[Küldetés] A hét főbűn

Hime enyhén szólva kiakadt, hogy továbbra sem álltam neki a húsgólem püfölésének. Minek? Közvetlen veszélyt nem igazán jelent, elég egy kis jedi trükk és szegény Husi úgy eldől, mint fél disznó az ólban. Nem Husi az igazi ellenség, csupán egy cérnaszálakon rángatott báb, akit a helyi bábszinház igazgatónője saját kénye-kedve szerint rángat, és még azt sem tartom kizártnak, hogy Salazar nélkül Husi talán még ivóscimbi is lehetne..
Aztán Salazar irányából megszólalt a riasztó helyi változata. Betolakodók? Ilyen gyorsan? Még talán az üzenetem sem ért ki erről a helyről, bár... lehet, hogy már annak elküldése előtt észrevették, hogy hiányzom a leltárból. Nem tudni,  de a felmentősereg közeledik. Ahogy a napfogyatkozás utáni első sugarak a legfényesebbek, úgy oszlott fel a végeláthatatlan sötétség ami erre a nyomasztó helyre vetült, minden értelemben...
Bár a megmentőinket nem ismertem, de örülhetünk, hogy erre jártak. És kapásból nekiestek Salazarnak, majd időközben a kalitkánk is kinyílt. Aztán újabb pár másodperc elteltével Salazar is elpixeleződött, és ekkor csilingelő hangeffektek keretében visszakaptam minden felszerelésem, ahogy nyilván a többiek is.
No, egy dolog megoldódott, de jóval több megválaszolatlan kérdés szakadt a nyakamba. Vajon kik voltak a megmentőink, és honnan jöttek? És hogy a viharba tudták Salazart legyőzni ilyen könnyen? Az MMO-k zömében a játékmesterek sérthetetlenek, és nem hogy támadni, de helyenként még célba venni sem lehet holmi földi halandók számára... Ők pedig szétkapták, mint Floki a lábtörlőt. Vajon Salazar is ezt akarta? Viszont abban biztos vagyok, hogy ellentétben velünk, földi halandókkal, neki az életpont nullázódás nem jár halállal. És kétlem, hogy a Black Iron-ban respawnolna, mert kissé túl feltűnő jelenség lenne a városban. Sokkal valószínűbb, hogy visszatért a saját "létsíkjára", ami mindenki és minden felett áll, de merek fogadni, hogy még viszont látjuk, ha újra játszani támad kedve.
A megmentőinkről viszont még annyit sem tudunk. Látszólag játékosok, indikátor rendben, céhlogó rendben, viszont még sosem láttam őket. Ami persze nem jelent semmit, hisz a frontvonal-környéki emeletekre még nincs bejárásom, és a jópár-ezer játékosnak csupán töredékét ismerem. De az időzítés, és az, hogy egy GM-et csak így, lazán elintéztek, gyanús. Lehet, hogy valami nagyobb terv része volt ez a jelenet, amit mi még nem látunk át? Nem tudom, de előbb-utóbb majd kiderül, ha eljön a maga ideje...
Miután ellenőriztem a felszereléseimet, szép kényelmes tempóban kisétáltam a kalitkából. A megmentőinknek megköszöntem a kiszabadításunk, és megpróbáltam rákérdezni azzal kapcsolatban, hogy hogyan találtak meg minket. Majd ahogy a többiek is összeszedték magukat, elindultam velük kifelé, a fény felé, reménykedve, hogy az a fény az nem egy szembejövő metró. Bár ennek az esélye itt, Aincradban gyakorlatilag elhanyagolható...

Köszönjük szépen a küldetést!

Benne voltam könyékig a munkában, mint hentes a féldisznóban, amikor jött a megvilágosodás, tárulj szezám és társai, és lám, az elit kommandó, rajtaütött a terroristákon
Csillogó szemekkel, és egy halk, megkönnyebbült sóhajjal vettem tudomásul, hogy immáron a dolgok nem rajtunk múlnak, többé már nem vagyunk ennek a kis komédiának az egyszerű bábjai

Meg is állt a kardom Husiban, ahogy a szörnyedvényt Mameko elnevezte, s csak néztem, mint a moziban, ahogy Slazarból hülyét csinálnak, majd mint valami lassú bosst apránként elbontják, ami az életpontjait illeti.

A kalitka is felszívódik, Husi is rohan a kis úrnőjéhez
- Heh, úgy látom a komédiának vége, nekünk itt már nincs több teendőnk, mint a jófiúkkal kisétálni a napfényre... - foglalom össze a többiek számára fáradt boldogsággal
- Bocs, Slazar! - kiáltom oda a succubusnak - De úgy tűnik a teázásból nem lesz semmi! Találkozunk a pixelpokolban!
Aztán a többiek felé fordulok, elég nevetni való látványt nyújtunk mi így együtt, meggyötörve, megdolgozva lelkileg, testileg

Mamekot látva csak mosolyogva rázom a fejem, nem tudok mit mondani egy skizofrén kislánynak, bármilyen aranyos is legyen, épp csak megsimizem a feje búbját, ahogy elsétálok mellette.

Hogy aztán Ozirisz mellé érve, a srác vállát megveregetve köszönjem meg, hogy kitartott velünk együtt, és nem adta fel
- Na ezt túléltük, akkor majd valamikor egy kocsmázás? - a kérdést nyitva hagyom, mert ott rohan el Shu mellettem, hogy aztán Slazarba boxoljon a kis kezecskéjével. Nem igen hallani, de mintha valamit mondott is volna neki
- Héj, Shu! Azért remélem, nem fogsz miattam pirosodni! Remélem lesz annyi tartás benned, hogy nem élsz vissza a megszerzett hatalmaddal!
Tényleg csak remélni tudom, hogy a kislány nem veszti el a fejét, és most végre kiengedte a gőzt, nem pedig valami ámokfutás kezdete lesz ez az egész rémálom, amit itt átéltünk. Semmi kedvem előle bujdosni, arra bőven elég az a másik klán, amelyikből a csajszi betoppant a klánközi találkozóra

És végül...
- Hát, igazán sajnálom, hogy nem kettőnket zárt egy kalitkába - mondom mindezt lezser mosollyal, magabiztosan lépve Himéhez, egész pontosan mellé
- Hercegnő? - nézek rá várakozás teljesen, de inkább engedélyt kérően
- Mehetünk? - hajolok le, s karolok a térdhajlata alá, s a háta mögé, a súlyemelésemmel megtámogatva kapom fel, ha nem ellenkezik
- Engedd meg, hogy kivigyelek ebből az átkos lyukból, ahogy azt egy hercegnő megérdemli!

Otromba, gonosz, bunkó. Félelmetes. Alattomos. Egy valódi tolvaj. A kislány mindössze értelmetlen szófoszlányokat ismételgetett, miközben szipogott, és a ruhája ujjába törli a könnyes szemeit, majd ismét minden erejével a fiúra veti magát aki éppen az imént rabolta ki. Nem hagyhatta, nem akarta, hogy még több megaláztatás érje, másrészről pedig az új barátját akarja bántani, méghozzá a lányka fegyverével. Ez gyakorlatilag felért azzal, mintha ö maga ölné meg a saját barátját. Egy olyan barátot akit még csak lehetősége sem volt megismernie.
- Ereszd el, te...! Ah! - majd a fiúnak sikerült leráznia magáról a kislányt aki a nagy sietségben, saját meggondolatlanságából fakadóan elesik. Sietve a fiú után kap, azonban nem sikerült elérnie. Túl lassú. Tehetetlen. Ekkor persze már a távolban feltűntek idegen férfiak. Magas, jól megtermett többnyire középkorúak lehetnek. Halovány remény csillan a lány szemében aki persze nem hallhatta Caius hangját aki éppen az imént fújt riadót. Persze a remény hamar tovaszáll amikor is az egyik alattomos módon összezavarja Husit, szegényke szédeleg.
- NE! - visít fel a lányka, majd pedig minden erejét összeszedve ismét talpra áll, és a nő felé rohan aki nem is olyan régen adta vissza neki a drága barátait. Fegyver híján, öklével rohan neki az egyik támadónak, és próbálja erősen hátba vágni a férfit. - Hagyjátok békén! Ö nem tett semmi rosszat! - majd pedig ismét a magasba lendíti karját, remélve, hogy sikerül magára vonnia a férfi figyelmét, akár többnek is, ezzel esélyt adva a nőnek, hogy kimeneküljön, Husival együtt.
- Hagyjátok abba, mocskos semmirekellő..! Disznó! Igen egy disznó vagy! Te is, és te is! - fordul rúg, harap, kapálózik, minden erejével.

//

Köszöntem a Küldetést :3

Van rá mód, hogy Mamekot itt érje a vég Husi "megmentése" közben?:3 Ha van akkor Rosalia-sama kegyeire bízom a dicső halált

Illetve még azt szeretném tudni, hogy Mameko-tan úgyis meghal a jutalom átutalást pályázzam meg, vagy automatice lehet azt kérni, hogy Mayumi kapja az itteni javakat? //

Hime keresés (gyakori):
1-2-3-4: nem talált
5-6: talált

Shu keresés (ritka):
1-2-3-4: nem talált
5-6: talált

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :