Re: [Event] Idomáros Önismereti Tréning

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 13:58

Timidus az első mondatra semmit nem reagál, csak töretlenül megy előre a kapu irányába. Azt ugyan érti, hogy ez a beszélőke mit is jelölhet, de nem áll szándékában sem igazolni, sem megcáfolni a nő állítását, hiszen felesleges. A következő mondatra azonban már felfigyel, és egyértelműen megrázza a fejét.
-Felvilágosítottalak már többször arról, hogy az én elmémben nincs helye semmifajta emberi érzelemnek. Lépéseimet a logika irányítja. Jelenleg a legfontosabb az, hogy megtaláljam Shut, ls biztonságban tudjam. Ez a feladatom.
Arra a kijelentésre, hogy félne, már meg is áll, szembefordul a lánnyal, útját pedig hátrálva folytatja.
-A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. A félelmet meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától, ami általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel. Továbbá a félelem kapcsolatban van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel, míg a szorongás a veszélyek eredménye, melyeket kontrollálhatatlannak és elkerülhetetlennek érzékelünk. Ez is bizonyítja azt, hogy nem félek. Mindössze azt teszem, amit tennem kell. Megvédem Shut. Azt pedig, hogy az emberekhez hasonlíts teljes mértékben elutasítom. Ha hasonlatossá válnék hozzátok, az megakadályozna a feladatom tökéletes elvégzésében. Amennyiben továbbra is ilyen logikátlanságokat akarsz állítani, akkor arra kérlek, hogy inkább ne szólalj meg, mert feleslegesen vonod el a figyelmemet, vagy a végén még hajlamos lennél megsértődni, amiért értelmetlen kérdésekre nem válaszolok. Kövess.
És többet valóban nem is szól, még akkor sem, amikor a teleportkapu közelébe ér, ahol a lány meglátva őt azonnal felétek kezd rohanni, és úgy tarolja le a sárkányt, mintha évtizedekre választották volna el őket egymástól.
-Timidus! Jajj nagyon köszönöm, hogy szóltál Morrigan, nem is tudom, hogy…
Nem. Inkább bele sem gondol. Timidus újra itt van mellette, és ez a legfontosabb.

by **Morrigan** Szer. Nov. 05 2014, 20:21

Az odautunk a randi helyszínéig tulajdonképpen elég némán telik. A sárkány persze kikéri magának, de számítottam erre. Igen, Timidus kezd számomra kiszámíthatóvá válni. Igazából rémegyszerű a gondolkodása. Éppen olyan, amilyennek a legtöbb, magas beosztású tiszt is mutatja magát. Céltudatosnak, sérthetetlennek, könyörtelennek. De ez csak egy álca, semmi több... Én pedig úgy hiszem, hogy mind e mögött ott van az a Timidus is, aki élesen különbözik attól, mint akit láttatni vél mások felé. S hogy miből gondolom ezt? Egyszerű. Csupán abból, ahogyan Shuu-chanról beszél. Ez nem lehet egyszerűen a program. Ez több annál. Máskülönben Shuu sem aggódna ennyire.
Hogy mégis Shuu-chan mennyire aggódik, az máris kiderül számomra. A lány ugyanis már hamarabb odaér, mint mi. A reakciója, mikor meglátja Timit, hát az egészen elképesztő. Mindig is elámított a gyermeki ártatlanság, s nem egyszer kívánom én is azt, hogy ismét kölyök lehessek. De tényleg! Egészen másként látják a világot. Sokkal szabadabban, sokkal őszintébben. Hihetetlen az, hogy ennyire imádja ezt a pixelhalmazt, pedig tudatában van annak, hogy ez csupán egy mesterséges intelligencia, tollas-pikkelyes textúrát öltve. Ez pedig... hát hű. Szerintem egészen fantasztikus. Lehet, hogy ez a baj velem és Daevával? Nem, nem az őszinteségemmel lehet a hiba. Hanem hogy nem tudok feltétel nélkül szeretni, egy gyerekkel ellentétben. Pedig imádom a lurkókat, tényleg!
- Ugyan, ugyan. - a jellegzetes vigyorom már ott ül a képemen. Talán soha el sem tűnt. Összeborzolom Shuu-chan haját, csak hogy tudassam vele, hogy semmi baj nincsen, és most már fellélegezhet. Komolyan gyerkőc akarok lenni. Tiszta királyság.
- Timivel jól elbeszélgettünk közben. Ugye? - kacsintok rá a sárkányra. Talán nem értettünk mindenben egyet, s kihagytam ama részleteket, hogy már megint megpróbált megölni (de legalábbis elég halálosan megfenyegetett), de ezekkel legfeljebb a személyes egomat táplálnám. Shuu-chan legyen bár magasabb szinten, mint én, akkor is egy kislány. Egy kislánynak pedig nem illik árulkodni. Hát milyen hülyén nézne már ki, ha sírva futnék Shuu-chanhoz, hogy árulkodjak Timidusról? O_O
- Timidus valamint azt is mondta, hogy esetleg segítenétek megkeresni Daevát. Nincs egy órája, hogy eltűnt. Sehol sem találom. :/ - azért mégis csak aggaszt, hogy nincs sehol. Lehet, hogy nem is valami turpisságon töri a fejét, hanem bajba jutott? De csak nem... Ehhez azért túl rafinált az a pók. >.>

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 21:01

Hát Shu abban teljesen biztos volt, hogy ez a gesztus nem az ugyan-ugyan kategóriájába esik, és még fogalma sem volt arról, hogy miként fogja meghálálni a nőnek azt, hogy ilyen kedves volt hozzá, és tulajdonképpen az életét mentette meg azzal, hogy visszajuttatta hozzá a legjobb barátját. Az említett legjobb barát azonban már nem nagyon látta így, hiszen ő juttatta vissza saját magát, de jelenleg ezt nem tartotta fontosnak kiemelni, ahogyan azt sem, hogy Morrigannak megfelelően kellene definiálnia azt, hogy mit is jelent jól elbeszélgetni, hiszen igen nehezen bólinthatna rá a kérdésére úgy, hogy nem tudja, mihez viszonyítson. Végül is, ahhoz képest, amilyen beszélgetést Aldoval lefolytattak, ahhoz képest a nő most valóban igyekezett érthetően kommunikálni, és ha ezt jelölte a jó, hogy a sárkány képes volt rávenni az emberi szavak használatára, úgy igaza volt Morrigannak.
-Igen. Elbeszélgettünk.
Válaszolt a végén, bár igencsak azzal volt elfoglalva, hogy valamiképpen úgy helyezkedjen, hogy miközben Shu nyomorgatja és ölelgeti, még úgy is tudjon reagálni egy esetleges váratlan támadásra, ami ugye nem váratlan, hiszen ő mindig mindenhonnan várta a támadást, csak éppen különböző esélyekkel számolt különböző helyeken. Akkor azonban, amikor kiderült a kislány számára, hogy a pókica is eltűnt, már ugrott is, hogy segítsen.
-Daeva? Ő is… ő is elteleportálódott valahova? De… de a… ez hogyan lehetséges?
-Shu.
-Biztosan nem mehetett magasabbra, mint ahol megtalálhatod, mert akkor…
-Shu.
-Mert akkor ugye nem tudnád megkeresni, és a kalandmesterek sohasem csinálnának olyat, hogy…
-Shu.
-Igen Timidus?
-Nézz rá a térképedre.
A sárkánynak már egyértelmű volt, hogy valami felcserélte őket, valamint ő használta a rengeteg megfigyelésre kihúzott jártasságukat is, és észrevette a lány hajában a pókicát. Abban még nem volt biztos, hogy Daeva az, mert ahhoz jól megbújt, de most Shu igazolhatta a sejtését, aki rá is nézett.
-Hát… itt jelez engem és… és Daevát?
-Gyere elő.
-Akkor te voltál az aki…?
Kapott a szájához gyorsan a lány. Ha Timidus megtudja, hogy a pókica halálra rémítette, akkor abból igen nagy galiba lenne.

by **Morrigan** Szer. Nov. 05 2014, 21:43

A cinkos mosollyal feledtetem Timidussal, hogy azért nem ment olyan zökkenőmentesen az a beszélgetés. De mindezt csupán mellékes dolognak tartom. Annyira nem lényeges. Maradjon a kettőnk titka, mi történt. Nem akarom feleslegesen felzaklatni csóri kislányt, így is eléggé megszeppentnek tűnik. :/ A köszönete mondjuk kissé izésen érint, hiszen egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hősies dolgot tettem volna. Nem mentettem ki senkit égő roncsok közül, s gyanítom, előbb-utóbb Timidus is megtalálta volna Shuut. Azonban így mindkettőnknek egyszerűbb volt.
- Jahm, így volt. - nem magyarázom túl a körülmények pontos ismertetésével, mert az senkit sem érdekel. Lényegtelen. Ha ő is elteleportálódott, akkor valóban hiába kerestük volna a magas fűben. A füvet amúgy sem keresni kell, ha már magasít. Höhö. Cool

Aztán nem értem egy darabig, hogy Timidus mit szeretne, s miért szól közbe ennyiszer Shuu mondanivalójába. Egészen addig, míg aztán nem észlelek valamiféle mocorgást Shuu tarkója felől. Újra rápillantok a számlálóra. 23:25:14. Már kezdem megérteni...
- Daeva... - nem tudom, miért, de már-már ösztönösen kap el a méreg a pók láttán. Bizonyára ő mesterkedett. Tudtam, hogy nem kéne bízni benne. Mostanság túl sok self-time-ot kért, amit azzal az ócska terítőre fordított. Lehet, hogy mindvégig ezt tervezte? A dühtől egészen elvörösödött arccal meredek a pókra.

Egész kényelembe helyeztem magam a tincsek közt. Annyira megszoktam már az ily módon történő utazást, hogy néha-néha el is felejtem, hogy nem Morrigan tincseiben kapaszkodok már. Pedig a színűk sem egyezik.
Ha tudnék ásítani, s szükségem lenne ilyenre, a ringatózás bizonyára ilyen hatással lenne rám. Már-már elbóbiskolok, mire kijutunk a fürdőszobából. A lány elég kétségbeesettnek tűnik. Helyes. Ha a csapdám nem is, a mondatom épp elég lesz erre. Aztán már csak ki kell fosztanom álmában. Igen... biztosan sok pénze van. Abból épp elég szintre tudom fejleszteni a lopakodásom, hogy soha az életben nem talál meg. \_¬ Örökkön örökké fogom kínozni, míg világ a világ! S mindezért semmit sem kell majd csinálnom.
Tervezgetem álmatagul jövőmet. Nyolc szememből csupán a felsőek maradnak nyitva, amivel a környezetem szemlélem. Teleportkapu... a Kezdetek Városa. Khhhh! Bárhonnan felismerem. Unalmas. Minden olyan unalmas. De majd én... majd én uralkodom. Már látom is, ahogyan az egész várost ellepi a fehér selyem. Mindenki szenved. Mindenki. Helyes... Látom, ahogy az utolsó kis patkányok behódolnak hatalmam előtt, ahogyan rettegve teszik az oltárra a játékosáldozatot. Csak hogy egy valamit elfelejtettek. Nincs kegyelem.
Az öblös hang ébreszt fel álmomból, melyet már annyira jól ismerek. Mi? Hol? Hol vagyunk? S miért van ez itt? ¬____¬ Az előbb éltem át a legszebb csodát, a leggyönyörűbb utópiát, melyet valaha is megtapasztaltam. Mindenki rettegett tőlem. Mindenki tisztelt. Most pedig, most újra itt vagyok. Ahogyan egyszerre próbálok minden egyes lábammal felemelkedni, hullok le a rabszolgám nyakából, aztán pedig placcs... már a földön pislogok.
- Khhhh! ¬_¬ - nem bocsájtom meg nekik, hogy felébresztettek. Ráadásul visszahozták nekem ezt az átkozott Morrigant! Pedig már azt hittem, sikerült megszabadulni tőle. >.>

by **Shukaku** Csüt. Nov. 06 2014, 07:52

Shu csak nézte, nézte a hajából előmászó pókicát, és mosolyogva csóválta a fejét. Daeva olyan volt, mint egy rossz kisgyerek, aki mivel bántani erővel nem tudja a nagyobbakat, így folyamatosan csínyekkel tör borsot az orruk alá, így Shu egyáltalán nem tudott rá haragudni. Na meg persze átérezte a pókica fájdalmát, aki régen még szabad mob volt, most pedig Morrigan mellett kell énie, akivel láthatóan még mindig nem jönnek ki nagyon jól. Tudta ám, hogy milyen az amikor elnyomják az embert, és mindig a nagyobbaknak meg a felnőtteknek kell engedelmeskedni, az ő akaratuk meg elvárásaik szerint élni, annak megfelelni, csak azért, mert ők az erősebbek, és emiatt okosabbnak is gondolják magukat. Na és persze ő már az első találkozásukkor fogadalmat tett arra vonatkozóan, hogy segíteni fog nekik az összebarátkozásban, és abban, hogy megtalálják a pet és az idomár közötti kapcsolat mibenlétét, és minden azzal együtt járó csodálatos pillanatot, amit ő Timidussal naponta átélt. Most, hogy a sárkány megkerült, és kiderült, hogy semmi baja nincsen, már neki is feltűnt a menüjében ketyegő óra, meg az, hogy Daeva adatai vannak feltüntetve Timidus adatai helyett, és így nem volt nehéz kitalálnia, hogy mi is történt valójában.
-Szerintem… szerintem ez csak egy küldetés, vagy event, vagy valami ilyesmi. Az egyik kalandmester cserélhette fel őket… de azt nem tudom, hogy miért. Vagyis… vagyis biztosan azért, hogy segítsen.
Na igen, ez volt Shu fixa ideája, hogy az összes kalandmester azért van, és a kalandok is azért vannak, hogy a fejlődésüket segítsék, és nem csak Exp és arany tekintetében, hanem erkölcsi alapon.
-Mi lenne, ha te Morrigannel maradnál a mai napon, én meg vigyáznék Daevára? Megígérem, hogy védett területen belül maradunk, sőt, még az első szintet sem hagyom el semmiképpen, és addig Morrigan fel is vehet a barátlistára, hogy láthasd, hogy hol vagyok.
Kezdte magyarázni a sárkánynak, hiszen tudta, hogy Timidus nagyon nem szereti egyedül hagyni, és természetesen jól is gondolta.
-Semmiképpen. A feladatom a védelmed, és ezt a feladatomat nem tudom ellátni, ha nem vagyok ott.
-De… de én szeretnék segíteni Morrigannak is, szóval most azzal segítesz nekem, ha Morrigannak segítesz.
-Azt mondtad, hogy nem kötelezel arra, hogy ne legyek melletted.
Shu azonnal észbe kapott, és ismét szorosan megölelte a sárkányt.
-Nem, dehogy Timidus! Semmi ilyesmire nem gondoltam! Csak akkor lenne, ha te is szeretnéd.
Az Anatollal folytatott beszélgetés után a sárkány sokszor végigfuttatta a lehetséges folyamatokat a fejében. Azt kizártnak tartotta, hogy bármi is veszélyeztesse a kapcsolatot kettejük között, vagy azt, hogy Shunak ne lenne rá szüksége. Most azonban maga a lány mondta, hogy azzal segítene, ha nem lenne ott, és ez ismételten összezavarta a pet programját.
-Miért védenélek azzal, ha Morrigannel maradok erre a pár órára?
-Mert… mert akkor összebarátkoznátok, és megmutathatnád neki, hogy hogyan kell viselkednie egy pettel. És ha összebarátkoztok, akkor már Morrigan is a segítségünkre lesz, úgy, ahogy Atoru is. Vele is egyedül találkoztál, nélkülem.
Na és ez a mondat volt az, ami visszazökkentette Timidust. Azt az esetet konkrétan tudta kötni a lány életének védelméhez, és így, a lehetséges szövetséges reményében, már rá tudott bólintani az ajánlatra.
-Nem lépsz ki a védett zónán kívülre. Az összes észlelés képességed bekapcsolva tartod, és ha vörös indikátorost látsz, akkor azonnal hazateleportálsz. Figyelni foglak a térképen, és félóránként üzenetet küldesz Morrigannak, hogy jól vagy. Nem távolodsz el túlságosan a teleport kaputól, hogy azonnal találkozhassunk, ha baj van. Pontban hat órakor ugyanitt találkozunk.
Ezután Daevához fordult, és saját nyelvén szólt hozzá.
-Megvéded őt. Ha bántani mered, elpusztítalak.
Shu pedig csak bólogatott, majd Morriganra nézett, kérdő tekintettel, hogy neki is jó lesz-e így.

by **Silica** Vas. Nov. 30 2014, 20:06

by **Morrigan** Hétf. Dec. 08 2014, 11:50

Egy küldetés? Event? Erre még nem is gondoltam. Nem vagyok igazán küldetés-párti, legfeljebb azokat vállalom el, amikben némi fantáziát is látok. Arra pedig sem én, sem pedig Daeva nem emlékszünk, hogy mikor is vállaltunk volna el egyúj questet. o.o Vakargatom fejem búját némi gondolkodás közben, hogy akkor ez mégis hogy lehet. Bárki is találta ki, nagyon jó humorérzéke van, mondhatom... -.-
-Segíteni? Cöhh... - máris forgatom a szemeimet. Nem hiszek abban, hogy ebben a játékban létezne kalandmester, ahogyan abban sem, hogy ha léteznének, akkor az lenne a céljuk, hogy mindenáron segítsenek a játékosoknak. Akkor mondjuk esetleg még nem csak a 20. boss ajtaja előtt toporognának a frontharcosaink, hanem minimum a negyvenes felett diadalmaskodnának. Kész röhej, hogy két és fél év alatt csak a játék ötödénél tartunk, vagyis még ott sem. Sürgősen meg kéne izmosodnom végre, hiszen nem szeretek haszontalan lenni. Ha ennyire szarul boldogulnak, akkor minden segítségre szükségük lesz a következő bossokon. Szóval ja, nem lenne rossz végre felszedni magam, akkor talán hamarabb szabadulok ebből a pokolból.
- Hát jó, de remélem, tudod kezelni a kis mocskot... - nem, még mindig nem túl idilli a kapcsolatunk. A pók erre hisszeg nekem egyet, s csápjait csattogtatja, de igyekszem ignorálni ezt, amennyire csak lehet.
- Nekem csak egy kérésem van. Bármit mond, bármit tesz, légy vele óvatos... Benedek pápa óta nem volt ilyen gonosz lény e világon. - na jó, Benedek pápa nem is e világi. De ez már csak részletkérdés.
- Ha bármi van, írjatok, mi is fogunk. Azért fél óránként túlzás, de tökmindegy. - végülis nem miattam fog írni úgy sem. Timidus szerintem túlzásba viszi, hiszen semmi értelme ennek az egész atyáskodásnak. Túl sok belőle. Engem gyerekként gyakorlatilag megfojtottak az efféle "szeretettel", soha sehová se mehettem. Aztán meguntam az egészet, és nem érdekeltek tovább a családi tradíciók. Nem ettől leszek elégedett az életemmel.
- No, Timi, merre? Találtam egy jó farmoló helyet a szinten. És nyílt egy új kocsma is a környéken. Ja, meg a boltom is mellette van. - jobbnál jobb programok. \o/ Kétlem, hogy a sárkánynak azonos ízlése lenne velem, de ez már csak részletkérdés. Ha nem tetszik neki, akkor kitalálhat bármi mást. Mindenesetre nekem eszemben sincs túl sokáig védett területen lenni. Kíváncsi vagyok, mit tud egy majdnem teljesen kifejlett pet. Tudni szeretném, miben más, mint egy fiatal. Nem tudom, hogy azzal, ha Daeva megerősödik, vajon bizalmasabban fordulhatok-e felé. De gyanítom, nem. Bár van egy másik ötletem is... de ez kockázatos. Jó lenne, ha ezt Timidustól kérdezném meg. Végtére is, ki más tudná a petek és beastek világáról a legteljesebb választ megadni?

by **Shukaku** Hétf. Dec. 08 2014, 12:17

-Hát persze, hogy segíteni! Jó, te még bizti nem voltál elég küldetésen ahhoz, hogy észrevedd, de én már tudom, hogy az összes csak azért van, hogy valamire megtanítson minket. Csapatmunkára, bizalomra, barátságra, meg mindenféle ilyen dolgokra. Tudóóód, mint a Póniknál… és én is szoktam minden küldi után írni Kayaba Bácsinak, hogy tuja, hogy mit tanultam, meg azért, hogy örüljön, meg büszke legyen a kalandmestereire, meg adjon nekik fizetésemelést amelyik ügyes, meg mondjuk amelyik nem volt annyira ügyes, annak meg tudjon segíteni, meg tanácsot adni, hogy hogyan tudna jobb kalandokat készíteni.
És valóban, Kayaba Bácsi még meg is köszönte Shu tanácsait, és egyre jobb és jobb küldetések felé vezetgette kicsiny rajongóját. Azok a gondolatok, amik Morrigan fejében jártak, persze megint csak ellenkezésre késztette volna Shut, de legfőképpen Timidust. Illetve… csak magában ellenkezett volna, mert tudta jól, hogy a bossharcosok azért nem haladnak, mert minden pancsert odaengednek a termekbe, és Morrigan és Daeva minden volt, csak éppen jó csapat nem, azaz még talán ők is a hátráltatásban lettek volna Shuék segítségére. Na persze a nő adott elég okot a fejcsóválásra a kislánynak a szavaival is. Persze Timi kéréseire bőszen bólogatott, de utána rögtön Morrigan felé fordult.
-Jajj ne csináld már ezt! Hogyan akarsz megbarátkozni vele, ha folyamatosan gúnyolod? Nem kis mocsok, hanem Daeva, az óriáspók. És semmi óvatosság nem kell hozzá, arról meg fogalmam sincs, hogy melyik pápa volt az a Benedek a sok közül, de Daeva tuti nem gonosz, csak nem vagy hajlandó megérteni szegénykét. Majd meglátod, hogy mi milyen jól fogunk szórakozni. Ugye Daeva? Hol szeretnél utazni? A vállamon? A fejemen? A tenyeremben? Gyere nyugodtan, és utána pedig mondd, hogy mivel szeretnéd kezdeni a napot.
És már intett is kettejüknek, majd leguggolt a pókocskához, hogy vele tudjon foglalkozni. Ezalatt Timidus már el is indult abba az irányba, amerről ide érkeztek.
-A jó igen relatív. Ha szeretnéd megmutatom neked, hogy mit jelent farmolni. Azután meglátogathatjuk a helyeket amiket említettél. Vezess.

És akkor innentől ismételten elválnak útjaink :3

by **Szophie** Hétf. Dec. 08 2014, 16:19

Chancery – Vezér

A hal. Hát.. nem igazán kedvelem, de nincs mit tenni, ha ez a koszt, akkor ezt kell elfogadni.
- Lényeg, hogy ne korogjon. – szinte nyüszíteni van kedvem az éhségtől. Hallottatok már a farkaséhség fogalmáról? Nos, én minden reggel ezt érzem. Meg délben. És este. Meg napközben is, ha nem vadászunk, vagy sütizünk. Tényleg, süti..
- Megeszem ám a süteményt is. Meg a vajas kenyeret. – ajánlom fel valami jobb reggeli reményében. A gyilkosnak tartás kifejezésén egy csöppnyit meglepődök, de inkább a miért miatt, mintsem azért, mert annyira megvetendőnek tartom. Teljesen természetes dolog, és Szophie sem ítélte el sosem, így nem is gondolom úgy, hogy lenne értelme mást gondolnom. Ha a gazdám úgy gondolja, akkor az tényleg rendjén is van. De persze most új gazdám van. Erre emlékeztetnem kell magam! És ő, mint látszik, elítéli ezt. Így talán nekem is alkalmazkodnom kéne? És megvetnem az ilyesmit. Nyelek egyet, hogy a gondolatot, a teljes megváltozás gondolatát fel tudjam dolgozni anélkül, hogy kiüljön az őpfámra. Bólintok, és beleegyezően lehajtom a fejem a dühös hang hallatán. Szóval az új gazdám ilyen. Vele nem lehet ilyesmit játszani. Ő nem játszok. Ő nem veszekszik velem, hanem tényleg mérges lesz, ha mobozásra akarom kényszeríteni. Pedig én csak azt akarom, ami az érdekét szolgálja. És ami az én érdekem. Persze abban az álláspontban, hogy el akarja kerülni, hogy gyilkosnak tartsák, ez az érdek már egy teljesen más irányt vesz. Ha most az a legfontosabb számára, hogy tisztának tekintsék, akkor ezt kell előtérbe helyezni. Még talán a biztonságánál is fontosabb lehet ez. És arra is rá kellett jönnöm, hogy vele másként kell bánni. Ki kell mutatni dolgokat irányába.
- Akkor.. – szólalok meg határozottan, ám halkan. – Javasolnám, hogy tegyünk olyasmiket, amivel visszaszerezzük az emberek bizalmát ártatlanságod iránt. Mondjuk.. mentsünk meg gyengéket, vagy ilyesmik. Attól biztosan nem hiszik majd azt, hogy gyilkos vagy. – felnézek rá, és várom a véleményét az ötlethez. Persze ez csak egy javaslat volt, semmi több. Ha ő mást akar, akkor más lesz, egészen addig, amíg ez a cselekvés hasznos. Ám a fejlődést jó lenne erőltetni, hisz fontos, hogy erősek legyünk. Most ezzel a csere dologgal pozíciót vesztettem, és kevésbé vagyok már képes kötelességemet elvégezni, és a gazdámat védeni. Ha régi, ha új. Persze Szophiet azért szívesebben védem. Ő az én legfőbb feladatom, nem pedig Chancery, habár ha már így alakult, vele is hajlandó vagyok úgy bánni, ahogy kell.
Álomkelő nevének említésekor pedig újra csak bólintottam, ám nem tudtam visszatartani farkam izgatott csóválását. Az ő illata terjedt szét a házban, ehhez nem fér kétség. Viszont nem volt ugyanaz, mintha ő maga is itt lenne. És akármennyire is meglepő, és akármennyire is nem akartam bevallani magamnak, én magam is tudni akartam, hogy jól van-e. Ahogy Szophieról is tudni akartam. Ha tényleg csere volt, akkor akárki is került hozzá, azt ki kell tanítanom, hogy Szophieval hogy kell viselkedni és bánni. Megfelelő társ kell mellé, mert különben összetörik szegény, vagy ami még rosszabb, megölik. Még mellettem is annyi baj érhette..
- Nézzük meg Álomkelőt is, és Szophiet is. – ez inkább kérés volt, mintsem konkrét felelet. Nem szolgálta Chanceryt ez semmivel, mintsem engem.
– De.. utána midenképpen moboznunk kéne. Tudod az nagyon hasznos. Segít a megvédésedben.

by **Morrigan** Szer. Dec. 10 2014, 14:03

Jó, jó, lehet, tényleg le kéne szoknom ezekről a becézgetésekről. Rolling Eyes

De néha egyszerűen muszáj... Úgy értem, komolyan kiérdemli olykor-olykor. Mert gonosz teremtmény, és látom a szemeiben a gyűlöletet. >.>
Levelet írni? Az Adminnak? Háááát, azért ez elég meredek... Shuu-chan talán túlságosan beleéli magát a játékba. Remélem, nem üti meg magát emiatt túlságosan. :S Azért picit aggasztó, főleg, ahogy elképzelem a levélírást. Látom magam előtt, ahogyan levelet ír, mint egy tinilány a naplóját. "Dear Prince Kayaba!" - kezdődhetne az a levél, amit majd biztosan Timidus továbbít. Nyeh... Tiszta giccses az egész. ._.
- Megérteni? Szegényke? - azért forgatom a szemeim még egy darabig. Már csak azért is, dacból, és meggyőződésből.
- Jó, akkor mindent megbeszéltünk. És komolyan mondom... Tartsd szemmel. - egy niggás mozdulatot ejtek meg a pók felé, hogy tudja, hiába van neki több szeme, én is szemmel tartom. Igaz, emiatt most kicsit sok lett a szem a mondatokban.... Micsoda szemtelenség. ._.
- Irány a síkság. - intek utána Timinek, hogy indulunk. Az alacsony szintű kis mobok nem jelenthetnek számára semmiféle kihívást, én azonban komoly szinteket veszítettem, tehát bőven be kell hoznom a lemaradásomat. Némi séta után pedig már látjuk is, hogy hova is kellett jönnünk. Nem akarok túl sokat itt időzni. Csupán kíváncsi vagyok valamire. Vajon ha nem Daeváról van szó, össze tudok-e dolgoni egy pettel?

- Nem vagyok a puszipajtásod, ember. - én próbálom értékelni, hogy megpróbál megvédeni. Tényleg, igyekszem! De egyszerűen nem megy. Jaj, megszakad a szívem... Sad

Nem.
Kénytelen kelletten felmászok viszont az idomárra. De ne legyenek tévképzetei velem szemben. Nem vagyok a barátja, nem is leszek. Nekem nem kellenek barátok. Kufufufufu... >D
- A napomat Morrigan felakasztásával szeretném kezdeni, majd pedig póktelepet ültetnék a hasába... De azt sajnos nem lehet. Khhhhh! ¬_¬ - azért kedves tőle, hogy megkérdezi. Felmászok a hátára, onnan pedig a feje tetejére, ahol elterpeszkedek kényelmesen. Morrigannek sokkal puhább a haja, ellenben Shuukakué illatosabb.
- Egy valamit tisztázzunk, ember. Nem vagyok a Pikachud. Te csupán egyike vagy leendőbeli alattvalóimnak, mwuhahahaha! \_¬ - nem nevezek meg semmilyen programot, hiszen úgy sem egyezne bele. Pedig de jó lenne legalább picit ártani ezeknek a szánalmas népeknek! Akkor tudnák, kitől kell rettegniük igazán.

by **Shukaku** Szer. Dec. 10 2014, 17:38

Ebből az eszmefuttatásból is tökéletesen kiderült, hogy Morrigan nem tud semmit sem a világról, sem Kayaba Bácsiról, sem Shuról, sem Timidusról, sem a hármójuk, avagy négyőjük, ha Aincradot magát is belevesszük kapcsolatáról. A kislány nemcsak, hogy levelet, hanem leveleket írt az Adminnak, és a kedves Admin még válaszolt is neki, ráadásul nem is akármilyen módon. Az is egyértelmű, hogy Kayaba Akihikot nem nevezné hercegnek, hiszen ő annál a rangnál már sokkal magasabbat vívott ki magának. Ő egy egész világ ura, egyfajta teljhatalmú isten a fiatal idomár szemében. Az pedig, hogy Timidus vinné el neki a levelet egyenesen nonszensz. Egyrészt Shu nem ugráltatná ilyenekért a barátját, a sárkány nem egy hordár, és sajnos nem tudja úgy elfújni az írásokat, mint a mesében, és még ki sem köhögi őket, ám erre semmi szükség nincsen. Erre való a levélküldő rendszer. Csak be kell írni a címzetthez, hogy Kayaba Akihiko, és rányomni az elküldés gombra. Ennyi, ilyen egyszerű. Csak forgassa a szemeit, meg gonoszkodjon, de Shu akkor is tudja, hogy Daeva csak egy szegény, félreértett petecske, és csak törődés kell neki, így hát törődik is. Méghozzá úgy, ahogyan azt a pók biztosan nem hitte volna. Vidáman szökdécsel, bólogat a szavaira, és nevetgél, miközben a nyolclábú a különböző halálnemekről folytat elbeszélést.
-Jajj Daeva, ne butáskodj! Te is nagyon jól tudod, hogy itt hiába akasztanál fel bárkit is, mert a nyakát nem tudod törni, és amíg a kis fulladásos sebzéstől meghalna, addig simán levágja magát a kötélről. És azt is tudod, hogy nem tehetsz póktelepet a hasába, mert ha meghal, akkor elpixeleződik. Bár… azt nem tudom, hogy élőnek lehet-e, ez egy nagyon izgi kérdés. De egyébként senki nem gondolta, hogy Pikachu lennél, mert a Pikachuk nem úgy néznek ki, mint te. És… izé… miért leendő? Én már az előbb is kérdeztem, hogy hova menjünk, de te semmilyen parancsot nem adtál. Hogyan akarsz így uralkodni majd az emberek felett?
Ezalatt Timidus csak szótlanul követi Morrigant, és várja a pillanatot, hogy mikor akar végre csinálni is valamit a sétafikálás helyett.

by **Morrigan** Szer. Dec. 10 2014, 20:00

Ki fogom csinálni, egészen biztos. >D Ne értse félre senki sem, nem áll szándékomban kivételezni se Shuuval, sem pedig Morrigannel, csak azért, mert ismerem őket. Minden játékost gyűlölök. Na jó, Morrigant talán jobban... de lassacskán Shuukaku is eljut arra a szánalmas, alpári szintre, melynek eddig egyedüli képviselője a "gazdám" volt. Nem, nem az áruló Timidus miatt, hanem a folytonos ugrándozása zavar be. Nem vettünk akrobatikát, így aztán kifejezetten kellemetlen élmény, ahogyan fel-le ugrálok a hajában, csak mert neki szökdécselni van kedve. Khhhh! ¬_¬
- Hah! Hát persze, hogy uralkodó vagyok! Talán kétségbe merészeled vonni a Hatalmas és Rettenthetetlen Pókkirálynőt? ¬_¬ - pökhendien felvonom fejtoromat, azonban jobban meg is kapaszkodok a lány tincseiben, mielőtt leesek. Imádok a szabadban lengeni, azonban ez kicsit más, mint a megszokott. Egészen furcsa élmény. Ha lenne gyomrom, most felfordulna.
- Egyébként... hogy néz ki egy Pikachu? ¬_¬ - sokat hallottam erről a lényről, mely úgy hírlik, kiváló szövetségesem lehetne. Egy egér, ami villámokat szór, s gazdája vállán utazik. Ennyit tudtam meg róla azóta, hogy valaki bosszúsan lepikachuzott, mert Morrigan vállán utaztam. ¬_¬ Bizonyára ő is hasonlóan érez, mint én. Unja már a kétlábúak uralmát, s ő is meg akarhat szabadulni attól a szánalmas alaktól, akivel kalandozásra kényszerítették. Pikachu tehát minden bizonnyal a lelki társam is lehetne. Ha megtalálom Aincradban, feltétlenül át kell állítanom a saját oldalamra.
- Első rendeletem tehát, hogy vigyél egy olyan helyre, ahol rangomnak és méltóságomnak megfelelő szórakozást nyújtanak számomra. ˇ^ˇ - szégyellem bevallani, de semmit sem tudok a Kezdetek Városáról. Leszámítva persze, a kismillió kocsmát, ahová Morrigan ráncigál el. Pedig semmi kedvem az alpáriság fertőjében fetrengeni, mint az a sok alávaló paraszt. Khhhh! ¬_¬

//Morral holnap jön post, most nem tudok ráhangolódni arra a karira//

by **Shukaku** Szer. Dec. 10 2014, 20:47

-Dehogy merészelem én kétségbe vonni! Sőt, mondtam is, hogy csak füttyentened kell, hogy hova menjünk, és már repülünk is. Illetve… repülni nem repülünk, gondolom te sem szeretsz repülni. Én nagyon nem szeretek repülni, de Timidus ugye imád, mert hát sárkány, szárnyai is vannak, meg ilyesmi. Mondjuk nem tudom, hogy tudod-e, hogy vannak olyan sárkányok, akiknek nincsenek szárnyaik, és mégis tudnak repülni. Ez ilyen varázslat, és olyanok, mint a tengeri kígyó a vízben, csak ők éppen a levegőben. Ugye milyen érdekesen hangzik?
Egy pillanatra elhallgat, hogy Daeva közbevágjon, ha akar, de azután újra mesél tovább rendületlenül, és figyeli, hogy a pókocska hogyan reagál.
-Jujj, egyébként nem is tudtam, hogy te hercegnő vagy. Vagy… vagy nem is, királynőt mondtál. Van akkor koronád is? Vagy tiarát hordasz korona helyett te is, mint amilyen item nekünk is van? Tudod, van tiara is meg korona is. Mondjuk fura, én sohasem vennék fel olyat, mert valahogy túl hivalkodós. Hopsz, nem is tiara, hanem diadém, de egyébként az ugyanolyan. Persze Timidus mindig azt mondja, hogy pontosan kell tudni az itemek nevét, de szerintem teljesen mindegy, hogy tiara vagy diadém, ha egyszer mindenki tudja, hogy mire gondolok, nem? Jujj… hol is tartottunk? Várj, ne segíts! Ja igen, hogy a te koronád. Szóval én csak keresztet láttam rajtad, koronát azt nem. De tudom ám, mert tanultuk az iskolában, hogy a vallási bigyuszoknak is ugyanolyan hatalmuk volt régen, mint a királyoknak, szóval lehet, hogy igazából teljesen mindegy, és ezzel is lehetsz királynő. A pikachu pedig… hmm… azt még nem tudom, hogy hova vigyelek, de amíg kitalálom, addig rajzolok neked egy pikachut, oki? Leülünk szépen erre a padra, és amíg rajzolok, addig találd ki te is pontosabban, hogy hova szeretnél menni. ^^

by **Chancery** Pént. Dec. 12 2014, 16:53

Nálam se csoki, se vajaskenyér, így a halat veszem elő a szekrény adta tárolókból és teszem a farkas elé egy díszes tálkán. Kifejezetten olyanokat választok, amiket véleményem szerint a farkasfélék is kedvelhetnek, elvégre ha jól tudom, a hal tőlük se kifejezetten idegen egy olyan helyen, ahol sok folyó és patak található.
Míg ő eszik, én magam is letelepszem az asztalkához az ablak előtt és lassacskán elmajszolgatok némi kekszet Dust figyelő szemei alatt. Hagyom, had reggelizzen meg Vezér nyugodtan, és amikor felajánlja, hogy előbb "jó híremet" tegyük rendbe, először is, adok magamnak pár másodpercet, hogy átgondoljam a válaszom, a hangulatom és a hangsúlyom. Csupán ezt követően, mosolyogva szólalok meg.
-Ez ennél bonyolultabb. Az emberek a jó dolgokra másokkal szemben szinte sosem emlékeznek vissza, de a hibáikra vagy rossz szokásaikra mindig és sosem bocsájtják meg. Fogok én tovább bossolni és mobolni, de nem sűrűn, hogy ne bántsak meg senkit.
Miután ki-ki végzett a maga reggelijével, és elkezdtünk szedelőzködni az indulásra, Dust fióka képében a vállamra telepedett. Ez új szokása, jóformán alig kétszer-háromszor üldögélt eddig az utazásaink alkalmával, valószínűleg elkönyvelte, hogy praktikus és kénelmes módja A-ból B-be való jutásnak, ha engem szeretne követni. Mondjuk ez a pet nem is olyan ragaszkodó hozzám, mint Álomkelő, valószínűleg abból kifolyólag, hogy másodrangú, mint Falat vagy például Aldo.
-Jól van, akkor nézzük meg először Szophie-t. -indulok el a Justice székháza felé, miután kiléptünk a kapun, nyomomban a hatalmas fehér farkassal. Rendkívül szokatlan érzés, hogy nem egy macska trappol mellettem, hanem egy nála veszélyesebbnek tűnő vadállat, de én mégis élvezem az újdonság varázsát, már főleg azért is, mert a farkasok is eléggé a szívem csücskei. Igaz, melyik állat nem a szívem csücske...? Rolling Eyes

Ahogy a székházhoz érünk és bebocsájtást nyerek az épületbe, Szo már ismerős szobája felé veszem az utam, el a Csokibunker mellett, és bekopogok az ajtón, ismertetve magamat is, hogy tudja, csak elkóborolt jószágát "hoztam vissza".

by **Morrigan** Hétf. Dec. 15 2014, 10:45

Menet közben az ajkaimat harapdálom, hogy ezzel leplezzem idegességem. Nem Daeva miatt aggódom, hanem amiatt a kár miatt, amit esetleg okozhat. Legyen az akár testi, akár lelki. Shuu pedig aranyos lány, és tényleg jó szándékok vezérlik. Nem akarom, hogy bármi baja legyen.
Ökölbe szorított kézzel próbálom elterelni a figyelmem arról, hogy mi minden is történhet velük egészen pontosan. Vajon Shuu milyen helyre viszi Daevát? Vagy éppen fordítva... Daeva miféle helyekre cipeli Shuu-chant? Suspect

Neeeeem, jobb lesz, ha nem is gondolok rá! >< Csak ideges leszek tőle. Tessék, megint az ajkaimat harapdálom! Ráadásul ebben a világban nem fedeztem fel az efféle feszültségoldásnak a hathatós ellenszereit, mint például a dohányt. Legalább nikotintapasz lenne! Az lenne a királyság! Segít gondolkozni, felfrissíti az agyat, és még a feszkó is elillan! Áh, egyre több dolog hiányzik odaátról...
- No, itt is vagyunk. - nem mentünk messze a várostól. A teleport kristállyal pedig bármikor visszaérhetünk hamarabb, ha esetleg baj lenne. Nem jött új üzenetem... tehát még nem történt semmi érdemleges. Remélem, így is marad.
A mezőkhöz megyünk ki, annak is egy olyan területére, ami a szinthez képest picit erősebb mobokkal tarkított. Timidusnak nem valószínű, hogy bármi gondot okoznának, azonban nekünk, kiképzőtiszteseknek éppen elegendő kihívást nyújtanak. Szintünkhöz képest a lehető legjobban járunk fejlődési szempontból anélkül, hogy még komolyan az életünket kockáztatnánk. A legtöbben csapatokkal szoktak kimerészkedni ide, én viszont általában inkább szólóban tolom. Vagyis mi, ketten, Daevával. A céheket nem tartom a magaménak. Vagyis volt egy, még mielőtt a pókot megismertem, de akkor minden barátomat elveszítettem.
- Láttam, valami céhhez tartoztok Shuuval. Te hogy érzed magad benne? - nem arra vagyok kíváncsi, hogy milyen a céh maga. Hanem hogy Timidus hogyan boldogul. Valamennyire kezdem érteni a gondolkodásmódját, azonban az ilyen emberek... mármint azok az emberek, akik hasonlítanak Timidusra, szóval, őket nem sokan bírják. Sokan kukacoskodó, okoskodó alaknak tartják az ilyeneket. Meg irányításmániásnak. Igen! Talán ez a legjobb szó rá. Bár ennek én sem vagyok híján... Nem szeretem, ha ledominálnak. Jobb, ha én tartom a kezemben a dolgokat.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 11:00

Morrigan gondolkodott, és láthatóan túl sokat. Nem mintha Timidust túlzottan zavarta volna a csönd, azaz az, hogy a nő nem szólt hozzá, vagy egyáltalán érdekelte volna, hogy min is elmélkedik, de a megállapítást mindenesetre megtette, hiszen Shu erre már megtanította, hogy az emberek nagyjából mindig csak gondolkodnak, amikor ilyen hosszan csöndben vannak. Jelen esetben Timidusnak semmilyen különleges terve nem volt ezzel az idomárral, így gondolkodnia sem igazán kellett, csak nyugodtan lépdelt a nő mellett. Már régen kitalálta, hogy mit fog csinálni, és Morrigan azzal, hogy nem késztette beszélgetésre, nem kérdezte hülyeségekről, csak segítette a tervének normál mederben való csordogálását, ami jó volt. Na persze ennek is meg kellett valamikor szakadnia, hiszen az idomár egyszer csak megállt, és kijelentette, hogy megérkeztek. A sárkány körbenézett, majd bólintott.
-Valóban itt vagyunk. És most?
Bár ugye teljesen felesleges kijelentés volt az, hogy itt vannak, hiszen ez mindenki számára látható volt, de ha Morrigan ennyire el akarta mondani, akkor csak nyugodtan, és Timidus nem is tudta volna megcáfolnia kijelentést, hogy itt vannak, végtére is teljesen helyénvaló volt. A kérdést azonban már nem tudta ilyen egyszerűen kezelni, hiszen arra válaszolni kellett. Ez pedig, mint általában az emberek kérdései fura volt és pontatlanul volt megfogalmazva, amire nem lehetett egyértelmű választ adni, de hát Timidus megpróbálkozott vele, hiszen Shu arra tanította, hogy a kérdésre illik válaszolni.
-Igen, az Artes Liberales céhének vagyunk a tagjai. Ez a céh jelenleg a legmegfelelőbb Shu számára az elérhető választási lehetőségek közül, így elértem, hogy felvegyék. Arra, hogy hogyan érzem magam nem tudok válaszolni ameddig nem definiálod pontosabban a kérdésedet, és azt, hogy mit értesz érzés alatt.

by **Morrigan** Hétf. Jan. 19 2015, 10:54

Őszintén szólva nem nagyon ismerem a jelenlegi céheket. Néha-néha hallok róluk ezt-azt, de igazán sosem izgatott. Azt hiszem, igazából a céhek okozzák azt, hogy egyáltalán nem tudunk haladni a bossokkal. Nem is egyszer hangoztatom, hogy ez mennyire nincs jól így...
- A legjobb? Jó-jó, ezt értem... De mégis miért? Miben más, mint a többi? Na nem azért... csak érdekel. Biztosan tanulhatok a véleményedből. - a fejtágítás meg sosem rossz, ugyebár. Főleg, ha lényegébe véve a túlélésedet szolgálja. Érdekel, hogy Timidus mi alapján dönt arról, hogy Shuunak hol a legjobb. Nagyon vigyáz rá, ezt pedig értékelem. Mondjuk nem csoda. Van valami Shuuban, ami kihozza belőled a védelmi ösztönöket. Nem akarnád, hogy komolyan baja essen, de tényleg.
- Az érzés? Hát... az egy olyan izé. - na jó, ez nem volt túl értelmes. Hogyan is lehetne definiálni ezt egy robotnak? Hát... talán ha picit én is robotként gondolkozom. Csak egy cseppet. Magyarázom, miközben a terepre érünk.
- Ez egy szubjektív állapot, ami befolyásolja a döntéseidet. Például, szövetségesnek választasz valakit, mert valamiért megbízhatónak tartod. Igazán nem is biztos, hogy tudod, miért, bizonyítani sem tudod, hogy tényleg az. De megbízol benne. - próbálom úgy fogalmazni, hogy Timidus is megértse, mit szeretnék kifejezni ezzel. Talán nem is olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. Mint maga Timidus sem. Rém egyszerű a gondolkodásmódja, most hogy így belegondolok.
Napunk valahogy így halad, míg véget nem ér. Döbbenetes, hogy mire nem képes néhány szint plusz. Míg nekem még mindig kihívást jelent némelyik mob legyőzése, a sárkánynak mindez semmit sem ér. Estére már visszaérünk a Kezdetek Városába, hogy együtt vitassuk meg a napunkat. Valamiért pedig Timidus valószínűleg nem hajlandó Shuut egyedül hagyni alváskor...

Nem akarnak kétségbe vonni? Hümm... Tétován, zavarodottan pislogok szemeimmel. Ez szokatlan, egészen szokatlan. Nem számítottam erre, egyáltalán nem. Morrigantől mindig csak elutasítást kapok, holott valójában én utasítom el őt! ¬_¬ Valami furcsa, hihetetlen oknál fogva viszont hirtelen betegnek érzem magam. Ó, bizony, mi, "petek" is meg tudunk betegedni! Általában tényleg hányingerem van a sok, ostoba játékostól, khhhh! ¬_¬
- Rosszul érzem magam... Valami meleg áramlik bennem. o.o - kissé bele is szédülök a dologba, amikor a fejtoromra próbálok bökni, hogy pontosan merre is érzem ezt. Tiszta undorító! Ellágyít a kislány! Biztos vagyok benne, hogy ördögi tervének a része! El akar puhítani, hogy aztán eltiporjon! De én nem hagyom, nem ám! ¬_¬
- Egy valódi uralkodónak nincs szüksége koronára, hogy tiszteljék és szolgálják, ifjú rabszolgám! >D - mégis kinek kell egy olyan csicsás izé? Undorító, hogy miféle giccseket magukra nem képesek rakni az emberek...
- Valódi szépséget akarsz? Művészetet? Legyen hát! Iráááány előre! - vezetem bájos és szorgos kis szolgám Morrigan boltja felé. A páncél műhely tökéletesen nyugalmas hely, épp, amilyet szeretek, ráadásul elég munkaterület van ott arra, hogy csendben, nyugalomban tudjam szőni terveim.
Odaérve tehát kedvenc hobbimnak áldozok. Nem, nem játékosáldozat - sajnos. De majdnem olyan jó. Terítő szövés! *w* Talán ha lefoglalom a szolgám, ő is kevesebbet beszél majd, mwahaha! >D

//Köszönöm a játékot! És bocsi az utolsó körök lassúságáért >< //

by **Shukaku** Hétf. Jan. 19 2015, 11:31

Timidus két mob megölése között válaszol az idomárnak, amikor pár másodperces pihenőjét tölti, azonban az látszik, hogy végig maximumon kihasználja az elé táruló lehetőségeket, mégis úgy spórol az energiáival, hogy sohase merüljön ki a végletekig, tehát egy Morrigan által nem várt támadásra is azonnal reagálni tudjon.
-Fejlettebbek a tagjaik, így a velük való gyakorlás számunkra is gyorsabb fejlődést eredményez, ezen kívül védelmi szempontból is előnyösebb magasabb szintű egyedekkel körbevetetnem a lányt, valamint az üzleti kapcsolataik is rendkívül fejlettek, ami sokat segíthet majd az itemek beszerzésénél. Szervezetségileg, felkészültség tekintetében, valamint moralitás és csapatmunka szempontjából természetes ugyanúgy nem ütik meg az elvárt szintet, mint az emberek eddig látott egyetlen csoportja sem, ez azonban úgy vettem észre a ti fajotoknál természetes, így nem várom el, bár meg fogom tenni a kellő lépéseket annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ha ebből bármit is tanultál, akkor szívesen.
Ezután elröppen, végez újabb pár mobbal, majd visszatér, hogy végighallgassa Morrigan másik kérdésére is a válaszát, és ő is válaszolhasson.
-Nem kötök szövetséget senkivel, akinél nincs erre valamilyen racionális okom. Amint észrevehetted, neked vagy nektek sem mondtam el semmi olyat, amely fontos lenne, vagy felhasználható ellenünk. A bizalom pedig egy érdekes szó, főleg amiképpen ti használjátok. Sohasem láttam még olyan párost, akik annyira megbíznának egymásban, mint én és Shu. Úgy vélem az emberek között ez lehetetlen, mivel túlságosan önzőek ehhez, és túl sok titkuk van. Ahhoz, hogy valakiben megbízzak, soha nem nekem kell bizonyítanom, hanem a másiknak ahhoz, hogy elnyerje a bizalmamat. Ez azonban eddig kizárólag egyetlen személynek sikerült, és ő sem a ti fajotokból került ki.
És ezek után is ilyen hangnemet üt meg végig, de folyamatosan válaszol, maximum csak annyit, hogy az adott kérdésre nem fog válaszolni. Shu ezalatt végtelen szeretettel figyeli a pókocskát. Ennyi kellett mindössze, egy kis szeretet, és most már Daewa is érzi. Mindenkinek csak egy kis törődés kell, és valóban, nemsokára már együtt kötögetnek, és a lány néha-néha, azért csacsog és dúdolgat a petecskének, és persze nagyon figyel a tanítására. A pókica ötletére betért útközben egy boltocskába is, és vett pár kötőtűt, meg horgolótűt, meg fonalat, és egy kis tutorial füzetkét. Ehhez ugyan nincs fejleszthető jártasság, de bízik abban, hogy a rendszer itt is segíti majd a kezét, és télire készen lesz az a sál…

Én is nagyon szépen köszönöm! :3

by **Silica** Hétf. Jan. 19 2015, 11:32

Többiek? Van még igény a topik nyitvatartására, vagy zárassam? ^^"

by **Szophie** Csüt. Jan. 29 2015, 18:38

Enheriel

Szegény Villámlás sajnos megtalálta a teleportáció során Vezér régi kis kosárkáját, amit már nem használt ugyan, de még a szobában volt. Yaru pedig Vezér hiányában a griffet használta plüssnek, ölelgetve az állatot. Egészen addig, míg a pet fel nem ébredt, ezzel megijesztve a mi kis Bruminkat is. Falatot is. És a másik szobában csicsikáló engem is. Igen, még én is felébredtem a különös zajra, habár meg nem tudtam volna állapítani, mi volt az. Igazság szerint a petek részéről sokszor szoktam ilyesfajta zajokat hallani, így annyira nem is aggódtam, Csak komótosan lépdeltem elő hálóingemben, mamuszkámba bújtatva lábamat, kezemmel szememet dörgölve. Végül azért mégis úgy döntöttem, benézek a petekhez, mert továbbra sem állt el a hangzavar.. Így aztán.. beléptem. És pont akkor pittyegett is valami. Miközben észrevettem egy griffet a szobám közepén csipogni. Arról nem is beszélve, hogy... hogy... hol van Vezér? Mi ez az egész? Mi történt?
Mielőtt kiakadtam volna, tovább csipogott a griff, és közben lassan kezdtem rájönni arra is, hogy mintha már láttam volna őt valahol.. valamikor.. párszor.. Talán.. Enheriel petje lenne? De mit keres itt? Miért? Hogyan? Mi ez az egész?
Közben figyelmem újra az üzenetre terelődik, abban a reményben, hogy talán Enheriel írt. De végül Chancery üzenetét pillantottam meg, ami egy kicsit elszontyolított, de végső esetben még mindig ott van a plakáton való keresés ötlete.. Azért megnyitottam az üzenetet, hátha valami fontos, hisz sosem tudhatom igazán.. Még akkor is, ha most éppen Vezér nélkül sajnos nem tudok segíteni semmiben, senkinek. Egyáltalán.. hogyan is csinálhatnék mást Vezér keresésén kívül?
Persze, értem én, rengetegszer különváltunk már, de eddig mindig szólt nekem.. És hát.. most egy kissé aggódni kezdtem. Nem gondoltam ám komolyan sosem, hogy egy másik, aranyosabb pet jobb lenne. Egyáltalán, Vezér nagyon jó, minden idegesítő kis bigyusza ellenére.. Hiszen ő az én társam.. Nyaaaaahhh...
Aztán a sorokat olvasva egy kissé megnyugodhattam. Az első sokk után rögtön érkezett az első jó hír. Biztos kezekben van. Gyorsan írtam egy üzenetet Channak, hogy itt sajnos nincs Álomkelő, majd Enherielnek, hogy Villámlás nálam van. Így végre mindent lerendezhettem. Úgy tűnik, elég nagy keverc van.
- Sajnálom, én sem tudok túl sokat. - rogytam le végül egy nagy sóhaj kíséretében a fotelba. - Azt hiszem, összekeveredtek a petek. Vezér Channál van. A te gazdád is biztos kapott valakit.. Remélem, ez csak átmeneti. - magyaráztam, a hajamba túrva idegesen.

by **Silica** Kedd Márc. 10 2015, 12:31

Ha hónap végéig nem érkezik post, zárom.

by **Sinon** Kedd Márc. 31 2015, 16:38

Jutalmazás!

Shukaku: 150 + 420 = 570 arany
Morigan => Asuka: 150 + 420 = 570 arany
Chancery: 150 + 60 = 210 arany
Szophie: 150 + 60 = 210 arany
Enheriel: 150 arany

A jutalmazás a Vakrandiéhoz hasonlóan történt!

Jutalmak beírva!
(Rosalia)

by Ajánlott tartalom