[Küldetés] Végtelen Történetek

A két lány reakciója tényleg tartó volt. Szinte már azon csodálkoztam miért nem futnak el. Talán attól félnek, hogy Tűzrózsa nyomukba ered? Vagy inkább csak nem akarnak bajt. Szegény lányt bocsánatkérő tekintettel nézek rá, miután annyira megrémült Tűzrózsa érintésétől. Bár nem hiszem, hogy nagyon figyelnének rám most ebben a pillanatban. Mikor végre a lány hozzáér Tűzrózsához, én is fellélegzek, hogy Tűzrózsa nem fogja magát rosszul érezni… aki persze nem vette észre, hogy a lányok mennyire tartanak tőle, ő csak azt figyelte, hogy lehet valaki teljesen ugyanolyan a mi fajtánkból, mint a másik. Természetesen ez a moboknál nem olyan ritka, hisz a nagyjuk 1 textúra szerint lett képezve, egyedül a petek szoktak néha különbözni a többitől, de amúgy elmondhatni róluk, hogy nagyjából ugyanúgy néznek ki. Azonban nem állhatunk itt egész nap. A többiek nem várnak, legalábbis nem nagyon tűnik úgy, hogy megvárnának. Így hát siettünk is hamar vissza, hogy mihamarabb beérjük őket. Szerencsére nem késtünk le semmiről, De amikor beérünk egy eddig számomra ismeretlen lánykát pillantok meg. Legalábbis tuti, hogy ez nem ugyanaz a jámbornak tűnő lányka, aki kint volt, és bár tudom, hogy nem ment el sehová, miután megfordult, így egy kicsit furcsa is ez. Miri azonban nem sokáig hagyott minket kételyben. Hamarosan fel is lett fedve a mi voltja. Aha… szóval ő lenne az. Hát.. számoltam valami hasonlóra.. Vagyis hogy nő lesz, meg szarva van… de nem egy ilyen kislányra, mint ő. Bár lehet, hogy reinkarnáció. Úgy már érthető lenne a helyzet. Bármennyire is jogos lenne, msot megrémülnöm… valahogy nem megy… És valami furcsa érzésem is volt a dologban, bár fogalmam sincs, hogy mi a fenét. Miri nekiállt szót váltani a samával, én viszont nem akartam bele pofátlankodni, hisz úgyse tudom, miről van éppen szó. Azonban mondandójára nem kap sok választ. Helyette a szarvas lány, lehajtja a fejét, és motyog valamit… amire sajnos nem figyeltem. Azonban ismét jött a rendszerüzenet. Nagyszerű, tudtam mi hiányzik… Ahogy a teleportálás fénye körülzárt minket, már nem is feszengtem annyira, és már csak tűrni tudtam, ahogy a port elvitt minket. Ahogy a teleport pixeljei kitisztultak egy számomra teljesen ismeretlen helyen bukkantunk ki. Hát ezt az animét tuti, hogy nem láttam még. És… kicsit nagyon furcsa ez a környék. Jobbra-balra kapom a fejem, hátha olyan dolgot látok meg, amit talán csak elfeledtem, de most eszembe jutna. Azonban bármilyen kár is nekem nem jutott semmi az eszembe. Sajna ezzel nincs mit tenni, így Miri kérdésére csak megrázom a fejemet. Azonban felfigyelek arra, hogy egy halk Oh-ot azért még elhagyja a száját, és nem hiszem, hogy a válaszomra mondta, különben túl furcsa lett volna a következő kérdése.
- Én látom… de elárulod, hogy miért nem kéne látnunk, vagy megvárod, míg kibarkóbázzuk?
Tényleg nem érettem miért nem közli velünk is az ilyen dolgokat. Bár néha van egy sanda gyanúm, hogy néha direktből szivat minket, azzal, hogy nem avat be minket a részletekbe, hogy aztán jót mulasson azon, hogy elszenvedünk rajta… igen-igen Miri sátáni gonosz… hehe… persze sosem gondolnám ezt komolyan, de azért vicces belegondolni, hogy tényleg igaz lenne ez a következtetés, azért remélem nem…. a magunk érdekében.

/pótlás o7/

A békejobb bevált, Oyashiro-sama pedig bevallotta, hogy… Mégsem ő tehet erről? O.o Hajjaj, akkor bizony bajban leszünk. Vajon ki lehet az, aki kieszelte ezt az egészet? És miért pont minket szemelt ki az alanyoknak? Lehet, hogy csak a megmaradt játékosok neve között sorsolt egy géppel, vagy valamilyen alkalmazással és csak ezért lettünk mi a „szerencsés” kiválasztottak, mivel ezt dobta a gép. De, mivel nekem az életszemléletem olyan, hogy biztosan mindennek köze van egymáshoz, tehát az események kapcsolatban állnak, ezért szerintem nem csupán a véletlen műve, hogy éppen minket választottak. De vajon mi lehetett a kiindulási pont? Mi volt bennünk a közös. Magas szint? Nem, hiszen nekem eléggé kicsi. Talán az, hogy mindannyian SAO-s játékosok vagyunk, igen, de ezzel az indokkal bármelyik játékos jöhetett volna. Lányok vagyunk? … Ez kizárt. Egy céh? Majdnem, azonban Desdemona nem velünk van egy céhben. Hm… Mi maradt még… Ismeretségi kör. De nem, mert ez se jó. Én nem ismertem ezelőtt Mirikát, csak hallásból, és gondolom ő is csak hallott rólam. Ez bizony eléggé nehéz dió… Mindegyiknél van egy olyan pont, ami miatt nem stimmel az egész logika. És legtöbbször én voltam az, aki nem illett bele a képbe. Akkor talán… Nem azt kéne keresnem, hogy miben egyezünk, hanem azt, hogy miben különbözünk? Ahogyan észrevettem, lehet, hogy jellemben vannak kisebb hasonlóságok, de lényegében, teljesen más személyiségek vagyunk. Persze ez megint nem megoldás, de talán egy kicsit közelebb visz a megoldáshoz. Hm…
És ha már itt tartunk, miért pont az animék világába kalauzoltak el minket? Vannak pc játékok, filmek és könyvek is. Na várjunk csak… Ez az, ebben egyezünk! Mindegyikünk nézett animéket… Gondolom. Miri biztosan nézett, és szerintem Ayani is ismer párat. Desdemona pedig… Lehet, hogy ő is látott már, nem tudom. Majd megkérdezem tőle később.
Közben már át is teleportálódtam a másik helyszínre… És meglepődve vettem észre, hogy a többiek már ott voltak. O.o Úgy látszik, hogy az én rendszerem késett… De akkor lássuk a helyszínt.
Ömm… Ezt nem ismerem. A környezet nem túlságosan ismerős, habár ilyen játszótér akármelyik animébe lehet. Emlékeim szerint a Mekakucity Actors-ban is hasonló világ volt. Talán…
Viszont, amint látom, a szereplők nem abból vannak, tehát ezt kizárhatom… És ha már a szereplőknél tartunk, mit csinál az a fiú azzal a lánnyal?
Elképedve néztem, ahogyan a fiú verekedni kezd a lánnyal. Egyelőre csak figyeltem az eseményeket, főlek, mert nem tudtam, hogy mégis mi lehet ez. A végén még belecsöppennék egy olyan eseménybe, ami akár halálos is lehet a számomra. Higurashi-ban még rendben volt, hogy aggódtam, de ott azért aggódtam, mivel tudtam, hogy milyen azaz anime. Itt pedig azért aggódom, mert nem ismerem az animét, és nem tudom, hogy most melyikük a jó, és melyikük a gonosz. Lehet, hogy a fiú teljesen jogosan ütötte meg a lányt, mert itt az a lány a gonosz szereplő… Na jó, végignézve rajta, nem úgy néz ki, mint aki akárkinek is rosszat akarna… És mégiscsak egy lány!
Így aztán amint elballagott mellettünk a fiú, én már futottam is oda a kislányhoz.
- Mondd csak, jól vagy? – kérdeztem meg tőle. Persze elővigyázatosan, nehogy megrémüljön, a fegyvereimet még elindulás előtt elpakoltam az inventorymba. Még csak az kellene, hogy velem is verekedésbe kezdjen.
Ha a verekedés után esetlegesen a földön heverne, akkor még fel is segítem a lányt, mint egy igazi gentleman.

Ato egy kicsit lekéste a teleportot, de szerencsére ő is időben ideért, és nem ment máshova, csak pár pillanattal később jött. Kérdésemre Miri azt mondta, hogy nem érdekes.
- Hát jó… - vonom meg a vállamat végül.
Ha annyira fontos lenne biztos megosztani. De most komolyan hol a fenébe lehetünk? Hm…  Az tuti, hogy Tűzrózsa nagyon élvezi a dolgokat. Még sosem járt, és nem is járhat SAO-n kívül, így rengeteg új dolog van számára. Például a Tűzoltókocsi az tuti új volt. Most így hirtelen nem is tudtam mást mondani, de akkor is érdekes lehet neki, most hogy nem szörnyek, hanem idegen emberek vannak. és még ikreket is láthatott. Bár most belegondolva örülök neki, hogy nem volt végül gubanc… nem örültem volna, ha valamelyikük elkapott volna valamelyikünket, és megkínzott volna… lehet utána már nem lett volna olyan érdekes ez a kiruccanás. Amúgy viszont 4 animéből 3 ismeretlen az számomra elég gáz… Remélem, nem csak én vagyok az ilyen luftoló. Miri azonban úgy tűnik az esetek tömkelegében, még itt is képes megőrizni vezetői készségeit. ÉS miután kitört a bunyó a lány és a fiú között, már utasított is minket. Egy kicsit azért még meghökkenve álltam, hisz nem számítottam rá, hogy a srác verekedni fog egy lánnyal. Végül feleszméltem. Máris szaladok a lány felé, és szinte ott sem vagyok, már kérdezem.
- Épségben vagy? Ugye nem esett bajod? – kérdezem tőle aggódva.
Ha megnyugtató szavakat hallok felőle, akkor fújok egyet megnyugvásomban, majd a lila hajú lány felé sétálok. Mikor odaérek a kezemet nyújtom neki.
- Szia nevem Ayani. Mond csak... miért támadt rá a barátod arra a kislányra?
Szinte fel sem tűnt, ahogy Tűzrózsa Miri után szökik, és megáll mögötte. Szúrós szemmel mered a fiúra, végül Miri mellé lép, és a lányra pillantva meg-meglóbálgatja a patáját.
~ Ugye megrúghatom?  – kérdezi, bár tudja jól, hogy Miri úgyse hallja meg.

Ahogy sietve odasietünk a kiütött lányhoz, csak azt a tipikus animéből kivett spirálos tekintet böki ki a szemünket. Kicsit forgatom a szemet ezen. Azért várható lett volna ez úgy értem. Hisz mégiscsak anime világban vagyunk. Persze így sokkal könnyebb volt kideríteni, hogy nem túlzottan sérült meg. Mondjuk, ha X-et látnánk, akkor már gáz lett volna. A végén még az lenne a küldetésünk, hogy kapjuk el a lelkét, és cibáljuk vissza. Na, az is érdekes lenne. Bár most már tényleg kíváncsi lennék, hogy csak ilyen nyugis helyzetekbe fogunk majd kerülni mindig, vagy egyszer kétszer harcolnunk is kell. Úgy istenigazából már annak örülnék, ha vége lenne, de ha már itt vagyunk, azért élveznék egy kis akciót. Persze ha nem vagyunk túl nagy veszélyben. Nem szívesen futnék össze titánokkal, arrancárokkal, vagy ilyesmikkel. Most hogy ezzel meg is volnák, már indulok is vissza, hogy aztán a másik lány felé vegyem az utam. Ahogy odaérek, már köszönök is, és várok. És várok. Komolyan mi van laggol a chat, vagy miért nem akar válaszolni? Vagyis.. nem a chat nem laggolhat, hisz nincs, legalább a beszédet az nem változtat, hisz a chat ebben a világban a PM… jobban mondva. Végül nagy nehezen csak kifacsart magából egy, két mondatot. Eh.. ezt a nevet sem fogom egykönnyen megtanulni. Meg komolyan mondom. Olyan rohadt lelkes ez a csaj, hogy mindjárt szétveti magát az izgalom. Viszont nem sokat tudott ő sem.
- Aham. Értem köszönöm a segítséget. Öhm mit is mondtál., hogy hívnak.. Hitagi igaz? Bocsi… kicsit bonyolult a neved, és kicsit összezavarodtam. NA de jól érzed magad? – nézek rá aggodalmas arccal – Olyan lassan válaszoltál, azt hittem már nem is tudsz beszélni. És olyan… unottnak érzem a hangodat. Biztos jól vagy?


Tűzrózsa eközben mérgesen nézett Mirire, mert figyelmen kívül hagyja.
~ Szóval én most csak rémkép vagyok mi? – mormog magába - Akkor talán nem haragszik meg, ha ezt csinálom!
Miri mögé sétál, majd hátsó lábaira állva, mellső két patája közül az egyiket a lány kupakjára helyezi, és ugye ahogy kezdi visszahúzni a gravitáció, úgy a patája is egyre jobban kezdi el nyomni Miri fejét.
~ A Gazdának sem hagyom, hogy csak úgy átnézzen rajtam! –mondja Mirinek a paci… persze még mindig nem értheti Miri a pet nyelvet…

- Úgy látszik neked is van egy kis beszédproblémád. Esetleg tudod, hogy hogyan segíts rajta? - kérdezem a lánytól, miközben a távolból újból felhangzik az előbbi fiú hangja.- Esetleg azért csinálod, mert így felfigyel rád? - incselkedtem a kislánnyal, próbálgatva, hogy meddig bírja. Mit is szoktak ilyenkor csinálni az ilyen típusú lányok az animékben? Hm... Azt hiszem megverik a cukkolót.
Így aztán ezt felismervén, már figyeltem a lány lábára és kezeire is. Ugyanis az animékben nem számít a fizikum. Egy ilyen kinézetű lány is egyszerűen repít át engem kettő betonfalon. Mondhatni a tűzzel játszom...
Viszont ez most nem gátol meg abban, hogy cukkoljam ezt a lányt. Talán valamennyire tényleg perverz vagyok. Egy kicsit furcsa hajlamú perverz... Ennek ellenére még mindig zavar, hogy így hív.
- Persze-persze, tudod, hogy a Földön vagyunk, gondolom. Ha igazán tudnád nem lennél ilyen elveszett.  - mondtam a lánynak. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja ki. Igaz, eddig nem nagyon csináltam ilyet, így nem tudom, hogy mikor bántom meg. De remélem, hogy azért keretek között maradtam.
- Hm... Biztos? :3 És mi olyan rossz benne? Idősebb,  mint te, legalább a tiszteletet megadhatnád. - próbáltam dűlőre jutni a lánnyal... miért is? Lehet, hogy kezdek rokonszenvet érezni a srác iránt, amit meg is értek. Habár a lány szerint perverz a fiú. Talán lolicon lenne? Végülis,  animékben nem ritkán szerepelnek olyanok. De azért ez elég furcsa hajlam. Bár általában ők a jófejek... Főleg a kislányokkal... Khm...
Szóval, ha a lány nem akarja, hogy segítsek, akkor majd aktivizálom magam, és megnézem ezt a térképet magamnak, hogy legalább a város nevét kiderírsem - ha rajta van.
- Biztosan nem kérsz segítséget?- kérdezem továbbra is a lányt. Nem hinném,  hogy eddig vacakolna, ha ismerné a helyet. Csak az a fránya emberi büszkeség. >.> Nemm hittem volna,  hogy már az általános sulisok is ebbe a hibába estek. Meddig fajultak a dolgok... Ha már itt tartunk, mégis milyen évet írhatunk most? És vajon Japánban vagyunk? Olyan szívesen megkérdezném, de akkor biztosan leperverzezne és mondaná, hogy mígy hogyan tudnék neki segíteni az eligazodásban, ha még ezzel sem vagyok tisztában. Az pedig most nem lenne jó. Így aztán maradok a csendes térképfigyelésnél.

Hachikuji
Pedig pontosan eltaláltad, kis megjegyzéseddel csupán annyit érsz el, hogy a lány alaposan hasba rúg, annyit repülsz, amennyit csak akarsz, majd megindul egy irányba a utcán, talán találomra, talán nem. Ha össze is szeded magad és megnézed a térképet, azon sajnos valami miatt semmit sem találsz... minden egyes jelre a magyarázatban az van írva, hogy Guilty, és a városnévre sem derül fény
-Nem vagyok elveszett! -csattan fel Hachikuji, mikor meghallja a szót, de olyan hirtelen, hogy az már-már gyanússá válhat, amennyiben odafigyelsz picit. Végül az utca közepén megtorpan.
-De... igaz. El vagyok veszve. Én... az anyukámhoz indultam. Mert anyák napja van, de... nem találom.
A papírt is már odaadja, ha kéred, így le tudod olvasni, merre kell menni.

Araragi
Úgy tűnik, valamit mégis elronthattál, elvégre, Araragi semmi jelét nem adja annak, hogy te lennél Hanekawa. Inkább csak elmosolyodik. És hallgat, figyelve a póni mozdulatait, de első kérdésedre még csak nem is reagál. Hozzád hasonlóan ő is hol Hachikuji, hol Senjougahara felé pillant, majd úgy dönt - valahol a második kérdésednél, hogy inkább hagyja is az egészet a francba és lila hajú barátnője felé veszi az irányt, miközben előveszi a mobilját és tárcsázni kezd.
-Azt nem veled temettem el, akárki is vagy. -feleli nemes egyszerűséggel, majd a füléhez emeli a telefont. Mikor odaát felveszik maga elé emeli és kihangosítja, mire felhangzik benne egy ismerős hang.
-Nohát, Araragi-kun. Szokatlan, hogy ilyenkor hívsz.
-Igen, tudom, főleg, hogy elvileg itt állsz előttem, de kezed ügyében sincs a telefon.
-Hmm?
-Bocsáss meg, de köszönöm a segítséged.
Megvárja, míg az igazi Hanekawa is megteszi szinte ugyanezt, majd lenyomja a telefont és rád néz. Nem diadalmasan, csupán kíváncsian.
-Szóval? Ez és a mondata helytelen használata már elég bizonyíték a számomra. Ki vagy te? Sőt, inkább kik vagytok ti?

Ayani 500 szó

Azért minden tiszteletem ennek a nőstény embernek. Ahhoz képest, hogy milyen apró, azért elég jól képes leplezni a dolgokat. Például nem hiszem, hogy olyan sokan tudnák elviselni, ha a fél súlyom a fejükön nyugodna. Ráadásul a méretkülönbségek miatt még jobban nyomok. Viszont nem csak, hogy elviselte, még ellen is tartott, hogy ne hajoljon meg a súlyom alatt, és rendületlenül beszélt tovább.
~ Vajon, ha elkezdeném lefele nyomni, akkor is ilyen intenzíven állna ellen? – kérdezem csak úgy a levegőben, kinek másnak, mint magamtól.
Néha elég bosszantó, hogy a Gazdán kívül nem sokan jönnek, rá mit akarok, de ilyen helyzetekben nagyon jó, mert motyoghatok hangosan, vagy ki is mondhatom a gondolataim egészét, ők akkor sem fogják megérteni, mit is akarok. Hehe. Ilyenkor tök jó petnek lenni.
~ Nos akkor! – mondom végül, és felkészülök egy kegyetlen nyomásra.
Azonban kicsit elszalasztottam az időt. Hátrébb húztam a súlypontomat, hogy aztán teljesen lenyomhassam magam, de sajnos a Mirika nevő nőstény ember éppen akkor lépett előre egy kicsit. Ez pont elég volt, hogy patáim lecsússzanak róla, és egy elég durva koppanással a földnek csapódjak.
~ Eh...
Kissé megrogytak a lábaim a hirtelen kemény talajtól, és csak kicsi hiányzott, hogy ne fejeljem le a talajt. Mérges pillantásokat vetek a lányra, majd fújok egyet felé, majd dühösen megfordulok, és tovaindulok. Nem olyan vicces már, mert most már számítana rá, hogy ezt fogom tenni. Ha levegőnek akar, majd nézni nézzen, de legközelebb én is hasonlóan fogok tenni. Hm! Mérges pillantásokat követve hátrafele végül a Gazda felé veszem az irányt. Nem kellett sok, hogy beérjem, nem voltak olyan, hű de messze, hogy több percet kelljen menni. Így hát egyszerűen csak odamentem hozzá, és a lábánál megálltam, és a földre feküdtem, fejemet az földre fektetve, és a másik idegent nézve pihenek egy kicsit. Úgyse nagyon foglalkoznak velem, úgy tűnik. Majd lehunyom a szemeimet, és elalszok.


Hát agyon isten, hogy a végén agyon kell ütnöm a lányt, hogy egy nyamvadt szót sem sikerül kiszedni belőle… Eh. Már-már kezdtem sajnálni, hogy nem Ato párját kaptam meg, bár lehet a felkeltésénél egy kicsit durva lettem volna. bár elején úgyis csak felráznám, szóval annyira nem gond. Legalábbis nekem nem. A lány Mirikáék felé néz, és tanulmányozza őket egy darabig. Mindeközben egy szót sem szólt… Heh. Mikor fordult végre visszafele, már-márúgy hittem végre kibök valamit, de nem mert megint továbbfordul, és most Atoék felé néz… Aaaj istenem már. Ilyen nincs, most már tényleg. Jó értem, lehet, nem szeret beszélni, de azért ez már túlzás. De azért megszólalt.
- Éééértem… - mondom végül.
Ekkor felém néz, és szinte mintha át akarna döfni a tekintetével. Bár kicsit meglepődtem nem zavartattam magam. Túl sok dolgot éltem már át, hogy egy metző tekintet rám hozza a rémületet. Kihívóan összébb húzom a szememet, és belenézek a szemeibe.
- Ahogy láttam nem kellettünk ahhoz, hogy elverjen egy kislányt. – mondom visszacélozva a dolgokért.
Majd szemem ellágyult, mikor Tűzrózsa odamászott mellém, és lefeküdt mellém. Mosolyogva lehajolok mellé, és megsimogatom nyakánál, majd visszapillantok a lány felé, majd egy hangos fújás után azért odaszólok felé békülő hangon.
- Mindenesetre mi csak vissza akarunk térni a saját otthonunkba. De jelen esetben ezt még nem tehetjük meg.


(még írom, de így Miri is kap egy keveset, hogy tudjon addig valamit írni )

Szépen összegyűlt a kis csipet csapat és lassan már én vártam, hogy mi a jó édes fene fog ebből kisülni. Volt egy olyan érzésem, hogy semmi jó. Ahogy elnéztem Miri elég jól elvan ebben a világban, legalábbis nekem úgy tűnt ő nagyon jól el van Nekem még mindig nem mondott semmit se a nevek, se a helyszín, szóval tuti, hogy nem lesz olyan szerencsém, hogy általam is ismert animékbe csatlakozzunk bele.. Jobban mondva, amit végig is néztem. És ekkor egy ismerős pixeláradat, majd a kék fények elragadtak a többiektől. Legalábbis az anime csajoktól, meg a sráctól, mert gondolom Miri és Ato jött velem. Meg persze hát Tűzrózsa. A petem nélkül nem érezném túl jól magamat. A teleportálás befejeztével pislogok párat, mert kissé azt hittem a pixelek befagytak a szemeim elé, mert minden csupa kék volt. Pislogok még párat, de a jelenség nem tűnik el. Kicsit közelebb hajolok, és akkor kiderül, hogy amit annak hittem, az valójában nem is pixel. Hanem virág. Sok-sok kék virág. Ekkor tűnik fel, hogy jószerével már teljesen eláztam. Az eső szakadt, és nem vagyok sajna fedél alatt. Kicsit furcsa, hogy ez eddig nem tűnt fel. Ato hangját hallom meg, de nem nagyon figyelek rá. Tűzrózsával foglalkozok, aki ugyanis kicsit kezdett megőrülni az eső alatt. Körülbelül forgolódott össze vissza, és mászkált jobbra, balra, hogy próbálja elkerülni az esőt, persze semmi eséllyel. Odaszaladok hozzá, és karommal a lángjait takarva próbálom megnyugtatni, majd körbelesve valamiféle fedezéket keresve. Szerencsére találtam is. Hamar elindultunk a ház felé, majd mikro már úgy-ahogy sikerül elbújnunk az eső elöl, elkezdem letörölni szegény petemet. Bár nem árt neki, azért eső nagyon kimeríti.
- Jól van kislány. – paskolom meg a nyakát, majd a többieket kezdem el keresni szememmel.

Tekintve, hogy egy egész hortenzia-mezőben ültök, a Szophie-imitátor végül vállat von és letép egy másik, friss levelet, hogy azt kezdje el csócsálni. Persze rögvest két falat között csak úgy megjegyzi:
-Nekem szükségem van a mérgére, hogy életben maradhassak. -kuncog. -Nahát, milyen furcsa még mindig ezt mondani.
A srác bár nem tűnik sokkal nyugodtabbnak to válaszától, a Reának nevezett lány végül feláll, kezében tovább tartva a levelet. -Ez esetben már érthető is minden, elnézést kérek a félreértésért. A nevem Sanka Rea, és sajnálom, de nem ismerem azt, akit Szophie-nak neveztek.
Tekintve, hogy a következő kérés már nem felé, hanem a srác felé irányul, amaz kicsit beletúr a hajába elgondolkodón, afféle "már megint milyen hülyékkel vagyok körbevéve?" arckifejezéssel, majd összefonja karjait.
-Jó'van, segítek. Hova akartatok menni?

//Értelemszerűen 500 szó Mirinek és Ayaának //