Re: [Küldetés] A hét főbűn

by **Ryuu** Vas. Aug. 31 2014, 17:37

A Danee nevű fickót egyszerűen figyelmen kívül hagytam, hiszen nem is hozzám beszélt. Volt pár tapló, aki ilyen felhanggal próbált meg közeledni felém, de nálam ez nem járható út! :p Így aztán jobb híján ignoráltam a gyereket, még csak egy gunyoros vigyorra se méltattam, nem érdemelte meg. A játék vezetője viszont felhúzta nálam a pumpát. Hogy merészeli! Mad

Nem mintha olyan nagy botorságot követett volna el, mert valjjuk be. Alapvetően egész vicces kis balhét hozott össze, csak azt szúrta el, hogy engem is közéjük... ezek közé az alsóbb rendű emberek közé sorolt! Ember vagyok, de tudatában minden emberi tényezőmnek és képes vagyok kiküszöbölni a hibáimat. Mondhatnám azt is, amit az a régi, szakállas vicc is. "Mindenkinek van hibája, nekem is van. Az, hogy nincsen hibám. x3 " De nem mondom. Suspect

Mindenki őrült, üvöltözik, és már-már egybe mosódnak a szavaik, így ahhoz kell folyamodnom, hogy megpróbáljam kizárni a ricsajt és csak egy valakire reagáljak... - Höhh, ezt már sokan mondták banny-a.... O.O - Nem. Nem mondtam ezután semmit. Az ég egyadta világon semmit, mert ha meg akartam volna szólalni. A fenébe, dehogyisnem akartam szétszakítani a fura "ragasztót" nem gondolva bele, hogy az eddig milyenféle feladatot látott el a pixelvilágban. Egy villanásnyira eszembe jutott egy ősöreg, de retronak számító film, amiben valami Neo nevű fazont is beparáztatták ezzel a trükkel, csak sajnos itt ez valóban lehetséges volt.
Nem az volt a szörnyű, hogy nem beszélhetek. Ez egészen elképzelhetetlenül szörnyű volt anélkül is! Nem akartam én beszélni! Egy pillanatra élni sem, nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen erről a szégyenről, és ekkor eszembe jutott, hogy le kell mészárolnom itt mindenkit, nehogy elfecsegjék.

Nyugodj le Ryuu, nyugodj már le a fenébe!

Egyre hevesebben vettem a levegőt, és amennyire csak a húsbilincseim ~ erre sem emlékezem, nem veszek tudomást erről a tényről, mert ez lehetetlen! ~ próbáltam takargatni magam. Meghúztam magam, és a könyökeim mögé rejtettem a számat, ha egyáltalán sikerült. Az a banya, az az alávaló... megdöglesz....
A vörös íriszeim egyedül rá villogtak és rá olyan dühvel, ami talán most felért Shukaku haragjával is.

by **Danee** Szomb. Szept. 06 2014, 14:46

Hát zaljik az élet, még ha kicsiben is. Bár túl sok minden nem történik, s hangzavar se igazán támad, azért az arcokról leolvasható apróbb vagy annál nyílvánvalóbb jelek elég beszédesek.

Csak mosolyogva ingatom a fejem, már amennyire sikerül, miközben Ozirisz próbál ész érvekkel előállni és hatni a fogvatartónkra
- Hehe, Ozirisz... - vágok közbe a beszédébe, mikor már a sokadik dolgot veti fel, egy elhalkuló nevetéssel - Itt észérvekkel és eféle kérdésekkel nem sokra mész, barátom. Ezek itt mind örültek, ez a kettő, vagy akármennyi jöjjön is még. Ne fáradj velük! Csak élvezd a showt!
Mert hát úgyis minden úgy lesz ahogy ez a két elmeháborodott akarja, s amíg nem szerezzük vissza ismét az uralmat saját testünk felett, addig hiába is kardoskodnánk a szavak erejével
És lám, a modortalan, nagyszájú fiúnak összeforr a szája. Milyen vicces, nem is tudom megállni, hogy nem méltassam egy cinkos mosollyal elébb a nőre majd a fiúra tekintve, hisz tudjuk jól, ezzel a tempóval mi leszünk a következő összeolvadt ajkúak
- Ó, igen, a babák! - derülök jót Mameko hírtelen dühkitörésén. Igazán jól mulat az ember, ha nem a saját pschihéjét kínozzák valamivel, hanem mások szenvedélyeibe akadt horgokkal ráncigálják az környezetünkben lévőket- Talán mégis jobb lenne felmutatni őket, hogy a drága Mameko-chanunk megnyugodhassék... - ejtek meg egy apró javaslatot a nő felé

Miközben én igen-igen jó érzem magam a többiek kárán vidulva, annak ellenére is hogy épp egy cipőben járok velük, megakad a szemem Shukakun, akit az imént volt szerencsém szívélyesen üdvözölni
- Öm, Lady micsoda... azt hiszem Shukakuval fegyelmezésbeli problémák lesznek, legalábbis úgy hiszem én most sokkal inkább érdeklem a kishölgyet, mint az önök előadása, legalábbis az aranyos kis pofikájának dühtől szikrázó szemeiből ítélve, amiket rám meresztget, szinte már zavarban érzem magam!
És mikor már úgy érzeném, hogy a drágalátos házigazdáink szinte semmi figyelmet nem szentelnek nekem, érkezik a kérdés:
- Hmmm - teszek úgy mint aki érdemben elgondolkozva időt akar nyerni magának a válasz kifundálására
- Ez jóóóó! Ez nagyon jó! Tetszik! - emelem fel az csuklóimnál egymásba fort kezeim a Lady felé, s mutató ujjaimmat felé meresztem a levegőben
- Beugratós kérdés, igaz? - teszem fel a költői kérdést, hiszen a nyílvánvaló az nyilvánvaló! S teszem mindezt cinkos hunyorgás, s ravaszkás mosolygás keretében
- Mimet is szeretném, hogy megcsonkítsák, összeforrasztsák, megnyomorítsák? Hmmm... - elmélkedek halál nyugodtan, s tekintek végig magamon
- Nos, azt hiszem a csuklóm és a bokám már kiesett a játszmából... a férfiasságom nincs még halálra dícsérve, meg nem is ajánlanám fel, hisz aligha lenne látványos az átalakítás - bökök a lábaim felé
- Egy izomsorvasztás biztos nagy felhördülést vagy akár sok elégedett mosolyt eredményezne az itt felvonultatott nézőközönség körében
- Nehéz kérdés! Az odakint az ajkaim, szemem dícsérték, miután mást nagyon nem lehetett, de azt hiszem egy újabb ajak összeolvasztásnak maximum elrettentő ereje lenne, ahogy a szemek esetében is, de újdonságot nagyon nem nyújtana!
- Ümmm, legyenek mégis az izmaim! Azt gondolom, hogy mióta itt vagyok a játékban, a megjelenésemből erre vagyok a leginkább büszke! - s a show kedvéért meg is feszítettem az egyik bicempszemet.

by **Hime** Szomb. Szept. 06 2014, 15:41

Nem, nem, és nem. Ezt nem hiszem el. Mindenkinek mondott valamit az a teremtmény, csak nekem nem. De nekem vajon miért nem? Kezdek kicsit begőzölni. Pláne, hogy a szemem előtt olyan jelenetek zajlanak le, amit nagyon nem akarok látni. Bár egy cseppet sem sajnálom a nagyszájú ficsúrt, de azért némi szánalom vegyül el bennem, amikor azt látom, hogy a srác száját szinte a saját húsa varrja össze.
Psziche lassan őrjöngeni kezd belül, és kicsit át is veszi a testem felett az uralmat, de semmit nem ér el vele, hiába próál kiszabadulni a fogságból. Csak annyit ér el vele, hogy még jobban kimerít engem. Így amikor rájön, hogy nem megy semmire, akkor vissza adja a testem felett az uralmat.
Egy dolognak most kifejezetten örülök, hogy a gondolatait megtartotta magának. Lehet hogy én is hasonlóan járnék, ha minden mocskos szidalmát a Lady-re öntötte volna, mint a szájkaratés gyerek.
- Danee óvatos legyél kérlek. Ki tudja mit akar velünk tenni.- Néztem rá a fiúra, majd a tekintetem ráfordítottam a game masterre.- Mélységes tisztelettel kérdezem meg tőled Lady, hogy engem miért is hagytál ki? Hisz én is válaszoltam a kérdésedre, és meg vagyok róla győződve az elmúlt napok eseményeit újra számba véve, hogy igaz amit mondtam.
Majd Oziriszre néztem.
- Úgy látszik, hogy ez nem az a küldi, ahol érvekkel, vagy esetleg találós kérdésekkel meg tudjuk csinálni a feladatokat. Szerintem le kéne nyugodnunk. És ha én jót mondtam, akkor egy már kiesett a lehetőségekből. Így nektek könnyebb lesz választanotok. Lehet, mondjuk hogy rosszul látom a dolgokat, de ha mindenki végig gondolja az elmúlt pár napját, akkor talán rájön, hogy azok alapján melyik is illik rá.

by **Mameko** Szomb. Szept. 06 2014, 20:52

- ADD VISSZA! ADD VISSZA! ADD VISSZAAAA ŐKET! - ordítozott ahogy csak bírt, mindaddig amíg a nő egy furcsa de sokkal inkább dühítő válasszal szolgált a lánykának. De ha ez nem lenne elég ott van még az a srác is, aki szintúgy "babáknak" csúfolta a lány drága kis barátait. Egy pillanatra elcsendesedett, ajkába harapott, és elgondolkodott. Ismét emlékképek töltik be az elméjét, sorban jelennek meg játékok, emberek, családtagok, akik mindenféle meglepetéssel halmozzák el, de ugyanakkor lopni is próbálják. Ahogyan régen sem, ezúttal is értetlenül áll a helyzet előtt, mégis miért akarja ellopni más tulajdonát csak úgy? Semmi értelme ennek az egésznek.
- Mocskos tolvaj! Szégyellje magát, hogy csak úgy elrabolta őket! - förmed rá a nőre, ismételten, azonban kissé lehalkítva magát. - Tudom, hogy valójában csak magának akarja őket. Tudom ám! Régóta szemezgetett velük, mert szuper jó segítők! Micsoda irigy nőszemély. - vágja sorban a nő fejéhez a feltételezéseit, majd a egy pillanattal később a fiúhoz fordul, aki volt olyan illetlen, hogy hasonlóképpen "babáknak" nevezte el őket.
- Bunkó! - öltött nyelvet, majd el is kapta onnan a tekintetét. Nem kívánt tovább sem ezzel az alakkal, sem a többiekre időt fecsérelni. Itt egyedül a rusnya külsejű egyénnel van dolga, és minden erejével arra koncentrálni. Illetve elnézve a többieket, egészen biztos, hogy csak hátrányba kerülne, ha rájuk is odafigyelne. Csupán könyörögnek, kiabálnak, vitatkoznak, ujjal mutogatnak egymásra. Micsoda romlott társaság. Mocskosak, illetlenek, és csak magukkal foglalkoznak. Talán én vagyok itt az egyetlen olyan személy aki "mások" érdekeit tartja szemelőt, és csak utána a saját biztonságát. Igen, várjatok Shi, Kag, perceken belül kiszabadulok, és értetek megyek.
- Mind önző disznók vagytok. Amúgy is... ezek a képek... egyik sem illik rám! Én kedves vagyok, és önzetlen. Segítőkész, és barátságos. Egy tökéletes gyerek vagyok... na meg persze cuki is. - Fújta fel az arcát. Mégis mit jelentsen ez az egész? Ez a rusnyaság tényleg azt hiszi, hogy bármily nemű rossz tulajdonság szorulhatott egy hozzám hasonló földi csodába? - Szóval most már vissza adja őket? Ígérem már itt sem vagyok, és senkinek sem mesélek erről a helyről Becsszóra!

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 06 2014, 22:48

A játékmester ignorálta a mondandóm lényegét, és csak a saját mondandóját szajkózta. De abban igazam volt, hogy valami elbénázott keresőalgoritmus dobott ki minket, és mint kiderült, nem először jött rá Lady Salazarra a játszhatnék.
- Igen, azt értem, hogy te vagy a játékmester, és ez itt egy játék. De mivel játékmester vagy, a nagy hatalommal nagy felelősséget is ruháztak rád, amivel visszaszoríthatnád a csalást, a gyilkolászást, és a többi. Ha már nincs semmi fontos tennivaló Aincradban, akkor jöhet a játék... - majd egy nagy levegővétel után folytattam - Egyébként pedig lenne egy javaslatom a keresőalgoritmusodhoz. Értem, hogy valamilyen szempontok alapján dobott ki minket a gép, de nem veszi figyelembe az utat, ami idevezetett minket. Mint tudod, minden okkal történik, avagy a jó öreg ok-okozat összefüggések, események lánca, meg hasonlók.
Ami pedig az inkvizíciót illeti, nem tudom, mit mondhatok. Legjobb tudomásom szerint nem ártottam senkinek, legalábbis szándékosan. Követtem el hibákat, tény és való, mint mindenki más. Ha pedig a fogadós pincéjének kifosztása a vád, akkor a maradék árut visszaküldheted, a különbözetet meg levonhatod az aranyamból, neked csak pár mozdulat. - fejeztem be a mondandómat, ám valószínű nem emiatt vagyok itt, hiszen a fosztogatás nincs benn a listában. Eddig úgy tudtam, hogy az NPC-ket a kutya sem figyeli, de hát... Ez van.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor a gyilkosságot sem láttam a listán, most hogy alaposabban megnéztem a felhozatalt. Bár a rendszer nem annak vette azt, hogy őt a végzetes napon hagytam egyedül menni vadászni. A rendszer nem lát át ennyire a történéseken, de annak ellenére bűnösnek érzem magam emiatt, és legbelül mindig így is fog maradni. Hisz ha akkor mellette vagyok, akkor még mindig élne. Vagy vele haltam volna, és már békésen ücsöröghetnék egy felhő szélén, és ott a csikket a városra pöccintem... Vagy nem, lehet lenn kötök ki, és akkor majd az ördöggel koccintok, vagy rosszabb esetben veszek egy forró lávafürdőt, persze nem önszántamból...
- Hime, Danee, attól tartok igazatok van, de egy próbát megért... - mondtam nekik, majd lehajtott fejjel vártam a fejleményeket. Aggasztó... És nem csak az, ahogy a srácot elhallgattatta a játékmester, mert neki csak egy mozdulat az ilyesmi. Ami jobban aggasztott: Nem mi vagyunk itt az elsők, és nem is az utolsók. Azaz voltak már itt előttünk, és miért nem beszélt senki se erről a helyről, meg a GM-ről? Talán azért, mert senki se jutott ki innen élve... Ez aggasztó, de már legbelül felkészültem. A halál csak az utazás kezdete és végül Minden út a nagy ösvényhez vezet. Vagy valami hasonló, bár mostani helyzetemben nem igazán tudok a megvilágosodásra koncentrálni...

by **Rosalia** Vas. Szept. 14 2014, 22:41

- Kedvesem, nem lehetsz mindig te a figyelem középpontjában... - szól a hangtónusához mérten szelídebb, elmarasztaló hangon Himéhez a banya. Mint amikor megdorgálunk egy gyermeket, ha csínyt követ el. Ezután Salazar figyelme Mamekora terelődik, miközben a csapos felé kezd el lépkedni. Mire az íjász lány idegei pattanásig feszülnek, el is ér a bajszos, pocakos fösvény férfi mögé, majd a háta mögül előhúzza Mameko kis bábuit. - Ezeket keresed, gyermekem?
Oziris szavaira csak legyint, Danee hallatán pedig kissé elfintorodik, végül szurokfekete szemei Shukakun állapodnak meg. Ekkor már groteszk mosolyra húzódik a szája.
- Volna egy ajánlatom a számotokra... Küzdjetek meg egymással... mondjuk te és te - mutat Mamekora és a kocsmárosra, utóbbi arcszíne falfehérré válik. - És legyen a te ellenfeled - vigyorog továbbra is Shura - a szószátyár barátocskánk. Dolgoztasd meg az izmait, kedveském! - Ezután elkapja a tekintetét és Ryuura mutat egyik rusnya körmével - Veled én fogok elszórakozni, így a ledér leányzó ellenfele nem lehet más, mint a fiatalúr - utal Himére és Ozirisra. - A tét nem csekély: Aki legyőzi a kijelölt ellenfelét, az szabadon távozhat és visszakapja minden felszerelését. A szavamat adom

Egyszerre teleportálódtok, úgy tűnik nem lehet mérlegelni, hog elfogadjátok-e a "játékra hívást" Ozi és Hime, Mameko és a kocsmáros, Danee és Shu egy-egy üvegdobozba kerültök. Sem fegyvert, sem más felszerelést nem kaptok. Az inventorytok üres, a hazatérés kristályotoknak nyoma sincs. Az üvegkalickák egymástól nem messze helyezkednek el, szóval láthatjátok a többi párost is, viszont hangszigeteltek a magánzárkáitok, és ugye mondanom sem kell, hogy immortal objectek. A 4. zárka a legizgalmasabb felállást tartogatja: a bevarrt szájú Ryuu és rokonszenves ellenfele, feje fölött a Vozhd névvel. Lady Salazar egy díszes fotelban ülve, valami ragacsos barnás löttyöt kortyolgatva szemlél benneteket.

Határidő 1 hét

by **Shukaku** Hétf. Szept. 15 2014, 05:18

A kis idomár egy hálás pillantást vetett a játékmester felé. Komolyan? Komolyan megadja a lehetőséget a játékmester, hogy a lány végezzen élete megrontójával? Ez valahogy… valahogy annyira hihetetlen. Shu mindig is tudta, hogy ezek a kedves istenek állandóan a segítségére lesznek, és persze talán egyedül Kuromajo lehet kivétel azt a találkozást tekintve, ami az erdőben esett meg közöttük, de az elmondása alapján az idomár valószínűleg csak félisten, azaz a játékmesterek kegyeltje. Persze ez nem ér semmit akkor, ha valaki magának Kayaba Akihikonak a kis kedvence, és Shu ezalatt a két év alatt, kezdte igazán úgy érezni, hogy a vele történő szituációk nem jelenthetnek mást, csak ezt. Ezért tudnak Timidussal ilyen hihetetlen mértékben fejlődni, a küldetéseken ezért nem kell olyan szörnyűségeket átélniük, mint annyi más játékosnak, így kaphatta meg egyáltalán Timidust, a lehető legjobb társat, akit valaha csak kaphatott, így tehetnek szert mindig arra a speciális képességre, ami éppen a szívük vágya…
-És csak az emberek. Csak az emberek azok, akik ártanak nekünk. Gyűlöltök minket, ugye? Timidust persze már az elejétől fogva, csak azért, mert ő egy pet, ti pedig emberek vagytok.
Nem akarja azt mondani, hogy mi. Nem hajlandó erre. Nem tartja magát olyan jónak, mint a petek, de olyan mocsadéknak sem, mint az előtte álló fiú. Nem hajlandó egy csoportba tartozni ezzel az alakkal. Már régen kikapcsolt Shuban minden, az összes korlát, és úgy áll Danee előtt, mint anno amikor a puska csövét azokra a szörnyetegekre szegezte. Mint akkor, amikor sokkal kisebb szinten élet-halál párbajra hívta ki a céhvezért, aki bántotta szegény Mufurckát. Most azonban nincs itt Timidus, hogy megállítsa. Nincs itt senki más, csak Danee, aki gúnyolódott vele, és tönkretette az életét, és persze Salazar, aki megadja neki a lehetőséget arra, hogy végre elégtételt vegyen.
-Elégtételt minden szörnyűségért. Azért, hogy kinevettetek. Azért, hogy odaállítottatok mindenki elé. Azért, hogy hazudtatok nekem. Hazudtatok, hogy megvédetek. Hazudtatok egy családot. Barátságot hazudtatok. Te azt hazudtad, hogy segítesz… és… és ott… undorító!
Hazudott neki Peter. A legjobb barátjának hazudta magát. Hazudott Anatole. Azt hazudta, hogy megérti őt, és segíteni akar. Hazudott Chan, aki barátságot ígért. Hazudott Elysion, aki azt mondta, nem fog baja esni Anikának. Hazudott Suzume, aki kiállást ígért mellette. Hazudott Ayani, aki magának is hazudik, amikor a frontharcosokat segíti. Hazudott RenAi és Jun, akik azt mondták, hogy álljon ki magáért, és akkor majd meg fogják hallani.
-Nem hallottatok meg. Soha senki. Csak azt, hogy én vagyok a gonosz lány a tudálékos gyíkkal. Félsz Timidustól, ugye? Félsz tőle, mert nem olyan, mint te. Mert nem akar…
Mert nem is akar olyanná válni, mint az emberek. Hát akkor Shu sem fog akarni. Gyűlölik, lenézik, kirekesztik azért, mert másmilyen. Gonosznak hiszik minden cselekedetét akkor is, ha segíteni akar, mert gonosznak akarják látni.
-Ha pedig valakit gonosznak akarnak látni, ha soha nem hiszik el neki, hogy nem rosszat akar, hogy nem azért mondta, hogy ártson a másiknak…
Akkor az az illető egy idő után feleslegesnek érzi majd, hogy megszólaljon, mert úgysem fognak hinni neki. Elkönyvelték gonosznak, és ha már amúgy is gonosz, bármit is tesz, akkor minek is küzdjön ellene? A lánynak megvan mindene. Szintek, felszerelés, aréna első hely, Top-10 helyezés… és mégsem veszi senki komolyan. Ahhoz sem, hogy megöljék, ahhoz sem, hogy hallgassanak rá. Még mindig csak egy kislány, akiről azt hiszik, hogy sarokba állíthatják, mert sírva fog elfutni, ha kicsúfolják.
-Kayaba hibája? Kayaba hibája az, hogy következmények nélküli világot teremtett? Miatta mászkálhatnak szabadon a gyilkosok és az olyan pedofilok, mit te vagy?
Halk kuncogás. Persze. Mindig könnyebb a másikat hibáztatni. Hibáztassuk Istent, mert az Édenbe helyezte az Tudás Fáját. Senki nem hiszi, hogy bármit is lehetne tenni. Suzume tenne. Ő tett azért, hogy életben maradjon. Timidus is tenne, és nem gondolkodna morális kérdéseken. És persze senki nem gondolkodna akkor sem, amikor éppen Shukakun kellene áttiporni annak érdekében, hogy egy újabb szint megnyíljon előttük. Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó csepp, hiszen amúgy semmiben sem különbözik az előző cseppektől. A lány előre lendült, és bízott abban, hogy Salazar még arra is gondolt, hogy visszakapcsolja a fájdalomreceptorokat. Termetének hála még nagyon nem is kellett gondolkodnia azon, hogy hol üsse meg Daneet.

Azaz támadok, és még egy első képit is aktiválok. :3

by **Danee** Hétf. Szept. 15 2014, 17:09

- Heh, szószátyár... nem lehet mindenki búskomor, csak mert elraboltak minket, valakinek muszáj felvenni a bohóc szerepét - mondom kissé csalódottan
Aztán hip-hop változik a környezet
- Steril környezet, mi? - kérdem csak úgy a levegőbe mondva, és megtámaszotm a vállamat az üvegkalitka falán, ha már a kezeim szétszedni nem tudom. Kézzel támaszkodni könnyebb lenne persze...
- Esetleg a béklyóinkat feloldanátok? Megköszönném!
Unott képpel hallgatom Shukaku kifakadását.
Nyílván ennek a pillanatnak is el kellett jönnie, amikor már nem lehet tovább kerülgetni egymást, s amikor a sejtés bizonyossággá válik, hogy Shukaku elég rossz irányba halad nagyjából mindennel kapcsolatban, de leginkább az elfogadás és beilleszekedés tekintetében
- Még jó, hogy erre itt, a SAO izolált környezetében sort tudunk keríteni. Mert ha ilyen hozzállással kerülnél vissza, az mindenkinek csak keserűséget okozna. De leginkább neked, kishölgy!
Mióta is foglalkozom én mások lelki fejlődésével? Ha jól emlékszem legutóbb még pont nem érdekelt, hogy ki hogy rontja el az életét, elvégre, mindenkinek saját joga és lehetősége tönkretennie önmagát. Ez alól a lusta, semmirekellő jómagam sem kivétel. Sőt, élő példa...
- Látom, már nagyon tele a pohár, nem kezdek bele rávilágítani a dolgokra, inkább azt mond meg nekem, hogy ha megölsz engem, és esetleg másokat is, akik szerinted hazudtak neked, akkor attól megkönnyebbülsz majd? Szerinted akkor majd elmúlik a haragod emléke örökre? Mert szerintem ha most végzel velem, meg a többiekkel is sorban, akkor sosem szabadulsz meg tőle
Majd amikor láttam hogy haragtól eltelve fenyegetően közelít, s lendül a karja, kihasználva, hogy egy 14 éves leánytestbe zárt kis ördög az ellenfelem, a homlokának nyomva a tenyereim, vagy ha kibújt alólla, akkor simán az övéinél hosszabb karjaimmal igyekeztem távoltartani magamtól
- Maradj már nyugton! Ha olyannyira jobb szereted az digitális állatkáidat, és utálsz minket, akkor nyugodtan vonulj félre az emberektől! De szerintem inkább azon kéne munkálkodnod, hogy elfogadjanak a körülötted élők, és ehhez az kell, hogy te is elfogadd őket, kicsi lány! Ha lenézel minket, akkor bizony gőgösnek és tudálékosnak fogunk látni. Ha azt mondod, hogy Timidus értékesebb mint a játékostársaid, és inkább őt részetsíted előnyben velünk szemben akkor téged furcsálni fogunk, Timidust pedig apránként meggyűlöljük. Én azért piszkállak, hogy kibúj a csigaházadból, azért ugratlak, hogy mosolyt vagy szégyenlős pírt csaljak az arcodra. Én nem érzek irántad haragot, és nem is bántani akarlak. Én csak rá akarlak ébreszteni, hogy lehet másképp is. Azért vagyok olyan amilyen, mert az életet nem lehet humor nélkül túlélni. Én vagyok a bohóc, aki elösször magát figurázza ki, hogy ne találjanak rajta fogást mások, aztán pedig őket figurázza ki, hogy megtanítsa őket ugyanerre. Nem a másikon nevetni, hanem együtt!
Basszus, tuti hiába mondom neki, nem éri meg az egész okfejtés. Eddig is hiába magyaráztam másoknak is. Nem lett jobb semmi, mind csak azt látták benne, hogy veszekedem velük. Az észérvek mindig megbuknak az érzelmek és indulatokkal szemben.
Nem mondhatnám, hogy félek a haláltól. Nagyon szokszor menekültem volna már a világ és a saját hibáim elől az elmúlásba, abban reménykedve, hogy könnyebb lesz nem lenni, vagy esetleg egy új életben mindent újrakezdeni.
Csak sajnálnám itt hagyni azokat, akiket kedvelek, szomorúságot okozni nekik, no meg itt hagyni azt a sok lehetőséget és izgalmat, finomat és szépet is. Inkább tengődöm tovább az életem, és talán valaki rám talál majd, erőt ad és irányt mutat. Itt a SAO-ban amúgy se tehetek semmit...
Ha Timidustra gondolok, akkor Shukaku valószinüleg már sokkal magasabb szintű lehet nálam, mert én nem törtem magam annyira, hogy fejlődjek. Csak a sovárgás hajt néha, hogy ott lehessek a nagyok közt, karöltve, bizalom és baráti mosolyok közt, egyenlőként.
De nem hiszem, hogy az ereje túl magas lenne, elvégre Idomár, és ők az irányításukat fejlesztik leginkább. Talán, ha mázlim van megússzuk ezt a kis kalandot mindketten élve
- Állj le, én nem fogok harcolni veled. Nem, amíg haragból teszed, és egyikőnk élete a tét! És kislányokat amúgy se akarok megütni!

//csak védekezek

by **Rosalia** Hétf. Szept. 15 2014, 18:15

Lehet csak akartam írni, aztán végül kimaradt, de a lényeg, hogy már nem vagytok lekötözve, visszakapjátok a normál testrészeiteket, kivéve Ryuu, akinek továbbra is össze van ragadva a szája.

by **Ryuu** Hétf. Szept. 15 2014, 23:49

Another way
Nem fáj. Nem éget a düh, de ott van. Parázslik bennem, és lassan elvegyülök benne. Elmerülök. Meg... fogsz... dögleni. Mosolyogni akarok. Nem! Üvölteni! Szívet tépni vele! Nem beszélni, artikulálatlanul rikácsolni! Nyöszörögni, megpróbálni a lehetetlent viszont nem fogom. Most nem! Lejáratni magam még annál is jobban, mint ami amúgy is.... azt ... nem! Azt hiszem elpattant bennem valami. Amikor kijelentette, hogy velem fog harcolni. Velem! Megnyugvás árasztott el. Csak őt figyeltem. Vörösen izzó szembogaraim eszelősen meredtek a zombi nőre. Le akarom róla fejteni a maradék húst is! Engem nem hallgathat el így senki sem! Senki!

Pedig jól tudtam, hogy ez nem igaz. A sértettségem beszélt belőlem. Ám ennek már sok haszna nem volt. Tudtam, de csak valahol máshol, egy másik, későbbi, sokkal nyugodtabb létben. Lenne értelme szétkapnom ha már egyszer megtörtént az aminek nem szabadott volna? Vissza tudnám szerezni az önérzetem, amiből levágott egy csúnyát ezek előtt a ... az emberek előtt? Nem tudtam kimondani sem az igent sem a nemet. Tudtam, hogy ha döntök nem leszek olyan határozott. Most, míg csak az indulat hajt, amíg bosszút akarok, addig kell cselekednem. Ha belegondolok megbénulok. Azt nem lehet!

Új hely, az ellenfelem viszont egy valami más alak. Nem Salazar! Idegesen kapkodtam a fejem az igazi után. Ott van! Elindulok felé, teljes megingathatatlanságomban. Azt mondta, hogy vele fogok megküzdeni!

Nem, nem azt mondta, azt mondta, hogy velem ő fog eljátszadozni...
Meg akarom ölni!

Dörömbölni kezdtem a láthatatlan falon, melyen fennakadtam. Tenyérrel kifelé csaptam a falat két kézzel.
Engedj oda magadhoz! Engedj, had tépjem ki a szíved!
Megöllek...!
Szóra nyitnám a számat, azonban ~ elfelejtettem, ne ne ne neee ~ az az undorító ragacs nem engedi. Szörnyű látvány lehetek! Fordulok jobbra, ~ emberek! ~ fordulok balra ~ emberek! ~ még még még neeee!

Nem érdekel a szörny. Ránézek, de engem ő egyáltalán nem érdekel! Én Salazart akarom! A büszkeségemet! Adja vissza! Hogy képzeli, hogy merészeli, hogy...!!!!
Érzem, hogy szédülök. Tétován szédelgek a saját elkerített részemen beljebb a faltól, majd lerogyok, hogy a fejemet térdeim közé bújtassam. Karommal közre fogom, csak a hajam vége kandikál fölfelé és zavarodottan dülöngélek előre hátra. Gyűlöllek....

by **Ozirisz** Kedd Szept. 16 2014, 23:55

A játékmester ismét látványosan ignorált. Bosszantó ez az egész helyzet, csak tudnám, miért rángatott ide minket, amikor különösképp figyelemre se méltat, és nem is érdekeljük őnagyságát. Mi csak fehér egerek vagyunk ebben az eldugott helyen, icipici fehér cincogó kísérleti egerek, akikre mint holmi jelentéktelen és pótolható eszközökre tekintenek a világ urai.
És nagyon úgy tűnik igazam lett, és csupán azért vagyunk itt, hogy Lady Salazar kiszórakozza magát. Hát, biztos szegénynek nem volt gyerekszobája, vagy épp a gőzmozdony szabadságon volt amikor a babakocsiját kellett volna tolni, vagy valami hasonló. Hogy pontosan mi is történhetett vele? Nem tudom, és az igazat megvallva pontosan annyira érdekel, mint őnagyságát bármelyikünk sorsa. Semennyire.
Aztán valami ajánlatról hadovált, hogy az ellenfeleinket kell legyőznünk, ám mire bármit is tehettem volna, egy üvegketrecbe voltam Himével. A jó hír, hogy már a végtagjaim hajlandóak voltak engedelmeskedni nekem. És itt véget is ért a jó dolgok felsorolása. A helyzet teljesen nyilvánvaló, innen csak egyikünk juthat ki élve. Én pedig nem fogok senkit, és főleg nem Himét megölni. Sok rosszat lehet rám mondani, de a gyilkos nincs köztük, és nem is lesz. Ha megtenném, akkor sem biztos, hogy kiengedne innen a játékmester. De tegyük fel, mégis kijutnék. Mit érnék el vele? Semmit. Csak túlélnék, ahelyett, hogy élnék. Szégyent hoznék az Igazság Ligájára. Vörös indikátorral a fejem felett céltábla lennék. Azzá válnék, akivé a legkevésbé sem szeretnék. És ezt végképp nem szeretném.
Végignéztem a tárgylistámat, de az abszolút üres volt. Mondjuk a kardom és a páncélzatom nem is reméltem hogy visszaadja. De valami mást reméltem:
- Hé! Ez nem igazság! A halálraítélteknek is lehet egy utolsó kívánságuk. Jelen esetben én beérném egy utolsó üveg borral is - üvöltöttem a romlott kakaót kortyolgató trónján nyújtózkodó játékmesternek, bár kétlem hogy hallaná. Mondjuk ha akarja, akkor Aincrad túlfeléről is hallja amit akar, szóval a lehetőség adott. Bár az, hogy pont az utolsó kívánságom meghallgatásra kerülne, eléggé valószínűtlen abból kiindulva, hogy az észérvekre sem hallgatott.
Aztán Himére néztem, és újra megszólaltam - Bár nyugodtabb körülmények közt találkoztunk volna. - majd egy nagy levegőt vettem - Tégy amit akarsz, nem állok ellen. Téged majd talán kienged utána, és mint látod, csak egyikünk számára van kiút. És számomra túl magas az ár, szóval... csak ne fogd vissza magad. Mentsd magad, amíg még tudod - majd karbatett kézzel csak álltam egyhelyben, és vártam, mi fog történni. Közben hol Himére, hol a szomszéd ketrecekben levők felé, hol Lady Salazar felé néztem. Bár ez utóbbival egy valami nem fért a fejembe: hogy a rákba nem kap hasmenést ennyi romlott kakaótól? De azt hiszem, erre sosem fogok rájönni. Aztán újra kötbenéztem, majd újra. Úgy érzem, mintha minden másodpercben egy-egy örökkévalóság telne el. Utolsó másodpercek, talán percek. Most lenne itt az ideje egy utolsó üveg alkoholnak, esetleg még egy utolsó szál tüdőropinak, de hála a Lady Salazarnak, egyik sincs a birtokomban. Csak szép nyugodtan várom a végzetem. Össz-vissz egy mondás ugrott be közben, amit még nagyon-nagyon régen hallottam Horunka falu kocsmárosától: "A halál az olyam mint a hasmenés. Nincs mese, ha menni kell, hát menni kell..." Avagy az univerzum nagy igazságai, Hát, ez van. Ezúttal nem fog megmenteni Hinari sem, mint anno annál a minibossnál. Ahogy más sem, hisz a GM nyilván gondolt az esetleges mentőakciókra is. Lehet, hogy Aincrad egy játékosok által elérhetetlen részén vagyunk, vagy hasonló. De akárhogyis, ebben a csatában csak úgy győzhetek, ha nem harcolok. Én már egy ideje nem félek a haláltól, előbb-utóbb mindenképp rám kerül a sor. De legalább már várnak rám odaát.

by **Mameko** Pént. Szept. 19 2014, 21:00

Idegesen dobálózott a szavakkal, csak úgy borogatta a szitkokat, és átkozta a társaságot, legfőképpen azt a nőt aki játékmesternek nevezi magát. Egészen biztos volt benne, hogy ez a nő egy önző disznó. Csapda amit pedig felállított az emberrablás után, önszórakoztatása. Az ártatlanabb foglyokat mint Shimoguék, pedig valószínűleg egy kis kalitkában tárolhatja valahol, ahol ők mindent látnak. Hatalmasat sóhajtott és ismét rázendített, közben a nő még azokat a bugyuta képsorozatot is folyamatosan vetítette, és sorjában mindenki elkezdte vallani a kisebb nagyobb problémáit. Micsoda banda. Csupa rossz arcú egyén. Phej. A lány elfordította a tekintetét a többiekről, és folyamatosan a ronda banya mozzanataira figyelt, hátha valamit még rejteget.
- Szóval mire vár még engedje el őket! - folytatja, mire a nő a dagadt pacák felé lépked, majd egy pillanat alatt előrántja mögüle a keresett játékokat, mire a lány szemei először csillogni, majd pedig vérben forogni kezdenek.
- Shi.. Kag.. Hát jól vagytok. - szólítsa meg őket, némi kihagyással, szemeiben halovány könnycseppek formálódnak, viszont, hamar tova száll az örömteli találkozás hangulata, ugyanis ezzel bebizonyosodott, hogy nem a nő lopta el őket, hanem valaki más. Valaki akinek ezek szerint nagyobb szüksége volt a kis bábukra. Olyannyira megtetszhetett neki, hogy képes volt aljas módon lenyúlni őket.
- Maga mocskos disznó! Mégis mire kellettek magának?! Esetleg előételnek? Fúj! Utálom a magához hasonló önző majmokat! - szitkozódott, idegességében már nem is nagyon foglalkozott a többiekkel, szemei előtt továbbra is egy cél lebegett. Visszaszerezni ami a tulajdona, majd lelépni velük.
- Benne vagyok. - bólintott elszántan a nő ajánlatára. - értük bármit. - mormogta, majd gyilkos pillantást vetett a kocsmárosra. Egyfajta búcsúpillantás volt, még mielőtt a váratlan teleportálás megkezdődött.

- Hűű! Mennyivel jobb így. - kezdte bemelegíteni először a karjait, majd a lábait. - Végre szabadon. - majd nyúlt az ég felé, örömében még ugrálni is kezdett. Itt az adandó alkalom, megmutathatja a világnak... vagyis néhány fontos embernek, hogy igenis erős, és van benne elég ahhoz, hogy bárkit néhány lövéssel leteríthessen. Már nyúlt is volna az íja után, azonban hiába kereste sehol sem lelt rá.
- HÉ EZ NEM ÉR! IGAZSÁÁGTALANSÁÁG! - kiáltozott, majd néhányat belevágott ökleivel a vastag üvegdoboz falába, hátha valaki felfigyel arra az apróságra, hogy bizony a fegyvereket elfelejtette mellékelni valaki.
- Nembaj... mindjárt véged malac! - emelte fel reflexszerűen a kezét, és a szokásos mozdulatokkal próbálta irányítani a kis bábúját... azonban végül ismét elszomorodott. Fájó érzés megtapasztalni, hogy a már megszokott dolog egyszer csak eltűnik.
- Akarom mondani... - bátortalanodik el - Én fogok kijutni! - kiáltotta, majd azonnal képességet aktivált, feltéve ha összejött neki, és hagyta, hogy a pasas támadjon először, majd csak utána ütött vissza.

//képességaktiválási próba, illetve hagyjuk először támadni a kocsmárost, utána visszatámadás o3o //

by **Hime** Szomb. Szept. 20 2014, 14:15

Figyelmesen hallgattam a Lady-t ám a rám vonatkozó mondata után kicsit kifakadtam.
-Én soha nem akartam a közép pontban lenni. Sem a való életben, sem itt. Én mindenhol inkább megpróbáltam a háttérben maradni. Itt is csak Psziche miatt vagyok ilyen, semmi másért.- Lassan a sírás kerülgetett. De most nem sírhattam. Nem mutathattam ki, hogy mennyire gyenge vagyok. Most nem. Itt nem.
Ám ami ezután következett, az nagyon is meglepett. Pár perccel később ugyanis egy üvegkalitkában találtam magam Ozirisz-el szemben. Nem hittem volna, hogy a Lady ennyire komolyan gondolja a dolgokat. Főleg amiatt estem kétségbe, hogy sem fegyver sem páncél, se semmi más nem volt se nálunk, se az invertorynkban. Ez felettébb különös volt.
Psziche már ugrásra készen állt az agyam hátsó felében, és körülbelül úgy mászkált ott, mint egy ketrecbe zárt dühöngő vadállat. De most nem engedhettem, hogy kitörjön.
- Hagyd már végre, had intézzem el a szép fiút. Ígérem hamar végzek vele.- Mondta Psziche.
- Nem, nem és nem. Reagáltam neki vissza. Őt kedvelem. Ő azon kevesek egyike, akiknek fontos voltam, és ő az egyik oka, amiért vissza jöttem és aki miatt harcolok továbbra is. És alapból is ölni bűn. Főleg olyat, aki valamennyire fontos nekem.- Vágtam vissza. Ám ez nem igen tetszett neki, és alig bírtam vissza tartani. Ám a képzelet csodákra képes, így képes voltam valamennyire béklyókba fogni őt, hogy több kárt már ne tudjon okozni.
Elkeseredésembe neki ugrottam a ketrec falának, hisz ha üvegből van, akkor könnyen össze kéne törnie, ám csak az immortal object felirat jelent meg rajt többször is, mintha csak ki akarná nevetni szinte erőtlen próbálkozásom.
Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hát itt a vég. A fejemben egy régi film idézete hallattszódott újra és újra.
"Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek."
- Nem foglak megtámadni se téged, se más játékos társamat. Ha meg kell halnom, akkor legalább tiszta lelkiismerettel haljak meg.- Mondtam Ozirisz felé fordulva.
- Lehet hogy hallasz Lady, lehet hogy nem. Én ezt nem tudhatom. Minden esetre azzal tisztában vagyok, hogy nálad aljasabb teremtmény maximum Kayaba lehet, bár még ő is emberségesebb nálad valamilyen szinten. Bár az nem tetszik hogy aki itt meghal, az a valóságban is, de ő legalább nem akar minket arra kényszeríteni, hogy olyas valakivel küzdjünk meg, aki fontos nekünk. És tudod mit? Kerüljön amibe kerül, de én nem fogok harcolni egy játékostársam ellen sem.

Nem támadok

színek:
Vörös: Psziche /ami félkövérrel van írva az fejben játszódik le, ami dőlttel van írva azt mondom ki hangosan/

by **Rosalia** Szomb. Szept. 20 2014, 14:54

- Ne kíméld! - int oda hanyagul Salazar pokolfajzat húskreálmányának, amely követve a parancsot, egyik elefántszerű lábával hatalmasat rúg a sarokban gubbasztó Ryuuba, aki ettől legalább egyszer megpördül a földön padlón henteregve. /-10 hp Ryuunak/ Ozi, Hime és Danee monológjait unott kortyolgatás közepette hallgatja végig a Lady, esetenként még forgatja is a szemeit, azonban Shu és Mameko akcióját tapsikolva és elismerő kacagással fogadja. Mameko egyébként visszakapta a bábukat, sőt, némi hezitálás után most Ozi is megkapja az üveg bort, amit kívánt - bár az üveg tartalmáért már nem kezeskednék Rolling Eyes

A csapos elkeseredetten suhint öklével az íjász lány felé, hevenyész próbálkozása azonban csak egy luftot eredményez. Mameko azonban könnyedén tudja támadni, sőt egyetlen csapása elegendő ahhoz, hogy a pocakos életsávja erősen a sárga zónába zuhanjon.

Határidő: Próbáljátok tartani az egy hetet!

by **Shukaku** Szomb. Szept. 20 2014, 20:13

Na az első mondattal rögtön egyet tudott érteni. Ha ő ilyen hozzáállással visszakerülne, az valóban bajt okozna neki. Eddig is okozott bőven eleget. Ezért is retteg attól, hogy valaha vissza kell kerülnie, és ezért igyekszik a lehető legtöbb, lehetőleg békés eszközzel megakadályozni a visszakerülést… legalább is igyekezett eddig. Mindenesetre ezzel a ténymegállapítással nem nagyon tudott vitába szállni. Viszont az újabb megszégyenítés, ahogy idióta módjára tartotta el magától a fiú, szándékosan hencegve a méreteivel -persze mi mást is várhatott volna Daneetól-, az nemhogy csitította volna, csak még inkább fellobbantotta benne a lángokat. Még mindig azt hiszik, hogy ilyen egyszerűen félresöpörhetik csak azért, mert gyerek. Nem gyerek. Nem kis hölgy. Huszonharmadik szintű idomár, aki sokkal magasabb szinten jár mint Danee. A Top-10 helyezettje, amíg ez a fiú nem is tud a listáról. Ő a nagyobb. Itt ő a nagyobb és ő az erősebb. Hála Kayaba bácsinak. Kihasználva a jóval magasabb fegyverkezelését, ami kézitusában is segítette, és persze ehhez hozzátéve az akrobatika jártasságot is és a nem sokkal, de nagyobb gyorsaságát, és a kisebb méretét, egyszerűen megpróbált elsiklani a fiú keze mellett, csak annyira közel jutni, hogy jól megüthesse ott, ahol az egy fiúnak legjobban fáj. Tud ő is megszégyeníteni, ha akar. Ez után azonban elhátrált, és gúnyos vigyorral az arcán nézett fel Daneera.
-Azt fogom csinálni. Azt csináltam egy éven keresztül, és semmi baj nem is volt, amíg Peter nem rángatott be a céhházba csak azért…
Nem tudta, és nem is akarta befejezni a mondatot. Hisame emlékét nem gyalázza meg azzal, hogy ennek az alaknak a társaságában kiejti a nevét.
-Elfogadni?! Mit kéne nekem elfogadni? Azt, hogy gyűlölöd Timidust, egy kedves szavad nem volt hozzá soha csak azért, mert pet, akiket lenézel? Timidus igenis értékesebb! Timidus soha nem fog azzal… hogy engem… hogy ugratni… azzal… hogy… megütni nem fogsz, de fogdosni meg… meg…
Kezei újra ökölbe szorultak, és kellett néhány másodperc, amíg a rátóduló emlékek hagyták szóhoz jutni.
-Nem néztem le senkit! Elhittem Peternek, hogy segíteni akart, erre itt hagyott egyedül! Elhittem Anatnak is, és ő is becsapott! Utahimét én vittem be az erdőből, és őt sem láttam már mióta! Te segítettél nekünk csak azért, hogy utána... Mi rosszat tettem én nekik?! Mi rosszat tett nekik Timidus?! Miért minden az én hibám?! Miért akarjak én közétek tartozni?! Miért vagytok jobb, mint Timidus, aki még sohasem csapott be?!

by **Ryuu** Vas. Szept. 21 2014, 22:16

Félelem. Fájdalom. Gyűlöllek! Félelem. Megaláztatás. Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek...
... puff, majd bumm, aztán gurulás és végül 10 hpval maradtam életben. Az élet csíkom lecsúszott sárgába. Megaláztatás. Gyűlöllek! Felálltam. Fél állati szinten villantottam a szemeim rá arra a szörnyre, amire egyáltalán nem hasonlít semmi és ... bíztam benne, hogy lomha is. Ugyanúgy az esze, és a keze... elvégre levágtam egy egész hisztériát itt míg amaz meg se mozdult. Talán arra várt, hogy én támadjak, de akkor miért döntött végül másképp? Megunta? Vagy.... a nő felé sandítottam. Homlokomra boruló hajam elrejtette az arcvonásaim és az eszelősen villogó vörösön kívül semmi más nem látszott. Hiszen még szám se volt az istenit neki! Megborzongtam.
Gyűlöllek. Meg foglak ölni. Azt akarom, hogy szenvedj, boszorka...
... most azonban előbb ezt a hústornyot kellett eltakarítanom előbb. Minden felszerelés nélkül. Se fegyver, se itemek, se az a kevéske páncél. Mondjuk 2 hp már amúgy is mindegy. Azzal épp 3 ütés lenék ennek a behemótnak, most már viszont csak egyetlen egy lehetőségem van. Ha elszúróm... megtudom, hogy meghalunk e karakterhalál után, vagy sem...
Egy volt a fontos, amit most már kezdtem valahogy feldolgozni. Nem szólalhatok meg! ><
Magamra erőltettem, hogy lassan egyre nyugodtabban vegyem a levegőt orron át. Nem voltam olyan állapotban, de most le kellett nyugtatnom a kedélyeimet. Ha indulatból ugrok, hamvába hal az egész. Tehát ez a szörny lesz ami ~kinyír ~ az ellenfelem lesz.... elrugaszkodtam álló helyzetemből. Eltartott némi időbe mire összeszedtem magam, de a lényeg, hogy sikerült. Ahogy elnézem, úgysem figyelnek ide a többiek. Meg fogom ezt a mobot gyilkolni és aztán jön a zombinő is!
A nevére nem fecséreltem különösebben sok időt. Vohzd nem mondott semmit, így elég volt annyi, hogy az és kész.
Míg futottam és felmértem a reakcióidejét, ha egyáltalán méltóztatott megmozdulni, azon kattogott az agyam, hogy hátulról kellene megpróbálnom felmászni rajta. Volt egy ilyen játék is anno ~ Prince of persia ~ A herceg a behemót hátára ugrott és kiszúrta mind a két.... francba nincs semmim. Akkor belenyomom az öklöm a .... túl sok szeme van. xd .... közben egyre inkább azon voltam hogy nem túlságosan kifárasztva magam, óvatosan a hátába kerüljek.
Nem hibázhatok, nem hibázhatok!
Aztán sorra vettem hogy mim nincs még. Akrobatikám. Kilőve a felugrálós rész. Súlyemelésem.... akkor nem fogom kitépni a fogát, hogy azzal szúrjam le. .... Lopakodásom.... nem is biztos hogy valaha is szem elöl fog téveszteni.... de nem adom fel. Kell legyen gyenge pontja ennek is! Ez egy mmo a fenébe is!
Gyűlöllek...

by **Mameko** Csüt. Szept. 25 2014, 10:01

A lány majdnem, hogy elsírta magát amint ismét kezei között tarthatta drága barátait. Rengeteg idő telt el azóta, hogy nem látta őket, ezért felemelő érzés volt számára az a pillanat amikor ismét a kezeire húzhatta őket, hogy aztán bátorítsák, jó tanácsokkal lássák el a lányt.
- Most már minden rendben lesz. Soha de soha többé nem hagyom, hogy eltűnjetek. Örökké együtt leszünk. Örökké. - ismételi, már már mániákus pillantásokat vetve a kis játékszerekre, majd szorosan a mellkasához öleli őket, még mielőtt visszahelyezné megérdemelt helyükre őket.
- Mennyivel jobb. Sokkal, de sokkal jobb. - ugyan fegyvertelen, de mintha megerősödne, érezné, hogy áramlik vissza a testébe az erő. A dagadt pasas korábban melléütött, mire a lánynak sikerült egy elég jól irányzott rúgást ejtenie a fickó pocakjába. Minél nagyobb a célpont annál nagyobb eséllyel találjuk el. Gondolta magában, majd elégedetten pillantott társaira.
- Most már itthon vagytok. Minden a legnagyobb rendben. - ismét nyugtatta őket. - Tudom, hogy megrázó volt távol lenni. Rémes, borzasztó érzés. Nem is kell róla beszélnünk. Biztos nagyon de nagyon megviselt titeket ez a dolog. - könnyezett bele, majd egy gyors mozdulattal le is törölte a kósza cseppeket a szeméből, és ismét a férfira nézett.
- Mocskos disznó, remélem tudja, hogy addig fogom ütni az emberrablásért, amíg apró pixelekre nem bomlik az a... - nem fejezte be a mondatot, kezeit talán ökölbe szorítaná, viszont nem képes rá, illetve nem is akarja. Éppen eleget szenvedtek Kagaminék, nem fogja őket tovább sanyargatni azzal, hogy ezt a pacákot kelljen bámulniuk még tovább. Semmiben sem különbözik egy állattól az aki ilyesmire képes. Szóval úgy is veheti akár mintha egy mobbal állna szemben. Egy varacskos disznó aki éppen legelészik egy mezőn. Céltalanul bolyong, tudatlan, üres kis fejével még csak észre sem veszi, hogy néhány méternyire tőle egy aprócska szőkeség becélozza és lelőni készül. Majd bummm... Játszódik le a lányka fejében a jelenet, és mintha maga előtt már tényleg azt a lényt látná amit odaképzel. Néhány lépést hátrál, hogy elég távolra kerüljön a férfitól, majd mire a háta a falba ütközik, nagy lendülettel szalad a férfi irányába, ügyelve arra, hogy nehogy beszedjen egy keményebb ütést, és egy jól irányzott tökön rúgással próbálkozik.
- Ezt Kagaminért kapod! - kiálltja hangosan, és már csak reménykedik benne, hogy ha beér az ütés ne halljon meg azonnal a férfi, hadd állhasson bosszút másik barátjáért is.

by **Danee** Pént. Szept. 26 2014, 15:31

- Hüm, azt hittem vitatkozni fogsz az önkéntes számüzetést illetőn. De te helyette inkább feladod. Hát... te tudod... - legyintettem egykedvűen
Azt csinál amit akar... csak ne nyírja ki magát. Na meg másokat se. Főleg ne engem!
Shu talán ügyesebbnek bizonyult mint gondoltam, vagy egyszerűen csak mázlija volt, hogy sikerült bevinni egy erőtlen kis ütést, miközben próbáltam mindenképp megakadályozni, hogy tetlegességig fajuljon a dolog.
- Na, ezt tényleg nem kéne, nem csak azért mert így nevetségesen hosszú lesz ez a küzdelem ha folytatod, hanem mert egy lánynak se állj jól ha megver egy fiút!
Elég hülye helyzet volt, mert ha akartam volna, az játék nyújtotta erőfölényemmel hamar pontot tehettem volna a dolog végére, de egyelőre nem álltak olyan tragikusan a dolgok, hogy önvédelemből őljek.
- Nem mondtam, hogy én gyűlölöm a sárkányod, csak azt hogy ha így folytatod, akkor meg fogják az emberek gyűlölni. Az nem ugyanaz! Tény, hogy Timidusz viselkedése erősen zavar és nem igazán kedvelem érte, de az hatalmas túlzás, hogy én most gyűlölném őt!
Fáradt tekinettel hallgattam, ahogy Shu előajda, hogy szerinte Timidusz sokkal értékesebb és hogy és akkor megint a célozgatás a csónakban történtekre. Sose unja meg ezt a témát... ez a vesszőparipája...
- Hagyjuk már azt a csónakos dolgot, ha lett volna mögötte bármilyen komoly hátsó szándék akkor valszeg a felfordulás közepette befordulunk a csónakkal a tó közepébe... amúgy se érdekelnek úgy a kislányok... mármint... - ööö, de. De?! oO - Amíg nem múltál 18, amúgy se lenne dolgunk egymással olyan tekintetben...
- Meg kedvem sincs hozzá - motyogtam egész halkan az orrom alatt
- Nem mi? Csak úton útfélen kioktatod az embert, te is meg Timidusz is, nem is érdekel, hogy másoknak ez mennyire rosszul esik...
Kínomban reménykedve sandítottam az üvegkalickán át, ki, a Ladyre
- Sokáig kell még itt bohóckodnunk? Én nem akarok megölni senkit se! Nincs is kedvem párbajozni. Nem igazán érdekel, hogy ki miért került ide, csak had legyek megint az erkélyes napozóágyamon egy üveg bor és egy vizipipa társaságában! Ez az egész komédia annyira gyerekes és unalmas...

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 27 2014, 18:01

Vegyes érzelmek fogtak el az utolsó néhány percben. Az egyik felem örült annak, hogy Hime nem támadt, a másik felem viszont nem. Ezzel, hogy életben hagy, megfosztja a saját magát a kijutás esélyétől. Bár nem tudhatjuk biztosra, hogy Lady Salazar tényleg elengedné a „győzteseket” vagy sem. Semmi garancia, semmi biztosíték nincs rá, hogy tényleg elengedné-e a jónépet. És az sem lehetetlen, hogy valójában senki sem fog kijutni. Már korábban elkottyantotta magát Salazar hogy nem mi vagyunk itt az elsők és nem is az utolsók. Akik előttünk jöttek, valószínűleg halottak, különben kellett volna hallanunk erről az egészről. Ahogy nemsokára mi is épp oly halottak leszünk, mint ahogy azok, akiket utánunk fognak iderángatni. Salazar szerint ez csak játék. Számunkra viszont vesztőhely. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy Salazar ténykedéseiről tud-e Kayaba, vagy pont olyan sumák mint a Kuro és Tray alakulat, akik Kayaba háta mögött rondítottak bele a rendszerbe itt-ott a saját céljaikért.
Ahogy sejtettem, Salazar hallotta a beszélgetésünket, annak ellenére hogy állítólag hangszigetelt, és mint Hime kiderítette Immortal Objectes a kalitka. Egy üveg bor jelent meg előttem.
- Hát, ez azt hiszem azt jelenti, hogy halálraítéltek vagyunk – mondtam Himének. - Pedig reméltem, hogy legalább te kijutsz. Valakinek ki kellene jutnia és segítséget hívni. Bár, ha szerencsénk van, akkor a céhtársaim észreveszik hogy valami nem stimmel a koordinátáimmal. - majd egy pár másodperc után folytattam – Korábban már volt rá példa. Egy minibossba botlottam, naná hogy egyedül. Azt hittem, hogy le tudom győzni. De tévedtem. Túl rendszertelen volt a támadása, túl sok képessége volt, mint visszasebzés, teleportálgatás, más mobok megidézése, és hasonlók. Az idő múlásával az életerőm fogyott, és gyorsabb ütemben, mint ahogy a miniboss élete. Már-már lelkiekben készültem a halálra, amikor felbukkant Hinari. Még akkortájt friss céhtag voltam. Hinarinak feltűnt, hogy eltűntem a térképről. Egyből a keresésemre indult, és leverte a minibosst. - majd egy újabb pár másodperc szünet – Talán most is valami hasonló fog történni. Már egy jó ideje itt rostokolunk, és ha jelez minket a térkép, akkor fel fog tűnni, hogy itt vagyunk és nem mozdulunk. Ha pedig nincs jel, az alapból gyanús, és utolsó pozíció alapján kezdik a keresést. - fejeztem be a mondandómat. Persze ezek csak hiú ábrándok. Van rá esély, hogy lesz mentőakció, de az vetekszik a háromlábú sün átjutása a hatsávos autópályán eset valószínűségével. Ha idáig el is jutnak, szintén hasonló esélyekkel kell szembenézni a bejutással, és az eltiplizéssel, és valószínűleg ők is itt ragadnának ezen a vesztőhelyen. De Himének most reményre van szüksége. Ha a remény meghal, akkor az már egyenértékű a biztos kudarccal, amire nagyon nem lenne szüksége a lánynak.
Kicsit mászkálgattam a cellánkban, majd az egyik falhoz leültem, és kényelmesen (már amennyire lehetséges egy cellában) hátradőltem. Aztán elő a bor. Épp itt az ideje. Majd szóltam Himének: - „Ülj le mellém, valamit mondok. Szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok...”

by **Hime** Szomb. Szept. 27 2014, 20:17

Figyelmesen hallgattam Ozirisz szavait, és meglepődtem, mikor elmondta, hogy ő már céhtag. Bár ez van, hiszen én elég sokáig voltam távol. Viszont Psziche a fejemben már kezdett nagyon idegesíteni. Nem mintha eddig nem idegesített volna, de most egyszerűen ráförmedtem tőlem szokatlan módon.
- Fogd már be te hülye picsa. Nem fogom engedni, hogy még egyszer átvedd felettem az uralmat megértetted. Főleg nem egy ilyen helyzetben. Te csak egy aljas kis ribanc vagy, annak él, hogy megkeserítse az életemet. De mostantól máshogy lesz. A sarkamra állok, és szembe szegülök veled. Nem fogsz te innentől kezdve semmit művelni. Sőt megszólalni se engedlek többet. Te innentől kezdve egy senki vagy, egy porszem egy gépezetben, amit most eltakarítok örökre.- Egyre idegesebb lettem, bár ez az arcomon nem látszódott.
Ekkor vette elő Ozirisz az üveg bort, amit ezek szerint megkapott a Lady-től. Ám nekem nagyon nem tetszett ez a szitu. Sietve ugrottam oda hozzá, és vertem ki kezéből az üveget.
- Bocsáss meg Ozirisz, de nem vagyok benn biztos, hogy abban az üvegben tényleg bor volt. Vagy már elfelejtetted volna a mérgezéses küldit? Akármi lehetett volna az üvegben. Akár egy bénító méreg, akár egy lassan vagy gyorsan ölő méreg is. Ezt nem kockáztathatjuk meg.
Próbáltam gondolkodni azon, hogy is juthatnánk ki innen, de semmi okos megoldás nem jutott az eszembe. Így hát egyenlőre a Lady-hez nem intéztem semmi mondanivalót, így tehát csak csöndben neki dőltem a falnak, és leguggoltam. Meredten bámultam magam elé, és kattogtak a fejemben a fogaskerekek, hogy mit is tudnánk tenni ebben a szorult helyzetben. Mi is lenne a legjobb megoldás.

/A dőlt szöveg hallható, a félkövér fejben hallatszódig csak./

by **Rosalia** Pént. Okt. 03 2014, 01:16

Sorry, most csak gyors mesélésre futja az időmből, de úgysem kapnátok sok instrukciót:

Shu és Danee - folytassátok csak, Salazar élvezi a showt Twisted Evil

Hime és Ozi - ti nem kaptok reakciót a Ladytől, untatjátok Razz

Mameko - következő csapásoddal kivégzed a csapost, szerencsétlen full béna, még védekezni sem tud, Salazar tapsviharban tör ki, majd átteleportálódsz Ryuu üvegkockájába (továbbiak rád vannak bízva)
Ryuu - a szörnyike meglepetten konstatálja, hogy újabb ketrectársatok érkezett... most van alkalmad meglógni előle

by **Shukaku** Pént. Okt. 03 2014, 06:13

-Miért nem bírod abbahagyni?! Miért nem?! Még most sem, hogy a kalandmester néni is megmutatja, hogy milyen… hogy milyen…
Keze továbbra is ökölbe szorulva, és még akaratlanul is, néha elindul a mozdulatra, amivel olyan sokszor hívhatta elő a pálcáját. Ha Timidus itt lenne…
-Idehozott, hogy lásd, hogy mik a bűneid, te pedig csak hajtogatod a magadét! Nekem ott a harag, és haragszom rád, de te még bocsánatot sem tudsz kérni, hogy ne akarjak haragudni! Miért nem tudják a felnőttek legalább egyszer elismerni, ha valamit rosszul csináltak?!
A dühös pillantások szinte elárasztják a fiút, a lány fejében pedig ott forognak az átkozott szavai.
~Önkéntes száműzetés… nevetséges… nem áll jól… meggyűlölni… ha elmúlnál tizennyolc… bohóckodás… gyerekes… Nem! Nem vagyok gyerekes!~
-Nem adom fel! Nem feladás az, hogy nyugodtan akarunk élni! És nem érdekel, hogy mi áll jól! Ha neked jól állt az, amit akkor… és ne mondd! Timidusnak semmi baja nem volt veled, és nekem se, amíg… amíg… még meg is akartuk köszönni, hogy segítettél akkor… ő biztosan… de te… és milyen hátsó szándék?! Semmi hátsó szándék nem volt, mert te azonnal arról kezdtél beszélni! De tudják! Mindenki tudja! RenAi sem véletlenül vert meg már azonnal, ahogy találkoztunk! És elmondom mindenkinek! Mindenkinek, akivel csak találkozom, hogy ne tudd őket bántani!
Szeme újra villan, és erre a gonoszságra, ami most hagyta el a fiú száját, még ő is megdöbben.
-Ha elmúltam tizennyolc?! És simán… csak azért… azért mert… a korom…
~Az már csak négy év… nem, nem, NEM!~
-Tudod, hogy itt nem növünk, és te csak azért… így… mert tizennyolc… UNDORÍTÓ! Sehogy sincs dolgunk egymással!
Nem. Nem akarta elképzelni, ahogy a játék kezdetétől számított négy éven belül, Danee tizennégy éves kislányokkal… és nyolc év… akkor a tíz évesek… csak azért mert… és képes lenne rá… ő képes.
-Nem oktatok ki senkit! Emlékezz, hogy még te tanítottál minket! Akkor is kioktattunk?! Mi el tudjuk viselni, és elismerjük, ha valaki okosabb valamiben, és megköszönjük a segítséget! Te meg minden kis segítséget kioktatásnak veszel! Te meg majdnem az összes többi felnőttek is! Miért nem tudsz olyan lenni, mint Ozirisz?! Vagy Ren bácsi, vagy Anatole?!
És amikor még a kalandmester néninek is beszól, aki azért hozta ide, hogy segítsen neki, az már megint csak több a soknál. Főleg, hogy a részeges függőségére hivatkozva akar kijutni, azt pedig már senki nem tudhatja, hogy kit képzel maga mellé abba a függőágyba.
-Ne merj így beszélni vele!
Kiált, majd ismételten ráront a fiúra.

by **Danee** Pént. Okt. 03 2014, 12:21

- Milyen? Mi a fenéről beszélsz? - néztem értetlenül a kifakadására
- Honnan a francból veszed, hogy azért hozott ide? Szerinted ez az egész úgy néz ki mint egy templomi gyóntatófülke? Ő meg mint egy stólás pap? Ébredj már fel! El vagy rabolva és még az is lehet hogy meg fognak ölni a végére! Nézd, nézd az a dagadt fickó! Úristen meghalt! - böktem kifelé, a másik üvegketrec irányába
Elhűlve bámultam a szomszédban esett tragédiát, a kezem remegve tapadt izzadságtól fürödve a kalickánk falára, csak aztán eszméltem, hogy miket mondott még Shukaku
- Már bocsánatot kértem tőled, vagy talán nem is emlékszel rá? Jól van, bocsánatot kérek még egyszer! Bocsánat mindenért, csak hagyjál békén!
Neki dőltem háttal a falnak, karjaimat bizonytalanul tartottam magam elé, hogy elkerüljem hogy megint megüssön
Aztán megint csak papolt, hogy ők nem, meg szétkürtöli a hülyeségét majd mindenkinek
- Mond! Nem érdekel. Felőlem azt csinálsz amit akarsz, csak fejezd be az ütögetésem, hallod? - arrébb sétáltam féloldalasan, igyekeztem ügyelni, hogy ne érjen meglepetés
- Akarja a halál bántani őket, RenAit se bántottam, lefogadom, ha nincs pasija, akkor nem úgy reagált volna, te meg csak a rosszat látod ebben is, mint mindenben, amit csinálok!
- Ja sehogy! Én se akarom! - igyekeztem eltávolodni tőle, tisztes távolba, a túl felére az inkubátorunknak - Ebben teljesen egyetértünk
De be nem állt a szája, csak mondta a magáét.
- Nem, mi? Pont mint most, ugye? Hát az biztos, hogy te se vagy olyan mint Anat, már ha Anatole Saitoról beszélsz, nem valaki másról! Oziriszt meg nem ismerem igazán, és egyáltalán ki a fene az a Ren? Talán ismernem kéne?
Hiába reklamáltam csak azt láttam, hogy jól szórakozik rajtunk
- Te csak ne szólj bele - fordultam vissza Shuhoz - ki a fene neked ez a szörnyszülött nő? Talán rokonod? Nem fogtad még fel, hogy te is csak egy szutykos kis rab vagy itt, nem valami királykisasszony? Itt Timidusz se fog tudni megmenteni, csak azokra számíthatsz, akiket szintén idehurcoltak!
- Állj már le, utoljára mondom, hogy ne ütögess!

by **Mameko** Szomb. Okt. 04 2014, 17:39

A csapat újraegyesült. Mindhárman ismét egy oldalon, egy helyen, a lány belekönnyezett, majd végül úgy döntve, hogy nincs miért tartogatnia már a könnyeit, elsírja magát, miközben folyamatosan a babákhoz beszél. Nyugtatja őket, szeretgeti, ölelgeti őket, viszont továbbra sem felejti el, hogy mért is van itt. A dagadt férfi a tolvajlásért bosszút érdemel. Bárki más is lehetett volna a célpontja, de ö valamiért mégis inkább a lányt választotta, és ez volt élete utolsó rossz húzása. Nincs bocsánat. Más esetben a fegyverét magabiztosan előretartva, eresztene néhány nyílvesszőt a férfi mellkasába. A csapos akár egy céltábla is lehetett volna hatalmas pocakjával, lomha testével még csak esélye sem volt rá, hogy elmeneküljön. A lánynak pedig gyerekjáték lenne ilyen kis távolságból eltalálnia. Viszont fegyver híján csak ismételten egy unalmas rúgással teríti le. A játékmester heves tapsviharral ünnepelte Mameko győzelmét, azonban a lány még nem volt elégedett a győzelmével.
- Még nem végeztem. - szaladnak ki a száján a szavak, és úgy hangzik továbbra sem sikerült megnyugodnia. Reménykedett benne, hogy a férfi halálával talán megkapja a felszereléseit, de sajnos ez nem így megy, úgy látszik. Vállat von, és az üvegbúra oldalához sétál, mire ismét teleportálódik. Az üres üvegkockából egy kissé zsúfoltabba kerül. Ezúttal két célpont. Egy nagyobb, lassabbnak látszó dolog, és egy kisebb de fürgébb. Morcos pillantást vet a fiúra, majd hümmög a másikra.
- Értem már. - mormogja, majd elmosolyodik. Úgy tűnik csak egy csapat mehet el szabadon. Nincs más választása mint végigmenni mindenkin és kitakarítani. Valójában még annyira nem is idegen tőle a feladat, csak nem találja igazságosnak a helyzetet. - Esetleg az előző győzelmemért nem kaphatnék egy fegyvert? - pillant a nőre, aki talán megszánja valami jutalommal, vár egy pillanatig, majd ha nem kap semmit akkor puszta kézzel vág rá egy hatalmasat Ryuu-kun hátára persze csak ha a fiú nem elég fürge ahhoz, hogy elugorjon a lány támadása elől. Talán éppen elegendő lenne ahhoz, hogy ö is a halottak listájára kerüljön ettől a támadástól. Közben a nagydarab bigyó felé pillant, egy barátságos mosollyal.
- Nem szeretnél a csapatom tagja lenni? - szélesre húzza száján, már-már vigyorog, még a fogai is kivillannak. - Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű csapat lennénk. - vár egy pillanatot majd, megerősítést várva Kagaminékra pillant. - ugye? - majd felemeli őket, hogy a szörnyeteg is jól láthassa a bólintásokat.

by **Ozirisz** Pént. Okt. 10 2014, 09:33

- Neee - kiáltottam, és kaptam a bor... illetve a maradványai után. A felszálló kék szilánkok. Ettől az effekttől mindi a borzongás kap el. Nem a bor miatt, hanem a rémálmaim miatt.
Majd pár másodpercig csak néztem magam elé, és hallgattam Hime szavait. - Dehogy felejtettem el. Összsségében jó küldetés volt, sokmindenben változást hozott. - majd egy levegővételnyi szünet – De az utolsó ilyen változás már korántsem volt jó.
Aztán megfordult a fejemben egy kósza ötlet, avagy egy újabb elondolás, hogy mi is történhetett azon a vézetes napon. - Amúgy arra gondoltál már, hogy mi van, ha az a régebbi mérgezés nem teljesen múlt el? Nem kizárt, hogy az ellenszer nem működött... - majd ez pár másodpercre elhallgattam – legalábbis nem mindenkinél.
Aztán meint elmerengtem pár másodpercig. Bár nem látok rá túl sok esélyt, hogy Salazar elengedjen minket, de most mésem féltem a haláltól. Legalábbis a sajátomtól nem. A halál csak az utazás kezdete, és a túloldalt megvan a fogadóbizottság. Azonban a többiek, főleg az ismerősök jobban aasztanak. Szerintem ők nincsenek felkészülve a halálra. Sem Hime, sem Shu, sem bárki ás ezen az elátkozott helyen.
- Veled egyébként mi újság van mostanában? - tettem fel a kérdést Himének – Rég láttalak. Legutóbb azt hiszem azon az ugatós fajta miniboss ellen harcoltunk. - majd vártam a válaszát. Kiváncsi vagyok, vajon hol császkált az elmúlt jó pár hónapban. De legalább életben maradt, és remélhetőleg ez a küldetés sem fog változtatni ezen a tényen. De van egy baljós előérzetem ezzel a Salazarral kapcsolatban. Igen unatkozik szgény, és ha lesz időm megsajnálom... De lehet valami gonoszsára készül. Végülis GM-ből van és mindent megtehet.

by Ajánlott tartalom