[Küldetés] Dakobolen elveszett bárdja

Anyira elfeledkeztem magamról, hogy észre se vettem a fullánkosokat. Meg szünt a világ a számomra egy pillanatra. Csak Sakuzo szárnyai lebegtek a szemeim elött.
- Csoda szép.... egy arkangyal.
Önkéntelenül is kicsuszot a szó ajkaimon. Noha nem voltam részem keresztény nevelésben sose, még is ezen valás egyik jelképe jutott eszembe. Közben beszedtem néhány sebzést. Nem sokat, csak páncél pontjaimbol eltünt egy kevés új fent. Mérgesen csaptam le az utolsó darazsat is, mert meg zavart a bámészkodásban.
- Nem is tudtam ilyen is van!- Elbövülve közelitem meg céh társam és ha engedi meg fogdosom a szárnyait.
- Ekkora tollakal szemben a zümmögöknek nem is volt esélyük.
Mondatára, csak bologatok és Silre pillantok. Nem gondoltam ilyen erős, jól esik a tudat nem védtelen.
Lassan el indulunk újra, de utunk két csontos keresztezi. A többiekre pillantok, ki szeretné magának tudni a ropikat. Nem jelentkezik senki akkor lecsapom öket mielött még sebzést osztanának.

//Támadok 1 darazsat. Abban az esetben ha Sil, Saku nem támadja le a csontikat elpixelezem mind ketött//

A harc hamar lezajlott. Egy kicsit talán túl hamar is, főleg, hogy én meg úgy rámentem a légi párbajra, mint egy régi fokker pilóta... annak ellenére is, hogy az ellenfél csak földön futkosó idiótákból álltak... Kábé. Mert hát annak ellenére, hogy repülnek ez nem jelenik meg sehogyan sem, ugyanúgy földhöz vannak kötve ahogyan megfigyeltem, szerintem nekem is csak mázlim van a 3d-s tér kihasználásával.-gondolkodtam a dolgon, miközben már a harcnak vége is lett, ahogyan lecsapta Seishin az utolsó mobot.
-Hát engem is meglepett egy kicsit amikor olvastam.-feleltem Seishinnek, miközben ő hirtelen megtapizta a szárnyakat, amiket már közben annyira megszoktam, hogy ingerszerűen húztam őket össze az érintése nyomán.
-Ohh bocsi-mondtam neki, hozzátéve-igen, igazad van, csak az a baj, hogy nem nagyon van olyan mob ami 3dben képes mozogni itt...-persze a minibossok és a bossok között is van pár ami röpképes volt, vagy éppen víz alatt mozgott 3 dimenzióban. Természetesen a beszélgetés közben átcsapott az úton való haladásba, ahol ismét random encounterekbe futottuk. Persze túl könnyű lett volna csak odaérni... Mint valami klisés open-world játék... Ja persze, hát ez az!-gondoltam magamban, miközben Seishin már le is csapott egyet, én pedig hagyva kibontakozni a lányokat, és a szép formáikat néztem a kialakuló kisebb harcot. Milyen kellemes látvány is amikor két szép lány ilyen elegánsan harcol..-gondoltam magamban, miközben a két csontinak vége is lett. Elővéve az inventorymból egy kulacs vizet -ami még véletlen sincs bekeverve valamivel- nyújtottam nekik.-Szép munka lányok, igyatok kicsit, biztos elfáradtatok!

Bár nem olyan nyíltan, mint Sei, de a földre visszaérkező “angyalt” Fuwa is csillogó szemekkel vizsgálgatja. Majd... egyszer megkérdezi, hogy ezt hogy csinálta.
Annyira elgondolkodik ezen, hogy a csontvázakat Sei végül előtte pixelezi el. De hát ez igazán nem zavarja. Úgy a jó, ha mindenki segít.
Vidáman sétál tovább, fellelkesülve tőle, hogy ilyen jól sikerült közösen elzavarniuk a darazsakat, meg a csontvázakat is.
Meglepetten, és kicsit riadtan fordul a hang felé, amikor a bokor mögül előbukkan egy fickó. Nem is bólint, mert azon gondolkodik, honnan kerülhetett elő… A kristályt a kezében megismeri, teleportkristály, neki is van, az inventoryja első helyén, ahonnan bármikor előveheti.
Ő is a brádot keresi… Akkor… Ő is a társuk most ezen a küldetésen? Nem… Ő sem szeret közösködni…
Egyébként igaz, nem volt túl óvatos, de hát nem tűnt úgy, hogy probléma lehet… Közösen azt a sok darazsat is elpixelezték! Nem kell olyan nagyon nagyon óvatosnak lenni. vagy... mégis?
A fickó sárga indikátora, amit észrevett, egyáltalán nem ijesztette meg, hiszen sok sok sárga (és vörös) indikátoros játékossal találkozott már, akik az ő megítélése szerint, egyáltalán nem voltak rossz emberek.
Enélkül? Gondolkodik nagyot pislogva… Hiszen az ő kristálya biztos megvan.. Ugye? Gyors mozdulattal ellenőrzi, aztán kérdőn pislog a társaira, és ekkor feltűnik neki, hogy Sakuzo övén, mintha több minden lett volna…Felháborodik, hiszen neki megtanították, hogy lopni az nagyon csúnya dolog, és szinte automatikusan kiált az elszaladó játékos után. Mérgesen, és határozottan, bár ahhoz képest, hogy kiabálásról beszélünk, nagyon halkan.
- Állj meg! -
Ha erre megtorpant, akkor elé szaladt, megállt előtte, és dühös tekintettel nézve az alakra kinyújtotta kezét a kristályért, hogy adja vissza. Neki is van sajátja, semmi szüksége Sakuzoéra!

//Képességhasználat:
Minden szónak súlya van (aktív):
Fuwa hangját nagyon ritkán hallani… Ha mégis, akkor bizony komoly súlya van annak, amit mond. Ez a játéktéren azt jelenti, hogy ha úgy akarja, bármire rá tud venni, ha kimondja a kérését, nem fogsz tudni nemet mondani. (Ez alól kivétel, ha gyilkolásra adna utasítást. Ilyen esetben a képesség nem működik)

Nos végül is a tapizás is meg volt, ha vannak ilyen szárnyak akkor talán van olyan ruha, ami neko csajá varázsol.
Sakuzo némi reményt varázsolt most a szívembe. Legjobban macska szeretnék lenni, cuki kicsi fekete cica. Hirtelen egy item miatt cica vonásaim lenének én lennek legboldogabb széles pixelvilágban.
A csontik nem sokáig zavarkolodtak, gyorsan egy kupacba rendeztem őket. Mentek a szemetesbe, hogy aztán valahol máshol éledjenek újra más játékosokat zaklatva.
- köszönöm- elfogadtam az italt és nagyokat kortyoltam a hűs vízből-Lehet sokan voltak, de szerencsére szintjük nem volt magas. Ha alacsony szintűek lennénk akkor biztos nem úsztuk volna meg.
Fűztem hozzá észrevételem a harchoz, ami nemrég zajlott a fullánkosok ellen. Mert egyébként valóban, ha tényleg erősek lettek volna most sikítva menekülnénk haza.
-Szerintetek van olyan item, amitől cica füleim lenének? Vagy ép szemeim?
Válasz fontos volt számomra, mert ha van ilyen nekem kel belőle, nem is egy, hanem mindjárt négy! Egy, amit hordok, egy tartalék és tartalék tartaléka meg annak a tartaléka. Vagy is jól be biztosítom magam mindig legyen egy macskás cucc a zsebemben.
-Mi a ?!
Mi a Cica? Kérdezhetném joggal mert a szatírként elő ugró egyén tol azt várnám meglep valamivel. lelki szemeim elött szinte láttam ahogy lerántja magáról ruháit és meg mutatja azt a döglött izét lábai közt. Szerencsére csak a keze volt enyves és nem ő volt Számszon a szatil.
-Hé tolvaj! Enyves kezű, macska rúgna meg!
Kiáltottam utána és ha tudom el is kapom, de túl gyors nekem és elrohan. Úgy hiszem meg tudnánk oldani a helyzetet igy is, ha össze dolgozunk. Itt most elvről volt szó, ne lopkodjon senkisem! Silt követve rohantam én is elkapjam az enyvest.
Képesége sikeres bevetése után én az idegen mögé állok fenyegetően. Majd az idegenre mordulok, mint egy feszült ideges anya tigris. Hm végül is az is macska csak nagyobbacska szóval úgy morgok szinte, mint egy cicus.
- Yohh ragacs! Szerintem vissza kellene adnod azt, ami nem a tiéd a barátunknak!

-Ebben lehet igazad van, vagy legalábbis akkor nem egyhiteltük volna őket...-mondtam Seishinnek kicsit elgondolkodva a korábban történt dolgokról: A Kazamatákban is így van... Ha nem lenne az az idióta 3 körös szabály a játékban, akkor mondjuk lazán leverném őket, de végső soron így lesebeznek és elmennek. Nem túl hatékony a dolog.-ezután egy kérdést tesz fel a lány: -Szerintem biztosan van. Szóval miért ne lenne? Van ördög kasza, angyal cuccmó, meg láttam már Polip gyűrűt is, nem hiszem ilyen népszerű cucc ne lenne, főleg, hogy látni néha pár játékost olyan füllel.-feleltem neki könnyeden. Persze nem állhatott meg sokáig a kalandunk már nem sokra rá róttuk is tovább a lapos sztyeppéket. Azaz inkább a mezőket, mert tudtommal a sztyeppék teljesen máshogy néznek ki. Bár kitudja, nem voltam még olyanon. Vagy keverem a tundrával?-gondolkodtam el magamban a dolgon, miközben egy teljesen más területre érkeztünk. Ez már inkább úgy néz ki, mint amin tűzvész tombolt...-foglaltak le a gondolataim, miközben egy figura az egyik kiégett bokorból lépett elő forgatva a kezében egy kristályt. Akaratlanul is ráfogtam az övemre ahol az enyém volt. Észrevéve annak hiányát.

Ha Silence képessége működne

Hogy a fenébe tudta lelopni?! Elvileg nem lehet elvenni a másiktól, ha ő nem akarja, kivéve, ha olyan a képessége, mint az enyém...-futott végig a gondolat, miközben megdöbbentemben a lányok már cselekedtek is. Silence rászólt?!-döbbentem meg a szavak hallatán, és meglepetésemre a fickó is annyira meglepődhetett, hogy engedelmeskedett neki. Erre én is odafutottam elé és elővéve a fegyveremet tartottam neki a végét.
-Mégis mi a ráknak neked az én kristályom?! Semmi hasznod belőle, csak annyit érsz el, hogy ellenségeket szerzel... Kretén.-mondom neki dühösen.

Ha nem sikerül Silence képessége

Hogy a fenébe tudta lelopni?! Elvileg nem lehet elvenni a másiktól, ha ő nem akarja, kivéve, ha olyan a képessége, mint az enyém...-futott végig a gondolat, miközben megdöbbentemben a lányok már cselekedtek is. Silence rászólt?! De erre most nem érek rá!-gondolkodtam el magamban egy fél pillanatra, megfeszítve magamat bevetve az én lopásomat is rajta:
-STEEEAAAAL!-nyújtva ki felé a kezemet, melyből egy kis fény társaságában jó esetben megjelenik a teleport kristályom.

Steal: Ezzel a képességgel Sakuzo képes a kiválasztott baráti vagy ellenséges célponttól ellopni egy tárgyat, amit a harc végéig képes használni. Persze a harc után (ha csak másban meg nem egyeznek a karakterek) visszakerül eredeti tulajdonosának itemei közé. (Legendás itemekre a képesség nem használható)

Sosem voltam még ennyire meglepve... Szóval van itt ez az őrült fickó, aki nem elég, hogy ellopta a teleport kristályomat, aminek semmi értelme, hanem még a fegyveremmel fel is vágja magát... Szóval értem én, hogy a fájdalom az kábé nincs. De bakker az elmét is sokkolja, szóval nem tudom én speciel azért félek a késtől, hogy ne szúrjanak le vele, mert azért szar érzés ha valami idegen dolog fúródik az ember testébe. Na nem mintha leszúrtak volna valaha is, de például tűt elég sokszor szúrtak belém, ami nem fáj nagyon... De sokan mégis rosszul vannak tőle. Igazából ez mentális kondíció. De mindegy.
Szóval miután a csávókám ez az elmebeteg leszúrta magát, ismét futásnak eredt. Én pedig mivel nem nagyon volt sok gyorsaságom inkább a siklás mellett döntöttem, így magasra felszálltam és onnan amolyan sikló repülő módjára próbáltam meg őt utolérni. Persze, hogy nem ment... Miért menne? Szóval ami történt: Egy sárgolyó szépen oldalba talált, ami miatt az amúgy is rossz egyensúly a repülés közben kibillent, én meg mint valami látványosan zuhanó griff csapódtam bele valami futóhomokos cuccba... Amikor pedig felnéztem akkor a két lány mellett voltam, akik annyira lelkesen jöttek velem a küldetésre. Azt mondjuk nem tudom, hogy a becsapódástól szétplaccsant-e valami rájuk, de az biztos, hogy fájt nekem. Elnézve arrébb pedig a csávó alakját láttam, és miután kipiszkáltam a sarat a fülemből a hangja is megjelent.
- Kisegítelek titeket, ha adtok 500 aranyat. Fejenként -mondta a tahó... Szóval mivel nekem volt jobb ötletem először az előbbi tervemet akartam végrehajtani, azaz visszaszerezni a kristályomat.
-STEEEAAAAL!-nyújtva ki felé a kezemet, melyből egy kis fény társaságában jó esetben megjelenik a teleport kristályom.

//Alkalmaznám a Steal képességemet akkor, ha lehetséges

Szárnyalj Foo vagy is Sakuzóóó kiáltom magamban. kicsi belső én hangosan sikít, füleim el is mehetnek rokkantnyugdíjasnak asz hiszem. Nem is ez a lényeg, hanem az mindjárt utoléri.
- Mi a? -Meg lepetten lépek előre egyet, majd még egyet. Tovább nem megy, elnyel a homok. - Sil állj!
Kiáltom el magam hangosan remélhetőleg még időben. A lány felé fordulnék ekkor beterít a homok, szárnya szeget angyalunk megérkezett közénk. Az arcomba nagy adag földet vagy is homokot fröcskölt. Túl gyorsan történt az egész reagálni tudjak rendesen a dolgokra. Szökőkút homok köpő lettem, mint a víz fürdéskor ajkaim közül úgy spriccelt a száraz cucc.
- Fújjj nincs jó íze. -Persze mióta is van jó íze? Kérdezhetném magamtól joggal. - kár nem csoki.
Nos azt hiszem ideje az erő bedobásnak, eddig túl kedves voltam. Remélem fegyverem eléri a partot, mert akkor tervem sikerül. Meg emelem és végét fogva előre lendítem, kis szerencsével szilárd talajba csapódik igy bele tudok kapaszkodni. Kezem társaim felé nyújtom, meg tudják ragadni.
- Használjatok hídnak, másszatok át rajtam és fegyveremen szilárd talajra. - közben a férfira nézek, aki belerángatott minket ebbe. - Ha ki jutok innen szét téplek amiért bántottad a barátaim!
Akár elérte fegyverem a száraz részt akár nem, meg ragadom egyikük és igyekszem súlyemelésem kihasználni. Sajnos nem hármas szintű, de talán annyit tudok neki segíteni ki tudjon mászni ebből a sárból. Most sajnálom még nem vettem meg a hármas szintet, igencsak jól jönne most. Ki emelhetném mind két társam ők pedig engem cincálhatnának ki innen. Na ja már ha két játékosnak engedi a rendszer, Nia itt lenne már tuti fejel előre belerugdalta volna a tolvajt homokba. A tervem lehet nem sikerül, de talán ki jutunk. Semmi kedvem fizetni egy ilyen alávaló alaknak. Aki kihasználja az erre tévedőjátékosokat. Ráadásul meg is sebezte Silt! Ohh na de várjunk csak azt mondta háromból majdnem fúll, mire utalhatott ezzel?

Nem értem hogyan.... Nem értem egyszerűen, hogy hogy nem került vissza a kristályom hozzám... Ezek szerint mindenkinek lenne elhárító képessége?-tanakodtam kissé már nehézkesen a homokban -Ti teleportáljatok el.-mondom megtörve a társaimnak, majd ha megy valahogy még a kézfeltartás, akkor jelzek neki, hogy kifizetem a pénzt.
-Kifizetem!-szólalok meg, szememben a végső kiégettség jelével. -Semmire nem volt ez így jó... Pedig csak egy kicsit küldizni akartam és egy ilyen gusztustalan figurával kell szembe kerülnünk!-dühöngtem magamban, miközben az arcomat ellepte lassan a homok. Annyit meg nem ér, hogy meghaljak idebent, szóval mindegy mennyit, de ki kell fizetnem. Viszont valszeg amilyen gusztustalan egy féreg ez az alak, a kristályt úgysem adja oda, szóval majd máskor folytatom a küldit... jó esetben.-gondolkodom, már csak az orrommal érezvén a levegőt kintről. Ez így nagyon nem jó... ha nem siet akkor tényleg meg fogok fulladni. Komolyan ennyi lenne a SAOs pályafutásom?-kezdem el venni gyorsabban a levegőt, ahogyan a látásomat elönti a sötétség, és teljesen körbeölel a nyomás, amit a homok fejt ki rám. Meg is jelenik előttem a figyelmeztető ablak, hogy a szívem túl gyorsan ver, és a vérnyomásom is magas.... De nem tudok mit csinálni, el kéne teleportáljak, de nincs kristályom... Nincs menekvés... Remélem valaki megment.-pánikoltam magamban jobb híján, még tudván mindazt is, amit én. Csak reménykedhetek abban, hogy megment, mielőtt az utolsó levegőm is elfogy...
Ekkor elém tárult egy kép a társaimról. Hmm igaz is. El sem tudtam tőlük köszönni, valószínüleg mondjuk úgyis haragudnak rám. Szóval talán nem is baj, hogy nem jött össze. Pedig ha tudnák, hogy ez alatt a pár nap alatt mennyit fejlődtem lehet meg is bocsátanának nekem, hiszen végső soron azért jöttem el, hogy büszkék legyenek rám. De azt hiszem ez már mindegy.
Vártam arra, hogy történjen valami, vagy a hp-m induljon lefelé, hogy elemésszen a sötét, vagy hogy az a féreg kimentsen a pénzéhsége miatt.

-Elvagy tájolva, ha azt hiszed az én életem megér akár 1 aranyat is. Elenben ők ketten élve sokkal többet érnek, mint holtan.
Finom kis utalás arra, hogy a barátaim élve sokkal többet érnek. Alak ilyen lehetetlen csapdákat eszelt ki és alított fel. Akkor életben tartás se lehet túl nagy gond a számára. Én meg legfeljebb távozok az örök pixel mezökre. A tudat a vége előtt még legalább ott lenne bennem. Nem hiába volt, na meg végre együtt lehetnék újra barátaimmal és Niával. Sil ajánlatára csak mosolyogva megrázom lassan a fejem, nemet mondva. Sakuzo közben kifizeti az összeget, így ő remélhetőleg ki is kerül a szorításból.
- Nem Sil nem megyek, nem hagyom újra megtörténjen. - Kedvesen elmosolyodom és ha tudom meg simogatom a lányt. - Vigyázatok egymásra és meséljétek el Chaknának mi történt.
A féreg felé dobom minden pénzem, ami egy fillérrel sem több mint 700 arany. Közben fog hegyről tömény meg vetéssel hangomban szolok hozzá.
-Kifizetem Sil helyett enged el a barátaim.
Tudom, most lehet meghalok még is nyugodt vagyok. Azt hittem mindig majd mikor eljön az időm vége tiltakozni, lázadni fog a szívem és a lelkem. Még is olyan nyugodtnak érzem magam, mint még soha ezelőtt. Szemeim előtt szinte meg elevenednek életem meg határozó pillanatai. Furcsa, tényleg igaz ilyenkor életünk lepereg. Vagyok olyan szerencsés, igazi izgalmas kalandfilmet láthatók a legvégén. Panelom előhíva, néhány tárgyat küldök Silnek. Egy maszkot, egy szemkötőt és két fotókristályt.
- Ezeket kérlek adjátok át a nővéremnek.
Nem akartam a férget látni utoljára, aki fájdalmat okozott két barátomnak, Sil és Sakuzo arcát figyeltem mi közben lassan süllyedtem tovább a sötétségbe. Majd végül lehunytam a szemeim, ha akarnék még fizetni magam életéért se tudnám meg tenni. Nincs elég aranyam meg tegyem.

Nem érti... Miért nem mennek el? Ráadásul hiába próbálja Sakuzot kijjebb húzni, nem sikerül neki...  
Az már csak a hab a tortán, hogy összezavarodik attól is, hogy élve többet ér... Dehát... Ő biztosan nem fog adni semmit... Csak... hiába próbálja, nem tudja megakadályozni, hogy Seishin adjon.
Ha eddig nem is teljesen értette, miért mondta Grimm, hogy ilyen helyzetben ne adjon senkinek semmit, most világossá vált számára. Teljesen megrökönyödve bámult az egyáltalán nem kedves fickóra. Hazudott... Azt ígérte, segíteni fog, és hazudott...
Nem bírta már a sok, halmozódó feszültséget, az arcán elkezdtek csorogni a könnyek. Sakuzo legjobb próbálkozása ellenére is elmerült, és egyre inkább húzta magával őt is. Annyira, hogy lassan már a fejét is alig tudta a homok felett tartani. Eddigre már nem tudott uralkodni magán, és egyre kétségbeesettebben küszködött, hogy bárhogy, de kijusson a homokból. Ennek következménye képen Sakuzo keze kicsúszott a kezéből, és nagyon hamar találta magát orrig a csapdában, és nemsokára el is süllyedt teljesen.
Kétségbeesésében sem a jetit, sem Nestort és Hinarit nem látta.
Nem veszi észre hosszú percekig, hogy ahogy süllyedt, egy idő után "leesett" a homokból. Ahogy volt, ahogy érkezett, összehúzza magát, és sokkosan, remegve ül ott. Nem értette mi történt, és nem érdekelte már sem a küldetés, sem a hazug, undok csaló.
Lassacskán azért eljutott a tudatáig, hogy kap levegőt. Óvatosan kinyitotta a szemét. A többieket is látta. Ők is jól vannak... Megint elsírta magát megkönnyebbülésében. Lassan felállt, hogy odamenjen Seishinhez és Sakuzohoz. Nem, miután meglátta a társait, már eszébe sem jutott jobban körülnézni, vagy kijáratot keresni.

Silence (35) - HP:170 | F:52 | E:74 | K:50 | GY:91 (100) | S:39 | P:90

Tárgybónuszok
Tündérszalag Rúna: Szivárvány Köpennyel együtt használva, amíg a köpeny képessége aktív, a fegyverrel végre hajtott támadások 10%-kal többet sebeznek
Zafírszálas Fedora: plusz egy szint Nyomkövetés jártasságot ad legfeljebb negyedik szintig.
A Vándor Lábbelije: a játékos egyszer egy harcban beáldozhatja a tizedes helyiértéken lévő SP pontjait 0.1 SP*5 életpontért cserébe
Zafírgyűrű: egy körre megsüketít minden környéken lévő játékost, ha az áldozatnak Hallgatózása van, minden szint további plusz egy kör süketséget jelent.
Iránygyűrű: a gyűrű egy erőteljes zöld fénysugárral megmutatja a legrövidebb utat egy térképen kijelölt pont vagy egy barátlistában kijelölt játékos vagy egy vele csapatban/céhben lévő kijelölt játékos felé.

Lehunyta szemét, mély levegőt vett és meg próbálta elérni Silt és Sakuzot. Ők egymást mentették, na ja igaz elég mesze volt tőlük. Mi közben ki nyúlt kezeivel a múlt elevenedet meg elöte. Lelkébe mart a démon jeges kezével, kitépje szívét újra. Bízót és szeretett, de újra végig kell nézze? Megint annak kell meg történnie, mint akkor a hajon.
Talán öröké nem eshet, de végül mindannyian magunkra maradunk...




Az álomképből az érkező sebzés ránt vissza. Jó ideje nem történt ilyen velem, fejem tréfát űzőn velem. kezdtem azt hinni minden rendben van odabent. Még sem, de már mindegy a feketeség vár. Szemeimmel nem láttam semmit csak a sötétséget. Vártam, a lassú életvesztést majd a halált, de helyette zuhanás jött. Akkor ilyen lenne a vége, vajon mindenki ezt érezte a végén? Hanyatt fekve érkeztem meg a földre. Nagyot koppanhattam hiszen újabb sebzés tulajdonosa lettem. Nem moccantam szét vetet kezekkel és lábakkal feküdtem, közben fejemre perget fentről érkező homok.
Vajon élek? Ez lenne a purgatórium? Akkor miért nem érzem magam jobban miért látom még mindig ezt az átkot?
Sil hangját hallom azt hiszem, mintha sírna valamiért. Tehát még is élek....sajnos. Pedig mit nem adtam volna érte, ha a túloldalt kipottyanva Nia karjaiban kötök ki. Felülök, majd fel is állok többieknek háttal sokáig bámulok tenyerembe. Nem tudom talán hiba volt az egész, még sem kellett volna hinnem és remélnem. Az a furcsa állom is lehet ezt bizonyítaná? Még is miért fáj most az, amit láttam darabokra törni? Miért fáj a szívem, abban az álomban darabjaira tört. Talán nem is álomvolt, ha nem a valóság a múlt egy darabja? Igen, már értem teljesen világossá vált számomra.
Kinyújtottam kezem és meg jelenő kicsi tárgyat felszereltem, újra lefedve zöld szemem. Mikor megfordultam Sil felénk tarott, előbb is észre vehetem volna alig két lépésre vagyok Sakuzotol.
- Ti jól vagytok? -Hangom kissé remegett, látszott igyekszem uralkodni rajta. El akarom folyatni benne lappangó érzelmeket. - Nem eset bajotok ugye?
Bármenyire is igyekeztem, egyszer már elzártam érzelmeim. Játszottam ezt a játékot, azt mutatva én hideg vagyok, mint a jég. A jeges dobozt kinyitottam és szabad folyást engedtem érzelmeknek. Az ilyesmit, nehéz egy pillanat alatt újra elzárni. Ugyan igy nem tudtam uralkodni mozdulataim felett sem. Igy még vak is láthatta, habár akarom, de még is valami húzna vissza azt üvöltve ne merészeld!
Mind két társamat magamhoz ölelem, letakart szemem fedelét át nedvesítik könny cseppjeim. Ez alatt a kék szemem oly száraz, mint a homok, amiben előbb lubickoltunk.

Seishin 24 HP: 130 | F:34 | E:101 | K:22 | Gy:22 | S:21 | P:75

A sötétség csak nem tűnt el. Az a féreg jól átvert minket, és én is bedőltem neki. Bár ki nem dőlt volna be neki, ha az élete a tét? A bizalom volt az az egyetlen dolog ami maradt, amikor átnyújtottam a pénzt, és amikor elnyelte a fejemet teljesen a homok már csak a kéz maradt amit éreztem magamon. Silence volt az, aki próbált engem vissza kihúzni innen. Sikertelenül. Nem értem miért kockáztatná az életét értem, egy idegenért, de jól esett addig amíg tartott. A hp-m szépen elindult lefelé... hát itt a vége.-hunytam le a szememet, belenyugodva a végbe, miközben a kéz érzése is megszűnik. Minden megszűnik egy dolgot kivéve...
Zuhanás?!-kaptam észbe egy pillanat után és bár nem sokkal a föld felett tértem eléggé észhez, de a szárnyaimat kitártam és.... CSATT... Így is szép nagyot csattantam...-terültem el a földön, szánalmasan, mint egy senki. Átvertek... és most a világ legalján kell majd meghalnom...-ezután tűnt fel, hogy a többiek is szépen lezuhantak utánam, és ők is elterültek. Én lassan felültem, a hátam mögé tettem a kezeim, hogy megtámasszam magamat és nem hittem a szememnek, hogy mi került elénk...
-Ez nem jó...-mondtam miközben a többiek észhez tértek. És csak akkor kaptam észbe, mikor Seishin hirtelen átölelt. Basszus... tényleg... még élek! El sem hiszem...- öleltem én is át a két lányt meghatódva, de csak egy pillanatig, mire egy kicsit hátrébb léptem: -Teleportáljatok innen ki! El kell tűnnötök! Az a dög ott hátul széttép most minket! Se hp-nk sem sebzésünk szerintem most nem lenne!-mondtam a két lánynak úgy, hogy a kezüket megragadtam. Talán még őket megmenthetem!


Tünemény Gyűrű (+2 élet +5 speciális képesség, az NPC-k kicsit jobban viszonyulnak a viselőjéhez)
Angyal *Fegyver* (+8 erő +6 speciális képesség +2 kitartás, a viselőjének angyalszárnyai nőnek, amikkel repülni tud)
Igazság Rúnája (+4 erő +5 fegyverkezelés +5 gyorsaság, ha van a közelben piros játékos a fegyvered világítani kezd)
É:14, FK: 46, E: 28, K: 14, Gy: 20 Spc: 27, P: 50

A megható jelenetet félbeszakítja a vakondszerű miniboss közeledése. Ideje összeszedni magatokat, ha nem akartok csúnyán ráfázni erre a harcra, vagy esetleg elveszíteni egymást. A szörny feje fölött egyébként a "Vakobold" név jelenik meg, ha pedig nem ti kezdeményeztek, biztosak lehettek benne, hogy ő igenis fog - végtére is, ti tolakodtatok be az ő területére, nem igaz?

Vakobold
Silence jön.

Kiosztott sebzés:
A sebzés okozói: --

Játékos cselekvések: --

Boss cselekvések: --

Életpontok/adatok:
Vakobold: ??? HP ??? P

---------------------------

Silence (Sebzés: 74, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 4.8 SP kiskörönként.)
Vakobold
Seishin (Sebzés: Z:111 / S:121 / P:131, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1.1 SP kiskörönként.)
Vakobold
Sakuzo (Sebzés: 28, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Vakobold

Silence (35. szint): 170/116 HP, 250/250 CSP
Seishin (24. szint): 130/109 HP, 23 páncél, 110/110 CSP
Sakuzo (15. szint): 70/47 HP, 16 páncél, 70/70 CSP

---------------------------

Harcban fontos tárgybónuszok:
Silence: A Vándor Lábbelije: a játékos egyszer egy harcban beáldozhatja a tizedes helyiértéken lévő SP pontjait 0.1 SP*5 életpontért cserébe

Amint odaér Seishinhez, és Sakuzohoz, átölelték őt. Egyrészt még idegen volt neki kettőjük érintése, így kissé kellemetlen is, de valahol mégis megnyugodott tőle. Érezte az érintésüket, és ez azt jelentette, hogy nincs baj. Bólintott Seishin korábbi kérdésére. Nincs baja... nagyon...
Közben Sakuzo megfogta a kezét, és azt kérte, teleportáljanak el.
Megrázta a fejét. Nem fog elmenni sehova! Főleg, hogy a teleportkristálya Sakuzonál van.
A fiú figyelmeztetése viszont arra mindenképpen elég volt, hogy ő is körülnézzen. Mi van itt, ami így zavarja Sakuzot?
Így ő is észrevette a mobot, ami mostmár közeledni is kezdett hozzájuk. Nagy volt... És nagyon betegnek nézett ki.  Vetett egy pillantást a térképére, hogy megnézze, közel van-e már Hinari...
Elhúzta a kezét Sakuzotól, gyorsan előszedte a kardját, és mivel a lény még mindig közeledett, nem várhatott. Rászorított a kardjára, és igyekezett úgy támadni meg a lényt, hogy közben az semmiképp ne férhessen hozzá Sakuzohoz, és Seishinhez.
Gyors volt, a lendülete pedig megengedte, hogy a vágás után háromszor is visszafordítsa a pengéjét, így 4-szer is támadva a..nem is tudta, milyen lényt.

//4 támadás Vakoboldba.

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

//Akkor próbáljuk ki az új képit * . *
Név: Korrekció
Típus: Permanens
Leírás: Fuwa, bár nem vált mesterévé a kardjának, mióta a játékban van rengeteget gyakorolta a kardforgatást, így ráállt a szeme, hogy meglássa ha egy csapása el fogja véteni az ellenfelét. Ilyenkor egy gyors mozdulattal képes korrigálni a mozdulaton, bár csak kapkodva, így ez a korrigálás sem teszi biztossá a találatát. Ez a mozdulat viszont elveszi a lendületét, így elveszik az ellenfelével szembeni többszörös gyorsasága.
Harcokban ez azt jelenti, hogy támadáskor, ha hibázik újra dobhat a kockával, dobásonként szint/2 cspért támadásonként egyszer annak megfelelően, mennyi többlettámadással érkezne a következő körbe. Cserébe minden újradobásért 1 egésszel kevesebb SP-je lesz a következő körben (de 1,0 alá nem mehet így az SP-je)

A második támadást próbálom korrigálni. A következő körben így 3,8 SP-vel kell majd számolni.

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

- Nem, már belefáradtam a menekülésbe.
Sok más okom is lenne, amit még felsorolhatnék. Nem hinném, megértenék végül is Chaknán kívül senkit sem érdekel mi van velem. Senki nem akart még meg ismerni, igazából ki vagyok. Csak ez a sötétség ne lenne... nem szeretem utálom.
~Törölj el mindent, pusztíts. ~ Hangzót lelkem mélyéből, a legsötétebb és legmélyebb bugyrából. Saját hangom volt, de valahogy még sem. Sakuzo elkapta a kezem és húzni szeretett volna a közeledő mini bosstol távolabb. Na igen, de van értelme menekülni? Vak sötétben bolyongani... fáj... nem akarom újra át élni.
~Pusztíts el mindent, ami fájdalmat okoz~ Újra hallottam a hangot, jobb kezemet ökölbe szorítom mellkasom elött.
Fiú keze szorította az enyémet és meg lepett az menyire erős. Ugyan ekkor olyan gyengének éreztem magam, szinte reszkettem. Én ezt nem akarom, nem akarok félni soha többé. Bárcsak volna elég erőm szembe nézni minden démonommal.
~Erőt szeretnél? Vedd el, ami kell, nem számít semmi! ~A hang újra meg szolalt a fejemben mi közben menekültünk.

Egymás mellett loholunk, valami a sötétben utánunk csörtet. karmai csikordulnak a kemény sziklán. Sötétben szinte alig látok valamit. Nem voltunk sokan, nem sokan maradtunk az a mob. Megölt szinte mindenkit a csapatunkból. Érzem ahogy közeledik, érzem tarkómon a leheletét. Meg szorítom mellettem rohanó férfi kezét, csak még egy kicsit, pár méter kellene és sikerű.... Már csak a pixeleit markolhattam az a valami elkapta....

~Törölj el mindent ~ Én ezt nem akarom, nem akarom ezt az emléket! Megint megtörténjen? Azt nem hagyom!
Sil után szeretnék nyúlni, hogy vissza rántsam. Túlságosan is lassú vagyok, láttom ahogy belevág a sötétségbe. újra és újra felhasítja a sötét mobot. Elengedem Sakuzo kezét és Sil után fordulok, vissza rántsam és meneküljünk. Mikor a sötétség feléje csap meg dermedek, a félelemtől moccanni se birok. Szinte már láttom ahogy pixeleit ölelem. Láttom ahogy nagy sebzést kell elszenvednie.

Hangosan felüvöltök, ahogy a torkomon kifér. Kiáltásomban rengeteg félelem és harag vegyül. El akarom pusztítani... mindent. Még ha utolsó cselekedetem is, eltörlöm azt, ami ezt művelte velünk. A sötétben botorkáló mobra vetítem ki minden gyűlöletem. Legmélyén belül úgy hiszem korábbi esetért is ő volt a felelős. Térdeimtől lefelé vöröses köd szerű aura jelenik meg, de nem csak nálam. Sakuzot és Silt is körbe veszi ez a halvány fényt árasztó dolog. Felugrik egy kis ablak, csak egy pillantást vetek rá mielőtt a mobra támadok.
-Bár csak még ennél is több lenne...

1 képesség használat Dobni nem kell
Képeség: Hoemasu / Üvöltés (aktiv)
Buff képeség, ami három körön át aktiv. Két kör után újra aktiválható a képeség.
Elüvölti magát Seshin, térdeitől lefelé indulva vöröses köd szerű aura jelenik meg. Amig a képeség aktív úgy tűnik mintha a köd lassan gomolyogna mozogna minden mozdulatnál. Mindenki, akin a képeség aktív szint/3 erő növelést kap.

Támadom az ismeretlen mini bosst