Re: [Küldetés] Végtelen Történetek

by **Argo** Csüt. Ápr. 16 2015, 18:22

Harlock nagyon sokáig töpreng azon, megéri-e meghallgatni téged, majd int, hogy felesleges a félrevonulás; itt és most elmondhatod, amit szeretnél. Kei és a többiek sugárzó tekintetét követve néma csendbe burkolózik mindenki, és Harlock, fejét lehajtva, hallgat.
Csupán a szeme villan, mikor elárulod: a Föld még életben van. Ahonnan jöttetek, még nem történt meg a katasztrófa. Egyik kezével a hajába túr, és halkan, ajkai között motyogja:
-Barátom...
Mirika közbeszólása ébreszti fel őt magát is, és a szentimentalizmus egy pillanat alatt átvált jeges szigorba. Felkel a karosszékből, és bár hagyja, hogy a lány végigmondja a maga mondandóját és elszántan szembenézzen vele, halkan csak ennyit mond.
-Jelen pillanatban viszont az én hajómon vagytok. Zárjátok be őket! –emeli fel a hangját, és még mielőtt reagálhatnátok, Yattaran és Yama erős kezei ragadnak meg titeket és vonszolnak ki a hídról egy hosszú, fehér folyosóra.
Útban a célotok felé Tűzrózsát is láthatjátok, amint köteleken és megannyi kantáron vezetve erőszakkal valahova máshová viszik.
Végül egy kényelmesnek mondható, vörös lézerekkel elzárt cellácskába kerültök, és csak közlik veletek, hogy semmi rosszaság, különben lesz nemulass, majd magatokra hagynak titeket. Ha a lézerhez értek, valami elektromos áramhoz hasonló ütést éreztek, és persze az életpontjaitok sem szívlelik a dolgot.
Huha Rolling Eyes

by **Atoru** Csüt. Ápr. 23 2015, 20:42

Bár a kapitány először még kételkedett bennem, azonban végül beleegyezett a meghallgatásomba, aminek örültem. Ha jól beszélek, akkor megmenekülünk. Ha nem... Arra nem is akarok gondolni.
Az őszinteségem és a Földről kapott hírek úgy látszik, hogy hatottak a kapitányra, és már majdnem belement... Amikor jött Miri és elrontotta! ><
- Héj, Mi... kapitány, engedjen el, kérem! - kérleltem a céhvezéremet. Majdnem elszúrta ezt is, mint ahogyan a történetét is.
De rendben, most kvittek vagyunk. Én elszúrtam az ő sztoriját, ő elszúrta az enyémet. Csak annyi a különbség, hogy most börtönbe zártak minket. Ugyanolyanba, mint amilyenbe Harlock legénysége került, amikor elkapták őket a Gaia Föderációsok. Ezt egy kicsit ironikusnak érzem, de nem mondok semmit.
A lézerrel inkább ne is foglalkozom. Most csak annyit tehetek, hogy leülök a földre, hátamat a falnak vetem, és várom, hogy jöjjön valaki. Mert valaki jönni fog, ebben biztos voltam. Vagy Yama azért, hogy elfoglaljuk a hajót, vagy pedig Kai jön majd, hogy többet megtudjon arról, mégis honnan ismerem. Esetleg még Miime is feltűnhet, csak úgy...
Mennyi karakter, és mennyi lehetséges vég. Azonban ezek közül egyedül Kai tudna segítséget nyújtani. Yamával csak lemészárolnánk magunkat, Miime pedig... Ő egy nibelung és Harlock hű segédje. Nem hinném, hogy sokat segítene.
Azonban most a többiekről sem szabad elfeledkeznem. Valahogyan ki kell majd szabadítanunk Tűzrózsát... És Miriéket is be kell avatnom a részletekbe.
A vezéremre szegezem tekintetem, hacsak nem vonta már magára valahogyan.
- Esetleg szeretnétek tudni néhány dolgot Harlock-ról és bandájáról? Most úgyis van elég időnk, nem hajt minket senki. - vetem fel a lányoknak.
Ha nem ellenzik, akkor bele is kezdek.
- Harlock valamikor száz évvel ezelőtt részt vett egy háborúban, amit Hazatérés Háborúnak hívtak. Ennek annyi volt a lényege, hogy a különböző gyarmatok elfoglalják a lakatlanná vált Földet. Ez egy véres és hosszú háború volt, sok áldozatot követelt. A háború után pedig a Gaia Föderáció szent földnek nyilvánította ki a bolygót, így senki nem léphetett rá. Néhány védőhajót is hátrahagytak, hogy tényleg ne telepedjen le rajta senki. Harlock és a barátja is ezen a hajón szolgáltak és védték a földet a behatolóktól. Ez a barátja egy tudós volt, akivel együtt megmentették Miime faját, már amennyi maradt belőle. Ezenkívül pedig sötét anyag-meghajtókkal szereltek fel négy halálárnyék-osztályú hadihajót, hogy hatékonyabbak legyenek. A kapitány hűen szolgálta a Föderációt, amíg meg nem szegték a saját törvényüket és be nem települtek a földre.
- Ez neki nem tetszett, és kérte Miimét, hogy borítsa be sötét anyaggal a földet, hogy megvédje az emberektől... Azonban a Föld ettől lakhatatlan lett, és nem csak emberek, hanem növények és állatok sem tudtak már rajta élni. A sötét anyag az Arcadiát is érintette, így Harlock testileg sebezhetetlen lett, a barátja pedig, aki életét vesztette, amikor a másik három hajó rájuk támadt, a főszámítógépben él tovább. Nem igaz, Tochira? - kérdeztem meg. Tudtommal belátja az egész hajót... Talán minket is lát. - Ezek után Harlock megzavarodott egy kicsit, és még most is vadássza a Gaia hajókat, és detonátorokat helyez el Univerzum szerte. Ha minden igaz, már csak egyet, vagy kettőt kell. - fejeztem be a történetet. Közben a rácshoz sétáltam, hogy körülnézzek, nem kémkedik-e valaki... Mondjuk Yama. >.>
Ha persze nem kíváncsiak a sztorira, akkor csendben elüldögélek, és gondolkodom az élet gondjain. ~

by **Mirika** Vas. Ápr. 26 2015, 12:17

Grrr! Na, ezt megcsinálták ezek az ostoba kalózok! Elrontották a játékomat Sad

Nagyot sóhajtva hagytam, hogy vigyenek csak, ahová akarnak, lévén nem dobtak ki minket az űrbe, szóval annyira azért nem lehetett rossz. Pedig olyan jó lett volna belekeveredni valami kalózos kalandba, kifosztani pár kereskedőhajót, vagy borsot törni a jófiúk orra alá, vagy valami. Így viszont azt hiszem nem maradt más, csak a tömlöc és a várakozás, hogy újra helyszínt váltsunk. Pont ezért nem is aggódtam amiatt, hogy mi lesz velünk. Ezek amúgy nem tudtak volna minket hazavinni, szóval ebből a szempontból mindegy volt. De a játékom Sad

Szerencsére ráadásul csak szimplán bezártak minket, nem kötöztek le, nem bilincselték össze a kezeinket, semmi. Menő lézernyalábokkal tartottak vissza minket, szóval én kihasználtam az alkalmat, és a falnak döntve a hátamat leültem, meghallgattam Atorut és bólogattam. Szép történet, aminek a felét nem is értettem, és összességében nem is volt benne semmi érdekes. Se kereskedőhajók, se egyértelmű jófiúk, csak egy nagy katyvasz, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Újabb sóhaj, és körbenéztem a cellában. Ez így uncsi volt.
- Szerintem tök poén lenne, ha megszöknénk - jelentettem ki - Láttam egy sorozatot még régebben, amiben tükörrel térítettek el lézernyalábokat - tettem hozzá, és elő is bányásztam egy tükröt a menümből, majd óvatosan odamásztam a cella "rácsához" és megkíséreltem a lézer útjába tenni a tükröt, hátha visszaveri, és ezzel keletkezik egy korrekt kis lyuk, ahol ki tudunk mászni :3

by **Argo** Szer. Ápr. 29 2015, 17:05

Hogy Miime ki lehet, és egyáltalán megjelenik-e, azt már nem tudni. Mirika, a trükköd jó, és a jelek szerint működik is, hisz a lézer visszapattan róla, szép kis lyukat égetve a plafonba meg mindenhova, amit ér :3 Ellenben a kék fény ismét körbevesz titeket, még mielőtt elhagyhatnátok a cellát, bár a felirat ezúttal elmarad. Különös.
A teleportálás végén pedig a semmiben találjátok magatokat. Vagyis, tévedek; nem semmi, mert padló, levegő és gravitáció van. Oh, és még amit megemlítek, hogy csak ketten vagytok, Ayani ugyanis Rózsástúl eltűnt. Szegény Sad

Ezen kívül csak a feketeség, a végtelenség. Mintha a Mátrix lenne, csak ellentétes színnel. Lehet töprengeni, mi lehet ez, vagy hova kerülhettetek, de egy hang képében hamar válaszra leltek. Mindenhonnan érkezik a hangja, mintha egyszerre lenne az iránytű összes irányában, hangja alapján pedig egy magabiztos, de nagyon is csalódott és szomorú férfi áll mögötte.
-Ej-ej, ez így nagyon unalmas. -cicceg a végén, mint mikor nem tetszik valami, végül sóhajt. Mélyen töprenghet, hogy mit kezdjen veletek, majd folytatja. -Mindig ugyanaz a nóta. A törpe elkezd szerepet játszani, a kékhajú meg kotyog, ha ismeri a világot, és Néma Levente, ha nem. A pónis meg ki is fagyott így a végére, talán túlterheltem. Sebaj.
Egy csettintő hang, és frissítő üdítők jelennek meg a levegőben lebegve. Kettő, ahogy az várható, a hang pedig ismét megszólal.
-Pihenjetek kicsit, aztán hazaküldelek titeket. Legközelebb meg izgalmasabb alanyokat keresek. Avagy kérlek, áruljátok el, miben javíthatok az én kis gyermekemen?

by **Atoru** Szer. Május 06 2015, 19:35

Amint láttam túl nagy lelkesedést nem váltott ki Mirikából az anime háttértörténete. Persze lehet, hogy ez a női mivoltja miatt van.
Félre ne értse senki, nem vagyok elfogult a nemekkel szemben, de tudott, hogy hogy a lányok nem olyan gyakran rajonganak a sci-fis dolgokhoz, mint a fiúk. A Harlock Kapitány pedig egy vérbeli sci-fi, egy jó adag CGI-jal fűszerezve.
Még a baleset előtt a testvéremmel eléggé sokat játszottunk űrhajósat, banditásat, és hasonlókat, az incidens után pedig már átvittük ezt a számítógépre és a szerepjátékok világába. Az volt a boldog gyerekkor...
Most pedig itt vagyok, bezárva egy másik valóságba, ahonnan nem tudok kijutni, csak ha meghalok. Vagy, ha kivisszük a száz szintet, amire talán az elkövetkező húsz évben sor is kerül. Neutral

De ez már csak a kisebb probléma. Most éppen a kijutáson kéne agyalnunk. Sajnálatomra sem Yama, sem Mai, és még Miime-san sem járt erre, hogy kiszabadítson minket, de talán így is a jobb. A Harlock-univerzum teljes, nem kellünk bele még mi is.
- Mirika, sok sorozatot néztél régebben? - élcelődtem egy kicsit a lánnyal. Ennek ellenére érdeklődve figyeltem a céhvezérem ügyködését a tükörrel. És boldogan láttam, hogy sikerült is eltéríteni a sugarakat, hogy kijuthassunk.
De nem sokáig örülhettünk, mert a Sors, Isten, és az univerzum közös erővel közbeavatkozott, így elmaradt a - nagy eséllyel - véres kalózküzdelem. Helyette elteleportáltak minket... Hová is? Nos, talán a Semmi a legjobb kifejezés rá.
Persze most nyithatnánk filozófiai vitát, hogy "De ha ott vagytok, akkor az már nem semmi, hanem valami" és hasonlók, de ezt most hanyagoljuk.
Főleg, mert egy hang is megszólalt, nos... Mindenhonnan.
- Háh, még hogy Néma Levente és unalmasok! - húztam fel játszott sértődöttséggel az orromat. - Ha valóban azt hiszi, hogy ez a helyzet, akkor tegyen még egy próbát, és kiderül! - kiáltottam a Semmibe. Persze nem tudom, hogy mit szól ehhez Miri, de én mindenesetre élveztem, hogy itt lehettem. - A gyermeked pedig nem szolgál javításra - szerintem. Az animék remekek voltak, a szereplők alakítása úgyszint. Számomra 5/5-ös a program. :3- válaszoltam a hangnak, hátha ezzel is rávehetem, hogy vigyen el minket még legalább egy helyre. Persze ehhez Mirika beleegyezése is kell. De szerintem ő sem mondana nemet.

by **Mirika** Csüt. Május 07 2015, 10:27

- Hát, volt hogy sokat nyomtam az ágyat, akkor mást nem nagyon lehet csinálni >.> - sóhajtottam fel, válaszképpen a fiú kérdésére. És remélem meg is elégszik ennyivel, mert nem akartam róla beszélni, hogy miért is volt olyan sok időm sorozatokat nézegetni. Ezt maximum azoknak mondtam el, akikhez tényleg nagyon közel álltam, mert egyrészt nem volt szükségem a mindenki sajnálatára, másrészt meg nem akartam, hogy tudják, milyen vagyok kint.Jobb, ha megmarad róla az a kép, amit itt mutatok, sokukkal úgysem fogok találkozni valószínűleg.
Na mindegy, koncentráltam egy sort, még a nyelvemet is kidugtam, miközben a tükrömet megpróbáltam a lézernyaláb útjába tenni. Óvatos voltam, mert hát nem lett volna valami kellemes átlyukasztani vele Atorut, de igyekeztem úgy tartani, hogy megmaradjon abban a... vonalban, amiben eredetileg volt. És sikerült! \o/
- Yatta! - vigyorodtam el boldogan, és rálestem, mekkora lyukat csináltam. Atoru simán kifért rajta, aztán átveszi tőlem a tükröt kívülről, és én is kibújok. Tiszta sor volt, hogy mit kell tennünk. Igen ám, de az izgi részek előtt megint megjelent a kékesfehér fény. Ehh... nem baj, így hogy nem jött össze a tervem, már úgyis el volt cseszve ez a játék. Kíváncsi voltam, hogy most hová megyünk, de csak egy nagy feketeségbe érkeztünk. Mondjuk volt olyan anime, amiben voltak nagy feketeségek, csak most ahelyett, hogy felnyitották volna mondjuk a dimenziót kívülről, és bekukucskált volna Yuno, csak egy hang szólalt meg.
- Te tényleg uncsi vagy párszor - mondtam a fiúnak, miközben szememmel Aya-chant kerestem, hátha mégis itt van valahol. Kicsit azért ijesztő volt ez a szitu, egyrészt full sötét, másrészt ez a hang >.>
- Szóval erről van szó? Hát tudd meg, hogy nem nagyon lehet mást csinálni úgy, hogy fogalmunk sincs, mi történik velünk >.> De ha egy témára fűznéd fel a részeket, az talán izgibbé tenné - válaszoltam én is, jól hallhatóan nem voltam túl boldog és elégedett, hogy valami random NPC vagy mi játékszerei lettünk a tudtunk nélkül.
- Te meg ne hagyd, hogy provokáljon, megyünk haza és kész! Egész eddig azon voltunk, hogy hazajussunk, nem? - vontam kérdőre Tohru-kunt szúrós szemmel. Semmi kedvem nem volt úgy táncolni, ahogy ez a hang fütyült, nem vagyok a játékbabája, vagy ilyesmi >.>

by **Kusumi Ayani** Csüt. Május 07 2015, 12:33

// és ezzel az összes hiányzó kör pótolva @.@ azt hiszem most kivagyok //

Úgy tűnik nem én voltam az egyetlen, aki meglepődött, hogy Ato ismeri az alakot, hanem a lány maga is. Kicsit érdekes volt nyugton nézni, hogy a csajszi átméri Atot. De végül azért csak jött a kérdés, amit már vártam. Őszintén… mást nagyon nem válaszolhatott volna, tekintve, hogy előző világban is, mikor ráköszöntem Rea-chan is hasonlóan reagált. Azthiszem… fú… nem vagyok benne biztos, de arra emlékszem, hogy meglepődött, amikor a kis titkáról beszéltem. Atora pillantok, majd a nőre. Remélem nem fog semmilyen vita kitörni itt. Az a halálfej a nőci ruháján elég rossz „aurát” áraszt ki magából. Meg a dagi sem valami bizalomgerjesztő… meg az a tény is, hogy körbe vagyunk véve.
~ Ejj, hol vagy picim… - nézek körbe Tűzrózsát keresve.
Hirtelen azt veszem észre, hogy egy kicsit… megfogytunk. Homlokom ráncolódik, ahogy elmélyülten próbálok rájönni, mégis hova a fenébe tűnt az előbbi bagázs. Legalábbis a nagy része. A nőci és a pasi felé fordulok, akik mintha picit idegesek lennének. Ohó… miről maradtam le? Bár sokáig nem kellett ezen filóznom. Miri felé, meg Ato felé fordulok, akik viszont nem arra figyelnek amerre én. Eh.. Akkor valami van mögöttünk.. őőő de ezt hogy a francba nem érzékelte akkor az Észlelésem? Ahogy megfordulok, észreveszek egy sötét alakot, a vállán egy… egy… keselyű? Am… nem az nem az. Fú, te ezt én meg nem mondom milyen állat ez a dög, de a fickó látványa és kisugárzása valamiért a frászt hozta rám, de úgy kábé, hogy a hátamon végigszaladt a hideg. Brrrrr….. Viszont nem tudom, hogy mákunkra, vagy éppen pechünkre… de Miri gondolt egyet, és előcsapott kapitánnyá. A fejemet fogom csak erre, és inkább nem szólok semmit sem. A végén még én lennék a ludas… viszont miért én vagyok a hajóorvos? >.< én miért nem lehetek tiszt, hm! -^- most megsértődtem. Jó nem, de azért bosszant már néha, hogy engem mindig csak szanitécként tudok helytállni… ez… kicsit elkeserítő… Eh… Ráadásul Tűzrózsa sincs jelen. Eh… Ilyen az én szerencsém. Miri hajós trükkjét, ahogy hallom viszont elég hamar… megdöntik. Erre most nem tudok semmit sem mondani. nem is értem, hogy hogyan gondolhatta, hogy egy űrhajón nincsen űrhajó radar. Legalábbis a sci-fikbe szokott lenni. Amúgy általánosan viszont nem tudom. Úgy már lehet nem biztos. Reménykedve nézek Ato felé, aki olybá tűnt, hogy fel felszólal, és próbálja megmenteni a helyzetet. De mikor meghallom, hogy négyszemközt akar beszélni a kapitánnyal, csak némán nyögök egyet. Most komolyan… ha eddig jól értem a dolgokat, akkor a fickó egy kapitány… a kapitányok meg nagy befolyású emberek. Ato , hogy remélhette, most komolyan, hogy sikerül félre hívnia a fickót. Viszont legnagyobb meglepetésemre a fickó intett, és hagyta Atot beszélni. Még ha mégsem úgy, ahogy tervezte. Nos amit hallottam, abból kábé semmi nem esett le mit miért mondott, ám mikor térdereereszkedett, már el kellett filóznom, hogy nekünk is így kéne tenni. Viszont Miri már megint nem bírta ki. istenem, hát nem lehet igaz, hogy nem bírja megállni, hogy ne szóljon közbe valami szemtelenséget. Lehet, hogy megfeledkezett róla, de nem tudjuk, hogyha a küldetés közben meghalunk, akkor az csak bukott küldetésnek számít-e vagy tényleg Game Over! Picit mérgesen nézek Mirire. Ám sokkalta mérgesebb lettem, akkor amikor kiadták az elfogásunkat. Két alak kezdett el minket a cella felé taszigálni, ám miközben haladtunk egyszer csak Tűzrózsát pillantom meg, kit vadul próbál kitörni az őt lefogó göncök szorításából… sikertelenül.
- Tűzrózsa! Picim! – kiáltom rémülten a petem felé fordulva.
Felé nyúlok, és indulnák a segítségére, amikor erős kezek ellen tartanak, és nem engednek. Hiába erőlködök nem sikerül kiszabadulnom a szorításból, és Tűzrózsa egyre inkább eltávolodott tőlünk, míg el nem vesztettem a tekintetemmel. Fájdalmas tekintettel, szinte összerogynak a lábaim a saját súlyom alatt is. észre sem vettem végül, hogy megérkeztünk a cellába, de miután ott voltunk és a lézerrácsok bezártak minket, én ernyedten dőlök neki a falra, majd lecsúszva rajta a földre ülök. Ha nem lett volna ez a mini szoknya, akkor most a térdeimet felhúzva ültem volna, és fejemet nekitámasztanám, ám mivel Ato itt volt, ez az ülés… hát… nem annyira szerencsés… már ha azt akarom, hogy lássa a bugyimat, akkor szerencsés, de én nem akarom… így inkább a lábaimat magam mellett elvezetve Z ülésbe ülök, és csak a vállaimmal dőlök a falnak. Szomorú voltam, hogy nem bírtam a petem segítségére sietni. És bár Mirire is mérges voltam, nem szidtam volna le ezért, mert nem akartam, hogy megharagudjon egy ilyen apróságért… Viszontesküszöm, ha Tűzrózsának baja esik, akkor Miri is kapni fog. Atora alig-alig figyelek, mert annyira elfoglalja a figyelmemet az a tudat, hogy megpróbáljam felidézni merre hoztak minket, és milyen irányba kezdték el a kis tűz pacimat is elhurcolni. Az biztos, hogy Ato tudás jól jönne most, hogy csak ő ismeri a hajót. Vagy Miri is ismeri? Eh fogalmam sincs így hirtelen. Miri viszont ismét… már sokadjára akcióba lép. Már azon voltam, hogy leállítom, amikor is elárulta mit akar tenni? Kiszabadulni? Az már mindjárt más. Így hát némán állok, és izgatottan várom, mi történik, ám mikor a lézer eléri, a tükröt ösztönösen behúzom a nyakamat, ahogy a lézernyalábok elkezdtek csapdosni. Ám mikor ismét kinyitom a szemem pixelsokaság fogad. Azonban hamar elkerekedik a szemem. Mirit, és Atot már elnyelték a pixelek, és pár pillanaton belül, már ott sem voltak. Ám körülöttem csak nagyon gyéren repkedtek csak a pixelek. Rémülten körbenézek, hogy mi a franc történt. Ebben a pillanatban megszólalnak a riasztók, és a távolból kiáltások zaja tör át a sziréna hangján. Rémülten húzódok hátra a cellába, attól félve, hogy értem jönnek. Ám ahogy közeledett a hangismerős nyerítést hallok meg. Tűzrózsa! A kisült lézerrács felé szaladok, és kiugrok a folyosóra. A távolból. Tűzrózsát pillantom meg. Ő körülötte is megjelentek a kék pixelek, és úgy, mint nálam, őt is elég gyéren vonták csak körbe, ám ahogy közeledett a pixeláradat egyre jobban kezdett felélénkülni. Hát ez az! Tűzrózsa nélkül nem tudok el teleportálódni! Utolsó reménysugár gyúlt, és én is megindultam a pacim felé. A kék pixelek szinte, már eltüntették a szemem elől, majd fáradt mosoly jelenik meg az arcomon.
- Tűzrózsa!
Ahogy átkaroltam a pacim nyakát a világ teljesen eltűnt, és minket is elragadt a teleportáció. Ám ami fogad… az csak feketeség. Tűzrózsa halvány fényébe ám felismerek két alakot.
- Miri, Ato! – intek boldogan barátaim felé.

by **Argo** Vas. Május 10 2015, 17:08

-Igazán köszönöm mind a dícséretet, mind az ötletet. Legközelebb ki is fogom vitelezni, amint megalkottam az algoritmust hozzá. -Szinte halljátok a hangon, hogy elmosolyodik, szívében pedig tényleg örül mindannak, amit hallott tőletek. Még valami távoli, fura zörej is megüti a fületeket, mintha egy ceruzával épp egy papírdarabra írnának, majd a zörej elhalkul és ismét csend vesz körbe titeket, hogy szabadon vitatkozzatok vagy épp az elveszett, majd előkerült petnek örülhessetek.
Miután Ato és Miri már kifejtette véleményét, a hang ismét megszólal.
-Valójában egyenlőre pont az lenne most a lényeg, hoyg a szereplők nem tudják, mi történik velük. Ez még afféle béta-fázis. Én és pár kollegám dolgozunk egy olyan küldetéssorozaton, amely régi animék, játékok és filmek világába kalauzolja el a kiválasztott játékosokat. Majd ha minden tökéletes, egy frissítés után mindenki számára elérhető lesz a projekt.
Ismét elhalkul, mintha ügyködne valamin, Ayani valamikor ezek után kapcsolódik be hozzátok.
-Jól van, a harmadik társatokat is sikerült visszahoznom. Tehát egyikőtök még maradni szeretne, a másik hazamenni. Harmadik? Ayani, ha jól tudom a neved... te mit szeretnél? Ezen kívül téged is megkérdeznélek, mi a véleményed, van-e valami ötleted.
Ismét elhalkul, és türelmesen vár.

by **Atoru** Vas. Május 10 2015, 21:03

Amint sikerült Mirinek lyukat képeznie a lézerrácson, Ayani már rohant is kifelé. Legszívesebben utánaszaladtam volna, hiszen tudtam, hogy milyen veszélyekkel járhat ez a kalózhajó, ha illetéktelenek császkálnak arra, amerre nem kellene.
Ennek ellenére mégsem tettem. Egyrészről, tudtam, hogy Tűzrózsához igyekszik éppen, legalábbis ebben reménykedtem. Biztosan rosszul esett neki, amikor megkötözve látta, és nem tehetett ellene semmit. Az a legkevesebb, ha most egyedül hagyjuk őket.
Másodszor pedig, a teleportáció is közbeszólt. Ez volt a radikálisabb tényező. És miután megérkeztünk, Ayani már nem volt velünk. Lehet, hogy ugyanaz történt vele, mint Desdemonával? És vele mi történt egyáltalán? Talán örökre abban a világban ragadt? Remélem, hogy nem.

Miri kommentárjára próbáltam nem figyelni. Rendben, néha valóban tudok unalmas lenni, ezt még én is elismerem... De ennek ellenére is rosszul esett kissé ezeket a szavakat hallani. De hát ez vagyok én. A teljesen átlagos, kicsit unalmas, és kicsit lovagias fiúcska. Miri és Aya is már betöltötték a tizennyolcadik életévüket, sőt, lassan a húszhoz közelítenek már. Én pedig most vagyok tizenhét, talán. Azonban ez nem is fog változni, nem igaz? A korkülönbségek fent maradnak, és semmit nem tehetek ellene. Azonban nem hinném, hogy ugyanarra a sorsra jutnék, mint Shu. Legalábbis nem szeretném Miritől azt hallani, hogy nem mehetek el valamilyen küldetésre, vagy nem tehetek valamit, mert még kisfiú vagyok - főleg, mert magasabb vagyok nála. Ha azért nem enged majd, mert félt, az rendben van, megértem. De a korom miatt bepöccennék.
- És azért voltunk ezen, mivel nem tudtuk, hogy mi történt. - válaszoltam Mirikának. - Már tudjuk, hogy egy program tesztelői lehettünk, és ha minden igaz, nem az elsők. - tekintek ravaszul a semmibe. Általában az Alpha az első, nem a béta. Valakik már részt vettek ugyanebben. - Ennek ellenére, nem vitatkozom. Ha a céhvezér ezt szeretné, akkor így lesz. - hajtottam fejet Miri előtt, ezzel jelezve, hogy elfogadtam döntését.
Eközben futott be valahol félúton Ayani, miután szöszmötölt valamit a hang... Gondolom miatta lehet itt az idomár is, és mint kiderült, nem véletlenül hozta ide.
Kíváncsi, hogy Ayani hogyan dönt - marad, vagy ő is jön velünk. Annyi biztos, hogy én azt fogom tenni, amit a céhvezérem kér tőlem. Elvégre az ő szava a döntő.
Persze ez sem akadályoz meg abban, hogy szívélyesen üdvözöljem köreinkben a lányt, és kíváncsian lessem, hogyan is fog dönteni.

by **Mirika** Kedd Május 12 2015, 15:15

Grimaszoltam egy jót. Így átgondolva az egészet, és már tudva, hogy mi történt velünk pontosan, egészen hülyén éreztem magam. Megfordult a fejemben egy csomó minden, magyarázatok, hazajutási lehetőségek, agyaltam ezerrel, hogy pontot tehessek az elrablásunk végére, erre kiderült, hogy csak egy szeszélyes, magát programozónak képzelő fazon kezében voltunk, és minden az ő akarata szerint történt. Nem csoda, hogy elbújt előlünk, biztos sejti, hogy kapna egy szép nagy pofont, ha elénk kerülne Rolling Eyes

- A céhvezér úgy szeretné >.> Irigylem az erőnléted, de én már elfáradtam, meg nem is mindig éreztem jól magam, és nem is azt terveztem mára, hogy valami hóbortos, gyáva fickó elrabol béta tesztelőnek szó nélkül - morogtam és mérgelődtem tovább. Még jó, hogy ilyen lojálisak a céhem tagjai, én ugyanis nem akartam folytatni. Az egyetlen izgi világ a Higurashi volt, legalábbis azok közül, amire egyáltalán emlékszem, mert a fele már ki is ment a fejemből.
A hangulatomon csak az javított egy picikét, hogy egyszer csak megjelent Aya-chan, és bár aggódni nem aggódtam érte, mert egyrészt tud magára vigyázni, másrészt annyira nem lehet béna ez a tervező, hogy valami baja essen bármelyikünknek is, de azért odaszaladtam (értsd: botorkáltam) hozzá ebben a csinos kis sötétségben, és megöleltem.
- Mondd te is azt, hogy menjünk hazaaa~ - nyávogtam a lánynak szenvedve, és akkor ha beleegyezik ő is, akkor végre pontot tehetünk ennek az ügynek a végére, és folytathatom a... eh, már azt sem tudom, mit csináltam éppen Sad

by **Kusumi Ayani** Szer. Május 13 2015, 21:51

Mire megérkeztem addigra, már sikerült lenyugodnom kicsit, és miután Miriéket is meglátom, már teljesen biztonságban éreztem magamat… Most, hogy eléggé kiremegtem magamat, már az ölelkezést is alább hagyom, és elengedem Tűzrózsa nyakát, mielőtt még a végén megfojtom. Bár körülnézve felmerült bennem egy kérdés, aminek mi voltja nem is olyan bonyolult. És kábé így hangzott:
„Mégis mi a jó büdös fene Folyik itt, hol a fenébe vagyok? És miért van ilyen sötét?”
Jó tudom ez két kérdés, de attól még a lényeg gondolom, átjön. Eh… kicsit viszont lefárasztja az embert ez a sok teleport. Szóval jah, most már egy kicsit kivagyok, bár mondjuk az animéket szerettem én is átélni, még ha nem is mind ismertem. Viszont egy hang szólal fel. És a hang által feltett kérdésre, egy mondattal kurtán annyit szóltam, teljesen őszintén, mélyen a szívemből szólva.
- He?
Kicsit nagyokat pislogtam, mert tényleg az égvilágon semmi fogalmam nem volt róla, mégis mi a fenéről folyik itt a szó. Már azon voltam, hogy utánakérdezek, amikor is Miri termett előttem…. és letámadt egy öleléssel.
- Őőőőő… háááát…. izééé… jó…. Akkor… én azt mondom, menjünk haza - nyögöm ki ezt a pár sort teljesen összezavarodva
Őszintén… igazság szerint örültem volna, ha kapok egy kis útbaigazítást nem csak annyit, hogy Miri itt nyafog nekem. Weeeee… Miri hiszti nélkül is kibírhatatlan, de kitudja mi lett volna, ha nem azt mondom, amit ő akart. A végén még leszedte volna a fejem, vagy a kövi animében élve eltemet…. na jó azt talán mégsem, de az biztos, hogy morci lenne. Jut eszembe. Miért kellett nekem ezt mondanom? Végeztünk? Mehetünk haza? o.O
// nesze Miri reagkorbács

//

by **Argo** Szomb. Május 16 2015, 12:44

Egy szomorú sóhajt hallani, majd a hang ismét megszólal.
-Értem. Rendben van. A legközelebbi próbát már ki fogom hirdetni, ha van kedvetek jönni, szívesen várlak titeket. A kollegámról ez már talán nem lesz elmondható, de mindent megteszek, ami telik tőlem.
Majd kicsit suttogóbbra fogja:
-Nem vagyok gyáva. Nekem még nincs avatárom.
Szinte hallani a hangján, hogy nagyot mosolyog, majd még az a statikus háttérzaj is elül, ami eddig jelen volt, míg beszélt. Alig telik el pár másodperc, és a kék fény ismét körbevesz titeket, hogy visszarepítsen mindenkit egy-egy ismerős helyszínre.
Atoru, rád Chifu néz nagy szemekkel. Talán azon töpreng, mitől vagy olyan csendes alig egy-két perce. Mert igen; ha kérdezel tőle, csak annyit láthatott rajtad, hogy elmerengsz magad elé üres tekintettel úgy nagyjából fél percre.
Ayani, te ismét a konyha közegében találod magad, és ne aggódj, a húslevesed vagy akármid, amit utolsónak csináltál, még zöld. Már úgy értem, hogy az állapotjelző sávja :3 De gyorsan kapd ki, még mielőtt szénné ég.
Mirika, te pedig a szekrényed mellett találod magad, épp nekifeszülve, mintha csak az imént kezdted volna el tolni, vagy már nem is tudom, mit csinálni vele O.o;
Ami közös még, az alig egy óra múlva egy üzenet, melyben a következő áll:

GM 11738 írta:Nagyon szépen köszönöm ismét a segítséget! Kérlek, fogadjátok el hálám jeléül.

Csatolva pedig egy-egy darab ízletes Ragunyúl-hús :3

A küldetést lezárom \o/

Desdemona csak három kört írt, ezért sajnos nem tudok adni neki semmit Sad

Mirika: 210 exp, 220 arany
Atoru: 210 exp, 220 arany
Ayani: 210 exp, 220 arany
150 exp alap + 60 jutalom, amiért a háromból ketten már 20-as szint fölött vannak :3

Nevelés Kesztyűje kap 105 expét, elvileg Embarassed

Céhbónusz:
Angelic Voice:
Mirika: 67 exp | Ayani: 67 exp | Atoru: 67 exp | Kokoro: 45 exp (betelt) | Rinarin: 69 exp
330 arany

Jártasságok:
Mirika: -
Atoru: Keresés: Sajnos pont nem találtál semmit Sad

Ayani: Keresés: [T1] Bronz Sisak (+4 páncél)
Hallgatózás: +1 Ingyen tárgyinfó, első kockánál egyet vonsz le, többinél kettőt.

Köszönöm szépen mindenkinek a szép játékot <3

by **Atoru** Vas. Május 17 2015, 20:36

Amint látom Mirika már tényleg ott volt idegileg, így nem akartam feszíteni a húrt. Ha esetleg már régebb óta lennék céhtag, akkor nem tenném, de így... Még túl rizikós.
- Nincs benned elég kalandorszellem, kedves Céhvezérem. - próbálkoztam meg végül egy kis incselkedéssel, ha már ilyen jól megismertük egymást. És most állítottam egy jó nagy paradoxont saját magamnak. Hurrá. Rolling Eyes

Én mindenesetre remekül éreztem magamat. Néhány világban, mondjuk a szellemhalasban, és Harlock kapitányéknál több időt is eltöltöttem volna, de így jártam. Ha minden igaz, akkor a következő már ki lesz hirdetve.
Amikor pedig Ayaninak kezdett el nyavalyogni... Inkább elfordultam, hogy ne lássa a mosolyt az arcomon. Persze Ayani is meghajlott akaratügyileg Miri előtt, így nem sokára jött is a kék fény, és megint ott voltam, ahol azelőtt.
A helyszín semmit sem változott, leszámítva Chifut és az előtte heverő édességek tömkelegét.
- E-ezt mégis mikor rendelted? - nyögtem ki megrökönyödve. Ő valamiért semmi furát nem talált abban, hogy eltűntem, és most előtűntem, így próbáltam nem felhozni a témát.
- Az előbb. Nem emlékszel? Még kérdeztem is tőled, hogy vehetek-e a pénzeden valamit, te pedig csak bámultál magad elé. Én pedig úgy vettem, hogy hallgatás beleegyezés, így rendeltem.
- No várj csak egy percre. - ragadtam le az előbb kérdeztem résznél. - Hogy érted azt, hogy tőlem kérdezted? Én itt sem voltam legalább... Legalább egy óráig! - és egy újabb ellentmondás önmagamnak. Egészen jól csinálom.
Főleg, mert ezután megnéztem az órát is: Mindössze két perc telt el az eltűnésem óta. - De, de... - habogtam, miközben a lány érdeklődve pillantott felém két falat fagylalt között.
- Atoru-kun, minden rendben?
- Nem, nincs minden rendben! - fakadtam ki, és elmeséltem neki a történteket.
Először komolyan nézett rám, de végül sóhajtva csak ennyit mondott:
- Csalódtam benned, Atoru-kun. - biggyesztette le a száját. - Azt hittem, hogy izgisebben fogsz szerepelni, de tök uncsi voltál.
- Várj. Te ezt miből gondolod? - néztem rá szúrós szemmel.
- Oh, hát abból, ahogyan szoktál viselkedni. - öltötte ki rám a nyelvét. - Jajj, ne vedd már a szívedre. Nem lehet mindenki olyan szórakoztató, mint én.
- És olyan szerény sem...
- Látod-látod? Nyo, az édességek elfogytak, így én indulok is. Bai-bai, Atoru-kun! ^^- intett és már el is tűnt egy szempillantás alatt. Én ezután fogtam magam, és írtam egy üzenetet Ayaninak és Mirikának is, hogy jól vannak-e, majd kifizettem a számlát, és elindultam hazafelé.

//köszönöm a küldetést, nagyon élveztem! ^^//

Ui.: És persze... Ragunyúl-hús! *q*

by **Kayaba Akihiko** Szer. Május 20 2015, 18:53

Másodlagos jártasságok:

Mirika: Páncélkészítés (T4): Szivárvány Köpeny Recept
Érclátás (T4): 300 -> 320

Atoru: Potion/Méregfőzés (T2): Gyenge Altató Méreg Recept, Gyenge Elnyomó Méreg Recept
Növénylátás (T1): 8 Kis Tövisgyökér 4 Faeno Levél 3 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang

Ayani: Fegyverkészítés (T3): Topáz Számszeríj Recept, Tövis Rúna Recept
Potion/Méregfőzés (T3): Kikerülés Potion Recept, Fárasztó Méreg Recept

by Ajánlott tartalom