Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

by **Minori** Szomb. Jan. 03 2015, 17:52

A "kulcsnak" hála a haldokló emberek már jól vannak, és lassan ébredeznek fel, Dei is újra magánál van. A fiú odament a varratos arcú férfihez, és meghajolt. Gondolom, ismerik egymást. Utána beszéltek valamit, de nem nagyon figyeltem rájuk, ezért csak annyit értettem belőle, hogy "ügyes csapat gyűlt össze." Majd a varratos arcú, Yoshiaga rám nézett és válaszolt a kérdésemre. Szóval, nem zombi. Bocsánatkérő tekintettel ránéztem és elnézést kértem.
- Őő... Ne tessék rám haragudni, csak egy kicsit emlékeztetett valakire. - Mondtam. Majd Yoshiaga a felépülő játékosokhoz fordult és közölte velük, megemelt hangon, hogy ne aggódjanak. Ránéztem a többiekre és láttam, hogy én vagyok a leggyengébb, ezért inkább odaálltam a hosszú, szőkés hajú lány mellé, akinek a neve Enheriel. Nem azért, mert ő a legszimpatikusabb, vagy a legkedvesebbnek tűnő lány. Csak szimplán azért, mert vele már találkoztam máskor is. Hirtelen vonyításokat és morgás hangokat lehetett hallani minden felől. Nagyon megijedtem, mert félek a farkasoktól és valószínűleg, ezek farkasok. Ránéztem a többiekre, látszólag senki nem ijedt meg, bár a látszat néha csal. Ahogy elnéztem mindenkinek vannak, szuper képességei, vagy éppen állata, szóval nem is csodálom, hogy nem félnek. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, de elővettem a kardomat, de ekkor úgy ragaszkodtam, hozzá, hogy a világ összes pénzéért sem engedtem volna el. "Lehet, gyenge vagyok, de én is harcolni fogok."-hoz hasonló gondolatok, pörögtek le a fejemben. De még nem is volt biztos, hogy harcolni kell, de nem baj. Készenlétben van mindenki így én is abban leszek. Kardomat szorítva, remegő kézzel vártam, hogy harcra kerüljön a sor.

by **Jade Arton** Vas. Jan. 04 2015, 01:42

A két csapat egyesült, Jade üdvözölte az újonnan jötteket. Yoshiaga és a szemből jövő csoport élén érkező személy úgy tűnt, ismerték egymást. Utóbbi kicsit furán viselkedett, de mint a professzor ismerőse - aki szintén nem volt mindennapi jelenség - ez nem volt meglepő. A bent haldokló játékosoknak - valószínűleg helyesen - úgy gondolta, nem nagyon tud segíteni. Ezt Yoshiaga is megerősítette nem sokkal később, innentől azt is kétségbe vonta, hogy a csapatból bárki tudna javítani a helyzeten.
Meglepő fordulat volt, amikor a másik csapat egy magasabb szintű tagja ennek ellenére visszarántotta az élők közé a szorult helyzetűek jelentős részét. Gyors és hatékony megoldás volt, a lányt meg is dicsérte érte magában - végtére is valós emberek élete forgott kockán. A professzor és barátja is elismerő megjegyzésekkel díjazták a lépést, rövid beszélgetésük alapján végre jó irányba haladtak a dolgok.
Ez a küldetés, mintha valaki tudatosan irányította volna, minden alkalommal, ha valami a játékosok számára megfelelően ment végbe, olyasmit válaszolt, ami sötét árnyékot vetett az egészre. Az embernek egy lélegzetvételnyi ideje volt csak két kellemetlenség között. Az ajtók, amiken át beléptek, bezárultak, a távolból pedig farkasvonyítás hallatszott. Nem egy farkasé, hanem egy falkáé. Az ember bárhol is legyen, a közeledő farkasfalkák vonyítása olyasmi számára, amit maximum egy film, videó, vagy játék során tapasztalna szívesen. Talán a játékon a jelen helyzetben érdemes elgondolkodni.
A csapat gyorsan reagált, többen azonnal egy valószínűsíthető támadás megfelelő kezelését kezdték el megtervelni. Meglátszott, kik a tapasztalt, régi játékosok, és kik azok, akik valami oknál fogva csak később ébredtek. Jade az utóbbi tábor létszámát gyarapította, és emiatt egy kicsit kellemetlenül is érezte magát. A falakon túl bármi várhatta őket, szerencsésebb esetben olyasmi, ahol a "fiatalabbak" hiányosságai nem fogják a csapatot korlátozni. De nem volt kizárható, hogy épp ellenkezőleg fog történni. Ebben az esetben hamar ki kellett volna találni, hogyan viselkedjenek az új, a harcban kevésbé kompetens játékosok, mert erre több lehetőség is a rendelkezésükre állt. Ez ügyben viszont kíváncsi volt a tapasztaltabbak véleményére.
- Elég friss játékos vagyok, valószínűleg még többen is rajtam kívül. Aki régebb óta van a játékban közületek: szerintetek hogyan tudunk a leghatékonyabban segíteni nektek? Ilyen helyzetben még nem voltam, úgy gondolom, jobb ha még most megkérdezem.
Lovagként nyilván a sebzésosztó, kevésbé páncélozott csapattársak védelme az ember feladata, kellő méretű szintkülönbség esetén viszont ez a felállás nem feltétlenül működött jól. Egy jó adag ütést azért remélhetőleg még megfelelően tudott kezelni, és a képessége is hasznosnak tűnt, ha több ellenféllel van dolga. A terem széleit fürkészve felkészült a közelgő harcra.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Jan. 12 2015, 22:45

Módfelett érdekes, fura és mindenekfelett rendkívül gyanús egyénnel találkozom közvetlenül azután, hogy magamhoz térek a hosszú, szinte végtelennek tűnő zuhanásom után. Alighogy magamhoz térek és kissé lenyugszom, belefutok, ő pedig szinte lerohan és reakciómat meg sem várva mondja a magáét, míg én csak próbálok azon valahogy kiigazodni, majd értelmezni és végül megemészteni. Rendesen meglepnek a hallottak és bevallom, hogy nagy része elég hihetetlennek tűnik így, ebben a formában. Egy ismeretlen alak szajkózza ezt, egy olyan helyzetet követően, hogy csoda, hogy még talpon vagyok és nem veszítettem el a józan eszem. Csak természetes, hogy kérdések merülnek fel bennem, hisz az egész története olyan zavaros és abszurd. Ezen a kapott válaszok sem sokat segítenek, talán még inkább rontanak. Amennyiben igaz az, amit állít, akkor feltehetőleg az egyike azoknak, akik bezártak ide minket. Legalábbis erre következtetek ebből a zavaros történetből a programozókkal, játékkal meg minden egyes részlettel.
Mire szóhoz jutnák, hogy újabb kérdéseket tegyek fel annak érdekében, hogy megérthessem teljesen a jelenlegi helyzetet, azon kapom magam, hogy a teleportáció ismerős fénye veszi körbe a testem, majd egy teljesen más helyen találom magam. Ha eddig nem lett volna értelmetlen a számomra ez az egész, mostanra már biztos az, de ettől függetlenül összeillesztettem pár darabkát és jól emlékszem a fura alak szavaira is.
Az új helyszín egy folyosó, mögöttem egy kristállyal, előttem pedig pár mob, amik nem támadnak rám és ezért én sem bolygatom őket. Jobb a békesség és nem szeretnék kockáztatni jelenesetben. Figyelmem a lebegő kristályra összpontosul, felkeltette az érdeklődésem. Biztosra veszem, hogy lehet valamilyen funkciója. Próbálom megérinteni, hátha felugrik valamilyen ablak egy leírással. A korábban történtektől eltekintve, ez még mindig Aincrad világa, ahol minden furcsaságra illik odafigyelni, mert sosem lehet tudni. Természetesen fél szemmel hátra-hátra pillantok a vizsgálódásom közben, szeretném elkerülni az esetleges kellemetlenségeket.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jan. 19 2015, 23:47

// Justin kilépett a küldetésből, de úgy érzem az eddigi munkájáért érdemel expet és aranyat, tehát majd írjon rám melyik karakternek adjam azt. //

Jin:

A kristály megérintésével csupán visszakerülsz a programozó szobájába, aki egy meglepett, kissé eltorzult fejet vág, hogy mit keresel itt ilyen hamar, majd visszateleportál. Mire visszakerülsz a farkasok már mind előre futottak, csupán egy üres folyosón találod magad. Ugyanazon a folyosón, mint előbb.

Többiek:

Yoshiaga megszólal, miközben mindannyian lassan egy körbe gyűltök:
- Tehát, akik eddig is a teremben voltak, azok gyűljenek a terem közepére, akik pedig, velünk együtt most jöttek, azok gyűljenek köréjük.
Ezután biccent a társaság felé.
- Szerintem ez így működni fog.
Körbenéz, majd folytatja, miközben a farkasok egyre inkább közelednek.
- Nem tudjuk hány és milyen erős farkasok lesznek a falak mögött, így kedves kollégámra, Deire bízom, hogy segítse ki azokat, akik esetleg nehézségekbe ütköznének.
Ezután Dei lassan óriásivá alakítja árnyékát, majd az életpontjai növekedni kezdenek.
- Védjük meg őket!
Utal Yoshiaga még utoljára a RenAi által felkeltett játékosokra, kik a kör közepére gyűltek, majd aligha fejezi be a mondanivalóját, körülöttetek a terem egy-egy sarkában egy lyukat szakítanak a felétek száguldó farkasok. A lyuk mögött csak feketeség látható.

Itt a feladatok az lesz, hogy egy hozzászólásban küzdjetek meg a farkasokkal. (Tehát a fantáziátokra bízom a dolgot.)

Mindenkire egy, nagy, fehér farkas és négy, kisebb, szürke farkas támad rá. Mindenkinek valamennyire kihívást jelent a harc. Minori és Jade (kis szintjükből fakadóan) nem tudják egyedül legyőzni őket, nekik úgy végződjön, hogy a vereség szélén állnak.

by **Shukaku** Kedd Jan. 20 2015, 08:52

OMG! Ennyi. Körülbelül ennyi reakciója volt Shunak. Kayaba Akihiko másodszorra dícsérte meg Timidust, és nemcsak, hogy megdicsérte, de a sárkány által elmondott taktikát alkalmazza. És a Sayonara, a hatalmas és erős Sayonara hallgat rá. Kész. Ennél nagyobb önigazolást nem nem tud kapni Timidus tekintetében. Szegény sárkincának még oldalba is kell böknie, hogy felébredjen a révületből, ám szerencsére a farkasok megérkezése azért őt is kizökkenti. Hála a társának, az idomárnak nem kell gondolkodnia, hiszen Timidus megteszi helyette, csak követi a parancsokat. Timidus persze ezalatt gondolkodott, azaz lefutatta az ismert információkat a programjában.
~Farkas: tíz, kettő, egy, egy, három, egy, nulla. Nem jelent veszélyt. Ezüst Farkas: százhúsz, nyolc, kilenc, négy, nyolc, öt, nulla. Nem jelent veszélyt.~
-Shu, három, Jade, ezüst.
Adta ki a parancsot a sárkány, és a kislány azonnal cselekedett. Timidusnak nem okozott gondot felmérni, hogy a saját ellenfeleikkel feltételezhetően nem lesznek gondban, így nem akart specet pocsékolni a lány védelmére. Tudta, hogy bajban Minori és Jade lesz, hiszen a lovagot ismerte, a lánynak pedig a felszereléséből látszott, hogy kezdő, így hát kiadta a lánynak a parancsot, hogy harmadik képességével szelídítse meg a lovagra legnagyobb veszélyt jelentő Ezüst Farkast, és ha ez sikerült, akkor a mob át is állt Shuék oldalára, azonnal nekiugorva a rájuk acsarkodó másik fehérszőrű kollégájának. Hogy Timidus miért Jadet választotta Minori helyett? Kizárólag azért, mert őt Shu ismerte, és a sárkány megtanulta már, hogy egy ismerős halála nagyobb kárt okoz az idomárnak, mint az ismeretlené, ezért kellett Jadet védeni. Ezután azonban már a saját ellenfeleikkel kellett foglalkozniuk. Megeshetett persze, hogy Timidus rosszul döntött, és a farkasok nem a Bestiáriumból eddig megismert szürke és fehér színű farkasok, ez azonban a támadások alatt természetesen kiderült, a pontok ismeretében. Ha Timidusnak igaza volt, akkor még azelőtt végigszáguldhatott a szürkéken, mielőtt azok a lány közelébe érhettek volna. Egyszerűen felettük elsuhanva, a karmaival szakította fel a farkasok hátát, igen nagy csíkokat húzva rajtuk. Ha egy támadástól esetleg nem pusztult volna meg egy, akkor nem ment a következőre, koncentrálta az erejét, hogy minél kevesebb fogsorral kelljen szembenézniük. Utoljára hagyta a fehéret. Ott már az is cél volt, hogy távol tartsa a lánytól, így teljes sebességgel nekirontott, és egy pankrátoros mozdulattal nekipasszírozta a falnak, majd a lény gyomrába mélyesztette a karmait, és torkára csattintotta a fogait… majd mindezt addig ismételgette, a falhoz szorítva az ellenfelét, amíg az nem döntött úgy, hogy elpixeleződése nyomán feladja a küzdelmet. Ha minden jól ment, akkor Shukakun egyetlen karom vagy fognyom sem esett, és ahogy ők végeztek, Timidus azonnal keresni kezdte a tekintetével az életcsíkilag legrosszabbul álló csapattagot, hogy a segítségére siessen…

Mivel a küldi elején nem kellett odaírni, így az aktuális pontokkal
és képikkel élt a kari... remélem jó így.

by **Enheriel** Kedd Jan. 20 2015, 19:28

Yoshiaga is pártolta a körbezárásos ötletet, s azonnal úgy is tettünk. Hallottam, ahogy jönnek a farkasok.
- Nem tudjuk hány és milyen erős farkasok lesznek a falak mögött, így kedves kollégámra, Deire bízom, hogy segítse ki azokat, akik esetleg nehézségekbe ütköznének. - az említett Dei óriásivá alakította az árnyékát ezután. Amint a professzor kimondta a mondata végét, a terem egy-egy sarkába csináltak egy lyukat, s ránk rontanak. 1 nagy fehér és 4 kisebb szürke. Míg Timidus a szürkéshajú férfiút védte, az egyik állat kihasználta az alkalmat, s Minori-ra akart rávetülni. Azonban sikerült elé ugranom, s a bottal megütnöm az állat fejét, még ha nem esett nekem jól, majd Villámlás karmolása pixelekké bontotta.
- Timidus, vigyázhatnál a másikra is! Ha nem figyelünk oda, az egyikük a vé--
- VILLÁMLÁS, VIGYÁZZ! - egy farkas Villámlás fejét célozta meg. Szerencsére a petem használta a páncélzatát, így nem vesztett életet, majd egy erős csípéssel pixelekké robbantotta azt is. Én a frontot tartottam azzal, hogy a botommal hátrafelé ütöttem az állatokat, amíg Villámlás elintézte őket, miközben igyekeztem azon is, hogy Minori közelébe se érjenek. Közben figyeltem a fél szememmel, hogy a többiek mit csinálnak. Villámlás meg ostromozta a farkasokat, ahol tudta, miközben azt remélte, hogy nem találják ki, hogy jussanak át rajta meg Timidus-on, és rajtunk, különben nagy bajban leszünk. De aztán Villámlás és én némi erőlködéssel sikerült megvernünk a farkasokat. Azt reméltem, hogy nem jön elő több, s hogy Jin is végre előkerül, hogy segítsen rajtunk. Vajon hol lehet? Jól van? Él-e egyáltalán? Remélem igen.

by **RenAi** Vas. Jan. 25 2015, 21:04

Most már biztos ismerik egymást. A tömegben akárhogy kerestem nem láttam Jint, ami kifejezetten aggaszott, csalódottá tett, de tudom hogy nincs baja. Neki nem lehet. A taktikát is csak a gondolataim felszínén hallottam, kellett pár másodperc csönd mire tudatosult bennem mit fogunk tenni, ugyanakkor addigra már jöttek is a farkasok. A harc elhúzódott, sokan voltak, és mindegyik falkában volt egy vezér farkas. Vagyis én annak titulálnám. Ő volt a legnagyobb és legerősebb, legfélelmetesebb. Igazság szerint nem aggódtam volna, ha bosson lennénk de ez most más volt. Én szerettem rábízni a helyzetet másra aki jobban átlátja mint én, aki gyakorlottabb a vezetésben, és akiben úgy érzem megbízhatok. Most is így van ez. Dei nem tűnt rossz embernek, csak kissé különcnek. De mulatságos volt a maga módján. A csavaros pasas… őt nem ismerem, de azt hiszem ő szokott burkokat árulni, bár eddig csak egyszer jártam az üzletében, de szerintem ott láthattam őt. A csavar a fejében… igencsak figyelemfelkeltő, talán innen is tudtam megjegyezni, de a neve akkor sem rémlik igazán. Ott van Shukaku és Timidus. Nem ismerem őket, de egymásra minden bizonnyal tudnak vigyázni, és mint ahogy a harcból kiderült a férfira is ügyeltek.

A lassúságom miatt az én harcom a farkasokkal elhúzódott. Nekem hagynom kellett hogy megharapjanak párszor ahoz hogy érdemlegesen vissza támadhassak. Mikor a kicsikkel foglakoztam a nagy sebzett belém, mikor a nagyal akkor a kicsik vettek körbe. Aligha jöhettem jól ki belőle, de hála a sok életemnek, és türhető kitartásomnak nem lett baj. Mikor lecsaptam a nagyot a kardommal utána már csak két kicsi maradt. Rendületlenül közeledtek felém, én pedig megsemmisítettem őket, és ekkor végre körbe tudtam nézni.
- Switch Minori!! – Kiáltottam el magam, a lányt nem ismertem túlzottan, de láttam hogy rosszul áll a szénája, az életcskja veszélyes zónába csúszott, és tudtam, én kibírom a lány farkasainak marását. Az állatok hezitálás nélkül rám figyeltek, az arcomon megnyugodott mosoly ült ki. Bíztam benne hogy jól fog alakulni a helyzet. Mindenesetre sokunkra kell odafigyelni de ez egy kihívás és elfogadom.

by **Jade Arton** Kedd Jan. 27 2015, 20:08

Ahogy a csoport köralakba formálódott a védelmezni kívánt játékosok körül, Jade is elfoglalta pozícióját Shukaku és Timidus mellett. Nem volt még rutinja olyan küzdelmek, ahol karakterének és környezetének teljes valóját érzékelhette volna, de nagyjából sejtette, hogyan fog eljárni a továbbiakban. A terem sarkaiból előtörő farkasok kisebb csoportokra oszlottak, minden védelmező játékosra jutott egy különítmény, mely négy kisebb, és egy nagyobb termetű állatból állt. A farkasok, vagy egyéb vadállatok az ilyen játékokban nem szoktak túl összetett taktikát használni, a közelgő harc bonyolultságát inkább a számosságuk jelenthette. Kezdő játékoshoz képest megfelelő védelemmel rendelkezett, ez viszont az általa kiosztható sebzés rovására ment. Ha a nagyobb farkasra fókuszál, jó időbe telhet, mire legyűri, mialatt a kisebbek is folyamatosan sebezhetik. Ha a kisebbeket szedegeti ki egyenként, a csoport által okozott sebzés lassan ugyan, de folyamatosan csökken, és addigra talán más is tud majd neki segíteni. Az utóbbi sorrend megfelelőnek tűnt számára, de az állatok pontos viselkedését még mindig nem ismerte.
Pajzsát maga elé tartva, a kopját szúrásra készen markolva megvetette lábát, és figyelte, milyen irányban érdemes mozognia az első hullám megérkezésekor. A kisebbek elől loholtak, nyomukban vicsorogva érkezett az ezüst farkas is. Mielőtt elérték volna azonban, a vele szomszédos helyen álló Shukaku felől képesség érkezett a problémásnak tűnő mob irányába, az pedig ennek hatására a saját csapattársai ellen fordult. (*)
Annyi ideje még volt, hogy egy "köszönöm"-öt kiáltson a lány felé, de ezután a figyelmét a kisebb szörnyek felé kellett fordítania. A farkasok egymás után vetették magukat felé, karmukat-fogukat kimeresztve. Az első vállalkozó támadására még menet közben válaszolt a fegyver egy döfésével, betalált, de az ellenfélen nem látszott, hogy ettől kétségbe esett volna. Különösebb mennyiségű gyorsaságpont híján viszont a második támadás elől már nem tudott kitérni. A farkasok körbevették, ő pedig ennek megfelelően helyezkedett úgy, hogy ne tudjanak egyszerre több irányból támadni. Így nehezebb volt viszonozni a harapásokat, de cserébe tovább tarthatott az életereje és a páncélja. Ahogy az állatok kellően összezsúfolódtak, aktiválta a képességét, a pajzsával ellentartva a sebzésnek. A harapások hamar keresztültörtek a képességből származó bónusz védelmen, ekkor pedig lesújthatott a földre, hogy a farkasokat ledönthesse a lábukról. A rövid szünet alatt az egyiknek bevihette a végső szúrást, és másik célpontot választott. Ellenfelei feltápászkodtak, és újra támadtak, de az eddigi sebzésüknek már csak a háromnegyedét tudták bevinni. Cserébe a páncélja viszont elfogyott. A képessége még egy jó ideig hűlt, így az állatok bőven beleettek az életerejébe, de sikerült a számukat lecsökkentenie. Ezt megnehezítette, hogy a farkasok rendszeresen tértek ki a támadásai elől, számára viszont egyre nehezebb volt hasonlóképp cselekedni. Amikor az utolsó előttit leterítette, nem volt benne biztos, hogy az utolsóra is elég életereje maradt: a farkas két-három támadással nullára csökkenthette azt. Ettől a ponttól kezdve inkább a támadások elkerülését részesítette előnyben, abban a reményben, hogy a fejlettebb játékosok egyike közbe tud majd lépni, mielőtt ez bekövetkezhetne.
(*)Ha Shukaku szelídítése nem volt sikeres, ugyanezt a taktikát követte, de hamar rájött, hogy a támadás a legkevésbé fontos a feladatai közül. Így próbálja húzni az időt, csak a teljesen biztonságos helyzetekben viszonoz támadásokat, de rövid időn belül tesznek szert akkora előnyre a farkasok, hogy elgondolkozik a hátraarc kombinálásán a szaladással.

by **Minori** Hétf. Feb. 02 2015, 14:48

//Bocsánat a késésért!//

A csavaros fejű ember, akire azt hittem, hogy zombi utasítására, azokat az embereket, akik itt voltak már régóta, körbeálltuk. Erre pár percre már jöttek is a farkasok. Remegtem a félelemtől, amikor megláttam az előttem lévő három farkast. Kettő szürke és egy fehér színű farkas morogva közeledett felém. Elkezdtem hátrálni, mert az egyik farkas rám akart ugrani, vagy nem is tudom, de az biztos, hogy meg akart ölni. A kezem nem mozdult, teljesen lefagytam, de Enheriel elém ugrott és leütötte a vadállatot, majd Villámlás végzett a farkassal.
- Hálás köszönetem! - Biccentettem a lányra, és állatára. De a harc továbbra is folytatódott. Még mindig jött felém a maradék két farkas, a fehér és a másik szürke. Megpróbáltam harcolni, de nem úgy sikerült, ahogy én terveztem. Rátámadtam a kisebb termetű farkasra, de a nagy leterített és megharapott. Félelmemben a kardomat beleszúrtam az oldalába, majd kirántottam. A farkas leugrott rólam, de ezzel csak még dühösebbé tettem. Ekkor rájöttem, hogy mégse kéne harcolni, így elkezdtem futni össze-vissza, de a farkasok így sem szálltak le rólam. Ekkor a kék hajú lány, a "kulcs" kiabált valamit, de csak a nevemet értettem belőle. Ebből tudtam, hogy nekem szól. A farkasok hirtelen a lányra néztek és engem békén hagytak. Ekkor a "kulcsra" néztem és kiáltottam egy nagyot.
- Köszönöm! - Mosolyogtam a lányra, és közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy velük vagyok egy küldetésen. Majd visszamentem Enherielhez és Villámláshoz.
- Psszt... Pssz... Enheriel... Ugye nem baj, hogyha veletek maradok a küldetés végéig? - Suttogtam a lány felé nézve és mosolyogva vártam a válaszát. Persze az sem rontja el a kedvemet, ha azt mondja, hogy nem. De ahogy eddig megismertem nem nagyon számítottam ilyen válaszra, ő egy kedves lány.

by **Tetsuko Jin** Hétf. Feb. 16 2015, 15:16

A farkasok nem bántanak nem támadnak rám, még csak észre sem vesznek. Valamilyen oknál fogva szövetségesként vannak megjelölve, amit nem teljesen értek. Ha igaz az, amit korábban hallottam attól a módfelett gyanús fickótól, akkor bizonyára arra szolgálnak ezek a teremtmények, hogy megakadályozzák azokat, akik ártani próbálnak neki. Az egész nekem túl kusza, még mindig nem sikerült a helyére raknom egyes elemeket. Először is itt ez a küldetés, ami állítólag nagyon veszélyes és még senkinek sem sikerült megoldani, ráadásul aki megpróbálta, azt sosem látták többé. Azután ott volt a zuhanás, a sötétség, az üzenetek, rejtélyek, most meg egy különös férfi különös magyarázattal és egy feladattal. Az egészet úgy ahogy van nem értem és ez borzasztóan zavar.
A különös kristály kelti fel érdeklődésem másodszorra, a távozó farkasok után. Más nagyon nincs is a környéken, ezért úgy döntök, hogy ezt vizsgálom meg. Óvatosan, rendkívül elővigyázatosan érintem meg, mire el teleportálódok oda, ahol korábban voltam, a különös fickóhoz. Kérdeznék újfent, de mire beszédre nyitnám számat, újfent a barlangban találom magam. Attól félek, hogy ez így nem fog menni. Visszamehetek akár százszor, akkor is ez lesz a vége. Legalább azt tudom már, hogy ez a bizonyos kristály a hátam mögött egy teleportkristály, amit elég megérinteni és máris elvisz abba a szobába. Ennyit tudok, keveset, nagyon keveset. Nincs más lehetőségem, elindulok a farkasok után, ők bizonyára ismerik a továbbvezető utat. Elindulok hát az egyetlen irányba, amin mehetek, lassan, óvatosan, igyekszem odafigyelni mindenre. Nem lesz baj, ha a többi mob a farkasokhoz hasonlóan nem támad rám, már ha vannak egyáltalán a környéken… lássuk mi vár rám az alagút végén

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 26 2015, 17:52

// Bocsánat a késésért, cserébe a következő kör két körnek fog számítani jutalom osztáskor. //

A farkasokat sikeresen legyőztétek, mindenki megmenekült és mivel a bajba jutottakon a többiek segítettek, így Yoshiagáéknak nem volt más dolguk, mint helyeslően bólogatni.
A farkasok ugyebár elfogytak és már csak egy dolog jött ki az alagutak közül. Nem más, mint Tetsuko Jin, ki az egész csapatot látja, ami a következő játékosokból állt: Enheriel, Dei, Jade Arton, Minori, RenAi és Yoshiaga, plusz egy tucat ismeretlen, alap felszerelésben lévő csodálkozó játékos.

Kikötés: Tetsuko Jin írja az első hozzászólást.

by **Tetsuko Jin** Vas. Márc. 15 2015, 08:39

Vissza nem fordulhatok, ha meg is tenném, szinte azonnal visszaküldene az a különös ember. Annak pedig nem lenne értelme, hogy eljátszadozzunk így egymással, ezért elindulok az egyetlen továbbvezető úton, természetesen a kristályt leszámítva. A farkasok is erre haladtak, elég gyorsan, de már nem látom és nem is hallom őket. Egyedül vagyok és barangolok a kivilágított folyosószerű alagútban. A hallottak alapján nemsokára vagy talán már találkoznom is kellett volna valakivel, valakikkel, akik arra készülnek, hogy tönkretegyék „megbízóm” különös munkáját. Sajnálatos módon semmit sem értek az égvilágon ebből, ráadásul ez még csak a probléma fele. A másik valamivel nagyobb gondnak mondható, hiszen engem, egy támadásra képtelen tank player-t küldtek arra, hogy megállítsak egy ismeretlen létszámmal rendelkező csoportot, ha kel akár az életük árán is. Véleményem szerint nálam alkalmatlanabb embert keresve sem tudott volna találni eme feladatra. Nem csupán a támadóerőmre gondolok jelen esetben, hanem arra is, hogy képtelen lennék elvenni valakinek az életét. Nem tudok elképzelni egy olyan esetet sem, ahol ilyen tettre lennék kényszerülve. mindig találnék más megoldást, most is ezt kell tennem, nincs más lehetőség.
Nem sokkal később a távolban megpillantok egy nagyobb társaságot. Sokan vannak, nagyon sokan. Nem is tudom, hogyan gondolhatta az a férfi azt, hogy megtudom őket állítani…. egyedül? Itt már tényleg csak a szavak erejében bízhatok. Közelebb lépek hozzájuk, míg az arcukat tisztában nem látom és nem kis meglepetésemre Ai-chant is velük találom, ráadásul vannak még ismerős arcok és nem kevés idegen is.
- Öhm…. szép napot! – köszönök mindenkinek, kissé megilletődve.
- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? – kérdezem és közben Ai-chan mellé lépek és kezét megfogva magam mellé húzom….

by **Enheriel** Vas. Márc. 22 2015, 12:04

Micsoda szerencse volt, hogy a Minori nevű lányt megvédtük, ugyanis a hülye nekiállt össze-vissza szaladni, hátha lerázza őket... Ebből látszott, hogy nem tudja, hogy a vadállatok többségénél nem szabad menekülésre adni a fejünket, mert az csak olaj a tűzre. Hogy tud életben maradni ebben a játékban, most komolyan? Minden esetre örömhír, hogy RenAi, a „Kulcs” leswitch-elte Minorit, plusz kicsit később a farkasok elfogytak végre. S senkinek nem esett nagyobb baja a lányt meg a lovagfiút leszámítva \o/. Majd ez a Minori megkérdezte Enhit, hogy ugye nem gond-e, ha velünk marad a küldetés végéig.
- Persze, hogy nem. ^^ - én Enhi helyébe azt mondtam volna, hogy inkább maradjon távol a többiektől, s menjen az ismeretlenek közé, de hát a társam nem ilyen, el kell fogadnom. Ám lépések hangját hallottam.
- Készen létbe! - szóltam azonnal a harcolni képeseknek. - Valami jön, lehet, hogy veszélyes! - ám nem veszélyes dolog jött, hanem Tetsuko Jin, aki ugyanolyan döbbent arcot vágott, mint én s talán jópáran.
- Jin, hála istennek jól vagy!^^ - Enhi legszívesebben megölelte volna, de nem akart akaratlanul jelenetet csinálni, mert ki tudja, nem-e félreértik. Jin is annyit tud, mint mi, miszerint mi folyik itt.
- Az előbb egy rakat farkassal harcoltunk, amik abból a lyukból jöttek, amiből te most. - vázoltam fel a nem rég történt eseményeket, majd folytattam:
- Meg ha jól sejtem, csapda az egész kutas küldetés, de hogy ki és miért csinálta, fogalmam sincs. Meg ahogy elnézem, téged nem bántottak a mobok, aminek örülhetsz, mert itt kettő majdnem fűbe harapott.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 23 2015, 06:15

-Aki megsérült, az tartsa maga elé a kezét. Végigmegyek a soron, és mindenkit felgyógyítok.
Jelentette ki a sárkány, és aki kérte, annak mancsrátétellel felhealelte az életpontjait, potiont juttatva a szervezetébe. Csak egy kicsit meg kellett bökni a karmával, és mivel harci szituáción kívül voltak, így mindig sikeres a próbálkozás. Persze senkire nem erőszakoltak semmit, aki nem akart gyógyulni, az nem gyógyult. Tehát ennek a résznek is vége, és egyáltalán nem is volt olyan nagyon nehéz. Persze, azért a piciknek bonyolult volt a farkasok ellen küzdeni, de szerencsére Yoshiaga mellett nem okozhatott gondot senkinek és semminek a legyőzése, és nem is okozott. Shu még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg Yoshiaga és csapata oldalán harcol. Yoshiaga, aki még Timidust is megdicsérte. Ez egyszerűen annyira szenzációsan szupermegtisztelő dolog volt, hogy ha nem érkezik meg Jin, a lovag, akkor bizonyára továbbra is elakadó szavakkal és lélegzettel várta volna, hogy az igazi hős, az igazi vezér, a Burok feltalálója, aki annyi mindenkit mentett meg a játékból való kieséstől, hősiesen vezesse a csapatot az elérendő cél, a fényes győzelem irányába… bármit is jelentsen az jelenleg. Jin azonban közbeszólt, és pont a farkasok irányából érkezett, így egyáltalán nem volt nehéz kitalálni, hogy őt bizony nem támadták meg az ordasok valamiért. Persze úgy tűnt ő sem tudott semmit, szóval most már Shu tényleg kénytelen volt előállni a remek tervével, hiszen már a céhházban erre a következtetésre jutott, és ha van benne valamicske, csak egy picike igazság is, akkor tuti, hogy Yoshiaga is rá fog bólintani.
-Izé… szerintem én tudom, hogy mi folyik itt. Nem vagyok benne biztos, de szerintem tudom. A céhházban valaki folyamatosan úrnak nevezte magát, a kódok urának. Ugye azt tudjátok, hogy nem minden küldi van előre megírva, hanem sokat Játékmesterek vezetnek. Szerintem az egyik játékmester bekattant, és nekünk kell elkapni és helyretenni, mert addig nem fog minket innen kiengedni. Vagy persze amíg Kayaba be nem avatkozik, de szerintem most az a mi feladatunk, hogy mi kapjuk el.
Na persze itt van Kayaba is, Yoshiaga személyében, hogy közvetlen közelről figyelje meg az eseményeket.
-Jin, te arról jöttél mint a farkasok. Nem találkoztál másokkal is?

by **Jade Arton** Kedd Márc. 31 2015, 01:11

A küzdelem véget ért, a játékosok sikeresen gyűrték maguk alá a falkát. Jade a terem peremét fürkészte némi késve érkező farkastól tartva - nem csoda, hiszen ha életpontjai nem töltődnek feljebb, a következő harcban nem sok esélye lett volna -, de ahelyett csak egy számára eddig ismeretlen játékos tűnt fel. A régebbi játékosok közül viszont többen is felismerték, így most már tudta, ki a "Kód", akivel kommunikált a küldetés korábbi szakaszaiban. Mindenesetre maga is viszonozta Jin köszöntését, első látásra végül is szimpatikus figurának tűnt.
Közben Timidus a sérültek gyógyításához látott, úgyhogy Jade is az ő utasításának megfelelően cselekedett, hogy visszanyerhesse korábbi életerejét. A gyógyítás végeztével fejet hajtott a sárkány felé, és megköszönte a segítséget. Bár úgy tűnt, a verekedés egyelőre szünetelni fog, azért jobb a békesség, a visszanyert életerő kellemes érzést nyújtott. Az újonnan érkezett játékos kérdezett először, és páran össze is foglalták neki a közelmúlt eseményeit tömören.
Shukaku meglátása logikusnak tűnt, erre a lehetőségre a lovag szerint is fel kellett készülni. Már amennyire fel lehetett, mert sajnos egy játékmester hatalma a játékosok szemével nézve közel korlátlannak tűnhetett. A különbség közöttük lehet akkora, hogy azt már jó fegyverekkel, ésszel és csapatmunkával sem lehet behozni. Amennyiben kiderül, hogy tényleg így van, reménykedett benne, hogy Yoshiaga és barátja ilyen jellegű szituációkra is fel vannak készülve a világon belül mágiához hasonlatos találmányaikkal.
Úgy tűnt, Jin sincs birtokában túl sok információnak a dolgok állásáról, de amije volt, mindenképp érdekes lehetett. Az eszmecseréhez egyelőre nem csatlakozott, úgy érezte, most nem tud hasznosat hozzátenni. Maradt passzív megfigyelő egy időre.

by **RenAi** Vas. Ápr. 12 2015, 11:35

A farkasok támadása hirtelen ért, és a képességem lehűlési ideje miatt vészhelyzetben még csak nem is tudtam volna használni az potion osztást, egyedül csak a támadásokból szerzett sérüléseim felét tudtam volna felhasználni, de ez esetben ez is hasznavehetetlen lett volna, mivel sérüléseket nem szenvedtem legnagyobb meglepetésemre, alig pár karcolás ért még a nagy farkaskától sem. Persze a helyzet azért nem volt ennyire egyszerű, hisz két vélhetőleg kisebb szintű igencsak szenvedett el harapásokat, de szerencsére nem voltak sokan mi pedig pont elegen, hogy megvédhessük őket. Többen is segítségükre siettek, Enhi is Shu is, talán én már felesleges is voltam oda harmadiknak… A farkasok robbanásszerű érkezése robbanásszerű pixeleződéssel ért véget, legalábbis gyorsaságban, bár lehet csak nekem tűnt gyorsnak hisz csupán kapkodtam a fejem hogy kivel mi történik, hisz még nem volt olyan küldetésem ahol tényleg ilyen sokan lennénk. Dei és Yoshiaga kapcsolata meglepett és fél szemmel követem őket, ámbár szimplán sima játékosoknak tűnnek mint mi, mármint Dei kicsit flúgos de pont ez teszi őt cukivá. Majd a farkasok-had után az én kis magányos farkaskám következett. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ujjongani tudtam volna mikor alakja kibontakozott a félhomályból, és felénk szedte a lábát. A kérdésére hirtelen válaszolni sem tudtam, de nem is volt rá szükség hisz megtették helyettem mások. Oda lépet hozzám és átfogta a derekam ahogy szokta, valami furcsa érzés fogott el. Fogalmam sincs hogy mi vagy hogy mitől, de valami vészjósló… Talán csak most fogom fel a helyzet súlyosságát és komolyságát… vagy talán az a bizonyos női megérzés. Örültem hogy végre mind együtt vagyunk, de talán pont ezért tűnt olyan ilyesztőnek ez az egész, olyan irányított, mintha minden ténylegesen úgy történne ahogy a Shu által említett őrült játékmester elgondolta. Miért van az hogy a megnyugvás érzése kelt bennem feszült félelmet és aggódást? Végig figyeltem az embereket, de csak az alakjukat, nem néztem rá senkire, nem akartam hogy bármiféle aggodalmat keltsek, vagy a tipikus „vészmadár” jelzőt ölthessék rám. Jin-re is csak lopva pillantottam, majd megfogtam a kezét amit a derekamon pihentetett, és ha ő nem vette le hamarabb akkor megtettem én. Figyeltem a két irányt, azt ahonnan mi jöttünk és azt ahonnan a farkasok és Jin.
- Szerintem indulnunk kéne. – Jelentettem ki ha mindenki elmondta amit szeretne. Majd félve pillantottam abba az irányba amerre szerintem mennünk kéne. Nem érzem magam biztonságban… és a többieket is féltem. Most hogy megvan Jin, tényleg nincs más hátra csakhogy kivigyünk mindenkit épségben, az időhúzás pedig nem jó erre.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 18 2015, 14:49

// Szintén 2 környit ér, Minori 500 szóval pótolhat //

Yoshiaga rövid töprengés után megszólal.
- Látom elég erős a csapat, de megfontolatlan lenne mindannyiunknak előremenni és hátrahagyni ezt a rengeteg, szenvedő játékost... - tekint körbe azokon, akiket RenAi keltett fel majd folytatja - ...úgy vélem, hogy elég erős és okos a csapat, ahhoz, hogy nélkülem is boldoguljon. És ameddig ti utatokra indultok én itt maradok és megvédem őket... - veregeti meg barátságosan az egyik már kissé élénkebb játékos vállát, majd körbetekint a rengeteg lyukra körülöttetek - ... hiszen ki tudja hány szörnyeteg fog még erre támadni. - ezután nyugtatásként hozzáteszi. - És aggodalomra semmi ok, megleszek egyedül, hiszen az itteni élet nem olyan sérülékeny, amennyiben megdolgozott az erőért az ember.
Dei hevesen bólogat.
- Merre tartunk? - teszi fel a kérdését, teljes nyugodtsággal, mintha tudná, hogy nincs ami meg tudná ölni Yoshiagát.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 16:05

Nos, úgy tűnik, nem tudhatnak meg semmit Jintől. A lovag szótlan volt, legalább is eddig, a helyzet meg sietős, szóval kapkodni kellett a lábakat, hiszen a többiek vagy nem mondtak semmit, vagy csak annyit, ahogyan RenAi is, hogy indulni kellene. Persze nem a sima mezei játékosok szavazata volt a döntő, hanem Yoshiaga megszólalása. Az pedig, ahogy mondja, és amit mond, Shut már teljesen magabiztossá tette az elméletében. Nem véletlenül tette hozzá a mondandójához, a kis elemzéshez, hogy amíg Kayaba be nem avatkozik. Persze az Admin jóságos, segítő tenyere, mely óvta őt, mindig ott lebegett a feje felett, és terelgette, ha kell, de a közvetlen beavatkozás nem volt az ő szokása. Shu persze sokszor volt közvetlen, a levélkéit is úgy írta meg, naplószerűen, hiszen eleve tudta, hogy ha akarna, sem takargathatna semmit Őelőtte. És akkor már azt is tudod, nyájas olvasó, hogy Shu honnan szedte azt a hitét, hogy ha eléggé elszánt vagy, és nem teljesen hülye, valamint a jó úton jársz, és igyekszel teljesíteni a küldetést, akkor az istenek a segítségedre lesznek, vagy legalább is nem halsz meg. Jó, eddig én sem tudtam, de végre eljutottunk ide is. Szóval ez is isteni sugallat volt, vagyis igazából nem is, mert Yoshi nem suttogott. Ha az ember megdolgozik a pontokért, és nem csinál baromságot, akkor nehezen fog meghalni. Persze halhatatlannak azért Shu nem hitte magát, de Yoshit igen. Nagyon is. És utána Dei kérdez. És nem Yoshitól, mert Yoshi nem válaszol. Na és ki a rangsorban a második?
-Arra megyünk, amerről a farkasok és Jin érkeztek. Jin vezet, ő véleményem szerint védve van valamilyen okból. Dei, te menj mögötte, hogy meg tudd védeni, ha tévednék.
Érdekes, hogy kizárólag Yoshiagát magázta, Deit már nem. Vajon a programjába volt írva? Vagy csak azért, mert Dei is Yoshinak engedelmeskedett? Nem tudni…
-A sort RenAi zárja, ő a legalkalmasabb a védekezésre lovagként.
A parancsok kiosztva, de azért egy pillantást vetett Yoshi felé, hogy egyetért-e. Most már Jinen volt a sor.

by **RenAi** Vas. Ápr. 19 2015, 14:29

Megkönnyebbültem mikor megpillantottam Jint, ugyanakkor nem vagyok hajlandó még egyszer elengedni. Egyre kevésbé éreztem biztonságban magam, hiába voltunk ennyien. Yoshiagát végig hallgatta elgondolkodtam a dolgon, és valahogy a különválás gondolata nem füllött a fogamhoz igazán. Nem akartam hátrahagyni senkit, főleg hogy még a kommunikáció is nehézkes lehet.
- Én nem szeretnék hátra hagyni senkit! – Jelentettem ki határozottan a férfira pillantva Jin oldalán.
- Ne legyél ennyire pökhendi… és meggondolatlan. Mindannyian tapasztaltuk azt hogy a rendszer vagy nem tudom mi… néha hibásan, vagy korlátozva működött csak. Az üzenetek révén, vagy amikor se megszólalni se megmoccanni nem tudtam, és senki sem látott engem. Nem lenne jó ha ez még egyszer bárkivel is előfordulna – Persze arra már nem gondoltam hogy mindez csupán a feladatom része, a kulcs megoldása volt, és ezt persze meg sem említettem. Háborogtam a ketté válás ellen, nem érdekelt Timidus mit mondott, és mások miképp vélekedtek hisz:
- Van még potionom, és tudok healelni, és buffolni is. Ha kitartás, gyorsaság vagy speciális képesség kell képes vagyok huszonegy pontot pár percig mindenkinek adni. – Nézek rá Yoshiagára engedélykérően.
- Vagy… ha tényleg ketté akarod választani a csapatot, akkor veled maradok mint tank. – Jelentettem ki kicsit határozatlanul, hisz nem akartam Jin ismételten csak elhagyni.
- Jin nagyszerű tank, és sok jók a képességei is. – Pillantottam rá, hogy ha tényleg nincs más választás, rábízom és hagyom ezt a feladatot… ugyanakkor időközben egyre inkább bizonytalanodtam el ebben is. Nem tudom mi lett velem, olyan vidáman álltam a dolgokhoz, de most mégis a hideg futkos a hátamon. Úgy örültem hogy végre együtt a banda, márha nincs még valaki hasonlóképp szétszórva mint Jin, vagy én voltam…
- És az sem garancia hogy tényleg csupán ennyien vagyunk. – Jelentem ki azt ami az előbb az eszembe jutott… hisz tényleg lehetnek még emberek szétszórva…

by **Kayaba Akihiko** Vas. Ápr. 19 2015, 15:01

// Reagálás RenAi-ra, nem új kör. //

- A három részre szakadás még annyira veszélyesebb lenne. Amúgy nem vagyok ellene, hogy velem maradjanak, nem erőltethetem önökre a döntésemet, még ha feltehetőleg az is a legbiztonságosabb. Nem tudhatják mi várhatja önöket az alagút végén... - Jinre néz - ...és ha tudják is, akkor sem biztos, hogy érdemes lenne emberhátránnyal szembenézni azzal ami ott vár.
Dei bólogat.
- Ha pedig Yoshiaga is velünk tart, akkor ki tudja mi történik ezekkel a szegény, védtelen játékosokkal. Itt vannak a legnagyobb biztonságban, egyetlen csapdát sem élnének túl velünk ellentétben. Amennyiben szeretnétek én szívesen körbenéznék a többi lyukban, csupán ahogy Yoshiaga is mondta már, a három részre szakadás... - halkul el csöndesen, majd befejezi mondanivalóját.

by **RenAi** Vas. Ápr. 26 2015, 14:49

Gondterhelten figyelem az elmondottakat. Nem bíztam annyira másokban, idegenekben hogy rájuk bízzam a kisebb szintűeket. Viszont valamiért gyanús volt nekem hogy ennyire biztonságosnak találták ezt a helyet, hisz a járatok, a falban lévő lyukakat még fel sem fedeztük, ki tudja mikor tőr elő onnan valami… És miből gondolja az hogy ennyire veszélyes lenne az a hely ahonnan Jin jött. Figyelem mennyire rá nézett a páromra, amikor az ottani veszélyeket ecsetelte. Jinre pillantottam hisz Ő sem mondott semmit hogy mit tapasztalt ott, de hisz kijött onnan és jól van. Egy karcolás sincs rajta, tehát vagy tévednek, vagy Jin sem találkozott az „igazi” ellenséggel. Vártam hogy mások, hogy Shu és Timidus hogy reagál, hogy csupán úgy gondolják hogy túlaggódom a dolgot, hogy Jin miként vélekedik a dolgokról, és hogy szerinte szét kell-e válnunk és ha igen, akkor hogy… Milyen felosztásban. Arra hogy Minori, a magas borostás pasas (Jade) és Enhi hogy gondolkodik a dologban. Valamiért szörnyű nyugtalanság gyötör, bár lehet csupán önzően nem akarom megszakítani azt a nyugalmat, amit az okozott hogy mind együtt lehetünk és tudjuk hogy tudunk vigyázni egymásra…
- Nem zavarna a szétválás, ha… Ha az üzenetküldésről tudnánk hogy nem korlátozhatják le még egyszer ahogy már megtörtént… Mert akkor tudnánk hogy az egyik vagy a másik csapat bajban van és tudnánk segíteni, így viszont nem tudom… Ha ezt valahogy meg tudnánk oldani...
- Bizonytalanodtam el, ezzel nem akartam azt éreztetni hogy támogatnám a szét válást, viszont tény hogy ők valószínűleg kiképzősök, és nem szeretném hogy bajuk essen… Tanácstalanul vártam a többség döntését, véleményét… Ugyanis az időhúzást, az egy helyben való ácsorgást sem éreztem biztonságosabbnak, a hirtelen hozott döntésekkel egyetemben.

by **Yoshiaga** Vas. Ápr. 26 2015, 17:18

// Szintén csak reagálás. //

- Nem tudjuk megoldani, sajnos nem mindent lehet egyszerűen megoldani, néha rizikót is kell vállalni. - érkezik az egyszerű válasz Yoshiagától, majd tart egy szusszanásnyi szünetet.
- Felőlem itt kivárhatjuk, hogy mindenki meghal vagy tehetünk is ellene. - mondja teljesen nyugodtan.

by **RenAi** Vas. Ápr. 26 2015, 17:51

Sürget… feltűnően sürget… bár én magam sem csípem a tétovázást, de fejjel bele valamibe az sem az én stílusom legalábbis manapság. Nem értem. Nem tudom mit is tegyek, és félő hogy a többiek sem… hisz választ senkitől sem kaptam. Nem szeretek irányító, diktáló, sem pedig akadékoskodó szerepet sem felvállalni, most viszont gondolkodás nélkül meg tettem. Shura pillantottam szinte éreztem hogy nem érti meg az aggodalmam, bár lehet csak én látok bele rémeket. Legszívesebben egyedül feltérképezném a területet, de az is hülyeség. Nem ismerem a többieket így nem tudhatom kinek lenne használható képessége, de ha lenne csak fel szólalnának, bár ebben sem vagyok biztos. Az emberek nem bíznak egymásban, valahol érthető valahol viszont nagyon nem… Zavar ez a hozzáállás az emberek részéről, bár lehet megint csak túl komplikálom a dolgokat. Yoshiaga felszólalása és magatartása egyre kevésbé tetszett… nem volt túl meggyőző, sem pedig segítőkész. Leginkább kiadta az utunk, és válaszút elé állított minket ahelyett hogy megpróbálta volna orvosolni azt amit problémaként felvetettem. Nagyot sóhajtottam, gombóc volt a torkomban, ami nem szokott. Feszült lettem és ingerült. Nem tudtam mit és hogy szólnék vissza neki, hogy mire hogy reagáljak, de ez a helyzet egyre kevésbé tetszett. Az hogy kereszttűzben vagyok a most zavar, viszont… a helyzet ettől még nem oldódott meg. Legszívesebben fognám magam és mindenkit ki teleportálnék ha tudnék ilyet… de nem tudok. Kérdően, Jin-re pillantottam, hogy oldja meg ezt a helyzetet nekem, és tegyen pontot a dolgokra, hogy magyarázza el a többieknek az aggodalmam és hogy tegyen igazságot és adja ki a legjobb megoldást ami mindent helyre tesz…
- És ha csak a tankok… én és Jin és aki még az… Ahh, butaság…. – Fújtam le még mielőtt elmondhattam volna.
- Nem tudom, de ez így nem jó… nem akarok senkit sem hátra hagyni… - Jelentettem ki határozottan és döntöttem.
- Mennyünk mindannyian! – Húztam ki magam, és pillantásom határozott és komoly volt épp ahogy az elgondolásom is.
- Jin, mivel te tudod az utat te vezess szerintem, és ahogy eredetileg lett volna én zárok. És a legkisebb szintűek és életűek legyenek középen. Szerintem válasszunk ki magunknak egy-egy embert akiért felelősséget vállalunk és tudjuk kire figyeljünk, így nagyobb eséllyel tudunk védekezni ha kell. – Agyaltam bizonytalanul…

by **Enheriel** Vas. Ápr. 26 2015, 17:55

//gyorsan megírtam XD

RenAi szerint indulnunk kéne.
- És a védtelenekkel mi lesz? - kérdezte Enhi aggódva, de szerencsére Yoshiaga máris megoldotta ezt a problémát: ő itt marad megvédeni őket, ugyanis szerinte elég erősek vagyunk ahhoz, hogy nélküle is boldoguljunk. Persze Timidus megint azt gondolta, hogy ő az egyetlen, aki tud gondolkodni, s ő mondhatja meg a másiknak, mit csináljon.
~ Pff, mintha csak te meg Shu tudna gondolkodni... ~ morogtam gondolatban. Ám a legnagyobb baj RenAi volt, ugyanis ő vitte volna magával a védteleneket is.
- Elnézést kérek RenAi, de szerintem jobb lenne, ha Yoshiaga-val itt maradnának. Egy részt csak hátráltatnának minket, másrészt meg ki tudja, hogy mit csinálhattak még velük, ami miatt nem-e lesznek veszélyesek ránk nézve... - ráadásul a három részre szakadás veszélyesebb, ahogyan Yoshiaga mondta, míg Dei szerint is itt vannak a legnagyobb biztonságban. De RenAi makacs volt, mint az öszvér.
- Az isten szerelmére, azt akarod, hogy meghaljanak, mert nem tudják megvédeni magukat meg mi se őket, ha netalán túl sok szörny jönne nekünk?! - förmedtem rá. - Itt nem érheti őket semmilyen veszély, s ha Yoshiaga vörös is lenne, akkor is kénytelenek lennék megbízni benne!
- Villámlás, ne beszélj így! - szólt rám mérgesen Enhi, majd a lovaglány felé fordult.
- Igaza van sajnos Villámlásnak, kénytelen vagyunk megbízni Yoshiaga-ba, végül is ő is csapdába esett, ahogy Dei is. Én azt mondom, hogy szegények inkább maradjanak itt, mintsem hogy veszélybe sodorjuk őket. Esetleg van valaki, aki RenAi-val ért egyet? - fordult Enhi a többiekhez, választ várva.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 26 2015, 18:09

-Az idő tellik, te pedig határozatlan vagy.
Biccentett RenAi felé, majd az egész társaságra nézett.
-Mindannyian határozatlanok vagytok ahelyett, hogy egyértelmű parancsot adnátok arra vonatkozóan, hogy mit cselekedjünk.
A mondat utolsó része már Yoshiagának és a társának szólt.
-Ti vagytok a rangidősek és az eddigi meglátásaim alapján a legfelkészültebbek is mind felszerelés ügyében, mind minden tekintetben. Megvédtétek a társam életét amikor felébresztettétek. Aggódtok ezekért az emberekért. Ebből arra következtetek, hogy valamiféle felelősséget éreztek az irányukba. Ha ez még mindig áll, akkor nincs időnk kételkedni és túl sokat vitázni. Yoshi terve a legjobb. Ez a hely remekül védhető, a gyűrű továbbra is kialakítható a nagyon kicsik körül.
A sárkány a porba kezdett rajzolni a karmával, egy nagy kört, majd abból folyosókat.
-A katonai stratégák szerint a Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezni tudtak a görögök az előrenyomuló perzsák ellen. Tisztában voltak azzal, hogy csak feltartóztatni tudják majd az ellenséget, illetve károkat okozni a csapataiknak, de megsemmisíteni vélhetően már nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették. Egy perzsa sereg a Thermopülai-szorosnál, a hadiflotta pedig Artemiszionnál ütközött először görög ellenállásba. A görögök a szorosban a hagyományos phalanx-hadállást alkalmazták, úgy tervezték, hogy ezzel visszaverhetik a perzsa lovasság balszárnyát.
Felnézett, majd végigvezette a szemét a társaságon.
-Egy történet az egyik könyvetekből. Itt csak lassan tudnak áramlani a folyosókról a seregek. Ha bevisszük ezt a rengeteg embert a szűk lyukakba, azzal csak káoszt teremtesz egy esetleges támadás esetén, és a halálba vezeted őket. Yoshiaga terve a legmegfelelőbb. Ezzel van a legnagyobb esélyünk. Indulhatunk, vagy megvárjuk, amíg akad közöttünk is egy Ephialtész, és mindannyian itt pusztulunk?

by Ajánlott tartalom