[Küldetés] Dakobolen elveszett bárdja

Sakuzora pillantottam, mint most itt és akkor a céhben történteknél is miatta nem tört ki káosz azt hiszem. Végig tartotta a frontot, de most meg aggódik? Ugyan minek, nincs itt semmi sem amiért érdemes lenne időt és szót pazarolni. Főleg nem rám, nem érdemlek ilyesmit. Nem tettem hozzá a harchoz és küldetéshez se sok mindent. Ők ketten vitték végig az egészet.
- Csak ... semmi.... fáradt vagyok. - Hazug vagyok, nem a testem érzem fáradtnak és nem is az elmém. A lelkem az, ami belefáradt ebbe az egészbe úgy érzem. -Máskor olyat hívj, aki ügyesebb és erősebb nálam. Nem szeretném újra látni elvesztek valakit. -Halkan teszem hozzá mi közben szeretnék lehajolni kutakodjak még egy kicsit. - Nem tudnám elviselni még egyszer.
Más nem tiltakozik, akkor magamhoz veszek pár érmét és más tárgyat. Természetesen csak annyit Silnek és Sakuzonak bőségesen legyen mit elcipelni. Mikor kezembe akarja nyomni a küldetés tárgyat visszautasítom.
- Túl ügyetlen vagyok. - Tettem még hozzá halkan. Silre nem számítottam, hogy meg fog hajolni. Talán ahogy elém lépet félre értelmeztem a mozdulatát. Fél lépést hátráltam azt hittem majd leszid vagy valami amiért béna voltam. Amit művelt az meg lepett, meg hajolni, de minek? Miért csinálja ezt én nem tettem semmi olyat amiért megérdemelném. Igen tényleg nem, igaz kész voltam meg halni az egyedül az én gondom.
- Én ne köszönd..... értetek kár lenne....- Hiába volt kedves az idegen nő, akit láthatóan kedvel Sil én még mindig nem bízom benne. Legyen bármilyen céhben is ennyi nem elég, hogy életem a kezébe adjam. Hátrébb lépek el a kupac közelebből és elveszem a kristályom.
- A Küldetés adónál leszek ott várok. - Egyszerűen elteleportáltam a következő pillanatban.
Kobold fel ajánlotta megvételét a kincseknek, én pedig szinte mindent eladtam neki kivéve néhány apróságot. Az árnyjátékos csecsebecsét és pár érmét megtartottam.

-ÁÁÁÁ értem... én is az vagyok... basszus... nem volt könnyű menet mi? Amúgy ne butáskodj már, bőven jó volt ez így is, csak majd még gyakorolni kell kicsit szerintem és menni fog neked is.-kérdeztem egy kicsit oldottabban Seishintől, miközben próbáltam bíztatni is egy lendülettel. Persze utána hozzáteszi, hogy majdnem elvesztett minket, amitől nekem ismét feszült lett a hangulatom. Ezek szerint azért stresszelődött le hirtelen, mert eszébe jutottak azok a régi emlékek. Nem lehet kellemes, mondjuk átérzem, mert én a másik oldalán voltam a dolgonak és lányokat is nagyon megterhelte a dolog, azért is volt az, hogy sokat jönnek velem farmolni mostanság is...-persze mielőtt tovább próbálnám megbeszélni vele a dolgot közbejön más is... azaz más valaki.
Amikor odamegyek a lányhoz a sárkánnyal, akkor megkínálnak egy potionnel, amit kis noszogatásra el is fogadtam tőle. Legalább nem kell aggódnom amiatt, hogy hazafelé megölne valaki azonnal... Pirosban kellemetlen lenne egy ilyen vidéken szaladgálni.-Ezután pedig elkezdett valami másról beszélni. Ahogyan hallgattam a szavait pedig egy picit összeráncoltam a homlokomat. Akkor tényleg ő lesz az akire gondoltam... Valszeg... Most nem tudom hírességekkel hogyan kéne beszélni, de valami azt súgja, ha most elkezdem játszani a menő csávót az nem lenne valami jó benyomás... Mondjuk ha klisés lennék hátracsapnám a hajamat, nekidőlnék valami falnak és valami olyasmit mondanék: "Hé csajszi, ha jól hallom, akkor te nagymenő vagy nem? Megtaláltad a párodat!" Basszus még belegondolni is gáz....-amikor pedig előkapja a teleport kristályomat, akkor legszívesebben megölelném... Ami pedig megint nem lenne illő, szóval csodálattal veszem magamhoz a tárgyat. -Váó! Csodálatos! Pont ahogy azt várni lehet Hinari-samától!-próbáltam nem túl kisgyerekesen bókolni neki... De hát kitudja mennyire értékeli, ha megbecsülik őt, szóval próbáltam nem túl hangosan mondani, majd ezután meghajoltam előtte ahogyan illik is hozzátettem: -Köszönöm szépen! Igazán leköteleztél!
Később pedig Silence is köszönetet mondott nekem a switchért, amire bólintottam és csak annyit feleltem, hogy Ez csak természetes.
-Akkor vigyünk el minnél többet!-tettem hozzá Hinari-san szavaihoz, majd utána összeszedtem annyi fém tárgyat amennyit tudtam, hogy majd eladjam, pár egészen konkrétan három tányér kivételével, ami ajándékba lesz.
Persze amikor Seishin fogja és hirtelen elteleportál akkor megint feljön bennem a gyanú, hogy nincs rendben... nagyon nincs. Szóval miután ő eltűnt a megmaradt két lánynak szólok:-Szerintem én is odateleportálok úgy gyorsabb... Szóval ott találkozunk!-intettem nekik egyet, majd a megfelelő szavakat kimondva nem is sokára ott találom magamat a faluban. Nem is várakozok sokat, azonnal a fogadóba megyek, ahol reményeim szerint Seishin is ott lesz már. -Szia! Gyorsan eltűntél.. és legutóbb félbeszakítottak... Szóval ha szeretnél beszélgetni, akkor szólj nyugodtan, sőt! Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak egy sütire! Nemleges választ nem fogadok el! -Húztam ki magamat a hirtelenségem miatt és le is vert a víz a pillanat hevében, míg a szavaim után el is pirultam és félrenéztem inkább. Hát remélem most nem fog megharagudni rám... az kellemetlen lenne... nem kicsit, hanem nagyon!