Re: [Küldetés] A kedves idegen!

by Vendég Csüt. Okt. 11 2012, 13:55

Elindultok hát megbízótok vezetésével, egy ideig olyan határozottan lépdel előttetek, hogy úgy gondoljátok tudja a dolgát. S azonban mikor egyre lassít, s végül meg is áll, rákérdeztek, merre is tartotok. Ő pedig a következőt válaszolja.
- A fiamat keressük! - Majd megvakarja a fejét és hozzáteszi. - Azonban nem értek én ezekhez a mai kütyükhöz, segítenétek megtalálni, hogyan tudom megnézni a pálya melyik szegletében tartózkodik? - Miután megtaláljátok a megfelelő funkciót kiderül, hogy egészen eddig rossz irányba mentetek, ugyanis a kezdetek erdejében tartózkodik, ami pont az ellentétes irányban található. Kezdetben kissé nehezen megy a megfelelő irány megtalálása, így a normális időnél jóval több időbe telik elérni a helyet.
Ott néhány játékossal is összefuttok, akik rossz illemtudásról tanúbizonyságot téve szólítanak le titeket.
- Héj, szép lányok, nincs kedvetek játszani egy partit.
- Sajnálom, de nincs időnk az esztelen játékotokat játszani!
- Magának nem szót az ajánlat nyanya!
- Kikérem magamnak ezt a stílust! - a szóváltás eképpen veszi kezdetét, ami még rövid ideig elhúzódik, egészen addig, amíg tettlegességé nem fajul. Ellenfeleitek ketten vannak, mind a ketten kezdő szintűek! Képességüket nem használják ellenetek, addig harcoljatok, amíg sárgáig nem megy le az életük, azután elmenekülnek a zavaró urak.

A harc során Mikazuki egy életerőt, Violeta pedig hármatt veszít, ilyen módon írjátok le a harcot!

by **Hitodama** Csüt. Okt. 11 2012, 19:52

- Ezt az információt nem ártott volna korábban közölni - jegyezte meg helyzetre jellemző egyhangúsággal Mizuki
Ha Violeta nem előzte meg akkor előhozta a minitérképét és megpróbálta a nő számára is láthatóvá tenni, vagy az övét előhozatni már ha ez lehetséges volt. Végül valamilyen úton módon csak sikerült a dolog, mely rá is világított az útirányuk hibás mivoltára mely egy kissé zavarta. De nem mondott inkább semmit, vagy talán mégis...
- A legjobbak kerülővel is időben célhoz érnek!
A kerülő pedig végül annál is hosszabb lett mint amire eredetileg számított, hála a nagyi ténykedéseinek csak még egy jó adag kacskaringózást követően közelíthették meg a célt. De a nagymama ezúttal sem esett messze a májától, mert hogy két játékosba futottak kik leszólították őket és Mizuki "nagy meglepetésére" szájkaratéba kezdtek a főnökkel. Egy ideig csak nézte a kibontakozó eseményeket, majd odasétált a társa mellé és halkan megjegyezte neki
- Itt vitákból mindig harc keveredik
Ezúttal kicsit unott volt a hangja, nem tartotta mély kihívásnak hogy egyes szintűekkel való küzdelemre kerüljön sor. Ami egyébként meg is történt: az öregasszony egy keményebb visszaszólását követően fegyverek villantak a kézbe, s lendültek akcióba. Egy Mizuki termett az útjukban, hárítva egy kardcsapást míg egy harci pöröly vállba kólintotta, áttörve eddig is megfogyott páncélját és belemarva életpontjaiba
- Nem fog sokáig tartani - ugrott át a harcos felett
Mire az megfordult, Mizuki már ugrott is félre megvágva könnyedén ugyanazon mozdulaton belül. Nem volt nehéz kitérni az útjából mert az jellemzően az életpontjaira tette a legtöbbet, ami azt illeti még az erejét is hanyagolta, nem hogy a kitartását. Így az ellenfél végül lihegve totyogott el a helyszínről és Mizuki csak egy utolsó pillantásra méltatta, inkább Violeta harcának figyelésével kezdett el foglalkozni. Végül megoldotta a ráhagyott részt és a látvány sem volt rossz, elvégre két egyes szintű csapott össze

by **Viola** Pént. Okt. 12 2012, 14:10

Egy ideig megállíthatatlanul törtettünk, de ez idővel alább maradt. Nem, nem a fáradtság miatt, hanem az öregasszony bizonytalanná vált. Rájöttünk arra is, hogy fogalma sincs merre megyünk és arra is, hogy most nem fog fizetni, még a fiát is elő kell keríteni. Hát szuper, mit ne mondjak. Öregasszony persze mit értene a virtuális valósághoz? Egyáltalán miért van itt? Ha szeretne játszani, akkor biztos azt is tudná, hogy ilyen alap dolgokat hogy érjen el a játékban. Ez gyanús...
Végül is Mizukival behatároljuk, hogy merre található az állítólag fia. Valahol a kezdetek erdejében. Ami az ellenkező irányban van. Majd felrobbanok, de nem teszem szóvá, majd esetleg csak a fizetéskor, hogy többet érdemelnénk ennyi "fáradtságért". Persze csak akkor, ha az összeg nem fog tetszeni.
Utunkat az erdő felé vettük, ahol nemrég még Tadayoshival voltam. Érdekes lenne, ha találkoznék vele és el kellene mondanom, hogy mit műveltem eddig, amiért most megint vissza kell mennem. Ahh, de biztos nem fogunk találkozni.
Az úton alig szóltunk egymáshoz. Gondolom az öregasszony elszégyellte magát, a kislány meg szintén mérges volt, mondjuk ez nem biztos. Az erdő közelében aztán a nyanya leállt vitázni két suttyóval, akik eléggé nevetséges módon akartak minket felszedni.
- Itt vitákból mindig harc keveredik... - Súgta nekem oda a társam. Nem mondott hülyeséget, itt többnyire harcolni szoktak az emberek, kevesen ismerik a diplomáciát. De haha, még én beszélek... Ha kötekednek leverjük őket, el kell fogynia a gyengéknek...
- Igazad van. - erősítem meg a lány szavait és előveszem a fegyvereimet.
Az asszony kicsit régimódian akarta megközelíteni a vitát, de a két fiú nem akart sokáig szavakkal érvelni. Kardot rántottak, hogy a fene esne beléjük. Vagyis csak az egyik, a másiknál buzogány van. Mizuki kezelésbe vette azt, s a karddal hadonászó ellenfél maradt rám.
Suhintott felém párat, de sikerült mind elől kitérni, gyorsan a közelébe kerültem és meg akartam szúrni az oldalát, de gyorsabb volt nálam. Megragadta a kezem, miközben beledöftem volna a késemet, majd a másik kezében lévő karddal belém vágott. Egy nagy pirosas hasadás jelent meg rajtam a bal vállam tetejétől a mellem aljáig. Nem fájt és persze nem is vérzett, de áttörte a páncélomat és levette három életpontomat is. Vigyor ült ki a szájára, de ezt a pillanatot kihasználva, mielőtt újra lesújtott volna, a bal kezemben lévő késsel megszúrtam, egyenesen a mellkasa közepébe. Ez már nem tetszett neki annyira. Még egyszer belém akarta vágni a kardot, viszont most tudtam, hogy ki kell találnom valamit, vagy gyorsan elfogynak a pontjaim. A jobb kezemet még mindig szorította, így nem volt mit tenni, teleportáltam, de nem a háta mögé, hanem csak alig egy fél méterrel arrébb. Így nem estem ki a hatókörömből, s mivel a kezem is arrébb teleportált, így már nem volt a marka rabságában. Fegyvere nem messze a fejemtől süvített el. Felváltott kézzel szurkálni kezdtem, de visszatámadás helyett odakapott a "sebeihez". Gondolom reflexből, mert ugye fájdalmat nem érezhet ő sem...
Még két vágás és az élete beleesett a sárga zónába. Rögtön megváltozott a harci kedve, hátrálni kezdett. Amint meglátta, hogy társa is visszavonulóra fogta, ő is elfutott.
- Ha! Ezt jól megkapták! - mondom elégedetten, s a csípőmre támasztom a kezem. Jól esett ez a győzelem, még ha nem is jár érte semmi...

by Vendég Szomb. Okt. 13 2012, 00:16

Az ellenfeleitek elmenekülnek, nektek pedig illő lenne folytatni az utatokat. A térképet használva már-már látjátok a célt, amikor pediglen az asszony megillantja a férfit, észreveszi a kezében levő kristályt is. A kristály aktiválódik, s a férfi eltűnik.
- Hát ez meg? - Természetesen a ti feladatotok elmagyarázni, hogy mi történt most. használhatnátok a kristályaitokat, de egyrészt drága mulatság volna, másrészt pedig az asszonynak nincsen kristálya. Hogy elhagyta, eladta vagy elhasználta azt nem akarja elárulni. Ilyen módon pedig kénytelen kelletlen ismét sétáltok, egészen a Kezdetek Városáig. Ám amíg a tömegben megtaláljátok az ifjút hosszú-hosszú idő fog eltelni. Mikor megtaláljátok a keresett személyt annál már egy vadonatúj kard van. Egy kellemetlen beszélgetés után pedig kiderül, hogy ennek a srácnak már nem maradt pénze kifizetni benneteket.
- Ugyan lányok, a másik fiam biztos tud segíteni a problémánkon! - Mondja rá nem jellemző optimizmussal, s ismét elindul célirányosan!

by **Hitodama** Vas. Okt. 14 2012, 11:22

Habár más számára jelentéktelen lehetett egy ilyen válasz, Mizuki örült annak hogy valaki igazat is adott neki ebben a világban, szinte mindig kötekedésbe keveredett és nem az összes alkalommal saját hibájából, vagy saját célszerű harcra hergelési kísérleteiből. Általában ha valaki nem értett egyet vele, szóba jött a termete és törékeny alkata is, de hamar ki is derült hogy nem volt hülye a pontok elosztásához. Ez a küzdelemben is bebizonyosodott, de hiszen ők egyes szintűek is voltak és igazán nem tartoztak a 'ha szól szám, akkor sem fáj fejem kategóriába'. Az ő része tehát hamar meg is volt, társáét végignézve pedig szintúgy nem volt oka a panaszra. Persze egyes szintű volt és így bekapott némi sebzést ő is, azonban a képessége érdekfeszítő volt ami talán érdekes, legalább egyenrangú kihívást jelentett volna az akrobatikus Mizuki szellemcsapásai számára kettes szinten, ami azt illeti emellett a lány ki tudja milyen jártasságot venne meg akrobatika helyett, melyre nem igen lehetne szüksége. Csak egyetlen egyszer nyelt egy nagyot, s akkor is amiatt hogy ez a helyváltoztatás képesség kissé Kizashira emlékeztette... de a lány viselkedése egyébként nem, így az ügynek nem is kerített gondolaton túli vihart
- Jó harc volt - jelentette ki véleményét róla
A célba érés esete azonban egészen máshogy alakult, néhány fával odébb a keresett személy egyszerűen elteleportált míg a hölgy nem értette a dolgot. Tehát játékos volt ő is? A magyarázás lehetőségét átadta Violetanak, amikor pedig ő megértette a dolgot, Mizuki egészítette ki
- A térképet már ismeri tehát csak utána kell teleportálnunk, már ha mindannyiunk járt már ott - javasolta, de az öregasszonynak nem volt már meg a kristálya, amit kommentálnia kellett - felteszem egy fehér kalapra cserélte
Az irány szerencsére nem jelentett számukra ezúttal bonyodalmat, útjuk elvezetett egészen a Kezdetek Városának emberforgatagába. Ott bukkantak rá a fiúra, aki Mizuki kis meglepetésére nem rendelkezett elegendő pénzzel... tehát a pénz miatt keresték a fiát? De sebaj, van másik... indult is a hölgy toronyiránti eltökéltséggel egy másik fia keresésére
- Családi kötelékek... pénz... tartozás... - mondta kissé hallhatóan magának - itt valaki megint el lesz árulva...
Nem volt nehéz emlékezni annak az njknak az esetére, aki többre tartott egy aranygolyóbist a kishúgánál

by **Viola** Kedd Okt. 16 2012, 16:13

- Igen, rendesen élveztem ezt a küzdelmet, kár, hogy csak eddig tartott... - mondom, majd figyelmünk az öregasszonyra fordul, aki kiszúrt egy fiatal férfit nem messze tőlünk. Valószínűleg ő a fia, mert elindul feléje, s vele mi is, de akkor annak a kezében felragyog egy kristály.
Szinte biztos, hogy teleport, mert azonnal eltűnik. A legközelebbi város a kezdetek városa, így biztos, hogy oda ment. De vajon mit csinált itt? Persze ez nekünk teljesen mindegy, a lényeg, hogy most eltűnt és vele együtt a pénzünk is. Nagyszerű...
- Hát ez meg? - nyögi a nyanya hatalmas meglepődésében. Nem is vagyok meglepve, hogy nem ismeri ezt az utazási formát. Még a mapját se bírta előhozni, nem még majd teleportálgatni fog... Szerintem még csak a saját statisztikáját se vette elő. Neki tényleg szüksége lenne egy nagy oktatásra, hogy tudja mi mire való és hogyan lehet vele bánni... De persze az, aki ebbe bevezeti, nem én leszek, mert a társaságát kábé csak addig fogok eltűrni, amíg meg lesz a pénzem.
Összenézünk a kislánnyal és gyorsan megmagyarázom az asszonynak:
- Egy teleport kristályt használat, amivel bárki képes a legközelebbi városba nagyon gyorsan utazni. Magának is kell lennie legalább egynek. - de hogy azt hova tette nem tudja, vagy nem akarja elmondani. Lehet nem tudta mire jó, aztán csak eladta valahova. Fene tudja, nem értek én az öregasszony gondolkodáshoz...
Lekövettük a a fia utazásának helyét, mely tényleg a Kezdetek Városa, így fordulhattunk meg, hogy most pedig oda menjünk.
Rekord idő alatt értük el a helyet és az egész várost tűvé tettük utána. Végül egy fegyver kereskedésnél akadtunk rá, amint éppen egy vadonatúj kardot szorongat a kezében. Csak arra tudtam gondolna, hogy "Ugye nem..?!"
De igen, a pénzét elköltötte, így nem tudott segíteni a problémánkon, bér nélkül maradtunk. Hanem az asszony kitalálta, hogy ha ez nem, akkor majd a másik fia tud nekünk segíteni. Hát, én már csak reménykedni tudok benne...

by **Diabel** Szer. Okt. 24 2012, 17:03

Úgy tűnik, hogy rutinos gyaloglók lettetek ennek a küldetésnek az erejéig. Ezúttal sincs ez másként: a talpalávalót sarkaitok kopogása adja, ahogy kénytelen-kelletlen kimasíroztok a Kezdetek Városából. Az ok pedig igen egyszerű:
– Tudjátok, hölgyek, a másik fiam már kis családjával él. Az apjára ütött, kovács lett a szentem. És tudjátok... nektek elmondom: én mindig is rühelltem az apját. Csak hát a szemei! Istenem, olyan jégkék szemeket még nem láttam az életemben! – És mondja és csacsog, nem hagyja abba. – A világért sem akarlak untatni benneteket, de tudjátok, nekem az a véleményem, hogy egy igazi úrhölgy feladata, hogy sütit süssön. Bizony! – Bólogat, magyaráz, gesztikulál…
Úgy tűnik viszont, hogy letelt a három óra, és miközben egy réten vágtok át, a rendszer respawnol körétek néhány vaddisznót. Szép sorban érkeznek, abban a ritmusban, ahogy egy korábbi csoport átvágott rajtuk. Három óra: ennyi az az idő, amíg a rendszer újrakja megtisztítás után egy terület elleneit. Fél tucattal kell megküzdenetek.
– Öljétek meg őket, azonnal öljétek meg őket! - kezdett sipítozni mögöttetek a kalapos nőszemély.
Körülöttetek a fényjáték nem sikeres csapásaitok miatt robbanó tűzijátékok: újragenerálódnak a mobok. Egyelőre kívül estek azon a területen, hogy rátok támadjanak, de óvatosan a mozgolódással a harc során, mert könnyen magatokra vonhattok némi újabb figyelmet!

by **Hitodama** Csüt. Okt. 25 2012, 23:22

Mizuki már csak fél füllel hallgatta a hölgy meséit a családjáról, kezdett kételkedni a becsületes rokoni kapcsolataiban. Hát még amikor a férjéről beszélt, Mizukinak volt elegendő alkalma szép szem motívumokkal teli történeteket de mintha úgy rémlett volna, hogy nem csak azért szoktak az emberek házasodni. Ilyen alkalmakkor tűnődött el azon, hogy vajon átok vagy áldás az hogy nem sokat tud a világ dolgairól, mert része nem igen volt benne. Ha nem lett volna az a sok műszer és gyógyszer, és egyéb kezelés akkor azt sem nagyon tudta volna hogy melyik korban élt, persze enyhe túlzásként de mégis közelítve az igazsághoz. Nem is szólt volna hozzá ha végül nem üti meg fülét az a furcsa csavar, ami sehogy sem akarózott összeállni fejében a történetekből tanultakkal
- Hogy érti azt, hogy egy igazi úri hölgy sütit süssön? - kérdezett rá a kritikus pontra
Frusztráló küldetés volt hála korlátozott szociális empátiájának, inkább rágták bele magukat jellemébe a magányos hősök mint a normális dolgokra normálisan reagáló hétköznapi emberek. Azok a félelmet nem ismerő harcosok akik minden váratlan helyzetből képesek kiverekedni magukat, például egy rajtaütés gyűrűjéből. Eképpen tűnődött, mikor egy csapat vaddisznó materializálódott körülöttük. Mizuki nem állt meg, mindössze vállat vont és kardja ismét bal kezében ékeskedett, s mire pedig az öregasszony rájuk kiáltott, ő már le is kaszabolta az első útjába kerülőt. Nem volt éppen óvatos de ügyefogyott sem: egyszerűen belerugaszkodott a küzdelembe és rutinosan vagdosta a mobokat miközben kerülgette őket. csak nem lehetett nehéz dolga megtisztítani közvetlen környezetét. Nem félt a kihívásoktól, inkább szomjazott utánuk és a halál nem jelentett akadályt, erről szólt új és mostanra már megszokott élete

by **Viola** Vas. Okt. 28 2012, 21:57

Nem figyeltem az asszonyra, sokat magyaráz és én utálom az ilyen embereket. Nem tudják hol kell abbahagyni, csak lökik a szöveget, körítve a mondandójukat.
Mizukit gondolom zavarta ez az egész, vagy legalább amit meg is jegyzett. Hah, én inkább sütném a sütit odahaza, mint itt, ebben a játékban harcoljak sok idiótával az életben maradásért, meg mindenféle mobokat öljek, hogy több legyen az ixpém...
Egy réten vezet keresztül az utunk, ami már bőven kiesik a város békés hatóköréből és már jártam is erre, ezért furcsa, hogy nem látok egy lényt sem, pedig ez a hely tömve szokott lenni vaddisznóval, kivéve, ha letakarították őket...
Alig, hogy gondolatom megszületett, körülöttünk több helyen is szikrázni kezdett a levegő.
- Respawnoló vaddisznók... - mondom, s a fegyveremet előkapva a legközelebbi fényforrás felé szegezem azt. Mizuki is így tett, habár aligha van mitől félnünk. Így is, hogy én első szintű vagyok, nem hiszem, hogy sok kárt tudnak tenni bennem ezek a mobok, talán az is elég, ha egy helyben állok és hagyom, hogy nekem jöjjenek és aztán egy-két ütéssel leterítsem őket.
De én utálom, ha megvágnak. Ohh, milyen sok mindent is utálok én... Szörnyű egy nő vagyok, így a végén sose lesz férjem, haha. Nem is kell...
Megjelennek a mobok, a vénasszony ordít és mintha a játék egy OST-je is megszólalna valahol a háttérben. Villog a két bicska a kezemben, ahogy egymás után suhintok, meg döfölök velük. Unom már őket, kellene venni egy sarlót, vagy hasonlót, de egy sokkal izgalmasabb fegyvernek is örülnék. Ahh, olyan jó lenne már vásárolgatni, de ez a pénztelenség ilyen szemtelen, sokat nem enged...
Mizukival az öregasszony segítsége nélkül pikk-pakk leverjük a sertéshordát, s a talpukat feldobó csülkök eltűnnek, mintha ott sem lettek volna. A terület most újra három órán át mobmentes lesz.

by **Diabel** Vas. Okt. 28 2012, 22:22

Hát persze, hogy nektek a disznók nem jelentettek problémát. Nem hogy életpontotok, de páncélotok sem sérült. Violetának igaza volt: a disznók szép sorban érkeztek, így kellemesen írthatóak voltak különösebb helyváltoztatás nélkül is. Viszont nem csak ketten voltatok, hanem bizony az öregasszony is, aki nem volt láthatatlan a vadak számára. Egy csorda figyelme rá irányult. Életvonala már sárgában járt, ő pedig nem hogy blokkolt, vagy menekült volna, a sikítozáson kívül nem tett mást. Közbeléptek? A veszélyforrás az volt, hogy a nőt három disznó támadta egyszerre, életpontjai pedig folyamatosan csökkentek. Minden nagyon gyorsan történt, így egyáltalán nem biztos, hogy akár egyetlen támadásnál többet ki fog bírni, vagy hogy a kardotok elég gyors lehet, hogy sebzést okozzatok, majd a rendszer leszámolja az életpontokat, és a vadak el is tűnjenek, mielőtt újabb sebeket ejthetnek a küldetésadón.

Vigyázzatok, a rét továbbra sem üres, így megint újabb disznók figyelmét vonhatjátok magatokra. Nem csak a kődobálás, hanem a megközelítés is elég motivációs tényező nekik a támadásra!

by **Hitodama** Kedd Okt. 30 2012, 13:02

Mizuki ásítozott volna ha az öregasszony sikoltozása nem verte volna fel a viszonylagos csendet. Azonnal irányt váltott és visszarohant, hogy az alkalmatlankodó disznókat megpróbálja elsöpörni az útból. Idegesítő volt, alig egy perce mészárolta le a körülötte levő disznókat, de máris a hölgy nyakára másztak jóformán a semmiből. Ehhez valami játékkészítőnek piszkos gyenge realitásérzéke volt, nem mintha kimondottan értett volna az ilyesmihez, vagy tudta volna milyen ütemben és irányban ment végbe a három órával ezelőtti pusztítás. Az isten figuráról egyre alacsonyabb rangúvá vált a megalkotott véleménye. Igaz hogy köszönhetett egy s mást, de nem bánta volna ha többet sikerült volna megértenie a játékban működő logikáról. Talán nem volt túl lassú, legalábbis elméletben igyekezett a gyorsaságra koncentrálni pontelosztások alkalmával, illetve ott volt a speciális képessége is ami képletesen meghosszabbította karját. Tehát megint próbára lett téve a harci szakértelme, mit az elmúlt hetekben épített fel lépésenként. Ha egy útjába kerülő disznó lelassította volna a kliens támadóinak elérésében, akrobatika jártasságát kihasználva átugrotta őket
- Ha van fegyvere, pofonegyszerű felszerelni a menüben! - kiáltott rá ahogy közeledett - Használni pedig még könnyebb, csak (...) érti? Még a ruhája sem lesz véres!
A hölgy játékosi inkompetenciája már kezdett irritálóvá válni, ott voltak a játékos fiai és egyetlen trükköt vagy hasonlót nem mutattak meg neki? Látott Mizuki öregebbeket is gond nélkül suhogtatva fegyvereiket, nem igaz hogy ezidáig még senki nem fejtette ki neki hogy mire is képes? Most viszont nem volt ilyesmire idő, csak a tettekre és néhány alapvető utasításra, ha nem is érik el talán az öregasszony eléggé felébred hogy leverje azt a három disznót. Erre alapozva persze bolond ötlet lett volna lassítani

by **Viola** Csüt. Nov. 01 2012, 10:54

Úgy tűnik tévedtem, mikor arra számítottam, hogy elfogytak a sertések. Nem tudom milyen taktikával vágtak át a réten a korábbi megtisztítói, de miután öregasszonyos jajveszékelést hallottam, megfordultam, s akkor kiderült, hogy mögénk is respawnolt pár csülök.
Az öreglányt vették célba, s el is kezdték támadni. Egyszerre hárman öklelték egymás után, mire az asszony élete csökkenő tendenciát kezdett mutatni. Valószínűleg páncélja sem volt, de szerintem azt sem tudná megmondani, hogy mi az, vagy elkezdené sorolni Arthur király lovagjait.
- Csináljon már valamit, mozduljon meg vagy hasonló! - kiáltom ingerülten, mikor az asszony egy lépést sem tesz, csak áll egy helyben. Sikítozik, meg jajveszékel felváltva.
Vágok egy hatalmas facepalmot, majd Mizukival szinte egy időben rohanva indulunk el a banya felé. Igaz a kislány gyorsabb mint én, de ha minden kötél szakad, a teleportációs képességemmel behozhatok valamennyi lemaradást.
Az 'aki hülye halljon meg' gondolatomat el kellett vetnem, de megígértem magamnak, hogy csak most az egyszer, mert pénzről van szó. És ha már itt tartunk, akkor tuti kifosztom a banyát. Millió aranyat fogok tőle követelni!
Mizuki is megpróbálkozik azzal, hogy valamiféleképpen segítsen a vénnek, de az aligha fog rá hallgatni, tekintve, hogy mapot nem tudott megnézni, biztos nem bír fegyvert felszerelni, vagy 'veszélyesebb' dolgokat megtenni.
Ahogy egyre közeledtünk, minden lépéssel biztosabb voltam benne, hogy a végén még az is lehet, hogy élő pajzsként kell majd funkcionálnunk, hogy mi abszorbáljuk a sebesülést az asszony helyett. Hú, de mérges lennék, ha meghalna és akkor nuku pénz, csak az egész napos fáradozás... Ehh!

by **Diabel** Csüt. Nov. 01 2012, 12:14

Szép dolog az építő jellegű kritika, de ahogy Mizuki is megfogalmazza: most tettekre van szükség. A csülkök nem fognak elfogyni a szavaktól, helyette Mizuki pengéje lesz az, ami beléjük kóstol. Addigra viszont nincs már mellette Violeta, pedig szinte ugyan abban a másodpercben rugaszkodtak neki, hogy elérjék az asszonyt. Az árnyharcos teleportálója segítségével termett az asszony előtt, és ez oldotta meg a szituációt. Mizuki hetes sebességével hiába táncolta körbe az asszonyt, nem lett volna elég gyors ahhoz, hogy mindegyik ellenféllel végezzen, mire az asszonyt újabb csapás éri. Violeta élő pajzsa védte meg a nőszemélyt, aki mélyet sóhajtott, miután az utolsó vaddisznó is pixelekre bomlott.
– Oh, hát micsoda gyötrelmes dolog a harc, nem igaz, hölgyeim? A szívem majd kiugrik a helyéről. Hagyjuk is itt ezt a szörnyű helyet. Tovább-tovább!
Sietősre fogta a lépteit, hátra sem nézve vágott át a mezőn. Nem üres azonban az erdő sem, a csapat pont a ti nyomvonalatokon haladt, minden percben közelben és távolban is látható a respawnolás fényjelensége, bár a mobokat nem fogjátok tudni kivenni. Az asszonyság mintha észre sem venné: határozott léptekkel halad a fás terület csapásain.

by **Hitodama** Pént. Nov. 02 2012, 07:44

Mizuki lehangoltan vágta le az útjukat állt disznókat. Igaz hogy láthatta társa különleges képességét és végre neki is nagyobb rész jutott a bizonyításból, jobban örült volna ha ekkora időtépés ellenére történt mentőakcióért ő villanthatta volna fogait az öregasszony arcába. Aki nem is restellt egy majdhogynem oda nem illő megjegyzéssel konstatálni a harc kimenetelét, melyből továbbra sem mutatott hajlandóságot hogy kivegye a részét, Mizuki pedig ugye nem tudott a hátsón rúgott manó tragédiájáról. Így hát lassan már betelt az a bizonyos pohár
- Most már... kezd elegem... - rázta az öklét vicsorítva, de a hölgy akkor már úgy elillant hogy lába sem érte a földet
Idegesen rohant utána, egy pillanatra sem téve el fegyverét a kezéből. Most ha akart volna se tudott volna óvatosan járni, hiszen a nőszemély szokása szerint mindenféle veszélyt teljesen ignorálva rontott be a szemközti erdőbe, a respawnoló mobok fényjátékában
- LEGALÁBB NE ÁLLJON MEG MOST! - kiáltotta utána, határozottan hangosabban kiáltva a NE ÁLLJON MEG szavakat, hogy az még véletlenül se értse félre, majd az orra alatt hozzátette - Még hogy mi gyerekek vagyunk bolondok... miért kell mindig kifognom ilyen alakokat...
Tényleg úgy érezte, hogy vonzotta a bajos családi históriákat, kezdve a sajátjával és folytatva egy híján az összes küldetéssel melyeken eddig részt vett. Talán el volt átkozva és ő vonzotta magához, vagy csak tényleg ennyire szerencsétlen volt? Elege volt hogy rendszeresen a való világra emlékeztette ez a sok küldetéskörülmény, perpillanat már semmi kedve nem is volt hogy az egészet folytassa, mondhatni az ösztönei hajtották tovább és az egyetlen motiváló erő: hogy megtehette. De különben már az sem tarthatott sokáig, mert hogy ennyi futás lassan az ő kitartáspontjait is kezdte megfogyasztani, mely nem lett volna kívánatos a küldetés lezárulta előtt

by **Viola** Pént. Nov. 02 2012, 11:04

Minden múló pillanattal közelebb kerültem ahhoz, hogy belássam, saját testemmel kell megvédenem haszontalan munkaadónkat, ha azt akarom, sikeres legyen a mai napunk. A képességemmel valamennyivel gyorsabban fogok odaérni, mint a kislány, így aztán majd én bevágódok a malacok és védencünk közé, neki csak annyi lesz a dolga, hogy leveri a desznyókat.
Egy pillanat műve az egész... Jó tágra nyitom a szemem és pillantásommal kiválasztom a helyet, ahova érkezni szándékozom, ami jelen esetben az asszony előtti fél méteres terület, ami még pont a két fél közé esik. Le kell magamat lassítanom, mert a játék fizikája olyan, mint a valóságbeli, vagy legalábbis hasonlít hozzá. Itt is létezik a tehetetlenség törvénye, így a teleportálás után valószínűleg belerohannék a csülkökbe.
Fékezek, majd aktiválom a képességemet. A világ megváltozik körülöttem. Nem mosódik és nem is ugrabugrál, esetleg csak egy kicsi, de észrevehetetlen időre. Az új helyszínen már nem az asszonyt látom, hanem a malacok vannak előttem, akik nem restellenek nekem jönni. Az egyik meg is harap, melynek nyomát piros folt jelzi a derekamon.
Fájdalmat nem érzünk, de a gyomromba gyűlt egy kis gombóc, amit a hirtelen idegesség szült. Még egy-két hamm-hamm és a disznóknak nincs többre idejük, mert Mizuki egymás után lekaszabolja őket én pedig szomorúan tekintek megfogyatkozott életpontjaimra. Lassan lehet, hogy potiont kell használnom..?
– Oh, hát micsoda gyötrelmes dolog a harc, nem igaz, hölgyeim? A szívem majd kiugrik a helyéről. Hagyjuk is itt ezt a szörnyű helyet. Tovább-tovább!
- Ez nagyon sokba fog magának kerülni..! - mondom, de az asszony rám sem hederít, rendületlenül menetel tovább a közeli erdő felé. Mizukira sem hiszem, hogy figyel, pedig a lány apait-anyait belead, hogy figyelmeztesse.
- Gyötrelmes a harc, mi..?! - mondom ingerülten, de a társam ennél is sokkal mérgesebben kezeli a helyzetet.
Nincs időnk ácsorogni, a nyanya bevette magát az erdőbe, mi pedig szélsebesen utána loholunk. Beérvén a fák közé, a sűrűben újabb animációkra lehetünk figyelmesek. Hál' a jó égnek az előttünk haladó bagázs ugyan erre vette az irányt, így aztán most minden mobot, amit ők korábban kinyírtak, nekünk kell újra eltüntetni.
- Igyon meg egy potiont, hogy visszatöltődjön az élete! - kiáltok az öregasszonynak, de fene tudja meghallja-e, vagy egyáltalán tudja-e a menetét...

by **Diabel** Pént. Nov. 02 2012, 19:32

A hölgy nem véletlenül vetette bele magát az erdőbe olyan határozottan: nem is annyira messze tőletek kis faházikó bontakozott ki az ágak közül. Nem támad meg benneteket több mob ezen a rövid úton. Úgy tűnik, hogy célba értetek, ugyanis két kicsi lurkó szalad ki a házból. – Nagyi! Nagyi! – kiabálják boldogan, miközben rá vetik magukat.
– A szemem fényei. De higgyék el, hölgyeim, az én neveléseim – kacarássza boldogan a nő, miközben karjába öleli őket. – Kérem, menjenek be a házba, szóljanak a gyermekemnek, hogy itt vagyok. Majd ő megajándékozza magukat.
A házban nincs más, csak egy hölgy, aki felgyűrt ingben tevékenykedik a műhelyben. Pakol, szitkozódik. Senki mást nem találtok.

by **Hitodama** Szomb. Nov. 03 2012, 09:40

Mizuki hevesen loholt az öregasszony nyomában, igyekezve nem szem elől téveszteni a fák között, ahogy lassan csökkent a közöttük levő távolság... nagyon lassan. A kiáltozást már feladta, semmilyen módon nem reagált a szavaikra és erre talán már korábban is rájöhetett volna, vagy rá is jött csak utólagos próbálkozásokat ejtett meg? Tudat alatt? Sokat nem számított, a hölgy egyszerűen csak rohant előttük toronyirányt, egészen addig míg el nem értek egy faházat kicsit beljebb. Mielőtt azonban Mizuki teljesen lefékezhetett és kérdéseket tehetett volna fel, kivágódott az ajtó és két kisgyerek robbantak ki rajta. Boldogság, pff... alig figyelt a nő szavaira, egyszerűen csak a látványt bámulta olyan mereven, amennyire csak lehetett. A látvány egyszerűen fogalmazva feldúlta, nem értette hogy annak a kettőnek miért jutott ennyi jó? Az egész olyan volt mintha mindent tőle szipolyoztak volna el, mintha miattuk nem lett volna neki ilyesmi, dühös volt. Szorosabban markolta meg kardja markolatát és feléjük indult, mellettük elhaladva idegesen felszisszent, majd néhány lépésre tőlük enyhített a fogáson. Most sem válaszolt, inkább a kilincsért nyúlt vagy valami elhúzható fogantyúért, attól függött hogy miféle házikó volt. Hideg pillantással pásztázta körbe a benti helyiséget, túl akart lenni az egészen amilyen hamar csak tudott, nem maradt semmi jókedve ide. Mindössze egy nő volt ott rajtuk kívül, de úgy tűnt hogy semmivel vagy nem sokkal jobb kedve volt az övénél, tett-vett dúlt-fúlt és nem igazán figyelt. Nem akarózott elsőként megszólalnia de ha Violeta nem tette meg helyette néhány percig, végül meggondolta magát
- Hé! - mondta egykedvűen, ha nem lett volna olyan kicsi, talán még valami banditának is elment volna - Maga a fehér kalapos nő lánya?
És ennyi, a magyarázkodást hogy miért voltak itt már nem vállalta fel, még igazán elkapta volna a méreg. Gyerekkacaj... pfff...

by **Viola** Szomb. Nov. 03 2012, 11:56

Ahogy a fák között bandukoltunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire nincs kedvem most megint legyalogolni a szint határára. Márpedig, ahogy ezt a banyát ismerem, most biztos oda tartunk.
A körülöttünk lévő mobok mégsem támadnak meg minket, biztos azért, mert elég messze vagyunk tőlük, s csak megjelenésük animációjának fénye jut csak el hozzánk. Ennek örülök, most már nem lenne sok erőm harcolni, kitartásom a végét járja, elvégre két ponttal nem sokra tud menni az ember. Ha végre meglépek egy nyavalyás szintet, arra is pakolnom kell a pontokat, de nem is keveset...
A fák közül azonban nem egy út látványa bontakozik ki, mely elvisz minket a világ végére, hanem egy kis házikó, ami romantikusan az erdő takarásában van. De várjunk, pont ilyen helyeken zajlódik a horror-filmek többsége is...
A házból azonban nem baltás-gyilkos jön elő, hanem két kisgyerek, akik "Nagyi!"-t kiáltozva szaladnak a nyanyához. Ohh, ez azt jelenti ismét rokonoknál vagyunk!
A gyerekek halomra ölelik az asszonyt, mi pedig azt az utasítást kapjuk, hogy menjünk be a házba, keressük meg a gyerekét és kérjünk tőle fizetést. Nagyszerű!
Mizuki itt előre csörtet, nem tűnik boldognak, pedig most kapunk pénzt (ha szerencsénk van). De nem firtattam, biztos elege van már a vénasszonyból és örülhet, ha megszabadul tőle. Én is így vagyok vele.
A kislány kinyitja az ajtót és belépvén rajta egy szobában kötünk ki, ahol egy nő pakolászik.
Mizuki csak annyit kérdez, hogy ő-e a nyanya lánya, de inkább én folytatom a szövegelést:
- Teljesítettünk az édesanyjának pár munkát és ő azt mondta, hogy ön fog kifizetni. Ohh és egyébként, ő odakint van...

by **Diabel** Szomb. Nov. 03 2012, 13:08

A nő meglepődik, ahogy megszólítjátok: itt a vén banya? Na mi van, megtanulta, hogy a lánya vagyok, nem pedig a fia? Komolyan, el sem hiszem! Minden játékos ott bukta el ezt a küldetést, hogy a férjemet akarták mindenáron megtalálni. Olyan kis ügyetlenek tudtok lenni, aranyoskáim, de komolyan. Nektek viszont gratulálok! Megyek ki, mindjárt meghallgatom a szatyrot – hessegetett el benneteket a kezével, közben még javában pakolászott.

Kinn sugárzó arccal várt benneteket az idős hölgy. Megnéztétek ti eddig egyáltalán az indikátorát? Nem volt neki: egy küldetésadó NJK-val kalandoztatok idáig. Körülötte csemetéi, NJK-k szintúgy. De még így is teljes a családi idill, mosolyognak, ahogy csak a szájuk engedi. A hölgy tekintete csak akkor komorul el, ahogy a lánya megjelenik, kormosan, izzadtan, nő létére termetes karokkal. Elmondja neki, hogy mi is történt eddig, hogy pénz kéne, amivel kifizet benneteket.
– Pénzzel sajnos én sem szolgálhatok – kezd bele a magyarázkodásba a kovácslány. – De épp nemrég töltöttem fel a készleteimet. Válasszatok egy ritka, vagy két hétköznapi tárgyat, és a tiétek. – Elétek tárja készletét:

Bőrruha (+4 páncél)
Bőr Cipő (+2 gyorsaság)
Árnyszúró Bicska - árnyharcos spec. (+2 erő, +2 speciális képesség, +1 kitartás)
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
Bronzgyűrű (+1 erő)
Természet Gyűrű (+1 élet)
Tükör Kristály (aktiválása utáni első, a használó felé intézett támadást a támadó szenvedi el)

Válasszatok!

by **Hitodama** Vas. Nov. 04 2012, 11:27

- Tch, egyszer sem voltam ügyetlen! - fonta össze karjait, ahogy eltette a kardját - Még hogy én ügyetlen... majd akkor hívjanak annak ha felsülök valamiben!
A csöppnyi lány az öklét kezdte rázni a nőre, de az már masírozott kifelé az ajtón egyenesen a kinti díszes társaság kellős közepébe. Az öregasszony nem igazán örült a megjelenésének, de hát az már eddig is kiderülhetett hogy a kettő nem igazán fértek meg egymás mellett. Ami azt illeti, talán meg is tudta érteni a dolgot a mai élményekből kiindulva. Mizukit eleinte nem is igazán foglalkoztatta a jutalom ígérete, de a hölgy közbenjárásának hála lassan ő is valami elégtétel után kezdett vágyakozni, a lehetőség pedig megadatott. Az öregasszony valami oknál fogva könnyedén rávette a lányát a költségei fedezésére, így egy item listát kaptak tőle amiből válogatni kellett. Mizuki szemügyre vette a választékot és a ritka késeket látván elfogta a pulykaméreg, s vicsorítva toporzékolni kezdett
- Mi az... mi az hogy?! Grrrrr! Háááá! - rázta öklét a családra - Ez egyszerűen... szzzzzzzzzzzzzzz, grrrr!
Nem jutott szóhoz, pontosabban értelmes szóhoz dühében. Ott hevert előtte egy ritka fegyver és annyi munkájáért nem volt neki való, míg a másik ritka tárgy egy egyszer használatos kristály volt. Az első küldetésében a küldetésadó és a játékostársa is a jutalmára törtek, a másik küldetés pedig összeomlott valami bug miatt. Most négy küldetéssel háta mögött még mindig csak egy volt olyan, amiben megkapta amiért megdolgozott! Még morgott egy fél percig, majd végül továbbra is dühösen felkiáltott
- A Bőr Cipő és a Selyem Köpeny!!!
És részéről le is volt tudva, miután pedig megkapta a választásait már indult is el jobb dolgára, amit még nem tudott hogy micsoda

by **Viola** Vas. Nov. 04 2012, 11:56

A nő, aki eddig pakolászott, valószínűleg ugyan úgy érez a vénasszony iránt, mint mi, mert az ő arca sem derült fel annak hallatára, hogy az anyja odakint vár minket. De megígérte nekünk, hogy mindjárt kijön és meghallgatja az asszonyt.
Ahogy kiléptünk az ajtón, furcsa érzés fogott el. Eddigi védencünk és a két kis lurkó, mind a hárman valami nagyon komoly százas vigyorral az arcukon fogadtak bennünket. Kicsit meg is rémisztettek. Egyébként gyanús a dolog, hogy mit keresnek itt a SAOban gyerekek, ilyen korban még egyáltalán nem lenne szabad ilyen játékokkal játszatni őket. Ahogy jobban szemügyre veszem őket, hát azt látom: nincs indikátoruk! Ezek szerint ők gépi karakterek lennének? Tekintetem a vénasszonyra szegeződik, kinek feje felett szintén nincs indikátor. Huh! Nagyon meglepődöm. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen személyiség mögött előre eltervezett parancsok futnak... Olyan valóságosnak tűnt, hogy igazából bele sem gondoltam, hogy akár 'nem játékos karakter' is lehet. Ez a mesterséges intelligencia mindig meg fog lepni...
A nő, aki eddig bent volt, követett minket, s kevés diskurálás után a nyanya meggyőzte, hogy fizessen ki minket, de az egyből magyarázkodni kezd, hogy nincs pénze, ellenben szívesen ad nekünk tárgyakat.
A következő pillanatban egy ablak ugrik fel, melyen sok tárgy foglal helyet, s ezekből lehet szemezgetni.
Kicsit megijedek a mellettem lévő kislánytól, mikor az fel akar robbanni annak a fegyvernek a láttán, amit én tehetek zsebre, vagyis nekem lenne a legcélszerűbb, mert kettőnk körül csak én tudom használni.
Nem is szólok semmit, csak miután Mizuki kikap egy cipőt, meg egy köpenyt, s elindul, azután én is utána nyúlok az én általam választott tárgynak. Természetesen az Árnyszúró bicska gombjára nyomtam rá, s szinte éreztem, ahogy az átutalódott a felszereléseim közé.
Gyöngéden meghajoltam, s mikor elindultam, már húzódott is a szám egy hatalmas vigyorra, amit ennek a jövőbeli képnek köszönhetek, mikor majd használni kezdem újonnan szerzett fegyveremet, melynél jobbat most nem is kívánhatnék, kitűnő jutalom.

by **Diabel** Vas. Nov. 04 2012, 17:26

Nem csak Violeta, a kovácslány is meglepve látja Mizuki dührohamát – ezer éve nem volt már ilyen, de most összenéz az anyjával, és az anyja bólint:
– Bizony nem volt könnyű velük az út idáig, de hát van, aki egyszerűen nem hölgynek való.
Lánya felsóhajt, Violeta elé kacsázik:
– Ne szívd mellre, amit a szatyor mondd. – Tekintetével a távolodó Mizukit követi, majd hozzáteszi:
– Adtam volna én többet is, de nem muszáj a disznótor. Így mondják felénk. Van a te késednek egy párja, én azt most ünnepélyesen rád bízom, de vigyázz, tényleg vigyázz ám vele, mert egyszer már visszajutott hozzám!
”Ezt a fegyvert nő kovácsolta, és azt meséli, hogy az első játékos, akinek eladta, harc közben átvágta véletlenül a saját árnyékát is. Menten belehalt.”
– Ezt azért, mivel pénzjutalmat én sem tudok adni. Gratulálok a küldetés teljesítéséhez! – nyomta a kezedbe a másik Árnyszúró Bicskát. – A másik, ő csak a küldetés erejéig csapódott hozzád? Utána szólsz, hogy kérjen elnézést? Neki is van itt még valami. De csak akkor, ha tőlem és anyámtól is bocsánatot kér. Az egész családomra rázta az öklét. Ez a minimum, amit meg kell tennie. És ez nem úrinőség kérdése.

Sorrend: Violeta, Mizuki

by **Viola** Vas. Nov. 04 2012, 18:59

Alig tettem meg pár lépést, elém ugrott a nyanya lánya, amiről hirtelen azt hittem, hogy inkább meg akar ölni, sem minthogy elvigyem a tárgyát és most vettem észre a karját is, mely csak úgy duzzadt az izmoktól. Hát igen, neki biztos sok pont lett az erőre osztva, huh...
De nem leütni akar, vagy egyenest életemtől megfosztani, hanem kezembe nyomja szerzeményemnek a párját, s újra kapok egy dicséretet a sikeres teljesítésért. Már majdnem vágtam egy oh, stop it, you fejet, de inkább egyszerűen:
- Köszönöm. - mondtam a nőnek, aki még nem fejezte be. Újabb mondókába kezdett, miből azt szűrtem le, hogy az eddig kapott cucc még nem a vége, vagyis én nem kapok többet, de a kislány, aki elviharzott, szintén kapna még valamit.
- Rendben van, szólok neki, de ha nem akar visszajönni, akkor ne hibáztassanak... Na viszlát! - azzal fogtam magam, sarkon fordultam, s Mizuki után loholtam, akit néhány tucat fával arrébb útól is értem. Még mindig ugyan olyan mérgesnek látszott, mint korábban.
- Azt mondta a kovács, hogy járna még neked egy értékes tárgy, csak annyi a dolgod, hogy visszamész és bocsánatot kérsz. - mondom neki, majd belegondolok, hogy vajon miféle tárgyat kaphat. Lehet egy kardot, vagy egy különleges ruhadarabot? Hmm...
Minden esetre intettem neki, majd hozzátettem:
- Remélem találkozunk még..! - majd elindultam egy másik úton, egyenest a Kezdetek városa felé, hogy lepihenhessek egy kellemes helyen, hogy vegyek egy fürdőt és nem utolsó sorban új küldetés után nézzek!

by **Hitodama** Vas. Nov. 04 2012, 20:41

Mizuki viszonylag messzire jutott, csak valamivel odébb ütötték meg fülét sietős léptek füves talajon való posszanásai. Válla mögött pillantott vissza, s ezúttal elismerendő meglepetésére a Violeta nevű lány volt az. Ellenben a mondanivalója nem kimondottan váltott ki belőle további meglepetést, nem is beszélve a tetszésről. Csak morgott az üzenetre, noha nem volt nagyon informatív úgy annyi is elég volt a küldetéssel kapcsolatos emlékek felidézésére. Jár neki még valami, de csak abban az esetben ha bocsánatot kér... de mégis miért? Hosszasan szisszent, csak a lány elköszönése rángatta vissza a valóságba. Vonásai megenyhültek és utána nézett
- Áh, ha így folytatod biztosan... - mondta kicsit jósolva a semmiből - mármint ha így harcolsz továbbra is, mert akkor jobb leszel és talán elég jó hogy kiderüljön jobb e vagy rosszabb e mint én... kivárom!
Azzal ünnepélyesen megfordult és visszatrappolt a kunyhó irányába. Valahol végül belefutott a kovácsba, s ha az öregasszony a közelben volt akkor nagyobb távolságból volt vele hajlandó szóba állni, mert hogy valami azt súgta hogy róla volt szó
- Szóval "járna nekem még valami értékes tárgy, csak annyi a dolgom hogy visszamegyek és bocsánatot kérek"... - jelentette ki az ügyet amiben járt, de nem éppen úgy folytatta ahogy egy anyagias lélek tette volna - Engem nem lehet megzsarolni, ezt a fejébe vésheti! Ki vele hogy mégis mit csináltam rosszul, ha látok benne valamit akkor lehet róla szó de ha csak valami tolvajmágnes tesztet rak elém akkor megtarthatja ezt a két tárgyat is!
Összefont karokkal hallgatta végig az üzenet Violeta által nem átadott részét, feltéve ha a nő ezek után hajlandó volt egyáltalán szóba állni vele. Egyik esetben sem lett sokkal boldogabb, miért ne lett volna jogos olyanokra ráznia az öklét akiknek látszólag minden megvolt ami neki nem? Mivel érdemeltek nála többet, ő talán sosem vágyott volna szeretetre? Nem volt tagadó, régen még vágyott rá és szüksége is lett volna rá, most azonban bárki is kerülne hozzá csak bajt okozna vele végül, késő volt már
- Tőle? - háborodott fel, inkább hidegen mint hangosan - Egy idősebb ember tudhatná hogy a rosszul válogatott szavak sértőek! Ingyen jelentkeztem segíteni mert ha nem tettem volna, akkor lusta és gyáva kardforgató lennék aki fél a kihívásoktól! De ő csak panaszkodott kezdettől fogva, anélkül hogy megmondta volna mit is vár el tőlem! A társam is kitett magáért és az egész folytatódott végig, ha kétszer hallottam valami jó szót tőle! Mindahányszor bizonyítottuk hasznosságunkat és rátermettségünket, de őt nem hatotta meg egyik sem. Nem érdekel hogy ki öreg vagy fiatal, fiú vagy lány, hazai vagy gaijin... azt nem fogadom el kifogásként senkitől! Nem fogok máshogy viselkedni valakivel csak mert ő már idősebb mint én, megmutattam már hogy milyen fából faragtak és ha ezt nem képes észrevenni akkor nem bennem van hiba! Egy item, kettő, vagy három... nem a fegyverek tesznek minket hanem a tetteink amiket azok nélkül is képesek meg hajlandóak vagyunk véghez vinni! Tőlem megtarthatja a cipőt és a köpenyt is, ritka tárgyakkal engem nem lehet lekenyerezni hogy hazudjak a véleményemről! Akármit is mond, én akkor sem magát nézem le még ha magára is akarja venni tőlük! Udvariasság, pfffff... nem ér semmit ha csak hazudni készteti az embereket, nem kell tiszta lapokkal indulnom... a piszkos lapok ugyanúgy az enyémek mint azok, felvállalom őket! Mert lány vagyok és nekem a golyók... - csapott öklével a szíve fölé - ITT vannak!
Azzal megfordult és elviharzott, legalábbis szándékában mindössze ennyi állt

by **Diabel** Vas. Nov. 04 2012, 21:07

A kovácslány rosszalló tekintettel hallgatja végig Mizuki beszédét, amit az anyja felé intéz.
- Elnézést kellett volna kérned, így csak rontottál a helyzeteden - néz utána a fejét csóválva. - Olyan kis ügyetlenek tudtok lenni, ti játékosok...

A küldetést lezárom!

Eddig kiosztott tárgyjutalmak:

Árnyszúró Bicska x2 (+2 erő, +2 speciális képesség, +1 kitartás) - Violetának
Bőr Cipő (+2 gyorsaság) és Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség) - Mizukinak

További közös jutalmak:

35 exp
20 arany egy új mob, a Manók felfedezéséért

by Ajánlott tartalom