[Küldetés] Az Elfeledett Kút

//KA, ha szépen nézek, akkor megengeded, hogy itt már meglegyen a petem 2. képije? *bociszemek*//

Tegnap Lulu-t meghívták küldetésezni a barátai, így tegnap estig egyedül voltam. Sok szerencsét kívántam neki persze, és hogy vigyázzon magára, mielőtt elindult. Hallottam, hogy megjött, ezért elé mentem, hogy köszönjem, és megérdeklődjem, hogy ment neki. Ám elborzadva láttam, hogy Lulu teljesen el volt fehéredve, zokogott, mint akinek a szeme láttára halt volna meg valakije. Villámlás is teljesen megijedt, mikor meglátta.
- Úristen Lulu, mi történt?! - rémült kérdésemre csak zokogott, nem válaszolt. Láttam rajta, hogy valami sokkoló dolog érte őt, ezért inkább az ágyhoz kísértem (nem úgy, ti perverzek!), hogy ki aludja magát. Csak másnap reggel mesélte el mi történt: a nap utolsó küldetéseként egy „Kiút a kútból” nevű küldetést vettek fel, ám mikor odaértek, olyan rémisztő volt az, amit láttak, hogy dobva a küldetést elszaladtak, Lulu-t meg teljesen megviselte.
- Enhi, szerintem ki kéne deríteni, hogy mi történt, nem gondolod?
- De igen Villámlás. Gyerünk! - s kedvesemre bízva Lulu-t indultam petemmel a küldetés táblához. Nem ott volt. Az egyik játékos elmondta, hogy el lepukkadt házhoz kell kopogni az elfogadásához Tolbana-ban. Szerencsére nem volt messze, így elgyalogoltunk odáig. Hamarosan meg is találtuk. Senkit nem láttunk a ház közelében (mivel ugye 1 óra különbség van az érkezések között, annyit meg ki vár?).
- S ettől ijedt meg Lulu? Nem is olyan ijesztő.
- Lehet, hogy attól, ami bent van... rossz előérzetem van...
- Nem kell félni, mi mindent meg szoktunk oldani, pláne akkor, ha más is van, nem csak mi. - Villámlás önbizalma némiképben megnyugtatott, így bekopogtam, hogy elfogadjam a küldetést.

Az utóbbi időben egyáltalán nem törődtem azzal, hogy hányas szintű vagyok. Nem jelentkeztem küldetésekre … na nem mintha nagyon akartam volna vagy kerestem volna. De már nagyon rég óta itt vagyok ebben a játékban és valószínűleg még leszek is. Lássuk be … lehetetlen végig vinni az összes szintet, de ha sikerül is akkor sem garantált, hogy életben maradok addig amire végre az összes szintet járhatóvá teszik. Szóval muszáj lesz fejlődnöm, hogy megtudjam védeni magam. Igaz, hogy kicsi az esélye annak, hogy valaha is ki jutok innen, de ahogy mondani szokták „a remény hal meg utoljára.”
Ezekkel a gondolatokkal indultam el küldetéseket keresni Tolbanába. Még egyszer sem jártam ebben a városban, de nagyon remélem, hogy szerencsével járok. Maga a város nem nézett ki olyan rosszul és a lakosok is akiket láttam, mind boldogoknak tűntek. Talán túlságosan is boldogoknak. Még is minek tudnak ennyire örülni? Hiszen lehet, hogy soha többé nem fogunk tudni innen ki jutni. Csak nem akarják itt le élni az egész életüket?! Mindegy ők tudják. Mindenesetre nem hiszem, hogy a városnak ezen a részén fogok találni valamit, inkább be megyek ebbe a mellettem lévő kis utcába.
Az egyik háznak a sarkánál volt egy kisebb baráti társaság, akik mellett el sétáltam. Nem igazán törődtem velük, mert nem ismeretem közülük senkit, meg amúgy sincsen most időm ismerkedni. Már jócskán elhagytam őket, de szerencsére még elég közel voltam ahhoz, hogy meghalljam miről beszélnek. És szerencsémre pont egy visszatérő küldetésről volt szó. Végre egy küldetés. \o/
- Elnézést! – Szólítottam meg az egyik játékost. – Ne haragudj, de az előbb hallottam, hogy valami visszatérő küldetésről beszéltél.
- Te ki vagy? – Kérdezte tőlem az idegen játékos.
- Az most lényegtelen, hogy én ki vagyok. Kérlek mondj el nekem mindent arról a visszatérő küldetésről amit tudsz.
Itt egy pillanatra el hallgatott szemeit a földre szegezte, nagyot nyelt és remegő hanggal vágott bele a mesélésbe.
- Ezt a küldetést még a játék indulásakor nyitották meg, de nem váltott ki túl nagy érdeklődést. Összesen három játékos jelentkeztek rá … azonban … egyikőjük sem élte túl a küldetést, mind meghaltak.
~Senki … nem élte túl? A játék indításakor? Még is mi ez az egész? ~ Teljesen le blokkoltam. Vajon mi lehetett abban a küldetésben amit senki sem élt túl? Sok gondolkodásra azonban nem volt idő mert az idegen tovább folytatta.
- Most ismét megnyitották a „Ki a kútból” nevű küldetés itt Tolbanában. Amikor meghallottam, hogy ismét lehet rá jelentkezni úgy gondoltam, hogy megpróbálom. De … de ez a küldetés annyira ijesztő, hogy nem maradtam ott sokáig. Gyorsan eldobtam amíg még lehetett.
Csak álltam és hallgattam a játékost. Nem is tudom mit lehetne erre mondani. Mi lehet ebben a küldetésben ilyen ijesztő, hogy nem lehetett végig vinni? Az idegen, bár már kiszabadult onnan, még most is nagyon megviselték a történtek. Hihetetlen … végre találtam egy küldetést erre kiderül, hogy annyira rémisztő, hogy senki sem mer bele vágni. Mi legyen? Vajon el vállaljam?
- Sajnálom. Ha nem gond még kérnék tőled valamit. – Az idegen meglepődve kissé könnyes szemekkel várta a kérésemet. – Meg tennéd … hogy megmutatod, hol lehet jelentkezni erre a küldetésre?
Először teljesen meglepődött, még a vér  is kifutott az arcából. Próbált minden áron lebeszélni arról, hogy jelentkezzek. Azt mondta, hogy el sem tudom képzelni micsoda borzalmakat kell majd ott átélnem és, hogy lehet , hogy soha többé vissza se térek majd. Nagy nehezen azonban csak sikerült rá vennem őt, hogy vezessen el a küldetés helyére. Egy régi. lepukkadt házhoz vezetett.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide! Szia! – El indultam a ajtóhoz, hogy kopoghassak és elfogadjam a küldetést.
- Várj! – Megragadta a ruhámat és egy kicsit hátra húzott az ajtótól. – Ha tényleg be mész oda lehet, hogy te is úgy jársz mint az a három.
- Tisztában vagyok vele! – El rántottam a kezemet, oda léptem az ajtóhoz és gyorsan el fogadtam a küldetést mielőtt még megint az utamba állna. ~Hát Justin innen már nincs vissza út!~

/Dobtam egy 7est bazárosba, innen kérném a jutalmam. ^^/

// A céhbónuszod tapasztalati része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) //

Minori mivel csak 151 szót írt, így a következő hozzászólásának legalább 349 (250 + 99) szavasnak kell lennie. A résztvevők változtak az első hozzászólásban, mivel aki nem írt időben, ki lett zárva.

Reggel hat óra, Shukaku:

Shukaku bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Shukaku pedig azonnal kapott egy küldetést "Úóúk b lúatit". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Shukaku ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan szeded ki a szemeit. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC szemei be voltak kötve, a kötés alól vér folyt. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod kiszedni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután feláll a székből és Shukaku felé kezd sétálni lassú lépteivel.

Reggel hét óra, Minori:

Minori bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Minori pedig azonnal kapott egy küldetést "Kiitt ú ólkit". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Minori ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan töröd össze a lábait. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC lábai össze voltak kötözve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod törni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és lassan Minori felé kezd kúszni.

Reggel nyolc óra, Enheriel:

Enheriel bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Enheriel pedig azonnal kapott egy küldetést "Úbúit a úkkt". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Enheriel ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan téped le a karjait. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC kezei össze voltak kötözve, lábai össze voltak törve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod tépni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és összekötözött kezeit használva lassan Enheriel felé kezd kúszni.

Reggel kilenc óra, Jade Arton:

Jade Arton bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Jade Arton pedig azonnal kapott egy küldetést "Búútt k kibiai". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Jade Arton ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan vágod ketté. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC karjai le voltak tépve, belőlük vér spriccelt, lábai össze voltak törve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarsz kettévágni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és a földre esése után csak ott fekszik.

Reggel tíz óra, Justin Taylor:

Justin Taylor bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Justin Taylor pedig azonnal kapott egy küldetést "Kktttk l klbúúú". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Justin Taylor ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan téped ki a fejét. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC karjai le voltak tépve, alatta a földön száraz vértócsa volt, a testének csak a felső fele volt a széken, az alsó fele összetört lábakkal a sarokban hevert, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod letépni a fejem, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Nem mozdul.


Reggel tizenegy, Tetsuko Jin és RenAi:

Tetsuko Jin és RenAi bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Tetsuko Jin és RenAi pedig azonnal kapott egy küldetést "Bktú ú lbkatt". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben valamelyikőjük ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén egy székkel. A szék fölött a következő volt: kérem foglaljon helyet! A szék mögött hátul, alig megvilágítva a sötétben egy NPC állt. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.

Határidő: egy hét mindenkinek, posztolási sorrend lényegtelen.

Az ajtó elengedte magát, mire kaptam egy küldetést, ami igen fura volt, mert ennyi volt csak: Úbúit a úkkt. Nem értettem, hogy mi ez.
- Enhi... - szólalt meg a griff. - tudod, mi jut erről az eszembe?
- Micsoda?
- Hogy ez egy mondat, összekeveredett betűkkel. - jobban megnéztem, s valóban! Annyira okos Villámlás legtöbbször!^^ Kis időbe telt, mire kijött az alábbi:

KIÚT A KÚTB__

rájöttem, hogy ez a KIÚT A KÚTBÓL mondatot akarja ábrázolni, csak hiányzik belőle két betű. Megpróbáltam megnézni a küldetés leírását, de csak a feladás opció jelent meg. Jobb ötlet hiányába, illetve azért is, mert megijedtem már, rányomtam, de ehelyett az alábbi jött ki: „Nem fáj, ha óvatosan téped le a karjait. Biztos megteszed?” illetve az igen-nem gombok. Összenéztem Villámlással.
-Ez meg mi a fene?!
- Nem tudom. - reszketett a hangom a félelemtől. Az ajtó lassan, nyikorogva nyílt meg, hogy bevilágítsa a helységet. A viskó csak ergy teljesen üres szobából állt, s középen a széken egy NPC ült. Kirázott a hideg, mikor megláttam: a kezei össze voltak kötve, lába összetörve, szemei helyén fekete üresség volt csak, arra utalva, hogy kitépték a szemeit a helyükről, alatta száraz vér. Az NPC ugyan suttogott, de így is hallottam, mit mond:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod tépni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen. - megijedtem, mikor felfogtam, hogy azt akarja, hogy tépjem le a karjait, de mikor megindult vonszolódva felém, sikítva hátráltam tőle. Villámlás volt az, aki oldalra rántott, mielőtt átesek az ajtón.
-Enhi, nyugodj meg, kérlek! - nyugtatni próbált gyengéd hangon Villámlás. -ott a nem, emlékezz! - eszembe jutott nekem is ez, s nyomtam a nemet igen erősen abba a reményben, amit a félelem váltott ki, hogy minél hamarabb felfogja így a rendszer, hogy nem akarom letépni az NPC karjait.

Ezen a napon Tolbanába indultam küldetés vadászatra . Hosszas keresgélés után sikerült egy idegen játékostól meg tudnom, hogy a napokban megnyitottak egy küldetést amit még a kezdet kezdetén indítottak. A küldetés ami „Az elfeledett kút” néven volt ismert ugyanis annyira félelmetesnek tűnt, hogy senki sem tudta végig vinni. Volt még anno három játékos akik megkísérelték megcsinálni a küldetést … de egyikőjük sem tért vissza.
És mi más is juthatott volna eszembe legelőször amikor ezt meghallottam, minthogy „Vágjunk bele! ”. Én és a remek ötleteim … akár meg is halhatok odabent. Azonban … érdekes módon ez most egy kicsit sem tud izgatni. Most már igazán kíváncsi vagyok, hogy mit rejthet maga mögött ez az ajtó. Ha már egyszer idáig el jöttem akkor meg is próbálom.
- Hát haver, te nem vagy százas! – Mondta a mellettem álló idegen játékos.
- Hmm … Érdekes. Mintha már hallottam volna ezt. – Mondtam mosolyogva.
Az idegen nagyot sóhajtott. – Bármit mondok neked te akkor is bemész oda igaz? – Kicsit el gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e én ezt … végül válasz ként csak bólintottam egyet és bekopogtam az ajtón. Alighogy bekopogtam már meg is kaptam a küldetést. – Kktttk l klbúúú. Ez lenne a küldetés neve? – Mivel a küldetés címéből nem sok minden derült ki gondoltam megnézem a leírását. Azonban ennek megnyitásakor csak a feladás opció jelent meg.
- Hé – szólalt meg ismét az idegen – Sok sikert! Térj vissza épségben.
- Köszönöm! – Egy ideig még csak álltunk egy mással szemben, aztán amikor már a másik játékos nem bírta tovább nézni, hogy a vesztembe rohanok fogta magát és köszönés nélkül el szaladt.
Visszatérve a küldetésemhez … természetesen nem adtam fel egyből az elején. Ez után ismét kaptam egy üzenetet: „Nem fáj ha lassan téped ki a fejét. Biztos megteszed?”. Hát itt igazából attól függ, hogy kinek a fejéről van szó. xD De most komolyan … kinek a fejéről van szó? Nem akarom letépni senkinek a fejét … viszont ha megnyomom a „nem” opciót lehet, hogy kidobnak a küldetésből. Akkor legyen … elfogadom.
Az öregház ajtaja lassan hangos nyikorgással nyílt ki és az utca fényei megvilágították a helységet. Maga az egész ház nem volt más mint egyetlen egy kis szoba a közepén egy székkel. A széken pedig egy NPC ül… nincs … nincs keze? Gyorsan berohantam a szobába az NPC-hez.
- Hé … Jól van? Mi történt önnel? Hall engem? – Az NPC-nek a karjai levoltak vágva a lábai pedig a sarokban hevertek összetörve. A szék alatt száraz vér tócsa állt. De ez még is, hogy lehetséges? Hiszen ebben a világban nincsen vér … és ha valaminket levágják akkor az el pikszeleződik. És mégis … ez a szerencsétlen NPC…
Hiába kérdezgettem az NPC-t egyik kérdésemre sem válaszolt. Azt hittem, hogy meghalt amikor végre sikerült neki nagy nehezen kinyögni valamit.
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod letépni a fejemet, úgy nem fáj. A feladat nem bonyolult, kérem ne kövessen.
Szóval ez lenne a feladatom. EZ?! Hogy ennek a szegénynek, akit már így is eleget kínoztak letépjem a fejét?! De … de az előbb amikor jött az az üzenet … akkor én … ezt elfogadtam. Viszont ő most azt mondja, hogy ne kövessem. Ajjj, mi legyen??
Az arcomat a kezembe temettem és mérlegeltem, hogy mit is kellene tennem. Letépjem-e a fejét vagy ne? Hiszen az előbb még igent nyomtam rá … akkor meg is kellene csinálnom?Mit tegyek? Ha nem tépem le a fejét, lehet, hogy én fogok meghalni. És … ha már az előbb igent nyomtam … akkor… akkor meg is kell csinálnom.
A kezeimet lassan el távolítottam az arcomtól és összegyűjtöttem minden bátorságomat. Az NPC mögé sétáltam…
- Sajnálom. – Mondtam miközben kezeimet a fejére tettem és úgy ahogyan azt ő is mondta … lassan letéptem a fejét.

6:15, Shukaku:

Egy ideig nem történt semmi, majd halkan kopogást lehetett hallani az ajtón. A kopogásnak egy bizonyos üteme volt. Három gyors kopogás volt, majd azt egy lassú követte és végül négy zárta, egyre nagyobb időkihagyással közöttük. Ezután ezt újra és újra megismételte és minden ötödik kopogássor után a következőt mondta:
- A nagyapám bekattant.

7:15, Minori:

A vízben hirtelen megjelent az NPC arca és beszélni kezdett hozzád. Akármennyire is mentél messze, ugyanolyan hangosan hallottad a következőt:
- Nos, a nagyapámról ... sohasem tévedett egész életében. Azonban ... be is kattant, ... rejtőzik. Az egyetlen ... találjanak egy kiutat...
Ezután egy süketítő zaj jött a házból. Az NPC mozdulatlanul ült egy sarokban, fejét hátrahajtva, mosolyogva. Akármit tettél, nem reagált semmit az ég világon, mintha teljesen meg lett volna elégedve magával. A terem közepén azonban nem egy szék volt, hanem egy óriási kút, ami aljához egy kötél vezetett. Ha belenézel nem látod az alját. Ha felnézel a ház tetejének közepén egy nagy lyuk van.

8:15, Enheriel:

Az NPC hirtelen elmosolyodott, majd megfordult és visszamászott a székére. Karjait a magasba emelte, majd egy hetest mutatott ujjaival. Ekkor a háznak a tetején hirtelen egy óriási lyuk keletkezett, a lyukon keresztül pedig arany kezdett hullani az égből.

9:15, Jade Arton:

Az NPC mozdulatlanul fekszik a földön, majd egy fülsüketítően hangos zaj töri meg a csendet. A zaj óriási, füleid befogva lehet csak átvészelni. Az ajtó kiszakad, a ház rozogán áll, mintha készülne bedőlni. Amennyiben a házban tartózkodsz, a tető beomlik, a ház meg összedől, de nem sebződsz, amennyiben pedig kirohansz újra az NPC fogad téged, a ház előtt, egy székben ülve, a következőt mondva:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarsz kettévágni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.

10:15, Justin Taylor:

Miután letépted a fejét, az NPC eltűnt, majd megjelent teljesen egészségesen. Mármint elsőre úgy tűnt, de véletlenszerű időközönként hirtelen rángásokat tapasztalhattál rajta. Először a bal válla ugrott meg kétszer nagyon gyorsan, majd a jobb szemhéja egyszer lassabban aztán pedig a feje dőlt oldalra lassan, majd vissza gyorsan. Közben a következőt mondogatta, miközben a mögötte lévő ajtó lassan kinyílt.
- Nos... megállíthatatlan ... kapcsolatban ... nagyon öreg ... majd találjanak egy kiutat ... kérem!
Az ajtón kilépve egy újonnan megjelent kút várt téged, már amennyiben kilépsz.

11:15, RenAi:

Amint Jin leül a székre, hirtelen azt látod, ahogyan a föld hirtelen beszakad, Jin tehetetlenül a székkel együtt a lyukba esik, majd a padló visszaáll rendes helyére. Az NPC-nek veszélyesen lassan mosolyra derül a szája, majd beszélni kezd.
- Megállíthatatlan kincsvadász ... kincsekkel ... tömérdek kincs ... kiutat.

11:15-??:??, Tetsuko Jin:

Amint leülsz egy lyuk elnyel téged és tehetetlenül zuhanni kezdesz. Zuhansz és zuhansz, a szél süvít füleid mellett, de valamiért nem érsz sosem földet. A szemeid előtt a koromsötétségben csak egy világító szöveg látható:
"Ha a kettő háromszor koppan és a hat meg kétszer roppan, mi a hang az apóhoz, mikor a kincs vezet az ajtóhoz?"
A zuhanás közben csak beszélni tudsz, és valamiért a menüdet is meg tudod nyitni. Azonban a menüben az üzenetküldésen kívül minden opció blokkolva van. Az üzenetküldésnél pedig csak a következő személyeknek küldhetsz üzenetet: "Az első, A második, A harmadik, A negyedik, Az ötödik, A kulcs."

Határidő: mindenkinek egy hét.

Jó posztolást!

Amikor a nemre nyomtam, mert nem akartam letépni szegény NPC karját, még ha nincs is a játékban fájdalomérzet, az NPC hirtelen elmosolygott, s visszamászott a székébe. Nem értettem ezt Villámlással, pláne azt nem, hogy miért mutat a közben felemelt kezével hetet.
- Ez most mi?
- Nem tudom. Gondolom azt nézte, hogy megtesszük-e. - gondolkodott Villámlás. De mi köze ennek a kúthoz? Talán akkor is ez volt mindenki feladata? Ahogy gondolkodtam, hirtelen egy lyuk lett a tetőn, a lyukon keresztül pedig arany kezdett el lehullni, pont mint a Holle Anyóban, amikor a dolgos lányra hullott az aranyeső, míg a lustára a szutyokeső.
- Elnézést... - szólítottam meg az NPC-t. - Az arany lenne a jutalom, amiért nem téptük le a karját? - kérdeztem, mert nem akartam elvenni az aranyból, amíg be nem bizonyosodok róla, hogy szabad. - Mert ha igen, akkor csak annyit vinnék el, amennyi elég lesz nekem, s a céh társaimnak.
- Enhi, mi van, ha ez csapda?
- Én is félek attól, de talán így tovább haladhatunk, s minél hamarabb elmehetünk innen. - közben vártam az NPC válaszát. Ha igent mondott, vagy esetleg nem szólt semmit, óvatosan elkezdtem egy kis erszénybe összeszedni némi aranyat, közben imádkoztam magamban, hogy ne legyen csapda. Csak azt tudnám, hogy ki találta ki ezt a betegesen kezdődő Küldetést, mert szívesen elbeszélgetnék vele. Villámlás közben az NPC-t figyelte, hogy szólni tudjon, ha az hirtelen ránk támadna, vagy egyéb rosszindulatú mozdulatot tesz. Ő aggódott a legjobban ezen a helyen, főleg azért, mert féltett engemet. Nem akarta, hogy itt haljak meg.

Mindenki, kivéve Jin:

Amennyiben megnézitek a menüt minden opció blokkolva van, kivéve az üzenetküldés. Az üzenetküldésen belül viszont csupán egy név szerepel: "A kód".

7:45, Shukaku:

A helyet elhagytátok és elindultatok a céhház felé. Útközben senki sem volt sehol, egy játékos, NPC, mob sem, teljesen üres minden. Amennyiben a céhházba sétáltál (ami szintén teljesen üres volt) és becsuktad magad mögött az ajtót, egyszer csak trombiták harsantak fel és trombitaszó közepette kopogást lehetett hallani. Három koppanás volt az ajtón, majd eltelt egy kevés idő és egy nagy, lassú koppanást lehetett hallani, mintha valami faltörő szerkezettel próbálták volna betörni az ajtót. Ezután kardokkal kezdték az ajtót ütni, összesen négyszer, gyorsan. Ezután hangos hangzavar kántálta feléd:
- Tessék beengedni a nagy, tekintélyest, a királyok királyát, a dicsőséges és rettegett urat!

8:30, Minori (5 HP):

Alig vetted észre, de a kötél egy idő után elfogyott és hangos koppanás közepette érkeztél a földre. Összesen tíz életpontot vesztettél ezzel. A helyen, ahova érkeztél teljes sötétség van, nem látsz az égvilágon semmit. Látás jártasság hiányában így ki kell találnod mit csinálsz a teljes sötétségben.

8:30, Enheriel:

Mikor lassan gyűjteni kezdted az aranyat, az NPC megszólalt:
- Néma gyereknek anyja érti a szavát. Az aranyból meg csak az, aki meg is érdemli. - fejezte be hiányos mondatát és ezután az ujjai hétről hatra váltottak.

9:30, Jade Arton (20 HP):

Az NPC kettévágva a földön válaszolt:
- Nem. Kérlek rakj vissza, túl sokszor roppantam már. Ú, de nem jó.
Majd a tetőből lassan aranyérmék kezdtek hullani, szépen, lassan, mind kikerülhetetlenül a karaktered fejére esve és egy életpontot levonva tőle. Körönként 5 életpontnyi sebzést szenvedsz el. Amennyiben megpróbálod egyberakni az NPC-t, a két testrész folyton ellöki egymást és az NPC minden próba után a következőt mondja: "Ú, de roppan, ú, de nem jó. Üzenj egy orvosnak, üzend, hogy ú, de nem fáj, de ú, de nem jó."

10:30, Justin Taylor (34 HP):

A mögötted lévő ajtó becsukódik és ha hátrapillantasz, akkor ott áll az ajtó és közötted újra az NPC, megfagyva, egy ést szorítva, mi hozzád ért és egy életpontot vett le. Az egy életpontot akkor is elveszíted, ha nem nézel hátra. A kútnál semmi kötél, semmi, ami biztosítaná a biztonságos lejáratot, a kút mögött viszont megjelenik az NPC hasonmása és a következőt mondja:
- Megállíthatatlan ... kapcsolatban ... nagyon öreg ... majd találjanak egy kiutat ... kérem!

11:30, RenAi:

Miután elküldted az üzenetet nálad is bekövetkezett a menüblokkolás, pont, mint a többieknél. A házból kilépve, mintha az már évek óta ott állt volna, megláttad a kutat. A kút körül kisgyerekek szaladgáltak, a kút mellett egy anyuka mosogatott, zajlott az élet körülötte. Sajnos semmi levezető sem volt amivel biztonságosan lemehettél volna a kútba.

??:??, Tetsuko Jin:

Egy üzenetet kaptál:

A kulcs írta:Mi történt? Minden rendben? Jól vagy? Hogy tudlak leghamarabb utolérni?...

Ezen kívül zuhansz tovább, semmi sem változott, a szöveg ugyanúgy előtted van.

Határidő: mindenkinek egy hét.