Dakobolen Falu

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 10 2015, 14:09

Ezen kis falu a kobold kultúra megőrzésének érdekében épült. Kisebb házak találhatóak itt, amikben békés koboldok művészek, zenészek és filozófusok laknak. A néhány ház körülveszi a középen található kulturális központot, az Illfang Fogadót, amiben mindig található egy-egy bárd aki éppen valamit dalol. Dakobolen halála után a falu folytatta hagyományait, a koboldok azonban márcsak npc-k, akik szívesen látnak mindenkit, aki érdeklődik a művészet iránt.

Illfang fogadó:

Az alsó szinten található maga a fogadó néhány szobával hátul, ahol a kalandozók megpihenhetnek. A fölötte lévő szint bár nagy részében üres, de már most is használják vitaszintként, ahol a különböző kobold történészek és filozófusok ülnek össze és vitatják meg a világ dolgait.

Népszerű kobold dalok:

Az elveszett bárd hősei
Szóljon a dal e hősökről mostan,
Kiknek híre eljutott ide is, biztosan.
Volt egy, ki elbujkált és fejére húzta a takarót.
Édes nővére volt, ki vitt neki fahéjas kakaót.

Volt egy másik is, csöndes halkszavú,
Pengéje csapása bár önmagában is iszonyú.
És egy, kinek szárnyai hófehérek,
Egy angyalfiú, ha a mesét elhiszitek.

*kórus*
Koboldnép, kik versben beszélünk,
Mi vigadva, mindig jól élünk!
De vajon mi mit remélünk...?
A játékosok, kik ürgelyukban ülünk...
*kórus vége*

Vakoboldot pixeleztük
A brádot meg megszerezzük!
Aztán utána ki hogyan juttok?
Ez még mostan jó nagy titok.

Regélje most hát minden kobold,
A hősöket, kikre szikla omolt,
Nem omlott a fejünkre semmi!
... csak a porból egy egész kicsi.

Mondták ők ezt, de lássatok csodát!
Szólt is az a barlang, de mekkorát!
Nem baj az, hogy ha szól,
Csak mi hárman legyünk jól.

Odavonzott az koboldot-mobot egyaránt,
És a kincs ott volt kezükben, bizonyíték gyanánt.
Így került meg Dakobolen elveszett Bárdja,
Vakobold őrizte, ki bűnét azóta is bánja.

Szánhatja már mindhalálig,
A játékból való kijutásig,
Mert ki fogunk jutni bizony!
Erre pedig most mégegyet iszom!

Ide hát nekem a pálinkát,
Hadd mutassam én jó példát!
Koboldok és játékosok gyűljetek hát körém!
Mert igaz hősökről szólt most e regém!

/Dőlten a játékosok, simában a bárd./
2020.03.26 - discord beszélgetés
szerzők: Strea, Silence
közreműködtek: Seishin, Argo

Bud a kobold hős
Lépj előre, vezesd a frontot, Bud a hős, Bud a hős
Bátorságod mutatja, hogy a kobold erős, a kobold erős
Gyilkosok ellen visz téged a szent kobold ős, a szent kobold ős
Lépj előre, vezesd a frontot, Bud a hős, Bud a hős

Illfang birodalma
Illfang birodalma, első kobold király birodalma
Megzengi dicső múltad minden kobold irodalma
Szorgos és kevés koboldnak végtelen szorgalma
Az emberek mészárlása téged, nagy dicső, előcsalna

És jő hát, s vezeti a koboldot
Illfang a király, a legerősebb király
És jő hát, s kiküldi a frontot
Kitör a király, a legerősebb király

Illfang birodalma, első kobold király birodalma
Megzengi dicső múltad minden kobold irodalma
Szorgos és kevés koboldnak végtelen szorgalma
A kazamata szűkössége téged, nagy dicső, előcsalna

És marad hát, és védi a koboldot
Illfang a király, a legerősebb király
És lelkünkben a reményt újra meggyújtod
Bennünk tovább élsz te király, a legerősebb király

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Május 13 2018, 18:00

We know da wae!
Joey & Nia

Kevés helyen érezte magát a Kayabák Niája oly kellemetlenül, mint az elmúlt percekben Dakobolen faluban. Na de ne is szaladjunk oly messze a start mezőtől, hiszen bár videojáték, nem kapunk time skip-et.
A szőke amazon ugyan felkelt aznap reggel, de nem tudta eldönteni, hogy minek, hiszen igen hosszú ideje nem történt semmi érdekeket feszítő Aincrad széles világán. Hogy Kayaba nem tervezett semmit az üresjáratok ellen, vagy egyszerűen csak kikopott az admingárda, nem tudhatta. Hosszas vergődés után jutott arra a gondolatra, hogy elindul valamerre, ahol sosem járt, hátha talál valami izgalmasat az ismeretlenben. Így esett a választás a 7. szintre, amiről a maga részéről semmit nem hallott, pedig ő azért tisztában szokott lenni komolyabb sztorikkal. Ez pedig azt jelentette, hogy vagy ismeretlen terep, melyet ő fog első kézből felfedezni, vagy semmi érdemleges nem esett meg azon a helyen, így tehát rendbe kell ezt hoznia. Hiszen ahol Nia van, ott sztori van.
Annyit azért tudott, hogy meleg van odafent, így aztán magához képest is lenge ruházatban indult útnak. Talán ez lehetett a hibája, hiszen ahogy átlépett a teleporton, nem kellett húsz perc, hogy a koboldok bámulni kezdjék. Ebből indult a kalamajka. A doktornő ugyanis láblógatásra, vagy legyakható ellenfelekre számított, azonban, ahogy kivett egy szobát a helyi fogadóban, egy pici zöld kéz bökdöste meg a combját, s első kézből tette fel a kérdést.
– Ismered az utat? – Csodálkozó arccal pillantott a két és fél fogú öreg goblinra, s eleinte nem tudta miből származik nagyobb baja. Mert ha igent mond, de nem tudja megerősíteni, akkor megkéselik, aztán megeszik a pici zöld gyerekek két kenyér közé csomagolva. Ha viszont nemet, talán még rosszabb történik. Aztán eszébe ötlött, ahogy kiút után lesve megpillantotta a fogadó falára felvésett Illfang képet, hogy mi az egyetlen dolog, amit hallott erről a helyről. Itt a koboldok Illfangot imádják kvázi istenként. Elcsapta tehát az agyát a hatalmas ötlet.
– Hogy ismerem-e Illfang útját? Picur, én behatóbban ismerem Illfangot, mint itt bárki! Ha ő a király, hát én vagyok a királynő. – Fennhangon közölt kijelentése nagyobb bajt szült, mint bármi más, amit mondhatott volna. Azonban furcsa módon, nem olyan formában, mint gondolta. Az orbitális hazugsága, melyet ő úgy próbált előadni, mint aki lenyomta a nagy kobold királyt, egészen más programot indított el a sok kis zöldbőrű fejében.
Így eshetett meg, hogy rövid idő után, egy sereg kobold loholt Nia nyomában a „Királynő!/Királynőm!” felkiáltásokkal. Kevés helyen érezte magát oly kellemetlenül, mint az elmúlt percekben Dakobolen faluban. S miközben menekült, a tekintete bármilyen emberi lényt keresett, aki kimenthetné ebből a szituációból.

by **Joey Chrome** Hétf. Május 14 2018, 21:33

//Nia

Milyen furcsa, hogy ez a hely tele van goblinokkal, s mégsem az van, hogy azt kiabálják, hogy „Ott van az a köcsög! Kapjuk el!”, s megkergetnek, amíg el nem vesztenek vagy ki nem fulladnak… Ehelyett úgy néztek rám a legtöbben, mint egy ETE-re, valószínűleg a hajszínem miatt. Haru miatt vagyok csak itt, mert tanulmányozni akarja őket a könyvéhez, amit az újságja alapján akar megírni. Amíg ő a tudósokat és filozófusat kérdezgette a koboldok dolgairól, s leste az ezermesterek alkotásait alkotás közben, én az Illfang fogadóban iszogattam. Remélem ez nem valami méreg, amit a koboldok mindenféle szemétből tákoltak össze. Haru meg nem nagyon óhajt visszajönni. Remek… Mondjuk inkább koboldfalu legyen, ne pedig kígyóember falu… Brr! Jó hogy Kayaba nem csinált belőlük rendes bosst, bőven elég van a rendes kígyókból is! A pet kígyóktól is heroltom van, egyszer szívbajt kaptam egytől, s még az idomár volt megsértődve… Pedig nem is rá mondtam, hogy ronda, lábatlan egérírtó! Egyszer csak azt hallom, hogy valami kiabálás van ott kint, szóval kimegyek megnézni mi van. Akkor láttam, hogy egy csapat kobold követett egy szinte bikiniben lévő lányt, királynőnek hívva. Én férfiasan csak néztem a jelentet, mint akivel most közölték, hogy urológushoz kell mennie.
- Mi. A. F**z? - komolyan nem vágtam le, mi folyik itt. Mondom, hogy a sörben volt valami! Biztos hallucinogén gombát is tettek bele! A végén lemegyek Marioba, s gombákon meg teknősökön fogok ugrálni, hogy egy nem létező hercegnőt megmentsek! Mondjuk azt a játékot szerettem, csak az utolsó pályán purcantam ki mindig. Tényleg, kiadtak új játékot belőle azóta?

Arra gondolt, hogy egyszerűbb dolga lenne, ha azonnal teleportálna, csakhogy annak megvolt a veszélye, hogy magával rántja a koboldokat. Márpedig más sem hiányzott neki, minthogy egy rakás kis zöld genyó kövesse élete végéig.
– Szakadjatok le rólam! Menjetek békével! – Egy próbát megért, ám csak rontott a helyzeten. A kis zöldek ugyanis elkezdtek tapsolni. Sehogy nem akart a mai napja a helyére kattanni, úgyhogy tovább leskelődött valami megmentő után. Aztán megakadt a szeme valakin, aki picit tájidegennek tűnt. Egyrészről, mert emberi alaknak tűnt, másfelől teljes felszerelésben virított. Neki azonban talán kiutat jelenthet. Megközelítette és belekarolt. – Végre megvagy! Már kerestelek! – Olyan magabiztossággal adta elő, hogy ismeri az idegent, mintha örök barátok lettek volna. – Rendben apróságok, mehettek! A lovag a királynő őrzője, innen már megvéd. Menjetek békével és terjesszétek Illfang igéjét. A királynő adja parancsba hű alattvalóinak. – Ritkán hordott össze ennyi baromságot, és kegyetlen elszántsággal remélte, hogy bejön majd. Márpedig úgy tűnt, mert bár újra elindult a tapsvihar, a zöld genyók kezdtek eloszlani. Amikor úgy érezte, mindegyik hallótávon kívülre jutott, odahajolt a fiú füléhez, és súgni kezdett. – Köszi. Nem tudtam őket lerázni sehogy. Viszont nem lenne baj, ha hozzád csapódnék? Nem akarok még egy ilyen balhéba futni. – A kéréséhez hozzádobta a megnyerő mosolyt és a másik karjának feszülést, hogy könnyebbé tegye a döntést. Kivételesen tényleg damsel in distress állapotban volt, így nem játszotta túl a dolgokat. Még azt is meg lehetett kockáztatni, hogy őszinte szavak szóltak belőle. – Ez történik, ha az ember nagyobbat hazudik, mint azt gondolja. Hülyeségekbe fut bele. Merre indultál, én amúgy is kalandot keresek ezen a szinten, szóval nekem mindegy merre megyünk, csak el a „híveimtől”.

by **Joey Chrome** Vas. Jún. 03 2018, 11:44

A lány megpróbálta elzavarni őket, de csak tapsot kapott érte. Most eszembe jutott a dédipapa által megmutatott ősrégi film, a Brian élete vagy mi volt a neve… abban is a főszereplőt követték a marhák, mint a birkák. Na, ezt is jól megmondtam… Hirtelen megfogott, s úgy csinált, mintha elvesztem volna, s megtalált
- Hö? - néztem elég hülyén, csoda, hogy ezt nem vették észre a távozó koboldok.
- Öhm, szívesen… O.o Úgyis unatkozok itt, szóval miért ne? - jobb a társaság, azt mondják… Nem úgy ti perverzek! Hirtelen korogni kezdett a gyomrom.
- uuuuhm… Nem megyünk el enni akkor? Éhes vagyok… ^^' Pont van nálam egy kis kaja, a véroson kívül kimehetünk. - én se ennék koboldok között szívesen, Haru meg majd megkeres, ha akar tőlem valamit. Szóval kikísértem a váráson kívülre, ha persze akarta, s miután találtam egy megfelelő helyet, kiterítettem egy piknikes terítőt.
- Amúgy ezzel a hazudós dologgal egyszer én is szívtam. Majdnem börtönbe kerültem miatta. - mert azt hazudtam egy lánynak, hogy menőnek nézzek ki, hogy elloptam a múzeumból valami ereklyét… erre mit csinált? Kapásból rám hívta a rendőr apját, meg annak haverjait, azt remélve, hogy majd mindenki őt fogja megdicsérni, hogy rátalált egy tolvajra… Csak váratlan fordulatként kiderült a tárgyalásomon, hogy a csaj lopott! Ugyanis rájött közben, de annyira vágyott a dicsőségre, hogy ellopott egy cuccot az említett helyről, s a táskámba dugta el az iskolában. Csak nem figyelt oda a biztonsági kamerára... Így jutalom helyett szégyent kapott csak, az apja meg ezek után a lányának nem igazán hitt.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Aug. 05 2018, 16:15

Örült, hogy a srác elfogadta mint társat, de persze amilyen nagy csattanással bedobta magát nem is várt mást.
– Ultra király. Akkor vezess, ó nagy lovag. Amúgy Nia vagyok. És te? – Ha már úgyis összefutottak, akár be is mutatkozhatott. Újabban arról is leszokott, hogy álnevet mondjon be, de mivel az őt érintő körözések a nulla felé konvergáltak, nem is nagyon volt rá szüksége. A vörös indikátora miatt is egyre kevesebben szóltak be neki, úgyhogy megengedte a fényűzést. – Az éhség mögé be tudok állni én is, úgyhogy benne vagyok az evészetben. Csak távol legyünk innen. – Valóban ez volt a cél, bár azért arra nem számított, hogy egyből piknikre viszik, úgyhogy elővette a megnyerő mosolyát, meg a közelre bújást, olyan animés stílusban, és robogott a srác után amíg az ki nem terítette a lepedőt.
– Én még sosem tudtam akkorát hazudni, hogy komoly bajom legyen a végén, de persze ha hazudok konzekvens vagyok, úgyhogy lehet, nagyobb bajom származott volna, ha olyan eseteknél a saját nevemmel pózolok. De az meg olyan nagyon James Bond lenne, hogy lemondtam róla. Kis zöldeket viszont nem zavarta, hogy nem tudják ki vagyok. Én Illfang barátnője. Nincsenek jól programozva, ha azt hiszik túl tudnám élni, ha az első boss a magáévá tenne. Mintha egy elefánt feküdne össze egy kisegérrel. – Bár a hasonlat érzékletes volt, azért talán kicsit túllőtt a célon, úgyhogy gyorsan hozzátette. – Ezzel sültem be. Azt hitték Illfang neje vagyok. Azért hívtak királynőnek. – Kicsit elcsendesedett, majd hozzátette. – Mit eszünk? És köszi, hogy meghívtál, meg nem hagytál ott. Kivételesen sokat segít, hogy nem rajonganak körbe. Pedig máskor szoktam szeretni.

by **Takada Hiroshi** Szomb. Aug. 22 2020, 14:37

// Szóló szafari. Azért itt, mert a Mezőségen csak új topikot tudtam volna nyitni, azt meg egy szóló szafari kedvéért nem akartam.//

~Persze, hogy megint egy mezőség!~ Puffog magában Takada. Mert a következő teljesítmény érdekében, fellátogatott a hetes szintre. Szerencsétlenségére, most azonban nem utazhat a „majd csak az ölembe pottyan valami” megoldásra, mert ez esetben konkrét áldozati bárány került megjelölésre. Egy bölényt kell elejtenie!
Az eddigiektől eltérően, most még alaposabban megtervezte a vadászportyát. Anno még ifjú-titán korában olvasott egy Karl May regényt, amiben az indiánok a bölényre úgy vadásztak, hogy lovaikkal a csorda után eredtek, és felzárkózva íjakkal terítették le a hatalmas álatokat. Ezt a módszert kézenfekvő okokból a mi harcművészünk nem alkalmazhatja, mert igencsak híján áll darabszámban, mind ló, mind pedig íj tekintetében. Mivel Móka-san sebtében tova illanó képességével sem rendelkezik, így a lábon való üldözés is felejtős. Marad a jól bevált „majd csak elém eszi a fene az egyiket” módszer. De itt jön be az előre tervezés. Az öreg talált a leírásban egy tárgyat, amivel növelheti az esélyét annak, hogy az útjába sodorja a kívánt prédát a vak szerencse. Az eddig felhalmozott Szafari jelvényeiből beáldozott párat, hogy a saját malmára hajtsa a vizet. Úgy számolta, hogy három szafari jelvényért cserébe a normál 16,5%-os esélyét fel tudja tornászni 66,6%-ra. Ha minden kötél szakad, akkor még plusz egy jelvényért ezt 100%-ra is emelheti, de nagyon reméli, hogy erre nem lesz szükség. Azonban az alapos tervezésnek köszönhetően sem igen fűlik a foga, kimenni abba a tikkasztó forróságba, hogy bölényt aprítson.

A szintre érkezte kor első útja inkább Dakobolen Faluba vezetett. Nem csak a riasztó hőség miatt látogatott el a településre, hanem mert tényleg kíváncsi volt a koboldok művészetére. Mivel koboldot eddig csak agresszív mobként látott, egész érdekes élményvolt a faluban a házaik előtt ücsörgő, vagy épp valamivel szöszölő kobold. Volt, amelyik valamiféle törzsi totemet farigcsált. Takada nem igaz tudta behatárolni, hogy mi az, amit készít, állat-e vagy valamiféle humanoid lény, de talán ez nem is annyira fontos. A lényeg, hogy az elnagyolt véső mozdulatok hatására, a farönkből egy szoborszerű izé vált, amire az elkészültét követően, alkotója nem kis büszkeséggel tekintett. Akadt néhány festő is, akik a szint elenyésző fáinak igénybevételével, lehántolt kéregre festettek, különféle földalapú festékkel. ~Na lám csak erre is lehetne használni a platán kérgeim…~ gondolta az öreg, és ahogy a készülő képet elnézte, ilyen szinten akár még maga is megpróbálkozhatna a festéssel. A kép témája nem tartalmazott különösebb kihívást, ugyanis így első ránézésre néhány homok dűne lehetett, amit halvány pasztell sárgával, érdekes hullámos mozdulatokkal festett fel a művész. A kép nyilván nem mozgatná meg a Louvre egyetlen kurátorának sem a fantáziáját, de ha számba vesszük, hogy mégis ki készítette, akkor ez igenis nagy számnak nevezhető. És ha az emberek annyira el voltak ragadtatva Suda-tól a festő elefánttól, akkor ez a kobold tényleg nevezhető művésznek.
A harcművész innen az irányt a központban álló fogadó felé vette, hogy meghallgasson néhány verbális művészt is, ha már itt van. Persze nem számít egy Bashō szintű haiku költészetre, de arra mindenképp kíváncsi volt, hogy hozzák-e az itteniek, az ő szintjét. Ugyanis az ő ifjúsága idejében, nem volt olyan tinédzser, aki ne próbálkozott volna a versírással. A kobold nóták hallatán, úgy érezte, hogy most már ideje lenne azzal foglalkozni, ami miatt idejött. Persze az csupán rosszindulatú feltételezés lenne, hogy a hallószervi segélykiáltások ösztökélték volna a harcművész ki a sivatagba, mondván, hogy ennél még a forróság is elviselhetőbb.

A Szörnyarénát messze elkerülte, nem pusztán azért, mert esetleg egy kósza mob belepiszkítana a levesébe, hanem azért is mert ott a talaj főleg homok. A homokon a legritkább esetben legelészik bölény. Legalábbis ezt feltételezi a biológiai ismeretei alapján. Neki vágva a mezőségnek, kezdődjön hát a szokásos gyalogtúra. A bölények fellelésében nem volt kétsége, hiszen elég alaposan bebiztosította magát. No meg valljuk be ősszintén, elég vaknak és süketnek kellene lenni ahhoz, hogy az ember ne vegyen észre egy bölénycsordát. Takada nagyon hiányolja az íjat és az Észlelés jártasságot, de mindkettő beszerzésért foganasított már intézkedéseket. Szóval csak idő kérdése és lényegesen könnyebb lesz a vadászat. A mezőn történő bóklászása közben el-el merenget az eddig elért eredményein. Igazán nincs oka panaszra, és bár nem tartja magát szakértőnek, azon a véleményen van, hogy önmagához képest igen jól teljesít. Talán még azok, akik odakint várják (már ha vannak ilyenek), még azon személyek is elégedettek lehetnének az eddigi erőfeszítései láttán.
Merengéséből a horizonton feltűnő legelésző állatok zökkentették ki. Kezéből ellenzőt tartva a szeme fölött, hunyorogva próbálja felmérni a csorda állagát. Láthatóan bölények, így nincs más hátra, mint előre. Kezdődjék a cserkelés, aminek a kivitelezése, az öreg képességeit nézve, okozhat némi nehézséget. De Takada kedvét semmi sem szegi, most hogy már előtte a préda. Pumákat megszégyenítő óvatossággal oson a szél hullámoztatta fűben, hogy mikor kellő távolságba ér, lecsapjon.

Csirke

+6 dobás 2db kistérképre
Gazella
Szarvas
Bölény
Szarvas
Bölény
Csirke

by Ajánlott tartalom

Dakobolen Falu

Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu

Re: Dakobolen Falu