Re: Mezőség

by **Szophie** Szer. Ápr. 08 2015, 17:58

Újra kuncogva felnevettem. Kellemes társaságnak bizonyulnak. Nekem pedig nincs több mondanivalóm ezzel kapcsolatban. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy gonddal újra csak kevesebb.
- Megértem. - bólintottam. - Ettől függetlenül még valamikor szívesen találkoznék veletek. - mosolyogtam rájuk. - De most akkor mennem kell, sok még a dolgom. Köszönöm, hogy eljöttetek. - hajoltam meg japánosan. - Sziasztok! - integettem még, és el is siettem, farkasommal szorosan a nyomomban.

by **Shota** Vas. Okt. 31 2021, 15:23

Borzalmas (hó)napok

Shotának esze ágában nem volt bemenni a Kerek Erdőbe. Már az első információk, amiket az egyik közeli kocsmában hallott Nysterben, elrettentették, a helyszín leírása pedig ezek után egyáltalán nem hozta meg a kedvét hozzá: hatalmas, égbe nyúló fák, mindenféle veszéllyel a lombkorona szint alatt és körbe-körbe futó utak, amik nem vezetnek sehová sem. Nem, az ifjú harcművész tehát messziről elkerülte a fák övezte területet és inkább a mezőség felé vette útját, azzal az egészen egyszerű céllal, hogy készítsen egy fotót. Igazából teljesen mindegy volt, hogy milyet, lehetett az homályos vagy sötét is; a lényeg, hogy az npc-k elfogadják a szafari előtti sátorban. Ugyanis amikor Shota nem is olyan sokkal a vadászidény hónapjának vége előtt merő véletlenségből ellátogatott oda a szokásos ingyensüteményes köre előtt, azzal a ténnyel szembesült, hogy ha elkészít akár egy minimálisan értékelhető fotót, már kap valamiféle jutalmat érte. Annál pedig mi sem egyszerűbb, nem igaz? Az öreg anyókához vezető úton viszont egy vaddal sem találkozott, így hatalmas sóhajtás közepette nézte meg a teljesítmények listáját, honnan jöhet a legkönnyebb jutalom a fogásért és így választotta végül ki az ötödik szintet. Ahol nincs más dolga, mint vadászni. Valamit. És le is fotózni azt.
A másik dolog, amiért messziről kerülte a szafarizható erdőket, az egy bizonyos elfnek kinéző lányka volt, közepes mellekkel és egy hálóval - illetve, jobban mondva egy játékosnak kinéző lányka, hatalmas mellekkel és egy hálóval. Shota még mindig nem tudta eldönteni, hogyan is értékelje azt a napot, ám meglepő módon ezzel együtt valahogy vágyott is rá, hogy találkozzanak - de inkább háló nélkül, csakúgy spontán. Mostanában - főleg az elfes kaland után - szándékosan kerülte még a legkönnyebbnek kinéző küldetéseket és felkéréseket is; a virágmezőre is csak egyetlen egyszer ment ki és az is bizarr és kellemetlen módon végződött, a srác tehát úgy döntött, hogy mindenki, aki azt mondja, fejlődni kell, az menjen a fenébe.
Ígyis bőven eleget mászkált el ide-oda az utóbbi évben, más játékosok ellen harcolni pedig unalmas és néha (ha a legutóbbi, kötelező arénáját nézzük) egyenesen visszataszító volt. Nem, mégegy buzi nem fogja őt tapizni harc címén, az egészen biztos.
- Jöhetne már valami... - rúgott bele egy fűcsomóba unottan, zsebre dugott kézzel, amiben azért ott lapult pár szafarifotó-kristály, ha esetleg tényleg errefelé enne a fene egy-egy szerencsétlen állatot. Mondjuk (ha már itt tartunk) valami ehetőt, igen: akkor vacsorára sem kellene költenie, egy ideje ugyanis eléggé megszorult pénzügyileg, a kedvét pedig nem emelte a tudat, hogy nincs aranya nőkre. Egyedül a piát termelő vértjére és a kis szivecskékre számíthatott, másra... hát, másra nem. De persze Shota az elmúlt években már megszokta ezt.
Valami furcsa, fekete-fehér bukkant ki az előtte lévő fűrengeteg közepéből. Shota megtorpant és megvonva vállát halászta elő zsebéből a kezeit és az egyik kristályt, azután közelebb merészkedett és belerúgott a valamibe, hogy dugja ki már az orrát a fűből, hogy le lehessen fotózni. Az említett "valami" mondjuk nem túlságosan díjazta ezt: Shota legnagyobb megrökönyödésére egy borz volt, amely rögtön egy jóadag vegyi anyaggal is felérő gázfelhővel borította be a köztük lévő légteret, majd sarkon fordult és elszaladt. Shota persze szárnyaival hamar szétkavarta a bűzt és még idejében sikerült eltörnie a kristályt is ahhoz, hogy elkészíthesse a valamilyen fotóját: egy szikrázó szemű, dühös borzot az aranyló fűben, amely körül látványosan kering a zöldessárga szellentés.
Az eset tanulsága pedig az ifjú számára a következő volt: a szafarizás is legalább olyan kellemetlen, mint a küldetések és az arénák.

Borz