Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

by **Jade Arton** Vas. Ápr. 26 2015, 21:52

Jade végighallgatta a tapasztaltabb játékosok eszmecseréjét, miközben maga is a megfelelő folytatáson agyalt. Több ötlet is felmerült erre, de egyiknek a hatékonyságáról sem volt meggyőzve. Yoshiaga hátrahagyása a legyengült játékosokkal nem tűnt a legmegfelelőbbnek, ugyanis semmi sem zárta ki a további, az előzőhöz hasonló támadások lehetőségét. A terem kialakításából következően egyetlen játékosnak nagyon nehéz lenne oly módon szembeszállni a több irányból támadó ellenféllel, hogy közben a védelmezni kívánt játékosok se leljék halálukat a rohamban. Ebben az esetben nem elég jó harcosnak lenni és legyőzni az ellenséget, annak figyelmét is teljes mértékben magán kell tartania a védelmezőnek. A helyzet egyszerűbb lenne egy olyan világban, ahol mágus típusú karakter nagy területre ható varázslatokkal képes a támadókat begyűjteni és lassan megritkítani, de sajnos ilyesmi itt nem állt a játékosok rendelkezésére.
A RenAi által felhozott ötlet garantálta volna a játékosok védhetőségét és a szétszakadt csapat részei közötti kommunikációt, viszont a folyosó végén várakozó kihívások milyenségéről semmit nem tudtak a résztvevők, és így lehet, hogy olyan helyzetbe keveredtek volna, ami a sérült játékosokra nézve az előző tervnél is kellemetlenebb. Ezen a ponton úgy érezte, eleget mérlegelte a helyzetet ahhoz, hogy hozzáadja a véleményét a vitához. Először Timidushoz fordult, a szorosban elhunyt spártaiak története használhatónak tűnt számára.
- Ezt jó, hogy megemlítetted, Timidus. Szerintem ugyanakkor pont, hogy felhasználhatnánk a görögök által használt taktikát, csak anélkül, hogy sok csapatra bomlanánk. Ha egyetlen embert hagyunk hátra a sérültek védelmére ebben a teremben, azzal veszélyeztetjük őket, ha a egy támadás több, vagy minden irányból érkezik egyszerre. Természetesen sehogy sem garantálhatjuk, hogy mindenki megmaradjon, de ha a folyosóra terelnénk őket, Yoshiaga pedig a bejáratban őrködne, úgy korlátozhatnánk egy támadás erejét. A védőnek csak egyetlen irányra kell koncentrálnia, ráadásul az ellenfelek sem képesek tetszőleges számban a folyosóra lépni.
A csapat hátralevő része közben cselekedhet pontosan úgy, ahogy Yoshiaga javasolta. Így remélhetőleg elégséges számban és erővel nézhetünk szembe az út végén leselkedő veszéllyel is, és biztosítjuk a hátramaradók védelmét is mind a két lehetséges irányból... Ha csak ne adj' isten nem akarnak a falból és a plafonból támadni, de akkor úgy is mindegy.
Úgy érezte, ezzel nagyjából eleget mondott, próbált pár mondatot intézni mindenki felé, hogy másokat is bevonjon az érvelésbe, mert a résztvevőknek ez volt az utolsó lehetőségük, hogy esetleges aggályaikat, vagy ötleteiket kifejezzék.
- Abban mindenesetre egyetértek, hogy minél hamarabb döntenünk kell, szóval ossza meg mindenki a gondolatait, mielőtt késő lesz!

by **Yoshiaga** Hétf. Ápr. 27 2015, 00:20

// Szintén reagálás. //

- Remek ötlet! - szólal meg Dei Jade Arton felvetését hallva.
Yoshiaga bólogatással jelezte egyetértését, majd Jin felé fordul.
- Akkor mindenki egyetért?

by **Tetsuko Jin** Kedd Ápr. 28 2015, 18:15

Elnézve mindenkit hamar rájövök, hogy nem csak én vagyok megzavarodva a történtektől, bár egyedül én próbálom összeilleszteni az apró darabkákat, sajnálatos módon nem sok sikerrel. Csendben hallgatom a jelen lévők felvetéseit, ötleteit és részleges beszámolóit a történtekről, azonban még mindig zavar az, amit az az érdekes férfi mondott korábban. Ők tervezik a továbbhaladást, szinte bármi áron, nekem meg az lenne a feladatom, hogy feltartsam őket, míg be nem fejezi a dolgát. Talán pár percig képes is lennék rá, csak annyi problémám van jelen esetben, hogy képtelen vagyok eldönteni, melyik út lenne a helyes. Akármelyik fél hazudhat. Ezt a lehetőséget is számba kell venni…. gondolkodásom közepette csak sodródok az árral.
Érdekes terveket hallok, mintha a körülöttem lévők mindenre elszánt, végzetes támadásra szánták volna el magukat, holott egyetlen ember az ellenfelük csupán…
- A Thermopülai csatában a görögöket lemészárolták – viszem tovább hangyányit a történetet. Bár nem értek mindent, de az biztos, hogy ha valaki képes a semmiből farkasokat idehozatni, akkor bizonyára képes még sok minden másra is. A hátbatámadás igazán nem lehet probléma.
Megszólalásom után gondolataimba merülve próbálom eldönteni, mitévő legyek, hogy mi forog kockán és hogy kinek a szándéka szolgál jó célt. Csupán a felém intézett kérdés zökkent ki. Itt az idő, döntenem kell..
- Öhm.. anou… - kezdek hozzá bizonytalanul, majd pajzsom magam elé tartom, azaz a többiek felé.
- Nekem az volna a feladatom, hogy megállítsalak titeket. – folytatom valamivel határozottabban.
- Az a férfi, aki ideküldött, állítólag egy programozó, és talált egy kiskaput, amivel kijuttathat minket a játékból, azonban ez eltart egy ideig. – igyekszem szóról szóra visszamondani azt, amit hallottam.
- De… Kayaba Akihiko, egy őrült programozó társa és egy szuper intelligens átprogramozott, gyilkos mobbal megakarják őt állítani. Állítása szerint e küldetés azért készült, hogy távol tartsa magától őket- elhadarom és veszek egy nagy levegőt utána.
- Tehát akkor… Ki kicsoda pontosan, és mit csináljunk ezek után? – érdeklődöm és egyben tanácsot is kérek a többiektől.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Ápr. 28 2015, 23:59

// Utolsó kör //

Yoshiaga és Dei egy ideig csak bámulja Jint, majd Dei megszólal.
- Mekkora hülyeség...
Ezt egy ideig csend követi, majd Yoshiaga folytatja.
- Végül is Aincradban minden megtörténhet... - tart egy szusszanásnyi szünetet - Nem szeretnék bizalmatlanságot gerjeszteni, de az igaz, hogy a legtöbbeteket nem ismerem. Szerintem az elmondottak rengeteget változtatnak a helyzeten és újra kell gondolnunk az egészet. Mi tévők legyünk? Hagyjuk befejezni és védjük meg? Esetleg menjen oda egy-két ember megkérdezni, hogy most mi történik? - Jinre pillant - Az utóbbi jobb döntésnek hangzik, mivel akármennyire is lehet megbízható vagy meggyőző, egyetlen forrásból nem feltétlen kéne meríteni.
Dei és Yoshiaga is elgondolkodnak, majd felétek fordulnak.
- Döntsük el.
- Igen, most egyszer s végre határozzuk el mi legyen.
Rajtatok a sor, hogy kiderítsétek mi tévők legyetek.

Az utolsó kör akkor lesz megírva, ha eldöntöttétek végül mi lesz. Nem muszáj egy hozzászólást írni csak, sőt, mindaddig lehet írni, amíg meg nem születik a közös döntés. A döntésen utólag nem lehet változtatni, az utolsó mesélői hsz cselekményét nem lehet majd változtatni.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 03:56

Enheriel és Villámlás bólintást kap válaszként, hiszen ugyanazt mondják, amit a mi kis hőseink, Jade pedig még intenzívebb bólogatást, hiszen a javaslata szintén megfelelő. Ezután már csak Jin meséje következik, valamint Dei és Yoshi válasza, amire Shu heves kacagásban tör ki, és kell is pár másodperc mire újra levegőhöz jut.
-Jajj Jin, most komolyan elhiszed ezt a butaságot? Legalább Ön ne adja alá a lovat, Professzor! Megvan akkor ezek szerint Kayaba Akihiko…
Mutat egyértelműen Yoshiagára.
-Megvan az őrült programozó társa.
Mutat ezúttal Deire.
-És akkor feltételezem, hogy Timidus a szuper intelligens átprogramozott gyilkos mob. Ha csak persze nem én vagyok mindhárom. Persze az nem baj, hogy Timidus igazából pet, nem gyilkos, mert akkor nekem most vörös lenne az indikátorom… de a szuper intelligens elég hízelgő. Ugye Timi?
Újra nevet, majd kicsit meg is paskolja a sárkány fejét.
-Most komolyan… Kayaba Akihiko bezárt tízezer embert egy játékba. Legyártatott tízezer agymegolvasztó sisakot úgy, hogy a gyártósoron meg a minőség ellenőrző bigyuszkán senki nem vette észre, hogy az aksi megsüti az agyadat. Idáig feltételezhetően senki nem találta meg, és a programot sem tudták feltörni… de, most jön egy programozó belülről, és neki majd sikerül, és ahelyett, hogy Kayaba központilag egyszerűen megsütné az agyát, lekapcsolná a sisakról, kibannolná a játékból, vagy választana a számtalan sokkal egyszerűbb és biztosabb megoldás közül, ahelyett részt vesz egy küldiben, amit ez a programozó írt, tehát még hazai terepen is van, és velem meg veletek szeretné megakadályozni, hogy tönkretegyék az egész tervét, amelyen valószínűleg egy életen át dolgozott. Most ezt komolyan el kellene hinnünk?
-A Thermopülai csatában a görögöket egy áruló miatt mészárolták le, a történet szerint.
Teszi hozzá még Timidus, ám nem pislant egyértelműen Jinre… biztos nem is gondol semmi ilyesmire, csak a rend kedvéért egészíti ki a mondatot.
-Ja igen, ezt el is felejtettem. A programozó, aki a rendszert fel tudja törni, nem tudja lávával elárasztani a csarnokot, vagy vákuumot csinálni, vagy valami, hanem csak arra képes, hogy megkérje Jint, hogy tartson fel minket, és e mellé megidéz pár farkast. Nemcsak, hogy Kayaba Akihiko olyan játékos kedvű, hogy veszélyezteti az egész tervét, de a mindenre elszánt hős programozó is inkább azzal foglalkozik, hogy nekünk morális dilemmát okozzon, meg küldit csináljon, és nem azzal, hogy biztosan megmentsen több ezer embert. Kezdek éhes lenni, és ők is szerintem mind fáradtak már, úgyhogy lécci-lécci teljesítsük a küldetést, és menjünk haza.

by **RenAi** Szomb. Május 02 2015, 09:41

Gweh kezdtem megint elveszíteni a fonalat, talán a túlzott ingerültségemnek köszönhető. Majd amit Jin mondott végleg betette nekem a kaput. Értetlenül néztem körbe, majd Shu-n döbbentem meg. Az ahogy elnevette magát szinte már-már ijesztő volt. Mint ahogy Dei és Yoshiaga reakciója is. Segélykérően néztem Jin-re. Úgy véltem ő sem tudja pontosan hogy mit tegyen, amit talán még inkább megijesztett. A férfi akit nem ismerek, úgy néz ki ő volt a legcsendesebb és legokosabb tagunk. Shunál mikor a láva folyamot említette, meg hasonló abszurd dolgokat… csak csóváltam a fejem… De nem magyarázkodtam, hisz nem értheti… ő nem volt láthatatlan, és nem esett bele abba a csapdába hogy csak ő látott ajtókat felvillanni, mint ahogy nem volt mozdulatlanná dermedve, és nem felejtett el beszélni sem… és az ő üzenet küldését sem buherálták meg, feltételezem. Felsóhajtottam.
- Igazság szerint szerintem is butaságnak hangzik, de ha megvan a lehetőségünk rá, akkor ki kéne használnunk, vagy legalább többet megtudni a dolgokról… és csak azért mert már éhesek és fáradtak vagyunk nem dönthetünk több ezer ember sorsa felett… - Jelentettem ki. Igaz, ez mind a két irányban igaz, sem a kijutásban sem pedig a maradásban… Miért olyan bonyolult az élet…? Megöleltem Jint, majd oda mondtam neki.
- Mindegy… mi lesz a döntésed, vagy mindenki döntése, én veled tartok. – Jelentettem ki, hisz egyértelmű. Nekem most ő, és az ő biztonsága a legfontosabb, mindent meg tennék ezért. Még saját magamról is lemondanék. De ez most nem csak rólunk szól.
- Én arra voksolok, hogy tudjunk meg még többet a dolgokról. – Pillantok oda Yoshiagára és Dei-re. Hisz ők is hasonlót említettek. Így már hárman lennénk, és nem felesleges lenne ez az egész küldetés. Bár ha nem így alakult volna, akkor én is szívesen befejeztem volna, hisz már én is kezdek nyugtalan és nyűgös lenni.
- De ugye éhes pocakkal csakis ingerülten lehet dönteni. – Mosolyodtam el. Azzal a terem közepére kiálltam, leterítettem egy nagy kendőt, rá egy kis kosárkát. Amiből kipakoltam.
- Tizenkét sajtos húsos szendvics. Egy rúd kókusz és egy rúd mandulás tekercs. És még pár, pogácsa, isler, és muffin. És még van némi üdítő, és kakaóm és teám is. – Mosolyodtam el.
- Egyetek igyatok nyugodtan, amíg meg nem egyezünk. – Azzal magam mellé paskoltam a pléden, jelezve hogy szívesen várok bárkit. És aki éhes az höhet. A felszeletelt mandula tekercsből, egy kisebb tálcán oda nyújtottam Shukakuéknak. Hátha szeretik. Kívül álló szemnek biztosan furcsa lehet hogy ennyi mindent hordok magamnál, de igazság szerint ez a reggeli bevásárlás egy része, amit úgy hetente szoktam meg tenni. És sütikből, nasikból sosem árt ha van az embernél pluszban. ^^

Pikniiiiik o/

by **Jade Arton** Hétf. Május 04 2015, 02:47

Jin végre elmondta, pontosan mi történt vele, mielőtt hozzájuk csatlakozott volna, és sajnos az általa vázoltak alapján a döntés a továbbiakkal kapcsolatban egyáltalán nem lesz olyan könnyű, mint amilyennek eddig tűnt. Shukaku sajnos úgy tűnt, túlságosan bízott a kísérőikben ahhoz, hogy figyelembe vegye Jin igazának lehetőségét, ami bár érthető volt, ha már korábbról ismerte Yoshiagát, de attól még elég veszélyes. A legkellemetlenebb az egészben, hogy valószínűleg nem volt túl sok idejük, és gyorsan kellett meghozni a helyes döntést, mert egyébként egy kényelmes piknikezés közben ezt sokkal korrektebb és kellemesebb keretek között tehették volna. RenAi a biztonság kedvéért meg is teremtette a lehetőséget erre; elsőre kissé furcsán hatott, de tulajdonképpen semmi kivetnivalót nem találhat az ember egy azonnali és ingyenes piknikben. Rosszabb biztosan nem lesz tőle. Végiggondolta a többiek mondatait, majd ő is hozzászólt az eddigiekhez, miután szerzett némi teát. Ülni nem ült le, az nem tűnt jó ötletnek.
- Normális ember ilyesmit nem utasít vissza, köszi! -mosolygott először RenAira, majd komolyra terelte a szót.
- Az a helyzet, hogy sajnos egyik lehetőség sem zárható ki teljesen jelenleg. Kényelmes lenne, de nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. Csak annyit tudunk, hogy mindannyian találkoztunk a küldetés során olyan személyekkel, akik olyasmiket tehetnek a világban, amire átlagos játékosnak nincs lehetősége. Közülük valamelyik(ek) felelős(ek) a hibás küldetésért és az abban elhunyt játékosokért. Azonban nem tették nyilvánvalóvá a kilétüket, ugyanis mindannyiunkat barátságosan kezeltek - Yoshiagáék minket, és az idegen is Jint. Az sajnos elég kellemetlen, hogy aki Jint küldte, innen senki más nem látta, és így véleményt se nagyon formálhatunk róla. Az általa adott meghatározás egyébként szerintem jobban illeszkedik, ha Yoshiagát vesszük a programozónak, Deit pedig az átprogramozott mobnak... -itt Deihez fordult, bocsánatkérő arccal - Bocsánat, nem támadó szándékkal mondom, de elég furcsán viselkedtél a korábbiakban. Remélem, helytelen következtetés.
Mindenesetre mindkét félnek hatalmában áll a rendszeren változtatni különböző mértékben, aki valóban erőfölényben van, az nyugodtan eltitkolhatja előlünk azzal, hogy csak kevesebbet mutat az erejéből. Bárki is áll valójában a mi oldalunkon, a másik fél akárhányszor mérhetett volna már ránk elsöprő csapást, valószínűleg nem az a célja. Vagy nem ebben a formában.
Ki kell logikáznunk, ki melyik szerepet töltheti be ebben az ismereteink alapján, vagy olyan módot kell találni a folytatásra, ahol az ellenfelünk nem tud tovább bujkálni előlünk. Vagy akár az eredeti terv is maradhat, az a jelenlegi felállás mellett sem feltétlenül rossz. Többiek?
Közben aggasztó gondolatok fogalmazódtak meg a fejében. A küldetéstervezőnek, aki egyértelműen a nagyobb hatalommal rendelkező volt a két fél közül, valóban lehetősége kellett legyen őket könnyedén lesöpörni a föld színéről. Ha az az ember áll mögötte, aki Jint a túloldalról ide küldte, az pontosan tudja, hogy ők hol helyezkednek el, nem kell keresgélnie. És számára teljesen fölösleges lenne a farkasokkal bajlódni, ha csak csettintenie kell. A limitált lehetőségekkel rendelkező programozó jobban illett volna rá. Yoshiaga ennél meredekebb dolgokat csinált, amíg csak ketten voltak, és lehet, hogy nem mutatott meg mindent a képességei közül. Az általa ismertetett őrült küldetéstervező akár saját maga is lehetett volna. Csak hát egész idáig segítette és kísérte őket, valamennyire meg is kedvelte a végére - nem szívesen fogadta volna el, mint az eredeti ellenfelet, pláne egy idegen játékos története alapján. Szóval további elgondolásig ezt inkább magában tartotta, de a gondolatokat tovább pörgette. Sajnos a logikus gondolkodás nem a kellemes irányba mutatott.

by **Enheriel** Kedd Május 05 2015, 15:46

- Shu, legalább vedd komolyra! - förmedt rá Villámlás. - És minimum annyit megtehetné, hogy nem viselkedsz úgy most, mint egy hülye dedós!
- Villámlás, ne szítsd a feszültséget! - szóltam rá, még ha igaza is van abban, hogy nem kéne csak úgy úgy csinálni, mintha ez valami tündérmese lenne, ahol a végén minden jóra fordul majd. Szóval a helyzet a következő: Jin rátalált egy állítólagos programozóra, aki állítólag megtalálta a módját, hogy kijusson mindenki a játékból, csakhogy Kayaba, egy őrült programozó és egy gyilkos mob meg akarja ezt akadályozni, s Jin feladata, hogy megállítson minket. S a küldetés s azért lett kitalálva, hogy távol tartsa magától őket. Így elsőre valóban hülyeség, de ebben a játékban bármi lehetséges. A professzor azt javasolta, hogy 2-3 ember menjen oda, és kérdezze meg tőle, mi van. Miközben a közös döntésről beszélgettünk, RenAi vett elő némi ételt, hogy a többiek addig egyenek. Én azonban a helyzet miatt nem voltam éhes.
- Szerintem kérdezzük meg ettől a „programozótól”. Én megyek, valaki velem tart? - azt reméltem, hogy Shu nem akar jönni, mert amennyire komolytalanul veszi az egészet, lehet nekiállna veszekedni vele, s nem beszél velünk, vagy elkergeti. Villámlást minden képben magammal viszem, a mérete talán elég lesz ahhoz, hogy ne akarjon nekem támadni, amint meglát. S Jin kéne főleg, mert végül is ő volt az, aki beszélt vele. De mi van, ha az egész igaz? Mi történik akkor? S ha igazából az az őrült programozó, s a mob a közelben van? Sajnos ezt nem tudom megmondani, pedig jó lenne, mert úgy kisebb eséllyel döntünk rosszul.

by **RenAi** Szer. Május 06 2015, 09:55

A férfi vett a sütimből. Yupii *-* Örülök hogy nem feleslegesen terítettem meg, és remélem hogy Shukakuék sem utasítják vissza, elvégre ő jelentette ki hogy már éhes, és azt hiszem fáradt is. Persze megértem, én is az vagyok. Vagyis lelkileg kezdi kiszívni belőlem ez a küldetés, és a problémák hada az erőmet. Vicces, most a dolgokat kialakulva figyelve, az az érzésem támadt hogy ismételten szét akarnak minket szakítani… De most az elveinket és a vágyainkat használják fel saját fegyverének… Bár tudom hogy csak túlkomplikálom a dolgot, vagyis remélem, így nem adok hangot ezeknek a gondolatoknak. Jómagam is falatozgatok párat. És persze Jit sem hagyom ki, bár tudom hogy ő az efféle édességeket el szereti adományozni a rászoruló kis gyerekeknek, így valami tartalmasabbal kínálom őt. Előhívok egy kis fűszeres rizsgolyót és azzal kínálom meg, hátha. Neki is ennie kell. Hisz már magam sem tudom mennyi idő telhetett el, de nem kevés, és ugye hogy a kobak gyorsabban forogjon sem árt az energia az agynak hehee. Majd meghallgattam a férfi érveléseit. Igazság szerint vele is egyet tudtam érteni. Bár elkuncogtam magam mikor Dei-t titulálta átprogramozott petnek.
- Viszont ha Dei pet, akkor kell hogy legyen egy idomár is nem? – Vetem fel a gondolatom. De azért tetszet, a férfi érvelése, mókás volt és be is indította a fantáziám. Hogy miféle állatnak is tudnám elképzelni Deit, az első ötletem egy holló volt, és ennél meg is ragadtam. Dei tuti egy holló. *-* Majd Enhi tört ki magából, és igaz Shu viselkedése engem is váratlanul ért, bár én nem gondolnám hogy nem venné komolyan. Inkább csak ki akarta figurázni a helyzetet. Ami az igazat megvallva sértett is picit, főleg hogy ezzel a páromat is leminősítette. Nem jeleztem neki ugyan, nem akartam vitázni, főleg nem egy kislánnyal sem, megelégedtem a tudattal hogy ezzel magát is minősítette mások előtt. Majd megilyedtem hogy Enhi egyedül fog cselekedni.
- Várj! Egyedül ne menj! – Kiáltok utána, és ha kell utána is szaladok.
- Butaság lenne egyedül bele vágni. – Viszont az idő csak telik…
- Várj egy picit míg döntésre nem jutunk. Viszont… - Emelem fel a kezem.
- Én Enhi pártján vagyok. Szerintem fel kellene kutatnunk azt a pasast vagy kit, és kifaggatni hogy többet tudjunk. – A kezem a magasba tartom, mintha csak jelentkeznék. Nem arról van szó hogy nem bíznék Jinben, minden szavát elhiszem. De hogy a többiek is hihessenek neki ahhoz az kell hogy a saját szemükkel láthassák azt amit Jin látott. Persze nem ítélem el őket mert nem hisznek nekik, mivel tudom hogy nem ismerhetik Jint. Ő képtelen lenne hazudni és füllenteni is. Tehát érte is be kell bizonyítani hogy ott van valami, ami többet tud mint mi…

by **Shukaku** Szer. Május 06 2015, 10:20

Na most nagyon jól jött volna ha Shu többet gyakorolja az Alextől annyiszor eltanulható WTF fejet. Úgy látszik Jaden kívül, akiről mindig is tudták, hogy jó sok esze van senki nem fogta fel azokat a szavakat, amit Shu mondott, szóval meg kellett próbálni újra. Ugyan legszívesebben csak annyit mondott volna, hogy lolnope, vagy valami ilyesmi, és újra nevetésben tört volna ki, ám mivel ezzel nem sokat érne el, inkább csak sóhajtott, és hátát a falnak döntve nézett körbe a csapaton.
-Tudom, hogy nagyon nagyon ki szeretnétek jutni, és most valaki bedobta az orrotok elé a csalit, amit nagyon fincsi lenne bekapni, de könyörgöm, csak egy picit gondolkodjatok már. Jade is mondta, hogy ha valóban ilyen ereje van mind Kayabának, mind annak a másik programozónak, amit a küldiben látunk…
Elővette az ujjait, és hangosan számolgatni kezdte.
-Eltüntetett mindenkit Aincradból, blokkolta az inventorymat, nem tudom leadni a küldit, és tulajdonképpen nem mehetek csak arra, amerre ő vezetni akar, mert különben falakba ütközünk… meg gondolom nálatok is történt egy csomó fura dolog. Szóval ha ilyen hatalma van, és meg akarna menteni minket, vagy Kayaba nem akarná, hogy megmentsen minket, akkor már rég egymást ölnék valami epic fighton, nem minket ugráltatnának, meg Jint küldözgetnék hírvivőként. Csak egy picit tegyétek félre azt a rózsaszín ködöt, amit a kijutás lehetősége ad, és akkor esetleg rájöhetnétek, hogy butaság ilyesmit feltételezni, és ez is csak ugyanolyan küldi mint a többi. Most az a rész jönne, hogy vagy itt ülünk és tanácskozunk, hogy mi legyen, és közben kifutunk az időből, vagy egymásnak esünk, hiszen látod, Villámlás máris úgy üvöltözik, mintha az életünk múlna ezen a küldin, pedig csak egy egyszerű uncsi morális dilemma, ami annyi de annyi játékban benne volt már. Kívánod-e harmadiknak, hogy a Dzsinn szabad legyen, visszadobod-e az aranyhalat a tóba, elvágod-e a rab kötelét, aki azt mondja, hogy ártatlanul ítélték el… komolyan nem voltatok még elég küldin, hogy ezt észrevegyétek? Most éppen Jin feltart minket, ahogy az ismeretlen fickó kérte tőle, pedig lehet, hogy pont ő a gonosz. Ha köztünk van Kayaba meg az átprogramozott mob, akkor ők eddig nem akartak minket bántani, az a másik fickó viszont igen, a farkasokkal, szóval eddig jobban nem kedvelem őt.
És ha már Enhi elindult, akkor Shu is elindult, mert már tényleg unta, hogy egy ilyen butaság miatt nem halad a küldi.

by **Jade Arton** Csüt. Május 07 2015, 23:58

Többen is úgy döntöttek immár, hogy a közös döntést mellőzve véget vetnek a tanácstalan tanakodásnak - egyébként valahol teljesen érthető módon -, de Jade egy problémát még meg akart vitatni a többiekkel a végső döntés előtt. Időközben összerakta a fejében, ami zavarni kezdte abban, amiről Jin beszélt; szimplán logikai úton próbált eljutni idáig - bár tudta, hogy hibák lehetnek benne, mert túl sok idő nem volt végiggondolni. Úgy gondolta, ennyi ember életével kapcsolatos döntésben konszenzusra kell jutni, és amennyiben valamely stratégia nagyobb támogatást szerez a többinél, azt sajnos akár jó, akár nem, véghez kell vinni, de egy dologról még érdekelte a többiek véleménye.
- Várjatok, egy pillanat! Egy valami elgondolkodtatott, azt kezdtek vele amit akartok, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek feltűnt. Ha az álláspontunk változatlan, felőlem mehetünk.
Szétnézett a többieken annak reményében, hogy az elindulók még kivárják azt a másfél percet, amíg ezt végigmondja.
Alapvetően nincs semmi okunk arra, hogy egy idegen tanácsa alapján, akivel csak egyikünk találkozott, eddigi terveinket eldobva az ellenkezőjét tegyük annak, amit eddig terveztünk. Azonban van valami azzal kapcsolatban, amit Jin mondott, ami teljesen más értelmezést adhat a helyzetünknek. Nem mondom, hogy erre a feltevésre kéne alapoznunk mindent, de érdemes megfontolni.
Tételezzük fel, hogy az idegenünknek van igaza, és ő találta meg a módot a kijutásra. Rendelkezésre áll némi, a játékosokét lényegesen felül-, a játékmesterekét alulmúló erő és lehetőség. Van emellett egy, az üzemeltetők által küldött páros, akik ezt az embert keresik, valószínűleg az övénél nagyobb hatalommal a kezükben. Ők az eddig ismeretlen tartózkodási helyű idegenünket keresik, de úgy tűnik, korábban nem jártak sikerrel. Jelen helyzetben, ha a játékosokkal elkeveredve érkeznek a célpontjuk tartózkodási helyére, az biztosan nem fogja ártatlan emberek életét kockáztatni lávafolyókkal és hasonló trükkökkel, tehát az útjuk szabad. Küldött viszont farkasokat, amikkel a csapatunk nem túl könnyen, de megküzdött - triviális megoldásnak tűnik, hogy ilyet használjon, ha csak időre van szüksége. Az eredeti tervünk folytatásával viszont valószínűleg vereséget szenved, ugyanis velünk együtt az átprogramozott gyilkológép is betoppan hozzá, amíg a programozó kint várakozhat a sérültekkel. Ez idáig természetesen elég konteósan hangzik, de ha megfordítjátok, sokkal kevésbé értelmes a történet:
Ha a túloldalon van az ellenfél, ő már nyugodtan hajigálhatott volna minket bármivel, ami a keze ügyébe kerül, nem kellett volna a játékosok életével foglalkoznia, középszerű farkashordákat küldve minden más borzalmasabb dolog helyett. Valószínűleg abban leli örömét, ha minél több ember keveredik ebbe a küldetésbe, így egyértelműen elpusztít bárkit, aki ebben akadályozza.
Ebben a verzióban nem sok gond van a kísérőink viselkedésével, bár ha biztos lennék az igazamban, azért erősebben próbálnám magunkat meggyőzni arról, hogy a megoldás a továbbhaladásban van. - pillantott Yoshiagára.
- Harmadikként tényleg meggondolandó Shukaku ötlete, miszerint túldramatizáltuk az egészet, és valójában mégiscsak egy enyhén bugos küldetésen veszünk részt, csak túl sok jel mutatott arra, hogy valami sokkal vészesebb dologról van szó. Tulajdonképpen nem sok információnk van arról, ami a folyosó végén vár, az eddigiekből nem feltétlenül következik, hogy a Napunknak Legfőbb Elrontója fog ott várni személyesen, hanem csak a küldetés egy betervezett része.
Najó, ennyi. Talán kicsit hosszú volt, de amennyiben van rá esély, hogy az életük ténylegesen kockán forog - mármint jobban, mint Aincradban úgy alapvetően -, muszáj minden lehetőséget számba venni. Az továbbra is aggasztotta, hogy az először vázolt verzióval tulajdonképpen eddigi kísérőik ellen kéne fordulniuk, de sajnos logikusnak tűnt a lehetőség. Amíg a többiek válaszolnak, olyan megoldáson kezdett gondolkodni, mellyel kizárható, hogy a kísérőikben kárt tegyenek az első verzió bizonyítatlansága mellett.

by **Tetsuko Jin** Vas. Május 24 2015, 18:40

Végül úgy döntök, hogy elmondom, egészen pontosan mi történt velem és azt, hogy jelenleg mi lenne az én feladatom, ahogy a megbízóm mondta: akár az életük árán is. Természetesen efféle gaz tettre nem lennék hajlandó, azt nem említve, hogy a lehető legalkalmatlanabb embert jelölte ki eme feladatra. Szerencsémre megfelelőképpen fogadják az információt és máris megkezdődnek a találgatások, lehetőségek, kiselőadások a további lépésekről. Ai-channak hála még egy rövidke piknikre is sor kerül. Természetesen én csatlakozom hozzá, de az ötleteléshez már nem. Felesleges bármit is megosztanom velük a gondolaimról mindaddig, amíg én sem vagyok biztos szinte semmiben. A felvetéseket meghallgatom és próbálom beilleszteni a saját gondolatmeneteimbe, de még így sem jutok túl sokra. Ráadásul egy idő után kezdenek türelmetlenné válni, ami ebben az esetben azt eredményezi, hogy elindulnak azon személy felé, aki megkért, hogy tartsam távol tőle ezeket az embereket.
- Sumimasen! – hívom fel magamra a figyelmet újfent
- Nem kaptam semmiféle quest ablakot az illetőtől. – osztom meg eme információt is a többiekkel.
- Mindezek mellett nem hallottam még olyan quest-ről, ami playerek-et kényszerít arra, hogy egymásnak ártsanak. Engem arra kértek, hogy tartsalak távol titeket, még az életetek árán is – természetesen nem fogok ilyesmit tenni és nem csupán azért, mert több szempontból is képtelen vagyok rá.
- Ennél az oknál fogva nem lehet ugyan olyan quest, mint a többi. Amennyiben úgy akarjuk kezelni, nem lehetünk egy oldalon. – sajnálatos módon újra el kell állnom útjukat pajzsomat előretartva
- Sumimasen, mi lenne, ha várnánk még egy keveset? Az idegen időt kért tőlem, azt adhatunk neki. A türelmetlenség már számos életet követelt a történelem során, mi ne essünk ebbe a hibába. – mondom mosolyogva.

by **Shukaku** Vas. Május 24 2015, 19:19

-Nem. Ez sehogy sem jó.
Rázta a fejét Shu, majd a falnak támaszkodott Jin mellett.
-Eleve felvettük ezt a küldetést. Minek találta ki a minket kijuttatni akaró játékmester ezt a küldit? Mert nem nekünk, az száz, hiszen nekünk most az lenne a feladatunk, hogy őt megállítsuk. Szóval csak az marad, hogy Kayabának, meg az átprogramozott mobnak kellünk mi, mert ugye Jin nem is kapott küldetésablakot ezek szerint.
Egy kis szünetet tartott, és még a mutatóujját is felemelte.
-Kayaba Akihikonak szüksége van ránk. Miért lenne ránk szüksége?
-Túszok. Emiatt nem árasztja el lávával az egész termet a másik Játékmester. Itt vagyunk mi is, és ezzel bevédjük Kayabát.
-Oké… ez jogos… de ezeket az embereket meg simán hagyta volna meghalni, meg minket is, mert ugye Yoshi mentett meg minket. Szóval ez sem stimmel. Ez az egész dolog annyira kusza, hogy minél többet gondolkodok rajta, annál kevesebb értelme lesz. Behívnak minket a küldibe, nem engednek kilépni, de azért közben akadályoznak, meg meg akarnak ölni, hogy ne jussunk el a végéig. Akkor miért engedett be? Ha Kayaba csinálta a küldit, akkor ő meg miért hátráltatna minket? Vagy akkor most ping-pongoznak, és egy fejezetet az egyikük ír, egyet meg a másikuk?
Itt már a szeme is jojózott, ám arra még maradt ideje, hogy egy sóhajtással megspékelve Jinre nézzen, és újra elővegye a kezét számolásra.
-Black River kúria, Salazaros küldi, Viadalos event… soroljam még, vagy elég lesz? És még olyan küldik is vannak, amikben fogy az időnk. Szerintem itt is fogy az időnk, és nem akarom miattad elbukni a küldit. Eddig ők ketten életeket mentettek, az a valaki meg ott pedig farkasokat küldött ránk, szóval én szeretnék továbbmenni. Kérlek szépen engedj át minket.
-Jin, nem ismerem sem a szintedet, sem azt, hogy van-e súlyemelésed, de úgy gondolom, hogy mi vagyunk az erősebbek, és végig tudunk tolni a folyosón anélkül, hogy ártanunk kellene neked.
-Kérlek állj félre, hadd menjünk tovább Yoshiaga professzorral, és engedd, hogy megmentsük ezt a sok embert.

by **Jade Arton** Vas. Május 31 2015, 03:22

A vita eljutott arra a pontra, ahol építő jelleggel hozzászólni már nehéz lenne, máshogyan pedig többé-kevésbé fölösleges. A többieket nem aggasztották az általa megosztott gondolatok, viszont ők korábbról ismerhették a professzort, így ha ennek ellenére is teljes mértékben megbíztak benne, az elég erős érv volt Jade számára. Jin elmondott mindent, amit tudott az ismeretlenről. A javaslata, hogy esetleg továbbra is várakozni kéne, a továbbiakban már nem tűnt hasznosnak Jade számára. Aktívan gondolkodni érdemes többnyire, de a fentiek miatt - nincs több ötlet senki részéről - már csak a döntésüket halogatnák. Innentől kezdve viszont a népesebbik tábor döntésével kívánt továbbmenni, ami az ismeretlennel való konfrontációt jelentette a folyosó túlsó végén.
- Nagyjából erre gondoltam én is - válaszolta Timidusnak és Shukakunak - Plusz, ha hibás a küldetés, vagy a játékmester mentális problémákkal küszködik, akkor nem feltétlenül logikusan működnek a dolgok. De mindegy, szerintem kitárgyaltunk mindent, amit érdemes. Ha megyünk, akkor menjünk.
- Sajnos nem csak türelmetlenséggel lehet fölösleges halált okozni, hanem tétlenséggel is. - fordult Jin felé - Azt hiszem, a türelemnek már eleget hódoltunk. Amire időt kért, pontosan akkora eséllyel rossz nekünk, mint jó. Amiben többé-kevésbé megbízhatunk, az a csapatunk, erre az egységre kéne alapoznunk.
Elmosolyodott, ahogyan maga elé képzelte a jelenetet, amint a lovagot végigtolják a hosszú folyosón, és az ismeretlen arcát, ahogyan keresztültuszkolják a végén feltételezett nyíláson a terembe, ahol tartózkodik.
Ráadásul Timidusnak igaza van az eltolással kapcsolatban, meg szerintem nem is lenne túl elegáns ebben a formában megérkezni a túloldalra. Szóval vágjunk bele!
Én egyébként jobban érezném magam, ha te jönnél velünk, de ez már nem olyan fontos kérdés. - tette még hozzá Yoshiaga felé, miközben visszatette a RenAitól szerzett teát a többi étel és ital közé az elővarázsolt terítőre. Két kísérőjük közül ő tűnt alkalmasabbnak a feladatra, de ez már tényleg a saját dolguk volt. Tett pár lépést a folyosó irányába, figyelemmel tartva a többieket, hasonlóan cselekszenek-e.

by **RenAi** Csüt. Jún. 04 2015, 17:37

Jobban éreztem volna magam nem egy ilyen veszett lyukban, őrült és számomra érthetetlen dolgokkal vegyítve ami kérdést és vitát indít közöttünk. A kedélyek kissé lecsitultak aminek ugyan örültem, de nem voltam benne biztos hogy ez sokáig így marad, ismerve Jint. Mármint nem úgy hogy rosszat akarna, vagy ellenállna, de ő teljesíti a felé tett kérdéseket, így…

Az történt amit vártam, ugyan én is a dolgok felderítésére voksoltam, de Jin próbálkozott a rábízott feladat beteljesítésével is, így szembekerült Shukakuval és Enhivel is, majd Jade is kijelentette hogy meg kellene keresnünk azt az embert akivel találkozott. A pillantásom váltogattam az embereken, de vissza-visszatértem Jinre, a pártját akartam fogni, elvégre nekem a közös jó számít, de úgy nem közös jó ha mindenki ellene van, persze nem rossz szándékkal. Elmosolyodtam a Shukakuék által említett szituáción miszerint eltolják őt, és az a legviccesebb hogy el is tudnám képzelni. Nem szeretném Jint arra kérni hogy mondjon le a rábízott feladatról, hisz tény hogy okkal bízták rá, de azt sem akartam hogy ketten forduljunk mindenki ellen a „Már pedig mi maradunk!” megoldással, mert úgy csak szét szakadt volna a csapat. Lopva Yoshiagára és a társára pillantottam, hosszú ideje csendben vannak, se egy vélemény se semmi támpont, pedig pont ők hadakoztak eleinte, hogy váljunk ketté és hogy alkossunk csapatokat, ők is segítenek. Kíváncsian figyeltem mit válaszol Jade kérésére hogy jöjjön velünk, és nem értettem hogy miből gondolja hogy nem jöhet mindenki hisz… hisz Jin is megúszta egy karcolás nélkül és nem találkozott senkivel… Nem értettem, de nem akartam bántani senkit sem, nem akartam gyanút vagy haragot ébreszteni másokban, inkább hallgattam. Vártam Jin reakciójára, nem akartam ellene fordulni, viszont...
Lehajtottam a fejem.
- Várjunk még egy picit... talán... - Állok végül mellé, igazság szerint úgy gondolom ha megindul a banda úgyis mi is utánuk megyünk, szerintem, így ártani nem ártottam a dologgal, reméltem.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 04 2015, 19:32

-De már olyan sokat vártunk a semmiért. Uncsizom, és nem haladunk semerre.
Shu lassan odasétált Jade mellé, megfogta a kezét, majd remélve, hogy vele tart -ha nem, akkor csak finoman kezdte el vonszolni-, odasétált Yoshihoz is, és megfogta az ő kezét is.
-Jöjjön Ön is, Professzor, itt már semmi érdekes nincsen. Nyo, akkor megvannak akik menni akarnak, ha ti akartok, akkor maradjatok. Annak, hogy itt üljünk és várjunk arra, hogy egy állítólagos valaki megment minket... ennyi erővel frontharcosok se kellenének.
És ha már mind a két keze tele van, el is indult a folyosó felé velük, természetesen Timidus kíséretében.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 04 2015, 23:02

Lassan telik tovább az idő és a csapat nem tud döntésre jutni. Yoshiaga nem mozdul karjának megragadásakor, csak elrántja kezét és segíti tovább a korábban szinte félhalott játékosokat. Percek telnek el tétlenül, majd Yoshiaga végez a játékosok felgyógyításával. Mindenki előtt felugrik a küldetés teljesítve ablak. Minden visszakerül a helyére, ki lehet teleportálni. A kút kivilágosodik belülről. Dei Shukakut, Jade Artont, majd Jint is félrelökve fut előre, majd félúton összeroggyan és a földre ül. Könnycseppek kezdik elhagyni a szemét. Lassan Yoshiaga felé fordul.
- ...de Yoshiaga! - mondja szepegve, egyenesen a Sayonara céhvezetőjének a szemébe nézve.
- Miért bíztad ezekre az inkompetens, semmirekellő játékosokra a döntést? - jegyzi meg, de nem haragosan. Szinte mintha reflexből mondaná a bántásokat. Hangjából csak fájdalom érződik. Yoshiaga rátekint.
- Nem lehet minden az irányításunk alatt. Lehetünk akármennyire erősek, de mindenki véleménye számít. És amíg nem egyedül vagy, addig nem is egyedül döntesz.
Ezután lassú léptekkel indul meg a folyosón. Útközben ingének nyakát megfogva húzza fel Deit a földről és maga után vonszolja.
- Erre kell menni, igaz? Aggodalomra semmi ok, a küldetésnek már vége, csak megnézem mi maradt ott.
Ezután eltűnik a fekete folyosóban.

A következő csak azoknak, akik követik Yoshiagát:
Egészen a kristályig halad, majd leguggol és nézegetni kezdi. Körülbelül egy percig figyeli, majd megérinti. A kristállyal egy teljesen másik szobába kerültök. A szoba teljesen üres.
- Nincs itt.
- Hát nincs.
- Most mi lesz?
- Azt sem tudjuk biztosan, hogy ez ő volt.
- Én tudom! Csak már lelécelt...
- Akkor várunk.
- Mire?
- Tömegmészárlásra, misztikus eredetű, halálos kalandokra, nagy kaliberű illúziókra...
- Jogos.
Ezután teleport kristállyal sikeresen elhagyják a helyet.

A küldetést sikeresen(?) teljesítettétek, így lezárom.

Jutalom:
Tetsuko Jin, Jade Arton, Shukaku, Enheriel: 190 exp 200 arany
RenAi: 210 exp 200 arany
Minori 118 exp 90 arany
Szophie (Justin helyett): 80 exp 90 arany

Céhbónusz:
Tetsuko Jin, RenAi dupla exp

Unity: 100 arany, Shakan +0, Jade +16, többiek +26 exp

Justice League: 100 arany, Hayashi Yuichi +12, Aoi Shizuka +20, többiek +30 exp

White Rose: 200 arany, mindenki betelt

Jumpy Vigor: 100 arany, Alex és Kanami +0, Shukaku +23, többiek +24 exp

Jártasságok:
csak azoknak, akik végig csinálták

Keresés:
Enheriel: Címerpajzs
Shukaku: Futóíj, Egyszerű Frissítő Potion

Shukaku: Kristályírás (T1): nincs több megszerezhető recept
Növénylátás (T1): 6 Kis Tövisgyökér 3 Faeno Levél 1 Barna Gomba 4 Tövisgyökér 6 Vörös Pitypang

Enheriel: Potion/Méregfőzés (T1): nincs több megszerezhető recept
Növénylátás (T1): 6 Kis Tövisgyökér 7 Faeno Levél 1 Barna Gomba 2 Tövisgyökér 4 Vörös Pitypang

RenAi: Potion/Méregfőzés (T1): Röhögőgörcs Méreg Recept, Gyenge Paralízis Méreg Recept
Növénylátás (T1): 94 -> 100, 9 Kis Tövisgyökér 7 Faeno Levél 2 Barna Gomba 2 Tövisgyökér

Tetsuko Jin: Páncélkészítés (T2): Surranó Recept, Félresikerült Gyűrű Recept
Érclátás (T2): 156 -> 176, 8 Fémkő 2 Vastag Bőr 3 Drágakő 7 Acél

by Ajánlott tartalom