[Event] Konferencia

Megelégedve nézem, ahogy sorra emelkednek fel a kezek, hogy lépjük végre át ezt a hülye kérdést… most komoly.. mit keresett itt ez a kölyök. Nem sok értelmeset hallottam még tőle. Judy jelentkezett, és felszólalt. Valahogy sejtettem, hogy nem bírja ki, hogy ne okoskodjon. Megfogom a fejem, és „Mi jöhet még?” tekintettel hallgattam végig. Mikor a ruháját dicsértem elhúztam a számat. Hát nem tudom… nekem valahogy inkább magamutogatónak tűni ez a testhez feszülő öltözék. Jó én se sok mindenbe köthetek bele a szabadidős ruhámmal, de én legalább nem mondom azt, hogy jaj de szipiszupi öltözék… amúgy most csak nekem tűnik az fel, mintha Judy minden felszólalása után a céhére utalna valamilyen módon? Vagy lehet csak azért hiszem azt, mert utálom, de lehet hogy úgy gondolja toborozhat itt? Bár ha ez a célja nem aggódok, hogy itt bárki is csatlakozni szeretne hozzá. Atoru is aki előzőleg az ő céhébe volt, inkább átpártolt hozzánk a Voicbe. Judyt, Mirire cserélnie nagyon jó döntés volt. És ekkor végre váltottunk is. Kincaid ötlete következett. Elismerően bólogattam a végén, de az előzményről inkább nem beszélek, hogy tetszett-e vagy sem. Mikor rám kerül a sor felállok.
- Minden teketóriázás nélkül Támogatom Kincaid javaslatát. Bár abban is van igazság, amit Anatole mond, de én még mindig örömmel támogatom.
Ezután helyet foglalok. Nem ez volt a legeslegjobb beszédem, de több mint a semmi. És úgy érzem mindent elmondtam vele, hisz nincs abban semmi kivetnivaló. Bár Anatnak tényleg igaza van, azt is figyelembe kell venni, hogy hamarabb elérnénk a 10-es váltókat, és hamarabb szereznénk új képességeket. Szóval szerintem megérné kockáztatni.

Saját magam ellen amőbázni a kockás papíros jegyzetemen, az ölembe húzva a füzetet, hogy más ne lássa mit alkotok, s miközben a többiek is reflektálnak az ekszpé búszt javaslatra, én jól elszórakoztatom magam.
De miután a "házigazda" is mondott valamit csend állt be. Vártam a következő felszólaló hangját, hogy felcsendüljön, de semmi.
És olyan érzésem lett, még a füzetembe elmerülve is, mint ha engem néznének.
Sunyin pislantottam fel, hiszen biztos voltam benne, hogy valami más gond van, vagy más valakire várunk, nem rám, hiszen én már ebben a körben elmondtam a véleményem.
Csak épp mindenki engem nézett...
- Mi van? Valami rosszat mondtam, vagy csináltam? Miért néztek rám? Vagy én jövök?
Nézek szét pislogva az arcokon, még a kedves szervezőket is útba ejtem. Aztán beugrik, amit a kártyajátékoknál megtanultam: "Mindig a kérdező jön!"
- Én jövök, mi? - dobom be a kérdést kissé bizonytalanul
Leteszem az asztalra a jegyzetet, kitolom már sokadjára is a székem az fenekem alól, hogy csak úgy csikorog a lába a földön
Zavart pillantást vetek a környezetemre, próbálom felidézni milyen ötlettel jöttem is ide, majd a tele X-elt és O-zott füzetre sandítva, sietve fordítom meg a jegyzetem
- Khm... szóval az én javaslatom... - valahogy nem ugrik be - szóval az enyé-é-ém, az hooogy... - biztos valami pofon egyszerű volt...
- Áh, igen, megvan... már emlékszem! - gondolkodom tovább hangosan
- Szóval... a javaslatom az, hogy Kayaba biztosítson számunkra kétirányú kommunikációs csatornát a kinti világ és az itteni játékosok között! - hadarom el hangosan, ellenkezést nem tűrően. Lélegzetvételnyi szünetet tartva folytatom csak:
- Továbbá teremtsen lehetőséget a hozzátartozóink számára, hogy megváltassák az életünket, jobban mondva a tudatunkat! Ennyi!
Aztán visszahuppanok a székem menedékébe: nem szeretek igazán nagy közönség előtt beszélni

RenAi egy fontos tényezőre hívta fel a figyelmet, miszerint kinőhetjük a tiereket. Erre pedig jött a frappáns válasz, hogy azt már régen megtettük. Na igen, már aki megtette. Én még mindig a Tier 1-es holmikkal vacakolok, és csap epekedve nézem, hogy milyen jó felszereléseim is lehetnének, ha gyorsabban fejlődnék. Vagy... ha az elején nem leszek idegroncs. Hiszen azért a bátyám halála eléggé megviselt, és nem egyszer álltam meg az Első Szint peremén. De sosem ugrottam, ami elgondolkodtat. Miért? Miért nem vetettem ott, és akkor véget az egésznek? Miért vagyok itt még mindig? Persze erre ma már egyszerű a válasz, szereztem egy társaságot. De akkoriban nem volt senkim, akkor miért? Erre talán az a válasz, hogy gyáva voltam. Féltem a haláltól. És persze az is igaz, hogy nem akartam még nagyobb szomorúságot okozni a bácsikámnak. Nem is merek bele gondolni, hogy mit érezhetett, amikor Hachi gépe leállt, de ő nem ébredt fel. Biztosan összetört, és várta, hogy mikor fog az enyém is lekapcsolni. De ez eddig még nem történt meg, és ha rajtam múlik, nem is fog.
Danee közben hozta a formáját, és ez a kis bolondozása engem is felvidított kicsit. Rendben,  konferencia,  de nem muszáj úgy ülnünk, mint aki karót nyelt, és úgy tenni, mint a politikusok, vagy egy cégnek magasabb rangú dolgozója. Magunkat kell adni.
A téma, amit Danee felhozott, már nem volt ennyire boldogító.  Mondjuk lehetett volna, hiszen ki ne akarna találkozni a kinti ismerősökkel és családtagokkal? Azonban okulva az előbbi meggondolatlan beleegyezésemből most...
- Én ellenezném. - mondom ki hangosan. - Gondolom többen nem értitek, hogy miért teszem ezt, ahogyan én sem, de... - próbáltam összeszedni a gondolataimat, majd beszívtam egy kis levegőt, és kifújtam. - Szerintem ez olyan lenne, mintha csak körbe-körbe mennénk. Hiszen gondoljatok vissza. A játék elején Kayaba elhúzta előttünk a mézesmadzagot, hogyha kivisszük a játékot, akkor kijutunk. És akkoriban nem is egy ember roppant össze, és ért véget neki a játék,  mert vagy nem bírta a bezártságot, vagy pedig túlságosan is elvakult volt, és olyan helyre tévedt fejlődés reményében, ahova nem kellett volna. - itt vártam egy kicsit, hogy leülepedjen a mondandóm, majd folytattam. - Mostanra szinte már csak olyan játékosok maradtak, akik kemény idegzetűek, vagy pedig gyávák meghalni. - ~Mint, ahogyan én is.~ futott át az agyamon. - De, ezekenek az embereknek elég csak egy apró kibillentés, és zuhanhat a mélybe. Hiszen szép és jó, hogy beszélgethetünk a kintiekkel, de vajon meddig?  Mert én kötve hinném, hogy Kayaba megengedné, hogy egészen a játék végéig kommunikálhassunk a kintiekkel. Szerintem csak addig engedné meg, amíg szükségünkké nem válna, hogy beszéljünk velük.  Azután lehetetlenné tenné, és megint megtörténne az, ami az elején is, így én ellenzem. Csak ennyit akartam, köszönöm!  - zártam le a mondandómat. Már értem, hogy Anatole miért visszakozott.  A szavaknak súlya van. Nem tudom,  hogy hányan fognak, és miként fognak reagálni rám, de remélem,  hogy néhány embert megtudtam győzni arról, hogy ez az egész csak egy újabb lehetőség arra, hogy megroppantson minket, amit nem szabad hagynunk.

Meghallgattam Danee javaslatát a kapcsolatteremtéssel illetően, és felemeltem a kezemet.
- Nost, azt hiszem részben támogatom is, meg nem is a javaslatot. Egyrészt a külvilággal való kapcsolatok lehetnek okozói mindazoknak az érzéseknek, ami a korábban említett öngyilkosságba is üldözné a játékosokat, én meg azoknak a játékosoknak vagyok az egyike, aki pont nem akarja, hogy tovább növekedjen a halálozások száma Aincradban. Másrészt meg vannak játékosok, akik számára ez nagyon felesleges lenne, hiszen neki nincs odakint senkije, és számára a SAO az ő otthona és élete, valamint a családja itt van - Aztán Chan szavain gondolkoztam el egy villanásnyi idő alatt. - De vannak, akik azért kivételes alkalommal szívesen felvennék a kapcsolatot a külvilággal, mert hát barátaik és családjuk még mindig ott vannak, és szeretnék látni őket, és ők is a szeretteiket. Nem is mondanék ennél többet, támogatnám Chancery javaslatát. A főjavaslatot illetve azt a kis támogatást leszámítva tartózkodnék.
Azzal leültem a helyemre, és figyeltem a többieket, miközben vártam az utolsó felszólalásokra... bár lehetséges, hogy fogok számítani Chancery hálájára, végül is most kivételesen elég sokszor felszólalt, hogy vitába szálljon azokkal, akik ellenzik az ő szavait. Hát igen, ilyen egy igazi "vita" a konferencián. Hogy vajon mi fog végleg kisülni az egészből, az jó kérdés. Vajon mely javaslatok fognak átmenni Kayaba szűrőjén? Kinek a javaslata lesz ennek győztese, még ha csak módisításokkal is? Vajon az enyémhez hasonló értelmesebb javaslatok vagy az értelmetlen Ryuu-féle kacatok fognak győzni?
Várjunk egy kicsit... végül is Kayaba fogja eldönteni, hogy mik legyenek! Akkor ennek a konferenciának semmi értelme, hiszen hogy támogatjuk-e egymás javaslatát vagy sem, nem mi leszünk a mérvadóak, mert ez nem támogatás vagy szavazás alapján jönnek létre az új rendszerek, hanem Kayaba fejéből. A jó édes... de ha már itt vagyok, mint a céhem még kistagú képviselője, akkor már végig kell ülnöm a konferenciát barátaim, ellenségeim és olyanok társaságában, akikkel meg vannak a magunk személyes konfliktusai. Na hajrá, Chan, a jövőben is több felszólalást, így leszel erősebb!

A felvetésem. Igazából nem voltak ezek komoly témák. Ugyan miért foglalkozna Kayaba az én felvetéseimmel, ha eleve az volt a célja, hogy addig ne juthasson ki senki se élve, amíg le nem győzzük az utolsó szörnyét is? Ha a bizonytalanságban és tévhitben tartva minket bebörtönzött, magunkra hagyott?
Nevetséges, nem igaz? De valamilyen ötlettel meg kellett jelenjen, az, aki a konferencián megjelenni kívánt. Én pedig kívántam.
Mert sok fontos és érdekes embert láthattam megszólalni, vagy talán még meg is ismerhetem őket. Bár ez utóbbi nem tűnt túl reálisnak, főleg azután, amit a szervező kislánynak álcázott kidobóembere művelt velem.
Nem tartottam fontosnak hogy nagy éljenzést váltsak ki vele, vagy hogy egyáltalán bárki is komolyan vegye. Ehhez képest egész mélyen szántóan foglalkozott egy-két felszólaló a témával, még ha úgy is tűnt, hogy támadják a témát, de nem a téma létjogosultságát, ami érdekes képet festett számomra róluk.
De szó se róla, következett az újabb felszólaló, Atoru. Őt már ismertük egy kicsit, azonban nem is az a lényeg, hogy ismerem-e vagy sem: a témák érdekes felvetésként lettek tálalva, és már hozzászólást is hallhattunk igen hamar Anatole-san majd Chancery szájából, azonban nagyon furcsálltam valamit, vagy ez csak nekem tűnt fel, csak nekem egyértelmű? De arról majd késöbb, most...
- Valóban - hallattam a hangom, hogy figyeljenek most rám egy kicsit újra - a Sleeper Killing az egyik, ha nem a legaljasabb gaztett, talán nincs is elég jó szó rá ami kifejezhetné az elvetemültségnek ezt a fokát...
- Azonban van egy jó hírem! - álltam fel végre, a tenyereimet megtámasztva néztem szét az asztal körül ülők közt - Why not use the Ring? Nem rég erősítette meg a forrásom azt a pletykát, miszerint van a játéknak egy olyan  funkciója, ami azt hiszem sokunk számára nem volt nyilvánvaló: Házasság!
- Hogy miért fontos ez, és miért gondolom, hogy megoldhatja az SK problémát? A házastárs párja halála után automatikusan megörökli elhunyt minden vagyonát, így ha a rablógyilkos olyat ölne meg SK módszerrel, akinek a párja biztonságban van, akkor a gyilkos semmit nem fog látni az elrabolni kívánt értékekből.
Kicsit vártam, hogy ülepedjen a fejekben a gondolat.
- Csupán annyi a dolgunk, hogy elhíreszteljük ezt a funkciót, és igyekszünk mihamarabb párra lelni. Persze ez nem nyújt az SK ellen 100%os védelmet, de úgy vélem, ha híre megy, akkor a speciális, házasságokat jelző karikagyűrűk viselőit elkerüli majd ez a halálmód.
- Egy pillanat... - szedtem elő poharat magamnak s töltöttem vizet. Mégiscsak jobb ha megnedvesítem a torkom egy kis vízzel,  mintha krákogásba kezdenék kiszáradó torokkal...
- Ami a vöröskeresztet illeti, szerintem tönkreteszi a tier1 piacát, még akkor is, ha a kovácsolásokhoz most már egyre nagyobb szükség van ezekhez a kezdő szintű felszerelésekhez. Másrészt: Erre vannak a céhek! Rengeteg céhünk van, vagyonnal, amik arra várnak hogy új, vállalkozó kedvű játékosok népesítsék be őket. Úgy gondolom, hogy a céh tehetősebbjeinek feladata megoldani azt a problémát amit ennek a humanitárius szervezetnek kívántok funkcióként adni. Mindenkinek, aki céhben van vagy akár céhet vezet úgy gondolom, az a célja, hogy megbízható társakra tegyen szert, akik majd mellettük harcolnak ha kell, ehhez pedig véleményem szerint, nem az az út, hogy a céhen kívülieket támogatjuk, sokkal inkább legyenek ösztönözve a céhkeresésben azzal, hogy majd ott kapnak kellő minőségű és mennyiségű fegyvert, vértet és gyógyitalokat. Meg minden mást.
Ennyi, köszönöm, hogy végighallgattatok. Ismét!

Danee ötletéhez nem tudtam mit hozzászólni. Én féltem attól, hogy talán az igazi szüleim arca nézne vissza rám, mielőtt letépik a sisakot a fejemről, hogy meghaljak. Áá, miket is gondolok, hiszen ők Amerikában vannak egy börtönben. Végül Atoru javaslatai jöttek, mivel kettő volt. Az első a híres SK, aza a Sleep-Kill betiltása. Anatole és Chan egyetértett ezzel, míg Danee azt mondta, ott a házasság, azonban RenAi rávilágított azokra, akik csak a párjuk értékei miatt házasodnak. A másik pedig egy olyan szervezet, amiben adományozhatnánk felesleges pénzt, illetve felszerelést azoknak, akiknek szüksége lenne rá. Danee-t és a kistakonyt kivéve mindenki egyetértett ebbe, bár RenAi említette a visszaélést is. Jelentkeztem, hogy jelezzem, szeretnék beszélni. Amikor engedték, felálltam, s elkezdtem:
- Én támogatom a Sleep Kill betiltását, mert ez a módszer nem tisztességes, hanem igenis gerinctelen dolog. A házasság valóban nem old meg semmit ez ügyben, hiszen ott vannak az érdekházasságok, illetve az úgynevezett fekete özvegyek, akik sorban ölik meg a férjüket/feleségüket, amint a végrendeletbe ők lesznek azok, akik megkapják az örökséget. Valamint a Vöröskereszt dolgot is szívesen támogatom, mert vannak, akiknek nincs pénze minden erőlködése ellenére sem, hogy az aktuális felszerelést megszerezze magának, mint például én magam, mert én a céhemre költöm a pénzt, ami a bankba van, nem pedig saját céljaimra. - lehet, ezzel el is értem, hogy a kiskölyök kihívjon a végén egy párbajra, hogy aztán porig alázzon csak mert én érettebb vagyok nála, de nem nagyon zavart a dolog. Az most se venné komolyan a dolgot, hanem elhülyíti az egészet.

A következő, és az azutáni javaslathoz sem tudtam sok mindent hozzászólni. Nem akaródzott felszólalnom a külső hívásos ügyben, mert egyrészt engem különösebben nem érintett, másrészt erről most nem tudnék nyilatkozni… A következő felszólaló javaslata viszont nagyon tetszett, a többiek is sorra támogatták már aki. Viszont nem éreztem úgy, hogy fel kéne szólalnom nekem is, hisz a többiek mindent elmondtak már… meg kicsit későn is reagáltam. És ekkor következtem én. Nyelek egyet, majd felkelek helyemről.
- Nos… - ismét nyelek egyet majd belevágok – Mint ahogy előttem is felhangzott az elején, én is az indikátorosokkal kapcsolatban szólnék fel. Néha úgy érzem Aincradban túl nagy a káosz. Hiába oldjuk fel sorra a szinteket, ha az emeleteken a vörös indikátorosok garázdálkodhatnak. Bár szó mi szó a frontharcosok között is vannak vörösök. – utalok Kazura és Tachira – De rengeteg másokon vannak, akik örömest folytatják a szadista élvezeteiket. A javaslatom a következő: Legyen létrehozva egy Bíróságot, amelyen a vörös indikátorosoknak kötelező részt venniük. Akár erővel, akár maguktól. A tárgyalás végkimenetele több lehetne. Például ha valaki önvédelemből ölt csak, akkor amennyiben tisztázódik ez a tény, a rendszer visszaszínezi az indikátorát narancsra. Ám ha gyilkolt, és nem tanúsít megbánást akkor irány a börtön. Ellenérvnek való igaz mondani lehetne a Börtön-Kristályt. Azonban ennek 2 hátulütője van. 1 le kell sebezni a bűnös életét, hogy pirosba érjen, 2 hogy ezzel az önvédelemmel gyilkolókat is ugyanúgy be lehetne börtönözni, pedig ők csak azért öltek, hogy ne őket öljék meg. Megbánás esetén a körülményektől függően lesz ítélkezve. Úgy gondolom a tárgyaláshoz 3 bűntelen előéletű bíróra, illetve 20-30 ítélőszékes tagnak kéne jönnie. A tárgyalásért felelős személyekre javaslatot támogató, és ellenző dolgokat lenne jó megbeszélni. Kayabanak csak az épületet kéne biztosítania, illetve úgy programozni, hogy az épületen belül ne lehessen hazudni, így bár az emberi jogok korlátozódva vannak, be kell látni, hogy itt bent kevesebb esélyünk lenne rájönni az igazságra e nélkül, mint kint a valóságban. Nos, ez lenne az 1. javaslatom vége, jöjjön 2.. – fújok egyet, mielőtt folytatnám – Nagyjából mindegyikünk nagyon közel került a pokolhoz, vagy a mennyhez, miközben szépen lassan fejlődtünk, és elértük ezt a szintet, amelyen jelenlegi státuszunk van. Mindegyikünk kemény próbák elé álltunk, és a többségét teljesítettük is. Azonban már egy ideje megy a Kiképző őrület, amellyel az 1. és az akörüli szinten lévő játékosok hirtelen 10. szintűvé váltak. Azonban sok mob így ismeretlen lesz számukra, és előfordul, hogy túl nagy önbizalommal vágnak neki a szinteknek. Nos a 2. javaslatom, egy olyan terület, amely Kiképző Tábor néven lehetne megtalálható az 1. szint egyik biztonságos, vagy biztonságos körzetté tett területén. Ezen a területen a játékosok lennének teljesen, és vesztes párbaj esetén se lehetne megölni ellenfelünket. A lényeg. Ezen a területen Aincrad szintenként szétszedve külön termekben a jelenlévők megnézhetnék a szinten megtalálható, és már felfedezett mobokat, és amellett ki is állhatnának ellenük, ám 0-ázódás helyett csak a Bejárat elé teleportálódnának. Így a kezdők amellett hogy megismerik a mobokat, és azok képességeit, még a harcot is gyakorolhatják, és barátkozni is tudnának. Néhány napon esetleg kis szinten lévő minibossra is elvihetné egy-egy frontharcos a Táborban összegyűlt kalandorokat. Így védelmezve is lennének, és az éles helyzetben lévő harcokat is gyakorolhatnák. Hogy fair legyen, a Tábor területén nem jár se arany se EXP, így visszaélni sem lehet, és mint említettem csak gyakorlásra, erőfelmérésnek lenne. És úgy vélem, az itt gyakran együtt edző játékosok talán könnyebben is alapítanának céhet, és mint mindannyian tudjuk, egy céh könnyebbé teszi a mindennapjainkat. Na, ezzel ennyit. Jöjjön az utolsó javaslat, ezt eléggé lefaragom az előzőekhez képest. A bossokon hiába élvezhetjük a burkokat, ha kiesünk az ugyanúgy pénz veszteség. Hiába csak 200 arany a Pánik Burok, ez mégiscsak veszteség. Bár a mostani aranyszerzési mennyiség elég nagy, a Burokra elpazarolt értéken akár újabb potikat vagy felszerelést is vehetnénk. Ezzel nem azt mondom, hogy ne vegyünk potikat, hanem minden bosson legalább 1 support jelenléte legyen kötelező. Bár a mostani állások szerint néha még 3 suppal is veszélyben vagyunk, support nélkül a poti költségre is többet kéne költeni, mint amennyit megspórolnánk egy healer, vagy valamilyen helper típusú képességgel rendelkező személy jelenlétével, akik képesek lennének 1-2 váratlan dolog kijavítására poti használata nélkül. Egy szó, mint száz, minden boss előtt győződjünk meg, hogy van 1 support jelenléte, a nélkül csak jól átvett stratégiával menjünk neki a bossnak. Bocsánat, ha kissé zavarosan fogalmaztam, de a javaslatiam felsorolását ezzel befejeztem. Köszönöm a figyelmet. – mondom majd leülök, és kissé feszülten vártam milyen reakciókat váltott k ia beszédem a többiekre… és remélem az a Harcművész gyereknek (Ryuu) jó kifogásai lesznek, ha ellenezez, mert nem tudom hogy reagálnék egy „mert nem” indoknak….

Atoru után Ayani következett. Az első javaslata egy úgymond bíróság volt, mert szerinte a börtön kristály nem elég, előtte meg kell vizsgálni, hogy szándékos-e, s ha nem, visszaállítani neki narancsra. Itt a homlokomra csaptam gondolatban, ugyanis ez lehetetlen, mivel KA nem úgy alkotta meg a játékot, hogy csak úgy megcsináljuk ezt. Ehhez inkább nem szóltam, mert olyan szavak jutottak erről az eszembe, hogy inkább nem mondom ki. A második javaslata egy úgymond bemutató tábor lenne, hogy a kiképzősök lássák, hogy miféle mobok garázdálkodnak a magasabb szinteken, mivel hiába a kiképzőtiszt, attól még nem fognak mindent tudni. Van benne valami, de az a féleszű kölök ebből is csak hasznot akar magának. Jellemző az ilyen taknyos kölkökre, hogy dolgozni nem akarnak, de minden jutalom kell nekik. Végül a harmadik... te jóságos atyaúristen. Hogy gondolhatja, hogy a Pánik burok, ha jól értelmeztem, pénzkidobás?! 200 arany tán nem éri meg, ha megmenti valaki életét?? Amikor megjött rá az esélyem, felszólaltam.
- Az első javaslatra csak annyit mondanák, hogy egyszerűen lehetetlen dolog az a része, miszerint „ha ártatlanul ölt, akkor menjen vissza narancsba”, mivel maximum a rendszer megbabrálásával lehet a vörös indikátort átszínezni, mivel úgy tudom, hogy aki vörös lett, az is marad. A második javaslatot illerve, lehetne olyan tanulmányi út féle, mint amit a kisgyerek javasolt, de a jutalomért dolgozzon meg mindenki azzal, hogy felfedezi magának az új mobokat, mivel azért eleve pénzt kapunk. Ami a harmadik javaslatot illeti, hogy őszinte legyek, talán csak az emósoknak hasznos, mivel én inkább kifizetek 200 aranyat, mintsem meghaljak végleg. Supportokra és Potionokra így is szükség van, a pánik burok meg megadja az esélyt az újrapróbálásra. Köszönöm, ennyi lett volna.

Amint Enheriel-sama befejezte, gondoltam én is hallatom a a gondolataimat. Ayani egy sokszor vitatott témával kezdett, ami nekem személy szerint kezdett a jelenleg fennálló helyzetben kissé idegesítő lenni. Mármint nem maga a javaslat, hanem ez az egész bizonytalanság, hogy ki ölt direkt és ki nem, hogy hogyan szűrjük ki a kártékonynak nyilvánított elemeket, milyen eszközöket alkalmazzunk velük szemben és büntetésként, egyáltalán hogyan is álljunk neki ennek az egész jelenségnek, ha tényleg komolyan akarunk vele foglalkozni, és nem csak az legyen, ami eddig, hogy egymás közt morgolódunk, sajnálkozunk, de mégis félrenézünk, nem teszünk semmit se, hogy a pletykák végére járjunk.
- Szerintem a bíróság már önmagában is kevés lenne. Ahhoz először is kézre kellene keríteni a vörösöket. Kétlem hogy ezt valaha is automatizálnák a rendszer urai. Nem hiszem, hogy érdekükben áll. A piszkos munkát a játékosoknak kellene elvégezniük. Ahogy ugyanúgy nem hiszem, hogy találnánk vallató eszközöket, vagy épp a rendszer hámozná ki az igazságot a bírák számára. Az elgondolás mögött érzem a jó szándékot és a tettrekészséget, de ahogy mondtam, szerintem működésképtelen. Ha akarunk tenni valamit, akkor ki kell nyomozni a pletykákat, ki kell kérdezni a túlélőket, szemtanúkat és össze kell állítani egy expedíciót az ilyen egyének és bandák kézre kerítéséhez. A büntetésüket megint át kellene gondolni, nem vagyok biztos benne hogy az elzárás az egyetlen út
A következő gondolata nem volt rossz, gondolkodóba is ejtett, el is képzeltem, akár egy komplexumot, ahol mesterséges körülmények közt lehetne összemérni, az Arénák világánál valamivel szigorúbb felügyelet mellett a párbajokat, plusz mint egy állatkertben lenne összeterelve mindenféle befogott lény. De ez hatalmas építkezés, rengeteg játékos, és kétlem, hogy a fejlesztők  bele szeretnének folyni egy ilyen ötlet megvalósításába
- A speciális küzdőtérre vonatkozó ötletet nem tartom rossznak - nyitottam szóra a számat ismét - de megint csak kétlem, hogy a fejlesztők erre rávehetők, ha meg a játékosok maguk próbálnák megvalósítani, az rengeteg munkát jelentene... ehhez is külön munkacsoport kéne. A harmadik felvetéshez nem tudok érdemben hozzászólni, még nem jutottam el a frontra...