejuttassam a feketét, megnyerve ezzel a harcot. Ha így történt szembe fordítom magammal a lányt és ha nem ellenkezik ölembe kapva, játékos mosollyal az arcomon a szobám felé indultam.

- Lehet, hogy a játékot megnyertem, de a háborúban csúfos kudarcot vallottam. Legyen fifti-fifti. Mindkettőnk nyert. – mosolyodok el.

by **Rikomono** Kedd Okt. 11 2016, 19:26

Egy pillanatra nem volt levágós, miféle kosárról beszél. Én tök mást értettem alatta, sőt, még egy fonott kosárra is előbb gondoltam abban a pillanatban, mint a labdás sportra. Kellett pár másodperc, mire leesett, na! Azt nem mondom, hogy addigra már késő volt, de meglepően magabiztos maradt minden figyelemelterelés ellenére is, és képes volt leküldeni a fekete kivételével az összes golyót. A komplett asztal nyitott volt, nyilván nyeregben érezhettem magamat, amikor odaálltam. De csak addig. Ugyanis a szemtelen kölyke ekkor hozzám simult hátulról. Bassza meg, miért pont a nyakamat birizgálod? Bárhol máshol kezdene piszkálni, nem zavarna, de így képtelen voltam rendesen koncentrálni, és konkrétan sikerült megcsúsznia a fehér golyón a dákómnak, így egy kacska, pár centis gurulás után megállt az akcióm. Cserébe jó alaposan rátapostam a fiú lábára.
- Ez nem volt fair >.> - közöltem vele, miközben ő letolta az utolsó feketét. Nem mintha eddig bármi fair lett volna ebben a játékban. Nem mintha szeretném ezt a játékot. Nem azért, mert kikaptam, hanem mert tétlenül kell néznem, ahogy valaki más játszik. Az idegesítő, a jó játékok azok, ahol nincsenek ilyen szünetek, és az elejétől a végéig kivehetem a részem az eseményekből.
- Aha, szóval azt hiszed, valami izgit találtam ki neked, és nem akarsz kimaradni belőle, mi? Vagy csak azt hiszed, hogy megsértődök, ha legyőzöl? - kérdeztem immár az ölében. Komolyan, mi ez a cipelési mánia? Majd ha vásárolok, biztos elhívom, hogy cipekedjen helyettem, és akkor kiélheti a szenvedélyét. Vagy felfogadom hátaslónak, és akkor mindenhová a hátán fogok közlekedni, Mondjuk ez hülye ötlet, halálra idegesítene, ha mindenhová vinnének. Én már a buszt és a vonatot se szeretem, inkább a bicaj, vagy a görkori.
- Na és hogy kéred a masszázst? - tudakoltam meg, és ha már így az ölében voltam, átkaroltam a nyakát, és én is megkapaszkodtam benne. Ki tudja, még a végén elejt a lépcsőm vagy faszom tudja.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Okt. 11 2016, 19:59

Hiába karolta át a nyakam, hiába éreztem magam biztos vonaton, a lány passzivitása egyszerűen lelohasztotta izgalmam. Bár továbbra is a szobám felé tartottam, kezdeti lendületes léptem hamarosan megrövidülnek, és végén szimpla járásba váltok át. Végül miután elértem a szobám, fél kézzel megtartva a lányt, beléptem a szobába, majd miután leültettem az ágyra (persze előtte sarkammal berúgva az ajtót), majd magam is helyet foglaltam mellette, szemeimmel réveteg tekintettel nézve a lányt. Elgondolkoztam, egyelőre nem szólva semmit. Végül sóhajtok.
- Őszinte leszek Riko-nyan. Eleinte azt hittem kacérkodsz és úgy gondoltam a játék után feljövünk és hancúrozunk egyet, teljesítve a kérésem, átmasszírozva engem. Sőt talán másnap is megismételve. Nem tagadom vonzó tested van, nem bántam volna. De ahogy látom ez igencsak egyoldalú. Kár.
Meglepő lehet számára egyenességem, hogy szinte szemébe mondom, hogy ágyba akarom vinni, de én nem féltem a jó hírem és mindig elmondom, amire gondolok, legyen az bármennyire is durva. Nem szeretek hazudni, ha nem muszáj. A szemébe néztem mélyen, amennyire csak tudtam. Mintha csak a lényébe próbálnék nézni. Végül felállok és nyújtózok, majd az ágy mellett lévő szekrényke felé intek, amely fölött a falon egy kis rendelő ablakocska volt megjeleníthető.
- Rendelj valamit, ha éhes vagy. Gyors lehűtöm a kedélyeim egy forró fürdővel. Remélem, azért nem szöksz meg ezek után. – mosolygok persze hozzá, mutatva, hogy nem okolnám, ha ezt tenné.
Igazából azt sem bánna, ha itt hagy. Nem éreztem felé olyan mély érzéseket, így egy vállrándítással elrendezném az egészet, ám a különös lány érdekes társaságnak bizonyult, szívesen eltűröm őt még egy darabig. Hehe… Végül ahogy mondtam, be is léptem a fürdőbe megengedve a vizet, ám az ajtót csak annyira csuktam be, hogy a zár ne kattanjon, csak maradjon csukva, megtámasztva a gyorsan lekapott ruháimmal valamelyest. Végül belemerültem a meleg vízbe, melytől egészen libabőrös lettem.

- Áh igen… ez kell most… - nyújtózkodok el kényelmesen, mielőtt kiszólnék – Amúgy Riko-nyan. Mond csak. Jól sejtem, hogy a múltkori boss volt számodra is az első front? Ezek szerint számíthatok rád a tisztogatásoknál? – teszem fel a kérdést, hogy feldobjak valami témát.

by **Rikomono** Kedd Okt. 11 2016, 20:39

Nyilván éreztem, hogy valami nem klappol. Az ilyet könnyű megérezni. Nem úgy vitt fel a szobájába, mint aki ledob az ágyra, és azzal a lendülettel rám is mászik, helyette szépen leültetett, ő is leült mellém, és úgy nézett rám, mintha a következő tíz évben csak levelezni tudnánk, mert valamelyikünk Észak-Koreába költözik. Aztán kibökte ezt a szövegét... hát, köpni-nyelni nem tudtam. Nem azért, mert frankó volt, én ezt még becsülöm is, bár ahogy előadta magát, az elég bénára sikerült. Komolyan, eddig azt hittem, hogy egy tökös gyerek, egyértelmű volt, mit akar, és úgy nézett ki, mint aki végig is viszi az akaratát. Én meg adtam alá a lovat, csak hogy ha véletlenül vaksi esetleg, akkor is levágja, hogy nekem oké a dolog, szabad a pálya, csináljon, amit akar. Nem értem. Annyira egyértelmű volt, hogy a bugyimra pályázik, csak levágja, hogy én is látom mit akar, és ha nem érdekelne, akkor már rég faképnél hagytam volna.
Nagyot sóhajtottam, majd úgy dőltem el az ágyon, mint egy zsák krumpli. Néztem a plafont, miközben ő totál lemondott rólam, és elment fürdeni. Hogy lehűtse magát. Komolyan, nem hiszem el. Végre itt egy pasi, aki nem olyan lúzer, mint az átlagos kockalakó, aztán a célegyenesben... nem, bassza meg, tíz centire a céltól megáll és visszafordul? Mi a faszt értett félre? Egy ilyen biliárdmeccs után... mit gondol, mi a francért toltam a képébe a fenekem? A többiről nem is beszélve. Ő már a fürdőben volt, mire én zavartan a fejemet fogtam. Most menjek utána és bújjak be mellé a kádba meztelenül? Áh, az faszság. Inkább úgy döntöttem, hogy átöltözök, kikeresgéltem a legszexisebb ruháimat. Rövid, kivágott felső, amiből kilátszott a köldököm, melltartót nem is vettem hozzá, rövid szoknya, tangabugyi, combharisnya, meg egy csábos póz az oldalamra fekve, miközben a szoknyám szélével játszok. Ebből csak leesik neki valami. Bármi. Nem is válaszoltam a kérdésére, azzal hamarabb kicsalom onnan, ha esetleg aggódni kezd, miért vagyok csöndben. Különben is bunkóság egyedül hagyni Rolling Eyes

by **Seishin** Vas. Ápr. 16 2017, 20:57

Pár napja, hogy találkoztam azzal a lánnyal a tízediken. Meg tréfáljam tervezek beszerezni egy két apró kelléket. Egy macska füles hajráfot meg egy övet amitől cica farkam lesz. Már pet téma szóba került akkor egy kicsit jelmezezünk. Igaz lehet soha többé nem látom. Erre a gondolatra kicsit elszomorodtam, jó lenne újra találkozni vele.
Micsoda véletlen macskás gondolataim egy macska nevü helyre sodortak.
-Famacska bár.
Olvastam fel lassan és elmosolyodtam. Jé még itt nem is jártam!
Belépek az ajtón, és szinte megszédülök a látványtól. A belső tér, valami csodás volt szemeimben. Senki és semmi nem érdekelt igazán, csak a hely felfedezése érdekelt meg a helyi kínálat. A hely nem egy tipikus késdobálós helynek tűnt, maximum csak némi magányos szórakozás jöhet majd szóba.
- Pultos valamit ami fahéjas mindegy mit csak sok fahéj legyen benne.
Kaptam egy italt pár perc múlva, neve és az micsoda fogalmam sincs. Fahéj átható illatát éreztem. Szinte vágytól remegve vettem kezeim közé a nagy poharat. Mint egy mosómedve a szerzeményével én is úgy iszkoltam egy asztal felé ahol le ülhettem. Poharam az asztalon fenekem a széken a lábam pedig szemközti széken. Elégedetten a fahéj izében kéjelegve lestem a plafont hajam hátra csúszott teljesen. Igy látszott arcom felét maszk a szemem pedig fekete lencse takarta.

by **Kiwi** Vas. Ápr. 16 2017, 22:32

Egy küldetés vezetett el idáig. Mégpedig egy leszállítós feladat. A csapos npc-nek kellettek növények és pár item, amit összegyűjtöttem és és leadtam annak rendje és módja szerint. Amikor leadtam a küldetést, felvettem az érte járó jutalmat, majd rendeltem a frissen szerzett pénzből. Jómagam egy trópusi puncsot rendeltem, de a majdnem közvetlen mellettem ülő lány pedig egy mézkaramellás fahéjas tejet. A fahéj illata már messziről jól érződött. Meg is lepődtem, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig ameddig ő fel nem pattant, az njk meg megijedve jelezte, hogy
kifelejtett valamit, de mivel nem sűrűn látott így, nem tudta a nevét a lánynak, viszont a gesztikulálást és a "hé"-zést abbahagyta amikor felajánlottam neki, hogy pótolom a hiányosságát. A kezemben a fűszerszóróval amit a tag nyomott a kezembe léptem oda hozzá.
- Ez még az italodhoz jár. - Mutattam fel a fűszeres dobozkát, majd letettem az asztalra, de mivel hoztam az italom maradékát, így már meg is kérdeztem.
- Leülhetek? - Majd ha megengedte, akkor még feltettem a hozzá szánt kérdésem.
- Fárasztó napod volt? - Pillantottam rá, hisz a leengedett fej amivel a plafont bámulta arról árulkodott, volt némi érzékem az emberekhez, de ahhoz nem ragaszkodom, hogy mindig is jól kiolvastam volna a gesztusait. Meglehet, pont nem kíván a közelébe nem, hogy még beszélgetésbe is elegyedne velem... de ki tudja, egy fárasztó napot néha jó elpanaszolni, majd elfelejteni... Az ő döntése miként vélekedik erről.

by **Seishin** Hétf. Ápr. 17 2017, 14:47

Egy korty elég volt, hogy menyei öröm járjon átt belül. nem bántam volna, ha a sok édes dolgot kihagyja az npc de igy legalább a fahéj még jobb volt. Miközben hátra dőlve, elnyúlva, mint egy gázolt béka ejtőztem a pultos még kiabált, és hé meg he. Na a térded kalácsa a hé meg a he, a fahéj meg van a többi meg nem érdekel ha már balfék vagy. Gondolom magamban és már a napom hátra lévő részét tervezem. Mit és mikor csináljak, na meg honnan szerzem be azt az itemet? Amikor egy idegen lépet az asztalomhoz, először rá se néztem nem érdekel ki ő vagy micsoda. Bár ha egy sétáló fahéj egész nap csak nyalogatnám. Annak ellenére, hogy nem törődők vele nem tágít az ebadta még valamit az asztalomra is tesz. Kicsit előre hajtom a fejem és szabad kék szememmel rá nézek. Némán végig mérem, sajnos egy lány és nem fahéj, na, itt se lesz ma....mikor jobban szemügyre veszem meg látok egy kis jelet zöld jelzésre gondolok, hanem a céh jelre. Ugyan olyan, mint Chaknáé, talán megengedem, neki ide üljön.
Nem szolok egy szót sem csak lábammal ki lökőm a széket, amin eddig a fútom pihent vagy is a lábam. Majd intek a szék felé jobb kézzel, hogy ha akar, foglaljon helyet. Hiába a jel ugyan az attól még nem fogok nyakába ugrani és körbe rajongani.
- Nem igazán volt az, csak a szokásos napi rutin legalább is eddig.
Már teljesen előre dőlve, de ugyan akkor hanyag laza testtartásban figyelem a lányt. Egy kérdés fogalmazódik bennem, mert ha meg akarom egyszer találni vagy üzennék neki, akkor jó ha tudok pár dolgot.
- Mond az a jel az micsoda, még nem láttam hasonlót eddig.
Kérdezem naivan, persze ez hazugság láttam már pár hasonló kis jelzést. Annyit azért tudok, hogy azok céh jelzések.

by **Kiwi** Hétf. Május 08 2017, 19:33

„Jaaaj ne” – Fogant meg bennem az első gondolat, amikor kezdett kirajzolódni miféle alak is lehet ez a lány. Persze még csak körvonalazódhattak, azok a bizonyos jellembéli vonások, de hűen tartotta magát az elképzelésemhez. Felszínes, önmagát megjátszó, tipikus menőnek beállító emberke. Zavart volna? Dehogy! Bizonyos mértékig mindenki csinálja, sőt… az ilyen embereket kellemes boncolgatni, hisz mindig akad rejtegetnivalójuk. Jellemhibák, ragaszkodás már elmúlt dolgokhoz, hisz a képmutatás, az… hogy beállítja magát valamilyennek, az mindig árulkodik. Tudom, hisz én is gyakran csinálom. Sokszor akaratlan.

Elmosolyodtam, majd ahogy letettem az asztalra, ami még neki járt, ahelyett, hogy visszafordultam volna a pulthoz, helyet foglaltam, ha már hellyel kínált. Vagy legalábbis őméltósága engedte, hogy helyet foglaljak. Viszont tartottam a folytatólagos beszélgetős viszonyt. Míg eleinte nehezen ment, akadt hogy jó hangulatomban voltam, és könnyen szóra és közvetlenségre nyitottam a számat. A magatartása azt sejtette felém, hogy érdeklődik. Nocsak, mégsem annyira magánakvaló, mint láttatni kívánja. Barátságos voltam vele, és talán ezért is, de mintha nyitni kezdene. Persze a hanyag, laza tartás maradt, mint eddig. A válaszát a napi rutinra, csak tudomásul vettem, sokat nem tudtam mit hozzászólni. Viszont, a kérdése meglepett, majd egy pillanat alatt megértettem. Ébredő, ezzel magyaráztam a kérdését. Manapság rengeteg ilyen emberkével találkozni.
- Ez? – Emeltem fel a fejem felé a kezem, a céhjelzéshez, hisz akár az indikátorra is rákérdezhetett volna, amit zárt területen ugyan nem, de kint sokszor lát az ember.
- Céhjelzés, A Jumpi Vigor jele. – Pillantottam rá, miközben elmagyaráztam. De nem értettem miért érdekli annyira, bár ha kezdő, akkor még minden újdonság és érdekesség, szóval nem ítélkeztem, és a meglepettségemet is palástoltam.
- Ahogy nézem te még nem vagy céhtag, pedig nagyon hasznos tud lenni egy kisebb társaság mögötted, főleg kezdőként. – Adtam neki tanácsot, de ügyelve arra hogy barátságos legyek ne pedig okoskodó, valamint mivel tudom magamról, hogy jó ha van valaki akikre számíthatsz, így bátran mertem még neki is ajánlani.
- Kiképzős vagy? – Kérdeztem meg, hisz látszólag keveset tudott, viszont már ezen a szinten van, nem épp félős a lányka.

by **Seishin** Hétf. Május 08 2017, 23:39

Halkan csak hümmögtem egy kicsit mi közben az idegent figyeltem. Nem tápláltam ellenszenvet iránta, mert abban a bizonyos céhben volt. Ez nem jelenti azt, hogy kedvelem és imádom, pusztán csak semlegesként kezelem egyelőre talán. Az jövőben miként fogok, rá tekinteni az függ még pár dologtól. Egy látszó szemem nem tükrözőt, érzelmet, legalább is igyekeztem azon lenni igy legyen. Igy sikerült nem mutatni látható érzelmi reakciót a név hallatán.
- Aha értem, a kezdetek városában hallottam már ezt a nevet. Azt hittem valami esemény neve, valami event.
Tovább kérdezgetett, nem zavart, mert nem vagyok köteles válaszolni. Főleg nem igazat elmondani. Bár ha sokáig igy folytatja és elkezd vájkálni a múltamban nem biztos tetszeni fog. Amikor a céhet, a csapatot említi, félre nézek. Nem tudtam volna érzelem mentesen figyelni. Italom felé nyúlok és bele kortyolok, kicsit csitítsa háborgó lelkem. Még mindig fáj, ha fel emlegeti valaki az ilyesmit. Az a meglepő nem ugrottam neki azonnal szóban vagy testileg. Máskor már keményen provokáltam volna, de azóta minden egy kicsit más lett. Boldogabbnak érzem magam és tudom, van valakim ebben a börtönben.
- Sosem voltam céhtag, de nagyon régen egy csapat tagja voltam egy kis ideig. Segítettek eljutni az ötös szintig, de aztán cserben hagytak és majd nem meghaltam.
Meg vonom a vállaim és újra italomba kortyolok, majd abból a cuccbol amit a lány hozót bele szórok egy keveset.
- Azóta itt tengetem minden napjaim vagy az egyes és az ötös közt mászkálok.
Az asztalra tettem italom majd meg töröltem ajkaim. Közben azon gondolkodtam hogyan is tálaljam a következő kérdésem. Mert ha túl rámenős vagyok az gyanús, de ha túl sejtelmes, akkor meg az a gyanús.
- Egyébként milyen egy ilyen céh sokan vannak benne? Meg persze jó hely ahol segítik egymást?
Kérdezem érdeklődve, a dolog valóban érdekelt. Nem célom csatlakozni sehova se egyelőre. Az viszont célom, hogy meg ismerjem milyen is egy céh mert tényleg az ilyesmi ismeretlen a számomra.

by **Kiwi** Szer. Május 31 2017, 21:00

Kifejezéstelen arccal ült előttem. Frusztrált picit, de nem zavart különösebben, a kérdését válasz követte, majd ismételten, csak érzéketlen pillantás. Mint akinek nem mond sokat a név, de nem is számoltam azzal, hogy akár ismerős is lehetne neki, hisz annyi céh létezik a játékban... A mondaton zavartan, de őszintén felnevettem. Jumpi Vigor mint esemény, elvégre... lefordítva ugráló nyuszikat jelent... kár lehetne is valami, húsvéti bigyó.
- Nem... csak egy átalakult céh vagyunk, az előző vezérünk meghalt, majd ahogy továbböröklődött kapta ezt a nevet. - Mutattam be, a céhünk talán leg-legborúsabb eseményét.
Tipikus különc. Fogalmazódott meg bennem a jelző amikor, a kérdéseit és válaszait hallgattam, a nonverbális gesztusaival keverve. Nem nézett rám, nem kereste szemmel a kontaktust, két dolgot jelentett. Vagy nem akarja látni a reakcióimat, az én érzéseimet mert nem tudna mit, vagy hogy kezelje, vagy attól tartott... hogy én válok „gondolat olvasóvá”. Akaratlanul is árulkodott magáról. Takargatni valója van, ha nem is lényeges vagy súlyos dolog, de ő maga annak éli meg, tehát az. A hűvös, közönyössége is jellemző az ilyen típusú emberekre. Kíváncsivá tett, valamint nem akartam előre ítélkezni, de nem épp egy „jóarcú” lányról van szó. Bevallom, talán egy picit a felvágott nyelvű Katot kereshettem benne, de nem... egyáltalán nem olyan, hiába ez a megjelenés. Úgy gondoltam inkább, az a magába fordulós fajta, aki csak panasszal él a világra. Bevallom, ezt az embertípust nem szerettem. Mindig úgy éreztem, hogy magukkal rántanak a mélybe, hisz magam is hamarabb látom a dolgok sötét mélységeit és veszélyeit... mindez... nem segít rajtam.
- De itt vagy. - Jelentettem ki, talán picit hűvösen, hisz... az elmúlt időben másképp gondolkodok dolgokról. Persze megértést vár. Vagy hogy sajnáljam, esetleg ajnározzam?... Nem, azért nem ennyire súlyos, de fontosnak érezte, hogy közölje valakivel. Nem is arról kezdett el beszélni, hogy milyen szépen süt ma a nap, hanem önmagáról. Azt sugallja, hogy sokat gondolkodik magán. Az ötös szintig megy, addig segítették... tehát megragadt volna?
- Ha gondolod, tudsz kiképzőzni, hogy több szint és némi elosztható pont is megnyílhasson, valamint... a céhnek van egy kezdőket támogató, ingyenes boltja. Ha akarod támogathatod, de nem kell fizetni a felszerelésekért, de csak tier egyesben segítünk. - Hívtam fel a figyelmét.
- Amúgy... történhettek veled rossz dolgok, de... most itt vagy, és előtted a lehetőség, hogy azt kezdj magaddal amit szeretnél. Az árulás után megértem, ha nincs jó véleményed a céhekről, de lehet jókat kifogni. Amikor beléptem én is aggódtam, főleg attól hogy mennyire leszek kihasználva, vagy milyen kötelezettségeket akarnak majd rám sózni, de nem történt semmi ilyesmi. - Mosolyogtam, a pozitív példával. Majd jött a kérdés.
- Eredetileg.... kereskedő céh vagyunk, de... azt csak a fejlesztések miatt választottuk, különösebb érzékünk a haszonhoz nem igazán van. - Nevettem el magam, kicsit kínomban, kicsit az irónia miatt... valamint, meg mert tényleg vicces, bár én inkább gondoltam magunkra közösségi céhként, de lényegében lényegtelen a titulusunk.
- Sokan voltunk, de... voltak akik kiléptek, vagyis... inkább eltűntek... - Kezdek bele, kissé szomorkásan.
- De nem állt meg az élet! Akik maradtak, és úgy magunkért... kitartunk. - Mosolyodtam el, bár ha van némi emberismerője... akkor láthatta az arcomon az aggodalmat és fájdalmat.
- De... tartjuk magunkat, és ezen kívül minden rendben. - Osztottam meg vele.
- Igen, segítjük egymást, ahol csak tudjuk.- Mosolygok rá, bár szívem szerint elkapnám a tekintetem, mégsem teszem. Vállalom hogy baj van, de elhiszem hogy urrá tudunk lenni rajta. Erősek vagyunk! Erősek!
- De ha körül szeretnél nézni, bármikor megmutathatom neked. - Ajánlottam fel a lehetőséget, még ha egy rossz reklám után is. De ez vele járt. Őszinte voltam.
- Első játékod? - Kérdezem tőle, hisz eléggé bizonytalannak és elcsigázottnak tűnik.

by **Seishin** Vas. Jún. 04 2017, 22:46

Úgy látszik néha hasznos az ilyen játék, kicsit másnak mutatni magam. Nem hinném, hogy pont azért sikerült, amit terveztem, mert én jó vagyok. Inkább a lány túl kedves velem és segítőkész. Abban a céhben mindenki olyan valóban egy remek hely, ez esetben meg nyugodtam.
Látom, vagy is inkább érzem, engem figyel és valóban olyan, mint amilyenek hiszem, nem érdemeli meg, hogy játszadozzak vele. Meg egyébként is mit szólna nővérkém, hogy ha bántom egy barátja érzéseit. Nagyot sóhajtottam, gondolkodnom kellett kicsit hogyan is tovább. Vajon menyit mondhatok el neki, menyire lehet benne meg bízni? Rendben, hogy ismerik, egymást az nem azt jelenti, nekem kedvelnem kell öt. Minden esetre Chakna miatt jobb tisztázni a dolgot, az engem minek fog gondolni a lány nem érdekel.
- Talán jobb, ha újra kezdjük az egészet.
Kicsit nehezen jöttek a szavak, nem szokásom bocsánatot kérni. Vagy szabadkozni bármi miatt, de utóbbi időben néha valahogy késztetést érzek. Nézzenek oda talán a kemény burok, amit világ fele mutatok, kezd ellágyulni?
- Nem az első játékom, régebben nagyon sokat játszottam sok típusú játékkal.
Az italomba kortyoltam és a fahéjas íz meg nyugtatott, könnyebb volt folytatni a beszélgetést.
- Ne szakíts félbe, próbálok, őszinte lenni csak elég nehezen megy egy idegennel.
Nem tudom volt-e ilyen szándéka minden esetre megelőztem, talán kissé nyersen. Nem is fog kedvelni ezért üsse kavics, legalább láthatja milyen Sei részben.
- A csapatom minden tagja meg halt, ők sosem hagytak cserben. Utolsó pillanatig egymás mellett voltunk, csak én maradtam életben. Céhbe azért nem léptem, mert nehezen bízok meg egy idegenben annyira elkötelezem magam.
Természetesen a lány kicsit elgondolkodik a szavakon, mögéjük láthat könnyen. Nem pusztán a bizalom miatt tartózkodom a céhektől és másoktól távol.
- A céheteket ismerem valamennyire, de tudni akartam milyen hely. Mert a tagja valaki, akit én szeretek, szerettem volna, tudni valóban jó helyen van. Mert a céljaim egyike, hogy őt meg védjem.
Egy kicsit elmosolyodtam eme mondaton és a folytatása miatt.
- Igaz ő ezt nem igen szeretné, mert félt engem.
A lányra pillantok és asztalon pihenő remegő kezem ökölbe szorítom. Ideges vagyok és feszült, egyszerűen ez természetellenes, ahogy viselkedem. Csak faképnél kellet volna hagynom amint meg tudtam nagyjából azt, amit akartam.
- Seishin vagyok, vagy, ahogy egyesek hívnak Véres vasmacska.
Kezem nyújtom üdvözlés képpen és zöld szemem lesütöm.
- Bocsánatod kérem, amiért félre vezettelek, de úgy gondoltam igy teljesen őszinte választ kaphatok egy idegentől. Engesztelésül meg hívhatlak, valamire csak szólj.
Most felállná és el menne, nem csodálkoznék. Igazából még meg is érteném a dolgot, hiszen azért nem volt szép, amit csináltam. A célom végül is elértem részben és meg nyugodhatok.

by **Kiwi** Hétf. Jún. 12 2017, 21:39

Hallgattam és figyeltem rá. Érdekes jelenség volt a nő,bár elsőre a kolis lányok többsége jutott az eszembe róla, akik még keresték önmagukat. Valójában én is ezt és fogalmam melyik arcom az igazi. Valószínű mind a kettő, még ha néha összeférhetetlen is. De ki ne veszett volna már össze saját magával? Rajta is ezt éreztem.

Szóra nyitottam volna a számat,mire rám szólt, én pedig türelmesen elhallgattam. Nem zavart, hisz én vágtam volna a szavába. Bár meg volt az az érzésem, hogy úgy érezheti magát mint aki vizsgázik és fél, hogy elfelejti amit mond. Viszont számára, súlya volt a dolognak és ezt tiszteletben tartottam. Megvártam ameddig végez, közben a reakcióit figyeltem.

- Ha nem szeretnél ne válaszolj a következő kérdésre, de megölték őket? - Lényeges kérdés volt és csak enyhíteni akartam, mutatva hogy nem gond ha nem válaszol. Csakis össze akartam rakni a teljes képet.
A mondataival gyönyörűen leírta saját magát a szándékait és a lényét. Olyan ember lehet ő,aki nem szereti a magányt, aki fontos akar valakinek, méghozzá céhből. Mardos a kíváncsiság, de nem kérdezek rá. Okkal.
A nő viselkedése bevallom ijesztő volt. Sok feszültség van benne tudhatom,hogy agresszív-e, valamint elnagyolt érzelmei vannak,de azt is tudom, hogy számára valósak.
- Kiwi vagyok,örvendek. - Viszonozom a bemutatkozást.
- Hogy akarsz megvédeni valakit, ha nem adsz a szavára ? - Kérdeztem vissza talán a legfontosabbat. Már érzem előre, ha nem siklunk vakvágányra, jó kis beszélgetés lesz ez.

by **Seishin** Szer. Jún. 14 2017, 21:26

Végig hallgatott, elfogadta talán azt, ami kiderült. Reméltem legalább is, nem csak külsőleg mutatja igy. Valóban jó hely ez a vigó, ha ilyen emberek töltik meg. Magamban mosolyogva gondoltam a nővérkémre, milyen jó helyen van és boldog lehet. Amikor rá kérdezett a csapatra arcom kicsit elkomorult. Nagyot sóhajtottam és bólintottam egyet. Úgy éreztem pár apróságot elkell, mondjak. Már ennyire rendes ő is ennyit megérdemel.
- Egyik barátommal egy vörös céh végzet a másik akkor halt, meg amikor eltöröltük azt a céhet.
Italomból nagyokat kortyoltam, a fahéjas íz keltette érzés szét áradt bennem. Ami meg nyugtatott, de az emlékek idézése miatt felébredt érzések még mindig ott motoszkáltak.
- Úgy elhallgatok elöle dolgokat. Mást igyekszem betartani, vagy be tartok. Azóta, hogy találkoztunk kezd minden más lenni. Régebben egyszerűen elzavartalak volna ha igy mint most megközelítesz.
Kicsit elpirultam és a poharam néztem inkább. Babráltam vele egy kicsit lökődöttem, forgattam.
- Kérlek ne neves ki, de még most is félek máshoz közel kerülni.
Sajnos annyira szorgalmasan kortyolgatom, italom lassan kezd elfogyni. Mert ismét le gurítok pár kortyocskát. Kiwi most már teljesebb képet kaphat erről az idegenről, aki vele szemben ül. Talán rá is jön az egész álca, a keménykedés a nyers válaszok, a nemtörődömség. Az igazi személyiségemnek ez csak a felszíne, a töredéke.
- Igyekszem ezt az egészet úgy felfogni nem egy börtön. Ez az új világom egy vágy beteljesülése. A vágyé szívesen élnék egy játék világában, igy néha elviselhetőbb ez a hely.

by **Kiwi** Vas. Jún. 18 2017, 16:20

Végighallgattam, majd megakadtam az egyik mondatnál. "Eltörölték" így fogalmazott, és ez jelentheti ugyan, hogy nem.. hogy nem öltek... de.. biztosra akartam menni.
- Akkor már öltél is? - Kérdeztem, ámde kissé szúrós szemmel, nem piros az indikátora... és belegondolva... inkább nem akarok. Fogalmam sincs még mit kezdjek a gyilkosság gondolatával. Sok-sok kívánni valót hagy a téma maga után, de majd a választól eldöntöm miként folytatom vele a beszélgetést.
Nyugodtan hallgattam végig a mondatát, az "elhallgatok előle dolgokat" a "mást tartok be", eléggé ködösít, még így is, de úgy csinál, mint aki sokat mond, mert neki ez sokat jelent. Bevallom, legszívesebben távol tartanám, legyen akár Saya, Chak vagy Cear ismerőse... De igyekszem nem előre ítélkezni, így megvárom mi fog belőle kisülni, ezek után nekem is célom, megtudni hogy melyikőjükkel is akadt össze.
- Elhallgatni mások elől dolgokat... mindenki csinálja, nem is ez a lényeg, hanem hogy magaddal kapcsolatban teszed-e, vagy olyat amit ő maga is tudhat hasznosítani. - Általánosságban beszéltem, a ködösítése miatt. Valami nem tetszett benne, de nem tudtam hogy mi, csak egy pillanatra rossz érzés fogott el, nem tőle... hanem az egyik mondatától de igyekeztem elhessegetni és aktívan figyelni.
- Amúgy az előző nem válasz volt a kérdésemre. Meg akarsz valakit védeni, aki állít valamit, de nem hiszel neki, hanem magadnak is ki kell tapasztalni, hogy lásd a saját szemeddel is. Ez a szememben nem óvás, hanem birtoklás. Mert te akarod eldönteni, mit az ami számára jó, nem? - Felvetettem egy vitatémát, és megpróbáltam lerántani a leplet egy esetleges félreértésről, mert én is érthettem rosszul a szavait, valahol reménykedtem benne, hogy így történt. Majd egy nem egészen témába illő mondat. Amit értek is meg nem is. Értem azt, hogy miért érez így, de nem értem, hogy jött ez ide hirtelen. Ahogy elnéztem, eddig három dolog foglalkoztatja, hogy ragaszkodjon és ragaszkodjanak hozzá, a saoban ragadást sem sikerült teljesen elfogadnia, meg a feszültség, ami benne lappang és nem látok mögé. Oké, sok rosszat megélt, de nézz szét... én eleinte azon voltam kiakadva, hogy idebent mindenki megbolondul.. úgy, hogy észre sem veszi azt. De csak egy rémkép volt. A rossz élet és múlt sem más. Ha tovább akar jutni az ember, megteheti, hozzáállás kérdése, és erő... és támogatás.
- A szememben, ez egy hosszú nyaralás, lényeg hogy itt is jól érezd magad, mert könnyen belesüppedünk a saját rémképeinkbe és teremtjük meg magunknak a poklot. - Egy biztató mosolyt engedtem meg felé.
- Eleinte nekem is rossz volt, bár én attól is tartottam, hogy mindenki megőrül idebent, de... nem. Mármint vannak bolondok, de hol nem? - Egy zavart mosoly a csevejben.

by **Seishin** Vas. Jún. 18 2017, 18:32

Le sütöm a szemem, vagy is a szemeim. Ha tehetem volna, elkerülöm azt az esetett, de nem igen volt más választásunk akkor és ott. A lányra nézek egy pillanatra, tekintetemben látszik, hogy a kérdése fáj. Fáj, mert nem akartam azt tenni és fáj, mert régi emlékeket idéz bennem.
- Hídét ki figyelték és megölték, amikor egyedül volt. Az a vörös céh a vér urai több más játékost is elintéztek. Kisebb céheket folyton zaklatták és támadták. Össze fogtunk ellenük, aki meg adta magát azt meg kíméltük. Tatsu akkor halt, meg amikor engem próbált megvédeni a harcban.
Kezeimmel ruhám szorítottam, olyannyira, ha lehetséges volna itt vérezni bizony a körmöm most még szöveten keresztül is felsértené a bőröm. Magam sem tudom ezt miért mondtam el, felkellene állnom és itt hagyni ezt a kíváncsi csajt a francba.
- Egyszer mindent elfogok neki mondani, de meg értette ezek az emlékek nekem túlságosan is fájnak.
Csak még jobban szorítom a ruhám, kezeim remegnek. Most mit csináljak, mi lenne a jó? Álljak fel vagy hagyjam itt? Maradjak még egy kicsit? Esetleg verjek egyet beneki? Nem, nem, nem meg haragudna, ha csúnyán viselkednék. Azt akarja és boldog is lenne, ha kicsit nyitottabb lennék. Szelídebb, aki nem tüskés sün módra viselkedik mindenkivel. Azt mondja talán én nem is óvni akarom? Lehet, csak pusztán birtokolni akarom? Erre akar célozni ezt, gondolná rólam?
- Igen meg óvnám mindentől, de ez lehetetlen. Nem akarom birtokolni és soha nem is gondoltam hasonlóra. Ő egy kedves és elfogadó ember, aki elött nem kell rejtegetnem magam, és az igazi érzéseim. Talán túlságosan is ragaszkodom hozzá, ha te igy látod.
Mély levegőt veszek, egy könnycsepp legördül az arcomon. Igyekszem keménynek mutatni magam, de olyan nehéz. Lassan elengedem, a ruhám ki igazítom a gyűrődést rajta. Elfolytom azt, ami majdnem kitört, zöld íriszű szemem fehérje enyhén rózsaszínű lesz ez miatt.
- Picsába már megint.......
Törlöm meg az arcom fedetlen részét ösztönösen, pedig ide bent nem igazán van jelentősége egy ilyen mozdulatnak. Talán sikerült el terelnem a témát, mert a következő, amit mond, már a benti élethez kapcsolódik. Ez a váltás, az új irány sem biztos változtat már a dolgokon.
- Hát furcsa egy nyaralás, én inkább egy zenetáborban szeretnék lenni most, mint itt. Sose mertem el menni, mert túlságosan is tartottam néhány dologtól.
Kicsit furcsán kezdek el nézni Kiwire, kicsit úgy beszélt most, mint Chakna.
- Majd nem úgy beszéltél most, mint ahogy ő szokott.
Nem mosolyogtam, most valahogy nem ment. Azon voltam, erősnek tűnjek a környezetem szemében. Bár talán lehet, ez egyre kevésbé megy jól, főleg itt most ennél az asztalnál ülve.
- Igen, először mi is vagy is én is igy voltam vele. Sok dolgot láttam, tényleg vannak bolondok, őrültek is szép számmal.
Még nem volt példa olyanra, hogy fahéjasom ott hagyjam egy asztalnál. Most ez is eljött úgy látszik. Feláltam és Kiwire néztem, biztos kedves lány. Talán ha lesz legközelebb nem igy alakulnak majd a dolgok. Mennem kell mi elött olyat mondok, amit igazából nem szeretnék. Mert nem akarom, hogy tudja, és mert nem akarom bántani.
- Talán lehet jobb, ha most megyek.
Fel is állok és, ha nem akadályozza meg szavakkal, vagy érintéssel Kiwi, hogy elmenjek. Akkor lassan kisétálok az ajtón és elindulok egy találomra választott irányba.

Viszont meg akadályozza, elmenjek valamilyen cselekvéssel. Meg állok mellette és nem értem miért akarja azt, hogy maradjak. Hiszen úgy éreztem jobb, ha megyek, mintha idegenkedne attól, ami, vagy aki vagyok. Értetlenül pillantókrá és várom, hogy mit fogy csinálni.

by **Kiwi** Vas. Jún. 18 2017, 20:48

Fogalmam sem volt mit akart és miért épp így. Csúnyán kifejezve egy elnyomorodott, elszíneződött nő ült előttem, aki első találkozásunkkor kiönti nekem a lelkét. Megfordult a fejemben nem-e ivott-e, de a szeme és a mozgása tisztának tűnt, a dolgok ellenére is. Én csupán nem értettem mit akar tőlem. Elmondta és beszélgetésbe is kezdtünk, de hiába érdekel a pszichológia és az emberek én nem értek hozzájuk, nem tudom úgy átérezni a problémájukat, ahogy kellene. Az övét sem tudtam. Az elmondása alapján keresték a bajt, és a barátai fűbe haraptak. Nem értettem a szerepem a dolgokban, hallgassam meg és szűrjek le belőle dolgokat, infókat. Sajnáljam? Ezt akarja nem? Vagy hogy mondjak el én is valami titkot magamról? Nem... hiába, vannak dolgok amikről nem fogok beszélni egy idegennek sem, de barátnak sem. Miért?... Odakint is eltűntek, idebent is elfognak... valamint legyek nyitott könyv, egy támadható és megítélhető személy? Na kizárt! Még egyszer nem követem el ezt a hibát...

Nem értem ezt a nőt, ha ennyire... nehezére esnek dolgok, miért egy vadidegennek osztja meg? Aki lenézheti, megítélheti, de akár támogathatja is. Támogassam? Attól nem csak rosszabb lesz? Elmélyítem benne az önsajnálatot, alátámasztom milyen rossz volt neki... és utána? Szar életed lehetett, de ne add fel mert lehet jobb is! Egyszerűen... nem tudnám biztatni, hisz sokszor a magam problémái elől is elmenekülök. De... ezek csak szavak. Miért esne nehezemre kimondani? Miért nem tudom... mit kell ilyenkor mondani. Haragszom. Utálom magam ezért, miért nem tudok kedves és negédes lenni, vagy pedig tutira kimondani a frankót? Egyik sem megy... de akkor mi megy? Milyen vagyok... milyen vagyok valójában?... Mit akarok tőle? Csak kedveskedni akartam... és erre ez történik, vagy mit vártam. Mosolyogni és ugrálni fog örömébe, "jééé nézd már hozzám szóltak, de szuper!"... Nem, vártam én semmit. Nem tudom mire gondoltam... Képes és elbőgi magát. Hát ezt nem hiszem el! És még én érzem magam rosszul emiatt?! És most, mosolyogjak, vagy veregessem meg a vállát, hogy "Naaa, jól van már..." Egyszerűen ültem és néztem, egy ideig... azután nem tudtam őt nézni. Csak csendben ültem, és vörösödtem, a szégyentől, a félelemtől... önmagamtól. Attól a megvetéstől amit benne látok, nem véletlenül... kérdeztem, azokat és nem véletlenül úgy... ugyanis hasonlít valakire, vagyis... inkább valamire. Amivel nem tudtam mit kezdeni csak hátrahagyni, ezt hagytam el, amikor be lettem ide zárva... és ilyenkor jövök rá, mennyit változtam. A mondatai tele van ellentmondással, hát még ő sem látja? Hogy lehet ennyire.. valótlan...Majd elterelte a témát...Ahogy ott ültem, a tartásom alig észrevehetően, de lassan megrogyott, és zárt gesztust vettem fel, a kezeim az ölemben, masszírozzák egymást, a lábaim alul összezárva.
- Én még sosem voltam nyaraláson... - Halkan ejtettem ki ezt a mondatot, mer az övével úgy éreztem, becsmérli ezt a vágyat, de az ajkaimra is haraptam utána. Nem akartam ezt fojtatni, nem így... nem akartam összefüggéseket látni, és emlékezni, fel akartam állni és elmenni. Ha egy picit is bátrabb lennék, a szemébe mondanám, hogy nem halad jó úton, mert az önsajnálat... ha szomorú is, a legrosszabb dolog, amit nem engedhetünk meg magunknak... magunkért. Fanyar hangulat fogott el, és a legbosszantóbb, hogy nem miatta, hanem önmagam miatt. Ó hányszor kívántam már, hogy ne lennének emlékeim, vajon akkor milyen lennék? Úgy gondolom... ostoba és naiv módon, hogy akkor lennék az igazi, az eredeti akit a földre küldtek. Majd volt egy mondat, ami hasonlít arra akiről beszél. A nyaralásra gondol? Ozirisz, fogalmazott hasonlóképpen, de sokan hasonlóképp fogják fel... Szóval ezzel nem kaptam egyenes, iránymutatást. Pedig annak szánhatta. Felállt én pedig, hagytam... elsétált, én pedig ott ültem, még mindig ugyanúgy. Fogalmam sem volt, mit kellene mondjak és hogy, de azt éreztem, hogy ez így rossz... Már az ajtónál tartott, amikor felpattantam én is, hogy utána menjek.
- Várj! - Kiáltok utána, de nem túl hangosan, viszont hallhatóan, miközben megpróbáltam utolérni.
- Szerintem... folytassuk ezt a beszélgetést máshoz, bárokban nem szeretek... - Zavaró a szag, a hang és a sok ember... Reméltem, hogy még utolértem, miközben megpróbáltam összeszedni, mit hibázhattam, mi volt az ami miatt kicsúszott az egész, mert tudtam... hogy egy olyan dologról van szó, amihez nincs köze semennyire. Akartam egy amolyan újrakezdést, ami most rajta állt.

by Ajánlott tartalom

Famacska Bár

Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár

Re: Famacska Bár