Shu-chan és Timike házikója

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 17:14

Morishi. Egy külön kis házikó, ahova el lehet rejtőzni, ha az embernek elege van a céhélet fiaskóiból. Egy búvóhely, ahova el lehet menekülni, és ahova nem mellesleg be lehet pakolni az emlékeidet, mert senki nem fog megszólni érte. Egy házikó, amit végre nem mások, hanem a saját igényei szerint rendezhet be. Egy házikó, ahol egyszer talán vendégül láthatja Akira-sant.

Shu igyekezett a lehető legtradicionálisabban berendezni az otthonukat. Belépve egy előszobába jut a vendég, ahonnan az összes ajtó nyílik a különböző helyiségekhez. Jobbra a kicsi és praktikus konyha, mellette a spájzzal. Kissé hátrébb pedig az ebédlő. Természetesen vannak pótasztalkák, ha vendég érkezik. Balra van a háló, onnan nyílik egy nagy könyvtárszoba, aminek közepén egy kis íróasztal is helyet kapott, így egyben dolgozószoba is. A ház sarkában még egy kis, kertre néző társalgó is kialakításra került.

Ház alaprajza:

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 18:23

A lelkesedése régi dolgokat ébresztett bennem. Illetve kicsit rám is ragadt. Nem túl nagy titok alapon, meg talán még a véleménye is változik majd lapra feltéve azért én is mondtam pár szót ehhez a Morishi-hez.
-Én is gondolkodtam rajta, hogy beköltözök Morishi-be, bár Wiskota és Friben is megfordult a fejemben, ám ezek közül talán Wiskota lenne az, ahová tudnék menni, mert a kis üzletecskémet az otthonommal egybe mosva gondoltam futtatni. De otthonnak igazán remek választás, az üzleted meg ott van jó helyen, ahol van.
A sárkány indulását észrevettem, és majdnem engedtem a reflexemnek, hogy lekezelően reagáljak rá. Szerencsémre Shu-chan intése nem csak a sárkányt, de engem is leállított, mielőtt még akár csak csúnyán is tudtam volna nézni. A válasz, amivel a sárkánynak is visszavághattam az agresszív viselkedésére, és amivel Shu-chantól is elreméltem a bizalmat egyszerű és kézenfekvő volt. Egy majdnem teljes igazság.
-Shu-chan, ha kellemetlen érzés, akkor nyugodtan mond meg. Másokkal meg ne törődj. Gondoljanak amit akarnak, az csak őket minősíti, ha meg ki is mondják, hát majd később viseljék a következményét. Azoknak a véleményére adj, akiket kedvelsz, és akikben megbízol, de első sorban a sajátodra. Noh, menjünk…
Ha kimondta, hogy el szeretné engedni a kezem, akkor úgy teszek, ám amennyiben nem, akkor kedvesen gyengén fogtam az övét, még, ha nem is szorított vissza. Azért az ujjaimat nem kulcsoltam az övébe, az most nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna.
Meglepetésemre nem a közeli egyik házba mentünk be, hanem egész egy különálló kis kertes ház. Igazán szép volt így kívülről is, de belülről meg egészen váratlan.
-Bejövök…
Szólaltam meg, bár nem ez volt a hagyományos megszólalás, de azért valamit még is csak mondani akartam. A cipőmet menümben levettem, és az egyéb felszereléseket is eltettem, semmi szükség nem volt rájuk. Jelenlegi ruházatom kicsit furán hathat, de véleményem szerint nem csak egyedi és praktikus, még jól is áll, legalábbis valamennyire. Kicsit beljebb lépve csak körbecsodálkozok, nyitott ajtókon bekukucskálok, de nem tolakodom semerre. Megyek Shu-chan után, hacsak nem mondja, hogy várjam meg a nappaliban vagy étkezőben. Viszont szívesen nézném hogyan készíti el az ételt, ezt meg is jegyzem neki, ha várakozásra akarna felkérni.
-Igazán szép lakás, biztos sok munkád van benne.
Próbálok egy újabb bókot elhinteni. Azonban ez az igazság is. Valóban tetszetős kis lakás volt, bár őszintén szólva egy kicsit túlságosan komor egy fiatal lánynak, de nem hiszem, hogy ezt egyhamar meg fogom neki említeni.

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 18:46

-Wiskota és Friben? Hát… Friben úgy tudom albérletek vannak, meg nem is ennyire természetközeli. Meg… olyan picinek is tűnik. itt az erdő sokat dob rajta. De Wiskota már tényleg szép nagy hely, sok épülettel, meg minden. Csak… a tériszonyom miatt nem lenne nekem a legalkalmasabb.
Nem volt ez titok igazándiból, és legalább választ adott egy másik kérdésre is.
-És igen, ezért nem volt sokáig lovaglás jártasságom, meg ezért is nem röpködöm Timi hátán a magasban. Majd… majd talán egyszer. Tudod… vagy… vagy zavar, ha mesélek? Ha gondolod… csak amikor…
Csak amikor ideges volt, akkor vagy beszélni kezdett, vagy szótlanul csücsült a sarokban. Most valahogy a beszéd jött elő, és ha Aratát nem zavarta, akkor folytatta is.
-Szóval tudod a küldetések azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Eddig mindegyik küldetésemnek volt tanulsága, sőt olyan küldetés is volt, ahol az én feladatom volt a tanulság leírása. Az nagyon vicces volt. Szóval… talán majd lesz egy olyan küldi is, amiben legyőzöm a tériszonyomat, vagy valami ilyesmi. Csak Kayaba Bácsin meg a Játékmesterein múlik, hogy mit akarnak nekünk éppen tanítani. Az üzlet pedig… szerintem is jó ott, ahol van. Régebben volt egy kisebb üzletem, de most a Pláza sokkal könnyebben megközelíthető, meg többen is ismerik. És...
Ezt a szöveget már annyiszor előadták neki, hogy kezdte azt hinni, hogy valami igazságtartalma is lehet, szóval rábólintott. Mondani ugyan nem mondott semmit, de nem engedte el a férfi kezét… pedig a Teleportplázához még a városba is be kellett menni. Szóval így jutottak el egészen a házikóig. Shu a bejövökre is csak bólintani tudott. Úgy tűnik Arata ezt már eldöntötte helyette, most meg csak nem zavarhatja el. Ez már el van döntve… Kayaba is így akarja. A ruháit azonban nem a menüjébe pakolta el, ahogyan Arata, hanem szépen, hagyományos módon vetette le a felszerelést, majd egy pillanatot kérve elvonult a hálóba átöltözni, és vissza már egy kimonóban tért. Ami a lakással kapcsolatban Arata számára meglepő lehetett, az a mérete. Minden Shura volt terezve, hiszen tudta jól, hogy soha nem fog kinőni semmit... és ez egy picit kényelmetlen lehetett ugyan a felnőtteknek, de a kislány imádta, hogy ilyen mesebeli házikója lehet.
-Hogy… sok munka? Hát… igazából csak elképzelni volt sok idő, de Timivel sokat terveztünk. Megépíteni már csak… hát az nem volt olyan hosszú, mert nagyon ügyesen ki van találva ez is. Még én is tudtam kezelni a lakberendezős bigyuszt, pedig nem vagyok elvileg ügyes az ilyenekben.
A komorsággal persze nem értett volna egyet. Töltött elég időt Jun szobájában ahhoz, hogy kiegyensúlyozza. Természetesen nem voltak nyitott ajtók, amin az íjász beleshetett volna, hiszen pedáns rend uralkodott, ám a konyhába kapott egy invitálást.
-Nem egy nagy konyha. általában ketten főzünk Timivel, de ha gondolod, akkor segíthetsz. Mondom, hogy mik kellenek, és akkor azt kérem szépen a spájzból. Az afrikai fűszerek a felső polcon vannak, ABC sorrendben. Emlékszel még, hogy mire van szükségünk?

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 22:27

Meglehetősen jogos a meglátása Fibennel kapcsolatban, de ott is lehet azért lakást szerezni, meg természet közeli a hely, csak a városban nem annyira az. A Wiskotásnál felemelem a szemöldököm. Sikerült meglékelni a jégfalat? Kíváncsian hallgatom a személyes élményeit vele kapcsolatban a véleményével egyetemben. Már-már megszólaltam volna, amikor visszakérdezett. Én csak megráztam a fejem, hogy nem baj, és szerencsére folytatta, ugyan kevésbé értékes információval, ám még sem zavart a dolog. „Hogy mit akarnak nekünk épp tanítani…” aham jó kis kísérleti patkányok vagyunk, mondhatom ha más nem, ez nagyon tudja nyomni a lelke… jha szóval azt.
-Szerintem semmi gond nincs azzal, ha tériszonyos vagy. Még azzal se lenne, hogyha folyamatosan attól tartanál, hogy egy kacsa valahonnan valahogyan mindig figyel. Van ilyen is, olvastam róla.
A háznál kicsit talán túl magabiztos is voltam, de nem akartam, hogy a végén bizonytalansága miatt visszavonuljon. Nagyon nem zavartatom magam az öltözésnél, ugyanis az alap ruházatomat nem kell cserélnem, így maximum a vetkőzés kezdésével hozhatom zavarba. Ő viszont megmaradt a kinti szokásnál, és a felszerelést is manuálisan vette le, majd elvonult átöltözni. Én két lépéssel lemaradva mentem utána, s az ajtó már jóval előttem becsukódott. Amennyiben a sárkány mozgolódna megmondom neki a szándékomat.
-Nyugi, nem leskelődni, vagy rosszat akarok.
Majd egy kicsit túl is haladok az ajtón. Szembefordulok, a fallal, hogy megnézzek egy kis tárgyat rajta. Nem sokkal később azonban már használom is a második képességemet. Külső jele nem sok van, egy pillanatra elbambulok, majd önkéntelenül is picit megrázom a fejem, és pislogok párat. Ez annak a mellékhatása, hogy egyszerre rengeteg adat jött be, melyeket még nem tudok értelmezni, s csak a következő percben fog kitisztulni az elmúlt húsz óra eseménye a képességem által lefedett területről. Ekkor lép ki Shu-chan a szobából. Enyhe pír jelenik meg az arcomon, majd rögtön terelek is egy kérdéssel, s mire válaszol, már nyoma sincs annak. Így, hogy mondja valóban sokkal egyszerűbb lehet, ha előre meg van tervezve minden. Noh, majd így csinálom, ha költözök. Nem felejtem el megdicsérni a ruháját.
-Igazán csinos vagy ebben a ruhában. Is.
A konyhában pislogva nézek körül, kicsit nagyobbra számítottam, de ez is egész aranyos. A kérésre elnézek a spájz felé, majd bólintok.
-Karissza igaz? Mi kell még?
Hozom ki a szószt, amiről beszéltünk, de biztos kell még pár dolog a hús elkészítéséhez. Amikor mondja őket igyekszem mindet megjegyezni, s sorban hozom őket előre, miközben figyelem hogyan mit csinál. Még, ha nincs is jártasságom, másnak akinek van, csak nem tudja pontosan mit kezdjen vele jól jöhet ez a tudás. Kicsit szótlanabb vagyok most, így, hogy az imént szerzett képek, hangok, és élmények feldolgozásával is foglalkozom picit. Természetesen válaszolok mindenre Shu-channak is.

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 22:52

A kacsára csak jót nevetett, bár nem először hallotta, de már a kézfogót is elfelejtette közben. Valahogy természetessé vált. Eléggé zavarban volt anélkül is, hogy Arata fura kivágott ruháját nézegesse, ami elég keveset takart a felsőtestéből… azért csak nem szabadott volna ilyenben flangálnia… ez egy videojátékban elmegy, vagy egy animekaraketeren, de… bár ebbe belegondolva csak mosolygott. Nem volt rossz dolog, hogy az emberek kezdték megszokni ezt a valóságot, és természetesnek vették az ilyen dolgokat. Ez volt Ozirisz következtetése is, és ő is ezt várta. A világ részévé válni. Az efölött érzett öröm még a zavartságát is eloszlatta kissé. Az, hogy Arata követte Shut kicsit sem zavarta a sárkányt, hiszen az ajtó csukva volt. Majd ha kinyitja, akkor közbelép, így a közlésre is csak bólintott. Shu még neki sem engedte meg, hogy meztelenül lássa, tehát ennek a férfinak pláne nem engedné meg… ja, és az ajtók egyébként amúgy is csak annak nyíltak ki, akinek Shu erre engedélyt adott a házban. Jó dolog volt egy játék rendszerében élni. A képi használata működött… bár azt nem tudjuk, hogy ilyenkor a ház ellen, vagy a házat birtokló játékos ellen számol esélyeket a rendszer, de tudjuk be annak, hogy Aratának szerencséje volt. Sokat azonban nem tudhatott meg, legalább is hasznosat nem. Láthatta, hogy Shunak lila delfines hálóingje van, hogy reggelente ötkor kel, és zuhanyzással kezdi a napot, majd együtt mosnak fogat Timivel, és azt is, hogy a könyvtár könyveken kívül egy nagy palatáblát és egy vitrint is rejt, tele az idomár e világból származó emléktárgyaival, meg persze rengeteg jegyzettel, fényképekkel, mindenfélével. Visszatérve Shu ismételten értetlenül pislogott a férfira, majd ő is megrázta a fejét.
-Köszönöm szépen… azt hiszem…
Most komolyan udvarol neki? És… ő beengedte a házába? És… és vajon tényleg tizennyolc éves? Nem… most a főzésre kell koncentrálni. Megsüti neki a pörit, és már ki is tessékelheti, és vége ennek a kusza izének, amivel betörtek az otthonukba.
-Igen, karissza. És hagyma és fűszerkömény és… a zöldségek ott vannak alul ládában. Paradicsom és paprika kell. Mellette van a gomba meg az áfonya, kicsit feljebb. És… majd milyen körettel szeretnéd?
Miközben beszélt, már pörgette is a menüt, a hús szinte magától kockázódott fel, a hagyma gyönyörű üvegesre pirult pillanatok alatt… nem teljesen csak a menüt használta, tehát nem csak egymásra húzta az alapanyagokat, de azért nem is hanyagolta el a segítséget, amit Kayaba adott neki… öröm volt a főzés Aincradban.
-És… azt még nem is mesélted, hogy mivel foglalkozol azon kívül, hogy információkkal. A fronton még sohasem láttalak, pedig elég magas szintű lehetsz.

by **Benedict Arata** Csüt. Feb. 26 2015, 17:12

A bizonytalan köszönetre csak mosolyogtam. Végtére is azt hiszem ezt a reakciót vártam. A főzés elég jól indult, szinte mindent elsőre megtaláltam, aztán jött a fűszerkönyv… Se elsőre se másodjára nem találtam, furcsa is volt, kicsit megdörzsöltem a szememet, és vettem egy mély levegőt. Sikeresen elhatároltam a könyvet meg a fűszerköményt, s ezzel meg is oldódott a probléma. A zöldségekkel nem volt probléma, s a gomba meg az áfonya is elég hamar meglett.
-Hm.. mit is készítesz? Pörköltet? Akkor mit szólnál a nokedlihez?
A kérdése egy pillanatra meglepett. Hogy mivel foglalkozom? Hát emberekkel szórakozom, zsarolás, szívesség gyűjtés, még több informálódás, csajokat szedek fel… Noh, nem mintha így válaszolhatnék rá. Azonban valamit még is csak mondanom kell.
-Hát először is még többet informálódom, aztán szoktam néha a jártasságokkal foglalkozni, és igyekszem társasági életet is élni. Jó ideig visszavonultam, hogy kicsit szürke hétköznapokat éljek, mostanság kezdek visszavergődni a dolgokba. A vadászat is még új egy picit, de az italfőzés is érdekel. Néhanapján küldetésekre megyek, de a frontot kicsit kerülöm. Sok ott a veszélyes figura egy kis hal számára, mint én, meg aztán harcolni sem annyira szoktam. Nem, mintha nagyon ellenemre lenne a dolog, vagy ne tudnám élvezni időről-időre, csak a fronton tartózkodás túl macerás. Harcot harcra halmozni, folyamatosan azzal foglalkozni, hogy küldetésekkel ne maradjak le, és a jártasságokat, ha kell begubózva húzni. Valahogy jobban szeretek szórakozni, de majd lehet benézek egy kicsit a frontra.
Kacsintok rá a végén, hátha veszi a lapot. Öröm volt nézni, ahogy rutinosan kezeli a vegyes művészetet. A játék rendszerében alkotott, mégis saját kezűleg főzött. Amennyire tudtam figyeltem, hogy mit hogyan csinál, mihez használja a rendszert, és mihez nem. Fel is merült bennem pár kérdés, illetve valami témát is fel akartam dobni. Kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálna egy olyan kérdésre, ami túlságosan el van találva.
-Mond csak, ez a főzés olyan, hogy úgy kell csinálni, mint a kinti világban, csak a macerásabb műveleteket elintézi helyetted a rendszer? Vagy ez amolyan extra, hogy magad csinálod meg, és csak kisegítőként használod a menüt? Őszintén szólva én nem hiszem, hogy egyhamar nekiállnék gyakorolni, de van ismerősöm, aki kezdő szakács, és szívesen látnám el tippekkel.
Megvárom, míg válaszol, reményeim szerint kicsit ki is fejti a dolgot az érdeklődésemre, hisz eddig mindig részletes válaszokat adott a rendszerrel, jártasságokkal kapcsolatos dolgokra. Természetesen bólogatom, és hümmögök, ahogy igyekszem a legjobb tudásom szerint megjegyezni a dolgokat. Persze a másik kíváncsiságomat piszkáló dolgot sem hagyhattam ki, csak nem akartam túl sokkal terhelni egyszerre. A végén még belerondított volna az előző kérdés ebbe a reakcióba, tesztelésbe.
-Mond csak, szereted a könyveket? Ha igen, akkor milyeneket?
A készülő vacsora pedig igazán pompásnak ígérkezik, bár talán nem kellene túllőni a célon vele, azt hiszem egy kicsit majd visszafogom magamat. Hivatalosan még csak egy napja ismerjük egymást, az már más tészta, hogy én régebb óta tudok róla, mint sem sejthetné, és valószínűleg sokkal többet is.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 26 2015, 18:52

-Nokedli? Hát… oki. Akkor kérek még lisztet és tojást. A tojás alul balra dobozban, a liszt pedig bal felső sarok. Ha szeretnél a tésztába valami fűszert vagy ilyesmit, akkor csak nézz szét, és ha valami megtetszik, akkor kipróbálhatjuk. Általában követem a recepteket, mert ezeket a legjobb szakácsoktól kértem el, de mindig lehet egy kicsit kísérletezni, és te tudod, hogy mi ízlene neked.
És ha Arata a kezébe nyomott valamit, akkor igaz beleszagolt, meg azért a nagyon nem odaillő dolgokat elutasította, de most valóban Arata főzhetett olyat, ami neki ízlett. Kivéve a fokhagymát. Azt nem, mert akkor nem fognak együtt enni, sőt, Shu be is fejezi a főzést, és átvonul egy másik helyiségbe. Ilyesmit mondjuk az íjász nem is talált a kislány éléskamrájában.
-Ezt az informálódós izét már sokadszorra mondod. Te valami kém vagy, vagy micsoda? ismerek pár kémet, meg informátort, és… hát ők is ugyanúgy kedvesek mint te… szóval…
Megvonta a vállát, és kuncogott egy picit.
-Egyébként nem értem, hogy mit kell ennyire kémkedni. Én csak beszélgetek az emberekkel, és szerintem sokkal többet tudok róluk mint mások.
Azt örömmel hallgatta, hogy végre más is megértette, hogy a mobozáson meg a bossozáson kívül élni is kell. Arra is bólogatott, hogy mennyire felőrlik az ember idegeit a frontharcosok, de arra már nem, hogy Arata azért csak benézne… viszont ellenkezni sem ellenkezett. Az túl feltűnő lenne.
-A főzés? Hát… igazából tényleg nem nehéz. Minél nagyobb jártasságod van, annál több és bonyolultabb recepttel próbálkozhatsz. Kis jártasságnál akármilyen ügyes vagy, egyszerűen nem lesz finom. Viszont ha kimaxolod, akkor ugyanúgy csak hozzá kell érinteni a kést a húshoz, mint a kovácsoknak a fémhez. Láttál már ilyesmit, nem? Na várj! Megmutatom a tésztán. Fogod a tojásokat.
És a kezébe is vett egy tojást, majd felütötte a hagyományos módon.
-Csinálhatod így is, de mivel van jártasságod…
Egy újabbat vett a kezébe, a tál fölé tartotta, egy gyors mozdulattal megkocogtatta a mutatóujjával, és a héj azonnal elpixeleződött, míg a belseje bekerült a tálkába.
-Még bűvészkedés sem kell hozzá. Azután fogod a lisztet, öntesz bele egy keveset. Na most kevergethetném itt percekig, de itt megint a menüt használom.
Kezébe vette a fakanalat, lenyitotta a menüt, kiválasztotta a galuskát, és kétszer megkocogtatta a kanállal az edényt.
-Tádáám! És készen is van. Egy kis só még bele, majd rátesszük a fedőt, kicsit megrázzuk… nem is kell forróvíz meg ilyesmi, kiválasztjuk, hogy milyen keménységűre szeretnénk…
És közben csinálta is a mondottakat, majd levette a lábos tetejét, és ekkorra mér szép fehér nokedli volt benne.
-Kóstold meg nyugodtan! De… igazából ennyi. Minél nagyobb a szinted, annál inkább varázslás mint főzés… de én csak az uncsi meg a nehéz dolgokat szoktam kihagyni… mint például a zöldséghámozás. A könyvek pedig… hát…
Kicsit elgondolkodott, persze nem azon, hogy miket szeret, hanem azon, hogy miért kérdez ilyet Arata, majd abban maradt, hogy még mindig csak beszélgetéstémát keres.
-Hát… szeretem az állatos könyveket, meg a robotos könyveket. Robert Merle, Konrad Lorenz, David Attenborough… meg a robotosból ugye Asimov, Arthur C. Clarke, Philip K. Dick… tudod az intézetben hamar elfogytak a gyerekkönyvek, és akkor kezdtem el ezeket olvasni. Szerintem érdekesek, és azért is tetszik, hogy Kayaba Akihiko is megálmodott magának egy saját világot… csak ezt végre nem csak olvasom, hanem itt is vagyok… és… de a mesekönyveket is szeretem, és Timinek olvastam is sok mesét amikor pici volt... a kedvencem például a Kis herceg. Az Timi kedvence is. És... te miket szeretsz?

by **Benedict Arata** Pént. Feb. 27 2015, 00:36

-A húsba szerintem tegyél kevesebb sót, bár kell bele az tény, viszont a tésztát sózd el nyugodtan. Kint amikor így csináltam a hús is megpuhult eléggé, de jobban kijött a többi íz, míg a nokedli a sóval egészen jó párost alkotott, aztán a kettő meg igazán finoman kiegyensúlyozta egymást. Persze, szeretek is kísérletezni, de a te ízlésed is fontos.
Közben keresgélem elő a hozzávalókat, és adom oda Shu-channak. A visszakérdezésre meg most mit mondjak. Nem vagyok én kém, de úgy is fel lehet fogni. Persze a hazugságokat igyekeztem kerülni, mert nem tudom, hogy mekkora érzéke van ezekhez, még ha nagyon jól is színészkedem. Volt már aki átlátott rajta, mondjuk akkor csak pislogtam, az volt az első eset, és eddig az egyetlen. Kicsit megvakartam a fejemet, majd azért igyekeztem egy rögtönzött válasszal. Az nagyjából igaz, szóval nem kell aggódnom miatta.
-Hm.. Kémnek nem mondanám magam. Informátornak már annál inkább, de talán az sem pontos. Egyébként azért csinálom amit csinálok, mert szórakoztató, izgalmas és teli van élvezettel. Ahogy mondtad te beszélgetsz, s sokkal többet tudsz meg, mint más kémkedéssel. A tudás megszerzése rengeteg módszerrel úton-módon történhet. Legyen az kémkedés, üzlet, megörökített tudás elolvasása, vagy ártatlan beszélgetés. Nem mellesleg igazán érdekes is. Mennyi mindent tudhat meg az ember dolgokról, helyekről, eseményekről vagy épp személyekről. Miért lettek, változtak, maradnak önmaguk vagy épp fordulnak ki teljesen. Vagy épp a hogyan, esetleg, hogy mikor mit mutatnak meg. Szerintem te is egy remek informátor vagy, csak épp nem értékesíted a tudásod. Ami meg szintén nem rossz kérdése, hisz a tudásodat arra használod amire szeretnéd. Például mások segítése, vagy épp megakadályozása abban, hogy valami olyat tegyenek az „információval” amit nem kellene. Túlzottan elterjeszteni, a titoktartás kérdése, vagy rosszra felhasználni a jóság kérdése. Tehát az adatok nem jók vagy rosszak, csak a felhasználásán múlnak, hogy milyen emberi értékmutatót alkotnak azok és a cselekedetek összessége… Bocsi, ha kicsit túlságosan elvont voltam. Imádok ilyeneken filózni.
Figyeltem a magyarázatára, s a sejtéseim jó része beigazolódott. Egy-két helyen egy halk „o~h”-t is elnyomtam. Egy kicsit sikerült megfognom a könyves kérdéssel, de úgy tűnik nem az a túl gyanakvó természet, ennyi még nem ütötte meg a riasztót belül. A visszakérdezésre számítottam, így teljesen természetesen vettem a dolgot.
-Clarke és Lorenz név rémlik valahonnan, Asimovról hallottam is, és a Kis herceg nekem is tetszett. Én inkább a fantasyért és krimiért vagyok oda, mint például különböző szerepjátékok világában játszódó regények, vagy Agatha Cristie, de az olyanok is érdekelnek, amiben számomra érdekes információkat találok, ami meg a hangulatomtól függ.
Ha elkészültünk az étellel, akkor segítek kipakolni és megteríteni.

by **Shukaku** Pént. Feb. 27 2015, 07:40

-Igenis! Tészta elsózva, húsba kevesebb!
Szinte még szalutált is hozzá, és olyan pörgősen főzőcskézett, hogy öröm volt nézni. Persze most nem kezdett el dúdolászni, meg táncikálni, ahogy egyedül vagy Timidussal szokta, de látszott, hogy nagyon otthon érzi magát a konyhában, és örömmel csinálja azt amit csinál.
-Ne aggódj, én mindenevő vagyok. Vagyis… majdnem minden.
Mosolygott hozzá, hiszen azért volt pár dolog, amit nem szívesen látott a tányérján, de válogatósnak tényleg nem volt mondható. Hála a szülei nyugatias berendezkedésének, megismerkedett a világ más tájainak étkezésével is, és nem ragadt le a keleti konyhánál. Persze a szülők odafigyeltek arra, hogy a kislány ne szakadjon el a kultúrától, és ennek hatása volt az is, hogy Shu úgy rendezte be a házat ahogy. Nem volt ez komor, neki igazán tetszett… meg azért picit furcsállotta, hogy japán játékban japán játékosok között alig lát ilyet… nem mintha sokan engedték volna be a szobájukba. Arata beszéde azonban már kezdett nagyon mókássá válni, amikor pedig a könyveket is felsorolta, Shu úgy döntött, hogy már muszáj rákérdeznie, mert ez így nem mehet tovább. Az ugyan kicsit meglepte, hogy Arata segít a terítésben… ő úgy gondolta, hogy csak elkészíti neki az ételt, beteszi szépen dobozba, és elválnak az útjaik… erre a fiú együtt akar vele vacsorázni. Hát ha mondta is, ez nem jutott még el hozzá. Látszott rajta, hogy egy picit megtorpan, de rábólintott magában. Nem dobhatja ki csak úgy, így ma estére előkerült még egy párna az alacsony asztalkához, és egy harmadik étkészlet is.
-Oh… hogyha… ha együtt eszünk, akkor csinálok rament is, hogy legyen előétel. Az is csak pár perc… szereted csípősen?
És már fordult is vissza a konyhába, majd jött a kis előadás, amit kigondolt Arata beszéde közben. Szépen visszafordult az ajtóból, és bár egyetlen Columbo epizódot sem látott, azért a mémet ő is ismerte.
-Oh, Sir! Just one more thing!
És még a mutatóujját is felemelte hozzá, ahogyan a képen volt.
-Szerintem túlfilózod. Informátor vagy, meg csak erről beszélsz, meg még Agatha Cristie-t is olvasol. Oké, hogy ez a hobbid… de most akkor nekem félnem kéne, hogy kémkedsz utánam? Még szerencse, hogy a rejtekajtót a kazamatákba meg a titkos folyosót a századik szinthez jól elrejtettem. Sohasem találod meg!
Újabb kuncogás, majd még egyszer kidugta a fejét.
-Kacsás vagy csirkés legyen a ramen?

by **Benedict Arata** Pént. Feb. 27 2015, 22:20

Kicsit meglepődtem a megszólalásra, aztán bugyborékolva próbáltam visszafojtani a kuncogást. Nem sokkal később kicsit megtorpant, amikor elkezdtem a kipakolást. Már-már azon kezdtem el gondolkodni, hogy min akadhatott meg, de aztán úgy tűnik, hogy csak valami apróság lehetett, mert már haladunk is tovább. Hamar kapok választ a kíváncsiságomra, bár a kiindulópontot még mindig nem tudom, de úgy érzem nem is nagyon kell vele foglalkoznom, sokkal inkább, a következő lépéssel.
-Hát… Erre gondoltam a közösen megvacsorázzuk alatt, de… ha kellemetlen a társaságom,… csak nyugodtan mond meg,… nem fogok megharagudni.
Figyelek oda a mondat tagolására is. Ugyan van benne egy kis érdeklődés is, hogy vajon miképp vesz egy ilyen monológot, de a fő célom most az, hogy bebiztosítsam magam nála érzelmileg. Kedvelem Shu-chant, szóval nem kellene elrontani apró kimondatlan dolog miatt az egészet. Ha valóban annyira kellemetlen az, hogy itt vagyok, vele vacsoráznék, akkor jobb, ha kimondja, s majd később még formálunk a kapcsolatunkon. Amennyiben nem, úgy jobb ha belátja azt magának, és fesztelenebbül érzi majd magát, talán még egy kicsit bizalmasabb is lesz.
-Inkább a fűszereset, mint a csípőset. Kevesebb erős, több pikáns a mottóm ilyen téren.
Kacsintok rá. A levesnél is örömmel segédkezek, hogy gördülékenyebb legyen, és legalább egy kicsit tovább forgolódok mellette. A helységek nem voltak szűkek, de nem is épp rám méretezték őket. Aranyos volt látni a kis Shu-chant a kis konyhában. Mondjuk a fürdő valami lehetetlenül kicsi! Egyszer el kell vinni majd Wiskotába. Meg lehet oldani, hogy elkerüljük a szélét, így a tériszonyt előhívó látványokat kihagyva élvezetes napra tehetnénk szert, főleg a kis fürdőzéssel. Noh, a kétrészes fürdővel mondjuk ötletem nincs mit kezdenék, a végén kiderül, hogy rendeltetésszerűen használnám…hehe… A kis Columbó nehezen esik le, így az elején félrefordítom a fejemet, majd egy eltátott száj után rákacsintok.
-Just no more thing
Azt hiszem valahogy így van angolul, lehet többet kellene használnom, kopik a tudás. Kicsit vakarom a fejem a válaszára. Hát erre most hogy válaszoljak, még én sem tudom, hogy pontosan mit is csinálok most. Talán egy fél-válasszal kivághatom magam. Hangomon kicsi változás érezhető, mintha majdnem zavarba jönnék.
-Hát, izé. Nem nagyon tudom elmagyarázni, de nem kémkedek… Szóval… Noh, ha a titkos átjárót nem is egy-két rejtett ajtót szívesen elfogadok.
A szóval után én is inkább áttértem a játékos részre, és egy újabb kacsintással jelzem biztosan, hogy csak viccelődöm, bár biztos rájött az elején, ahogy ő is csak viccnek szánhatta.
-Kacsásat szívesen megkóstolnám.
Csirkét most fogtam, ha valakivel megcsináltatom az úgy megint egyhangú és unalmas lenne, szóval biztos nem ízlene annyira, mint máskor. Amikor sikeresen kipakoltunk mindent igyekeztem jobban tartani az illemet, mint általában, biztos ad rá, ha ilyen hagyományosan rendezkedett be. Egyelőre újabb témát nem hozok fel, hátha ő is kezd valamit magától, ami kicsit inkább róla szól, semmint az itteni világról.

by **Shukaku** Pént. Feb. 27 2015, 22:38

Nem lesz ez így jó. Nagyon nagyon nem lesz jó. Még hogy kellemetlen a társasága… pfff! Most direkt kötekszik, vagy csak kedves akar lenni, és nem akar tolakodni? Vagy esetleg csak sajnáltatni akarja magát, és hatni a lány jó szívére? Hát biztos nem Shu lesz az első nő, aki megérti a férfiakat. Kidobni igazán nem dobhatja ki, hiszen se az illem nem engedi, meg nem is akarja… jó társaság. Feltűnően jó társaság, és emiatt már csilingelnie kellene a vészjelzőnek a fejében, főleg azok után, amit Asu mondott neki… de hát neki ez a rengeteg bók és hízelgés szinte nektárként csöppen minden egyes szóval… főleg egy idősebb fiú… aki annyival mégsem idősebb… és Asuval pedig már elkezdték pedzegetni azokat a dolgokat is. Húha… nagyon húha…
-Nem, dehogy! Nem zavarsz, és nem is kellemetlen, csak… csak nekem ritkán szoktak vendégeim lenni. És… és maradj csak… nyugodtan…
Persze azért gyorsan elvonul a konyhába, hiszen az íjász újabb válasza ismételten szíven ütötte. Több pikáns. Ezt a szót, ha Timidustól kérdeznénk meg, azónnal rávágná, hogy érdekes, izgalmas, izgató. Szóval egyértelmű bók volt, és egyértelmű utalgatás, nem először ma. A rejtett ajtóra való… de ez már nem is utalás. Ez egyértelmű flörtölés. Szegény kis idomárunknak az összes vér kifutott a fejéből, és meg kellett támaszkodnia valamin. Nagy szerencse volt, hogy Arata ezt nem látta, és mire beért a konyhába, hogy segítsen, Shu már valamennyire összeszedte magát. A levessel tényleg nem kellett sokat pepecselni, de az, hogy ebben a kis konyhában, ezek után a mondatok után Arata ilyen közel volt… már egyértelműen látszott Shun, hogy zavarban van, méghozzá nagyon zavarban. Szerencsére… legalább is ekkor még úgy hitte, megcsörrent az üzenetjelző ikon, ő pedig elnézést kérve suhant ki a konyhából, hogy elolvassa. Pár másodpercre rá az elpixeleződés jellegzetes hangját hallhatta Arata a folyosóról és a meghökkenést egy tányér bánta, Shu pedig csak háttal a falnak támaszkodva meredt maga elé. Timidus természetesen azonnal ott termett, ám nem volt mitől védenie a társát. Nem volt veszély. Valami más történhetett…

by **Benedict Arata** Szomb. Feb. 28 2015, 04:07

Kedvesen rámosolyogtam, és csak egy hajszálvékony határ választott el attól, hogy megöleljem, és azt mondjam, hogy igazán köszönöm. Persze ez lehet érződött is, hisz Shu-chan gyorsan elvonult a konyhába. Persze igyekeztem utána menni, de azért még sem volt ez annyira egyszerű, a dolgot amit elkezdtem nem hagyhattam félbe. Szinte öröm volt nézni az aranyos zavarát, melyet próbált leplezni picit, de még is érződött. Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mitől is jött zavarba, de igazán hízelgő volt.
A kis kilépésnél csak bólintottam, hisz volt még egy-két dolog a konyhában, amit még én is meg tudtam csinálni. Épp ezekkel végeztem, amikor meghallottam a csörömpölést, és kikukucskáltam a konyhából. Sietős léptekkel mentem oda Shu-chanhoz, akinél Timidus már ott volt. Aggódva néztem, ahogy a falnak dőlve, s néz maga elé.
-Shu-chan jól vagy? Mi a baj?
Kérdeztem szinte azonnal, s nem vesztegettem az időmet. Egyik kezem a saját, míg másikat az ő homlokára tettem, így megnézve, hátha van valami érzékelhető probléma is. Nagyon elképzelhetetlennek tűnt egy láz idebent, de az iménti hosszas pironkodás akár rendszerhiba is lehetett. Hallottam már róla, hogy nem egyszer rendellenesen működött ez a vacak. Persze nem időzöm órákat el ezzel, s amikor biztosra mentem vele, hogy sem hőemelkedés, sem más nincs, amit érzékelhetnék elvettem.
-Nah, várj csak.
Szóltam neki, és berohantam a nappaliba egy párnáért, és az egyik vizespoharat is hoztam. A párnát illedelmes távolságból aláhelyeztem, bár igyekeztem, hogy kevésbé tűnjön dobálózásnak, majd ha igényelte, akkor segítettem neki leülni. Amennyiben nem akart, akkor csak azért is alapon megkértem, hogy a kedvemért azért még is csak pihenjen picit.
-Tessék egy kis víz is. Mi történt?
Kérdeztem rá, s nyújtottam oda a poharat. Ám már lassan kezdtem fejtegetni magamban a dolgot. Vajon meghalt az ismerőse? Azon vaj mi keveset tudok segíteni azzal, ha hülye poént nyomok be rendszerhibáról, vagy erősködöm, hogy elkísérem az ágyáig, hogy egy picit ledőlhessen pihenni.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 07:16

Egy apró intés azért kellett Shu részéről. Ennyire szerencsére még magánál volt, így Timidus értette hogy a bajt nem Arata okozta. Ha ez nem lett volna, az íjász bizonyára nem jutna a lány közelébe, nemhogy a homlokára tehesse a kezét. Az is nagy szerencse volt, hogy Shu azonnal bezárta az üzenetet, ahogy elolvasta, így sem Timidus sem Arata nem láthatta már, mire odaértek. Persze Timidus jólav közelebb volt, így ő akár láthatta is volna, ám Shu már régen megtanította neki, hogy bár arra használja a levrendszerét amire akarja, és annak küld levelet, akinek csak akar… legalább is amíg Kayaba Bácsi nem csinál a sárkánynak saját rendszert… szóval neki is lehetnek privát ügyei, de nem illik belenézni Shu levelezésébe. Lényeg a lényeg, mindketten sejthették, hogy az üzenet törte le a lányt, és mire Arata már ott állt kezében párnával és pohár vízzel, már Timi is odabújt a lányhoz, és az idomár lassú mozdulatokkal simagatta. Csak ezután tűnt fel neki, hogy az íjász még mindig ott van. Minden szó, minden egyes bók most más értelmet kapott. Csak játszott vele. Ugyanolyan mint a többi hülye pasi. Haragosan ellökte magától, és szinte sírva kifakadt.
-Hagyjál békén! Te is csak ugyanolyan vagy mint a többi! Mint Danee meg Ren! Tudom jól, hogy egy… hogy…
És itt törött el a mécses. A majdnem sírvafakadásból sírás lett, az eltaszításból pedig ölelés, amivel hirtelen átkarolta a férfi derekát, és zokogva osztotta meg vele a baját.
-Tudom jól, hogy csak egy kislány vagyok, és nem kellek senkinek! Soha nem fogok kelleni senkinek!

by **Benedict Arata** Szomb. Feb. 28 2015, 20:31

Timidus még mindig kicsit túl elhamarkodott, de úgy tűnik Shu-chan még mindig figyel mind a kettőnkre. Hogy ne essen bántódásom, és hogy Timidus ne kövessen el hibát. Azonban valóban valami komoly baj történhetett, ha ennyire odavan szegényem. A lökésre három lépést is hátra tántorodok, akrobatika ide, vagy oda ez váratlanul ért. A nevek elérnek a tudatomig, és azt hiszem már sejtem miről lehet szó. Valaki épp összetörte a szívét. Nagyon rosszul esett a két név említése, főleg, mert tudtam egy, s mást róluk. Danee igazi zaklató, Ren meg, ha jól sejtem alaposan megjáratta Mirikát. Én sem vagyok sokkal jobb, de azért nem ilyen kategória szerintem. Mire ide eljutok, s szépen lassan vissza Shu-chanhoz, addigra megadta magát, és elkezdett sírni. Lassan térdre ereszkedtem, letettem a kezemből a holmikat, és visszaöleltem. Simogattam a hátát kedvesen, és megpróbáltam kicsit csitítani.
-Jól van, semmi baj, gyere csak.
Hagytam, hogy a vállamra tegye, vagy a mellkasomba fúrja az arcát. Meghallgattam amit mondani szeretett volna, s csak utána folytattam halkan, de azért úgy, hogy értse mit mondok.
-Akkor mi van, ha nem vagy huszonéves… Ez még nem indok semmire, és biztos vannak, akiknek kellesz. Az sem baj, ha most sírsz, ez teljesen normális. Én itt vagyok, és itt is leszek, szóval… Ha valamire szükséged van, csak bátran mondjad ki.
Őszintén szólva furcsa volt az egész. Nem volt meg az a rókás vibrálás a gondolataimban, amivel számítanék, előre terveznék. Egyelőre úgy éreztem, hogy nem kell a változás, nem kell a szórakozás, jó egy kicsit a megállapodás is, még akkor is, ha egyelőre nem tudom az miben lesz, vagy mivel fog történni. Shu-chan annyi időt kap most tőlem amennyit szeretne, és mindent megteszek neki most, amit tudok. A mostani érzelmi állapotomat talán az igazán kedvelek valakit-hez lehetne hasonlítani, csak olyan körülményekkel, amik jobban egy irányba terelik a medret, s aminek még nem látom a végét.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 20:59

Igazából probléma nem lett volna, hiszen Timidus nem támadta volna meg a fiút. Tudta jól, hogy védett területen belül vannak. Mindössze közéjük állt volna, megakadályozva, hogy Arata hozzáérjen. Az emberek és a szándékaik kiszámíthatatlanok voltak a sárkány számára, de ezidáig Shu, ha szomorú volt, akkor szeretett bezárkózni, és egyedül csak az ő társaságában lenni, vagy egy-egy kiválasztott fajtárséban. Ilyen volt először Utahime, majd most Jun. Ehhez azonban hosszú ismeretség kellett, és Timidus számításai szerint Arata még nem érte el ezt a fokozatot, ezért is kívánt közbeavatkozni. Igaz, ez nehezen megy a számára, de tudja jól, hogy a feladata a lány lelkét is védeni a sérülésektől… bármit is jelentsen ez. Lényeg a lényeg, Shu belefúrta magát Arata ölébe. Az íjász elég magas volt ahhoz… vagy talán Shu elég alacsony, hogy biztonságban, védelemben érezze magát a karjai között. Ezt használhatta ki Peter is, és ezt használhatta ki Ren, majd Anatole. Shunak egy erős védelmező kellett, és ezért is aludt Timidus mellett, aki esténként a szárnyaival betakarva óvta a lányt, és vigyázta az álmait. Talán ezért is keresett most egy idősebb férfit… egy apatípust… Jun elindított benne valamit, és a kora is elindított benne valamit… vágyat, hogy ő is olyan legyen mint a többiek… ha már Kokoronak ott van Atoru, ha Mirikának ott van Anatole, ha… mindenkinek volt valakije, csak neki nem.
-De igenis van baj! Az a baj, hogy… és te is csak! Pikáns?! Meg rejtett ajtó?! Igenis hallottam, és igenis tudom! Nem vagyok már óvodás! És… és te is csak… te is csak… persze! Valakinek biztos kellek, de te sem tudod elképzelni, hogy kinek! Valakinek majd biztos!
A hangja inkább kétségbeesett volt, mint dühös, és nem is rántotta ki magát az ölelésből… sőt, még meg is markolta Arata ruháját, hogy valamibe kapaszkodhasson. A sárkány eközben csak nyugodtan ült a hátuk mögött, és figyelte az eseményeket.

by **Benedict Arata** Szomb. Feb. 28 2015, 22:13

Az események furcsa, és váratlan fordulatot vettek. Váratlant. Ez furcsa volt. Furcsa és ez váratlan volt. Tökéletes tervbe illő metronóm által levezényelt eseménysorozat, ami nem volt így tervezve, és ütemtelenül jöttek a fordulatok.
Shu-chan ott volt az ölembe bújva, s valahogy ez nem azzal a játszadozó kedveléssel, hanem egy másikkal töltött meg. Nem volt ez sem ismeretlen, ám erről már nagyon régen lemondtam. Nem ragadtam le ki tudja mióta egy lánynál, és talán soha nem is leszek képes már. Azonban most, ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy sokáig el tudnék lenni vele, még, ha sejtettem, hogy előbb utóbb talán nem marad így a dolog. Az egyik nagy hátrány egy gyengepont, ami felől sebezhetővé válok, megkötötté, de azt hiszem, ez most nem számított annyira. Először értetlenül néztem le rá, majd leesett a dolog. Akaratlanul is elkuncogtam magam a két hasonlatra.
-Valóban bókolgattam, meg ilyesmi, de a pikánsat, mint fűszerest, ízekkel telit, és a rejtett ajtót a kazamatába tartozó értelmével gondoltam válaszként a viccelődésedre. Mondjuk valóban lehetett volna durva utalás is, de akkor ott nem az volt vele a szándékom…El tudom, és tudod kinek kellesz most?
Ha nem nézett rám fel, a válaszért, akkor enyhén az ujjaimmal irányítottam felfelé tekinteté az állánál, majd egy rövid ideig csak a szemébe néztem, s egy rögtönzött választ adtam neki. Megcsókoltam. Nem erőltetetten, nem durván, nem csak az ajkait lassan, bár nem túl hosszan. Nem tartottam erősen, bármikor elránthatta az ajkait. Amennyiben nem akart kitörni az ölemből újra átöleltem, s hagytam egy kis időt neki, hogy feldolgozhassa. Azt hiszem itt már nem volt választási lehetőség. Ha már eddig elmentem, akkor megyek, s megnézem, mi van ezen az úton. Talán csak pesszimista nézetemmel látok a kelleténél több zökkenőt. Persze ez is még csak reménykedés, a döntés Shu-n áll.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 22:33

Hazudik. Teljesen egyértelmű volt, hogy hazudik. Válaszként a viccelődésre. Ezt mondta. Talán… talán Shu vitte volna túlzásba már eleve a viccelődést? De mivel viccelődött? Már nem is tudott visszaemlékezni, csak cikáztak a fejében a gondolatok. Talán ő volt a hibás? Megint ő a hibás, és ő vezette félre szegény Arata-kunt? Nem! Az nem lehet! Ő csak… ő csak kedves akart lenni vele, és segíteni neki. Másnak is segített már, és voltak köztük idősebb fiúk. Ott volt Atoru, vagy Akairo… sokan voltak, de egyikük sem tett ilyen utalgatásokat. De talán tényleg csak ő gondolta túl? Talán mindez azért történt, mert Jun óta nem is gondolkodott máson, mint a pillangókon a gyomrában, meg Kayaba Akihikon, aki most, ha udvariasan is, de visszautasította.

Kód:: Kedves Shukaku! Köszönöm a kedves szavakat, hogy élvezed a játékot és a tortát is, amit készítettél, de szerintem félreértés történt. Az érzéseid, pontosabban a szerelmed egyirányú és bár szerintem ez, ezen leveled megfogalmazásából ítélve, sokként fog érni, remélem továbbra is ugyanúgy tudod élvezni a játékot és találsz valaki mást, aki viszonozza érzelmeid. Kayaba Akihiko

Korrekt volt. A végtelenségig korrekt, és ez csak méginkább megfájdította Shu szívét. Kayaba Akihiko, ennek a világnak az ura kezelte annyira felnőttként őt, hogy egyenesen a szemébe mondja a dolgokat, és ne hitegesse. Ő nem mondta, hogy biztosan akad valaki, aki majd szeretni fogja Shut. Ő csak annyit mondott, hogy reméli. Egy felnőtt volt képes végre komolyan beszélni vele… és nem haragudott rá. Dühös volt, és fájt a visszautasítás, de haragudni nem haragudott. Ugyanúgy, ahogy most Aratára sem. Megköszönnie kellett volna azt, hogy segített neki, erre gyanúsítgatta, és most biztosan őt is elmarta maga mellől. De… de most mit… mit csinál? Nem! Ilyet… de… lassan… szinte az engedélyét kéri… és Shu engedi. Az a finom érintés az állán, az a gyengéd mozdulat… és irányították… egy felnőtt végre felnőttként viselkedett, és segítette… nem utasította, de mégis mutatta, hogy mit hogyan… és csak három év… és a szemei… a tekintete… a lány csak behunyta a szemét. Daneenál ökölbe szorultak a kezei, most azonban csak erőtlenül lógatta maga mellett. Ez volt az, amire vágyott? És ilyen hamar? És tőle? Egyáltalán… kicsoda Arata?
-Én… én… miért?
Szinte lehelte a szavakat. Lassan a szájához emelte a kezét, és megérintette az ajkait. Nem volt értelme. Csak egy pár itemért jött a boltjába… miért akarna egy ilyen okos és… miért pont vele akarna? Csak be akarja csapni. Elhagyni… eldobni, ahogy annyiszor megtették már. Ha nem tud válaszolni a kérdésre…

by **Benedict Arata** Szomb. Feb. 28 2015, 23:08

Majdnem engem is váratlanul ért az egész, de szerencsére(?) nem akaratlanul tettem, amit tettem. A lassúság és figyelmesség megengedte, hogy lássam szinte epekedik ez után, de azt már nem hagyta, hogy tudjam vajon csak azért, mert most ejtették, vagy talán más oka is van. Ismeretség még annyira se, mint az én részemről, de akkor talán a kissebségi komplexusa a kora miatt? Hisz nem is olyan fiatal. A kérdés sem ért váratlanul, de még sem tudtam rá azonnal válaszolni. Nem rögtönzést, kívánt szavakat, vagy szép mondatokat akartam. Végül elmosolyodtam, és csak kiengedtem egy keveset abból, amit most éreztem.
-Kedves vagy, csinos, és aranyos. Kell ennél több? A személyiséged megfogott, és régen volt már valaki, akinek sikerült így vagy ennyire belopni magát a szívembe, ami talán nem sok vagy nagy. A többit viszont tényleg nem tudom elmondani, ha még én sem tudom, hogy mik is azok. És… Te…?
A közepe fele kicsit talán hóbortossá vált a hangom, s be is lassítottam a magyarázattal, aztán a végén nem elbizonytalanodtam, csak hagytam időt a feldolgozásra, és arra, hogy eljusson hozzá az, hogy valóban szeretnék választ kapni. Visszagondolva erre az egészre, teljesen abszurd, már csak az is, hogy nála kötöttem ki, ezek az események meg pláne. Azonban volt még egy dolog, ami szöget ütött a fejembe. Vajon, mennyit tud majd meg abból, hogy miket csinálok általában, vagy fogom-e azokat olyan szinten folytatni, ahogy eddig. Esetleg el fog később utasítani miattuk. Azonban még a válasza is hátra volt, az sem kizárt, hogy most mond nemet, de egy csók után? Mindössze reménykedések maradtak, melyek talán szememre is kitükröződtek, nem akartam ezt az esélyt hagyni tovaszállni, de mondani vagy tenni se tudtam olyat, amivel felém dönthetném a mérleget. Talán a legjobb most várni. Ha elbizonytalanodna, akkor az egyik kezemmel elengedem a hátát, hogy lógó karja mellett egészen a kézfejéig lassan haladjon az enyém, majd ujjaimmal az övéibe kulcsoljak, s rámosolyogjak.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 08:13

És találsz valaki mást, aki viszonozza érzelmeid. Furfangos ám, ez a Kayaba Akihiko, ám Shu előtt nem lehetnek titkai. Arata csak úgy véletlenül betér hozzá vásárolni, véletlenül magával sodorja szafarizni, ahol csupa szép és jó dolgokat mond, majd véletlenül minden tud arról, amit Shu Rehcranak mesélt el, majd véletlenül beinvitálódik Shuhoz, és véletlenül pont akkor van ott, amikor megkapja a visszautasító leveletek Kayabától. Ja, és egy ilyen magas szintű játékos még feltűnt Leo Maxweld professzornál is. Talán a téli felszerelés zavarta meg, talán a másik irányba fésült haj… és még most sem volt biztos benne, de Arataként mutatkozott be akkor is. Mit keresett egy magas szintű játékos egy alacsony szintűeknek szánt gyűjtögetős küldin? Mert oké, az stimmt, hogy Shu mit keresett ott, hiszen ő régóta jóban van a professzorral, és segédkezik a keze alá… de Arata. Arata, Kayaba, Arata, Kayaba… még a magánhangzók is stimmeltek. És Rehcra meg visszafelé archer, ahogyan Arata is az. És ki más tudná őt meglátogatni falusi alakjában, hogy tesztelje? Igen! Ez egy olyan teszt volt, mint amit a szellemek szoktak csinálni. Először meglátogatta falusi formájában, akikről az emberek többsége nem gondol sokat. Mivel azt a próbát kiállta, és segített neki, ezután most a kinti világ embereként, egy játékosnak a formája következett. És ki is most Arata? Hát még mindig nem egyértelmű? Kayaba Akihiko nem szeretné, hogy kiderüljön, hogy itt van, és ezért ilyen cselekhez folyamodik. Nem szeretné, hogy bántsák Shut, amiért rá külön figyelmet fordít… de ki szólhatná meg azért, mert egy nála három évvel idősebb fiúval van jóban? Kayaba még isteni mivoltát hátrahagyva is képes az ő érdekeit nézni… ám Shu nem akarta leleplezni. Talán az adminnak is kényelmesebb volt így, és végtére is egy igazán csinos fiú képét vette fel… főleg, hogy a magasságot és a szép hangot megtartotta, amiről tudta, hogy Shu imádja. Most viszont, egy csók után már igazi bókok jöttek. Nem félreérthető utalgatások, hanem valódi bókok. Persze szegény Arata… mert hívjuk továbbra is így a rend kedvéért, nem mondhatta azt, hogy régóta figyeli… viszont egy pillanatra Shu is elbizonytalanodott. Könnyedén félreértéshez vezethetett volna a fiú mondata, de szerencsére időben megértette. Az, hogy régen volt már valaki, nem azt jelentette, hogy Shu csak emlékezteti valakire, hanem azt, hogy régóta nem találkozott ilyen lánnyal mint ő. Viszont érkezett a kérdés, és erre választ kellett adni. Oké, a személyiséges rész nagyon elcsépelt volt, és találhatott volna ki ennél jobbat… de végül is úgy kell tennie, mintha improvizálna, szóval pont jó.
-Én… én csak… még soha senki… még soha senki nem figyelt rám úgy, mint te… azt hiszem…
Itt jött volna az, hogy szeretlek, azonban ez megakadt. Neki még vannak kérdései. Rengeteg kérdése.
-De… de mielőtt… te nem is haragszol rám? Én… engem nem sokan kedvelnek amiért… hogy… hogy a kijutás… tudod… és… és én Timidust is… ugye őt is szereted? És… és Nox? Nem akarom, hogy neki baja essen miattam... és...
Újra a fiú ölébe fúrta magát, és olyan erősen szorította, ahogy csak tudta.
-Nem akarom, hogy ezek miatt… kérlek… meg tudom magyarázni… csak…
Igen... ezeket a köröket le kellett futni... még akkor is, ha kilencvenkilenc százalékig biztos volt abban, hogy Arata maga Kayaba Akihiko... mert mi van, ha nem? Mi van, ha tényleg létezik valaki Aincradban, aki képes őt úgy szeretni?

by **Benedict Arata** Vas. Márc. 01 2015, 20:04

Egy kicsit meglepett a válasza. Elég furcsa, hogy kevesen érdeklődnek iránta, ám most még is kicsit megnyugtató érzést kelt bennem. Jó ideje nem törődtem ezzel a tényezővel, de most úgy éreztem, hogy jelenleg Shu-t ki akarom sajátítani, és hagyni neki, hogy picit kisajátítson. Aztán majd később elválik mi lesz. A következő monológot viszont nehéz volt értelmileg összetenni. Haragudni? Kijutás? Timi még okés, de hogy jön ide Nox? Mondjuk kétlem, hogy baja esne, inkább azt félteném, aki feldühíti. Aztán újra befúrta magát, és szorosan átölelt. Én visszaöleltem, és simogattam a hátát, hogy érezze nincs baj.
-Haragudni? Semmi okom rá, a kijutás meg… hát nem foglalkoztam vele, de nem kell ott lenned a fronton, sőt nekem sem kell felnézni oda, de mehetünk ha úgy gondolod. Timidussal sem hiszem, hogy rosszban lennénk, csak védett téged, amikor úgy érezte. Nox… Nox meg jó haverom, és amennyire ismerem az indikátorát kell félteni, nem őt, bár azért néha aggasztó miket csinál, de semmi gond, szóval minden rendben…
Mondjuk az is aggasztó, hogy kicsit elmaradt a beszélőkém frappánssága. Remélem még azért visszajön. Egyik kezemmel elengedem, majd néhány gyors kézmozdulattal előhívom a menüből a köpenyem. Kicsit fordulok vele, nekidöntöm a hátam a falnak, s mintha lepedő lenne betakarom vele Shut, és félig magamat is. Kicsit talán nagyobb nyugtatóereje lesz. Jobb kezemmel kinyúlok a lepedő alól, s intek Timidusnak, hogy jöjjön oda, beengedem a köpeny alá közvetlen mellénk, hogy Shu-hoz bújhasson ő is. Azt hiszem ezzel a kis félig osztozással meg kell barátkoznom az időnk egy részében. Kicsit bizonytalan voltam az állást illetően, de azt hiszem már megkaptam a választ, még ha szavakkal nem is mondta ki. Nem baj, jár neki az idő. Nem könnyű dolog ez, ilyen körülmények között, ezt még én is tudom. Ha egy kicsit megnyugodott, és még mindig csak bújik, akkor nyomok egy puszit a homlokára, ám most nem csak úgy tessék-lássék, mint az erdőben, sokkal inkább hat csóknak, semmint baráti gesztusnak.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 20:29

A hátsimogatással Shu érezte ugyan, hogy nincs baj, de az a baj, hogy volt baj. Méghozzá azért, mert Arata teljesen félreértette az egész mondandóját, és emiatt most talán a lehető legmesszebb kerülhet tőle, mert teljesen mást fog kapni, mint amit vár. Vagy… vagy azért mondta, hogy nem kell menni… de akkor miért mondta, hogy mehetnek, ha úgy gondolja? Erre már nem terjedt ki a kémkedése, hogy ezt is megtudja Shuról? Nem beszélt volna neki erről a lány? Már fogalma sem volt semmiről. De még nem szólt. Nem mert szólni. Még adni akart magának pár percet, és tudta jól, hogy ezért utálni fogja magát, és Arata is utálni fogja őt. Mert ellopja az idejét. Talán mégsem Kayaba? Vagy most ezzel is teszteli? Teszteli, hogy megmondja-e neki az igazat? Mennyi teszten kell még átmennie ahhoz, hogy végre biztos legyen benne, hogy nem csak kislányos rajongás amit érez, hanem valóban és igazán szereti? Rendben! Akkor ezt fogja játszani. Elhiszi neki, hogy ő Arata, és úgy fogja szeretni. Ennyi gondolkodás alatt viszont már a fiú is cselekedett, Shu szíve pedig már a torkában dobogott. Válaszolnia sem kellett volna. Az, hogy nemhogy odaengedte, de odahívta a sárkányt, már mindent megválaszolt. Ő az. Ő az, akivel lenni akar. Ő az, aki el tudja fogadni őt is, és a testvérkéjét is. Egy hirtelen döntés volt, vagy talán nem is döntés… talán csak… egyetlen mozdulat, ahogyan hirtelen felemelte a fejét, és a homlokára célzott puszi helyett csókot lopott magának. Akarta azt a csókot, és akart még… finom volt… csak azt az utolsót, mielőtt elhagyja azért, mert elmondja az igazat.
-Én… én nem akarok a fronton harcolni. Nem akarok innen elmenni, Arata. Kint… nincs kint senkim. És most már…
Most már Arata még egy ok volt, amiért itt akart maradni. Ki engedné meg a kinti világban, hogy vele legyen?
-Timidus pedig… nagyon kedves… csak… csak meg kell ismerned…
És valóban, ahogyan a sárkány a lány ölébe hajtott fejjel halkan morgott, ami ugye az álomkelőtől eltanult dorombolásnak felelt meg, valóban teljesen hihető volt, hogy egy ártalmatlan cuki jószágról van szó. És ebben a helyzetben, amikor Shu még a köpenyes összebújós jelenethez képest is indokolatlanul közel volt a fiúhoz, szinte ő is dorombolt... és reszketett. Reszketett a félelemtől, hogy ez sem tarthat sokáig, mint vele általában a jó dolgok.
-Nox pedig… ő téged szeret… és… és biztosan haragudni fog rám… meg… nem akarom, hogy neki rossz legyen… én nem akartalak…

by **Benedict Arata** Vas. Márc. 01 2015, 21:25

Teljesen normális volt, ahogy felnézett rám, ám amikor ő csókolt meg engem, akkor kicsit meglepődtem. Úgy tűnik hamar eljutott eddig a lépcsőfokig. Az elején csak ő lopott csókot, de utána egy darabig nem is engedtem el, hanem még egy-két cuppanással folytattam, ahogy ajkait kóstolgattam. Mosolyogva hallgattam a válaszát a frontvonalra illetően.
-Én is itt vagyok?
Inkább mondat befejezés volt, semmint kérdés, annak is maximum költői. Kis híján elnevettem magam amikor Timidusra tett megjegyzést. Majd játékos hangon válaszoltam rá.
-Hát, azt hiszem az elkerülhetetlen lesz.
Kacsintok egyet a végén. Mint egy cica, úgy reszketett az ölemben, vagy talán inkább örömében, semmint félelmében. Mind a kettőt meg tudnám érteni valamennyire. Aztán, csak lestem, mint borjú az új kapura.
-Hogy Nox engem? Ö~hm… nem hiszem, tényleg van egy-két poénja ami kicsit messzire megy, vagy veti el a sulykot… de nekem is mondta, hogy van valaki akibe szerelmes… are?
Vakarom meg gondolkodóan a fejemet. Kicsit kezd összeállni a kép a fejemben a sok dologgal, és ha az egyeztetem azzal, hogy kint milyen, és itt milyen, meg az mmo-játékok… Hm… egy kuudere queen. Sóhajtok egy nagyot.
-Hát… akár hogy is, azt hiszem ez nem hogy no more question please, de most már out of question. Én különben is inkább legjobb havernak könyveltem el, semmint többnek…
Mosolygok, majd simogatom meg a fejét. Valahogy jó érzés, valahogy hozzá tudnék szokni… sőt azt hiszem hozzá is fogok. Az egyik mutatóujjammal szépen ívesen kezdek el játszadozni a hátán keresve a csikis pontjait, s közben felteszem a legnagyobb kérdést, ami hátra maradt.
-É~s, mond csak… Mi legyen most… Vacsora? … Vagy étvágygerjesztőnek még falatozol belőlem egy keveset?
Nyújtom ki a nyelvemet, hogy értse a dolgot, és ne gondoljon túl mélyre hirtelen, bár azt sem bánnám, de talán túl nagy lépés lenne így ilyen hamar.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 21:51

Igazából semmilyen lépcsőfokig nem jutott el, és már éppen azon volt, hogy bocsánatot kérjen a buta kis elhamarkodott tettéért, amikor kis Arata az ajkaira forrasztotta a szót. Shu pupillái úgy tágultak ki, hogy le kellett hunynia a szemét a hirtelen jött rengeteg kavargó izgalomtól, mert egyszer csak megfordult vele a világ. Ennyi mindenre, ilyen heves érzelmekre nem számított. Kellett pár perc, amíg összeszedi magát, de megszólalni még ekkor sem tudott. Persze nem csak ezért bólintott. Nem mintha ne lett volna egyértelmű a mondat befejezése, de ez annyi mindent jelentett, hogy... Arata nem filózott ezen tovább, és a legfontosabbal fejezte be, és már most befejezték egymás mondatait, amit eddig csak Timivel tudott megcsinálni, és.. és.. és.. hát húha! Egyszerűen csak húha! És nem tud mást tenni a Timidusos válaszon sem. Lassan megfogja a fiú kezét… vagy ha az még mindig rá van kulcsolva az ő kezére, akkor úgy vezeti a sárkány hátára, és végigsimítanak együtt a pet tollazatán. Olyan jó lenne. Együtt, hármasban. Hopsz! Ezt még nem mondta el… de ez is nagyon fontos lesz, és ebből nem fog engedni soha.
-Arata… izé… Timidus velem szokott aludni. Mármint… hogy ő nem alszik, csak pihen, de akkor is… azt mellettem szokta. Mármint… hogy ezen nem is szeretnénk változtatni. Ugye… ugye ez sem zavar? De… de amikor… a fürdőszobába például nem engedem be, amikor…
Itt egy újabb pirulás, és nagyon remélte, hogy Arata megérti, hogy ezzel arra akar utalni, hogy a sárkány nem látta még őt meztelenül, és ezen sem tervez változtatni, tehát lesznek olyan alkalmak, amikor kettesben lesznek… legalább is… húúú… bár Timi Junnal is kettesben hagyta őt védett területen belül, szóval ezzel nem fogja megbántani a petet, sem Aratát. Viszont az, amit az íjász Noxról mondott, egy újabb adag magabiztosságot öntött belé. Mégpedig azért, mert Arata annyira feltűnő volt, hogy még Shu is észrevette, de Arata nem. Őt bezzeg egyből kiszúrta, és most Shu ül a fiú ölében, és nem Nox. Kis hősünk itt volt először büszke magára ilyesmi miatt. Persze továbbra sem akarta, hogy ebből a másik lánynak baja legyen.
-Izé… csak megtennéd, hogy… hogy beszélsz vele? Nem szeretném, hogy úgy tűnjön… és… és összeveszni sem szeretnék vele…
Talán mondta volna tovább is, de a csiklandozástól azonnal hanyat vetődött, és fülig vörösen nézett fel Arata arcára a fiú öléből.
-Én… csikis vagyok… és… és…
Az arca elé kapta a kezét… még így is tudott játékos lenni… még ilyen komoly dolgoknál is.
-De… de téged biztosan nem zavar, hogy… én… hogy… három év... és... egy randi… és… én a vacsorán kívül…

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 02 2015, 01:04

Úgy tűnt, a meglepetés visszajárt, de hamar inkább az élvezetébe merült, semmint pánikolt volna. Igazán szórakoztató lány, azt hiszem nem döntöttem rosszul. Meglehetősen kezes bárányként bólogat, és annyira imádnivaló, ahogy zavarban van, hogy már érzem a késztetést, hogy ezt az állapotot fenntartsam. Azért mindennek megvan a maga helye és ideje, tehát nem szabad erőltetni. Annyira… talán… Amikor végre szóhoz jut olyan dolgokat mond, amiket nemrég meg is tudtam. Egy buksisimogatás közepette válaszoltam neki egy "Persze, hogy nem."-el, s már folytatta is. Nem elemeztem ilyem szemszögből, így kicsit váratlanul ér a felismerés, hogy én még végig sem gondoltam „azokat” a dolgokat. Így akaratlanul is nyeltem egy nagyot, és egy rövid „hehe”-vel próbáltam meg elhessegetni a rám törő zavart(?) ejnye, pedig aztán sokkal huncutabb gondolatok sem szoktam zavarba hozni… annyira. Ami meg Nox-ot illeti, nos az lehet kemény dió lesz…
-Nem tudom pontosan mire gondolsz, de persze, majd beszélek vele, bár a végkimenetelre garanciát nem vállalok, ilyesmiről még nem beszéltem vele úgy, hogy egy minimális százalékon túl komoly lett volna részemről… Ami őt illeti, nos azt most már nem tudom, de annyit igen, hogy emiatt nem kell aggódnod.
Csikis! Csillantak meg a szemeim, mint aki kibontotta a karácsonyi ajándékát. O~h~o~h~o~ ez azt hiszem fog még pár nevetéstől könnyekkel teli napot. Azonban a másik tény sem kerülte el a figyelmem. Úgy tűnt eddig, hogy igazán élénk tud lenni a fantáziája, és ezt azt hiszem most le is fogom tesztelni, puszta szeretetből, noh meg töménytelen kíváncsiságból. Így hát amíg még mindig az ölemben volt, de már háttal a földön, utána dőltem, s a tenyereimet a vállai mellett tettem a földre, hogy egy kis kalitka effektust hozzanak, majd lassan egyre közelebb hajoltam hozzá, ahogy jöttek a szavak, pár centi volt már csak a testeink között, ekkor hajoltam normális tempóban oda a füléhez, és csikizősen suttogtam a következőket:
-Akkor, azt hiszem kezdhetjük is az előétellel…
Majd visszaemelkedtem az előző helyzetbe, hogy lássam a reakcióját, majd bugyborékolva próbáltam elfojtani a kacagásom, de végül csak kitört belőlem. Visszaültem a sarkaimra, majd a kezemet nyújtottam neki.
-A végén még kihűl a ramen. Nem tudom pontosan mit értesz a három év meg a randin, de most a vacsora nagyon jól hangzik.
Aztán, ha elfogadta a segítő kezet felhúztam először ülésbe, majd onnan felsegítettem állásba, s még egyszer megölelgettem, aztán a kezét fogva megindultam vele a konyhába.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 07:22

És Arata még nem is tudja, hogy mennyire kezesbárányt fogott ki Shu személyében. Kis kincsem nagyon odaadó tud ám lenni, ha valaki szereti. Ez látszik abból is, hogy mennyire védi a sárkányát is akárki ellen, pedig ő is láthatná, hogy Timinek azért vannak megkérdőjelezhető oldalai és lépései is… de nem látja. A sárkány az, aki mindig mellette van, míg az emberek sorra becsapták, így hát ez a végtelen bizalom és szeretet elhomályosítja Timike egyéb cselekedeteit, és így van ez a szerelemmel is. Szinte sugárzik a boldogságtól, hogy nem csak magának talált partnert, hanem a társának is… ám ekkor jön rá, hogy ezt neki tovább kell gondolnia. Az oké, hogy ő Timivel alszik, de vajon Arata is itt akar aludni? Már csókot kapott… szóval biztosan itt is akar aludni… de… de még nem Shu ágyában. Ebben biztos volt. Na jó, fenét volt biztos, de azt tudta, hogy elő fogja teremteni a vendégágyat, mert az fontos. Ne érezze úgy a fiú, hogy el akarja üldözni, és dönthessen, ha maradni akar. Nox persze már ennél sokkal kényesebb kérdés volt, de mivel Arata megígérte, hogy tesz lépéseket az ügy érdekében, így a kis idomár csak hálásan köszönömöt rebegett, és nem csak ezért, hanem úgy mindenért a mai nap folyamán. Aratának az volt a szerencséje, hogy Shunak még mindig volt annyi lélekjelenléte, hogy mosolyogjon, és a bizonytalansága se tűnjék ijedtségnek, így Timidus sem avatkozott közbe, amikor az íjász lehengerelte a lányt, és úgy tornyosult fölé… ám ez a magabiztosság csak addig tartott, amíg ki nem mondta azokat a szavakat. Most… most akkor az jön? Máris? Nem! Még nem! Még nem szabad! Amikor valaki így a másik fölé hajol… látott már elég ilyesfajta dolgot… akkor sem hagyhatta volna ki, ha akarja, hiszen hála Kimikonak, a mellé rendelt mentornak az intézetben, ő is végighallgatta a romantikus csodákat, és bármennyire is „nem érdekelte”, azért bele, belepillantott a párnák közül. Szinte azonnal összeszorította a szemét, és látszott rajta, hogy az egész teste nemet mond. Olyan meglepetten és megrökönyödve feküdt mintha csak a kegyelemdöfést várná… és akkor még eszébe sem jutott ennek a hasonlatnak a perverzitása. Ezután azonban érkezett a nevetés, ő pedig kinyitotta az egyik szemét, majd durcásan elfogadta a felajánlott kezet.
-Ne nevess ki! Én igyekszem! Tényleg! Csak még soha...
Majd továbbra is durcizva, de azért zavart kuncogással, hogy Arata érezze, nem igazi a harag, elvonult a konyhába, és olyan serényen tálalt, olyan precíz pontossággal, mintha csak valamelyik étteremnek a pincérnője lenne, és egy pillanatig sem engedte az íjásznak, hogy segítsen. Most ki lesz szolgálva, akár akarja, akár nem. Még Timidust is bevonta a serénykedésbe, de Arata csak üljön az asztalnál és egyen. megérdemli. És amikor már mindhárman ettek, akkor hozakodott elő újra a témával.
-Hát… izé… én csak arra gondoltam… hogy három év van közöttünk. Én… én már beszéltem ilyenekről… és… és azt mondták, hogy az még belefér… de… de téged nem zavar… hogy…
Végignézett magán, és újra elpirult. Egy kislány ült az asztalnál, és ezt Aratának is látnia kellett.

by Ajánlott tartalom

Shu-chan és Timike házikója

Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója

Re: Shu-chan és Timike házikója