Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

by **Strea** Hétf. Okt. 23 2017, 12:16

Zenés csapat

A koboldok valóban nem nagyon néznek az utca felé, ahol vagytok, de ahogy beszélgettek, azért észrevehetitek, hogy egyre kevesebb halad el előttetek az úton. Mindegyik mob, ahogy a kérdező és őr koboldok is azok voltak. Közben a szél is felerősödik s talán enyhíti kicsit a meleget, ami leült a falura, de ezzel együtt Alex arcába is csap egy leszakadt plakátot a versenyről. De úgy szó szerint és elég erősen is, így talán meggyűlik vele a bajod, Al, mire le tudod hámozni magadról. Nos, elindultok, vagy maradtok még?
Dél múlt öt perccel.

Kazamatás csapat

Az észlelésetek bejelez, ahogy közeledtek a fényesség felé, de érdekes módon föntről. Egészen eddig lefelé mentetek, így bizony valamikor fel is kell jutni, s az alkalom úgy tűnik most jött el: a járat egy henger alakú, kikövezett falú helyiségben végződik, amely olyan kicsi, hogy ha középre egymás mellé állnátok, csak az egyiktek tudná teljesen kinyújtani a kezét. A fény amit korábban láttatok, szintúgy felülről jön s ha felnéztek, hamar megállapíthatjátok, hogy egy kút aljában vagytok. Van vagy tíz méter mély is.
- Alig van fél óra a selejtezők kezdetéig, ne feledjétek, csak a legjobb tíz jut tovább a döntőbe! Csupán egyetlen aranyba kerül a szerencse, legyen szerencsétek! Csupán egyetlen arany a kútba, s egészen biztosan elkerülnek titeket a hamis hangok! - hallatszódik fentről s hamarosan repül is lefelé az első pénzérme, szélsebesen ereszkedve alább, hogy útját Riko dekoltázsában fejezze be.
- Szép dobás, cimbora! Lássuk, kinek lesz még szerencséje, ki szán rá egyetlen aranyat? - folytatódik odaföntről a monológ, végeláthatatlanul. Más út nincs; föl kellene jutnotok, de hogyan? Vagy vártok még?
Dél múlt tíz perccel.

Határidő: november 6.
RenAi 500 szóval pótol.

by **RenAi** Szomb. Nov. 04 2017, 17:08

- Inkább örülnél! – Azzal orrba is gyűrte a fiút. Leginkbb az elfintorodása miatt. Váltotta fel az „- Élsz \o/” után. Hiszen aggódott, erre te pont nem afféle reakciót közvetítesz felé, hogy ezt akár viszonoznád is. Peidig ő is úgy érezte, megjárta a Hadak útját. Bár elmondtam neki egy fontos információt, úgy tűnik nem értette.
- Haaahóó~ Össze is kell még szednünk Artot. Fél órán belül vissza kéne érni hozzá, egy szekrényben vár ránk. – Pillantottam a fiúra sürgetően, hogy van egy kis prioritásunk.
- Amúgy, szerintem igen. - Válaszoltam.
- Jól van. jól van férfi ember, de még ráérünk koboldokat leütögetni. – Kezdtem el tolni a hátán a srácot, amennyiben nem indult meg magától. Fogalmazzunk úgy, én lettem a hátszele. Talán ekkor csapta arcon is egy meglepetés. Elég súlyosan, de úgy látszik szegény fiúra rá jár a rúd, hiszen ellőről is, hátulról is kapja a hmm… lendületet. Talán érezhettem, ahogy a fiú megpróbálja lehámozni magáról a papírdarabot, ha kellett segítettem is neki, bár erősen a lábujjhegyemre kellett álljak, és ha ellenállt eddig, meglehet, hogy a lendülete miatt, hátra is dőlt a srác.
- Mi az? – Kérdeztem meg ártatlanul, a papira fókuszálva, hiszen az ilyen fura eseménynek meg van a maga karmája, ezt már megtanultam idebent. Minden okkal történik. Ilyen… vagy olyan… okkal, de okkal.
- Nah! Nincs most időnk bohóckodni, talpra és előre katona. – Húztam ki magam és őt is, ha kellett hogy elinduljunk előre.
- A löttyi a zenéléshez kell, most azt el kell felejtenünk, ami a lényeg… hogy én mutatom az utat feltűnésmentesen, neked pedig követned kéne. – Jelentette ki, nem parancsolva, de azért érzékeltetve, hogy ejnye, ejnye. Bevallom élveztem ezt az amúgy lehetetlen küldetést. Ott lebegett felettünk a pallos. Hiszen egy-két kobold, nem vészes… de ez egy vagonnyi. Szóval fejben felállítottam, hol is vagyunk és hova is kellene eljutni.
- Arra. – Mutattam az egyik irányba és az épületet megkerülve, egy keskenyebb utcán indultam el, félő de az ellenkező irányba. .___.

/+200 szó majd a kövi posztban, itt már nem tudtam mit lereagálni./

by **Ozirisz** Vas. Nov. 12 2017, 21:37

Miután legyűrtük azt a hirtelen odatévedt sok koboldot, Riko megdícsért. - Azért te sem panaszkodhatsz... két fegyverrel kétszer többet levágtál mint én – válaszoltam a lánynak. Majd haladtunk tovább az alagútban, és mi tagadás, rendesen kellett szednem a patáimat, hogy Rikóval lépést tudjak tartani. Majd hébe-hóba jött pár pók. Illetve inkább hébe, hisz hó ebben a dög melegben nincs. Pedig most valahogy ebben a hőségben jó lenne hógolyózni :3
Az alagutas-metrós hasonlat elsőre nem esett le Rikónak. - Szerintem sincs itt ilyesmi. - válaszoltam a lánynak – Csak valami hasonlót szoktak mondani, amikor az ember azt hiszi, hogy végre célbaér, és közbejön valami... - fejtettem ki kicsit bővebben.
Majd ahogy közeledtünk a fényesség felé, ittunk egy-egy sört, majd a lánytól kaptam egy szendvicset. Végül is, ha már ebédidő van, akkor nem árt ebédelni is. - Köszi :3 – vettem el a felém nyújtott szendvicset.
Aztán a pár perces ebédszünet után folytattuk utunk a feltételezett kijárat felé, és valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Jelzett az észlelés, és a fenti irányból. Ahol jelenleg még csak a barlang teteje volt, de pár méter múlva valahogy kezdett összeállni a kép. Egy függőleges járat van felfelé, és sehol egy lépcső vagy ilyesmi.
- Hol a pokolban vagyunk? - kérdeztem halkan a lányt. Bár ez amolyan költői kérdés, hisz ő is ugyanannyit tud erről a helyről, mint én. Gyakorlatilag semennyit. Majd ahogy jobban felmértük a helyzetet, egyre világosabbá vált minden.
- Egy kiszáradt kút fenekén vagyunk, és valószínűleg odafenn azok koboldok – osztottam meg halkan a lánnyal amire rájöttem. Jó eséllyel ő is ugyanerre a következtetésre jutott, és nemsokkal később a koboldok párbeszéde után, ahogy kíváncsian néztem felfele, valami fényes hullt alá. Egy aranypénz. És az ezt követő történésekre két magyarázat is van. Az első, hogy az érmét hajító kobold nem csak zenéléshez ért, hanem gyakorlatilag csont nélkül sikeres vizsgát tenne a hírhedt „Fizika”, „Analízis” és „B.Sz.” tantárgyakból, ugyanis odafentről olyan kiválóan kiszámította a pénzérme optimális röppályáját kvantumszámítógép nélkül, hogy az végül pont Riko mellei közé esett. A másik magyarázat pedig a szimpla véletlen, amiben pedig nagyon nem hiszek. Mindenesetre az érme pottyanását végigkövetve akaratlanul is megbámultam a lány kebleit, főleg ha utána rögtön elő is bányászta onnan azt az aranyat Rolling Eyes

A koboldok pedig csak nem tágítottak a kút mellől. Az a nagydumás kobold csak nem akar magának másik kutat keresni. Itt rontja a levegőt, és minekünk pedig fel kéne jutni. Az időnk véges, és mint hallhattuk, már kevesebb, mint fél óránk van a verseny kezdetéig. ~Úgy tűnik, sosem lesz vége, nekünk pedig mennünk kell...~
- Ki menjen előre? - kérdeztem suttogva a lányt. Majd ha jelentkezett, hogy kezdi ő a mászást, úgy bakot tartottam neki, hogy rajtam keresztül legalább az első egy-két métert könnyebben megtehesse, aztán ha már majdnem fenn volt, indultam neki én is a mászásnak. Ha nem akart elsőnek mászni, akkor kizárásos alapon én mentem előre. Elég szűkös, szóval ha sikerül jó fogásokat találnunk a kút falán, akkor még elég hamar feljutunk. És elég gyorsnak is kell lennünk, és persze halknak, hogy a koboldok ne vegyenek észre minket. Csak akkor, amikor már úgyis késő és mindegy számukra. Amennyiben nem mászható a kút, akkor talán Rikónak van valami ötlete, amivel kihúz minket a csávából...

by **Rikomono** Pént. Nov. 17 2017, 13:41

- Aha, szóval így értetted! - villant fel a fejemben a kis villanykörte, és bele is csaptam az öklömmel a tenyerembe ennek jeleként - Szerintem már épp elég valami jött közbe - jegyeztem meg, majd nyomultam tovább előre, egy minimális közjáték után egy szendviccsel a kezemben. Vagyis először a kezemben, aztán egyre nagyobb részével a virtuális gyomromban, mígnem be nem faltam az egészet. Kicsit feltöltődtem tőle, elvégre itt van ez a nagy meleg, és mellé még mozogtunk is egy csomót, szóval érted, kellett ez ahhoz, hogy energiával telve vághassunk neki... ööö... annak a feladatnak, amiért itt vagyunk. És bármi legyen az, a srác tud róla, szóval nem aggódom Cool

A fény az alagút végén amúgy felülről jött, szóval gondoltam, hogy mászni kell majd, de arra nem számítottam, hogy ilyen... nyersen. Legalább egy létra lehetett volna itt. Mi értelme van ennek az alagútnak, ha egy kútban végződik? Ez egy kazamata baszd ki, nem egy csatorna >.> Részeg volt, aki írta ezt a szintet, vagy a koboldok ilyen kibaszott hülyék? Istenem...
- Heh? Mi ez? - pislogtam nagyokat, mert éreztem, hogy valami hideg rám esett. Ami eső nem lehetett, szóval odanyúltam megnézni. Ja, egy pénzérme. Pénzt dobálnak a kútba, megáll az eszem Rolling Eyes

- Mi van, szeretnél érme lenni? :3 - vigyorogtam rá a feltűnően bámuló fiúra, majd dobálgattam kicsit az érmét, és erőből visszaküldtem oda, ahonnan jött. Vagyis küldtem volna, de elcsesztem a dobást, és megpattant a kút falán, amitől lelassult annyira, hogy vissza is jöjjön, és pont a fejemre essen Neutral

Nem, nem leszek ideges, ez a saját hülyeségem volt Neutral

Fújtam egyet, és felnéztem újra.
- Tíz méter... kábé... - dünnyögtem a nemlétező bajszom alatt - Menj előre, én ezt simán megmászom - mondtam Ozzynak, és leguggoltam, hogy bakot tartsak neki. A terv az volt, hogy konkrétan feldobom, amennyire tudom, hármas súlyemeléssel simán megspórolok neki egy-két métert, csak el kell tudja kapni a falat. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de ügyes gyerek, megoldja. Aztán ha láttam, hogy fel tud mászni, és a vége felé tart már, akkor jöttem én. Volt ez a showmúsor, ahol valami ilyesmi cuccon kellett felmászni, csak az üvegből volt, szóval ez még könnyebb is lesz. Az én súlyemelésemmel sima ügy. Megtámaszkodok a fal két oldalán, felhúzom magam, és alul kitámasztok a két lábammal. Aztán újra feljebb húzom magam, a lábaimmal pedig szökkenek utána, miközben támasztom magam a karjaimmal. Aztán újra feljebb húzom magam, és így tovább. Ezzel ha minden jól megy, pár másodperc alatt fel is tudok jutni, és így gyors egymásutánban kimászunk a kútból, megverjük a rikkancsot, aztán nyomulunk tovább Cool

by **Strea** Szer. Nov. 29 2017, 19:48

Hüm.
Csakhogy ne ugyanaz legyen, ide nem holnap, hanem holnapután estig kap Alex haladékot :>

Bár valószínű úgyis hétvégén fogok mesélni mindkét helyre, de azért ne ezzel számoljatok, mert nem biztos.

by **Halász Alex** Csüt. Nov. 30 2017, 14:53

Előbb védekezőn, majd fájdalmasan az orra elé illetve rá tapasztotta mindkét kezét, és már ott volt, hogy megkérdezte, ezt miért kellett tennie a lánynak, csakhogy a lovag folytatta, meg sem várva a fájdalmával. Egyetlen pillanatra megijedt Alexunk, de csak egyetlen egyre és meg is rázta a fejét. Ha mindig reflexből fájdalomból reagál minden erősebb ütésre, akkor nem fogja tudni különválasztani a fájdalmat azzal, ha csak behaluzza. Itt a saoban minden olyan kusza volt, az ő számára pedig kétszer annyira. Biztos ami biztos megigazgatta a fejét a fejpántot.
- Mi lett volna ha besárgulsz? Tényleg, ha a páncélomból viszel le, akkor is sárgulsz? Öt után úgy maradsz. Hehe.... -
Hirtelen Esutell jutott eszébe. Meg volt az a bosszantó képessége, hogy rég elfeledett barátok arcai villannak fel a leg oda nem valóbb helyeken és időzítéseken. Bár amíg a légyottokon nem fordul elő, neki aztán mindegy. Kicsit elhúzta a száját. Ha Esun nem volt Amupszere, akkor Anat sorsára jutott. Fájdalmas lett volna a tudat, azonban abban ringatta magát, hogy a lány is részt vett azon a szervez leálláson. Úgy kellett lennie.
Ezt mintha direkt kihasználta volna, mármint, hogy Alex nem beszélt, Ai chan elkezdte tolni az egyik irányba. Bármit is akart volna mondani ~ egyértelműen szóra nyitotta a száját valamilyen ellenkezés céljából ~ még azelőtt kapott az arcába egy szórólapot az eseményről. Lekaparta magáról, miközben félhangosan a szerencséjéről hadovált valami olyasmit, hogy csak említenie kell és a képébe kapja a megoldást. Mindig? Talán ezt a szót nem mondta, vagy Ai nem hallotta. Irrelelváns. Minden rajta volt, dátumtól, órától kezdve az egyes programokig minden. Kivéve azt, hogy akkor most meg kell e fogni egy újabb koboldot vagy sem.
-Ai chan merre me... Ai chan megláthatanak ... Ai cha... - lehet aztán beszélni neki....
Lehet, hogy Al hirtelen morgolódóba váltott, azonban ő ugyanannyira várta, hogy színpadra érjenek végre, mint amikor Anatékkal léptek fel az Artes színeiben. Ez az érzés vezérelte arra is, hogy megálmodja a huszadik szinti Menedéket. A bárt, a sok féle hangszert. A koboldok csak másodlagosak voltak.
- Ajánlom, hogy tudd merre megyünk. Még fel is akarok lépni azon a színpadon. - Lihegte a lánynak mikor utolérte..... vagy ha nem hagyta le, akkor abban a pillanatban, amikor már nem hajtotta annyira. - És nincs túl sok gyorsaság pontom, mint látod : / - Az az elmenekülni nem tudnának, ha lefülelik őket, maximum elteleportálni.

by **Strea** Szer. Dec. 06 2017, 13:29

Zenés csapat

Ha rossz irányba indultok, előbb utóbb csak feltűnik; akár a minimapon megnézve Arto helyzetét, akár abból, hogy egyre kevesebbszer kell elbújnotok. Lassan, de biztosan elnéptelenedik a falu: a versenyzők és a nézők is a helyszín körül gyülekeznek. Visszajuthattok Ai és Arto kiindulópontjára vagy akár el is tévedhettek teljesen - ez leginkább a tájékozódóképességeteken fog múlni -, viszont mivel egy partyban vagytok, ha nem érkeztek meg a helyszínre, hamarosan befut elétek Arto. Kicsit kimelegedve a sietségtől, megnyitott minimappal s zihálva még egy kicsit, mielőtt megszólalna végül:
- Ti meg mit csináltok itt? A selejtezők már rég elindultak, gyerünk, sietnünk kell!
Ezek után pedig megragadja a kezeteket, és elkezd szaladni, remélhetőleg nem gyorsabban annál, mint amennyire a ti statjaitokból telik. Vagy mégis? - Amúgy örülök, hogy előkerültél - pillant vissza Alra egy széles vigyorral, de még ekkor sem áll meg teljesen. Végül aztán csak odaértek: a srác az utolsó saroknál hirtelen megáll, és mély levegőt vesz.
- Jól van, még időben. A löttyöt a döntőre tartogassátok, ide elegek lesznek a kristályaitok. Itt csupán egy alig tíz-húsz másodperces bemutatót kell tartani, amiből a zsűri leszűri a képességeinket. Belestem, Dakobolen ezen még nem vesz részt - hadarja s már a kezében is van egy Kinézet Kristály - Berohanunk, előadjuk, kirohanunk. Csak zenéljetek; bármit, ami passzol a másik kettőhöz. A döntőre kell csak megbeszélnünk, mi az, amit mindhárman ismerünk. Annak szuperjónak kell lennie! - mondja, s ha nincs kérdésetek, a kezében egyelőre csak szorongatva a kristályt, lép előre.

Kazamatás csapat

Ja, azt nem írtam, hogy csúszik? Na nem a víztől; ezen valami nyúlós takonyszerű valami van, egy számotokra valószínűleg beazonosíthatatlan nyálkaféleség. Így aztán kicsit nehéz lesz feljutni, de azért csak hajrá. Öt-tíz percet azért elszórakoztok vele s a kérdés márcsak az lesz, hogy pontosan mennyiszer is estek vissza az aljára. Vagy valami mást találtok ki inkább?
A koboldok eltűntek - csupán a korábban hallott példány üldögél a kút szélén és pörget egy érmét unalmában. Amint meglát titeket, a döbbenettől elejti az aranyat s ha nem csináltok valamit, hamarosan felveri az egész falut a kiabálásával. Megsúgom, hogy nincs túl sok élete szegénykének, és ugyebár továbbra sem vagytok védett övezetben - de azért sietni kéne, mert amint hallottátok, üvölteni azt elég hangosan tud.

by **RenAi** Hétf. Dec. 11 2017, 20:56

Túlzás volt amit a fiú levágott, hiszen pont azért mer az ember picit „lendületesebb” lenni, mivel tudja, úgysem fáj. Szemöldök ráncolva figyeltem, de a szavaim már máshol jártak.
- Ha besárgulok, megérdemlem. – Húztam fel az orrom, ámbár így gondoltam.
A fiú elkalandozott, nekem pedig ismét vissza kellett rángatnom a valóságba, majd meglódítani az eseményeket, hisz az idő szorított. Jobb híján arccal előre indultam meg, először löködve, tolva a fiút, majd amikor kapcsolt, elindultam előre.
- Tudom merre megyünk. ˇ^ˇ - Azzal, vettem egy jobbost, ami úgy nézett ki, hogy egy tömböt megkerültünk és egy utcával lentebb, de az a kellő irányba haladtunk.
- Nekem sincs. – Mondtam, hiszen a legutóbbi tapasztalatok azt súgják, hogy arra is építenem kell majd a pontokból.
- Csing-csingg~ Megvaagy~ \o/ - Lelkendeztem Artora, mint aki megtalálta őt és nem fordítva.
- Pont feléd tartottunk. – Mosolyogtam, ámbár nem volt teljesen igaz, ugyanis fogalmam sincs merre kellett menni, a teleportáció miatt. A térképen meg a fene sem tud eligazodni. Jobb esetben csak azt látom, hogy közelednek, vagy távolodnak-e a pöttyök.
- Hmm~ Profi ez a zsűri, ha ennyiből akar tehetséget kiszűrni. – Ámultam. Arto nem nyújtott túl nagy segítséget, de össze kellett szedni, ha passzolni akarunk valakinek egy pár hangos szólóval kellene kezdeni és úgy beszállni. Én pedig csak zongorázni tudok, azt nem mondtam, hogy profi zeneművész is vagyok. Elgondolkodtam… Ugye tényleg nem mondtam ilyet? Már nem emlékszem pontosan. A kristály a kezünkben, gondolom, így egy röpke pillanat és a kellő időben ellőve el is lett lőve.
- Al, egy rövid szólóval kezjd, majd úgy csatlakozunk. – Osztottam meg a gondolatomat a fiúval. Majd amint mi jöttünk, átalakultunk és felléptünk.

by **Ozirisz** Pént. Jan. 05 2018, 11:51

Naszóval ott csöveztünk a kiszáradt kút fenekén, és néztünk ki a fejünkből. A kijutáson törve a fejünk kizökkentett az az érme, ami Riko mellei közt landolt. A lány kérdésére, hogy szeretnék-e érme lenni, csak mosolyogtam egyet. - Hát, azt azért meg kell hagyni, jó helyen landolt az az érme :3
Majd Riko kicsit dobálgatta a pénzérmét, de az utolsó dobást elvétette, megpattant a kút falán és a „külvilág” helyett a lány fején koppant az érme. Mondjuk abból a szempontból nagy szerencse, hogy nem ment ki, mert a kobold is biztos csak pislogott volna egy sort, hogy még a kút is kiköpte a szerencsepénzt. Nem tudom, mennyire okosak ezek a jószágok, lehet simán betudta volna balszerencsének, vagy a „kút szellemének” vagy valami hasonló dolognak, amivel megmagyarázza magának azt, amire a saját esze szerint nem talál magyarázatot. Esetleg elrakta volna az aranyat, hogy egy kis potyapénz. De, ha csak egy kicsit is okos, akkor valószínűleg összerakta volna a képet, hogy nem a kút köpte ki a pénzt, mert pl. „átok ül rajt”, hanem valaki kihajította a kútból, és jött volna megnézni, hogy mi az, és még riadóztatja a környéket mire felérünk. Szóval, nagy szerencse, hogy Riko elvétette a dobást, kicsit meggondolatlan volt. - Szerintem inkább ki kéne mászni, a kirepülő pénzre felfigyelhet a rikkancs – mondtam a lánynak.
Majd megkezdtük a kísérletet a kimászásra. Riko bakot tartott, majd megdobott, azonban minden igyekezet ellenére nem találtam kapaszkodót. A kút fala végig tele van valami nyálkás trutymóval. Eddig azt hittem, hogy csak egy kis nedvesség a kút falán, de egyértelműen nem.
- A fal tiszta nyálka, talán csigák vagy valami hasonlók éltek itt valamikor... – mondtam a lánynak. Majd a következő kísérletnél egy viszonylag jó fogódzskodót próbáltam elkapni, de arról is lecsúszott a mancsom. Aztán jött egy ötlet – Talán a tűz jó a nyálka ellen – majd a Lángoló Nodachit közel tartva a falhoz, vártam, történik-e valami. A kinti világban a fizika törvényei szerint a nyálka víztartalma a hő miatt elpárolog, és csak a parányi szemcsék maradnak utána, amit a nyálka oldott állapotban tartalmazott. Szóval elvileg működhet, és ha működött, akkor ezzel a módszerrel igyekeztem némileg megkönnyíteni a feljutás nehézségeit, hogy a kinézett kapaszkodók, esetlegesen kiálló kövek környékét nyálkamentesítem. De ennek is csak a kút legalján van jobban jelentősége, fentebb már örülök neki, hogyha valahogy stabilan meg tudok állni amíg a következő kapaszkodót kinézem, nem hogy egy dög nehéz és hosszú karddal hadonásszak és pirítsam a nyálkát. A kút felső egy-két métere kis szerencsével nem nyálkás, azt remélhetőleg a tűző nap elintézte.
Hogyha a kisebb-nagyobb szerencsétlenkedések közepette sikerült kijutnom a gödörből, akkor első utam a rikkancs koboldhoz vezetett. El kell hallgattatni, mielőtt iderángatja a fél falut. Ha eddigre Riko még nem ért fel, akkor egy kötelet engedtem le neki, majd felhúzva a lányt a felszínre.
Persze csak ha Riko nem unta meg korábban a szerencsétlenkedésemet a nyálkás fallal és a szép nagy visszaeséseimmel. Ha Riko ment előre, akkor valószínűleg ő intézte el a koboldot, és ő húzott ki engem a kútból. De így, vagy úgy, miután mindketten kimásztunk a kútból, irány a falu és a verseny, lehetőleg úgy, hogy ne vegyenek észre a koboldok, mert akkor szó szerint hamar vége lenne a dalnak. Lefújják a versenyt, a miniboss nem jön elő, és a koboldok maradnak továbbra is a szinten, mivel ilyen lehetőség ritkán adódna...

by **Strea** Pént. Jan. 12 2018, 21:10

Riko, Alex? Ha nem akartok írni, jelezzétek, ha igen, akkor 2 hetet adok, aztán viszem tovább.

by **Strea** Vas. Jan. 28 2018, 16:23

Mivel nem érkezett reag és valószínűleg ez a jövőben sem lesz másképp, megcsavartam kicsit a történetet és zárókör jön.

Zenés csapat

Fent vagytok a pódiumon és zenéltek. Majdnem teltház van; csupa kíváncsi mob, az öt fős zsűri pedig tőletek pár méterre egy magaslaton ül, mind törökülésben - székeket nem nagyon láttok sehol. A potion hatása kezd lejárni, ám ekkor váratlanul belép a terembe Dakobolen és tíz kísérője: átvágnak a tömegen - a koboldok utat nyitnak nekik - és valamit a legközelebbi zsűritag fülébe súgnak. Hallgatózás híján nem hallhatjátok, hogy mit, de a mozgolódás fokozódik, a mobok idegesek lesznek. Arto a minibosst figyeli és kiesik a ritmusból. A zsűri leállítja az előadást. Minden egyszerre történik, a másodperc törtrésze alatt.
Kintről egy sikoly hallatszódik be, a tömeg pedig egymást eltaposva igyekszik a szélrózsa minden irányába. Dakobolen kiküldi az őröket; csupán ötöt tart maga mellett; a zsűri eközben próbál úrrá lenni a kialakult káoszon, de hiába. Ebben a pillanatban változtok vissza, tervezni azonban már nincs idő.
- Gyorsan, a fegyvereiteket! - kiáltja Arto s már a kezében is van a sajátja. Egy ugrással a ledöbbent miniboss elé érkezik és felhasítja a páncélját, majd eltáncol a felé csapó őrök elől és egyiket el is pixelezi egy második csapással. Itt a lehetőség, több nem lesz.

Kazamatás csapat

Feljuttok a felszínre és a kikiáltót is sikerül eliminálni. Nincs más hátra, mint megtudni, mennyi időtök van a döntőig és hogy hol is kerül megrendezésre pontosan. Talán találtok egy plakátot, talán egy odafele igyekvő koboldot csíptek el s osontok a nyomában - igazából akárhogy is történik, de előbb utóbb meglátnak titeket. Nincs baj, ha ügyesek és gyorsak vagytok, nem tud szólni senkinek, viszont az talán feltűnhet, hogy több, fegyveres kobold is a falu központja felé igyekszik. Mintha... tudnának rólatok. De vajon honnan? Mennyi is a respawn ideje? Időtök azonban nincs ilyesmin agyalni, ugyanis nemsokára szembetaláljátok magatokat az egyik csoporttal, akik azonnal csatasorba állnak és megrohamoznak titeket. A közelben egy nőnemű kobold felsikít. Elkezdődik a harc, amit nem nyerhettek meg.
Nem olyan erősek, viszont sokan vannak. Rengetegen. Egyre többen. Özönlenek mindenhonnan s ha nem akartok elpixeleződni, jó lenne kitalálni valamit, ugye? De egy biztos: a figyelmet sikeresen felhívtátok magatokra. Talán túlságosan is...

Határidő: február 24 éjfél. Utána írok egy zárómesét és egyben le is zárom a játékot. Rikomono és Alex 500 szóval pótol.

by **Rikomono** Vas. Feb. 18 2018, 14:11

Ja, jó helyen landolt az érme, de nem ilyen választ vártam. Vannak ezek az oltári gagyi játékok, ahol a csaj kérdéseire kell okos válaszokat adni ahhoz, hogy ágyba vihesd. Na, ha ez most az lenne, Ozzy adott volna egy rossz választ. Annyi szerencséje viszont van a srácnak, hogy nem röhögött ki az érmés incidens második felvonásán, mert ha megteszi, tuti hozzávágom azt a vackot, aztán nézhet. Így azonban maradt az, hogy kicsit megdörzsöltem a fejem, és nekiálltunk azon dolgozni, hogy kijussunk ebből a hülye kútból. Eleinte nem is értettem, hogy a csávó mit bénázik ennyit, mert annyira nem tűnt nehéz feladatnak kimászni egy ilyen keskeny csőből, ahol ráadásul kapaszkodók is vannak a köveknek hála, de ahogy meguntam a sikertelenségét, félretoltam és megpróbáltam a saját tuti módszeremmel, rögtön rájöttem, hogy valami nem okés. Tök mindegy volt, mennyi erőt fejtettem ki, lecsúszott a kezem meg a lábam is a falról. Csúszós volt az egész. Ha kényes hercegnőcske lennék, most tuti fújolnék, meg minden, így csak kurvaanyáztam egy sort, mint a kocsis, pláne miután harmadikra sikerült pár métert felaraszolni, és onnan zuhantam vissza. Nyekkentem is egyet, ez nem valami anime, hogy ráesek a srácra, ő meg letaperol, hanem ez a kőkemény ~~valóság~~ videojáték világ.
- Ja, lehet hogy jó, másik lehetőség az, hogy elégünk mi is - jegyeztem meg az ötletére, de hagytam, hadd csinálja, amit kitalált, és ööö... asszem működött, legalábbis haladt valamennyire. Én meg néztem. Kicsit szokatlan is volt, mert mióta így együtt kalandozunk, a verekedésen kívül nem sok hasznom volt, és csak pislogtam, miközben ő megoldotta azokat a problémáinkat, amiket nem koboldnak hívtak. Miután feljutott, én is igyekeztem lekövetni az utat, amit kreált, csak talán kicsit gyorsabban és lendületesebben, mert nemigen kellett gondolkoznom rajta. Nem mintha alapból sokat gondolkoznék Rolling Eyes

Szóval ja, a lényeg az, hogy kiszabadultunk, és lehetett menni a dalfesztiválra koboldot irtani. Végre Rolling Eyes

Mondjuk ninjázásban nem vagyok valami pro, szóval maximum annyiban merült ki az osonás, hogy a fal mellé húzódtam, és úgy haladtam végig az utcákon, hacsak Ozzy ki nem talált valamit közben. Pár koboldot le kellett nyomni, de az nem volt probléma. Legalábbis egy darabig. Ugyanis egyszer csak belefordultunk valami őrjáratba, és mivel a futás az szóba sem jöhetett, elvégre azért jöttünk ide, hogy ezeket a nyomorékokat szétkapjuk, így nekiálltunk aprítani, Vagyis hát én mindenképp. Csak közben valahogy, valamiért egyre többen lettek, és hiába nyomtam le mondjuk tízet, húsz másik jött a helyébe. Nem is értettem, ennyi kis görcs a világon nincs >.> Bár ha visszagondolok az invázióra, ott ilyen ezres nagyságrendben jöttek ezek a hülyék.
Ostoba vagyok, mint a föld, de azt azért én is látom, ha valami szélmalomharc. Vagy hát azt éppenséggel bármikor meg tudom mondani, hogy ha nincs esélyem, éppen azért, mert annyit bunyóztam már életemben. Tudod, tapasztalat. Ez most az a pillanat volt.
- Váljunk szét, úgy kevesebb nyomorék jut ránk fejenként >.> - kiáltottam át Ozzynak, majd ki is törtem egy sikátor felé, és a nemlétező ügyességemet használva nyers erőből felküzdöttem magam egy földszintes ház tetejére. Na ezekre a szitukra volt nálunk az a pár cucc, amit a Manócska ránk sózott, szóval fogtam azt a Kinézet Kristályt, és kobolddá változtattam magam, mielőtt lemásztam volna a tetőről, vissza az utcára, és remélhetőleg sikerül annyira beolvadnom, hogy ez alatt a rövid idő alatt olajra tudok lépni. Nem felejtettem el, hogy segíteni kéne a többieknek, so megpróbáltam megkeresni a kornyikaverseny helyszínét, miközben bíztam benne, hogy a srác is feltalálta magát, és ott találkozunk.

by **Ozirisz** Szomb. Feb. 24 2018, 21:04

Kemény erőfeszítések, és újabb jó pár visszaesés-puffanás után végül lett egy ötletem a nyálkák ellen. Jónak még messze nem mondható, és erre Riko is felhívta a figyelmem, miszerint a lángoló kard nem feltétlenül csak a nyálkát pörkölheti le a kút faláról, hanem saját magunkat is felgyújthatjuk vele egy rossz mozdulat során. - Igyekszem óvatos lenni, de jobb nem jutott eszembe – válaszoltam a lánynak. Elég sokáig az egész mutatvány, ugyanis egy kézzel fogni a kardot, egy kézzel kapaszkodni, miközben a lábaimmal a lehető legstabilabban kitámasztottam magam, nem épp a legkönnyebb...
De végül a munka meghozta a gyümölcsét, és ha ugyan nem is könnyűszerrel, de kijutottunk a kútból, sőt még a rikkancsot is sikerült elhallgattatni mielőtt felveri a jónépet. Nincs más hátra, mint előre. Eleinte csak egy-két koboldba botlottunk, amit előbb elintéztünk, minthogy azok észrevehettek volna. A közeli omladozó viskó oldalán láttam egy, a versenyről szóló plakátot. - Azt hiszem erősen késésben vagyunk – mondtam Rikónak, mutatva a plakát aljára, ahol a helyszín-időpont dolgok voltak – Jobb lesz, ha belehúzunk...
De ahogy ezt kimondtam, jött vagy fél tucat kobold, amit ketten elég könnyen elintéztünk, csak az volt a baj, hogy az utolsót túl hangosan sikerült. Szerencsétlenségére a nodachi effektje aktiválódott, és az utolsó kis görcs pedig lángolva még tett egy kört, és persze jajveszékelt. Majd pixeleire robbant. Azonban a baj megtörtént, hirtelen itt termett a következő adag, és az azt követő... Hirtelen az az érzésem támadt, hogy minden egyes vágással nem levágom a koboldot, hanem ketté, és mindkét fél kobold, mintha csak gyík lenne, kiegészül és teljes értékű koboldként folytatja. Persze tudom, hogy nem ez van a háttérben, de a körülöttünk levő koboldok sokszorozódása nagyjából ennek felelne meg.
- Oké... - kiáltottam a lánynak – Aztán csak ügyesen! A faluközpontban tali! - tettem hozzá, majd én a másik irányban léptem olajra. Mögöttem egy rahedli kobold, előttem is van pár. Az előttem levőket levagdostam vagy elsasszéztam közöttük, helyzettől függően, a célom az volt, hogy lehagyjam a mögöttem levőket. Kanyar balra, kanyar jobbra, megint balra, majd ha már nagyjából tiszta volt a terep, gyorsan be az egyik viskóba. Bár jobb állapotban volt, mint az előző, csak pártíz másodpercig kell a rejtekhely. Ahogy becsuktam mögöttem az ajtót, ha volt benn kobold akkor egy gyors vágás, majd az Arto-féle koboldos potit felhajtottam. Ha minden jól ment, akkor elvileg koboldnak tűnök, a lángoló kard miatt Riko és a céhtársaim már messziről felismernek.
Lényeg az, hogy eléggé kilógok a sorból, de talán mégsem túlságosan, hogy a koboldok gyanút fogjanak. Aztán ha sikerült rendre átváltoznom, indultam is tovább a faluközpontba, ahol a versenyt tartják. Mivel helyismeretem nincs, ezért inkább a tömegre hagyatkoztam. Késésben vagyunk, túl sokat időztünk a kút fenekén, és még ez a sok kobold is fenntartott minket. Csupán az nem tiszta, honnan jöttek ennyien? Mindenki a versenyre jött? Vagy csak már vártak minket, ezért a sok őrjárat? Honnan? Talán a vöröske és a haverja értesítette a kobold vezért? Vagy a kazamatában levágott őrjárat? Vagy a zenés csapat bukott le? Remélem nem túl későn érkezünk... Vagy legrosszabb esetben a többiek talán elteleportálnak egy koboldmentes városba... Talán...
Szedtem továbbra is a lábaimat, majd ha sikerült odaérnem, kerestem tekintetemmel a többieket. Rikót a nézők közt, Alexet, Ait és Artot a színpadon vagy annak környékén. És persze a minibosst is igyekeztem bemérni, elvégre miatta jöttünk...

// köszi szépen a küldit, én nagyon élveztem ^^

by **Strea** Vas. Feb. 25 2018, 16:21

Riko és Ozi is jól reagáltak a szituációra és sikerül eljutniuk a döntő helyszínéig, maíg még kitart a kobold-álruhájuk. Ozié egy kicsit tovább, hisz ő Arto folyadékát itta meg, nem kristályt használt - ekképpen, mint fegyveres koboldot, szinte ellenállás nélkül Dakobolen közelébe engedik. Biztos meg akarja védeni főnöküket a támadóktól, nem igaz? Rikonak nehezebb dolga van; ő csak az épület bejáratáig jut el, de ígyis bőven akad kobold, aki pixelezésre vár.
Eközben Dakobolen élete lassan sárgába, majd pirosba csúszik. A káosz a tetőfokára hág. Arto felismeri Ozit, közben valószínű Alex és Ai sem tétlenkedik, így közös erővel le tudjátok győzni a minibosst. Hatalmas ordítás közepette pixeleire robban, eltűnésével pedig a koboldok szervezettsége szétesik.
Nincs más hátra, mint módszeresen megtisztítani a szintet. Lehet több napba is beletelik, de végül az utolsó is megsemmisül a hetediken. Gratulálok, sikerült visszaszereznetek a szintet az embereknek!

Kicsit hirtelen és játékosi reagokban foghíjas lett a vége, de ettől függetlenül teljes küldetésnek számít, ügyesek voltatok : ) Az expben való variálás a megírt harci/nem harci körök számából és az aktivitási bónuszban való eltérésekből adódik.

Alap jutalmak
Rikomono: 213 exp, 230 arany
Ozirisz: 233 exp, 250 arany
RenAi: 200 exp, 220 arany
Halász Alex: 160 exp, 180 arany

Ércek és növények

RenAi:
Növénylátás: Tier 2, 200 -> 200
4 Vastag Tövisgyökér 6 Faeno Ág 5 Nihil Levél 5 Óriás Pitypang

Halász Alex:
Növénylátás: Tier 3, 201 -> 221
7 Nihil Ág 2 Eknier Levél 5 Gyilkos Galóca 4 Ezüst Százszorszép 2 Gigantikus Pitypang

Receptek

Ozirisz:
Tier 2 Fegyverkészítés: nincs felfedezetlen recept
Tier 4 Páncélkészítés: nincs felfedezetlen recept

RenAi:
Tier 4 Potifőzés/Méregkeverés: nincs felfedezetlen recept

Halász Alex:
2db Tier 5 Potifőzés/Méregkeverés Recept: Béke Potion Recept, Erős Adrenalin Potion Recept

Keresés
Ozirisz (Keresés 2. szint): [T1] Magasugrás Kristály

Céhbónuszok

Az Angelic Voice összesen 115 aranyat kap.
Az aktív tag(ok) között 107 exp oszlik szét: Rikomono 107 exp

A Justice League összesen 125+220(dupla arany bónusz)+90 aranyat kap.
Az aktív tagok között 233+200+160 exp (dupla céhexp bónuszok) oszlik szét: Hinari 296 exp, Ozirisz 297 exp

by Ajánlott tartalom