[Küldetés] Sasfészek

Ahogy kifele haladtam Rita valami olyasmit mondott, hogy ha kérdezek, illene megvárni a válaszokat. Csak azt nem tudta, hogy nem éreztem túl jól magam a sok trófea közelében hiába csak egy játékon belül voltam csak. Láttam, hogy az NJK valamit felírt egy papírra mikor kifele mentem. Reméltem, hogy jól lepleztem a rosszullétem.
Kinn már kicsit jobban éreztem magam. Mintha csak friss levegőn lennék. Hihetetlen hogy ennyire élethű játékot képes az ember megalkotni. Miközben elmerültem a gondolataimban csak arra lettem figyelmes, hogy a két társam már ki is jött az épületből.
Felfigyeltem arra, hogy Szophie éppen Vezérrel próbál szóba elegyedni vagy hasonló. Meglepetésemre Rita egy kisebb tervel állt elő.
- Egy madárkát le kellene választani a csapattól - mondott valami hasonlót Rita. Ebben egyet is értettem vele. Ekkor döntöttem el, hogy megosztom a többiekkel a képességemet.
Szóltam Ritának, Szophie-nak és persze Vezérnek is hogy jöjjenek kicsit közelebb, mert valamit meg szeretnék osztani. Felvetettem egy ötletet, miszerint mondja, el mindenki milyen egyedi képessége van, hiszen az alapján kicsit jobban össze tudunk dolgozni.
Mivel az én ötletem volt így én elmagyaráztam mire is vagyok képes. Elmondtam, hogy én a technikát, amire képes vagyok azt Azúrkék láng-nak neveztem el.
- Ezzel a technikával, ha sikeresen megsebzem, az ellenfelemet képes vagyok arra, hogy az adott célpontja a támadásomnak nem lát. Vagyis lát oly módon mintha becsukná a szemét az ember és akkor minden fekete, de ennél a technikánál nem így van. Itt mindent Azúrkékben lát. Nem mintha nehezen lehetne rájönni. Viszont ez csak egy része annak, amire képes ez a technika. A másik része nem más, mint, hogy ha az ellenfelem maximális életpontja a támadást követve a fele alá esik, akkor elájul. Az ájulás viszont csak fél percig hat. Végül, de nem utolsó sorban a lángot a kardomon tudom távtámadásként használni belátásom szerint, ha a helyzet úgy kívánja. Jah és majd elfelejtettem mondani, hogy korlátozott mennyiségben tudom naponta használni. Jelen állás szerint csak napi kettő alkalommal tudom használni.– mondtam el a két lánynak, akik meglehetősen csendbe végighallgattak.
Mikor megosztottam a képességemet a két leányzóval akkor mintha olyan arckifejezést láttam volna, rajtuk mintha gondolkoznának valamin. – gondoltam magamban persze. Nem tudtam biztosra ezért nem kérdeztem tőlük semmit. Feltételeztem azon járt az eszük, hogy elmondják vagy bemutatják, milyen célt szolgál a képességük.
Igen csak felkeltette az érdeklődésüket a képességem – gondoltam magamban, hiszen akkor nem gondolkodnának ennyit vagy csak ennyire filozofálnak azon, hogy megosztják e mással mire képesek. Nem tudtam mire gondolnak tehát csak várakoztam.

Miután közöltem a többiekkel, hogy miként működik a képességem az után rögvest elmondta Szophie, hogy az ő egyedi képessége a FÉNY (fénygömb). Miután elmondta a működését vártam arra, hogy hátha Rita is megosztja velünk a sajátját. Hiába hallgattam végig Szophie-t Rita nem közölte velünk a saját technikáját. Ezek után indultunk el északnak. Egy dombos vidékre érkezett meg ki csapatunk. Nem telt el sok idő, míg találtam jó pár fészket, de se madár se toll nem volt még a közelében se. Úgy festenek, hogy már jó ideje használaton kívüliek.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy ismeretlen alak jelent meg az egyik dombon. Lehet, hogy csak káprázik a szemem, de mintha ez egy NJK karakter lenne, mivel nem látom a feje felett az indikátort. Ekkor pillantottam meg Rita-t.

- Kik vagytok? A sasok miatt jöttetek? - kérdi, miközben kezét lassan a bal oldalára kötött fegyverre teszi az NJK. Rita máris elkezdett reagálni az ismeretlen kérdésére, ami után jött Szophie gyors válasza is. Láttam, hogy Rita miközben elindult az illető felé rátette a kis kacsóját a fegyverére.
Miután biztosra mentem az illetővel kapcsolatban miszerint nem lehet más csak egy NJK elkezdtem közeledni felé és Rita mellett álltam meg.
Mikor odaértem megpróbálom Rita kezét levenni a fegyverről. Ettől függetlenül, amikor odaérek mellé földbe szúrom a kardomat a hüvelyével együtt jelezve ezzel a békés szándékomat miközben féltédre ereszkedek, majd a következőt mondom.

- Békés szándékkal jöttünk. Nem szeretnénk harcolni. Egyértelmű, hogy valami összefüggés van közted és a sasok között, ahogy a másik társam is említette. Ha bármilyen információd van, a Sasokról kérlek, közöld velünk – mondtam az illetőnek, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda.

Hogyan tovább?

Sikerült meggyőznie a kis csapatunknak az NJK-t, hogy nem akarunk harcolni.
Amint elrendeződtek a dolgok felpattanok, majd a kardomat kihúzom a földből. Amint megragadom furcsa érzés jár át. Ügyetlenségemnek hála csak a markolatot fogtam meg és kihúztam a kardot a hüvelyéből. Abban a pillanatban a kardom átváltozik egy csokor virággá. Na neee !!!!! – kiáltok fel mikor átváltozott a fegyverem. Mit kezdjek egy csokor virággal? – gondoltam magamban. Ha már úgy is 2 gyönyörű lány társaságában vagyok, odaadom az egyiknek. Eldöntöttem miszerint Szophie-nak adom miközben a kardom hüvelyét is kirántom a föld rabságából. Nos tehát odamegyek Szophie-hoz és fél térdre ereszkedek, majd kinyújtom a kezemet, amiben a csokor virágot díszeleg. Mindez akkor történt, amikor az ismeretlen keze lekerült a fegyveréről.
- Fogadd el barátságom jeleként ekkora az ismeretlen int egyet felénk – gondolom, azt akarja, hogy kövessük.
(Ha Szophie elfogadja, a csokor virág abban a pillanatban visszaváltozik a fegyveremre. Amint ezt megpillantom, elkezdem nyaggatni, hogy adja vissza mivel nem lesz mivel harcolnom a továbbiakban illetve nem tudok a segítségükre lenni, ha valami baj történne.)
Az elfogadást/visszautasítást követve, sietve, de beértem azt az NJK karaktert. Valami olyasmi hangzott el az utunk alatt hogy már csak egyetlen egy példány van, ami a védelme alatt áll. NO bazz ... akkor ez se lesz valami egyszerű feladat – gondolkoztam ezen miközben egy kisebb oázis környékére értünk. Ahogy sétálunk a fák között hirtelen egy fából tákolt karámot pillantok meg. Biztos abban őrzi a Pirosfejű Rétisas utolsó példányát – gondolkoztam ezen. Közelebb invitálta kis csapatunkat az eddig még mindig ismeretlen NJK az építményhez. Amint közelebb érek látható hogy gondos munkát fektetett a megépítésébe. A karámban ott csücsült benn a sas és még 2 tojás volt mellette. Ekkor hangzott el, hogy az a két tojás a piros fejű rétisasok jövője... Biztos van nála egy kulcs, amivel a karámot nyitja ki és az állatnak ad enni, inni stb...
Végre rátaláltunk egy sasra. Már csak egy tollat kell megszerezni tőle és visszavinni az öregnek – gondoltam magamban. Szophie egy rakás kérdéssel bombázta az ismeretlent. Többnyire az állatról kérdezgetett mit eszik, hol talált rá stb.. Nem csoda hogy az állatról kérdezget, hiszen ő maga egy állatidomár. Megkérdezi a nevét és feltesz neki egy kérdést miszerint itt éjszakázhatunk e. Ahogy ezen elgondolkoztam csak egy megoldás jutott eszembe. Biztos azért kérdezte meg Szophie, hogy kiderüljön, megbízik e kicsit is bennünk.
Néhány kérdést szeretnék feltenni négyszemközt az ismeretlennek. Ha beleegyezik, akkor megkérdezem a következőket:
• Ahogyan a társam is feltette a kérdést hol találtál rá erre az egy példányra?
• Milyen állatok pusztították ki a Pirosfejű Rétisasokat?(Itt gondolok a testfelépítésére a fizikumára a méretére meg hasonlókra)
• Mennyire veszélyesek azok az állatok, amik kipusztították a sasokat?
• Van e valami feladat amibe tudnánk segíteni?