Re: [Küldetés] Flowering

by **Sinon** Szer. Szept. 02 2015, 22:29

Ha írsz 250 szót kapsz hozzá egy kis továbbmesélést, csak mert aranyos vagyok :3

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Szept. 05 2015, 11:24

Óvatosan kezdtem neki a gyom égetésnek és jól is tettem mert sokkal könnyebben lángra kaptak a gyökerek vagy micsodák mint ahogy az ember arra számítana. Végül is egy kút fenekén vagyunk ahol derékig állok a hideg vízben, a fal pedig nyirkos és vizes így gondoltam a növényzet is de szerencsére még így is simán ment minden. Kíváncsi lennék ha teljesen száraz növényekről lenne szó milyen hamar égnének le? Lehet nem is égne hanem robbanna. De ez mindegy is hisz a terv bevált, igaz nagyon oda kellet figyelnem, hogy nem gyújtsam fel a lány is. De hála Kayabának sikerült komplikáció nélkül lehámozni róla a növényt úgy, hogy mindig csak egy pici részt égetek le és amin tudom már tépem is le róla majd a vízbe hajítom. Így lett egyre láthatóbbá a lány és hamar észrevehettem azt is, hogy a növényzet valóban belőle gyökerezett méghozzá több helyen is. Ezeket szintén nem egyszerű leválasztani na de ki állna ellen a segítőkészségemnek. Amint az utolsó rögzítő pont is eltűnt a lány szinte rögtön előre is bukik de gyorsan elkapom őt mielőtt még belepottyanna a vízbe és igyekszem megtartani őt.
- Megvagy! Már csak ki kell vigyelek innen. – Közlöm vele a következő lépést ám ekkor egy halk csobbanásra leszek figyelmes na meg persze az ismerős arcokra.
- Senpai! Nézd kit találtam! – Szólítom meg és közben mutatom felé az eszméletlen lányt. – Nincs magánál úgyhogy minél hamarabb ki kell vinnünk innen. – Javaslom is mialatt felfelé tekintek.
- Nem hiszem, hogy arra ki tudnánk menni de láttam egy alagút nyílást, talán az felvezet minket a felszínre. – Mutatok a fáklyával a nyílás felé és ha senpainak nincs jobb ötlete akkor a hátamra veszem az ájult lány és el is indulok abba az irányba.

by **Enheriel** Szomb. Szept. 05 2015, 11:48

Valami figyel minket, s követ. Annyit sikerült megállapítani, hogy minimum 2 méter magas, vékony, s fekete. Mintha a Slenderman lenne, csak agancsokkal. Egy ideig mennek a zajok, de aztán minden csendes lesz. Na de az a feltűnően nagy bokor gyanús…
- Ne menjetek oda! - szóltam rájuk, mert nem hiányzott nekem azok után, hogy így is lassan haladtunk, s még figyelnek is minket az, hogy valamelyik odamenjen naivan, aztán elcibálják megenni, vagy megölni, mint egy horrorfilmben. Odafordultam Kanami-hoz.
- Én most odamegyek, s megnézem, mi az ott. Ha támad, ugorj Villámlás hátára, s repüljetek vissza a faluba segítséget kérni.
- Én nem hagylak itt!
- Kénytelen leszel most! Nem kockáztatom meg, hogy Kanami egyedül legyen, miközben megvan rá az esély, hogy többen is vannak! - nem szerettem soha parancsolni, de ezt most Kanami biztonságának érdekében tettem. Akkor inkább engem támadjon le, mint őt. Fogtam egy kavicsot, vagy bármit, amit el tudok hajítani, majd közeledni kezdtem a bokorhoz. Villámlás közben Kanami mellé feküdt le, hogy gyorsabban mehessen a felmászás a lánynak, ha menekítenie kell. Ha megzörren a bokor, vagy valami ijesztőt látok, akkor megpróbálom a fejét eltalálni, hátha megijed, s elszalad. Ha akkor se mozdul meg, mikor már közvetlen előtte vagyok, akkor óvatosan széthúzom a bokrot, hogy lássam mi van mögötte. Közben azért reménykedek abban, hogy nem valami ijesztő, emberevő szörnyről van szó, hanem valamelyik falusi jött utánunk segíteni, csak nem mert eddig megszólítani minket, vagy egy gyerek csak, aki meg akar viccelni minket, netalán csak egy ártatlan állatka, aki jobban fél, mint mi.

by **Sinon** Hétf. Szept. 07 2015, 18:01

Enhi:
Valaki figyel, valaki követ, de vajon kicsoda? Enhi nagyon jól teszi, hogy nem megy a bokor közelébe, és inkább elővigyázatos, hiszen az első két lépés megtétele után a bokor megrezzen és két izzó szempár villan ki belőle. A lány ijedtében már dobja is a kavicsot, a bokor tovább zörög, és némi recsegés kíséretében hallhattok egy lágy puffanást.
- Auch!

Ha közelebb mész/mentek a bokorhoz a következőt látjátok:

a bokorban::

Enhi-nek két napja van írni, ha nem ír akkor ismét 500 szóval kell pótolnia, mert akkor kapják a többiek is a mesét. Illetve ha előbb ír akkor holnap már jön is a mesélés mindenkinek. :3

Illetve ha Shu és Yuuki akar írni még egy környit nyugodtan megtehetik.
Köszönöm szépen a türelmet!

by **Shukaku** Hétf. Szept. 07 2015, 19:02

-Vagy... esetleg magához is téríthetnénk. Timi még mindig használhatja ugyanazt a potit, mint amit fent használsz. Meggyógyítottuk az összes falusit, szóval...
Közelebb lép, és segít ő is Yuukinak cipelni a lányt, bár nulla súlyemeléssel valószínűleg ez csak jelképes segítség.
-Szóval nyújtsd Timinek a kezed, utána pedig az ő kezét is. Meggyógyítunk titeket is, és azzal elvileg meg is vagyunk. Persze...
Felpislant a kúton, majd ő is elővesz egy fáklyát, és az alagút felé pislant, egy halk sóhajjal kísérve.
-Nem szeretem az alagutakat. Sem a kutakat. Múltkor is itt rontott el egy küldit nekünk az egyik lovag.
Direkt nem mondta ki Jin nevét, mert fogalma sem volt arról, hogy milyen kapcsolatot ápol vele a kardforgató, de a gondterheltség és az aggodalom kiütközött az arcán.
-Felfele viszont tényleg nem tudunk menni. Valószínűleg valakinek nem tetszik, hogy mi itt segítünk. Amikor jöttünk lefele Timivel, elkezdte egy sötét alak rázni a kötelet. Azért is kellett ennyire sietnünk. De... készültem, van nálam még kötél, meg Falmászós Kristály is, szóval ne aggódj, nem fogunk itt ragadni. Viszont...
Újra bekukkantott az alagútba, és újra elhúzta a száját.
-Ahol alagút van, ott rejtély van, és mivel ez a mi küldetésünk, és lehet, hogy ezt is fel kell fedeznünk azért, hogy biztonságban tudhassuk a falusiakat...
Már meg is tette az első lépést, majd hezitált, és a többiekre pillantott.
-Persze nem akarok nélkületek dönteni. Lehet, hogy tényleg a felszínre vezet... de talán előbb a lányt biztonságba kellene helyezni, Yuuki. Szóval... most te döntesz, én követni foglak, Timi meg engem követ. Ugye Timi?
-Ez elengedhetetlen a védelmed érdekében.
-Hát... akkor...
És nyitva hagyta a mondatot, miközben kérdőn pislantott a kardforgatóra.

by **Enheriel** Szer. Szept. 09 2015, 15:44

Igencsak jól tettem, hogy nem most azonnal mentem oda a bokorhoz, mert éppen hogy két lépést tettem, mikor megint megzörrent a bokor, s rám nézett egy villogó szempár. Úgy megijedtem ettől, hogy odadobtam a kavicsot, ami el is találta, legalábbis az auch-ból ítélve fejbe találhattam. Amikor közelebb mentem, mert azt hittem egy falusi volt az, akkor láttam, hogy nem az. Tiszta fekete volt, a fülével egy vonalban agancsok nőttek ki a fejéből, s nagyon mérgesen nézett rám, fölém mahaskodva, miután a fehér szemeit kinyította.
- K-ki vagy? - kérdeztem ijedten, közben jeleztem Villámlásnak, hogy készüljön a lehetséges menekülésre.
- M-milyen szándékkal követtél minket? Ha békéssel, akkor bocsáss meg a kavics miatt, nem akartalak bántani, csak nagyon megijedtem. Remélem nem dobtalak meg túl erősen. - igen, próbáltam kommunikálni, azt remélve, hogy kiderül, hogy csak tévedés történt, s nem akar bántani minket. Hiszen nem szabad a külső alapján ítélkezni. Lehet, hogy amilyen ijesztő, olyan békés és kedves valójában, s csak az öreg falusiak terjesztik róla, hogy ő maga a mumus. Egyáltalán ő róla van szó? Vagy valami mást láttak, s az miatt ő róla is azt hiszik, hogy ő a mumus? Lehet, hogy leírást kellett volna kérnem a patikustól, hogy hogyan néz ki az a „mumus”.
- Maradj mögöttem. - suttogta Villámlás Kanami-nak, miközben azt tervezte, hogy inkább a mobnak ugrik, hogy engem megvédjen, persze erről nem tudtam, mert ezt magában döntötte el, s gondolatot olvasni még a petem esetében sem vagyok rá képes, így csak remélhettem, hogy nem csinál ostobaságot.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Szept. 09 2015, 17:05

- Szerintem jobb lenne ha előbb felvinnénk a felszínre. – Teszem meg az ellen javaslatot. – Én sem szívesen ébrednék egy dohos kút alján és a sötét, nyirkos hely miatt nem biztos, hogy nyugodt állapotban tér majd magához. – Azt hiszem van most elég gondunk anélkül is, hogy őt keljen még külön megnyugtatni, hisz mint kiderült a felfelé vezető út már csak azért se opció mert valaki megpróbálta megrángatni a kötelet. Ahogy a senpai is mondta, valaki nem akarja, hogy itt segítsünk, vagy hogy visszamenjünk a felszínre. Viszont a döntés az én kezembe került, így némi mérlegelés után gyorsan meg is adom a választ.
- Irány az alagút. Tessék… - Nyújtom át a senpainak a fáklyát. – Még egy darabig elbírom a lányt de könnyebb ha mindkét kezem szabad. Meg aztán valakinek mutatnia is kell az utat – Mosolygok rá. Egyszerre örülök is meg nem is, hogy végül az alagútban kötünk ki. Elvégre így csak felfedezhetem mi van arra, másrészt viszont jobb lenne minél hamarabb vissza vinni a felszínre a lányt mert hát ki tudja, hogy mit találunk odbaent. Az is lehet, hogy egy szörny barlang, talán egy Vizibanya fészkelte be magát. Ők szeretik a nyirkos, sötét barlangokat, de lehet, hogy valami rosszabb.
- Ha meggyógyítottátok az összes falusit az azt jelenti, hogy megvan minden alapanyag amire szükség volt? Jut eszembe, hol vannak a többiek? – Nézek kissé rémülten a senpaira, hisz valaki fent szabotálni akart minket és ha a többiek a út közelébe voltak lehet, hogy valami bajuk esett, hisz biztos nem hagynák, hogy elvágják a kötelet vagy ilyesmi…

by **Sinon** Szer. Szept. 09 2015, 20:30

Yuuki és Shukaku:
Az alagúthoz egy kisebb emelkedőn keresztül juthattok el, szerencsére ott már nem kell derékig vízben mászkálnotok, csupán a bokátokig ér. A fáklya szépen megvilágítja előttetek az utat, legalább annyira, hogy lássátok, hová is léptek. Ha elég figyelmesek vagytok észrevehetitek még azt is, hogy az alagút két oldalára fáklyatartó vasak vannak felszerelve ami felvet egy érdekes kérdést... mégis mi okból van egy kút fenekén fáklyatartó? Az alagútban éppen, hogy nem fértek el egymás mellett, legalábbis úgy, hogy ha valamelyikőtök egy plusz személyt kell, hogy cipeljen nem...
Hosszú perceken keresztül gyalogoltok, anélkül, hogy bármerre is lefordulhatnátok, mire léptek zaja zökkenthet ki titeket a monoton menetelésből. Valaki van még az alagútban? Talán felétek tart? Esetleg távolodik? Hmm... Legyen az utóbbi rendben? :3
btw: A lány nem ébred fel bármivel is próbálkoztok..

Enheriel:
A lény közelebb hajol, az arcodba fújja a levegőt, tekintete dühösnek tűnik, azonban bármit is mondasz neki egy szót sem szól. Mozdulatlanul áll, sikerülhet közelebbről is szemügyre venned fekete levelekből összerakosgatott "öltözékét". Persze azt pontosan nem tudod megmondani, hogy hol ér véget a ruha és hol kezdődik a lény valódi teste...
Azonban amikor megszólal Villámlás a a fekete valami amit te "mumusnak" gondolsz/nevezel, hirtelen felkapja fejét, mintha egészen mostanáig észre sem vette volna, hogy nem csak kettesben vagytok. Egy pillanat alatt elsuhan melletted, mire megfordulsz addigra Kanami-nak már nyoma sincs.
Szerencsére a lány időben kimenekült a teleportkristályával.
Elkezdett besötétedni. A lány pedig eltűnt. Nyoma veszett.. Vagy mégsem? Csend van. Félelmetes csend, és nyugalom. Nem találod meg a visszautat az erdőből. Hiába próbálsz visszahaladni azon az úton amit jó útnak vélsz.

Kanami kiteleportált.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 07:27

-Nem, nem, nem! Szó sincs erről! Nem szereztük meg az összes anyagot, hanem Timi képességével gyógyítottuk meg őket. Tudod, ez úgy működik, hogy ha valaki furfangos, akkor mindig van a küldetésnek egy okos megoldása. Ésszel, nem erővel. Az istenek nem akarják, hogy csak egy út lehessen mindenkinek, ezért amikor feladatok elé állítanak minket, akkor mindig lehetőséget biztosítanak arra, hogy máshogyan is megoldjuk a problémát. Ezt csináltuk most mi is. Persze a teljes befejezéshez azért bizti össze kell gyűjteni a növénykéket, de a falusiakat már megmentettük.
Avagy hogyan magyarázd el nem RPG nyelven azt, hogy megdicséred a mesélőt, mert nem railroad küldit szervezett a számodra, és valóban döntéseid lehetnek, amelyek befolyásolják az eseményeket és a végkimenetelt, nem pedig csak választásaid, amik valamelyik előre megalkotott végcélhoz juttatnak el.
-Talán arra kell az a sok növény, hogy a lányt is felkeltsük, mert... valamiért rajta nem használ Timi gyógyító ereje...
Csóválta a fejét kissé csalódottan, hiszen egész idáig minden flottul ment. A parancsra csak mindketten bólintottak, és el is indultak az alagútban, Yuuki elől a lánnyal, Shu középen a fáklyával, Timi pedig védte a hátukat.
-A többiek pedig... ők éppen a növényeket gyűjtik össze az erdőben, meg valami mumust keresnek, akiről a falusiak beszéltek. Ő talán tud segíteni. Nem féltem őket, biztosan tudnak magukra vigyázni...
Természetesen hazudott, igenis féltette őket, de nem akarta, hogy a kardforgató most ezen aggódjék. Majd meghallották a léptek zaját. Távolodó léptek zaját. Shu azonnal megtorpant, és először csak fülelt, majd eszébe jutott, hogy nincs hallgatózás jártassága, szóval a nyomkeresést kapcsolta be, hátha azzal követni tudják a lépteket. Ezen kívül mást is bekapcsolt. Egy Hangrögzítő Kristályt Hisame énekével. Megnyugtatja az ember szívét, tehát ha a másik valaki is meghallotta az ő léptüket, akkor kevesebb eséllyel hiszi majd azt, hogy ellenségek.
-Lehet, hogy eltévedt az alagútban... és mindig jobb, ha többen vagyunk...

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Szept. 15 2015, 09:52

- Végül is csak az a fontos, hogy meggyógyítottátok az embereket, a hogyan lényegtelen. – Vigyorodom el majd gondolkodóba is esem.
- Hmmm… talán azért nem működik rajta mert belőle indult az egész, lehet valami speciális erő amit nem tud kordában tartani vagy hasonló. – Halottam már ehhez hasonló eseteket ahol valaki nem tudja irányítani a képességeit és sokszor több kárt tesz magában mint amennyit használ. Talán most is ez a helyzet. Viszont ami a többieket illeti…
- Mumus? Milyen mumus? – Kérdezek rögtön vissza. Nem ismertem sem Enherielt sem pedig Kanamit de biztosan megbirkóznak a feladattal ha a senpai hagyta őket leválni a csapattól. Legalábbis remélem. Viszont ahogy elindulunk kicsit érdekes felállásban haladunk tekintve, hogy én haladtam elöl így mivel a senpai és a fáklya mögöttem voltak a szűk járat miatt gyakorlatilag saját magam árnyékoltam, így sok mindent nem látok magam előtt.
- Biztos jó ez így ha én megyek elöl? – Teszem is kérdőre óvatos léptekkel haladva előre, hogy aztán a csapatot léptek zaja állítsa meg viszont az ének eléggé meglep.
- Nincsenek jó tapasztalataim az ilyen barlangokkal. Szerintem nem egy eltévedt ember az. – Sokkal inkább a hely lakója akik a legtöbbször nem túl barátságosak de ha szerencsénk van akkor csupán valami kisállat lehet… jobb esetben is csak egy gyenge szörnyike… rosszabb esetben… bajban vagyunk…
- Menjünk tovább! – Javaslom és azzal már folytatom is az előrehaladást elvégre csak úgy deríthetjük, ki, hogy mi az ha megnézzük, bár úgy nehéz lesz harcolni, hogy van egy eszméletlen lány is a csapatban akit meg kell védenünk.

by **Silica** Hétf. Szept. 21 2015, 08:23

by **Enheriel** Hétf. Szept. 21 2015, 16:03

A lény nagyon mérges lehet rám, mert csak áll mozdulatlanul. Legalábbis addig, amíg Villámlás meg nem szólal. Felkapta a „mumus” a fejét, egy pillanat alatt elsuhant mellettem, s mire rém,ülten odakaptam Kanamiék felé a fejem, Kanami eltűnt… Uram Isten, lehet magával vitte az a valami?!
- Villámlás, ugye nem?!
- Nem, láttam, hogy kiteleportált!
- Hála az égnek… de... azt hiszem vissza kéne menni… - viszont vagy azért, mert kezdett sötétedni már, vagy mert nagyon féltem ennél a pontnál, vagy más ok miatt nem találtam meg a visszautat, akárhogy kerestem a petemmel. Nem akartam most, hogy repüljön, akármennyire tűnt nagyszerű megoldásnak, mert féltem, hogy megsérül valamitől.
- Hova lett az út?
- Nem tudom…
- Szerinted annak a valaminek a műve?
- Lehet… - egyre jobban féltem, ahogy sötétebb lett, de nem mertem elindulni sem, mert féltem, hogy akkor elveszünk. Talán valamelyik „fiatalabb” NPC vagy egy idegen játékos, legjobb esetben a többiek utánunk jönnek, s megtalálnak minket, vagy amitől tartottam, hogy itt fogok meghalni… Nem! Erre nem szabad véletlenül sem gondolni! Ki fogunk jutni! Igen, ki fogunk! Csak kérdés, hogy hogyan, persze… ^^” Először is keresni kellene valami fényforrásnak valót. Sajnos mivel nem volt gyertyakristályom, kénytelen voltam némi nálam lévő rongyból s egy vastagabb ágból egy kezdetleges fáklyát csinálnom. Már csak valami gyúlékony cuccal kéne bekennem, hogy meg is gyulladjon, s minél tovább égjen, illetve valami, amivel meg is gyújtom. Sajnos nem volt nálam öngyújtó, mivel az nincs is a játékban, s olaj sem volt nálam… Talán találok valamit, ami megfelel mindkét célnak.

by **Sinon** Hétf. Szept. 21 2015, 21:14

Yuuki és Shukaku:
A lépések hangja egyre csak visszhangzik az alagútban, azonban amint Shu bekapcsolja a kristályt, az kissé elnyomja a léptek zaját. Továbbra sem tudtok semerre sem lefordulni, azonban néhány perc elteltével valami felbukkan előttetek. A sötétség ellenére is jól kivehetőek fehéren izzó szemei. Közeledik. Egyik pillanatról a másikra mögöttetek terem, fölétek hajol, és fentről pillant le rátok, nem nehéz észrevenni, ráadásul a nyakatokba liheg a kis drága. Bizonyára jóval magasabb mint ti. Talán kétszer magasabb is lehetne, ha az alagútban ki tudná nyújtóztatni magát, azonban erre nincs lehetőség.
- Hmm? - Kellemes virág illat tölti meg a levegőt. Körbesétál, megtapicskol ha hagyjátok, majd előre siet. Ha követitek - persze mi okotok lenne nem követni, hiszen pont arra megy amerre ti is tartotok, illetve ő is jött... Rolling Eyes

- egy kis idő elteltével kijuttok az alagútból, mindenhol fák, bokrok, és félhomály. Kijutottatok, az erdőbe... beesteledett időközben, egy keskeny folyó partján találjátok magatokat.

A lény:

Enheriel:
Lassacskán teljesen besötétedik, az erdő nagyon sötét éjszaka, viszont szerencséd van, hiszen itt-ott láthatsz aprócska világító gombákat. Különös.. de úgy tűnik ilyen is létezik. Halovány fényt bocsájtanak ki, és nem nagyobbak mint a kisujjad. Valószínűleg nem sok hasznát veszed, de legalább látod, hogy hova érdemes lépned, feltéve ha nem vagy olyan buta, hogy letépkedd szegénykéket. Fáklyát is készíthetsz, viszont meggyújtani nem tudod tűzszerszám, vagy bármi egyéb tűzgyújtásra alkalmas eszköz hiányában. Sajnos.

Az erdő csendes, azonban a legváratlanabb pillanatokban reccsennek meg az ágak, zörrennek meg bokrok, vagy száll tova egy madár hangos rikoltozó hangot hallatva... Akárcsak egy horrorfilmben.
Ha eleget bolyongtál rövidesen rátalálhatsz egy folyóra.

by **Shukaku** Kedd Szept. 22 2015, 06:56

Shu csak boldogan bólogatott, nagyon örült, hogy Yuuki ebben is egyetért vele. Már sokszor gondolkodnia sem kellett azon, hogy hogyan fűzze egymásba a szavait a kardforgató nyelvén. Belecsöppent az ő világába, és nem is akart kikászálódni onnan. Kicsit olyan hatás volt ez, mint Jun gyermeki hevessége és boldogsága... csak éppen az egész világra vonatkozott.
-Lehet. Szerintem ez a második fele a küldetésnek. Meg kell keresnünk a mumust, és ő fog segíteni. Ő ilyen... szerintem az erdő egyik segítő szelleme. Tudod, sok kedves kísértet él az erdőkben, és biztos ennek a falunak is megvan a saját védőszelleme. Talán valamivel magukra haragították, és most nekünk kell kiengesztelni.
A kérdésre Shu egy halk kuncogás mellett válaszolt.
-Igazad van, nekünk kéne elöl mennünk. Illetve nekem elől, Timinek hátul. Van nekem is fáklyám, azt odaadom neki, és akkor mindkét oldalról világítunk is, és fedezünk is. Állj terpeszbe!
Mivel ugye ketten nem fértek el egymás mellett, főként mivel Yuuki még a lányt is cipelte, így Shu átbújt a lába között, mintha csak jégfogócskáznak... és igazából neki is ez jutott eszébe.
-Nya, most már fel vagy szabadítva. Mehetünk. A barlangtól pedig nem kell félned. Egyértelműen erre kell jönnünk, és nem lesz semmi baj. Ha nem ember, akkor nem ember... mindig jó dolog új barátokat szerezni.
És meg is érkezett kisvártatva az új barát. Ahogy feltűnt, Shu azonnal ráfogott Yuuki kezére, és tekintetével egyértelműen jelezte, hogy nem tesznek semmit. Talán ilyen elszántnak és parancsolónak még nem is láthatta az idomárt. Shunak még mindig az emlékezetében élt, hogy a lány szörnyvadásznak nevezte magát anno... ő viszont nem akar szörnyekre vadászni. Amikor az idegen vizsgálgatni kezdte őket, Shu csak mosolyogva hagyta, sőt még szét is tárta a karjait, és terpeszbe állt, mintha csak motozásra készülne. A kristályt persze ekkorra már eltette, és a zsebében is csak egy Hazatérés Kristály volt. Ha a mumus szerette volna, nyugodtan elviheti. Suttogósra fogta, és úgy szólt a többiekhez.
-Engedd, hogy megtapizzon! A kutyus is megszaglássza a kezedet, amikor ismerkedik.
Ha nem volt semmi atrocitás, akkor nyugodt léptekkel, persze a kellő tempóban, gondolkodás nélkül követte a lényt, és ki is jutottak a kijárathoz, ahol viszont már megpihent.
-Látod? Kivezetett minket. Talán tényleg az erdő szelleme...
Tekintetével még kutatta, hogy merre tűnhetett el, de most inkább Yuukira várt. Együtt csinálják a küldit, ráadásul a tehertől már el is fáradhatott kissé.
-Szeretnél pihenni? Letáborozzunk itt?
-Először meghatározzuk a pozíciónkat.
Jelentette ki Timidus, és Shu fel is ütötte a térképét, hogy lássa, merre van a falu, és merre vannak a többiek...

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 27 2015, 19:26

- Mumus mint segítő szellem? – Csodálkozom el. – A mumusok nem azok a lények amikkel a gyerekeket is riogatják? – Valahogy nekem a mumusról az ártó szellem jutott eszembe. Viszont a védőszellemen elgondolkodom.
- Hmm… nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó… - Mire ezt végig mondom a senpai már a lábam között matat amitől kissé zavarba is jövök. – Várj nem olyan egyszerű ezt megcsinálni. – Igyekszem a lehető legnagyobb terpeszt felvenni és közben a lábaim kitámasztani a barlang falának, hogy ne rogyjak össze a lány súlya alatt. Nagy gond nem lenne, elég hajlékony vagyok, hogy lemenjek spárgába de a senpai lehet nem venné jónéven ha nyakába ülnék a többlet súllyal bár kétség kívül vicces helyzet lenne.
- Remélem ők is barátkozni szeretnének. – Jegyzem meg és ez a remény eléggé hatványozódott bennem mikor valami fura lény jelent meg. Nagyon nem láttam pontosan mi csak körvonalakat na meg éreztem a senpai kezét ahogy megfogja ami kellet is mert rögtön nyúltam volna a kardomért a biztonság kedvvért.
- Virág illata van… - Jegyzem meg ahogy közelebb jön, a hangomban pedig szinte én is kihallom a nyugtalanságot.
- Igen, valóban kivezetett, de eltűnt. – Hunyorgok ismét kijutva a fényre a senpai kérdésére pedig csak bólintok és finoman lefektetem a lányt a földre. Csak most tűnik fel, hogy a virágok már teljesen benőtték az egyik karom. Ez megmagyarázza miért olyan nehéz mozgatni.
- Csak kifújom magam és mehetünk. – Pillantok körbe. Vajon hova lehetett a mumus és mit akarhatott. – Egyébként… -Pillantok az ájult lányra.- Lehet a mumus valami virágszellem és a lány tőle lopott virágokat. – Az meg magyarázna pár dolgot.

by **Enheriel** Hétf. Okt. 05 2015, 15:40

- Enhi, szoktak a gombák világítani általában? O.o
- Nem.
- Akkor azok miért világítanak? - óh, világító gombák! Sajnos nem sokat segítenek, meg szívem sincs letépkedni őket, de legalább tudom már, hogy hova szabad lépni. Mármint nem a gombákra persze. ^^” Az viszont rossz hír, hogy bár a fáklya elkészítése sikeres volt, de nem tudom mivel meggyújtani… s ennek tetejébe lassan átmegy az egész horrorba, mert ágak reccsenek, bokrok zörrenek, egy madár rikoltózva menekül…
- Villámlás, menjünk! - kérlelem, miközben már-már lököm szegényt, hogy induljon már. Ugyanis ennél a pontnál már nagyon féltem. Mint azokban a tipíkus tinis horrorfuilmekben, hogy nem történt az erdőben semmi, majd egy bizonyos jelenetnél elszabadul a pokol, s senki se tudja, hova szaladjon, s merre bújjon. Már nem is emlékszem, melyikben volt ilyen, de lehet jobb is, hogy nem tudom, mert csak jobban félni fogok. A hosszú bolyongásnak viszont meglett az eredménye: egy folyóhoz értünk.
- legalább eljutottunk valahova… - sóhajtotta griffem, majd odament a vízhez nagyon óvatosan, s mikor nem érzékelt semmilyen veszélyt, inni kezdett. Hála za égnek egy erődben nem kellett a krokodiloktól félni, így én is ittam egy keveset. Vajon Shu és Yuuki jól van? És Kanami? Remélem igen. S azt is remélem, hogy az a Mumusnak nevezett valami nem bántja őket. Tényleg, hova lett az a lény? Ugye nem ő jött vissza? Ugye nem akar megölni? Ugye nem? Ilyenkor úgy sajnálom, hogy Snowcat nincs mellettem… ő biztos vigasztalgatna, hogy nem lesz semmi baj, minden rendben lesz. :'( Most nagyon félek! :'(

by **Sinon** Hétf. Okt. 05 2015, 22:07

Yuuki és Shukaku:
A lény eltűnt, az erdő meglepően csendes és sötét, ha a térképre pillantotok azt láthatjátok, hogy gyakorlatilag egyenes vonalban vagytok a városkától keletre, valahol az erdőben. A lány mozdulatlan, de lélegzik, ha alaposan szemügyre veszitek a testét láthatjátok, hogy a bőrén itt-ott valami csírázik... De ezt magatokon is észrevehetitek. Nem csupán Yuuki kezén éldegélnek vígan a virágok. Shukaku bőre alól is előbújtak picike levelek, sőt Timidus-on is.. Viszont életpontokat nem veszítetek. Különös..
Néhány percnyi pihenő elteltével egy hangos -Nem túl emberi - sikoltást hallhattok. Nem tudjátok mi is az pontosan, de az biztos, hogy a közelből jött. Valaki rohan felétek. Vagy valakik? Az egyik lehet inkább repül... Barát? Ellenség?

Enheriel:
Reccs-ropp. A világító gombák mutatják az utat, azonban ha túl közel lépsz hozzájuk kidurrannak, és nagy fényt bocsájtanak ki magukból egy pillanatig. Kissé ijesztő lehet elsőre, jobb odafigyelni az ilyenekre. A folyóparton sem könnyebb a dolgod, hiszen nem sok járható útszakasz van. A csendet időnként felváltja egy-egy gomba kidurranása, lehet gyanúsnak érzed, lehet nem is törődsz vele, mindenesetre hamarosan előtted is kipukkan egy, ami megvilágítja maga mögött a picinyke bokrot, és a következő kép tárul a szemed elé:

*:

A különös lényt csupán egyetlen pillanatig láthatod, azonban a vérfagyasztó sikoly amit hallat teljesen megrémíthet, ha a külseje eddig nem ijesztett el tőle, akkor most már van okod futni! Fuss Enhi, fuss... A gombák eltűnnek, nincs mi megvilágítsa az utad, csupán a hold fénye, amely a távolban egy tisztásra vetül és az ott ácsorgó alakokat körvonalazza.

*btw: a lény nem követ, ha hátranézel, vagy legalábbis nem látod magad mögött...*

feladat: egyesüljön a csapat valahogyan újra, több körben is lejátszhatjátok, ha úgy érzitek szükség van rá. Esetleg folytathattok eszmecserét is, ha úgy érzitek. Ha valami nem tiszta szóljatok és reagálok :3

by **Shukaku** Kedd Okt. 06 2015, 05:30

Shu a fáklyával világítgat, próbál megfelelő tűzrakó helyet keresni. Olyat, amivel lehetőleg semmit nem perzsel fel. Ha szellemek élnek az erdőben, akkor jobb, ha nem bolygatják meg túlságosan az életüket, és nem tesznek kárt az otthonukban. Közben persze válaszol Yuukinak is.
-A mumus a legnagyobb félelmed megjelenítése. Ezt nemrég tanultam egy lánykától, aki imádja a Hary Pottert. És a mumus is lehet segítő szellem, mert ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, szembe kell nézni velük. Lehet például, hogy valaki fél a sötétben...
Nem zárja le a mondatot, nem mondja el, hogy mivel ő nem, így talán Yuuki. Nem szeretné megsérteni a lányt, vagy gyanúsítgatni. Ha talál megfelelő helyet, akkor ledobja a kis dobozkáját, és immár tábortűz lobog mellettük.
-Erdő szelleme, kérlek engedd meg, hogy letáborozzunk itt, amíg megpihenünk, és engedd, hogy megoldjuk a rejtélyt. Hálásak vagyunk a segítségedért!
Elővesz négy szendvicset, majd az egyiket a tűzbe veti, az étel pixelei pedig remélhetőleg eljutnak a szellemekhez. A maradék hármat persze már elosztja maguk között.
-Most együnk. Lehet, hogy a lány megsértette valamivel az erdő szellemeit. Mivel virágárus, könnyen megeshet, hogy pont azzal, amit te mondasz. Most már este van... de... mennyi pontod van a kertészkedés jártasságon? Talán ha picit megtisztítanánk holnap az erdőt, az kiengesztelné őket. Szerencsére a szemét elpixeleződik, de biztos akad munka itt bőven, és...
Egy picit vakarózni kezd, majd halkan felkuncog.
-Ezért nincs vége. Úgy tűnik Timi csak egy ideig akadályozta meg a növénykéket. Sebződni viszont nem sebződünk. Írok egy üzenetet Enhi...
Ekkor következett a sikoly. Timidus azonnal a lányok elé ugrott, Shu viszont egy rövid csipogással újra nyugalomra intette, és a másik társával ugyanígy tett, persze hozzá már emberi nyelven szólt.
-Nyugi! Emeld fel a kezed, és mosolyogj szépen! Ez az ő otthonuk, és biztos ők is meg vannak ijedve.

by **Enheriel** Vas. Okt. 18 2015, 12:37

- EEEK! - rémültem meg, mikor az egyik gomba szétdurrant. Úgy látszik ha túl közel vagyok hozzájuk, ez történik velük. A folyóparton sincs sok szerencsém, mert nincs járható út. Mikor örülhettem volna a csendnek, hallottam, ahogy a gombák kipukkadnak. Egy előttem is kipukkant egy, megvilágítva a mögötte lévő picike bokrot… De bárcsak ne történt volna meg… ugyanis a bokorban valami iszonyatos lény is volt, aki, vagy ami bizonyította jelenlétét egy sikollyal. Én is felsikítottam, s elszaladtam valamerre.
- Enhi, ne! Gyere vissza! - repült utánam Villámlás, miután ráeszmélt, hogy mi történt, s félt, hogy elkap az a valami engem. Villámlás néha hátranézett, de nem látta a szörnyet sehol. Vagy nem követ minket, vagy láthatatlan. A gombák eltűntek, így csak a hold világított számomra. Hamarosan kiértem egy tisztásra, ahol két ácsorgó alakot körvonalazott meg.
- Enhi állj! - állított végül meg a griffem. Félt, hogy ezek is valami szörnyek, amitől őszintén szólva, én is féltem. Mintha hallottam volna valami az egyik felől, de mivel nem volt hallgatózásom, nagy eséllyel a félelem miatt képzelődök. Villámlás előrébb ment, s elkiáltotta magát:
- Kik vagytok?! Barátok vagy ellenségek?! Amennyiben ellenségek, figyelmeztetlek titeket, mindent megteszek azért, hogy megvédjem a társam! - nem tudtam, hogy most el akarja riasztani őket, vagy kihívni őket, de remélem nem fog baj történni ebből. Az a szörny bőven elég volt nekem. Lehet, hogy nem is az a fekete valami a mumus, hanem az a másik, amit most láttam? Az „öltözékéből” ítélve eleht, hogy ő az, de semmi nem biztos már.

by **Jun** Csüt. Nov. 12 2015, 18:23

*paskol paskol*

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Nov. 21 2015, 12:08

- Valamit hasonlót olvastam én is, hogy a félelmeinket használják fel de sosem láttam még egyet se, valójában azt se tudom, hogy tényleg léteznek-e. Sok szörny van Aincradban így nehéz eldönteni mi a legenda és mi valós. Nem is tudom mi az én legnagyobb félelmem… - Valóban nem… vagyis talán egyvalami de inkább hagyjuk.
Ami azt illeti elég éhes voltam már így örömmel fogadom el a szendvicset és hallgatom Shu-senpai eszmefuttatását.
- Nem szép dolog kisajátítani egy erdőt és nem vagyok benne biztos, hogy a szimpla kiengesztelés segít. De remélhetőleg valahogy megtudunk egyezni velük. – Bízom benne, de általában az ilyen… hmm… területsértés? Na mindegy az ilyen esetek nem végződnek túl jól. Sem az emberek sem a szörnyek nem engednek így kénytelen vagyok harcolni, habár a senpai jobban ért más lények nyelvén talán most másképp lesz. Aztán jött az-a hátborzongató sikoly amire rögtön fel is ugrottam ahogy Timidus is elénk vetette magát.
- Nekem nem úgy hangzott mint ha meglennének ijedve… - Jegyzem meg körbe pillantva. – Valami jön felénk. – Hunyorítok az árny irányába. Ezúttal nem hallgattam a senpaira, nem emeltem fel a kezem és nem, nem mosolyogtam. Rémült voltam és ideges ráadásul volt egy eszméletlenül heverő lány is aki könnyen meglehet, hogy magára haragította az erdő lényeit. Diplomácia ide vagy oda, őt kell védenem.
- Nem akarunk bántani de ha nem hagysz más lehetőséget akkor harcolni fogok! - Húzom elő a kardot és engedem le magam mellé lefelé nézve. – Kérlek mutasd magad és végre mond el ki vagy és mit akarsz! – Kiáltok az árny felé, elég a bújócskából és a rémisztgetésből.

by **Sinon** Szomb. Nov. 21 2015, 19:37

A félhomály ugyan zavaró lehet, viszont hangról már csak megismeritek egymást. A csapat újra egyesülhetett, Timidus és társai hamar rájöhetnek, hogy a távolban közeledő alakok valójában Enhi és Villámlás voltak. Elég időtök lehet arra, hogy egy kicsit beszélgessetek, magatokhoz csalogassátok Enhit esetleg egy kényelmes fatönkkel kínáljátok, hogy kifújja magát, ő pedig akár el is mesélhesse az élményeit, elvégre akad belőle bőven, azonban aki elég szemfüles hamar észreveheti, hogy a lánynak az árnyéka mintha kissé gyanúsabb lenne a megszokottnál. A fejéből "szarvak" nőnek ki. De csakis az övéből.
- Hmmm? - csendült fel egy rejtélyes nem túl emberi hümmögés. Ha a helyzet eddig nem lett volna gyanús, most már Enhi árnyékának egy plusz keze is akadt ami kibújt a kis síkjából és elkapja a eszméletlen virágárus lányt, és hirtelen előugrik az általatok mumusnak titulált lény, karjaiba ölelve a lányt, üres fehér szemekkel rátok bámul, majd színpadiasan meghajol. A lányka ernyedten hever a lény karjai között, és a rajta kinőtt növénymaradványok ismét hajtani kezdenek, neki pedig kipattannak szemei, kétségbeesetten a lényre majd pedig rátok tekint, gondolkodás nélkül segítségért kiált.
- NE! ENGEDJ EL! SEGÍTSÉ... - a lény az erdő felé veszi az irányt, a lány pedig kapálózik, tépkedi le magáról a növényeket.

A küldetésetek mellett felugrik egy mellékküldetés:
- A falusi megmentése (0/1)

Jutalom: ???

Jól van, most már nincs sok. Embarassed

Kezdődhet a fogócska.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 21 2015, 20:10

-Használják fel? Hát... ha te így mondod, akkor igen, a félelmeinket használják fel. És biztosan léteznek. Miért ne léteznének? Vagyis... valahol biztosan léteznek. Minimum a fejünkben, és az már éppen elég. Nem gondolod?
Egy kis furcsa mosoly suhant át az idomár arcán. Olyasmi, mint amikor a gyerektől megkérdezzük, hogy hisz-e a Mikulásban. Egyszerre van benne egy csöppnyi szánakozás is, magunk nagyságának éltetése, ám ezt nagyrészt elnyomja az, hogy mi magunk is tudjuk, hogy szeretnénk a helyükben lenni, és mi is szívesen hinnénk a Télapóban, és reménykedünk abban, hogy ő még nem vesztette ezt el. Furcsa volt pont Yuukival ilyesmiről beszélni, aki nyilvánvalóan elveszett a két valóság között. Szerencsés volt. Legalább is Shu szerint.
-Nem szép dolog, de te sem engedsz be akárkit a házadba. Ők voltak itt előbb, és ha vendégségbe mész valakihez, akkor igenis igyekszel betartani az ottani szabályokat. Ha szépen követjük ezeket, akkor nem lesz semmi baj.
Persze Shu békítő szólama semmit nem ér, ha mellette Yuuki kivont karddal ácsorog, és megint agresszívkodik.
-Dehogy fogunk harcolni! Miért akarsz te állandóan harcolni?
-Hogy megvédjünk. Igaza van.
-Ahhoz nem kell harcolni.
Majd eltelik az a bizonyos pár másodperc, amíg Enhiék kilépnek a tűz fényére, Shu pedig hatalmasat sóhajt, és felnevet.
-Na látod! Megmondtam! Ha gondolod, akkor most harcolgathatsz, de én inkább visszaülök a tűzhöz, és előveszek Enhiéknek is egy kis szendvicset. Üljetek le ti is.
Majd ha helyet foglalnak, akkor el is kezdi a beszámolót.
-Szóval lementünk a kútba, megtaláltuk a lánykát, elindultunk az alagúton, majd egy kedves kis lény ide vezetett minket. Lehet, hogy azért tette, hogy megtaláljuk egymást. Izé... köszike!
Kiáltja be az erdőbe, hiszen az ilyen szívességet illik megköszönni.
-Hogyan vagy képes még itt is pozitívan gondolkodni? Veszélyes vagy, Shu.
-Speciális képesség, és még mindig élek.
-Nem a te érdemed.
-De te szerencsére mindig itt vagy, hogy megments.
Ezalatt azonban Timidus figyelmes lesz az árnyékra, és megböködi Shut, majd a földre mutat... azonban már késő. Megtörténik a túszejtés, az idomár pedig felpattan, és futni kezd utána, Timi meg Shu után.
-Ne bántsátok! Nem tudjuk, hogy mit akar!

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Nov. 21 2015, 21:30

- Igen felhasználják. – Bólintok, szándékosan fejeztem így ki magam. – A Szörnyek egyik alapvető tulajdonsága az agresszió és a vérszomj és igen, arra használják fel a félelmeinket, hogy legyengítsenek és sebezhetővé tegyenek. Sok ilyen szörny van a mendemondákban. Például a furdalók is ilyenek viszont ők az emlékeinket használják lelkiismeret furdalást okozva még az áldozatot öngyilkosságba nem taszítják. – Aincradban szerencsére nem annyira sok ilyen lény van és ezeket is inkább csak könyvekből olvastam, de kitudja?
- Ez azért merőben más. Az erdő mindenkié, nem a fészkét szálltam meg. Ennyi erővel egyetlen állat sem lehetne itt. Habár nem is nagyon láttam sima állatkát a környéken. – Pillantok körbe megerősítve az igazam. Félre értés ne essék, tisztelem azt amit a senpai képvisel, az élővilág védelme fontos de a szörnyek mást tészta.
- Senpai! Ha békés megoldást akartak volna akkor már normálisan léptek volna kapcsolatba. – Azt hiszem a senpai most egy másik oldalamat is megismerheti, azt az oldalt amit a hivatásom hozott elő. Ha belegondolok még eddig egy olyan kalandunk se volt együtt ahol az ellenfél ténylegesen egy szörny. A megalodon is csak egy nagy és ősi állat volt. Azonban most neki volt igaza mert az árny Enheriel és a társa volt. Viszont nem csak Timidus figyel fel a különös árnyékra de mielőtt bármit tehettem volna az magával ragadta a tehetetlen lányt aki közben magához is tért és segítségért kiáltott. Ennél több bizonyíték az ártó szándékra nem is kellet. Ugyan halottam a senpai utasítását de itt már tényleg nem hallgathattam rá. A lány élete a tét így rögtön utánuk eredtem ezúttal már kérd kardal és igyekeztem utolérni őket.
- Próbálj belekapaszkodni valamibe. – Kiáltom utánuk és ha esetleg sikerülne kard távolságba érni azonnal megpróbálom levágni a lény karjait

by **Shukaku** Vas. Nov. 22 2015, 09:29

-Nem tudod, hogy melyik az ő fészke...
De már csak ennyit tudott mondani, na meg persze az cikázott a fejében, hogy ki is a szörnyeteg, amikor Yuuki rohangál már megint kivont karddal. Miért akarnak mindent vérengzéssel megoldani? Azt sem tudja, hogy mit akar a lény, és máris bántaná. Az idomár mindent megtesz, hogy Yuuki vágása ne sikerüljön. Vagy a lányra ugrik rá, vagy a saját fegyverével próbálja hárítani a kardforgató pengéit, de ha az kell, akkor ő maga ugrik a kardok elé. Timidus ezalatt, társa kérésének megfelelően szintén nem bántotta a lényt, mindössze igyekezett követni.

(Yuukival lebeszélve, a döntést a mesélőé, hogy mi sikerül. :3 )

by Ajánlott tartalom