[Küldetés] Vörös..

Émelygő fejjel való ébredésem során még mindig sikerül annyi józan észt csempésznem magamba, hogy a pittyegésen gondolkozzak; vajon mi lehet ez pontosan? Valahonnan mintha ismerős lenne. Aztán valahogy még sem. Nem, nem az ébresztőm. Ezeket az elavult, üknagyanyámkori ébresztőórákat sosem szerettem. Ócskavas mindegyik. Bár sokan még mindig ezt használják, mert hogy ez retro. Én viszont minden vagyok, csak nem retro. Már azt is cikinek tartom, ha valaki ájfónnal közlekedik. Nem hogy régi típusú ébresztőórával.
Tény, sokkal jobban szeretem, ha kávéval ébresztenek. Annál jobb nincsen, mint amikor orrod alá dugják a keserű-édes, fekete mérget, s babusgatnak édesen, hogy kelj fel. Ezért is van az, hogy az én ébresztőórám kávét főz nekem. A pittyegés pedig sehol sem ér fel a kellemes kotyogással.
Utálom, ha kora reggel zavarnak. Dörzsölöm meg szemem, s erőltetem meg magam, hogy félig ülő pózba kerüljek, ehhez pedig karjaimmal is megtámasztom magam. Majd hirtelen meggondolom magam, s visszadőlök, képzeletbeli takarómat fejem búbjáig húzva.
- Még öt perc. – az átlag ember alvásigénye. Magyarul hagyjanak békén. =.= Azon rövid idő alatt, míg szemeim résnyire kinyitottam, amúgy is sikerült megállapítanom, hogy baromi sötét van. Sötét... és világít a hold. Meg a csillagok. Úúúúú! *-* Lesz kedvem máris a mai naphoz, vagyis éjszakához. Az öt perc valamiért áttranszformálódik öt másodperccé, s rekordgyorsasággal térek magamhoz, hogy a csillagokat bámuljam. Jegyzetfüzetem, valamint íróeszközöm is valahogyan a kezembe kerülnek, hiszen olyan gyorsan vettem elő őket az inventorymból, hogy csoda, hogy a rendszer képes volt ezt felismerni. Persze ahogyan elkezdek ügyködni, vagyis Aincrad eddig felrajzolt csillagtérképét összehasonlítom azzal, amit most látok, a fejembe ötlik valami furcsa, fehér fal, melyet még tegnap láttam. Hmm, vajon mi lehet ez? Egyáltalán hogy kerültem ide?
- Ébresztő, emberek! Valami mumus elrabolt minket itt az éjjel. Vagy a nappal. *-* – ha esetleg bárki van, aki még nem kelt volna fel. A vonyításra elmosolyodom, egyébként totál indokolatlanul. Tudom, egy ilyen helyzetben félelmet kéne tanúsítani, vagy valamiféle idegességet, de képtelen vagyok rá. Nem értem, mit kell ezen parázni. Ehelyett úgy fordulok, hogy – ha már a rendes térkép használhatatlan – a hold fényében láthassam az általam készült rajzokat. Amennyiben az első egynéhány szinten vagyunk, akkor nagy eséllyel meg tudom állapítani, hogy hol lehetünk. Legalábbis a szintet tekintve. Ugyanis ennyi van kész a csillagtérképből. Elvégre tudós vagyok, vagy mifene.

Vöröskeeee? T.T Hiszen a hajam annyira világos, hogy szinte, sőt, mit szinte, egészen rózsaszín! *-* A rózsaszín hajú lányokról pedig köztudott, hogy olyanok, mint a szőkék, csak jobbak és okosabbak. Mi ugyanis sokkal több vidámságot élünk meg, mint sötét hajszínű nőtársaink, nem beszélve az egyéb juttatásokról. Mivel pedig nekem rózsaszín a hajam, ezért jobb vagyok, mint mások, ez evidens. Ettől válok sokkal értékesebbé, mint bárki más, akinek nem rózsaszín a haja. Ahogy látom, itt pedig senkinek sem pink a haja, csak zöldet látok, meg egy csomó ilyen depis színt. Elszomorító.
Furi. Emlékszem Cearsora, de most totál-motál máskiképpen viselkecskikézik. Amikor először találkoztunk, megpróbált felszedni, legalábbis eléggé furi dumácskái voltak. Most viszont úgy viselkedik, mintha nem is tudom. Nem az indikátorom lehet az oka, hiszen már akkor is bíbor színben tündöklött felettem a szimsz kreátor ikon. Lehet, hogy igazából a kislányokat szereti, és most a zöldhajúnál akar bevágódni? O.O Ejnye-ejnye, a játék szabályai tiltják a pedofíliát! Report, report! Hol a report gomb? O.O
- Vííííííí. :S *-* - reakcióm láttán nem lehetnek benne biztos, hogy megrettentem a hangoktól, vagy éppen örülök nekik. S ami azt illeti, igazából magam sem tudom. *-* Azt viszont nem fogom hagyni, hogy szegény, gyámoltalan picilányt kihasználják. >.> A madarak hirtelen a levegőbe emelkednek, s egy pillanat erejéig egészen olyan, mintha hirtelen érzelemkitörésemtől történne ez.
- Te is csak úgy kerültél ide? Képzeld, én valami fura falat láttam, mielőtt ideröppentem volna. Már éppen azon gondolkoztam, hogy miként is festhetném tele mindenféle szépségességgel, mikor egyszer csak hopp. *.* Na de a legjobb lesz, ha iszkolunk. Ne aggódj, nem harapok. *-* - nyújtom a kezem a lánynak. Nincs bennem ártó szándék. S ha lenne, azt sem mutatnám. *.* Jelenleg közös célunk amúgy is elmenni innen.
- A legjobb lenne, ha felfedezhetnénk valahogy, hogy mi az a dög, ami a nyomunkban lehet. Van valakinek lopakodás skillje? ^^ - na hátha. De persze valamilyen ötlet is jó lesz. Ha Saya elfogadja a kéznyújtást, akkor finoman a hanggal ellenkező irányba terelem. Szemeimmel már valamiféle fedezéket keresek. Nyílt terepen vagyunk, így nem biztonságos.

A kezem sajna-bajna nem lett elfogadcsikázva. T.T Hüppögve szedem össze magam, tisztára letört a dolog! Annyira, hogy ha nem lennénk életveszélyben, akár még hisztizni is képes lennék! Bár ez nem biztos, hogy meg fog akadályozni. Szóval, aztán úgy döntizünk, hogy nem megyünk neki a Fenevadnak, mert én így nevezem, amiről nem tudom, mi az, de biztosan meg tud ölni, ehelyett inkább tovább indulunk az alaposan kitaposott ösvényen, mintha nem lenne totál egyértelmű, merre megyünk. Igazából szerintem jobb lenne, ha a susnyásban mennénk, ha esetleg el akarnánk rejtőzni, de azt hiszem, most jobb lenne minél hamarabb eliszkolni innen. Útközben felmérem a terepet, s a lehetséges opciókat egy esetleges búvóhelyet illetően. Nem lenne rossz, ha előrébb gondolkoznánk, hiszen ez különböztet meg minket a Fenevadtól. Meg aztán, ha előrébb járunk, azzal sok-sok gondot megspórolhatunk magunknak, szóval nem lenne egy hátrány.
- Én Asuka vagyok, egyébként. *.* Általában így hívnak, vagy Asunak, vagy pedig annak a hülye libának rózsaszín hajjal. T.T De az utóbbit nem szeretem, mert ez sértő, és kikérem magamnak. Másokat sértegetni pedig igazán nagy tiszteletlenség. – a bemutatkozásom nem marad el, ahogy haladunk tovább. Látszólag elvarázsolt tekintettel kamillázok mindenfelé, mint aki teljesen meg van kattanva, valójában viszont azon agyalok, hogy miként is juthattam ide. Igen, igen, volt egy fal, erre tisztán emlékszem. De hogy én hogy kerültem oda, s onnan pedig ide, hát ez valahogy teljesen kimaradt. Próbálom visszaidézni a pillanatot, s magát azt, hogy hogyan is jutottam el a falig úgy egyáltalán.
Random encounterként röppen elő Piroska, biztosan a csúnya-múnya farkas elől menekül. S ami a legjobb, ő is szereti a virágokat, és még a játékokat is, víííí! *-* Koromnak egyáltalán nem megfelelően viselkedve állok elébe, s hadarom a sok-sok zagyvaságot. Biztosan egy lelki társat találtam. Végre! Azt hiszem, nem is olyan rossz dolog az, hogy végül is ide kerültem. Lelki szemeim előtt látom, ahogyan átadjuk egymásnak a BFF karkötőt, miután kilakkoztuk egymás körmeit. Szerintem remek móka lesz.
- Hűűűűű, te is szereted a virágokat! Képzeld, én is! Majdnem annyira, mint a csillagokat! *-* Persze a virágokat is imádom. Játszani meg még inkább! *-* – húzok elő egy érmét Piroska füle mögül, akárhogyan is került az oda. Ha játszani szeretne, hát játszok én vele!
- Néééézd, itt kuksolt egy érme a füled mögül. Tudtad, hogy az aincradi aranynak mindkét oldalán ugyanaz van? – a két kezembe adogatom, egyszer az egyikbe, aztán a másikba. Az érmének valóban mindkét oldalán ugyanaz van. Jó kis trükk, nemrég tanultam. Szerintem elég királyságosság.

- Hogy szeretem-eee? Imádom őket! Csillagász vagyok. *-* – mutogatom a nálam lévő papírosokat, hogy bizonyítsam, itt, Aincradban sem felejtettem ám el mindent, amit kéne. *-* Igaz, ezek a csillagok még csak nem is igaziak, és gyakorlatilag nekem kellene mindet elneveznem, amit látok a virtuális égen. Szóval nem egy kis meló. De mindenesetre szórakoztató. Ki tudja, lehet, évmilliárdokig itt ragadunk ebben a világban. Akkor legalább lehetőségem lesz megvizsgálni a sok-sok égtest mozgási pályáját. Elvégre azért vettem meg a konzolt, hogy felmérjem, a virtuális valóság vajon mennyire is valóságos, és hogy alkalmas-e bizonyos tudományos szimulációkra. Hiszen sokan megirigyelnének egy ilyen programot.
- Úgy, bizony, hiszen előlünk is jól elbújtál ám. ^.^ Hűűű… az elbújást majd nekem is megtaníthatod, ha megint a közelben lesz valami nagy, csúnya és ijesztő mob, aki fel akar falni minket. @_@ Ugye segítesz akkor? Cserébe megmutatom, hogy tudsz kibűvészkedni egy ruhát a kirakati üveg mögül. *-* – bár ez már olyan trükk, ami nem igazán megy annyira simán. T.T Pedig jó lenne ám olyan profin megtanulni, ahogyan az a legnagyobb mestereknek megy. Mindenesetre sokkal szórakoztatóbb, mint a horgászat. Az tiszta unalmas, a halak pedig még csak nem is beszélnek. Bleh. >.>
A képszakadás látszólag nem tűnik fel, legalábbis továbbra is azzal a kislányos és butácska stílussal beszélek, ahogyan eddig is tettem. *-* De azt hiszem, hogy így a legjobb. Hiszen ez a legnagyobb fegyverem bárki ellen.
- Nagyon szívesen megmondanám, hogy hova kell mennünk, de velem is az van, ami Cearsoval, sőt. Igazából amnéziás robbant vagyok, aki csak így hopp, idekerült, és nem emlékszik semmire. Úgy az elmúlt nem is tudom, mennyi idővel kapcsolatban. T.T Lehet, hogy tényleg elkaptam Cearsotól a feledékenységet! Megfertőzött! O.O Valaki egyszer azt mondta, hogy ragadós. >.> – sanda szemekkel pillantok rá, mint aki most leplezte le titkát. Tényleg mondott ilyen róla Katha. Sőt, mintha maga Cear mondta volna, hogy feledékeny, még egy másik közös küldetésünkön.
- Mit szólnátok hozzá, ha egyszerűen csak elindulnánk? Onnan jöhet a mumus, akkor mi a másik irányba menjünk az ösvényen, egyenesen… – hadonászok kezeimmel - arra.

Úgy tűnik, nem vagyok egyedül amnéziás, ami annyira nem is rossz, mert így nem érzem magam olyan elveszettnek. *-* Ellenben az sem túl bíztató, ha senki sem emlékszik, hogy kerültünk ide, s miért. Szóval ha nem lenne Marie, mert hát Marie a neve a picilánynak, hát hogy is felejthettem volna el , szóval ha ő nem lenne, akkor nem lennének túl szépek a kilátásaink. Minő mázli, hogy beléfutottunk! *-* Úgy tűnik, ma mi vagyunk Fortuna asszonyság amnéziás kegyeltjei. Nem hiába mondják, hogy hülyéké a szerencse. *w*
- Ahogyan a múltam sem téma. Fogalmad sincs, mi áll benne. - lesújtó pillantást vetek Cearsora. Nem szeretem, ha az indikátoromat firtatják. Persze, egy dolog, hogy én mit árulok el nekik, s mi az igazság. Nem bánom, ha kérdeznek, persze. Csupán kissé feszélyez, ha úgy viselkednek velem, mint az oviban azzal a szeplős, szemüveges lánnyal, aki még nem szobatiszta. Egy idő után már kissé zavaró.
- Szerintem egálban vagyunk. - nyújtom nyelvem rá, mintha nem épp az előbb jegyeztem volna meg tőlem szokatlanul idegen, arrogáns stílusban, hogy már kissé zavar a piszkálódása. Nem akarok én rosszban lenni vele. De ha ő így, akkor én úgy. Makacsságban legyőzhetetlen vagyok. *-*
- Hogy miiiii? O.O'''' - merednek ki gülüim a lány megjegyzésére. Érzem a véres sértődöttséget a hangjában, s tökéletesen jól ismerem. Igen, ez az a dolog, amit akkor teszel, amikor női büszkeségedet sértik meg. >.> Szegény Marie... biztosan nagyon rossz neki. Cearso hogy tehetett ilyet, hogy csak úgy elhagyta őt? O.O'''
- Hallottad ezt, Saya? Cearso biztosan kihasználta szegényt. Gyere, fel kell vidítanunk Mariét. Mi, nők tartsunk mindig össze. - már éppen azon voltam, hogy elfelejtsem Cearso buta-buta viselkedését velem szemben, azonban kiderült, egy nőtársamat sértette meg, s nem is akármivel. Ezt pedig soha, soha nem szabad megbocsájtani. Marie mellé lépek, s belekarolok az egyik karjába, ahogyan a barátnők szokták, s jelzek Sayának, hogy próbáljon ő is így tenni.
A nagy vidítási akció viszont nem tart kifejezetten soká, hiszen valami egyszerűen elragadja mellőlem a lányt. Esélyem nincs még csak az alakját sem észrevenni. Csak az elrántását érzem, s hogy aztán már nincs is mellettem. Mi a...? o.o Hűűű... Hát jobb lesz minél hamarabb utánajárni. Hacsak nem csapda az egész, hogy aztán minket is elragadjanak.
- Keressük meg Mariét! Honnan jöhetett a sikoly? o.o - próbálom a sikoly irányát betájolni, s futok Sayáék után. Elég para a helyzet. Nem lenne jó elveszíteni az egyetlen olyan tagot, akinek egyáltalán fogalma van róla, hogy mit keresünk itt.

Hát már valóban nincs olyasmire időm, hogy Saya-chancsinak válaszolgizzak. T.T Pedig el kell ám magyaráznom neki, hogy mi is az a női öntudat, és a büszkeség, meg a feminizmus. ^^ *-* Például arra is meg kell tanítanom, hogy az ilyen Cearso-félék mennyire biti-butuskák, amiért azt gondolják, hogy büntetlenül hagyjuk, ha egy nő társunkat kihasználják. >.> Tudom ám, hogy mindenféle csúnya, cenzúrázott dolgot csinált vele. >.> Ezért pedig meg kell büntetni, bizony. ^^ Ó, nem. Ő nem ér meg annyit, hogy felszabadítsam. Sokkal nagyobb büntetést adok neki. Sokkal rosszabb sorsot szánok számára. Neki itt kell maradnia. Hiszen ha itt képes lenne erre, akkor vajon a való világban mi mindent tudna elkövetni? Igen-igen, Cearso-kun, most szereztél magadnak egy ellenséget. Aki garantálja azt, hogy túlélj a SAO világában. Mindenképpen itt tartalak, ajár az idők végezetéig. Mindezt azért, mert kihasználtad szegény, pici Mariét. ^.^
A helyzetet hamar felmérem. Marie kötélcsapdában, bár fene se tudja, hogy hogyan is került oda be. Passzolom, de tényleg! Fogalmam nincs. ._. Saya persze gyorsabban kapcsol, és hű, de gyorsan. *-* Csak sajnos az a baj, hogy a kötelet pedig abszolút elhibázza. ._.
- Sayaaaa... .___. - lemondó sóhajjal lendítem a kétkezes csatabárdomat, s bármiféle cécózás nélkül belecsapok az egyik farkasba. Mindegy, melyikbe, amelyik épp a legközelebb van hozzám. Jobb lett volna, ha Saya a gyorsaságát a farkasokra koncentrálja, így már csak Mariét kéne kiszabadítani. De ez már veszett fejsze nyele.
- Nem baj, Saya, megpróbáltad. ^^ Legközelebb ügyesen. *-* - szurkolok neki, hogy legyen még ügyes. Aztán Cearsora sandítok, hogy vegye a célzást.
- Van még egy utolsó esélyed, hogy rendbe tedd, amit elrontottál. >.> - utasítom arra, hogy menjen, és mentse meg a hercegnőt. *-* Azok után, ami köztük történt, ez a minimum, bizony ám.

//Farkas #2-t lecsapom, mellékcselekedetem csak a pofázás, dobni nem kell, 47 sebzés + 4 vérzés, valószínűleg insta halál \o/ //