Re: [Küldetés] Flowering

by **Enheriel** Pént. Dec. 11 2015, 15:20

- Nem akarunk bántani de ha nem hagysz más lehetőséget akkor harcolni fogok! Kérlek mutasd magad és végre mond el ki vagy és mit akarsz!
- Ez holt süket vagy nem érti, amit mondok… - jegyezte meg halkan Villámlás, azonban felismertük gyorsan a hangot: Yuuki!
- Ne támadj, mi vagyunk! - szóltam gyorsan, mielőtt a Kardforgató lány támadna, majd előrébb léptünk, hogy lássanak. Szerencsére Shu nem akart minket megtámadni, sőt, ha jól látom örül is, hogy megtaláltuk egymást. Miután Shu adott nekünk szendvicset, s leültünk a tűz mellé, elmesélte, eddig mi történt. Ők is találkoztak egy lénnyel? O.o
- Milyen lénnyel? - kérdeztem tőlük, de észrevettem, hogy valamit néznek - mi a baj? O.o
- Öhm Enhi… Hogy lehet az árnyékodnak szarva, mikor neked szárnyas fejpántod van?
- Micsoda?! - mielőtt odakaptam volna a fejem, kiderült, hogy a fehér szemű, fekete, szarvas lány, a „mumus” talán találkozásunk óta egész végig az árnyékomban bujkált, vagy követett, vagy nem tudom, de a lényeg, hogy itt volt velem egész végig, talán a falusi lányért, akit felkapott, majd egy színpadias meghajolás után az erdő fele vette az irányt a lánnyal, aki azonnal segítségért kezdett kiáltani, amint ráeszmélt, mi történt Yuuki azonnal rohant, s mint valami agyatlan barbár, egyből erőszakkal akarta megoldani, miközben Shu azon volt üldözés közben, hogy ezt megakadályozza.
- Villámlás, próbáld meg elállni az útját, s beszélj vele!
- Azt hogy!?
- Nem tudom, találj ki valamit! Lehet a lány élete a tét! - de hogy őszinte legyek, a lény nem igen viselkedik most úgy, mintha meg akarná ölni a lányt. Talán… segíteni akar? Vagy a lány valamit tett, amit nem szabadott volna?

Mesélő döntésén függ:

by **Sinon** Csüt. Dec. 17 2015, 20:34

A lány sikolt próbál Yuuki tanácsára valamibe belekapaszkodni se esélye sincs, azonban ami ennél talán izgalmasabb az az, hogy eközben még Shu-chan is előállt egy csodálatos tervvel ami a következő: Ugorjunk a társunk fegyverének útjába. (Dobtam kockát és Yuuki-nak sikerülhet időben kapcsolnia és nem kettévágni Shu-t a kardjával)
Azonban ezzel jócskán lelassítják egymást és mostanra már csak Timidus, és Enhiék csapata tudja követni a rohanó szörnyeteget.
Shuéknak pedig mákjuk van, hiszen a lény nyomot hagyott, szép virágok bújtak ki a földből azon a részen ahol menekült..

Eközben Timidus (és Enhi & Villámlás ha ők is üldözik a szörnyikét) rövidesen egy tisztásra érnek ahol a lény lelassít, majd a földre dobja a lányt aki jó mellékszereplőhöz híven a nagy sikongatás közben ismét eszméletét veszti.. Rolling Eyes

A lény köhög, majd pedig a fejéhez kap, elkezdi rángatni a fejét és hangosan nyöszörög, morog.
Úgy tűnik nem vett észre titeket. Itt az alkalom! Nade mire is?!

by **Shukaku** Pént. Dec. 18 2015, 07:31

-Mi a francot nem értesz azon, hogy nem bántjuk?!
Nem tudom, hogy ezt a szót a rendszer elég vulgárisnak tartja-e ahhoz, hogy kisípolja, de az biztos, hogy az ezért felelős program igencsak meglepődhetett, hogy a kis idomár szájából hall csúnya beszédet. Talán rá már nem is figyelt annyira, hiszen megszokta, hogy Shunál nem kell ilyenektől tartania, most azonban sokkal de sokkal durvább volt a helyzet ahhoz képest, mint amikor a lány élete forog veszélyben, vagy valamelyik ismeretlen falusit vagy kalandozót fenyegeti a baj. Most ennek a gyönyörűséges világnak, az itteni erdőnek egy csodalényét kell megmenteni az emberek hirtelenkedésétől. Timi tudja, hogy ha Yuuki talál, akkor sem esik komolyabb baja a társának, így tovább röppen a lény után, hiszen elsődlegesen ő okozza a gondokat, és ha őt szemmel tartja, azzal Shut fogja védeni. Shut, aki tervének megfelelően elérte, hogy a kardforgatót lelassítsa, és így a kis mumus biztonságban elmenekülhessen, vagy legalább előnyhöz jusson a vagdalkozás elől. Shut, aki most morcosan néz a társára, miközben feltápászkodik, hogy tovább loholjon.
-Tedd el azokat a vackokat! Még a végén megsérül valaki! Komolyan már! Olyan vagy, mint a fiúk, mindig csak a kaszabolás! Ésszel, nem erővel! A lény még nem bántott senkit, semmi okunk nekünk őt bántani! Elég nekem a front esztelen öldöklése, ne kezd már te is!
A nem vett észre titeket dolog talán a griff megszólalásával el is hullik, Timi azonban ezt nem bánja, hiszen az idomár is hasonló taktikát követ, békés megoldást keres, így ő is ezzel fog élni. Nyeregtáskájából egy Kis Potiont kotor elő, és a lény elé gurítja a talajon, majd megerősíti a pet társa mondatát.
-Segíteni akarunk, és nem bántani téged. Mondd el, hogyan segíthetünk.
És, hogy teljesen tiszta legyen, az emberi nyelv mellett ezt a petek nyelvén is elmondja, hátha a mob azon könnyebben kommunikál.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Dec. 18 2015, 15:41

Kapásból két meglepő dologgal is szembe kellet néznem. Először is, hogyan tudott Shu-senpai fürgébben reagálni az eseményekre mint én és elém ugrani? Sebességben mindig előrébb jártam mint ő de lehet talán emiatt picit edzett vagy nem tudom.. mindegy is. Az sokkal váratlanabbul ér ahogy rám förmed és egy pillanatra hátra is hőkölök és ennek a kettősnek hála a lény el is tud menekülni. Ami ezután következett csak egy nagyon csúnya pillantás a lány felé és nem azért… vagyis nem csak azért mert alig bírtam megállítani a pengém, hogy megsebesítsem de inkább nem szólók semmit és egy mély lélegzetvételt követően folytattam volna az utam ha a senpai nem tesz rá még egy lapáttal.
- Ez egyáltalán nem olyan mint a front! – Emelem fel a hangom hirtelen felindulásból. – Az a lény erővel elvonszolt egy még félig eszméletlen lányt és kitudja mit művel vele szóval ne mond azt, hogy nem bántott senkit! Adott okot arra, hogy elővegyem ezeket a „vackokat” és nem fogom elrakni őket addig még az a lány nincs maximális biztonságban. Különben is ha rajtatok múlt volna az a lány már rég nem élne és továbbra sem fogom hagyni, hogy bármi baja essen… ~… Még ha ehhez meg kell ölnöm azt a mumust is.~
Igaz ez utóbbit már csak fejben teszem hozzá. Így is túlzásba estem mikor a szemükre hánytam, hogy meg se próbálták megnézni, hogy a lány jól van-e mikor belesett a kútba. Ezzel itt pedig le is akartam zárni az egész beszélgetést és dühösen fordítok hátat elindulva abba az irányba amerre Timidus és Enheriel tartott.

/Ha sikerül kijutnom a tisztásra Yuuki első dolga, hogy megpróbál odarohanni az eszméletlen lányhoz./

by **Enheriel** Vas. Dec. 27 2015, 11:12

Észrevettem, hogy Shukaku és Yuuki lemaradt. Bár lehet, jobb is, hogy nem hallottam amit Shu mondott, mert biztos csalódtam volna benne, hogy még mindig azt mondogatja mindenkinek, hogy a Front ilyen gonosz meg olyan gonosz… Miért nem érti már meg, hogy csak mert ő nem akar kijutni, az nem azt jelenti, hogy akkor a többi 9999 játékos sem akar? Hogy azért nem mondogatják, hogy hiányzik a családjuk, mert a nyafogás nem segít, ezt a legtöbben már belátták? Felőlem Shu és a többi hasonló gondolkodású itt maradhat, nem fogom én visszatartani, de gondoljon azokra, akik ki akarnak jutni. Ezzel csak azt éri el, hogy vagy őt utálja meg mindenki, vagy valami elmebeteg elkezdi levadászni a Frontosokat. Akkor mit csinál, ha miatta ölni kezdik a Frontosokat? A sírjukon táncol, hogy jaj de jó, így soha senki nem fog kijutni, s neki ez a jó? Viszont majd ezzel később kell foglalkoznom, mert most sürgősebb dolog van: elkapni a „szörnyet”, s megmenteni a lányt. A mumust elértük a tisztásnál, ahol ledobta a lányt, aki magához tér, sikítozik és… elájul. Bocsánat, de eléggé klisés szerintem. :/ Viszont a lény köhögni kezd, majd a fejéhez kapva rángatni kezdi, miközben hangosan nyöszörög és morog. Mit csinált ez a lány vele?! Timidus már cselekedett, miközben néztem, hogy meg lehet-e menteni a lányt. Talán nem veszi észre Villámlást… Nem, nem vállalhatok kockázatot feleslegesen. Nekem meg nincsen lopakodásom. De meg kell próbálni. Jeleztem Villámlásnak, hogy óvatosan közelítse meg a lányt, s ha megvan, fogja meg valahogyan, s repüljön el a mumustól. Közben reménykedtem azért, hogy tudunk segíteni a mumuson.

by **Sinon** Csüt. Dec. 31 2015, 13:10

Mire Yuuki és Shukaku a tisztásra ér addigra Villámlás már elindulhatott a mumus lábai előtt heverő eszméletlen lányhoz, és ha nem futamodik meg akkor oda is érhet hozzá, azonban a lény ezt nem hagyja. Hatalmas erővel belerúg szegény kis pet oldalába, akinek így esélye sincs közelebb férkőzni a lányhoz. A lény ismételten felnyög fejéhez kap amit hevesen ráncigálni kezd, ekkor nyílik a tökéletes lehetőség Yuuki számára akinek az első dolga szegény virágárus lánykához sietni. A bájitalra és a szavaitokra ügyet sem vet, majd végül sikerül leszakítania a "fejét". A fekete virágok, levelek, gallyak szerte foszlanak, aprócska spórafelhő száll fel a "lényből".
- Áh, így már mindjárt más! - ha nem is mindenki számára de Enhinek biztosan ismerős lesz az idős férfi hangja. Egy vénembert pillanthattok meg, aki korábban az erdő rémisztő lényéről beszélt az idomárlánynak, most itt áll előttetek, kezében egy maszkkal.
- Mondtam, hogy az erdő veszélyes. - motyogja maga elé - Mit is kezdjek veletek, mit is? Azt hiszem elég messze vagyunk már a várostól.. Te mit gondolsz Emily? - kérdezi a földön fekvő lánytól aki egykettőre felkel, és szorosan magához szorítja Yuukit. A lány némán bólint, szemei üregesek, és az egyik testéből kinövő valami megnyúlik és elkezdi körbefonni Yuuki testét (aki ha 3 fölé dob kiszabadulhat a csapdából).
- A város nevében köszönöm, hogy ilyen "nagylelkűek" voltatok. Tényleg, az elődeiteknek nem voltak ilyen képességei... Add át nekünk a sárkányt, és akkor szabadon távozhattok.

by **Shukaku** Pént. Jan. 01 2016, 08:36

-Pontosan! Ki tudja mit művel vele? Senki! És amíg nem tudjuk, hogy segíteni akar-e, vagy bántani őt, addig mi sem bántjuk a lényecskét! Ne mi legyünk már megint az agresszorok! Meg lehet oldani a dolgokat ésszel is, nem csak erővel!
Shu sokkal inkább csalódott volt, mint dühös, hiszen újra kiderült, hogy nincs elég hatása az emberekre, ha még a hozzá oly közel álló Yuukit sem tudja meggyőzni arról, hogy nem az állandó kaszabolás és öldöklés a megfelelő válasz minden problémára. Csalódott önmagában, és csalódott a kardforgatóban is. Vajon a bűnüldözést is így végzi? Meg sem nézi a körülményeket, és sorra öli az ártatlan vörös indikátoros játékosokat? Nem! Azt biztosan nem! Csak... csak megijedt, és most ezért kapkod. A tisztásra érve azonban már az új események kötik le mind Shu, mind Timidus figyelmét. A sárkány már az idomárra koncentrál, tehát nem állítja meg sem Villámlást, sem Yuukit. Shu a legfontosabb, a többi jelenleg az „aki hülye haljon meg” elvén működik a szemében, és mind Villámlás, mind a kardforgató nagyon erősen próbálkozik, hogy éljen ennek a mondásnak a bizonyításával. A jelmezes részre Shu is meghökken, ám mivel már látott ilyet a robotos pizzás küldiben, annyira azért nem sokkolják az események. Arra, hogy az öreg az elrabolt lánnyal beszélget, viszont már reagál, méghozzá Yuukihoz intézi a szavait, aki ekkor kezdhet belegabalyodni az áldozatba.
-Látod? Mondtam, hogy ne ítélj első ránézésre! Együtt vannak.
Nem, Shu egyáltalán nem érzi magát veszélyben, de azért Timi intésére a zsebébe csúsztatja a kezét, és nem is megy közelebb, csak halkan kuncogni kezd, és megforgatja a szemét.
-Jajj ne máááár! Ezt a poént már annyiszor ellőttétek. Igen, Timi nekem a legfontosabb, és most ez ilyen hatalmas dilemma, hogy egy pet vagy a társaim meg az én életem, és húú meg háá, és döntsek az emberek meg a petek között... pfff! Úúúúúncsi! Úgyis tudjátok, hogy ha én választok, akkor Timit választom, meg azt is, hogy nem én választok.
Ekkor pislant Timire, aki határozottan nemet int a fejével.
-Shunak igaza van. A saját sorsomról én hozok döntéseket. Nincs garancia arra, hogy ha veletek tartok, akkor megkímélnétek az életüket, így jelenleg logikusabb lépés az idomár védelmében az, ha erre a kérésre nemleges válasszal felelek.
Ezzel Shu mellé szökkent, és felvette a védekező pozíciót.
-Na látod! Nem szeretne veletek maradni, és egy petet nem tudsz úgy megszelídíteni, ha akarata ellenére tartod valahol. Nem szeretnénk harcolni, de szívesen segítünk nektek. Ha növények kellenek, akkor megbeszélem a céhvezérünkkel, hogy mondjuk havonta kapjatok valamennyit abból, amit a gyűjtögetők hoznak nekünk. Enhi is céhvezér, biztosan meg tudunk egyezni. Sokkal értelmesebb, mint megint egymásnak ugrani, amivel mindketten csak veszítünk.
-És ha a képességemre van szükségetek, ahhoz sem kell, hogy állandóan itt tartózkodjak. A képesség erősödik, ha Shu mellett vagyok, és csak akkor működik, ha Shu mellett vagyok, így nektek is több hasznotok van belőlem, ha hagytok elmenni minket, és ha hívtok, akkor jövünk, és készséggel állunk a rendelkezésetekre.

by **Enheriel** Pént. Jan. 01 2016, 11:07

- Villámlás! - szaladtam oda szegényemhez, mikor kapott egy csúnya rúgást. Bár meg kell mondjam, a mumus igen erős, ha egy majdnem embernagyságú petet így odébb tud rúgni. A lány addig nöyszörög, míg le nem tépi a „fejét”, nem hallva azt, amit mondunk, miközben a Kardforgató a lányhoz ér, majd… EZT NEM HISZEM EL! Először kiderül, hogy ez a lény maga a patikus, s hogy a lány, aki elkapta Yuuki-t vele volt, s most meg kiderül, hogy Shu egy idióta!
- Shu! - förmedtem rá – Hogy vagy képes úgy venni az egészet, mintha csak egy babazsúr lenne?! Ez nem valami gyerekműsor, Yuuki veszélyben lehet! S még te mondod mindenkinek, hogy a frontosok milyen önzőek, miközben te inkább hagynád, hogy megöljék egy társadat, csakhogy Timidus-tól nehogy messzebb legyél?! Tudod, mi ez? Kétszínűség, Shu! Most mutattad meg számomra, hogy milyen kétszínű vagy! - bocsánat, hogy pont ilyenkor mondom ezt, de egyszerűen felidegesített, ahogy Shu viselkedett. Komolyan, mint valami elmebeteg, aki azt hiszi a tündérmesékben élünk! Ezzel csak közveszélyessé válik a környezete számára, s vagy valaki hal meg a közelében egy ilyen alkalomkor, vagy őt ölik meg bosszúból! Timidus-nak legalább van annyi esze, hogy próbál másfajta megoldást kínálni, nem úgy mint Shu, akinek persze hogy megint azt találta ki, hogy akkor jól kihasználjuk a céhvezért, s hogy szerinte biztos van annyi nekem, hogy olyanoknak adományozzak, akik isten tudja, mit csináltak az előző próbálkozókkal… közben jeleztem Villámlásnak, hogy próbálja meg kiszabadítani valahogy Yuuki-t, ha neki nem sikerül.
- Megtudhatjuk, hogy mi folyik itt igazából?! Mert így kötve hinném, hogy a falusiaknak kellenek azok a növények! Mit csináltak azokkal, akik előttünk voltak?! Beszéljen, vagy a társaim védelmének érdekében erőszakhoz folyamodok!

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Jan. 17 2016, 13:06

- Ne mi legyünk az agresszorok? Láttad te, hogy vonszolta el az a valami a lányt? Ha segíteni akarna biztos nem így bánna vele! – Nem érdekel Shu mit mond, nem hagyom, hogy a lánynak bántódása essen.
Enherielnek nem sikerül kiszabadítania a foglyot de legalább sikerül elterelnie a lény figyelmét és ez tökéletes alkalom, hogy én is színre lépjek. Rögtön a lányhoz sietek és igyekszem elvonszolni onnan de mire észbe kapok a szörny letépi a saját fejét és… ez egy öregember?
Amint a kérdés megfogalmazódik bennem addigra a lány hirtelen magához tér és szorosan lefog, hogy végül az indaszerű akármik fonjanak körbe.
- Mit csin… - Igyekszem kiszabadulni a szorításból de egyrészt túl erős másrészt ahogy a lány szemeibe nézek szinte rögtön abba is hagyom a kapálózást. Ez az üres tekintet… még mindig eszméletlen. Ez idő alatt pedig Enheriel neki esik Shunak aki természetesen nem akarja átadni a társát.
- Nem fogunk egyezkedni vele! – Kiáltom el magam. – Átvert és kihasznált és szerintem a lány is az ő befolyása alatt áll. Ez egy bűnöző és nem fogja megkapni sem Timidust sem pedig mást. Timidus jól mondta, semmi garancia nincs rá, hogy tartani fogja a szavát. Te pedig ha most megadod magad még enyhe büntetésre számíthatsz. Nézz csak végig mégis mennyi esélyed lenne egy céhvezér és egy aréna bajnokkal szemben? – Az indák túl szorosan tartanak ahhoz, hogy kiszabaduljak de ha elérném az egyik kardom….
- Még most nincs túl késő bocsánatot kérni és megbánni a bűneidet.

by **Sinon** Szer. Jan. 20 2016, 20:21

A férfi fejét rázza, a lány pedig továbbra is fogva tartja Yuukit, látszólag füle botját sem mozdítja a szavaitokra, nem győztétek meg.
- Nem, te ezt nem érted. Nem a pet tulajdonjogának a választási lehetőségét adtam neked, hanem azt, hogy békésen távozhattok, vagy együtt haltok meg, és a sárkány velünk marad. - ekkor Timidusra vetül a tekintete - Nagyon jól fogunk veled bánni. Ami azt illeti mellettünk jobb helyed lesz. Ugye Emily? Szeretni fogod és vigyázol rá és persze távol tartod a várostól ugye? - megköszörülte a torkát és Yuuki fogva tartójáról az oldalára pillant, előránt egy szép sípot majd megfújja. A hangszer dallamára megmozdulnak körülöttetek a bokrok, gallyak ropognak, de nem bújik elő semmi sem a zöldből.
- Utolsó lehetőség. Jól meggondoltátok? Te lány, - bök Enhire - Te nem tűnsz olyan butának mint a társad... hozd ide a sárkányt és minden rendben lesz. A szavamat adom, hogy békésen távozhattok. Nekem nem veletek van dolgom...

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 23:08

Shu csalódottan sóhajtott, majd egy fura grimasszal az arcán fordult Enhihez. Nem volt dühös, inkább csak szomorú és csalódott volt, és szinte suttogta a szavait.
-Nem, Enhi... nekem ő a legfontosabb... egyszer már elveszítettem a családomat, őt nem fogom hagyni... ő mindenkinél fontosabb...
A kétszínűség pedig egy nagyon sértő vád volt Enhi részéről. Shu önző? Igen, önző, de ezt soha nem tagadta. Meg akarja tartani az itteni életét annak az árán is, hogy ezzel másoknak rossz lesz, és ezt tudta jól, volt is pár álmatlan éjszakája emiatt, de ezt soha nem is tagadta. A frontosokban, vagyis néhány frontosban sem az zavarta őt, hogy valaki önző, ha nyíltan volt önző. Az zavarta, hogy miközben önzőek, és bezsebelik a nagy jutalmakat, úgy tesznek, mintha másokért harcolnának. Persze az idomárnak is volt kit védenie, voltak barátai, akik szintén maradni akartak, de soha nem titkolta, hogy elsődlegesen önmaga és Timidus miatt csinálja ezt. Az utolsó mondatnál pedig csak ismét leszegte a fejét, és maga elé mormogott.
-Nem akarok több erőszakot... elég volt az erőszakból. És...
Itt már kicsit felemelte a hangját, és hálásan pillantott Yuuki felé, majd vissza a patikusra.
-Figyi, ha Timi veletek megy, és elszakítjátok tőlem, akkor elvadul, és ugyanolyan tollas sárkány lesz, mint akikkel akár a kazamatákban is találkozhattok. Ez biztos, hiszen nem szeretne veletek menni. Ha szeretnél a lánynak egy barátot, egy sárkányt, akkor abban is szívesen segítek. idomár vagyok, azt hiszem a legmagasabb szintű idomár Aincradban, és még Enhi is itt van, ő is az egyik legügyesebb idomár.
A síp hangjára és a mocorgásra persze körbe tekint, és még szorosabban simul Timihez, majd újra Enhire pislant.
-Te sem engednéd senkinek elvenni mellőled Villámlást... és...
Itt Yuukira néz, már könnyes szemekkel.
-És... és te is megvédenéd Hinarit... én... nem akarok senkit bántani... én megvédelek titeket... megpróbálom... de nem engedem Timit! Ha... ha segítség kell, segítünk. De ne akarjátok elvenni mellőlem...
Ökölbe szorul a keze, és már ő is a harcra készül. Talán az egyetlen személyt találták meg Junon és Kayabán kívül, akiért a végsőkig küzdene.

by **Enheriel** Vas. Jan. 24 2016, 13:26

//a mesélőt kérném, hogy Shu írhasson egy minimum 100-as posztot, előre köszönöm!//

- Shu, most az egyszer nem érdekel, hogy nem akarsz erőszakot! Ha nincs más megoldás, ahhoz kell folyamodni! Ha nem akarsz harcolni, akkor fuss! - eztán odafordultam a patikushoz, miközben Shu elé álltam – Nem azt akartam, hogy megkérjem, hogy adjam oda a sárkányt! Választ akarunk arra, hogy mit akarnak tenni vele! Saját célra felhasználni?! Játékosok ellen használni, mint egy élő fegyvert?! Mások petjét is elvették?! BESZÉLJEN! - felidegesített, hogy nem hogy nem válaszolnak, de még mindig követelik Timidus-t. S volt egy olyan sejtésem, hogy azzal a síppal a többi, elrabolt petet hívta. Dühös voltam Shu-ra, amiért inkább feláldozná a barátait egy pet miatt, akinek van annyi esze, hogy elszökjön tőlük, s visszamenjen hozzá, csakhogy egy méternél messzebb ne legyen tőle, de nekem eszembe se jutott Timidus-t odaadni annak, aki ki tudja mit művelne vele. Nem is vettem észre, hogy Villámlás, aki úgy állt, hogy Shu lássa, de a Patikusék ne, csiripeléssel próbálja a kislány figyelmét magára vonni, majd mancsaival úgy tesz, ha ráfigyel, mintha bekenné valamivel.

Francba, ez a tata makacs, mint az öszvér meg Shu! Ahogy gondolkodtam, mi legyen, eszembe jutott, hogy lehetséges a petek karmait is méreggel bekenni. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy a patikus ne lássa, mit csinálok, illetve hogy a bozót közelébe ne legyek, majd csiripeléssel próbáltam magamra vonni Shu figyelmét. Ha sikerült, úgy tettem a mancsaimmal, mintha méreggel kenném be. Remélem leesik neki a tantusz, mert legrosszabb esetben mind meghalunk (bár úgy tudom, a 2-es szinten nagyon erős mobok nem igen vannak a mi esetünkben), s Timidus pedig vagy megvadul, vagy ne adj isten valami alapanyag lesz.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Jan. 24 2016, 19:39

-Shu… - Suttogom magamba, ahogy a lány könnyeit látom, Kezd kétségbe esni, Enheriel pedig egyre dühösebb. Nem lesz ez így jó, kezd teljesen kicsúszni az irányítás a kezeink közül. Az a síp és Emily… Ha meg tudnám semmisíteni a sípot talán ő is magához tér és megint nálunk lehetne az előny. Weeeeh, miért hagytam fogságba esni már megint. De ezúttal magam fogok kitörni innen, csak… még nem tudom hogyan. Ám ahogy Shut, és Enherielt elnéztem azt hiszem már sejtem és hangos nevetésbe török ki már csak azért is, hogy felhívjam magamra mindenki figyelmét.
- Látod senpai, ha engedted volna, hogy az elején elbánjak a lénnyel most nem lenne semmi gond. – Vigyorgom rá. – De néha a senpaioknak is kell tanulniuk. Én vagyok Kurokawa Yuuki az igazság bajnoka és az érzékeim csalhatatlanok, felismerik a rosszat és most sem tévedett és már van is egy tervem. – Itt egy pillanatra Enherielre nézek továbbra is vigyorogva majd Timidusra. – Menjetek vissza a városba és vigyétek Shu senpait is, veszélyes lenne itt maradnotok és neked is az a legfontosabb, hogy Shunak ne essen baja én pedig már megterveztem mindent szóval csak bízzatok bennem és menjetek vissza, nem sokára én is megyek. – Közben a kezeimmel igyekszem kitapogatni a teleport kristályt és ha sikerül akkor meg is markolom azt. Timidus, okos és ha sikerül akkor ezt ő is látja. Szerintem úgy gondolja, hogy ha el tudunk teleportálni akkor fölösleges lenne leállni harcolni, nem ismerve az ellenség valódi erejét. A menekülés a legjobb döntés és ezt szerintem Timidus is belátja.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 25 2016, 08:27

Shu körül már nagyon erősen forogni kezdett a világ. Annyit még ő is levágott, hogy mindketten el akarják terelni az ellenfeleik figyelmét, és még azt is értette, hogy Yuuki nem gondolja komolyan a gúnyolódást, hiszen túlságosan hirtelen volt a váltás a szavai között. Még egy jelenet is átvillant az agyán, amikor az egyik főhős azért kezd bele a hosszú monológjába, hogy hogy elterelje a gonosz figyelmét. Nagy szükségünk van az antiklisékre, szóval hatalmas pacsi Yuukinak. Az, hogy Enhi és Villámlás mit akarhat, az még Timinek sem esett le, a tervük valószínűleg túlságosan Enhis volt ahhoz, hogy a logikus lépések kategóriájába tartozzon, és még a petnek sem volt ideje arra, hogy a százhetvenkétezer-ötszáznegyvennyolcadik lehetséges lépésnél megtalálja a memóriájában. Yuukit azonban értette, és fogta magát, és egyszerűen sarkon fordult, majd elindult a város felé. Shu egy ideig csak pislogott, de amikor meg is tudott szólalni, akkor is csak keveset tudott kinyögni.
-És Yuuki?!
-Yuukinak igaza van.
Egy harcot harc nélkül megnyerni a legnagyobb dicsőség, és most a sárkány is erre készült. Ha Shunak még mindig nem esett le a tantusz, akkor még egyetlen szót tett hozzá.
-Taft.
Na itt már minden világossá vált. Ha nekik működik a kristály, akkor Yuukinak is fog, ráadásul ez a kettes szint, itt nem lehet halálos egyetlen küldi sem, ráadásul ha nem harcolnak, akkor megint neki lesz igaza, hogy harc nélkül is meg lehet oldani a dolgokat. Na persze a kíváncsiság ott volt benne, meg akarta tudni, hogy mi is zajlik itt, de Timidus biztonsága, és a többieké, ennél sokkal fontosabb volt. Keze a zsebébe csúszott, majd megismételte, amit Timi mondott.
-Taft!
Innentől már csak azt kell megtudni, hogy működik-e a Hazatérés Kristály a küldi ideje alatt. :3

by **Sinon** Hétf. Jan. 25 2016, 19:38

Enhi még írjon egy reagot, hogy végül ő, hogyan is dönt. Majd érkezik a mese. :3

by **Enheriel** Hétf. Jan. 25 2016, 20:13

//bocsi, hogy ennyi csak//

Még mindig nem kaptam feleletet, s Villámlás legszívesebben facepalm-olt volna, hogy hogy lehetnek ennyire csőlátásúak Shu-ék, hogy csak az terv nekik, amit ők találnak ki, de másé nem logikus, idióta, vagy más. Yuuki azonban kitalált már valami, ami talán jobb is, mint ami Villámlás terve volt: A Hazatérés Kristály! Hogy hogy nem jutott ez eszemben! Shu már próbálja használni a kristályt, mert Timidusnak már leesett, s én is azonnal megfogtam Villámlást a szárnyánál, hogy velem maradjon, bár tudom, hogy ugyanúgy elteleportálódik, mint én:
- Taft! - remélem beválik. Istenem, add, hogy beválljon, mert nem akarom Timidust ennek az őrültnek odaadni harc nélkül!

by **Sinon** Hétf. Jan. 25 2016, 20:33

Enhi kérdésére unottan válaszol.
- Mégis mit kezdenék egy tucat haszontalan pettel? Egyébként sincs közöd hozzá, hogy mi a célom a sárkánnyal, az a magánügyem. De ha szerencsések lesztek talán még láthatjátok a végkifejletet. - vállat von is türelmesen figyeli az eseményeket, látszólag őt is izgatja, hogy hogyan oldja meg a kis csapat a belső viszályokat.
Yuukinak könnyűszerrel sikerül kitapogatnia a kristályát és magához is veheti, azonban a lány szorításából nem szabadul ki (mivel nem dobott elég nagyot) de ez természetesen nem akadályozza meg a kristály használatát. Elegendő kimondanotok a városka nevét és mindhármótok tova teleportál. Azonban még mielőtt eltűnnétek a környező bokrok rejtekéből előbújnak a többiek, a városka lakói, növényekkel beborítva, talpig felfegyverkezve. Az utolsó amit még hallotok az a patikus férfi gúnyos nevetése.

Taft:
Ahogy megérkeztek a testeteken ismét megpillantjátok a növényeket amelyeket Timidus korábban kezelt, ismét visszanőttek, azonban nem nagyobbak mint korábban (illetve ha valaki esetleg mégis megtartotta volna őket azoknak kétszeresére növekedtek és megszaporodtak a testén). Ezúttal nem szenvedtek sebzést, ki tudja mi okból. Rolling Eyes

A küldetésetek frissült. Eltűnt a nevetségesen nagy szám a begyűjtendő növények mellől, és egy egyenes vonallal át lett húzva mindkettő sor, helyébe pedig két új objektíva került.

-Térj vissza Aster-be. (Főküldetés, ez élvezi a prioritást)
- ??? (Ismeretlen mellékszál, nem szükséges a küldetés sikeres elvégzéséhez)

Aster-be nem tudtok közvetlenül teleportálni, ismét vissza kell térnetek az adott szint nagyvárosába és onnan gyalog, vagy hátason megtenni az utat.

A reagok tartsanak addig amíg visszatértek, HA visszatértek. Több reag is mehet. Több reag esetén vagyok olyan édes, hogy nem kérek 250 szót csak az első reag esetében mindenkinél, a többinél pedig minimum 100 szó a limit, de ha megtartjátok a 250 szavas minimumot mindegyik reagnál akkor értelem szerűen a jutalom is úgy növekszik.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jan. 25 2016, 22:05

Ahogy Shu és Enheriel haza teleportál úgy el is engedem a kristályt és a kezem szépen a katanára csúszik még az arcomra pedig egy elégedett mosoly teszi ugyan ezt. A senpai és a társaim biztonságban vannak, most már csak a lányt kell valahogy megmentenem na meg ugye magamat is, amire talán az öreg önteltsége is segít hisz ő is biztosan arra számít, hogy én is elmenekülök. Szépen is néznék ki ha magára hagynám szerencsétlen Emilyt plusz kiderül, hogy nem a bokrok keltek életre mint ahogy én azt elsőnek gondoltam hanem a város lakói bujkáltak ott és nagyon úgy tűnik a számomra, hogy szegényeket is irányítja és ennek megtörésére biztosan a síp a kulcs.
Na de talán pont annak az apró figyelmetlenségnek köszönhetem, hogy sikerül elérnem a kardjaim és egy… vagyis hát két kardal egy-egy gyors vágással kiszabadulok az indák szorításából ügyelve arra, hogy magát a lányt azért ne sértsem meg. Na de nem érem be ennyivel, ennél jobb lehetőségem nem lesz a támadásra hisz a meglepetés ereje még mindig nálam van, sőt még fokozhatom is a hirtelen szabadulásommal és következő célpontnak a sípot jelölöm meg.
Ketté fogom vágni a hangszert kerül amibe kerül és véget vetek az öregember ördögi hatalmának. Irányítani másokat az akaratukon kívül megbocsáthatatlan, arról nem is beszélve, hogy majdnem megríkatta a senpait. Két olyan dolog amit kizárt, hogy megtorlatlanul hagyok, na meg ha most nem állítom meg akkor azt se érdemlem meg, hogy a JL tagja legyek.
Motivációm az van bőven ahogy önbizalmam és lelkesedésem is köszönhetően, hogy sikerrel kiszabadultam ráadásul ezúttal teljesen egyedül így ha még nem is pusztítom el a sípot akkor is magabiztosan állok a csaló mumus előtt immáron mind a két kardot kivonva.
- Még mindig van lehetőséged arra, hogy megadd magad. – Jelentem ki.

/Na kis összegzés: Yuuki nem teleportál el és mivel a dobás is sikerül kiszabadulok és a sípot támadom :3 + jelezném, hogy szeretném felhasználni a céhbazáros dobásom így küldi végén a céhbónusz kétszeresét kapom/

by **Shukaku** Kedd Jan. 26 2016, 07:00

Shu lehunyta a szemét, és még ki sem nyitotta, amikor a morgolódást már elkezdte.
-Miért kell mindig azokkal a buta fegyverekkel hadonászni? Értem én, hogy Sword Art Online, de tuti megoldhattuk volna békésebben a dolgot, ha nem támadtuk volna meg szegénykét. Biztos csak segítséget akartak kérni, de azt hitték, hogy magunktól nem segítenénk, mert megijedtek amikor meglátták a fegyvereket...
A morgolódást azonban Timi hangja szakította meg, vagyis egyetlen szó, amiről Shu tudta, hogy nem jelenthet túl sok jót, ugyanis a sárkány két okból szokta használni. Vagy általánosan az emberek elég nagy csoportjának megnevezésére, vagy akkor, ha valami nem úgy történik, ahogyan az elvárható lett volna.
-Idióta.
Na persze Timi nem volt mérges, nem hallatszott düh a hangjában, de amikor Shu körbepillantott, és megértette, hogy ki is az idióta, az ő hangjában már nagyon is fellelhetőek voltak az érzelmek, ám ott sem a düh, hanem sokkal inkább a kétségbeesettség.
-De hát... miért nem jött velünk?
-Túl sokat gondol magáról, és egyedül akarja megoldani a küldetést.
Shu ekkor már Enherielt kereste, és ha meglelte, és miért ne lelte volna meg, akkor megragadta a karját.
-Gyertek! Vissza kell mennünk! Nem tudjuk mit csinálhatnak Yuukival, de...
-Második szint. Ez egy második szintű küldetés, Shu. Yuuki minimum a frontharcosok szintjén áll. Ha csak nem akar meghalni, nagyon kevés az esélye annak, hogy egy ilyen küldetés során bármi baja történjen.
-Jóó... oké, de akkor is! Együtt vállaltuk a küldit, és együtt is fogjuk befejezni. Te pedig... izé...
Fordult újra Enheriel és Villámlás felé, egy zavart mosollyal.
-Köszönjük szépen. Én... tudom, hogy én vagyok az idióta szerinted, meg a szörnyű gonosz, aki többre értékeli a peteket mint az embereket, és biztos csalódtál bennem, meg minden... de Timi nekem olyan, mint a testvérem. Nem kérem, hogy értsd meg... de még így is segítettél, szóval köszönjük.
Rápillantott a menüre, ezúttal már nyugodtabb tekintettel, szinte mosolyogva.
-Menjünk. Ne hagyjuk, hogy Yuuki nélkülünk arassa le a babérokat. Készen álltok?
És ha készen állnak, akkor ahogy fentebb is írva vagyon, először a nagyobb városba teleportáltak, majd elindultak a falu felé. A növényekkel már nem törődtek, ha a küldi megoldódik, akkor az is meg fog oldódni.

by **Enheriel** Hétf. Feb. 01 2016, 14:27

- Shu, vedd már végre tudomásul, hogy nem minden játékos és program olyan, hogy „legyünk békességben és szeretetben”, mert valaki annyira ostoba, hogy a szóból nem ért, csakis a pofonból, s még örülhetsz, ha az elsőből megérti, s nem hinném, hogy megijedtek volna, különben nem követelték volna Timidus-t, és… - kezdtem oktatni Shu-t, mikor nekiállt morogni, s ahogy mondtam, észrevettem, hogy Yuuki nincs sehol.
– Hol van Yuuki? O.o – majd Shu-ék hamarabb jöttek rá, mint én, hogy a lány nem teleportált, mert makacskodni kezdett. Ajaj! Shu már kérlelt, hogy menjünk vissza érte, nehoggy baja legyen.
- Timidus, attól még aggódunk miatta, mert ki tudja, mit tartogat a „kedves, aranyos” patikus! - ezzel el is mondtam, hogy ki is volt az a „mumus”. Bár végül is igazam lett abban, hogy mumusok nem léteznek…
- Én is bocsánatot kérek, hogy azt mondtam… Csak feldühített, hogy valaki el akarja venni más petjét, s az, hogy nem vetted komolyan az egészet. Bár az kevésbé, hogy nem jutott eszedbe, hogy Timidus olyan okos, hogy simán elszökött volna tőlük… ^^” S Szívesen, azért nem adtam volna nekik. ^^
- S máskor figyeljetek oda jobban, mert azt akartam mutatni, hogy kenjétek már be méreggel Timidus karmát, s karmolja meg. >.> - jegyezte meg a griffem, akinek nem tetszett, hogy ennyire nem esik le másnak a terve, s jó, hogy nem mennek a fejük után.
- Igen, készen állunk. Tényleg nem kéne, hogy Yuuki csinálja egyedül - mosolyogtam rá, s követve Shu-ékat mentünk vissza a faluba, remélve, hogy Yuuki ott lesz, s nincsen semmi baja.

by **Sinon** Kedd Feb. 09 2016, 19:45

Yuuki talán éppen a legjobbkor szabadult ki, hiszen az ellenség háttal volt neki, ezért váratlanul érte a Mumust a támadás. Természetesen a lány nem sérült meg csupán megszabadítottad az indáinak jó részétől.
- Ne! Kérlek... kérlek ne tedd ezt! - maga elé tartva kezeit próbál védekezni az éles pengéktől, látszólag tényleg megrémült a vénember. - Ne ölj meg... a gyerekeim... Igen a gyerekeimért tettem. Veszélyben vannak. - remegni kezd, azonban az arcát nem láthatod teljesen a kezei miatt.

Eközben Enhiék kalandozása zavartalanul történik egészen addig amíg vissza nem térnek a szintre. Már amint a szint fővárosába értek gyanússá válhat, hogy egyre több virág nyílt ki, ami talán az éjszaka miatt lehet egy picit különös... Szerencsére ha siettek gyorsan megtehetitek az utat vissza Aster-be, onnan pedig már mehetnétek is vissza az erdőbe...
De sajnos ez nem olyan egyszerű. A városban zombiként mászkálnak az egykori lakók, testüket különféle növények tarkítják, kissé morbid látványt nyújtanak, szemük üres, csupán nyöszörögnek.

Shu és Enhi dobjon hatos kockával, ha 3 vagy afölé sikerül dobni akkor anélkül végigosonhattok a falun, hogy bárki is észrevegyen (kreatívan kijátszhatjátok, hogyan mentek végig a falun szépen bujdokolva Cool

) Ha 3 alatti a dobásotok akkor dobjatok ismét hatos kockával, ebben az esetben addig tartson a reag, hogy lebukik az adott játékos.

by **Shukaku** Kedd Feb. 09 2016, 20:03

Shu megforgatta a szemét kissé, ám már csak akkor válaszolt a feltett kérdésekre, amikor úton voltak visszafelé. A városba a teleportáció könnyen ment, a nyíló virágokat egyszerűen figyelmen kívül hagyták, hiszen egyértelműen a küldetés része volt. Megint valami, aminek az egész szintre hatása lesz. Na de ott tartottunk, hogy mély sóhaj és magyarázat.
-Pedig ez így van, Enhi. Oké, ha kintről érkezett játékosok valóban nem, de az itteniek, meg úgy általában a küldetések mind ilyenek. Száz százalékosan. Mindig van egy békésebb megoldása is. Ez azért kell, hogy olyanok is meg tudják oldani, akik nem szeretnek harcolni, hiszen a küldik mindenkinek szólnak. Jó, vannak olyanok, amik direkt valakikre íródnak, vagy egy csapatra, vagy egy céhre, és akkor az adott Játékmester tudja, hogy szeretnek küzdeni, akkor ott harc lesz, de ez nem hiszem, hogy olyan küldi. Persze lehet, hogy most már elrontottuk, és nem tudjuk békés megoldással elintézni... de azt nem hiszem el, hogy ne lehetett volna úgy is. Túlságosan uncsi meg amatőr húzás lenne Kayabától, ha csak egy megoldást adna egy küldetésnek. Timit meg... nem kockáztathatom meg, hogy mégse tudjon elszökni.
-A méregnek pedig nem tudod, hogy milyen hatása van egy olyan lényre, amit nem ismerünk. Addig a pillanatig, ameddig a harc elkerülhető, a harcot igyekezni kell elkerülni. Még mindig nem ismerjük a céljaikat.
És ekkor érhettek vissza a faluba. A párosnak lopakodása sajna nincsen, nekem meg a kockával nincs szerencsém, de hát Shu nem is akart bujdosni. Zombi apokalipszis ide, zombi apokalipszis oda, most Yuukiról van szó, tehát valószínűsíthetően az első keresztútnál belebotolhattak az egyik farsangoló falusiba. A második ötös dobás nem tudom, hogy mit jelent, azt azonban igen, hogy két röpképes pettel vannak, és mindketten igen jól tudnak lovagolni. Shu azonnal fel is pattant a nyeregbe, és ezúttal Timi intett Villámlásnak, hogy cselekedjenek hasonlóképpen, és reménykedjenek abban, hogy repülő zombik még mindig nem léteznek.

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Feb. 09 2016, 21:11

Vannak olyan pillanatok mikor az ember agyán úgy suhannak végig a gondolatok a tudatalattijában, hogy csak utólag veszi sorra azokat és ez is egy ilyen volt. De talán mindez nem is létezik és csak magamat akarom győzködni mit és miért tettem. Na de térjünk vissza egy picit arra a pillanatra mikor kiszabadulok és szélsebesen suhanok a... szörny irányába. Védekezik a kezével és kegyelmet akar de ezúttal süket fülekre talál. Hezitálás nélkül, a kétkedés legapróbb szikráját is mellőzve sújtok le rá a karddal és már nem csak a sípot célozva. Az apró kis tárgyat, a kezét és az egész testét kettészelem amire minden esélyem meg is van ha a keze az arca előtt van. Egyetlen egy vágással akarok véget vetni az egésznek…
Örülök annak, hogy Shu nincs itt, úgysem érteni meg és félek, hogy elhidegülne tőlem. Viszont én bíztam a megérzésemben. Abban, hogy mindez csupán egy álca és a remegő és gyámoltalannak tűnő öregember egy illúzió része és a felszín alatt ott lapul a szörny amivel szörnyvadászként kötelességem végezni. Már megpróbált megölni, el akarta rabolni Timidust és… önmagában ez nem jelentene semmit de már mondtam bízom a megérzésemben még ha csak ezzel a soványka indokkal akarom meggyőzni magam arról, hogy nem vesztettem el az uralmat önmagam felett amit az események és a pillanat heve okozott. Egy apró kis kapaszkodó, hogy a helyes dolgot teszem ahogy mindig is és nem egy adrenalin fűtötte hibát követek el és megölök egy ártatlan embert... Ez esetben viszont nem tudom, hogy fogok majd bárki szemébe is nézni.

by **Sinon** Hétf. Márc. 07 2016, 20:30

Enhi

A közeljövőben jön a folytatás!

by **Enheriel** Kedd Márc. 08 2016, 17:11

//elnézést, hogy csak most írok, valamiért nem láttam a folytatást! S bocsi Shu, buktunk Sad

- „Addig a harcot igyekezni kell elkerülni” - gúnyolódott Villámlás – Mert te azt hiszed, hogy te mindent jobban tudsz, mint az, aki az egészet alkotta… ÁÚ! - kapott a fejére a legyezőmtől egy nevelői taslit, hogy viselkedjen rendesen.
- Itt véleményem szerint a bácsika is elrontotta Shu, mert annyit kellett volna tennie, hogy megmondja az igazat, s akkor talán segítőkészebbek lettünk volna, nem pedig követelni Timidust, mint valami tárgyat. - Kb ekkor volt az, hogy beértünk a faluba, ami hát… még a virágok ellenére se volt hú de szép látvány. Bár a fővárosnál sejtenem kellett volna, mert annak ellenére, hogy éjszaka van, gyanúsan sok virág nyílt ki. De most már világossá vélt, hogy valami zombivírushoz hasonló dolog folyik itt, mert a lakók zombiként viselkedtek, miközben testüket különböző növények lepték el. A nevelő apám mesélte, hogy amikor ő volt gyerek, sokat játszott egy Resident Evil nevű játékkal. A leírása alapján körülbelül egyezett a mostani helyzettel. Talán Timidus-t is ilyenné akarták tenni, hogy jobban elszaporodjon ez a valami? Vagy meg akarták ölni, hogy ne legyen ellenszer erre, vagy hogy ellenszert csináljanak belőle maguknak? Mi folyik itt valójában? Ekkor jelzett Shu, hogy van röpképes petünk, s tudunk rajtuk lovagolni… tényleg! Very Happy

Azonnal ráülltem Villámlásra, miközben csodálkoztam, hogy Shu hogyan tud Timidus-on ülni, s hogy nem-e nehéz a társának. Plusz remélem a repülő zombikat Kayaba nem volt szíves feltalálni… ^^” Szóval felrepültünk Shu-ék után, s nem tudom, meddig jutottunk el, mikor hirtelen ezt hallottuk:
- HÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ! HÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ! - meglepve néztem oda, s ijedten láttam, hogy egy emeletes ház erkélyéről meglátott minket egy „zombi”, s a többieket igyekszik értesíteni rólunk, ránk mutogatva.

//első dobás, második dobás//

by Ajánlott tartalom