[Küldetés] Dakobolen versenye

by **Strea** Csüt. Feb. 02 2017, 19:52

Dakobolen versenye

Résztvevők: Halász Alex, Rikomono, Ozirisz, Ryuu, RenAi

Éppen a Kezdetek Városának egyik mellékesebb útján haladtok végig: kicsit lucskos még az olvadó hótól, és bizony a pocsolyákkal takart macskaköves út nem éppen az akrobatikát nélkülözők kedvenc sétálóhelye, de az előttetek sétáló tizenhét-tizenkilenc körüli srác megingathatatlanul halad a teleportkapu felé, nem is igazán figyelve rátok. Zöld sapkáján ide-oda billeg a piros bojt.
Legelőször azután találkozhattatok vele, hogy elfogadtátok a küldetést, mely ugyebár koboldűzőket (igen, szó szerint így) és hangszeren játszani tudó játékosok jelentkezését várta. Az időpont és a koordináták is adottak voltak, s ha nem késtetek sokat, egy háromemeletes ház elé érkezhettetek, ami előtt már várt rátok a fiú, Arto néven mutatkozva be. Izgatottnak látszott, és gyorsan elhadart pár mondatot a versenyről, meg arról, hogy a hetedik szinten majd többet is mond, s miután a "kötelezőt" letudta, egyesével kérdezett ki mindenkit, milyen hangszeren és mennyire jól tud játszani. Lelkesen bólogatva, még jegyzetelve is hozzá, bár hogy miért húzott annyi egyenes vonalat a füzetkéjébe, arra aligha fogjátok megtudni a választ. Mindezek után pedig egy "Előőőre!" - kiáltással - és persze sugárzó mosollyal - indult meg, s ha esetleg megkérdeztétek volna, miért nem használjátok egyszerűen a kristályt, csak annyit mondott, hogy ad egy kis időt nektek megismerkedni.
Szóval most éppen sétáltok; remek alkalom a beszélgetéshez. Arto nem vesz részt benne, ő valamilyen dalt dúdolgat elöl, és valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy egy törékenynek tűnő, hosszú fehér hajú nő végig követ titeket...

Mivel rövidre tervezett küldi, kissé felgyorsítottam az elejét; ha gond, akkor jelezzétek és szétszedem A létszámra való tekintettel a határidő 2 hét (február 16.), sorrend egyelőre nincs.

by **RenAi** Vas. Feb. 05 2017, 23:32

Beszélgettem pár kisebb szintűekkel és elpanaszolták nekem, hogy a koboldok még mindig mennyi területet foglalnak el. Nekem ugyan ez nem jelent sok-sok bonyodalmat… de nekik igen. Bele sem gondoltam, hogy addig sem a szafaris bigyókat, sem pedig a kazamatás próbálkozásukat sem tudják megvalósítani, ameddig a szintek nincsenek teljesen… megtisztítva, vagy valamiféle békeszerződés kötve. Borzasztó…

… Így ezen felbuzdulva lelkesen fogadtam el az első ilyen kihívást, a fiúk után csak félrebiccentett fejjel követtem őket. Majd az első pocsolyát megtalálva, még egy jeges darabkán megcsúszva hanyatt is vágódtam. Fél pillanat sem kellett bele, mire talpra álltam, szerencsére nem lettem túl vizes, inkább csak a lábam, és már indultam is utánuk, megtudni a részleteket. Megkaptam az időpontot, és a helyszínt, így fogtam magam és megjelentem amikor megkellet. Többen is lettünk mint gondoltam, de az interjún kifejezetten ügyes és jó kislányként viselkedtem.
- RenAi. – Az első kérdésre tudtam a választ, a következő!
- Zongora, szintetizátor verseny szinten, és gitár… de az csak egy nagyon picit. – Nem tudtam gitározni egyáltalán, de biztos voltam benne hogy, keresettebb leszek ha több hangszert is megjelölök. Láttam rajta hogy lenyűgözte zenei tudásom, olyan kis lelkes volt, és annyira de annyira hevesen írogatott, jegyzetelgetett hogy attól féltem kigyullad a füzete. Szóval a beszédemen megpróbáltam lassítani, hogy tudja velem tartani a tempót.
- Rii-chan~- Ugrottam a nyakába amint megpillantottam.
- Alex-kun, üdvözletem. – Köszöntöttem hivatalosan.
- Ozi-san, rég láttuk egymást.- Hajoltam meg előtte nagy komoly arcot vágva, mint valami hivatalnok. Persze rettegtem... hogy majd elnevetem magam a hülyeségemtől.
- Veled meg még nem is találkoztam. – Cirógatom meg a kobakját a törpinek. Biztos vagyok benne hogy élvezetes kis csapatmunkát fogunk majd összehozni. Elindultuk, és ekkor pillantottam meg valakit. Elsőnek még fel sem tűnt, sőt.. másodjára sem… csak úgy egy huzamosabb séta után, hogy megint és újra látom a lánykát. Óvatosan fordultam csak meg. Most vagy valami potenciális zaklató… vagy a plátói beteljesületlen szerelem istennője. Ki kellett derítenem. *-* De nem hívhattam fel magamra a figyelmet, még kivártam kissé. <3

by **Ryuu** Hétf. Feb. 06 2017, 20:54

Kezdjük egy kicsit korábbal. Itt vagyok és élek. Ez így okés, meg minden. Tök jó, meg ilyenek ... ahh. Nem tudom kiverni a fejemből. Egyszerűen nem megy! Ha tudnék káromkodni most biztos megtenném, de volt egy mini küldim, ahol automata visszaállt az etikai mód ~ meg amúgy is unalmas volt és csak exp szerzés, és majdnem visszaindultam, de már a végén voltam ahhoz, hogy ne fejlődjek, legalább egy kicsit és hh ~ .... bocs. Levegőt kell vennem. Tehát kezdjük ott, hogy szét vagyok esve. Nem ott jár az eszem, ahol kellene, nem azt csinálom, ami kellemes, meg nem gondolkodom.... ez ijesztő amúgy. Tűnődésekkel ütöm el a napot, még azt a hülye lovagot se kerestem már mióta. Azt se csekkoltam, hogy halott e egyáltalán. "Legjobb barát, mi?" Sóhajtanom kellett. A csaj őrült és én megígértem neki, hogy vele maradok. Vagy valami ehhez hasonlót, ami azt hiszem még több is annál. És még most is csak félig tudom megbánni, hiszen ahogy felidézem magamban az emlékét, rögtön elönt az a fura érzés, ami ott helyben is. Nem akarom ezt, ki kell mozdulnom. Kockáztatnom kell, hogy emberek lássanak meg ebben a felettébb kiszolgáltatott helyzetben, mert bent ülni az üres szobában nem egészséges. Idővel csak rosszabb lenne. Persze attól, hogy kell, még nem változott meg az a tény, hogy szédült vagyok és leginkább csak testben jelen. Elolvastam a questet. Eggyel jobbnak hangzott, mint "Kitakarítani Mole anyó weekend házát" ... nem fogom elárulni, hogy miért fogadtam el azt is. Bár azt elmondhatom, hogy egereket kellett öldösnünk... én leszerelkeztem, és néha a többiekbe is beleszúrtam ha nem figyeltek. Dühöm határtalan volt, de legalább nem vették észre... hogy miért? Hát mert nem lehetett leadni! Az a programozó, aki ezt kitalálta, valami őrült lehetett, vagy feltett szándéka volt minket abba untatni...
Megérkeztünk, nem voltam utolsó. Nos, ez is mutatja, hogy nem vagyok formában. Aztán történt valami megmagyarázhatatlan. Nem vagyok alacsony. Ezt szögezzük le rögtön az elején. Japán mércével mérve én egy teljesen átlagos testalkatú ~ jó, egy kicsit vékony, de egészséges ~ ember vagyok. A vak tyúk meg buksisimiz. Mintha megengedtem volna, hogy hozzám érjen a lapát mancsaival! Lassan, mély megdöbbenéssel fordultam felé előbb csak fejjel, majd egész testtel. Ha lehet, még lassabban görbült megvető vagy egy kedves köszönő mosolyra a szám. - Majd megismersz. ^^ Ryuu vagyok, és te? - Olyan fülsiketítő ívben húztam fel a hangom színét, mintha cincogni akartam volna beszéd helyett. Döntse el, hogy a kérdésről leharaptam e, az "amúgy senkit nem érdekel a koszos neved és utállak" vagy sem.
A fiúcska felé fordultam, nem izgatott, hogy hányadik vagyok, amikor felém nézett, én is őrá. Megrántottam a vállam. Őszintén szólva, azt a részét el se olvastam a küldinek, ami erről tájékoztatott. - Komoly múltam van Guitarheroban! ˇˇ - Halál komoly volt a hangom, és ebből az állapotból senki nem zökkenthet ki. Karba font kézzel álltam a srác előtt.

//huhh bocsesz, az eleje tiszta káosz.//

by **Halász Alex** Kedd Feb. 07 2017, 23:39

Van az a baleset, amit csak végignézni tudsz, de tenni érte semmit. Alex minden gyorsaságával próbált ellenállni ennek a törvényszerűségnek, de kívülről nézve épp csak nevetséges volt, de semmi más nem történt. Ahogy az utca egyik oldalán lassított felvételben próbál futásnak eredni a szépfiú, és megmenteni az elesni készülő hercegnőt, majd megfordulva a lány egyetlen másodperc alatt zúg el, és áll is fel ... szinte egyből. A fiú leáll, realizálja, hogy semmi esélye sem volt és most elég ciki lenne odamenni hozzá, így más útvonal után néz. Nah ezért érkezett az utolsók közt Alexunk. Kicsit megtörten ahhoz az Alhoz képest, aki dúdolva indult el, és kicsit elmélázva a helyzeten, hogy tehetett volna e mégis valamit. Meglátta a lányt, egy eddig ismeretlen fiúcskával beszélgetni, nevetgéltek valamin, ahogy ki tudta venni. Intett a lánynak, meg a fiúnak és már szóra nyitotta volna a száját, egy kedveskedő, bizalmaskodó " Ai chan hogy vagyunk mostanában" kezdéssel, amikor megtorpant. Látszott rajta ~ mikor nem látszott rajta valami.... ~, hogy váratlanul érte a hivatalosság. - Ö-Öö aha ^^" Konnichi-wa .... - Babrálni kezdett a kezével. Zavarában nem is ment közelebb Ai chanhoz, hanem besorolt a többiek mellé leadni a questhez tartozó infókat. - Dob. : ) Az a kedvencem. Megyeget a zongora is, de rég volt, a pengetősökhöz meg még kevésbé értek. Szal dob x) - Nem említette meg a furulyát. Valahogy nem érezte szükségét, meg hát amúgy is dob. Szóval, dob....

by **Rikomono** Szer. Feb. 08 2017, 11:54

Kobold"űzés"? Ha valamiben abszolút benne vagyok, az a kis görcsök vegzálása. Túl sok van belőlük túlságosan unom a pofájukat, és túlságosan imádom kettéhasítani őket a pengéimmel *.* Sőt, még hangszeren is tudok... öhm... maradjunk annyiban, hogy meg tudom szólaltatni. Pár éve nekiálltam gitározni tanulni a sok kalandom egyikeként, de csak odáig jutottam, hogy le tudtam fogni pár akkordot, és ment annyira gyorsan a váltás köztük, hogy egy tábortűznél el tudtam játszani egy primitív dallamot. Na most, ez ugye nem mostanában volt, és azóta szinte kezembe se vettem a gitárt, szóval minden bizonnyal még ez a nemtudásom is elkopott. Nem merem tehát azt mondani, hogy játszani tudok rajta, de ha a kezembe kapok egyet, akkor legalább össze tudok hozni rajta valami kellemesnek mondható hangot. Talán.
Akárhogy is, ha másért nem, a vérontás miatt simán ott volt a helyem, szóval én is odakeveredtem az elé a bizonyos háromemeletes épület elé. Látásból ismertem pár embert, de igazából csak RenAi-channal... ööö... beszélgettem eddig, aki cseppet se meglepő módon kitörő örömmel fogadott. Nem voltam benne biztos, hogy mennyire jó nekem, ha valaki ennyire rám cuppan, de ártani nem ártott a dolog, addig mehet. Zavarni nem zavart cseppet sem. Meg is ölelgettem a csajt jó alaposan, majd intettem a többi jómadárnak. A nevükre már nem emlékeztem... tulajdonképpen már arra sem, hogy honnan vágom, kicsodák, de az arcukat felismertem. A szőke nyálas képű, meg a fekete sármos. Utóbbi még érdekelt is egy kicsit, de már szent meggyőződésem volt, hogy normális pasi nem létezik ezen a vidéken, annyi hülyét láttam már. A kölköt például simán tarkón vágtam volna csak úgy reflexből, sértette a fülem a hangja Neutral

- Cső manócska. Ha adsz a kezembe egy gitárt, szétverem a koboldok fején. De csak miután eljátszottam rajta egy három akkordos nótát - adtam meg a választ ennek az Artoisnak, vagy kinek. Nekem Manócska lesz. Ezzel a sapkával? Ne vicceljünk már, mindjárt megkérdezem, mennyire volt húzós a Télapucinak játékot gyártani, és mit csinál most, hogy egy évig szabadságra mehet. Azt mondjuk nem vágom, miért ilyen redves mellékutcákban nyomulunk, bár én nem voltam egy kényeskedő típus, simán belegázoltam a pocsolyákba. Az is tök király, hogy azt akarja, ismerkedjünk, de itt minden volt, csak az nem.

by **Ozirisz** Kedd Feb. 14 2017, 12:27

Épp sétálgattam a városban, amikor egy felettébb érdekes questbe botlottam. Koboldűzés? És hangszeren tudó játékosok? Wtf? Hogy függ össze a kettő? Lehet olyasvalakiket keresnek, akik annyira hamisan játszanak, hogy a koboldok fejvesztve menekülni fognak a megszállt szintekről? Vagy csak arról szól az egész, hogy valami lelkesítő zenét kellene biztosítani a koboldokat aprítók számára, hogy ki ne essenek a lendületből? Mindenesetre elég érdekesnek ígérkezik, és csöszmörgök is a megadott koordináták felé, ami egy háromemeletes épülethez vezetett. Ahogy elnézem, van pár ismerős, a Ligából rögtön ketten is, Alex és RenAi. Meg egy csaj, akit eddig bosson láttam, meg egy srác, aki még a Salazar-féle üvegkalitkából rémlett. Na az is egy szép mutatvány volt.
- Sziasztok – köszöntem oda a társaságnak, majd Ai-nak válaszoltam – Japp, nem mostanában... Lehet többet kellene a Palotában időznöm. Egyébként mi újság? - kérdeztem vissza.
Közben a többieket elkezdték kikérdezni, ki milyen hangszeren tud játszani. Alexen egy kicsit meglepődtem. Dob, zongora, és próbálkozott a pengetősökön is. Nem néztem volna ki belőle elsőre. A másik sráctól nagyjából arra számítottam amit mondott. A csaj válaszán viszont wtf-eltem egy szép nagyot. Gitárral püfölni a koboldokat?

Szegény gitár... De valószínűbbnek tartom, hogy csak a quest kedvéért adott egy ilyen frappáns választ, vagy ezzel próbált kitűnni a társaságból? Elég jó dumája van, azt meg kell hagyni...
Majd ahogy a többiek végeztek az infók leadásával, úgy odamentem én is a sráchoz, aki kikérdezte a jónépet.
- Gitár, középhaladó szint, unaloműzésképp játszok rajt, vagy ha kedvem úgy tartja. - válaszoltam Artonak. Majd vártam a további történéseket. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egész küldetésből. De van egy olyan érzésem, hogy lesz alkalmam kicsit megcsillogtatni a gitártudásom. Persze, még van hová fejlődnöm, az tény és való, de azért annyira nem állok rosszul. Általában csak egyedül szoktam játszani, közönség előtt valahogy egy kicsit tartok tőle. De egy pohárka gyorsító után már különösképp nem érdekel, szóval megvan a módszer a lámpaláz-démon leküzdésére. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy alakul...

by **Strea** Kedd Feb. 14 2017, 14:18

Arto lelkesen fogadott mindenkit, Ai-t és Alexet csillogó szemmel hallgatva végig, sőt, még Ozirisz is kapott egy vidám bólogatást. Ryuu mondatára csak elnevette magát, Rikora pedig mosolyogva felelt:
- Gitár helyett jó lesz a fegyvered is. Ha minden jól megy, bőven lesz mob amiken használhatod Wink

Majd elindultatok, Arto elöl, mutatva az utat, ti pedig mögötte. Ai, ahogy hátrafordulsz, a hölgy ijedten húzódik vissza egy lámpaoszlop mögé és többet már nem is mutatkozik, és még ha visszaszaladsz, sem találod meg. Vajon elijesztettétek, vagy egyszerűen csak megtudta, amit akart, és ezért hagyott ott titeket?
- Tali a hetediken – fordul hátra közben a srác; majd belép a teleportkapuba, ahová idő közben megérkeztetek, kimondja a szint nevét és eltűnik. Ha pedig követitek, nemsokára a hetedik szint ideiglenes kapujánál találjátok magatokat. Rögtön megcsap titeket a meleg levegő, s amerre elláttok, pusztaság és szikkadt mezők – Akinek van Rejtőzése, kapcsolja be – szól nektek Arto, majd leguggol egy magasabb fűcsomó mögé, és int, hogy tegyetek ti is hasonlóan. Ezek után előveszi a térképet.
- Ez még a besúgótól érkezett, de azt hiszem nincs sok változás, attól eltekintve, hogy a verseny miatt kevesebb kobold őrjáratozik az aréna és a kazamata között. Most inkább a falu körül koncentrálódnak – mutatja, majd kivár egy kicsit, végül végignézve rajtatok – Elmondom a tervet. Nem tudom, hallottatok-e róla, de Dakobolen, a szint minibossa egy zenei versenyt rendez a szintek koboldjai között, és a döntőn ő maga is jelen lesz. Ebből ugye logikusan következik, hogy játékosok nincsenek meghívva, de ezt ideiglenesen azt hiszem át tudom játszani. A másik fontos dolog, ami tudomásomra jutott, hogy a kazamatából indulva létezik egy titkos, föld alatti út a faluba, így két csapatra oszlunk. RenAi-san, Alex-san és én jelentkezünk a versenyre és megpróbálunk eljutni a döntőig, amíg Rikomono-san, Ryuu-san és Ozirisz-san a kazamatán keresztül próbálnak belógni a faluba. Ozirisz-san gitártudására ott lesz szükség, hiszen a faluban bármikor kérhetnek egy nótát bárkitől - a többiek pedig mondhatják, hogy az ő segítői.
- Ez lesz a nehezebb része, de ha sikerül, onnantól nyert ügyünk van. A kazamatás csapat felfedi kilétét, a meglepetéstámadást a döntő közepére időzítve, és amíg Dakobolen összes katonája velük van elfoglalva, mi a színpadról közvetlen támadást indítunk a minbossra, remélhetőleg még azelőtt elpixelezve őt, hogy a koboldok magukhoz térnének. Ha bárkinek van bármi kérdése, az most szóljon, mert miután szétváltunk, üzenet küldésére nem lesz tovább lehetőségünk – mondja még, és türelmesen vár, hátha valamelyiktek hozzátenne valamit.

Sorrend továbbra sincs, határidő február 28., kedd.

by **Halász Alex** Szer. Feb. 15 2017, 14:31

//lévén nincs kötött sorrend, adtam reagálnivalót. x3 //

A kis csajszit ismeri. Ő szólt be mindenkinek az egyik bosson. Muris látvány volt, de hát whatever, nem igazán érdekelte. Akkor pont nem. Semmi csak az, hogy legyen a bossharc, bossharc. Minden más huszadlagos volt. Azért a hangos lány az utolsók között érkezők közül megmaradt benne. Manócska. megmosolyogtatta a név. Illet is a fiúra. Arto, ha jól emlékszik, bár ő mindig. A lexikális memóriájával még nem volt baj... ha akarta persze, ha nem, nem koncentrállt eléggé, akkor... de ez egy másik dolog. Most csak megmosolygta a szóhasználatot. A kissrác kijelentésén, akárcsak a questadó, ő is felnevetett. Persze diszkréten. Majd gondolt egyet és a fiúcska felé tartotta az öklét. Láthatóan ő volt az idősebb, valamennyivel. - A guitarhero menő! Mi volt a neved? Én Alu46 voltam. Kint koccanhatunk x3 Amúgy meg Alex. -
Elindultak, ő nagyjából középtájt ment, nem igyekezett beszédbe elegyedni senkivel úgy különösebben. Egyetlen momentumot kivéve.
- Ahm emberek. Nem lépünk be közös csapatba? Ez mégis csak egy küldetés, és a koboldokhoz igyekezünk, akik elfoglaltak egy egész szintet....
Majd, ahogy ezt letudta, magába mélyedt és Ozi mellett lépkedett úgy téve, mint aki vele van a legközelebbi ismeretségben (ami nem is volt messze az igazságtól). Ha a fiú odafigyelt rá, látható volt a mély koncentráció, a tűz a tekintetében, és a bamba előrefigyelés. El volt foglalva valami nagyon fontossal. Halkan az út közben még meg is lendítette a karját picit.
~ Yoooshi. Összebarátkozom vele ha törik ha szakad. Ez a küldi lesz a táptalaja! Eldöntve > < ~
Teleport kapuhoz értek. Arto lelépett, és ő sem habozott sokat.
- Teleport, hetedik szint. - Odaát pedig kupaktanács volt. Leguggolva meg minden ilyesmi. Ő adta a szitut, nagyban figyelte amit a srác mond, lelkesen nézte a térképet. Az elején még kézbe is vette, hogy memorizálja mijük van, mi merre hogyan... majd felcsillant a szeme. Felállt és belecsapott RenAi kezébe.
- Yey! Együtt vagyunk! - A magasba emelte a kezeit. - JL \o/ Egyszer az Artessel felléptünk egy zenés rendezvényen, ez tök hasonló lesz. Wink

- Mosolygott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a lány háta mögé lépett. - Just relax girl. A szintis viszi a dallamot, nekünk meg nyernünk kell. A legfőbb, hogy a vállaid lazák legyenek. - És megmasszírozta gyorsan a vállait a lánynak. Minden szemérmeskedés nélkül rátette a két lapát kezeit a lányka pici vállaira és quick masszírozást adott a hivataloskodó vállaknak. Egyszóval pörgött.
Ha zenéről van szó.... általában ilyen. Majd minden átmenet nélkül lepacsizott Ozival is.
- Tatrsd a frontot a másik oldalt x3 ÖÖ jut eszembeee.... - Gondolkodott el Arto felé fordulva. - Hogy jutunk be ha embernek nézünk ki és nem koboldnak? O.o

//krhm ha ezt Hina látná... x3//

by **Rikomono** Vas. Feb. 26 2017, 18:21

Vállat vontam a szöszi kérdésére. Nekem nem volt lételemem a csapatmunka, meg nem is találtam sok értelmét a partyzásnak, de ha annyira akarja, leszek a haverja erre a kis időre. Bajom, hátrányom nem származott belőle, akkor meg minek különcködni?
- Te tudod. Gitárral azért poénosabb zúzni - vetettem oda a manócskának, miközben rácsaptam az oldalamon függő tokra, amiben az egyik késem rejtőzött. A másik oldalon volt egy ugyanilyen, szóval ebből kitalálhatták, hogy két késem is van. Mondjuk van akinek még ez is nehézséget okozna, ezer meg egy olyan bumburnyákkal találkoztam már, akinek kétszer kettő az öt volt. És nem néha.
- Figyu, akkor beneveznék nálad pár leckére. Ha kedved tartja - csaptam vállon relatíve gyengéden a fekete sármost. Mekkora jó ürügyet találtam már, hogy talizzak vele! Gitárleckék, hehe. Mondjuk így elsőre kicsit sótlannak tűnik, de franc tudja, nem fogok következtetéseket levonni fél perc alapján. Egy próbát megért. Addig is legalább eljutottunk a teleportkapuhoz, és szépen mindenki felliftezett a hetedik emeletre. A szokásos vacak ideiglenes kapu, mondjuk ezen a szinten még nem jártam, mióta a kis görcsök lakják. Hát, már vágom is miért, levert a víz a hőségtől egy perc alatt. Muszáj volt nekivetkőznöm. Na ne gondolj rosszra, csak a páncélomtól szabadultam meg. Egyelőre Rolling Eyes

- So a zenészek mennek alakítani, a resztli meg megy a bányába izzadni. Király lesz - tartottam fel a hüvelykujjam elismerésül. Képzelem ha itt ilyen hőség van, akkor a föld alatt milyen pokol lehet. Ránéztem a két útitársamra. Fekete sármos és a ~~száj~~gitárhős kölyök. Lehetne rosszabb is.
- Egy, hol az a járat a kazamatában? Kettő, lesz-e valami jel a versenyen, hogy mikor támadjunk? - faggattam a manócskát. Nekem ennyi elég volt, a többi jön majd magától - Te meg állítsad le magad - vágtam kupán a szöszit, aki Ai-chant csesztette, félre is toltam, hogy jól vállon bokszolhassam a kiscsajt - Vigyázz magadra, oks? - kacsintottam rá RenAi-chanra. De kibaszott szociális vagyok ma, tiszta őrület.

by **Strea** Szer. Márc. 01 2017, 15:48

Holnap jön mese, aki addig nem ír az majd pótol.

by **Ozirisz** Csüt. Márc. 02 2017, 12:05

Arto összeírta a jelentkezőket, majd elindultunk a hetedik szintre. De előtte még a srác kapott egy szép nagy körberöhögést a „Manócskától”, de Alex elkezdett vele beszélgetni. Lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet, ahogy ők ketten elkezdenek léggitározni Rolling Eyes

Majd jött Alextől a felvetés, hogy lépjünk be a partyba. Ami meg azért valljuk be, sosem árt, ha látjuk egymást merre járunk. Mondjuk a céhtagokat amúgy is jelzi a minimap, de a többieket sem árt ha látjuk, merre vannak, pláne ha valami nem a terv szerint fog haladni... Ráböktem a felugró panelre, visszaigazolva a party-meghívást.
Majd ami nagyot néztem. Riko megszólított, csak úgy váratlanul, legalábbis én nem számítottam rá. - Gitárleckék? Miért is ne, szíves örömest :3 – válaszoltam a lánynak mosolyogva – Biztosan sokat tudnánk egymásnak tanítani :3 – tettem hozzá. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg csak gitározni szeretne megtanulni, vagy valami más is van a háttérben. Messzemenő következtetéseket nem vontam le, de nem zártam ki semmit. A lány további reakcióiból majd többet tudok, de az emlegetett gitárleckéken úgyis minden kiderül Rolling Eyes

Majd amikor odaértünk a hetedikre, egyből képen vágott minket a forróság. Kb ahhoz tudom hasonlítani, amikor a Kihívások Termébe mentem, és az a vulkán sem volt gyenge. A hőséget elnézve, hát, ezt a szintet is elég rendesen elintézték a koboldok. Régen egész kellemes hely volt ez a szint, és zöldebb volt. Most meg csak hőség, szárazság, és a puszta üresség.
Mint kiderült, két részre fogunk oszlani, és a csapat egyik része a döntőbe jut be, mi meg megyünk a bányába izzadni, legalábbis ahogy Riko mondta. Közben Alex elég rendesen rástartolt Ai-ra, aminek hatására Riko kiosztott neki egy tockost. És még örülhet neki, hogy nem nézték koboldnak, különben lehet gitárral kapott volna Rolling Eyes

- Rendben. Nektek is sok sikert! – válaszoltam Alnak miközben lepacsiztam vele, majd elgondolkoztam a kérdésen, amit felvetett. Egyáltalán nem tűnünk koboldnak, és kilógunk a sorból, akkor most hogyan tovább? Aztán pár pillanat múlva bevillant egy lehetséges megoldás – Talán a Kinézet Kristály megoldja a problémát, vagy tévedek? - néztem Arto felé, kíváncsi vagyok, hogy ő mit agyalt ki a terv ezen részére...

by **RenAi** Szomb. Márc. 04 2017, 22:24

A tiszteletkört megadtam mindenkinek, sőt Rii-chan még repetázott is belőlem, amit természetesen szívesen hagytam, és viszonoztam. <3 Csodálatos érzés volt hogy, így együtt csak mi ketten, és hmm, hárman, négyen sőt öten, vagyis meglehetősen sokan összegyűltünk eme várhatóan csúnya lefolyással bírandó eseményre. Nem voltam egy, gyilkos fajta, és sajnáltam is sokszor a mobokat, főleg ha tömeges öngyilkosságra kényszerítjük őket, de nem volt mit tenni. A játékosokat akiket terrorban tartanak, valamint akik nem csak elzárva voltak, de félő volt hogy, rossz helyzetbe is kerülnek, valamint az újoncokat, akiket visszavet ez a csúnya áradat… Szóval nem túl jókedvvel, mégis reménnyel álltam a dolgok elébe. Nem, hős akartam lenni, csupán a jó, vagyis a jobbik oldalon állni. Így a legkisebb lelkifurdalással, de nekivetettem magam a dolognak. Ahogy bemutatkoztam, a nevét el nem árulós srác, azt hamar elárulta magáról, hogy nem énekelni jött, vagyis titokban reméltem hogy nem. Oké, hogy a bariton cuki, de valahogy mégsem éreztem úgy, hogy jól állna neki. Szóval a válogatáson titkon reméltem hogy, nem a hangjával akar előrukkolni. Alex-sant is sikerült jól meglepnem, de nem annyira mint Yuuki-chant, ő kedvesen készült megfulladni a meglepettségtől, amikor vele is hasonlóan játszadoztam el, bár ott némi tanárnői vonást is megengedtem. Lehet Alexnál is csak ennyi hiányzott volna, hogy kedvesen megfulladjon előttem, és én tök cukin aggódhassak érte, és ártatlanul és értetlenkedve megkérdezzem, hogy jól van-e. A fene, legközelebb jobban be kell vetnem magam. Szegény még majdnem el is szaladt, de nincs mit tenni, ilyenkor utána kell szaladni, és még inkább összezavarni. Szóval követtem, a tömegbe, és megpróbáltam az agyára menni. Mivel is? Követtem, akkor álltam meg, amikor ő, oda néztem ahova ő, majd kérdőn rá? Valamint ha nem értette volna a dolgot, én is értetlen arcot vágtam az irányába. Majd Rii-channról is sokat megtudtam. Gitározott, tök menő. *-* Majd Ozi kérdése zökkentett ki picit. Nem tudtam miként válaszoljak, nem mondhatom hogy, jól vagyok… de jobban.
- Sokkal jobban vagyok, viszont eladtam a régi házunkat. ^^- Jelentettem ki mosolyogva. Hisz, abba az épületbe… képtelen voltam többet belépni. Csak ácsorogtam, a kapu előtt, és az emlékek eltaszították a szívem, félelmet és ürességet költöztettek bele, amit nekem kellett szépen megtisztogatnom, és kitöltenem, valami mással.
- Szóval sokkal jobban vagyok. Sőt, mesésen! – Kezdtem talán túlzásba esni, de különösebb panaszra nem volt okom. Sőt, talán tényleg büszke lehetek magamra, és persze mindenki másra. Büszke a világra és minden élő tagjára. Valamint még Ozi is gitározoik.
- Szóló, dob, vagy basszus? – Pillantásom váltogattam kettőjükön. Mert azért nem volt mindegy. A dob a kezdő, a legtöbb basszus csak négy húros, a szóló meg az angyalok éneke. Szóval igenis lényeg volt. Imádtam a mély hangú búgó basszust, az angyalok üdvözítő sikolyára elékeztető szólót, és a lágy és kellemes hangzású dobgitárt is. Szóval rossz választás, nincs, maximum csak kevésbé jó választás van. Amikor a felvételis srác csillogó szemekkel pillantott rám én is rá, majd ő is rám, és én is rá. Mint a romantikus filmekben, épp…. csak romantika nélkül.

***
Elindultunk, majd felfigyeltem valakire. Vagyis valamire, egy kóbor szellem. Vajon valami rajongó? De melyikünké? *-* Amikor elbújt az oszlop mögé, picit leszakadtam a sortól, és meg akartam találni őt.
- Halihóó~ Nem kell félned. Csatlakozhatsz hozzánk nyugodtan. Hahóó~ - Kerestem, de ha nem merészkedett elő, hát csalódottan néztem Artora, kissé lefele biggyesztett ajkakkal.
***
Amint el teleportáltunk, egy pillanat alatt összeszámoltam magunk, majd a fiú hóna alatt is teremtem, hogy lássam a térképet rendesen. És hallgattam a mondandókat.
- Dumm dum duum, dum dum duuum~ Hangolódott rá lélekben az előadásra, pedig még egy próbájuk sem volt, és meglehetősen… hmm.. vicces lesz összehangolódás nélkül játsszaniuk, hiába a kotta, tapasztalatból tudta, hogy ha valakik először adnak elő valamit, gyönyörűen szét fognak csúszni, és elveszítik a ritmust, ők pedig szépen megkapják a maguk paradicsom adagját. Rémes jövő előtt állnak. QQ De büszként fogja viselni! Büszkén és ki fogja húzni magát, hogy legalább szép legyen! T.T
***
A kis elkalandozása, majd a felosztás… amihez hozzászólni nem tudtam. Mohh ><” Túl sokat fantáziálgatok, és lemaradok az élet naagy eseményeiről. Azon kaptam magam először, hogy egy pacsi nyúl felém, én pedig ösztönösen visszaadtam. Ezzel megfeledkeztem az állcámról. QQ Borzasztó színész vagyok, egy kis muhhmuhh és máris kiesek a szerepemből. Muszáj volt belátnom, hogy az a pálya nem az én területem lesz, és ameddig leendő énképemet és vágyálmaimat gyászoltam, ismét csak meglepett a valóság. Két vaskosabb kezet éreztem a vállaimon, amik erősen de jólesően kezdtek masszírozni. Elkerekedett szemekkel, meredtem csak előre, ahogy átfutott a kobakomon rengeteg dolog. Az ahogy már Jin nem fogja nekem ezt csinálni, az… hogy, a keze mennyire hasonlít az övére, a magassága is… Az ahogy utálom magam, hogy irigylem Hinari és Alex boldogságát, ahogy elítélem magam mert az a boldogság nekem is járna! Még mindig!... Az, ahogy tudom hogy, mindez egy irreális én vagyok, aki nem én vagyok… aki nem lehetek én, és nem engedhetem hogy, a részemmé váljon. Az… ahogy, nem akarom… hogy férfi bármikor is hozzám érjen, és az… ahogy tudom… hogy ez az érzés korlátoz engem, ahogy szintén nem a részem. Ahogy, nem leszek hajlandó elfogadni ezt magamban, soha! Éreztem, hogy jót akar. Tudtam én, miért is akarna nekem bármi rosszat… mégis féltem tőle. Rettegtem… Vagyis… nem tőle, inkább attól hogy, rá is bajt hozok, általa Hinarira, és az egész céhre… Ahogy Jinre… Szophiera is tettem, amikor akaratlan is Tachi cinkosává váltam. Emlékezni sem akartam erre! Álltam egy ideig, hogy masszírozgassa a vállaimat, majd az bal kezem gyengéden az övére tettem. Láttam rajta a lelkesedést, amit semmi pénzért sem vettem volna el, de éreztem, ahogy a szemem égni és vörösödni kezd, de nem engedtem meg magamnak hogy, elsírjam magam. Kedvesen elmosolyodtam. Ők itt nem tehetnek semmiről, és nincs közük semmihez. Mindent megtartok magamnak. Ekkor lépett közbe Rii-chan. Talán csak ráérzett, talán nem… féltem hogy, láthatták rajtam. Pedig még meg is szerettem volna köszönni Alex-kunnak. De teljesen kiverte a fejemből, az ezüstke, ahogy szembe fordult velem, majd tőle is kaptam némi biztatást. A szívem telis csordult, örömmel és boldogsággal, de leginkább hálával. Sőt a szemeimbe könnyek szöktek, de minden erőmmel igyekeztem ott is tartani őket. Közelebb hajoltam a lányhoz, és egy pillanatra ahogy elveszítettem a fejem, egy csókot nyomtam az ajkaira. Olyan gyorsan, és meggondolatlanul ahogy, arra egy nő képes. Majd óvatosan hátra léptem, de még mindig őt néztem. Féltem a reakciójától, féltem a többiekétől, de még a sajátomtól is. Viszont volt még egy amit, közölni akartam vele. Kihúztam magam, felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
- Ma… csakis neked zenélek a színpadon. Szóval ajánlom hogy te zúzd szét a legtöbb koboldfejet! – „Zúzd szét...” ejnye, ez a fajta agresszivitás sosem volt az erősségem, most mégis képes voltam mindezt annyi szenvedéllyel előadni, amivel még saját magam is megleptem. Csillogó szemmel meredtem rá, miközben éreztem, ahogy, a részem egyik fele elveszik a homályban. A gyendéség, a fiúk iránt érzett vonzalom… De.. meglehet hogy, csupán ön ámítok és őt használom fel, benne látom mindazt, amivel megszabadulhatok attól… amitől félek és amit soha többé nem akarok. Talán megbolondultam. Mégis, úgy érzem szeretem! Mindent megtennék érte, mindent, csak egy kérésébe kerül és a lábai előtt heverek. Mégsem mondhatom ezt így ki…
- És és... és izé... - Vakartam meg a fejem zavaromban, vörös fejjel fordulva a többiektől. Aki ismer egy picit is tudja hogy nem csak tőlük de saját magamtól is be vagyok szarva picit... de, most nem ez volt a lényeg..
- Mindent bele! - Pillantottam rájuk, és megpróbáltam a leghatározottabb énem elővenni, és biztatni őket.
***
Majd elindultunk, én csupán a többieket követtem, szóval ha eltévedtek, boldogan tévedtem el velük. ^^" Persze, ilyenről nem hiszem, hogy szó lenne, szóval, sikeresen oda találtunk ahova kell, és megkaptuk a további instrukciókat.

by **Strea** Szomb. Márc. 04 2017, 23:49

A fiú mosolyogva haladt elöl, nem szólva bele a beszélgetésetekbe, Al ajánlatára azonban vidáman hátrafordult – két lépés között, le se lassítva - , és ő is rányomott az elfogadásra:
- Jó ötlet – bólintott. Nem sokkal később pedig már a hetedik szinten guggoltok a térkép felett, és amíg Arto Ai ráhangolódására maga is ujjaival dobolja az ütemet, Alex hangoskodására egy jókedélyű „Shh” kíséretében teszi ajkai elé a kezét, végülis folytatva és be is fejezve a taktika ismertetését. A következő percek történéseit enyhén nyitva hagyott szájjal konstatálja: félig állva csak fel, mintha megakadt volna a mozdulat közben - végül csupán folytatja az ütemes dobolást, egy a fejében lejátszódó ritmust követve. Nem, őt semmi sem tudja most kizökkenteni: továbbra is lelkes, s ugyanolyan vidámsággal válaszol a neki feltett kérdésekre, mintha még mindig teljesen egyértelműnek tartaná, hogy hat játékos nekimegy egy szintnyi koboldnak.
- Is-is – reagál Ozirisz felvetésére – Készítettem pár löttyöt, amivel nagyjából fél óráig bepirosítjuk az indikátorunkat és olyan mobbá tudunk változni, amilyenhez legutóbb hozzáértünk. A baj csak az… hogy elég nehézkes beszerezni az alapanyagokat, így hiába kezdtem el azonnal utánajárni, ahogy hírt kaptam a versenyről, ígyis csupán hét darabot sikerült összekutyulnom… és a harminc percet se vegyétek biztosra… - bizonytalanodik el, de szinte azonnal vált is, előhívva az inventoryját – Mindenesetre itt vannak – veszi elő őket lelkesen, körbe is mutatva az apró, halványkék üvegcséket – Mi hárman, a versenyzők kapunk kettőt-kettőt, nektek pedig odaadom az utolsót, végszükség esetére – mondja, tekintetét körbejáratva a csapatokon, majd át is ad Ai-nak és Alexnak kettőt-kettőt, a harmadikat a többiek felé nyújtva. Hogy melyiktek veszi át, azt… nos, meccseljétek le egymás között Wink

– De beszereztem Kinézet Kristályokat is, hármat, így azok a tieitek – hívja le ezután a kristályokat, a „kazamatás csapat” tagjainak küldve át belőlük egyet-egyet.
- Ezzel meg is vagyunk ^^ Ami pedig Riko-san kérdéseit illeti, a járat hollétéről fogalmam sincs \o/ A döntő időpontja meg rajta van a faluban kiragasztott plakátokon, de érdemes lesz inkább egy egyenruhás koboldot megkérdeznetek, mert minden műsorban lehet csúszás – feleli mosolyogva, majd elgondolkodva néz arrafelé, amerre a kazamatát mutatta a térkép – Azt javaslom, mindig azt az utat válasszátok, ami lejt. Vagy amerre kevesebb mob jár.
Nyújtózkodik egyet, majd egy mély lélegzetvétel után int Ainak és Alnak, hogy kövessék - Sok szerencsét! – integet a többieknek is, elindulva a falu felé.

Tehát különváltok. Ai és Al Artoval Dakobolen falujának irányába; Riko, Ozirisz és Ryuu pedig – feltehetőleg – a kazamata bejáratához.

Sorrend továbbra sincs, a határidő pedig március 15. Ryuu 500 szóval pótolhat.

by **Rikomono** Kedd Márc. 14 2017, 18:08

Okés, hát ez sima liba. A srác is benne volt a leckéztetésben, és nem is egy sötét balfasz, már ha jól szűröm le a reakcióját ezzel a sejtelmes mosollyal. Helyes, ez már egy jó pont, máris érdemesebb a figyelmemre, mint az itteni férfipopuláció 99 százaléka. Az a konkrét rémálom, amikor van egy helyes pasi, erre nem veszi a lapot. Bár itt ilyen nem nagyon van, mármint helyes pasi. Talán ezerből egy. És akkor abból az egyből is minden második valami hibbant nyomorék.
- Akkor ezt megbeszéltük. Majd koccanunk a koboldirtás után - lapogattam meg a vállát. Ha már úgyis gitárokról volt szó, ezt most simán ki is lehetett beszélni. Nem gondoltam volna, hogy RenAi-chan ennyire érdeklődik a zene iránt, de akkor tud egyet s mást ő is.
- Nagyon vonzott a basszer, de annyira nem vettem komolyan, szóval maradtam egy dobgitárnál... már nincs is meg... öhm... eltört - vagyis eltörtem egy csávón, miután kicsit kiakadtam rajta, de ez már azután volt, hogy lecsengett a gitármániám amúgy is, és csak a port fogta a cucc. Annyira nem bántam, sőt, asszem tökre megérte. Jó hasznát vettem még azután is, hogy nem használtam.
Ha belegondolok, tök átlagosnak indult ez a nap. Fogtam egy küldetést, hozzácsapódtam pár archoz, hogy lenyomjunk egy pár szörnyet, oszt sanyi. Semmi extra nem volt a levegőben, semmi se utalt arra, hogy bonyodalom lesz, vagy ilyesmi. Az ilyen questekben ki tudtam élni magam, levezettem a felgyülemlett agressziót, stb. Mondjuk ma alapból is teljesen higgadt voltam, de egy kis gyepálás sosem árt. Megelőzzük a bajt, vágod. Csak azzal nem számoltam, hogy RenAi-chan full kiszámíthatatlan személyisége dob egy csavart a sztoriba. Lestoppoltam a szöszit, mert tudom, hogy engem ez fullosan kiidegelne, és gondoltam a csajszit is zavarhatja akkor. Erre... hát erre nincs jobb szó: what the fuck? Teljesen lesokkolt, amit csinált. Amit mondott. Így, mindenki előtt. Nem vagyok egy szégyenlős némber, de van egy határ, ami már nem tartozik másokra, és ez páros lábbal rúgott át rajta. Ha lett volna egy hangulat, meg kettesben lennénk, akkor még talán fel is fogom, de ez így a derült égből annyit eredményezett, hogy kompletten összezavart, és annyit se tudtam kinyögni, hogy feketerigó @.@ Nagyon gáz, úgy éreztem magam, mint a copfos-szeplős-szemüveges kislány, akit a suli baseballcsapatának ásza elhívott randira. Egyáltalán mi a francért jövök ennyire zavarba?! Ahelyett, hogy lazán rávágnám, hogy számíthat rám. Tiszta szánalmas. Mire felocsúdtam, már egyedül voltam a gondolataimmal, a másik csapat lelépett, és én egy kukkot se hallottam abból, amit a Manócska hadovált. Bakker, és én meg itt flörtöltem a sráccal! Lesül a pofámról a bőr, komolyan. Percről-percre ugrottak be ilyen random gondolatok, elszédültem. Csak botorkáltam a fiúk után.

by **Halász Alex** Csüt. Márc. 16 2017, 11:52

Első dolga volt feljajdulni. "Au" Meg a fejét fogni látványosan, hogy ráütöttek. Persze se nem fájt, ami szíve mélyén sokkal nagyobb örömmel töltötte el, mint azt a többiek gondolnák, se nem vette a lelkére. Ha nem is volt annyira igazán tisztában azzal, hogy RenAi channak ez talán kellemetlen lehet, elfogadta, hogy a kis csajszinak, akinek mindjárt megnézi a nevét a party listáján, igen. Abba is hagyta a tevékenységét. Úgy is a végén tartott. owo
Majd megtudtak mindent, amit meg kellett, kaptak fura potikat, amiket a sapis srác készített. Ezek szerint potis. Akár csak ő. Talán megkérdezheti tőle, hogyan kell az ilyeneket készíteni. Jobb mint a kristály. Biztos megtalálnák a közös hangot. - Aha! Szóval legyakunk pár koboldot és átvesszük a helyüket. x3 - Összegezte, avagy tovább gondolta a kis beszámolót. Aztán, valahogy, valamilyen előre nem látható felhőből jött a vihar és felkavart mindent. Kedélyeket leginkább. Al pici keresztény lelkecskéje még nem találkozott ilyesmivel és bár tudta, hogy létezik, nem volt olyan helyzet, amiben realizálnia is kellett volna. Japánban élt gyerek kora óta, még jó hogy tudott róla! Mégse került olyan helyzetbe, hol ennek a tudásnak passzívból aktívba kellett volna kerülnie. Ezidáig. lefagyott a rendszer, és időbe telet mire újraindult. Eltátotta a száját, félig nyitva felejtve, és csak fázis késéssel indult meg. Hál'Istennek a jó irányba. Majd megvilágosodott.
Ez csak azt jelenti, hogy nem volt zavaró, hogy megmasszíroztam! Hiszen tudja, hogy én Hinával vagyok együtt, és semmit se akarnék tőle... asszem Riko san is ezért mérgelődött fel.... vagy másért... de a lány Ozival dumált, akkor ők ketten nem is... hmmm, a lényeg, hogy semmi rosszat nem tettem. x3
Ai mellé sorolt. Rámosolygott.
- Kit kerestél a küldi elején? Már meg akartam kérdezni. Még hívtad is.

//Ryuu be se lépett a partyba, és a megbeszélésen már nem volt ott, mivel user rájött, hogy ha látta volna Ai chan akcióját, nem lép le valszeg XD .... az ok pedig, már megint képtelen vagyok vinni őt, meg amúgy is artblock ._.

Sztem ahm az artblock nagyon látszik az Alos hszen is, de igyekszem....//

by **RenAi** Szomb. Márc. 18 2017, 21:58

Meglepődni? Ugyan min? A világ legtermészetesebb dolgaként kezeltem a történteket, és hamar túl is estem, majd léptem is rajta. Persze láttam ahogy, meglepődött rajta Riko-chan és egyre többször mutatja meg a legbelsőbb kis mivoltját, amit békén is hagytam, hisz ha még fel is hívom a zavarára a figyelmét, azzal csupán olajat öntenék a tűzre és azt jelenleg nem akartam. Fel sem tűnt, hogy elvettem Alex vizuális szüzességét ezen a téren, de nem is foglalkoztatott volna különösebben. Biztos csinálta már ő is nem?... Nem? Szóval Ato nyomába eredtem, miután eltettem a nekem is osztott lötyit. Nem volt különösebben mit mondanom, így halkan dudorászva szedtem szaporán a lépteimet, amikor Alex megszólított. A mosolyára, mosoly volt a válaszom, majd a kérdésére némi gesztikulációval kevert válasz.
- Hát, volt egy lány. Félősnek tűnt… de úgy hiszem, vagyis gondolom… vagyis sejtem… hogy, hozzánk szeretett volna csatlakozni, csak félős volt és elijedt. Követett minket egy ideig, így megszólítottam, de mint a kámfor eltűnt. Pedig csinos kis lány volt, nem is értem mitől tarthatott. Tudod olyan haja volt mint annak ott. – Mutattam egy színre ami megegyezhetett.
- És ilyen magas volt mint… ahogy mutatom. – Próbáltam imitálni a magasságát.
- És ilyen lányos cukis ruhát viselt. Biztos sok-sok pénze lehetet, csinosan öltözködött. – Legyen rajta akár egy póló farmerral, ezt a választ mértem ki neki, róla.
- És ilyen karcsú volt. – Mutattam a kezeimmel.
- És nagyon, nagyon félénk. – Biztosítottam róla elégszer, ahogy illik.
- Amúgy, te hogy nem láttad. Szerintem biztos téged követett. Tudod, olyan félős zaklató feje volt, akikről olyan sok film szól. – Oktattam ki, és gondolkodtattam el.
- Hé, te… - Gondolkodnom kellett a nevén.
- A...Arti, neked nincs zaklatód ugye? – Vetettem fel neki a kérdést, halálosan komoly hangsúllyal és érdeklődéssel.

by **Ozirisz** Hétf. Márc. 20 2017, 12:13

Mint kiderült, tartogatni fog még meglepetéseket ez a mai nap. Riko elég jól reagált a gitárleckés ötletre úgy alles, és ahogy mondta, a koboldírtás után koccanunk.
- Rendben – válaszoltam a lánynak – Amikor kedved van, csak írj egy üzit, és érkezem – tettem hozzá mosolyogva.
Majd haladtunk tovább, közben RenAi-val is váltottunk pár szót. Már szerencsére jobban van, pedig ő is elég sok mindent kapott az itt eltöltött idő alatt.
- Helyes-helyes. Csak így tovább! - mondtam lánynak egy biztató mosolyt küldve neki. Nem könnyű amíg visszatér az ember, már ha teljes mértékben vissza tud. Persze idővel könnyebb minden, de akkor sem lesz olyan, mint előtte...
- Pedig a basszus az ha jól tudom, sokkal könnyebb. De annak ellenére én is dobgitárt nyúzok. - válaszoltam a lányoknak – Am... hogyhogy eltört? - tettem fel a kérdést Rikonak. - A Kezdetek Városának keleti részében tudok egy jó hangszerboltot – dobtam fel az ötletet, hogyha esetleg kedvet kapna a későbbiekben a zenéléshez.
Majd jött az eligazítás, és mint kiderült, részben rá is hibáztam a Kinézet Kristályos dologgal. De csak részben, Arto még valami új, számunkra ismeretlen Home Edition löttyöket is kikísérletezett a cél érdekében. Igaz, az előállított potionok mennyiségéből később még baj lehet, de amiatt még ráérünk később aggódni. Meg nem'tom ki hogy van vele, de a házi készítésű löttyökből a pálinka meg a whiskey amit bátran meg merek inni. Meg a bor, de az is csak ha megbízható forrásból van, a tablettás vacakok nélkül valahogy jól megvagyok. Főleg másnap...
Közben jöttek még a furcsaságok ezzel a küldivel kapcsolatban. A Guitarheros srác eltűnt. Vajon csak simán lemaradozott, vagy most, útközben jutott eszébe, hogy ottholhagyta a kontrollerét? Rolling Eyes

Így, vagy úgy, de azt hiszem nélküle kell megoldanunk a szint felszabadítását. Hacsak valami csoda folytán be nem pottyan az egyik szorult helyzetben, mentve a menthetőt... Majd kiderül...
Aztán a következő képkocka RenAi és Riko szép yuri jelenete, amin első körben leblokkoltam. Mivel vizuális típus vagyok, ezért rögtön max teljesítménnyel indult a GPU, lejátszva a lelki szemeim előtt pár lehetséges folytatását az eseményeknek, míg végül a központi idegrendszerem túl nem töltődött...
Valószínűleg csak a tudatalattim dolgozott, de a következő kép, amire visszatértem, hogy szép komótosan lépkedek a kazamata felé. Mint amikor még nem ért le a reggeli kávé, vagy valami hasonló helyzet... Rolling Eyes

by **Strea** Hétf. Márc. 20 2017, 21:33

Zenés csapat

Alex és Ai szóváltására Arto is félig hátrafordul; látszólag érdekli őt is, hogy miről szól a csevej. A felé intézett kérdésre pedig látszólag elgondolkodik, majd arcán széles vigyorral felel:
- Nem hiszem. Bár ha véletlenül mégis van, egészen biztosan egy szexiiii lánykának kell lennie ^^ - nyújtja el a szót, vidáman lépkedve tovább. Előttetek lassacskán feltűnik egy csupasz, szikár mező, s akinek van Látása, az felfedezhet pár alakot annak egy távolabbi részén. Arto ekkor lassít le, majd elkanyarodik, útját inkább egy közeli bokros felé véve.
- Ez jóideig az utolsó hely, ahol elbújhatunk - mondja - De a bokrok másik vége mellett fut az ösvény, és nemsokára már több koboldversenyző is várható arrafelé. Ne felejtsétek el, elég hozzáérni az egyikhez, hogy ha utána megisszátok az italt, koboldokká változzatok. Megölni viszont egyelőre egyiket sem kellene; a társai ugyanis tuti riadóztatnák az egész falut - figyelmeztet - Gyerünk! - indítványozza, s eltűnik a bozótosban. A ti döntésetek, utána mentek-e, vagy van jobb ötletetek, ám ha követitek a példáját, nem sokkal később már mellette hasaltok az egyik nagyobb, félig elszáradt bokor alatt. S amikor hangokat hallotok - különböző hangszerek dallamát és könnyed beszélgetést - Arto kigurít egy aranyérmét az útra.
- Amint lehajol, érjetek hozzá valahol, és azonnal hajtsátok fel amit adtam - néz rátok izgatottan - De vigyázzatok, mert ha felcserélitek a sorrendet, azzá a mobbá fogtok változni, akivel legutóbb dolgotok volt!
Ekkor kúszik be három pár láb a látóteretekbe, s az egyik tulajdonosa annak rendje és módja szerint észreveszi a csillogást a földön. Megállnak, s nem is jönnek többen. Összvissz három kobold, és egyelőre sehol senki... nos, minden rátok van bízva.
- Te, Muki, nézdmár egy érme! - hallatszódik szinte azonnal, majd látjátok, ahogyan hajol egyre lejjebb és lejjebb, egyre közelebb és közelebb hozzátok...

Kazamatás csapat

Egy kissé a gondolataitokba merülve talán, de végül jó irányba mentek tovább. Beszélgetni bőven van idő, ha esetleg akartok, mert a kazamata nincs éppen a következő sarkon, az idő azonban egyre melegebb lesz, és pár perc múlva azt veszitek észre, hogy már bokáig ér az úton az egyszerű homok. Ami csak rosszabb lesz: mire elértek a célhelyig, homokdűnéken kell fel-le másznotok, s ahogy az a besúgó információi szerint meg van írva (márha utánaolvastatok bárminek is ezügyben), egy hatalmas kőszikla torlaszolja el a kazamata bejáratát. Egy barlang, félig már homokkal fedve, de talán szerencsétekre, maga a szikla alatt sem szilárd föld van már, csak homok. Rengeteg homok. Negyedik szintű súlyemelésetek viszont egyikteknek sincs, hogy csakúgy felemelhessétek a kőtömböt, más megoldás kell tehát. Mit tesztek?
U.i.: Ha több, mint öt percet a bejárat előtt töltötök, hirtelen mindkettőtök észlelése bejelez. Hogy mögületek-e vagy a barlangból, azt egyelőre még nem tudni, de lehet jobb, ha igyekeztek: nemsokára társaságotok érkezik...

Ryuu tehát nem folytatja tovább, így négyen maradtatok. A határidő legyen március 31, péntek.

by **Ozirisz** Szomb. Márc. 25 2017, 10:00

Csak szép kényelmesen lépkedtem az úton. Nem rohanva, de azért nem is a reumás csigák tempójával. Ahogy bírja az ember szusszal, különösen ebben a pokoli hőségben. Hát igen, ez nem éppen a huszonakárhányas szint hófedte mezeje, az biztos. Csak a tűző nap, meg a homokbuckák, amiket ahogy haladtunk előre, egyre inkább a homokdűnék váltottak fel.
Bár, jobban belegondolva, elég jeges és csúszós lehetett ez a szint valamikor. Nem ok nélkül van vastagon felszórva homokkal minden... Remélhetőleg a futóhomokot sikerül megúsznunk, már csak az hiányozna, hogy csapdába essünk, vagy szimplán elsüllyedjünk benne.
Az egyik homokdűne tetején megálltam, kicsit szusszanni. Nem sokat, csak alig pár másodpercet, amíg előástam az inventory mélyéről egy kis frissítőt. Majd miután materializálódott a kezemben a két üveg sör, és a bontó, két halk pisszenés keretében megbontottam őket, és az egyiket Riko felé nyújtottam.
- Egy kis frissítő. - szólaltam meg – Szükségünk lesz az erőnkre, és ez a dög meleg sokat kivesz belőlünk – tettem hozzá mosolyogva, majd miután elfogadta a komlószörpöt, kortyoltam egy nagyot, és indultam tovább.
Nemsokkal később odaértünk a barlanghoz, ami előtt ott volt egy bazi nagy szikla. Először megpróbáltam megmozdítani a sziklát, eredménytelenül. Első szintű súlyemeléstől nem is vártam csodát, csak hát... mi van, ha mégis? Mi van, ha csak egy mű szikla?
Miután jobban körülnéztem és felmértem a terepet, megállapítottam, hogy a szikla alatt homok van, és nem szilárd talaj. ~Még van esélyünk~
Majd egy hirtelen ötlet körvonalazódott a kobakomban: Ha el tudnám lapátolni a szikla mellől egyik oldalt a homokot, hogy lejtsen a talaj, majd a szikla alól, akkor talán némi erőlködéssel sikerülne odább gurítanunk az akadályt az útból. Úgy két-három lapátnyom elég, hogy annyit mozduljon, hogy elférjünk mellette. Csupán már csak egyetlen probléma maradt. Pontosan egyel kevesebb lapátom van a szükségesnél.
- Nincs nálad véletlenül egy lapát? - kérdeztem Rikot. - Van egy ötletem... - majd nagy vonalakban ismertettem a lánnyal is az elgondolásomat. Majd ha a lány nemleges választ adott, akkor egy gyors körüzenetet írtam a céhtársaimnak.

Ozirisz írta:Sziasztok, ha bolt közelben vagytok, valaki vegyen egy lapátot, és küldje át. Nagyon fontos, és sürgős! Köszi.

Eléggé szűkszavúra fogtam az üzenetet, és nem is magyaráztam, de most nem is alkalmas rá az idő. Minden felesleges mondattal értékes másodperceket vesztünk. És elég sürgős a dolog, és nem csak a nap miatt. A hőség csak kellemetlen, viszont az, hogy itt vagyunk a semmi közepén, és tökéletes célpontot nyújtunk az esetlegesen erre járó mobok számára, hát... elég nyugtalanító.
Majd ha megkaptam a lapátot, akár Riko adott, akár valamelyik céhtársam küldött egyet, hozzá is kezdtem a földmunkához. Aztán, ha sikeresen ellapátoltam a szikla mellől a homokot, szóltam Rikonak is. - Na most toljuk meg ahogy csak bírjuk! – és helyezkedtem a szikla túlsó oldalára. Nem tudom, mekkora a súlyemelése, de talán együttes erővel sikerül egy kicsit megmozdítani. Elvégre nem a szomszéd galaxisba kell elgurgatni azt a nagy kavicsot, hanem csak egy kicsit odább, hogy félreguruljon az útból a frissen készített gödör-féleségbe.
Ha minden sikerült, akkor pedig irány a barlang, bár van egy olyan érzésem, hogy a hőség csak rosszabb lesz. Kint igaz tűzött a nap, de nagy ritkán egy minimális szellő azért csak akadt. Bent pedig merek fogadni, hogy az a fülledt meleg lesz, és nem az a kellemes, hűvös klíma egy patakocskával...

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 25 2017, 12:49

x):

Alex nagy csillogással a tekintetében, elfeledve minden olyat, ami kizökkentette az elmúlt percekben a békéjéből, elmélyülten hallgatta Ait. Hirtelen az is csak egy kis emlék volt csupán, hogy kimérten, hivatalos hangnemben köszönt rá a lány az elején. Úgy érezte ezalatt a kis szóváltás alatt, hogy ők barátok. Már régóta azok. Majd rátértek arra a részre, amikor Al elhűlt, végig futott az ideg a hátán és hátranézett félve, nehogy kövese őket a tag.
Arto könnyelmű válasza azért idegesítette, el is húzta a száját közben. Ez a srác nem érzi át a súlyosságát egy esetleges nőszemély irritáló jelenlétének. Vagy akármilyen zaklató, követőnek aki bármit is akarhat tőle. Ugyanis akármi is legyen a célja egy ilyen kétes eredetű, elszaladgáló, bújdososó alaknak, nem lehet jó. Az fix, hogy nem lesz jó, ha találkoznak, szal ne is kerüljön közelebb a tag. Majd elkezdődött az igazi küldetés. Az akció, a lényeg, a koboldok. Míg Arto nagyban mondta, hogy mi merre,haladtak előre rendületlenül. Alexnek szimpi volt a srác, szal nem is gondolkozott azon, hogy kövesse e vagy sem. Ő volt a küldetésadójuk és jófej is volt és kaptak ilyen tuti löttyöket is, amik biztos rendeltetésszerűen fognak működni és nem lesz semmi gigszer. Vártak. Jöttek a koboldkák. Al csendesen bólintott Artonak, hogy érti. Elővette az egyik potit, amit tőle kaptak, és bal kezében, szorongatta. Megjelent három termetes állat... azaz kobold. Leadtak egy elég bárgyú beszélgetést arról az aranyérméről, amit Arto volt oly szíves kigurítani az útra. Hmm, hárman voltak, a középső megböki az egyik szélsőt,talán a jobb oldalit... Alnak felcsillan a szeme,míg az első lehajol. - Én leszek Muki.... - Suttogta. Ezután pedig megérintette a jobb oldalit.

by **Rikomono** Csüt. Márc. 30 2017, 15:35

Eléggé szét voltam csúszva még egy jó darabig, hangosan kattogtak a fogaskerekek a fejemben. Jól összezavart ez a csaj. Aztán amikor eljutottam odáig a nemfigyelésben, hogy megbotlottam egy kőben, na akkor jutottam el oda, hogy jó alaposan megpofozgattam magam, hogy magamhoz térjek. Tök hülyeség ezen kattogni most, más feladat várt rám. Majd ha újra látom RenAi-chant, tudni fogom, mit akarok tenni, addig nem foglalkozok vele. Bár ha választani kellene, inkább zombulnék ezen, mint hogy ebben a hőségben tikkadjak és küzdjek az egyre mélyebb homokkal.
- Kibaszott meleg van - kommentáltam bosszúsan, és azzal a lendülettel neki is vetkőztem. Na nem nagyon, de a felszereléseim nagy részétől megszabadultam, egyedül a gyűrűket tartottam meg. Páncél alá amúgy is könnyű, levegős ruhákat szoktam húzni, most se volt másképp. Mindjárt jobban éreztem magam egy fokkal, a talpamat melengette a forró homok meg minden. Csak ne szívná ki minden erőmet a meleg. Azt hittem, a srác sose áll már meg, pedig ő is vonszolta magát rendesen, ahogy néztem. Én nyilván nem kértem szünetet, annál azért masszívabb arc vagyok, de nem mondtam rá nemet, amikor útitársam megállt. Tényleg, a kiskrapek hová tűnt? Elnyelte a homok?
- Óóó. Óóóóó! Öreg, te aztán tudod, hogy kell élni! - lelkendeztem, hogy nem valami ócska üdítővel vagy vízzel dobott meg, hanem életmentő sörrel. Jól esett a cucc, jó hűvös volt, a kesernyés íze pedig egyből felrázott. És meg is ütött kicsit, legalábbis miután legurítottam, rá egy-két percre már éreztem, hogy ez nem feltétlenül volt nyerő ötlet. Essen bármilyen jól, azért alkoholt a tűző napon nem feltétlenül egészséges inni Rolling Eyes

- Izé, a Manócska mit mondott, hová kell mennünk? - jutott eszembe a kazamata bejáratát meglátva, hogy heló, nem figyeltem oda... izé... érthető okokból. Remélem a srác sasolt, azért az elég cinkes lenne, ha csak tévelyegnénk odabent céltalanul. Én egyébként nem vacakoltam sokat, előhúztam a késemet, és nekimentem a sziklának a bejáratnál, hátha sikerül porrá zúzni. Ja, nem sikerült. Azért egy próbát megért.
- Lapát. Dehogynem, sőt, még kapám és gereblyém is van. Meg műanyag vödröm a homokozóból - feleltem a hülye kérdésre érezhetően gúnyos hangnemben. Úgy nézek én ki, mint aki szabadidejében kertészkedik? Vagy csak ássa az alagutat a börtönből, az mondjuk már jobban passzol. Egy pár perc alatt azért csak akadt egy olyan vacak, és ha már volt olyan hülye, hogy egyet kért és egyet kapott, hát akkor addig én leheveredtem a homokba, és süttettem kicsit a hasam, amíg ő ásott.
- Amúgy valami közeledik - szóltam, miközben melléje kerültem, hogy nekifeszülhessek teljes erőmmel a gigászi kőgolyónak. Hármas súlyemeléssel csak meg tudjuk mozdítani, bakker!

by **RenAi** Hétf. Ápr. 03 2017, 16:44

- Micsoda egy sexista barom vagy hümhp. - Vágtam hátba a vezetőnk vállát, persze csak játékosan, de és mindeközben úgy, hogy azért érezze a törődést. Tehát akrobatika és rátartás, tehát súlyemelés nélkül lehet, nagyobbat kapott mint szántam.
- De azért megsúgom, űbersexiii volt. - Öltöttem ki a nyelvem, miután ezt ha nem is a fülébe, de mellé súgtam, méghozzá úgy, hogy Alex is hallhatta, valamint én is elhúztam, hasonló hangsúlyban, mint ő.
Vélhetően, Alex nem örült a hírnek, bár megfordult a fejemben nem-e akar „bekavarni” valaki, közéjük, mármint nem-e Alex valami volt, párocskája, vagy ilyesmi. Elvégre szinte semmit nem tudok erről a srácról, főleg nem a céh előtti „életéről”. El is kalandoztam kicsit miközben egy félkész novellát szőttem a fejemben, a kis kalandokból, de igyekeztem a földön, valamint talpon maradni. Ez valamivel könnyebb volt amint a tisztásra értünk. Meg volt a terv, és követtem kettőjüket.

Az érme a földön, viszont én rövidke karjaimmal senkit sem tudtam volna elérni, a többiek közül. Így másféle megoldást kellett kiötölnöm, ami kézenfekvőbb volt mint elsőnek gondoltam. Alex, ha minden igaz elérte a mukit, majd megitta az italt. Tehát mobbá változott, ekkor jött az öltelt. Mutatóujjamat AlexMuki vállához érintettem, majd megittam az italt, és vártam a csodálatos eredményt. Vagy két AlexMuki lesz a csapatban, és lehetünk majd akár ikrek, vagy pedig Alex leszek... amit, azért nehéz elképzelni. .___. De legrosszabb esetben, pedig egy sün. Igen, egy sün. Nem vadásztam rá, de megszeretgettem egyet errefelé. Valamint ahogy, a jószerencsémhez illik, ekkor kaphattuk meg, Ozi üzenetét, és nem tudom ki, hogy volt vele... de én teljesen megfeledkeztem, a rendszerüzenetek kikapcsolásáról. Szóval imádkoztam, hogy ne halljanak meg minket.Ha pedig észrevettek minket hát:
- Hopii. - Próbáltam ártatlanul, vigyorogni, bocsánatkérően felhúzott szemöldökkel, éreztetve, hogy tudom. Indul a banzai!

by **Strea** Vas. Ápr. 09 2017, 23:30

Zenés csapat

Arto csak elvigyorodik Ai észrevételére, és bár a baráti hátbaverés okán majdnem orra esik, de a lány következő mondata el is feledteti vele azt:
- Szuper! Ha visszaértünk, majd megkuksizom, hátha még ott van - jelenti ki vidáman, továbbra sem lassítva le. Végül eléritek a bozótost és a leendő célpontjaitok is feltűnnek, majd állnak is meg előttetek, majdnem úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Alex megérinti az egyiket, Arto eközben a másikat, majd mindketten megisszák az italt, ezzel két kobolddá változva: az indikátoruk a mobokéhoz hasonlóan pirosra vált, fejük felett az életcsík mellett a [Kobold] felirat jelenik meg, valamint alakjuk és bőrszínük is koboldszerű lesz. Arcvonásaik és a szem- és hajszínük ellenben változatlan marad, illetve a statjaik is megmaradnak. Látóterük bal felső sarkában pedig elindul a visszaszámláló: 29:59...58...
Talán ezértis szólt Arto későn. Amolyan "Ne" felkiáltással RenAi felé, amikor a lány Alexhoz érve ajkaihoz emelte az üvegcsét, majd mielőtt küldetésadótok bármit is tehetett volna, felhajtotta azt. Ai is változik. Őnála is ugyanúgy megjelenik a piros indikátor, az életcsík, a visszaszámláló... ám Alex, ahhoz, hogy lásd, egy kissé lejjebb kell vinned a pillantásod: egy süni bámul vissza rád a fűből, s csupán a szemszíne és a fekete helyetti kék tüskéi árulkodnak róla, hogy kivel is van dolgod tulajdonképpen. Majdhogynem elfér a tenyeredben, és ha meg is szólal, te csak valami puffogásszerűt hallasz ki belőle. RenAi, te teljesen új látószögben találod magad előtt a világot: minden nagyobb, másabb, és bár tudsz beszélni, de mintha nem embernyelven tennéd azt. A többiek nem értenek, az egyik kobold pedig mosolyogva hajol feléd egyre közelebb is közelebb...

- Nézzétek má', egy süni! - lelkendezik a koboldtrió látszólag legkisebb tagja, szerencsétekre nem is véve észre az üzenetjelző pittyegést - A tietek? Felvehetem? - kérdezi, amíg alacsonyabb társa csak magabiztosan horkant:
- Biztos a versenyre hozták kabalának! Chh, mintha bárki is meg tudna verni minket - néz végig a két fiún, majd megcsóválja a fejét. A harmadik, Mukinak nevezett tag először nem szól semmit, majd sunyin elmosolyodik, fejével bökve csak rátok:
- Jó volt kettesben a bokorban, mi? Szegény süni. Aztá' szórakozzátok ki magatokat még most, mielőtt csúnyán leégtek a színpadon - villantja ki fogsorát, el is lépve a közeletekből. Hátára szíjazva egy gitárt láthattok, ahogy a másik kettőnek is. A kisebb azért még maradni akarna, főleg a süni miatt, a társai viszont köszönés nélkül indulnak tovább, és ha nem elegyedtek beszédbe velük, bizony ott is hagynak titeket.

27:45

Kazamatás csapat

Talán Ozirisznek is eszébe jutott, ami Ainak, hogy nem kéne egymásnak üzenetet küldeni egy ilyen küldetés közben... de az eredményt azt végülis sikerült elérni vele: ha mástól nem, hát Hinától kapott egy gyorsan összeszedett lapátot a céhkertből, így pedig el is tudjátok kezdeni a munkát. Vagyishát, Ozirisz el tudja.

Melegen süt le a nyári nap sugára,
Rátok, meg az egyre apadó homokbuckára.
Felesleges dolog sütnie oly nagyon,
A barlangban ugyanis ígyis elég nagy hőség vagyon...

Illetve talán mégsem akkora, mint azt gondoljátok: a sziklát ügyesen elgurítjátok az útból, miközben az Észlelésetek egyre jobban jelez, és be is siethettek a kazamatába, ahol érdekes módon nincsen pokoli meleg. Sőt, pár fokkal hűvösebb is, mint kint, és rögtön az elején két járat is, amelyen elindulhattok: az egyik egyenesen visz, a másik egy kicsit lejt.
- Valaki járt itt - halljátok hirtelen, pont miután mindketten beléptetek a kazamata területére. Fakó férfihang, odakintről, és nyilvánvalóan nem egyedül érkezett.
- Tökmindegy. Azt mondták, erre kell mennünk a faluhoz, hát erre megyünk. Az a nyavalyás kissrác és a bérencei nem érhetnek a faluba előttünk! Figyelmeztetnünk kell Duskot és Histát, Yorick király nevében!
Utóbbi éles női hang, tulajdonosa éppen vágtat le a szemközti homokbuckáról, már a hangok alapján, ami elhallatszik hozzátok. Ketten vannak, feltehetőleg játékosok, egyenesen felétek és a célotok felé igyekezve. Mit tesztek?

Határidő: 04.20., sorrend továbbra sincs ^^

by **RenAi** Hétf. Ápr. 17 2017, 19:53

<3 Love Like Me <3:

Nah, ez a srác is megéri a pénzét, látszik, hogy még szingli.... valamint az is, hogy egy ideig az is fog maradni... Alex belemerült a feladatába, én pedig a fiúba. Kifejtem. Míg ő a feladata bonyolultabb és veszéllyel teli módszerét választotta, én annak egy egyszerűbbjével próbálkoztam. Hozzá értem, majd egy hangos „Ne”-figyelmeztetéssel egyidejűleg megittam a lötyit amit a vezetőnk bízott gondos elővigyázatosságunkra. Emlkékeztem a mellékhatásokra, de... annyira egyértelműnek tűnt.... elvégre ha már Alex is átváltozott, onnantól ő is csak egy kobod és akár ikrek is lehettünk volna. Ezzel a jóreménnyel megállíthatatlannak éreztem magam és megtettem. Pár pillanatba telt csupán, és láttam hogy, minden megnőtt körülöttem. Akkor még nem tudtam. Meg is lepődtem, hogy a koboldok milyen alacsonyan látnak, és mennyivel jobbn érzik a fű és gyümölcsök illatát... és társuk bűzét. Igen... a koboldok büdösek. ><” Malac szaguk van. Vagyis akkor még magam sem gondoltam kivételnek őket. Körbepillantottam, először a mancsaimat kerestem, de tappancsok jelentek meg. Több sem kellett, hiába álltam négy stabil lábikón, egy pillanat alatt felborultam mint egy fadarab, majd abban a szekundomban össze is görnyedtem. Két hatalmas mancsot láttam közelíteni, miközben reménykedtem benne, az a társaim egyike. Így úgy hasonlítanak! ><
- Te tegyél le! Nem vagyok süni, ember vagyok... ork vagy mi! Tegyél le mert megharaplak! Vad vagyok ám! - Cincogtam, magam is meglepő nyelvjárással... hamar fel kellett adjam. Ha sikerült beazonosítanom Alexet az egyik arc mögött, bűnbánóan pillantottam rá. Majd csakis neki, de tényleg csak neki engedtem meg, hogy zsebre tegyen.
- Szép kilátás szeretnék, a felsőd zsebe jó lesz, a nadrágodat felejtsd el! - Osztottam ki a feladatot, de be kellett lássam... küztünk csak én tudhatok sün-ül.

by **Ozirisz** Csüt. Ápr. 20 2017, 19:47

Ez a hőség elég sokat kivett belőlünk. Árnyékban is van vagy 40 fok. Persze, ha lenne egyáltalán árnyék. Még szerencse, hogy itt nem lehet napszúrást, vagy hőgutát kapni. Riko is időközben egy kicsit nekivetkőzött, de sajnos nem eléggé Rolling Eyes

Viszont, ami a sörös ötletet illeti, a lány egyértelműen örült neki. - Sosem indulok el sör nélkül, avagy a jó öreg komlószörp – mondtam a lánynak mosolyogva, majd kortyoltam egyet az itókából. Majd az úticélunkról kérdezett.
- Azt mondta, hogy ahol elágazások vannak, mindig a lejtősebb járaton kell mennünk. - válaszoltam a lánynak. Majd nem sokkal később, ahogy megérkeztünk ahhoz a bazi nagy sziklához, jött a neheze. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy ez lesz a neheze...
Rikótól sikertelen volt a lapátkérési próbálkozásom, de a jó öreg „B” terv most is bevált. Az üzenet elküldése után szinte azonnal Hinaritól kaptam is egy lapátot, így el is tudtam kezdeni a nagy munkát. Közben oda-odasandítottam Riko felé, aki időközben kifeküdt napozni. Na igen, a lapátolás egyértelműen nem női munka, meg fordított helyzetben elég hülyén adná magát, hogy szegény lány dolgozik, én meg csak pl. támaszkodok. Na de mindegy, pár perc és jó pár lapát homok után sikeresen elgördítettük az útból a sziklát.
- Tudom – válaszoltam a lánynak. Az utolsó pár lapát homoknál már elkezdett jelezni az észlelés, de akkor nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, hisz már majdnem végénél voltunk. De közben egyre erősebb volt a jelzés, vagyis a forrása egyre közelebb lehet. Közben behúzódtunk a barlangba, és a lapátot eltettem az inventory mélyére. Kicsit meglepődtem, hogy nem vágott pofán a forróság, sőt, a kinti időhöz képest jóval kellemesebb idebenn.
Aztán hallottuk a hangokat, avagy mint nyilvánvalóvá vált előttünk, nem holmi kósza mobok támolyognak erre... az elkapott mondatok alapján akárki is az, de egyértelműen Artora, a küldetésadónkra utalt. Meg a faluba figyelmeztetni akarnak valakiket. Meg ugye Yorick neve is elhangzott.. Ez az utolsó név megerősítette a sejtéseimet. A 14. szinten uralkodó kobold. Az a szint, ahová a törékeny béke ellenére jobb nem betenni az embernek a lábát. Nyugtalanító az a sok kobold, és egyértelműen készülnek valamire...
- Yorick a koboldoknak átengedett szinten uralkodó kobold. Ezek a koboldokat szolgálják, és a többieket akarják beárulni. - közelebb léptem Rikohoz, és a lehető leghalkabban suttogtam a lánynak az infót. Bár mindez szerintem neki is lejött, de jobbnak láttam biztosra menni. Majd a bejárat mellé húzódtam, kihúztam a kardhüvelyből a nodachit, és készenlétben álltam. Meg kell állítanunk őket, bármi áron. Különben Alex és Ai nagy bajban lesznek hamarosan, ahogy Arto is. Besétálnak az oroszlán barlangjába, és ha lebuknak... csak a szerencsén múlna, hogy időben tudják-e aktiválni a kristályt... Közben körvonalazódott a fejemben egy másik ötlet, ami még akár jól is elsülhet, bár azzal a későbbi lehetőségeinket nehezítenénk meg... Egy gyors kotorászás a menüben, majd lehívtam a nemrég kapott Kinézet Kristályt.
- Mi legyen? - kérdeztem halkan – Ez... - mozdítottam a nodachit – vagy ez? - emeltem magam elé a kristályt. Nem könnyű döntés, valószínűleg nem lehet észérvekkel meggyőzni a koboldokkal szimpatizáló játékosokat. Tehát vagy harc lesz a vége, ami meg indikátor-színeződéssel járna, amit meg nem szeretnék. De egy sárgulás a jó ügy érdekében még belefér, azt hiszem. Viszont, ha aktiváljuk a kristályt, és kobolddá változunk, akkor lehet, hogy harc nélkül megússzuk. Ők azt hiszik, hogy figyelmeztették a koboldokat, és egy-két órával hamarabb végeznek a megbízatásukkal. Mi pedig kiiktattuk a céhtársaimra leselkedő veszélyt. Persze, csak ha bevennék, hogy mi is koboldok vagyunk. De ha átlátnak a szitán, és a kristály keltette illúzión, akkor marad a harc. De ha minden rendben is menne, az idő is elég befolyásoló tényező. Ha túl sokáig eltrécselünk, akkor bebukjuk, mert lejár a kristály hatása. De ha mi kezdeményeznénk, és beadnánk valami maszlagot, hogy a fokozott terrorfenyegetettség miatt nem engedhetünk át senkit, mit akartok és menjetek haza mert úgysem mehettek tovább dolgot, a lehető legerélyesebb fellépéssel, talán működhet.
Persze, csak ha Riko is a kristály mellett dönt. Ha a másik eset állna fenn, akkor a kristályt egyelőre elteszem, és kivárjuk a megfelelő alkalmat. Ha valami totál más, de értelmes ötlettel áll elő Riko, akkor nyilván abban támogatom. Avagy most jön ennek a küldetésnek a neheze. Lehet hiba volt elgurgatni a kősziklát? Lehet el kellett volna takarítanunk magunk után a nyomokat a homokban? Bár egy magasabb szintű nyomkövetés jártassággal akkor is látnák a láthatatlan lábnyomokat, ha azok éppen a levegőben lennének... De a szikla őket is megfogta volna egy darabig. Kár, hogy idebentről nem lehet valahogy vissza lezárni a helyet...

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Dakobolen versenye

[Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

Re: [Küldetés] Dakobolen versenye