Re: Famacska Bár

by **Seishin** Pént. Jún. 30 2017, 22:33

A fene se tudja mi ütött belém. Tényleg ezt akarom felállni és el menni? Végül is már mindegy feláltam és nem sokára ki is lépek az ajtón egy-kettő. lépéseim követik egymást szépen ütemesen és lassan. Azon gondolkodom közben mikor vett ekkora kanyart az életem, a személyiségem. Csak úgy kitárulkozni, elmondani bizonyos dolgokat. Ne meg persze, hogy a fenébe is kell viselkedni ilyenkor. Próbálok megváltozni, barátságosabb lenni. Fogalmam sincs, hogyan kell csinálni. Emberi kapcsolatokból alaposan megbuktam, ülje, egyes víz hangzik a fejemben.
Talán csak próbálkoznom kell tanulni ezekből az esetekből, mint például a mostaniból. Végül is legalább nyertem valamit, ma tapasztalatot és meg tudtam Chakna igen is jól helyen van, ez pedig boldoggá tesz. Már nyúlnék a kilincsért, amikor a lány meg szólal. Pont úgy, mint amikor kis gyerek nyúl valamiért és rá szolnak, én is kilincset fogva össze rezzentem még nyakam is behúztam.
- Mozdulj, mozdulj már.
Sutyorgok magamnak, de hirtelen felkiáltása le sokkolt és meglepett teljesen. Akadozva mintha nyakam fogas kerekek és rugók meg huzalok mozgatnák, úgy fordul lassan a hang irányába.
Várom, most mi következik, ami következet arra nem számítottam. Beszélgetni akar még velem, pedig azt hittem nem akar. Arcomon elég nagy a meglepettség. (Valami hasónló Avi képhez )
Csak pislogok fél szemmel és nem akarok hinni a fülemnek. Nem is szolok egy szót sem csak nyelek egy nagyot és bólintok. Jelezve benne vagyok a dologban.

by **Kiwi** Vas. Júl. 02 2017, 15:09

Éreztem, hogy megbántom, tudtam, nem így kellett volna... mégsem tudtam másképp kezelni. Idegesített, nem tudtam mit kezdeni vele. Nekem úgy tűnt, olyan mint aki sajnálja és sajnáltatja magát, ezzel pedig nem tudok mit kezdeni, ha egy ilyennek elmondod, hogy mit csinál jön az "engem nem ért meg a világ, élnem sem kellene" szöveg. Ehhez most nem volt huzalmam. Nem éreztem magamban annyi erőt, hogy biztatni meg buksi-simizni tudjam, mert attól féltem, hogy engem is lehúz és átveszem ezt az "életérzést". Önmagamban nem bíztam, és emiatt haragudtam rá. Furcsa volt, hogy nyitottam felé és így a semmiből elém vágja az élettörténetét. Valamint tudom magamról, engem ha bánt és zavar valami, akkor azt titkolom. Magamból indultam ki, ezért éreztem az ő viselkedését szokatlanak és ilyenkor mindig figyelmeztetnem kell magamat arra, hogy nem vagyunk egyformák. Az érzések ugyanazok. A magány a szomorúság, keserűség, bizonytalanság, félelem... ugyanaz, ha másfajta is az indok, vagy a kitörési próbálkozás. És ő ilyen téren, még előrébb is járhatott mint én... Talán ezért is haragudtam picit rá. De nem adtam jelét az efféle érzelmeimnek, főleg mert tudom... lényegében alaptalanok.

Csendben ültem, amikor ő felállt és itt hagyott. Sértett volt és csalódott. És miért? Azért mert nem úgy viselkedtem, ahogy ő azt gondolta?... Részben... de én is hibáztam és ezt próbáltam kiküszöbölni. Amint észbe kaptam utána léptem és még az ajtóban elértem. Beszélgetni akartam vele, és megismerni. Ekkor döbbentem rá valamire. Úgy éreztem, lelki zsarol engem azzal, hogy ő elmond magáról valami bensőségeset, és kényszert éreztem arra, hogy akkor most nekem is kell, holott nem akartam. Ezek az én téves érzéseim voltak, tisztában vagyok azzal, hogy különösebb alapjuk nincs, mégis... mégis érzem, hisz é n is sérült vagyok mint ő.

Ahogy, megszólítottam, láttam rajta a meglepettséget, amit nem is értettem, menekülni akart de nem engedtem. Ismerős még az érzés is. Vicces, hogy nem tudok vele azonosulni, és mégis mennyire... igen. Nem szólt, pár másodpercig csak meredt rám, végül nyelt egyet és bólintott. Mintha csak kivégezni vinném... Lehet azt hiszi, hogy bántani akarom, az előbb sem akartam, pont azért hallgattam... Viszont a bólintás után némi csend állt be, elhagytuk végül a bárt, (legalábbis gondolom) és rajtam állt, hogy folytassuk a beszélgetést és hogy milyen irányba tereljem. A céhtársam kilétére nem akartam rákérdezni, méghozzá egy okból. Nem akartam nyomozni, hiába érdekelt ki volt az, mégis olyan lenne.... mintha beleütném az orrom a dolgába, ezt pedig nemtettem, mivel én sem szerettem volna, ha megtennék velem.
- Nos... szóval, bocsánat az előző kekeckedésért, csak engem ha valami bánt, akkor én azt rendszerint magamban tartom, és nem akarom megosztani másokkal, de ilyen téren mások vagyunk, gondolom... csak nyitni szerettél volna, és nem tudtad milyen témával, így... meg úgy lehettél vele, hogy még meg is ismerhetlek mellé. - Összegeztem, amit levontam és vártam a visszaigazolást vagy a cáfolatot.
- A nevem Kiwi, sokan tarthatnak furcsának, mert túlzottan az érzelmek embere vagyok, és hát... ilyen vagyok. - Vontam meg a vállam, Eldiretől tanult módon. Éljen az önkifejezés mint nem létező erősségem... Valamint igen, ez volt az én féle nyitni próbálásom.
- Szóval... mindegy, nekem ez nem megy, de szívesen meghallgatlak, viszont ha mondok valamit, azt nem bántásból. - Szögezem le, miközben úgy éreztem magam mint valami ötéves...

by **Seishin** Csüt. Júl. 06 2017, 09:54

Kilincset markolva még mindig ott álltam. Na, gyerünk már mozogni, állj vagy is mozdulj meg és járj. Nem egészen pontosan de igy hallatszik valahogy az a bizonyos mondat. Én inkább azon agyaltam miért is nem mentem még el. Ja, igen meg is van, azt hittem ezt akarja. A testtartása, az arca nekem ezt súgta. Az is lehet rosszul olvastam a jeleket, elégé kijöttem a gyakorlatból ugyan is. Nyitni is próbáltam, de úgy látszik valahogy nem sikerült a dolog. Végül ez a helyzet sült ki az egészből. Ki sült hol mi? Ugye fahéjas? Lenne a reakcióm, ha a kisült dolog süti lenne, de nem sajnos most nincs sütike.
Feléje fordultam mi közben a kilincset lenyomtam és meg nyitottam kisé az ajtót.
- Inkább azt hiszem, nem tudom, lehet, nekem kellene bocsánatot kérni. Vagy lehet nem, nem tudom, nekem kellene, tényleg mert rád zúdítottam a dolgot?
Ahhh meg kócolom, a hajam utálom be ismerni, de nem tudom, mit mondjak neki. Ezt vagy azt mondom az jó, vagy inkább mást kellene mondanom, például o mily finom ez a fahéj?
- Nem tudom mérges legyek vagy szégyelljem magam. Nem tudom, mit csináljak veled. Eddig mindenkit ellöktem magamtól hosszú ideje, most változtatnék is a dolgon viszont nem is. Egyik felem akarja, a másik meg nem szeretné.
Ki nyitom az ajtót Kiwi elött jelezve, hogy ha gondolja és szeretné, akkor sétálhatunk vagy mehetünk más merre. Nekem bár melyik irány meg felelő, igazából másik szint is. Nem igen várnak sehol sem, igy oda és akkor megyek, ahova akarok. Oda kint szembe fordulok vele nyakam behúzva arcom kisé piros.
- Szia, a nevem Seishin és szeretem a macskákat meg a fahéj izét.
Reméltem most jól csináltam, ugyan is az ismerkedésünk szerettem volna ellőről kezdeni mintha semmi nem történt volna.

by **Kiwi** Hétf. Júl. 10 2017, 19:45

Csendben vártam, hogy eldöntse mit is szeretne, benne volt a pakliban, hogy magamra hagy és megpattan, talán érthető reakció is volna. Hallottam, hogy motyogott valamit az orra alatt, de az első pár mondatot nem hallottam, majd utána hangosabban beszélt, érezhetően saját magának motyogott valamit. A magukban beszélő emberek számomra mindig is ijesztőek voltak, igyekeztem tudomást sem venni róla. Végül érthetően szólt hozzám, ha a mondatai még kissé kuszák is voltak. Rendesen szét volt csúszva ez a nő... Pár másodpercig hallgattam, nem tudtam hogy válaszoljak erre jól.
- Nem kell bocsánatot kérni, csak furcsa volt.. hogy nem is ismerjük egymást és ilyen dolgokat árulsz el magadról. - Nem tettem hozzá, hogy én az ilyeneket hiteltelennek éreztem, hisz ami engem nyomaszt az mélyen magamban is marad, ami igazán bánt és nem tudom ráfogni semmire. De másképp működünk, és ezt a leckét még nekem kell megtanulni. Érezhetően emós volt, valamint össze is volt zavarodva. Ahogy ő, úgy én sem tudtam, hogy mit fogunk kezdeni egymással. Íme megleltük a közös pontot, azt viszont éreztem... hogy, nem negatív felhanggal akartam elválni tőle. Elmondhattam volna neki, hogy akad pár dolog amiben hasonlítunk, de nem tettem, jobbnak éreztem a hallgatást, legalábbis addig ameddig, befolyás és ráhatás nélkül dönt. Kiléptem, majd követett. Ekkor meglepetésként ért a reakciója, hisz én már túlgondoltam a beszélgetésünk folytatólagos menetét, mire ő jelzi hogy előröl kezdené. Most őszintén mosolyogtam, hisz ez kifejezetten kedves és cuki volt tőle, valamint talán a legokosabb húzás, ami nekem is megfordulta fejemben, de nem találtam rá jó módot és lehetőséget. Ő csinált. Olyan volt mint valami félszeg fekete róka. Selymes csillogó bundával, szinte világító szemmel, ha nem is párral. Én jöttem, és lefagytam pár pillanatra, mert fogalmam sem volt mit mondjak. Mit az amit esetleg mindketten szeretünk.
- A nevem Kiwi, európai vagyok én is szeretem az állatokat, de ki nem állhatom a fahéj ízét. - A mondat első felét mély meghajlással kezdtem, ahogy illik Ázsiában, de mire a végére értem, kiegyenesedve láthatta az arcomon, amin egy huncut mosoly volt látható, hisz kekeckedtem, az egyik kedvencével.

by **Sakuzo** Pént. Ápr. 17 2020, 19:25

Folytatás innen: https://swordartonline.hungarianforum.com/t3926p75-kuldetes-dakobolen-elveszett-bardja

Sakuzo visszaemlékezése az emlékkönyvében:
Hát megmondom őszintén nem számítottam erre.... De komolyan! Szóval a helyzet a következő:
Voltunk egy küldetésen együtt. És hát szó-szót követett, meg sarat és futóhomokot, így végül egy barlangban ragadtunk.
Na mármost a dologban a szép az volt, hogy a barlang ahova lezuhantunk egy igazi izomkolloszus barlangja volt, egy vakondé, vagyis vakoboldé.
A nagy hatalmas szőrös és izmos, de olykor főleg vak miniboss úgy nekünk esett ketten majdnem pixeleződtünk. De szerencsénkre Seishin kitankolta a sebzést és mindenki túlélte.
Silence, aki velem együtt majdnem meghalt Hinarival a super OP front bossal ment el a helyről, míg én a fightban lelkileg összeomlott Seishint hívtam el egy randira. És ezért meglepő, mert elfogadta! Szóval így landoltunk végül itt az isten háta mögötti ötös szinten Nysterben ebben a fura fogadóban, mert hát a macskusz Seishin azt mondta ide jönne el.

-Szóval jártál már itt? Jó itt a süti?-kérdeztem tőle kissé félve az új helytől, vagyis annak szolgáltatásaitól. - Ha rajtam múlott volna akkor az első szintre mentünk volna, de nekem tetszik ez is! Csak akkor segíts, hogy mi milyen finom!-néztem rá, és ha nem ellenkezik nagyon, akkor oda is vezettem egy asztalhoz, ahogyan azt egy férfinak illik.
Ezután látva, hogy még a kapucnis cumó van rajta, ha engedi akkor leveszem a fejéről és kihúzom neki a helyét. Na nem mintha randi lenne... de nem bánnám ha nem az lenne, egészen csinos ez a csajszi! Bár céhtagokkal... Anno apukám azt mondta, hogy saját közösségből inkább ne, mert ha mégse jönne össze a dolog, akkor utána jönnek a kellemetlen pillantások meg minden...

by **Seishin** Pént. Ápr. 17 2020, 21:08

-Nagyon sokszor voltam itt régen. - A tömeg nem volt túl nagy szerencsére. Talán jobb is így, nem volt kedvem se erőm elviselni mások túlzó közelségét. Pedig régebben nem volt vele gondom. Már, mint feldúltam pár ilyen helyet, de ezt sose. A macskák szentek és mi több istenek számomra. Lehet pár ezerével később születtem, Egyiptomban igazán jól érezném magam.
- Ez is van olyan jó, mint a többi. - Igazából nem, mert ezt itt kedveltem. Nem annyira, mint egy bizonyos erdő egy pontját. Bármi is legyen a jövőben, szeretném meg őrizni magamban azokat a pillanatokat. Az én kicsi titkom, vagy is nem csak az enyém. - Felsőbb szinteken is vannak szép helyek- Sakuzora nézek mikor vezetni próbál, nem igazán tudom hova tenni a gesztust. Ezért vonakodva is, de hagyom vezessen és utat mutasson. Bár szavaiból ítélve, én sokkal jobban ismerem a helyet. Egy időben még volt is egy szóba, amit időnként kibéreltem itt mindig.
-Ízlés kérdése, amit én eszek vagy iszok eddig csak két embernek tetszett. - Valóban igaz, Neko se szereti azt a fajta édességet pedig ő szerintem egyenesen cukorból van. Hangom végig halk volt, fejem most nem hajtottam le annyira, mint a küldetés végén. Mikor a csuklyám meg akarja érinteni meg előzőm, még előtte tolom hátra majd leülök. El akart hívni, nem láttam okát nemet mondjak. Bár egyik felem ezret is feltudott volna sorolni, milyen furcsa eszembe jutott most erre egy ősi mondás. A két részem a lélek két fele dologra.
Amint egy pincér hozzánk lép kérek tőlé egy pohár fehér bort. Pontosan ecsetelve, pontosan miet is kérek.
Elégé letört vagyok újabban, tudom ez azért van mert totál haszontalan vagyok. Pedig próbálkozok nyitni mások felé és ügyes lenni.

by **Sakuzo** Pént. Ápr. 17 2020, 22:51

-Nem akarnám elrontani a régi emlékeket...-teszem hozzá halkan, de persze komolyan gondolom a dolgot, nem azért mondom halkan. Akkor már tudom miért választotta ezt a helyet. Vagy jó emlékek kötik ide, vagy épp azért, mert amikor itt járt hasonló volt a hangulata. Kár, hogy nem tudom, hogy hogyan lehetne felvidítani egy lányt könnyedén...-Nekem tökre tetszik ez a macskás stílus. Amúgy szerintem nem nagyon van máshol ezen a világon ilyen hely. Szóval jót választottál, örülök neki, hogy erre esett.-próbálok valami pozitívat mondani, bár elég nehéz... A nyomás... a vállamon valami brutális. Úgy érzem mintha egy ház lenne.. vagy nem tudom... ez NAGYON kellemetlen!-gondolom magamban, mikor a homlokomon gyöngyöződik az idegességtől az izzadság. -Öhm úgy érzem, hogy bánt téged, ami odalent történt, de szerintem Silence-san és én is hálásak vagyunk érte, hogy ott voltál velünk, szóval... izé...-ezután volt egy kis kínos csend... Bakker ezt nem kellett volna szerintem... szóval izé... mit kéne mondani... A FENÉBE! nem vagyok ebben jó! Lehet kár volt elhívni őt, most égni fogok, mint a Reichstag!
-Hmmmm... szóval... én szívesen kipróbálom azokat, érted... -mondom neki bizonytalanul egy kicsit, mert nem tudom, hogy mivel lehetne feloldani a hangulatot.... Amikor pedig rendelni kellene én kezdésként egy kis üdítőt kérek.
-Hé-hé izé!-jutott eszembe valami.-Vannak itt társasok, ha van kedved játszhatnánk valamit, amíg megjön a rendelés! Asszem azt láttam odalent. Volt izé... Darts, ping-pong, meg asszem billiárd és hasonlók is. Ha talán benne lenne ezekben, akkor talán, meg tudnám nevettetni, mondjuk elszerencsétlenkednék valamit... esetleg valami... nem TUDOM ! ISTENEM EZ ÍGY GÁZ!-pánikoltam magamban, hogy hogyan tudnék valamit elérni nála...

by **Seishin** Vas. Ápr. 19 2020, 20:25

-Emlékek, a múlt részei azon pedig nincs mit elrontani. - Nem értettem miért mondta ezt. Az emlékek azok emlékek, néha pokolian tudnak fájni. Meg tanított két ember is arra elkel fogadni, mert az is velem történt. Ugyan akkor ne ragadjak a múltban. Kicsit legyek végre önző és gondoljak magamra. Ép azt teszem igyekszem elfogadni és túl lenni az egészen. Csak ne volna ennyire nehéz az egész dolog.
-Nagyon szeretem a macskákat és ezt a helyet is. Tudtad itt minden egy céh tulajdonát képzi? - Igen egy céh, amibe talán be is léptem volna, de Chan megelőzött mindent. Elvarázsolt Álomkelővel együtt és elcsábítottak Unitybe. Nem bánnom, sőt örülök neki azt hiszem ott végre nyugalmat leltem. Egy biztos pont az életemben a hely és a lakói.
- Elég sok minden bánt- Meg érkezet közben az italom, amit meg köszöntem. Majd kortyoltam belőle, igen az íz hasonló volt. Mégsem olyan, mint amire emlékszem, miért érzem másnak, mint ott az erdőben? Gondolkodtam miközben a poharat és benne gyöngyöző bort figyeltem. - Elég sokan bántottak. - Sakuzora néztem, aki kezdet ideges lenni. Én is az voltam, vagy is valami hasonló amig a bort figyeltem próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. - Nem mondanám, hogy bánt.. csak tudod félek vannak olyan dolgok, amiket nem akarok átélni soha többé. - Kipróbálni? Nem tudom hány éves lehet, de ihat alkoholt? Sakuzo nagyon fiatalnak látszik, bár az is lehet idősebb nálam. Nem tudom a fahéjas ízt kedvelné? Fél szemem összeszűkül és végig mérem. - Fahéjas tej, fahéjas sütemény, fahéjas nyalóka. Soroljam még vagy már ez is sok volt? Pedig ez csak a lista eleje volt. - Újabb korty és utána le eset a játékokra célzott. - Öhh nem tudom, nagyon régen nem játszottam egyiket sem. Talán biliárdozhatnánk az fiús játék.

by **Sakuzo** Hétf. Ápr. 27 2020, 21:23

Csak a hangulatot...-gondolom magamban, mert nem emelnék szívesen egy ilyen szemét gondolatot elé, hiszen javarészt azért lett nos... rossz a hangulat, mert eszébe jutott az emlék. De nem értem, hogy mondhatja ennyire nyugodtan...
-Hmmm... nem tudtam, elég érdekesen hangzik, mondjuk nekünk is jól állna egy valamilyen egyedi foglalkozás nem?-dobom be a gondolatot, miközben az italok megérkeznek.
-Tudod én mindig is annak a híve voltam, hogy ha valakit bánt valami, akkor beszéljen róla, és utána próbálja elfoglalni magát valamivel... mondjuk egy ilyen helyen sok erre alkalmas dolog van, szóval szerintem... nos ha van kedved beszélni róla mi történt, akkor itt vagyok!-mondom neki határozottan annak ellenére, hogy ideges vagyok, hiszen végső soron ezért jöttem el vele ide. Remélem azért enyhülni fog az érzése ennek a dolognak kapcsán, nem bánnám azt sem, ha elfelejtené végül, hogy min mehetett át... mert hát az eddig összekapargatott infókból arra tudok következtetni, hogy valószínüleg a barátai meghaltak... vagy valami ilyesmi.-folyik a fejemben a gondolat végig, ahogyan visszaemlékszem arra, hogy miket mondott nekem eddig.
-Fahéj?!-nevettem fel ahogyan végig hallgattam a listát, amit elmondott nekem. -Komolyan azt hittem, hogy valami fura cuccot fogsz mondani, mint valami csiga... vagy nem tudom...-mondtam neki, miközben néztem, ahogyan kortyolt egyet az italából. Jó nagy korty...
-Hát miattam aztán lehet más játékot is, szóval ne fogd vissza magadat, de ha biliárdozni szeretnél akkor gyere!-állok fel, nyújtva neki a kezemet, hogy segítsek neki felállni, és ha nem mond más játékot akkor a biliárd asztal felé veszem az irányt, ahol megragadva az egyik botot odadobom neki, míg a másikat megtartom a kezemben. -Nos a szabályokat nagyjából tudom, de szerintem menjen csak a funra, mit szólsz?

by Ajánlott tartalom