[Küldetés] Végtelen Történetek

//Ayani 750 szó. Mirika 500.//

A férfi, az öregebb és a fiatalabb is, meglepődve néz rád. Végül az öreg kezd bele, miután tekintete visszatér a poharára.
-Ja, van. Tegnap is itt ültem, pont ugyanitt, és akkor az ott... -mutat fel a szemben levő falra, ahol valóban ott egy nagy, halat ábrázoló festmény. -...azon nem volt a hal. Helyette itt úszkált a levegőben.
-Hülyeség. Ez nem lehet igaz. -vág bele unott hangon a fiatalabbik. A pincérnő a pultnál, mivel Mirika nem válaszolt neki, a jelek szerint felfigyelt a beszélgetésre.
-Ott láthatja a választ rá. -mosolyog rád és egy ajtó felé mutat, a bejárattal szemben. Valószínűleg az épület belsejébe vezet.

// indulás előtt csak ennyit tudtam összedobni, ha hazaértem és nem jött mesélés még folytatom ^^" //

Éppen Momoékat követem, amikor előugrik, a felírat. Kis híján szívrohamot kapok, ugrok is egyet hátra, mert erre számítottam a legkevésbé. Alig tudtam végigolvasni, máris körbevett az átkozott kék fény… ugye nem… ugye nem… és de igen. Egy újabb ismeretlen helyszínre érkeztem, amivel újonnan keletkezett kérdések gyülekeztek fel bennünk. Körbenézek, és meggyőződök róla, hogy mindegyikünk ilyen sorsa jutott. Lehet, ezt hívják pechnek? Mindenesetre úgy érzem, ez a hely legkevésbé sincs most a kedvemre. A zenétől most eltekinthetünk, de megint túl sok ismeretlen vesz körbe, köztük a legnagyobb ilyen tényező maga a helyszín. De ahogy a mondás tartja… Hát… most nem igen tudok mondást mondani erre… talán a jobb félni, mint megijedni, de nem illik annyira ebbe a pozicóban. Körbekémlelek, hogy megszámoljam a jelenlévőket, és hogy legyen, valamilyen képem arról hol vagyunk. A nézelődésem eredménye 2 nő, 1 férfi, és 2 fiú, illetve a pultos lány. Nem vagyunk olyan sokan, de valahogy nem értem az összefüggést, hogy a nyomasztó utcai jelenet után, miért épp egy szokványos, lazítgatós kávézó szerűség következik, ha már dobálgatnak minket jobbra, balra. Miri máris átvette a vezér szerepét, szokáshoz híven. Ha kicsivel jobb lett volna a hangulatom, elsütöttem volna egy akasztófahumort, hogy akkor, már ha ott van, hozzon valamit inni, de valahogy ehhez most nagyon nem volt hangulatom, és úgy érzem céhvezérünknek sem esett volna jól a tréfa. Egyelőre nem untam meg az életemet, így inkább csöndben ülök a gondolataimba merülve, hogy lehetőleg ne keltsem fel senkinek se a figyelmét. Kicsit gáz lenne, ha valaki idejönne kérdezősködni hozzánk.

Fú azok az érvek, amik itt mellettünk elhangzottak maguk voltak a megrendíthetetlen valóság… Meg az a szexista hozzáállás a végén… komolyan azért ne hinne a másik nő az előzőnek, mert férfi volt a terjesztő? Erre inkább nem mondok semmit se, meg amúgy se terveztem közbeszólni a dolgaikba, had folytassák ezt a nagy szellemi tevékenységeket megmozgató tereferét. Atonak meg eközben felcsillant a szeme a halas témára. Elmosolyodok. Vajon most ő is fogja kavarni a bajt, mint a Voiceoskra jellemző, vagy ő szerencsés, és megússza hepaj nélkül. A szék mellé pillantok, ahol elviekben Tűzrózsának kéne feküdnie. Ő hozzám tartozik, és az előző helyre is el teleportálták, így itt is itt kell lennie. Azért szemmel tartom Atot, kicsit aggódok érte. Lehet, hogy még a rendszerben vagyunk, viszont teljesen más helyen, és hát szegényke még nem egy nagy szintű. Összezárom a Kesztyűs kezemet, majd kinyitom, majd ismét összezárom, és megint ki. A Nevelés Kesztyűje, még jól jöhet itt.
- Persze Ato nem zavar. – mosolygok rá, és nézem, ahogy odamegy a férfiakhoz.
Azért ugrásra kész vagyok, mert Ato nem éppen illően foglalt helyet. Ha én lettem volna ott, kedvesen rámosolyogtam volna a férfiakra, majd megkérdeztem volna, hogy szabad-e a hely. Bár ha flegmán válaszolnának vissza úgy vélem Tűzrózsa lenne a legpipább a csoportból. Azért remélem nincsenek füstjelzők az épületben, mert nem szeretnék elázni Tűzrózsa lángjai miatt. Amúgy nagyon hálás vagyok azért, hogy petem lángjai nem gyújtogatnak fel mindent, hála a rendszernek. Azért van egy olyan érzésem, hogy hasonló lesz ez, mint amikor oroszlánként kellett ellenünk egy szárnyas dög ellen… azért remélem nem.

//Ayani: 495 szót kérek szépen még és minden rendben lesz :3 //

-Aanoo. Még egy kávét. Kösz. -lép a pulthoz az egyik nő is, de ahogy a pultoslány kitölti neki a kávét, elkerekedik a szeme. Körbenéz, mintha azt lesné, nem követi-e valaki, majd olyan gyorsan szalad vissza a kávéval az asztalhoz, mintha üldöznék. Bár suttogni próbál, a kis helyiségben még így is hallani minden szavát:
-Te... az a lány... az egy olyan... tudod!
-Hee? Nem mondod? És ez biztos?
-Biztos, egészen! Hihetetlen...

Atoru beszélgetőtársai csak néznek rá pislogva, kikerekedett szemekkel. Tőlük nem messze, eddig a sötétben egy másik fiú is bujkált, előtte nyitott könyv hever az asztalon, abban merült el olyannyira, hogy észre se lehetett venni a jelenlétét. Felpillant rátok, elmosolyodik, majd a könyvet felemelve ismét elbújik mögötte. A borító alapján a könyv a Robotikáról szól.

Mivel úgy veszem, hogy Ato még nem nyit be az ajtón Mirika kérésére, folytatom a pincérlánnyal, aki továbbra is mosolyogva, érdeklődő ábrázattal hallgatja a mondandód. Végül ugyanazzal a hangsúllyal, amellyel beszélt eddig is, ismét az ajtó felé sandít.
-Ott megleltek minden választ. És tovább mehettek.

A két nő tovább beszélget, témájuk az androidok.

Ato odament a 2 másik alakhoz, és nekiállt kérdezősködni. Én nem követtem a beszélgetéseiket, mert valami más kötötte le a figyelmemet…. mintha egy fővel kevesebben lennénk a kelleténél… vagy csak én érzékelem így? Tűzrózsa fejét vakargatva gondolkozok, mély hm-üket kísérve. Momo eltűnése nem lepett meg, gondolom ő az előző helyszín „állandó” lakosa, ugyanis nem tűnt annyira meglepettnek, hogy hova került. De… még mintha lenne valaki… Nagy nehezen, de végül felötlik egy jég gólem alakja, majd a fehérhajú lány körvonalai… de hogy az arcát nem fogom felidézni az is holt biztos. Sajna nem éppen jó a memóriám, de végül mindegy is. Miri hangjára eszmélek fel. Körbe nézek hirtelen, és azt látom, hogy nem látom Atot a két alaknál. Hirtelen megrémülök, hogy valami történt vele, de máris megnyugszok, mikor látom, hogy felém közeledik. A szívbajt hozta rám, az hétszentség, de végül is én hibám, hogy nem figyelek a környezetemre. Atoru kérdésére zavartan vakarom a fejemet.
- Bocsi… milyen ajtó? Őőőőő a beszélgetést nem követtem nyomon… épp elgondolkoztam. Te szerinted a jég gólemes csajszi az előző helyszín egyik „ottlakója” volt, mint Momo? Vagy csak ő más helyre lett teleportálva, mert ő nem Voiceos? – kérdezem, de végül legyintek – Ah, mindegy nem fontos.
Majd ekkora szólt felénk Miri is.
- Máris megyünk. Tűzrózsa drága, na. Kellj, fel szépen indulunk. – veregetem meg petem nyakát.
Tűzrózsa merev lábakkal, kissé talán remegve a zsibaságtól felkelt, majd kicsit megrázta magát. Kicsit muris látvány ez egy lángoló pacitól, de hát… Végül mindketten állunk, és csak Atorura várunk, ám ahelyett, hogy megindultunk volna a baj utolért minket. Legalábbis a teleportáció tutira. Az ismerős kék fények máris körül nyeltek engemet is, és a petem is. Szinte elvakított a kékség, majd végül minden elsötétült egy pillanatra, hogy aztán a zajos kávéházat a bogarak keltette zajától hangos, kis falucskának közelébe kerüljünk le. Talán egy fél percig tartott, mire megtaláltam a többieket, ugyanis szemem még mindig káprázott a teleportálás fény effectjeitől… Látszólag csak nekem vannak ilyen problémáim, bár volhatna annyi eszem, hogy becsukom a szemeimet, míg teleportálódok. Végül teljesen kijózanodok, és jó sokáig tartott, de a közeli buszmegállót is észreveszem. Na, a reagálási időmet is jó lenne fejlesztenem… ha nem vagyok megterhelés alatt, akkor egyszerűen nem fog az agyam… néha még akkor sem, de hát, no. Sajnos ezen nem tudok változtatni. Legalábbis tudnék, de ahhoz túl sok gyakorlásra lennem szükségem, és én sosem voltam az a gyorsan tanuló fajta. Öregem, most hogy végig gondolom, szinte mindig csak azt teszem meg, amit mások megmondanak. Bossokon is inkább csak Mirire támaszkodok, minthogy saját magam gondolkodnék… bár ez úgy vélem annyira nem is olyan rossz. Nem éppen vagyok jobb taktikus Mirinél.
~ Amm… azonban ki szólt hozzánk? – gondolkozok, ugyanis mintha hallottam volna valakinek a hangját.
Kissé forgok, de nem pillantok meg senkit. Ám miután kicsit lejjebb viszem, a tekintem, felfedezek, egy kicsit érdekes hajszínű lányt. Érdeklődve nézem a kislányt, és gondolataimba meredve fürkészem tovább. Nagyon ismerős volt, de fogalmam sincs honnan. Abban biztos vagyok, hogy a SAO előtt láttam valahol, de vajon hol… mintha a gépemen néztem volna anno egy videón. Milyen videó is volt? Mintha valami furcsa film lett volna… És ekkor eszembe ötlött.
- Higurashi no Naku Koro ni. – suttogom elhalva.
Láttam ezt az animét, legalább is egy darabig. Emlékszem, hogy több felvonásból állt. És mindegyik végén meghalt a főszereplő és néhány osztálytársnője… legalábbis amíg én láttam. Miri drágát azonban úgy tűnt cseppet sem zavarja ez a tény. Állítása szerint tudja, hol vagyunk, de a kísérteties lányok egyikét emelgeti éppen… ami kissé röhejes azt nézve, hogy alig fél fejjel magasabb a kislánynál. A K1-ezését nem tudtam mire vélni, de gondolom ez a 3.-4. újrakezdés után jött elő, ugyanis én a 4. történetig jutottam. Azután a zsákos esetén után, kissé kiakadtam, és abbahagytam egy időre azt a sorozatot… utána meg teljességgel elfeledkeztem róla, és mind a mai napig úgy tettem volna, mintha nem is láttam volna. Nyelek egyet. Akkor ez azt jelenti, hogy animék sorát fogjuk bejárni? Mi lesz, ha egy olyanba botlunk, amely nem ilyen kellemes, több esélyes, mint ez. Például a Pandora Hearths Abyss-a. Azok a póklábú, babafejes játékok a frászt hozták rám, mikor néztem az animét. Bár el kell ismernem, jó egy anime… De azért bekerülni nem kerülnék be. Vagy szembe állítanának minket Alucarddal… uram-atyám. Hm… akkor vajon Momochan halálistenes története a Bleachből volt? Áh, nem hiszem, ott nem voltak röpködő szárnyas macskák… azt hiszem… azt sem néztem végig… bár lehet az a macska is Yoruichi féle macska volt. Mindegy. Nyelek egy nagyot majd, én is köszönök.
- Ü..Üdv. Az én nevem Kusumi Ayani, a lángoló paci meg Tűzrózsa. Örülök a találkozásnak. – mondom mosolyt erőltetve az arcomra.

// hát a körváltást meg nem vettem észre xD //
Elmosolyodok, ahogy a kislány meglepődik Tűzrózsán.
- Ne aggódj nem én gyújtottam fel, ő így született…. legalábbis a tojásból így bújt ki. – teszem hozzá a végét az orrom alatt.
Igazság szerint kíváncsi lennék, Tűzrózsa vajon a tojásban is létezett testi valóval, mint embrió, vagy egyszerű adatként lebegett bent a pixelek sokaságában? Ezt azért tényleg jó lenne egyszer megtudni. Viszont azt nem értem Miri miért nem Keichiként mondta… minek kell K1-ezni… egyszerűbb lett volna, ha nevén szólítja a gyereket… vagy lehet ez későbbi részekben derül ki, és csak azt akarta megtudni, hogy hol tart a történet? Fogalmam sincs már, áh! Végül minden kezdődött olajozottan nyargalni, és mi már indultunk is. Szépen lassan elértük a lépcsőket, amit egy nagy levegő után el is kezdtem megmászni… szegény Tűzrózsának figyelnie kellett, hogy odalép a lovakat nem lépcsőkre tervezték… persze nem is fákra… és akik tudják mi történt anno, tudják, mire célzok… Néha én is elmosolyodok ezen, ha eszembe jut. Tényleg nagy butaság volt akkoriban tőlem, de legalább szép kis emlék. Végül nagy nehezen, szinte majd kidögölve megérkeztünk a tetejére. De rohadtul gyűlölöm a lépcsőket, szerencse hogy vége van már. Végül Keichit is megpillantjuk, és Miri máris letámadta a srácot. Jellemző… És még hogy én vagyok a baka… Hát ilyet…
- Te Miri… szerintem, ha téged így letámadnának az utcán, és ezt állítják, amit most te, akkor vagy őrültnek néznéd az illetőt, vagy figyelmen kívül hagyod… szerintem. – mondom oda lépve mellé, és oldalba bököm apró kis mosollyal, majd kezet nyújtok a fiúnak – Hali már csak én maradtam. A nevem Kusumi Ayani, a társam meg Tűzrózsa. Nyugi az ő fajtájánál a lángolás a természetes, szóval ne nagyon próbáljátok eloltani. – jegyzem meg kissé hülyéskedve… bár azért tényleg nem örülnék, ha megpróbálnák eloltani szegény pacimat.

Mosolyognom kell, ahogy Keichi próbálja kizárni Tűzrózsa rendellenességét… legalábbis a rendes világ nézetéből. Érdekes egy teleportálgatás lesz, ha minden járókellő, megbámulja a petecskémet. Amúgy… most hogy belegondolok, nem örülnék, mondjuk egy... Nagi no Asukara. Bár biztos, hogy vicces lenne elmerülni a vízben, úgy hogy Enák is van… Megható egy kis történet volt, de ezen a ponton úgy érzem, azért ezt leszámítva annyira jó muri mégse lenne. A végén még elragadná egyikünket a tenger istene. Bár Atot nem fenyegeti ez a veszély a szerencséjére. Most azonban más anime, és még másabb helyzet van. Végül azonban egy újabb szereplő is felbukkan, kinek láttán végig fut a hátamon a szőr. Szerencsére azonban miután békén hagyta Mirit Keichi reakcióját látva még biztos, hogy nem tett semmilyen rosszaságot eme lány… ami azt jelenti, hogy most az ikerlányok egyike a ludas… Hú, remélem, nem nagyon akarnak majd előjönni. Ahogy elnéztem az eddigi teleportálgatásakat, most sem fogunk maradni túl sokáig. Ha még pár percet maradunk, akkor a teleportálás rendszeres, viszont ha nem akkor teljesen random az ideje is, nemcsak a lepakolása. Viszont valami rendszernek akkor is kellene lennie benne… Bár az is lehet, hogy közben rájön a megfejtésre Miri. Ekkor vettem csak észre, hogy most Tűzrózsa felöl, érdeklődik, de ő csöppet nehezebb, mint a lány. Már csak azon kell izgulnom hova nyúl… lehet, hogy Tűzrózsa lángsörényét meg lehet fogni, de kitudja, hogy a NJK-k akiket nem a SAO-ban tartózkodnak, azokkal mit csinálnának. Azonban Keichi kérésére elhúztam a számat. úgy érzem Miri ismét elő fog állni egy hipi-szuper előadással. Már csak az a kérdés mennyire fognak minket hülyének nézni. Ahogy vártam elő is adta. Nos, egy-kicsit bele is sikerült nekem is gabalyodnom, és ez elég gáz számomra, hisz én is Aincradból „szöktem” el. Viszont Atoru javításával, én is jobban egyetértettem. Meg mivel említette, hogy teret és időt, így gondolhatják, hogy akkor modernebb már a technika… bár a mágiát sem zárhatja ki, ha az emberek képesek felfedezni azt. Végül Keichi is kételkedett egy csöppet, de Rena valamit sutyorászott neki. Végül Kechi elő áll egy ötlettel, és egy kérést nyújt felém.
- Jó. Nyugi, ha nem lesz mérges, akkor általában figyel az ilyenekre… de azért ne menjünk könnyen gyulladó, és robbanás veszélyes környékre.
Vicces lenne úgy Game Overt kapni, hogy Keichiék egy gázpalackokkal teli helyiségbe visznek minket… De ahogy elindultunk szerencsére nem ilyen helyekre értünk, hanem a szentély elé, ahol jó sokan vártak ránk. Mion, Sion, Satoko, persze Rika is ott volt. Nem lepődnék meg, ha a szentélyben a fotós férfivel találkoznánk, meg a másik nővel, akik épp a rendőrrel beszélgetnek. Mindenesetre egy új lányka is volt jelen, bár őt nem ismertem, úgy gondolom, nem én vagyok egyedül így, Ato reakcióját látva.
- Hát Ato nem mi szaladgálunk két kis bicskával… - teszek rá én egy kis tűzre, majd Mirire nézek és elmosolyodok – Vagyis én legalábbis nem.
Észre sem vettem, hogy közben Tűzrózsa szabad foglalkozásba kezdett. Odagaloppolt az ikrekhez, és felváltva nézte egyiket, meg a másikat. Fekete szemében az érdeklődés látszott, így nem is ment az elején túl közel. Sosem látott még ikreket. Végül prüszkölve egyet megrázta a fejét, és óvatosan közelebb lépked. Óvatosan lehajtja a kezét, és Shion kezét böki meg orrával. Majd a lány szemébe néz. Ha egyikük hátrálna, vagy kicsit is félés látványát mutatná, odaszólok nekik.
- Nyugalom, nem bánt. Tűzrózsa jámbor jószág, míg nem bánt valaki engem, vagy őt. És azt szeretné, ha megsimogatnád. Míg nem érsz a sörényéhez, vagy a farkához nincs baj. Gondolom, látod, hogy azok égnek. – mondom, majd odasétálok én is, és én kivételesen a sörényét kezdem el simogatni – Engem nem sért fel, mert én vagyok a gazdája, meg közel is állunk egymáshoz… de ne kockáztassatok, bár rajtatok múlik. Amúgy Kusumi Ayani vagyok örvendek a találkozásnak. A petem meg Tűzrózsa.
Nem tudom, honnan lett ez a hirtelen barátságos szakasz, hisz nemrég még azt állítottam magamban, hogy tuti egyikük most pszihopata… de úgy tűnik Tűzrózsa bizalma átragadt rám is. Végül követem a többieket, ha úgy döntenek, hogy indulnak.