[Küldetés] Végtelen Történetek

Mire megérkeztem addigra, már sikerült lenyugodnom kicsit, és miután Miriéket is meglátom, már teljesen biztonságban éreztem magamat… Most, hogy eléggé kiremegtem magamat, már az ölelkezést is alább hagyom, és elengedem Tűzrózsa nyakát, mielőtt még a végén megfojtom. Bár körülnézve felmerült bennem egy kérdés, aminek mi voltja nem is olyan bonyolult. És kábé így hangzott:
„Mégis mi a jó büdös fene Folyik itt, hol a fenébe vagyok? És miért van ilyen sötét?”
Jó tudom ez két kérdés, de attól még a lényeg gondolom, átjön. Eh… kicsit viszont lefárasztja az embert ez a sok teleport. Szóval jah, most már egy kicsit kivagyok, bár mondjuk az animéket szerettem én is átélni, még ha nem is mind ismertem. Viszont egy hang szólal fel. És a hang által feltett kérdésre, egy mondattal kurtán annyit szóltam, teljesen őszintén, mélyen a szívemből szólva.
- He?
Kicsit nagyokat pislogtam, mert tényleg az égvilágon semmi fogalmam nem volt róla, mégis mi a fenéről folyik itt a szó. Már azon voltam, hogy utánakérdezek, amikor is Miri termett előttem…. és letámadt egy öleléssel.
- Őőőőő… háááát…. izééé… jó…. Akkor… én azt mondom, menjünk haza - nyögöm ki ezt a pár sort teljesen összezavarodva
Őszintén… igazság szerint örültem volna, ha kapok egy kis útbaigazítást nem csak annyit, hogy Miri itt nyafog nekem. Weeeee… Miri hiszti nélkül is kibírhatatlan, de kitudja mi lett volna, ha nem azt mondom, amit ő akart. A végén még leszedte volna a fejem, vagy a kövi animében élve eltemet…. na jó azt talán mégsem, de az biztos, hogy morci lenne. Jut eszembe. Miért kellett nekem ezt mondanom? Végeztünk? Mehetünk haza? o.O
// nesze Miri //

Amint látom Mirika már tényleg ott volt idegileg, így nem akartam feszíteni a húrt. Ha esetleg már régebb óta lennék céhtag, akkor nem tenném, de így... Még túl rizikós.
- Nincs benned elég kalandorszellem, kedves Céhvezérem. - próbálkoztam meg végül egy kis incselkedéssel, ha már ilyen jól megismertük egymást. És most állítottam egy jó nagy paradoxont saját magamnak. Hurrá. Én mindenesetre remekül éreztem magamat. Néhány világban, mondjuk a szellemhalasban, és Harlock kapitányéknál több időt is eltöltöttem volna, de így jártam. Ha minden igaz, akkor a következő már ki lesz hirdetve.
Amikor pedig Ayaninak kezdett el nyavalyogni... Inkább elfordultam, hogy ne lássa a mosolyt az arcomon. Persze Ayani is meghajlott akaratügyileg Miri előtt, így nem sokára jött is a kék fény, és megint ott voltam, ahol azelőtt.
A helyszín semmit sem változott, leszámítva Chifut és az előtte heverő édességek tömkelegét.
- E-ezt mégis mikor rendelted? - nyögtem ki megrökönyödve. Ő valamiért semmi furát nem talált abban, hogy eltűntem, és most előtűntem, így próbáltam nem felhozni a témát.
- Az előbb. Nem emlékszel? Még kérdeztem is tőled, hogy vehetek-e a pénzeden valamit, te pedig csak bámultál magad elé. Én pedig úgy vettem, hogy hallgatás beleegyezés, így rendeltem.
- No várj csak egy percre. - ragadtam le az előbb kérdeztem résznél. - Hogy érted azt, hogy tőlem kérdezted? Én itt sem voltam legalább... Legalább egy óráig! - és egy újabb ellentmondás önmagamnak. Egészen jól csinálom.
Főleg, mert ezután megnéztem az órát is: Mindössze két perc telt el az eltűnésem óta. - De, de... - habogtam, miközben a lány érdeklődve pillantott felém két falat fagylalt között.
- Atoru-kun, minden rendben?
- Nem, nincs minden rendben! - fakadtam ki, és elmeséltem neki a történteket.
Először komolyan nézett rám, de végül sóhajtva csak ennyit mondott:
- Csalódtam benned, Atoru-kun. - biggyesztette le a száját. - Azt hittem, hogy izgisebben fogsz szerepelni, de tök uncsi voltál.
- Várj. Te ezt miből gondolod? - néztem rá szúrós szemmel.
- Oh, hát abból, ahogyan szoktál viselkedni. - öltötte ki rám a nyelvét. - Jajj, ne vedd már a szívedre. Nem lehet mindenki olyan szórakoztató, mint én.
- És olyan szerény sem...
- Látod-látod? Nyo, az édességek elfogytak, így én indulok is. Bai-bai, Atoru-kun! ^^- intett és már el is tűnt egy szempillantás alatt. Én ezután fogtam magam, és írtam egy üzenetet Ayaninak és Mirikának is, hogy jól vannak-e, majd kifizettem a számlát, és elindultam hazafelé.

//köszönöm a küldetést, nagyon élveztem! ^^//

Ui.: És persze... Ragunyúl-hús! *q*