Re: Mezőség

by **Hime** Szomb. Júl. 26 2014, 20:00

A lány nem szólt egy szót se. Nem tetszett ez a hirtelen jött csend, de megtörni se mertem, hátha valamin nagyon gondolkodik. Ki tudja. Talán már soha nem fogom megtudni. ugyanis az egyik pillanatban még mellettem volt Timidussal együtt, a másikban pedig egy csodálatos szarvast kezdtek el üldözni. Mint annó a hunok, amikor egy szarvasra bízták azt, hogy hol telepedjenek le rémlett fejembe az egyik történelemóra képe, amin sokat mosolyogtam. Elég aranyos és vicces tanárunk volt, akit mindenki szeretett. És nála soha nem volt unalmas a történelemóra. Mindig valami meglepetéssel várt minket a teremben. Ez most is megmosolyogtatott, ám ennyi idő elég volt ahhoz, hogy elveszítsem szem elől a lányt és a sárkányt.
- Shukaku, Timidus! Merre vagytok?- Próbáltam utánuk kiáltani. Ám hiába merészkedtem beljebb az erdőbe, sehol nem láttam őket. Körös körbe csak fák voltak. És én megint egyedül voltam. Egyre beljebb haladtam a fák között az idomár és a sárkány nevét kiabálva, de nem jutottam semmilyen eredményre. Úgy látszik, őket is sikerült elüldöznöm, ugyanúgy, mint már megannyi embert magam mellől. Megint csak a magány várt rám. Nem hittem el... Megint velem történik mindez, de vajon miért. Már nem bírtam tovább. Egy fának dőltem, és neki álltam sírni. Tudtam, hogy megint én rontottam el mindent, de azt nem tudtam, hogy mit. Hisz én csak őszinte voltam. Miért kell az őszinteségem miatt mindig ilyen helyzetbe kerülnöm? Akármikor túl őszinte vagyok, akkor ez vár rám. Ez már sok volt...

by **Szophie** Kedd Ápr. 07 2015, 23:43

Farotawa és Deliz. A nevükön kívül nem tudtam túl sokat róluk, és a tizenkilencedik volt mindkettejüknek az első bossharc, amire elmentek. Ahogy Asukának is, aki pedig vörös indikátoros. Nem feltétlenül lehet kapcsolat közöttük, mindenesetre érdekesnek találtam az egészet.
A két személynek pedig üzenetet is küldtem most, hogy lassan elérkezett a következő boss. Úgy hittem, talán a következőre is el szeretnének jönni, vagy legalábbis mindenképpen meg kellett tudakolnom tőlük, hisz az illem így diktálja. És ha a válasz igen, akkor szükséges egy kis ismerkedés is, hiszen jelen pillanatban ők az egyetlenek, akikről tényleg nem tudok semmit. Most már Asukát is ismertem. Így csak ők maradtak, ők ketten, akiket idő hiányában egyszerre hívtam meg ugyanazon időben ugyanarra a helyre. Remélem, nem lesz ebből baj. És azt is remélem, hogy eljönnek. Vagy ha nem.. Hát akkor bossolni sem szükséges jönni. Ez ilyen egyszerű. Végül is nekem csak jobb lesz úgy, egy gonddal kevesebb. Nekidőltem egy fának, és keresztbe fontam a kezem, miközben a percmutatót néztem: egyre közeledett a megadott időponthoz.

by **Yoshiaga** Szer. Ápr. 08 2015, 14:06

Deliz pontosan időben érkezik, mögötte farkasával, aki ruhájánál fogva hurcolja magával a földön csúszó Farotawát.
- Nem akart eljönni. - mondja, majd a témát ejti is, hiszen úgy gondolja a szituáció magáért beszél.
Farotawa kiszenvedi magát a bestia fogai közül, majd feláll, leporolja magát és felháborodva közli Delizzel a következőt:
- Ennél a farkasnál csukott szemmel erősebb lényt kreálok.
Deliz csak néz rá, majd Farotawa mintha kihívásnak venné, farkasszemet néz az idomárral. Ezután Deliz Szophie felé fordul.
- Hívj ki nyugodtan. Gondolom azért hívtál ide engem, hogy átvedd a helyem. Csak szólok, hogy nem fog menni és ez a mumurnyák mindjárt látni fogja, hogy nem ő itt a miatyánk tárgya.
Farotawa meglepődve néz Szophie felé.
- Mumurmicsoda?
Deliz egyszerűen megjegyzi.
- Kitaláltam.
Farotawa a tényt elfogadva elcsendesül, majd Deliz sürgetően néz Szophiera.
- Felőlem várhatunk a kihívással, de én szívem szerint minél hamarabb túl lennék rajta.

by **Szophie** Szer. Ápr. 08 2015, 16:05

Először csak felnevettem, ahogy megláttam hármójukat, de persze csak nem feltűnően, kezem a szám elé téve. A farkas tényén már nem lepődtem meg, habár egészen különös érzés volt látni egyet. Azon gondolkodtam, vajon merre bujkálhattak eddig. Hatin és Inun kívül eddig nem találtam farkast Aincradban, csak az erdőkben, de ezek közül egy sem volt ennyire hófehér és különleges. Mi lehet ebben a Delizben, hogy a petünk hasonló? Nem hiszem, hogy a véletlen műve lenne. A petek személyre szabottak. És ezt a vonszolást elnézve a két farkas nem feltétlenül csak kinézetben hasonlíthat. Aztán ki tudja..
És ha már itt tartunk, Vezér ekkor dugta ki orrát egy bokorból, diadalittas tekintettel. Vajon végre sikerült elfognia azt a bizonyos szöcskét? Csak csendesen leült. Nem ment közelebb fajtársához, és végképp nem adott semmilyen jelzést felé. Pont, ahogy megbeszéltük. Nem akarom, hogy összekapjanak, vagy ilyesmi.
Elmosolyodtam, és integetve köszöntöttem őket, aztán megvártam, hogy lejátsszák a sajátos kis produkciójukat, melyet végig jókedvűen követtem. Csak egyszer került valami meglepődésféle az arcomra, amikor a kihívást emlegette, de aztán annak helyét is gyorsan a kuncogás vette át.
- Értem én, hogy ez egy ilyen világ, de szörnyű érzés, hogy mindig harcot feltételeznek az emberről.. - sóhajtottam. - Úgy nézek én ki ebben a percben, mint aki vérre menő küzdelemre áhítozik? - ellöktem magam a fától, és közelebb mentem. Azt meg aztán végképp nem tudtam hova tenni, hogy mégis miben vagy honnan kellene átvennem a helyét. És ha vele akarnék megküzdeni, miért hívtam volna el a társát is? O.o
- A nevem Szophie, örvendek. - nyújtottam kezem a feléjük, és a farkasra is rámosolyogtam. Vezér közben mögöttem csöppnyit megremegett, de továbbra sem mozdult.
- Igazából csak a legközelebbi boss harccal kapcsolatban kerestelek fel titeket. - folytattam a csevejt kedveskedő mosollyal arcomon.
- Tudok róla, hogy legutóbb is részt vettetek, és meg kell kérdeznem, szeretnétek-e jönni még..

by **Yoshiaga** Szer. Ápr. 08 2015, 17:49

Kezet fognak veled, bemutatkoznak, majd egyöntetűen elutasító válasz érkezik:
- Túl könnyű. Uncsi. Meg amúgy is mindenki olyan gyen...
Deliz Farotawa szája elé kapja a kezét gyorsan.
- Amennyiben a vezetőség megkér rá minket. Alapból köszönjük szépen, de elutasítjuk az ajánlatot.

by **Szophie** Szer. Ápr. 08 2015, 17:58

Újra kuncogva felnevettem. Kellemes társaságnak bizonyulnak. Nekem pedig nincs több mondanivalóm ezzel kapcsolatban. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy gonddal újra csak kevesebb.
- Megértem. - bólintottam. - Ettől függetlenül még valamikor szívesen találkoznék veletek. - mosolyogtam rájuk. - De most akkor mennem kell, sok még a dolgom. Köszönöm, hogy eljöttetek. - hajoltam meg japánosan. - Sziasztok! - integettem még, és el is siettem, farkasommal szorosan a nyomomban.

by **Shota** Vas. Okt. 31 2021, 15:23

Borzalmas (hó)napok

Shotának esze ágában nem volt bemenni a Kerek Erdőbe. Már az első információk, amiket az egyik közeli kocsmában hallott Nysterben, elrettentették, a helyszín leírása pedig ezek után egyáltalán nem hozta meg a kedvét hozzá: hatalmas, égbe nyúló fák, mindenféle veszéllyel a lombkorona szint alatt és körbe-körbe futó utak, amik nem vezetnek sehová sem. Nem, az ifjú harcművész tehát messziről elkerülte a fák övezte területet és inkább a mezőség felé vette útját, azzal az egészen egyszerű céllal, hogy készítsen egy fotót. Igazából teljesen mindegy volt, hogy milyet, lehetett az homályos vagy sötét is; a lényeg, hogy az npc-k elfogadják a szafari előtti sátorban. Ugyanis amikor Shota nem is olyan sokkal a vadászidény hónapjának vége előtt merő véletlenségből ellátogatott oda a szokásos ingyensüteményes köre előtt, azzal a ténnyel szembesült, hogy ha elkészít akár egy minimálisan értékelhető fotót, már kap valamiféle jutalmat érte. Annál pedig mi sem egyszerűbb, nem igaz? Az öreg anyókához vezető úton viszont egy vaddal sem találkozott, így hatalmas sóhajtás közepette nézte meg a teljesítmények listáját, honnan jöhet a legkönnyebb jutalom a fogásért és így választotta végül ki az ötödik szintet. Ahol nincs más dolga, mint vadászni. Valamit. És le is fotózni azt.
A másik dolog, amiért messziről kerülte a szafarizható erdőket, az egy bizonyos elfnek kinéző lányka volt, közepes mellekkel és egy hálóval - illetve, jobban mondva egy játékosnak kinéző lányka, hatalmas mellekkel és egy hálóval. Shota még mindig nem tudta eldönteni, hogyan is értékelje azt a napot, ám meglepő módon ezzel együtt valahogy vágyott is rá, hogy találkozzanak - de inkább háló nélkül, csakúgy spontán. Mostanában - főleg az elfes kaland után - szándékosan kerülte még a legkönnyebbnek kinéző küldetéseket és felkéréseket is; a virágmezőre is csak egyetlen egyszer ment ki és az is bizarr és kellemetlen módon végződött, a srác tehát úgy döntött, hogy mindenki, aki azt mondja, fejlődni kell, az menjen a fenébe.
Ígyis bőven eleget mászkált el ide-oda az utóbbi évben, más játékosok ellen harcolni pedig unalmas és néha (ha a legutóbbi, kötelező arénáját nézzük) egyenesen visszataszító volt. Nem, mégegy buzi nem fogja őt tapizni harc címén, az egészen biztos.
- Jöhetne már valami... - rúgott bele egy fűcsomóba unottan, zsebre dugott kézzel, amiben azért ott lapult pár szafarifotó-kristály, ha esetleg tényleg errefelé enne a fene egy-egy szerencsétlen állatot. Mondjuk (ha már itt tartunk) valami ehetőt, igen: akkor vacsorára sem kellene költenie, egy ideje ugyanis eléggé megszorult pénzügyileg, a kedvét pedig nem emelte a tudat, hogy nincs aranya nőkre. Egyedül a piát termelő vértjére és a kis szivecskékre számíthatott, másra... hát, másra nem. De persze Shota az elmúlt években már megszokta ezt.
Valami furcsa, fekete-fehér bukkant ki az előtte lévő fűrengeteg közepéből. Shota megtorpant és megvonva vállát halászta elő zsebéből a kezeit és az egyik kristályt, azután közelebb merészkedett és belerúgott a valamibe, hogy dugja ki már az orrát a fűből, hogy le lehessen fotózni. Az említett "valami" mondjuk nem túlságosan díjazta ezt: Shota legnagyobb megrökönyödésére egy borz volt, amely rögtön egy jóadag vegyi anyaggal is felérő gázfelhővel borította be a köztük lévő légteret, majd sarkon fordult és elszaladt. Shota persze szárnyaival hamar szétkavarta a bűzt és még idejében sikerült eltörnie a kristályt is ahhoz, hogy elkészíthesse a valamilyen fotóját: egy szikrázó szemű, dühös borzot az aranyló fűben, amely körül látványosan kering a zöldessárga szellentés.
Az eset tanulsága pedig az ifjú számára a következő volt: a szafarizás is legalább olyan kellemetlen, mint a küldetések és az arénák.

Borz

by Ajánlott tartalom