Re: [Event] Vidámpark!

by **Utahime** Csüt. Május 01 2014, 15:24

//Kék csapat - Szanatórium//

- Ne nézz így rám, inkább hajolj le egy kicsit... Jó nagyra megnőttél... - Hunyorgok vissza rá tovább csipkelődve. Természetesen az előző "vigyázz rám" is az őrnek szólt inkább mint neki. Az őr készségesen segített is, és hamar felnyergelte a madarat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne... Kicsit meglepődve néztem azt is, hogy Falco milyen jól tűri - nem csak tűri, még segédkezik is benne! - a nyereg felszerelését. Talán a szám is tátva maradt pár pillanatra, ahogy a sisakom igazgatva figyeltem hogyan kerül fel az ülésem a lángoló tollakra. Majd ahogy elkészültek, kicsit megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek... Huncut mosollyal méregettem a társam, majd mellé ugrottam.
- Te Falco, ez egész jól áll neked! De ugye nem kényelmetlen? - Valóban helyesen nézett ki benne, de valahogy - ha lehetséges - az eddigi megjelenését is még meseszerűbbé tette. A lángjaitól eltekintve, azért mégiscsak egy "normális" madárnak tűnt, persze kicsit nagyobb termettel. A nyereggel felszerelve viszont ezt a maradék realitást is elvesztette. Az államat simogatva, megmosolyogtam az új ruháját és körbejárva néhányszor eltűnődtem, hogy vajon milyen díszeket lehetne még ráaggatni... Például néhány vörös strassz követ rakni a kantárba a fejénél vagy egy láncot hozzá a nyaka előtt? Vajon mit szólna hozzá, ha mindig ilyen nyereg lenne rajta? Azért annyira kényelmes sem lehet. Bár ki tudja, a lovak is elég jól bírják az ilyesmit... most pedig ő is valami hátas-féle lénnyé nőtt. Eztán lehet, hogy csak otthon veszem le róla.
- Ugye nem vagyok nagyon nehéz...? - Suttogtam felé befogva a mikrofont, amikor felültem, majd elhelyezkedve a kényelmes ülésemen és biccentettem az őr felé.
- Nem fogunk eltűnni. - Ígértem, bár nem tudom a mai világban hogy tudnánk eltűnni bárhova is... Cseppet bátortalan vezényszavamra Falco elrugaszkodott a földről, hogy kilője magát az ég felé és csak az ijedség tartotta bennem a sikolyt.
- De szép! És milyen messze el lehet látni!- Hirtelen kitört belőlem a csodálkozás hangja egyre szélesedő mosollyal az arcomon, mikor már az égen szárnyaltunk. Körbekapkodtam a fejem a látványra, de ahogy egyre távolodott a föld, egyre szorosabban markoltam a nyerget.
- Azért, ennél ne menjünk magasabbra... - Hajoltam közelebb az óriásmadár nyakához. Azért egy "kicsit" mégis ijesztő volt a dolog... majd szép lassan hozzászoktam a fel-le ringatózó csapásokhoz.
- Itt... valahogy nem sok zöld terület van... Menjünk ahhoz a parkhoz közelebb. - Mutattam lefele. Az erdők fölött mégis másmilyen lehet repkedni... De most nem mehetünk nagyon messze, mert még kifutnánk az időből.
- Mutasd meg, milyen gyorsan tudsz repülni! - Kiáltottam és úgy szorítottam a nyerget, ahogy csak bírtam.

Az elrabló kikukucskált és rám sem hederített. Aisura figyelt, aki bár már eddig is kopogott, de ez nem volt elég. A furcsa ember, aki bárányoknak nézett minket, csak furcsa dolgokat beszélt... De végül mégis meggondolta magát amikor Aisu újra kopogtatni kezdett, és tovább kérlelte, hogy engedje be. Csak érteném mi a különbség az előző kopogás és a mostani közt... valóban furcsák ezek az emberek. Mindenesetre kinyitotta az ajtót, de még nem mozdultam. Korábban azt terveztem, beugrok, amint egy kis rés nyílik. Most viszont egy cseppet összezavarodtam, így nem is mozdultam az ajtónyitásra. Egyrészt azért, mert nem beosonni kellet, hanem kinyitották előttünk az ajtót. Ez pedig több dolgot is jelenthet. Például hogy lehet beszélni az illetővel és nem akar rosszat, esetleg valami tévedés miatt vagy hogy csapdába akar csalni. Másrészt az zavart meg, hogy inkább csak Aisunak nyílt ki, nem pedig nekem, így ha elsőnek mozdulnék, még elrontanám a lehetőséget. Talán egy cseppet irigy is voltam, hogy rám sem hederített... Harmadrészt pedig ott volt a tény, hogy aki ajtót nyitott, nem állt félre, hogy beengedjen, hanem a lépcső irányába nézett el.
Ahogy megláttam a folyosón ingadozó sárga lufit, tettem felé néhány szökkenést. Végre van már valaki, aki talán rendesen szót érthet a furcsán beszélő emberrel és így kiszabadíthatja Aisu társát. Meg természetesen rá is vigyáznunk kell, ki tudja, hogy nem-e akarják őt is elrabolni, így jobb ha a közelében maradok.

by **Atoru** Vas. Május 04 2014, 00:12

//Sárga csapat//

A hallgatózást csak akkor fejezem be, mikor meghallom, jobban mondva nem hallom, hogy a kovács kalapácsa már nem üti a kovácsolt dolgot. Gondolom Lancer ingét kovácsolta, hiszen végtére is azt hozta ide Lancer. Viszont így belegondolva... eléggé viccesen néz ki az, hogy egy kalapáccsal kovácsolják az inget, mint valami újonnan kreált páncélt, vagy kardot. x3 De aztán lehet, hogy más áll a háttérben, hiszen végül is az ing az csak ing, és bizony nehéz dolog lenne kovácsolni. Az is lehet, hogy egy új, egyedi páncélba fektetett be a cimborám, hogy kitűnjön a többiek közül. Talán majd nekem is kéne ilyesféle dolgot csináltatnom, de egyelőre jó lesz a mostani felszerelésem is. Közben a bögrét megint csak elraktam a hátam mögé, és vártam, hogy Lancer kijöjjön. Mikor kihajtotta - mivel ugyebár a sátrat kinyitni eléggé nehéz lenne - a sátor ponyváját, kíváncsian bekukucskáltam a résen. Felcsillant a szemem, mikor megláttam, hogy milyen jó kis kovácsműhelyt eszkábáltak össze a sátorban. Még egy kisebb integetést is megengedtem magamnak a kovács felé, azzal a tipikus gyermeki vidámsággal az arcomon, mikor valami új és izgalmas dolgot látok. Persze ez kissé furábban nézne ki, hogyha nem tíz évesnek néznék ki, azonban ezzel most mit sem törődök. Ilyen korban még átlagosnak számít, hogyha valaki így reagál, főleg, ha az animéket vesszük alapul. Azonban most már Lancerrel is kéne foglalkoznom, hiszen mégiscsak neki adom az ajándékot.
- Üdv újra Lancer, mondd, rendesen megcsinálták az ingedet? - kérdezem tőle kedélyesen. Nem tudom, hogy a kovácson kívül volt-e még bárki bent, ezért aztán inkább többesszámot használok. Még az is lehet, hogy ez egy olyan hely, mint amit egy régi sci-fiben láttam. A férfi kinyitotta a telefonfülkét, és bent a telefon helyett egy komplett idő- és térutazó gép volt. Milyen szép idők voltak. Azonban most nincs itt az idő nosztalgiázni, hiszen Lancer itt áll előttem, és gondolom már kíváncsi, hogy miért van a hátam mögött a kezem. Erre a kérdésére a válasz, majd akkor lesz várható, hogyha átnyújtom az ajándékot, vagyis most.
- Eto... Lancer, ezt neked vettem. - nyújtom át neki a bögrét, kissé szégyenlősen. Nem nagyon vagyok hozzászokva az ajándékozásokhoz, és ez gondolom meg is látszik rajtam. Ezalatt a két év alatt nem sok olyan ember akadt, akinek ajándékozhattam volna bármit is. Azonban ez most változni.
- Nem tudtam, hogy milyen színű, vagy feliratú tetszene, így ezt választottam. Mondd, örülsz neki? - kérdezem tőle teljesen őszintén. Valamiért úgy érzem, hogy muszáj mentegetőznöm, vagy megmagyaráznom a dolgokat, hogyha ideges, vagy zavart vagyok, és ez egy olyan pillanat volt. Ez viszont egy olyan szokás, vagy jobban mondva kényszeres cselekedet, aminek véget kéne vetnem. De most nem a magam problémáira, kell koncentrálni, hanem arra, hogy Lancernek tetszik-e az ajándék, amit alkudoztam az eladóval. Habár tudom, hogy a szándék fontos, azonban jólesne, hogyha tetszene neki. Habár még az is lehet, hogy bizony bekerül a hátizsákjának a legaljára, és elő sem kerül többé, maximum akkor, mikor már rég megharagudtunk egymásra, és előveszi, aztán a legközelebbi falhoz vágja. ~Ajj, Ato, miket nem fantáziálsz itt össze meg vissza? Hogyha lesznek is köztetek kisebb viták, esetleg összekaptok, biztos kibékültök majd. ^^~ Nyugtattam magamat, ami a legfurcsább, E/3 személyben. :suspect:Talán kezdek bezizzenni. Lehet, hogy még egyszer szükségem lesz majd egy Szanatóriumos kezelésre? Habár... ha jobban átgondolom, akkor semmi bajom sincsen, így nem is kell visszamenni a Szanatóriumba. ^^" Most viszont már Lancerre kéne figyelnem, még mielőtt teljesen elveszek ebben a kavalkádban, ami a fejemben van. @.@

Jegyeim: 4/10

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 17:58

|| Sárga csapat||

Elveszem a kovács bácsitól az inget, megrázom a kezét, majd mielőtt kisétálnék a sátorból, odaszólok neki.

- Viszont látásra, remélem még látjuk egymást. ^o^/

Kint azonnal meglátom Atorut, majdnem fel is döntöm, ahogyan próbál belesni a sátorba. Még integet is a kovácsnak. Én meg neki...nem, egyáltalán nem zavar, hogy félméterre van csak tőlem

- Szia újra. ^o^/ Megjavítottam az ingem, azonban már nem én fogom hordani. Nem véletlenül van rajtam másik póló. Tessék, neked ajándékozom –nyújtom át neki – még felirat is van rajta a számodra. Remélem a méret is megfelel majd. Tetszik?

Miután átadtam neki az ajándékomat, ő is ideadta nekem. Egy bögre volt az. Egy eléggé szép bögre, jó színben, kedves felirattal. Röviden: egy tökéletes ajándék. \^o^/

-Nagyon jól választottál,természetesen tetszik. Még szép hogy örülök neki, ez az első ajándékom itt bent. Köszönöm szépen. –nem vagyok az elérzékenyülős alkat, most sem fogok...mondom nem!!! Inkább megbeszélem vele, hová megyünk most. – Akkor mehetünk is fotózkodni? Mert akkor felőlem indulhatunk, és mehetünk utána játszani. ^o^/ De azt ráérünk megbeszélni, most gyere.

Mire elmondom végig, már el is indulok, eléggé sietősen. Valamiért a fehér sátor vonz, van egy olyan érzésem, hogy az lesz számunkra a nyerő. Ha odaérek elhúzom a sátor bejáratát és most sokkal csöndesebben megkérdezem:

-Lehet itt fényképet készíteni két jóbarát számára? –ha a válasz pozítiv lesz bemegyek és beinvitálom magam után Atorut is. Ha negatív, akkor sajna nincs mit tenni, mehetünk keresgélni tovább. Reménykedem azért hogy ez az a sátor. ^o^/

Jegyeim: 4/10

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 21:03

Sárga csapat:

by **RenAi** Vas. Május 04 2014, 21:50

Macsintalanok :3

Én mint fiú… igazság szerint nem igen fogtam fel ezt a változást, és nem igen tudtam hogy mit is kezdjek vele igazán. Hiába lettem most fiú… azt hiszem belülről attól még én én vagyok… weeeh!...>< Belém hasított a felismerés, akkor én most… izé.. én most gay lennék? oO Lány egy férfiúi testbe, ami igaz még csak tapogatja a serdülő kort… de akkor is… én most egy yaoi boy volnék?...Ha itt lenne Jin ő most meg tudná nekem mondani, hogy ezzel én most homi lettem-e, mivel attól még őt szeretem… és izé tény hogy a férfi test mindig is vonzóbb lesz a nőinél számomra… szóval homi vagyk… kissé sokkot kaptam eme levezetésemre de félő hogy helytálló… és félek hogy ha nem válltozok vissza akkor… akkor vajon Jin így is szeretne? Izé kiskorú is vagyok.. meg fiú is… nagyon durva lenne ha mégis járna velem, bár az igaz szerelem mindent túlél és felülmúl. *-* Tuti hogy így is szereeet. De mielőtt tulzottan elkalandoznék, Tachi már ránt is vissza a zord valóságba miként a bugyiját kívánja megvillantani…>< Hát izé… azért gáz lenne ha gatyában lenne szoknyában…így biztosra veszem hogy bugyi van rajta, szóval még mielőtt megtehetné hogy szoknyáját fentebb emelné és takarás nélkül hagyná a bugyogóját gyorsan megmentem a női büszkeségét…>< vagy miét…>< Majd jött hogy szeret… de hiába magyaráztam neki hogy nekem van barátom Jin, míg neki ott van Szophie…>< Furcsaságokat kezdett el magyarázni, már, már úgy érzetem hogy tényleg elfelejtette a barátnőjét, ami kicsit elszomorított… sajnáltam Szophiet hogy ha tényleg ilyen barátja van, és kicsit azért aggódtam hogy mi van ha csak játszik velem… mármint Tachi… talán még mindig pikkel rám amiért leklapácsoltam…. de izé… az nem fájhatott neki>.> Bár mint megtanultuk a férfi büszkeségnek sokminden fájhat amire mi lányok nem is gondolnánk.
- Izé… nem értelek… éd megijesztesz… - Mondom ki amit elsőnek gondolok és az eszembe jut… járni velem, és hogy én vagyok a legokosabb, legszebb … nos a másik kettő talán még igaz is… de ez a kettő alapjában véve hibás következtetés rőlam… innen is tudni hogy nem ismer. De azért kedves, csak kicsit nem tudom hogy mit is kezdjek vele. Első gyermeki szerelmi vallomás, nem akarom hogy rosszul süljön el, és nem is tudom hogy mit lehetne leginkább kihozni belőle mivel bírom Tachit, nem szeretnék vele rosszban lenni, ugyanakkor amit kér, az maga lehetetlen… a teljes valójában. Úgy érzem magam mint akit sarokba szorítottak… hisz bármit is válaszolok rosszul sülhet el…. s lábam hátrébb teszem, szinte érzem ahogy a súly önkéntelen helyzezedik rá, futásnak eredve… de megtorpanok… hisz az sem helyes… pedig legszívesebben azt tenném, elfutnék. Majd bökök egyet rá, és elkiáltom magam:
- Te vagy a fogó! Kapj el ha tudsz! – Kiáltottam oda a fiúnak de közbe már rég futásnak eredtem… talán mindkét értelemben, azt hiszem ezzel próbáltam elkerülni hogy bármit is válaszolnom kelljen neki, ugyanakkor nem is ignoráltam… játszottam vele, ahogy eddig is. Némi kergetőzés után, hamar kifáradtam, így egy standot keresve vásároltunk innivalót. Én mint igazi fiú valami alkoholosat kértem, és nem is reméltem de kaptam gyömbérsört. o/ A sör az alkoholos, és izé… a gyömbér hatásairól meg inkább nem is beszélek… de én még kicsi vagyok ilyesmikhez, így semmi féle veszély nem fenyegethet hehee. Gyorsan benyakaltam, és támolyogva meg is indultam…vissza a pulthoz.
- Kérek még! – Mondtam, majd a lány hangját hallottam… nekem fel sem tűnt hogy kinevettek minket… igazság szerint nem is érdekelt, de láttam hogy Tachit zavarja… így mint dicső lovag nekem kell megvédenem őt az efféle sérelmektől.
- Izé… hukk… mit..hukk..nev..huk..ettek?... – Kérdezem tőlük, nem túl kedves szemekkel. Hisz ijesztőnek kell hogy tűnjek. Most én vagyok hulk… Ha még mindig nem hagyták abba, vagy gonoszabbak lettek, akkor megeredtem feléjük hogy elkergessem őket… és zutty…>< Orrabuktam… ami ugyan nem fájt… de mégis valami szorító érzés fogott el legbelül… és felkavarta a pocimat is… sírni tudtam volna… talán most először szégyeltem magam amiért elestem, valahogy sértette a büszkeségem hogy mindezt látták, és hogy Tachi is köztük volt, akit most meg kellene védenem, erre én vagyok az aki még saját magát is leséríti… *szip…szip* fordultam el mindenkitől, és kitöröltem a szememben gyükelkező könnycseppeket, hisz nem szabad sírnom. Erős nagyfiúnak kell lennem! És a nagyfiúk már nem sírnak! *Szip* Még egyszer megdörzsöltem a szemem, majd kihíúztam magam és megfordultam. Nem szólaltam meg, de a pulton kévő italt elvéve oda sétáltam ahhoz aki leginkább nevetett, és a fejére öntöttem… Gonosz pillantást próbáltam erőltetni magamra, ami talán nem sikerült túl jól, majd ignorálva őket, oda mentem Tachi-chanhoz.
- Hukk… te vagy a hölgy, válassz te. Hukk…- Öltöttem ki rá a nyelvem, most már jóval kedvesebben.

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 22:29

Zöld csapat:

by **Atoru** Szer. Május 07 2014, 09:46

/Sárga csapat/

Lancer ajándékára egyszerűen nem tudtam mit szólni. Észre se vettem, hogy másik felsö van rajta, és hogy a kedvenc ingjét nekem adná. Ez túl nagylelkű volt a részéről. Amíg én csak egy ajándékot vettem, ő titokban megcsináltatta nekem a legféltettebb kincsét. Ő tényleg egy remek ember. A könnyeimet visszatartani sem tudtam, hiszen az nem lett volna méltó Lancer önfeláldozásához. Most biztos azt hiheti, hogy egy bőgőmasina vagyok, de nem baj. Ő a barátom, aki megérdemli, a könnyeket.
- Köszönöm Lancer ezt a remek ajándékot. - mondtam neki még mindig szipogva. - Ígérem, vigyázni fogok rá. - ígértem meg neki és már haladtunk is tovább a fotóshoz. Ezt az egész sátrat én úgy képzeltem el, mint azokat a régi fotó automatákat, amikbe beül az ember és készít róla négy képet, amit aztán eltehet magának. Ezzel szemben, bent egy fiú várt minket, és egy olyan zöld valami a falon, amit a filmekben is használnak effektekhez. Viszont így is kellemesen csalódtam, ez a fotós jobb annál, amire számítottam. Ha vicces akartam volna lenni, megkérdeztem volna a fiútol, hogy Nem vagy kicsit fiatal ahhoz, hogy munkát vállalj egy vidámparkban? Azonban ilyet legfeljebb a felnőttek kérdeznének, hiszen én is jól tudom, hogy ilyen korban jól jön minden olyan munka, amiből gyarapodik a zsebpénzed.
- Szia Shasin. - köszöntöttem a fiút. - Szerinted Lancer? Hol legyünk? Himalája lábánál? Vagy egy vulkánon? Vagy egy szintfőnök termében, támadásra készen? Esetleg egy másik helyen? - kérdeztem a társamtól. Kíváncsi voltam, hogy Ő milyen helyszínre gondolt. Addig is még én is gondolkozom ezen az egészen, hátha eszembe jutvalami jó hely. Azt azonban már most elárulom, hogy Lancer szava lesz a döntő.

Jegyeim: 4/10

by **Cú Chulainn** Szer. Május 07 2014, 17:27

||Sárga csapat ||
Ahogy benézek, feltűnik, hogy zölden világít a terep. Egy fiatal fiú van a sátor másik végében, a mostani alakomtól nem sok évvel lehet idősebb. Bemutatkozott, azt mondja Shasin a neve. Valahogy olyan latin amerikai névnek hat nekem. Lehet onnan való? >< Az arcáról nem tudom kideríteni, de nem figyelem tovább, mert a végén még félreérti. ._. Így is eléggé félreértette szerintem a helyzetet. Felajánlotta azt a lehetőséget, hogy holmi romantikus randevút akarunk. Neutral

Mi. Két fiú. Két tíz évesnek kinéző fiú. Randizni. Egymással. Oké. Ezt a lehetőséget kihagyom. Köszönök neki először is. Atoru már elárulta a nevem, de azért bemutatkozunk.

-Szia! Lancer vagyok. –majd Atoruhoz fordulok.- Uh, a szintfőnökös ötlet tetszik. ^o^/ De ha lehet akkor sárkány legyen az a főnök. –csillan fel szemem rögtön, ahogyan beugrott a gondolat. Nem volt még lehetőségem harcolni egy sárkánnyal itt bent, azonban most itt a lehetőség, hogy legalább egy kép erejéig megtegyem. Szavam nincs ellene, hogy a saját félelmemmel harcoltam, miután már megértettem a lényegét, de ez azért mégis csak izgalmasabb. *-* - Neked megfelel, Atoru?

Ha igen, akkor készülhet is a fotó. Valahogy nincs kedvem visszamenni a kovácshoz rárakatni a pólóra, lusta vagyok. >< Nem ártana kitalálni hová megyünk ezután. Eddig mindig én döntöttem, ez nem fair. Most Atorura bízom a döntés és választás jogát. ^o^/

-Atoru, hová szeretnél menni? Eddig mindig én döntöttem, most át adom neked a lehetőséget. Remélem izgalmas lesz. *-* Ha nem tudsz dönteni, segítek. ^o^/

Jegyek: 4/10

by **Shukaku** Szer. Május 07 2014, 18:55

Sárga csapat:

by **Halász Alex** Csüt. Május 08 2014, 14:17

Végül csak betévedtem a Vidámparkos helyre. Rossz emlékeim voltak róla, ám valamiért mégis kitöltöttem a kapott kérdés sorozatot. Egyszer csak a leveleim közt volt. Spam... vagy ki tudja. Lehet azért küldték, mert nagy szintes vagyok! Cool

Hehh, azért a top10 környékén mozgok, egy ideig még a tizedik helyet is elfoglaltam bizony! *-*Bizony bizony, és egyre erősebb leszek! *.* Szeretném azt hinni, hogy nem vagyok útban már a nagyobb szinteseknek, mert valljuk be, hiába a sok statot adó item, ha a szinted nem elég nagy, lehúzhatod a rolót. Nem akarok Hinarinak kellemetlenséget okozni, mert engem kell megmentenie. Neutral

Egy szó mint száz, tehát végül mégis elkecmeregtem ide, némi expé reményében. Túlontúl misztikusnak tűnt ez az egész, de melyik küldi nem törekszik erre? Ráadásul a legtöbb arra is veszi a fáradtságot hogy régies, feudális japán stílust vegyen fel, csak az öszshatás kedvéért. Az egy dolog, hogy itt nőttem fel, és hát ezeket is megértem, de nem vagyok anyanyelvű japán, hiába szeretem annak gondolni magam. Volt olyan küldetés, ahol annyira kényesen jól beszélt egy tag régies nyelven, hogy alig értettem meg, hogy mit akar. De azért sem váltottam angolra! Nem én! ˇ^ˇ

Nah szóval itt vagyok. Elküldtem mindent rendben, itt állok a kapu előtt... lépjünk be.
Érdekes helynek ígérkezett. A beprogramozott előírások is nagyban követték a jelenkori szabályokat. Itt valahogy kevésbé érződik a Sword Art Onlinet átható középkori stílus. Habár nem bánom. Jó érzés egy kicsit kikeveredni abból a környezetből, még ha ilyen fura, steampunk szerűen is van berendezkedve. Látványvilágában nem steampunkos, inkább fantasys, de vannak hangszerek... dob, gitár, ... vannak mai, korszerű konyhai eszközök. Szóval a sword art leginkább egy fantasys steam punk környezetre hasonlít, mint igazi középkori helyre.
Nah de ez is ad egyfajta élményt,ám a mostani hely egyikre sem hasonlított.... még arra a Tükrös Vidámparkra sem, amit jobb szeretnék elfelejteni, csak nem tudok.

by **Shukaku** Csüt. Május 08 2014, 14:44

Alex

Ahogy belépsz a kapun, enyhe émelygés fog el, kicsit szédülsz is, egy pillanatra még sötétségbe is borul minden, azonban ahogy jött, úgy tűnik is el a rosszullét, te pedig azt érzed, hogy valaki karon ragad, és határozott léptekkel indul el, persze ügyelve arra, hogy lábacskáid tudják tartani vele a lépést. Elhaladtok pár tükör mellett, melyben megcsodálhatod új alakodat. Nyolcéves forma kisgyerek lett belőled, felszereléseid pedig követték ezt a trendet, mind-mind valamiféle játékká avanzsálódtak. (A többiek két évvel idősebbek nálad. Csak, hogy legyen egy kis izgalom is. )
-Ejnye-ejnye kisfiam, hát illik késve érkezni? Hova foglak én téged most tenni? Ejj... a fiúkkal állandóan csak a baj van...
Szavait nem feléd intézi, inkább csak magának morog. A kezedet ugyan nem szorítja, nem is fáj, még neked sem, de kitépni a karodat nem tudod
a markából. Fél perc alatt el is értek a jegyárusító bódéhoz, a férfi pedig egyetlen mozdulattal felkap és felültet a pultra, majd a mögötted rágózó lányka felé fordul.
-Chiaki drága, adna egy karszalagot a lógósunknak?
Mivel a kezedet még mindig fogja, így egyáltalán nem esik nehezére felrakni rá a szalagot, ami gyönyörű lila színben pompázik. Miután mindennel végzett, el is magyarázza a történteket.
-Na szóval. Én vagyok a Dokusai bácsi, te meg az Alex-kun, ha jól tudom.
Előkotor egy papírost és belenéz.
-Ugyan egy picit késtél, de ez egy vidámpark, úgyhogy nem haragszunk rád, de sietned kell, ha be szeretnéd érni a többieket. Aszongya... félsz egyedül, és szereted a mókusokat.
Elmosolyodik, lekapja a cilinderét és előhúz belőle egy picike vörös mókust, akit a válladra helyez.
-Így nem leszel egyedül, és mókust is kapsz. Tessék, itt egy kis mogyoró neki, meg egy nyalóka neked.
Nyom a kezedbe egy papírzacskót, és a melletted lévő tálkából egy nyalókát is.
-Ha van kérdésed, akkor hallgatlak, ha nincs, akkor kalandra fel!
Pacsira emeli a kezét, és ha kéred, még segít is leevickélni a pultról.

by **Halász Alex** Csüt. Május 08 2014, 23:41

A fejéhez kapott. Érezte hogy meginog. Egy helyben próbálta visszanyerni az egyensúlyát. Lassan, közben eloltották a lámpát. Rolling Eyes

Azt hitte, hogy el fog esni, hogy ez már eldöntetett, amikor egy kéz ragadta meg. Hálásan nézett.... jobb híján felfelé. Az illető bitang magas lehet. Tuti njk. Valami bohócféle, pedig a bohócokat utálja!

Végig is futott a hátán egy kellemetlen bizsergő érzés. Megrázkódott az idegen kezében. Eszébe jutott, hogy nem akar arra felé menni, ahova ez a férfi viszi, ám a másik erősebbnek bizonyult nála.
- Nande? o.O - Első ízben szólalt meg, miután belépett a...A Vidámparkba. Akkor ellenérzéssel vegyesen a Tükrös nap után, ám most a hangját hallva félelemmel telve kapta a kezét a szája elé. Miért ilyen vékony a hangja? Ekkor tájt értek az öreggel együtt az ablakokhoz ahol láthatta magát. A látvány meghökkentő. Tisztára úgy néz ki, mint ... mint egy kisgyerek!
- Ááááá ki ez? - Adta tudtára a világnak, hogy nem hajlandó elfogadni saját magát így, azonban mindenzt teljes magyarsággal, s hogy a férfinek is feltűnjön rángatni kezdte a kezét. - Hé hé, mi történt velem? *szip*
Meghökkent. Túl gyorsan törött el a mécses.... azaz még nem. Előbb döbbent le attól, hogy képes lenne sírni. Az érzelmei felkavarodtak és elhagyatottnak érezte magát, pedig csak arról van szó, amiről eddig mindig.... a saoban vagyunk. Itt bármi megtörténhet... de akkor.... valójában hol is vagyunk? Sao? .... Kezdte elveszíteni a fonalat. Úgy érezte, hogy álmodik. Olyasmikre "emlékszik", amiket nem tud hova tenni, és azt sem érti, hogy min döbbent le az előbb.
Végül mégsem sírt.
Hagyta hogy a bácsi feltegye a pultra. Nem lepődött meg. Olyan természetes mozdulat volt, mintha minden nap, napjában többször is átélte volna ezt.
- Ki az a Chiaki? Shocked

- Most tudott japánul beszélni rendes gyerek nyelven. ^^ Majd a karjára tett karszalagot kezdte el nézegetni. Fel is emelte hozzá a karját, megtapogatta, majd a bemutatkozó férfi érdekesebb lett mégis.
- Yoroshiku Dokusai san. Surprised

Honnan tudod a nevem? o.o - Újabb döbbenet. Nem emlékszik, hogy bemutatkozott volna ennek a férfinek. - Hol van anyu meg apu? o.o - Valamiért félelmetes volt a tény, hogy ő késett, de nem haragszanak rá. Összébb húzta magát. A bácsi ijesztő volt ezzel a hideg kedvességével.
Ám mint mindig, tele kíváncsisággal figyelte nem csak azt amit mondott, de a környezetét is.
- Nem félek egyedül. ˇ^ˇ

Én erős vagyok! Mint Noktizs a Fájnal Fantazsiban \o/ - A mókus viszont meglepte. o.o - Arigatou Embarassed

- még simit is kapott az állatka, s egyből a kezébe is vette. Kérdés? - Megtarthatom? *-* - Bociszemek. A nyalókát azért eltette, de még nem kell neki. A mókus fontosabb. Ha igen, akkor kapott pacsit a nagyra nőtt bácsi, ha nem akkor durci. ._. Ám nem kérte Alex, hogy levegyék, de le sem akart menni elsőre.
Le-le pislogott, hogy mennyire töri össze magát, majd egész egyszerűen leugrott.
- Huhh, nem is olyan nehéz ez. ^^ - Látszott rajta, hogy így, hogy legyőzte a magasságot, ami a pult és a föld között leledzett, sokkal boldogabbnak érezte magát, mintha levették volna.
El akart indulni, de nem tudta merre menjen....
- Öhm, Dokusai bácsi! Embarassed

- Fordult a férfi felé. - Merre menjek? Embarassed

by **Shukaku** Pént. Május 09 2014, 00:09

Alex

A Chiaki kiléte felől érdeklődő kérdésedre a cilinderes bácsi mindössze mögéd mutat, a tinédzser forma lány pedig egy újabb rágólufi elpukkasztása után még int is egyet feléd, de nem tűnik valami szószátyárnak. Dokusai ellenben készségesen válaszol minden kérdésedre.
-Onnan tudom a neved, hogy én vagyok ennek az egész parknak az igazgatója. Én itt mindent tudok. És persze anyu és apu elmondta nekem, és megkértek, hogy amíg elintézik a fontos dolgaikat, addig szórakoztassalak kicsit itt. Majd ha kijátszottad magadat, akkor majd szólunk nekik, és visszajönnek érted.
A kijelentésedre azonnal felemeli a kezét és szabadkozni kezd.
-Oh! Akkor biztosan összekevertelek valakivel. Annyi sok gyerek járkál itt, biztosan elkeveredtek a papírok. De a mókusokat ezek szerint mégiscsak szereted, ugye? Ő fog segíteni neked, hogy ne tévedj el. Nagyon régóta van itt, és már mindenhova tudja az utat…
Kicsit közelebb hajol, és suttogóra fogja a hangját.
-Még a titkosakat is. Egészen addig veled lesz, amíg itt maradsz a parkban. Utána pedig majd egy következő kisgyereknek fog segíteni. A neve egyébként Rufusz.
Amikor ugorni készülsz, akkor hátrébb lép, hogy biztosítson arról, hogy teljesen megbízik benned, de természetesen nem tartana semeddig elkapnia, ha éppenséggel mégsem sikerülne olyan jól az ugrás.
-Persze, hogy nem nehéz. Főleg annak nem, aki olyan erős, mint Noktizs. És… hmm… egy ilyen bátor fiúcska biztos szívesen segít valakinek, aki eltévedt a tükörlabirintusban. De igazából azt a játékot nézed meg, amelyiket csak szeretnéd. Rufusz majd megmutatja az utat.
És a kis mókus valóban ügyesen le is szánkázik végig a ruhád ujján, picit talán meg is csiklandozva, majd kattogó-csipogó-vinnyogó vidám hangokat hallatva jelzi neked, hogy kövesd. Dokusai cilinderét levéve hajol meg előtted, majd mosolyogva még előre is nyújtja ökölbe szorított kezét, és akár fogadod a gesztust, akár nem, egy rövid üdvözlést követően lila füst kíséretében válik kámforrá.
-Jó szórakozást Alex! Érezd jól magad!

by **Halász Alex** Pént. Május 09 2014, 22:43

Eltátja a száját. Ez a bácsi az egész Vidámparknak az igazgatója? Akkor az övé az egész hely? Ő most akkor mindent tud, ami a Vidámparkban zajlik? Biztos ezért ilyen erős a Dokusai bácsi. Surprised

Kissé megszeppenten is néz fel a férfire, de végül megnyugszik. Ha anyu és apu tud róla, hogy ő itt van akkor jó. Bár nem érti miért nem emlékszik erre ő. Anyu meg apu mindig el szokta mondani neki, ha valahova elmennek. o.o Ohh, de lehet hogy mégis emlékszik... ahogy Dokusai bácsi is mondta, anyunak meg apunak akadt egy kis dolga és mivel itt volt ez a Vidámpark elmentek ide, és majd nemsoká jönnek. Ezért is késett el, mert anyuék eredetileg másra gondoltak, de ő szeretett volna ide jönni ezért megengedték. ^^ Akkor jó, megnyugodott.
A bácsi visszakozására megilletődött de utána hevesen elkezdett bólogatni is egyúttal. Bizony hogy összetévesztették, mert ő nem fél semmitől! ˇ^ˇ

Amikor pedig közel hajolt hozzá a férfi, izgatottan várta, hogy mi fog történni. Kikerekedett szemekkel hallgatta végig a mondandóját.
- Honto? Rufusz kun ^^ - Kapott újabb simit a kis állatka. Az infóra, miszerint egészen a játék végéig vele marad, nem vágott csalódott pofit. Habár arra számított, hogy a mókus vele maradhat, megértette, hogy ő ide tartozik és biztosan hiányozna az ittlévőknek, meg nem utolsó sorban ő is hiányolná a Vidámparkot meg a benne élőket. Nem akarta elválasztani őket, így nem is volt szomorú, sőt. Örült, hogy erre a kis időre segíti a mókuska.
Amikor leugrott és kvázi megdicsérte a nagy bácsi, egyből kihúzta magát. Hát persze, hogy nem nagy dolog. Egy ilyesmi meg se kottyan neki! Cool

És a bácsi még ismeri is Noktizst. :3 Azt azért nem kérdezte meg, hogy honnan, hiszen ha egy egész vidámparknak az igazgatója, akkor tudhat ilyet is. Hiszen Noktizs nagyon híres ám! Surprised

A hírre, hogy valaki bajban van és ő megmentheti felcsillant a szeme.
- Majd én megmentem! \o/ - Tett egy félfordulatot a férfi felé, mint a hősök szoktak, mutatva, hogy ne aggódjon, Alex kun megoldja a problémát! \o\
- Rufusz kun vigyél a Labirintusba! *-* -
A jókívánságokra csak biccentett a férfi felé, mielőtt elrohant volna a mókuskát követve. Minél hamarabb oda akart érni.

[Event] Vidámpark! - Page 11 A1_2014_5_9_69mmgypw6g

by **Shukaku** Szomb. Május 10 2014, 08:04

Alex (Mostantól a lila csapat tagja.):

by **Atoru** Szomb. Május 10 2014, 19:56

//Sárga csapat//

Úgy tűnik Lancer-nek tetszett a szintfőnök ötletem, és még rá is tett egy lapáttal.
- Remek lesz Lancer. Very Happy

– mosolygok rá a fiúra. Egy sárkányos főnök! *.* Erről még én sem mertem álmodni. x3 Lancer-nek egészen jó ötletei vannak. Akkor hát, vegyük fel a pózt! Egy kissé behajlítom a hátam, és valami futás pózt is felveszek, és előveszem a késeimet. És nem, kicsit sem látszik, hogy mind a kettő műanyagból van. x3 De éppen ez adja majd meg a komikumát a képnek, hogy kicsike játékfegyverekkel lebírtuk győzni a sárkányt. Már most kacagok magamban egy jót ezen. És hogyha abba is belegondolok, hogy most tíz éveseknek nézünk ki. x3 Na jó, vegyük komolyan, ez mégis csak egy boss. ˇˇ… x3 Most valahogy nem megy nekem ez a komoly gondolkodás, de ez meg is érthető. Ennyi idősen is önfeledt és vidám voltam, és most, hogy egy kicsit nosztalgiázhattam, újra vidám vagyok. Igen, sokat köszönhetek Dokusai… bácsinak. Itt mindenki elfelejtheti a mindennapi stresszt és fáradalmat, és helyette inkább szórakozhat, és élheti a gondtalan életét, mint régen. Csak majd az lesz rossz, mikor el kell menni a Vidámparkból. :(De mindennek vége van, ezért is kell Carpe Diam módra élni az életet, és minden alkalmat megragadni arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Nocsak, milyen töprengős kedvemben vagyok. x3 Közben elkészült a kép is, amiben megcsodálhattuk, ahogy ketten leszólózzuk, akarom mondani, duózzuk a bosst. x3
- Köszönjük Shasin! ^^ - hajolok meg a fiú felé, ahogy az illem tartja, majd Lancer-höz fordulok.
- Mondd, Lancer, most hova menjünk? Surprised

– nézek rá érdeklődve. Igazából most nekem egy kissé veszélytelenebb jutott eszembe, mint például a Játékterem. De majd Lancer dönt. ^^

Jegyeim: 4/10

by **Cú Chulainn** Vas. Május 11 2014, 12:54

//Sárga csapat//
-Szerintem is, Atoru. \^o^/
Nem követem a példáját és nem húzom elő a fegyverem, csak úgy csinálok mintha állnák és várnám, hogy elérjen a szintfőnök. Így sokkal menőbb szerintem. \^o^/ Kész is a fotó, a kezembe nyomta és elmondta hová dobhatjuk az adományainkat. Be is dobok azonnal ötven aranyat, ne aprózzuk el a dolgot. Fiatalon milyen könnyen szórja az ember a pénzt...főleg ameddig nem tudja mit össze nem kell szenvedni érte. Lényegtelen, nehogy még itt is eszembe jussanak az anyagiak, ez egy vidámpark. \^o^/

-Köszönjük, neked meg jó fotózást és el ne felejts te is játszani. \^o^/ -integetek neki én is, majd kint ideje megbeszélni Atoruval, hogy hová megyünk.Felnézek a térképre. Mik is vannak itt...Zöld az ami veszélytelen...egyáltalán nem izgi, hiába van még ott a céllövölde is. >< Utána a sárga, az már picit izgalmasabbnak ígérkezik. Már ami. Az állatsimogató például nem.Szerelem alagútból Atoruval nem kérek, köszi. Maradt a játékterem. Az még érdekes is lehet, rég játszottam egy jót. \^o^/ vajon milyen játékok vannak ott, régieg, újak? Talán versenyeket is rendeznek? *-* Atoru újra az én véleményemet várja, hogy hová vezessen utunk...nagyon nem akar neki dönteni. Hát jó...majd elmondom neki én, hová menjünk. – Jelen pillanatban a Játékterem a legszimpibb. Bár a Tükörútvesztő is nagyon vonz, de félek hogy szerencsétlen négy darab jegyünkkel ottpusztulunk. Ha esetleg tudnánk szerezni még valahonnan jegyeket, akkor mehetünk utána oda is, ha kedved tartja. \^o^/ Most azonban akkor induljunk a játékterembe.
Mondom és a térkép alapján elindulok a Játékterem irányába.

(Remélem még kint van a térkép a bejelentés után. Az aranyat utaljam a csere-berében?)
Jegyeim: 4/10

by **Shukaku** Vas. Május 11 2014, 17:34

Sárga csapat, játékterem.:

by **Halász Alex** Vas. Május 11 2014, 22:29

Egészen addig a bizonyos labirintusig szaladt. A Tükörlabirintus, amit a Dokusai bácsi emlegetett, nem is volt olyan messze, és a mókuska, Rufusz kun valóban minden kis zegzugot ismert. Nem ám a főúton haladtak, hanem a nem mindenki által ismert, kerülő és nem feltétlen vendégeknek fenn tartott utakon. :3 Azaz, hogy Alnak egészen így tetszett. Mint egy filmben, ahol ő a hős, és megy megmenteni a bajba jutottakat. *-* Teljesen felvillanyozódott a gondolatra, habár figyelemre méltó teljesítményt tett meg, míg a kis mókust követte. Úgy mint futásban, kitartásban és abban is, hogy tudta egyáltalán követni. Néha ha nagyon lemaradt Alunk, azért vissza vissza nézegetett Rufuszka, de összességében úgy ítélte meg az állatka, hogy a fiú jó erőben van, nem kell finomkodni vele. És ez valamennyire így is volt..... Neutral

Kifulladva nyitott be a nagy épületbe melynek hatalmas kapui felett egy, ha lehet még nagyobb tábla hirdette, hogy ez a Tükörlabirintus kastélya \o\ Vagy valami ilyesmi.... nem ért rá olvasgatni, de Rufusz kunban megbízott, és a mókus ide ment, hát akkor ide kell bemenniük.
Rufusz kun volt a segédje. x3
Kifújva magát, miután benyitott, először megnézte, hogy hova nyitott is be. És hát tükrök mindenütt. *-* Kicsi meg nagy, meg mindenféle! \o/ Elindult lassan, kezdetnek csak meg meg nézve egy egy tükröt. A legtöbből rendesen nézett vissza, viszont egy kettő torzított, aminek hatására élénk kacagásba kezdett, és grimaszokat vágni a tükör előtt.
Rufusz kun közben vissza talált hozzá, és most a vállán pihent. Mikor rámászott egy kisebb büszke vigyorral figyelte az állatkát, mintha legalább is ő tanította volna meg erre, majd megsimizte a buksiját.
- Ügyes mókuska vagy Rufusz kun. ^^ -
Lassanként megszokta a sok sok tükröt és egyre gyorsabban haladt előre. Zajokat keresett, és volt is. Élénk szövegelés valamerről, Alex pedig a tőle telhető legnagyobb figyelemmel próbálta meg követni a hangok forrását, vagy forrásait.
A kis mókus is szagolgatott a levegőben, s egyszer csak két lány tükörképét fedezte fel az egyik tükörben. Közel van-nak. Két lányt kell megmentenie!
Ha lehet még lelkesebben nézett körbe, hogy hol lehetnek, majd egy hátat pillantott meg.
Túlságosan is közel voltak! Shocked

Milyen becsapó ez a furcsa labirintus! Surprised

- Hahó! \o/ Jöttem megmenteni titeket! \o/ -
Állt eléjük hirtelen \o/ A hősök is mindig hirtelen ugranak be, Noktizs is így csinálta abban a játékban. Surprised

by **Szophie** Kedd Május 13 2014, 19:52

Sóhajtottam. A fiúk kedvesek voltak, tényleg. És a figyelmük középpontjába kerültem, ami jó. Viszont kicsit furán csinálták ezt az egészet. Valljuk be, a fiúk már csak ilyen furcsák mindenben. Érthetetlen, mit miért tesznek, átláthatatlan egész lényük, szörnyű titkok övezik létüket, és egyszerűen sokkal lassabban fejlődnek értelmileg, mint mi, lányok.
- Hét öhmm.. - hajtottam le a fejem zavartan. Nagy volt a választás súlya, és valahogy nem tudtam dönteni. Végül is mindannyian nagyon kedvesek voltak velem, és megérdemelték, hogy engem kísérjenek.. (kari kicsit sem beképzelt. Rolling Eyes

) - Nem ismerlek titeket, és én.. én.. - kicsit zavarban voltam, és ha tehettem volna, szívesen húzkodtam volna a szoknyám alját.. Csakhogy nem akartam elengedni a gumi dolgokat, meg így a vízben nem is működött volna ez a dolog sehogyan sem, szóval inkább nem tettem.
- Szóval én nem tudok választani közületek. Inkább döntsetek ki.. Vagy.. Vagy számoljuk ki! Üvegben a törpével, vagy ilyesmi.. De siessünk, mert a végén tényleg elfáradok, amikor még el sem indultunk!

A farkasok csendben ücsörögtek egymás mellett. Úgy tűnik, a nőstény...lány sem túl beszédes, ahogy Vezér sem az. Viszont a fehér farkas szerette a csendet, valahogy közel állt hozz a hallgatás. Szeretett beszélni is, természetesen, ha szükséges volt. Mégis jobban örült annak, hogy nem kell semmit sem megmagyaráznia, túlbonyolítani a bemutatkozást, kérdésekre felelni.. Egyszerűen csak ült, és figyelte társát. Most még azt sem kellett hangoztatnia, hogy ő micsoda erős és tökéletes farkas. A legtökéletesebb pet persze. Nem kellett ezt elmondania, mert a lány is ugyanaz volt, mint ő, így ő is tudta. Hiszen a lány is ugyanolyan nagyszerű volt. Persze azért Vezér még mindig jobb, a legjobb.. De nem mindig kel ezzel felvágni. Igazából ezt az információt későbbre tartogatta. Majd amikor valamivel le kell nyűgözni a lányt, akkor el fogja mondani. Most egyelőre elég volt a bemutatkozás, és egy aprócska kérdés.
- Szeretnél játszani, Amayeta?

by **Shukaku** Kedd Május 13 2014, 20:14

Piros csapat:

by **Atoru** Csüt. Május 15 2014, 20:55

Lancer-rel úgy tűnik egyezik a véleményük, azonban ezt ő nem tudja. Így elindultunk a Játékterem felé. Sokat gondolkoztam már azon, hogy hogyan is nézhet ki egy ilyen. Igaz, tévében ilyet már sokat láttam, meg Kyoto-ban sem volt azért kevés ilyen hely, azonban ott legtöbbször táncpad volt, meg karaoke. Azokat pedig nem szerettem. De hát kinek a pap, kinek a papné… Vagy hogyan mondják… Mindegy is, a lényeg, hogy már én is várom ezt az egészet. *-* Beérve, kissé eltátom a számat. Úgy érzem magam, mintha egy régi filmben lennék, és akármikor beléphetnek a gengszterek, hogy széjjelzúzzanak mindent, miközben én is fegyvert rántok és… A SAO-ban nincs lőfegyver… Akkor előrántom a két késemet, és azzal rohamozom meg őket. Egyet leütök balról, egyet jobbról, Lancer is besegít, és így nyerünk! \o/ Aztán Dokusai bácsi örülni fog, és végtelen jegyet ad nekünk! *-*
Na, igen, a gyerekek fantáziája… De térjünk vissza a tárgyhoz. Tehát belépünk, és nézegetjük, hogy mit is lehetne kipróbálni.
- Lancer te mivel fogsz játszani? Én szerintem kipróbálom azt a Whack-A-Mole-t. – mutatok a gépezetre, és elindulok feléje. Azonban odaérve rájövök, hogy még ezek közül is lehet választani! o.o Ez a Vidámpark igazgató mindenre gondolt. Hihetetlen. „És mégis forog a Föld!” – mondta volna erre Galilei. No de akkor melyiket válasszuk? Van egy olyan, amin a hőn szeretett Kayaba fejét lehet ütlegelni. :twisted:Azonban amondó vagyok, hogy az megvan buherálva, hogy ne lehessen eltalálni. Okos gondolat Kayaba, azonban engem nem versz át. Maradok a moboknál. Bedobok a jegyet a gépbe, és már nézem is, hogy mik ugrálnak el. Egy egész vadaspark ott volt! o.o Volt Vérnyúl, Jeti, Medve, valami szőrös lény, majom, farkas, és még sorolhatnám. Akkor mire vadásszunk? Végül is mindegy, amelyik felugrik, arra! És már ütöttem is a felbukkanó figurákat?

Jegyek: 3/10

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Május 15 2014, 20:55

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
[Event] Vidámpark! - Page 11 4766591541_a6962e6ebb_s

[Event] Vidámpark! - Page 11 4766597959_9de1fd561c_s

by **Cú Chulainn** Pént. Május 16 2014, 01:28

Áthaladunk a Vidámparkon, és elérünk a Játékteremhez. Nem hoztam rossz döntést. \^o^/ Kívülrő elég régies az épület, de mindamellett csili-vili is, fények mindenhol. \^o^/ Bent sem vár csalódás, ez az eddigi legjobban felszerelt játtékterem, amit láttam. Ilyen bizony nem volt otthon. Játtékgépek. *-* Úúú, ilyen volt otthon is. *-* Igaz, nem sokkal miután felfedeztem, el is vitték, de akkor is volt! Bár elégg drága volt. >< Nem volt szokva a zsebpéncem az ilyenekhez. Erőmérő . *-* Én leszek itt a legerősebb. \^o^/ Atoru kérdését alig hallottam meg, úgy elámultam a sok játék láttán.

- Hogy mivel? Természetesen minddel. \^o^/ Bár kezdéskép...-újra körülpillantok a terepen és most már kiszúrom a tökéletes játékot. Horgászat. *-* Remélem ez most nem a jártasságon fog múlni. –Pecázni fogok. Utána pedig szerintem a játékgépeket látogatom meg, ha nem ajánlsz valami jobbat, amivel ketten tudnánk. Esetleg az erőmérő...De megyek horgászni jó szórakozást és játszást. –alig hogy ezt elhadarom, már rohanok is a kis műtóhoz.

Igen, ez eddig pont olyan mint a kinti vidámparkban. Remélem semmi trükk nem lesz benne ezután sem. Viszont a botot csak úgy kapom meg, ha beadok egy jegyet. >< Hát semmi nincs ingyen? :(Bár akkor lehet van nyeremény is? Csak úgy deríthetem ki ha játszom, és kifogok egy vagy több halat. Kellemest a hasznossal. ^o^/ Összekellene szedni régi tudásomat. Ráadásul túl sok jegyem sincs már. Nem fogok sokat hezitálni. A jegy már le is vonódott, de megkaptam a botot. ^o^/ Egy határozott dobással bedobom a végét és kezdődhet az izgalmas halászás...

Jegyeim: 3/10

by **Kayaba Akihiko** Pént. Május 16 2014, 01:28

The member 'Cú Chulainn' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
[Event] Vidámpark! - Page 11 4766591541_a6962e6ebb_s

by Ajánlott tartalom