Re: Shu-chan és Timike házikója

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 02 2015, 12:05

Összeszorított szemei és reszkető egyértelműen elutasító testbeszéde már-már csengetett, hogy talán kicsit messzire mentem így rögtön. Azt viszont legalább le tudom szűrni ebből, hogy meddig menjek a közeljövőben, aztán a kicsit távolibban már majd kiderül akkor. Az aranyos kis durcizása is kellemesen hatott.
-Rendben-rendben~
Kuncogtam a végén még egyet. A konyhában viszont egyáltalán nem kaptam esélyt sem, határozottan és úgy tűnik mára végérvényesen le lettem ültetve, legalábbis erre a vacsorára biztosan. Kicsit mondjuk furcsa volt, hogy Timidus is ott van velünk az asztalnál, nem épp így képzeltem el, de azt hiszem hozzá kell szoknom, nem nagyon lesz ebben változás. A vacsora is igazán hangulatosan indult, a felszolgálása hibátlan volt, szinte már túlzottan is.
-Igazán finom
Jegyeztem meg az egyértelműen bóknak szánt dolgot, hisz mi más lehetne egy mesterszakács műve? A téma amivel ő jön viszont már gondolkodtatóbb. Három év, vajon tényleg ennyi az annyi? Én igaz nem azt jelentettem ki, hogy 18 vagyok, hanem alig múltam, ez így igazából okés a dolog, mert hát 18 voltam, amikor bejöttem, és hát, a 20 az alig múlt 18. Vajon ő az itt lévő kettőt beleszámolta? Talán jobb lenne ezt letisztázni, minthogy becsapva érezze magát.
-Szerintem is teljesen oké a három, de még az öt is. Mondjuk szűk látókörű lehetek, mert a nyolc már számomra is soknak tűnik, de ahhoz meg közel sem vagyunk. Valamint természetesen nem zavar, különben nem mentem volna ilyen messzire. Félre ne érts, nem azt mondom, hogy nekem a kislányok jönnek be, te már nem vagy az, szóval semmi okod ilyesmi miatt feszengeni. Különben is rajtad állnak a továbbiak, szóval azt hiszem semmi ok arra, hogy ez aggasszon.
Visszatértem egy kicsit az ételhez, és befejeztem a levest. Azt szerettem volna, ha kicsit megemészti a dolgot, és elfogadja, hogy engem tényleg nem zavar a fiatalsága. Nem, mintha örökké így maradnánk, de az sem lenne akkora gond. Ha nem jutunk ki véges időn belül, akkor ki tudja mennyi van még, ha meg kijutunk kint öregszünk. Bár ez előbbire Kayaba nem tudom mit tervezett, nem fut százon a fazon, szóval biztos van egy „Z” terve is.
Nem akadékoskodom a két fogás közötti váltás intézésénél, úgy tűnt, hogy Shu most maga szeretné ellátni ezt a feladatot, és ezt tiszteletben is tartom, jelen pillanatban lehet ez többet számít neki, mint amennyit egy átlagos vacsoránál lehet. Miután elkezdtük a másodikat szólalok meg, és fejezem be magamnak a gondolatmenetemet, ahogy azt terveztem.
-Ez igazán részletkérdés, de mond csak, te 15 évesen kerültél be ide?
Ha az előbbiből nem, ebből már biztosan le fog esni neki, hogy az a három az öt. Amennyiben az előbbit már megemésztette ez egyáltalán nem fog gondot okozni, hisz már választ adtam a felmerülő kérdésre, hogy, ha ekkora a különbség, akkor zavar-e. Természetesen nem, bár kicsit dobna a lelkességemen, ha az a 15 is 17 lenne, de ez már tényleg részletkérdés. Idebent úgy sem számítanak annyira a számok. Fel vagyok készülve rá, hogy, ha kell, akkor biztassam, nyugtassam, vagy kiálljak a köztünk épp létrejött kapcsolatért.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 12:28

Arata figyelt rá. Arata meglátta, hogy mikor elég, és foglalkozott ezzel. Még egyik fiú sem volt ennyire figyelmes vele. Sőt, még az ételt is megdicsérte, ami aztán tényleg nem az ő érdeme volt, mint inkább a rendszeré, de ha ő így gondolja, akkor Shu egy ügyes csellel visszakanyarította a dicséretet.
-Köszönöm szépen, de… igazán jó segítőm volt… szóval együtt csináltuk.
Igen. És ha úgy vesszük, az egész napot együtt töltötték, úgyhogy akárki akármit mond, ez az egész nap egy randi volt, és már az is kiderült, hogy kibírják egymás mellett sokáig. Igen, Shu hallott már olyan rémhíreket, hogy a szerelem csak addig tart, amíg nem vagy huzamosabb ideig a másik közelében, és nem látod meg a valódia arcát, meg a hibáit is. Hát ők már az első alkalommal egy egész napot csak egymáséi voltak, szóval minden tökéletes és rózsaszín. A három és az öt, meg akármilyen szám nem igazán tudta most foglalkoztatni Shut, hiszen az ő fejében még mindig az motoszkált, hogy vele szemben bizony Kayaba Akihiko ül, aki már jóval túl van a húszon… de Arata pedig alig múlt tizennyolc. Ebben a világban mindenki annyi idős, amennyinek gondolja vagy érzi magát. Még Jun is. Főleg egy kinézet kristállyal. Szóval ha Arata alig múlt tizennyolc éves, akkor Shunak semmi kivetnivalója nem lesz. Ő csak attól félt, hogy ő nem fog megfelelni a fiúnak. És azt is tudta, hogy Arata pontosan tudja, hogy ő hány éves. Annyi mindent tudott már róla, pont a korát ne tudná? Tehát ez azt jelenti, hogy ha a nyolc szerinte sok, hogy igazándiból nem lehet öregebb huszonháromnál. De maradjunk a tizennyolcnál, hiszen Shunak azt mondta. Minden szava egy csodás bók volt. Ha neki nem a kislányok jönnek be, az azt jelenti, hogy Shut már nem látja kislánynak. És ez azzal együtt, hogy a lány a belépéskor meglévő kinézetét tartotta meg, csak mégnagyobb dicséret volt a számára. Jó, persze Juntól tanult egyet s mást sminkügyileg, amivel picit idősebbnek tűnik, és hála a rendszer csodás beállításainak, ez meg sem látszott… de akkor is. És… és rajta állnának a továbbiak? Nem… ő nem akart magának felelősséget… ha Aratának… ha neki tetszik, akkor mellette marad… de nem ő akar dönteni… ő már döntött… már akkor döntött, amikor odabújt hozzá. Az utolsó kérdésre azonban megremegett a villa a kezében, és le kellett tennie. Egyrészt ismételten kedves volt a fiútól, hogy kinézi belőle, hogy tizenöt évesnek látszik… és akkor ezek szerint a gondolkodását pedig már tizenhét és tizennyolc közé teszi… de akkor is… meg merje neki mondani az igazat? Akkor is szeretni fogja, ha megtudja? El fogja veszíteni. Senki nem akarhat egy kislánnyal járni. Félve, remegő hangon suttogta maga elé… de az igazat kellett mondania…
-Én… kétezer-kilenc… december három. Ez a… a születésnapom.
Kicsit elhallgatott, de ha Arata nem számolt magától, akkor még hozzátette.
-Tizenkettő… de… de majdnem tizenhárom voltam, amikor beléptem. És… és most vagyok tizenöt. És… és sajnálom! Nem akartalak becsapni! Tényleg nem!
Az utolsó mondatot már alig lehetett hallani, annyira elszorult a torka az őt kerülgető sírástól. Ennyi volt… de nem hazudhatott neki… A sárkány mancsa már ott volt a kezén, Timidus szeme azonban végig Arata tekintetét fürkészte. Nem lehetett azonban kivenni belőle, hogy most azt várja, azt szeretné, hogy csináljon valamit, vagy azt számolja, hogy mekkora szerepe volt abban a fiúnak, hogy Shu most szomorú.

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 02 2015, 13:44

Egy aprót kuncogtam a visszapasszolt bókra. Csak sikerült felvidítani. Ez jó volt, így legalább Timidusnak sem akadhatott kivetnivalója, és az én hangulatom is magasban maradt, mondjuk az enyémet általában nehéz elrontani, és nem épp szerencsés, bár ez utóbbi nagyon helyzetfüggő. A kis beszélgetés is igazán otthonos hangulatot teremtett, és kívülről úgy tűnhetett, hogy már régen ismerjük egymást. Ez ugyan jó volt, de hordoz magában buktatókat, amiket remélem majd sikeresen veszünk. Kíváncsiságomat picit piszkálja, hogy vajon meg tud-e majd tartani annyira magának, hogy ne is kacsintgassak más irányba, vagy ilyen téren annyira nem lesz majd szigorú? Bár ez még távoli zene, mert egy darabig nem is tervezek körülnézni még szórakozás ügyileg sem, mármint női szórakoztatás ügyileg. Az utóbbi időben meglehetősen nagy számban megvolt az, nem árt egy kis lassítás, és váltás. Azonban nem kerülte el a figyelmem, hogy elbizonytalanodott a kérdésemen, amit tényleg nem gondoltam olyan fontosnak. Kicsit elgondolkodtam, szóval nem régen lett tizenöt. Valóban gyorsan érik a személyiség idebent, de lehet a környezetében voltak olyanok, akik ezt egy kicsit meg is dobták. Akkor meg természetes, hogy úgy lefagyott nem is olyan rég, annál a messzire utaló heccelésnél.
-Ugyan-ugyan… Az én gondolkodásmódom egy kicsit szokatlan, azért nem tudtam biztosra a dolgot, de egyáltalán nem zavar, mint mondtam részletkérdés. De…Akkor a nem régiben múlt szülinapodat meg is ünnepelhetjük majd, ha gondolod.
Szívesen ünnepeltem volna, meg legalább ez eltereli a gondolatait a kellemetlen érzésről. Viszont, ha már sikerült beleterelnem egy kicsit vidám dologba, akkor mellécsapok valamit, ami megint egy picit megingatja majd, hogy mitévő is legyen. Persze ez nem gonoszságból kihasználás céljára, hanem azért, hogy ne kezdjen el pánikolni magán az utóbbi témán.
-Ha nincs ellenedre szívesen itt maradnék éjszakára. Akár veled…
Itt lenézek Timidusra, majd kicsit megköszörülöm a torkomat.
-Szóval, veletek, de egy fotelban is el tudok lenni, kinti világban nem egyszer aludtam úgy, nem vészes az.
Persze az eddigiek alapján sejtem, hogy ez utóbbi nem nagyon valószínű, de azért beletettem, hátha nem tud döntőre jutni, és eléggé fél még, hogy azt válassza. Teljesen megérteném a dolgot, hisz nagyon sok dolog történt most igazán rövid idő alatt.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 17:09

Hát… igen, mondhatjuk szokatlan gondolkodásmódnak is, hogy húsz éves fejjel egy tizenöt éves kislányt környékez meg, ám a mai világban ez nem jelent semmit. Meg igazából ha még a jogi szempontokat is figyeljük, akkor Shunak csak öt évet kell még várnia, hogy nagykorú legyen. Igen, japánban a jogi nagykorúság határa húsz éves korhoz köthető… ám itt is van kiskapu, hiszen házasság útján is elnyerheti valaki a nagykorúságot, arra pedig Aratámak már egy évet sem kell várnia, és a kis idomár betölti a tizenhatot. Visszatérve a törvénykönyvektől az ebédlőhöz, Shu úgy kapta fel a fejét, és úgy csodálkozott rá a fiú szavaira, mintha el sem hitte volna, hogy mit is hall. Egyáltalán nem zavarja. Egyáltalán nem. Ez egyszerűen hihetetlen. Biztosan hazudik, és ő is csak meg akarja alázni és ki akarja dobni, amikor már belekavarta a szerelembe. De nem! Ő nem tenne ilyet. Ő szereti! Még Timidust is szereti! És most a szülinapját akarja megünnepelni? Hogy… hogy csak így ez jutott eszébe? Most mondta el, hogy két évvel fiatalabb, mint amekkorának hiszi, és erre a szülinapját akarja megünnepelni? Igen. Ez csak egy álom lehet.
-Te egy… én… köszönöm. Köszönöm szépen!
Csak ennyit tudott mondani. Legszívesebben újra megölelte volna, újra elbújt volna a karjai között, de jelenleg megmozdulni sem tudott a letaglózottságtól. Olyan erőtlen lett hirtelen, és természetesen azonnal rábólintott az ajánlatra. Ebben a percben talán bármire rábólintott volna. Nem úgy Timidus. A sárkányt egyáltalán nem bűvölte el a fiú, és neki azért voltak fenntartásai.
-Látni akarom a menüdet. A szintedet, a levelezésedet, a pontjaidat és a képességeidet.
-De… de… Timidus…
-Az a feladatom, hogy megvédjelek. Amennyiben szeret téged, úgy megbízik benned és bennem is.
Shu ugyan bocsánatkérően lesütötte a szemét, de nem ellenkezett a barátjával. Igazából tényleg kíváncsi volt arra hogy Arata megbízik-e bennük.

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 02 2015, 19:16

Mosolyogtam Shu reakcióján. IGazán aranyos volt. És ahogy látszott rajta, hogy majd elolvad örömében igazán remek érzés volt, az izgató, cuki, és még egyéb jelzõkkel lehett volna a legjobban leírni. Már-már kikivánkozott, hogy cukkoljam, tovább olvasszam az idegeit, és játszadozzam vele. Ellenben ott volt a sárkány, aki miatt óvatos voltam, és mivel nem szerettem volna félreértést. Nem tisztán kihasználom Shu-t. Most viszont alaposan borsot tört az orrom alá. A szintem, pontjaim oké, de hogy a levelezésem meg a képességeim? Ez utóbbi igazán szíven talált. Alaposan elhúztam a számamt a sárkány kérésére, s majd egy fél percig csendben maradtam, s nem folytattam az étkezést sem.
-Nem kell rosszul érezned magad emiatt Shu.
Mosolygok rá, majd elkezdek a menümben kutakodni, és gyors mozdulatokkal kerítem elõ az általam is megmutatni kívánt dolgokat. Fenéket akartam, de mást nagyon nem tehettem. Ugyan én számoltam azzal, hogy egyszer ez is véget érhet, azonban a képességeim kitálalásával az egész itteni életem felborítható. Még is, most azon voltam, hogy tálaljam a dolgokat. Õszintén szólva egy kicsit hezitáltam a dolgon, s végül megszólaltam.
-A leveleimet nem szoktam megtartani, de a képességeim meg olyanok, hogy nem igazán publikus, szóval haza lehet a kiszivárogtatásával vágni az itteni úgymond életem...
Majd vittem magammal a párnámat és a kaját is, s Shu mellé települtem. Elõször a szintemet, és a pontozásomat mutattam meg, majd a képességeimet, mely utóbbinál a következõ állt:

I. Képesség - Role Play
>>Különbözõ szerepeket tud felvenni
II. Képesség - Core Acces
>>Egy kisebb területet képes elemezni

-Amúgy a pontozásomon látszik, hogy eléggé gyorsaságra vagyok kiélezve, ehhez is szeretném beszerezni a két gyûrût, amit említettem. Ugye a villanás cipõmmel igazán jó párt alkotnának.
Említem meg a két gyûrût, miért cserébe kérte, hogy kísérjem el vadászni. Azonban a terveim között szerepelt az is, hogy eltereljem egy kicsit a figyelmet az imént látottakról, s bezárjam közben a menümet. Nem tudom mennyire akar kíváncsiskodni, de remélem azért visszafogja magát, inkább másban legyen egy kicsit magabiztosabb akaratos. Hirtelen ötlettõl vezérelve azért én is visszakérdezek.
-Én is láthatom a tiédet?
Persze nem szándékozom ebbõl az információból nagyobb hasznot húzni, mint amennyit közös életünk ajánl.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 20:02

Hát Shut se nevezte még soha senki izgatónak. Persze ilyen érzelmeket is csak kevesen tápláltak még felé, szóval érthető is, és semmi rossz nincs ebben… bár azért eléggé zavart volt már így is a helyzet, na meg Timidus kérlelhetetlensége miatt. Az íjász azonban ha kicsit hezitálva is, de átment a próbán, és a kis idomár még egy csavart is ültetett bele, méghozzá úgy, hogy lehunyta a szemét. Nagyon felfrissítette, hogy Arata még ezt is megteszi érte, szóval a nyelve is megeredt, és sokkal kevésbé volt már zavart. Boldog volt.
-Az itteni úgymond életedet sem én, sem Timidus nem szeretné hazavágni… vagyis… izé… tönkretenni.
Módosította gyorsan úgy a kifejezést Shu, hogy Timi is értse, hiszen a pet alap szókészletébe nem tartozott bele a szleng, és a kis idomár nem tudta, hogy mennyit tanult el Aldotól.
-Tőlem aztán senki nem tud meg semmit. Szerintem eleve több ember képességét ismerem, mint bárki Aincradban, szóval nem kell aggódnod, nálam megmarad a titkos. És Timi sem fog semmit kikotyogni. Ugye?
A sárkány bólintott, majd tovább vizsgálta a képességeket, Shu azonban továbbra is csukva tartotta a szemét.
-Sőt, én úgy vagyok vele, hogy mivel te megbízol bennünk, én is megbízom benned, és nem is szeretném látni. Elég ha Timi látja, úgyis ő felel az ilyen dolgokért.
Viszont amikor előkerült a gyűrű téma, Shu azonnal a szája elé kapta a kezét, és ismételten fülig vörösödött.
-Húúú! Azt teljesen elfelejtettem! Maradj itt, tíz perc és itt vagyunk!
És Aratának ellenkezni sem volt ideje, mert Shu már kapta is elő a Hazatérés kristályát, és már teleportálódott is el a Kezdetek városába. Persze hallotta ő a kérést a saját menüjéről, és azt is tudta, hogy a gyűrűk nem ilyen fontosak… de kellett neki az a tíz perc, hogy elbeszélgessen Timivel, és erre pont elég idő volt az, amíg a beváltót megejtették.
-Akkor… szerinted megmutathatom neki a mi menünket is, Timi?
-A képességeink már nem titkosak. Aki figyeli az Arénaharcainkat könnyen kikövetkeztetheti a hatásait. A pontozásunkban semmi különleges nincsen, arra úgyis a felszerelést építem fel, azokat pedig nem láthatja, hiszen meg van változtatva a kinézete. A leveleidet viszont töröld. Nem kéne, hogy tudjon Kayabáról.
-Azokat a leveleket már rég eltettem máshova Timi. Nem vagyok buta.
-Akkor nincs több dolgod. Megmutathatod neki.
Gyorsan beugrottak a boltba, beváltották a jelvényeket, és már röppentek is vissza Aratához. Valóban nem volt több tíz percnél, Shu pedig közben még egy kis csalafintaságot is kigondolt.
-Meghoztam a gyűrűket, de ragaszkodom hozzá, hogy én húzhassam fel az ujjadra.
Sokkal felszabadultabb volt már most, hogy látta, Arata tényleg megbízik bennük, és ha a fiú nem felejtette el közben, akkor ő is beleleshetett a menüjébe.

(használd egészséggel)

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 02 2015, 21:59

Igazán kedves volt Shu-chantól, hogy nem lesett, és félig meddig hálás is voltam érte, õ lehet kiszúrta volna, hogy valami nem okés a képességek mutatásakor. Nem egyértelmû leíráson kívül mást nem mutattam meg. Egyre jobban mosolygok ahogy mondja a dolgokat, majd amikor kijelenti, hogy nem is akarja látni hát már annyira de annyira aranyos volt, hogy járt a meglepetés neki, tehát egy váratlan pillanatban, történetesen amikor befejezte a Timis részt loptam egy lassú csókot.
-De! Az nagyon is rá... ér.
Fejeztem be már az üres szobának a mondatot. Igazából most több dolgot is kezdhettem volna, de a körülnézésnél maradtam, majd amikor átjártam a számomra elérhetõ részeket mentem, s eldõltem a nappaliban, vagy ha nem tudtam oda menni akkor az egyik párnára fektettem a fejem, majd lepihentem. Figyeltem, hogy már ki legyek dőlve, mire visszaérkeznek. Nem aludtam el, de nem mutattam ébrenlét jelét még akkor sem, amikor visszaért. Kíváncsi voltam, hogy mit fog velem kezdeni. Az alvó szerelmével. Vajon az ölébe fekteti a fejem, mellém fekszik, vagy csókot lop, esetleg tovább merészkedik? Egyetlen dologra ébredtem azonnal fel, ha megnyitotta a menümet, viszont erre azért is, mert egyáltalán nem számítottam. Azért ha hagytam is egy keveset játszani, egy öt-tíz perc, attól függõen mennyire élveztem a helyzetet "felébredtem". Nyújtóztam egyet, majd rámosolyogtam.
-Ez gyors volt...Hmmm hát nem épp eljegyzés, meg az kicsit furcsa is lenne így, de rendben van, legyen, ahogy szeretnéd.
Örültem a dolognak, egyrészt igazán hízelgő volt, másrészt talán az első önzősége. Nem baj az, ha lesz szabad akarata, egy szálakon rángatott játékbabában semmi érdekes nincs. Félelem, öröm, önzőség, önzetlenség, szomorúság, vidámság. Mind-mind hozhátartoznak az emberi személyiséghez, ez tesz minket igazán szórakoztatóvá. Remélhetőleg ezt Timidusnak is meg lehet majd tanítani.

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 07:12

Változtatás történt az előző posthoz képest!

Úgy látszik ez az éjszaka már a csókoké lesz. Még az étel ízét is érezni lehetett Arata ajkain, ám Shu továbbra sem merészkedett tovább a szájrapuszinál. Junnal ugyan cseverésztek már arról, hogy milyen is az igazi csók, de a harcművész azóta sem tudta elhitetni Shuval, hogy ezt szabad gyakorolni másokon is, és az úgy nem megcsalás. Neki igenis megcsalás volt még a gondolat is, és nem akart ilyenekre gondolni. Szóval bár nem szorította össze görcsösen az ajkait, ám nem ment tovább, hiszen eléggé meg volt szeppenve, hogy mi van akkor, ha valamit rosszul csinál. Mondjuk Aratáról maximum azt tudta elképzelni, hogy aranyosnak találja majd és kineveti… de ezt az estét semmivel nem akarta elrontani. Viszont azt tudta jól, hogy Arata nem tartja majd fontosnak a gyűrűket, ám ez neki volt fontos. Megígérte. Ezért is érte nagyon váratlanul, és nagyon rosszul, amikor mind az automata, mind a boltban üldögélő NPC nemet intett a fejével. Nem kellett sokáig kérdezgetni, hamar kiderült, hogy reggel óta megváltoztak a szabályok. Egyoldalú szerződésmódosítás történt. Most már Shu nem válthat be jelvényt olyan tárgyra, aminek az elkészítéséhez kell egy másik tárgy is. Na itt tört össze újra. Arata azt fogja hinni, hogy becsapta. Azt fogja hinni, hogy csak kihasználta, hogy valaki jöjjön vele szafarizni, és most nem adja oda neki a gyűrűket. De hát… de hát ő is eljöhet a boltba. Ő is láthatja, hogy Shu akármit csinál, nem tudja megszerezni. Persze azonnal kiküldött egy pár levelet, hátha valaki tudja véletlenül, hogy hol és kitől kaphat ilyen gyűrűket, és akkor nem lesz akkora a baj. A tíz percből így már tizenöt is lett, hiszen meglehetősen letörten kullogott haza. Ennyi idő alatt Arata mindent átnézhetett, és a könyvtárszobán kívül, amit zárva talált, avagy a rendszer nem engedte be megfelelő jogosultság nélkül, bárhova bejuthatott. Érdekességeket annyira nem találhatott. A hálóban egy plüss sárkány volt szépen lefektetve az ágyba, illetve egy szintén sárkányos mesekönyv a polcon. Ezen kívül ugye a szokásos pohár víz, meg Timikének ugyanez egy tálkában. Még fogkeféből is fogkrémből is kettő volt, de ezt láthatta a visszatekintésnél is. ( Ha pontosabban leírod, hogy hol és mit nézel meg, akkor talán még tudok mondani dolgokat. :3 ) Az a megtörtség, ahogy Shu belépett az ajtón, szinte azonnal elszállt belőle, ahogyan megpillantotta a szunyókáló íjászt. Meg fogja érteni. Nem fog haragudni, hiszen tudja jól, hogy Shu nem tehet semmiről. Annyi biztos volt, hogy nem merészkedett ő sehova tovább. Kíváncsi volt-e? Természetesen! Be merte-e vallani ezt a kíváncsiságát akár csak önmagának is? Természetesen nem! Viszont olyan finoman, úgy vigyázva arra, hogy ne ébredjen fel, olyan óvatosan bújt be Arata karjai közé, hogy az már talán felért egy lopakodás jártassággal is. Csak figyelte a fiút, majd halkan suttogni kezdett.
-Én… nem tudtam megszerezni neked a gyűrűket. Ne haragudj rám kérlek. Nem hazudtam neked, csak… reggel óta megváltoztatták a szabályt, és mivel ahhoz a recepthez kell valami tárgy, így már nem engedik, hogy beváltsam. Én… sajnálom. Ne haragudj! Nem akartalak kihasználni. Már… már küldtem pár levelet, és megtalálom, hogy hol lehet olyat készíttetni, és akkor kifizetem neked az összeset, meg az alapanyagokat is, meg mindent.

Csak olyan tárgyat lehet beváltani, aminek a receptjéhez nem kell előző tárgy. Január másodikán kezdtük a játékot, akkor tette Shu ezt az ígéretet, a változtatás január tizenötödikén történt, de én sem vettem észre. Már keresem, hogy hogyan lehetne Aratának mégis ilyenje.

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 03 2015, 12:34

Ha nem lett volna jártasságom talán meg sem hallom, hogy megjött. Igazán nagy örömmel vettem, hogy azért odáig már elmegy, hogy bebújjon az ölembe. Hagytam egy kicsit had élvezze ki a dolgot csak így magában, ám hamar kiderült, hogy nem egészen úgy ment a dolog, ahogy azt szerette volna. Szorosan átölelem, majd játékosan csókkal röviden elkapom a fülét. Egy kis kuncogás után viszont azért szóval is megmagyarázom neki, hogy nincs semmi baj.
-Ugyan, mondtam én, hogy nem annyira sürgős az. Lehet még van olyan hely, ahol nem írták át az npc-k kódját, és az is lehet, hogy van olyan hely, ahol csak módosították picit, és nem változtatták meg ennyire. Ha meg minden borult, akkor majd rendesen beszerzem, vagy beszerezzük az alapoktól a gyűrűket szafari jelvény nélkül…
Kicsit, enyhén irányítgatva fordítottam magam felé Shu-t, ahogy én is oldalra fordultam a nagy párnán. Átöleltem, a lábaimat összefűztem az övével, hogy még jobban egymásba gabalyodjunk, s így ő az én, míg én az ő egyik lábát fogom közre a sajátommal. Egy rövid ideig csak így pátyolgatom, simogatom kedvesen a hátát, hátha egy kicsit hangulatot vált. Nem is olyan rég már annyira jó volt. Nem szeretném, ha megint szomorkás lenne egy ilyesmi miatt. Ha gondolja, majd megmutatja a menüjét, annyira nem kell azt sürgetni, ráérünk. A többivel is lehet máskor foglalkozni, amire most szüksége, szükségünk van, az nem más, mint egy kis összemelegedés, hogy kicsit fesztelenebbül tudja majd kezelni a kapcsolatunkat, vagy merjen ténylegesen odáig merészkedni, ameddig szeretne. Ami meg engem illet, nos, azt hiszem van időm egy picit várni, nem sürget sok minden. Kicsit több törődés, idő, és akár még sokkal jobban is elsülhet, mint azt elsőre terveztem, nem mintha már nem vett volna egy háromszázhatvan fokos fordulatot az egész… Legalább kétszer.

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 13:04

Megjött és elment. Gondolkodtatok már azon, hogy a magyar milyen egy pesszimista nép? És ezt még a szexualitásban is megtalálni, hiszen pont az ellentétével és negatívan fejezi ki a dolgokat, amit egy angol anyanyelvű úgy értelmez, hogy ő megjött, annál a magyar éppen távozik. Vicces dolog ez a nyelvészet. Visszatérve Shuékra, Timidus ezúttal nem követte a társát, és tőlük kissé távolabb heveredett le, de azért továbbra is serényen figyelte az eseményeket. Ő mindössze annyit tudott, hogy Shunak jót tesz az ölelgetés, hiszen őt is mindig magához öleli esténként, és mivel Arata is ezt teszi, így Arata jót tesz Shunak. Hála Kayabának olyan, hogy irigység nem létezett a pet programjában, így ettől egyáltalán nem kellett tartania. A fülharapdálós résznél Shu ugyan kicsit meghökkent, hiszen utoljára ilyesmit egy Daliról szóló dokumentumfilmben látott… szerette azokat a képeket, és amúgy is csak tizenkét karikás volt… fene sem gondolta volna, hogy Gala Gradiva művésznő is feltűnik a filmvásznon, és megismerteti Shuval, hogy a fül bizony eléggé erogén zónát jelent az ember testén. Így akarjon képzőművészetről okosodni az ember lánya. A meghökkenést persze hamar kuncogás követte, hiszen az érzékenység mellett csikis is volt, és mivel az etikai mód továbbra is bekapcsolva volt nála, így mindössze a csikizés maradt meg, na meg persze az, hogy Arata továbbra is csodálatosan előzékeny.
-Majd… majd én segítek. Segítek mindenben, amit csak szeretnél, és együtt bizti hamar megszerezzük neked azokat a gyűrűket.
Igen. Együtt. Végre Timiduson kívül, na meg persze Junon kívül ismét van valaki, akivel együtt fog csinálni dolgokat… bár még fogalma sem volt arról, hogy milyen dolgokat, de azt máris elhatározta, hogy élvezni fogja minden pillanatát. Természetesen hagyta magát rendezgetni, azt szerette volna, ha Aratának minden tökéletes és kényelmes, és bár néha-néha kicsit elállt a lélegzete, amikor a fiú olyan pontot érintett, ami neki már picit sok volt… de az a testhelyzet, amit végül felvettek… kényelmes volt… nagyon… nagyon intim… de kényelmes. És mi volt még a legintimebb Shunak? Mi volt ebben a világban a legintimebb? Nos természetesen a menü. Ujjait rákulcsolta Arata ujjaira, előhívta a kis ikont, amivel meg lehet nyitni a menüt, utána azonban elernyesztette a kezét, és mindent a fiúra bízott. Tegyen csak amit szeretne. Persze ebbe az is benne volt, hogy Arata rögtön az etikai módot fogja meglesni... ami még nem is lenne baj... igazából vicces is lenne... de azt már nem venné jó néven, ha ilyen hamar piszkálni is akarná azt a beállítást.

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 03 2015, 19:23

Megint hozta a formáját Shu. Aminek nagyon is örültem, bár kezdtem aggódni. Az szép és jó, hogy szívesen segít a kicsiknek, meg nagyon kedveljük egymást, de ez a késõbbiekben még problémás lehet. Eddigi életem egy jó részével ellentétben nem akartam kihasználni. Az megmérgez egy kapcsolatot, legalábbis idõvel mindeképp.
-Köszönöm, de az alapanyagok árát akkor is szeretném állni, ha úgy sikerülne megoldani, vagy, ha máshogy, akkor sem akarok kimaradni belõle.
Most már kijárt az hosszú kényeztetõ buksisimi, s ezután nekiláttam elvackolni az én kis Shu-mat. Figyelmem nem kerülte el a kis lélegzetelállító reakciója, amivel megszeppent a felettébb merész helyezkedésnél. Akarva-akaratlanul elkapott a heccelõ hangulat, s a combaji között lévõ lábamat a kelleténél jóval többször igazítottam meg, s az övét is közelebb engedtem-igazítottam egyszer-kétszer.
Amikor összefonta az ujjainkat egy pillanatra meglepõdtem. Örültem neki, hogy az összebújás miatt nem fagyott le, és még kezdeményezett is. Aztán a megnyitott megünre csak néztem egy kis ideig tanakodva, hogy ez most így mi, majd azért leesett a tantusz, hogy ezzel gyakorlatilag azt üzeni, hogy nézzek szét kedvemre. Lassan indítottam el a kezeinket elõször a szint és pont részhez, majd meg is nyitottam. Azt átnézve majdhogynem lesápadtam, még szerencsére kicsit ellensúlyozta ezt valamennyire, hogy én sem voltam zavar-mentes. Kíváncsiságból egy kicsit tovább pörgettem, hogy lássam a jártasságait is, majd amikor azzal is megvoltam mentem tovább.
-Igazán lenyûgözõ, hogy ilyen nagyszintû vagy.
A képességeinél egy kicsit részletesebben olvastam, hogy kapjak egy nagyjábóli képet róluk, bár nem volt képem rendesen áttanulmányozni õket, biztos zavarban van, már ennyitõl is, nem akartam elvetni a sulykot. A következõ menüpont az üzenetei, ám a megnyitása elõtt megálltam, majd inkább tovább vittem az ujját. A barátlista újabb megálló volt, ám végül úgy döntöttem, hogy ha szeretné, majd mesél a barátairól, így hát azt sem nyitottam meg. Ám volt valami ami még nagyon is érdekelt. Az etikus mód beállítása. 99%ig biztos voltam benne, hogy be van kapcsolva, ám az az egy százaléknyi esély elég volt hozzá, hogy teljesen bezsongasson. Szép lassan megnyitottam, majd sóhajtottam egyet az eredményen. Sajnos be van kapcsolva. Azonban itt nem ért véget a dolog, mert engedtem a gonosz huncutságnak, s lassan megindítottam a kezét a kikapcsolás felé, majd mielõtt megszólalt volna másik irányba indultam vele tovább. Kisvártatva újra elindultam a kikapcsolás felé, már-már rajta volt a keze, s ekkor áthaladtam felette megállás nélkül egészen a kilépésig, s be is zártam vele a menürészt. Ennél jobban nem szerettem volna felizgatni, majd õ megmondja, hogy mennyire sikerült az eddigiekkel elkapnom a fantáziáját, s kikapcsolja saját maga, vagy csak megnyugodva odabújik hozzám. Azt azért reméltem, hogy nem lesz mérges egy kis viccelõdés miatt, bár egész komoly voltam az ügyben, hogy mesebeli örömökben részesítem, ha szeretné. Ez volt az érdeklõdésem mostani csúcspontja, mármint az etikus mód, így végül további hezitálás nélkül zárom be végleg a menüjét.
-Nos, mit szeretnél? Pihenni...játszadozni...aludni...v-a-gy. . .
Itt ennyiben hagytam, majd közelebb hajoltam hozzá, és halk csiklandós suttogással tettem hozzá "Ez az éjszaka csak a tiéd... válassz kedvedre..." Reménykedtem benne, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy alaposan felpörgessem a fantáziáját, de, hogy ne rémisszem meg hagytam ott semleges választási lehetõséget is.

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 20:19

-Kimaradni? Fizetni? De hát…
Shu megforgatta egy picit a szemeit, majd fújt egyet.
-Ugye egy fiú sem tudja elviselni ha egy lány fizet neki valamit?
Majd nevetett egy nagyot, hogy kicsit oldja a saját kényelmetlenségéből adódó feszültséget. Ren végülis tényleg megmondta, és nála pasisabb pasit… legalább is az ilyen bájgúnár fajtából keresve sem lehetett találni. Nem mintha Arata-kunt olyannak gondolta volna, de azért csak pasi volt. Shu inkább a fiú ölébe akart bújni, azt szerette volna, ha Arata védelmezően átöleli, ha átkarolja, meg ilyesmi… erre az meg csak úgy ficereg, hogy egyre kényelmetlenebb és kényelmetlenebb helyzetbe hozza szegénykét, és ezt nem tudta nem észrevenni. Már azon volt, hogy kikecmereg onnan, és számon kéri rajta, hogy akkor most végül is merre hány méter… de ha mégis Kayaba Akihiko? Akkor hogyan mondhatna neki ilyet? Hogyan kérhetne számon rajta bármit is? Meg… meg olyan sokkal tartozik neki… tulajdonképpen az életével. Ez a férfi volt az, aki újra visszahozta őt az életbe, aki Timidust adta neki, aki Aincradot adta neki… mindent meg kell tennie, hogy boldoggá tegye. Szóval ha minden egyes mozdulatnál el is állt a lélegzete, és a szíve a torkában is dobogott, egy szót nem szólt, és még azon az izgatott remegésén is igyekezett úrrá lenni. Ő már nagy lány. Tudja kezelni a helyzetet. És… és Arata biztosan nem fog olyat csinálni, amit nem akar. Ha pedig… csak figyelte, ahogy a menüjében kutakodik. Igazából még ő örült annak, hogy nem nyitotta meg a levelezést, sem a barátlistát. Sőt… pont itt volt az ideje, hogy megmagyarázza a dolgokat.
-Én… én sem szoktam megtartani a leveleimet. És… és a barátlistámon pedig…
Itt visszavette egy pillanatra az irányítást, és mielőtt Arata bezárhatta volna azt a részt, ő maga nyitotta meg.
-Anatole Saito a céhvezérem. Atoru egy nagyon jó ismerős, Jun pedig a legjobb barátnőm. De… de nem vagyok ennyire…
Újabb ideges kuncogás, és most elővette azt a szót, amivel kint csúfolták.
-Nem vagyok ennyire antiszoc… csak… csak nem szeretem ha elfeketednek a nevek a barátlistámon. Az olyan… szomorú látvány… de sokkal többeket ismerek… tudod… amit mondtam… a szint pedig... az inkább Timi érdeme. A sok jelvény meg inkább az enyém.
Ezután már következett a várva várt, na és persze biztosan tudott elidőzés az etikai mód beállítása felett. Az elején, amikor elsőnek futott át fölötte a keze, Arata érezhette, ahogy egy pillanatra ijedten összeszorulnak Shu ujjai, ám a második mozzanatnál már tudta jól, hogy csak viccelődik vele, és újra teljesen elernyesztette a kezét. A kérdés azonban így is váratlanul érte. Azonnal leszegte a tekintetét, és halkan, szinte kérlelő cincogással szólalt meg.
-Én… én nem szeretném… nem szeretném, ha miattam… és… és szeretnék neked mindent… hogy örülj… de…
Újra teljesen elvörösödött, és ezúttal ő hajolt közelebb a fiúhoz… annyira suttogott, hogy még Timidus se hallja.
-Én… én még soha… semennyire… és a csók is…

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 03 2015, 21:35

Bólogatok, majd elvigyorodom a fújásra. A következõt viszont már nem bírom ki, és lenevetem magam. Persze, hogy nem bírom ki. Amikor visszament a barátlistára meglepõdtem. Tényleg kevés embert tart fent. Anatot már ismertem valamennyire, eleget jártam a nyomába, és meg is tudtam már róla pár dolgot. Nem lesz hosszúéletû ember, ha továbbra is egyedül járkál vörösek után. Atorut és Jun megjegyzem, amúgy is mintha már említette volna. Én is elkuncogom magam a jellemzésen. Egy kis simogatás, hogy érezze a törõdést, de ne legyen gyerekesítõ. Amikor elértünk az etikus módhoz valóban szegényem megijedt, hogy ki fogom kapcsolni. Tehát ez még elég messze van, noh mindegy, majd talán máskor is elkacsintgatunk errefelé, egy kis kényeztetésre biztos elõbb mond majd igent, bár amúgy sem kell siettetni a dolgot. Aztán a kérdés talán már sok volt, mert elvitte a tekintetét, és már a hangja is egész halk volt.
-Akkor irány az ágy
Kacsintottam rá, majd az ölembe kaptam, amolyan hernegnõ cipelõs stílusba, és már vittem is a hálóba. Még hátrafordultam, és a fejemmel intettem Timidusnak, hogy jöjjön. Ha ellenkezni akart, akkor csak ismételten rákacsintottam, és annyit mondtam neki, hogy bízzon bennem. Aztán bent egyértelmûen megcéloztam az ágyat kezemben Shu-val. Lábba hátralöktem a takaró részt, majd óvatosan elõször letérdeltem vele, majd lefektettem középre. Ülõ helyzetben a takaró után nyúltam, aztán fogtam és betakartam magunkat. A túlóldalt felhajtottam egy picit.
-Jössz Timidus?
Kérdeztem rá a sárkánynál, ha nem lett volna számára egyértelmû, hogy mire készülök. Shu-nál az elõbbiek miatt már biztos nem volt az, de így nem csak jót szórakozok, de azt is megtudhatom, hogy ennyi cukkolás után még bízik-e bennem. Ha Timidus is odajött õt is betakarom, majd Shut ölelem át, és engedem, hogy teljesen bebújjon az ölelésembe.
-Noh, akkor pihenjünk, aztán aludjunk. Sok minden történt ma, biztos elfáradtál, ha még szeretnél beszélgethetünk, míg elalszunk, de egyszerûen élvezhetjük egymás közelségét, és aludhatunk...

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 22:33

Most kivételesen nagyon nem úgy érezte Shu, hogy valaki kineveti. Sőt, nagyon is örült annak, hogy Arata nevet, hogy rajta nevet, hogy meg tudta nevettetni. Örült örömet okozni ennek a fiúnak, és örült amikor látta, hogy mosolyog és nevet. Tőle valahogy minden olyan más volt… komolyabb. Oh… nem mondtam volna? Shu szerelmes. Arról még fogalma sincs, hogy kibe is pontosan, hogy még mindig Kayabába-e, abba a Kayabába, akit elképzelt magának, vagy Aratába, akibe Kayabát képzeli bele, vagy aki valóban Kayaba… de hát az érzéseket nem is kell feltétlenül megmagyarázni. Mindössze azt tudta, hogy valaki törődik vele, és nem amiatt, mert gyűrűket szerez neki, és nem amiatt, mert ingyen adja a kristályokat, és nem amiatt, mert Timidus vörösödés nélkül meg tudja bosszulni a meggyilkolt barátnőjét, vagy egyszerűen csak védelmet keres egy nagy szintű játékos mellett. És még kihasználni sem akarja. Ez már egyértelműen látszott minden cselekedetéből. Az a hirtelen jött változás, amivel Arata fogadta a hezitálását és az elhalkulását annyira meglepte, hogy egy szót sem tudott szólni, csak szorosan hozzásimult. Arata a karjaiban tartotta. Arata lefektette őt aludni. Arata… most hirtelen már nem úgy kezelte… hirtelen hátrahagyott mindent, amiről látta, hogy neki kényelmetlen és sok is mára. Shu igazából azt várta, hogy akkor most Arata elmeséli neki, hogy milyen is pontosan az, amit ő szeretne, amiért az etikai mód felé nyúlkál, hogy mit és hogyan akar vele csinálni, és… de nem. Semmi ilyesmi nem történt. Legalább is nagyon remélte, hogy nem Timidus füle hallatára akar felvilágosító kiselőadást tartani. Ja igen, a sárkányt nem kellett nagyon győzködni, hiszen ha Shu az ágyban volt, neki is ott volt a helye, és Shunak is ez jutott eszébe, amikor végre együtt feküdtek.
-Tudod… az elején még sokszor álmodtam rosszat. És… és Timidus mindig felkeltett amikor rémálmaim voltak. Ő őrizte az álmomat. És… és ez most is az ő feladata.
Ez inkább nem is Aratának, hanem a sárkánynak szólt megnyugtatásképpen, hogy ő még mindig fontos. A vicc pedig az volt az egészben, hogy ennek a kimondása pedig inkább Shunak volt fontosabb, mint Timidusnak, hiszen a pet ebben egy pillanatig nem kételkedett.
-Köszönöm szépen Arata, hogy… hogy ilyen kedves vagy velünk… hogy… hogy szeretsz engem. Én is… én is szeretlek.
Ezt még ki kellett mondani, mielőtt a rengeteg igalomtól szinte azonnal álomba merült. Nem akarta ő megbántani a fiút, meg szívesen beszélgetett volna, vagy legalább is hallgatta volna a másik mondandóját, de ahogy befészkelte magát teljesen, és persze egyik kezét azét kinyújtotta, hogy Timit is átölelhesse, már el is nyomta az állom. Csak egy két perc telhetett ebben a csöndességben, amikor a sárkány megszólalt.
-Elaludt. A légzéséből hallható. Milyen szerepeket tudsz felvenni, és a ház mely területeit elemezted már? Úgy vélem, hogy egyszerűbben információhoz juthatnál, ha megkérdeznél olyasvalakit, aki tudja a válaszokat. Shu jelenleg miattad boldog. Ezt köszönöm. Hasznos vagy a számára, úgyhogy a segítségedre leszek. Ha viszont becsapod és ártasz neki, akkor annak is következményei lesznek. Megértetted és tudomásul vetted amit közöltem?

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 04 2015, 02:52

Egész szolidan vette az utolsó kis trükkös megszólalásom, és úgy tûnt helyesen láttam a dolgokat. Nem hibáztatom szegényt, a sok mászkálás, vadászat, fõzés, aztán a bánat amit az ejtése okozott, biztos mély seb, és nem lehet ilyen könnyen kiheverni, és most én is itt vagyok, egy új érzés-élmény, amiért epekedett, de fél is tõle. Hiába nem gyerek, még fiatal, sérülékeny. Talán ez az, ami miatt nem egy rövid kalandnak látom ezt. Ugyan nem szándékos volt, de a "kapd el hamar, és nevelj belõle tökéletes barátnõt" elmélet kellõs közepén találtam magam. Nem épp erre voltam tervezve, és nem is a legjobb múlttal rendelkezdtem. Azonban idõvel... idõvel talán ezekbe is betekintést kaphat. Addig viszont nem, amíg nincs meg a kellõen szoros kapcsolat közöttünk. Nem szándékozom átverni, elhagyni, vagy egyéb módon ártani neki, de ha most megtud rólam pár kellemetlen dolgot az örökre tönkre teheti a kapcsolatunkat. Ahogy hallgattam az álmairól, úgy mosolyogva félresöpörtem egy tincset, és kedvesen simogattam.
-És Timidus itt lesz veled továbbra is, hogy vigyázza az álmaidat... Én pedig, hogy megédesítsem azokat.
Adtam egy jó éjt csókot neki. Örültem annak, amit még elalvás elõtt kimondott, s halk hanggal jeleztem, hogy teljesen rendben van, már nem akartam további szavakkal fenntartani. Még egy kicsit szorosabban odabújtam hozzá, és kedvesen simogattam a hátát. Már aludt, de úgy éreztem ez még kijár neki, még talán álmában is érezni fogja, hogy szeretik akkor is, ha már nem figyel. Sokszor vagyok éjjeli bagoly, tehát én még annyira nem vagyok álmos, és kevesebb stressz is ért, így még odébb volt, hogy én is elaludjak. Sok dolog járt még a fejemben ahhoz, hogy csak úgy elszenderedjek egyik pillanatról a másikra. Timidus megszólalása már szinte várható volt, bár nagyon nem hiányzott. Csendben hallgattam, s a végénél egy nagy sóhajjal nyugtáztam a dolgot. Egyértelmû lehetett a pet számára, hogy nem alszom, és hallottam amit mondott, ám még vagy egy percig nem válaszoltam. Át kellett gondolnom mit és hogyan fogok neki mondani.
-Tudod Timidus, most hogy elaludt, azt hiszem tisztázhatunk pár dolgot, és inkább én leszek a te segítségedre ezúttal, semmint fordítva. Mielõtt közbe szólnál. Megértelek, és sejtem mit gondolsz, de hallgass végig. Amit most mondok az nem csak a válaszom lesz, hanem egy jótanács is neked, illetve, segíthet, hogy megérts pár dolgot Shu-val meg úgy az emberekkel, a játékosokkal kapcsolatban. Megteszed, hogy meghallgatsz?
Megvártam míg válaszol, s közben igyekeztem halk maradni, hogy ne ébresszem fel Shu-t. Amikor pozitív választ adott, mert mi mást adna, ha azt ajánlják fel neki, hogy az idomára hasznára lehet a tudás, amit kap. Akkor lassan az elején kezdtem bele. Egyenletes tempóban beszéltem tényközlõen, hogy ne értsen félre semmit.
-Néha kicsit erõsek a kérdéseid, de megértem, hogy csak Shut akarod biztonságban tudni, azonban lehetsz elõzékenyebb is, hogy finomabban kérdezel rá dolgokra, vagy inkább elõvigyázatos leszel, semmint kérdõre vonó. Az emberek nagy része nehezen veszi a vádlásokat, még akkor is, ha igazak azok, sõt talán akkor a legnehezebben, mivel gyakran nem ismerik ezt be maguknak, bár kivételek mindig vannak. Nem fogok hazudni, valóban ránéztem a házra, de semmi lényegeset nem tudtam meg, és hogy megnyugtassalak már réges rég nem áll szándékomban ilyesmiket csinálni. Ezért is köszönöm, de nincs szükségem a segítségedre ilyen téren, majd megkérdezem Shu-t, ha szeretnék valamit, nem akarok ilyesmivel a háta mögött lenni. Ami a szerepeket illeti inkább hanyagolnám, de biztosítlak, hogy nem fogom Shu ellen használni. Tényleg kedvelem õt. Az emberek bonyolultak az érzelmeik nagyon befolyásolják õket. Vannak negatív érzelmek, de ezek is kellenek, meghatározóak. Félelem, öröm, önzõség, önzetlenség, szomorúság, vidámság. Ezek egytõl egyik fontos érzelmek, amik nélkül nem élhetünk, ezek összessége határoz meg egy emberi lelket, személyiségét. Igaz nem mindegy milyen helyzetben és mennyit kap belõle, tehát jó, hogy véded tõle, de félre tudod érteni. Arról biztosíthatlak, hogy Shu felé nincsenek hátsó szándékaim. Tehát megköszönném, ha nem állnál közénk. Elõfordulhat, hogy túllépek valaminek a határán, vállalom a felelõsséget, hogy azt helyrehozzam majd, de értékes tapasztalat lesz mindkettõnk, ha te is annak éled meg akkor mindhármunk számára. Az, hogy mindig szép és jó egy naiv illúzió, de ez nem azt jelenti, hogy a rosszat nem lehet kerülni. Szóval mostantól szeretnék inkább a partnered lenni Shu
ikezésében, semmint egy vizsgált alany. Ha van kérdésed, akkor szívesen válaszolok rá, ha tehetem, de most szerintem mi is pihenjünk.
Nem szándékozom túl mélyen aludni, és igyekszem Shu elõtt felkelni, bár ez majd kiderül mennyire sikerül.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 07:35

Ritkán szoktam én, a narrátor segítséget nyújtani a kari kezelésében, egy apró kis útjelzőt azonban most elejtek, hiszen úgy látom Aratának szüksége van rá. Ha egy lány azt mondja neked, hogy szeretlek, akkor nem afelől biztosítjuk, hogy ez teljesen rendben van, hanem azt mondjuk, hogy én is szeretlek. Az íjásznak az volt az egy szerencséje, hogy kicsiny idomárunk félálomban és a boldogságban úszkálva már akkor is ezt hallotta volna, ha Arata egy Edgar Allan Poe verset olvas fel… vagy valami. És, hogy valóban megédesítette az álmait? Hogy Aratáról álmodott-e Shu? Nos… a fiú ezt nem tudhatta hiszen a lányka csak kivételes esetekben beszélt álmában, és azt is inkább a rossz álmoknál, de én megsúgom, hogy szépet álmodott. Furát, és nem éppen reálisat… de szépet. Ezalatt pedig Timidus nyugodtan hallgatta végig a magyarázatot. Még az első kérdés után sem szólt közbe, csak bólintott, ám a beszűrődő holdfénynél, ahol a sárkány még látás jártasság nélkül is figyelhette Arata alakját, ezt a beszélgetőpartnere is láthatta. Timidus általában mindenkit végighallgatott, lévén tudta, hogy az információ egy nagyon erős fegyver ebben a világban, és felhasználhatja azt az idomár megvédésére. Maximum ha nem ért vele egyet, akkor cáfolja, de figyelmen kívül hagyni nagy butaság lenne.
-Igyekszem elsajátítani a kérdezés azon emberi módját, ahol felesleges kitérőket teszel a valódi kérdés előtt. Tudom, hogy nektek erre igényetek van. Egy pet, ha egy vád igaz rá nézve, és ennek a vádnak a beismerése nem veszélyezteti az idomárt, akkor vállalja a felelősséget a döntéseiért és a cselekedeteiért.
És nem mellesleg a peteknek azon képviselői, akik még Timidusok is, ráadásul még jobban meg vannak kötve, hiszen nem hazudhatnak. Ám ezt Aratának még nem biztos, hogy tudnia kell. Illetve…
-Nem tudsz biztosítani. Nincs okom azt feltételezni, hogy hazudsz, azonban képes vagy a hazugságra, így nem hihetem el azt, amit állítasz. Azonban mivel eddig a hasznosságodat bizonyítottad, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik, úgy kezellek, mintha ezen állításod igaz lenne.
A végén pedig csak megcsóválta a fejét, majd egy pár másodpercnyi helyezkedés után válaszolt.
-Csak a saját cselekedeteidért vállalhatod a felelősséget. Tudom, hogy vannak olyan negatív tapasztalatok, amelyek rövid távon rossz, ám hosszútávon jó hatással vannak az idomárra. Mivel az én feladatom az ő védelme, az ilyen esetek felmérését a legapróbb részletekig elemeznem kell, hogy engedélyezhetek-e egy ilyen sérülést, legyen az lelki, vagy testi. Arra kérlek, hogy minden ilyen esetet, amely dilemmát jelentene, vázolj fel előttem is, hogy közösen mérlegelhessük. A segítségedet pedig köszönöm.
És ha Arata nem mondott mást, akkor Timidus sem mondott többet. Azt a tervét azonban, hogy előbb kelljen fel mint Shu valószínűleg ő rontotta el. Szokásukhoz híven a sárkány másnap is ötkor keltette a lányt. Ez a nap Timidus napja volt, és ilyenkor az Arénába mentek, felmérni az újoncokat és a lehetséges ellenfeleket. Shu pedig, aki teljes mértékben biztosítani szerette volna a sárkányt afelől, hogy Arata miatt az ő iránta táplált szeretete semmit sem változott, így készségesen állt a pet rendelkezésére. A fiút nem akarta felkelteni, így csak reggelit készített neki, majd egy cetlin kiírta, hogy ma Timidus nap van, és Arénázni mennek. Persze ha közben Arata felébredt, akkor a helyzet alakulhatott másképpen is…

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 04 2015, 11:32

A sárkánynak nagyon jó gondolkodásmódja volt egy programhoz képest, bár erõsen kiérzõdtek az I-H logikai kapcsolók. Nehezen értelmezi az emberi érzelmeket, ám képes rá, és bár igaz-hamis alapon futtatja végig a saját döntéseit bizonyára istentelen mennyiségû kérdéselemet vizsgál meg, hogy ilyen komplex következtetéseket tud levonni, ráadásul nagyon is úgy tûnik nekem, hogy képes a fejlõdésre, még ha nem is gyors ütemben, de apránként változhat a "gondolkodásmódja". A végén bólintok Timidusnak.
-Azt hiszem jelen pillanatban többet nem is várhatok el, igyekszem majd nem félreértéseket okozni, bár azt nem tudom megígérni, hogy minden apró részletrõl beszámolok, egyrészt ez Shu-n is múlik, másrészt az én nem tökéletes döntõképességemen is. Most viszont aludjunk...
Kis híján megjegyeztem, hogy korán kelés van, ám inkább kihagytam. Hiába tudnám kimagyarázni, akkor sem biztos, hogy jó lenne ilyen elszólásokat produkálni neki.
Reggel hiába tudtam az ébredés idõpontját, még sem tudtam hamarabb kelni, mint õk. Azonban nem késtem sokat, s kifelé menet láttam, ahogy a konyhában sürgölõdik. Ahogy kiértem egy csókot nyomtam a homlokára.
-Jó reggelt, had segítsek.
Majd beszálltam én is. Megterítettem magunknak, aztán egy kellemes kis reggelizés után jöttem velük egészen a teleport plázáig. Shu-chan mondta, hogy ez most Timidus napja, és arénázni mennek. A sárkány felé bólintottam, hogy lásson ilyesmit is, ha még nem látott volna. Amolyan néma testbeszéd, hogy tudomásul vettem, és elfogadom az õ szerepét, kiváltságait. Integettem nekik, majd még némán tátogva megjegyeztem, hogy "szeretlek". Amikor eltûntek nyújtóztam egyet majd legördítettem a menümet.
-Nos, akkor most mihez kezdjek...
Mondtam magamnak, majd megindultam a boltom felé, elõször ott rakok rendet csinálom meg a rendeléseket, ha gyûltek fel. Nem ártana majd késõbbre is tervezni, de ahhoz jelenleg kicsit kuszák a gondolataim. Fogom a fejem, hogy mik történtek tegnap, de valahogy nem tudok megbánást érezni, s azon kapom magam, hogy mosolygok. Hát, azt hiszem még elõttem is hosszú út áll.

Köszönöm a játékot Smile

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 13:43

Senkinek sem tökéletes a döntőképessége, még Timidusnak sem. Ezt remélhetőleg Arata is tudta, így a sárkány nem osztotta meg vele. Ami azonban egy hatalmas pluszt jelentett a fiú neve mellett a pet fejében az az volt, hogy ő képes volt beismerni a tökéletlenségét. Persze, ez annyira nagyon nem volt ritka, csak egy kicsit ment csodaszámba az emberek körében, olyannal viszont már tényleg csak elvétve találkozott, hogy valaki neki ismerje be a gyengeségét, és ilyen szinten kezelje partnerként. Az emberek, mármint azon a néhányon kívül, akiket Shu a barátjának tartott, lenézték a peteket. Még Anatole is úgy gondolta, hogy mivel ők Kayaba teremtményei, így tartani kell tőlük. Még ő sem osztott meg minden Timikével, és nem is hallgatott a tanácsaira. Bár ezt ekkor még nem tudhatták, ez okozza majd a vesztét is a céhvezérnek, és a magánakcióinak hála lesz elég nehezen kideríthető a halálának a körülményei. Lényeg a lényeg, Arata jól válogatta meg a szavait, így Timidusnak nem volt több kérdése, lehajtotta a fejét, és hagyta őt aludni. A reggel zökkenőmentesen telt, Shu pedig élvezte, hogy Timiduson kívül még valakivel megoszthatja a hajlékát. Kellemes volt emberi szót hallani, és amióta összejárt Junnal, már kezdte hiányolni is az ilyen társaságot, nem úgy, mint régen. A segítséget most már mosolyogva elfogadta, és a homlokára való csókot is. Most már nem kellett lopnia, mert tudta jól, hogy ha nem ront el valamit nagyon, akkor bármikor kérhet… bár… szabad az ilyesmit kérni? Ezt még meg kell kérdeznie Juntól. Annak is nagyon örült, hogy Arata partner nemcsak vele, hanem a sárkánnyal is, és megérti, hogy nem lehet csak vele foglalkozni, hanem Timikének is vannak igényei. Arata egy nagy ölelést kapott Shutól búcsúzásképpen, Timidustól pedig egy bólintást… bár a sárkány a fiú gesztusát szimplán elköszönésnek értelmezte, lévén távozott, és lévén az emberi faj hím egyedei szoktak ilyen módon elköszönni. A néma szeretlek sajnos nem jutott el Shu füléhez, így hát csak egy újabb visszaszaladok és még egyszer megölelem után, a kis csapat eltűnt a teleportkapu villanásában.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by Ajánlott tartalom