[Event] Konferencia

Nicsak, egy levél került az invertory-mban, méghozzá az első helyre! De hogy került ide? Ráadásul mikor rányomtam, nem szokásos küldetésfeldobás jelent meg, hanem egy meghívó. Egy konferenciára hívtak meg, melynek lényege, hogy javallatokat tehetünk fel, és a téma pedig a sorsunk további igazgatása lesz. A módját szívesen megnézném, illetve hogy a többiek miféle rágalmazásokat küldenek majd neki. Villámlást most nem hoztam magammal, hanem rábíztam Lulura, hogy vigyázzon rá a boltban, amire lassan ráfér a fejlesztés, mert nem akartam miatta bajban lenni egy ilyen hivatalos dolgon. Snowcat, az én drága hősöm is kapott egy ilyen meghívót. Még mindig hálás voltam neki, hogy megvédett attól a perverz alaktól, aki el akart tőle venni engemet, mert úgy gondolta, hogy őt akarom. Na persze. Engemet nem érdekelnek az olyan senkiházi alakok, főleg úgy nem, mikor van nekem egy olyan ennivalóan édes és kedves fiúm, mint Snowcat.^^ El is mentünk a helyszínre, ami egy olyan barlang volt, ami csak dísznek, esetleg búvóhelynek volt csak alkalmas. Igen sok embert meghívtak, mert igen sokan voltunk. Valaki csapatba invitálást küldött. Először kicsit gondolkodtam, de aztán elfogadtam, így megláttam a számomra idegenek nevét is. Szerencsére voltak ismerőseim is judy, Danee és Ayani személyében, és a top 10 játékosból RenAi. És Az az öntelt kis takony (Ryuu), aki azt hiszi, attól kemény, hogy úgy viselkedik, mint egy tahó paraszt a nála okosabbakkal szemben. Bementem, majd azt láttam, hogy valami fénylik a barlangban. És meglepődésemre a falból előjött egy ninjához hasonló lány, aki csak annyit mond, hogy kövessük a falon át. Amikor megint eltűnt a falon keresztül, mentem utána, mint a többiek. A konferenciateremnél kötöttünk ki, ahol egy idegen várt ránk, aki be is mutatkozott: Saikōshidō a neve, és szeretné, ha leülnénk. Le is ültem a magam helyére, remélve, hogy Snowcat mellém ül, majd miután mindenki elhelyezkedett, a férfi részletezte, hogyan is lesz: mindenki javasolhat valamit, amit felolvas, és a többinek meg kell mondania róla a véleményét, és szavazni is róla, hogy jó-e vagy sem, és a végén az összegzések és a szavazás eredménye mennek Kayaba-hoz. Legalábbis ezt szűrtem ki belőle.

//ezt az üléses dolgot nem egészen értettem, így inkább úgy írom, hogy én Snowcat mellett ülök majd//

Inkább nem cicomázom magam ki annyira gyönyörű estélyivel és ilyesmivel, végül is csak egy konferenciára megyek, ahol ott a lehetőség végre, hogy megvitathassuk a problémákat a játékkal kapcsolatban, habár lehetséges, hogy egymás közt is vita fog ledúlni. A magam javaslatát már rég elküldtem. A javaslatom bővebb információit magammal hozom egy papírra vetve, mely egy gondosan becsukott kis bőrkeretű irattartóban hordok.

Judy egyenruhában:

Ez volt az első alkalom, hogy magamra öltöttem a Phoenix Brotherhood egyenruháját (na igen, a konferencia az konferencia, kiöltözni azért muszáj). Biztos, hogy egyedül leszek egyelőre a saját céhemből, de lehet, hogy Joey még be fog futni a maga szokásos stílusában. Legalább erre a napra ne legyen olyan csetlő-botló... hmm, belegondolva úgy sem lesz gond, ha egyedüli PB-s lesz ott a konferencián, hiszen csak nemrég nyitottuk kapuinkat, majd idővel többen is leszünk. Az is elég, hogy céhvezérként ott vagyok és képviselem a többieket. Kíváncsi vagyok, vajon Atoru ott lesz-e a régi céhem képviseletében. Csak úgy elbeszélgetünk napjainkról és megérdeklődöm, hogy érzi magát Mirika és a másik kettő mellett.
Elindultam, és meg is érkeztem a gyülekező helyre, a barlangba (nem értem ennek lényegét... nem lett volna jobb egy épület?). Rögtön kaptam egy csapatba invitálást Kincaidtől, aki valószínűleg már rég itt várta a többi meghívottat.
- Szervusz, Kin! - üdvözöltem barátságosan. - Hogy vagy?
További beszélgetést nem tudtam kezdeményezni a fiúval, mert már itt volt Enheriel a macskaképű barátjával is.
- Szervusztok! - köszöntem nekik.
A csapatban lévő neveket átfutottam. Szomorúsággal töltött el, hogy Oz nincs a listán, és talán lehet, hogy ő nem is fog jönni. Nem hibáztathatom, sokat dolgozik ő, habár az ő céhéből is jó lenne, ha jönne legalább egy ember. Atoru, ahogy gondolatban megjósoltam, részt vesz. Mirikának jobban örültem volna, mint Ayaninak. Az ő érkezésével rögtön nyomtam egy fényképet a kezébe. Ezt a szomorú hírt a Hanna után akartam közölni, mert ha előtte tettem volna meg, akkor ezzel szétbomlott volna a csapatmunka (talán most sem lett volna a legalkalmasabb, de jobb mihamarabb túlesni rajta). Olyan bizalmasan beszéltem a lánnyal, hogy csak ő hallotta ezeket a szavakat, amiket mondtam neki.
- Nem szeretnék veszekedni veled megint, csak odaadtam azt a titkot, amiről muszáj tudnod. Ezt Mogorva készítette, ő ott volt és látta - A képen pedig ott volt az expárom egy idegen csinos hölgyikével, akivel korcsolyázás közben éppen csókolóztak ölelkezésbe borulva. Nem tudni, mi történt azután - Hanna után akartam ezt veled közölni és a képet megmutatni, mert jogod van megtudni, mint barátnője, vagy a sokadik exbarátnője, de azóta nem találkoztunk. Sajnálom, meg tudom érteni az érzéseidet. Most te is átérezheted azt a kínszenvedést, amit én éreztem akkor, mikor én lettem megcsalva.
Azzal visszamentem minden szó és visszapillantást nélkül, és egyáltalán nem foglalkoztam többet a lánnyal, még azzal sem, amit fog ezután mondani. Most, hogy ezt a dolgot ezzel a fotókristállyal készített fényképet átadtam annak, akinek kellett, most már végleg lezárhattam ezt az ügyet is, mint igazságosztó. Talán egy kis részben bosszú is volt, talán részben nem. Kötelességnek éreztem ezt kitálalni a lánynak, akit ugyanúgy átvertek. Amikor Mogorva egyszer csak váratlanul előállt ezzel a képpel, egy nagy megdöbbenés után, attól a ponttól kezdve Hayashi Yuichi megszűnt létezni számomra. Ozirisz szerencsére nem olyan ember, ő sose tudna megcsalni, hűségesen szeret engem, és ez fordítva is így igaz. Az én kedvesemre gondolva boldogan, pirult arccal mosolyogtam, miközben visszamentem Kinhez, hogy megpróbáljak megint beszélgetni vele. De megint nem tudtam a lenti ok miatt.
Aztán egyszer csak a barlang végében feltűnt egy pislákoló fény, majd ennek a fénynek a központja kirajzolódott. Egy ninja öltözékű lány bukkant fel a sötét falon keresztül, aki nem üdvözölt minket még akkor sem, hogy én legalább a konferenciába érkezés szokásához fejet hajtottam neki. Csak annyit mondott, hogy kövessük. És hova kövessük? A falba? Ha nem, akkor ez nem a SAO világa lenne.
A jegyem felvillant, és átkeltem a a sziklákon keresztül. Már annyi mindent láttam életemben, még itt a játékban is, de a barlangfal mögötti modern konferenciaterem új volt. Ilyenkor mit is kell csinálni? Mint a Looney Tunes őskori rajzfilmekben, hogy kijelentem, "most már láttam mindent", és egy pisztollyal kiloccsantom az agyam? Egyszerű a válasz: semmit. Ezek után már semmi újdonság nem fog kicsit sem meglepni.
Ez a szemüveges emberke, Saikōshidō talán Kayaba egyik embere. Elküldte a ninjaruhás lányt, és hellyel kínált bennünket. Üdvözlésképpen fejet hajtottam a konferencia szervezője előtt, majd elég közel hozzá és Enherielékhez helyet foglaltam. Üdvözlés után elmagyarázta a konferencia menetét, mely ugyebár országgyűlési megbeszélésekkel is egyenlő. Természetesen én minden témára nyitott leszek, és igyekezni fogok betartani a megadott limitet (ezért egy nagyon keveset lefaragtam a javaslatom bővített verziójából). Remélem nem lesznek rendbontók a konferencia folyamán vagy valami komolyabb vita, amiből verekedés törne ki. Abban a pillanatban én bizony közbe fogok lépni.

Pár fárasztó adminisztrációval és szaladgálással töltött nap után sikerült minden papírt beszerezni, minden engedélyt aláíratni. Nem gondoltam volna, hogy még itt is ennyi herce-húrcával járhat ez az egész. De az első lépéseken túl voltunk. Innen már az idő a megmondhatója, hogy hármunk kis társasága egy csapatban marad-e, vagy a széthúzás dönti romba ábrándjaink kastélyát.

Úgy talált meg ama levél is a kerengő pázsitján heverészve, miközben cuccaim listáját pörgettem különösebb cél nélkül, elmélázva volt idők képein és a lehetséges jövő légvárait építgetve.
Nem emlékeztem, hogy kaptam volna mostanában bármiért is ilyen tárgyat, de hosszabb tűnődés helyett inkább előhalásztam. A borítékból egy meghívó került elő, a szövegezése nem volt túlbonyolítva, és bizony név szerint nekem szólt.
Ugyan nem értettem a miértjét és hogyanját, de ebben a játékban ilyeneken már kár fennakadni, nem ez lenne az első eset, hogy nem értem.

Elgondolkodtató volt a lehetőség, és miért is ne éltem volna vele, hiszen még ha kelepce is... "csak" az életemet tenném kockára, de azt amúgy is minden nap megteszem mióta itt ragadtam.

A térkép egy barlangba vezetett, elég gyanúsnak tűnt, hogy nem valamelyik város nagyobb épületében kerül mindez megrendezésre, de a véleményem oda fele úgyse volt kivel megosztanom, így hát semmit sem változtatott a gyanúm az elhatározáson. Zsák utca. Páran már álldogáltak előttem, fel is ismertem majdcsak mindannyiukat, azonban a félhomályban nem volt kedvem az udvariaskodáshoz.
A kardom hüvelyének nyakát szorongattam a kezemben, mert nem a szokásos gúnyában feszítettem ezúttal. Úgy gondoltam, hogy ha valódi az esemény, akkor új felelősségem és képviseletem súlyaként illik új külsővel is megjelennem. Szmoking. Bár a nyakkendők sehogy se tetszettek, és meglehetősen kényelmetlennek is éreztem őket a nyakam körül, inkább kigombolt ingnyakkal adtam egy lezserebb verziót a külsőmnek.

Aztán a barlangban megjelent egy alacsony kis alak a semmiből, már rántottam volna a kardom, amikor megszólalt, hogy kövessük. Jobban megnézve, amolyan vicces öltözetű kislány volt. Vettem a merszet és én is közelebb léptem, egy
- Sziasztok! - ot kipréselve magamból, gondoltam majd ha több fény lesz megadom a módját az illő köszöntésnek
A lánykának volt pár félelmetesnek tűnő fegyvere az oldalán, és kezdett egyre inkább tetszeni
- Kawaii! *-* - nem tudtam türtőztetni magam, még ha halkan is de a gondolat szót fogant, majdcsak megsimiztem a buksiját is, amikor hátat fordított egy pillanatra, de inkább előhalásztam valamit a belső zsebemből és elé álltam vele:
- Ano, ninja-san... - nyújtottam neki oda a kis papírdarabot - egy ilyen szép és erős harcosnak, mint akit magam előtt látok biztosan tudna busás jutalmú testőri állást biztosítani egy bizonyos minidiktátor - böktem a lapra ahol a nevem szerepelt, meg persze a céh, és az elérhetőség
Hagytam ennyiben, nem szabad túlságosan nyomulni, azzal csak más fajta hatást érnék el... mint azt már tudjuk...

A falon átlépés nem volt nagy cucc, más játékokban is találkoztam már hasonló álcával, végigsimítottam a falat oldalról, s amint a kézfejem látszólag belesüppedt a falba, arrafelé léptem tovább magam is.

Odabent aztán még egy ismeretlen szerzettel találkozhattunk, nevek hangoztak el, és rövid instrukciót hallhattunk. És végre volt kellő mennyiségű fény, meg kényelem.
- Jó napot ügyvédnő! - hajoltam meg Judynak
- Örvendek a viszontlátásnak, Enheriel-sama! Hogy megy mostanában a céhnek? - folytattam a következő hölgynél a sort, majd az összes többi hölgynél is tiszteletemet tettem, csak eztán kerültek sorra az urak:
- Kincaid-san? - udvariaskodtam - Lám, milyen hamar keresztezik útjaink egymást! - nyújtottam a kezem felé
- Atoru-san? - üdvözöltem őt is hasonlóképp
- Ó, és hát... Saito-san! - örültem meg a régi ismerősnek, kezeimet üdvözlőn a magasba emelve - Rég nem találkoztunk már, mikor is tán, Karácsonykor? De akkor se tudtunk igazán beszélgetni, remélem most vagy hamarost sort keríthetünk majd rá!
És persze üdvözöltem a többi uraságot is, akit nem ismertem fel annak illően bemutatkoztam. Majd ha már mindenkinél jártam helyet foglaltam valahol Anatole-sama közelében, ha nem is rögtön mellette.

- Kaptam egy meghívót! - lelkesültem fel, mikor felbontottam a levelet. Várnak engem egy afféle tanácskozásra, vagy ahogy itt írják egy konferenciára. Már csak az volt a kikötés, hogy valami megfelelő öltözékben menjünk. Így aztán magamra öltöttem a ruhámat. Remélem, hogy ez meg fogja tenni öltözéknek. Egy fekete öltöny, mellé sötétkék nyakkendővel. Alatta pedig egy fekete ing. Ezzel akkor megvolnánk. Már csak az ötleteimet kell összegyűjteni. Szerencsére kettő is akadt a tarsolyomban, így már küldhetem is őket. Már csak az a kérdés, hogy minek, esetleg kinek a nevében menjek el a találkozóra. Hiszen, a Phoenix Brotherhood-ból éppen most léptem ki, így nem állíthatom, hogy Judy-ék nevében megyek, hiszen már nem vagyok tag. Azonban az Angelic Voice-ban is csak újonc vagyok, így, hogyha ennek a nevében megyek, az Judy-nak felérne egy gyomorszájba vágással. Ezt pedig megint csak nem akarom. Akkor maradt az, hogy magamat képviselem. A céhünket pedig akkor majd Ayani képviseli, hiszen, ha jól értettem, akkor őt is meghívták.
- Ömm... Ayani, nem lenne gond, hogyha magamat képviselném ezen a gyűlésen? Mivel eléggé ronda dolog lenne, hogyha azt mondanám, hogy az Angelic Voice nevében vagyok ott, mikor még csak nem rég csatlakoztam, és nem szeretném Judy-t megbántani ezzel, oké? - kérdezem tőle. Igazából a végén már csak költőien kérdeztem, hiszen csak megengedi, nem igaz? Így haladtunk kettesben a kijelölt hely felé, ami... egy barlang volt? ._. Láttam már furcsa dolgokat itt, de ez viszi a pálmát. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. Közben gyűlt a nép, és a végére meg is érkezett mindenki, ha minden igaz. Azonban a résztvevők felét nem is ismertem. Az ismerőseimnek a nagy részével is csak egyszer vagy kétszer találkoztam. Ebből is látszik, hogy bizony még van hová fejlődnöm. De talán egy nap beérhetem ezeket az embereket. Talán. Mindenesetre köszöntem mindenkinek, akit ismertem és találkoztam Judy-val is. Neki is tisztáztam, hogy egyik céhet sem fogom képviselni, mert az nem lenne fair senkivel szemben sem. Közben ő odament Ayanihoz, és mutatott neki valami képet. Nem értettem igazán, de az ő ügyük. Ayanit nem zaklatom, hogy mondja el mi volt a képen, hiszen mégiscsak az ő saját ügyük, nekem sok közöm nincs ehhez. :roll:Ezután pedig nem sokkal, megjelent egy lány, és beljebb tessékelt minket a barlangba. Bent pedig csodák csodájára egy komplett Gyűlésterem várt minket. o.o Ebből is látszik, hogy Kayaba bizony sok rafináltságot és fantáziát rejteget magában. Bent egy férfi várt minket, aki be is mutatkozott. Azt mondta, hogy most egymás után fogja felolvasni a javaslatokat, amit a feladó fejthet ki... két percen belül? O.o Talán sikerülni fog... Remélem. Ha nem blokkolok le, akkor biztos, hogy tudok majd beszélni, de ahhoz nem szabad izgulnom. Bent Ayani mellett foglalok helyet, és ha leült, megkérdem, hogy melyik oldalára üljek. Ha azt mondja, hogy mindegy, akkor elé ülök, hogy legyen ideje felkészülni. Közben nekem is rendesen át kéne gondolnom mindkettő javaslatom, hogy eléggé meg tudjam indokolni az előnyeiket. Ezért aztán elmélyülten ültem tovább a székemen, elzárkózva a külvilágtól.

Egy meghívóval indult el a mai napom, mely egy igen különleges, és egyedi programra invitált, avagy akár meg is változtathatnánk a világunkat... hú kissé izgultam, hogy úgy mondjam. Nem elég, hogy ezen a fontos eseményen, ha valamit elrontok, akkor nem csak magam, de a céh hírnevét is rombolhatom, de még ott van az a tény is, hogy Atoruval együtt kell mennem, és hát biztos nem nézne ki jól ha a friss tagunk negatív érzelmekkel kezdené a céhéletet. Így hát érthető, hogy miért voltam olyan a koordináták felé menet, mint egy karót nyelt. Előzőleges megbeszélés alapján együtt mentünk Atoruval, ám mikor megérkeztünk kissé elcsodálkoztam. Nem hittem volna, hogy egy ilyen fontos esemény, mint ez egy ilyen hétköznapi, sőt váratlan helyen fog zajlani, hiszen egy egyszerű barlang szája előtt gyülekeztünk. Jó sok ismerős volt jelen. Anat jelenlétére számítottam, de azon meglepődtem, hogy Hinari nincs itt. Helyette viszont itt volt Judy és Enheriel. Jó Enheriellel nem volt bajom, sőt petem is megbékélt Villámlással, de Judyt ki nem állhattam. Ráadásul pont hozzám kellett jönne. Egy képet mutatott, melyen Yui volt egy másik lánnyal, ezután mindenféle marhaságról kezdett el beszélni. Majd le is akart lépni, azonban én ehelyett megpróbálom megragadni a karját, és ott tartani, ha másképp nem megy Tűzrózsa állja el az útját. Nyugodt hangon szólok hozzá végül, ha sikerült megállítani.
- Értékelném, ha az a Mogorva nem túrná bele az orrát más életébe. Ezt jól jegyezd meg Judy. Nem érdekel semmilyen kép, vagy videó. Akinek én hiszek az Yuichi senki más. Magasról teszek rá, hogy mit csinált az a csajszi Yuival, én tudok bízni Yuiban, de ha még egyszer "értesítesz" ilyenekről azt ajánlom annak a Mogorvának hogy bújjon el jó mélyre, vagy meglakol érte, és te sem jársz jobban. Mellesleg tanulj meg az emberekkel normálisan viselkedni, és ne ásd bele magad mindenkinek az életébe, különben a céhtagjaid nem fognak megtűrni túl sokáig Phoenix Brotherhood vezére.
Ezután dühös pillantások kísérve faképnél hagytam. Kissé azért próbáltam lenyugodni kisebb-nagyobb sikerekkel. Azért meglepett mennyire felidegesített Judy, de az még inkább, hogy milyen gyorsan túl is léptem a dolgon. Persze azért hagyott a kép egy kis űrt a lelkem közepén, de Yuira haragudni nem tudtam. Mindenesetre körbeöleltem az ismeretségi körbe tartozó személyeket, és kezet ráztam az idegenekkel, akik nagy meglepedőttségemre nem nagyon voltak. Szinte csak csupa ismerős arc volt jelen. Végül odasétálok Atoru mellé és úgy haladunk be a barlangba. Ahol egy nindzsa lánnyal találkozunk gyorsan, és egy igenvicces jelenet ment végbe. Danee "megsimogatta" a nindzsalányt, aki egy szép rúgással ki is ütötte Daneet. Odamegyek a fiúhoz, és kezet nyújtok neki mosolyogva, hogy felsegítsem.
- Hát ahogy úgy látom nem vagy az esete. - mondom félig már nevetve.
A 2. képimmel megpróbálom feltölteni az életét. Nem sok ez az 54 pont, de több mint a semmi. Most viszont jött az átmenetel ideje, ugyanis a jelenlévők szépen sorjában átsétáltak a falon. Már értem mit érezhetett Harry amikor a 9 és 3/4-ik vágányra kellett átmennie... Végül mind nekiálltunk helyet foglalni az asztal körül. Én Atoru mellé szándékoztam ülni. De mindenképp úgy szándékoztam helyet foglalni, hogy minél távolabb legyek Judytól.

Amiket Ayani csinált, kudarcba fulladt. Ha úgy döntöttem, hogy a témát lezárom, akkor úgy is lesz. Kirántottam egy laza mozdulattal a karomat a kezéből, és kikerültem a petjét. Csak ennyit mondtam neki.
- Fenyegetőzéssel és agresszivitással nem oldasz meg semmit. Sajnos Mogorva előbb védi meg magát, ha úgy látja, hogy valaki kötözködik vele. Nem érdemes egy csaló férfi miatt konfliktusokat okoznod, még a végén többet is veszíthetsz ennél.
Igazából nem is értem, hogy lehet valaki ennyire naiv. De mindegy most már, hiszen itt a konferencia. Az eseményeket követően (Danee rendbeszedése és a terembe való bejutás és helyfoglalás) itt is vagyunk. Tehát a konferencia valóban konferencia, itt is nagyjából mindent elkövettek, hogy ne zavarja meg senki és semmi az eseményt, valamint ha valaki kötözködni fog, akkor mehet innen a nindzsalány kíséretével. Hát én már csak reménykedni tudok, hogy tényleg nem lesz semmi gond, és a vita folyamán nem alakulnak ki tömegverekedések.
Mikor a szervezőnk a nevemen szólított és elmondta a javaslatom témáját, a kérésére előbb felálltam, és illő módon fejet hajtottam, elővettem a papírt, amire ráírtam a bővebb információkat a javaslatomról.
- Tisztelt jelenlévő játékostársak, kedves céhvezérek és céhbeli tagok, szólójátékosok. Először szeretném megköszönni szervezőnknek azt a megtiszteltetést, hogy elsőként szólalhatok fel javaslatom érdekében. Nem is szeretném tovább húzni a két perces limitet, máris belefogok a nem is túl hosszú javaslatomba - Elkezdtem felolvasni a papírra vetett gyöngybetűs írást, ami szerencsére a tartalma hosszúsága még jóval belefér az időbe. - A céhem etikája szerint kötelességének érzi a kisebb szintű játékosok védelmét és ezálltal ezzel az alábbi javaslattal állok elő: mivel túl sokszor fordul elő, hogy a kisebb játékosokat megtámadják és megölik, vagy legalábbis megkísérlik megölni a sárga, narancs és a vörös játékosok, az ők védelmükben javasolnám, hogy legyen egy védelmi limit támadókkal szemben védett városokon kívül. Ez úgy működne, hogy mondjuk van egy 15-ös szintű támadó, aki egy egyes és tizenegyes szint közötti játékost támad meg. De nem tudja, mert védelem van rajta, amíg el nem éri azt a szintet, mikor szabadon megtámadhatja. Mondjuk ez a megtámadott játékos 9-es szintű. Tehát a támadó csak akkor ütheti védett városon kívül, ha a megtámadott játékos 12-es lenne... ezalatt úgy értem a gyengébbek kedvéért, hogy egy támadó magasabb szintű játékos kisebb játékost csak akkor támadhat meg, ha csak három szinttel kisebb nála maximum. - Befejeztem a felolvasást. - Lehet, hogy ezt páran ellenezni fogják azok közül, akik abba a kategóriába tartozik, de szívem szerint jogomban áll valamit tennem és javasolnom annak érdekében, hogy több kisebb szintű játékos ne haljon meg idő előtt más keze által. Köszönöm, hogy meghallgattatok, tisztelt hallgatóság - fejet hajtottam, és visszaültem a székemre. Kíváncsi vagyok, vajon ki van a javaslatom mellett, valamint ellene.

Jaj ne, az a beképzelt kis takony már megint játssza a „én vagyok a menő mert csak!” szerepét, és beszólt Judy-nak.
- Ha csak beszólogatni jöttél, akkor hallgass, vagy ami még jobb, takarodj el innen, te kis senkiházi! - mondtam neki (Ryuu) mérgesen, bár sejtettem, hogy lehet, ezért ki fognak dobni innen, illetve nézni fognak, amiért így beszélek. Mégis mit képzel ez magáról?! Minek jött ide egyáltalán?! Még jó, hogy Villámlást nem hoztam, mert az biztos neki ugrana, hiszen őt is nagyon bosszantja az ilyenek viselkedése. Amikor végre volt alkalmam, jelentkeztem, és mikor mindenki rám nézett, felálltam, és megköszörültem a torkomat.
- Először is elnézést kérek az előbbiért, csak sajnos ismerem a fiút, és hogy mindenki tudja, a mobokban is jobban meg lehet bízni, mint ebben a neveletlen kölyökben. - kértem bocsánatot. - Ami Judy javaslatát illeti, én nem tartom rossz ötletnek, sőt, támogatom is, mivel sajnos sokan vannak, akiknek... - itt gondolkodtam, hogy mit mondjak, hogy meg ne sértsek senkit. - akkora csapásnak hatott Kayaba bejelentése, miszerint végig kell vinni a játékot, illetve ha a játékban meghal valaki, akkor a valóságban is, hogy az elmeállapota megromlott, így ha nem lenne a szintlépési rendszer, habozás nélkül lemészárolnának mindenkit. Gondolok itt példának Sakuraba Shiki-re. Bár nem ismertem, de hallottam, hogy egy őrült, nála sokkal erősebb játékos ölte meg, állítólag csak azért, hogy végezhessen a petjével. - szegény lány, pedig nem ezt érdemelte. Remélem a petje azért jól van, és boldogan él. Valahol.
- És sajnos azokkal is számolni kell, akiknek külön öröm volt ez a halálozási dolog, hiszen itt szabadon ölhetnek le akárkit akármiért, senki nem tud szólni a rendőröknek, és sajnos a helyi védelmezőknek sem áll fent a lehetőség, hogy mindenhova elérjen a kezük. Úgyhogy mint mondtam, támogatom Judy javaslatát. Köszönöm, hogy meghallgattak. - és ezzel fejeztem be a mondanivalómat, és ültem le.